A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2013. január 22.(*)

„EMOGA – Garanciarészleg – A finanszírozásból kizárt kiadások – Citrusfeldolgozás, gyapjú, marhahús és olívaolaj – Pénzügyi ellenőrzés – Kulcsfontosságú ellenőrzések – Arányosság – Ismétlődés – Indokolási kötelezettség”

A T‑46/09. sz. ügyben,

a Görög Köztársaság (képviselik: V. Kontolaimos, I. Chalkias, S. Charitaki és S. Papaïoannou, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: A. Markoulli és H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Korogiannakis ügyvéd)

alperes ellen,

az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege és az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2008. december 8‑i 2008/960/EK bizottsági határozatnak (HL L 340., 99. o.) a Görög Köztársaság részéről felmerült bizonyos kiadások közösségi finanszírozását kizáró részében való megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),

tagjai: N. J. Forwood elnök, F. Dehousse (előadó) és J. Schwarcz bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 5‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1.     A közös agrárpolitika finanszírozására vonatkozó általános szabályozás

1        A közös agrárpolitika (KAP) finanszírozásáról szóló, 1970. április 21‑i 729/70/EGK tanácsi rendelet (HL L 94., 13. o.) megállapította a KAP finanszírozására vonatkozó általános szabályokat. E rendeletet hatályon kívül helyezte, és a rendelet helyébe lépett a KAP finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.), amely a 2000. január 1‑jétől 2006. október 16‑ig a KAP finanszírozása keretében felmerült kiadásokat szabályozza.

2        Az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az Európai Közösségek Bizottsága dönt az akkreditált kifizető ügynökségeknél felmerült kiadásokra nyújtandó havi előlegekről, az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdése pedig a kifizető ügynökségek számláinak elszámolására vonatkozó határozatokat érinti.

3        Az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság a kiadásoknak a 2. és a 3. cikkben említett közösségi finanszírozásból történő kizárásáról dönt, ha úgy találja, hogy a kiadásra nem a közösségi szabályoknak megfelelően került sor.

Mielőtt a finanszírozás elutasítására vonatkozó határozat megszületik, a Bizottság vizsgálatának eredményét és az érintett tagállam válaszát írásban közlik, ami után a két fél arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a megteendő intézkedéseket illetően.

Ha nem jutnak megállapodásra, a tagállam négy hónapon belül eljárás indítását kérheti az álláspontok egyeztetése érdekében, amelynek eredményét egy, a Bizottságnak megküldött és a Bizottság által a finanszírozást elutasító határozat meghozatala előtt elbírált jelentésbe kell foglalni.

A Bizottság a kizárásra kerülő összegeket különösen abból a szempontból vizsgálja meg, hogy mekkora a feltárt meg nem felelés jelentősége. Figyelembe veszi továbbá a jogsértés jellegét és súlyát, valamint a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteséget.

A finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat a következőkre:

a)      a 2. cikkben említett kiadások, amelyek több mint 24 hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság az említett vizsgálatok eredményét írásban közölte az érintett tagállammal;

[…]”

4        Az 1258/1999 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően megteszik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy:

a)      meggyőződjenek róla, hogy az Alap által finanszírozott ügyletek ténylegesen megvalósulnak és végrehajtásuk szabályszerű;

b)      megakadályozzák és kezeljék a szabálytalanságokat;

c)      behajtsák a szabálytalanság, illetve gondatlanság miatt elveszett összegeket.

[…]”

5        A KAP finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 209., 1. o.) hatályon kívül helyezi az 1258/1999 rendeletet, és 2007. január 1‑jétől lép hatályba (az 1290/2005 rendelet 49. cikke). E rendelet azonban többek között előírja, hogy a megfelelőségi vizsgálatra vonatkozó 31. cikke a 2006. október 16‑tól kezdődően teljesített kiadások esetében 2006. október 16‑tól alkalmazandó.

6        Az 1290/2005 rendelet 31. cikke lényegében ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése.

7        A többek közt az 1999. október 22‑i 2245/1999/EK rendelettel (HL L 273., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 335. o.) módosított, a 729/70/EGK tanácsi rendeletnek az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási eljárása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. július 7‑i 1663/95/EK bizottsági rendelet (HL L 158., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 31. o.) a 8. cikkében a következőket írja elő:

„(1)      Amennyiben egy vizsgálat eredményeképpen a Bizottság úgy értékeli, hogy a kiadás teljesítése nem a közösségi szabályoknak megfelelően történt, értesíti az érintett tagállamot ellenőrzései eredményeiről, és feltünteti a követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében a jövőben végrehajtandó helyesbítő [helyesen: korrekciós] intézkedéseket.

Az értesítésnek hivatkoznia kell erre a rendeletre. A tagállam 2 hónapon belül válaszol, amit követően a Bizottság módosíthatja az álláspontját. Indokolt esetben a Bizottság meghosszabbíthatja a válaszadási határidőt.

A válaszadási határidő lejárta után a Bizottság kétoldalú megbeszélésre hívja a tagállamot, amelyen igyekeznek megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedések, a jogsértés súlyának kiértékelése, valamint a Közösséget ért pénzügyi veszteség tekintetében. E megbeszélést követően, és a Bizottság által a megbeszélés és a tagállammal történt konzultáció után további információk biztosítására megállapított határidő lejártát követően [helyesen: E megbeszélést, valamint azon határidő lejártát követően, amelyet a Bizottság a tagállammal konzultálva a kétoldalú megbeszélést követően állapít meg további információk közlésére vonatkozóan], vagy ha a tagállam a Bizottság által megállapított határidő előtt nem fogadja el a felkérést egy megbeszélésre, a határidő lejárta után a Bizottság hivatalosan közli a tagállammal az elhatározásait, a 94/442/EK bizottsági határozatra hivatkozva. E bekezdés negyedik albekezdésének sérelme nélkül, ez az értesítés tartalmazza minden olyan kiadás kiértékelését, amelyet a Bizottság kizárni szándékozik a 729/70[…] rendelet 5. cikk[e] (2) bekezdésének c) pontja értelmében.

A tagállam a lehető leghamarabb tájékoztatja a Bizottságot a közösségi szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében elfogadott korrekciós intézkedésekről és a hatálybalépésük napjáról. A Bizottság a korrekciós intézkedések hatálybalépésének napjáig, szükség szerint, elfogad egy vagy több határozatot a 729/70[…] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében, a közösségi szabályoknak meg nem felelő kiadások kizárására [helyesen: A Bizottság adott esetben a 729/70[…] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében elfogad egy vagy több határozatot annak érdekében, hogy, a közösségi szabályoknak meg nem felelő kiadásokat a korrekciós intézkedések hatálybalépésének napjáig kizárja].

(2)      A 729/70 […] rendelet 5. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett határozatot az egyeztető testületnek a 94/442/EK határozatban megállapított rendelkezések szerint készített jelentése vizsgálatát követően kell meghozni.”

8        Az 1290/2005 […]rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2008. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 171., 90. o.) 2006. október 16‑tól alkalmazandó, és 11. cikkének (1)–(3) bekezdése lényegében ugyanazt az eljárást írja elő, mint az 1663/95 rendelet 8. cikke.

2.     A Bizottság iránymutatásai

9        A pénzügyi korrekciók alkalmazására vonatkozóan iránymutatásokat határozott meg az 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentum, amelynek a címe „Az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási határozatának az előkészítése tekintetében felmerülő pénzügyi következmények számítására vonatkozó iránymutatások” (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum).

10      A VI/5330/97. sz. dokumentumnak a 2. mellékletéből, melynek címe „Az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolása tekintetében a tagállami ellenőrzések elmulasztásából eredő pénzügyi következmények”, az következik, hogy a pénzügyi korrekciókat többek közt a megállapított meg nem felelés jelentőségére figyelemmel számítják ki, és hogy a Bizottság e tekintetben figyelembe veszi a jogsértés jellegét és súlyosságát, valamint a Közösségnek okozott pénzügyi kárt (a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletének második bekezdése).

11      Az VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete először is a pénzügyi korrekciót érintő, az „egyéni iratanyagban szereplő hibák” alapján való értékelésre vonatkozó módszert ír elő. Ez az értékelési módszer mérlegeli a pontos – adott esetben extrapolált – szabálytalanságokat, és pontos korrekcióhoz vezet. Ugyanezen melléklet másodszor előírja a pénzügyi korrekciót érintő, a pénzügyi veszteség kockázata alapján való értékelésre vonatkozó módszert. Ez az értékelési módszer a szisztematikus szabálytalanságokat mérlegeli, és átalányjellegű korrekció alkalmazásához vezet (a VI/5330/97. sz. dokumentum nyolcadiktól huszonötödikig terjedő bekezdései).

12      Ezen utóbbi értékelési módszer szerint, amely a rendszerek könyvvizsgálata kontextusában releváns, a Bizottság a bejelentett kiadások 2.%‑áig, 5%‑áig, 10%‑áig vagy 25%‑áig terjedő átalánykorrekciókat alkalmaz a Közösség részéről adódó, az ellenőrzési rendszerek hiányából eredő pénzügyi veszteségek kockázatának a terjedelme szerint (a VI/5330/97. sz. dokumentum nyolcadik bekezdése).

13      A Bizottság a tagállami ellenőrzéseken belül két kategóriát különböztet meg (a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletének tizennegyedik bekezdése).

14      Egyrészt a „kulcsfontosságú ellenőrzések” az érdemi elemek, különösen a kérelem tárgyának valósága, a mennyiség és a minőségi feltételek, ideértve a határidők betartását is, a betakarítással kapcsolatos követelmények, birtokon tartási határidő stb., tárgyi és adminisztratív ellenőrzése. Az ilyen ellenőrzéseket a helyszínen kell elvégezni a független forrásokból, úgymint a telekkönyvi nyilvántartásokból származó információkkal való összevetés útján.

15      Másrészt a „másodlagos ellenőrzések” a kérelmek megfelelő kezeléséhez szükséges adminisztratív intézkedések, úgymint a benyújtási határidők betartásának ellenőrzése, az ugyanazon célra irányuló kettős kérelmek azonosítása, a kockázatelemzés, a szankciók alkalmazása és az eljárások megfelelő felügyelete.

16      A nem támogatható kiadások számítása tekintetében a VI/5330/97. sz. dokumentum az átalánykorrekciók négy kategóriáját írja elő:

–        a kiadások 25%‑a abban az esetben, ha az ellenőrzési rendszer végrehajtására egyáltalán nem, vagy nagymértékű hiányosságok mellett került sor, és ha nagyon gyakori szabálytalanságokra utaló, vagy a szabálytalan vagy csalárd gyakorlatok elleni küzdelem tekintetében elkövetett hanyagságra utaló jelek állnak fenn, és következésképpen különösen nagy mértékű veszteségnek a kockázata áll fenn az Európai Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) tekintetében;

–        a kiadások 10%‑a abban az esetben, ha egy vagy több kulcsfontosságú ellenőrzést nem végeztek el, illetve azokat olyan rosszul vagy ritkán végezték el, hogy alkalmatlanok voltak a kérelmek támogathatóságának a megállapítására vagy a szabálytalanságok megelőzésére, és ha ezért ésszerűen feltételezhető, hogy komoly veszélye merült fel annak, hogy az EMOGA súlyos veszteségeket szenved;

–        a kiadások 5%‑a abban az esetben, ha minden kulcsfontosságú ellenőrzést elvégeztek, de nem tartották be azoknak a rendeletekben előírt számát, gyakoriságát vagy szigorúságát, és ezért ésszerűen arra a következtetésre lehet jutni, hogy ezek az ellenőrzések a kérelmek szabályosságára vonatkozóan nem nyújtják az elvárt szintű biztosítékot, és ha az EMOGA részéről elszenvedett veszteség kockázata jelentős mértékű;

–        a kiadások 2%‑a abban az esetben, ha a tagállam megfelelően elvégezte a kulcsfontosságú ellenőrzéseket, de egy vagy több másodlagos ellenőrzésnek az elvégzését teljes mértékben elmulasztotta, és következésképpen az EMOGA veszteségének a kockázata csekélyebb, és a jogsértés kevésbé súlyos.

17      Végezetül a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete előírja, hogy „a kötelezettségszegés súlyosabb abban az esetben, ha a tagállam elmulasztja az ellenőrzéseinek a javítását annak ellenére, hogy a Bizottság már közölte vele a szükséges javításokat” (a 2. melléklet tizenhatodik bekezdésének a vége).

18      Az AGRI/61495/2002. sz. dokumentum az ellenőrzési rendszer ismétlődő hiányosságainak a Bizottság által az EMOGA Garanciarészlegének a számlaelszámolása keretében történő kezelésére vonatkozik, és a VI/5330/97. sz. dokumentumban előírt, a hiányosságok ismétlődésére vonatkozó elv pontosítását célozza. E dokumentum a következőket írja elő:

„Amennyiben:

–        valamely ellenőrzési rendszernek vagy a rendszer elemének hiánya vagy elégtelensége az EMOGA Garanciarészlegének a számlaelszámolása keretében egy vagy több pénzügyi korrekciós határozat tárgyát képezte, és

–        a már korrigált időszakot követő valamely időszak vonatkozásában megállapításra kerül, hogy ugyanezek a hiányosságok továbbra is fennállnak,

a Bizottság álláspontja szerint – a tagállam által elfogadott esetleges korrekciós vagy kompenzáló intézkedések vizsgálatát is figyelembe véve – általában igazolt a korábbi korrekció során alkalmazott átalánykorrekciós mérték emelésének alkalmazása az EMOGA pénzügyi veszteségének megnövekedő kockázata miatt.

[…]

Az 1997. december 8‑i C 3909. sz. (VI/5330/97) dokumentumban előírt korrekciók átalánykarakterének biztosítása érdekében abban az esetben, ha a szabálytalan kiadások valós szintje – tehát a Közösség által elszenvedett pénzügyi veszteségek összege – nem határozható meg, a következő százalékértékeknek kell iránymutatásul szolgálniuk:

[…]

–        ha a korábbi korrekció 5% volt, az érintett új időszakra 10% alkalmazandó;

–        ha a korábbi korrekció 10% volt, az érintett új időszakra legalább 15% alkalmazandó, a kockázat növekedésének súlyosságától függően;

[…]”

 A jogvita előzményei

19      A Bizottság az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege és az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak a közösségi finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2008. december 8‑i 2008/960/EK bizottsági határozatban (HL L 340., 99. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) a Görög Köztársaság vonatkozásában a 2002‑től 2006‑ig tartó pénzügyi évek tekintetében a közösségi finanszírozásból kizárt összesen 179 140 594,66 eurót a gyümölcs‑ és zöldségfélék, a gyapot, a marhahús, az olívaolaj és a pénzügyi ellenőrzések ágazatában.

20      A Bizottság által alkalmazott pénzügyi korrekciók indokait a Bizottság által a megfelelőségi vizsgálat keretében az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése és az 1290/2005 rendelet 31. cikke alapján végzett ellenőrzések eredményeiről szóló, 2008. szeptember 11‑i AGRI‑63130‑00‑2008. sz. összefoglaló jelentés (a továbbiakban: összefoglaló jelentés) összegezte.

21      A megtámadott határozatban a Bizottság a következő korrekciókat alkalmazta:

–        a „gyümölcs‑ és zöldségfélék – citrusfeldolgozás” ágazatában: a Bizottság két 10%‑os átalánykorrekciót alkalmazott a csekkel való kifizetések, valamint az adminisztratív ellenőrzések és a számlaellenőrzések miatt, amelynek összege a 2005‑ös gazdasági év vonatkozásában 2 289 213 euró, a 2006‑os gazdasági év vonatkozásában pedig 385 748 euró volt;

–        a gyapot ágazatában: azon a két pontos korrekción kívül, melynek oka a támogatható termelésnek a 2003‑as gazdasági évben 4 870 264,97 euróval, a 2004‑es gazdasági évben pedig 2 143 945,63 euróval való túllépése, amelyet nem vitattak, a Bizottság két 5%‑os átalánykorrekciót is alkalmazott, az egyik összege a 2002‑es gazdasági évre vonatkozóan 27 731 557,37 euró, a másik pedig a 2003‑as gazdasági évre vonatkozóan 32 655 464,17 euró volt;

–        a marhahús ágazatában a Bizottság átalánykorrekciókat alkalmazott a marhahúsra vonatkozó nyilvántartási és azonosítási adatbázis és a helyszíni ellenőrzések hiányosságai miatt, melynek mértéke a 2003‑as gazdasági évre vonatkozóan 10%, a 2004‑es gazdasági évre vonatkozóan 5% és 10%, a 2005‑ös gazdasági évre vonatkozóan 10%, a 2006‑os gazdasági évre vonatkozóan pedig 5 és 10%, amely a teljes összeg 14 341 429,92 eurós korrekciója;

–        az olívaolaj termelésére vonatkozó támogatások ágazatában a Bizottság 10%‑os és 15%‑os átalánykorrekciót alkalmazott a 2003‑tól 2006‑ig terjedő gazdasági évekre az olajfákra, az olajsajtolóra és a hozamokra vonatkozó ellenőrzések ismétlődő hiányosságai miatt, amely összesen 83 641 370,78 eurót tett ki, és

–        a pénzügyi ellenőrzés ágazatában a Bizottság a 2005‑ös gazdasági évre vonatkozóan 4 521 536,62 euró összegű pontos korrekciót alkalmazott a kifizetési határidők megsértése miatt; pontos korrekciót alkalmazott továbbá a pénzügyi korlátok átlépése miatt, melynek összege 6 326 450,77 euró volt a 2004‑es gazdasági évre vonatkozóan, és 233 613,43 euró a 2005‑ös gazdasági évre vonatkozóan.

 Az eljárás és a felek kérelmei

22      A Görög Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2009. február 6‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.

23      Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az ügyet 2010. szeptember 30‑án az ötödik tanács elé utalták. Mivel új előadó bírót jelöltek ki 2011. február 15‑én, akit a második tanácshoz osztottak be, az ügyet e tanács elé utalták.

24      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (második tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásban kérdést intézett a felperesekhez. A felek a megállapított határidőn belül válaszoltak ezekre a kérdésekre. A Törvényszék a 2012. június 5‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

25      A Görög Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg vagy módosítsa a megtámadott határozatot a Görög Köztársaság által az írásbeli beadványaiban kifejtetteknek megfelelően;

–        a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

26      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     A kereset terjedelméről

27      A Görög Köztársaság a keresetében a megtámadott határozat megsemmisítése érdekében tizenkét jogalapot terjesztett elő. Az első két jogalap a citrusfeldolgozás ágazatát érinti. A harmadik jogalap a gyapotágazatra vonatkozik. A negyedik, ötödik és hatodik jogalap a marhahús ágazatára vonatkozik. A hetedik, nyolcadik és kilencedik jogalap az olívaolaj ágazatát érinti, a tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik jogalap pedig a pénzügyi ellenőrzések ágazatát.

28      A Görög Köztársaság a tárgyalás során azt nyilatkozta, hogy eláll a negyedik és a hetedik jogalapjától, melyeket a Bizottság ratione temporis hatáskörének a hiányára, valamint a jogbiztonság elvének az eljárás túlzottan hosszú tartama miatt történő megsértésére alapított, és amelyek a marhahús, illetve az olívaolaj ágazatára vonatkoznak.

29      A Görög Köztársaság elállt az ötödik és a nyolcadik jogalapjától is, amelyeket az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében előírt 24 hónapos határidő figyelmen kívül hagyására alapított, és amelyek a marhahús, valamint az olívaolaj ágazatát érintették.

30      A pénzügyi ellenőrzés ágazatát érintően a Görög Köztársaság elállt a tizenkettedik jogalapjától, amely az FA/2006/137/GR hivatkozási számú vizsgálatot érintette, és amelyet az indokolás elmulasztására alapított. Ezenfelül a tizedik jogalapot érintően, amely az FA/2005/70/GR hivatkozási számú vizsgálatot érintette, az elsőként a hátrányos helyzetű térségeket, másodszor a szőlőültetvények szerkezetátalakítását és átállását, harmadszor pedig a marhahús ágazatában a kiegészítő kifizetéseket érintő korrekciók vonatkozásában a Görög Köztársaság úgy nyilatkozott, hogy e jogalapot kizárólag a hátrányos helyzetű térségek tekintetében kívánja fenntartani.

31      Végezetül a Görög Köztársaság bejelentette, hogy eláll a kérelmeinek a megtámadott határozat módosítására vonatkozó részétől.

32      A tárgyalás jegyzőkönyvében ez bejegyzésre került.

2.     Az első és második, a „gyümölcs‑ és zöldségfélék – citrusfeldolgozás” ágazatában alkalmazott korrekciókról

 A közösségi szabályozás

33      Az egyes citrusfélék termelői részére közösségi támogatási rendszer bevezetéséről szóló, 1996. október 28‑i 2202/96/EK tanácsi rendelet (HL L 2097., 49. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 103. o.) pénzügyi támogatási rendszert hozott létre a termelők számára, amely többek között az egyrészről a gyümölcs‑ és zöldségpiac közös szervezéséről szóló, 1996. október 28‑i 2200/96/EK rendelet (HL L 297., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 55. o.) alapján elismert vagy előzetesen elismert termelői szervezetek, másrészről pedig a feldolgozók, valamint szövetségeik és jogszerűen létrehozott egyesüléseik közötti szerződések megkötésén alapul.

34      A 2202/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályairól szóló, 2003. december 1‑jei 2111/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 317., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 41. kötet, 272. o.) a 7. cikke (1) bekezdésének hetedik francia bekezdésének f) pontjában előírja, hogy a szerződéseknek tartalmazniuk kell különösen a termelői szervezetnek a nyersanyagért fizetendő vételárat, esetleg fajta és/vagy minőség és/vagy szállítási időszak szerint differenciáltan, és a vételár kiegyenlítése csak banki vagy postai átutalással történhet.

35      A 2111/2003 rendelet 24. cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ellenőrizzék a termelői szervezeteknek és a feldolgozóknak a rendelet 25. és 26. cikkében előírt nyilvántartásait, illetve azok egyezését a termelői szervezetekre és a feldolgozókra a nemzeti jogszabályokban előírt könyvvitellel.

36      A 2111/2003 rendeletnek az ellenőrzésekre vonatkozó 27. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az édes narancsot, mandarint, klementint, satsumát, citromot, grépfrútot és pomelót feldolgozásra szállító minden egyes termelői szervezet esetében minden egyes termékre és gazdasági évre nézve az alábbi ellenőrzéseket kell elvégezni:

[…]

b)      adminisztrációs és könyvvezetési ellenőrzések, az alábbiak megállapítására:

i.      a szerződésekben szereplő termelők legalább 5%‑ára kiterjedően, különösen a területek, az össztermés, a termelői szervezetnek leszállított mennyiség, a feldolgozásra leszállított mennyiség, valamint a 23. cikkben meghatározott támogatás folyósítása és az átvett összegek közötti egyezőség termelőnkénti vizsgálata céljából,

[…]

c)      adminisztratív és számviteli ellenőrzések a 15. cikk (1) és (2) bekezdésében említett termelők által a termelői szervezetnek leszállított termékek összmennyisége, a feldolgozásra leszállított összmennyiség, a 17. cikk (2) bekezdésében említett szállítóleveleken szereplő összmennyiség, a támogatási kérelmekben feltüntetett mennyiségek, valamint a 23. cikkben meghatározott támogatások folyósítása és a feldolgozótól befolyt kifizetések közötti egyezőség vizsgálata céljából;

(2)      Az édes narancsot, mandarint, klementint, satsumát, citromot, grépfrútot és pomelót feldolgozók esetében minden egyes üzem, termék és gazdasági év tekintetében az alábbi ellenőrzéseket kell elvégezni:

a)      adminisztrációs és könyvvezetési ellenőrzések, az alábbiak megállapítására:

i.      a mindkét szerződéstípus (rövid távú és többéves) alapján átvett tételek legalább 5%‑ára kiterjedően; a szerződésekkel és a 17. cikk (2) bekezdésében említett szállítólevelekkel fennálló tényleges kapcsolat, az igénybevett szállítóeszköz pontos megjelölésének és az I. mellékletben meghatározott minimumkövetelmények betartásának ellenőrzése céljából;

[…]

c)      közigazgatási és számviteli ellenőrzések a kiállított és átvett számlák, valamint a számviteli adatok alapján annak igazolására, hogy az átvett alapanyagokból előállított késztermék mennyisége és a beszerzett késztermékek mennyisége megfelel‑e az értékesített késztermékek mennyiségének;

[…]”

37      A 17933/2000. sz. bizottsági dokumentum 16. melléklete meghatározza a citruságazatban alkalmazott kulcsfontosságú ellenőrzéseket és a másodlagos ellenőrzéseket. A szóban forgó melléklet konkrétan hat kulcsfontosságú ellenőrzést határoz meg, melyek közül szerepelnek különösen a nyilvántartások megfelelő vezetésének és azoknak a nemzeti szabályozás által a termelői és feldolgozói szervezetek tekintetében előírt könyveléssel való egyezőségének az ellenőrzései.

 Az összefoglaló jelentés

38      Az FV/2006/315/GR hivatkozási számú vizsgálat keretében a Bizottság szolgálatai Görögországban 2006. április 3‑tól április 6‑ig ellenőrzéseket végeztek. 2007. február 27‑én, egy levélváltást követően a Bizottság és a görög hatóságok között kétoldalú megbeszélésre került sor. A Bizottság a 2008. január 10‑i levélben közölte a megállapításait a görög hatóságokkal. A Bizottság az egyeztető testület 2008. június 19‑i véleménye nyomán a 2008. augusztus 21‑i levélben közölte a végleges álláspontját.

39      Az összefoglaló jelentés bizonyos hiányosságokra mutatott rá a 2111/2003 rendelet 27. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában és a 2111/2003 rendelet 27. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában, és 27. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt adminisztratív és számviteli ellenőrzések tekintetében. Ezenfelül az összefoglaló jelentés közli, hogy az ugyanezen rendelet 24. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt ellenőrzéseket legalább egy esetben nem a közösségi jogi előírások szerint végezték el. Megállapításra került továbbá, hogy azok az igazoló dokumentumok, amelyeknek ezeket az ellenőrzéseket kísérniük kell, számos esetben hiányoztak. Ezek a hiányosságok főként az egyértelmű iránymutatások hiányával, másrészt az érintett ellenőröknek a számvitel területén fennálló ismereteinek a korlátozottságával voltak magyarázhatók. A Bizottság szolgálatai úgy vélték, hogy e hiányosságok az ellenőrzési rendszer jelentős szempontjait érintették, és az ellenőrzések végrehajtásának az elmulasztása vagy azok nem megfelelő végrehajtása az EMOGA számára fokozott kockázatokat jelent. A Bizottság megállapította, hogy hasonló hiányosságokat észleltek többek között egy a citrusfeldolgozást érintő, 2003‑ban végzett vizsgálat során.

