JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2022. október 20.(1)

C‑376/20. P. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

CK Telecoms UK Investments Ltd

„Fellebbezés – Verseny – Összefonódások – Vezeték nélküli távközlési tevékenységek – A mobil távközlési szolgáltatások kiskereskedelmi piaca – A nyilvános mobilhálózatok vonatkozásában a hálózathoz való hozzáférés és híváskezdeményezés nagykereskedelmi piaca – A Telefónica Europe‑nak a Hutchison általi felvásárlása – Az összefonódást a belső piaccal, valamint az EGT‑megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Oligopolisztikus piac – A hatékony verseny jelentős akadályozása – Nem egyeztetett hatások – Bizonyítási teher – Bizonyítási követelmény – A Bizottságot a gazdasági kérdésekben megillető mérlegelési mozgástér – A bírósági felülvizsgálat terjedelme – A horizontális összefonódások értékeléséről szóló iránymutatás – A »jelentős versenytényező« fogalma – A »közeli versenytársak« fogalma – A várt árnövelő nyomásra vonatkozó mennyiségi elemzés – Hatékonyságjavulás – Hálózatmegosztási megállapodások – Elferdítés – Indokolási kötelezettség”

Tartalomjegyzék

I.      Bevezetés

1.        A jelen ügy a Bizottság kontra Tetra Laval ügyet,(2) valamint a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyet(3) követően újabb lehetőséget biztosít a Bíróság számára, hogy tisztázza az Európai Bizottság által az összefonódások ellenőrzése során betartandó, a bizonyításfelvételre, a bizonyítási teherre és a bizonyítottság szintjére vonatkozó követelményekkel kapcsolatos elvi kérdéseket, valamint az uniós bíróságok által e tekintetben gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét.

2.        Konkrétabban, ezekben az ügyekben a Bíróságnak e követelményekről olyan összefonódásokkal összefüggésben kellett döntenie, ahol a „konglomerátum” vagy „kollektív” jellegű összefonódással létrejövő jogalanynak erőfölénye alakult ki vagy a meglévő erőfölénye megerősödött. Ezzel szemben a jelen ügy az első olyan, oligopolisztikus piacon történő összefonódással kapcsolatos ügy, amely a Bizottság szerint a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete)(4) 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezi az úgynevezett horizontális, „nem egyeztetett” vagy „egyoldalú” hatások miatt, azaz amikor az összefonódással létrejövő jogalany nem rendelkezik erőfölénnyel. Ebből következik, hogy ez az ügy az első, amelyben a Bíróságnak lehetősége nyílt arra, hogy tisztázza a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalmát, amennyiben az ilyen nem egyeztetett vagy egyoldalú hatásokon alapul. E fogalom állt ugyanis a 139/2004 rendelet elfogadásával végrehajtott reform középpontjában, amint azt többek között az említett rendelet (25) és (26) preambulumbekezdése, valamint a horizontális összefonódásoknak a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerinti értékeléséről szóló bizottsági iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) (5) 24. és azt követő pontjai is bizonyítják.

3.        A jelen ügyben a Bizottság a fellebbezésével az Európai Unió Törvényszéke 2020. május 28‑i CK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet)(6) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletében a Törvényszék megsemmisítette a Telefónica Europe plc‑nek a Hutchison 3G UK Investments Ltd általi felvásárlásával kapcsolatos összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2016. május 11‑i C(2016) 2796 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).(7) A Törvényszék szerint a Bizottság lényegében nem teljesítette az oligopolisztikus piacon nem egyeztetett hatásokhoz vezető összefonódások ellenőrzésére vonatkozó bizonyítási követelményeket. Fellebbezésében a Bizottság lényegében ezeket a követelményeket és a Törvényszék által e tekintetben gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét egyaránt vitatja, mivel azok összeegyeztethetetlenek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában, különösen a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala(8) ítéletben szereplő kritériumokkal.

II.    A jogvita előzményei

A.      Tények

4.        A Törvényszék a megtámadott ítélet 1–25. pontjában ismertette a jogvita hátterét, amely a jelen fellebbezési eljárás szempontjából a következőképpen foglalható össze.

5.        2015. szeptember 11‑én a Bizottság a 139/2004 rendelet 4. cikke szerinti bejelentést kapott egy tervezett összefonódásról, amely szerint a CK Hutchison Holdings Ltd a közvetett leányvállalata, a Hutchison 3G UK Investments, jelenleg az elsőfokú eljárás felperese, a CK Telecoms UK Investments Ltd (a továbbiakban: CK Telecoms) révén az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében kizárólagos irányítást kíván szerezni a Telefónica Europe (a továbbiakban: O2) fölött.

6.        A jelen jogvita alapjául szolgáló tényállás időpontjában a mobil távközlési szolgáltatások egyesült királysági kiskereskedelmi piacán (a továbbiakban: kiskereskedelmi piac) négy mobilhálózat‑üzemeltető működött: az EE Ltd, amely a BT Group plc leányvállalata, és amelyet ez utóbbi 2016‑ban szerzett meg (a továbbiakban együtt: BT/EE), az O2, a Vodafone és a Hutchison 3G UK Ltd (a továbbiakban: Three), a CK Hutchison Holdings közvetett leányvállalata, amelyek piaci részesedése az előfizetők tekintetében [30 és 40% között], [20 és 30% között], [10 és 20% között], illetve [10 és 20% között] alakult. A jelen jogvita tárgyát képező összefonódás (a továbbiakban: összefonódás) lehetővé tette volna az összefonódással létrejövő, a Three‑t és az O2‑t (a továbbiakban együtt: az összefonódásban részt vevő felek) magában foglaló jogalany számára, hogy a kiskereskedelmi piac körülbelül [30 és 40% közötti] részét képviselje, és így a korábbi inkumbens szolgáltatót, a BT/EE‑t és a Vodafone‑t megelőzve e piac fő szereplőjévé váljon.

7.        E mobilhálózat‑üzemeltetőkön kívül a kiskereskedelmi piac több virtuális mobilhálózat‑üzemeltetőt is magában foglalt, így a Tesco Mobile‑t, a Virgin Mobile‑t és a TalkTalkot, amelyek nem rendelkeztek azon hálózatokkal, amelyeket az egyesült királysági fogyasztók részére nyújtott mobilszolgáltatásokhoz használtak, amelyek tehát a mobilhálózat‑üzemeltetők valamelyikével kötöttek megállapodást annak érdekében, hogy annak hálózatához nagykereskedelmi árakon hozzáférjenek. A Tesco Mobile egyenlő arányban a Tesco és az O2 tulajdonában áll. A kiskereskedelmi piacon ezenkívül viszonteladók (a továbbiakban a virtuális mobilhálózat‑üzemeltetőkkel együtt: nem mobilhálózat‑üzemeltetők) és a Dixonshoz hasonló független kiskereskedők is működtek.

8.        E piac egyik sajátossága az volt, hogy egyrészt a BT/EE és a Three, másrészt pedig a Vodafone és az O2 hálózatmegosztási megállapodás révén egyesítette hálózatát. Ez lehetővé tette a BT/EE és a Three (MBNL megállapodás, a továbbiakban: MBNL), illetve a Vodafone és az O2 (Beacon megállapodás, a továbbiakban: Beacon) számára, hogy megosszák a hálózataik kiépítésének költségeit, ugyanakkor azonban kiskereskedelmi szinten továbbra is versenyezzenek egymással.

9.        2015. október 2‑án Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága a Competition and Markets Authority‑n (verseny‑ és piacfelügyeleti hatóság, Egyesült Királyság) keresztül azt kérte, hogy a szóban forgó összefonódást a 139/2004 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján tegyék át hozzá. E kérelemben az Egyesült Királyság úgy ítélte meg, hogy az összefonódás azzal fenyeget, hogy jelentősen akadályozza a versenyt az egyesült királysági kiskereskedelmi piacon, valamint a nyilvános mobiltelefon‑hálózatok vonatkozásában a hálózathoz való hozzáférés és híváskezdeményezés nagykereskedelmi piacán (a továbbiakban: nagykereskedelmi piac). Ezenfelül az Egyesült Királyság azt állította, hogy ő volt a legmegfelelőbb helyzetben a szóban forgó összefonódás elbírálására.

10.      2015. december 4‑én a Bizottság elfogadta az M.7612 Hutchison 3G UK/Telefónica UK ügyben a 139/2004 rendelet 9. cikkére vonatkozó C(2015) 8534 final határozatot, amellyel elutasította ezt az áttétel iránti kérelmet. E határozatban többek között annak szükségességére hivatkozott, hogy a különböző tagállamokat érintő távközlési összefonódások értékelése során biztosítani kell az egységes és következetes megközelítést, továbbá arra is, hogy az európai mobil távközlési piacokon végbement összefonódások értékelése terén a Bizottságnak jelentős korábbi tapasztalatai vannak.

11.      A vizsgálat első szakaszának végén a Bizottság megállapította, hogy az ügylet komoly aggályokat vet fel a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, és 2015. október 30‑án a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárás megindításáról határozott.

12.      A Bizottság a vizsgálatnak az első szakasz megállapításait kiegészítő második szakasza alapján 2016. február 4‑én kifogásközlést bocsátott ki. 2016. február 26‑án CK Telecoms benyújtotta a kifogásközlésre vonatkozó írásbeli észrevételeit.

13.      A kifogásközlésben bemutatott, versennyel kapcsolatos aggályok orvoslása érdekében a vállalat 2016. március 2‑án benyújtotta a kötelezettségvállalások első csomagját.

14.      A vállalat kérésére 2016. március 7‑én szóbeli meghallgatásra került sor.

15.      2016. március 15‑én ugyanez a vállalat módosított kötelezettségvállalásokat (a továbbiakban: a kötelezettségvállalások második csomagja) nyújtott be. 2016. március 18‑án a Bizottság a kötelezettségvállalások e második csomagjáról konzultációt folytatott a piaci szereplőkkel. E konzultációt először is az egyesült királysági mobil távközlési szolgáltatásokat nyújtó jelenlegi és potenciális szolgáltatók, a mobil távközlési ágazatban infrastruktúra‑szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, valamint az MVNO Europe és az iMVNOx szövetségek körében, másodszor pedig a nemzeti távközlési szabályozó hatóságok, köztük az egyesült királysági távközlési szabályozó hatóság (a továbbiakban: Ofcom) körében folytatták. Ezenkívül az Egyesült Királyság, Németország és Hollandia nemzeti versenyhatósága is állást foglalt a kötelezettségvállalások második csomagjával kapcsolatban.

16.      2016. március 17‑én és 23‑án a Bizottság leveleket intézett a CK Telecoms‑hoz, amelyekben rámutatott a Bizottság iratanyagában lévő, a kifogásközlés előzetes megállapításait alátámasztó további bizonyítékokra. 2016. március 29‑én, illetve április 4‑én a CK Telecoms a 2016. március 17‑i, illetve 23‑i tényállást közlő levélre válaszul írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

17.      2016. április 6‑án a piaci szereplőkkel folytatott konzultációt követően a vállalat módosított kötelezettségvállalások új csomagját nyújtotta be.

18.      Az összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2016. április 27‑én megvizsgálta a bizottsági határozat tervezetét, és kedvező véleményt adott.

19.      A Bizottság 2016. május 11‑én elfogadta a vitatott határozatot.

B.      A vitatott határozat

20.      A Bizottság a vitatott határozatban két érintett piacot határozott meg: a kiskereskedelmi és a nagykereskedelmi piacot.

21.      A Bizottság a kárra vonatkozóan három elméletet fejtett ki, amelyek egy oligopol piacon mutatkozó, úgynevezett „nem egyeztetett” hatások fennállásán alapulnak.

22.      Az első két kárelmélet a kiskereskedelmi piacra, a harmadik pedig a nagykereskedelmi piacra vonatkozik.

23.      Közelebbről, az első kárelmélet a kiskereskedelmi piacon mutatkozó, az erős versenykényszer megszüntetésével összefüggő nem egyeztetett hatások fennállására vonatkozik. A Bizottság szerint lényegében a verseny erőteljes csökkenése, amely a szóban forgó összefonódásból következett volna, nagy valószínűséggel az egyesült királysági mobiltelefon‑szolgáltatások árainak emelkedésével és a fogyasztók választási lehetőségeinek korlátozásával járt volna.

24.      A második, a kiskereskedelmi piacon mutatkozó, a hálózatmegosztással összefüggő nem egyeztetett hatások fennállására vonatkozó kárelmélet szerint az ügylet az egyesült királysági fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások minőségét is kedvezőtlenül befolyásolhatta volna azáltal, hogy akadályozza az egyesült királysági mobilhálózati infrastruktúra fejlesztését.

25.      A harmadik kárelmélet az erős versenykényszer nagykereskedelmi piacon történő megszüntetésével összefüggő nem egyeztetett hatások fennállására vonatkozik. E piacon a négy mobilhálózat‑üzemeltető hostingszolgáltatást nyújt a nem mobilhálózat‑üzemeltetők számára, akik pedig kiskereskedelmi szolgáltatásokat kínálnak az előfizetőknek. Közelebbről, a Bizottság szerint a szóban forgó összefonódás azzal a kockázattal jár, hogy jelentős nem egyeztetett hatásokat gyakorol a nagykereskedelmi piacra, amely hatások abból erednek, hogy a mobilhálózat‑üzemeltetők száma négyről háromra csökken, a Three megszűnik jelentős versenytényezőnek lenni, megszűnik a felek által korábban egymásra gyakorolt jelentős versenykényszer, és csökken a fennmaradó szereplőkre gyakorolt versenynyomás.

26.      Ami a CK Telecoms által állított hatékonyságjavulást illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez nem ellenőrizhető, nem függ össze a szóban forgó összefonódással, és nem valószínű, hogy a fogyasztók javára szolgálna.

27.      A vitatott határozat utolsó szakaszában a Bizottság megvizsgálta a CK Telecoms által kötelezettségvállalások formájában javasolt korrekciós intézkedéseket. Úgy ítélte meg, hogy a kötelezettségvállalások második csomagja nem oszlatja el a versennyel kapcsolatban azonosított aggályokat, valamint hogy a kötelezettségvállalások 2016. április 6‑án javasolt harmadik csomagja nem oszlatja el teljesen a versennyel kapcsolatban megállapított aggályokat, továbbá nem minden tekintetben átfogó és hatásos.

28.      Következésképpen a Bizottság a szóban forgó összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította.

C.      A megtámadott ítélet

29.      A Törvényszék Hivatalához 2016. július 25‑én benyújtott keresetlevelével a CK Telecoms keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

30.      E keresetének alátámasztására a CK Telecoms öt jogalapra hivatkozott, amelyekkel egymás után vitatja a vitatott határozatban kifejtett három kárelméletet, valamint a Bizottság azon következtetéseit, amelyek az ezen intézmény által felvetett aggályok eloszlatása érdekében tett kötelezettségvállalásokra vonatkoznak.

31.      Az első és a negyedik jogalap az elsőfokú eljárásban a vitatott határozatban kifejtett első és harmadik, a Three és az O2 között a kiskereskedelmi piacon (első jogalap), illetve a nagykereskedelmi piacon (negyedik jogalap) fennálló verseny megszüntetésével kapcsolatos kárelméletre vonatkozott. A második jogalap a kontrafaktuális forgatókönyv Bizottság általi értékelésére vonatkozott, amely a kis‑ és a nagykereskedelmi piac értékelésének alapjául szolgált. A harmadik jogalap a kiskereskedelmi piacot érintő, a hálózatmegosztással kapcsolatos második kárelméletre, valamint a hálózatmegosztással kapcsolatos kötelezettségvállalásokra vonatkozott. Az ötödik jogalap a CK Telecoms által benyújtott egyéb kötelezettségvállalásokra vonatkozott.

32.      A megtámadott ítéletben a Törvényszék a vitatott határozatot teljes egészében megsemmisítette, lényegében azon az alapon, hogy a Bizottság nem teljesítette a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményező egyeztetett hatásokra vonatkozó bizonyítási követelményeket. E célból a Törvényszék helyt adott az első jogalap második részében szereplő, a Three „jelentős versenytényezőnek” minősítésére vonatkozó egyes kifogásoknak, valamint az említett jogalap harmadik és ötödik részében szereplő, a verseny szorosságának értékelésére, illetve az összefonódás árakra gyakorolt mennyiségi hatásaira vonatkozó egyes kifogásoknak. Helyt adott továbbá a harmadik jogalap első, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik részének, amelyek a hálózatmegosztási megállapodásokban részes felek közötti összhang szükségességére és mértékére, a Three‑nek a BT/EE általi egyoldalú hálózatkiépítés megakadályozására vagy késleltetésére való képességére, az összefonódásnak a versenytársakra, és nem a versenyre gyakorolt esetleges negatív hatására, a többi mobilhálózat‑üzemeltető versenyhelyzetének romlására és a fokozott átláthatóság által a hálózatokba történő teljes beruházásra gyakorolt hatásra vonatkoztak. Végül a Törvényszék helyt adott a nagykereskedelmi piacra gyakorolt nem egyeztetett hatásokra vonatkozó negyedik jogalap első három részének.

III. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

33.      A Bíróság Hivatalához 2020. augusztus 7‑én benyújtott beadványával a Bizottság előterjesztette a jelen fellebbezést.

34.      Ugyanezen a napon benyújtott másik beadványában a Bizottság arra kérte a Bíróságot, hogy kizárólag az EE – az első fokon beavatkozó két fél egyike – vonatkozásában biztosítsa a fellebbezés bizonyos, az üzleti titok körébe tartozó és a Törvényszék által első fokon bizalmasan kezelt információkkal megegyező információkat tartalmazó részeinek bizalmas kezelését. A Bíróság elnöke a 2020. október 1‑jei Bizottság kontra CK Telecoms UK Investments(9) végzésében helyt adott e kérelemnek.

