AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2006. július 10.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – LA BARONNIE közösségi szóvédjegy bejelentése – BARONIA korábbi nemzeti szóvédjegy – A korábbi védjegy használatának igazolása – Első ízben a fellebbezési tanács előtt előterjesztett bizonyítékok – Elfogadhatóság − A fellebbezési tanácsok által végzett vizsgálat terjedelme − A 40/94/EK rendelet 62. cikke és 74. cikke”
A T‑323/03. sz. ügyben,
a La Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana (székhelye: Turís [Spanyolország], képviseli: J. Carreño Moreno ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: S. Petrequin és A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:
a Baron Philippe de Rothschild SA (székhelye: Pauillac [Franciaország], képviseli: K. Manhaeve ügyvéd),
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2003. július 9‑i, a Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana és a Baron Philippe de Rothschild SA közötti felszólalási eljárással (R 57/2003‑2. sz. ügy) kapcsolatos határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(első tanács),
tagjai: J. D. Cooke elnök, R. García‑Valdecasas és V. Trstenjak bírák,
hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. november 17‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 59. cikke, 62. cikkének (1) bekezdése és 74. cikke kimondja:
„59. cikk
A fellebbezés határideje és alaki követelményei
A [fellebbezési tanács előtti] fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani a [Belső Piaci Harmonizációs] Hivatalhoz [OHIM] [(védjegyek és formatervezési minták)]. A fellebbezés nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a fellebbezés díját meg nem fizetik. A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot a határozat kézbesítésének napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.
[…]
62. cikk
A fellebbezés tárgyában hozott határozat
(1) A fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről. A fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra.
[…]
74. cikk
A tényállás vizsgálata hivatalból
(1) A Hivatal [OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.
(2) A Hivatal [OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.”
A jogvita előzményei
2 2001. január 26‑án a Baron Philippe de Rothschild SA (a továbbiakban: beavatkozó) a 40/94 rendelet alapján közösségi védjegy‑bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
3 A lajstromoztatni kívánt védjegy a LA BARONNIE szómegjelölés volt. A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2001. július 23‑i számában hirdették meg.
4 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)”.
5 2001. október 2‑án a La Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana felszólalt a bejelentett közösségi védjegy lajstromozásával szemben. A felszólalás valamennyi, a közösségi védjegybejelentésben megjelölt árura vonatkozott.
6 A felszólalás alátámasztásaként felhozott indok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt összetéveszthetőség volt a bejelentett védjegy és egy korábbi védjegy között, amelyek jogosultja a felperes. A szóban forgó korábbi védjegy a BARONIA szóvédjegy, amelyet Spanyolországban 1976. november 3‑án lajstromoztak, 699.163/7. lajstromszám alatt. A korábbi védjegy árujegyzékében szereplő termékek a 33. osztályba tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: „mindenfajta bor”.
7 A felszólalás a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésén is alapult. Ebben a vonatkozásban a felperes a felszólalási beadványnak „Az okok kifejtése” cím alatti 99. rovatában a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi nevéhez fűződő kizárólagos jogokra is hivatkozott. Ezzel szemben a felszólalási beadvány 82., 85. és 97. rovatát, amely lehetővé teszi a felszólaló számára, hogy az üzleti életben használt korábbi megjelölés fennállására a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében mint a felszólalás jogalapjára hivatkozzon, a felperes nem töltötte ki.
8 2002. január 28‑án a felperes a korábbi védjegy használatának igazolására szolgáló iratokat nyújtott be, tudniillik: egy, az 1929‑ben megrendezett barcelonai világkiállításon szerzett aranyérmet igazoló oklevelet, egy 1946. évi sorsjegy másolatát, négy keltezés nélküli címke másolatát, öt címkemintát, amelynek egyike 2000‑es keltezésű, kettő darab 1929. évi címke másolatát, egy, a BARONIA borokról szóló reklámfüzetet, egy 1984‑ben Spanyolországban a buszokon használt reklámfotó két másolatát, egy üveg borról készült fénykép keltezés nélküli másolatát, egy, a borokról írt cikk keltezés nélküli másolatát és a borcímkék keltezés nélküli másolatát.
9 A 2002. július 5‑i feljegyzésében a beavatkozó azzal a kérelemmel fordult az OHIM felszólalási osztályához, hogy a 40/94 rendelete 43. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében a felperes a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy használatát igazolja. A beavatkozó a levelében így fogalmazott:
„Azt kérjük, hogy a felszólaló a felszólalás alátámasztása érdekében felhozott védjegynek az elmúlt öt évben való használatát igazolja. Azok a dokumentumok, amelyeket 2002. április 4‑én nyújtott be, nem bizonyítják a tényleges használatot, és nem az érintett időszakból származnak”.
10 2002. július 9‑én az OHIM felkérte a felperest, hogy 2002. szeptember 10‑e előtt ezt igazolja, annak pontosítása mellett, hogy a felszólalását minden olyan termék vagy szolgáltatás tekintetében el fogja utasítani, amelyekre nézve a korábbi védjegy használata nem bizonyított. A felperes nem nyújtott be új iratokat.