40      Ezenfelül a Bizottság szolgálatainak megállapításaiból következik, hogy az egyik feldolgozó egy alkalommal csekk útján teljesített kifizetést a termelői szervezetnek, pedig ezt a kifizetési típust banki vagy postai átutalás formájában kell teljesíteni, és a Bizottság ezt a múltban már kommentálta. Az összefoglaló jelentésből következik az is, hogy az ellenőrök, akik az ellenőrzéseket végezték, nem voltak tisztában az e területre vonatkozó közösségi és nemzeti követelményekkel.

41      A Bizottság megállapította, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások szerint a kulcsfontosságú ellenőrzéseket nem a vonatkozó rendeletekben előírt számban és szigorúsággal végezték, és hogy ezenfelül ez a hiányosság ismétlődő volt. A Bizottság megállapította, hogy a korábbi korrekció 5% volt, és ebben az esetben a 2005‑ös és 2006‑os gazdasági évekre, valamint a 2004. augusztus 20‑tól a 2004/2005‑ös gazdasági évig (a 2004/2005‑ös gazdasági évet is beleértve) terjedő időszakra vonatkozóan 10%‑os átalánykorrekciót alkalmazott.

 A Törvényszék álláspontja

42      A Görög Köztársaság előterjeszt egy első, a VI/5330/97. sz. és a 17933/2000. sz. dokumentumban meghatározott bizottsági iránymutatások téves értelmezésére és alkalmazására alapított, valamint egy második, a tények téves értelmezésére és a korrekciók aránytalan jellegére alapított jogalapot.

 Az első, a VI/5330/97. sz. és a 17933/2000. sz. dokumentum téves értelmezésére és alkalmazására alapított jogalapról

43      Először is a Görög Köztársaság érvelése szerint a kulcsfontosságú ellenőrzéseket elvégezték. Álláspontja szerint az azonosított hiányosságok közül kizárólag az iratanyag megfelelő vezetésére, és az annak a számviteli ellenőrzéssel való összhangjára vonatkozó ellenőrzések minősülnek kulcsfontosságú ellenőrzésnek. A korrekció tehát nem haladhatta volna meg a 2%‑ot.

44      A Törvényszék megállapítja, hogy a jelen ügyben a Bizottság a kérdéses pénzügyi korrekciókat többek között a 2111/2003 rendelet 24. és 27. cikkében előírt adminisztratív és számviteli ellenőrzések hiányosságai miatt alkalmazta.

45      Először is az összefoglaló jelentésből valóban kitűnik, hogy e hiányosságok főként a 2111/2003 rendelet 24. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt ellenőrzések vonatkozásában kerültek megállapításra, amely rendelkezés a termelői és feldolgozói szervezetek nyilvántartásainak a vezetésére, valamint azoknak a nemzeti jogszabályokban előírt könyvvitellel való egyezésére vonatkozik. Meg kell állapítani, hogy az ilyen típusú ellenőrzést a 17933/2000. sz. dokumentum 16. melléklete kulcsfontosságú ellenőrzésként határozza meg, amit egyébiránt a Görög Köztársaság sem vitat.

46      Másodszor az átalánykorrekciókat szintén a 2111/2003 rendelet 27. cikkében előírt adminisztratív és számviteli ellenőrzéseket érintő mulasztások miatt alkalmazták. Márpedig ezek az ellenőrzések szintén kulcsfontosságú ellenőrzéseknek minősülnek. Többek közt ugyanis annak ellenőrzésére irányulnak, hogy a leszállított termékek mennyisége egyezik‑e a feldolgozással és a támogatások átutalásával, valamint a kibocsátott számlák és a számviteli adatbázis alapján annak ellenőrzését célozzák, hogy a megszerzett vagy megvásárolt végtermékek mennyisége egyezik‑e az eladott végtermékek mennyiségével. Olyan ellenőrzésekről van tehát szó, amelyek szükségesek az egyezési elemek érdemi ellenőrzéséhez.

47      Következésképpen a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete és a 17933/2000. sz. dokumentum 16. melléklete szerint a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a jelen ügyben megállapított hiányosságok kulcsfontosságú ellenőrzéseket érintenek.

48      Ami az alkalmazott korrekciós mértéket illeti, a Bizottság úgy vélte, hogy a kulcsfontosságú ellenőrzések tekintetében megállapított hiányosságok korábban 5%‑os korrekció tárgyát képezték, és a hiányosságok ismétlődő jellegére tekintettel az átalánykorrekció mértékét 10%‑ban állapította meg.

49      E tekintetben a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások alapján emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben nem határozható meg pontosan a Közösség által elszenvedett kár, a Bizottság átalánykorrekciót helyezhet kilátásba (lásd a C‑418/06. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2008. április 24‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑3047. o.] 136. pontját).

50      A nem támogatható kiadások számítására vonatkozóan a VI/5330/97. sz. dokumentum a kiadások 5%‑át kitevő átalánykorrekciót ír elő abban az esetben, ha minden kulcsfontosságú ellenőrzést elvégeztek, de nem tartották be az ellenőrzéseknek a rendeletekben előírt számát, gyakoriságát vagy szigorúságát, ezért ésszerűen arra a következtetésre lehet jutni, hogy ezek az ellenőrzések a kérelmek szabályosságára vonatkozóan nem nyújtják az elvárt szintű biztosítékot, és az EMOGA részéről elszenvedett veszteség kockázata jelentős mértékű (lásd a fenti 14–16. pontot).

51      Valóban ez a helyzet áll fenn a jelen ügyben, mivel olyan hiányosságokról van szó, amelyeket a kulcsfontosságú ellenőrzéseket érintően állapítottak meg, melyeket nem a rendeletekben előírt szigorúsággal végeztek el, és mivel nem kizárólag másodlagos ellenőrzések elmulasztásáról van szó.

52      A Görög Köztársaság tehát tévesen érvel úgy, hogy a jelen ügyben 2%‑os mértéket kellett volna alkalmazni. E tekintetben nem lehet helyt adni tehát a VI/5330/97. és a 17933/2000. sz. dokumentumokban meghatározott bizottsági iránymutatások téves értelmezésére és alkalmazására alapított kifogásnak.

53      Másodszor a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy nem volt jogi alapja a korrekciós mérték megduplázásának, és vitatja a megállapított hiányosságok ismétlődő jellegét.

54      Először is a Görög Köztársaság álláspontja szerint semmilyen jogszabályszöveg nem írja elő a „visszaesés” fogalmát, amelyet először az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum állapított meg, mely a 2005/2006‑os gazdasági évekre nem alkalmazható

55      Ez az érvelés nem fogadható el.

56      Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a 1290/2005 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének negyedik albekezdése és az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (2) bekezdése (lásd a fenti 3. és 6. pontot) azt írja elő, hogy a Bizottságnak a szabálytalanságok megállapítását követően a kizárásra kerülő összeg értékelése során figyelembe kell vennie az elkövetett jogsértés súlyát.

57      Ebben a keretben a kérdéses szabálytalanságok ismétlődése tehát olyan súlyosító körülménynek tekinthető, amely igazolhatja az alkalmazott pénzügyi korrekció növelését. A kérdéses növelést e tekintetben olyan aktusnak lehet tekinteni, amely a Görög Köztársaság által viselendő globális mérték megállapításának keretébe illeszkedik (lásd ebben az értelemben a C‑54/95. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1999. január 21‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑35. o.] 13. pontját).

58      Következésképpen el kell utasítani azt a kifogást, amely szerint a megállapított hiányosságok ismétlődésének a figyelembevételére az alkalmazandó közösségi szabályozásban nem áll fenn megfelelő jogi alap.

59      Ezenfelül azok a szabályok, amelyeket a Bizottság az iránymutatásaiban állapított meg, nevezetesen a VI/5330/97. sz., AGRI/61495/2002. sz. és AGRI/60637/2006. sz. dokumentumokban, kiterjednek a megállapított szabálytalanságok ismétlődése megállapításának a következményeire.

60      A Görög Köztársaság azon állítása, mely szerint a „visszaesésről” mint súlyosító körülményről először az AGRI/60637/2006. sz. dokumentum rendelkezett, téves. Egyrészt ugyanis a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete előírja, hogy „[a] kötelezettségszegés súlyosabb abban az esetben, ha a tagállam elmulasztja az ellenőrzéseinek a javítását annak ellenére, hogy a Bizottság már közölte vele a szükséges javításokat”. Másrészt az AGRI/61495/2002. sz. dokumentum, amelyre a Görög Köztársaság a keresetében hivatkozik, az ellenőrzési rendszer ismétlődő hiányosságainak a Bizottság által az EMOGA Garanciarészlegének a számlaelszámolása keretében történő kezelésére vonatkozik, és a VI/5330/97. sz. dokumentumban előírt, a hiányosságok ismétlődésére vonatkozó elv pontosítását célozza. Lényegében ezt írja elő, hogy amennyiben ugyanazok a hiányosságok továbbra is fennállnak, a lehetséges a korábbi korrekció során alkalmazott átalánykorrekciós mérték növelése, és ha a korábbi korrekció 5% volt, az érintett új időszakra 10% alkalmazandó (lásd a fenti 18. pontot).

61      Következésképpen a korrekció mértékének a megállapított szabálytalanságok ismétlődése esetén alkalmazott növelésére vonatkozó jogi alap hiányára alapított kifogást el kell utasítani.

62      Másodszor a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy az ismétlődő hiányosság megállapításához pontosan ugyanazokat a hiányosságokat kell megállapítani, mint a múltban. Álláspontja szerint a jelen ügyben ez nem áll fenn, hiszen a rendszer összességében javult, és a korrekció nem növelhető, ha a korrekció okainak egy része megszűnt.

63      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a hiányosságok ismétlődésének megállapításakor a Bizottság többek közt az FV/302/2003. sz., a citrusfeldolgozási rendszert érintő vizsgálatra hivatkozott (a keresetlevél 4. melléklete), amely a Törvényszék T‑33/07. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé, 56–58. pont) alapjául szolgált. Az FV/302/2003. sz. vizsgálat keretében a hiányosságokat többek közt adminisztratív és számviteli ellenőrzések tekintetében állapították meg, konkrétan a termelői és feldolgozói szervezetek nyilvántartásában szereplő adatok és a nemzeti szabályozás által előírt számviteli ellenőrzés közötti egyezést érintő ellenőrzéseket érintően, többek közt az Opekepe (a közösségi orientációs és garanciatámogatások kifizetéséért és ellenőrzéséért felelős görög hivatal) által a prefektúrák (nomos) részére adott útmutatások hiánya miatt, és az ellenőrzéssel megbízott személyzet tapasztalatának hiánya miatt (lásd a Bizottságnak az FV/302/2003. sz. vizsgálat megállapításairól szóló 2003. március 4‑i dokumentumát, különösen annak 8. pontját, valamint a fent hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontját).

64      Márpedig az FV/302/2003. sz. vizsgálat keretében, valamint a jelen ügyben megállapított hiányosságok hasonlóak, amint az az összefoglaló jelentésből kitűnik (lásd a fenti 39. pontot), és amint azt az egyeztető testület is megállapította.

65      Ezenfelül – amint a Bizottság szolgálatai azt megállapították – az adminisztratív és számviteli ellenőrzések terén feltárt hiányosságok az ellenőrzési rendszer lényeges vonatkozásait érintik, és az ilyen ellenőrzések végrehajtásának elmulasztása vagy nem megfelelő végrehajtása az EMOGA számára megnövekedett kockázatot jelent (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑352/05. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 327. pontját).

66      Ebből következően a hiányosságok hasonlóak, ugyanazt az ágazatot (a citrusok ágazata) érintik, ugyanannak a tagállamnak betudhatók, és azokat a növelt korrekciós mérték alkalmazása szempontjából meghatározónak ítélték. A Bizottság tehát nem követett el hibát, amikor e mulasztások ismétlődő jellegét megállapította.

67      Azt illetően, hogy a Görög Köztársaság az FV/2004/312. sz., a paradicsomfeldolgozás támogatási rendszerét érintő vizsgálat eredményeire hivatkozik az ismétlődés vitatása végett, emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a Bizottság hangsúlyozza, és amint az a Bizottság álláspontját az egyeztetési eljárást megelőzően felvázoló összefoglaló jelentésből is kitűnik, az említett ismétlődés nem az említett vizsgálat eredményein alapszik, hanem a citrusfeldolgozást érintő, FV/302/2003. sz. vizsgálat eredményein.

68      Következésképpen a Görög Köztársaság azon érvét, amely szerint nem áll fenn ismétlődő hiányosság, a jelen ügyben el kell utasítani.

69      Ezenfelül szintén el kell utasítani az arra alapított érvet, hogy a javítások megakadályozzák az ismétlődés megállapítását. A Görög Köztársaság ugyanis általánosságban állítja azt, hogy a rendszer javult, annak bizonyítása nélkül, hogy a javítások éppen a jelen ügy tárgyát képező, meghatározó hiányosságokat érintik. Ezenfelül a Görög Köztársaság a Bizottság szolgálatai által az FV/2004/312. sz., a paradicsomfeldolgozást érintő vizsgálat keretében tett megállapításokra hivatkozik, amelyek nem relevánsak a jelen ügyben (lásd a fenti 67. pontot).

70      Következésképpen el kell utasítani azokat az érveket, amelyek szerint a pénzügyi korrekciók a jelen ügyben nem növelhetők.

71      Harmadszor a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a korrekció növelése nem lehet automatikus, és azt indokolni kell, ami a jelen ügyben nem történt meg.

72      Ezen érv elfogadhatóságát illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a kereset 18. pontjában azt felvetették, és ezért az – a Bizottság által a viszonválaszban állítottakkal ellentétben– elfogadható.

73      A megalapozottságát illetően pedig emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a számlaelszámolással kapcsolatos határozatok kidolgozásának konkrét kontextusában a határozatot megfelelően indokoltnak kell tekinteni, ha a címzett állam nagymértékben részt vett az e határozat kidolgozására irányuló eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli az EMOGA‑t (lásd többek közt a Bíróság C‑263/98. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑6063. o.] 98. pontját, a C‑332/01. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑7699. o.] 67. pontját, valamint a Törvényszék T‑55/07. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 125. pontját).

74      A jelen ügyben az iratanyag információiból kitűnik, hogy a Görög Köztársaság részt vett a megtámadott határozat kidolgozásának folyamatában, és a kérdéses hiányosságok ismétlődésének a kérdése felmerült az egyeztetési eljárás keretében, különösen a Bizottság 2008. január 10‑i levelében, a 2007. április 4‑i értekezlet jegyzőkönyvében, valamint az egyeztető testület véleményében és az összefoglaló jelentésben. Az iratanyag információiból tehát kitűnik, hogy a Görög Köztársaság ismerte azokat az információkat, amelyek a kérdéses növelést indokolták, és ismerte különösen a korrekciók tárgyát képező szabálytalanságokat, a korábbi pénzügyi korrekciós határozatot, a korábbi korrekció mértékét és az alkalmazott növelést, valamint az EMOGA pénzügyi vesztesége megnövekedett kockázatának a fennállását.

75      A korrekciók növelése indokolásának a hiányára alapított érvelést – és következésképpen a teljes első jogalapot – tehát szintén el kell utasítani.

 A második, a tények téves értékelésére és az alkalmazott korrekciók aránytalanságára alapított jogalapról

76      Először is a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a 2111/2003 rendelet 24. és 27. cikkében előírt adminisztratív és számviteli ellenőrzéseket a jogszabályban előírtnál magasabb mértékben végezték el, még ha azok nyomon követése nem is bizonyított.

77      A Törvényszék emlékeztet arra, hogy az EMOGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, a közösségi rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza (a C‑278/98. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑1501. o.] 38. pontja, a C‑300/02. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1341. o.] 32. pontja, valamint a Törvényszék T‑266/04. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2008. február 14‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 97. pontja).

78      Ezenfelül a számlaelszámolás területén fennálló bizonyítási terhet érintően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó szabályok megsértésének a bizonyítása keretében nem kell kimerítően bizonyítania a nemzeti hatóságok által végzett ellenőrzések hiányosságát vagy az e hatóságok által továbbított számadatok szabálytalanságát, hanem arra a komoly és ésszerű kételyre vonatkozóan kell bizonyítékot előterjesztenie, amelyet ezen ellenőrzések vagy számadatok tekintetében táplál. A Bizottság bizonyítási terhének ezt a könnyítését az magyarázza, hogy a tagállamnak áll a leginkább a módjában az, hogy az EMOGA‑számlák elszámolásához szükséges adatokat begyűjtse és ellenőrizze, következésképpen a tagállam feladata ellenőrzései és számadatai valóságosságának, és adott esetben a Bizottság állításai helytelenségének legrészletesebb és legteljesebb bizonyítása (a Bíróság C‑247/98. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑1. o.] 7–9. pontja és a C‑329/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑6103. o.] 68. pontja).

79      A jelen ügyben az iratanyag információiból és különösen a kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az adminisztratív és a számviteli ellenőrzések hiányosságait a jelen ügyben nem cáfolták meg olyan dokumentált bizonyítékok, amelyek a Görög Köztársaság álláspontját alátámasztották volna.

80      Az egyeztető testület véleményéből az is kitűnik, hogy a Görög Köztársaság által szolgáltatott azon magyarázatot, amelyek szerint az ellenőrzéseket elvégezték, de nem dokumentálták megfelelően, semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztja alá. A Görög Köztársaság maga is elismeri, hogy az ellenőrzések nyomon követhetősége nem válik rögtön egyértelművé. A Görög Köztársaság szintén elismeri a számviteli ellenőrzéseket érintő vizsgálati kötelezettség hiányosságait.

81      Ezenfelül a Görög Köztársaság hangsúlyozza, hogy a megállapított hiányosságok helyrehozatala érdekében 2006‑ban új irányelveket fogadott el.

82      Elég azonban megállapítani azt, hogy az ilyen érv nem orvosolhatja az ellenőrzéseknek a jelen ügy tárgyát képező korábbi gazdasági évek tekintetében megállapított hiányosságait.

83      Következésképpen nem került alátámasztásra, hogy a Bizottságnak az adminisztratív és a számviteli ellenőrzések tekintetében feltárt hiányosságokra vonatkozó megállapításai tévesek, és hogy a korrekciók e tekintetben nem igazoltak.

84      Másodszor a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a csekkel való fizetés egyszeri eset, és a 10%‑os átalánykorrekció aránytalan.

85      A jelen ügyben a korábban vizsgált adminisztratív és számviteli ellenőrzések tekintetében tett megállapításokra tekintettel elég megállapítani azt, hogy a csekkel való fizetés megállapítása a jelen ügyben nem képezte a korrekciók kizárólagos alapját.

86      Következésképpen a Görög Köztársaságnak a csekkel való fizetés miatt alkalmazott korrekció aránytalan jellegének alátámasztására alapított érveit el kell utasítani.

87      A második jogalapot tehát teljes egészében el kell vetni.

88      A fentiekből következően a Görög Köztársaság nem terjesztett elő olyan érvet, amely kétségbe vonhatná a megtámadott határozat jogszerűségét abban a tekintetben, hogy az a citrusfeldolgozás ágazatát érintően 10%‑os átalánykorrekciót ír elő.

3.     A harmadik, a gyapot ágazatában alkalmazott korrekciókat érintő jogalapról

 A közösségi szabályozás

89      A gyapottermelés támogatását főként a gyapotra vonatkozó termelési támogatásról szóló, 2001. május 22‑i 1051/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 148., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 332. o.) szabályozza, amely hatályon kívül helyezi a gyapotra vonatkozó támogatási rendszer megállapításáról és a 2169/81/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1995. június 29‑i 1554/95/EK tanácsi rendeletet (HL L 148., 1995.6.30., 48. o.). Az 1051/2001 rendelet a 23. cikke szerint az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba, azaz 2001. június 1‑jén, és azt 2001. szeptember 1‑jétől kell alkalmazni.

90      Az 1051/2001 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a gazdasági év szeptember 1‑jétől augusztus 31‑ig tart.

91      Az 1051/2001 rendelet 11. cikkének d) pontja és 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a gyapottámogatás igénybevételéhez a gyapottisztító vállalkozásoknak bizonyítaniuk kell, hogy a gyapot az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdésében említett, területekről szóló nyilatkozatban szerepel.

92      Az 1051/2001 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a termelő tagállamok a vetésterületekre vonatkozó nyilatkozattételi rendszert vezetnek be, főleg annak biztosítására, hogy a támogatási kérelmekben feltüntetett gyapot valóban a megjelölt forrásból származik.

93      A környezetvédelmi célkitűzések figyelembevételének érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk és el kell fogadniuk a termőföld gyapottermesztésre való felhasználásának szabályozásához szükségesnek tartott környezetvédelmi intézkedéseket (az 1051/2001 rendelet (13) preambulumbekezdése). Így az 1051/2001 rendelet 17. cikke értelmében:

„(1)      A tagállamok a gyapotágazatra meghatároznak:

–        környezetjavító intézkedéseket, különösen a negatív környezeti hatások csökkentésére szolgáló művelési módszereket,

–        kutatási programokat, amelyek révén még inkább környezetbarát termesztési módszereket dolgoznak ki,

–        módszereket arra, hogy a termelőket tájékoztassák az ilyen kutatások eredményeiről, valamint az érintett módszerek alkalmazásának előnyeiről.

(2)      A tagállamok megteszik a gyapottermesztésre használt mezőgazdasági területek sajátos helyzetének tekintetében megfelelőnek tartott környezetvédelmi intézkedéseket. Ezenkívül a tagállamok megteszik a szükséges lépéseket a termelők emlékeztetésére, hogy kötelesek a környezetvédelmi előírások betartására.

(3)      Adott esetben a tagállamok a tisztítatlan gyapotra adható termelési támogatás szempontjából számításba vehető területeket a következőkkel kapcsolatos objektív feltételek alapján korlátozzák:

–        azon régiók agrárgazdasága, amelyekben a gyapot a legfontosabb növénykultúrák közé tartozik;

–        a szóban forgó területek talaj‑ és éghajlati viszonyai;

–        az öntözésre használt vízzel való gazdálkodás;

–        a várhatóan környezetkímélő vetésforgók és termesztéstechnológiák.

(4)      A Görög Köztársaság és a Spanyol Királyság 2004. december 31. előtt a gyapotszektor környezetvédelmi helyzetéről és az (1)–(3) bekezdéssel összhangban elfogadott nemzeti intézkedések hatásáról a Bizottságnak jelentést küld.”

94      A gyapottámogatási rendszer alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. augusztus 2‑i 1591/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 210., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 237. o.) hatályon kívül helyezi a gyapottermelési támogatási rendszer végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló, 1989. május 3‑i 1201/89/EGK bizottsági rendeletet (HL L 123., 23. o.), és 19. cikke értelmében az 2001. szeptember 1‑jétől alkalmazandó.

95      Az 1591/2001 rendelet 9. cikkének a bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatot érintő (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállam által kitűzött végső időpont előtt a Közösség minden gyapottermesztője a következő gazdasági évre bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatként az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer szerinti térségi alapú támogatást kérelmező formanyomtatványt nyújt be. Az érintett mezőgazdasági földterületet, illetve földterületeket a mezőgazdasági földterületeknek az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer keretében szabályozott azonosítási rendszerével összhangban kell azonosítani. Szükség esetén a termelő, a tagállam által megállapított időpontig, de legkésőbb az érintett gazdasági évet megelőző május 31‑ig helyesbített nyilatkozatot nyújt be a gyapottal ténylegesen bevetett területre vonatkozóan.”

96       Az 1591/2001 rendelet 17. cikke előírja, hogy a 2001/2002-es gazdasági évre vonatkozóan a 2001. szeptember 1‑je előtt benyújtott, az 1201/89 rendelet 8. cikkében említett, bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatokat egyenértékűnek kell tekinteni az 1591/2001 rendelet 9. cikkében említett, bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatokkal.

97      Az 1591/2001 rendeletnek az ellenőrzésre vonatkozó 13. cikke a 2001. szeptember 1‑jétől 2002. augusztus 23‑ig tartó időszakban alkalmazandó változatában a következőket írja elő:

„(1) A termelő tagállam által kinevezett ellenőrző szerv a következőkről bizonyosodik meg:

a)      a nyilatkozatok nem kevesebb mint 5%‑át érintő helyszíni vizsgálatok alapján arról, hogy a gyapottal bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatok pontosak;

[…]

f)      keresztellenőrzések útján arról, hogy a szerződésekben említett mezőgazdasági földterületek megegyeznek a termelők által a gyapottal bevetett területekről készített nyilatkozatokban szereplő földterületekkel.

(2) Amennyiben a 9. cikkben említett, földterületre vonatkozó nyilatkozattal kapcsolatban szabálytalanságot állapítanak meg, a 14. cikk (1) bekezdésében említett szankciók alkalmazására is figyelemmel, a támogatást arra a gyapotmennyiségre kell megadni, amelynek tekintetében az összes követelmény teljesül.

(3) Ha az ellenőrzésért több szerv felelős, a tagállam erre a célra koordinációs rendszert hoz létre.”

98      A 2002. augusztus 23‑tól alkalmazandó, az 1591/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2002. augusztus 19‑i 1486/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 223., 3. o.) értelmében az 1591/2001 rendelet 13. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege helyébe az alábbi szöveg lép:

„a nyilatkozatok nem kevesebb mint 5%‑át érintő helyszíni vizsgálatok alapján arról, hogy a gyapottal bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatok pontosak; ezeket a vizsgálatokat legkésőbb az érintett gazdasági év november 15‑én kell elvégezni”.

 Az összefoglaló jelentés

99      A Bizottság az OT/2003/01/GR és OT/2003/03/GR hivatkozási számú vizsgálatok keretében 2003. március 31‑től 2003. április 4‑ig, illetve 2003. október 20‑tól október 24‑ig ellenőrzéseket végzett Görögországban, melyek a 2001/2002‑es és 2002/2003‑as gazdasági évek gyapottermelési támogatását érintették. A Bizottság és a görög hatóságok között egy levélváltást követően 2005. december 8‑án kétoldalú megbeszélésre került sor. A Bizottság a 2007. július 3‑i levelében közölte a megállapításait a görög hatóságokkal. A Bizottság az egyeztető testület 2008. január 21‑i véleménye nyomán a 2008. augusztus 6‑i levélben közölte a végleges álláspontját.

100    A támogatható termelés túllépésére vonatkozó megállapításokon kívül a Bizottság szolgálatai hiányosságokat tártak fel az ellenőrzés tekintetében, melyeket az összefoglaló jelentés összegez.