35.      A Bíróság Hivatalához 2020. november 20‑án benyújtott beadványában a CK Telecoms arra kérte a Bíróságot, hogy kizárólag az EE vonatkozásában biztosítsa a válaszbeadványában szereplő azon információk bizalmas kezelését, amelyek az üzleti titok körébe tartoznak, és mint ilyenek, nem közölhetők az EE‑vel, mivel ez utóbbi a CK Telecoms versenytársa, és amelyek megegyeznek azokkal az információkkal, amelyeket a Törvényszék első fokon az EE vonatkozásában bizalmasan kezelt. A Bíróság elnöke a 2021. január 26‑i Bizottság kontra CK Telecoms UK Investments(10) végzésében az EE vonatkozásában biztosította a válaszbeadvány bizalmas kezelését.

36.      A Bíróság Hivatalához 2021. március 24‑én benyújtott beadványában az EFTA Felügyeleti Hatóság kérte, hogy a Bizottság kérelmének támogatása végett a jelen ügyben beavatkozhasson az eljárásba. A Bíróság elnöke a 2021. június 4‑i Bizottság kontra CK Telecoms UK Investments(11) végzésével engedélyezte az EFTA Felügyeleti Hatóságnak, hogy a tárgyaláson előterjessze észrevételeit.

37.      A Bizottság az EFTA Felügyeleti Hatóság támogatásával azt kéri a Bíróságtól, hogy:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

–        a CK Telecoms‑t kötelezze a jelen fellebbezés költségeinek viselésére; és

–        az elsőfokú eljárás költségeiről egyelőre ne határozzon.

38.      A CK Telecoms azt kéri a Bíróságtól, hogy:

–        utasítsa el a fellebbezést; és

–        a Bizottságot és a beavatkozókat kötelezze a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.

39.      2022. május 5‑én a Bíróság felkérte a feleket és az EFTA Felügyeleti Hatóságot, hogy válaszoljanak az írásbeli kérdésekre, részben írásban, amit határidőn belül meg is tettek, részben pedig a tárgyaláson.

40.      A 2022. június 14‑i tárgyaláson meghallgatták a felek és az EFTA Felügyeleti Hatóság észrevételeit és a Bíróság kérdéseire adott válaszaikat.

IV.    Értékelés

A.      Előzetes észrevételek

41.      A jelen ügy az első olyan ügy, amely lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalmáról döntsön, amennyiben az nem egyeztetett hatásokon alapul, és tisztázza mind a Bizottság által e fogalom alkalmazása céljából teljesítendő bizonyítási követelményeket, mind pedig az uniós bíróság által e tekintetben elvégzendő jogszerűségi felülvizsgálat terjedelmét.

42.      A jelen esetben ugyanis nem vitatott, hogy a szóban forgó összefonódás nem vezetett erőfölény kialakulásához vagy megerősödéséhez az érintett piacokon, amelyek mindegyike oligopolisztikus szerkezetű. A vitatott határozat szerint azonban valószínűsíthető, hogy olyan nem egyeztetett hatásokat vált ki, amelyek elvileg elegendőek ahhoz, hogy megfeleljenek a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a „hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalmának. A nem egyeztetett hatások által okozott ilyen akadály fennállásának bizonyítása érdekében a Bizottság a határozatban az érintett kis‑ és nagykereskedelmi piacokkal kapcsolatban három kárelméletre hivatkozott (lásd a fenti 21–25. pontot).

43.      Mivel a Törvényszék nagymértékben elmarasztalta a Bizottságot e megközelítésével kapcsolatban, a Bizottság hat jogalapra hivatkozik, amelyek lényegüket tekintve a következőkre vonatkoznak: először is téves jogalkalmazásra, mivel a Törvényszék a Bíróság által elismertnél szigorúbb bizonyítási követelményt alkalmazott, másodszor a „hatékony verseny jelentős akadályozása” – 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében említett – fogalmának téves értelmezésére, harmadszor téves jogalkalmazásra, mivel a Törvényszék túllépte a bírósági felülvizsgálat határait, amikor a „jelentős versenytényező” és a „közeli versenytársak” fogalmát értelmezte, és tévesen egy olyan értelmezést fogadott el, amely mind a vitatott határozat, mind a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelem elferdítésén alapul, negyedszer a várt árnövelő nyomásra vonatkozó mennyiségi elemzéssel kapcsolatban a Bizottság érveinek elferdítésére (upward pricing pressure, a továbbiakban: mennyiségi elemzés vagy UPP‑elemzés), valamint a Törvényszék által ezen elemzés értékelése során elkövetett téves jogalkalmazásra, ötödször téves jogalkalmazásra, mivel a Törvényszék nem értékelte az összes releváns tényezőt és bizonyítékot, és hatodszor a vitatott határozat elferdítésére az összefonódással létrejövő jogalany hálózata minősége esetleges romlásának elemzése és az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében.

44.      A Bizottság úgy véli, hogy ezen állítólagos téves jogalkalmazások mindegyike önmagában elegendő a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez. Tekintettel azonban a jelen ügy által felvetett kérdések fontosságára és arra, hogy az ügyet vissza kellene utalni a Törvényszék elé, a Bizottság arra kéri a Bíróságot, hogy a lehető legnagyobb mértékben tisztázza a felvetett jogi kérdéseket, hogy a Törvényszék rendelkezzen a jogvita végleges eldöntéséhez szükséges iránymutatásokkal.

45.      A jelen fellebbezési eljárás középpontjában tehát a bizonyítási követelményekre és a „hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalmának alkalmazási körére vonatkozó első három jogalap áll. E tekintetben egyrészt a nem egyeztetett hatások fennállásának bizonyítására vonatkozó követelmények pontos meghatározása, másrészt az uniós bíróságok által e fogalom alkalmazása kapcsán gyakorolt felülvizsgálat kölcsönösen befolyásolják egymást, és alkalmasak arra, hogy – legalábbis részben – előre meghatározzák az e jogalapok különböző részeire adandó válaszokat. Ez a pontosítás annál is inkább fontosnak tűnik, mivel a felek közötti kontradiktórius vitákból – beleértve a tárgyaláson elhangzottakat is – úgy tűnik, hogy a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalma, a Bizottság által történő alkalmazása bírósági felülvizsgálatának terjedelme, valamint a kapcsolódó bizonyítási követelmények túlzottan összemosódhatnak, vagy akár össze is keveredhetnek.(12)

B.      A fellebbezés első jogalapjáról, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel az ítélkezési gyakorlatban elismertnél szigorúbb bizonyítási követelményt alkalmazott

46.      Első jogalapjában a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 118. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak elegendő bizonyítékkal kell szolgálni ahhoz, hogy „komoly valószínűséggel” bizonyítsa a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállását, és ezzel szigorúbb bizonyítási követelményt alkalmazott, mint amit a Bíróságnak az összefonódás‑ellenőrzésre vonatkozó ítélkezési gyakorlata elismer. Második jogalapjában a Bizottság továbbá azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot egyrészt azzal, hogy a szóban forgó összefonódás nem egyeztetett hatásainak valószínűsítéséhez szükséges feltételeket azonosította azokkal a feltételekkel, amelyeknek teljesülniük kell az erőfölényes helyzet fennállásának bizonyításához (első rész), másrészt azzal, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdését túl szűken értelmezte (második rész).

47.      Elöljáróban el kell utasítani a CK Telecoms azon érvelését, amely szerint a fellebbezés és különösen az első jogalapja hatástalan, mivel a Bizottság nem vonta kétségbe a Törvényszék azon megfontolásait, amelyekben azt kifogásolta a Bizottsággal szemben, hogy figyelmen kívül hagyta a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalmát, különösen annak „jelentős” jellegét, amelyet a kifogásolt nem egyezetetett hatások állítólagosan okoztak, beleértve a „jelentős versenytényező” és a „közeli versenytársak” fogalmának értékelését is. Amint azt a Bizottság helyesen állítja, többek között a megtámadott ítélet 119., 172., 216., 281. és 396. pontjából is kitűnik, hogy az ítélet 118. pontjában meghatározott bizonyítási szint képezi a tényeknek és bizonyítékoknak a Törvényszék általi későbbi értékelésének alapját, amelyből a Törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállását, és ez az ítéletben szereplő, a harmadik jogalap tárgyát képező „jelentős versenytényező” és „közeli versenytársak” fogalmakkal kapcsolatos érvelésre is vonatkozik.

48.      Először is, emlékeztetni kell arra – ahogyan azt a Törvényszék is teszi a megtámadott ítélet 81. és azt követő pontjaiban –, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében vett, a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalmát e rendelet elfogadásával alapvetően megreformálták, amint azt a rendelet (25) és (26) preambulumbekezdése is bizonyítja. A korábbi rendelkezések, azaz a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet(13) 2. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint ugyanez a fogalom még szorosan kapcsolódott az erőfölényes helyzet kialakulásához vagy megerősödéséhez.(14) Más szóval, amint az a 139/2004 rendelet preambulumbekezdéseiből is kitűnik, az úgynevezett „erőfölény” kritériumát, amely a hatékony verseny jelentős akadályozását jelentette, felváltotta a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” tágabb kritériuma, amely nemcsak az erőfölény fogalmát foglalja magában, hanem az oligopolisztikus piacokon a nem egyeztetett hatásokét is.

49.      Ugyanakkor semmilyen jogszabályból vagy ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” ezen új, tágabb fogalma könnyebben vagy nehezebben lenne alkalmazható a Bizottság számára, vagy hogy a versenyre gyakorolt kisebb mértékű káros hatás bizonyítása elegendő lenne ahhoz, hogy a Bizottság jogosult legyen a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján megtiltani az összefonódást. Ezzel szemben mind a 2004‑es reform előtt, mind azt követően a Bizottság köteles volt és továbbra is köteles alátámasztani a „hatékony verseny jelentős akadályozását”, függetlenül attól, hogy ez az akadályozás erőfölény következménye volt‑e vagy sem.

50.      Másodszor, ebből az következik, hogy a „hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalmának – amely egy jogi fogalom – alkalmazása során a bírósági felülvizsgálat terjedelmének azonosnak kell lennie, függetlenül attól, hogy akadályozást eredményező összefonódás milyen típusú.

51.      E tekintetben az ítélkezési gyakorlat tisztázta a Bizottság által az összefonódás‑ellenőrzéssel összefüggésben végzett összetett gazdasági értékelések – beleértve a jövőre vonatkozó értékeléseket is – bírósági felülvizsgálatának kritériumait. A Bizottság ugyanis gazdasági kérdésekre nézve bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a 139/2004 rendelet érdemi szabályainak, különösen a 2. cikkének alkalmazása során. Ebből következik, hogy az összefonódások tárgyában hozott valamely bizottsági határozat uniós bíróság általi felülvizsgálata a tények valószerűségének és a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának vizsgálatára korlátozódik. E szabályok alkalmazása során a bíróság tehát nem helyettesítheti a Bizottság gazdasági értékelését saját gazdasági értékelésével, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróságnak tartózkodnia kell a gazdasági jellegű tények Bizottság általi jogi minősítésének felülvizsgálatától.(15)

52.      Az előző pontban meghatározott elvek nem érintik a Bíróság által a bizonyítási teherrel, a bizonyításfelvétellel és a bizonyítás szintjével kapcsolatban(16) a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása során tett pontosításokat,(17) amelyeket az alábbiakban tárgyalok. Végeredményben a megtámadott ítéletben a Törvényszék nem vette kifejezetten alapul ezeket az elveket, amennyiben arra szorítkozott, hogy előzetesen állást foglaljon egyfelől a „139/2004 rendelettel bevezetett módosítás terjedelméről”,(18) másfelől pedig „az összefonódások területén fennálló bizonyítási teherről és bizonyítási szintről”.(19) Ez nem változtat azon, hogy a Törvényszék az ítéletben több helyen eltért a nyilvánvaló „mérlegelési hiba” fogalmától, és úgy ítélte meg, hogy pusztán „mérlegelési hibákról”(20) van szó. Még ha a Bizottság tartózkodott is attól, hogy fellebbezésében közvetlenül vitassa ezt a megközelítést, és így az a jelen ügyben nem vizsgálható mélyebben, ez önmagában azt jelzi, hogy az Törvényszék a fenti 51. pontban leírtaknál szélesebb körű bírósági felülvizsgálatot végzett.

53.      Harmadszor, közelebbről meg kell vizsgálni a bizonyítási tehernek és a bizonyításfelvételnek a kritériumait, valamint azt a bizonyítási szintet, amelyet az uniós bíróságnak meg kell követelnie a Bizottságtól, amikor az egy összefonódást a hatékony versenynek – az oligopolisztikus piacon nem egyeztetett hatásokból eredő – jelentős akadályozása miatt megtilt.

54.      E tekintetben két elvi megfontolást tartok relevánsnak, amelyek közül az elsőt a jelek szerint egyik fél sem vitatta, különösen nem a tárgyaláson.

55.      Először is, amint az a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítéletből(21) kitűnik, a 139/2004 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése nem ír elő eltérő bizonyítási követelményeket az összefonódást engedélyező vagy megtiltó határozatok tekintetében, mivel ezek a követelmények teljesen szimmetrikusak.

56.      Másrészt, bár a Bíróság ebben az ítéletben(22) nem mondta ki egyértelműen, hogy a bizonyítás megkövetelt szintjének lényeges jellemzője a „valószínűségek mérlegelése”, a Bizottságtól mégis elvárta, hogy jövőre vonatkozó elemzésében a „legvalószínűbbet” vagy a „valószínűséget” bizonyítsa, amely elemzés annak vizsgálatából áll, hogy a különböző elképzelhető ok-okozati összefüggések fényében a szóban forgó összefonódás eredményezheti‑e a hatékony verseny jelentős akadályozását.(23) Amint arra mind a Bizottság, mind az EFTA Felügyeleti Hatóság helyesen rámutat, a Bizottság jövőre vonatkozó gazdasági elemzéseiben szereplő legnagyobb valószínűségre vagy valószínűségre vonatkozó követelmény véleményem szerint pontosan megfelel a „valószínűségek mérlegelésének”, amint azt az említett ügyre vonatkozó indítványomban részleteztem, és amely szerint nem szükséges, hogy az előrejelzett piaci változás „nagyon valószínű” vagy „különösen valószínű” legyen, vagy akár „minden kétséget kizáróan” (beyond reasonable doubt) megállapítható legyen a büntetőjogi vagy kvázi‑büntetőjogi ügyekben alkalmazott különösen magas mérce értelmében.(24) Ezenfelül a Bíróság – a megtámadott ítélet 118. pontjának utolsó része által keltett benyomással ellentétben – Tizzano főtanácsnokhoz hasonlóan, különösen a „konglomerátum” típusú összefonódások esetében nem fogadta el a bizonyítás olyan szintjét, amely egyenértékű azzal, hogy bizonyítani kell az erőfölény létrejöttének vagy megerősítésének „nagyon valószínű” jellegét, és következésképpen szükségszerűen a hatékony verseny jelentős akadályozását is.(25) Mindenesetre a „valószínűség” vagy a „valószínűségek mérlegelése” követelményéhez igazodó bizonyítási szint tűnik számomra egyedül összeegyeztethetőnek a Bizottság által az összefonódási ügyekben végzett (jövőre vonatkozó) összetett gazdasági elemzések során gyakorolt mérlegelési jogkörrel, ezért a bírósági felülvizsgálat terjedelme lényegében a nyilvánvaló mérlegelési hibák keresésére korlátozódik (lásd a fenti 51. pontot).(26)

57.      Ezzel szemben a megtámadott ítélet 118. pontja egyrészt megállapítja, hogy a Bizottságnak elegendő bizonyítékkal kell szolgálnia ahhoz, hogy a szóban forgó összefonódás által okozott jelentős akadályok fennállását „komoly valószínűséggel” bizonyítsa, másrészt pedig, hogy az alkalmazandó bizonyítási követelmény következésképpen „szigorúbb” annál a követelménynél, amely szerint a hatékony verseny jelentős akadályozása a „valószínűségek mérlegelése” alapján „valószínűbb, mint az ellenkezője”. Amint a Bizottság helyesen érvel, a Törvényszék ezzel magasabb bizonyítási szintet követelt meg, figyelmen kívül hagyva a fenti 55. és 56. pontban említett ítélkezési gyakorlatot, és ezért tévesen alkalmazta a jogot.

58.      Ez a következtetés annál is inkább meggyőző, mert a jövőre vonatkozó előrejelzés nem alkalmas „objektív” bizonyításra, és nem mentes a bizonytalanságtól vagy kétségektől. Általános vagy absztrakt értelemben tehát az érintett piac jövőbeni fejlődésére és az ott tevékenykedő gazdasági szereplők jövőbeni magatartására vonatkozó bármely előrejelzés csak olyan többé‑kevésbé erős valószínűség megállapításán alapulhat, ahol a valószínűség – a „valószínűségek mérlegelésével” történő bizonyítás szintjének értelmében – olyan mértékű, hogy az adott esetben elegendő a Bizottság álláspontjának alátámasztására.(27)

59.      Csak egy bizonyos esetben, a bizonyítékoknak az uniós bíróság általi szabad értékelése során merül fel ugyanis a kérdés, hogy a bíróság meggyőzése érdekében hogyan lehet ezt a valószínűséget kellően jelentős és meggyőző bizonyítékokkal alátámasztani, amely bizonyítékok minőségének fontosságát az ítélkezési gyakorlat a „konglomerátum” vagy „kollektív” típusú erőfölényt eredményező összefonódások esetében külön hangsúlyozta.(28) Másrészt, amint azt az ítélkezési gyakorlat világossá tette, általános szinten sem az összefonódás típusa, sem az összefonódás valószínű hatásai mérlegelésének összetett jellege önmagában nincs hatással a szükséges bizonyítás szintjére, amely ezért minden esetben azonos marad.(29) Éppen ellenkezőleg, tekintettel a „hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalmának egységességére ‐ függetlenül a szóban forgó összefonódás típusától (lásd a fenti 49. pontot) ‐, valamint az 55. pontban említett bizonyítási követelmények szimmetriájára, nem indokolt magasabb bizonyítási szint megkövetelése az oligopolisztikus piacokon nem egyeztetett hatásokat kiváltó összefonódások esetében, mint a „konglomerátum” vagy „kollektív” típusú erőfölényt kiváltó összefonódások esetében.

