MICHAL BOBEK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. február 6.(1)
C‑2/19. sz. ügy
A. P.
kontra
Riigiprokuratuur
(a Riigikohus [legfelsőbb bíróság, Észtország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – 2008/947/IB kerethatározat – Próbaidő és alternatív szankciók felügyelete – Felfüggesztett büntetést kiszabó, azonban próbaidő alatti magatartási szabályt meg nem állapító ítélet elismerése és felügyelete”
I. Bevezetés
1. A 2008/947 kerethatározat(2) a próbaidő alatti magatartási szabályokat vagy alternatív szankciókat megállapító ítéletek vagy próbaidőt megállapító határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó különleges mechanizmust vezet be. E mechanizmus lehetővé teszi, hogy a próbaidő alatti magatartási szabályok vagy alternatív szankciók felügyeletéért való felelősség átszálljon az ítéletet meghozó és ezen magatartási szabályokat megállapító tagállamról arra a tagállamra, amelyben az elítélt személy tartózkodik. A 2008/947 kerethatározat 1. cikke szerint e mechanizmus célja „az elítéltek társadalmi beilleszkedésének elősegítése, az áldozatok és a lakosság védelmének fokozása, valamint a megfelelő, próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók alkalmazásának megkönnyítése az olyan elkövetők esetében, akik nem az elítélés szerinti államban élnek”.
2. A jelen ügyben a lett hatóságok kérték, hogy az észt hatóságok alkalmazzák ezt a mechanizmust egy három év szabadságvesztés‑büntetést kiszabó ítéletre, amelynek végrehajtását feltételesen felfüggesztették, azzal a feltétellel, hogy az elítélt személy egy hároméves időszak alatt nem követ el újabb szándékos bűncselekményt. Ehhez az ítélethez ugyanakkor nem kapcsolódott konkrét próbaidő alatti magatartási szabály.
3. A Bíróságot ebben az összefüggésben arra kérik, hogy a 2008/947 kerethatározatban foglalt kölcsönös elismerési mechanizmus (tárgyi) hatályáról határozzon: alkalmazni kell‑e ezt a mechanizmust egy olyan ítéletre is, amely csak felfüggesztett büntetést tartalmaz, próbaidő alatti magatartási szabályt azonban nem állapít meg?
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
4. A 2008/947 kerethatározat (8) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a] felfüggesztett büntetések, próbára bocsátások, alternatív szankciók és a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos határozatok kölcsönös elismerésének és felügyeletének célja az, hogy megkönnyítse az elítéltek számára a társadalmi beilleszkedést, azáltal, hogy lehetővé teszi számukra a családi, nyelvi, kulturális és egyéb kapcsolatok megőrzését, valamint, hogy hozzájáruljon a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók betartásának ellenőrzéséhez, a visszaeső bűnözés megakadályozása, és ezáltal az áldozatok és a lakosság védelmének kellő figyelembevétele érdekében”.
5. A (9) preambulumbekezdés szerint „[a] próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók több olyan fajtája létezik, amelyek közösek a tagállamok körében, és amelyeket elvben valamennyi tagállam kész felügyelni. Az intézkedések és szankciók e fajtái felügyeletének – az e kerethatározatban meghatározott egyes kivételek mellett – kötelezőnek kell lenniük. A tagállamok nyilatkozhatnak úgy, hogy ezen kívül hajlandóak a próbaidő alatti magatartási szabályok és/vagy alternatív szankciók egyéb fajtáit is felügyelni”.
6. A 2008/947 kerethatározat 1. cikke meghatározza e jogi eszköz céljait és hatályát:
„(1) E kerethatározat célja az elítéltek társadalmi beilleszkedésének elősegítése, az áldozatok és a lakosság védelmének fokozása, valamint a megfelelő, próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók alkalmazásának megkönnyítése az olyan elkövetők esetében, akik nem az elítélés szerinti államban élnek. E célok elérése céljából ez a kerethatározat megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint az érintett személlyel szembeni ítéletet hozó tagállamtól eltérő tagállam elismeri az ítéleteket és adott esetben próbaidőt megállapító határozatokat és felügyeli az ítélet alapján megállapított, próbaidő alatti magatartási szabályokat vagy az ezen ítéletben foglalt alternatív szankciókat, valamint – e kerethatározat eltérő rendelkezésének hiányában – meghoz minden egyéb, az adott ítélethez kapcsolódó határozatot.
(2) Ezt a kerethatározatot kizárólag az alábbiakra kell alkalmazni:
a) ítéletek és adott esetben próbaidőt megállapító határozatok elismerésére;
b) próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyeletével járó felelősség átruházására;
c) az a) és b) pontban foglaltakhoz kapcsolódó minden más határozatra,
az e kerethatározatban említettek és előírtak szerint.
[…]”
7. A 2. cikk meghatározza a következő fogalmakat:
„[…]
1. »ítélet«: a kibocsátó állam bíróságának jogerős határozata vagy végzése, amely megállapítja, hogy egy természetes személy bűncselekményt követett el és az alábbiak valamelyikét szabja ki rá:
a) szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, ha az ítélet vagy egy további próbaidőt megállapító határozat alapján feltételes szabadságra bocsátást engedélyeztek;
b) felfüggesztett büntetés;
c) próbára bocsátás;
d) alternatív szankció;
2. »felfüggesztett büntetés«: olyan szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés, amelynek végrehajtását az ítélethozatalkor egy vagy több, próbaidő alatti magatartási szabály megállapításával részben vagy egészben feltételesen felfüggesztették. Ilyen próbaidő alatti magatartási szabályokat tartalmazhat maga az ítélet, vagy az illetékes hatóság által hozott, a próbaidőt megállapító külön határozat;
3. »próbára bocsátás«: olyan ítélet, amely szerint a büntetés kiszabása egy vagy több, próbaidő alatti magatartási szabály megállapításával feltételesen elhalasztásra került, vagy amely szerint a szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés helyett egy vagy több, próbaidő alatti magatartási szabály kerül megállapításra. Ilyen próbaidő alatti magatartási szabályokat tartalmazhat maga az ítélet, vagy az illetékes hatóság által hozott, a próbaidőt megállapító külön határozat;
[…]
5. »próbaidőt megállapító határozat«: az ítélet vagy a kibocsátó állam egy illetékes hatóságának, ezen ítélet alapján hozott jogerős határozata, amely
a) feltételes szabadságra bocsátást biztosít; vagy
b) próbaidő alatti magatartási szabályokat állapít meg;
[…]
7. »próbaidő alatti magatartási szabályok«: a felfüggesztett büntetéssel, a próbára bocsátással vagy a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban, a kibocsátó állam nemzeti jogával összhangban, egy illetékes hatóság által valamely természetes személyre megállapított kötelezettségek és utasítások;
[…]”
8. A 2008/947 kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdése az a)–k) pontban felsorolja a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók fajtáit, amelyekre a kerethatározatot alkalmazni kell. A 4. cikk (2) bekezdése értelmében valamennyi tagállam értesíti a Tanács Főtitkárságát, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében említetteken kívül mely próbaidő alatti magatartási szabályokat és alternatív szankciókat kész felügyelni.
9. A 14. cikk „A valamennyi további határozat meghozatalára vonatkozó joghatóság[ra] és az irányadó jog[ra]” vonatkozik:
„(1) A végrehajtó állam illetékes hatósága joghatósággal rendelkezik a felfüggesztett büntetéssel, feltételes szabadságra bocsátással, próbára bocsátással és alternatív szankciókkal kapcsolatos minden további határozat meghozatala tekintetében, különösen a próbaidő alatti magatartási szabály vagy alternatív szankció be nem tartása esetén, vagy ha az elítélt személy újabb bűncselekményt követ el.