101    Először is az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer (a továbbiakban: IIER) tekintetében a Bizottság szolgálatai megállapították, hogy – bár a gyapottal bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatokat az IIER területre vonatkozó nyilatkozatai magukban foglalják – e két rendszer kompatibilitása nem biztosított kellő mértékben, amint az az 1997/98‑as és 200/2001‑es gazdasági évek vonatkozásában már megállapításra került. Konkrétan:

–        különböző dokumentumok (a mezőgazdasági termelők és az egrenálók szerződései, a gyapotterületek IIER‑nyilatkozatai) között következetlenségek merültek fel, amelyeket a görög hatóságok nyilvánvalóan nem tártak fel, és amelyek kétségbe vonták a keresztellenőrzések hatékonyságát, és következésképpen az egrenálók által használt információknak a megbízhatóságát annak ellenőrzése tekintetében, hogy a leszállított gyapot szerepel‑e a területre vonatkozó nyilatkozatokban;

–        az IIER‑adatbázis felelős szolgálatai és a gyapottermelési támogatásért felelős szolgálatok közötti kommunikáció nagymértékben elégtelennek bizonyult; az Opekepe szolgálatainak ugyanis csak a területre vonatkozó nyilatkozatokban szereplő gyapotot érintő információk álltak a rendelkezésére, ami nem tette lehetővé a gyapottal beültetett területekre vonatkozó nyilatkozatokban a valóságosnál kisebb terület bejelentésének a kockázata elleni védekezést; ugyanígy az IIER felelős szolgálatai a gyapotért felelős szolgálatokkal semmilyen rendellenességet nem közöltek a 2001/2002‑es és a 2002/2003‑as gazdasági év vonatkozásában, pedig a távellenőrzés olyan területeket mutatott ki, amelyeket nem jelentettek be, vagy nem megfelelően jelentettek be.

102    Másodszor a környezetvédelmi intézkedéseket érintően az összefoglaló jelentés hangsúlyozza, hogy a gyapottermelés támogatási rendszerének reformja 2001‑ben olyan környezetvédelmi intézkedéseket vezetett be, amelyeknek a jellegét, valamint amelyek vonatkozásában az ellenőrzések és szankcionálások tervét a tagállamoknak kellett meghatározniuk. Megállapításra került, hogy a Görög Köztársaság ezen intézkedések között bevezette a termelési terület korlátozását, a maximális terméshozam meghatározását, valamint a helyes gyakorlatok szabályzatának – köztük a kötelező vetésforgónak – a betartását.

103    A Bizottság szolgálatai kifogásolták az ezen környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozó ellenőrzések hiányát, valamint a szankciós intézkedések alkalmazásának az elmulasztását. Konkrétan elégtelennek találták az egyes termelőkre vonatkozóan meghatározott maximális terméshozam betartásának az adminisztratív ellenőrzését. Ugyanígy a területek helyszíni ellenőrzését, amelyet az utolsó betakarítás után, tehát a bejelentett terméshozam valóságosságának az ellenőrzéséhez későn végeztek el, a be nem jelentett gyapottermő területek felderítése felé, és a helyes gyakorlatok szabályzata betartásának az ellenőrzése felé kellett volna orientálni. Példaként említhető, hogy kizárólag a bejelentett gyapottermő területeket ellenőrizték, ami nem tette lehetővé a búzatermő vagy más terményekkel beültetettként bejelentett gyapottermő földterületek felderítését. Végezetül megállapították, hogy a helyes gyakorlatok szabályzatának a betartását érintően semmilyen ellenőrzésre nem került sor.

104    Az egyeztető testület a 2008. január 21‑án kiadott véleményében felhívta a Bizottságot annak biztosítására, hogy a támogatási rendszer környezetvédelmi feltételei hatálybalépésének az időpontjára tekintettel az e rendelkezésekkel való összhangra jogilag kötelező kritériumként lehessen hivatkozni a 2001/2002‑es gazdasági év során termesztett gyapot közösségi támogatásának megadása tekintetében.

105    A Bizottság szolgálatai a 2008. augusztus 6‑i levélben közölték a végleges álláspontjukat, amelyben fenntartották a javasolt korrekciót. E szolgálatok hangsúlyozták, hogy a szeptember 1‑jei időpont a gazdasági év kezdetének az időpontja, amely nem jelenti, hogy a területek ellenőrzésére vonatkozó intézkedések (és különösen a környezetvédelmi korlátozások) az első évben fakultatívak lennének, mivel a forgalmazás megkezdése előtt az előforgalmazás műveleteinek valamennyi saját támogathatósági kritériumát ellenőrizni kell. A Bizottság szolgálatai azt is hangsúlyozták, hogy a gyapotreformra vonatkozó megbeszélések tartalma 2001. június 1‑jén ismert volt, és a görög hatóságok szándékosan azt választották, hogy az 1051/2001 rendelet 17. cikkének (3) bekezdését az első gazdasági évtől kezdve alkalmazzák, mivel 2001 februárjától olyan miniszteri határozatot fogadtak el, amely többek közt előírja a kötelező vetésforgót és a gyapottal beültetett területek csökkentését, amelyre vonatkozóan a mezőgazdasági termelők szintjén semmilyen ellenőrzést nem végeztek.

106    Harmadszor a területek helyszíni ellenőrzését illetően először is a Bizottság szolgálatai megállapították, hogy a 2001/2002‑es gazdasági évre vonatkozóan a gyapottermelésre nyújtott támogatás tekintetében ellenőrizendő gazdaságok kiválasztása nem alapult semmilyen kockázatelemzésen, a véletlenszerű kiválasztás módszere pedig alkalmatlan volt az e gazdasági évhez kötődő kockázatok tekintetében (be nem jelentett gyapottermő területek felfedezése, a kedvező mezőgazdasági gyakorlatok kódja megszegésének a felfedezése). Bár a 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozóan úgy tűnik, hogy a kiválasztási eljárás változott, ezt az eljárást elégtelennek találták, mivel az olyan kockázati elemeket vett figyelembe, amelyek nem kapcsolódnak a gyapothoz (IIER – kiválasztás), és amelyek nem tették lehetővé a gazdasági év során megállapított atipikus terméshozamok kellő mértékű figyelembevételét. Következésképpen megállapították, hogy a kiválasztás tekintetében alkalmazott módosítások nem tették lehetővé a terv kellő mértékű javítását ahhoz, hogy a valóságosnál kisebb területek bejelentéséhez kapcsolódó kockázatokat ki lehessen védeni.

107    Másodszor a helyszíni ellenőrzések elvégzését túlságosan késedelmesnek találták, és megállapították, hogy azok nem teszik lehetővé számos kis parcella határainak a megállapítását, amelyek gyakran csak a gyapotfajtaváltásnál váltak egyértelművé, melynek során a gyapot levelein és termésén láthatóvá váltak az eltérések, pedig a művelt terület mérését az IIER keretében megállapított szabályok szerint megfelelő színvonalon csak akkor lehet elvégezni, ha a termény még a művelt területen található. Ezenfelül a görög hatóságok csak 2008. január 22‑én, azaz az egyeztető testület felhívását követően nyújtották be a helyszíni ellenőrzések elvégzésének időpontjára vonatkozó adatokat, amelyekből a Bizottság szolgálatainak álláspontja szerint semmilyen megbízható információ nem adódik a késedelmes ellenőrzések arányára vonatkozóan, az időpontok magas száma (legalább tizenhat eset) valószínűtlen. Továbbá e következetlenségeken kívül úgy tűnik, hogy a túlságosan késői (január utáni) ellenőrzések fennállása a 2001/2002‑es évre öt, a 2002‑es évre pedig hét prefektúra vonatkozásában is megerősítésre kerül.

108    Harmadszor az is megállapítást nyert, hogy 2001/2002‑ben az ellenőröknek adott utasítások semmilyen mérési alakszerűséget, valamint az elfogadott technikai tűréshatárok semmilyen nyomon követését nem írták elő, és hogy ez alig javult a 2002/2003‑as évben, amikor az Opekepe a helyszíni ellenőrzéseket megkezdte.

 A Törvényszék álláspontja

109    A gyapotágazatot illetően a Görög Köztársaság egy jogalapot terjeszt elő, amelyet a 2002‑es és 2003‑as pénzügyi években alkalmazott 5%‑os átalánykorrekció indokolatlan és aránytalan jellegére, és a tények téves értékelésére alapít.

110    E jogalap öt részből áll. Az első és a második részt a Görög Köztársaság a pénzügyi korrekció aránytalan jellegére, a harmadik, negyedik és ötödik részt pedig a Bizottság által az IIER hiányosságai, a környezetvédelmi intézkedések, illetve a területek helyszíni ellenőrzése tekintetében tett megállapítások állítólagosan téves jellegére alapítja.

111    A Törvényszék a jelen jogalap első két részének vizsgálatát megelőzően a harmadik, negyedik és ötödik részt fogja vizsgálni.

 A harmadik, a Bizottság által az IIER hiányosságai tekintetében tett megállapítások állítólagosan téves jellegére alapított részről

112    A Görög Köztársaság vitatja a Bizottság által az IIER hiányosságai tekintetében tett megállapításokat, és a keresztellenőrzések hatékonysága mellett érvel. A Görög Köztársaság leírja azt az eljárást, amelynek útján a termelők az IIER‑nek bejelentik a megművelt területeket, és hangsúlyozza, hogy a gyapotra nyújtott támogatás nem a területhez kapcsolódik, hanem a termelő által az egrenáló üzemnek leszállított gyapotmennyiség alapján kerül kifizetésre, melyet ellenőriznek. A Görög Köztársaság hozzáfűzi, hogy az, hogy az IIER néhány hiányosságot foglal magában, melyeket a 2004. november 26‑i, a Bizottságnak küldött levelében fejt ki, semmilyen módon nem befolyásolta a kedvezményezetteknek való kifizetéseket.

113    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a gyapottermelés támogatási rendszerének az IIER‑rel való harmonizációját az 1997. szeptember 5‑i 1740/97/EK bizottsági rendelettel (HL L 244., 1. o.) módosított 1201/89 rendelet vezette be annak érdekében, hogy megerősítse a gyapottámogatási rendszer irányítását és ellenőrzését, valamint kiküszöbölje az ugyanarra a területre nyújtott kettős támogatás kockázatát. Az 1201/89 rendeletet hatályon kívül helyező 1591/2001 rendelet (9) preambulumbekezdése azt is előírja, hogy annak biztosítására, hogy a támogatási kérelmek tárgyát képező gyapot megfelelő eredetű legyen, lehetővé kell tenni a gyapottal bevetett területeknek a bizonyos közösségi támogatási rendszerekre vonatkozó IIER létrehozásáról szóló, 1992. november 27‑i 3508/92/EGK tanácsi rendeletben (HL L 355., 1. o.; 3. fejezet, 13. kötet, 223. o.) foglalt, mezőgazdasági földek azonosítására szolgáló rendszer segítségével történő azonosítását. Ez azt jelenti, hogy a két rendszer kommunikál, és lehetővé teszi az adatcserét, többek közt a keresztellenőrzések útján, melyeket az 1591/2001 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének f) pontja ír elő (lásd a fenti 97. pontot).

114    Az ítélkezési gyakorlat szerint az a tagállam, amellyel szemben a Bizottság a határozatát azzal indokolta, hogy az EMOGA Garanciarészlege működési szabályainak alkalmazása keretében elvégzett ellenőrzések tekintetében az ellenőrzések elmulasztását vagy hiányosságokat állapított meg, nem cáfolhatja meg a Bizottság megállapításait, anélkül hogy a saját állításait alá ne támasztaná olyan információkkal, amelyek bizonyítják a megbízható és működőképes ellenőrzési rendszer meglétét. Amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai tévesek, azok komoly kétségeket kelthetnek a megfelelő és hatékony felügyeleti és ellenőrzési intézkedések összességének végrehajtását illetően (a C‑46/97. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2000. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑5719. o.] 58. pontja).

115    A jelen ügyben a Görög Köztársaság nem vitatja részletezett módon a kérdéses ellenőrzési rendszer hiányosságait. Annak állítására szorítkozik, hogy az IIER hiányosságai nem befolyásolták a kedvezményezettek számára történő kifizetéseket, és hogy az elvégzett ellenőrzések elégségesek voltak, mivel a termelők által az egrenáló üzemeknek leszállított gyapotmennyiségekre és a terméshozamokra vonatkoztak.

116    Az ilyen ellenőrzések megléte azonban nem elég az összefoglaló jelentésben megállapított hiányosságok orvoslására (lásd a fenti 101. pontot). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha egy rendelet különös ellenőrzési intézkedéseket vezet be, a tagállamok kötelesek azokat alkalmazni, anélkül hogy szükséges lenne értékelni azon állításuk megalapozottságát, amely szerint egy más ellenőrzési rendszer hatékonyabb lenne (a Bíróság C‑130/99. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑3005. o.] 87. pontja).

117    Egyébiránt a parcellák ellenőrzése tekintetében megállapított hiányosságok vonatkozásában a Görög Köztársaság a Bizottságnak küldött 2004. november 26‑i levélre hivatkozik. E levélben többek közt kifejti, hogy a hiányosságokat az magyarázza, hogy hibák merültek fel a területek újbóli bejegyzése során, amikor a helyszíni ellenőrzések eredményeit bevezették az összefoglaló fájlokba, melyeket ezt követően a helyszíni ellenőrzések számítógépes adatállományainak a naprakésszé tételéhez használnak (a 2004. november 26‑i levél 27. pontja).

118    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság így kifejti a megállapított hibák okait, de ugyanakkor nem bizonyítja a Bizottság megállapításainak a téves jellegét, és nem tudja eloszlatni azokat a kételyeket, amelyek az ellenőrzési rendszer hatékonysága tekintetében állnak fenn.

119    Végezetül a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy „a terület bejelentésének pontossága” az 1486/2002 rendelet hatálybalépésével vált támogathatósági kritériummá, és e rendelet a 2002/2003‑as gazdasági évtől alkalmazandó, tehát a jelen ügyben nem alkalmazható.

120    E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy a gyapottermő területek bejelentését az 1591/2001 rendelet 9. cikke írja elő (lásd a fenti 95. pontot) az említett rendeletnek az 1486/2002 rendelettel történő módosítását megelőző időponttól, és azt egyébiránt már az 1740/97 rendelettel módosított 1201/89 rendelet 8. cikke is előírta (lásd a fenti 96. pontot). Ugyanígy a gyapottermő területek bejelentése valóságtartalmának a helyszíni ellenőrzés útján történő ellenőrzését, amelynek a bejelentések legalább 5%‑ára kell vonatkoznia, szintén előírja az 1591/2001 rendelet 13. cikke (lásd a fenti 97. pontot) az említett rendeletnek az 1486/2002 rendelettel való módosítását megelőző időponttól, és ezt megelőzően ezt szintén előírta az 1201/89 rendelet 12. cikke. Az e tekintetben az 1486/2002 rendelet által bevezetett módosítás csupán annak pontosításában áll, hogy ezt a helyszíni ellenőrzést legkésőbb az érintett gazdasági évben november 15‑től kell elvégezni (lásd a fenti 98. pont).

121    Következésképpen ez az érvelés nem megalapozott.

122    Ezért a jelen jogalap harmadik részét el kell utasítani.

 A negyedik, a Bizottság által a környezetvédelmi intézkedések tekintetében tett megállapítások állítólagosan téves jellegére alapított részről

123    Emlékeztetni kell arra, hogy a gyapottermelési támogatás rendszerének a 2001‑es, az 1051/2001 rendelet 17. cikke útján bevezetett reformja bevezette a tagállamok azon kötelezettségét, hogy meghozzák az általuk szükségesnek tartott környezetvédelmi intézkedéseket (lásd a fenti 93. pontot). A Görög Köztársaság ezen intézkedések keretében előírta a termelési területek korlátozását, a maximális terméshozam meghatározását, valamint a helyes gyakorlatok szabályzatának – köztük a kötelező vetésforgónak – a betartását. Ezek az intézkedések a 2001. február 28‑i és a 2001. május 4‑i és 10‑i ypourgikes apofaseisből (miniszteri rendeletek) következnek, amelyeket a termelőkkel folytatott széles körű párbeszédet követően fogadtak el, amint azt a Görög Köztársaság hangsúlyozza.

124    Először is a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy az ellenőrzések eredményeit nem lehetett azonnal megállapítani, mivel a környezetvédelmi intézkedéseket 2001‑ben fogadták el.

125    A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság a környezetvédelmi feltételek ellenőrzésének hiányosságai miatt alkalmazott 5%‑os átalánykorrekcióval nem az elfogadott környezetvédelmi intézkedések hatékonyságát vagy megalapozottságát vonja kétségbe, hanem a betartásuknak az elfogadásuktól kezdve való ellenőrzését. Következésképpen a Görög Köztársaság azon érve, amely szerint az elfogadott környezetvédelmi intézkedések hatékonysága időt vett igénybe, a jelen ügyben irreleváns.

126    A Görög Köztársaság továbbá azzal érvel, hogy a környezetvédelmi intézkedések betartásának az ellenőrzésére megfelelő módon sor került.

127    A Törvényszék azonban megállapítja, hogy ezt az állítást az iratanyag információi nem támasztják alá.

128    Először is ugyanis a terméshozamok ellenőrzését illetően a Görög Köztársaság közölte, hogy távellenőrzés útján ellenőrzéseket végzett azon övezetek terméshozamának a felmérése céljából, amelyekben túllépéseket észleltek. Az összefoglaló jelentésből azonban az következik, hogy a 2001/2002‑es gazdasági évre vonatkozóan semmilyen adatot nem szolgáltattak, és a 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozóan a szolgáltatott adatok azt mutatják, hogy az atipikus terméshozamok eseteinek csupán 7,5%‑át ellenőrizték. Ezenfelül a Görög Köztársaság a három korábbi év átlagos terméshozamának a módszerére, valamint a terméshozamok holdankénti ellenőrzésére hivatkozott. Ezek az érvek azonban nem bizonyítják olyan ellenőrzések meglétét, amelyek lehetővé teszik annak az egyedi felderítését, hogy a kedvezményezett teljesítette‑e az említett intézkedések által előírt kötelezettségeket. Amint azt a Bizottság hangsúlyozza, a támogatásokat így nyújthatták olyan termelőknek, akik nem tartották be szükségszerűen a környezetvédelmi intézkedéseket.

129    Ugyanígy a Görög Köztársaság, amikor másodszor a gyapottermő területek csökkentésére hivatkozik, nem bizonyítja az erre vonatkozó egyedi ellenőrzések meglétét.

130    Harmadszor a helyes gyakorlatok ellenőrzését illetően a Görög Köztársaság maga közölte az egyeztető eljárás során, hogy ezeknek a közvetlen ellenőrzését nehéz, sőt, lehetetlen elvégezni. Azt állítja, hogy bevezetett olyan mutatókat, mint a „tövenként jellemző termelés” (jellemző megengedett termelés), mely a peszticidek és a trágya használatának korlátozása érdekében végzett teljes ellenőrzést célozta. A környezetvédelmi jutatók javítására irányuló olyan általános intézkedések bevezetéséről van azonban szó, amelyek nem bizonyítják a bevezetett intézkedések betartása termelőnkénti egyedi ellenőrzésének a meglétét.

131    A Görög Köztársaság azon érvét tehát, amely szerint a környezetvédelmi intézkedések betartásának ellenőrzésére megfelelő módon került sor, el kell utasítani.

132    Ezenfelül a Görög Köztársaság a válaszában hangsúlyozza az egyeztető testület fenntartásait azt illetően, hogy a 2001. szeptember 1‑jétől alkalmazandó 1051/2001 rendelet 17. cikkében bevezetett környezetvédelmi intézkedéseket alkalmazni lehet‑e a már elvetett gyapotra.

133    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy az egyeztető testület a 2008. január 21‑i véleményében felhívta a Bizottságot annak biztosítására, hogy a támogatási rendszer környezetvédelmi feltételei hatálybalépésének az időpontjára tekintettel az e rendelkezésekkel való összhangra jogilag kötelező kritériumként lehessen hivatkozni a 2001/2002‑es gazdasági év során termesztett gyapot közösségi támogatásának megadása tekintetében.

134    A Bizottság a végleges álláspontjában fenntartotta azt az álláspontját, hogy az 1051/2001 rendelet 17. cikke alkalmazandó a Görög Köztársaság által elfogadott környezetvédelmi intézkedésekre a 2001/2002‑es gazdasági év tekintetében. Álláspontja szerint a 2001. szeptember 1‑jei időpont lényegében a 2001‑ben elvetett és a 2001 őszén forgalmazott gyapot gazdasági évének a kezdete, de ez nem változtat azon, hogy a forgalmazást megelőző valamennyi művelet – és ezek között a vetés – saját támogathatósági kritériumát ezt megelőzően ellenőrizni kell.

135    A Törvényszék megállapítja, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja ezt az érvelést. A Görög Köztársaság valójában a válaszában csupán az egyeztető testület fenntartásaira hivatkozik, anélkül hogy alátámasztott érvelést terjesztene elő annak érdekében, hogy a Bizottság érvelésére válaszoljon.

136    Azt illetően, hogy a Görög Köztársaság érvét, amely a keresetben nem szerepel, a környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozó kifogáshoz kapcsolódónak kell tekinteni, és ezért az az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a értelmében elfogadható, meg kell állapítani, hogy ezt semmi nem támasztja alá.

137    El kell utasítani továbbá azt az érvet, amely szerint az 105162001 rendelet pontos intézkedései még nem voltak ismertek. A Görög Köztársaság ugyanis maga fogadta el a környezetvédelmi intézkedéseket, és nem vitatja, hogy ezek a környezetvédelmi intézkedések azonnal alkalmazandóak voltak. Ellenkezőleg, azzal érvel, hogy az említett intézkedések már elégséges ellenőrzések tárgyát képezték, ami feltételezi, hogy azok alkalmazandóak voltak. Mivel úgy határozott, hogy ezeket az intézkedéseket az 1051/2001 rendelet végrehajtása érdekében a 2001/2002 gazdasági évtől elfogadja, ellenőriznie kellett azoknak a gyapottermelők általi betartását. Mi több – amint azt a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában hangsúlyozta – a 2001/2002‑es gazdasági év vonatkozásában a nem egrenált gyapot hatékony termelésének és a célár ebből adódó csökkentésének a megállapításáról, valamint a Görögországban a 2001/2002‑es gazdasági év vonatkozásában bizonyos irányítási szabályoktól, valamint a támogatás nyújtásának bizonyos részletszabályaitól való eltérésről szóló, 2002. július 31‑i 1398/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 203., 24. o.) preambulumából kitűnik, hogy a görög hatóságok maguk is a 2001/2002‑es gazdasági évre vonatkozó támogatás nyújtását érintő támogathatósági feltételnek tartották az 1051/2001 rendelet 17. cikkének (3) bekezdésében előírt környezetvédelmi intézkedések betartását.

138    Ezenfelül a 2001. szeptember 1‑jét megelőző időszakot érintő környezetvédelmi intézkedések ellenőrzésének kérdése csak a 2001/2002‑es gazdasági évet érinti, tehát csak része a környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozó, azon kifogásnak, amelyen az átalánykorrekció alapszik, mely korrekció a 2002/2003‑as gazdasági évet is érinti.

139    Végezetül – ellentétben azzal, amit a Görög Köztársaság állít, anélkül hogy az érvét más módon is alátámasztaná – a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozó ellenőrzések a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete értelmében kulcsfontosságú ellenőrzéseknek minősülnek. Az ilyen ellenőrzések ugyanis a jelen esetben a termelési területre, a maximális terméshozam meghatározására, valamint a Görög Köztársaság által az 1051/2001 rendelet 17. cikke alapján előírt helyes gyakorlatok betartására vonatkozó elemek érdemi vizsgálatához szükséges fizikai és adminisztratív ellenőrzéseknek minősülnek.

140    Ebből az következik, hogy a jelen jogalap negyedik részét el kell utasítani.

 Az ötödik, a Bizottság által a területek helyszíni ellenőrzése tekintetében tett megállapítások állítólagosan téves jellegére alapított részről

141    Először is a Görög Köztársaság vitatja a helyszíni ellenőrzések téves jellegét. Úgy ítéli meg, hogy az 1051/2001 és az 1591/2001 rendelet nem ír elő határidőt a területek 5%‑át érintő helyszíni ellenőrzések végrehajtására, mivel a november 15‑i időpontot az 1486/2002 rendelet csak 2003‑tól írta elő. Álláspontja szerint, bár az ellenőrzést megfelelő időpontban kellett elvégezni, azaz olyan időpontban, amely biztosítja, hogy az ellenőrzött területet gyapottal beültették, az elvégezhető addig, amíg a gyapot szára a termőföldön marad, azaz augusztusban, októberben vagy akár januárban is, egészen a következő tavaszi veteményezésig. Hozzáfűzi, hogy a helyszíni ellenőrzések adatbázisa nem jelöli az időpontokat, mivel ezt a rendeletek nem követelik meg. Hangsúlyozza, hogy a jegyzőkönyvek hivatkoznak az ellenőrzések időpontjaira, és hogy ebből következik, hogy az ellenőrzésekre főként augusztustól novemberig került sor, valamint hogy nem sok ellenőrzést végeztek ezen az időszakon túl.

142    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1590/2001 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében helyszíni vizsgálatok alapján kell meggyőződni arról, hogy a gyapottal bevetett területekre vonatkozó nyilatkozatok pontosak.

143    Amint azt a Görög Köztársaság hangsúlyozza, 2002. augusztus 23‑át megelőzően, mely az 1486/2002 rendelet hatálybalépésének az időpontja, mely rendelet előírja, hogy a helyszíni ellenőrzéseket legkésőbb az érintett gazdasági évben november 15‑ig kell elvégezni, az 1591/2001 rendelet nem írt elő határidőt ezen ellenőrzések elvégzésére. Másként fogalmazva, a november 15‑i határidő a 2002/2003‑as gazdasági évtől alkalmazandó.

144    Ugyanakkor a 2001/2002‑es gazdasági év vonatkozásában ezeket az ellenőrzéseket megfelelő időpontban kellett elvégezni, amint azt a Görög Köztársaság is elismeri (lásd ebben az értelemben a fenti 63. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 196. pontját), azaz olyan időpontban, amely egyértelműen meghatározható, és amely biztosítja, hogy az ellenőrzött területet gyapottal beültették, tehát azt a betakarítást megelőzően, vagy annak során kellett elvégezni.

145    A jelen ügyben a görög hatóságok 2008. január 22‑án, az egyeztető testület felhívását követően nyújtották be a helyszíni ellenőrzések elvégzésének az időpontjaira vonatkozó adatokat. Ugyanakkor – amint a Bizottság azt megállapította – ezek az adatok nem teszik lehetővé a helyszíni ellenőrzések kronologikus megoszlásának a megismerését, és nem tartalmaznak megbízható információt a késedelmes ellenőrzések arányára vonatkozóan. Mi több, bizonyos megjelölt időpontok inkoherensnek és egyes ellenőrzések különösen késedelmesnek (január után) bizonyultak a 2001/2002‑es év esetében öt, a 2002‑es év esetében pedig hét prefektúra tekintetében.

146    Az ítélkezési gyakorlat (a fenti 73. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet 51. pontja) szerint az érintett tagállam kötelessége az általa ténylegesen elvégzett ellenőrzésekre vonatkozó, és adott esetben a Bizottság állításainak valótlanságára utaló részletes és teljes bizonyítékok szolgáltatása.