60.      A fentiekből következik, hogy a megtámadott ítélet 118. pontja téves jogalkalmazáson alapul. Ugyanez vonatkozik az ítélet 111. pontjában foglalt azon megállapításra is, amely szerint az uniós bíróságnak lényegében magasabb bizonyítási szintet kell megkövetelnie, ha a Bizottság a hatékony verseny jelentős akadályozásának alátámasztására egy összefonódással kapcsolatban olyan kárelméletet hoz fel, amely összetett vagy bizonytalan, vagy nehezen megállapítható okozati összefüggésen alapul.

61.      E pontokban a Törvényszék összekeveri egyrészt azt a meggyőződést, amelyet az uniós bíróságnak egy adott ügyben a hozzá benyújtott bizonyítékok szabad értékelése során kell kialakítania annak érdekében, hogy alátámassza a cselekmény különböző következményeinek valószínűségét, és meghatározza a legvalószínűbbet,(30) másrészt a bizonyítás egységes és általánosan alkalmazandó szintjét, amely a „valószínűségek mérlegelésének” kritériumán alapul. Ezenfelül, bár a Törvényszék a megtámadott ítélet 113. pontjában maga is azt állítja, hogy a „legnagyobb […] valószínűség[…]” kritériumát alkalmazza, ellentmondásos és téves, amikor végül az ítélet 118. pontjában elutasítja azt azzal, hogy szigorúbb bizonyítási szintet ír elő. Végül, különösen a 332. és 368. pontok, amelyek az említett ítélet 111. pontjára hivatkoznak, azt mutatják, hogy ez a téves jogalkalmazás valóban hatással volt a Törvényszék későbbi értékelésére.(31)

62.      Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet 110–118. pontjában kifejtett megfontolások téves jogalkalmazáson alapulnak.

63.      E tekintetben a CK Telecomsnak a tárgyaláson felhozott azon érve, miszerint a jelen esetben magasabb bizonyítási szintet kell megkövetelni annak érdekében, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása során – az állítólagos nem egyeztetett hatásokra hivatkozva – ne tiltsa meg rendszeresen a horizontális összefonódásokat az oligopolisztikus piacokon, nem állja meg a helyét. A CK Telecoms nem szolgált meggyőző bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy egy ilyen megközelítés a fenti 51. és 56. pontokban ismertetett ítélkezési gyakorlat kritériumainak figyelembevételével elképzelhető vagy ténylegesen megvalósítható lenne.

64.      Ez annál is kevésbé igaz, mivel az iránymutatás 26–38. pontja szerint a Bizottságnak számos olyan tényezőt és bizonyítékot kell megvizsgálnia és értékelnie, amelyek a nem egyeztetett hatások és ezáltal a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapításához vezethetnek, és a Bizottság a jelen esetben ezt a megközelítést alkalmazta. Amint azt maga a Törvényszék is elismerte a megtámadott ítélet 287. pontjában, a Bizottság e célból a vitatott határozat (330)–(1174) preambulumbekezdésében egymást követően különböző tényezőket vizsgált meg, és minőségi és mennyiségi értékelését e határozat (1175)–(1225) preambulumbekezdésében foglalta össze, majd az említett határozat (1226) és (1227) preambulumbekezdésben átfogó értékelést végzett.

65.      Ezért az első jogalapnak helyt kell adni.

66.      Ebből az is következik, hogy ha a Bíróság a fent javasolt megközelítést követné, akkor e téves jogalkalmazás elvileg önmagában elegendő lenne a megtámadott ítéletnek – a Bizottság egyéb jogalapjainak vizsgálata nélkül történő – hatályon kívül helyezéséhez, valamint az ügynek az Törvényszékhez történő visszautalásához.

67.      A teljesség kedvéért azonban a Bizottság kérésének megfelelően és tekintettel arra, hogy a Törvényszék számos kifogást fogalmazott meg az alkalmazandó szabályok Bizottság általi be nem tartásával kapcsolatban, a többi fellebbezési jogalapot is megvizsgálom. Ezenkívül hasznosnak tartom, hogy a lehető legtöbb jogi kérdést tisztázzuk a jelen ügynek a Törvényszék részére történő esetleges visszautalására tekintettel.

C.      A fellebbezés második jogalapjáról, amely a 139/2004 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének téves értelmezésére vonatkozik

68.      A második jogalap két részből áll: az első téves jogalkalmazásra hivatkozik, amennyiben a Törvényszék a szóban forgó összefonódás nem egyeztetett hatásainak megállapításához szükséges feltételeket azonosnak tekintette az erőfölényes helyzet fennállásának megállapításához szükséges feltételekkel, a második pedig a 139/2004 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének megszorító értelmezésére hivatkozik.

1.      A fellebbezés második jogalapjának első részéről, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a szóban forgó összefonódás nem egyeztetett hatásainak megállapítására vonatkozó követelményeket azonosította az erőfölényes helyzet fennállásának megállapítására vonatkozó követelményekkel

69.      A második jogalap első részében a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 90. pontjában a Törvényszék az „ő maga” kifejezés használatával a szóban forgó összefonódás nem egyeztetett hatásainak megállapítására vonatkozó feltételeket az erőfölényes helyzet fennállásának megállapítására vonatkozó feltételekkel azonosította, és következésképpen megszorítóan értelmezte a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdését.

70.      A CK Telecoms szerint azonban ez az érvelés hatástalan, mivel a Törvényszék olyan általános megállapítását vitatja, amely nem szolgált alapul a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett, a „hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalmának alkalmazása során a Bizottság által elkövetett állítólagos hiba konkrét értékeléséhez. A Bizottság nem jelöli meg a megtámadott ítélet egyetlen olyan szövegrészét sem, amely ezen a megállapításon alapulna, olyan értelemben, hogy a Bizottság a vitatott határozatban az összefonódással létrejövő jogalany olyan piaci erejére hivatkozna, amely az erőfölénnyel egyenértékű, és amely lehetővé tenné számára, hogy (egyoldalúan) meghatározza a verseny paramétereit vagy akár az árakat.

71.      Következésképpen a második jogalap első részének nem lehet helyt adni.

2.      A fellebbezés második jogalapjának második részéről, amely a 139/2004 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének megszorító értelmezésén alapul

72.      A második jogalap második részében a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 95. és 96. pontjában tévesen állapította meg, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdését a rendelet (25) preambulumbekezdésének fényében úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az összefonódás következtében nem jön létre vagy nem erősödik meg erőfölényes helyzet, akkor a hatékony verseny jelentős akadályozása csak akkor állapítható meg, ha a Bizottság bizonyítja, hogy két kumulatív és kimerítő jellegű feltétel teljesül, nevezetesen az összefonódó felek által korábban egymással szemben támasztott erős versenykényszerek megszüntetése és a verseny fennmaradó versenytársakra nehezedő nyomásának csökkentése. A Bizottság különösen arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megközelítése túlságosan korlátozóan értelmezi a hatékony verseny jelentős akadályozása fogalmát, amelynek alkalmazása során nemcsak a versenytársakra nehezedő versenynyomás csökkenését kell figyelembe vennie, hanem a versenytársak által gyakorolt versenynyomás csökkenését is, ahogyan erről van szó a vitatott határozatban alkalmazott második kárelmélet esetében is, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 370. pontjában nem megfelelőnek minősített.

73.      Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a megtámadott ítélet 95. és 96. (és végül 370.) pontja, amelynek tartalmára a Bizottság helyesen emlékeztetett, a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalmát formálisan és leszűkítő módon értelmezi, mivel azt a (25) preambulumbekezdésben meghatározott két, állítólagosan kumulatív feltételre korlátozza. Igaz, hogy az uniós jogalkotó akarata szerint a (25) preambulumbekezdés fontos elem a fogalom alkalmazási körének meghatározásában. Másrészt ez a preambulumbekezdés önmagában jogilag nem kötelező erejű,(32) és nem is alkalmas arra, hogy a 2. cikk olyan értelmezésének alapjául szolgáljon, amely ellentétes lenne az ugyanezen rendelet által kitűzött célokkal, nevezetesen különösen a hatálya alá tartozó minden olyan összefonódás hatékony ellenőrzésével, amely jelentősen akadályozhatja a hatékony versenyt, beleértve az oligopolisztikus piacokat is. Ugyanez vonatkozik az iránymutatás 25. pontjára, amelynek megfogalmazása nagyrészt megegyezik a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdésének szövegével, mivel a Bizottság által elfogadott ilyen magatartási szabályok sem az uniós bíróságokra, sem pedig a tagállamokra nézve nem kötelező erejűek.(33)

74.      Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy amennyiben elfogadjuk a 139/2004 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a megtámadott ítélet 96. pontjában szereplő értelmezését, az nem csak az oligopolisztikus piac működését meghatározó versenykapcsolatok és versenytényezők összességének a Bizottság általi megvizsgálását, figyelembevételét és mérlegelését akadályozná meg, hanem azt is, hogy a Bizottság az ilyen piacon tervezett összefonódásokkal kapcsolatban olyan kárelméleteket dolgozzon ki, amelyek esetleg nem felelnek meg az Törvényszék által felállított állítólagosan kumulatív, sőt kimerítő jellegű két feltételnek. Így a jelen ügyben csak a Bizottság első, a megtámadott ítélet 128–133. pontjában ismertetett kárelmélete felel meg ezeknek a követelményeknek, a második, az ítélet 330. és azt követő pontjaiban vizsgált kárelmélete viszont nem, amint azt a 370. pont is megerősíti.

75.      A Törvényszék kategorikus megközelítése különösen azt eredményezi, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésével ellentétesnek kell tekinteni a versenytársak által az összefonódást követően gyakorolt versenynyomás csökkenésének figyelembevételét. Márpedig általában véve az ilyen nyomás az uniós versenyszabályok alkalmazása céljából végzett bármely elemzés szerves részét képezi, beleértve az érintett piac, a piacon jelen lévő szereplők által gyakorolt piaci erő, illetve a versenyellenes piaclezáráshoz vezető magatartás megállapítására irányuló elemzést is.(34) Az ilyen megszorító értelmezést semmilyen észszerű megfontolás nem indokolja.

76.      Egy ilyen megközelítés már csak azért sem lehetséges, mert – függetlenül attól, hogy nem rendelkezik kötelező erővel – a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdés[ének francia nyelvi változata], mivel a „valamint” [ainsi que] kötőszót használja, úgy is értelmezhető, hogy csupán példaként határoz meg két különösen fontos vagy ismétlődő helyzetet, amelyek horizontális, nem egyeztetett hatásokból eredő jelentős akadályokat képezhetnek a hatékony versenyben. Azzal, hogy az említett preambulumbekezdés az említett példákra szorítkozik, nem zárja ki az olyan egyéb helyzeteket, amelyek valószínűleg ugyanezeket a hatásokat idéznék elő vagy ilyen hatásokhoz járulnának hozzá, különösen azokat, amelyekben a versenytársak által gyakorolt versenynyomás jelentősen csökkenne. Végül nem tűnik kizártnak, hogy e helyzetek közül csak egyetlen, a verseny tekintetében valószínűleg különösen hátrányos hatással járó helyzet elegendő a jelentős akadályozás fennállásának megállapításához.

77.      Következésképpen a megtámadott ítélet 96. pontjában foglalt értékelés kétszeresen is téves, mivel egyrészt a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdésében foglalt két feltételt „kumulatív” és – legalábbis hallgatólagosan – kimerítő jellegűnek minősíti, másrészt pedig erre az értelmezésre támaszkodik a „hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalmának az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti alkalmazási körének meghatározása céljából.

78.      Végeredményben, amint arra a Bizottság helyesen rámutat, a megtámadott ítélet 370. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megközelítése ellentmondásos, mivel figyelembe vette a versenytársak általi versenyt, noha a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdése nem említi azt. Konkrétabban, ebben a pontban a Törvényszék nem zárta ki a más versenytársak által a piacra gyakorolt versenynyomást csökkentő lehetséges hatás jelentőségét a piac minősége tekintetében, azonban leszögezte, hogy ez a hatás önmagában nem elegendő a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyításához.

79.      A Törvényszék továbbá a második kárelmélet keretében felállított, a megtámadott ítélet 298. pontjában és a vitatott határozat (1232) preambulumbekezdésében összefoglalt első alelméletet nem utasította el azon az alapon, hogy ez az alelmélet nem felel meg az ítélet 96. pontjában foglalt kumulatív feltételeknek. Az említett alelmélet ugyanis lényegében a többi versenytárs, nevezetesen a BT/EE és a Vodafone által a szóban forgó összefonódás következtében az összefonódással létrejövő jogalanyra gyakorolt versenynyomás csökkenésének megállapítását jelenti. A 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdése alkalmazási körének (téves) értelmezése ellenére a Törvényszék megvizsgálta ezt az alelméletet, és azt érdemben utasította el, mivel véleménye szerint a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a BT/EE és a Vodafone képtelen lenne hatékony versenynyomást gyakorolni az összefonódással létrejövő jogalanyra.(35) Végül, annak ellenére, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 359. pontjában ismételten hangsúlyozta az ítélet 96. pontjában foglalt kumulatív feltételek teljesítésének szükségességét, nem vette figyelembe a második állítólagosan kumulatív feltételt, amely szerint a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy a szóban forgó összefonódás „a verseny fennmaradó versenytársakra nehezedő nyomásának csökkenéséhez” vezet (kiemelés tőlem).

80.      Ennek során azonban a Törvényszék ellentmondásos megközelítést alkalmazott, és tévesen értelmezte a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyításához szükséges kritériumokat, így a második jogalap második részének helyt kell adni.

D.      A fellebbezés harmadik, téves jogalkalmazásra alapított jogalapjáról, amely szerint a Törvényszék túllépte a bírói felülvizsgálat határait a „jelentős versenytényező” és a „közeli versenytársak” fogalmának értelmezése során, és elferdítette mind a vitatott határozatot, mind pedig az elsőfokon előterjesztett ellenkérelmet

81.      A harmadik jogalap lényegében négy részből áll, amelyek közül az első téves jogalkalmazásra vonatkozik, mivel a Törvényszék túllépte a bírói felülvizsgálat határait a „jelentős versenytényező” és a „közeli versenytársak” fogalmának értelmezése során; a második a „jelentős versenytényező” fogalmának téves értelmezésére, valamint mind a vitatott határozat, mind az elsőfokon előterjesztett ellenkérelem elferdítésére, a harmadik a „közeli versenytársak” fogalmának téves értelmezésére és az említett határozat elferdítésére, míg a negyedik, másodlagosan, az iránymutatásnak a 139/2004 rendelettel való esetleges összeegyeztethetetlenségére vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

1.      A fellebbezés harmadik jogalapjának első részéről, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel túllépte a bírói felülvizsgálat határait a „jelentős versenytényező” és a „közeli versenytársak” fogalmának értelmezése során

82.      A harmadik jogalap első részében a Bizottság lényegében azt állítja, hogy – tekintettel egyrészt a megtámadott ítélet 174. pontjában foglalt azon megállapításra, hogy egy vállalkozás csak akkor nevezhető „jelentős versenytényezőnek”, ha a versenyre gyakorolt hatása tekintetében különbözik versenytársaitól, másrészt pedig az említett ítélet 242. pontjában foglaltakra, amely szerint a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy az összefonódásban részt vevő felek „különösen közeli versenytársak” – a Törvényszék eltért a „jelentős versenytényező” és a „közeli versenytársak” fogalmaknak az iránymutatásban szereplő meghatározásától és az ott megjelölt gazdasági keretektől. Így figyelmen kívül hagyta a Bizottság gazdasági kérdésekben fennálló mérlegelési jogkörét, és jogosulatlanul saját gazdasági értékelésével helyettesítette a Bizottság gazdasági értékelését. Ezzel a Törvényszék túllépte a bírósági felülvizsgálat határait.

83.      Amint az a Bizottság harmadik jogalapra vonatkozó bevezető észrevételeiből kitűnik, a Bizottság úgy véli, hogy a gazdasági ügyekben fennálló mérlegelési jogkörén belül kizárólagos előjoggal rendelkezik az iránymutatásban szereplő gazdasági fogalmak értelmezésére. Konkrétabban, a Bizottság úgy véli, hogy amennyiben az iránymutatás összeegyeztethető a 139/2004 rendelet követelményeivel és az elsődleges uniós joggal, a Törvényszék által végzett bírósági felülvizsgálatnak annak ellenőrzésére kell korlátozódnia, hogy a vitatott határozat megfelel‑e a Bizottság által az iránymutatásban – e mérlegelési jogkör gyakorlása során – meghatározott kritériumoknak.

84.      Tény, hogy az összefonódások ellenőrzése során a Bizottság gazdasági kérdésekben mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Így, amint azt a fenti 51. pontban kifejtettem, mivel a Bizottságnak ebben az esetben összetett gazdasági értékelést kell végeznie, a Törvényszék nem helyettesítheti a Bizottság gazdasági értékelését saját értékelésével.

85.      A fenti 73. pontban említett állandó ítélkezési gyakorlatból azonban az is kitűnik, hogy az iránymutatás nem lehet jogilag kötelező erejű az uniós bíróságokra nézve. Az iránymutatás csak magára a Bizottságra nézve kötelező, amely annak elfogadásával korlátozta saját mérlegelési jogkörének gyakorlását, így nem térhet el tőle objektív indokolás nélkül, sőt anélkül, hogy ezáltal egyebek mellett ne kockáztatná az egyenlő bánásmód elvének megsértését.(36) Az ítélkezési gyakorlat csakis ebben az összefüggésben nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az ilyen általános hatályú magatartási szabályok bizonyos feltételekkel és a tartalmuknak megfelelően joghatást fejthetnek ki.(37) Ez még inkább igaz azokra a gazdasági fogalmakra, amelyeket a Bizottság az iránymutatásban azért határoz meg, hogy igazgatási gyakorlatát segítse.