E további határozatok közé tartozik különösen:
a) a próbaidő alatti magatartási szabályban vagy az alternatív szankcióban foglalt kötelezettségek vagy utasítások módosítása, vagy a próbaidő tartamának módosítása;
b) az ítélet végrehajtása felfüggesztésének a visszavonása vagy a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos határozatnak a visszavonása; valamint
c) a szabadságvesztés‑büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés kiszabása alternatív szankció vagy próbára bocsátás esetén.
(2) A végrehajtó állam jogát kell alkalmazni az (1) bekezdés alapján hozott határozatokra, valamint az ítélet valamennyi további következményére, beleértve adott esetben a szabadságvesztés‑büntetés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtását, és – amennyiben szükséges – annak átalakítását is.
[…]”
B. Az észt jog
10. A Kriminaalmenetluse seadustik (az észt büntetőeljárásról szóló törvény) 50857. §‑a értelmében az ítéletek elismerése és az elrendelt felügyelet e § szerinti végrehajtása csak a próbaidő alatti magatartási szabályok vagy alternatív szankciók 2008/947 kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő felsorolásnak megfelelő felsorolása tekintetében lehetséges.
III. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11. Az alapeljárás fellebbezőjét a Rīgas pilsētas Latgales priekšpilsētas tiesa (Riga város latgalei kerületi bírósága, Lettország) 2017. január 24‑i ítéletével a Krimināllikums (lett büntető törvénykönyv) 20. §‑ának (4) bekezdése és 195. §‑ának (3) bekezdése alapján bűncselekményekből származó nagy mennyiségű pénzeszköz legalizálásának elősegítése miatt elítélte (a továbbiakban: vitatott ítélet). A fellebbezőt három év szabadságvesztés‑büntetésre ítélték, amelynek végrehajtását három év próbaidő megállapítása mellett próbaidőre felfüggesztették azzal a feltétellel, hogy a fellebbező nem követ el újabb szándékos bűncselekményt.
12. A lett hatóságok kérték az Észt Köztársaság hatóságaitól a vitatott ítélet elismerését és Észtországban történő végrehajtását.
13. A Harju Maakohus (harjui körzeti bíróság, Észtország) 2018. február 16‑i végzése Észtországban végrehajthatóvá nyilvánította a vitatott ítéletet. A Riigiprokurör (ügyészség, Észtország) azt az álláspontot képviselte, hogy a vitatott ítélet jogalap hiánya miatt nem ismerhető el Észtországban. A Harju Maakohus (harjui körzeti bíróság) azonban eltérő álláspontra helyezkedett és úgy ítélte meg, hogy az, hogy nem állapítottak meg próbaidő alatti magatartási szabályt vagy alternatív szankciót, nem zárja ki a vitatott ítélet elismerését. A 2008/947 tanácsi kerethatározat 14. cikkére hivatkozott, amely szerint a végrehajtó állam illetékes hatósága joghatósággal rendelkezik arra, hogy további határozatokat hozzon a felfüggesztett büntetéssel kapcsolatban többek között akkor, ha az elítélt személy a próbaidő alatt újabb bűncselekményt követ el. Noha az elítélt személlyel szemben nem állapítottak meg próbaidő alatti magatartási szabályt vagy alternatív szankciót, a vitatott ítélethez próbaidő kapcsolódott, amely még nem telt le.
14. A Tallinna Ringkonnakohus (tallinni fellebbviteli bíróság, Észtország) 2018. március 21‑i végzésével helybenhagyta az első fokon hozott végzést.
15. Az alapeljárás fellebbezője e végzéssel szemben a Riigikohushoz (legfelsőbb bíróság, Észtország), azaz a kérdést előterjesztő bírósághoz fellebbezett, és kérte mindkét végzés hatályon kívül helyezését és a vitatott ítélet elismerésének megtagadását. Véleménye szerint a vitatott ítélet az észt büntetőeljárásról szóló törvény 50857. §‑ában kimerítő jelleggel felsorolt intézkedések egyikét sem állapítja meg. Ha valamely másik tagállam elítélést tartalmazó határozata az e felsorolásban szereplő próbaidő alatti magatartási szabályok vagy alternatív szankciók egyikét sem állapítja meg, akkor az ítélet nem ismerhető el.
16. Az ügyészség egyetértett ezzel az állásponttal és megismételte, hogy a vitatott ítélet elismerésének nincs jogalapja.
17. E körülmények között a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Akkor is összhangban áll‑e a [2008/947 kerethatározattal] valamely tagállam ítéletének elismerése és az ítélet végrehajtásának felügyelete, ha ezen ítélet járulékos kötelezettségek megállapítása nélkül próbaidőre felfüggeszti az elítélt szabadságvesztésben megállapított büntetésének végrehajtását,(3) és így az elítélt egyetlen kötelezettsége abban áll, hogy a próbaidő alatt nem követhet el újabb szándékos bűncselekményt (a büntetés végrehajtásának az észt büntető törvénykönyv 73. §‑a értelmében vett, próbaidőre történő felfüggesztéséről van szó)?”
18. Írásbeli észrevételeket az észt kormány, a lett kormány, a magyar kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő. A 2019. november 14‑i tárgyaláson mindezek a felek, valamint az alapeljárás fellebbezője és a lengyel kormány is részt vett.
IV. Értékelés
19. A jelen indítvány felépítése a következő. A feltett kérdés elfogadhatóságával kezdem (A. rész). Ezt követően a kibocsátó tagállam és a végrehajtó tagállam hatóságai közötti tájékoztatásra és kommunikációra vonatkozó követelményekkel fogok foglalkozni (B. rész). Végül rátérek a jelen ügy fő kérdésére és kifejtem, hogy a vitatott ítélet véleményem szerint miért nem tartozik a 2008/947 kerethatározat hatálya alá.
A. Elfogadhatóság
20. A lett kormány szerint a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel az véleménye szerint a vitatott ítélet hatályára vonatkozó félreértésen alapul. E kormány hangsúlyozza, hogy a lett jog a próbára bocsátás megszüntetését nem csak akkor teszi lehetővé, ha újabb szándékos bűncselekményt követtek el, hanem akkor is, ha bármely újabb bűncselekményt elkövetnek. A lett jog alapján ezenkívül a próbára bocsátott személyeket automatikusan további kötelezettségek terhelik. Így téves úgy tekinteni, hogy az érintett elítélt személy számára előírt egyetlen kötelezettség az, hogy ne kövessen el újabb bűncselekményt.
21. Tudomásul veszem a lett kormány által megfogalmazott pontosításokat. Ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében a kérdést előterjesztő bíróság egyértelműen kijelenti, hogy a vitatott ítéletben nem állapítottak meg próbaidő alatti magatartási szabályokat. Ugyanez következik a lett hatóságok által a jelen ügyben kitöltött és az ügyirat részét képező – formanyomtatványként a 2008/947 kerethatározat I. mellékletében szereplő – tanúsítvány (a továbbiakban: I. melléklet szerinti tanúsítvány) j) pontjának 4. alpontjából.
22. Ilyen egyértelmű ténybeli körülmények között a lett kormány által szolgáltatott további magyarázatok közel sem cáfolják a kérdést előterjesztő bíróság állításait, hanem egy másik kérdésre utalnak, nevezetesen arra, hogy milyen szintű kellene, hogy legyen a 2008/947 kerethatározat keretében a kibocsátó hatóságok és a végrehajtó hatóságok közötti tájékoztatás és kommunikáció? Minden információt az I. melléklet szerinti tanúsítványnak kell tartalmaznia? A végrehajtó tagállam hatóságainak feladatává kell tenni, hogy meggyőződjenek arról, hogy a kibocsátó államban adott esetben a törvény erejénél fogva az I. melléklet szerinti tanúsítványban kifejezetten nem említett próbaidő alatti magatartási szabályok alkalmazandóak‑e?