11 2002. november 19‑én a felszólalási osztály azzal az indokkal utasította el a felszólalást, hogy a bizonyítékok nem voltak elegendők a BARONIA védjegynek a közösségi védjegybejelentést megelőző öt év során történő tényleges használatának igazolására. Arra hivatkozott, hogy az oklevél, a sorsjegy és az 1929‑ből származó címkék nyilvánvalóan nem a – 1996. július 23‑a és 2001. július 23‑a közötti – tárgyidőszakra vonatkoznak, és hogy a többi dokumentum az árujegyzékben szereplő termékekre vonatkozó korábbi védjegy használatának sem az időszakával, sem a mértékével kapcsolatban nem szolgált pontosítással. A tárgyidőszakot illetően csupán egyetlen, 2000‑es keltezésű címkére hivatkozott. Ami a használat mértékét illeti, megállapította, hogy a benyújtott dokumentumokból semmiféle, a mennyiségre utaló információ nem következik. A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésére alapító jogalapot illetően a felszólalási osztály azzal az indokkal utasította el a felszólalást, hogy a felperes a nem csupán helyi jelentőségű, La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi névnek a közösségi védjegybejelentés benyújtása időpontjában az üzleti életben való valóságos használatát nem bizonyította elegendő módon. Megállapította, hogy hasonlóképpen, e megjelölés használatának mértékére, időszakára és időtartamára vonatkozó semmiféle utalásra nem lehet következtetni a benyújtott iratokból.
12 2003. január 8‑án a felperes fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen. Fellebbezése alátámasztására új bizonyítékokat nyújtott be, tudniillik egy bizonyító közokiratot, miszerint a felperes a „La Baronia de Turis, Coop. V.” néven ismert, a BARONIA védjegy alatt forgalmazott üveges borok létét bizonyító közokiratot, 1993‑tól 2002‑ig terjedő időszakra keltezett, a felperes szállítója által a BARONIA védjeggyel ellátott termékek tekintetében kiállított számlákat, a felperes által több vásárló számára a BARONIA védjegy oltalma alatt forgalmazott borok adásvételéről az 1996‑tól 2002‑ig terjedő időszakban kiállított számlákat, illetve több, a felperes által az 1999–2002. években kiállított számlatömböt, amely a BARONIA védjeggyel ellátott borok adásvételére vonatkozik.
13 Az OHIM második fellebbezési tanácsa a 2003. július 9‑i R 57/2003‑2. sz. határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést. Helybenhagyta a felszólalási osztály által lefolytatott bizonyítékok mérlegelését, valamint ez utóbbi által az ebből a használat nem elegendő igazolását illetően levont következményeket. A kereskedelmi névre alapított felszólalást illetően a fellebbezési tanács azt elfogadhatónak, de megalapozatlannak ítélte meg azon indokból, hogy a felszólaló a kereskedelmi név használatát nem bizonyította elegendő módon, és nem terjesztette be az alkalmazandó nemzeti jog szabályait. Ami a fellebbezési szakban első ízben bemutatott bizonyítékokat illeti, azokat elfogadhatatlannak ítélte meg, mivel azokat a felszólalási osztály által megszabott határidő lejártát követően nyújtották be.
Az eljárás és a felek kérelmei
14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. szeptember 12‑én érkezett keresetlevelével a felperes a jelen keresetet terjesztette elő.
15 Az OHIM és a beavatkozó 2004. március 19‑én, illetve március 8‑án nyújtotta be válaszbeadványát az Elsőfokú Bíróság Hivatalához.
16 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (első tanács) úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.
17 A felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszait a 2005. november 17‑i tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta.
18 A felperes keresetében lényegében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– utasítsa el a LA BARONNIE közösségi védjegybejelentési kérelmét.
19 A tárgyalás során a felperes visszavonta a kereseti kérelmében szereplő bizonyításfelvétel iránti kérelmeit, annak kivételével, amely arra irányul, hogy az Oficina Española de Patentes y Marcast (spanyol szabadalmi és védjegyhivatal, a továbbiakban: OEPM) arra kötelezze, hogy a BARONIA védjegy jelenlegi jogállását meghatározza, és jelölje meg, hogy mely iratokat nyújtották be hozzá a 699.163/7. számú lajstromozás megújítása iránti kérelem alátámasztása érdekében.
20 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
21 A beavatkozó lényegében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a fellebbezési tanács határozatát helyezze hatályon kívül, mivel az a felperesnek a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésére alapító felszólalását elfogadhatónak nyilvánította, és következésképpen a felszólalást nyilvánítsa elfogadhatatlannak, mivel e rendelkezésre alapít;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A közösségi védjegy lajstromozásának megtagadására irányuló kérelemről
22 Második kereseti kérelmével a felperes lényegében azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy tagadja meg a bejelentett védjegy lajstromozását.
23 Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése értelmében az OHIM köteles megtenni a közösségi bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nem utasíthatja az OHIM‑ot. Ez utóbbinak kötelessége ugyanis az Elsőfokú Bíróság ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (az Elsőfokú Bíróság T‑331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM [Giroform] ügyben 2001. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑433. o.] 33. pontja; a T‑34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM [EUROCOOL] ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑683. o.] 12. pontja és a T‑129/01. sz., Alejandro kontra OHIM – Anheuser‑Busch [BUDMEN] ügyben 2003. július 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2251. o.] 22. pontja).
