A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2020. március 10.(*)
„Halászat – A tenger biológiai erőforrásainak megőrzése– (UE) 2018/120 rendelet – A farkassügér (Dicentrarchus labrax) halászatára vonatkozó intézkedések – Egyesület által benyújtott megsemmisítés iránti kereset – EUMSZ 263. cikk – Végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktus – Az egyesület tagjainak közvetlen érintettsége – Elfogadhatóság – Az Unió hobbihorgászat szabályozására vonatkozó hatásköre – Jogbiztonság – Bizalomvédelem – Egyenlő bánásmód – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Arányosság – Az elővigyázatosság elve – Az egyesülési és vállalkozási szabadság”
A T‑251/18. sz. ügyben,
az International Forum for Sustainable Underwater Activities (IFSUA) (székhelye: Barcelona [Spanyolország], képviselik: T. Gui Mori és R. Agut Jubert ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: F. Naert és P. Plaza García, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: M. Morales Puerta, F. Moro és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2018. évre történő meghatározásáról, valamint az (EU) 2017/127 rendelet módosításáról szóló, 2018. január 23‑i (EU) 2018/120 tanácsi rendelet (HL 2018. L 27., 1. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: V. Valančius, elnökként eljárva, P. Nihoul (előadó) és J. Svenningsen bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. október 16‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes International Forum for Sustainable Underwater Activities (IFSUA) a spanyol jog szerint alapított nonprofit egyesület, amely az Európai Unió tagállamainak mintegy harminc különböző szervezetét tömöríti. E szervezetek sorában egyrészt a víz alatti tevékenységek és tengeri hobbihorgászat területén működő szövetségek, egyesületek és sportklubok, másrészt olyan vállalkozások találhatók, amelyek a víz alatti horgászathoz használt felszereléseket gyártanak vagy forgalmaznak.
2 A felperes feladata tagjainak érdekvédelme a tengeri környezetben folytatott, víz alatti tevékenység gyakorlásának keretében. Célja továbbá, hogy tagjainak ismeretei és tapasztalata révén befolyással legyen a tengeri környezet fenntartható hasznosítására vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályozásra. Egyébiránt állandó tagja a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) keretén belül működő hobbihorgászat‑értékelési munkacsoportnak. Ezen, tudományos és technikai jellegű munkacsoport a halakra, a fajok csoportjaira és a halászati területekre vonatkozó értékeléseket végez. Elsősorban biológiai szempontokon alapuló véleményeket bocsát ki, továbbá ajánlásokat fogalmaz meg a kifogások szintje vagy a technikai kísérőintézkedések tekintetében.
3 Az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése, valamint a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 354., 22. o.; a továbbiakban: KHP‑rendelet) által előírt részletes szabályoknak megfelelően az Európai Unió Tanácsa évente meghatározza és elosztja a halászati lehetőségeket.
4 2018. január 23‑án a Tanács elfogadta az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2018. évre történő meghatározásáról, valamint az (EU) 2017/127 rendelet módosításáról szóló, 2018. január 23‑i (EU) 2018/120 tanácsi rendeletet (HL 2018. L 27., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 90., 112. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet).
5 A megtámadott rendelet 2. cikkének (2) bekezdése, amelynek tárgya az említett rendelet alkalmazási köre, akként rendelkezik, hogy ez a rendelet a hobbihorgászatra is alkalmazandó, amennyiben arra a vonatkozó rendelkezések kifejezetten hivatkoznak.
6 A megtámadott rendelet 3. cikkének b) pontja úgy határozza meg a hobbihorgászatot, mint „a tengerek biológiai erőforrásainak nem kereskedelmi célú kiaknázására irányuló – például szabadidős, turisztikai vagy sportolási célú – halászati tevékenység”.
7 A megtámadott rendelet 9. cikkének (1)–(3) bekezdése a farkassügér kereskedelmi halászata tekintetében alkalmazandó intézkedésekről rendelkezik.
8 A megtámadott rendelet 9. cikkének (4) és (5) bekezdése a farkassügér két zónában történő hobbihorgászatát szabályozza.
9 A fenti 8. pontban említett első, északon található övezet a ICES által azonosított és meghatározott statisztikai övezeteket (a továbbiakban: ICES‑körzetek), vagyis a 4b, 4c és 7a‑7k ICES‑körzetet foglalja magában, amelyek az Északi‑tenger középső és déli részének, az Ír‑tengernek, Írország nyugati részének, a Porcupine‑padnak, a La Manche csatornának, a Bristoli csatornának, a Kelta‑tengernek és Írország délnyugati részének felelnek meg (a továbbiakban: első övezet).
10 Az első övezetben, a megtámadott rendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően, a kifogott farkassügéreket azonnal vissza kell engedni a tengerbe (a továbbiakban: kifogás‑visszaengedés). Az ezen övezetben kifogott farkassügéreket a hobbihorgászok nem tarthatják a fedélzeten, továbbá nem helyezhetik át, nem rakhatják át vagy rakodhatják ki.
11 A fenti 8. pontban említett második, nyugaton található övezet a 8a és 8b ICES‑körzetet foglalja magában, amelyek a Vizcayai‑öböl egy részének felelnek meg (a továbbiakban: második övezet).
12 A második övezetben a hobbihorgászok megtarthatják a farkassügérfogást, ám az egyedek száma, a megtámadott rendelet. 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően, horgászonként naponta legfeljebb 3‑ra korlátozódik.
Az eljárás és a felek kérelmei
13 A Törvényszék Hivatalához 2018. április 23‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
14 2018. június 7‑én benyújtott külön beadványaival a felperes kérelmet nyújtott be a megtámadott rendelet 2. cikke (2) bekezdése és a 9. cikke (4) és (5) bekezdése végrehajtásának felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedések iránt. 2018. augusztus 20‑i IFSUA kontra Tanács (T‑251/18 R, nem tették közzé, EU:T:2018:516), végzésével a Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította, míg a költségekről nem határozott.
15 A Törvényszék Hivatalához 2018. augusztus 10‑én érkezett beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2018. szeptember 17‑i határozatában a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást. A beavatkozó a megadott határidőn belül beadta beadványait, és a többi fél benyújtotta azokra tett észrevételeit.
16 A Törvényszék, eljárási szabályzata 89. cikkének (3) bekezdése alapján, pervezető intézkedés címén írásbeli kérdéseket tett felel a felperesnek, és felhívta a többi felet a felperes válaszára adott észrevételeinek előterjesztésére.
17 A Törvényszék a 2019. október 16‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait.
18 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendelet 2. cikkének (2) bekezdését és 9. cikkének (4) és (5) bekezdését;
– semmisítse meg az említett rendelet e rendelkezésekre vonatkozó preambulumbekezdéseit.