23. Függetlenül attól, hogy ezt az ügyet úgy fogjuk‑e fel, hogy az csupán a kibocsátó hatóságok által szolgáltatandó tájékoztatás és kommunikáció szintjére vonatkozik‑e (B. rész), vagy úgy értelmezzük, hogy az a 2008/947 kerethatározat tárgyi hatályát vizsgálja (C. rész), számomra nem kétséges, hogy mindkét forgatókönyv a 2008/947 kerethatározat értelmezésére vonatkozik, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés következésképpen elfogadható.
B. A tájékoztatás, illetve a kommunikáció szintje és egyértelműsége
24. A 2008/947 kerethatározat I. melléklete szerinti tanúsítvány – a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó más uniós jogi eszközökhöz hasonlóan – számos, a kibocsátó hatóság által kitöltendő sort és megjelölendő rubrikát tartalmaz. Ezek közé tartozik „A próbaidő alatti magatartási szabály(ok) vagy alternatív szankció(k) időtartamával és jellegével kapcsolatos információ” címet viselő j) rubrika. A j) pont 1. alpontjában „A próbaidő alatti magatartási szabály(ok) vagy alternatív szankció(k) felügyeletének teljes időtartam[át]” kell megadni. A j) pont 4. alpontja „A próbaidő alatti magatartási szabály(ok) vagy alternatív szankció(k) jelleg[ére]” vonatkozik, és tizenkét lehetséges megjelölhető rubrikát tartalmaz, lényegében átvéve a 2008/947 kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő felsorolást, kiegészítve azt egy, a 4. cikk (2) bekezdésére vonatkozó rubrikával. A kibocsátó állam illetékes hatóságának a tizenkét rubrika közül egyet vagy többet kell megjelölnie, az előírt, próbaidő alatti magatartási szabály vagy alternatív szankció típusától függően (kifejezetten rögzítve, hogy több választ is meg lehet jelölni).
25. A jelen ügy irataiból kitűnik, hogy a kibocsátó állam illetékes hatósága az I. melléklet szerinti tanúsítvány j) pontjának 4. alpontjában szereplő rubrikák közül egyet sem jelölt meg, a j) pont 1. alpontjában azonban rögzítette, hogy a próbaidő alatti magatartási szabály felügyeletének időtartama három év.
26. A tárgyaláson a lett kormány kifejtette, hogy az illetékes hatósága által ebben az esetben követett eljárás megfelel a nemzeti gyakorlatnak, amely szerint a megállapított, próbaidő alatti magatartási szabályokat valóban nem az ítélet tartalmazza, hanem azok a törvény erejénél fogva alkalmazandóak.(4)
27. E körülmények között az az általános kérdés merül fel, hogy az adott próbaidő alatti magatartási szabály vagy alternatív szankció meghatározható‑e máshol, mint az ítéletben vagy a próbaidőt megállapító határozatban. E kérdésnek két rétegét kívánom elkülöníteni.
28. Egyrészről kétségkívül az egyes tagállamok feladata, hogy a próbaidő alatti magatartási szabályok megállapítására vonatkozó saját rendszerük szerkezetét meghatározzák. Nemzeti szinten ezek a szabályok meghatározhatók magában az ítéletben, az ítéletet követő, próbaidőt megállapító határozatban, vagy akár egy olyan ítéletben, amely egyszerűen hivatkozik az alkalmazandó, próbaidő alatti magatartási szabályokat meghatározó konkrét jogszabályi rendelkezésre.
29. Másrészről e szabadságot operatív és gyakorlati okokból bizonyos fokig behatárolja, ha a próbaidő alatti magatartási szabályok európai szintű elismerését és felügyeletét kérik. Amennyiben a 2008/947 kerethatározat alapján egy másik tagállamban történő elismerést kérnek, a továbbított dokumentumokból (és különösen az I. melléklet szerinti tanúsítványból)(5) egyértelműen ki kell tűnnie, hogy mely konkrét próbaidő alatti magatartási szabályokat vagy alternatív szankciókat kell felügyelni.
30. Ezt egyértelműen hangsúlyozni kívánom: az I. melléklet szerinti tanúsítványnak minden szükséges információt tartalmaznia kell. A tagállamok közötti igazságügyi együttműködés a szabványosított, tehát egyszerűsített kommunikáció gondolatán alapul. A végrehajtó tagállam hatóságainak nem feladata, hogy elkezdjék vizsgálni a kibocsátó állam nemzeti jogának alkalmazását annak érdekében, hogy azonosítsák vagy ellenőrizzék, hogy a nemzeti jogban a törvény erejénél fogva milyen konkrét kötelezettségek terhelhetik esetleg az elítélt személyt, amelyeket azonban a megkereső hatóság elmulasztott megemlíteni.
31. E jogi háttérre tekintettel, valamint megfelelően figyelembe véve a lett kormány által a jogszabályaira vonatkozóan szolgáltatott magyarázatot, nem lehet átsiklani afelett, hogy az észt hatóságokat bizonyos fokig információs vákuumban hagyták a tekintetben, hogy milyen próbaidő alatti magatartási szabályt kellene felügyelniük. Amint azt a fentiekben megjegyeztem, az I. melléklet szerinti tanúsítvány j) pontjának 4. alpontjában egyetlen konkrét rubrikát sem jelöltek meg, ami feltételezhetően annak felel meg, hogy a vitatott ítélet nem állapított meg konkrét, próbaidő alatti magatartási szabályt.
32. E kérdésre válaszul a lett kormány a 2008/947 kerethatározat 15. cikkére hivatkozik, amely kimondja, hogy „[a]mennyiben és amikor az megfelelő, a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságai egyeztethetnek egymással a kerethatározat zökkenőmentes és eredményes alkalmazásának megkönnyítése érdekében”. A lett kormány előadja, hogy amennyiben a próbaidő alatti magatartási szabályokra vonatkozó információk hiányosak, a végrehajtó állam hatóságai vegyék igénybe e rendelkezést. Vegyék fel a kapcsolatot a kibocsátó állam hatóságaival és tudakolják meg, hogy milyen felügyeleti kötelezettségeknek kell vonatkozniuk az elítélt személyre.
33. A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozó más jogi eszközök analóg rendelkezéseihez(6) hasonlóan kétségkívül kulcsfontosságú az illetékes hatóságok közötti kommunikáció.(7) Az egyes jogi eszközökben szereplő alkalmazandó szabályokat, és különösen a szolgáltatandó információk szükséges szintjét azonban oly módon kell értelmezni, hogy az minimalizálja az ilyen további kommunikáció szükségességét. További információk kérésére csak kivételesen lehet szükség, ez nem válhat szabállyá.(8)
34. A végrehajtó állam hatóságainak ezért képesnek kell lenniük arra, hogy az I. melléklet szerinti tanúsítványban megadott információkra hagyatkozhassanak annak megértéséhez, hogy milyen intézkedéseket kell felügyelni. Nem feladatuk, hogy kiterjedt megbeszéléseket folytassanak a kibocsátó állam hatóságaival a megadott információkban mutatkozó (jelentős) hiány kiküszöbölése érdekében,(9) mivel éppen ezek az információk állnak a kerethatározat működésének középpontjában.