24 Elfogadhatatlan tehát a felperes kérelme, mivel arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa el a LA BARONNIE közösségi védjegy bejelentési kérelmét.
A beavatkozó által benyújtott, a megtámadott határozat részleges hatályon kívül helyezésére irányuló kérelemről
25 Második kereseti kérelmében a beavatkozó az Elsőfokú Bíróságtól a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését kéri, mivel az a felperesnek a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésére alapító felszólalását elfogadhatónak nyilvánította, illetve azt kéri, hogy ennélfogva nyilvánítsa a felszólalást elfogadhatatlannak, mivel az erre a rendelkezésre alapít.
26 Felidézendő, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 134. cikkének 3. §‑a értelmében az a beavatkozó, aki a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő fél volt, válaszbeadványában kérheti a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését vagy megváltozatását a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben, és a keresetlevélben fel nem hozott jogalapokat terjeszthet elő. A beavatkozó második kereseti kérelme tehát elfogadható.
27 A beavatkozó azzal érvel, hogy a felperes rosszul töltötte ki a felszólalását, különösen a felszólalás alapjául szolgáló jogi indokokra vonatkozó részeket. Pontosabban arra hivatkozik, hogy a felperes elmulasztotta bejelölni a kereskedelmi név mint az üzleti életben használt korábbi megjelölés létezésére vonatkozó 82–85. és 97. rovatot. Hozzáteszi, hogy a felperes megjelöléseiből, még ha említette is a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi nevének létezését a felszólalásnak „Az okok kifejtése” cím alatti 99. rovatában, az következik, hogy a felszólalás jogalapja a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja volt. Úgy értékeli, hogy a felszólalás, mivel az a 8. cikk (4) bekezdésének b) pontján alapul, nem felel meg a felszólalás elfogadhatósága terén alkalmazandó szabályok által meghatározott feltételeknek. Ebből arra következtet, hogy a fellebbezési tanácsnak a felszólalást, mint elfogadhatatlant, el kellett volna utasítania, mivel azt a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi névre alapították.
28 Az Elsőfokú Bíróság arra hivatkozik, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 18. szabályának (1) bekezdése értelmében az OHIM a felszólalást mint nem elfogadhatót elutasítja, amennyiben a felszólalás „nem jelöli meg egyértelműen […], hogy mely korábbi jogon alapul”.
29 A jelen esetben, még ha nem is vitatott, hogy a felperes elmulasztotta bejelölni a felszólalás azon 82–85. és 97. rovatát, amelyek lehetővé teszik a felszólaló számára, hogy a felszólalás jogalapjaként az üzleti életben használt korábbi megjelölés fennállására hivatkozzon, az bizonyos, hogy a 99. rovatban hivatkozott a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi név használatához fűződő védelemre.
30 Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az OHIM sosem vélte úgy – a beavatkozó által a 2002. július 5‑i levélben e tekintetben felhozott érvek ellenére –, hogy a felszólalás pontatlan lett volna a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi névre a felszólalás alapjaként való hivatkozást illetően. Az OHIM azon, 2002. július 9‑i levele, amelynek célja az volt, hogy a felperesnek továbbítsa a beavatkozónak a BARONIA védjegy tényleges használatának igazolására irányuló kérelmét, ugyanis semmiféle, ezzel kapcsolatos magyarázatra irányuló kérelmet nem tartalmazott.
31 Ennélfogva a megtámadott határozat helyesen nyilvánította a felszólalást elfogadhatónak, mivel ez utóbbi a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének értelmében a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi név használatán alapult.
32 A beavatkozó második kereseti kérelmét tehát, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
A megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelemről
33 A felperes lényegében három jogalapot hoz fel a hatályon kívül helyezésre. Az első jogalap a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének, illetve a 2868/95 rendelet 22. szabálya (1) bekezdésének sérelmére alapít. A második és harmadik jogalap keretében a felperes külön‑külön a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének és a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának sérelmére hivatkozik.
34 Az első jogalap keretében a felperes lényegében egyrészt a korábbi védjegye tényleges használatának és a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi név használatának igazolása érdekében a felszólalási osztályhoz általa benyújtott bizonyítékok elegendő jellegével érvel, másrészt pedig azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megszegte azon bizonyítékok megvizsgálására irányuló kötelezettségét, amelyeket első ízben a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványához mellékelt.
1. A felszólalási osztály előtt bemutatott bizonyítékok elegendő voltáról
– A felek érvei
35 A felperes úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat sérti a korábbi védjegy használatának igazolására vonatkozó rendelkezéseket, és hivatkozik a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint a 2868/95 rendelet 16. szabályának (2) bekezdésére, 22. szabályának (1) bekezdésére és 92. szabályának (1) bekezdésére. Véleménye szerint a felszólaláshoz mellékelt bizonyítékok elegendőek voltak a 699.163/7. lajstromszámú, spanyol lajstromozás tárgyát képező védjegy tényleges használatának igazolásához, mivel azok világosan mutatták, hogy több mint hetvenöt éve használja a BARONIA elnevezést a különféle borok forgalmazásában. Ugyanígy, a lajstromozás megújításának formai követelményei, amelyeknek eleget tett, bizonyítékot nyújtanak arról, hogy ez a védjegy még mindig hatályban van.