147    Márpedig a Görög Köztársaság annak közlését követően, hogy a helyszíni ellenőrzések adatbázisa nem jelöli az időpontokat, benyújtotta az ellenőrzési időpontokat, amelyekből egyrészt bizonyos következetlenségek tűnnek ki (egyes időpontok az 1901‑es vagy az 1902‑es évet tüntetik fel), és másrészt az, hogy az ellenőrzési időpontok bizonyos esetekben az érintett gazdasági év januárja utániak.

148    E tekintetben – még ha, amint a Görög Köztársaság állítja, a gyapotszárak tanúsíthatják is a valódi gyapotültetvények meglétét – a Bizottság jogosan állapította meg, hogy sem a parcellák pontos határait, sem azok terméshozamát nem lehetett e szárak alapján bizonyossággal meghatározni. A helyszíni ellenőrzések elvégzésének a határidejét egyébiránt az 1486/2002 rendelet az érintett gazdasági évben november 15‑re határozta meg.

149    Ezenfelül a Görög Köztársaság a válasz 2. mellékletében benyújtott olyan adatokat, amelyek tanúsítják, hogy az ellenőrzések nagy részére a két gazdasági évben novemberig sor került. A Bizottság azonban azzal érvel, hogy a megtámadott határozat elfogadásához vezető adminisztratív eljárás keretében ezeket az adatokat a számára nem továbbították, amit a Görög Köztársaságnak az egyik pervezető intézkedésre, valamint a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésekre adott válaszai is megerősítenek. Márpedig a Bizottság határozatának jogszerűségét azon információelemek alapján kell értékelni, amelyekkel a Bizottság rendelkezhetett a határozat elfogadásának (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑232/08. sz., Luxembourg kontra Bizottság ügyben 2011. december 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 54. és 55. pontját és a T‑267/06. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2012. február 14‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 46–48. pontját; lásd analógia útján a Bíróság C‑333/07. sz. Regie Networks ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑10807. o.] 81. pontját). Következésképpen a Görög Köztársaság által benyújtott ezen adatok nem vehetők figyelembe a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése keretében.

150    Ebből következően a Görög Köztársaságnak nem sikerült bizonyítania, hogy a Bizottság megállapításai e tekintetben tévesek. Ezenfelül és mindenesetre – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – a késedelmes ellenőrzések kérdése a kulcsfontosságú ellenőrzéseket érintő, az átalánykorrekció alapjául szolháló kifogásoknak csak az egyike (lásd a fenti 101–108. pontot).

151    Másodszor a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a kockázatelemzést elvégezték, és az az ismeretlen eredetű gyapotmennyiségek kizárásához vezetett. A számítógépes rendszer javulása és a gyapot egrenáló üzemeknek való szállításainak a valós időben történő ellenőrzése hozzájárult a minták kiválasztására irányuló módszer – és így a kockázatelemzés – javításához.

152    Ez az érv azonban nem cáfolja a Bizottság azon megállapításait, amelyek szerint a kockázatelemzés a 2001/2002‑es gazdasági év tekintetében egy rétegzett sokaságon belüli véletlenszerű kiválasztáson alapult, amely alkalmatlan a kérdéses gazdasági évhez kapcsolódó kockázatok tekintetében. Ugyanígy a Görög Köztársaság a 2002/2003‑as gazdasági év tekintetében sem bizonyítja a Bizottság által tett, a fenti 101–108. pontban összegzett megállapításoknak a téves jellegét.

153    Ezért a jelen jogalap ötödik részét szintén el kell utasítani.

154    Következésképpen a vitatott 5%‑os átalánykorrekció e körülmények között nem tekinthető a tények téves értékelése eredményének.

 Az első és második, a pénzügyi korrekció aránytalan jellegére alapított részről

155    A jelen jogalap első részében a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy az 5%‑os átalánykorrekció, amely több mint kétszerese a korábbi 2%‑os korrekcióknak, aránytalan, mivel nem vették figyelembe a gyapottámogatási rendszer 2001‑es, az 1051/2001 rendelet által bevezetett, késői reformját, amelyet júniusban – azaz a művelési időszak közepén – hirdettek ki. Hangsúlyozza, hogy semmilyen átmeneti rendelkezés nem enyhítette a társfelelősség új számítási módszerének költségeit, és az elfogadott intézkedések miatt felmerülő költségek terjedelmével érvel.

156    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a Bizottság a felmerült kiadások teljességének a vállalását megtagadhatja, ha megállapítja, hogy nem alkalmaznak elégséges ellenőrző mechanizmusokat (lásd többek között a Bíróság C‑242/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2000. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑3421. o.] 122. pontját).

157    A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a Bizottság szolgálatai által megállapított mulasztások az ellenőrzési rendszer jelentős elemeit, valamint az ellenőrzések végrehajtását érintik, amelyek alapvető szerepet játszanak a kiadás szabályosságának a megállapításában, így ésszerűen le lehetett vonni azt a következtetést, hogy az EMOGA veszteségének a kockázata jelentős volt.

158    Következésképpen a Bizottság azzal, hogy a jelen ügyben csak a kérdéses kiadások 5%‑áig terjedő átalánykorrekciót alkalmazott, jóllehet a görög hatóságok által elvégzett ellenőrzések során figyelmen kívül hagyták a közösségi szabályozás követelményeit, nem sértette meg az arányosság elvét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑184/09. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 24‑én hozott ítélet ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 72. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

159    Az 1051/2001 rendeletből eredő módosításra alapított érv nem cáfolja meg ezt a megállapítást. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az IIER‑t és a területek helyszíni ellenőrzését érintő kötelezettségek a korábbi szabályozásban is szerepeltek (lásd a fenti 113. pontot). Az 1051/2001 rendelet tehát nem módosított olyan elemeket, amelyek tekintetében a jelen ügyben mulasztást állapítottak meg. Ezenfelül – amint az korábban már megállapításra került (lásd a fenti 137. pontot) – a Görög Köztársaságnak, amennyiben úgy határozott, hogy az 1051/2001 rendeletnek a 2001/2002‑es gazdasági évtől való végrehajtása céljából környezetvédelmi intézkedéseket fogad el, ellenőriznie kellett volna ezen intézkedéseknek a gyapottermelők általi betartását.

160    A Görög Köztársaságnak a kérdéses rendszer módosítására alapított érvét tehát el kell utasítani.

161    Végezetül az ezen új rendelet alapján elfogadott intézkedések költsége nem igazolhatja a megállapított mulasztásokat, és ezért nem vehető figyelembe a kérdéses pénzügyi korrekció arányos jellegének az értékelése keretében.

162    Az ezen első rész alátámasztása végett kifejtett érvek tehát nem bizonyítják a kérdéses korrekció aránytalan jellegét.

163    A jelen jogalap második része keretében a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizottság maga állapította meg a 2002‑től 2003‑ig tartó időszak során bekövetkezett javulásokat, és az említett időszakra alkalmazott korrekciónak ezért a 2001‑től 2002‑ig tartó időszakra alkalmazottól alacsonyabb mértékűnek kellett volna lennie.

164    Márpedig meg kell állapítani, hogy bár a Bizottság a 2002/2003‑as gazdasági évet érintően a 2004. július 17‑i levelében javulásokat állapított meg, a Bizottság szolgálatai ugyanebben a levélben hiányosságokat is megállapítottak a területek helyszíni ellenőrzését és az IIER‑t illetően, és főszabály szerint jelentősnek számító problémákat soroltak fel. E hiányosságok szintén kitűnnek az összefoglaló jelentésből.

165    Következésképpen önmagában az a körülmény, hogy javulásokat állapítottak meg, nem teheti lehetővé a Görög Köztársaság számára annak állítását, hogy az 5%‑os korrekciót csökkenteni kellett volna.

166    Mindebből következően a Görög Köztársaság nem bizonyította az érintett kiadások 5%‑ának megfelelő átalánykorrekció aránytalan jellegét.

167    A fentiekből következően a harmadik, a gyapotágazatban alkalmazott átalánykorrekcióra vonatkozó jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

4.     A hatodik, a szarvasmarhafélék ágazatában alkalmazott korrekciókra és az extenzifikációs kifizetésekre vonatkozó jogalapról

 A közösségi szabályozás

168    Ezen ágazatban a támogatások nyújtását a marha‑ és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1254/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 339. o.) szabályozza.

 Ellenőrzések

169    A 3508/92 rendelet előírja, hogy bizonyos közösségi támogatási rendszerekre vonatkozóan minden tagállamnak IIER‑t kell létrehoznia E rendelet hatodik preambulumbekezdése szerint az összegyűjtött adatok adminisztrációja és a támogatási kérelmek alátámasztására való felhasználása szükségessé teszi a többek között a keresztellenőrzéseket lehetővé tevő nagy teljesítményű számítógépes adatbázis létrehozását.

170    Az említett rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja többek közt előírja, hogy a tagállamoknak IIER‑t kell létrehozniuk, amely a marha‑ és borjúhústermelők számára nyújtott támogatások és kifizetések rendszerére alkalmazandó.

171    A 3508/92 rendelet 2. cikke értelmében az integrált rendszer számos elemet tartalmaz, többek közt egy számítógépes adatbázist, a haszonállatok azonosításának és nyilvántartásának rendszerét, a támogatási kérelmeket és az integrált ellenőrzési rendszert. A 3508/92 rendelet 3. cikke többek közt előírja, hogy a számítógépes adatbázisnak valamennyi mezőgazdasági üzemre vonatkozóan rögzítenie kell a kérelmekből származó adatokat.

172    Az említett rendelet 8. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a tagállam a támogatási kérelmekre vonatkozóan adminisztratív ellenőrzéseket végez, amelyeket a mezőgazdasági gazdaságokat reprezentáló mintát lefedő helyszíni ellenőrzésekkel egészít ki.

173    Az ellenőrzéseket érintően a 3508/92/EGK tanácsi rendelettel az egyes közösségi támogatási intézkedésekre vonatkozóan létrehozott IIER részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2001. december 11‑i 2419/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 327., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 308. o.) 15. cikke a következőket írja elő:

„Az adminisztratív és helyszíni ellenőrzéseket oly módon kell elvégezni, hogy biztosítsák a támogatási feltételeknek való megfelelés hatékony igazolását.”

174    A 2419/2001 rendelet 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A 3508/92 […] rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett adminisztratív ellenőrzéseknek különösen a következőket kell tartalmaznia:

a)      a bejelentett mezőgazdasági parcellákra és állatokra vonatkozó keresztellenőrzéseket abból a célból, hogy elkerüljék ugyanazon támogatás indokolatlan többszörös megadását ugyanabban a naptári vagy gazdasági évben, és megelőzzék a területre vonatkozó nyilatkozatokat igénylő közösségi támogatási intézkedések keretében nyújtott támogatás bármiféle indokolatlan felhalmozását;

b)      a számítógépes adatbázis segítségével végrehajtott keresztellenőrzéseket a támogatás követelményeinek való megfelelés ellenőrzésére.”

175    A 2419/2001 rendelet 25. cikke a következőket írja elő:

„(1)      A helyszíni ellenőrzéseknek ki kell terjedniük a teljes állatállományra, amelyre az ellenőrizendő támogatási intézkedések keretében támogatási kérelmet adtak be, és a szarvasmarhafélékre vonatkozó támogatási rendszerek esetében a be nem jelentett állatokra is.

(2)      A helyszíni ellenőrzéseknek különösen a következőkből kell állniuk:

a)      annak ellenőrzése, hogy a támogatási kérelem által érintett, birtokon tartott állatok száma, illetve a be nem jelentett szarvasmarhafélék száma megegyezik a nyilvántartásba bejegyzett számmal, illetve a szarvasmarhafélék esetében a számítógépes adatbázis felé bejelentett számmal;

b)      a szarvasmarhafélékre vonatkozó támogatási intézkedésekkel kapcsolatban:

–        a nyilvántartás bejegyzéseinek és a számítógépes adatbázis felé tett bejelentések pontosságának ellenőrzése egy, a kapcsolódó dokumentumokból vett minta alapján, például a beszerzési és értékesítési számlák, vágóhídi igazolások, állatorvosi igazolások és, ahol alkalmazható, a marhalevelek segítségével, azokkal az állatokkal kapcsolatban, amelyekre a helyszíni ellenőrzést megelőző 12 hónapban támogatási kérelmet nyújtottak be,

–        annak ellenőrzése egy minta alapján, hogy a számítógépes adatbázisban tárolt információk megfelelnek a nyilvántartásban szereplő információknak azon állatok tekintetében, amelyekre a helyszíni ellenőrzést megelőző 12 hónapban támogatási kérelmet adtak be,

–        annak ellenőrzése, hogy minden, a birtokon jelen lévő, és továbbra is birtokontartási kötelezettség alá eső állat megfelel a kért támogatás követelményeinek,

–        annak ellenőrzése, hogy a birtokon lévő összes szarvasmarha meg van‑e jelölve füljelzőkkel, és – ahol alkalmazható – rendelkezik‑e marhalevéllel, továbbá bejegyezték‑e a nyilvántartásba, és bejelentették‑e a számítógépes adatbázisba;e]zeket az ellenőrzéseket egyedileg kell végezni minden egyes, még a birtokontartási kötelezettség alatt tartott [helyesen: még a birtokon tartási kötelezettség tárgyát képező, olyan] hímivarú szarvasmarha esetében, amelyekre [helyesen: amelyre] speciális húsmarha‑támogatás iránti kérelmet nyújtottak be, az 1254/1999 […] rendelet 4. cikk[ének] (6) bekezdésével összhangban benyújtott kérelmek kivételével [; m]inden egyéb esetben a marhalevelekbe, a nyilvántartásba és az adatbázisba tett bejegyzések pontosságának ellenőrzését el lehet végezni egy minta alapján;

[…]”

 Vágási támogatás

176    Az 1254/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A gazdaságában szarvasmarhákat tartó termelő, ha ilyen igényt nyújt be, vágási támogatásra jogosultnak minősülhet. A támogatás az arra alkalmas állatok levágásakor vagy Közösségen kívüli országba való exportálásakor, később meghatározandó nemzeti felső határokon belül jár.

A vágási támogatásra a következők alkalmasak:

a)      bikák, tinók, tehenek és üszők nyolc hónapos kor felett;

b)      egy hónaposnál idősebb, de hét hónaposnál fiatalabb borjak, ha a hasított test súlya 160 kg‑nál kevesebb,

feltéve hogy azokat egy később meghatározandó időtartamig a termelő tartotta.”

177    A 2419/2001 rendelet 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az 1254/1999 […] rendelet 4. cikkének (6) bekezdésében meghatározott speciális tenyészmarha‑támogatást és az említett rendelet 11. cikkében meghatározott vágási támogatást illetően a vágóhidakon helyszíni ellenőrzéseket kell végezni. Ebben az esetben [helyesen: a következő esetekben] a tagállamoknak kell elvégezni a helyszíni ellenőrzéseket:

a)      az összes vágóhíd legalább 30%‑án, kockázatelemzés alapján kiválasztva, amely esetben az ellenőrzést az érintett vágóhídon a helyszíni ellenőrzést megelőző 12 hónapban levágott összes szarvasmarha 5%‑át kitevő mintán kell elvégezni; vagy

b)      azoknak a vágóhidaknak legalább 20%‑án, amelyeket előzetesen a tagállamok által meghatározandó különleges megbízhatósági szempontok szerint jóváhagytak, és amelyeket kockázatelemzés alapján választottak ki, amely esetben az ellenőrzést az érintett vágóhídon a helyszíni ellenőrzést megelőző 12 hónapban levágott összes szarvasmarha 2%‑át kitevő mintán kell elvégezni.

Ezek a helyszíni ellenőrzések magukban foglalják a dokumentumok utólagos alapos átvizsgálását, a számítógépes adatbázis bejegyzéseivel való összehasonlítást és a vágóhídi igazolásokkal kapcsolatos összesítések, vagy az arról helyben keletkezett információk ellenőrzését, amelyeket a 2342/1999/EK rendelet 35. cikk (3) bekezdésével összhangban megküldtek a többi tagállamnak

(2)      A vágóhidakon végzett helyszíni ellenőrzések magukban foglalják a helyszíni ellenőrzés napján a vágási eljárások egy minta alapján elvégzett fizikai ellenőrzését. Ahol szükséges, meg kell vizsgálni, hogy a mérlegelésre bocsátott hasított testek megfelelnek‑e a támogatási követelményeknek.”

178    Az 1254/1999/EK tanácsi rendeletnek az alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. október 28‑i 2342/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 281., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 396. o.) a módosított változata szerint (a 2000. május 18‑i 1042/2000/EK bizottsági rendelet [HL L 118., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 29. kötet, 99. o.]) a 37. cikkében többek közt előírja, hogy a támogatást ki kell fizetni azoknak a termelőknek, akik az állatokat legalább két hónapos birtokon tartási időszakon keresztül tartották, amely a vágás előtt kevesebb mint egy hónappal, az exportálás előtt pedig kevesebb mint két hónappal ért véget, valamint előírja, hogy a három hónaposnál fiatalabb korban levágott borjak esetében a birtokontartási időszak egy hónap.

 Az extenzifikációs kifizetések

179    Az 1254/1999 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Különleges támogatásban és/vagy anyatehénre vonatkozó támogatásban részesülő termelők jogosultak lehetnek extenzifikációs kifizetésre.”

180    Az említett rendelet 13. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az extenzifikációs kifizetés összege 100 euró elnyert különleges támogatásonként és anyatehénre vonatkozó támogatásonként, feltéve hogy az érintett naptári évre vonatkozóan az érintett gazdaságban az állattartási sűrűség hektáronként 1,4 számosállategység (SZÁE) vagy annál kevesebb (kivéve, ha a tagállamok az említett rendelet 13. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében ennél alacsonyabb összeget határoznak meg).

181    Az 1254/1999 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében az állománysűrűség kritériumát SZÁE‑egységekben, a gazdasági állatok számára fenntartott szálastakarmány termőterületére vetítve kell kifejezni.

182    Az 1254/1999 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése szerint a gazdaságban az állománysűrűség meghatározásánál figyelembe kell venni:

„[…]

a)      azokat a hímivarú szarvasmarhákat, anyateheneket és üszőket, juhokat és/vagy kecskéket, amelyekre támogatási igényt nyújtottak be, valamint azokat a tejelő teheneket, amelyek a termelőre kiosztott összes referenciamennyiségű tej előállításához szükségesek. Az állatok számát a III. mellékletben szereplő átváltási táblázat segítségével számítják át SZÁE‑re;

b)      a takarmánytermő‑területet, amely a gazdaságnak azt a területét jelenti, amely az egész naptári év folyamán rendelkezésre áll a szarvasmarhák, juhok és kecskék tartásához. A takarmánytermő‑területbe nem számítandók bele:

–        épületek, erdők, tavak és utak,

–        olyan területek, amelyeket más közösségi támogatás elnyerésére alkalmas növényi kultúrák, vagy állandó kultúrák vagy kerti növények céljára használnak, kivéve az állandó legelőt, amelyre területi kifizetés jár e rendelet 17. cikke és az 1255/1999 […] rendelet 19. cikke alapján,

–        olyan területek, amelyek egyes szántóföldi növények termelői számára létrehozott támogatási rendszerben támogatásra jogosultnak minősülnek, amelyeket szárítotttakarmánytámogatási-rendszerben használnak, és amelyek nemzeti vagy közösségi területpihentetési rendszerbe tartoznak.

A takarmánytermő‑területbe beszámítandók a megosztott hasznosítású területek és azok a területek, amelyeken vegyes kultúrákat termesztenek.”

183    Az 1254/1999 rendelet 13. cikke (3) bekezdésének a) pontja a következőket írja elő:

„[A] 12. cikk (2) bekezdésének a) pontjától eltérően, a gazdaságok állománysűrűségét az érintett naptári évben ott jelen lévő olyan hímivarú szarvasmarhák, tehenek és üszők, valamint juhok és/vagy kecskék figyelembevételével állapítják meg, amelyekre ugyanarra a naptári évre vonatkozóan támogatási igényt nyújtottak be. Az állatok számát a III. mellékletben közölt átváltási táblázat segítségével számítják át SZÁE egységekre.”

184    A 2342/1999 rendelet 32. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen, hogy az állatoknak az 1254/1999 rendelet rendelkezései szerint kiszámított teljes létszáma megfelel‑e az ugyanezen rendeletben meghatározott állománysűrűségnek, a tagállamok minden évben legalább öt dátumot határoznak meg az állatállomány összeírására, és erről a Bizottságot értesítik.

185    Az állatállomány összeírása jelenleg a tagállamok választása szerint a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (3) bekezdésében előírt két módszer egyike alapján történhet. Az első módszer szerint a tagállamok megkérik valamennyi termelőt, hogy a telep nyilvántartási adatai alapján vallják be egy, a tagállam által meghatározott időpontig a SZÁE számát vagy az 1254/1999/EK rendelet III. mellékletében hivatkozott két kategóriába eső állatok számát (nevezetesen ez egyrészt azt a kategóriát jelenti, amelybe a következők tartoznak: hímivarú szarvasmarhafélék és üszők 24 hónapos kor felett; anyatehenek; tejelő tehenek, másrészt pedig azt a kategóriát, amelybe a következők sorolandók: hímivarú szarvasmarhafélék és üszők 6 hónapos kortól 24 hónapos korig). A második módszer, amelyet azok a tagállamok választhatják, amelyek rendelkeznek a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről szóló, 1997. április 21‑i 820/97/EK tanácsi rendelet (HL L 117., 1. o.) 3. cikkének b) pontja szerinti számítógépes adatbázissal, és amelyek úgy vélik, hogy ez az adatbázis megfelelő biztosítékokat nyújt a benne található adatoknak az extenzifikációs támogatási rendszer szempontjából elvárható pontosságára vonatkozóan, az ezen adatbázisban tárolt adatoknak a SZÁE‑szám meghatározásához való felhasználásában áll.

186    A 2342/1999 rendelet 32. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében, ha a tagállamok úgy döntenek, hogy az állomány‑összeírási napok az év bármely napjára eshetnek, rendelkezhetnek úgy, hogy az állománysűrűségi adatok időarányosan arra az időszakra legyenek kiszámítva, amikor az állatok valóban a birtokon vannak.

187    A 2342/1999 rendelet 32. cikkének (4) bekezdése a következőket írja elő:

„A (3) bekezdéstől a tagállamok lehetőséget biztosíthatnak a termelők részére, hogy egy egyszerűsített rendszert válasszanak.

Ebben az esetben a termelőnek a »területi« támogatási kérelmen fel kell tüntetnie:

a)      hogy kijelenti, hogy az 1254/1999 […] rendelet 13. cikkében a maximális állománysűrűségre vonatkozóan előírt feltételeket az év minden napján kielégítette, egészen a »területi« támogatási kérelmének beadási időpontjáig;

és

b)      hogy vállalja, hogy a maximális állománysűrűségre vonatkozóan előírt feltételeket a »területi« támogatási kérelem beadási időpontjától december 31‑ig minden nap kielégíti.

[…]

Az ebben a bekezdésben hivatkozott nyilatkozat, illetve vállalás az integrált rendszerben előírt ellenőrzési és büntető rendelkezések hatálya alá tartozik.

[…]”

 Az összefoglaló jelentés

188    A Bizottság az ΑΡ/2003/09a, ΑΡ/2003/11, ΑΡ/2004/04 és ΑΡ/2005/05 hivatkozási számot viselő vizsgálatok keretében ellenőrzéseket végzett Görögországban 2003 májusára, 2003 szeptemberére, 2004 márciusára és 2005 áprilisára vonatkozóan. A Bizottság az 1663/95 rendelet 8. cikke alapján tett észrevételeit a 2003. szeptember 19‑i, 2004. január 22‑i, 2004. augusztus 5‑i és 2005. július 29‑i levelekben fejtette ki. 2004. október 1‑jén az első két vizsgálatra, 2005. március 11‑én a harmadik vizsgálatra, 2006. június 7‑én pedig a negyedik vizsgálatra vonatkozóan tartottak kétoldalú megbeszélést. A Bizottság a görög hatóságokkal e megbeszélések jegyzőkönyveit 2004. november 30‑án, 2005. június 22‑én, illetve 2006. szeptember 22‑én közölte. A görög hatóságok erre 2004. december 28‑án, 2005. július 21‑én, illetve 2006. október 20‑án válaszoltak. A Bizottság 2007. május 3‑án hivatalosan közölte a görög hatóságokkal a négy vizsgálatra vonatkozó megállapításait.

189    A Bizottság az egyeztető testület 2008. január 8‑i véleményét és a görög hatóságok információközlését követően 2008. június 16‑án közölte a végleges álláspontját, amelyet az összefoglaló jelentés fejt ki.

190    Először is az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy a marhafélék támogatása tekintetében a Bizottság szolgálatai a keresztellenőrzésekre és a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó hiányosságokat állapítottak meg.

191    Egyrészt a keresztellenőrzéseket illetően (lásd a fenti 169. és 174. pontot) az összefoglaló jelentésből következik, hogy Görögországban a 2002‑es gazdasági év során alkalmazták először adminisztrítív ellenőrzésként az azonosítási és nyilvántartási adatbázis és a marhafélékre vonatkozó támogatási iránti kérelmek adatbázisa közötti keresztellenőrzéseket. Bár ez haladásnak minősült, annak végrehajtását elégtelennek találták. Különösen megállapításra került az, hogy az alapvető támogatási kritériumok 2002‑ben nem képezték keresztellenőrzések tárgyát. Fennállt tehát annak a veszélye, hogy támogathatatlan állatokat kifizetésre jogosítónak tekintettek. Ezenfelül a Bizottság szolgálatai megállapították, hogy a rendellenességek (a nyilvántartás hiánya vagy nem megfelelő jellege az azonosítási és nyilvántartási adatbázisban) álltak fenn számos olyan állat esetében, amelyekre vonatkozóan támogatást kérelmeztek, és megállapították, hogy az azonosítási és nyilvántartási adatbázis tekintetében végrehajtott számos módosítás igazoló dokumentumok nélkül a támogatási kérelem tárgyát képező valamennyi állat támogathatóságára kihatott. Azt is megállapították, hogy a görög hatóságok azon állatok számára vonatkozóan, amelyek tekintetében rendellenességet állapítottak meg, nem tudtak számadatokat szolgáltatni olyan dokumentált bizonyítékokkal, amelyek a helyzetük módosítását alátámasztották volna. Fennállt tehát annak a kockázata, hogy a rendszerbe indokolatlan módosításokat vezettek be, amelyek túlzott kifizetésekhez vezettek.

192    Másrészt a helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban azt állították meg, hogy azok színvonala nem kielégítő. Az összefoglaló jelentésből különösen az tűnik ki, hogy ezen ellenőrzések elvégzése során számos hiányosság merült fel, és a jelentés azt jelzi, hogy az ellenőrzések nem feleltek meg a 2419/2001 rendelet 25. cikkének (lásd a fenti 175. pontot). A Bizottság szolgálatai így a kérelmek tárgyát nem képező állatok ellenőrzésének az elmulasztását, az ellenőrzést megelőző tizenkét hónapban kérelem tárgyát képező állatokat érintő információk és igazoló dokumentumok ellenőrzésének az elmulasztását, a birtokon tartás helye ellenőrzésének az elmulasztását, az ellenőrzési dokumentumok és az ellenőrzött állatok helyzete vizsgálatának az elégtelenségét, valamint a korábbi ellenőrzések eredményeivel való összehasonlítás nehézségeit sorolták fel.