35. E körülményekre tekintettel csak azt a következtetést lehet levonni, hogy hiányosságok mutatkoznak a lett hatóságok által a kölcsönös elismerési eljárást és különösen az I. melléklet szerinti tanúsítvány „kitöltését” illetően követett megközelítésben. A lett kormány a tárgyaláson ezt elismerni látszott.
36. Így, noha bizonyos szinten valóban tekinthető úgy, hogy a jelen ügy a 2008/947 kerethatározat keretében történő tájékoztatás és kommunikáció megfelelő szintjére vonatkozik, az ügy tényállása továbbra is a kérdést előterjesztő bíróság által leírtaknak felel meg. E bíróságnak olyan, felfüggesztett büntetést kiszabó ítélet elismerése iránti kérelemről kell döntenie, ahol a rendelkezésre bocsátott dokumentációban nem határoztak meg egyetlen próbaidő alatti magatartási szabályt sem. Most rátérek arra a kérdésre, hogy e bíróság ilyen körülmények között is köteles‑e a vitatott ítélet elismerésére.
C. Próbaidő alatti magatartási szabály‑e a felfüggesztett büntetés?
37. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2008/947 kerethatározatot alkalmazni kell‑e egy olyan ítéletre, amely nem állapít meg próbaidő alatti magatartási szabályt, és amelynek alapján az elítélt személyt terhelő egyetlen kötelezettség az, hogy a hároméves próbaidő alatt ne kövessen el újabb bűncselekményt.
38. Annak eldöntése érdekében, hogy egy ilyen ítéletet, amelyre a könnyebb hivatkozás kedvéért egyszerű felfüggesztett büntetésként fogok hivatkozni, el kell‑e ismerni a 2008/947 kerethatározat alapján, meg fogom vizsgálni e jogi eszköz szövegét (1.), összefüggéseit (2.) és célját (3.).
1. Szöveg
39. Kiindulásként megjegyzem, hogy a 2008/947 kerethatározat címe egyértelműen jelzi, hogy e jogi eszköz a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából elismerési mechanizmust vezet be. Nem bármely ítélet általános elismerésére vonatkozó intézkedésről van szó.
40. A 2008/947 kerethatározat különböző bevezető rendelkezései is egyértelműen határozzák meg a kerethatározat hatályát. Az elismerendő ítéletet vagy próbaidőt megállapító határozatot e rendelkezések mind ahhoz kötik, hogy az ilyen ítélet vagy határozat próbaidő alatti magatartási szabályt vagy alternatív szankciót állapítson meg.
41. Az 1. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a kerethatározat „megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint az érintett személlyel szembeni ítéletet hozó tagállamtól eltérő tagállam elismeri az ítéleteket és adott esetben próbaidőt megállapító határozatokat, és felügyeli az ítélet alapján megállapított, próbaidő alatti magatartási szabályokat vagy az ezen ítéletben foglalt alternatív szankciókat, valamint – […] eltérő rendelkezés[…] hiányában – meghoz minden egyéb, az adott ítélethez kapcsolódó határozatot”(10).
42. Ugyanezt a 2008/947 kerethatározat 2. és 4. cikkének szövege is megerősíti.
43. Mind a „felfüggesztett” büntetés, mind a „próbára bocsátás” 2008/947 kerethatározat 2. cikkének 2., illetve 3. pontjában szereplő fogalommeghatározása egy vagy több próbaidő alatti magatartási szabály egyidejű elfogadását előfeltételezi, amelyet „tartalmazhat maga az ítélet, vagy az illetékes hatóság által hozott, a próbaidőt megállapító külön határozat”.
44. A 2. cikk 7. pontja szerint „próbaidő alatti magatartási szabályok”: a felfüggesztett büntetéssel, a próbára bocsátással vagy a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban, a kibocsátó állam nemzeti jogával összhangban, egy illetékes hatóság által valamely természetes személyre megállapított kötelezettségek és utasítások.
45. A 4. cikk (1) bekezdése ezenkívül tartalmazza azon próbaidő alatti magatartási szabályok felsorolását, amelyekre a 2008/947 kerethatározatot alkalmazni kell. A 4. cikk (1) bekezdésében szereplő felsorolás a 4. cikk (2) bekezdésének alkalmazásával kibővíthető, amelynek értelmében a tagállamoknak értesíteniük kell a Tanács Főtitkárságát azon, a 4. cikk (1) bekezdésében említetteken kívüli próbaidő alatti magatartási szabályokról és alternatív szankciókról, amelyeket készek felügyelni.(11) Ugyanakkor, mivel Észtország nem tett ilyen értesítést, a jelen ügyben az elemzés a 4. cikk (1) bekezdésében szereplő felsorolásra összpontosít.
46. A fentiekben említett valamennyi rendelkezés megfogalmazása egyvalamit nagyon egyértelművé tesz: ahhoz, hogy a 2008/947 kerethatározat alkalmazandó legyen, olyan ítéletre vagy próbaidőt megállapító határozatra van szükség, amely egyidejűleg próbaidő alatti magatartási szabályt vagy alternatív szankciót állapít meg. Míg az első (ítélet vagy próbaidőt megállapító határozat) és a második páron (próbaidő alatt magatartási szabály vagy alternatív szankció) belüli logikai kapcsolat vagy (diszjunkció), a két pár közötti átfogó viszony és (konjunkció): ahhoz, hogy az átfogó állítás igaz legyen, mindkét külön állításnak igaznak kell lennie. Így a 2008/947 kerethatározat szövege alapján e kerethatározat egyértelműen nem alkalmazandó egy olyan ítéletre, amely egyszerű felfüggesztett büntetést szab ki, mivel az ilyen ítélet nem tartalmaz sem próbaidő alatti magatartási szabályt, sem alternatív szankciót.
47. E közbenső következtetés elvezet a következő kérdéshez: tekinthető‑e az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség „próbaidő alatti magatartási szabálynak” a 2008/947 kerethatározat értelmében, amint azt különösen a Bizottság állítja?
48. Ezt az állítást legalább három okból nehezen elfogadhatónak tartom.
49. Először is, az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség nem szerepel a 2008/947 kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt felsorolásban. Az egyszerű felfüggesztett büntetés kiszabása ugyanakkor viszonylag gyakori jelenség a tagállamokban, különösen az első alkalommal bűncselekményt elkövető személyek által elkövetett, kevésbé súlyos bűncselekmények esetében. Ugyanakkor a 2008/947 kerethatározat (9) preambulumbekezdéséből következik, hogy a 4. cikk (1) bekezdése a próbaidő alatti magatartási szabályoknak és alternatív szankcióknak pontosan azon fajtáit sorolja fel, amelyek „közösek a tagállamok körében”, és amelyeket „elvben valamennyi tagállam kész felügyelni”. Már ez figyelemreméltó: ha az egy adott időszak alatt más bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodás feltétele valóban „a tagállamok körében [közös]” próbaidő alatti magatartási szabálynak minősülne, lehetséges, hogy az uniós jogalkotó figyelmen kívül hagyta a létezését, és nem vette fel a 4. cikk (1) bekezdésében szereplő felsorolásba?