86.      Ha azonban ezek a fogalmak az elsődleges vagy másodlagos uniós jogban szereplő jogi fogalmakból származnak, vagy azoktól függenek, a helyzet más. A (meg nem határozott) jogi fogalmak esetén ugyanis, ideértve a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalmát is, az uniós bíróság kizárólagos és végső értelmezési joggal rendelkezik.(38)

87.      A fentiek fényében tehát nem minősül téves jogalkalmazásnak a megtámadott ítélet 100. pontjában megfogalmazott megállapítás, amelynek lényege szerint a Bizottság iránymutatása, éppúgy, mint a korábbi gyakorlata, semmiképp nem kötheti az uniós bíróságot, amely az uniós jog értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

88.      Szeretném világossá tenni, hogy az a tény, hogy egy bizottsági jogi aktus, például az iránymutatás, nem kötelező erejű a szó szoros értelmében, nem akadályozza meg a Bíróságot abban, hogy értelmezze azt, különösen az EUMSZ 267. cikk b) pontja szerinti előzetes döntéshozatali eljárás keretében.(39) Nem kizárt továbbá, hogy az uniós bíróság a Bizottság magatartási szabályaiból vagy igazgatási gyakorlatából származó gazdasági fogalmakból kiindulva tisztázza az uniós jogban szereplő jogi fogalmak alkalmazási körét, vagy akár új jogi fogalmakat vagy kritériumokat ismerjen el. Éppen ellenkezőleg, e tekintetben számos példát találunk az ítélkezési gyakorlatban, többek között a tágabb értelemben vett verseny területén is.(40) Nem jelent tehát téves jogalkalmazást a megtámadott ítélet 101. és 163. pontjában foglalt azon megfontolás, hogy a Törvényszék adott esetben magáévá teheti a Bizottság határozathozatali gyakorlatában vagy iránymutatásaiban szereplő orientációt, illetve gazdasági vagy jogi értékeléseket.

89.      Ebből következik, hogy elvileg semmi sem akadályozza az uniós bíróságot abban, hogy tisztázza az iránymutatás 28., 37. és 38. pontjában szereplő „közeli versenytársak” és „jelentős versenytényező” fogalmak alkalmazási körét, különösen annak eldöntése céljából, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta‑e ezeket a fogalmakat a jelen ügyben annak megállapítása érdekében, hogy a hatékony verseny jelentős akadályozása fennáll‑e, vagy hogy a Bizottság a saját maga által előírt magatartási szabályok keretein belül maradt‑e.

90.      Következésképpen a Törvényszék e fogalmi értelmezéssel nem hagyta figyelmen kívül a Bizottság gazdasági kérdésekben fennálló mérlegelési jogkörét, nem helyettesítette indokolatlanul saját gazdasági értékelésével a Bizottság gazdasági értékelését, és nem lépte túl a bírósági felülvizsgálat határait.

91.      A harmadik jogalap első részének ezért nem lehet helyt adni.

2.      A fellebbezés harmadik jogalapjának második részéről, amely a „jelentős versenytényező” fogalmának téves értelmezésére és mind a vitatott határozat, mind az elsőfokon előterjesztett ellenkérelem elferdítésére vonatkozik

92.      A harmadik jogalap második része két kifogást tartalmaz.

a)      Az első kifogásról

93.      A harmadik jogalap második részének első kifogásával a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette mind a vitatott határozatot, mind az elsőfokon előterjesztett ellenkérelmet, és ezáltal a megtámadott ítélet 173–175. pontjában foglalt értékelést hibássá tette. Egyrészt, a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az ítélet 171. pontjában tévesen állapította meg, hogy a vitatott határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy az a tény, hogy az összefonódásban részt vevő egyik felet egy oligopolisztikus piacon „jelentős versenytényezőként” jellemezték, elegendő annak megállapításához, hogy az összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezte. Másrészt, a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék az ítélet 170. pontjában elferdítette az ellenkérelem 39. pontját, ami azt eredményezte, hogy a Törvényszék a „jelentős versenytényező” fogalmának saját, az iránymutatás 37. pontjában használttól eltérő meghatározását alkotta meg.

94.      Először is, ami a vitatott határozat állítólagos elferdítését illeti, a megtámadott ítélet 155. és 171. pontjának összehasonlítása azt mutatja, hogy a Törvényszék indokolása valóban ellentmondásos.

95.      A megtámadott ítélet 155. pontjában a Törvényszék helyesen állapítja meg, hogy a vitatott határozat (777) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy „a Bizottság által annak megállapításakor figyelembe vett egyik tényezőt, hogy az összefonódás nem egyeztetett hatásokhoz vezetne, az jelenti, hogy »a Three a […] kiskereskedelmi piacon az iránymutatás 37. pontja értelmében vett jelentős versenytényezőnek minősül, illetve e piacon mindenesetre erős versenykényszert fejt ki, amelyet az ügylet megvalósulásának hiányában valószínűleg továbbra is kifejtene«”.(41)

96.      Ezzel szemben a megtámadott ítélet 171. pontja kimondja, hogy „a [vitatott] határozatból kitűnik, hogy a »jelentős versenytényező« kiiktatását illetően a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy a versenynyomás puszta csökkenése, amely különösen egy olyan vállalkozás eltűnéséből következne, amely jelentősebb szerepet játszik, mint amit piaci részesedése sugallana, önmagában elegendő a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyítására”.(42)

97.      Ezenfelül a megtámadott ítélet 171. pontjában foglaltakkal ellentétben a Bizottság a vitatott határozat „Versenyjogi értékelés” és „Elemzési keret” című általános szakaszaiban,(43) valamint az „Érdemi kritérium” című szakaszban,(44) és különösen a határozat (313) és (321) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy az iránymutatás számos olyan tényezőt tartalmaz, amelyek befolyásolhatják, hogy az összefonódás az érintett piacon horizontális, nem egyeztetett hatásokhoz vezethet‑e vagy sem. Noha a Bizottság a határozatban azt is megállapította, hogy nem kell mindezen tényezők mindegyikének fennállnia ahhoz, hogy az ilyen hatások valószínűsíthetőek legyenek, és hogy e tényezők jelenléte hatással lehet a nem egyeztetett hatások mértékére, nem következtetett arra, hogy ugyanezen kritériumok közül csak egynek a fennállása is elegendő lenne annak megállapításához, hogy az összefonódás valószínűleg a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezetne.

98.      Végül sem a vitatott határozat, sem a CK Telecoms beadványai nem utalnak arra, hogy a Bizottság a szóban forgó összefonódás értékelése során ténylegesen a megtámadott ítélet 171. pontjában foglalt következtetésre jutott volna. Ez még kevésbé tűnik hihetőnek, mivel az iránymutatás 26. pontja szerint, amelyet a Bizottság ebben az esetben alkalmazott, az a tény, hogy az összefonódásban részt vevő felek egyike „jelentős versenytényezőként” jellemezhető, csak egyike az iránymutatás 27–38. pontjában felsorolt tényezőknek, amelyek befolyásolhatják annak valószínűségét, hogy az összefonódásnak jelentős nem egyeztetett hatásai lesznek.

99.      Ennek megfelelően úgy vélem, hogy a megtámadott ítélet 171. pontja olyan elferdítés, amely az ügy irataiból nyilvánvalóan kitűnik, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.(45) Amint az különösen az ítélet 172–174. pontjából kitűnik, ez az elferdítés következményekkel járt, mivel – egyéb szempontok mellett – a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott határozat (326) preambulumbekezdését érvénytelenítő téves jogalkalmazás és „mérlegelési hiba” történt.

100. Következésképpen az első kifogásnak helyt kell adni annyiban, amennyiben az azt sérelmezi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 171. pontjában elferdítette a vitatott határozatot.

101. Másodszor, ami azt az érvet illeti, hogy a Törvényszék saját maga alkotta meg a „jelentős versenytényező” fogalmának meghatározását, a fenti 83–90. pontban kifejtett okok miatt egyszerűen el kell utasítani.

102. Harmadszor, úgy vélem, hogy az első kifogásnak helyt kell adni annyiban, amennyiben a Bizottság azt sérelmezi, hogy a Törvényszék elferdítette az ellenkérelme 39. pontját, amikor a megtámadott ítélet 170. pontjában megállapította, hogy a Bizottság az ellenkérelmében „elismerte, hogy egy »jelentős versenytényezőnek« jelentősebb szerepe kell, hogy legyen, mint amit piaci részesedése sugallana, különösen agresszív versenyt kell folytatnia, és a többi piaci szereplőt arra kell kényszerítenie, hogy e magatartást kövessék”.

103. Mint az ugyanis kitűnik az ítélet 216. pontjában szereplő mondat utolsó részéből, a Törvényszék a „jelentős versenytényező” fogalmának az említett ellenkérelemben állítólagosan használt meghatározására támaszkodik annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e, hogy a Three az árak terén különösen agresszív versenyt folytatott, és a többi piaci szereplőt arra kényszerítette, hogy az áraihoz igazodjanak, vagy hogy az árpolitikája alkalmas volt arra, hogy a piacon a verseny dinamikáját jelentős módon megváltoztassa. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság e tekintetben „mérlegelési hibát” követett el, mivel a vállalat nem nevezhető „jelentős versenytényezőnek”.

104. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vitatott határozatból, beleértve a (326) preambulumbekezdést is, amelyet a Törvényszék állítólag ebben az összefüggésben vizsgált, nem derül ki ilyen meghatározás.(46) Hozzá kell tenni, hogy az ellenkérelem 39. pontjának utolsó két mondata csupán egy példával támasztja alá a Bizottság állítását, miszerint „egy oligopolisztikus piacon nem minden versenytárs játszik fontosabb szerepet a versenyben annál, mint amit piaci részesedése vagy más hasonló mutatója sugallna”.

105. Következésképpen a harmadik jogalap második részében szereplő első kifogásnak helyt kell adni annyiban, amennyiben az azt kifogásolja, hogy a Törvényszéknek elferdítette a vitatott határozatot és az első fokon előterjesztett ellenkérelmet.

b)      A második kifogásról

106. A második kifogásában a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor túlzott követelményeket támasztott egy vállalkozás „jelentős versenytényezőnek” minősítése tekintetében. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 174. pontja kimondja, hogy e megállapításhoz a Bizottságnak többek között azt kell vizsgálnia, hogy az adott vállalkozás a versenyre gyakorolt hatása tekintetében különbözik‑e versenytársaitól. Ezen túlmenően az ítélet 170. és 216. pontja kimondja, hogy a Bizottságnak a jogilag megkövetelt módon kell bizonyítania, hogy ugyanaz a vállalkozás „az árak terén különösen agresszív versenyt folytat[…], és a többi piaci szereplőt arra kényszerít[i], hogy az áraihoz igazodjanak, vagy hogy az árpolitikája alkalmas volt arra, hogy – a »jelentős versenytényező« fogalmának megfelelően – a piacon a verseny dinamikáját jelentős módon megváltoztassa”.

107. Másrészt az iránymutatás 37. pontja, amelyet a Bizottság a jelen ügyben alkalmazott, csupán azt mondja ki, hogy „néhány vállalkozásnak nagyobb hatása van a versenyfolyamatra, mint amit piaci részesedése vagy a hasonló mutatók sugallanának”, és hogy „[a]z ilyen vállalkozás részvételével megvalósuló összefonódás jelentős és versenyellenes módon változtathatja meg a verseny dinamikáját, különösen ha a piac már koncentrált”. Ez a bekezdés egy olyan vállalkozás példáját említi, amely újonnan lépett be a piacra, és amely a jövőben valószínűleg „a verseny szempontjából jelentős nyomást gyakorol[…] a piacon szereplő többi vállalkozásra”.(47)

108. Ezért az iránymutatás 37. és 38. pontja nem feltételezi, hogy a „jelentős versenytényezőnek” minősített vállalkozásnak a versenyre gyakorolt hatása tekintetében különböznie kell versenytársaitól, vagy akár azt, hogy „az árak terén különösen agresszív versenyt” kell folytatnia, ami arra kényszeríti a versenytársakat, hogy az áraihoz igazodjanak. Elegendő, hogy fontosabb szerepet játszik a versenyben, mint amit piaci részesedése vagy bármely más hasonló mutató sugallna, és ez a piacon lévő többi versenytársától függetlenül történik.

109. A Törvényszék tehát nem volt jogosult arra, hogy – még ha hallgatólagosan is – azt kifogásolja, hogy a Bizottság a vitatott határozatban eltért az iránymutatás 37. és 38. pontjában magának előírt szempontoktól. Ezenfelül a megtámadott ítélet 170. és 216. pontjában említett két kritérium, amelyeket az említett határozat nem vett figyelembe, valójában csak az első fokon előterjesztett ellenkérelemben megadott példára vonatkozott, amelynek tartalmát a Törvényszék elferdítette (lásd a fenti 102. és 103. pontokat). Ez a példa valójában egy olyan helyzetre vonatkozik, amelyben egy vállalkozás a „jelentős versenytényező” fogalma alá tartozónak tekinthető, és nem e fogalom általános szintű alkalmazási körének meghatározására. Hasonlóképpen, az a tény, hogy a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatában – amint arra a megtámadott ítélet 164–167. pontja emlékeztet, és amely nem kötelező az uniós bíróságra nézve(48) – úgy ítélte meg, hogy egyes vállalkozások „öntörvényű piaci szereplőként” egyedi szerepet játszottak, nem jelenti azt, hogy ezek az egyedüli olyan esetek, amelyekben a „jelentős versenytényező” fogalma fennáll.

110. Ezenfelül nem hangzott el meggyőző érv annak bizonyítására, hogy az iránymutatás 37. és 38. pontja szerinti „jelentős versenytényező” fogalmának alkalmazási körét ilyen megszorító módon vagy e 37. pontban és a vitatott határozat (326) preambulumbekezdésében foglaltaktól eltérő módon kellene értelmezni. Éppen ellenkezőleg, egy ilyen értelmezés azzal a kockázattal járna, hogy eleve alábecsülnék a már koncentrált oligopolisztikus piacon meglévő versenyerőket. Bár a „jelentős” jelző azt jelenti, hogy az érintett vállalkozásnak olyan lényeges versenymagatartást tulajdonítanak a piacon, amely valószínűleg „jelentős és versenyellenes módon változtathatja meg a verseny dinamikáját”, és amely túlmutat a piaci részesedések vagy más hasonló mutatók jelentésén, mégsem értelmezhető úgy, hogy „az árak terén különösen agresszív versenyt” követel meg.

111. E tekintetben nem állja meg a helyét az az érvelés, amelyet a megtámadott ítélet 175. pontja pedig elfogad, miszerint bármely más értelmezés nagyon valószínűvé tenné, hogy a Bizottság egy oligopolisztikus piacon szisztematikusan megtiltana minden horizontális összefonódást. Túl azon, hogy a dolgok ilyen alakulása nem bizonyított (lásd a fenti 63. pontot), ez az érvelés végső soron a Bizottságra rótt fokozott bizonyítási követelményen alapul, amely a hatékony verseny nem egyeztetett hatásokból eredő jelentős akadályozásának bizonyítására vonatkozik, amely követelményre semmilyen meggyőző magyarázat nincs (lásd a fenti 46–65. pontot). Éppen ebben az összefüggésben van tehát következménye annak, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a megkövetelt bizonyítási szintet, amint azt az első és a második jogalapra adott válaszban megjegyezte. Ugyanezen okokból nem kifogásolható a Bizottsággal szemben – ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 173. pontjában teszi –, hogy „jelentősen kiterjeszt[ette volna] a 139/2004 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének hatályát”, vagy hogy különböző jogi fogalmakat összekevert volna.

112. Ebből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 173–175. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság értelmezésének elfogadása esetén egy oligopolisztikus piacon minden olyan vállalkozás, amely versenynyomást gyakorol, „jelentős versenytényezőnek” minősíthető. Másrészt a Törvényszék tévedett, amikor azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság értelmezése azt eredményezné, hogy az a tény, hogy az összefonódásban részt vevő fél „jelentős versenytényezőnek” minősül egy oligopolisztikus piacon, elegendő annak megállapításához, hogy a szóban forgó összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezné.

113. Következésképpen a harmadik jogalap második részében szereplő második kifogásnak helyt kell adni.

3.      A fellebbezés harmadik jogalapjának harmadik részéről, amely a „közeli versenytársak” fogalmának téves értelmezésére és a vitatott határozat elferdítésére vonatkozik

114. A harmadik jogalap harmadik része két kifogást tartalmaz.

a)      Az első kifogásról

115. A harmadik jogalap harmadik részében szereplő első kifogásában a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 242. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy az összefonódásban részt vevő felek „különösen közeli versenytársak”. A Bizottság véleménye szerint a Törvényszék ezzel az iránymutatással ellentétes, túlzott bizonyítási követelményt támasztott. Nem szükséges ugyanis, hogy az összefonódásban részt vevő felek különösen közeli versenytársak legyenek ahhoz, hogy megállapítható legyen a köztük lévő verseny szorossága, ami releváns tényező annak megállapításához, hogy a hatékony verseny jelentős akadályozása áll fenn. Az a tény, hogy más versenytársak is közel vannak, vagy akár még közelebb, nem érvénytelenítheti ezt a következtetést.

116. A Törvényszéknek az összefonódásban részt vevő felek közötti verseny szorosságának mértékére vonatkozó értékelése a Bizottság által felvetett – a kiskereskedelmi piacra gyakorolt nem egyeztetett hatásokra vonatkozó – első kárelmélet vizsgálatának részét képezi. Amint azt a megtámadott ítélet 128. pontja megállapítja, a Bizottság – ezen elmélet keretében – a Three és az O2 által gyakorolt erős versenykényszerre, a köztük fennálló verseny szorosságára, piaci részesedésükre és az összefonódással létrejövő jogalany áremelési motiváltságára, valamint versenytársai versenyképességére támaszkodott. A vitatott határozat (1226) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó összefonódás „valószínűleg nem egyeztetett versenyellenes hatást gyakorol a kiskereskedelmi piacon”.