36 A felperes különösen a 699.163/7. lajstromszámú spanyol védjegyokiratot említi, amely megjelöli, hogy a védjegybejelentést 1973. január 16‑án tették, és hogy a BARONIA védjegyet 1996. október 25‑én újították meg. Kifejti, hogy a spanyol védjegyjogszabályok értelmében az oltalom megújítása érdekében elengedhetetlen az érintett védjegy használatának bizonyítása a megújítási kérelem benyújtásának időpontját közvetlenül megelőző években. A 699.163/7. számú védjegyokirat tehát kétségtelenül bizonyította a hivatkozott korábbi védjegy használatát.
37 Az OHIM és a beavatkozó úgy ítélik meg, hogy a fellebbezési tanácsnak a felszólalási osztály előtt bemutatott bizonyítékok nem elegendő jellegével kapcsolatos álláspontja megalapozott.
38 Az OHIM továbbá úgy véli, hogy az OHIM fórumai jogosan zártak ki minden, a tárgyidőszak előtti keltezésű iratot. A többi iratot illetően arra hivatkozik, hogy ezek egy 2000‑es keltezésű címke kivételével nem voltak keltezve, és nem tették lehetővé annak igazolását, hogy a megfelelő időszakra vonatkoznak‑e. Ugyanígy ezen iratok nem tették lehetővé a korábbi védjegy használata mértékének megállapítását, mivel ez esetben egyetlen irat sem jelölte meg az eladott bor mennyiségét.
39 A 699.163/7. számú spanyol védjegyokirat bizonyító erejét illetően az OHIM arra hivatkozik, hogy az OEPM az oltalom megújítása során megelégszik az érdekelt vállalkozás részéről kiállított megerősített nyilatkozattal, és egyáltalán nem vizsgálja a megújítani kívánt védjegy tényleges használatát. A védjegyokirat a valós és tényleges használatnak a legjobb esetben is csupán egy jele, amelyet semmiféle kézzelfogható és igazolható bizonyíték nem támaszt alá.
40 A beavatkozó hozzáteszi, hogy a felperes sem a spanyol jogszabályok által a védjegyoltalom megújítása tekintetében állítólag meghatározott feltételek fennállását nem igazolta, sem azokat az iratokat nem nyújtotta be bizonyítékképpen, amelyeket az OEPM‑hez kellett beterjesztenie. A beavatkozó továbbá kifejti, hogy amennyiben figyelembe is kell venni az oltalomnak 1996. október 25‑én foganatosított megújítását, a felperes a korábbi védjegye tényleges használatára a vonatkozó öt teljes évből csupán három hónapnyi időszakra hivatkozhat.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
41 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely védjegy tényleges használata olyan valós használat, amely nem kizárólag a védjegyhez fűződő jogok fenntartását szolgálja. Olyan használatnak kell lennie, amely megfelel a védjegy lényeges rendeltetésének, ami abból áll, hogy a fogyasztók vagy a végfelhasználók számára biztosítja az áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát úgy, hogy ezen árut vagy szolgáltatást a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól összetéveszthetetlenül megkülönböztethessék. A védjegy és azon hatások oltalma, amelyet a lajstromozás tesz harmadik személyekkel szemben érvényesíthetővé, nem lenne tartós, amennyiben a védjegy elveszítené kereskedelmi létjogosultságát, amely abban áll, hogy a más vállalkozásoktól származó árukhoz vagy szolgáltatásokhoz képest a védjegyet képező megjelöléssel ellátott áruk és szolgáltatások számára piacot teremtsen vagy tartson fenn (az Elsőfokú Bíróság T‑334/01. sz., MFE Marienfelde kontra OHIM – Vétoquinol [HIPOVITON] ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2787. o.] 33. pontja; lásd még értelemszerűen a Bíróság C‑40/01. sz. Ansul‑ügyben 2003. március 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑2439. o.] 36., 37. és 43. pontját).
42 A védjegy olyan használatát, amelynek nem lényegi célja, hogy az oltalma alá tartozó áruk vagy/és szolgáltatások számára piaci részesedést teremtsen vagy tartson fenn, úgy kell tekinteni, mint amelynek valódi célja az, hogy egy lehetséges megszűnés iránti kérelmet ellehetetlenítsen. Az ilyen használat nem tekinthető „tényleges”‑nek (lásd értelemszerűen a Bíróság C‑259/02. sz., La Mer Technology ügyben 2004. január 27‑én hozott végzésének [EBHT 2004., I‑1159. o.] 26. pontját).
43 A védjegy tényleges használatának mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e, idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használat, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, az áruk és szolgáltatások természetét, a piac jellegzetességeit, valamint a védjegy használatának mértékét és gyakoriságát (a fent hivatkozott HIPOVITON‑ítélet 34. pontja; lásd még értelemszerűen a fent hivatkozott Ansul‑ítélet 43. pontját).