50. Másodszor, a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó helyzet a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontja alá tartozhat, amely „az elítélt magatartására, lakóhelyére, oktatására és képzésére, szabadidős tevékenységére vonatkozó, illetve a szakmai tevékenység végzésének korlátozását vagy módját előíró utasítások[ra]” vonatkozik.(12)
51. Ezt az állítást nem tartom meggyőzőnek. Egy olyan általános és generikus kötelezettség, mint az, hogy ne kövessenek el újabb bűncselekményt, ellentétben áll a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában felsorolt lehetséges kötelezettségek viszonylag pontos és konkrét jellegével (lakóhely, tevékenységek, képzés stb.). Ezt az ellentétet még inkább hangsúlyozza a 2008/947 kerethatározat (10) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy „[a]z elvben kötelező felügyelet alá eső, próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók közé tartoznak többek között a magatartásra (például az alkoholfogyasztás tilalma), a lakóhelyre (például családon belüli erőszak okán a lakóhely megváltoztatásának kötelezettsége), az oktatásra és képzésre (például biztonságos vezetésről szóló tanfolyamon való részvétel kötelezettsége), a szabadidős tevékenységekre (például bizonyos sporttevékenységgel való felhagyás kötelezettsége), valamint a szakmai tevékenység folytatásának korlátozására vagy módjára (például annak kötelezettsége, hogy a személy eltérő munkahelyi környezetben keressen szakmai tevékenységet […] vonatkozó rendelkezések”.(13)
52. Ezenkívül problematikusnak tartom a Bizottság érvének átfogó logikáját. Az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodás kötelezettsége általában véve bizonyos szinten természetesen egy adott magatartásra vonatkozik. Azonban e logikát követve bármi besorolható a 4. cikk (1) bekezdésében szereplő, e rendelkezésből és összefüggéséből kiemelt bármely szó alá. Így kiválaszthatjuk akár a „kötelezettség” szót, és az „újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodás kötelezettségét” besorolhatjuk a 4. cikk (1) bekezdésének a „kötelezettség” szót tartalmazó bármely pontja alá.
53. Harmadszor, megjegyzem, hogy a 2008/947 kerethatározat 14. cikkének (1) bekezdése alapján „[a] végrehajtó állam illetékes hatósága joghatósággal rendelkezik a felfüggesztett büntetéssel, feltételes szabadságra bocsátással, próbára bocsátással és alternatív szankciókkal kapcsolatos minden további határozat meghozatala tekintetében, különösen a próbaidő alatti magatartási szabály vagy alternatív szankció be nem tartása esetén, vagy ha az elítélt személy újabb bűncselekményt követ el”(14).
54. E rendelkezés tehát egyértelmű különbséget tesz egyrészről a próbaidő alatti magatartási szabály be nem tartása, másrészről pedig az újabb bűncselekmény elkövetése között. E szöveg egyértelműen egy, a próbaidő alatti magatartási szabály be nem tartásától különböző további alternatívát ír le. Másként fogalmazva, ha az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodás önmagában véve próbaidő alatti magatartási szabály lenne, akkor fölösleges lenne a próbaidő alatti magatartási szabály be nem tartása és az újabb bűncselekmény elkövetése közötti különbségtétel.
55. A fentiekben vizsgált szövegbeli elemekre tekintettel kénytelen vagyok megállapítani, hogy a 2008/947 kerethatározat nem alkalmazandó egy olyan ítéletre, amely egyszerű felfüggesztett büntetést szab ki, azonban próbaidő alatti magatartási szabályt nem állapít meg. A felfüggesztés időtartama alatt a bűnismétlés elkerülésére vonatkozó kötelezettség önmagában véve nem próbaidő alatti magatartási szabály.
56. Ezt a következtetést még inkább megerősíti a szóban forgó jogi eszköz belső és külső összefüggésének és logikájának vizsgálata,.
2. A belső és külső összefüggés és a logika
57. A 2008/947 kerethatározat az Európa Tanácsnak a próbára bocsátott vagy feltételesen szabadságra bocsátott elkövetők felügyeletéről szóló, 1964. november 30‑i egyezménye megfelelő rendelkezéseinek helyébe lépett.(15) A két jogi eszköz közötti pontos kapcsolatot a kerethatározat nem magyarázza meg azon két állításon túlmenően, hogy egyrészt a korábbi egyezményt „eddig csak 12 tagállam – egyes esetekben számos fenntartással – erősítette meg”, másrészt pedig, hogy a 2008/947 kerethatározat „hatékonyabb jogi eszközt biztosít, mivel a kölcsönös elismerés elvén alapul, és abban valamennyi tagállam részt vesz”(16).
58. Így a 2008/947 kerethatározat hatályának értelmezéséhez kevéssé lehet a korábbi egyezményre és annak hatályára támaszkodni. Ezért a vonatkozó útmutatást inkább a 2008/947 kerethatározat belső logikájában (a) rész), valamint a külső összefüggésben, nevezetesen a büntetőügyekben folytatott együttműködés területén elfogadott más uniós jogi eszközökben (b) rész) kell keresni.
a) Belső logika
59. Amint azt lényegében a lengyel kormány kifejtette, a 2008/947 kerethatározat azon az elgondoláson alapul, hogy azzal, hogy nem szabnak ki szabadságvesztés‑büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést, hanem ehelyett felfüggesztett büntetést (vagy próbára bocsátást) szabnak ki, amelyet próbaidő alatti magatartási szabály (vagy alternatív szankció) kísér, az elítélt személynek nagyobb esélye lesz a társadalmi beilleszkedésre (ami pedig hozzájárul a visszaeső bűnözés megelőzéséhez és a társadalom bűnözéssel szembeni védelméhez). E személynek lehetősége lesz arra is, hogy másik tagállamba költözzön, ez az állam pedig biztosítani fogja az elítéléshez kapcsolódó feltételek tiszteletben tartását. Ez az állam a tartózkodási hely szerinti tagállam lesz, vagy további feltételek mellett egy másik tagállam, például ha az elítélt személy e tagállamban munkaszerződést kapott, illetve ha valamely, az adott tagállamban törvényes és szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személynek családtagja, vagy ha az adott tagállamban tanulmányokat kíván folytatni vagy képzésben kíván részt venni.(17)
60. Röviden, úgy tűnik, hogy e logika arra irányul, hogy lehetővé tegye a személynek a költözést, még ha bizonyos feltételek érvényesülnek is. Ebben az esetben a feltételeknek kísérniük kell az adott személyt. Ha azonban nincsenek konkrét feltételek, akkor mi kísérje? Ha nincs konkrét próbaidő alatti magatartási szabály, amelyet más tagállamba kellene áttenni, akkor az, ha az adott személyt a végrehajtó tagállamban a 2008/947 kerethatározat hatálya alá vonnánk, azt jelentené, hogy korábban nem létező feltételeket teremtünk.
61. Ez a szempont egy további strukturális érvvel függ össze. A 2008/947 kerethatározat alkalmazásának keretében a kommunikációt és a felügyeletet a tagállamok által az e kerethatározat 3. cikke alapján kijelölt hatóságok látják el. Ezek a kifejezetten kijelölt hatóságok nem csupán egyeztetnek egymással, hanem egyúttal biztosítják a kapcsolódást a tagállami intézményeken belüli szakosodott, erre szolgáló struktúrákhoz is, amelyek rendelkeznek a 2008/947 kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott (vagy a 4. cikk (2) bekezdése alapján bejelentett) próbaidő alatti magatartási szabályok (kimerítő felsorolása) betartásának figyelemmel kíséréséhez szükséges kapacitással és szakértelemmel.
62. Ezzel szemben ki felügyelné azt, hogy az elítélt személy nem követ‑e el újabb bűncselekményt, és hogyan? Ez általában a tagállamban a bűncselekmények megelőzéséért, kivizsgálásáért és büntetőeljárás lefolytatásáért felelős valamennyi bűnüldöző hatóság feladata. Így az ilyen magatartási szabály „felügyelete” természeténél fogva diffúz és általános jellegű lenne, amely a tagállam valamennyi bűnüldöző hatóságát terhelné, és nem feltétlenül vagy nem csak a pártfogó felügyeleti hatóságok erre szolgáló hálózatát.