193    A Bizottság szolgálatai továbbá a vágási támogatás iránti kérelmek tárgyát képező állatok helyszíni ellenőrzésének a hiányát állapították meg. E tekintetben az egyeztető testület a tervezett korrekció felülvizsgálatát javasolta, hangsúlyozva azt, hogy a vágási támogatás esetében a helyszíni ellenőrzések értéke korlátozott, mivel a levágott marhafélék esetében a legfontosabb ellenőrzések azok, amelyeket a vágóhídon, valamint az üzemeltető nyilvántartását érintően utólag végeznek.

194    A Bizottság ugyanakkor fenntartotta az álláspontját, mivel a számos hiányosság kombinációja kihatott a valamennyi marhafélére vonatkozó támogatás – ezek között a vágási támogatás – tekintetében elvégzett kulcsfontosságú ellenőrzésekre. Álláspontja szerint az, hogy a gazdaságokban a vágási támogatást érintően elmulasztották a helyszíni ellenőrzéseket, az EMOGA számára e rendszer tekintetében további kockázatot jelent, melyet teljes egészében nem kompenzálhatnak a vágóhidakon végzett és az adminisztratív ellenőrzések (amelyeket egyébként is a vágási támogatásra vonatkozó bármely ellenőrzési rendszer keretében el kell végezni), annál inkább sem, mivel a vágóhidakon a AP/2003/09. sz. vizsgálat keretében végzett ellenőrzések jelentős hiányosságokat állapítottak meg. A Bizottság elismerte, hogy a gazdaságokban végzett helyszíni ellenőrzések kevésbé jelentősek, mint a többi támogatási rendszer esetében, és azok általában dokumentumok útján való ellenőrzésekre korlátozódnak, ami megmagyarázza, hogy a vágási támogatásra vonatkozó korrekciós mérték nem magasabb, mint a többi, marhafélékre vonatkozó támogatások esetében.

195    A Bizottság szolgálatai megállapították továbbá az anyatehénre vonatkozó támogatás tekintetében az állatok helyzete és a tehenek/üszők aránya ellenőrzésének az elmulasztását.

196    Másodszor az extenzifikációs kifizetéseket érintően a támogatható szálastakarmánytermő‑területeknek és a gazdaságban a SZÁE számának a megfelelő meghatározása kulcsfontosságú ellenőrzésnek minősül. A Bizottság szolgálatai megállapították, hogy a SZÁE számának ellenőrzésére vonatkozó görög rendszer 2002‑ben és 2003‑ban még mindig nem felel meg a normáknak (akár az azonosítási és nyilvántartási adatbázison alapuló pro rata temporis számítási módszerről, akár az öt összeírási időpontot magában foglaló egyszerűsített rendszerről van szó), és a kérelmezők 100%‑ára sem terjedt ki évente ötször, amint azt a Görög Köztársaság előírja, bár 2003‑ban bizonyos haladást állapítottak meg az azonosítási és nyilvántartási adatbázis fokozott használata miatt. 2003‑ban a helyzet némi javulását állapítottak meg, de a 2003/2003‑as időszak vonatkozásában a szálastakarmánytermő‑területek mérését illetően semmilyen valós haladás nem volt tapasztalható. A SZÁE meghatározását érintően a Bizottság szolgálatai hangsúlyozták, hogy Görögország folytatta az alternatív ellenőrzési rendszerek felhasználását (valószínűleg a görögországi helyszíni ellenőrzések során megállapított hiányosságok hatására).

197    A Bizottság tehát a 2002‑es gazdasági évre vonatkozóan 10%‑os átalánykorrekciót alkalmazott a kulcsfontosságú ellenőrzéseknek a marhafélékre vonatkozó fő támogatások tekintetében fennálló hiánya miatt, és 5%‑os átalánykorrekciót a 2003‑as gazdasági évre vonatkozóan az olyan állatok ellenőrzésének elégtelen száma miatt, amelyek nem képezték támogatási kérelem tárgyát, valamint a helyszíni ellenőrzések hiányosságai miatt, melyek egész Görögországra vonatkoztak, mivel e problémákat számos régióban észlelték. Az extenzifikációs kifizetéseket érintően megállapított hiányosságok miatt 10%‑os átalánykorrekciót alkalmaztak a 2002‑es és 2003‑as gazdasági évre. A korrekciókat azonban kiigazították azon korrekcióknak a figyelembevétele érdekében, amelyeket már ugyanezen költségvetési előirányzatra vonatkozóan a késedelmes kifizetések miatt alkalmaztak.

 A Törvényszék álláspontja

198    A marhahúságazatot érintően a Görög Köztársaság előterjeszt egy hatodik jogalapot, amelyet a marhafélékre vonatkozó támogatások és az extenzifikációs kifizetések tekintetében alkalmazott korrekciók állítólagosan téves jellegére, valamint az indokolás hiányára alapít.

199    Először is a Görög Köztársaságnak az indokolás hiányára alapított kifogását illetően meg kell állapítani, hogy ezt a kifogást semmi nem támasztja alá, és a korábban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján (lásd a fenti 73. pontot) a megtámadott határozatnak a marhafélék ágazatára vonatkozó korrekciókat érintő indokolását mindenesetre a jelen ügyben elégségesnek kell tekinteni, mivel a Görög Köztársaság nagymértékben részt vett az e határozat kidolgozására irányuló eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli az EMOGA‑t E kifogást tehát el kell utasítani.

200    A Görög Köztársaság továbbá a marhafélék ágazatában alkalmazott korrekciókat azon érv alapján vitatja, hogy az 1258/1999 rendeletet tévesen értelmezték és alkalmazták, valamint a tényeket tévesen értékelték. Lényegében a Görög Köztársaság vitatja a Bizottságnak az egyrészt a marhafélékre vonatkozó támogatások, másrészt az extenzifikációs kifizetések tekintetében tett, késedelmes ellenőrzésekre vonatkozó megállapításait.

201    A jelen ügyben tehát meg kell vizsgálni, hogy a Görög Köztársaság a fentiekben felidézett ítélkezési gyakorlatnak (lásd a fenti 78. pontot) megfelelően bizonyította‑e a Bizottság értékeléseinek a téves jellegét.

 A marhafélékre vonatkozó támogatásokat érintő ellenőrzésekről

–       A keresztellenőrzésekről

202    A Görög Köztársaság elismeri, hogy a keresztellenőrzések elvégzése tekintetében bizonyos technikai problémák merültek fel az egyrészről az azonosítási és nyilvántartási adatbázis, másrészről a marhafélékre vonatkozó támogatási kérelmek adatbázisa közötti koherenciát érintően az első alkalommal 2002‑ben alkalmazott rendszer bonyolultsága miatt. A Görög Köztársaság ugyanakkor azzal érvel, hogy a 2003‑as évre vonatkozóan javításokat eszközöltek az állategészségügyi adatbázis tekintetében, és kiegészítő keresztellenőrzéseket vezettek be.

203    Elég azonban e tekintetben azt megállapítani, hogy a 2003‑as évben eszközölt javítások nem elégségesek annak bizonyításához, hogy a Bizottság szolgálatai által a jelen ügyben tett, az összefoglaló jelentésben összegzett megállapítások (lásd a fenti 191. pontot) tévesek.

204    A Görög Köztársaság továbbá azzal érvel, hogy a 2002‑es ellenőrzéseken túlmenően alkalmazott kiegészítő ellenőrzések miatt 2003‑ban elutasított állatok eseteinek százalékaránya csak 8,04% volt, ami azt tanúsítja, hogy az elutasított állatok többsége a már 2002‑ben meglévő ellenőrzések eredménye volt.

205    Az ilyen érv azonban, amely úgy tűnik, hogy megerősíti a korábbi ellenőrzések hiányosságainak a fennállását, nem bizonyítja a Bizottság megállapításainak téves jellegét.

206    Következésképpen a Bizottság jogosan vélte úgy, hogy az, hogy bizonyos keresztvizsgálatokat elmulasztottak, a nem támogatható állatok támogatásának vagy az ilyen állatok után teljesített kifizetéseknek a kockázatát okozta.

207    A Görög Köztársaság egyébiránt azzal érvel, hogy nem áll fenn az EMOGA tekintetében felmerülő kockázat. Álláspontja szerint, ha a keresztellenőrzéseket a 2004‑es és 2005‑ös évekre elvégezték, a számítógépes ellenőrzés kiterjedt a 2002‑es évre is, és az indokolatlanul kifizetett összegeket a 2004‑es és 2005‑ös években a pénzügyi évekre vonatkozó támogatások kifizetésébe beszámították.

208    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban, bár a közösségi jogszabályok megsértését a Bizottságnak kell bizonyítania, ha azonban e jogsértés már megállapítást nyert, a tagállamnak kell azt bizonyítania, hogy adott esetben a Bizottság az ebből levonandó pénzügyi következtetések tekintetében hibát követett el. Egyebekben a Bizottság nem köteles bizonyítani a tényleges veszteség fennállását, hanem elegendő ennek alapos gyanúját igazolnia (lásd ebben az értelemben a C‑5/03. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5925. o.] 38. és 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

209    Márpedig a jelen ügyben az iratanyag információiból nem tűnik ki, hogy a Görög Köztársaság bizonyította volna, hogy az indokolatlanul kifizetett összegeket visszanyerte a 2004‑es és 2005‑ös években a pénzügyi évekre vonatkozó támogatások kifizetésével szemben való beszámítás útján.

210    A Görög Köztársaság egy pervezető intézkedésre válaszolva közölte, hogy az átalánykorrekciók számításának alapját 2002/2003‑ra vonatkozóan az Opekepe által bejelentett 182 380 702,09 euró összegű kiadások képezték, és 10,8 millió euró nem került levonásra.

211    Meg kell azonban állapítani, hogy a Görög Köztársaság ezzel egy állítást fogalmaz meg, de semmilyen módon nem támasztja alá a hivatkozott 10,8 milliós összeget. E tekintetben az egyeztető testület véleményére hivatkozik. Az egyeztető testület azonban a 2008. január 8‑i véleményében azt közölte, hogy a görög hatóságok említették, hogy 2002/2003 tekintetében 10,8 millió euró összegű indokolatlanul kifizetett támogatást visszanyertek, és hogy ha ez az információ igazolt lenne, és azt még nem vették volna figyelembe, ez igazolná a korrekciós összeg ebből adódó kiigazítását. Ez a vélemény tehát semmilyen módon nem bizonyítja, hogy ezt az összeget valóban visszanyerték a 2004‑es és 2005‑ös évekre vonatkozó támogatások kifizetésével szemben való beszámítás útján.

212    A Bizottság továbbá a végleges álláspontjában hangsúlyozta, hogy a görög hatóságok által az EMOGA‑nak bejelentett visszatérítéseket figyelembe vette a pénzügyi korrekciók kiszámításakor. Hozzáfűzte, hogy bizonyos vonatkozásokat továbbra is tisztázni kell, mint például azt, hogy hogyan fizettették vissza az indokolatlanul kifizetett összegeket az olyan üzemeltetőkkel, akik 2002 után nem terjesztettek elő támogatási kérelmet. Márpedig az iratanyagból nem tűnik ki, hogy a görög hatóságok e tekintetben konkrétabb bizonyítékok benyújtottak volna.

213    Következésképpen a Görög Köztársaság nem nyújtott be olyan releváns dokumentumokat, amelyek alátámasztották volna, hogy az indokolatlanul kifizetett összegeket visszanyerte a 2004‑es és 2005‑ös években a pénzügyi évekre vonatkozó támogatások kifizetésével szemben való beszámítás útján. Az EMOGA tekintetében felmerülő kockázat hiányára alapított érvének alapjául szolgáló állítás megalapozottsága tehát nem bizonyított.

214    Következésképpen a keresztellenőrzéseket érintő érvelést, amelyet egyéb módon nem támasztottak alá, el kell utasítani.

–       A helyszíni ellenőrzésekről

215    A Görög Köztársaság vitatja a Bizottságnak a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó megállapításait.

216    Először is az iratanyag információiból kitűnik, hogy ezeket a helyszíni ellenőrzéseket elégtelen színvonalúnak minősítették a 2419/2001 rendelet 25. cikkének rendelkezései tekintetében, több okból is. (lásd a fenti 192. pontot).

217    Így például a támogatási kérelmek tárgyát nem képező állatok vonatkozásában nem végeztek ellenőrzéseket. Márpedig az ilyen ellenőrzést a 2419/2001 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja. A Görög Köztársaság érvelése szerint az ellenőröknek 2002‑től adtak erre vonatkozó utasításokat, és a helyzet 2003‑ban és 2004‑ben javult. Az ilyen érvelés azonban nem bizonyítja a Bizottság e tekintetben tett megállapításainak a téves jellegét.

218    A Bizottság szolgálatai továbbá megállapították az igazoló dokumentumok ellenőrzésének a hiányát. A Görög Köztársaság e tekintetben alkalmi hiányosságokra hivatkozik, amelyek nem általánosíthatók az egész ország vonatkozásában, és azt állítja, hogy a másodlagos szintű ellenőrzések lehetővé teszik annak ellenőrzését, hogy a termelők teljesítik‑e a kötelezettségeiket. Meg kell azonban állapítani, hogy az ilyen érvelés nem elégséges ahhoz, hogy eloszlassa a Bizottság kételyeit a kérdéses ellenőrzések színvonalát érintően.

219    Ezenfelül a Bizottság szolgálatai megállapították az ellenőrzést megelőző tizenkét hónapban kérelem tárgyát képező állatokat érintő információk ellenőrzésének az elmulasztását. E tekintetben a Görög Köztársaság a marhahúsra vonatkozó 2002‑es és 2003‑as támogatási rendszert érintő körlevélre hivatkozik, amelyet az ellenőrzéssel megbízott igazgatóságoknak küldtek, és amellyel kapcsolatban a Görög Köztársaság hangsúlyozza, hogy az a 2419/2001 rendelet 25. cikkének rendelkezéseit idézi. Ugyanígy az állatok birtokon tartása helyének az ellenőrzését illetően, melyet az említett rendelet 25. cikke (2) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdése ír elő, a Görög Köztársaság azt állítja, hogy a releváns körlevél előírja, hogy a termelők közöljék a marhaistálló pontos helyét, és hogy az állatok elhelyezésének ellenőrzése biztosított legyen.

220    A Görög Köztársaság azonban ezzel csupán megismétli a kontradiktórius eljárás során kifejtett érveit, anélkül, hogy az említett ellenőrzések elvégzésének pontos és konkrét bizonyítékaira hivatkozna, és következésképpen anélkül, hogy el tudná oszlatni a Bizottság ezzel kapcsolatos kételyeit.

221    A Görög Köztársaság ezenfelül vitatja a korábbi ellenőrzések eredményeivel való összehasonlítás nehézségeit, mivel a kezdetben megállapított ilyen nehézségek száma csekély. Az ilyen érvelés ugyanakkor nem képez bizonyítékot a Bizottság megállapításainak téves jellegére nézve.

222    A fentiekre tekintettel a Görög Köztársaság semmilyen módon nem bizonyítja a Bizottság által tett, a helyszíni ellenőrzéseknek a 2419/2001 rendelet 25. cikkének rendelkezései tekintetében fennálló elégtelen minőségét érintő megállapítások téves jellegét.

223    Másodszor, konkrétabban a vágási támogatást érintően a Görög Köztársaság vitatja a Bizottság megállapításait, és azzal érvel, hogy 2002 óta a vágóhidakon a 2419/2001 rendelet 26. cikkének megfelelően helyszíni ellenőrzéseket végeznek a jogszabályszöveg által megkövetelttől nagyobb arányokban.

224    E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy az átalánykorrekciókat a jelen ügyben az azonosítási és nyilvántartási adatbázis tekintetében fennálló hiányosságok, valamint a helyszíni ellenőrzések elégtelensége miatt alkalmazzák. Amint azt a Bizottság így hangsúlyozza, a korábban az azonosítási és nyilvántartási adatbázis és a keresztellenőrzések tekintetében (lásd a fenti 202–214. pontot), valamint a helyszíni ellenőrzések tekintetében (lásd a fenti 215–222. pontot) megállapított hiányosságok a vágási támogatás iránti kérelem tárgyát képező állatok tekintetében végzett ellenőrzéseket is érintik.

225    Konkrétan a helyszíni ellenőrzések hiányát e keretben különösen aggasztónak találták azon mezőgazdasági termelők esetében, akik kizárólag vágási támogatást kérelmeztek, mivel ezen termelők tekintetében kizárólag keresztellenőrzéseket végeztek, melyek maguk sem teljes mértékben hatékonyak, legalábbis a 2002‑es gazdasági év vonatkozásában.

226    Következésképpen a korábban a marhafélék támogatását érintő ellenőrzések elégtelen minőségét illetően tett megállapítások a vágási támogatásokra is alkalmazandóak. Az, hogy a 2419/2001 rendelet 26. cikke ellenőrzési intézkedéseket ír elő konkrétabban a vágóhidakon végzendő helyszíni ellenőrzések vonatkozásában, nem vonja maga után a marhafélékre vonatkozóan nyújtott támogatásokat érintően az említett rendelet 25. cikkében előírt ellenőrzések alkalmazhatatlanságát.

227    Ebben az összefüggésben – még ha a vágási támogatások esetében a dokumentumok alapján végzett ellenőrzéseket meghatározóknak lehet is tekinteni – meg kell állapítani, hogy – amint azt az egyeztető testület hangsúlyozta, és a Bizottság is elismeri – ez semmiben nem változtat a jelen ügyben megállapított hiányosságokon.

228    Ezenfelül a vágóhidakon végzett helyszíni ellenőrzések olyan fizikai ellenőrzéseket is magukban foglalnak, melyeket mintavétel útján, a helyszíni ellenőrzés napján végrehajtott vágási eljárásokra vonatkozóan végeznek, a 2419/2001 rendelet 26. cikkének (2) bekezdése alapján.

229    A Görög Köztársaság érvei ezt a megállapítást nem cáfolják. A Görög Köztársaság azt állítja ugyanis, hogy az ellenőr összehasonlítja a vágási támogatás iránti kérelmet – amely azokra az állatokra vonatkozik, melyekre támogatást kérnek, és magában foglalja ezen állatok füljelzőinek a számát is – az üzemeltető nyilvántartással annak érdekében, hogy a birtokon tartási időszakot ellenőrizze A Görög Köztársaság előadja, hogy a 2003‑as körlevél óta a gazdaság nyilvántartásának az ellenőrzése a vágási támogatás tekintetében egyértelműen kötelező.

230    Ezek az érvek azonban nem tudják eloszlatni a Bizottság által kifejezett aggályokat. Egyébiránt az iratanyag információiból kitűnik, hogy a Bizottság szolgálatai által az AP/2003/09a. sz. vizsgálat keretében a működőképes vágóhídon elvégzett ellenőrzések jelentős hiányosságokat állapítottak meg, amelyeket a jelen ügyben nem cáfoltak meg.

231    Ugyanígy az, hogy a vágóhidakon végzett ellenőrzéseket állítólagosan nagyobb arányban hajtották végre, mint amilyet a jogszabályok szövege megkövetel, semmilyen módon nem változtat ezen ellenőrzések minőségi hiányosságain.

232    A Bizottság tehát jogosan vélte úgy, hogy a gazdaságokban a vágási támogatást illetően végzett helyszíni ellenőrzéseknek a hiánya az EMOGA számára fokozott kockázatot jelent, mely kockázatot teljes mértékben nem ellensúlyozhatják a vágóhidakon végzett és az adminisztratív ellenőrzések.

233    A fentiekre tekintettel a Görög Köztársaság azon érvei, melyek a Bizottság által a marhafélékre vonatkozó és a vágási támogatásokat érintően tett megállapítások vitatására irányulnak, nem bizonyítják a jelen ügyben alkalmazott korrekciók téves jellegét.

 Az extenzifikációs kifizetéseket érintő korrekciókról

234    Az 1254/1999 rendelet 12. és 13. cikke szerint a termelők csak akkor részesülhetnek extenzifikációs kifizetésben, ha a gazdaságban az állománysűrűség az állatok takarmányozására szánt szálastakarmánytermő‑területhez viszonyított SZÁE számában kifejezve nem halad meg egy bizonyos értéket. Ebből következően az extenzifikációs kifizetés nyújtása feltételezi egyrészt a szálastakarmánytermő‑területnek, másrészt pedig a gazdaságban tartott állatok számának és kategóriájának pontos meghatározását.

235    Először is a szálastakarmánytermő‑területek meghatározását illetően a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy 2002 óta létezik térképes infrastruktúra, és 2000 óta utasításokat adott a területek támogathatóságára vonatkozóan, melyeket az IIER programja ellenőriz. Ezenfelül helyszíni ellenőrzések is léteznek.

236    A Törvényszék azonban megállapítja, hogy az iratanyag információiból kitűnik, hogy a rendelkezésre álló szálastakarmánytermő‑területek ellenőrzéseit mind 2002‑ben, mind 2003‑ban elégtelennek találták. Így például megállapításra került, hogy a hegyi övezeteket tévesen minősítették támogatható szálastakarmánytermő‑területeknek, és a görög hatóságok nem bizonyították az ellenőrzések e tekintetben történő javítását. A Görög Köztársaság érvei sem, és különösen a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó egyértelmű utasítások megléte sem bizonyítja semmilyen módon a kérdéses évekre vonatkozó megállapítások téves jellegét.

237    Másodszor a SZÁE ellenőrzését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a tagállam az 1254/1999 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott állománysűrűség betartásának az ellenőrzése tekintetében két módszer közül választhat. Az elsőt a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (3) bekezdése írja elő (lásd a fenti 185. és 186. pontot). A második módszert, mely az elsőtől eltér, a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (4) bekezdése írja elő (lásd a fenti 187. pontot). Olyan egyszerűsített rendszerről van szó, amely bejelentésből, valamint a termelő arra vonatkozó kötelezettségvállalásából áll, hogy a maximális állománysűrűséget betartja. Ebben az esetben az integrált rendszer által előírt ellenőrzési és szankciós intézkedések (a 3508/92 és a 2419/2001 rendelet) alkalmazandóak.

238    A jelen ügyben a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (4) bekezdésében előírt egyszerűsített rendszert alkalmazta, és valamennyi termelő e rendszer szerint terjesztette elő a támogatás iránti kérelmet. Hozzáfűzi, hogy a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (3) bekezdésében előírt rendszer csak az állatok összeírásának az integrált rendszer által megkövetelt helyszíni ellenőrzések során való ellenőrzését írja elő, és ezek az ellenőrzések öt egyhetes időszak során kerültek végrehajtásra, mivel nem lehetséges valamennyi összeírásnak az egyetlen időpontban való elvégzése. 2003‑ra vonatkozóan az összeírást az azonosítási és nyilvántartási adatbázis útján végezték el, és az a kérelmek 100%‑ára kiterjedt. Álláspontja szerint az állatok kettős összeírásának semmilyen kockázata nem állt fenn, és az ellenőrzés megbízható.

239    E tekintetben, amennyiben a Görög Köztársaság a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (4) bekezdésében előírt egyszerűsített rendszer alkalmazására hivatkozik, elég megállapítani azt, hogy a SZÁE ellenőrzései tehát az integrált rendszer által előírt helyszíni ellenőrzéseken, valamint az IIER részét képező azonosítási és nyilvántartási adatbázison alapultak. A korábban a helyszíni ellenőrzések tekintetében megállapított hiányosságok (lásd a fenti 216–222. pontot) és az összefoglaló jelentésben az azonosítási és nyilvántartási adatbázist illetően ismertetett rendellenességek tehát a SZÁE ellenőrzését is érinthették.

240    Ezenfelül, amennyiben a Görög Köztársaság a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (3) bekezdésében előírt rendszerre vonatkozó érvekre hivatkozik, ezeket az érveket el kell utasítani. Azt állítja ugyanis, hogy a görögországi állattenyésztés kiterjedtségéhez kapcsolódó gyakorlati okokból öt egy hetes időtartamú időszakot határozott meg. Márpedig ez a rendszer nem felel meg a 2342/1999 rendelet 32. cikkének (3) bekezdésében előírt „rendes” rendszernek, hiszen az nem évi öt, az állatok összeírására vonatkozó időponton alapul, hanem öt helyszíni összeírási időszakon, amelyeknek a tartama egy hét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑344/05. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 9‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 94. pontját).

241    Egyébiránt el kell utasítani a Görög Köztársaság minden olyan érvét, amely annak állítására és bizonyítására irányul, hogy a közösségi szabályozás által előírt, az állománysűrűségre vonatkozó ellenőrzési rendszer alkalmazása Görögországban gyakorlati nehézségekbe ütközne. A következetes ítélkezési gyakorlatból következik ugyanis, hogy a tagállamok nem hivatkozhatnak gyakorlati nehézségekre a közösségi szabályozás által előírt megfelelő ellenőrzések végrehajtása elmulasztásának az igazolásaképpen (lásd a Bíróság C‑28/89. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1991. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑581. o.] 18. pontját és a fenti 240. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 9‑én hozott ítéletének 101. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

242    Következésképpen a Bizottság jogosan állapította meg, hogy az extenzifikációs kifizetések tekintetében végzett ellenőrzések nem mutatnak kellő megbízhatóságot. A 2003‑ra vonatkozóan a Bizottság által megállapított azon javulásokat, melyek az automatizált keresztellenőrzéseknek az azonosítási és nyilvántartási adatokat érintő fokozott használatának voltak köszönhetők, nem találták elégségesnek a 2002 és 2003 közötti különbségtételek igazolásához, és a Görög Köztársaság által a kontradiktórius eljárás keretében már előadott érvek e megállapítást nem cáfolják.

243    Ebből következik, hogy a Bizottságban jogosan merültek fel ésszerű és komoly kételyek azzal kapcsolatban, hogy a Görög Köztársaság megfelel‑e a 2002‑es és 2003‑as évekre vonatkozóan előterjesztett, extenzifikációs kifizetések iránti kérelmeket érintő ellenőrzésekhez kapcsolódó kötelezettségeinek.

244    Következésképpen a Görög Köztársaság nem bizonyította, hogy a Bizottság az alkalmazandó rendelkezések téves értelmezését és alkalmazását vagy a tények téves értékelését vette alapul. A hatodik, a marhafélék támogatására és az extenzifikációs kifizetésékre vonatkozó jogalapot tehát el kell utasítani.

5.     A kilencedik, az olívaolaj ágazatában alkalmazott korrekciókra vonatkozó jogalapról

 A közösségi szabályozás

245    Az olaj‑ és zsírpiac közös szervezését az olaj‑ és zsírpiac közös szervezésének létrehozásáról szóló, 1966. szeptember 22‑i 126/66/EGK tanácsi rendelet (HL L 172., 3025. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 1. kötet, 77. o.) hozta létre.