117. A megtámadott ítélet 234. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a „közeli versenytárs” fogalmát nem a 139/2004 rendelet, hanem csak az iránymutatás tartalmazza. Az említett ítélet 235. és 241. pontjában azonban lényegében az áll, hogy a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdésére tekintettel értelmezett 2. cikke (3) bekezdésének alkalmazhatósága az összefonódásban részt vevő felek által egymásra gyakorolt „erős versenykényszer megszüntetését” követeli meg, amely egy oligopolisztikus piacon megvalósuló összefonódás legközvetlenebb egyoldalú hatása. Az ítélet 242., 247. és 249. pontjában a Törvényszék lényegében azt állapította meg, hogy a Bizottságnak egy olyan oligopolisztikus piac esetében, amelyen minden piaci szereplő fogalmilag többé‑kevésbé közeli is, bizonyítania kell, hogy ezek a felek „különösen közeli versenytársak” és nem „közeli versenytársak”.

118. Végül a megtámadott ítélet 249. és 250. pontjában a Törvényszék elfogadta a CK Telecoms azon érvelését, amely a Three és az O2 közötti verseny szorosságára vonatkozó elemzés gyenge bizonyító erejére vonatkozott. A Bíróság indoklása szerint a Three és az O2 egy koncentrált, négy mobilhálózat‑üzemeltetőből álló piac szegmenseinek csak egy részében voltak viszonylag közeli versenytársak. Ez azonban a fent említett követelmények fényében nem elegendő, ellenkező esetben főszabály szerint meg kellene tiltani minden olyan összefonódást, amelynek következtében a piaci szereplők száma négyről háromra csökken.

119. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bizottság a vitatott határozatban az összefonódásban részt vevő felek közötti verseny szorosságát a mobiltelefonszámok hordozhatóságára vonatkozó adatokon alapuló áttérési ráták minőségi értékelése(49) alapján ítélte meg, többek között az iránymutatás 26. pontját alkalmazta. Eszerint ez a kritérium csak egy releváns tényező a többi között, amely befolyásolhatja annak valószínűségét, hogy az összefonódás lényeges, nem egyeztetett hatásokat idéz elő. E rendelkezés szerint ezt a valószínűséget számos olyan tényező fényében kell értékelni, amelyek külön‑külön nem szükségszerűen döntő fontosságúak, és nem feltétlenül kell minden ilyen tényezőnek e célból jelen lennie. Amint azt a harmadik jogalap harmadik része második kifogásának az alábbi 127–131. pontban kifejtett vizsgálata megerősíti, e rendelkezésnek megfelelően a verseny szorossága csak egy tényező a többi között, amelyet a Bizottság az első kárelméletének alátámasztására figyelembe vesz.(50)

120. Az iránymutatás 28. pontjából továbbá kitűnik, hogy a verseny szorosságát az összefonódásban részt vevő felek termékei közötti helyettesíthetőség mértéke alapján kell értékelni. E pont szerint egyrészt az érintett piacon a termékeket aszerint is meg lehet különböztetni, hogy némely termékek közelebbi helyettesítői egymásnak, mint mások, másrészt minél nagyobb mértékben helyettesíthetők egymással a vállalkozások termékei, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az összefonódó vállalkozások jelentősen megemelik áraikat.(51) Amint a vitatott határozat (444) preambulumbekezdésében szerepel, az iránymutatás 29. pontja előírja, hogy a helyettesíthetőség mértékét többek között az áttérési ráták alapján lehet kiszámítani,(52) ahogyan a Bizottság a jelen ügyben tette.

121. Ebből következik, hogy az iránymutatás abból indul ki, hogy az összefonódásban részt vevő felek között a verseny különböző mértékű szorossága áll fenn. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a verseny szorossága, mint a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapítása tekintetében releváns tényező értékelése szempontjából – a megtámadott ítélet 242., 247. és 249. pontjában előírtak szerint – a szorosság megfelelő mértékének a „különösen közeli versenytársak” közelségének kell lennie.

122. Következésképpen a Törvényszék nem volt jogosult arra, hogy – még ha hallgatólagosan is – azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy az a vitatott határozatban figyelmen kívül hagyta az iránymutatás 26., 28. és 29. pontjában magának előírt kritériumokat. Ez annál is kevésbé tűnik számomra lehetségesnek, mivel a verseny szorossága csak egy olyan tényező, amelyet más releváns tényezőkkel együtt kell figyelembe venni ahhoz, hogy a Bizottság úgy ítélhesse meg, hogy a szóban forgó összefonódás valószínűleg káros, nem egyeztetett hatásokat vált ki, és ezért a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezi. A Törvényszék ugyanakkor – kizárólag ennek az egy tényezőnek a figyelembevételével, a Bizottság által értékelt egyéb tényezők figyelembevétele nélkül – nem vonhatta volna le azt a következtetést, hogy nem volt bizonyíték ilyen akadály fennállására.

123. Hasonlóképpen, ellentétben azzal, ami a megtámadott ítélet 235., 241., 242., 245. és 247. pontjának együttes értelmezéséből kitűnik, a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdésének megfogalmazása nem támasztja alá azt az állítólagos követelményt, hogy az összefonódásban részt vevő felek versenykapcsolata „különösen” közeli legyen, amely preambulumbekezdés szerint ugyanezen rendelet 2. cikkének (3) bekezdése előírja „az összefonódó felek által korábban egymással szemben támasztott versenykényszerek” megszüntetését, ugyanakkor a „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalma sem támasztja a fentieket alá.

124. Amint azt a fenti 111. pontban kifejtettem, ez az állítólagos követelmény végső soron a Törvényszék által a Bizottságnak előírt túlzott bizonyítási szinten alapul, amely a hatékony verseny nem egyeztetett hatásokból eredő jelentős akadályozásának bizonyítására vonatkozik, amely követelményre semmilyen meggyőző magyarázat nincs (lásd a fenti 46–65. pontot). Ebben az összefüggésben is van tehát következménye annak, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a megkövetelt bizonyítási szintet, amint az az első és a második jogalapra adott válaszként megállapítást nyert. Ezt bizonyítják a megtámadott ítélet 249. pontjában foglaltak, miszerint a Bizottság azon megállapítása, hogy a Three és az O2 egy koncentrált, négy mobilhálózat‑üzemeltetőből álló piac szegmenseinek csak egy részében voltak „viszonylag közeli versenytársak”, nem elegendő a hatékony verseny jelentős akadályozásának alátámasztására; ellenkező esetben főszabály szerint meg kellene tiltani minden olyan összefonódást, amelynek következtében a piaci szereplők száma négyről háromra csökken.

125. Ennek megfelelően úgy vélem, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 250. pontjában megállapította, hogy a Bizottság részéről a Three és az O2 közötti versenykapcsolat szorosságának elemzése hibás volt.

126. Ezért a harmadik jogalap harmadik részében szereplő első kifogásnak helyt kell adni.

b)      A második kifogásról

127. A harmadik fellebbezési jogalap harmadik részében szereplő második kifogásban a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a vitatott határozatot, és többek között a megtámadott ítélet 249. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság e határozatban abból indult ki, hogy a Three és az O2 közötti verseny szorossága az érintett piacon önmagában elegendő ahhoz, hogy úgy ítélje meg, hogy a szóban forgó összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezi. E tekintetben a Bizottság azt állítja, hogy amint azt maga a Törvényszék is megjegyezte a megtámadott ítélet 227. pontjában, ez csak egyike volt azoknak a tényezőknek, amelyek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás nem egyeztetett hatásokat eredményez.

128. A megtámadott ítélet 249. pontja szerint lényegében az a puszta tény, hogy a Three és az O2 egy koncentrált, négy mobilhálózat‑üzemeltetőből álló piac szegmenseinek egy részében „viszonylag közeli versenytársak”, nem elegendő sem az összefonódásban részt vevő felek által egymásra gyakorolt erős versenykényszer megszűnésének bizonyítására, sem pedig a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapítására; ellenkező esetben főszabály szerint meg kellene tiltani minden olyan összefonódást, amelynek következtében a piaci szereplők száma négyről háromra csökken.

129. A Bizottság érvelése szerint a vitatott határozat nem tartalmaz olyan indokot vagy kontextuális elemet, amely alapján úgy lehetne értelmezni, hogy a Three és az O2 közötti verseny szorossága önmagában elegendő ahhoz, hogy a szóban forgó összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozását valószínűsítse. Éppen ellenkezőleg, amint arra a fenti 119–121. pontokban utaltam, az említett határozat (313), (321), (444) és (463) preambulumbekezdésének együttes olvasatából az következik, hogy a Bizottság az első kárelmélete keretében az iránymutatás 26., 28. és 29. pontjában meghatározott kritériumokat alkalmazta, amelyek számos tényezőt – köztük a verseny szorosságát, amelyet az áttérési ráták alapján határoznak meg – írnak elő annak megállapítására, hogy a szóban forgó összefonódás valószínűleg nem egyeztetett hatásokhoz vezet az érintett piacon.

130. Mindazonáltal a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 249. pontjában kifejtett érvelése nem egyértelmű, és nem feltétlenül kell úgy értelmezni, hogy az a Bizottsággal szemben azt kifogásolja, hogy a vitatott határozatban úgy ítélte meg, hogy az ilyen bizonyíték önmagában elegendő. A vitatott határozat ilyen értelmezése már csak azért sem tűnik lehetségesnek, mivel – amint arra a Bizottság helyesen rámutat – a Törvényszék az ítélet 227. pontjában elismerte, hogy a versenykapcsolat szorossága egy „tényező, amelyet a Bizottság azon következtetés levonásakor figyelembe vett, hogy az összefonódás nem egyeztetett hatásokhoz vezetne”.(53) Ez az érvelés nem az említett határozat tartalmának elferdítése, hanem a Törvényszék által elkövetett, többek között a fenti 124. és 125. pontokban említett téves jogalkalmazás miatti hibás értékelés része, mivel a Törvényszék túl magas bizonyítási szintet írt elő, többek között az általa értékelt elemek mindegyikére vonatkozóan annak megállapítása érdekében, hogy azok alkalmasak‑e a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyítására.

131. Ennyiben a második kifogás átfedést mutat a harmadik jogalap harmadik részében szereplő első kifogással (fenti 115–125. pont), és el kell utasítani annyiban, amennyiben azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a vitatott határozatot.

4.      A fellebbezés harmadik jogalapjának negyedik részéről, amely az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik az iránymutatásnak a 139/2004 rendelettel való esetleges összeegyeztethetetlenségével kapcsolatban

132. A harmadik jogalap negyedik részében a Bizottság másodlagosan arra hivatkozik, hogy miután a CK Telecoms nem vitatta a Törvényszék előtt az iránymutatásnak a 139/2004 rendelet 2. cikkével való összeegyeztethetőségét, a Törvényszék hivatalból nem vizsgálhatta ezt a kérdést.

133. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy egyrészt e jogalap első, második és harmadik, elsődlegesen előterjesztett részének lényegében helyt kell adni (lásd a fenti 82–131. pontot), másrészt a megtámadott ítéletben a Törvényszék nem állapította meg, hogy ez az iránymutatás összeegyeztethetetlen lenne a 139/2004 rendelet 2. cikkével. Ebből következik, hogy a harmadik fellebbezési jogalap negyedik részét nem szükséges megvizsgálni.

E.      A fellebbezés negyedik jogalapjáról, amely a Bizottság mennyiségi elemzésével kapcsolatos érvelésének elferdítésére és téves jogalkalmazásra vonatkozik

1.      A negyedik jogalap hatásos jellegéről

134. A negyedik fellebbezési jogalap első részében a Bizottság először is azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette az ellenkérelmében és az elsőfokon előterjesztett viszonválaszában kifejtett érveit, mivel a megtámadott ítélet 273. pontjában azt állapította meg, hogy a felek közös álláspontja szerint a szóban forgó összefonódásból eredő áremelkedés [bizalmas] % lehet, miközben a Bizottság ezt a számot az eljárás során vitatta. Másodszor, a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék e tekintetben tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy az áremelkedés nem volt jelentős, mivel alacsonyabb volt, mint a Bizottság által feltételesen engedélyezett összefonódásokkal kapcsolatos korábbi ügyekben tapasztalt áremelkedés.

135. A negyedik jogalap második részében a Bizottság lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 277–279. pontjában tévesen követelte meg tőle, hogy az UPP‑elemzésébe foglalja bele a „szokásos” hatékonyságjavulást, amely a Törvényszék szerint minden egyes összefonódásra jellemző.

136. A CK Telecoms azon érvelése, hogy a jelen fellebbezési jogalap hatástalan, nem állja meg a helyét.

137. E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 255–259. pontjában elutasította a CK Telecoms azon érvelését, hogy az UPP‑elemzésnek nincs bizonyító ereje, és nem használható a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyítására.

138. Másodszor, még ha a Törvényszék az ítélet 268. pontjában úgy is ítélte meg, hogy az UPP‑elemzés nem meghatározó bizonyíték, nem tagadta annak bizonyító erejét. Inkább azt állapította meg, hogy ez az elemzés nem elegendő annak bizonyítására, hogy a felek által egymásra gyakorolt erős versenykényszer megszüntetése az árak jelentős emelkedését és ezáltal a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezné.

139. Harmadszor, amikor a Törvényszék a megtámadott ítélet 282. pontjában foglalt azon következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem bizonyította kellő valószínűséggel, hogy az árak „jelentősen” emelkednének, az ítélet 273. pontjában megjegyezte, hogy a szóban forgó összefonódásból eredő esetleges áremelkedés „a [CK Telecoms] szerint [bizalmas] [%]‑ot tenne ki, amit a Bizottság nem vitat”. Ez a növekedés azonban alacsonyabb lenne, mint a COMP/M.6992 ‐ Hutchison 3G UK kontra Telefonica Ireland (a továbbiakban: ír ügy) és a COMP/M.7018 ‐ Telefónica Deutschland kontra E‑Plus (a továbbiakban: német ügy) ügyekben megállapított áremelések, amelyek 6,6%‑osak, illetve 9,5%‑osak voltak, ami nem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy az érintett összefonódásokat – bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett – engedélyezze.

140. Negyedszer, a megtámadott ítélet 277–281. pontjában a Törvényszék lényegében azt kifogásolta a Bizottsággal szemben, hogy nem vette figyelembe az UPP‑elemzésében a szóban forgó összefonódás által eredményezett hatékonyságjavulást, amely ugyanakkor az elemzés szerves részét képezi. A Törvényszék szerint ugyanezen okból a Bizottság a hatékony versenynek a hálózat minőségének romlása miatti jelentős akadályozásának fennállását sem tudta bizonyítani, amin a második kárelmélet részben alapult.

141. A fentiek fényében a Bizottság azon érve, hogy egyrészt vitatta a szóban forgó összefonódásból eredő esetleges áremelkedés pontos százalékos arányát, másrészt, hogy a Törvényszék tévesen hasonlította össze a jelen ügyet más, korábban tárgyalt összefonódási ügyekkel, harmadrészt pedig, hogy nem volt köteles az UPP‑elemzésébe belefoglalni a megtámadott ítélet 277–279. pontjában tárgyalt hatékonyságjavulást, nem minősíthető hatástalannak. E három kifogásnak ugyanis mindegyike alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a Törvényszék által a megtámadott ítélet 282. pontjában levont következtetés jogi megalapozottságát.

142. Ezért ezeket a kifogásokat érdemben kell megvizsgálni.

2.      A fellebbezés negyedik jogalapjának első részéről, amely a Bizottság által a szóban forgó összefonódásból eredő esetleges áremelkedésre vonatkozó érvelés elferdítésére, valamint a Törvényszéknek a mennyiségi elemzés értékelése során elkövetett téves jogalkalmazására vonatkozik

143. A negyedik jogalap első részében szereplő első kifogásában a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék az elsőfokú eljárás során elferdítette az ellenkérelem 157. pontjában és a viszonválasz 61. pontjában kifejtett érveit, amikor a megtámadott ítélet 273. pontjában tévesen állapította meg, hogy a felek közös álláspontja szerint a szóban forgó összefonódásból eredő áremelkedés [bizalmas] % lehet, miközben ezt a számot a Bizottság az eljárás során vitatta.

144. Amint azt a fenti 139. pontban felidéztem, a Törvényszék a megtámadott ítélet 273. pontjában megjegyezte, hogy a Bizottság az eljárás során nem vitatta a CK Telecoms azon érvelését, hogy a szóban forgó összefonódásból eredő esetleges áremelkedés [bizalmas] %‑ot tenne ki.

145. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bizottság az ellenkérelem 157. pontjában valójában vitatta ezt a számadatot, és azt állította, hogy annak [bizalmas] %‑nak kell lennie, amit az ellenkérelem 159. és 160. pontja, valamint a viszonválasz 61. pontja is megerősít. A fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összehangban tehát az ügy irataiból egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 273. pontjában nemcsak elferdítette a Bizottságnak az ellenkérelem 157. pontjában kifejtett érveit, hanem tévesen alkalmazta a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat is, amikor egy releváns tényt, azaz egy esetleges [bizalmas] %‑os áremelkedést a felek közös álláspontjának ismert el, holott ennek az ellenkezője volt igaz.(54)

146. A jelen fellebbezési jogalap első részében szereplő második kifogásra válaszul elegendő rámutatni, hogy a Törvényszék már csak azon (hallgatólagos) ok miatt sem volt jogosult arra, hogy a megtámadott ítélet 273. pontjában a Bizottsággal szemben azt kifogásolja, hogy nem tudta meggyőzően bizonyítani, hogy a szóban forgó összefonódásból eredő esetleges áremelkedés nem lesz jelentős, mert ez a növekedés csak [bizalmas] %‑kal alacsonyabb, mint az ír ügyben (6,6%), és sokkal alacsonyabb volt, mint a német ügyben (9,5%), amely ügyekben az érintett összefonódásokat feltételesen engedélyezték. Az ilyen, nem bizonyított tényen alapuló megközelítés ellentétes a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokkal, és ezért jogilag téves.