44 Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni többek között az összes használati ügylet kereskedelmi volumenét egyrészről, és annak az időszaknak a tartamát, melynek során a használati ügyletek történtek, valamint másrészről ezeknek az ügyleteknek a gyakoriságát. Minél korlátozottabb azonban a védjegy felhasználásának kereskedelmi volumene, annál inkább szükséges az, hogy a felszólaló további bizonyítékokat nyújtson be az esetleges kétségek eloszlatása érdekében, az érintett védjegy használatának tényleges jellegét illetően (a fent hivatkozott HIPOVITON‑ítélet 35. és 37. pontja).
45 A jelen esetben az OHIM fórumai helyesen tekintették elégtelennek azokat a bizonyítékokat, amelyeket a felszólalási osztály előtt, a BARONIA védjegynek a bejelentő közösségi védjegybejelentésének benyújtását megelőző ötéves időszakban történő használatára vonatkozóan mutatott be. A felszólalási osztály helyesen hivatkozott arra, hogy az oklevél, a sorsjegy és az 1929‑es címke nyilvánvalóan nem a – 1996. július 23‑tól 2001. július 23‑ig terjedő – tárgyidőszakra vonatkoznak, és hogy a többi irat – vagyis a többi címke, a BARONIA borokról szóló reklámfüzet, az üveges borokról készült fotó és az újságcikk –, egyetlen kivétellel, nem szolgáltat bizonyítékot a korábbi védjegynek az árujegyzékben szereplő árukra vonatkozó használatának időtartamára vagy jelentőségére nézve. Ami a figyelembe veendő időszakot illeti, az egyetlen vonatkozó irat egy 2000‑es keltezésű borcímke. Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, amint azt a felszólalási osztály jogosan megállapította, a benyújtott iratokból semmiféle mennyiségi jellegű információra nem lehetett következtetni. Egy címke ugyanis önmagában nem szolgáltat semmiféle bizonyítékot az adásvétel mennyiségére nézve.
46 Ugyanakkor, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában megállapította, a felperes – az elfogadott bizonyítékokra támaszkodva – a BARONIA védjegy használatának jelentőségét érintően semmiféle magyarázatot nem adott, különösen, ami az eladás terjedelmét, a forgalmazás földrajzi kiterjedését – különösen a forgalmazók számát és a forgalmazási módokat –, azon időtartamot, amely során a védjegy használati ügyleteit bonyolították, illetve ezen ügyletek gyakoriságát illeti.
47 A 699.163/7. lajstromszámú spanyol védjegy megújítása, és az, hogy a spanyol szabályozás megköveteli az oltalom megújítása érdekében a védjegynek a megújítási kérelem benyújtását közvetlenül megelőző évek során történő használatának igazolását, nem elegendő a korábbi védjegynek a spanyol oltalom megújításának időpontja, 1996. október 25‑e utáni tényleges használatának bizonyításához. A 699.163/7. lajstromszámú spanyol védjegy megújítása csupán azt bizonyítja, hogy a BARONIA védjegy Spanyolországban még mindig hatályban volt abban az időpontban, amikor a beavatkozó benyújtotta közösségi védjegybejelentését. Ugyanakkor a felperes egyáltalán nem jelölte meg azon iratokat, amelyeket az OEPM előtt mutatott be. Végül, de nem utolsósorban, a felperes a felszólalási osztályhoz semmiféle olyan bizonyítékot nem nyújtott be, amely igazolta volna a BARONIA védjegynek a spanyol oltalom megújítási időpontja, 1996. október 25‑e utáni használatát.
48 Feltételezve azonban, hogy az OEPM a megújítani kért védjegy jelenlegi használatára vonatkozó bizonyítékokat megvizsgálja, egy ilyen körülmény nem menti fel a felperest azon kötelezettség alól, hogy a felszólalása alátámasztására felhozott jogok tényleges használatát igazolja, amennyiben a beavatkozó ilyen értelmű kérelmet nyújtott be. Az ilyen kérelem esetén ugyanis a felszólalót terheli a tényleges használat, vagy ennek elmaradása jogos indokai fennállásának bizonyítási terhe, különben elutasításra kerül a felszólalása, és ennek bizonyítását a 2868/95 rendelet 22. szabálya értelmében az OHIM által megállapított határidőn belül kell benyújtania (az Elsőfokú Bíróság T‑183/02. és T‑184/02. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] ügyben 2004. március 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑965. o.] 38. pontja).
49 Végül emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács határozatainak jogszerűségét kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett 40/94 rendelet alapján kell értékelni, nem pedig valamely tagállam korábbi határozathozatali gyakorlata szerint (az Elsőfokú Bíróság T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 53. pontja).
50 Ebből arra kell következtetni, hogy a felperes – a felszólalási osztály előtt bemutatott bizonyítékokra tekintettel – sem a felszólalási osztály előtt, sem pedig a fellebbezési tanács előtt nem igazolta a korábbi védjegy tényleges használatát. E jogalap első részét tehát, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
2. Az első ízben a fellebbezési tanács előtt bemutatott bizonyítékok elfogadhatóságáról
– A felek érvei
51 A felperes úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanácsnak el kellett volna fogadnia azokat a bizonyítékokat, amelyeket a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványhoz mellékelt. A felperes szerint nem olyan új iratokról van szó, amelyek elfogadhatatlanok, hanem ellenkezőleg, a felszólalási osztályhoz kellő időben benyújtott, a bizonyításhoz szükséges kiegészítő iratokról.