246    Az 1998. július 20‑i 1638/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 210., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 23. kötet, 308. o.) módosított 136/66 rendelet 5. cikke bevezeti az olívaolaj‑termelésre nyújtott támogatást, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a termelők tisztességes jövedelmének megalapozásához. A támogatást az olajbogyó‑termelőknek a ténylegesen termelt olívaolaj mennyisége alapján nyújtják.

247    Az említett rendelet 11a. cikke a módosított változatában többek közt előírja, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 5. cikkben előírt támogatási rendszer megsértőinek megbüntetésére. Abban az esetben, ha az ellenőrző ügynökségek jogsértést jelentenek, a tagállamok a jelentést követő 12 hónapon belül döntenek a szükséges intézkedésekről, és erről a Bizottságot is értesítik.

 A számítógépes adattárról

248    Az olívaolaj termelésére nyújtott támogatásra és az olívaolaj termelői szervezeteinek támogatására vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1984. július 17‑i 2261/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 6. kötet, 94. o.) 16. cikkének (1) bekezdése kötelezi a termelő tagállamokat, hogy az olajbogyó‑ és olívaolaj‑termelési adatokról állandó számítógépes adattárat hozzanak létre és vezessenek naprakészen.

249    A 2261/84 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„Ezen adattáraknak legalább a következő adatokat kell tartalmazniuk:

a)      az egyes olajbogyó‑termelőkre és minden egyes gazdasági évre nézve, amelyben támogatási kérelmet nyújtottak be:

–        a 3. cikkben előírt terménynyilatkozatban foglalt adatok,

–        az előállított olajmennyiségek, amelyekre termelési támogatást kérelmeztek, és azok a mennyiségek, amelyekre támogatást fizetnek,

–        az olajbogyó‑termelőnél végzett helyszíni ellenőrzésekből származó adatok;

b)      a termelői szervezetekre és a termelői szervezetek szövetségeire nézve, a jelenlegi támogatási rendszerrel kapcsolatos tevékenységeik ellenőrzéséhez szükséges valamennyi információ és a tagállamok által elvégzett ellenőrzések eredményei;

c)      az olajsajtolókra és minden egyes gazdasági évre nézve, a készletnyilvántartásban szereplő adatok, a műszaki berendezésekre és a sajtolási kapacitásra vonatkozó információk, valamint az e rendelet alapján elvégzett ellenőrzések eredményei;

d)      jelzésértékű éves terméshozamok az egyes azonos tulajdonságokkal rendelkező termelési övezetekre nézve.”

250    A módosított, az 1998/1999., 1999/2004. és 2000/2005. gazdasági évben az olívaolaj termelési támogatási rendszerének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1998. október 30‑i 2366/98/EK bizottsági rendelet (HL L 293., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 24. kötet, 133. o.) 27. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az olajbogyó‑termesztésnek és az olívaolaj‑előállításnak a 2261/84 […] rendelet 16. cikkében meghatározott állandó számítógépes adattára magában foglalja:

a)      az olajbogyó‑termesztés földrajzi információs rendszerének a 23. és 24. cikkben meghatározott alfanumerikus adatbázisát és grafikus referencia‑adatbázisát, továbbá a 25. cikkben meghatározott ellenőrzések eredményeit;

b)      az új telepítések adatállományait, amelyek az 5. cikkben említett információkat, valamint a 29. cikkben meghatározott ellenőrzések eredményeit tartalmazzák;

c)      a termelő szervezetek és azok szövetségeinek adatállományait, amelyek a 2261/84 […] rendelet 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett információkat tartalmazzák;

d)      az olajsajtoló üzemek adatállományait, amelyek a 7. cikkben említett engedélyezési feltételekkel kapcsolatos információkat, a 8. cikkben meghatározott készelnyilvántartásokat, továbbá a 30. cikkben meghatározott ellenőrzések eredményeit tartalmazzák;

e)      az azonos tulajdonságokkal rendelkező termelési övezetek adatállományait, amelyek a 6. cikkben említett adatokat tartalmazzák.

(2)      Az (1) bekezdésben említett adatállományok – a grafikus referencia‑adatbázis kivételével – lehetővé teszik a folyó és legalább a négy megelőző gazdasági év adatainak közvetlen és azonnali lekérdezését. […]

A tagállamok decentralizált adatállományokat is létrehozhatnak, amennyiben ezek egységes koncepció alapján készülnek, egymással kompatibilisek, és központilag hozzáférhetőek a kifizető vagy az ellenőrző ügynökségnél. Az olajbogyó‑termesztési FIR adatbázisainak kompatibilisnek kell lenniük az integrált rendszer adatbázisaival.

Az olajbogyó‑termelők, a termelői szervezetek és azok szövetségei, az olajsajtoló üzemek és az azonos tulajdonsággal rendelkező termelési övezetek azonosító kódjait vagy az érintett magánszemélyekhez, illetve testületekhez kell végérvényesen hozzárendelni, vagy biztosítani kell automatikus átszámíthatóságukat, hogy az összesítéseket és a lekérdezést az első albekezdésben említett öt gazdasági évre vonatkozóan azonnal végre lehessen hajtani.

Az elvégzendő ellenőrzések – különösen az adatállományok közötti keresztellenőrzések és a továbbítandó eredmények – sérelme nélkül, az adatállományok az első albekezdésben említett éveket megelőző gazdasági évek rendelkezésre álló adatarchívumait is tartalmazzák, továbbá legkésőbb 2001. október 31‑től lehetővé teszik a bennük tárolt információk:

–        automatikus összegezhetőségét regionális és tagállami szinten,

–        az adatállományok automatikus összehasonlíthatóságát.”

 Az olajfakataszterről

251    Az olajfakataszter létrehozásáról az olívaolaj‑termelő tagállamokban [helyesen: az olívaolaj‑termelő tagállamokban az olajfakataszter létrehozásáról] szóló, 1975. január 21‑i 154/75/EGK tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdése (HL L 19., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 2. kötet, 64. o.) 1. cikkének (1) bekezdése az érintett tagállamokat arra kötelezi, hogy olajfakatasztert hozzanak létre, amely kiterjed a területükön található összes olajbogyó‑termesztő gazdaságra.

252    A 2001. július 23‑i 1513/2001/EK tanácsi rendelettel (HL L 201., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 33. kötet, 197. o.) módosított 1638/98 rendelet 2. cikkének (1), (2) és (3) preambulumbekezdése a következőket írja elő:

„(1)      A 154/75/EGK rendelettől eltérve az olajfakataszterrel kapcsolatos munkában az 1998/99–2002/03. gazdasági év időszakban [helyesen: az 1998/99–es gazdasági évtől a 2002/03. gazdasági évig terjedő időszakban] egy földrajzi információs rendszer (FIR) kialakítására, frissítésére és alkalmazására kell összpontosítani.

A FIR‑t az olajfakataszterből származó adatok felhasználásával lehet kialakítani. További adatok nyerhetők a támogatási kérelmekhez csatolt termésnyilatkozatokból. A FIR‑ben szereplő adatokat földrajzilag számítógépre vitt légi felvételek segítségével lehet elhelyezni.

(2)      A tagállamok felülvizsgálják, hogy a termésnyilatkozatokban szereplő adatok megegyeznek‑e a FIR‑ben szereplő adatokkal. Ha ez a két adatcsoport nem áll összhangban, a tagállam vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzést végez.

[…]

(3)      Amennyiben a (2) bekezdésben említett vizsgálatok és ellenőrzések során a termésnyilatkozatban szereplő adatokról bebizonyosodik, hogy azok nem helytállóak, különösen ami az olajfák számát illeti, a tagállamok egy vagy több gazdasági éven át a megállapított eltérések nagyságától függően a következő intézkedéseket alkalmazzák:

–        a támogatható olívaolaj‑mennyiség csökkentése, vagy

–        az érintett olajfák kizárása a támogatásra való jogosultságból,

a Bizottság által meghatározandó szabályokkal és feltételekkel összhangban.”

253    A 2366/98 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése lényegében előírja, hogy azokban a régiókban, ahol az olajbogyó‑termesztési FIR még nem állt fel, a gazdasági évre vonatkozó, azon termésnyilatkozatok teljes százalékaránya, amelyek tekintetében helyszíni ellenőrzést kell végezni, a 2000/2001‑es és 2002/2003‑as gazdasági év esetében 10%.

 A termésnyilatkozatokról és az ellenőrzésekről

254    A 2366/98 rendelet 1. cikke előírja, hogy ahhoz, hogy olívaolaj‑termelési támogatásban részesüljenek, az olajbogyó‑termelők minden gazdasági év december 1‑je előtt benyújtják a termelésbe bevont olajfáikra vonatkozó termésnyilatkozataikat, amelyben közlik a nyilatkozatnak megfelelő gazdasági év november 1‑jével kezelésükben álló olajfaliget részletes adatait.

255    A 2366/98 rendelet 2. cikke a következőket írja elő:

„[…] a termésnyilatkozatok legalább a következőket tartalmazzák:

a)      az olajbogyó‑termelő vezeték‑ és utóneve, valamint címe;

b)      a gazdaság elhelyezkedése;

c)      a termelésbe bevont olajfák száma összesen, az elszórtan elhelyezkedő olajfákat is beleértve;

d)      a gazdaság olajbogyótermő parcelláinak telekkönyvi száma, vagy ahol ilyen számot nem vezetnek, ott a gazdaság és az olajbogyótermő parcellák részletes leírása;

e)      valamennyi olajbogyótermő parcella esetében: a termelésbe bevont olajfák száma, az uralkodó fafajta, az esetleges öntözés vagy vegyes kultúra adatai.”

256    A 2366/98 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az 1998. május 1‑je után telepített további olajfák csak akkor képezik az olaj‑ és zsírpiac 2001. november 1‑jén hatályba lépő közös szervezése keretében az olajbogyó‑termelőknek nyújtott támogatás alapját, ha földrajzi elhelyezkedésüket pontosan behatárolják, és a 136/66[…] rendelet 38. cikkében megállapított eljárás alapján a Bizottság által jóváhagyott nemzeti vagy regionális programba tartoznak.

Az olajfák földrajzi elhelyezkedése akkor tekinthető pontosan behatároltnak, ha fel vannak tüntetve a 24. cikkben meghatározott grafikus referencia‑adatbázisban, vagy ha – ennek hiányában – a tagállam hatáskörrel rendelkező szerve olyan kartográfiai adatokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a fák helyének meghatározását.”

257    A 2366/98/EGK rendelet 28. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A helyszíni ellenőrzések során a termésnyilatkozatok és a támogatási kérelmek összes adatát megvizsgálják, de különösen a következőket:

–        az egyes parcellák elhelyezkedése és a rajtuk található olajfák száma,

–        az olaj rendeltetési helye a 10. cikk (1) bekezdésében említett esetben,

–        a gazdaság területén található olajfák száma és a támogatási kérelemben feltüntetett olajmennyiség közötti megfelelőség.

A fák számával összeegyeztethetetlen olajmennyiséget feltüntető támogatási kérelmek elutasításra kerülnek.”

 Az olajsajtoló üzemekről

258    A 2366/98 rendelet 8. cikke b) pontjának első francia bekezdése szerint a tagállamok az 1998/99. gazdasági évtől rendelkezéseket hoznak a vezetendő pénzügyi elszámolásokhoz kapcsolódó készletnyilvántartásokról. Az említett rendelet 8. cikkének d) pontja kiegészítő ellenőrzések olyan rendszerét írja elő, amely magában foglalja a kisajtolt olajbogyó‑mennyiségről, a kinyert olaj és a keletkezett maradékolaj mennyiségéről, az aktuális olajkészlet nagyságáról, valamint az elektromos energiafogyasztásról szolgáltatott adatokat.

259    A 2366/98 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok az 1998/99. gazdasági évtől kezdődően előírják az olajsajtoló üzemek által szolgáltatott adatok és információk ellentmondás‑mentességének mindenre kiterjedő vizsgálatát. E rendelkezés (2) bekezdése előírja, hogy e mindenre kiterjedő vizsgálatnak mit kell magában foglalnia.

260    A 2366/98 rendelet 9a. cikke megállapítja azokat a szankciókat (az engedély visszavonása, pénzbeni és egyéb szankciók), amelyeket a rendelet 7., 8. és 9. cikkében előírtak szerint abban az esetben kell alkalmazni, amennyiben az olajsajtoló üzemek nem tartják be az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettségeiket.

 Az összefoglaló jelentés

261    A Bizottság az OT/2004/02/GR és OT/2004/05/GR hivatkozási számú vizsgálatok keretében ellenőrzéseket végzett az olívaolajra vonatkozó termelési támogatást érintően, Lakonia (Görögország) és Messinia (Görögország) prefektúrái esetében 2004. február 16‑tól 20‑ig, Heraklion (Görögország) és Réthymno (Görögország) prefektúrái esetében pedig 2004. november 29‑től december 3‑ig. A Bizottság a 1663/95 rendelet 8. cikke szerinti észrevételeit a 2004. november 17‑i és a 2005. szeptember 7‑i két levélben fogalmazta meg. A Görög Köztársaság 2005. március 9‑én és november 21‑én észrevételeket tett. A Görög Köztársaság és a Bizottság között kétoldalú megbeszélésre került sor az első vizsgálat tárgyában 2005. november 15‑én, a második vizsgálat tárgyában pedig 2006. június 22‑én. A Bizottság e két megbeszélés jegyzőkönyveit a görög hatóságokkal 2006. február 17‑én, illetve szeptember 13‑án közölte. A görög hatóságok erre 2005. március 20‑án és október 26‑án válaszoltak. A Bizottság 2007. augusztus 10‑én hivatalosan közölte a görög hatóságokkal a két vizsgálat tárgyában tett megállapításait. A görög hatóságok 2007. október 11‑én egyeztetést kérelmeztek, és továbbították a Bizottságnak a 2006‑ban bejelentett kiadások gazdasági évenkénti megoszlására vonatkozó adatokat, melyeket a Bizottság az említett hatóságokkal 2008. augusztus 6‑án, az egyeztető testület 2008. február 12‑i véleményét követően közölt végleges álláspontjában figyelembe vett.

262    A Bizottság szolgálatai az összefoglaló jelentésben megállapították a számítógépes adattár működésképtelenségét, az olajfakataszter hiányát, a terménybejelentések megbízhatóságának hiányát, a terménybejelentések helyszíni ellenőrzéseinek és az olajsajtoló üzemek ellenőrzéseinek a hiányosságait, valamint az olvíaolaj‑támogatást érintő ellenőrzésekért felelős ügynökség (a továbbiakban: AYMEEE) által a szankciókra vonatkozóan tett javaslat követésének a hiányát. A kulcsfontosságú ellenőrzések elvégzésének ezen hiányosságait, valamint a másodlagos ellenőrzések hiányosságait (az olajsajtoló üzemek esetében a szankciókra vonatkozó határozat meghozatalának túl hosszú határideje, az olajfák kiegészítő vizsgálatainak a hiánya, az átalánycsökkentés alkalmazásának a hiánya, a kifizető általi felügyelet hiánya) úgy ítélték meg, hogy azok igazolják az alkalmazott átalánykorrekciók alkalmazását.

263    Először is a számítógépes adattár működésképtelenségét illetően a Bizottság szolgálatai megállapították, hogy a számítógépes adattár több szervezetnél is létezik, de azok nem felelnek meg a 2366/98 rendelet 27. cikkének (2) bekezdésében előírt rendeleti követelményeknek, mivel nem teszik lehetővé a folyamatban lévő gazdasági év, illetve a megelőző négy gazdasági év, a jelen esetben az 1998/1999–es és a 2002/2003‑as gazdasági évek közötti időszak adatainak a közvetlen és azonnali lekérdezését. A Bizottság szolgálatai emlékeztettek arra, hogy az adatállományok akkor decentralizálhatók, ha egymással kompatibilisek, és a kifizető, valamint az ellenőrző hivatal által centralizált módon hozzáférhetőek (a 2366/98 rendelet 27. cikkének (2) bekezdése). Márpedig nem került bizonyításra, hogy az Opekepe ténylegesen centralizált hozzáféréssel rendelkezett. Ezenfelül az adatok a termelői szervezetek szintjén decentralizáltak, anélkül hogy a különböző rendszerek kompatibilitása biztosított lenne.

264    A Bizottság szolgálatai továbbá megállapították, hogy az adatállományok nem tartalmazzák a 2261/84 rendelet 26. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontjában előírt adatokat (nem létezik számítógépes adatállomány a parcellákról, amely az egyes parcellák elhelyezkedését és a meglévő olajfák számát tartalmazná), valamint azok ellentmondásokat tartalmaznak. Ugyanígy az olajsajtoló üzemek adatait is elégtelennek találták (készletnyilvántartások csak az ellenőrzött olajsajtoló üzemek esetében léteztek), és megállapították, hogy azok nem teszik lehetővé például az olaj/olíva terméshozam centralizált elemzését.

265    A keresztellenőrzéseket illetően a görög hatóságok a 2005. november 15‑i kétoldalú megbeszélést követően a 2006. március 20‑i levelükben benyújtották a számítógépes adatállományok között végzett keresztellenőrzések eredményeit. Ezeket az adatokat azonban elégtelennek minősítették. A Bizottság szolgálatai ugyanis többek közt megállapították, hogy mivel a 2001/2002‑es gazdasági évig bezárólag nincsen a mezőgazdasági parcellákra vonatkozó centralizált adatbázis, a támogatások kifizetéséhez használt, 2002/2003‑ra vonatkozó terménynyilatkozatok a korábbi gazdasági évekből származtak, és ezért az érintett parcellákat érintően pontatlan adatokat tartalmaztak. A keresztellenőrzéseket tehát nem lehetett elvégezni sem az olajfatermény‑nyilatkozatok között, sem pedig a más támogatási rendszer keretében benyújtott, területre vonatkozó nyilatkozatok között. Ezenfelül a 2002/2003‑as terménynyilatkozatok és a 2003‑ban, az olajbogyó‑termesztési FIR létrehozása céljából benyújtott terménynyilatkozatok közötti keresztellenőrzéseket a görög hatóságok késedelmesen, 2004/2005‑ben végezték el, és azok 2002/2003 tekintetében csupán a termelők egy részét érintették. Továbbá a valóságosnál több olajfa bejelentésének az esetei, amelyek 773 termelőnek a közösségi támogatásból való kizárásához vezettek, nem keresztellenőrzések eredményei voltak, hanem a 2366/98 rendelet. 15. cikkének (2) bekezdésében erre vonatkozóan előírt szankciók alkalmazásának keretébe tartoztak. Végezetül bizonyos rendellenességek ellenőrzésének az eredményei 2002/2003‑ra vonatkozóan nem kerültek benyújtásra.

266    A görög hatóságok közölték az egyeztető testülettel, hogy az Opekepe a támogatási kifizetéseknek és a keresztellenőrzések eredményeinek a számítógépes adattárához centralizált hozzáféréssel rendelkezik, és az AYMEEE valamennyi olajsajtoló üzem esetében megőrizte az adatokat. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy ez nem volt elégséges annak biztosításához, hogy a görög rendszer megfeleljen a 2261/84 rendelet 16. cikkében és a 2366/98 rendelet 27. cikkének (2) bekezdésében a számítógépes adattárra vonatkozóan előírt fogalommeghatározásnak, amely megköveteli, hogy minden olajsajtoló‑üzem esetében legyen készletnyilvántartás, nem csak az ellenőrzött olajsajtoló‑üzemek esetében, és amely megköveteli minden olajbogyó‑termesztő tekintetében a terménynyilatkozat elemeinek és a termelt és kifizetett olajmennyiségeknek a részletezését, valamint a helyszíni ellenőrzések eredményeit.

267    Másodszor a Görög Köztársasággal szemben az a kifogás merült fel, hogy nem teljesítette a működőképes olajfakataszter létrehozására vonatkozó kötelezettséget, és az olajbogyó‑termesztési FIR létrehozására vonatkozó munkálatokat késedelemmel kezdte meg (a teljes használatra a 2003/2004‑es gazdasági évtől került sor).

268    Harmadszor a terménynyilatkozatokat megbízhatatlannak ítélték. Az összefoglaló jelentés megállapítja a parcellák és a telekkönyvi adatok azonosításának a hiányát (gyakran hiányzik a parcellák közti határ, egyes parcellákat több termelő is művel, egyes parcellákat némely esetben egymástól távol fekvő területek alkotnak, egy széles parcella neve több olyan parcellára is használható, amelyeket több mezőgazdasági termelő művel), amely a terménynyilatkozatokban feltüntetett információkat pontatlanná teszi, akár a parcellák elhelyezkedéséről, akár azok azonosításáról van szó. A terménynyilatkozatok tekintetében más hiányosságok is megállapításra kerülnek (az olajfák ültetési időpontja jelzésének a hiánya, a földterület jellegével összeegyeztethetetlen öntözési információk, melyeket nem tettek a hozamellenőrzés tárgyává, a termőfák száma minden esetben egyenlő az összes bejelentett fa számával, amely felettébb valószínűtlen). Az olajfaparcellákat 2002‑ben és 2003‑ban nem azonosították olyan formátumban, amely összeegyeztethető lett volna a mezőgazdasági parcellák azonosítási rendszerével (MPAR), melyet jelenleg építenek ki.

269    Negyedszer a terménynyilatkozatok helyszíni ellenőrzését hiányosnak találták. Az összefoglaló jelentés megállapítja, hogy a 2002‑es és 2003‑as működőképes olajbogyó‑termesztési FIR hiányában a 2366/98 rendelet 28. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint alternatív ellenőrzések alkalmazandóak. Megállapítást nyert, hogy nemzeti szinten nem tartották be az ellenőrzések minimális arányát, és a helyszíni ellenőrzések nem feleltek meg az erre vonatkozó követelményeknek (az utasítások csak az egyes parcellákban található olajfák elhelyezkedésének és számának ellenőrzését követelték meg, a terményhozam koherenciáját túlságosan kevés alkalommal ellenőrizték, az ellenőrzések nyomon követését elmulasztották, az ellenőrök megközelítése heterogén volt a nem termő olajfákkal kapcsolatban) a 2002/2003‑as gazdasági év tekintetében. A jelentés megállapítja, hogy a görög hatóságok ezeket az elemeket beépítették az ellenőröknek a 2003/2004‑es gazdasági évtől alkalmazandó utasításaiba.

270    Ötödször az olajsajtoló üzemek ellenőrzését szintén elégtelennek találták. A Bizottság szolgálatai megállapították, hogy nincs kapcsolat a készletnyilvántartás és a pénzügyi könyvelés között. Hangsúlyozták továbbá, hogy nehézségekbe ütközik az olyan, bizonyító erejű koherenciavizsgálatok elvégzése, amelyek biztosítanák, hogy nem áll fenn a személyzet családias jellege miatt a termelt mennyiségek fiktív túlbecslése, valamint nem áll fenn hiány a készletekben amiatt, hogy a morzsolási szolgáltatásokat gyakran olajban fizetik ki, és nem alkalmaznak elektromos számlálót. Nem került sor az adóbevallásokban szereplő forgalom és készletek ellenőrzésére, amely lehetővé tette volna az ellenőrzések megbízhatóvá tételét.

271    Hatodszor az AYMEEE által javasolt szankciók követését illetően az összefoglaló jelentés megállapítja, hogy az engedély visszavonását igazoló megállapításokat nem követték, ami az olajsajtoló üzemek ellenőrzését hatástalanná tette. A görög hatóságok az egyeztető testület általi meghallgatásukat követően összefoglaló adatokat nyújtottak be az olajsajtoló üzemek 2002/2003‑as gazdasági évre vonatkozó ellenőrzésének az eredményeit érintően. A Bizottság álláspontja szerint azonban ezek az adatok nem felelnek meg az AYMEEE által 2006‑ban továbbított részletes listán szereplő adatoknak. Nem állt fenn megfelelés sem az ellenőrzött olajsajtoló üzemek teljes száma, sem pedig a figyelmeztetésben részesülő vagy pénzbüntetés fizetésére kötelezett, szankciók tárgyát képező olajsajtoló üzemek száma tekintetében. Az adatok túlságosan összegző jellegűek voltak, nem lehetett megállapítani, hogy az eltérés honnan ered. Ezenfelül ezek az adatok azt jelezték, hogy az olajsajtoló üzemekkel szemben szankciókat alkalmaztak, anélkül hogy az AYMEEE kezdeti javaslatára vagy a szankciók alkalmazásának az időpontjára hivatkoztak volna. Márpedig a Bizottság kifogásai főként a szankciók alkalmazásának a határidejére és a szankciók szintjének a kezdeti javaslathoz képest való csökkentésére vonatkoztak.

272    A 2002/2003‑as gazdasági évet tekintve a kulcsfontosságú ellenőrzéseket illetően megállapított ezen hiányosságok vonatkozásában, melyeket a korábbi vizsgálatok során már közöltek, és amelyeket érintően már alkalmaztak 10%‑os átalánykorrekciót az 1999/2000–es és a 2001/2002‑es gazdasági évek közötti időszakra, a korrekció mértékét 15%‑ban állapították meg a 2002/2003‑as évet érintően az ismétlődés elvére tekintettel.

 A Törvényszék álláspontja

273    A Görög Köztársaság az olívaolaj‑ágazatot illetően előterjeszt egy kilencedik jogalapot, melyet az alkalmazott korrekciók állítólagosan aránytalan jellegére, a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére, valamint az arányosság elvének a megsértésére alapít.

 Az alkalmazott korrekciók állítólagosan téves jellegéről

274    A Görög Köztársaság vitatja azokat az indokokat, amelyek alapján a korrekciókat alkalmazták, azaz a számítógépes adattár működésképtelenségét, az olajfakataszter hiányát, a terménynyilatkozatok megbízhatatlanságát, a terménynyilatkozatok helyszíni ellenőrzésével kapcsolatos hiányosságokat, az olajsajtoló üzemek ellenőrzésének hiányosságait és az AYMEEE által javasolt szankciók elégtelen alkalmazását.

275    A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a Görög Köztársaság a fentiekben felidézett ítélkezési gyakorlatnak (lásd a fenti 78. pontot) megfelelően bizonyította‑e a Bizottság értékeléseinek téves jellegét.

–       A számítógépes adattárak működésképtelenségéről

276    A Görög Köztársaság azokra az adatbázisokra hivatkozik, amelyek valamennyi nemzeti szolgálatnál azok hatáskörei szerint léteznek. A Görög Köztársaság azt állítja, hogy bizonyította, hogy az adattárak minden olyan információt magukban foglalnak, amelyet az alkalmazandó rendelkezések megkövetelnek, és azzal érvel, hogy a 2261/84 rendelet 16. cikke csak azt írja elő, hogy az adattárakat centralizálják. Hozzáfűzi, hogy a 2002/2003‑as gazdasági év óta az Opekepe a számítógépes adattárakhoz centralizált hozzáféréssel rendelkezik.