147. Továbbá, mivel a megtámadott ítélet nem tartalmazott magyarázatot a szóban forgó helyzetek összehasonlíthatóságára vonatkozóan, a Törvényszék nem volt jogosult arra, hogy ezt a következtetést az említett más ügyekkel való összehasonlításra alapozza, amelyekben az összefonódásban részt vevő felek kötelezettségvállalásokat ajánlottak fel, és sikerült a Bizottság versenyjogi aggályait eloszlatniuk. Az említett esetek tehát nem feltétlenül hasonlíthatók össze a jelen üggyel, amelynek sajátos körülményei – többek között az első kárelmélet alapján – a szóban forgó összefonódás megtiltását eredményezték. Ezért a Törvényszék a megtámadott ítélet 273. pontjában tévesen utasította el a Bizottság által az említett elmélet alátámasztására benyújtott bizonyítékokat, mint nem meggyőzőeket.

148. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez a hiba – ahogy a Bizottság állítja – az áremelkedés jelentős mértéke UPP‑elemzés keretében végzett összetett gazdasági értékelésének nem megengedett helyettesítéséből is fakadna. A megtámadott ítélet 273. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszéket nem győzte meg a Bizottság érvelése. Következésképpen a Törvényszék a következtetés levonása során csupán a bizonyításfelvételre és a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat alkalmazta, valamint mérlegelési jogkörét gyakorolta, anélkül hogy saját számításokat végzett volna az áremelkedés jelentős mértékére vonatkozóan.

149. A fenti 145–147. pontban kifejtett szempontokra tekintettel a negyedik jogalap első részének helyt kell adni.

3.      A fellebbezés negyedik jogalapjának második részéről, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt követelte a Bizottságtól, hogy az UPP‑elemzésében vegye figyelembe a „szokásos” hatékonyságjavulást

150. A negyedik jogalap második részében a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 277–279. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottságnak az UPP‑elemzésébe bele kellett volna foglalnia – a Törvényszék szerint valamennyi összefonódásra jellemző – „szokásos” hatékonyságjavulást.

151. A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 277. pontjában azt a meglehetősen újszerű álláspontot képviselte, hogy minden összefonódás hatékonyságjavuláshoz vezet, amelynek mértéke a külső versenykényszertől is függ. A Törvényszék szerint ez a javulás többek között az összefonódással létrejövő jogalanynak a termelési és forgalmazási folyamatok racionalizálására és összevonására irányuló erőfeszítéseiből származik, ami árcsökkentéshez vezethet. Amint az ítélet 278. és 279. pontjából kitűnik, a Törvényszék megkülönböztette ezt a hatékonyságjavulást az iránymutatásban szereplőtől, amely utóbbi fennállását a bejelentő félnek kell bizonyítania, és amelyet a Bizottság a jelen ügyben elutasított.(55) A Törvényszék leszögezte, hogy míg az utóbbi hatékonyságjavulást az összefonódás átfogó versenyszempontú értékelése során kell megvizsgálni annak eldöntése érdekében, hogy az képes‑e ellensúlyozni az összefonódás korlátozó hatásait, a „szokásos” hatékonyságjavulás minden egyes összefonódásra jellemző, és „csupán a mennyiségi modell egy összetevője, amely annak meghatározására irányul, hogy az összefonódás járhat‑e ilyen korlátozó hatásokkal”. Ebből arra következtetek, hogy az Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság köteles minden esetben szisztematikusan és hivatalból figyelembe venni a „szokásos” hatékonyságjavulást.

152. A Törvényszék által megállapított úgynevezett „szokásos” hatékonyságjavulásnak ez az új kategóriája, amelyről a Törvényszék azt feltételezi, hogy minden horizontális összefonódás velejárója, megfelel az „alapértelmezett” hatékonyságjavulás tipológiájának, amelynek elismerését egyes szerzők, különösen közgazdászok, az UPP‑elemzésből eredő bizonytalanságok ellensúlyozása érdekében szorgalmazzák.(56) Ezért a javaslat szerint egy ilyen elemzésbe bele kell foglalni egy bizonyos százalékos, például 10%‑os „jóváírást”, mint az összefonódáshoz közvetlenül kapcsolódó „alapértelmezett” hatékonyságjavulást, amely ellensúlyozhatja az UPP‑elemzésben becsült százalékos áremelkedést.(57)

153. Sem a 139/2004 rendeletből, sem a 802/2004/EK rendeletből,(58) sem pedig az iránymutatásból nem derül ki, hogy az uniós összefonódás‑ellenőrzésben elismerik‑e a hatékonyságjavulás ilyen kategóriáját. A Törvényszék továbbá nem jelölte meg azokat a jogi alapokat, amelyek alapján a Bíróság elismerhetné az ilyen hatékonyságjavulás jelentőségét, és kötelezhetné a Bizottságot, hogy azt az alkalmazandó szabályozási kereten kívül és a versenypolitika és az összefonódás‑ellenőrzés irányítása terén fennálló mérlegelési jogkörének sérelme nélkül vegye figyelembe.

154. Igaz, hogy a Bíróság már korábban megállapította, hogy a Bizottság – a megállapodás gazdasági hátterével összefüggésben – köteles figyelembe venni a megállapodásnak a felek által hivatkozott versenyt támogató konkrét szempontjait, annak értékelése érdekében, hogy ezek az állítólagos versenytámogató szempontok alkalmasak‑e annak kétségbe vonására, hogy e megállapodás „cél” általi versenykorlátozásnak minősül‑e, és annak megítélésére, hogy – az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében – szükséges‑e a „hatás” általi versenykorlátozás vizsgálatára átváltani.(59) A Bíróság ugyanakkor azt is tisztázta, hogy ez a megközelítés nem jelenti az amerikai versenyjogban elfogadott „józan mérlegelés elvének” (rule of reason) alkalmazását, amely a Bizottságtól azt követelné meg, hogy az említett cikk (1) bekezdése alapján(60) hivatalból mérlegelje az összes versenyt támogató és versenyellenes hatást, miközben ezt a mérlegelést a cikk (3) bekezdése alapján kell elvégezni.(61)

155. Hasonlóképpen nincs meggyőző indoka annak, hogy az összefonódás‑ellenőrzésre vonatkozó szabályozási kereten kívül a Bizottság kötelezettsége legyen, hogy a hatékony verseny – különösen az oligopolisztikus piacon az összefonódás által létrehozott horizontális, nem egyeztetett hatásokból eredő – jelentős akadályozása fennállásának értékelése során a hatékonyságjavulás olyan „alapértelmezett” vizsgálatát is elvégezze, mint amilyet a Törvényszék ebben az ügyben megkövetelt. A Bizottság feladata legfeljebb az, hogy az e területre vonatkozó – különösen az iránymutatás esetleges felülvizsgálatával összefüggésben felmerülő – mérlegelési jogkörének gyakorlása révén, hivatalból ellenőrizze, hogy szükség van‑e ilyen elemzés elvégzésére.

156. Az uniós jog jelenlegi állása szerint azonban a 139/2004 rendelet (29) preambulumbekezdése arra korlátozódik, hogy meghatározza az érintett vállalkozások által bemutatott, alátámasztott és valószínűsíthető hatékonyságjavulást, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kell vennie az összefonódásnak a belső piaci verseny szerkezetére gyakorolt hatásának meghatározásakor, amire a Törvényszék a megtámadott ítélet 279. pontjában hivatkozik. Hasonlóképpen, a 802/2004 rendelet I. mellékletének 9. szakaszával összhangban, az érintett vállalkozás feladata, hogy minden egyes állítólagos hatékonyságjavulási tényezőről leírást nyújtson be, az azt alátámasztó dokumentációval együtt. Végül az iránymutatás 76–88. pontja tartalmazza az ilyen hatékonyságjavulás figyelembevételére vonatkozó releváns kritériumokat.

157. Ilyen körülmények között a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 277–279. pontjában azt követelte a Bizottságtól, hogy az UPP‑elemzésébe foglalja bele a jogszabályban nem előírt „szokásos” hatékonyságjavulást.

158. Ezért a negyedik jogalap második részének is helyt kell adni, és következésképpen e jogalapnak teljes egészében helyt kell adni.

F.      A fellebbezés ötödik jogalapjáról, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel nem értékelte az összes releváns tényezőt és bizonyítékot

159. Az ötödik jogalapban a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni, hogy a releváns tényezők és bizonyítékok összessége lehetővé teszi‑e annak megállapítását, hogy a Bizottságnak a jelen esetben valóban sikerült‑e a hatékony verseny jelentős akadályozását bizonyítania. A Törvényszék tévesen korlátozta magát az első kárelméletet alátámasztó egyes tényezők és bizonyítékok vizsgálatára, valamint arra, hogy ezek külön‑külön elegendőek‑e e célra. E tekintetben a Törvényszék elferdítette a vitatott határozatot, a Bizottság gazdasági értékelését saját gazdasági értékelésével helyettesítette, tévesen alkalmazta a releváns jogi kritériumokat, és megsértette indokolási kötelezettségét.

160. Előzetesen úgy vélem, hogy – a CK Telecoms érvelésével ellentétben – a jelen fellebbezési jogalap nem elfogadhatatlan és nem is hatástalan azon az alapon, hogy a Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy mondja ki, hogy a Törvényszéknek orvosolnia kell a vitatott határozat hiányosságait, és újra meg kell vizsgálnia a szóban forgó összefonódást. A Bizottság itt egy jogi kérdést vet fel a releváns jogi tényezők és bizonyítékok Törvényszék általi vizsgálatának teljességével, és ezáltal a bizonyításfelvételre és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokkal kapcsolatban. Ez a jogi kérdés valószínűleg hatással lesz a Törvényszék azon megállapításának megalapozottságára, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállását. A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem végezte el az összes olyan tényező és bizonyíték átfogó elemzését vagy súlyozását, amelyeket a Bizottság a vitatott határozatban a különböző kárelméletekkel összefüggésben értékelt, hanem arra szorítkozott, hogy az első kárelméletet alátámasztó egyes tényezőket és bizonyítékokat, valamint azok elégséges voltát vizsgálja.

161. Ami az érdemi kérdéseket illeti, fontos emlékeztetni arra, hogy a Bizottság köteles kellően jelentős és egybehangzó bizonyítékokkal alátámasztani azt a határozatot, amely megállapítja, hogy az összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezet vagy sem,(62) mivel a fenti 55. pontban említettek szerint a bizonyítási követelmények e tekintetben tökéletesen szimmetrikusak.(63)

162. Az uniós bíróságnak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.(64) Következésképpen a bíróságnak elvileg ellenőriznie kell valamennyi olyan releváns és egybehangzó, de a felperesek által vitatott bizonyíték bizonyító erejét, amelyre a Bizottság a hatékony verseny jelentős akadályozása fennállásának bizonyítása érdekében hivatkozik. Végeredményben a megtámadott ítélet 76. pontjában a Törvényszék úgy tűnik, hogy irányadónak tekintette ezeket az elveket.

163. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó bizonyítási követelményekhez hasonlóan(65) természetesen lehetséges, hogy a Bizottság által benyújtott bizonyítékok egyenként önmagukban nem elegendőek annak bizonyítására, hogy az összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményező, nem egyeztetett hatásokhoz vezet. Az ilyen bizonyítás azonban alapulhat számos tényező és bizonyíték együttesén, amelyeket összességükben kell értékelni. Ez összhangban van a Bizottság által az iránymutatás 26. pontjában meghatározott megközelítéssel, amely szerint számos, külön‑külön nem szükségszerűen döntő fontosságú tényező befolyásolhatja, hogy vajon az összefonódás várhatóan lényeges, nem egyeztetett hatásokat idéz‑e elő, bár nem minden ilyen tényezőnek – amelyeket az iránymutatás 27‐38. pontja nem sorol fel kimerítően – kell jelen lennie ahhoz, hogy az ilyen hatások létrejötte valószínűsíthető legyen.(66) Ezenfelül, mint azt a fenti 64., 97. és 119. pontokban kifejtettem, és mint azt a megtámadott ítélet 287. pontja elismerte, a Bizottság a vitatott határozatban ezt a megközelítést követte.(67)

164. Ezzel szemben nem zárható ki, hogy bizonyos tényezők vagy bizonyítékok különösen fontosak vagy akár döntőek is lehetnek a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapítására irányuló elemzés során. Ilyen esetben tehát elegendő lehet, ha az uniós bíróság megállapítja, hogy az ilyen döntő tényezők vagy bizonyítékok bizonyító erejének hiánya elegendő ahhoz, hogy a Bizottság álláspontját érvénytelenítsék.

165. Úgy tűnik, hogy a Törvényszéket – legalábbis hallgatólagosan – ez utóbbi előfeltevés vezérelte a megtámadott ítélet 149., 171–173., 249. és 268. pontjában foglalt következtetéseiben, amelyeket a Bizottság a jelen fellebbezési jogalap keretében vitat, és amelyekben a Törvényszék lényegében megállapította, hogy a vizsgált tényező, illetve bizonyíték önmagában nem elegendő a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapításához.

166. Amint azonban a fenti 93–100. és 118–122. pontokban kifejtett értékelésből kitűnik, egyrészt a megtámadott ítélet 171. pontja, amely a „jelentős versenytényező” fogalmának vizsgálatára vonatkozik, másrészt a 249. pontja, amely a verseny szorossága kritériumának vizsgálatára vonatkozik, téves jogalkalmazáson alapulnak. A Törvényszék e pontokban ugyanis tévesen kifogásolta a Bizottsággal szemben, hogy az e két tényezőt önmagában elegendőnek tartotta a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapításához. Ezzel a Törvényszék a bizonyítékok értékelése során tévesen túlzott jelentőséget tulajdonított nekik, sőt az első kárelmélet szempontjából döntőnek minősítette őket, holott a Bizottság csak több tényező egyikeként vizsgálta őket az akadályozás fennállásának bizonyítása érdekében.

167. Továbbá, ahogy a Bizottság állítja, a Törvényszék csak néhány tényezőt és bizonyítékot értékelt azok közül, amelyeken a vitatott határozatban a hatékony verseny jelentős akadályozására vonatkozó következtetés alapult. Így, bár a megtámadott ítélet 128–136. pontjai összefoglalják az első kárelméletre vonatkozó, a vitatott határozatban kifejtett megfontolások lényegét,(68) a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ez elegendő ahhoz, hogy ezt az elméletet és következésképpen a határozat egészét megsemmisítse, elsősorban azon az alapon, hogy a fenti 166. pontban említett két tényező nem volt elégséges a nem egyeztetett hatások és a hatékony verseny ebből eredő akadályozása „jelentős” jellegének megállapításához. A Törvényszék tehát elutasította a vitatott határozat (330)–(1174) preambulumbekezdésében e célból vizsgált egyéb tényezők és bizonyítékok bizonyító erejének értékelését.

168. Hasonlóképpen, a megtámadott ítélet 268. pontjában a Törvényszék ugyanezen kárelmélet tekintetében úgy ítélte meg, hogy az UPP‑elemzés nem döntő bizonyíték, és nem elegendő annak bizonyítására, hogy a felek által egymásra gyakorolt erős versenykényszerszer megszűnése jelentős áremelkedéshez, és ennek következtében a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezetne.

169. Továbbá, amint azt a Bizottság kifejti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 455. pontjában megállapította, hogy nem kellett határoznia a három kárelmélet önálló vagy egymással összefüggő jellegéről, vagy a CK Telecoms további érveiről és jogalapjairól. A Törvényszék tehát elmulasztotta a CK Telecoms által vitatott különböző tényezők és bizonyítékok átfogó elemzését, amelyek az említett elméletek alapját képezték, és amelyeken a vitatott határozatnak a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállására vonatkozó végső következtetése alapult.

170. Végül, különösen a megtámadott ítélet 291., 397., 417., 418. és 454. pontjából, valamint a fenti 32. pontból kitűnik, hogy a Törvényszék a jogvitát csak a CK Telecoms által felhozott jogalapok, részek, kifogások és érvek egy részének értékelése és elfogadása vagy elutasítása alapján bírálta el.

171. Ebből következik, hogy a Bizottság joggal kifogásolhatja a Törvényszékkel szemben, hogy a vitatott határozat megsemmisítése céljából szelektíven és kiegyensúlyozatlanul, sőt hiányosan értékelte az iránymutatás 26–38. pontjai alapján az említett határozatban relevánsnak minősülő tényezőket és bizonyítékokat, valamint a CK Telecoms által e tekintetben előterjesztett jogalapokat és kifogásokat. Ez a megközelítés ellentétes a bizonyítékok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó, a fenti 162. és 163. pontban ismertetett követelményekkel.

172. A CK Telecoms nem vitathatja ezt a következtetést a megtámadott ítélet 284‐291. pontjaira hivatkozva, amelyek a nem egyeztetett hatások átfogó értékelésére vonatkoznak, még akkor sem, ha a Bizottság nem vitatta ezt az értékelést a fellebbezésében.

173. Kétségtelen, hogy a Bizottság a jelen jogalap alátámasztása során csak érintőlegesen veszi figyelembe ezt az értékelést.(69) Hasonlóképpen, a Bizottság nem vitatta közvetlenül az ítélet 289. pontját, amelyben a Törvényszék azt kifogásolta, hogy a Bizottság „a [vitatott] határozatban […] nem jelölte meg, hogy az azonosított nem egyeztetett hatások »jelentősek« lennének‑e, vagy hogy […] a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezetnének, amint azt az [említett] határozat (1227) preambulumbekezdésében állítja”.(70)

174. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 284–291. pontjában csak a CK Telecoms arra vonatkozó kifogására válaszolt, hogy a Bizottság az átfogó értékelés keretében nem „pontosította”, hogy miért állapította meg, hogy az állítólagos nem egyeztetett hatások és következésképpen a hatékony verseny állítólagos akadályozása „jelentős”.(71) Az a tény, hogy az ítélet 288. pontja három, az említett értékelés szempontjából releváns tényezőt sorol fel, nem jelenti azt, hogy a Törvényszék ezek bizonyító erejének további vizsgálatát elvégezte volna. Ezt megerősíti az ítélet 289. pontjának elején használt megfogalmazás („[a] bizonyítékok és körülmények ezen együttesének bizonyító erejétől függetlenül”). Így a Törvényszék vizsgálata e tekintetben inkább a vitatott határozatban a releváns tényezők és bizonyítékok átfogó értékelését alátámasztó indokolás hiányához hasonlít, amint azt a „pontosítani” ige és az „rövid hivatkozás” kifejezés használata is mutatja.