63. Ez az intézményi ellentmondás még inkább rávilágít egyrészről egy konkrét próbaidő alatti magatartási szabály, és másrészről egy felfüggesztett büntetéshez kapcsolódó, újabb bűncselekmény elkövetésére vonatkozó általános tilalom jellege és logikája közötti különbségre.
b) Külső összefüggés
64. Az Európai Unión belül a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés „sarokkövét” képező kölcsönös elismerés elvét(18) uniós szinten a büntetőjog érvényesítésének bizonyos vonatkozásai tekintetében hajtották végre. A 2008/947 kerethatározatnak a jelen ügy összefüggésében történő értelmezése szempontjából két további jogi eszköz bír jelentőséggel: az Európai Unió más tagállamaiban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló 2008/675 kerethatározat,(19) valamint a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározat.(20)
65. A 2008/909 kerethatározat és a 2008/947 kerethatározat célja, hogy a kölcsönös elismerés elvét alkalmazandóvá tegye egyrészről a büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó ítéletekre, másrészről pedig a próbaidő alatti magatartási szabályokat vagy alternatív szankciókat megállapító ítéletekre. Így, míg az első jogi eszköz olyan helyzetekre vonatkozik, amikor az elítélt személyek szabadságának elvonására került sor, a második olyan helyzetekre, amikor nem került sor szabadságelvonásra, azonban velük szemben további intézkedéseket hoztak, akár magatartási szabályokat, akár alternatív szankciókat állapítottak meg.
66. A 2008/675 kerethatározat egy további eszközt jelent, amely azonban jellegét és funkcióját tekintve különbözik a többitől, amint azt a Bizottság a tárgyaláson megjegyezte. E kerethatározat nem vezet be a másik két kerethatározattal létrehozottakhoz hasonló elismerési mechanizmust. Nem ruházza át az érintett személlyel vagy a büntetéssel kapcsolatos joghatóságot az egyik tagállamról egy másikra. A 2008/675 kerethatározat kulcsfontosságú rendelkezése, a 3. cikk (1) bekezdése azt követeli meg a tagállamoktól, hogy a más tagállamokban hozott korábbi ítéletekből ugyanolyan következményeket vonjanak le, mint a korábbi belföldi ítéletekből. E cél érdekében e jogi eszköz nem tesz különbséget a szabadságelvonással járó vagy azzal nem járó büntetések között, illetve azon büntetések között, amelyek végrehajtását felfüggesztették vagy nem függesztették fel. Minden büntetőítéletre kiterjed.
67. Ez utóbbi kerethatározattal ellentétben a 2008/947 kerethatározat áthelyezi a másik tagállamban hozott ítélet végrehajtására vonatkozó joghatóságot. A 2008/947 kerethatározat – különösen a 14. cikkében meghatározott feltételek mellett – lehetővé teszi a végrehajtó tagállam hatóságai számára, hogy módosítsák valamely büntetés jellemzőit: a tagállam jogosulttá válik egy másik tagállam jogerős büntetőítéletének megváltoztatására vagy átalakítására. Ez azonban kivételt képez a büntetőjogi jogszabályok területiségére vonatkozó átfogó és általános alapértelmezett álláspont alól. Ezt a 2008/675 kerethatározat 3. cikkének (3) bekezdésével való összehasonlítás megerősíteni látszik, mivel e bekezdés szerint „[a] más tagállamokban hozott korábbi büntetőítéleteknek […] [a] figyelembevétele nem járhat a korábbi büntetőítéleteknek vagy a végrehajtásukkal kapcsolatos határozatoknak az új eljárást folytató tagállam általi megváltoztatásával, visszavonásával vagy felülvizsgálatával”.
68. A Bíróság ezt a Beshkov ítéletben elismerte, amikor megállapította, hogy „e rendelkezés […] kizárja az említett [korábbi] büntetőítéletek bármely felülvizsgálatát, amelyeket tehát úgy kell figyelembe venni, ahogyan azokat meghozták”(21). A 2008/675 kerethatározat tehát kizárja, hogy egy tagállam a korábbi büntetőítéletek figyelembevétele során megváltoztassa a más tagállamban kiszabott büntetés végrehajtásának módját.(22)
69. E jogszabályi összefüggésből két következtetést vonok le.
70. Először is, ha megállapítást nyerne, hogy a 2008/947 kerethatározat nem alkalmazandó egy egyszerű felfüggesztett büntetésre, ez természetesen nem jelentené azt, hogy egy ilyen bírósági határozat más tagállamban nem vehető figyelembe. Erre egyszerűen egy, a 2008/947 kerethatározattól eltérő jogi eszköz alapján kerülne sor. A Bizottsághoz hasonlóan a magyar és a lengyel kormány lényegében azt állítja, hogy a jelen helyzet a 2008/675 kerethatározat hatálya alá tartozik. Másként fogalmazva, amennyiben az érintett személy egy másik tagállamban (a fellebbező esetében egy Lettországtól eltérő államban) újabb bűncselekményt követne el, a vitatott ítélettel történt korábbi elítélését a vonatkozó hatóságok a 2008/675 kerethatározatban meghatározott feltételek mellett figyelembe vehetnék.
71. Másodszor, e jogterületen a jogszabályi összefüggésekből következik, hogy a 2008/947 kerethatározat rendszere – különösen annak 14. cikke – az egyébként alkalmazandó szabályok alóli kivételről rendelkezik. Ebben az esetben azonban – más kivételekhez hasonlóan – nem megszorítóan kell‑e értelmezni e kivétel hatályát? A büntetőügyekben fennálló joghatóság ezen átszállására ne csak az uniós jogalkotó által világosan és egyértelműen előírt esetekben kerüljön sor? A 2008/675 kerethatározat és a 2008/947 kerethatározat közötti kölcsönös viszony véleményem szerint egy újabb amellett szóló érvet jelent, hogy ez utóbbi jogi eszközt körültekintően és megszorító módon értelmezzük.
72. Természetesen elismerem, hogy a 2008/675 kerethatározatból eredő következmények potenciálisan kisebb „normatív intenzitásúak”, mint a 2008/947 kerethatározat alapján felmerülőek. Amint azt a Bíróság a Beshkov ítéletben lényegében megjegyezte ugyanis, a korábbi büntetőítélet „figyelembevétele” nem érintheti és nem módosíthatja a korábban más tagállamban kiszabott szankció végrehajtásának módját.(23) Elismerem továbbá, hogy az a következtetés, amely szerint a 2008/947 kerethatározat nem alkalmazható egy egyszerű felfüggesztett büntetésre, azt jelenti, hogy az adott büntetés tekintetében nem ruházható át joghatóság az adott büntetéssel érintett személy tartózkodási helye szerinti államra. Ez a következmény azonban egyértelműen következik a jelenleg alkalmazandó uniós szabályozási rendszerből, legalábbis – véleményem szerint – ami ezen intézkedések szövegét és összefüggését illeti. Az utolsó fennmaradó elem a cél: lehetővé tenné‑e a 2008/947 kerethatározat hatályának kiterjesztő értelmezése a kerethatározat céljának valamilyen módon történő előmozdítását?
3. Cél
73. Az 1. cikkének (1) bekezdése szerint a 2008/947 kerethatározat célja i. „az elítéltek társadalmi beilleszkedésének elősegítése”, ii. „az áldozatok és a lakosság védelmének fokozása”, valamint iii. „a megfelelő, próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók alkalmazásának megkönnyítése az olyan elkövetők esetében, akik nem az elítélés szerinti államban élnek”.