19 A felperes a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeiben elállt a megtámadott rendelet 2. cikke (2) bekezdésének vitatásától.
20 A tárgyaláson a felperes pontosította, hogy a kereset, ellentétben a keresetlevél első oldalának 2. bekezdésében foglaltakkal, nem a megtámadott rendelet preambulumbekezdései ellen irányul, a tárgyalásról készült jegyzőkönyv tehát ezt rögzítette.
21 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet részben mint elfogadhatatlant és a fennmaradó részében mint megalapozatlant utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
22 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant és mint megalapozatlant utasítsa el;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
23 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék előtti eljárás folyamán a felperes elállt kereseti kérelmeitől egyrészt a megtámadott rendelet 2. cikkének (2) bekezdése ellen irányuló, másrészt a megtámadott rendelet 2. cikkének (2) bekezdésére és 9. cikkének (4) és (5) bekezdésére vonatkozó része tekintetében, következésképpen e kereseti kérelmek tekintetében nem kell határozni.
Az elfogadhatóságról
A megtámadott rendelkezések elválasztható jellegéről
24 A Bizottság szerint a kereset elfogadhatatlan, amennyiben az a megtámadott rendelet részleges megsemmisítésére irányul. Ugyanis, ellentétben az ítélkezési gyakorlat által megköveteltekkel, az említett rendelet 9. cikkének (4) és (5) bekezdése, amelyeknek a felperes a megsemmisítését kéri (a továbbiakban: megtámadott rendelkezések) nem választhatók el a megtámadott rendelet fennmaradó részétől.
25 E tekintetben, jóllehet a Bizottság beavatkozó féli minőségében, az eljárási szabályzat 142. cikkének (3) bekezdésének értelmében nem hozhat fel saját kezdeményezésére elfogadhatatlansági kifogást (lásd ebben az értelemben: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 36. pont), a Törvényszéknek mindenképpen meg kell vizsgálnia a szóban forgó kérdést, mivel a kereset elfogadhatósága közrendi kérdés (lásd ebben az értelemben: 2017. január 25‑i Internacional de Productos Metálicos kontra Bizottság ítélet, T‑217/16, nem tették közzé, EU:T:2017:37, 24 pont; 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 36. pont).
26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi aktus részleges megsemmisítését csak akkor mondhatja ki az uniós bíróság, ha a megsemmisíteni kért elemek a jogi aktus egyéb elemeitől elválaszthatók. Nem ez az eset áll fenn például akkor, ha az uniós jogi aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma változna (lásd: 2006. június 27‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑540/03, EU:C:2006:429, 27. és 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A jelen ügyben a megtámadott rendelkezéseknek különös tárgyuk volt, jelesül a farkassügér meghatározott övezetekben történő hobbihorgászata, és ebben eltértek a megtámadott rendelet egyéb rendelkezéseiben, különösen 9. cikkének (1)‑(3) bekezdésében foglalt rendelkezéseitől, amelyek tárgya az e halat érintő kereskedelmi halászat volt, jóllehet ezen utóbbi rendelkezések ugyanazon földrajzi övezetekre vonatkoztak.
28 Más szóval, a megtámadott rendelkezéseknek a felperes által kért megsemmisítése nem befolyásolná – amennyiben a Törvényszék e kérelemnek helyt adna – a megtámadott rendelet, különösen e rendelet 9. cikke (1)–(3) bekezdésének egyéb, a kérelemmel nem érintett rendelkezéseinek lényegét, tekintettel arra, hogy a farkassügér kereskedelmi halászatának ezen utóbbi rendelkezések tárgyát képező korlátozásai nem sérülnének.
29 Meg kell állapítani tehát, hogy a megtámadott rendelkezések elválaszthatók a megtámadott rendelet más rendelkezéseitől, és az említett rendelet részleges megsemmisítése iránti kérelem elfogadható.
A kereshetőségi jogról
30 A Tanács és a Bizottság szerint a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel a felperes nem teljesíti az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében ahhoz előírt feltételeket, hogy valamely természetes vagy jogi személy eljárást indíthasson.
31 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”.
32 A felperes azt állítja, hogy helyzete megfelel az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett utolsó esetnek, mivel, állítása szerint, a megtámadott rendelkezések rendeleti jellegű jogi aktusok, nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket, és tagjait közvetlenül érintik.
33 E tekintetben először is ki kell emelni, hogy – amint azt a jogvita valamennyi fele elismerte – a megtámadott rendelkezések az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett rendeleti jellegűek.
34 Ugyanis a „rendeleti jellegű jogi aktus” e rendelkezés szerinti fogalma az általános hatályú jogi aktusokra vonatkozik, a jogalkotási aktusok kivételével (2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 60. és 61. pont).
35 Egyrészt a megtámadott rendelkezések általános hatályúak, mivel objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandók, és általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejtenek ki joghatást.
36 Másrészt a megtámadott rendelkezések nem jogalkotási jellegűek, mivel, hasonlóan az azokat magában foglaló, megtámadott rendelethez, az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésen alapulnak, és azokat a Tanács a Bizottság javaslatára, az Európai Parlament beavatkozása nélkül, nem jogalkotási eljárás keretében fogadta el (2017. február 10‑i végzés, Acerga kontra Tanács, T‑153/16, nem tették közzé, EU:T:2017:73, 33. pont).
37 Másodszor meg kell állapítani, hogy – amint abban a jogvita felei egyetértenek – a megtámadott rendelkezések maguk határozzák meg a farkassügér szóban forgó, két övezetben történő és különösen a hobbihorgászokra hatást kifejtő hobbihorgászatának korlátozásait, anélkül, hogy végrehajtási intézkedésekre lenne szükség akár uniós, akár tagállami szinten.
38 Harmadszor, a megtámadott rendelkezések közvetlenül érintik a felperes egyes tagjait, jelesül először is a Fédération nautique de pêche sportive en apnée‑t (FNPSA), másodszor a Fédération de la chasse sous‑marine passiont (FCSMP), harmadszor az Emerald Water Normandie Spearfishinget.
39 Az FNPSA ugyanis Pau városban (Pyrénées‑Atlantiques megye, Franciaország) székhellyel rendelkező nonprofit szervezet, amelynek célja, az alapító okiratában foglaltakkal összhangban, a szabadtüdős sporthorgászai tevékenység előmozdítása, szervezése és fejlesztése, valamint a tengeri környezet megfigyelése, megismerése, védelme és helyreállítása. Ezen egyesület tagjai szervezetek és olyan természetes személyek, akik engedéllyel rendelkeznek a szabadtüdős sporthorgászat gyakorlására. Az FNPSA tagjainak sorában szerepelnek a víz alatti horgászatot gyakorló személyek is.
