Language of document : ECLI:EU:F:2013:201

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. december 12.

F‑142/11. sz. ügy

Erik Simpson

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Előléptetés – A felperes AD 9 besorolási fokozatba való előléptetését azt követően megtagadó határozat, hogy a felperes sikeresen teljesítette az AD 9 versenyvizsgát – Egyenlő bánásmód”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben E. Simpson azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg a 2010. december 9‑i határozatot, amelyben az Európai Unió Tanácsa elutasította az AD 9 besorolási fokozatba történő előléptetése iránti kérelmét azt követően, hogy sikeresen teljesítette a fordítás területén AD 9 besorolási fokozatú egységvezetők felvétele céljából szervezett EPSO/AD/113/07 nyílt versenyvizsgát, továbbá semmisítse meg a panaszát elutasító 2011. október 7‑i határozatot, másrészt kötelezze a Tanácsot a felperest ért károk megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Unió Tanácsának 2010. december 9‑i határozatát. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Unió Tanácsa maga viseli saját költségeit és köteles viselni az E. Simpson részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – In concreto értékelés

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk)

2.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Legkésőbb a panasz elutasításakor teljesítendő indokolási kötelezettség – Terjedelem – Elégtelen indokolás – Hiánypótlás a peres eljárás során – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, (2) bekezdés, és 90. cikk, (2) bekezdés)

1.       A személyzeti szabályzat 25. cikkében foglalt indokolási kötelezettség célja az, hogy egyrészt az érdekelt számára elegendő tájékoztatást nyújtson az adminisztráció által hozott határozat megalapozottságának megítéléséhez, és lehetőséget biztosítson számára a Közszolgálati Törvényszék előtt jogorvoslat benyújtására, másrészt pedig, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegye a felülvizsgálat gyakorlását. Ennek a felülvizsgálatnak a terjedelmét a konkrét körülményektől – különösen az aktus tartalmától, a hivatkozott indokok természetétől és a címzett magyarázathoz jutáshoz fűződő érdekétől – függően kell mérlegelni. Ha ugyanis az előléptetés iránti kérelem elutasítását lényegében bármilyen további magyarázat nélkül egyszerűen a szolgálati érdekre történő utalással indokolják, az ilyen indokolás nem teszi lehetővé a Közszolgálati Törvényszék számára a felülvizsgálat gyakorlását.

(lásd a 21. és 26. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑294/02. sz., Vicente‑Nuñez kontra Bizottság ügyben 2004. október 6‑án hozott ítéletének 94. pontja.

2.      A sérelmet okozó határozat indokolásának hiánya nem orvosolható az adminisztráció által a keresetindítás után adott magyarázatokkal. Ezenkívül az sem fogadható el, hogy valamely intézmény utólag módosíthassa az általa elfogadott határozat indokolását oly módon, hogy ez utóbbit például az eredetileg hivatkozott rendelkezésektől eltérő rendelkezésekkel támasztja alá. Az ilyen eljárás ugyanis oda vezetne, hogy az intézmény megsértené a határozatai indokolására vonatkozó kötelezettségét, amely a személyzeti szabályzat 25. cikke (2) bekezdésének és 90. cikke (2) bekezdésének együttes rendelkezéseiből következik, amely kötelezettségnek az a célja, hogy egyrészt az érdekelt számára elegendő tájékoztatást nyújtson a kérelmét elutasító határozat megalapozottságának megítéléséhez, és lehetőséget biztosítson számára az Közszolgálati Törvényszék előtt jogorvoslat benyújtására, másrészt pedig, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegye a felülvizsgálat gyakorlását.

Ezzel szemben a pert megelőző eljárás keretében adott elégtelen indokolás nem alapozza meg a megtámadott határozat megsemmisítését, ha az eljárás során a kinevezésre jogosult hatóság további adatokat bocsát rendelkezésre, az intézmény azonban természetesen nem cserélheti a kezdeti hibás indokolást teljesen újra.

(lásd a 27–29. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének 22. pontja; 111/83. sz., Picciolo kontra Parlament ügyben 1984. május 30‑án hozott ítéletének 22. pontja; C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének 15. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑52/90. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1992. február 12‑én hozott ítéletének 40. pontja; T‑25/92. sz., Vela Palacios kontra EGSZB ügyben 1993. március 3‑án hozott ítéletének 26. és 27. pontja; T‑23/95. sz., Bitha kontra Bizottság ügyben 1996. január 9‑én hozott ítéletének 30. pontja; T‑56/96. sz., Maccaferri kontra Bizottság ügyben 1998. február 17‑én hozott ítéletének 38. pontja; T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének 55. pontja; T‑218/02. sz., Napoli Buzzanca kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 29‑én hozott ítéletének 63. pontja.