74. A (8) preambulumbekezdés tovább részletezi az i. célt azzal, hogy hozzáteszi, hogy a 2008/947 kerethatározat „megkönnyít[i] az elítéltek számára a társadalmi beilleszkedést, azáltal, hogy lehetővé teszi számukra a családi, nyelvi, kulturális és egyéb kapcsolatok megőrzését”.
75. A ii. célt illetően ugyanez a preambulumbekezdés elvben megjegyzi, hogy a kerethatározat azzal, hogy „hozzájárul[…] a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók betartásának ellenőrzéséhez, a visszaeső bűnözés megakadályozása [érdekében], […] ezáltal az áldozatok és a lakosság védelmé[t is] kellő[en] figyelembe [veszi]”(24).
76. Ami a iii. célkitűzést illeti, a Bizottság végrehajtásról szóló jelentése szerint „a [2008/947] kerethatározat megfelelő végrehajtása arra ösztönzi majd a bíróságokat – amelyek megbízhatnak abban, hogy az érintett személyt kellően felügyelik a másik tagállamban –, hogy szabadságvesztés helyett külföldön végrehajtandó alternatív szankciókat állapítsanak meg”(25). Hosszabb távon, „mivel a tagállamoknak rendelkezniük kell legalább a [2008/947] kerethatározat 4. cikkének (1) bekezdésében biztosított próbaidő alatti magatartási szabályokról és alternatív szankciókról, kedvező járulékos hatást jelent majd a fogva tartás alternatíváinak előmozdítása és közelítése a különböző tagállamokban”(26).
77. Ami a fentiekben azonosított három célkitűzést illeti, előmozdítaná‑e ezeket bármilyen módon a 2008/947 kerethatározat hatályának kiterjesztő értelmezése, amint azt a Bizottság és az észt kormány állítja?
78. Ez aligha lehet így az elítélt személyek társadalmi beilleszkedésére vonatkozó első célkitűzést illetően. A vitatott ítélet elismerése nem keletkeztetne a fellebbező felügyeletére vonatkozó tevékeny kötelezettséget, amint azt az észt kormány is elismeri, és amint azt az előzetes döntéshozatalra utaló végzés is megjegyzi.(27) Az így előálló helyzet semmilyen módon nem járulna hozzá a fellebbező társadalmi beilleszkedéséhez. Helyzete e tekintetben pontosan ugyanolyan lenne, mintha a vitatott ítéletet nem ismerték volna el, mivel az ügyiratból nem következik, hogy a vitatott ítélet bármilyen módon korlátozná a Lettország elhagyására való képességét.
79. A 2008/947 kerethatározat kiterjesztő értelmezése a „megfelelő, próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók alkalmazásának megkönnyítés[ére]” vonatkozó harmadik célkitűzéshez sem látszik hozzájárulni, mivel a jelen ügyben nem állapítottak meg ilyen magatartási szabályokat. Amennyiben egy egyszerű felfüggesztett büntetés „próbaidő alatti magatartási szabálynak” minősülne, nem látom be, hogy egy bíróságot mi ösztönözne arra, hogy szabadságelvonással járó büntetés helyett egyszerű felfüggesztett büntetést szabjon ki egy olyan helyzetben, amikor egyébként sem kíván az elítélt személy magatartására vonatkozó – próbaidő alatti konkrét magatartási szabályok formájában megjelenő – további korlátozásokat előírni.
80. A helyzet kétségkívül kevésbé egyértelmű az „áldozatok és a lakosság védelmének fokozás[ár]a” vonatkozó második célkitűzést illetően. Lehetne ugyanis azzal érvelni, hogy a vitatott ítélet elismerése lehetővé tenné az észt hatóságok számára a vitatott ítélettel elrendelt felfüggesztés visszavonását, amennyiben a fellebbező újabb bűncselekményt követne el, majd pedig a korábbi büntetés haladéktalan összbüntetésbe foglalását az újabb bűncselekményért kiszabásra kerülő új büntetéssel. Ez nyilvánvalóan tekinthető az áldozatok és a lakosság védelmére szolgáló intézkedésnek, mivel a fellebbezőt megfosztanák a szabadságától, mégpedig valószínűleg hosszabb időre, mint ami az összbüntetésbe foglalás hiányában lehetséges lenne.
81. Kétségtelen, hogy megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy a büntetőjogi szankció milyen szerepet tölt be a társadalomban, valamint, hogy a társadalom mint egész hogyan védhető a legjobban a bűnözői tevékenységtől. Ugyanakkor az a gondolat, hogy egyszerűen szigorúbb büntetéseket kell kiszabni, az érintett személyek társadalmi beilleszkedésének javításához fűződő érdek figyelembevétele nélkül, egyértelműen a megtorlás aspektusát hangsúlyozza, amely azonnali következményekkel jár az elítélt személyre nézve, valamint azonnali (noha valamelyest rövid távú) védelmet biztosít a társadalom számára, a – mind az elítélt személy, mind a táradalom többi tagja számára a hosszabb távú hatásokat előnyben részesítő – társadalmi beilleszkedés kárára.(28)
82. A Bizottság a 2008/947 kerethatározat 14. cikkének (1) bekezdését a végrehajtást előnyben részesítő e logika alapján látszik értelmezni, mivel kijelenti, hogy észszerűtlen lenne, ha az újabb bűncselekmény elkövetése nem vezetne a felfüggesztés visszavonásához.
83. Elismerem, hogy a 14. cikkben szereplő, a végrehajtó állam számára joghatóságot biztosító mechanizmus első látásra alkalmasnak tűnik a jelen helyzet kezelésére. Másként fogalmazva, amennyiben azt kellene megállapítani, hogy az újabb bűncselekmény elkövetésétől való tartózkodásra vonatkozó kötelezettség próbaidő alatti magatartási szabálynak minősül, úgy a 14. cikkben szereplő mechanizmus e kötelezettség megsértése esetére biztosítja a végrehajtó állam számára a válaszadáshoz szükséges eszközt.
84. Ez az érv azonban a fordított érvelés különös példája, amely kibillenti egyensúlyából a 2008/947 kerethatározat átfogó célját és logikáját.
85. Először is rá lehet mutatni, hogy az ilyen érvelés egy olyan lehetséges negatív következményből indul ki, amely a jelen ügyben még nem következett be: ha az ítélt személy ismét bűncselekményt követ el. Az ügyiratban nincs arra utaló bizonyíték, hogy a fellebbező újabb bűncselekményt követett volna el. Ezenkívül általánosabban véve, az egész érv azon a feltételezésen alapul, hogy ha valakit egyszer elítéltek, valószínű, hogy visszaeső válik belőle. Most nem foglalkozom azzal, hogy egy ilyen érv milyen erkölcsi ösztönzést és támogatást nyújt a felfüggesztett büntetésre ítélt vagy próbára bocsátott személyeknek, és ehelyett megjegyzem, hogy ez hasonlóképpen a szóban forgó uniós jogi aktusok arra való képességébe sem igazán vet bizalmat, hogy hatékonyan hozzájáruljanak a társadalmi rehabilitáció és beilleszkedés céljához.
86. Másodszor, valamely uniós jogi aktus hatályát általában az e hatályt meghatározó vonatkozó rendelkezésnek kell megállapítania, nem pedig annak a körülménynek, hogy az adott jogi eszközzel létrehozott mechanizmus egy része másra is használható lehet.