40 Az FCSMP ugyancsak nonprofit egyesület, amelynek székhelye Ollioules‑ban (Var megye, Franciaország) található, és amelynek tagjai – alapító okiratával összhangban – víz alatti horgászok. Célja többek között a víz alatti szabadidős horgászatnak mint kulturális és sportörökségnek a fenntartása, továbbá az ahhoz minél nagyobb számban, különösen a fiatalok részéről történő hozzáférésnek és e tevékenység gyakorlásának a védelme, valamint annak a horgászat más típusaival azonos kezelése.
41 Ami az Emerald Water Normandie Spearfishinget illeti, olyan egyesületről van szó, amelynek célja a víz alatti horgászat helyi, regionális vagy akár országos szinten történő előmozdítása bármilyen hordozón folytatott információs kampány és média segítségével, versenyek és események szervezése, valamint bármely más rendelkezésre álló törvényes eszköz útján. Székhelye Le Havre‑ban (Seine‑Maritime, Franciaország) található, aktív tagjai legalább 16 évet betöltött személyek, akik orvosi igazolást nyújtottak be arról, hogy nincs számukra orvosi ellenjavallata a szabadtüdős merülés és a víz alatti horgászat gyakorlásának.
42 A Bizottság azt állítja, hogy e három egyesület horgász tagjai nem a megtámadott rendelkezések által érintett földrajzi övezetekben tevékenykednek, amely ténynek – álláspontja szerint – a kereset elfogadhatatlanságát kell eredményeznie.
43 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint arra a fenti 8‑11. pont rámutat, a megtámadott rendelkezések a farkassügér két meghatározott földrajzi övezetben, jelesül egyrészt az első övezetben, másrészt a második övezetben történő hobbihorgászatára vonatkoznak.
44 A jelen ügyben a felperes mindhárom érintett egyesület tekintetében benyújtott egy‑egy, elnökük által aláírt igazolást arról, hogy tagjaik az első övezetben tevékenykednek, ahol is a víz alatti horgászatot gyakorolják. Ezt az információt a Tanács nem vitatta. E körülmények között, az ezen egyesületek által benyújtott dokumentumok vizsgálatát követően megállapítható, hogy az elfogadhatóság feltétele az ezen övezet tekintetében alkalmazandó rendelkezések tárgyában bizonyítást nyert.
45 Ezenkívül a felperes a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszaiban jelezte, hogy egyik egyesülete, az FNPSA, a második övezetben szervezte meg a francia víz alatti horgászati bajnokságot 2018‑ban, következésképpen az elfogadhatósági feltétel ezen övezet tekintetében ugyancsak bizonyítást nyer.
46 Ugyanerre vonatkozólag a felperes a tárgyaláson benyújtott egy, az FNPSA elnökétől származó nyilatkozatot, amelyben az áll, hogy a megtámadott rendelkezések alkalmazásában a farkassügér második övezetben történő befogását a 2018‑as bajnokság alatt három egyedre korlátozták.
47 A szóban forgó nyilatkozatban az FNPSA elnöke kifejti egyebekben, hogy a megtámadott rendelkezések hatálybalépése az ezen egyesület által többek között a második övezetben szervezett versenyekre történő jelentkezések számának csökkenését eredményezte.
48 A Tanács és a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó nyilatkozat nem vehető figyelembe, mivel azt megkésve nyújtották be.
49 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott rendelkezéseknek az FNPSA által szervezett versenyekre történő jelentkezések számára gyakorolt hatása a megtámadott rendelkezések hatálybalépését követően fokozatosan érződik, ami megmagyarázza, hogy a felperes e jelenséget nem észlelhette a tárgyalást megelőzően, következésképpen azt kizárólag e fórumon hozhatta a Törvényszék tudomására.
50 Ezen okoknál fogva a szóban forgó nyilatkozatot, amelyet a felperes a tárgyaláson nyújtott be, elfogadhatónak kell nyilvánítani az eljárási szabályzat 85. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában, amely az új dokumentumok Törvényszék elé történő terjesztését szabályozza.
51 E tényezőkre tekintettel a Törvényszék megállapítja egyrészt, hogy a három szervezet, amelynek helyzete a fenti vizsgálat tárgyát képezte, olyan tagokat számlál soraiban, akik a megtámadott rendelkezésekkel érintett övezetekben hobbihorgászattal foglalkoznak, vagy horgászversenyeket szerveznek, másrészt hogy az érintett szervezetek és horgászok jogi helyzetét az említett rendelkezések közvetlenül érintik, amennyiben e személyek tevékenységük gyakorlása során szembesültek az ezekben előírt korlátozásokkal.
52 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyesületek többek között akkor indíthatnak keresetet az uniós bíróság előtt, ha olyan tagokkal rendelkeznek, amelyek a maguk részéről teljesítik az EUMSZ 263. cikkben előírt elfogadhatósági feltételeket (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑i Molinos Río de la Plata és társai kontra Tanács ítélet, T‑112/14–T‑116/14 és T‑119/14, nem tették közzé, EU:T:2016:509, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Következésképpen a felperest, amely a megtámadott rendelkezésekkel érintett horgászokat tömörítő szervezeteket foglal magában, e rendelkezések közvetlenül érintik.
54 A fenti megfontolások fényében a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
55 Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következőkre alapított négy jogalapra hivatkozik:
– az Unió hatáskörének hiánya arra, hogy a megtámadott rendelkezések útján fellépjen a hobbihorgászat területén;
– a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértése;
– az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértése;
– az arányosság elvének, valamint az egyesülési és vállalkozási szabadságnak a megsértése.
56 A harmadik és negyedik jogalap kizárólagos jelleggel a megtámadott rendelet 9. cikkének (4) bekezdését érinti.
Az első, az Unió hatáskörének hiányára alapított jogalapról
57 A felperes azt állítja, hogy az Unió nem rendelkezett hatáskörrel a farkassügér hobbihorgászatának szabályozására, amint azt tette a megtámadott rendelkezésekben.
58 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a fellebbezők érvelését.
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendeletet, amint az preambulumából kitűnik, az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésének alapján fogadták el, amely az EUM‑Szerződés mezőgazdaságra és halászatra vonatkozó III. részében található, és amelynek értelmében „[a] Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el […] a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan”.
60 Az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja értelmében az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök alkalmazandók a mezőgazdaság és halászat területén.