52 Az OHIM úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság T‑308/01. sz., Henkel kontra OHIM – LHS (UK) (KLEENCARE) ügyben 2003. szeptember 23‑án hozott ítéletét (EBHT 2003., II‑3253. o.) nem lehet úgy értelmezni, mint amely valamely fél számára lehetővé teszi, hogy a felszólalás alátámasztására szolgáló tényeket vagy bizonyítékokat első ízben – vagy adott esetben másodízben – nyújtson be a fellebbezési tanácshoz, jóllehet e fél nem tartotta tiszteletben azt a határidőt, amely az e tényeknek és bizonyítékoknak a felszólalási osztály előtt való benyújtására nyitva áll.
53 Az OHIM a beavatkozóhoz hasonlóan úgy véli, hogy a fellebbezési tanács megalapozottan nyilvánította ezeket a bizonyítékokat elfogadhatatlannak azon az alapon, hogy azokat a felperes számára a 2868/95 rendelet 22. szabályának (1) bekezdése alapján a felszólalási tanács által megállapítottt határidő lejártát követően nyújtotta be a BARONIA védjegy használatának igazolására. Az OHIM a T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM − Educational Services (ELS) ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletből (EBHT 2002., II‑4301. o.) következő ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, és hozzáteszi, hogy a felperes a 2002. január 28‑án szolgáltatott iratok kiegészítésétől való tartózkodás mellett döntött, jóllehet az OHIM kifejezetten felhívta az iratok kiegészítésére.
54 Az OHIM úgy véli, hogy az inter partes eljárásban a 2868/95 rendelet 22. szabályának (1) bekezdése értelmében megállapított határidő fennállása a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében nem kellő időben benyújtott bizonyítékok elfogadása vagy elutasítása terén fennálló mérlegelési jogkörének korlátját jelenti. Ezt az elemzést maga e rendelkezés szövege biztosítja, amely csakis akkor alkalmazandó, ha a bizonyítékokat nem „kellő időben” terjesztették be, és nem pedig akkor, ha „késedelmesen” terjesztették be. Ugyanakkor a bizonyítékoknak a megállapított határidő lejártát követően történő beterjesztésének lehetősége a felszólalási eljárás meghosszabbítását jelentené, amely nem lenne összeegyeztethető az eljárásgazdaságosság elvével. Következésképpen az OHIM úgy véli, hogy a fellebbezés benyújtása a fellebbezési tanácshoz nem eredményezheti e határidő újraindulását a felszólalási tanács által megállapított határidő lejártát követően. Az, hogy a felszólalási tanács és a fellebbezési tanács között funkcionális folyamatosság áll fenn, ennek értékelését nem befolyásolja. Ugyanakkor minden ettől eltérő értelmezés sértené a felek közötti fegyveregyenlőség elvét és a másik fél érdekeit.
55 A beavatkozó hozzáteszi, hogy – feltéve, hogy az új bizonyítékok a fellebbezési tanács előtt elfogadhatók – azok semmiféleképpen sem lesznek elegendőek a BARONIA védjegy a vonatkozó időszakban való tényleges használatának bizonyításához. A címkék nyomtatására vonatkozó számlák nem bizonyítják a BARONIA védjeggyel ellátott termékek forgalmazásának intenzitását. Az e védjegy oltalma alatt eladott borokat megemlítő számlák igen korlátozott számban állnak rendelkezésre, és az e számlákban megemlített üvegszám mindig legfeljebb pár tucatra korlátozódik.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
56 A 40/94 rendelet 62. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra. Ebből a rendelkezésből, illetve a 40/94 rendelet szelleméből következik, hogy a fellebbezési tanács a fellebbezés elbírálása tekintetében ugyanolyan hatáskörrel rendelkezik, mint az a fórum, amely a megtámadott határozatot meghozta, és hogy a vizsgálata az egész jogvitára – annak az elbírálás idején mutatkozó terjedelmében –kiterjed.
57 Ugyancsak e cikkből, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az OHIM különböző fórumai, vagyis egyrészt az elbírálók, a felszólalási osztály, a védjegy‑igazgatási és jogi osztály, a törlési osztályok, másrészt pedig a fellebbezési tanácsok között funkcionális folyamatosság áll fenn (lásd a fent hivatkozott KLEENCARE‑ítélet 25. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
58 Az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből következik, hogy az OHIM első fokon döntő fórumai által hozott határozatok tekintetében lefolytatandó felülvizsgálat keretében a fellebbezési tanácsoknak a felek által mind az első fokon döntő fórum előtti, mind pedig a fellebbezési eljárásban előterjesztett valamennyi ténybeli és jogi elemre kell a határozataikat alapítaniuk (az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott KLEENCARE‑ítéletének 32. pontja; a T‑57/03. sz., SPAG kontra OHIM – Dann et Backer [HOOLIGAN] ügyben 2005. február 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2005., II‑287. o.] 18. pontja és a T‑275/03. sz., Focus Magazin Verlag kontra OHIM – ECI Telecom [Hi‑FOCuS) ügyben 2005. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 2005., II‑4727. o.] 37. pontja).