277    Emlékeztetni kell arra, hogy a számítógépes adattáraknak tartalmazniuk kell bizonyos információkat. Ezenfelül a 2366/98 rendelet 27. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint az adatállományoknak azok decentralizáltsága esetén egységes koncepció alapján kell készülniük, egymással kompatibiliseknek kell lenniük, és központilag hozzáférhetőeknek kell lenniük a kifizető vagy az ellenőrző ügynökségnél. Ezenfelül a fent említett rendelkezés első albekezdése értelmében ezen adatállományoknak lehetővé kell tenniük a folyó és legalább a négy megelőző gazdasági év adatainak közvetlen és azonnali lekérdezését (lásd a fenti 250. pontot).

278    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság olyan különböző adatbázisokra hivatkozott, amelyek különböző szolgálatoknál működnek. Ezzel azonban semmilyen módon nem bizonyítja, hogy a Bizottság megállapításai tévesek, különösen az adatállományok kompatibilitásának a hiányát tekintve. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a Görög Köztársasággal szemben nem azt kifogásolta, hogy az adatállományokat decentralizált módon vezette, hanem a különböző rendszerek közötti kompatibilitást vonta kétségbe, anélkül hogy e megállapítás téves jellegét a jelen ügyben bizonyították volna. Az iratanyag információiból az sem tűnik ki, hogy az Opekepének a számítógépes adatállományokhoz való centralizált hozzáférésére vonatkozóan a kérdéses 2002/2003‑as gazdasági év tekintetében bizonyítékot nyújtottak volna be.

279    A Bizottság továbbá a számítógépes adatállományok hiányosságát, valamint azt is megállapította, hogy az adatállományok nem teszik lehetővé a folyamatban lévő gazdasági év, illetve a megelőző négy gazdasági év, a jelen esetben az 1998/1999–es és a 2002/2003‑as gazdasági évek közötti időszak adatainak a közvetlen és azonnali lekérdezését (lásd a fenti 263. pontot), ami ellentétes a 2366/98 rendelet 27. cikkének (2) bekezdésével.

280    Ugyanígy, amint a Bizottság hangsúlyozta, a 2261/84 rendelet 16. cikke (lásd a fenti 249. pontot) készletnyilvántartást ír elő valamennyi olajsajtoló üzemre, és nemcsak az ellenőrzöttekre vonatkozóan, valamint valamennyi olajbogyó‑termesztő esetében megköveteli a részleteket azon előállított olajmennyiségek tekintetében, amelyekre termelési támogatást kérelmeztek, és azon mennyiségek tekintetében, amelyekre támogatást fizetnek, valamint a helyszíni ellenőrzésből származó adatok tekintetében, amely többek közt a parcellákra vonatkozó, kellő mértékben teljes számítógépes adatállományokat, valamint készletnyilvántartásokat feltételez minden olajsajtoló üzemet érintően, amely a jelen ügyben nem állt fenn.

281    A Görög Köztársaság azt állítja továbbá, hogy a keresztellenőrzésekre sor került. Meg kell állapítani, hogy a görög hatóságok által a 2006. március 20‑i levelükben és a 2006. június 22‑i kétoldalú megbeszélés során adott magyarázatokban közölt információk alapján a Bizottság meg tudta állapítani a keresztellenőrzések létezését. Az összefoglaló jelentésből azonban az tűnik ki, hogy ezek az ellenőrzések továbbra is elégtelenek a vonatkozó követelmények viszonylatában. A görög hatóságok általános jellegű állításai tehát nem vonják kétségbe a Bizottság megállapításait (lásd a fenti 265. pontot).

282    Végezetül ezt a következtetést nem cáfolja meg a Görög Köztársaság azon érve, amely szerint a Bizottság maga is elismerte a javulást.

283    Következésképpen a Görög Köztársaság nem bizonyította, hogy a Bizottságnak a számítógépes adattárak működésképtelenségére vonatkozó értékelése téves, és e kifogást ezért el kell utasítani.

–       Az olajfakataszter létrehozásának elmulasztásáról

284    A Görög Köztársaság emlékeztet az olajfakataszter és az olajbogyó‑termesztési FIR rendeleti kontextusára. Azzal érvel, hogy az 1638/98 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint az olajfakataszterre vonatkozó munkálatokat a FIR létrehozása felé kell orientálni. Érvelése szerint az elvégzett (adminisztratív, helyszíni, az olajsajtoló‑üzemekben végzett stb.) ellenőrzések, melyek a termelők 10%‑ára terjedtek ki a 2366/98 rendelet 28. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően, lehetővé tették annak az ellensúlyozását, hogy az olajfakatasztert nem hozták létre.

285    Először is a Törvényszék megállapítja, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja, hogy a kérdéses 2002/2003‑as gazdasági év vonatkozásában az olajfakatasztert nem hozták létre.

286    Ezt követően meg kell állapítani, hogy az olajfakatasztert érintő munkálatoknak a FIR létrehozása, naprakésszé tétele és alkalmazása felé való orientálását érintő kötelezettség, amely többek közt az 1638/98 rendeletből következik (lásd a fenti 252. pontot), csupán kiegészíti az olajfakataszter létrehozásának kötelezettségét, amely a termelőkre a 154/75 rendelet alapján hárul. Az 1638/98 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből következik ugyanis, hogy a FIR‑t az olajfakataszter adatbázisából kell létrehozni (a Bíróság C‑387/03. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. október 27‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 63. pontja, valamint a fenti 63. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 94. pontja).

287    Az olajbogyó‑termesztési FIR tekintetében az összefoglaló jelentésből következik, hogy maguk a görög hatóságok is úgy vélték, hogy a FIR‑t csak a 2004/2005‑ös gazdasági évben hozták létre, amely azt is jelenti, hogy a jelen ügyben érintett 2002/2003‑as gazdasági évben az még nem létezett.

288    A Görög Köztársaság azzal érvel, hogy az ellenőrzéseket (adminisztratív, helyszíni, az olajsajtoló üzemekben végzett ellenőrzések) elvégezték annak érdekében, hogy a 2366/98 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése szerint kompenzálják az olajfakataszter hiányát.

289    Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az ellenőrzések a 2366/98 rendelet 28. cikkének (2) bekezdésében előírt számának a növelése azon régiók vonatkozásában, amelyek tekintetében az olajbogyó‑termesztési FIR‑t nem hozták létre, azon adatok hiányát hivatott ellensúlyozni, amelyeket e rendszer szolgáltathatna, mint például a légi felvételek, de ez nem helyettesíti azokat az adatokat, amelyeknek már rendelkezésre kellett volna állniuk (a fenti 286. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. október 27‑én hozott ítélet 65. pontja és a fenti 63. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 95. pontja).

290    A Görög Köztársaság tehát nem bizonyítja a Bizottság által az olajfakataszter hiányára vonatkozóan tett megállapítások téves jellegét, ezért e kifogást el kell utasítani.

–       A terménynyilatkozatok megbízhatatlanságáról

291    A Görög Köztársaság vitatja a Bizottság által a parcelláknak a terménynyilatkozatokban való azonosítását érintően tett megállapításokat. Álláspontja szerint minden parcellát számmal azonosítanak, a termelők a helyszíni ellenőrzés megkönnyítése végett körülhatárolják a parcellákat, és megjelölik az azt körülvevő fákat. Ugyanígy, még öt‑hat évvel később is lehetséges ellenőrizni azt az időpontot is, amikor az olajfákat 1998. május 1‑jét követően elültették.

292    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a terménynyilatkozatnak, amely a támogatási kérelemhez szükséges, a 2366/1998 rendelet 2. cikke értelmében tartalmaznia kell többek között a gazdaság olajbogyótermő parcelláinak telekkönyvi számát, vagy ahol ilyen számot nem vezetnek, ott a gazdaság és az olajbogyótermő parcellák részletes leírását, valamint valamennyi olajbogyótermő parcella esetében a termelésbe bevont olajfák számát, az uralkodó fafajtát, valamint az esetleges öntözés vagy vegyes kultúra adatait. Ugyanígy az említett rendelet 4. cikke előírja, hogy az 1998. május 1‑je után telepített további olajfák csak akkor képezik a támogatás alapját, ha földrajzi elhelyezkedésüket pontosan behatárolják.

293    A jelen ügyben a Bizottság megállapításaiból az következik, hogy a terménynyilatkozatok a kérdéses gazdasági év tekintetében számos hiányosságot mutatnak, melyeket az összefoglaló jelentés ismertet (lásd a fenti 268. pontot). Márpedig a Görög Köztársaság állításai nem bizonyítják e megállapítások téves jellegét. Konkrétan a terménynyilatkozatokban feltüntetett információk pontatlanságát – akár az elhelyezkedésről, akár a parcellák azonosításáról legyen szó – nem cáfolták meg a Görög Köztársaság érvei. Ugyanez igaz a terménynyilatkozatok tekintetében megállapított egyéb hiányosságokra, melyek különösen az olajfákhoz kapcsolódnak. Végezetül – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – az olajfaparcellák 2002‑ben és 2003‑ban nem olyan formátumban kerültek azonosításra, amely kompatibilis lett volna az éppen kialakítás alatt álló MPAR‑ral, ami önmagában nem vitatott.

294    Meg kell tehát állapítani, hogy a Görög Köztársaság által a Törvényszék előtt előterjesztett állítások nem elegendőek a megállapítások téves jellegének bizonyításához.

295    Ennélfogva e kifogást el kell utasítani.

–       A helyszíni ellenőrzések hiányosságairól

296    Először is a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a helyszíni ellenőrzéseket a terménynyilatkozatok több mint 10%‑a tekintetében elvégezték, és mindenesetre a Bizottság számítása, amely ettől valamivel alacsonyabb százalékarányt eredményez (9,91%‑ot), olyan elhanyagolható különbséget jelent, amelynek a kifizetésekre nincs hatása.

297    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 2366/98 rendelet 28. cikkének (2) bekezdése értelmében (lásd a fenti 253. pontot) azokban a régiókban, ahol az olajbogyó‑termesztési FIR még nem állt fel, a 2002/2003‑as gazdasági év esetében az összes termésnyilatkozat 10%‑a tekintetében helyszíni ellenőrzést kell végezni.

298    A Görög Köztársaság állításai nem bizonyítják a Bizottság számításának téves jellegét, mely számítás szerint a jelen ügyben a minimum 10%‑os százalékarányt nem tartották be.

299    Másodszor a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy az ellenőrzéseket kielégítő módon elvégezték. Álláspontja szerint az olajbogyó‑termelő köteles közölni a termelésre, az olívaolaj értékesítésére és a készletek állapotára vonatkozó adatokat. E kombinált információk lehetővé teszik a terménynyilatkozatoknak a támogatási kérelmekkel való összevetését, és ellentmondás esetén a támogatási kérelmek elutasítását.

300    A Görög Köztársaság azonban ezzel nem válaszol a Bizottság által megfogalmazott kritikákra, melyeket az összefoglaló jelentés összegez (lásd a fenti 269. pontot), és amelyekből kitűnik, hogy egyes olyan ellenőrzéseket, mint a 2366/98 rendelet 28. cikkének (3) bekezdésében előírt, a terméshozamok megfelelőségét érintő ellenőrzés (lásd a fenti 257. pontot), csupán csekély számban végeztek el. Ugyanígy a Bizottság kifogásolja az ellenőrzések nyomon követhetőségének hiányát, különösen ideértve a térképek és a vázlatrajzok hiányát, valamint az ellenőrzések elégtelenségét és ezen ellenőrzések nyomon követhetőségének hiányát az olajfák parcellánkénti jegyzéke tekintetében. A Bizottság kifogásolja továbbá az ellenőrök egységes hozzáállását a 2002/2003‑as gazdasági év tekintetében a nem termő olajfák vonatkozásában. Ezeket a megállapításokat a Görög Köztársaság állításai nem cáfolják.

301    Következésképpen a Görög Köztársaság nem bizonyította a helyszíni ellenőrzéseket érintően megállapított hiányosságok téves jellegét. A válaszban előterjesztett azon érvét, mely szerint az ellenőrzések aránya nincs kihatással a kifizetésekre, el kell utasítani, mivel mindenesetre az alkalmazott korrekció nem kizárólag ezen a hiányosságon alapul (lásd többek közt a fenti 283., 290. és 294. pontot).

302    E kifogást tehát el kell utasítani.

–       Az olajsajtoló üzemek ellenőrzését érintő hiányosságokról

303    A Görög Köztársaság érvelése szerint az olajsajtoló üzemek ellenőrzése keretében az ellenőrök többek közt a készletnyilvántartásra vonatkozó különböző információkat vesznek számba, ellenőrzik a könyvelés és a nyilvántartások megfelelő vezetését, és összevetik a termelésre és az elektromosenergia‑fogyasztásra, valamint a készletnyilvántartásra és a könyvelésre vonatkozó információkat. Ezek az ellenőrzések számba veszik az üzemeltető rokoni kapcsolatait is.

304    Meg kell azonban állapítani, hogy ezek az érvek semmilyen módon nem cáfolják meg a Bizottság által a jelen ügyben tett megállapításokat.

305    Az összefoglaló jelentésből kitűnik ugyanis, hogy a Bizottság a Görög Köztársasággal szemben kifogásolja a készletnyilvántartás és a pénzügyi könyvelés közötti, a 2366/98 rendelet 8. cikke b) pontjának első francia bekezdésében előírt kapcsolat hiányát, és azt, hogy nehézségekbe ütközik az olyan, bizonyító erejű koherenciavizsgálatok elvégzése, amelyek biztosítanák, hogy nem áll fenn a termelt mennyiségek fiktív túlbecslése (lásd a fenti 270. pontot).

306    Márpedig a Görög Köztársaság ezen állításaival semmilyen információt nem terjeszt elő, amely bizonyítaná a Bizottság megállapításainak téves jellegét. Konkrétan az ellenőrző szolgálatok által megállapított összefüggések nem válaszolnak a Bizottság által a készletnyilvántartás és a pénzügyi könyvelés közötti kapcsolat hiányára vonatkozóan megfogalmazott kritikára. A Görög Köztársaság ugyanígy nem terjeszt elő olyan információt, amely bizonyítaná a Bizottság által az olajsajtoló üzemek ellenőrzését érintően felmerülő nehézségekre vonatkozóan tett megállapítások téves jellegét.

307    Következésképpen e kifogást el kell utasítani.

–       Az AYMEEE által javasolt szankciók elégtelen alkalmazásáról

308    A Görög Köztársaság az AYMEEE által az olajsajtoló üzemeket érintően javasolt szankciók alkalmazásának az elmulasztása vonatkozásában azzal érvel, hogy betartotta a jogszabályokban előírt eljárást, amely lehetővé teszi a végrehajtásnak a jogerős határozat meghozataláig való felfüggesztését.

309    Elegendő megállapítani, hogy a Görög Köztársaság ezzel nem vitatja a szankciók alkalmazásának a 136/66 rendelet 11a. cikkébe ütköző késedelmét (lásd a fenti 247. pontot), és a szankciók szintjének a csökkentését, amelyet a kezdeti javaslathoz képest alkalmaztak, és amelyet a jelen ügyben a Bizottság kifogásol (lásd a fenti 271. pontot).

310    Következésképpen e kifogást is el kell utasítani.

311    Ebből következően a Görög Köztársaság nem bizonyította az alkalmazott korrekciók téves jellegét.

 Az alkalmazott korrekció mértékéről, az arányosság elvének megsértéséről és az indokolás elégtelenségéről

312    Először is a Görög Köztársaság vitatja a korrekciónak a 10%‑ról 15%‑ra való automatikus emelését, amelynek tekintetében nem vették figyelembe az ellenőrzések színvonalának érezhető javulását. A Görög Köztársaság a VI/5330/97. sz. és AGRI/61495/2002. sz. dokumentumok megsértésére hivatkozik.

313    Először is a Törvényszék megállapítja, hogy a fentiekből következően a Görög Köztársaság nem tudta bizonyítani, hogy a Bizottság megállapításai tévesek (lásd a fenti 274–310. pontot).

314    Ezt követően meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja azt, hogy a megállapított hiányosságokat már korábbi vizsgálatok során közölték, és azok az 1999/2000‑es és a 2001/2002‑es gazdasági év tekintetében 10%‑os átalánykorrekció tárgyát képezték.

315    Emlékeztetni kell arra, hogy az 1258/1999 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének negyedik albekezdése azt írja elő, hogy a Bizottságnak az elkövetett jogsértés súlyát figyelembe kell vennie a szabálytalanságok megállapítása miatt kizárandó összeg értékelése során.

316    Amint az a fentiekben kifejtésre került (lásd a fenti 57. pontot), a kérdéses szabálytalanságok ismétlődése olyan súlyosító körülménynek tekinthető, amely igazolhatja az alkalmazott pénzügyi korrekció növelését.

317    Ennek keretében figyelembe lehet venni az eszközölt javításokat. A VI/5330/97. sz. dokumentum előírja, hogy a kötelezettségszegés súlyosabb abban az esetben, ha a tagállam elmulasztja az ellenőrzéseinek a javítását, és az AGRI/61495/2002. sz. dokumentum szerint a bizottság figyelembe veszi a tagállam által elfogadott javító vagy ellensúlyozó intézkedések esetleges meglétét (lásd a fenti 17. és 18. pontot).

318    A jelen ügyben, amint azt a Görög Köztársaság hangsúlyozza, a Bizottság maga utalt a korábbi gazdasági évekhez képest tapasztalható javulásokra, amint az az OTS/2004/05/GR. sz. vizsgálat keretében tartott 2006. szeptember 13‑i megbeszélés jegyzőkönyvéből kitűnik.

319    A Bizottság azonban e jegyzőkönyvben megállapította, hogy az említett javítások nem tudják ellensúlyozni a megállapított hiányosságokat. Konkrétan a keresztellenőrzések és a centralizált adatállományok meglétét olyannak találták, amely az általános szinten maradt, anélkül, hogy lehetővé tenné a percellák szisztematikus ellenőrzését, valamint keresztellenőrzését, és azok tartalmát nem találták a szabályozást kielégítőnek. Ezenfelül a megállapított hiányosságok némelyike nem képezte javulás tárgyát, mint például az olajsajtoló üzemek ellenőrzése és az AYMEEE ajánlásainak a követése.

320    Így a megállapított javulások ellenére a hiányosságok fennmaradtak, és azok kulcsfontosságú ellenőrzéseket érintenek. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy abban az esetben, ha egy vagy több kulcsfontosságú ellenőrzést nem végeztek el, vagy azokat olyan rosszul vagy ritkán végezték el, hogy azok nem hatékonyak a kérelmek támogathatóságának a megállapítása vagy a szabálytalanságok megelőzése tekintetében, a Bizottság jogosult megállapítani, hogy fennáll az EMOGA jelentős veszteségének fokozott kockázata (lásd ebben az értelemben a fenti 286. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 105. pontját).

321    Következésképpen önmagában az a körülmény, hogy javulást állapítottak meg, nem teheti lehetővé a Görög Köztársaság számára az arra való hivatkozást, hogy a korábban alkalmazott 10%‑os korrekciós mérték a jelen ügyben nem növelhető, különös tekintettel a megállapított szabálytalanságok jellegére, azoknak a kiadások szabályosságának a megállapítására gyakorolt hatásaira, valamint azok ismétlődő jellegére.

322    A fentiekből következően a jelen ügy körülményei között az egyes megállapított javulások meglétével nem ellentétes a korrekciós mértéknek növelése, melyet a megállapított hiányosságok ismétlődő jellegének és az EMOGA pénzügyi vesztesége fokozott kockázatának a figyelembevétele érdekében alkalmaztak.

323    Következésképpen a Bizottságnak a VI/5330/97. sz. és AGRI/61495/2002. sz. dokumentumokból következő útmutatásainak a megsértésére alapított kifogását el kell utasítani.

324    A Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizottság a 2006. szeptember 13‑i, a második vizsgálatra vonatkozó jegyzőkönyv végén a megállapított javulás miatt elutasította a 2002/2003‑as időszak vonatkozásában az ellenőrzési rendszerek elégtelenségének ismétlődését érintő rendelkezések alkalmazásának a lehetőségét.

325    Meg kell állapítani, hogy a második vizsgálatra vonatkozó 2006. június 22‑i kétoldalú megbeszélést követően a 2006. szeptember 13‑i jegyzőkönyv említi, hogy a Bizottság „az eljárás ezen szakaszában nem látja okát annak, hogy az előző években alkalmazott átalánykorrekciók szintjét lecsökkentse, még akkor sem, ha a terményhozam ellenőrzése és a keresztellenőrzések terén megállapított javulás miatt elutasítja a 2002/2003‑as időszak vonatkozásában az ellenőrzési rendszerek elégtelenségének ismétlődését érintő rendelkezések alkalmazásának a lehetőségét” (AGRI 60637/2006. sz. dokumentum).

326    E jegyzőkönyvvel ellentétben azonban a 2006. február 17‑i, az első, OTS/2004/02 hivatkozási számot viselő vizsgálatra vonatkozó jegyzőkönyv kifejezetten említi, hogy a Bizottság ezen a ponton nem zárja ki az ismétlődés esetére előírt rendelkezések alkalmazását.

327    Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése azt írja elő, hogy a kizárandó összeg értékelését többek közt a meg nem felelősség jelentőségére tekintettel kell megállapítani azt követően, hogy részletes kontradiktórius eljárásra került sor. Ha ezen eljárás végén az értékelés eltér attól, amelyhez a korábbi eljárás vezetett, a Bizottság jogosan határozza meg a kizárandó összeget a legfrissebb értékelése alapján. A Bizottság ellenkező esetben nem tudná biztosítani, hogy az EMOGA csak az agrárpiacok közös szervezése keretében, a közösségi rendelkezéseknek megfelelően végzett műveleteket finanszírozza (a fenti 63. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 175. pontja).

328    A jelen ügyben a 2007. augusztus 10‑i levél, amely a 2006. szeptember 13‑i jegyzőkönyvet követte, és amely a két vizsgálat tekintetében közös, hangsúlyozza az ismétlődéssel kapcsolatos rendelkezések alkalmazását, és megjelöli az indokokat. Ugyanígy a 2008. augusztus 6‑i végleges álláspont megerősíti az ismétlődéssel kapcsolatos rendelkezések alkalmazását. Maga az egyeztető testület elismerte, hogy az a döntés, hogy a korrekciós mérték emelése céljából a hiányosságok ismétlődésére hivatkozzanak, a jelen ügyben nem ütközik az AGRI/61495/2002/GR. sz. dokumentum szigorú értékelésével.

329    Következésképpen a jelen ügyben a Bizottságnak a 2006. szeptember 13‑i jegyzőkönyvben szereplő állítására alapított érvelés nem cáfolja meg azt a következtetést, amely szerint a javulás a jelen ügyben nem akadályozta a 15%‑os mértékű korrekció alkalmazását.

330    Ami azt a tényt illeti, hogy a Görög Köztársaság vitatja, hogy a FEOGA tekintetében a kockázat fokozódott, emlékeztetni kell arra, hogy a korrekciós szint tekintetében a tagállamnak kell bizonyítania, hogy a Bizottság hibát követett el a megállapított szabálytalanságokból levonandó pénzügyi következményeket illetően (a Bíróság C‑59/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑1683. o.] 55. pontja, a fenti 73. pontban hivatkozott Belgium kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítélet 37. pontja; valamint a fenti 63. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 168. pontja). A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság semmilyen módon nem támasztja alá az állításait.

331    Másodszor a Görög Köztársaság azzal érvel, hogy a jelen ügyben alkalmazott emelés automatikus volt, és azt külön nem indokolták

332    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a korrekciós mérték 15%‑osra való emelését nem alkalmazhatták automatikusan, hanem kizárólag a tagállam által esetlegesen elfogadott javító vagy ellensúlyozó intézkedéseknek vizsgálatát követően, anélkül hogy figyelmen kívül hagynák az eszközölt javításokat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑214/07. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2011. március 31‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 90. pontját). Ezenfelül a határozatot megfelelően indokoltnak kell tekinteni, ha a címzett állam nagymértékben részt vett az e határozat kidolgozására irányuló eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli az EMOGA‑t (lásd a fenti 73. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

333    A jelen ügyben elegendő megállapítani azt, hogy a feltárt hiányosságok ismétlődő jellegét hangsúlyozták a kontradiktórius eljárásban, melyben a Görög Köztársaság részt vett (lásd a fenti 326–328. pontokat).

334    Ezen eljárás keretében továbbá közölték (lásd a fenti 319. pontot), hogy a keresztellenőrzések és a centralizált adatállományok vonatkozásában végrehajtott javítások továbbra is elégtelenek.

335    Ebből következik, hogy – a Görög Köztársaság állításaival ellentétben – a megtámadott határozat indokolása pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazása alapján kielégítő.

336    Harmadszor a Görög Köztársaság azt állítja, hogy az alkalmazott korrekció aránytalan.

337    E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság a felmerült kiadások terjességének a vállalását megtagadhatja, ha megállapítja, hogy nem léteznek kielégítő ellenőrzési mechanizmusok (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑318/02. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 45. pontját).

338    A jelen ügyben úgy tűnik, hogy a Bizottság által megállapított mulasztások az ellenőrzési rendszer fontos elemeit érintik, valamint az ellenőrzések végrehajtását, amely jelentős szerepet játszik a kiadások szabályosságának a megállapításában, így ésszerűen levonható az a következtetés, hogy az EMOGA veszteségének a kockázata jelentős volt.

339    Következésképpen az érintett kiadások 15%‑át érintő korrekciós mérték nem tekinthető a jelen ügyben túlzottnak vagy aránytalannak.

340    A fentiek összességéből következik, hogy a Görög Köztársaság által kifejtett érvek nem bizonyítják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta volna a 15%‑os korrekciós mértéket, vagy megsértette volna e tekintetben az indokolási kötelezettségét.

341    Következésképpen a jelen jogalap egészét el kell utasítani.

342    Ebből következően az olívaolaj ágazatában alkalmazott pénzügyi korrekciók ellen előterjesztett valamennyi jogalapot el kell utasítani.

6.     A tizedik és tizenegyedik, a pénzügyi ellenőrzés ágazatában felmerülő kiadásokra alkalmazott korrekciókat érintő jogalapról

 A közösségi szabályozás

 Kifizetési határidő

343    A tagállamok által továbbítandó adatokról és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege által finanszírozott kiadások havi könyveléséről, valamint a 2776/88/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1996. február 16‑i 296/96/EK bizottsági rendelet (HL L 39., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 18. kötet, 453. o.) a negyedik preambulumbekezdésében a következőket tartalmazza:

„mivel a közös mezőgazdasági szabályozás a kedvezményezetteknek a tagállamok által folyósított kifizetések vonatkozásában határidőket tartalmaz; mivel minden ilyen határidő után folyósított olyan kifizetést, amely esetében a kifizetés késedelme indokolatlan, nem támogathatónak kell tekinteni, és ezért elvben nem lehet az elkönyvelt kiadások alapján folyósított előleg tárgya; mivel azonban a pénzügyi hatásnak a kifizetés késedelmével való arányosítása céljából az előlegeket a megállapított késedelem függvényében kell csökkenteni.”