61 Az Unióra a mezőgazdaság és halászat területén ruházott megosztott hatásköröket az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja ugyanakkor korlátozással látja el, mivel az e politika keretében elfogadott intézkedések már nem megosztott hatáskör alá, hanem kizárólagos hatáskör alá tartoznak, amennyiben tárgyuk a tenger biológiai erőforrásainak megőrzése, amely területen, az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján, az Unió ilyen hatáskörrel rendelkezik.
62 Márpedig a megtámadott rendelkezések a tenger biológiai erőforrásai megőrzésére irányuló cél megvalósítása érdekében kerültek elfogadásra az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdés értelmében vett halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedések keretében.
63 A megtámadott rendeletet ugyanis, amint arra (1) preambulumbekezdése rámutat, egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a halászati lehetőségek 2018. évre történő meghatározása érdekében fogadták el.
64 Ennek keretében, és amint az kitűnik a megtámadott rendelet (7) és (8) preambulumbekezdéséből, a Tanács jelentős mértékben csökkenteni kívánta a farkassügér halandóságát, miután kézhez vette az ICES szakvéleményét, amely egyrészt aggodalomra okot adó információkat tartalmaz e hal állományának alakulásáról, másrészt olyan ajánlásokat fogalmaz meg, amelyek megőrzési intézkedések elfogadását ösztönzik.
65 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezéseknek az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése értelmében vett halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedések keretében történő elfogadásával az uniós jogalkotó az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontja által ráruházott kizárólagos hatáskör területén lépett fel.
66 Ezt az értékelést nem kérdőjelezik meg a felperes érvei.
67 Először is, a felperes azt állítja, hogy az Unióra a halászat és mezőgazdaság területén ruházott hatáskör a kereskedelmi tevékenységekre korlátozódik, és nem terjed ki a hobbihorgászatra, aminek az a következménye álláspontja szerint, hogy a megtámadott rendelkezéseket nem fogadhatták volna el e politika keretében.
68 Márpedig az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése értelmében a Tanács, a Bizottság javaslata alapján, intézkedéseket fogad el az árak, a lefölözések, a támogatások és a mennyiségi korlátozások rögzítésére, továbbá a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.
69 Ekként az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése nem állít fel különbséget a halászati tevékenységek között annak alapján, hogy azok kereskedelmi jellegűek, vagy sem, kizárólag magát a tevékenységet veszi figyelembe, vagyis a rendelkezésre álló forrásokon történő halfogást.
70 A jelen ügyben a megtámadott rendelkezések tartalma rávilágít, hogy azokat az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésének utolsó tagmondata alapján fogadták el, amely lehetővé teszi a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslatára meghatározza a halászati lehetőségeket.
71 Tárgyát tekintve az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése egyrészt arra irányul, hogy a lehetőséget elossza a halászok között, de másrészt arra is, hogy a rendelkezésre álló állományokat kezelje e tevékenység fenntarthatóságának biztosítása érdekében.
72 Következésképpen, az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdés által követett cél megvalósításának biztosításához lehetséges, hasznos, sőt szükséges is volt, hogy a Tanács a megtámadott rendelkezések elfogadása során figyelembe vegyen minden olyan tevékenységet, amely hatással lehet a farkassügér‑állomány állapotára és annak helyreállítására, függetlenül attól, hogy e tevékenységek kereskedelmi jellegűek, vagy sem.
73 Másodszor, a felperes úgy véli, hogy a hobbihorgászat nem lett volna szabályozható a mezőgazdasági és halászati politika címén, mivel az említett tevékenység a sport és az idegenforgalom körébe tartozik, amelyek tekintetében az Unió hatásköre, az EUMSZ 6. cikk d) és e) pontjának megfelelően, a nemzeti kezdeményezések összehangolására korlátozódik.
74 E tekintetben a felperes a KHP‑rendelet (3) preambulumbekezdését idézi, amely – álláspontja szerint – hatáskört ruház a tagállamokra a hobbihorgászati tevékenységek szabályozása tekintetében.
75 E tekintetben ki kell emelni, hogy a KHP‑rendelet felperes által idézett (3) preambulumbekezdésének tartalma más, mint amelyet a felperes tulajdonít neki.
76 A KHP‑rendelet (3) bekezdése ugyanis két tagmondatból áll, amelyek közül az első rámutat, hogy „[a] hobbihorgászat jelentős hatást gyakorolhat a halászati erőforrásokra, a második pedig, hogy „ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezeket oly módon folytassák, ami összhangban van a közös halászati politika célkitűzéseivel”.
77 A KHP‑rendelet (3) bekezdésének első tagmondata tehát kiemeli azt a hatást, amelyet a hobbihorgászat a halállományokra gyakorolhat, ezzel egy olyan fellépés jelentőségét, amely a biológiai források megőrzésének biztosítására irányul, a jelen keresettel megtámadott rendelkezések által végrehajtott fellépésekhez hasonlóan.
78 Ami a KHP‑rendelet (3) preambulumbekezdésének második tagmondatát illeti, az egyfajta óvatosságot követel meg a tagállamoktól annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeket a közös halászati politikával összhangban folytassák.
79 Az ilyen követelmény általánosságban megfelel annak a hatáskörnek, amelyet a nemzeti hatóságok számára elismernek az uniós jog végrehajtása során, és az nem értelmezhető akként, hogy különös jogalkotási hatáskört ismernének el a tagállamok számára a hobbihorgászat tekintetében.
80 Ellenkezőleg: a KHP‑rendelet (3) preambulumbekezdése azzal, hogy kiemeli a közös halászati politika keretében meghatározott célkitűzések tiszteletben tartásának biztosításához fűződő jelentőséget, feltételezi, hogy intézkedéseket fogadtak el e célkitűzések meghatározása céljából, ami, az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában, az uniós intézmények részéről a szerződések által rájuk ruházott egyes hatáskörök keretében történő beavatkozást feltételez.
81 A KHP‑rendeletnek a felperes által hivatkozott (3) preambulumbekezdése tehát távolról sem támasztja alá azt az álláspontot, amely szerint a tagállamok hatáskörrel rendelkeznek a farkassügér hobbihorgászatának szabályozására, inkább a Tanács és a Bizottság álláspontját erősíti, amely szerint intézkedéseket kell hozni a tenger biológiai erőforrásai megőrzésének biztosítása érdekében, és ezen intézkedések jogalapja a EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontja és az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése.
82 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy mivel a megtámadott rendelkezések meghatározzák, hogy miként gyakorolható a farkassügér hobbihorgászata, azok a harmonizációval rokoníthatók, és a Tanácsnak egy adott gazdasági ágazat szabályozására irányuló szándékát tükrözik.