175. Ebből következik, hogy a CK Telecoms álláspontjával ellentétben a megtámadott ítélet 284–291. pontjai nem alkalmasak annak megállapítására, hogy a Törvényszék eleget tett a bizonyítékok vizsgálatára vonatkozó, a fenti 162. és 163. pontban említett kötelezettségének.

176. A fentiek alapján arra következtetek, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel tévesen ítélte meg a vizsgálatnak a terjedelmét, amelyet a vitatott határozat alapjául szolgáló valamennyi releváns tényező és bizonyíték tekintetében el kellett volna végeznie a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyítása érdekében.

177. Következésképpen a jelen fellebbezési jogalapnak helyt kell adni, anélkül hogy szükséges lenne annak eldöntése, hogy a Törvényszék ily módon a Bizottság gazdasági értékelését saját gazdasági értékelésével helyettesítette‑e, figyelmen kívül hagyta‑e a vonatkozó jogi kritériumokat, vagy megsértette‑e az indokolási kötelezettségét.

G.      A fellebbezés hatodik jogalapjáról, amely a vitatott határozat elferdítésére és az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik

1.      A fellebbezés hatodik jogalapjának hatásos jellegéről

178. Hatodik jogalapjában a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék egyrészt elferdítette a vitatott határozatot, amikor a megtámadott ítélet 358–361. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem vizsgálta az összefonódással létrejövő jogalany hálózatának esetleges minőségromlását a szóban forgó összefonódást követően, másrészt pedig a Törvényszék megsértette indokolási kötelezettségét, amikor helyt adott az első fokon felhozott harmadik jogalap hatodik részének.

179. A CK Telecoms úgy érvel, hogy a hatodik jogalap hatástalan, mivel a Bizottság nem vitatja a Törvényszéknek a második kárelméletre vonatkozó főbb megállapításait. Különösen nem kérdőjelezi meg a megtámadott ítélet 325., 330., 340., 344. és 346–347. pontjában kifejtett megfontolásokat, amelyek alapján a Törvényszék az említett ítélet 348. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy valamely hálózatmegosztási megállapodás tartós megzavarása az e megállapodásban részes partner által támasztott verseny jelentős akadályozásának minősülhet. A Bizottság nem vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 362–397. pontjában kifejtett, a szóban forgó összefonódásnak a BT/EE‑re és a Vodafone‑ra gyakorolt hatásaira vonatkozó fő megfontolásait sem. Márpedig mindezek a nem vitatott megfontolások arra késztették a Törvényszéket, hogy utasítsa el a második kárelméletet.

180. Amint azt a Bizottság a vitatott határozatban, és különösen a második kárelméletével összefüggésben megállapítja, a hatékony verseny jelentős akadályozása nem kizárólag a hálózatmegosztási megállapodásban részes felek érdekeinek eltérésén alapul, ez a tényező csak az egyik volt, amelyet a Bizottság az elemzés során figyelembe vett.(72) Így az a tény, hogy a Bizottság a jelen fellebbezési jogalap keretében nem vitatja a megtámadott ítélet 347. és 348. pontjában foglaltakat, nem teheti ezt a jogalapot hatástalanná. E megfontolások lényege ugyanis az, hogy a hálózatmegosztási megállapodásban részes felek érdekeinek esetleges eltérése és a fennálló hálózatmegosztási megállapodások megzavarása önmagában nem minősül a verseny jelentős akadályozásának. A Bizottság ezért tévesen arra a következtetésre jutott, hogy egy ilyen tartós zavar valószínűleg a verseny jelentős akadályozását jelentené az ilyen megállapodásban részes fél részéről. A jelen jogalap azonban hivatkozik azokra az egyéb tényezőkre is, amelyeket a Bizottság figyelembe vett annak megállapítása érdekében, hogy a második kárelmélet keretében a szóban forgó összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezi.

181. Ezenfelül, amint azt a megtámadott ítéletnek többek között a 361. pontja megállapítja, a Törvényszék az ítélet 362–397. pontjában megvizsgálta, hogy az összefonódás BT/EE‑re és Vodafone‑ra gyakorolt hatásainak bizottsági elemzése „különösen szilárd és meggyőző érvelésen” alapul‑e. E célból a Törvényszék abból az ítélet 358–361. pontjában kifejtett és a jelen fellebbezési jogalap első részében vitatott előfeltevésből indult ki, hogy a vitatott határozat nem tartalmazta „az összefonódással létrejövő jogalany által kínált szolgáltatások vagy saját hálózata minőségének rontásá[ra]” vonatkozó elemzést. Mivel ezek a megfontolások képezik a vitatott határozatban elemzett tényezők bizonyító ereje Törvényszék általi – az ítélet 362–397. pontjában leírt – értékelésének alapját, amely értékelés célja annak megállapítása volt, hogy a szóban forgó összefonódás milyen hatást gyakorolt a BT/EE‑re és a Vodafone‑ra, az a puszta tény, hogy a Bizottság nem vitatja ezt az értékelést, nem jelenti a hatodik fellebbezési jogalap hatástalanságát.

182. Ezért meg kell vizsgálni a jelen fellebbezési jogalap két részének megalapozottságát.

2.      A fellebbezés hatodik jogalapjának első részéről, amely a vitatott határozat elferdítésére vonatkozik

183. A hatodik jogalap első részében a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék – miután a megtámadott ítélet 358–361. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem elemezte az összefonódással létrejövő jogalany hálózata minőségének esetleges rontását – elferdítette a vitatott határozatot, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a második kárelméletet el kell utasítani. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy különösen az említett határozat (1558)–(1562) és (1732)–(1742) preambulumbekezdésében elemezte az összefonódással létrejövő jogalany hálózata minőségének romlásával kapcsolatos kockázatot, valamint a többi mobilhálózat‑üzemeltetőre nehezedő versenynyomás ebből eredő csökkenését.

184. A CK Telecoms rámutat, hogy a második kárelmélet két, a hálózatmegosztási megállapodásokkal kapcsolatos alelméletből áll. A megtámadott ítéletnek a Bizottság által vitatott 358–361. pontjai a kárra vonatkozó első alelmélet Törvényszék általi elemzésének részét képezik, amely szerint csökken a többi versenytárs, nevezetesen a BT/EE vagy a Vodafone által az összefonódással létrejövő jogalanyra gyakorolt versenynyomás. A CK Telecoms szerint a vitatott határozatnak a Bizottság által hivatkozott preambulumbekezdései közül egyik sem vonatkozik az első alelméletre, amely preambulumbekezdések a Bizottság szerint egyébként tartalmazzák az összefonódással létrejövő jogalany hálózatának romlásáról szóló elemzést. Ezek a preambulumbekezdések csak a kárral kapcsolatos második alelméletre vonatkoznak, nevezetesen a fokozott átláthatóságból eredő, az összberuházások lehetséges csökkenésével kapcsolatos kárra, amelyet a megtámadott ítélet 398–418. pontjában vizsgáltak.

185. Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a megtámadott ítélet 292. pontjából kitűnik – a Three a közigazgatási eljárás során két hálózat‑összevonási tervet nyújtott be, nevezetesen az „[A] tervet” és a „[B] tervet”.(73) Ezek a tervek két hálózatmegosztási megállapodás – egyrészről a BT/EE és a Three közötti, vagyis az MBNL, és másrészről a Vodafone és az O2 közötti, vagyis a Beacon – fennállásán alapultak, amelyek révén az említett szolgáltatók összevonták hálózataikat annak érdekében, hogy megoszthassák a kiépítési költségeket, miközben kiskereskedelmi szinten továbbra is versenyeztek egymással. E tervek szerint az összefonódással létrejövő jogalany hosszú távon nem tartana fenn két külön hálózatot, hanem – amint az a megtámadott ítélet 410., 413. és 416. pontjában szerepel – egyetlen összevont hálózat létrehozását tervezték.

186. A hálózatmegosztási megállapodásokkal kapcsolatos második kárelmélet keretében a Bizottság két alelméletet dolgozott ki.(74) Az első alelmélet lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó összefonódás a többi versenytárs – akár a BT/EE, akár a Vodafone – által az összefonódással létrejövő jogalanyra gyakorolt versenynyomás csökkenéséhez vezethet,(75) míg a második alelmélet a hálózatmegosztás terén fennálló helyzetre irányul, amely az ágazat szintjén a hálózati infrastruktúrába történő beruházások csökkenéséhez vezetne. A vitatott határozat (1233) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az összefonódás a hálózatmegosztási megállapodásokban részes partnereket érintő szinergiák csökkenéséhez vezethetne, és az összefonódással létrejövő jogalany számára opportunista beruházási magatartást tenne lehetővé, ami az ágazat szintjén csökkentené a beruházásokat, és következésképpen a hatékony verseny szintjét, amely az ügylet hiányában érvényesült volna.(76) Továbbá, miután az említett határozat (1235)–(1243) preambulumbekezdésében hangsúlyozta a hálózatmegosztási megállapodásban részes partnerek érdekei egybeesésének fontosságát, a Bizottság a kárra vonatkozó e két alelméletre tekintettel vizsgálta meg az említett határozat (1244)–(1784) preambulumbekezdésében a hálózat‑összevonással kapcsolatos terveket.

187. A szóban forgó összefonódás következtében a piacon bekövetkező lehetséges fejleményeket a vitatott határozat (1368)–(1784) preambulumbekezdései ismertetik, amelyek közül az (1391)–(1567) preambulumbekezdések az [A] terv, az (1598)–(1749) preambulumbekezdések pedig a [B] terv hatásaira vonatkoznak. Ebben az összefüggésben a Bizottság megvizsgálta ezeket a hatásokat, először a BT/EE‑re és különösen az MBNL hálózatára, másodszor a Vodafone‑ra és különösen a Beacon hálózatára, harmadszor pedig az érintett hálózatokba történő összberuházásokra vonatkozóan. Ezen túlmenően a Bizottság az említett terveknek az érintett hálózatokba történő teljes beruházásra gyakorolt hatásának elemzése során többek között a vitatott határozat (1556)–(1562), illetve (1732)–(1742) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a beruházásoknak a mobilhálózat‑üzemeltetők közötti nagyobb mértékű átláthatósága csökkentheti a hálózatokba történő beruházásra való ösztönzésüket, és így az ágazat szintjén jelentős negatív hatással lehet az említett hálózatokba történő beruházásokra.

188. Különösen, egyrészt a vitatott határozat (1559)–(1561) és (1734) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében megállapította, hogy a fokozott átláthatóság eredményeként az összefonódással létrejövő jogalany tájékozódhat a BT/EE által az MBNL hálózat javára történő technológiai beruházásokról, és így maga dönthet az ilyen technológia bevezetéséről a Beacon hálózat javára [bizalmas]. Ezzel szemben – továbbra is a Bizottság szerint ‐ a Vodafone tudomást szerezhet arról, hogy az összefonódással létrejövő jogalany ilyen technológia bevezetését fontolgatja, és így arra lenne ösztönözve, hogy tartózkodjon az ilyen technológiai beruházásoktól, amíg az összefonódással létrejövő jogalany ezt nem teszi meg. Másrészt a határozat (1735) és (1736) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy vélte, hogy a [B terv] alapján az összefonódással létrejövő jogalany tájékoztatást kaphat a BT/EE vagy a Vodafone által tervezett beruházásokról, és ösztönzést kaphat hasonló beruházások megvalósítására mind az Egyesült Királyság keleti, mind a nyugati részén [bizalmas]. A határozat (1737) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a fokozott átláthatóság azzal a kockázattal járna, hogy a BT/EE és a Vodafone megvárná, amíg az összefonódással létrejövő jogalany ilyen beruházásokat eszközöl a fontos új technológiák fejlesztésébe, mielőtt maga is beruházna.

189. A vitatott határozat (1275) preambulumbekezdésében foglalt azon előfeltevésnek megfelelően, amely szerint a hálózatmegosztási megállapodásban részes egyik partner által gyakorolt versenynyomás csökkentésének másik módja a hálózat minőségének – a megállapodásban részt vevő másik partnernek a hálózatba történő beruházásának megakadályozása vagy meghiúsítása révén történő – romlása, a Bizottság elvégezte mind az MBNL, mind a Beacon hálózat minőségének lehetséges romlásának elemzését, és összefüggést állapított meg a beruházások megakadályozása vagy meghiúsítása és a romlás között. Ebből az is következik, hogy a Bizottság kezdettől fogva úgy vélte, hogy a versenynyomás csökkenése többek között az összefonódással létrejövő jogalany saját hálózata minőségének romlásából állhat, amint azt a megtámadott ítélet 358. pontja kifejti.

190. A vitatott határozat indokolásából nyilvánvalóan következik tehát, hogy a Törvényszék tévesen kifogásolta a Bizottsággal szemben a megtámadott ítélet 358. és 361. pontjában, hogy a határozatban nem elemezte „a [szóban forgó] összefonódás nem egyeztetett hatásait a piaci erő esetleges gyakorlása vonatkozásában, amely az összefonódással létrejövő jogalany által kínált szolgáltatások vagy saját hálózata minőségének rontásában nyilvánulna meg”. Másrészt a Törvényszék akkor is tévedett, amikor úgy vélte, hogy „[e] kérdéskör mélyreható vizsgálatának hiánya a Bizottság által a [vitatott] határozatban elvégzett elemzés[ének] hiányosságát jelenti, így ahhoz, hogy ez az elemzés eredményes legyen, a versenytársakra gyakorolt hatások tekintetében különösen szilárd és meggyőző érvelésre lenne szükség”.

191. Ezt az értékelést nem lehet megdönteni a CK Telecoms formális érvelésével, amely szerint a vitatott határozat szerkezetét tekintve a Bizottság az [A] és a [B] tervnek az adott hálózatokba történő teljes beruházásra gyakorolt hatását két külön fejezetben értékelte.

192. Kétségtelen egyrészt az, hogy „az [A vagy B] tervnek a hálózatokba történő teljes beruházásra gyakorolt hatását” az említett határozat (1555) és azt követő, illetve (1725) és azt követő preambulumbekezdései vizsgálják, azaz a kárra vonatkozó második alelmélet értékelésének keretében. Másrészt a megtámadott ítéletnek a Bizottság által vitatott 358–361. pontja a Törvényszék általános megfontolásait ismerteti a kárra vonatkozó első alelmélettel kapcsolatban, amely szerint az összefonódással létrejövő jogalany versenytársaira nehezedő versenynyomás csökkenése figyelhető meg. A hálózatok összevonására vonatkozó két tervnek a BT/EE‑re és a Vodafone‑ra, valamint a hálózatokba történő teljes beruházásra gyakorolt hatásainak elemzése során azonban, amint arra a fenti 187. és 188. pont emlékeztet, a Bizottság hivatalosan nem tett különbséget az előterjesztett alelméletek szerint, hanem éppen ellenkezőleg, kereszthivatkozásokat tett a vitatott határozat különböző releváns részeire.(77)

193. Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy a Törvényszék elferdítette a vitatott határozat tartalmát, és hogy a hatodik jogalap első részének helyt kell adni.

3.      A fellebbezés hatodik jogalapjának második részéről, amely az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik

194. A hatodik jogalap második részében a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette indokolási kötelezettségét. A megtámadott ítélet indokolása nem teszi lehetővé, hogy a Bizottság megállapítsa, hogy a Törvényszék miért adott helyt az elsőfokú eljárás harmadik jogalapja hatodik részének, és azt sem, hogy a Bíróság e tekintetben gyakorolja a megtámadott ítélet felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét.

195. Emlékeztetőül, a Törvényszék előtt hivatkozott harmadik jogalap hatodik részében a CK Telecoms azt kifogásolta, hogy a Bizottság a szóban forgó összefonódás által a hálózatokba történő beruházásra gyakorolt hatások elemzése során tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, különösen a [B tervben] előírt mechanizmus tekintetében, amely a beruházásoknak a mobilhálózat‑üzemeltetők közötti nagyobb mértékű átláthatóságát eredményezi, ami csökkentheti a hálózatokba történő beruházásra való ösztönzésüket.(78) Pontosabban, a CK Telecoms szerint ezek a hibák egyrészt abban álltak, hogy a Bizottság tévesen „nem egyeztetett hatásokkal” kapcsolatosnak minősítette az aggályait, holott azok az iránymutatás 22. pontja értelmében „egyeztetett hatásokra” vonatkoztak, másrészt pedig abban, hogy a Bizottság nem ismerte fel, hogy a CK Telecoms által felajánlott kötelezettségvállalások nem a hálózati beruházások csökkenésével kapcsolatos aggályok kezelésére irányultak.

196. A megtámadott ítélet 402‐407. pontjában a Törvényszék először a vitatott határozat azon preambulumbekezdéseit vizsgálta, amelyek a hálózatokba történő összberuházás e fokozott átláthatóságból eredő lehetséges csökkenésére vonatkoztak. Másodszor, az ítélet 408. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy „a jelen ügyben az általa a [vitatott] határozat fölött elvégzendő bírósági felülvizsgálathoz kapcsolódó különleges nehézséget jelent, hogy a Bizottság nem határozta meg azon megfelelő időbeli keretet, amelyen belül a hatékony verseny jelentős akadályozását bizonyítani kívánja”.