59 Ennélfogva a fellebbezési tanácsok a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének egyetlen feltétele mellett adhatnak helyt a fellebbezésnek a fellebbező fél által felhozott új tények vagy az általa előterjesztett új bizonyítékok alapján (az Elsőfokú Bíróság T‑16/02. sz., Audi kontra OHIM [TDI] ügyben 2003. december 3‑án hozott ítéletnek [EBHT 2003., II‑5167. o.] 81. pontja és a fent hivatkozott KLEENCARE‑ítélet 26. pontja). A fellebbezési tanácsok felülvizsgálata nem korlátozódik a megtámadott határozat jogszerűségére, hanem a fellebbezési eljárás devolutív hatálya miatt a jogvita egészének új értékelését feltételezi, mivel a fellebbezési tanácsoknak teljes egészében újra kell vizsgálniuk az eredeti kérelmet, és figyelembe kell venniük a kellő időben benyújtott bizonyítékokat.
60 Ellentétben azzal, amit az OHIM az inter partes eljárásra hivatkozással állít, az OHIM különböző fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből ezért nem következik az, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján a fél nem terjesztheti elő a fellebbezési tanács előtt azokat az új ténybeli és jogi elemeket, amelyeket nem hozott fel az elsőfokon döntő fórum előtt (a fent hivatkozott Hi‑FOCuS‑ítélet 37. pontja). Az OHIM álláspontja a fellebbezési tanácsnak a jogvita elbírálására vonatkozó általános hatáskörét vonná kétségbe.
61 A 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott szabály, amelynek értelmében az OHIM az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja, két korlátot fogalmaz meg. Egyrészt, a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban a vizsgálat a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van. Másrészt, e cikk (2) bekezdése az OHIM számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy azokat a bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem „kellő időben” terjesztettek elő, figyelmen kívül hagyja.
62 Ugyanakkor az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből következik, hogy a „kellő idő”‑t valamely fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárás keretében úgy kell értelmezni, mint amely a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidőre, illetve a kérdéses eljárásban megállapított határidőre vonatkozik. Mivel ez a fogalom valamennyi, az OHIM előtt folyamatban lévő eljárás keretében irányadó, az első fokon határozó fórum által a bizonyítékok benyújtására megállapított határidők letelte nem befolyásolja annak meghatározását, hogy azokat a fellebbezési tanácshoz „kellő időben” nyújtották‑e be. A fellebbezési tanács ezáltal köteles figyelembe venni a hozzá beterjesztett bizonyítékokat, függetlenül attól, hogy azokat a felszólalási osztályhoz benyújtották‑e, vagy sem.
63 A jelen ügyben a felperes a fellebbezési tanácshoz egyrészt kettő, közjegyző által hitelesített tanúsítványt, másrészt pedig az 1996‑tól 2002‑ig terjedő időszakban olyan, a BARONIA védjegy oltalma alatt eladott borokat megemlítő számlákat nyújtott be, amelyeket vagy saját maga, vagy a borcímke szállítója állított ki. Ezeket a dokumentumokat azon, a felszólalási osztály előtt már előadott érvelés alátámasztására nyújtották be, amely szerint e védjegy tényleges használat tárgyát képezi.
64 Ennélfogva, mivel a vitatott okiratokat a felperes által benyújtott írásbeli nyilatkozat mellékleteként terjesztették elő a fellebbezési tanácshoz a 40/94 rendelet 59. cikkében megállapított négy hónapos határidőn belül, a benyújtásuk a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető késedelmesnek. Következésképpen, a fellebbezési tanács nem utasíthatta volna el ezeknek az okiratoknak a figyelembevételét (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Hi‑FOCuS‑ítélet 38. pontját).
65 Nem eredményes e tekintetben az OHIM‑nak a fent hivatkozott ELS‑ítéletre történt hivatkozása sem, amelyben a korábbi védjegy használatára vonatkozó bizonyítékokat az OHIM által kitűzött, a felszólalási osztály előtti határidő lejártát követően mutatták be, mivel – feltéve, hogy a fellebbezési tanácshoz a bizonyítékokat a határidőn belül bemutatták – a fellebbezési tanács azokat köteles figyelembe venni a fellebbezés vizsgálatakor (a fent hivatkozott KLEENCARE‑ítélet 32. pontja és Hi‑FOCuS‑ítélet 40. pontja). Ugyanakkor, a jelen ügyben a felszólalási osztály a felperest nem meghatározott dokumentumok, hanem mindenféle olyan okirat benyújtására hívta fel, amelyek a korábbi védjegy használatának igazolására alkalmasak. A felperest, mivel már mutatott be olyan okiratokat, amelyeket a felszólalási osztály nem tekintett a védjegy korábbi használatát bizonyító jellegűnek, semmi nem gátolta abban, hogy a fellebbezési tanács előtt új dokumentumokat mutasson be.