83 Márpedig egy ilyen beavatkozás ellentétes lenne az EUM‑Szerződéssel, amint azt a Bíróság kimondta a 2000. október 5‑i Németország kontra Parlament és Tanács ítéletben (C‑376/98, EU:C:2000:544), amellyel hatályon kívül helyezett egy, a dohánnyal kapcsolatos különböző tevékenységek tekintetében alkalmazandó nemzeti intézkedéseket harmonizáló irányelvet azzal az indokkal, hogy az uniós jogalkotó túllépte hatáskörét.
84 Ezen érvelés elutasításához elegendő megjegyezni, hogy a 2000. október 5‑i Németország kontra Parlament és Tanács ítéletben (C‑376/98, EU:C:2000:544) a Bíróság megsemmisítette azt az irányelvet, amelynek jogszerűségét lényegében azért vitatták, mert az adott tárgyra vonatkozó bármely harmonizáció kifejezett kizárását megkerülték, míg a jelen ügyben nincs ilyen kizárás, és mindenesetre, amint az a jelen ítélet 57‑65. pontjából kitűnik, megtámadott rendeletet kifejezett és megfelelő jogalap alapján fogadták el.
85 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A második, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapuló jogalapról
86 A felperes azt állítja, hogy az uniós jogalkotó azzal, hogy korlátozta a farkassügér hobbihorgászatát, radikális és előre nem látható módon módosította a hobbihorgászatra alkalmazandó szabályokat, és megsértette egyrészt a jogbiztonságot, másrészt azt a jogos bizalmat, amelyet korábbi fellépéseivel keltett.
87 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a fellebbezők érvelését.
88 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve megköveteli egyrészt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másrészt hogy a jogalanyok előre láthassák azok alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 11‑i Călin ítélet, C‑676/17, EU:C:2019:700, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 Az ítélkezési gyakorlat pontosítja, hogy a jogbiztonság elvének a folyománya az uniós közigazgatást terhelő, a jogos bizalom védelmére vonatkozó kötelezettség, amennyiben e közigazgatás megalapozott reményeket ébreszt egy felperesben (lásd ebben az értelemben: 2016. november 29‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, T‑103/12, nem tették közzé, EU:T:2016:682, 150. pont).
90 Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat szerint nem táplálható jogos bizalom olyan terület alá tartozó helyzet fennmaradása iránt, amely módosítható (lásd ebben az értelemben: 2014. június 18‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑260/11, EU:T:2014:555, 87. pont).
91 Márpedig a halászati műveletekre vonatkozó szabályok módosításának lehetősége szervesen kapcsolódik a közös halászati politikához, amely olyan területnek tekinthető, amelyen az uniós intézmények mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, lehetővé téve számukra a gazdasági helyzet változásaihoz való alkalmazkodást (lásd ebben az értelemben: 2014. június 18‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑260/11, EU:T:2014:555, 87. pont), és mindenképpen kapcsolódik az érintett halállomány alakulásához (lásd ebben az értelemben: 2019. április 30‑i Olaszország kontra Tanács [földközi‑tengeri kardhalra vonatkozó halászati kvóta] ítélet, C‑611/17, EU:C:2019:332, 30. és 58–61. pont; 2017. január 11‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑128/15, EU:C:2017:3, 50–52. pont).
92 Amint az következik többek között a fenti 64. pontból, az uniós jogalkotó a jelen esetben olyan helyzettel szembesült, amelyben először is a farkassügér‑állomány aggasztó volt, másodszor a hobbihorgászat hozzájárult e hal halandóságához, harmadszor az elővigyázatosság elve – az ICES szerint – egyrészt azt diktálta, hogy megtiltsák egyrészt az említett hal első övezetben folytatott ilyen formájú horgászatából származó egyedeinek kifogását, másrészt a második övezetben ezek számának jelentős mértékű csökkentését.
93 Ilyen körülmények között az uniós jogalkotó jogszerűen élhetett az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában ráruházott hatáskörével rendelkezéseknek az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése alapján történő elfogadásával, mivel az ítélkezési gyakorlat szerint nem lehet a bizalomvédelem elvére hivatkozni, amikor – és ez áll fenn a közös halászati politika esetében – a vitatott intézkedések meghozatalának lehetőségét uniós jogi rendelkezés írja elő (lásd ebben az értelemben: 2011. március 17‑i AJD Tuna ítélet, C‑221/09, EU:C:2011:153, 75. pont).
94 Ezt az értékelést nem kérdőjelezik meg a felperes érvei.
95 Először is, a felperes azt állítja, hogy a tenger biológiai erőforrásainak megőrzése céljából korábban elfogadott intézkedések nem szabályozták a hobbihorgászatot, ami alapján úgy vélte, hogy az ilyen típusú tevékenység nem tartozik a Tanács által jelenleg gyakorolni kívánt hatáskör alá.
96 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezések a szabályozási keret folyamatosságába illeszkednek, amennyiben 2015‑től kezdve a 43/2014/EU rendeletnek és az (EU) 2015/104 rendeletnek egyes halászati lehetőségek tekintetében történő módosításáról szóló 2015. március 25‑i (EU) 2015/523 tanácsi rendelettel, (HL 2015. L 84., 1. o.) a hobbihorgászattal kifogható farkassügéregyedek számát korlátozó hasonló intézkedéseket fogadtak el.
97 Ugyanilyen típusú intézkedést fogadtak el 2016‑ban az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2016. évre történő meghatározásáról és az (EU) 2015/104 rendelet módosításáról szóló, 2016. január 22‑i (EU) 2016/72 tanácsi rendelettel (HL 2016. L 22., 1. o.), valamint 2017‑ben az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról szóló, 2017. január 20‑i (EU) 2017/127 tanácsi rendelettel (HL 2017. L 24., 1. o.).
98 Meg kell állapítani tehát, hogy – ellentétben a felperes állításával – a megtámadott rendelkezések nem tekinthetők az első olyan rendelkezéseknek, amelyek tárgya a hobbihorgászat európai vizekben történő korlátozása, sem, közelebbről, a farkassügér e vizekben történő hobbihorgászatának korlátozása.
99 Márpedig a jogos bizalom fennállásához több feltétel teljesülése szükséges, köztük az, hogy az uniós közigazgatásnak pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásokból származó ígéreteket kell tennie az érintettnek (lásd: 2018. november 15‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T‑207/10, EU:T:2018:786, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
100 Tekintettel a korábbi intézkedések fennállására, a jelen ügyben nem állapítható meg, hogy a felperes olyan pontos, feltétel nélküli és egybehangzó tájékoztatást kapott, amely alapján azt hihette a megtámadott rendelkezések elfogadásának időpontjában, hogy az Unió nem vagy már nem szándékozik szabályozni a farkassügér érintett övezetekben való hobbihorgászatát.