344    A módosított 296/96 rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A 3. cikknek megfelelően megküldött adatok alapján a Bizottság határozatot hoz, és a kiadások könyvelése alapján havonta előlegeket folyósít, a 2040/2000/EK tanácsi rendelet 14. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül.

(2) A könyvelés alapján nyújtott előleget a határidők lejárta után felmerült kiadások vonatkozásában a következők szerint kell csökkenteni:

a)      ha a határidők lejárta után felmerült kiadások a határidő előtt felmerült kiadásoknak legfeljebb a 4%‑át teszik ki, a késedelem hónapokban kifejezett időtartamától függetlenül nem kerül sor csökkentésre;

b)      a 4%‑os küszöbérték felett minden további felmerült kiadást:

–        egy hónap késedelem esetén 10%‑kal,

–        két hónap késedelem esetén 25%‑kal,

–        három hónap késedelem esetén 45%‑kal,

–        négy hónap késedelem esetén 70%‑kal,

–        öt vagy több hónap késedelem esetén 100%‑kal kell csökkenteni.

A Bizottság azonban más idősávokat és/vagy kisebb mértékű csökkentéseket alkalmaz, vagy egyáltalán nem alkalmaz csökkentést, amennyiben bizonyos intézkedések során az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merülnek fel, vagy ha a tagállam alapos indokot hoz fel.

Az e cikkben említett csökkentéseket a 2040/2000/EK rendelet 14. cikkében megállapított szabályok szerint kell végrehajtani.”

 A hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos kifizetések határideje

345    Az EMOGA‑ból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1257/1999 tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29‑i 817/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 153., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 46. kötet, 87. o.) 51. cikke, amely kiterjed többek közt a hátrányos helyzetű térségekre, a következőképpen rendelkezik:

„(1) A vidékfejlesztési programozási dokumentumok és az EMOGA Garanciarészlege által finanszírozott vidékfejlesztési intézkedések tekintetében a 2. célkitűzés alá tartozó egységes programozási dokumentumok módosításait megfelelően meg kell indokolni, különösen a következő információk megadása révén:

a)      a programozási dokumentum kiigazításának indokai és a kiigazítást indokoló esetleges végrehajtási problémák;

b)      a módosítás várható hatásai;

c)      a kötelezettségvállalások finanszírozására és ellenőrzésére vonatkozó következmények.

(2) Az [előírt] eljárásnak megfelelően a Bizottság jóváhagyja a vidékfejlesztési programozási dokumentumok, a 48. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett határozathoz mellékelt pénzügyi táblázat és az EMOGA Garanciarészlege által finanszírozott vidékfejlesztési intézkedések tekintetében a 2. célkitűzés alá tartozó egységes programozási dokumentumok módosításait, amennyiben azok a következőket érintik:

a)      a prioritások;

b)      a támogatási intézkedések II. mellékletben feltüntetett főbb tulajdonságai;

c)      a közösségi támogatás teljes maximális összege […];

d)      a programozási dokumentumban szereplő intézkedésekre vonatkozó keretösszeg elosztása, ha az meghaladja:

–        az érintett programra a teljes programozási időszak vonatkozásában előírt összes támogatható költség 15%‑át, ha a közösségi hozzájárulás az összes támogatható költségen alapul,

–        az érintett programra a teljes programozási időszak vonatkozásában előírt összes támogatható közkiadás 20%‑át, ha a közösségi hozzájárulás az összes támogatható közkiadáson alapul,

ahol a számítás alapjául a programozási dokumentumot jóváhagyó bizottsági határozathoz […] mellékelt – a legutolsó módosítás szerinti – pénzügyi táblázat utolsó oszlopa (összesen) szolgál.

(3) A (2) bekezdésben említett módosításokat a Bizottság részére programonként naptári évente legfeljebb egyszer, egyszeri javaslat formájában kell benyújtani.

Az első albekezdés nem alkalmazandó:

a)      ha a módosításokra természeti katasztrófa vagy a tagállam programozására nagy hatással bíró más kivételes esemény miatt van szükség;

b)      ha a 48. cikk (1) bekezdésében említett határozathoz mellékelt pénzügyi táblázat módosítása a regionális vidékfejlesztési programozási dokumentum módosítása miatt szükséges.

(4) Azon pénzügyi természetű módosításokat, amelyek nem tartoznak a (2) bekezdés d) pontjának hatálya alá, valamint a II. melléklet B. része 9. pontja 2. alpontjának első francia bekezdésében említett közösségi hozzájárulási arány módosításait közölni kell a Bizottsággal a II. melléklet 8. pontjával összhangban módosított pénzügyi táblázattal együtt. E módosítások a Bizottsághoz történő beérkezés napján lépnek hatályba.

Az első albekezdésben említett pénzügyi természetű módosítások az adott naptári évre összesítve nem haladhatják meg a (2) bekezdés d) pontjában előírt felső határokat.

(5) A (2) és (4) bekezdés hatálya alá nem tartozó módosításokat legalább három hónappal a hatálybalépésük előtt közölni kell a Bizottsággal.

Az ilyen módosítások korábban is hatályba léphetnek, ha a Bizottság a három hónapos időszak vége előtt visszaigazolja a tagállamnak, hogy a bejelentett módosítások megfelelnek a közösségi jogszabályoknak.

Ha a bejelentett módosítás nem felel meg a közösségi jogszabályoknak, a Bizottság értesíti erről a tagállamot, és az első albekezdésben előírt három hónapos időtartamot felfüggesztik, amíg a Bizottság megkapja a jogszabályoknak megfelelő módosítást.”

 Az összefoglaló jelentés

346    Az összefoglaló jelentés három vizsgálatot vesz számba, amelyek a FA/2005/70/GR, FA/2006/108/GR és FA/2006/137/GR hivatkozási számot viselik, amelyeknek az eredményeit a Bizottság 2006 januárjában, áprilisában és augusztusában közölte. Az egyes lejárásokra vonatkozóan a Bizottság és a Görög Köztársaság között folytatott levélváltást, a kétoldalú megbeszélésre való 2007. január 15‑i közös meghívást és az említett megbeszélés lebonyolítását követően a Bizottság a 2007. június 28‑i levélben elküldte az egyes eljárásokra vonatkozó megbeszélések jegyzőkönyvét. A Bizottság 2008. január 24‑i keltezésű három levelében hivatalosan közölte a Görög Köztársasággal a megállapításait. Az egyeztető testület 08/GR/360. sz. 2008. július 10‑i véleményét követően, mely a három eljárás vonatkozásában közös, a Bizottság a Görög Köztársasággal a végleges álláspontját a 2008. október 6‑i, illetve a 2008. szeptember 19‑i levélben közölte.

347    Egyrészt a FA/2005/70/GR hivatkozási számot viselő vizsgálatot illetően többek közt megállapításra került, hogy a kiadások maximális összegét a hátrányos helyzetű térségek vonatkozásában 115 770 000 euróban állapították meg, jóllehet az összes kiadás elérte a 121 992 923,70 eurót, amely 6 222 923,70 eurós összegű túllépést eredményez. Márpedig a 817/2004 rendelet 51. cikkének (4) bekezdése szerint azon pénzügyi természetű módosításokat, amelyek nem tartoznak az említett rendelet (2) bekezdésének hatálya alá, közölni kell a Bizottsággal, és azok a Bizottsághoz történő beérkezés napján lépnek hatályba. A jelen ügyben a Görög Köztársaság e módosítást a Bizottsággal csak 2004. szeptember 29‑én közölte. A 6 222 923,70 eurós összeg tehát nem támogatható, mivel a kiadások a módosítási kérelemnek a Bizottsághoz való benyújtását megelőzően merültek fel. Nem lehet helyt adni annak az érvnek, amely szerint a 2004‑re kifizetett teljes összeg (azaz 145 millió euró) alacsonyabb, mint a 2004‑es pénzügyi táblázatban meghatározott összeg (azaz 145 millió euró), mivel a 145 millió eurós összeg a programra rendelkezésre álló teljes összegnek felel meg, és ezért nem vehető figyelembe egy különös intézkedés vonatkozásában.

348    Másrészt a FA/2006/108/GR hivatkozási számú vizsgálat keretében késedelmet állapítottak meg a 2005‑ös gazdasági év során teljesített kifizetések vonatkozásában a szántóföldi növényeket érintően, valamint a marha‑ és borjúágazatot érintő kiegészítő kifizetések vonatkozásában. A korrekciót csökkentették annak érdekében, hogy ne duplázódjon a korrekció az ugyanazon gazdasági év és ugyanazon költségvetési előirányzat tekintetében alkalmazott átalánykorrekcióval. A korrekció végül 4 521 536,62 euró, melynek tekintetében figyelembe vették a már alkalmazott átalánykorrekciókat, hogy ily módon elkerüljék a korrekció megduplázását.

 A Törvényszék álláspontja

349    A Görög Köztársaság előterjeszt egy tizedik jogalapot a FA/2005/70/GR referenciaszámú vizsgálatot érintően, valamint egy tizenegyedik jogalapot a FA/2006/108/GR referenciaszámú vizsgálatot érintően.

 A tizedik, a FA/2005/70/GR referenciaszámú vizsgálatot érintő, a számlaelszámolási eljárás szabályainak a megsértésére, valamint a 817/2004 rendeletnek az indokolás hiánya és az arányosság elv e tiszteletben tartásának elmulasztása miatti megsértésére alapított jogalapról

350    A Görög Köztársaság vitatja a hátrányos helyzetű térségekre vonatkozó korrekciót, amelyet a maximális pénzügyi összeghatár túllépése miatt alkalmaztak. Álláspontja szerint a Bizottsággal közölték a kérdéses módosítást, és a túllépés összege támogatható kiadás marad, mivel a pénzügyi év során kifizetett teljes összeget nem lépték túl.

351    A Törvényszék megállapítja, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja, hogy a hátrányos helyzetű térségek vonatkozásában a kiadásokra eredetileg előírt maximális összeghatárt 6 222 923,70 euróval túllépték (lásd a fenti 347. pontot).

352    Ezenfelül az összefoglaló jelentésből, melyet e tekintetben nem vitatnak, kitűnik, hogy ez a módosítás a 817/2004 rendelet 51. cikke (4) bekezdésének hatálya alá tartozik, amely előírja, hogy a pénzügyi módosításokat közölni kell a Bizottsággal, és azok. a Bizottsághoz történő beérkezés napján lépnek hatályba.

353    Márpedig az iratanyag információiból és különösen az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy e túllépés olyan módosításból ered, amelyet a Bizottsággal 2004. szeptember 29‑én közöltek, és hogy a kérdéses kiadások a Bizottság említett közlését megelőzően merültek fel, amint azt a tárgyalás során megerősítették, és a tárgyalási jegyzőkönyv is rögzítette.

354    Következésképpen a kérdéses intézkedés eredeti támogatását meghaladó összegnek megfelelő kiadások, melyek 2004. szeptember 29. előtt merültek fel, a közösségi szabályok értelmében nem tekinthetők vállaltnak.

355    Igaz, hogy a 817/2004 rendelet 51. cikkének (4) bekezdése, amely a jelen ügyben alkalmazandó, nem írja elő a Bizottság jóváhagyását a kérdéses módosítás hatálybalépéséhez, amint azt a Görög Köztársaság hangsúlyozza.

356    Még ha azonban ez a rendelkezés a pénzügyi módosításoknak a Bizottsággal való közlését csupán informatív célokból írja is elő, a rendelkezés által előírt közlési feltételeket a jelen ügyben nem teljesítették.

357    A Görög Köztársaság azon érve, mely szerint a 817/2004 rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a programozási dokumentumokat és a pénzügyi táblázatokat módosítsák, nem cáfolja ezt a következtetést. Az említett rendelet rendelkezései ugyanis pontosan meghatározzák a módosítás lehetőségeit mind tartalmi, mind eljárási értelemben, és a Görög Köztársaság nem bizonyítja, hogy a Bizottság megállapítása, mely szerint a 817/2004 rendelet 51. cikkének (4) bekezdését nem tartották be, téves.

358    Ezenfelül szintén el kell utasítani a Görög Köztársaság azon kifogását, amely szerint a végleges jelentés semmilyen indokolást nem tartalmazott a hátrányos helyzetű térségeket érintően, és a megtámadott határozat indokolása nem elégséges.

359    A Görög Köztársaság ugyanis nagymértékben részt vett az e határozat kidolgozására irányuló eljárásban, és a Bizottsággal való különböző kommunikációk során mind az összegekre, mind a kérdéses korrekció jogalapjára (a 817/2004 rendelet 51. cikkének (2) és (4) bekezdése) hivatkoztak. Következésképpen a Görög Köztársaság ismerte a megtámadott határozat indokait, amelyet ezért a fentiekben felidézett releváns ítélkezési gyakorlatra tekintettel megfelelően indokoltnak kell tekinteni (lásd a fenti 73. pont).

360    Végezetül a Görög Köztársaság az arányosság elvének megsértésére hivatkozik. Álláspontja szerint a maximális összeghatárt a hátrányos helyzetű térségek vonatkozásában túllépték, de a 2004‑es vidékfejlesztési programra meghatározott teljes maximális összeghatárt nem, és az EMOGA veszteségének hiányára hivatkozik.

361    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy az 1258/1999 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése azt írja elő, hogy az említett rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján finanszírozni kell az 1. célkitűzés programjai közé nem tartozó, a közösségi szabályoknak megfelelően vállalt vidékfejlesztési intézkedéseket.

362    Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EMOGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, a közösségi rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza. Következésképpen a tagállamokat terheli továbbra is minden egyéb módon kifizetett összeg, különösen azok az összegek, amelyeket a nemzeti hatóságok e közös piacszervezés keretében tévesen támogathatónk hittek (lásd ebben az értelemben és analógia útján Bíróság C‑332/00. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2002. április 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑3609. o.] 44. és 45. pontját; lásd továbbá ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság 347/85. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1988. március 24 hozott ítéletének [EBHT 1988., 1749. o.] 52. és 53. pontját).

363    Márpedig, amint az a fenti 354. és 356. pontban megállapításra került, a kiadások maximális összeghatárát a hátrányos helyzetű térségek vonatkozásában túllépték, és a Bizottsággal ezt nem közölték a 817/2004 rendelet 51. cikkének (4) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően.

364    A Bizottság e szabálytalanság megállapítását követően tehát jogosan fogadhatta el a megtámadott határozatot, és ezen nem változtat a Görög Köztársaság azon érve, amely szerint a 2004‑re vonatkozóan a vidékfejlesztési programra meghatározott teljes maximális összeget nem lépték túl. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a vidékfejlesztés támogatási rendszere hatékonyságának és annak céljai megvalósításának a biztosítása érdekében a támogatható intézkedéseknek meg kell felelniük a közösségi szabályozásnak, és ezen eredmény eléréséhez a tagállamoknak együtt kell működniük oly módon, hogy tiszteletben tartják a vidékfejlesztés támogatására vonatkozó szabályokat megállapító rendeletek normatív tartalmát, mely eredmény nem érhető el abban az esetben, ha a tagállamok a vonatkozó rendelkezések megsértésével véghezvihetik az alapok újraelosztását (lásd ebben az értelemben a fenti 73. pontban hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítélet 118. pontját).

365    Így meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét.

366    Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

 A tizenegyedik, a FA/2006/108/GR hivatkozási számú vizsgálatra vonatkozó, a számlaelszámolási eljárás szabályainak a megsértésére, a 296/96 rendelet téves alkalmazására, a tények téves értékelésére, az indokolás hiányára, valamint az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

367    A Görög Köztársaság előadja, hogy a kifizetések késedelmének oka egyrészt a szántóföldi növények esetében azon reklamációk vizsgálata, amelyeknek helyt adtak, másrészt pedig a marhahús esetében a későbbi kifizetésekkel való beszámítás.

368    Emlékeztetni kell arra, hogy az EMOGA terhére történő finanszírozás kiadásait azt vélelmezve kell kiszámítani, hogy az alkalmazandó mezőgazdasági szabályozás által előírt határidőket betartják. Ennek következtében, amennyiben a nemzeti hatóságok a határidő lejárta után folyósítanak támogatási kifizetést, akkor – ahogy ez a 296/96 rendelet negyedik preambulumbekezdéséből is kitűnik – az EMOGA‑t szabálytalan és ezért nem támogatható kiadásokkal terhelik (lásd e tekintetben a Bíróság C‑253/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. október 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑7529. o.] 126. pontját, valamint a Törvényszék T‑243/05. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑3475. o.] 116. pontját).

369    Ezenfelül a 296/96 rendelet 4. cikke értelmében (lásd a fenti 344. pontot) az előírt határidőt követően felmerülő kiadásokat az előlegfizetés tekintetében csökkentett mértékben kell figyelembe venni, az említett cikkben megállapított szabályok szerint. Csak akkor nem kell csökkentést alkalmazni, ha a határidők lejárta után felmerült kiadások a határidő előtt felmerült kiadásoknak legfeljebb a 4%‑át teszik ki, mely esetben irreleváns, hogy a késedelem hány hónapot tett ki.

370    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság nem vitatja a kifizetések késedelmének tényét. Azt sem vitatja, hogy a késedelmesen felmerülő kiadások meghaladják e 4%‑os küszöbértéket.

371    Következésképpen a Görög Köztársaság a jelen ügyben semmilyen módon nem bizonyítja a tények téves értékelését, és azt sem, hogy a Bizottság megsértette a 296/96 rendeletet vagy a számlaelszámolási eljárás szabályait.

372    A Görög Köztársaság érvelése szerint a kérdéses korrekciót külön indokolni kellett volna.

373    Az iratanyagból azonban kitűnik, hogy a Törvényszék előtt a kifizetés határidejének igazolása végett hivatkozott indokokat a Bizottság számára kifejtették a 2006. július 3‑i levélben, és a Bizottság ezeket az indokokat elutasította, mivel a hivatkozott igazolások a kifizetések késedelmének igazolására nem voltak alkalmasak. Ezenfelül a kétoldalú megbeszélés jegyzőkönyve szerint a korrekciót fenntartották, mivel a jogorvoslati kérelmek esetében a 4%‑os küszöbértéknek elegendőnek kellene lennie. Továbbá a marhahús ágazatát érintő korrekciók tekintetében az adminisztratív eljárásból kitűnik, hogy a Bizottság a korrekció összegét a kifizetések túllépése miatt csökkentette annak érdekében, hogy ne kerüljön sor kettős korrekcióra, és ebből a késedelmes kifizetések tekintetében is levonta a következtetéseket. A késedelmes kifizetések tekintetében már alkalmazott levonások pénzügyi következtetéseit érintő részletes táblázatot az összefoglaló jelentés tartalmazza.

374    A Görög Köztársaság tehát, amely nagymértékben részt vett a megtámadott határozat kidolgozására irányuló eljárásban, ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság a kérdéses korrekciót megalapozottnak vélte. A Görög Köztársaság egyébiránt nem terjeszt elő olyan indokot vagy jogi alapot, amely miatt különösebb indokolás lenne szükséges, mint amelyet a fentiekben felidézett állandó ítélkezési gyakorlat (lásd a fenti 73. pontot) megkövetel. Következésképpen az indokolás hiányára alapított kifogást el kell utasítani.

375    Görög Köztársaság az arányosság elvének a megsértésére is hivatkozik, mivel a Bizottság a 296/96 rendeletben előírt korrekciós táblázatot a mérlegelési jogkörének gyakorlása nélkül alkalmazta.

376    Márpedig, amint a Bizottság hangsúlyozza, a 296/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése semmilyen mérlegelési jogkört nem ruház a Bizottságra.

377    Igaz, hogy a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy különböző fokozatokat alkalmazzon abban az esetben, ha az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merülnek fel, vagy ha a tagállam alapos indokot hoz fel.

378    Ez a rendelkezés azonban eltérést ír elő, amelyet ezért megszorítóan kell értelmezni (a fenti 368. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítélet 115. pontja).

379    Ezenfelül a Görög Köztársaságnak kell bizonyítania, hogy a 296/96 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt feltételek teljesülnek, azaz bizonyítania kell, hogy bizonyos intézkedéseket érintően az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merültek fel, vagy alapos indokot kell felhoznia. A Görög Köztársaságnak különösen bizonyítania kell azt, hogy a késedelem az ésszerű határokat nem haladta meg (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑331/00. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑9085. o.] 117. pontját és a fenti 63. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 372. pontját).

380    A jelen ügyben a Görög Köztársaságnak kell bizonyítania a szántóföldi növényeket érintő olyan korábbi reklamációk meglétét, amelyeknek a vizsgálata a kifizetések késedelmét igazolja (lásd ebben az értelemben és a fenti 63. pontban hivatkozott Görögország kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet 375. pontját). Erre ebben az esetben márpedig nem került sor. A Görög Köztársaság nem igazolta a marhahús‑ágazatban alkalmazott beszámításokat érintően a kifizetésekben bekövetkezett késedelmet sem.

381    Következésképp az arányosság elvének megsértésére vonatkozó kifogást el kell utasítani.

382    Végezetül a Görög Köztársaság az EMOGA veszteségének a hiányára hivatkozik, mivel a 296/96 rendelet alapján az előlegkifizetés szakaszában 4 678 975,85 eurós összegű csökkentésre került sor, amely összeg a végleges korrekciót meghaladja.

383    Ezt az érvet azonban nem lehet elfogadni. Amint ugyanis a fentiek felidézik (lásd a fenti 368. pontot), az EMOGA terhére történő finanszírozás kiadásait azt vélelmezve kell kiszámítani, hogy e határidőket betartják. Ennek következtében, amennyiben a görög hatóságok a határidő lejárta után folyósítanak támogatási kifizetést, akkor az EMOGA‑t nem támogatható kiadásokkal terhelik (lásd ebben az értelemben a fenti 368. pontban hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. október 28‑án hozott ítélet 126. pontját, valamint a Törvényszék T‑251/04. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2006. június 20‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 78. pontját). E tekintetben irreleváns az arra alapított érv, hogy a végül alkalmazott korrekció (azaz 4 521 536,62 euró) alacsonyabb összegű, mint az először alkalmazott levonás (azaz 4 678 975,85 euró).

384    A fentiek összességéből következik, hogy a tizenegyedik jogalapot ezért el kell utasítani.

385    Következésképpen a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

386    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Forwood Dehousse Schwarcz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. január 22‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttérII – 2

1.  A közös agrárpolitika finanszírozására vonatkozó általános szabályozásII – 2

2.  A Bizottság iránymutatásaiII – 4

A jogvita előzményeiII – 7

Az eljárás és a felek kérelmeiII – 8

A jogkérdésrőlII – 9

1.  A kereset terjedelmérőlII – 9

2.  Az első és második, a „gyümölcs‑ és zöldségfélék – citrusfeldolgozás” ágazatában alkalmazott korrekciókrólII – 10

A közösségi szabályozásII – 10

Az összefoglaló jelentésII – 12

A Törvényszék álláspontjaII – 13

Az első, a VI/5330/97. sz. és a 17933/2000. sz. dokumentum téves értelmezésére és alkalmazására alapított jogalaprólII – 13

A második, a tények téves értékelésére és az alkalmazott korrekciók aránytalanságára alapított jogalaprólII – 18

3.  A harmadik, a gyapot ágazatában alkalmazott korrekciókat érintő jogalaprólII – 19

A közösségi szabályozásII – 19

Az összefoglaló jelentésII – 22

A Törvényszék álláspontjaII – 25

A harmadik, a Bizottság által az IIER hiányosságai tekintetében tett megállapítások állítólagosan téves jellegére alapított részrőlII – 25

A negyedik, a Bizottság által a környezetvédelmi intézkedések tekintetében tett megállapítások állítólagosan téves jellegére alapított részrőlII – 27

Az ötödik, a Bizottság által a területek helyszíni ellenőrzése tekintetében tett megállapítások állítólagosan téves jellegére alapított részrőlII – 30

Az első és második, a pénzügyi korrekció aránytalan jellegére alapított részrőlII – 32

4.  A hatodik, a szarvasmarhafélék ágazatában alkalmazott korrekciókra és az extenzifikációs kifizetésekre vonatkozó jogalaprólII – 34

A közösségi szabályozásII – 34

EllenőrzésekII – 34

Vágási támogatásII – 36

Az extenzifikációs kifizetésekII – 37

Az összefoglaló jelentésII – 40

A Törvényszék álláspontjaII – 43

A marhafélékre vonatkozó támogatásokat érintő ellenőrzésekrőlII – 43

–  A keresztellenőrzésekrőlII – 43

–  A helyszíni ellenőrzésekrőlII – 45

Az extenzifikációs kifizetéseket érintő korrekciókrólII – 48

5.  A kilencedik, az olívaolaj ágazatában alkalmazott korrekciókra vonatkozó jogalaprólII – 50

A közösségi szabályozásII – 50

A számítógépes adattárrólII – 50

Az olajfakataszterrőlII – 52

A termésnyilatkozatokról és az ellenőrzésekrőlII – 53

Az olajsajtoló üzemekrőlII – 55

Az összefoglaló jelentésII – 55

A Törvényszék álláspontjaII – 59

Az alkalmazott korrekciók állítólagosan téves jellegérőlII – 59

–  A számítógépes adattárak működésképtelenségérőlII – 59

–  Az olajfakataszter létrehozásának elmulasztásárólII – 60

–  A terménynyilatkozatok megbízhatatlanságárólII – 62

–  A helyszíni ellenőrzések hiányosságairólII – 62

–  Az olajsajtoló üzemek ellenőrzését érintő hiányosságokrólII – 63

–  Az AYMEEE által javasolt szankciók elégtelen alkalmazásárólII – 64

Az alkalmazott korrekció mértékéről, az arányosság elvének megsértéséről és az indokolás elégtelenségérőlII – 65

6.  A tizedik és tizenegyedik, a pénzügyi ellenőrzés ágazatában felmerülő kiadásokra alkalmazott korrekciókat érintő jogalaprólII – 69

A közösségi szabályozásII – 69

Kifizetési határidőII – 69

A hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos kifizetések határidejeII – 70

Az összefoglaló jelentésII – 72

A Törvényszék álláspontjaII – 73

A tizedik, a FA/2005/70/GR referenciaszámú vizsgálatot érintő, a számlaelszámolási eljárás szabályainak a megsértésére, valamint a 817/2004 rendeletnek az indokolás hiánya és az arányosság elv e tiszteletben tartásának elmulasztása miatti megsértésére alapított jogalaprólII – 73

A tizenegyedik, a FA/2006/108/GR hivatkozási számú vizsgálatra vonatkozó, a számlaelszámolási eljárás szabályainak a megsértésére, a 296/96 rendelet téves alkalmazására, a tények téves értékelésére, az indokolás hiányára, valamint az arányosság elvének megsértésére alapított jogalaprólII – 75

A költségekrőlII – 78

* Az eljárás nyelve: görög.