87. Harmadszor, az újabb bűncselekmény elkövetése valószínűleg akkor is következményekkel jár a próbára bocsátott személyek számára, ha nem sértettek meg valamely konkrét – például az alkoholfogyasztás tilalmát kimondó – próbaidő alatti magatartási szabályt. A próbára bocsátott azon elítélt személyeket, akik számára valamely konkrét próbaidő alatti magatartási szabályt állapítottak meg, valószínűleg terheli az a kötelezettség, hogy mind a szóban forgó tagállamban, mind külföldön tartózkodjanak újabb bűncselekmény elkövetésétől. Amennyiben újabb bűncselekményt követnek el, a felfüggesztés az adott jogrendszertől és az ügy egyedi körülményeitől függően visszavonható.
88. Negyedszer, a 2008/947 kerethatározat Bizottság által javasolt kiterjesztő értelmezése kétségkívül előmozdíthatná a büntetőjogi szankció „megtorlásra” irányuló célkitűzését. Ez azonban figyelmen kívül hagyja azon más aspektusokat, amelyek a 2008/947 kerethatározat – 1. cikkének (1) bekezdésében és ezen indítvány 73. pontjában bemutatott – hármas célján keresztül kifejezetten egymással szemben kerülnek mérlegelésre. A kerethatározat célja, hogy előmozdítsa a próbaidő alatti magatartási szabályok vagy alternatív szankciók alkalmazását, mivel ezek elősegítik a szabadságelvonással járó büntetések kiszabásának elkerülését, és ezáltal javítják az elítélt személyek esélyeit a társadalmi beilleszkedésre.
89. A 2008/947 kerethatározat 1. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott három célkitűzés tehát összekapcsolódik. A 2008/947 kerethatározat ezek között egyensúlyt kíván teremteni. Nem látok meggyőző okot arra, hogy miért tulajdonítsunk nagyobb súlyt e célkitűzések közül csupán egynek, sőt, a célkitűzések egyikéhez kapcsolódó egy elemnek annak érdekében, hogy egy mindhármat elérni kívánó uniós jogi eszköz tág értelmezését fogadjuk el.
90. Összefoglalva, nem látom indokoltnak, hogy a 2008/947 kerethatározat hatályának olyan, túlzottan kiterjesztő értelmezését javasoljam, amely ellentétes e jogi eszköz egyértelmű szövegével, logikájával és rendszerével, miközben csupán az egyik célkitűzése egy igen sajátos elemének előmozdítására törekszik, a többi célkitűzés rovására (vagy akár kárára).
91. Zárásként megjegyzem, hogy többször kifejtettem, hogy amennyiben a vizsgált szöveg világos, még az uniós jogban is kevésbé van szükség a vizsgált jogi aktus célkitűzéseinek értékelésére.(29) Ehhez csupán azt tenném hozzá, hogy ennek még inkább így kell lennie a tágan meghatározott büntetőjog területéhez tartozó ügyekben, ahol a szóban forgó jogi eszköz tág vagy szűk értelmezése büntetőjogi következményekkel jár az érintett személyek helyzetére nézve.
92. Nem tagadható, hogy ebben az összefüggésben a 2008/947 kerethatározat hatályának tág értelmezése valószínűleg rontaná a jelen ügyben elítélt személy helyzetét (aki nem követett el újabb bűncselekményt). Tudomásul veszem a kérdést előterjesztő bíróság által a szankciók – uniós jogban az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikkének (3) bekezdésében kifejezett – arányosságának kérdéséhez kapcsolódóan adott hasznos pontosításokat. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő magyarázat szerint a vitatott ítélet elismerése lehetővé tenné a korábban kiszabott büntetés és bármely új büntetés összbüntetésbe foglalását. Ezzel szemben elismerés nélkül az összbüntetésbe foglalás nem lehetséges. Értelmezésem szerint az érintett elítélt személynek ebben az esetben egymást követően két büntetést kellene letöltenie: az adott esetben Észtországban elkövetett újabb bűncselekményért kiszabottat, valamint a korábban Lettországban kiszabottat.
93. Ezzel az érvvel – a Bizottság által előadott érvhez(30) hasonlóan – az a probléma, hogy a jelen ügy keretében hipotetikus jellegű. Ismét megjegyzem, hogy a fellebbező nem követett el újabb bűncselekményt. Az adott állam által túlzónak tekintett büntetés kiszabásának megelőzésére vonatkozó dicséretes szándék véleményem szerint nem módosíthatja és nem terjesztheti ki a 2008/947 kerethatározat hatályát, mivel annak célkitűzései nem vonatkoznak a visszaesés esetén történő büntetéskiszabás kérdésére.
94. Nem lehet tehát azzal érvelni, hogy egy olyan személy helyzetét, aki nem követett el újabb bűncselekményt, meg kell változtatni azon megfontolás alapján, hogy egy olyan személy, aki elkövetett újabb bűncselekményt, esetleg jobb helyzetben lenne, ha a 2008/947 kerethatározat 14. cikkét alkalmaznák a helyzetére. Elmondható lenne, hogy az az elítélt személy, aki nem követett el újabb bűncselekményt, rosszabb helyzetbe kerülne pusztán amiatt, hogy a felfüggesztett büntetést Észtországban elismernék, mivel így egy olyan rendszer hatálya alá kerülne, amely egyébként nem vonatkozna rá. Így potenciálisan az ebben az államban alkalmazandó bármely kötelezettséget előírhatnának vele szemben, továbbá büntetett előéletűvé válna ebben az államban, noha erre egyébként nem kerülne sor. Feltételezem, hogy a jelen ügyben a fellebbező ezért vitatta az észt bíróságok előtt három fokon az egyszerű felfüggesztett büntetésének a 2008/947 kerethatározat szerinti mechanizmus alá vonását.
95. Ennek pontosítását követően csak emlékeztetni lehet arra, hogy a büntetőjogi intézkedések értelmezésére az – uniós jogban a Charta 49. cikkének (1) bekezdésében rögzített – jogszerűség elvének kell vonatkoznia. Ez alatt nem a büntetőjogi szankciók törvényességének (nullum crimen, nulla poena sine lege) szűk elgondolását értem, hanem a büntetőítéletből eredő következmények bizonyosságának és előreláthatóságának tágabb kérdését.(31) Másként fogalmazva, úgy tűnik, hogy amennyiben a vitatott ítéletet a 2008/947 kerethatározat hatálya alá tartozóként ismerjük el, ez az elítélt személy hátrányára kiterjeszti a büntetőjog alkalmazási körét. Ez már önmagában véve újabb érv a 2008/947 kerethatározat kiterjesztő értelmezése ellen.
96. Megállapítom, hogy az összefüggésre és a célra vonatkozóan elvégzett elemzés nem érinti a 2008/947 kerethatározat szövege, logikája és rendszere alapján már levont következtetésemet. E jogi eszköz nem alkalmazandó egy olyan ítéletre, amely egyszerű felfüggesztett büntetést szab ki anélkül, hogy a 2008/947 kerethatározat értelmében vett próbaidő alatti magatartási szabályt állapítana meg, amely esetben az elítélt személy egyetlen kötelezettsége abban áll, hogy a próbaidő alatt nem követhet el újabb bűncselekményt.
V. Végkövetkeztetés
97. Azt javaslom, hogy a Bíróság a Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
A kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i 2008/947/IB tanácsi kerethatározat nem alkalmazandó egy olyan ítéletre, amely felfüggesztett büntetést szab ki anélkül, hogy e kerethatározat értelmében vett próbaidő alatti magatartási szabályt állapítana meg, amely esetben az elítélt egyetlen kötelezettsége abban áll, hogy a próbaidő alatt nem követhet el újabb bűncselekményt.