101 Másodszor, a felperes azt állítja, hogy jogos elvárást keltett benne a tengerügyi és halászati biztos 2011‑ben tett nyilatkozata.
102 Vitathatatlan, hogy – amint azt a felperes állítja – az e területekért akkoriban felelős biztos 2011‑ben, egy, az Európai Parlament által szervezett vita alkalmával kijelentette az alábbiakat:
„A hobbihorgászat nem tartozik […] az U[nió] hatáskörébe. Az Európai Bizottság nem […] tartozik felelősséggel, és mindezen problémákat a nemzeti kormányoknak kell kezelniük […]. A Bizottság felelőssége kizárólag annak biztosítása, hogy hobbihorgászat esetén a terméket ne lehessen értékesíteni. Minden más a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik”.
103 Mindazonáltal, a fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az uniós közigazgatásnak pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásokból származó ígéreteket kell tennie az érintettnek ahhoz, hogy az utóbbiban jogos elvárást keltsen.
104 Márpedig a jelen ügyben e követelmények közül legalább kettő nem teljesül.
105 Egyrészt a szóban forgó nyilatkozat nem keletkeztethet „egybehangzó” ígéreteket, mivel csak egy biztos elszigetelt és informális állásfoglalásáról van szó, a tárgyra vonatkozó minden rendeletjavaslatot ezen intézmény testületének kell jóváhagynia, és e nyilatkozat mindenképpen nyilvánvaló ellentmondásban van a fenti 96. és 97. pontban említett uniós szabályozással.
106 Másrészt a szóban forgó nyilatkozat nem mutat a jogos bizalom keltéséhez szükséges „feljogosított” jelleget, mivel a halászati lehetőségek meghatározása és elosztása területén az intézkedéseket a Tanácsnak és a Parlamentnek kell elfogadnia, és a Bizottság szerepe a jogalkotás‑kezdeményezésre és a jogalkotó által hozott határozatok végrehajtására korlátozódik.
107 Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére vonatkozó első jogalapról
108 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezések egyike, nevezetesen a megtámadott rendelet 9. cikkének (4) bekezdése sérti az „egyenlőség elvét azzal, hogy tiltott hátrányos megkülönböztetést vezet be”.
109 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a fellebbezők érvelését.
110 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód biztosítására vonatkozó kötelezettség az Uniós jog általános elve, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta). 20. és 21. cikke mond ki.
111 Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve megköveteli egyrészt, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, másrészt, hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektív és észszerű szempont alapján igazolható, és arányos az elérni kívánt céllal (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑i Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet, C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2004. március 16‑i Afari kontra BCE ítélet, T‑11/03, EU:T:2004:77, 65. pont).
112 Amikor az uniós jogalkotó széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, mint a közös halászati politika esetén, az arányosság vizsgálatát annak meghatározására kell korlátozni, hogy az eltérő bánásmód nyilvánvalóan nem megfelelő vagy önkényes jelleget mutat‑e a jogalkotó által követett célhoz képest, függetlenül attól, hogy ezen intézkedés az egyetlen vagy a lehető legjobb volt‑e (lásd ebben az értelemben: 1982. szeptember 15‑i Kind kontra EGK, 106/81, EU:C:1982:291, 24. pont).
113 A harmadik jogalap két részből áll, amelyekkel a felperes azt állítja, hogy a jelen ügyben a megtámadott rendelkezések tiltott hátrányos megkülönböztetést vezettek be egyrészt a kereskedelmi halászat és a hobbihorgászat, másrészt a hobbihorgászat különböző formái között.
– A harmadik jogalap első, a kereskedelmi halászat és a hobbihorgászat közötti hátrányos megkülönböztetésre alapított részéről
114 A felperes először is azt állítja, hogy az uniós jogalkotó nem vonhatott volna ugyanazon szabályozási keret alá olyan eltérő tevékenységeket, mint amilyen a kereskedelmi halászat és a hobbihorgászat.
115 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elvének az eltérő helyzetek azonos kezelés által történő megsértése azt feltételezi, hogy az érintett helyzetek nem hasonlók valamennyi, az ezeket jellemző tényező fényében, amely tényezőket a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni, tekintetbe véve ezenfelül azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik (lásd ebben az értelemben: 2014. június 18‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑260/11, EU:T:2014:555, 93. pont).
116 Márpedig a jelen ügyben a kereskedelmi halászat és a hobbihorgászat hasonlónak tekinthető a megtámadott rendelkezések által követett alapvető cél fényében, mivel mind az egyik, mind a másik hatással van a farkassügér‑populációra, amelynek védelme e rendelkezések célja, miáltal a felperes érvelésének nem adható hely.
117 Másodszor, feltételezve, hogy a két tevékenység hasonlónak tekinthető, a felperes arra hivatkozik, hogy a kereskedelmi halászatot és a hobbihorgászatot elfogadhatatlan módon eltérően kezelik, amennyiben a megtámadott rendelkezésekben az első tekintetében időszakos tilalmat alkalmaznak a kereskedelmi halászat minden egyes típusának megfelelő kivételekkel ellátva, míg az utóbbit érintő korlátozások a farkassügér hobbihorgászatának minden formájára vonatkoznak.
118 E tekintetben ki kell emelni, hogy – amint arra a felperes rámutat – a megtámadott rendelet 9. cikke eltérő bánásmódot vezet be a hobbihorgászat és a kereskedelmi halászat között, amennyiben az első engedélyezett az első övezetben, míg a második tekintetében a farkassügér megtartása az év bizonyos időszakaiban, bizonyos feltételek mellett engedélyezett.
119 Azt is meg kell határozni, a fenti 111. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban, hogy a szóban forgó két tevékenység közötti ezen eltérő bánásmódot igazolja‑e objektív és észszerű ok.
120 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kereskedelmi halászatot egyrészt olyan személyek gyakorolják, akiknek ez a foglalkozásuk, másrészt az – legalábbis potenciálisan – a fogyasztók egészét érinti. Ezzel szemben a hobbihorgászat szabadidős tevékenység, noha közvetve hatással lehet a vállalkozásokra, főként azokra, amelyek az e tevékenység során használt felszerelést forgalmazzák.
121 Úgy tűnik tehát, hogy a két szóban forgó tevékenység eltérő kezelése, amelyet a megtámadott rendelkezések fenntartanak, e tevékenységek jellegéhez kapcsolódik, és a közös halászati politika keretében követett célok vonalába illeszkedik. Ugyanis, amint arra a KHP‑rendelet 2. cikkének (1) bekezdése rámutat, az uniós politika célja többek között „biztosítani […], hogy a halászati és az akvakultúra‑tevékenységek […] kezelés[e] összhangban legyen a gazdasági, a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszer‑ellátás biztosításához”.