66 Az OHIM állításával ellentétben az új bizonyítékoknak a fellebbezési tanács előtt való elfogadása egyáltalán nem sérti a bejelentő védelemhez való jogát, amennyiben ez utóbbi a felszólalás alátámasztására felhozott korábbi jog védelmének fennállásáról és tényleges hatályáról megbizonyosodhat. Amennyiben, amint a jelen ügyben is, ezek az okiratok csakis a fellebbezési eljárásban válnak a vita részévé, a bejelentő védelemhez való joga nem sérül, amennyiben ez utóbbi a 40/94 rendelet 61. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezési tanács előtt vitathatja a korábbi jogok fennállását vagy hatályát. A jelen ügyben a beavatkozó a fellebbezési tanács előtt ezen okiratokkal kapcsolatban bármikor észrevételt tehetett volna. A fentiekre tekintettel az OHIM nem állíthatta volna azt, hogy a beavatkozó nem bizonyosodhatott meg a felszólalás alátámasztására felhozott korábbi jogok védelmének fennállásáról és tényleges hatályáról. Meg kell állapítani, hogy a vitatott okiratoknak a fellebbezési eljárás szakában való elfogadhatósága nem sérti a beavatkozó védelemhez való jogát, sem pedig a felek közötti fegyveregyenlőség elvét.
67 Nem meggyőző továbbá az OHIM‑nak az az érve, miszerint jelentősen meghosszabbítaná a közösségi védjegyek lajstromozását, ha a felek a fellebbezési tanács előtt is terjeszthetnének elő első ízben tényeket és bizonyítékokat. Sőt ellenkezőleg, az vezetett az eljárás meghosszabbodásához, hogy nem fogadták el a fellebbezési tanács előtt bemutatott kiegészítő fordítást (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Hi‑FOCuS‑ítélet 42. pontját).
68 Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkét azáltal, hogy nem vette figyelembe az előtte a felperes által a rendelet 59. cikkében megállapított határidőn belül bemutatott dokumentumokat (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Hi‑FOCuS‑ítélet 43. pontját).
69 Mindazonáltal meg kell vizsgálni e jogban való tévedésből levonandó következtetéseket. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis egy eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak más lett volna a tartalma (a Bíróság 209/78–215/78. és 218/78. sz., Van Landewyck és társai kontra Bizottság ügyben 1980. október 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1980., 2111. o.] 47. pontja és a 150/84. sz., Bernardi kontra Parlament ügyben 1986. április 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 1375. o.] 28. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑62/98. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben 2000. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑2707. o.] 283. pontja és a T‑279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑913. o.] 416. pontja). Ugyanakkor a 40/94 rendelet 63. cikke (2) és (3) bekezdésének együttes olvasata alapján a fellebbezési tanács határozatát csak akkor lehet hatályon kívül helyezni vagy megváltoztatni, ha az anyagi jogi vagy eljárásjogi szempontból jogellenes (az Elsőfokú Bíróság T‑247/01. sz., eCopy kontra OHIM [ECOPY] ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5301. o.] 46. pontja]).
70 A jelen ügyben nem zárható ki, hogy azok a bizonyítékok, amelyek figyelembevételét a fellebbezési tanács helytelenül elutasította, olyan természetűek lehetnek, amelyek a megtámadott határozat tartalmát megváltoztathatják. Ugyanis az – 1996. július 23‑tól 2001. július 23‑ig terjedő – tárgyidőszakra vonatkoznak, jóllehet a felszólalási osztály különösen azért utasította el a felszólalást, mert a bemutatott bizonyítékok között egyetlen 2000‑es keltezésű címke vonatkozott a tárgyidőszakra. E tekintetben nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy az OHIM helyett mérlegelje a kérdéses bizonyítékokat.
71 A fentiek összességének fényében a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükséges lenne a többi jogalapot megvizsgálni, vagy akár a felperes bizonyításfelvétel iránti kérelmének helyt adni. Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság arra is hivatkozik, hogy a felperes nem jelöli meg annak okát, hogy a kérdéses bizonyítékokat miért nem tudta bemutatni, és hogy miért volt szükség az Elsőfokú Bíróság beavatkozására.
A költségekről
72 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §-ának (3) bekezdése alapján az Elsőfokú Bíróság elrendelheti, hogy a beavatkozó maga viseli saját költségeit.
73 A jelen ügyben az OHIM és a beavatkozó pervesztes lett. Mindazonáltal a felperes nem kérte, hogy az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezzék a költségek viselésére.
74 Következésképpen el kell rendelni, hogy a felek maguk viseljék saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) második fellebbezési tanácsának 2003. július 9‑i (R 57/2003‑2. sz. ügy) határozatát hatályon kívül helyezi.
2) A La Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana felperes közösségi védjegy lajtromozásának elutasítására irányuló kérelmét, mint elfogadhatatlant, elutasítja.
3) A Baron Philippe de Rothschild SA beavatkozónak a felszólalás elfogadhatatlannak nyilvánítására irányuló kérelmét, amennyiben azt a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére alapítja, elutasítja.
4) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
5) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Cooke | García‑Valdecasas | Trstenjak |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2006. július 10‑i nyilvános ülésen.
E. Coulon | | R. García‑Valdecasas |