122 A kereskedelmi halászat gazdasági jellege igazolhatja tehát azt a figyelmet, amelyet az uniós jogalkotó az általa elfogadni tervezett korlátozások által a kereskedelmi halászat minden egyes formájára gyakorolt hatásra, és e korlátok kiigazítására fordít akként, hogy egyes esetekben csak az elkerülhetetlen, járulékos fogást tűri meg, más esetekben pedig csak egy bizonyos arányú, előirányzott farkassügérfogást engedélyez.
123 Másrészt meg kell jegyezni, hogy a fenti 111‑112. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, a szóban forgó két tevékenység eltérő kezelése nem nyilvánvalóan nem megfelelő vagy önkényes egy szabadidős tevékenység tekintetében, amennyiben a szóban forgó szabályozás célja a tenger biológiai erőforrásainak megőrzése és végső soron annak garantálása, hogy e tevékenység újból, akadálytalanul folytatható legyen, amint az állományokat helyreállítják.
124 A harmadik jogalap első részét tehát el kell utasítani.
– A hobbihorgászat különböző formái közötti hátrányos megkülönböztetésre alapított harmadik jogalapról
125 A felperes úgy véli, hogy a megtámadott rendelkezések a hobbihorgászaton belül hátrányos megkülönböztetést vezetnek be egyrészt a víz alatti horgászat, másrészt a hobbihorgászat körébe tartozó egyéb tevékenységek között.
126 Ezzel összefüggésben a felperes lényegében azt állítja, hogy a kereskedelmi halászatra vonatkozó szabályok figyelembe veszik a halászati iparban alkalmazott különböző halászati módokat, és megszervezik az uniós jogalkotó által megtűrt halandósági ráta elosztását oly módon, hogy az biztosítsa, hogy egyetlen meghatározott halászati mód se szenvedjen különös hátrányt a megtámadott rendelet 9. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt korlátozások hatásaként.
127 Más a helyzet a hobbihorgászat esetében, mivel az uniós jogalkotó azzal, hogy kizárólag a kifogást‑visszaengedést engedélyezi, amely azt jelenti, hogy a kifogott halat ezt követően visszaengedik a tengerbe, gyakorlatilag megtiltotta a víz alatti horgászatot, amely jellegénél fogva puska, vagy legalábbis lövedék használatát feltételezi, ami a hal elpusztulását eredményezi, és megakadályozza, hogy a halat azt követően élve visszadobják a tengerbe.
128 A hal kifogásának‑visszaengedésének engedélyezése tehát a hobbihorgászat címén alkalmazott különféle módok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezet, amely annál is kevésbé indokolt, mert egyrészt a víz alatti horgászat halállományra gyakorolt hatása korlátozott, másrészt a hobbihorgászat e formája jellegénél fogva különösen szelektív.
129 Egy, a felperes által benyújtott tanulmányból kitűnik ugyanis, hogy a víz alatti horgászat számlájára valójában kevesebb fogás írható, mint a hobbihorgászat más formáinak számlájára, mivel az a farkassügér vonatkozásában csak a hobbihorgászat által realizált fogások hozzávetőleg 5,5%‑áért felelős.
130 Egyébiránt a víz alatti horgászat megköveteli a horgásztól, hogy lövés előtt megcélozza áldozatát, ami azt jelenti, hogy előzetesen el kell döntenie, hogy az egyed az érintett fajba tartozik‑e, és megfelel‑e a törvény által előírt minimális méretbeli követelményeknek.
131 E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint azt tanács helytállóan kiemeli – a víz alatti horgászat szinte elkerülhetetlenül, jellegénél fogva, a hal elpusztulását eredményezi, mivel azzal jár, hogy a halat e mozgásképtelenné tevő lövedékkel célozzák meg, ezzel szemben a kifogás‑visszaengedés csupán kockázattal jár a hal számára, lévén az elpusztulás kockázata ebben az esetben 15% az ICES 2017. október 24‑i véleményében ismertetett becslése szerint.
132 Meg kell állapítani tehát, hogy a víz alatti horgászat és a hobbihorgászat, amelyek keretében a kifogás‑elengedés gyakorolható, kezelhetők eltérő módon, mivel objektíve különbözőek a halállományra gyakorolt halált okozó hatásuk tekintetében.
133 Következésképpen, tekintettel a megtámadott rendelkezések által követett célra, a szóban forgó két eset nem tekinthető objektíve hasonlónak, következésképpen a felperes érvelésének nem adható hely.
134 Ezért a harmadik jogalap második részét, következésképpen pedig a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A negyedik, az arányosság elvének és az egyesülési és vállalkozási szabadságnak a megsértésére alapított jogalapról
135 A negyedik kereseti jogalap két részből áll. Egyrészt a felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (4) bekezdése sérti az arányosság elvét. Másrészt az állítja, hogy e rendelkezés sérti az egyesülési és vállalkozási szabadságot.
136 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja a fellebbezők érvelését.
– A negyedik jogalap első, az arányosság elvének és az elővigyázatosság elvének megsértésére alapított részéről
137 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében előírt intézkedések nem arányosak az elővigyázatosság jelen ügyben alkalmazandó elvére tekintettel.
138 E vonatkozásban egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános jogelvei közé tartozó arányosság elve megköveteli először is, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, másodszor, hogy több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, harmadszor, hogy az okozott kellemetlenségek nem lehetnek aránytalanok az elérendő céllal (lásd ebben az értelemben: 2017. január 11‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑128/15, EU:C:2017:3, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
139 Másrészt, az olyan területeken elfogadott intézkedések jogszerűségére, amelyeken, mint a közös halászati politika tárgyában, az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, kizárólag az lehet hatással, ha a hozott intézkedés a követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlannak vagy önkényesnek tűnik, függetlenül attól, hogy ez az intézkedés volt‑e az egyetlen vagy a lehető legjobb (lásd ebben az értelemben: 2006. március 23‑i Unitymark és North Sea Fishermen’s Organisation ítélet, C‑535/03, EU:C:2006:193, 57. és 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. január 11‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑128/15, EU:C:2017:3, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
140 A felperes érvelésében nem vitatja, hogy a farkassügér a megtámadott rendelkezésekkel érintett övezetekben a megtámadott rendelet elfogadását megelőzően veszélyeztetve volt, sem azt, hogy e rendelkezések elfogadása szükséges volt ahhoz, hogy ezen övezetekben csökkentsék a halak halandóságát és növeljék a biomasszát.
141 A felperes ugyanakkor azt állítja, hogy a megtámadott rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében előírt korlátozásokat nem fogadhatták volna el a hobbihorgászat farkassügér‑állományra gyakorolt hatását alátámasztó tudományos adatok hiányában.
142 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ICES 2017. október 24‑i véleménye szerint hobbihorgászatból származó sügérfogást 2016‑ban az első övezetben 1627 tonnára becsülik, ekként az meghaladta a halak e típusa tekintetében a kereskedelmi halászatból származó fogás volumenét, amelyet e halak tekintetében 1295 tonnára becsülnek.
143 Még e 2018‑ban végzett becslés naprakésszé tételét követően is, figyelembe véve a Tanács által előírt, fogásra vonatkozó korlátozásokat, és feltéve, hogy azokat teljes egészében tiszteletben tartották, jelentős maradt a hobbihorgászat farkassügér halandóságára gyakorolt hatása az első övezetben, mivel hozzávetőleg a farkassügérfogások 14%‑át jelentette, amint az az ICES 2018. június 29‑i véleményében foglalt adatokból következik.
144 Márpedig a KHP‑rendelet 2. cikkének (2) bekezdése megköveteli az elővigyázatosság elvének alkalmazását a halászati lehetőségek meghatározása során.
145 E körülmények között a Tanács szükségesnek ítélhette meg a szóban forgó korlátozások elfogadását a hobbihorgászat által okozott halandóság ellensúlyozása érdekében. Egyrészt lehetővé tette a kifogást‑visszaengedést, amely ekként feljogosítja a hobbihorgászokat arra, hogy a hobbihorgászat legtöbb fajtájának gyakorlását folytassák az ICES azon ajánlása ellenére, hogy be kell tiltani minden kifogást. Másrészt előírt egy olyan, a kifogásra‑visszaengedésre vonatkozó szabályt, amely szerint nem aránytalan valamely szabadidős tevékenység korlátozása.
146 Az ilyen intézkedések nem tekinthetők úgy, mint amelyek nyilvánvalóan nem megfelelőek vagy önkényesek az elérendő célra tekintettel, tehát nem állapítható meg, hogy azok elfogadásával a jogalkotó meghaladta volna mérlegelési jogkörének korlátait, és megsértette volna az arányosság elvét. Következésképpen a negyedik jogalap első részét el kell utasítani.
– A negyedik jogalap második, az egyesülési és vállalkozási szabadság megsértésére alapított részéről
147 A felperes kijelenti, hogy a víz alatti horgászat tilalma sérti a Charta 12., illetve 16. cikke által biztosított egyesülési és vállalkozási szabadságot, mivel érinti a sportkikötők infrastruktúráit, a kifejezetten e sportokhoz használt felszerelések gyártását és a kapcsolódó idegenforgalmi szolgáltatásokat.
148 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a felperes nem szolgáltat egyetlen tényezőt sem azon kijelentése alátámasztásául, amely szerint az egyesülési szabadságot megsértették. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályzat 76. cikke d) pontjában előírt követelményeknek nem felel meg, ha csak elvontan utalnak valamely jogalapra (2012. március 29‑i Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, T‑336/07, EU:T:2012:172, 59. pont). Következésképpen a negyedik jogalap második részét, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani azon részében, amely az egyesülési szabadság megsértésén alapul.
149 Ami a vállalkozásnak a Charta 16. cikkében kimondott szabadságát illeti, az a gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlásának a szabadságát, valamint a szerződéses szabadságot és a szabad versenyt biztosítja.
150 A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a vállalkozási szabadság megsértése érintheti a víz alatti horgászat gyakorlatához kapcsolódó tevékenységet folytató, például az ilyen felszereléseket értékesítő vállalkozásokat. E sérelem ezzel szemben nem érintheti magukat a hobbihorgászokat, mivel, amint az a megtámadott rendelet 3. cikkének b) pontjából következik, azok nem folytatnak ilyen tevékenységet, mivel nem értékesíthetik az általuk kifogott halakat.
151 Azon vállalkozásokkal kapcsolatban, amelyek a víz alatti horgászat gyakorlásához kapcsolódó kereskedelmi tevékenységet folytatnak, meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó intézkedés ténylegesen gazdasági következményekkel járhat a tevékenységükre, és befolyásolhatja az említett tevékenység folytatására vonatkozó döntésüket, ennélfogva potenciálisan megvalósíthatja vállalkozási szabadságuk korlátozását.
152 E tárgyban a felperes olyan felméréseket ismertetett, amelyek rámutatnak, hogy a farkassügér a víz alatti horgászatot gyakorló hobbihorgászok által legkeresettebb halfaj, és egyesek számára e faj indokolja e tevékenység gyakorlását. Ha ez a tendencia a valóságot tükrözi, úgy szükségszerűen hatást gyakorol az ezen ágazatban működő vállalkozások forgalmára.
153 Az Alapjogi Charta 52. cikkének (1) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi a jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozását, feltéve, hogy a korlátozásra a törvény által, e jogok és szabadságok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.
154 Márpedig a jelen esetben ez az eset áll fenn, mivel először is, a szóban forgó intézkedést a megtámadott rendelet írja elő. Másodszor, az nem tartalmaz semmilyen tiltást a víz alatti horgászat gyakorlásához kapcsolódó kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásoknak címezve. Harmadszor, amint az a negyedik kereseti jogalap első részének értékeléséből kitűnik, az megfelel az arányosság elvének, mivel a követett – közérdekű – cél a tenger biológiai erőforrásainak megőrzése.
155 E megállapítást vitatja a felperes, aki arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet végrehajtását nem gyengíti időszakos jellegű vagy nem automatikus mechanizmust előíró kritérium. Ellenkezőleg, az említett rendelet azonnal hatályba lépett, „bármiféle moduláció” nélkül.
156 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó intézkedés időszakos jelleg felperes által hivatkozott hiányának ellentmond a megtámadott rendelet jellege, amely rendeletet egyetlen év folyamán, a jelen esetben 2018‑ban kell alkalmazni.
157 Egyébiránt, ellentétben a felperes állításával, a szóban forgó intézkedést valójában nem újonnan és azonnal vezették be, mivel azonos intézkedést alkalmaztak már az első övezetben, a korábban alkalmazandó rendelet, nevezetesen a 2017/127 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján.
158 Következésképpen a negyedik jogalapot, és ezzel a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
159 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
160 Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Tanács költségeinek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással összefüggésben felmerült költségeket is.
161 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság saját maga viseli költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az International Forum for Sustainable Underwater Activitiest (IFSUA) kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Valančius | Nihoul | Svenningsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. március 10‑i nyilvános ülésen.
Aláírások