197. A megtámadott ítélet 410. pontjában szerepel továbbá, hogy különösen a vitatott határozat (1239) és (1244) preambulumbekezdésében megállapítást nyert, hogy bármelyik hálózat‑összevonási tervet fogadják is el végül az összefonódásban részt vevő felek, e felek hosszú távon nem fognak két külön hálózatot fenntartani,(79) és „nem tűnik úgy, hogy a Bizottság a hosszú távot tekintette volna a megfelelő időbeli keretnek a [szóban forgó] összefonódás hatásainak értékelése céljára”.

198. A megtámadott ítélet 415. pontja kimondja, hogy „egy összefonódás által a távközlési ágazatban – amely hosszú távú beruházásokat tesz szükségessé, és ahol a fogyasztókat gyakran több évig kötik a szerződések – egy oligopol piacra gyakorolt hatások elemzése a jövőre vonatkozó, dinamikus elemzés, amely azt teszi szükségessé, hogy az esetleges egyeztetett vagy egyoldalú hatásokat viszonylag hosszú jövőbeli időszak alatt vegyék figyelembe”.

199. A Törvényszék a megtámadott ítélet 416. és 417. pontjában lényegében arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel arra, hogy az összefonódásban részt vevő felek hosszú távon nem tartanak fenn két külön hálózatot, a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a fokozott átláthatóság által a hálózatokba történő teljes beruházásra gyakorolt hatást nem egyeztetett hatásnak minősítette, „mivel [a második alelmélet] két külön hálózat fennállásának [téves] feltételezésén alapul”.

200. Meg kell azonban jegyezni, hogy a CK Telecoms sem a keresetlevelében,(80) sem pedig az első fokon előterjesztett válaszában(81) nem kifogásolta, hogy a Bizottság nem határozta meg vagy nem elemezte azt a megfelelő időbeli keretet, amelyen belül a nem egyeztetett hatások és a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállását meg kívánta állapítani. Ezzel szemben, amint az a fenti 195. pontból kitűnik, a Törvényszéknek a fenti 199. pontban említett értékelése nem tükröződik a CK Telecoms által felhozott kifogásokban. A megtámadott ítélet 408. és 415. pontjában kifejtett, a fenti 196. pontban idézett indokolásából ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék hivatalból(82) foglalkozott azzal a kifogással, hogy az „időbeli keretet” nem határozták meg, és nem elemezték a nem egyeztetett hatásokat „hosszú távon”.

201. Ebből következik, hogy a Törvényszéknek az előtte hivatkozott harmadik jogalap hatodik részére adott válasza, amelyet a megtámadott ítélet 398–416. pontjában fejtett ki, és amelyet hivatalból felvetett szempontra alapozott, nem felel meg sem a CK Telecoms által felhozott kifogásoknak, sem az említett ítélet 417. pontjában foglalt következtetésnek, amely alapján a Törvényszék ennek a résznek helyt adott. Ezért ezek a pontok az ítélet indokolási kötelezettségével ellentétes, ellentmondásos indokolást tartalmaznak.(83)

202. Következésképpen a hatodik jogalap második részének is helyt kell adni, és így e jogalapnak teljes egészében helyt kell adni.

V.      Az ügynek a Törvényszék elé történő visszautalásáról

203. Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, vagy új határozat meghozatala céljából visszautalhatja a Törvényszék elé.

204. A fentiekből következik, hogy a fellebbezés megalapozott, és a megtámadott ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, különösen az első, második és harmadik jogalap értékelése során megállapított téves jogalkalmazás miatt.

205. Márpedig függetlenül attól, hogy a Bíróságnak a hatályon kívül helyezés végett a többi fellebbezési jogalapot is értékelnie kell‑e, úgy vélem, hogy a Bíróság nem rendelkezik a szükséges információkkal ahhoz, hogy az első fokon hivatkozott valamennyi jogalapról érdemben dönthessen. Különösen a megtámadott ítélet 291.,(84) 397.,(85), 417.,(86) 418.(87) és 454. pontjából(88), valamint a jelen indítvány 32. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a jogvitát csak a CK Telecoms által felhozott egyes jogalapok, részek, kifogások és érvek értékelése, továbbá az azoknak való helytadás vagy azok elutasítása révén bírálta el. Ezenfelül nem döntött az ötödik jogalapról, amely az e társaság által felajánlott egyes kötelezettségvállalások értékelését vitatta. Végül a Törvényszék ezzel elkerülte, hogy az összes olyan tényezőről és bizonyítékról döntsön, amelyeket a Bizottság a vitatott határozatban értékelt,(89) és amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó összefonódás nem egyeztetett hatásokat eredményez, és megfelel a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti, a hatékony verseny jelentős akadályozásával kapcsolatos feltételeknek, és amely tényezőket és bizonyítékokat a CK Telecoms vitatott.

206. Ezért a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy per állása az ügy érdemi eldöntését még nem teszi lehetővé, és azt – a költségek kérdésében történő későbbi határozathozatal lehetőségének fenntartásával – vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy az a jogvita teljes egésze tekintetében határozatot hozhasson.

VI.    Végkövetkeztetés

207. A fenti megfontolásokra tekintettel javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

1)      Az Európai Unió Törvényszékének 2020. május 28‑i CK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítéletét (T‑399/16, EU:T:2020:217) helyezze hatályon kívül.

2)      Az ügyet utalja vissza az Európai Unió Törvényszéke elé.

3)      A költségekről jelenleg ne határozzon.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87).

3      2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392).

4      HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés HL 2022. L 103., 18. o.

5      HL 2004. C 31., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 10. o.

6      T‑399/16, EU:T:2020:217.

7      COMP/M.7612 – Hutchison 3G UK kontra Telefónica UK ügy.

8      C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 46. és azt követő pontok.

9      C‑376/20 P, nem tették közzé, EU:C:2020:789.

10      C‑376/20 P, nem tették közzé, EU:C:2021:81.

11      C‑376/20 P, nem tették közzé, EU:C:2021:488.

12      Az e különböző fogalmak közötti egyértelmű különbségtétel szükségességéről lásd: Kalintiri, A., Evidence Standards in EU Competition Enforcement ‑ The EU Approach, Hart Publishing, Oxford, 2019, 78. és azt követő oldalak; Nehl, H.P., „Judicial review of complex socio‑economic, technical, and scientific assessments in the European Union”, in Mendes, J. (szerk.), EU Executive Discretion and the Limits of Law, Oxford University Press, 2019, 180–181. o.

13      HL 1989. L 395., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.; helyesbítés: HL 1990. L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadása 8. fejezet, 4. kötet, 137. o.

14      „Valamely összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani” (kiemelés tőlem).

15      1998. március 31‑i Franciaország és társai kontra Bizottság ítélet (C‑68/94 és C‑30/95, EU:C:1998:148, 223. és 224. pont); 2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 38. pont); 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 144. és 145. pont).

16      Amint arra már a T‑Mobile Netherlands és társai ügyre (C‑8/08, EU:C:2009:110, 80. pont, 60. lábjegyzet) vonatkozó indítványomban utaltam, a bizonyítékok megkövetelt szintjéből derül ki, hogy valamely tény milyen feltételek mellett tekintendő bizonyítottnak. Ezt meg kell különböztetni a – jelen ügyben nem vitatott – bizonyítási tehertől. A bizonyítási teher szerint alakul egyrészt, hogy kinek kell előadni a tényeket és adott esetben az ehhez szükséges bizonyítási eszközöket (szubjektív vagy formális bizonyítási teher, bizonyításvezetési tehernek is nevezik); másrészt a bizonyítási teher elosztásából következik, hogy ki viseli a tényállás felderíthetetlenségének, illetve az állítás bizonyíthatatlanságának kockázatát (objektív vagy anyagi bizonyítási teher). Lásd továbbá Kokott, J., Beweislastverteilung und Prognoseentscheidungen bei der Inanspruchnahme von Grund‑ und Menschenrechten, Berlin/Heidelberg, 1993, 12. és azt követő oldalak.

17      2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont).

18      A megtámadott ítélet 77–105. pontja.

19      A megtámadott ítélet 106–119. pontja.

20      A megtámadott ítélet 174., 189., 190., 197., 198., 216. és 225. pontja.

21      C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 46–52. pont; lásd még: a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyre vonatkozó indítványom (C‑413/06 P, EU:C:2007:790, 203–225. pont).

22      Lásd az ezzel kapcsolatos álláspontom egyértelműbb kifejtését a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyre vonatkozó indítványomban (C‑413/06 P, EU:C:2007:790, 207. és 208. pont).

23      2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 47., 51. és 52. pont); lásd még: 2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 43. pont).

24      Lásd: a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyre vonatkozó indítványom (C‑413/06 P, EU:C:2007:790, 210. és 211. pont); lásd még ebben az értelemben: 2013. december 11‑i Cisco Systems és Messagenet kontra Bizottság ítélet (T‑79/12, EU:T:2013:635, 47. pont).

25      Tizzano főtanácsnok a Bizottság kontra Tetra Laval ügyre vonatkozó indítványa (C‑12/03 P, EU:C:2004:318, 74. és 76. pont). Azt a tényt, hogy a jelen ügyben a Törvényszék ezt a magasabb bizonyítási szintet fogadta el, és elutasította az általam a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben (C‑413/06 P, EU:C:2007:790) javasolt bizonyítási szintet, megerősíti a megtámadott ítélet 118. pontja, amely hivatkozik a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyre vonatkozó indítványomra (209–211. pont), amely hivatkozást az „a contrario” kifejezés előzi meg.

26      Lásd: Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2007:790, 210. pont). Ami a nyilvánvaló mérlegelési hiba fogalma és a bizonyítás megkövetelt szintjének fogalma közötti átfedést illeti, lásd Nehl, H.P. (a jelen indítvány 12. lábjegyzete, 180. és 181. o.).

27      Lásd ebben az értelemben: 2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 41. és 44. pont); 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 51. pont). Lásd még: a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyre vonatkozó indítványom (C‑413/06 P, EU:C:2007:790, 204. és azt követő pontok).

28      2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont); 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 145. pont).

29      Lásd ebben az értelemben: 2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 44. pont); 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 50. és 51. pont). Lásd még: a Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyre vonatkozó indítványom (C‑413/06 P, EU:C:2007:790, 204. és azt követő pontok).

30      A megtámadott ítélet 110. pontja, amely a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala  ítéletre (C‑413/06. P, EU:C:2008:392, 51. pont) hivatkozik.

31      Lásd még a jelen indítvány 99. és 111. pontját.

32      Lásd ugyancsak ebben az értelemben: Szpunar főtanácsnok a Planet49 ügyre vonatkozó indítványa (C‑673/17, EU:C:2019:246, 71. pont); Richard de la Tour főtanácsnok a Sofiyska rayonna prokuratura és társai (Kitoloncolt vádlott elleni eljárás) ügyre vonatkozó indítványa (C‑420/20, EU:C:2016:157, 68. pont).

33      2012. december 13‑i Expedia ítélet (C‑226/11, EU:C:2012:795, 29. pont); 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet (C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 59. és 60. pont); 2015. október 6‑i Post Danmark ítélet (C‑23/14, EU:C:2015:651, 52. pont); 2016. január 20‑i DHL Express (Italy) és DHL Global Forwarding (Italy) ítélet (C‑428/14, EU:C:2016:27, 33. pont).

34      Lásd: az „Iránymutatás az [EUMSZ] [10]2. cikknek az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról” című bizottsági közlemény (HL 2009. C 45., 7. o.) 9. és azt követő pontjai, valamint a 20. pontja, amelyek többek között figyelembe veszik a tényleges versenytársaktól származó meglévő szállításokból eredő korlátokat és a tényleges versenytársak piaci helyzetét, a tényleges versenytársak jövőbeni terjeszkedésének vagy a potenciális versenytársak piacra lépésének hihető fenyegetése miatti korlátokat és a vállalkozás vevőinek erős alkupozíciójából adódó korlátokat.

35      A megtámadott ítélet 336. és azt követő pontjai, különösen 360., 367., 375. és 396. pontok.

36      Lásd ebben az értelemben: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 209‑211. pont); 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet (C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 59. és 60. pont).

37      2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 211. pont); 2013. július 11‑i Ziegler kontra Bizottság ítélet (C‑439/11 P, EU:C:2013:513, 60. pont).

38      Lásd a „versenykorlátozás” és az „erőfölénnyel való visszaélés” analóg fogalmát illetően: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 63. és azt követő pontok, valamint a 146. és azt követő pontok); 2022 május 12‑i Servizio Elettrico Nazionale és társai ítélet (C‑377/20, EU:C:2022:379, 42. és azt követő pontok).

39      Lásd: 2021. július 15‑i FBF ítélet (C‑911/19, EU:C:2021:599, 53–56. pont); az Expedia ügyre vonatkozó indítványom (C‑226/11, EU:C:2012:544, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40      A jogi fogalomalkotás ilyen példái találhatók többek között a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C‑280/00, EU:C:2003:415, 88. és azt követő pontok), amely az „általános gazdasági érdekű szolgáltatás” teljesítéséhez kapcsolódó előny fogalmáról szól; a 2006. szeptember 6‑i Portugália kontra Bizottság ítéletben (C‑88/03, EU:C:2006:511, 52. és azt követő pontok), amely az adóügyekben az előny szelektív jellegének fogalmáról szól; és a 2010. október 14‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletben (C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 163. és azt követő pontok), amely a „versenytársakkal szembeni árprés” (margin squeeze) mint visszaélés fogalmáról szól.

41      Kiemelés tőlem.

42      Kiemelés tőlem.

43      Lásd a vitatott határozat (308) és azt követő preambulumbekezdéseit.

44      Lásd a vitatott határozat (316) és azt követő preambulumbekezdéseit.

45      Lásd: 2018. július 25‑i Orange Polska kontra Bizottság ítélet (C‑123/16 P, EU:C:2018:590, 75. pont).

46      Lásd a megtámadott ítélet 169. és 174. pontját.

47      Kiemelés tőlem.

48      Lásd a jelen indítvány 85. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

49      Lásd a vitatott határozat (463) preambulumbekezdését és a megtámadott ítélet 227. pontját.

50      Lásd a a megtámadott ítélet 128‑136. pontjában foglalt összefoglalót.

51      Lásd a megtámadott ítélet 238. és 239. pontját.

52      Az iránymutatás 29. pontjának 39. lábjegyzetében szereplő meghatározás szerint az A termékről a B termékre történő áttérés rátája méri az A termék árának emelése miatt az A termék meg nem valósult, hanem a B termék értékesítésére konvertálódott értékesítésének hányadát.

53      Lásd még a megtámadott ítélet 128–136. pontjában az első kárelmélet összefoglalóját.

54      E szabályok versenyjogi alkalmazását illetően lásd különösen: a Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑105/04 P, EU:C:2005:751, 72–74. pont).

55      Lásd a vitatott határozat (1197), (1223) és (2340) és azt követő preambulumbekezdéseit.

56      Lásd: hivatkozások in Monti, G., „EU Merger Control After CK Telecoms UK Investments v. Commission”, World Competition, 43. kötet, 4. szám, 2020, 447, 453–456. o., különösen a 34. sz. lábjegyzet

57      Monti, G. (a jelen indítvány 56. lábjegyzete), 455. o.

58      A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 7‑i bizottsági rendelet (HL 2004. L 133., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 88. o.).

59      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 103. és 105. pontok); lásd szintén: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 158–166. pont. és azt követő pontok).

60      2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 104. pont); lásd szintén: a Generics (UK) és társai ügyre vonatkozó indítványom (C‑307/18, EU:C:2020:28, 148. és azt követő pontok).

61      Lásd ebben az értelemben: 2001. szeptember 18‑i M6 és társai kontra Bizottság ítélet (T‑112/99, EU:T:2001:215, 77. és 78. pont); 2016. június 30‑i CB kontra Bizottság ítélet (T‑491/07 RENV, nem tették közzé, EU:T:2016:379, 69. és 70. pont).

62      Lásd ebben az értelemben: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      Lásd ebben az értelemben: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 46. és 51. pont).

64      2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet (C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont); 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 145. pont).

65      Lásd: 2017. január 26‑i Bizottság/Keramag Keramische Werke és társai (C‑613/13 P, EU:C:2017:49, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      Lásd még ebben az értelemben: 2007. július 9‑i Sun Chemical Group és társai kontra Bizottság ítélet (T‑282/06, EU:T:2007:203, 56. és 57. pont).

67      Lásd különösen a vitatott határozat (1175)–(1225) preambulumbekezdését és különösen (1226) és (1227) preambulumbekezdését.

68      Lásd a vitatott határozat (330)–(1174) preambulumbekezdéseit. A Törvényszék különösen a következő tényezőket és bizonyítékokat vette figyelembe: az összefonódást megelőzően az O2 jelentős versenykényszert gyakorolt, és összefonódás hiányában továbbra is ezt tenné (a vitatott határozat (778)–(872) preambulumbekezdése; lásd a megtámadott ítélet 132. pontját); az összefonódással létrejövő jogalany az összefonódást követően kevésbé lesz hajlandó agresszív versenyt folytatni (a vitatott határozat (873)–(906) preambulumbekezdése; lásd a megtámadott ítélet 133. pontját); a másik két mobilhálózat‑üzemeltető a versenyt elsősorban az értékteremtésre és az ügyfélmegtartásra összpontosította, és az összefonódás után valószínűleg nem rendelkeznek ugyanolyan versenyképességgel, mindenesetre pedig nem valószínű, hogy agresszívan versenyeznének (a vitatott határozat (907)–(960) preambulumbekezdése, lásd a megtámadott ítélet 135. pontját); a nem mobilhálózatot üzemeltetők nem tudják kompenzálni a versenynek a szóban forgó összefonódásból eredő jelentős visszaszorulását, és az általuk gyakorolt korlátozott versenykényszer az összefonódás után valószínűleg tovább csökken (a vitatott határozat (961)–(1148) preambulumbekezdése; lásd a megtámadott ítélet 136. pontját). Ezzel szemben a Törvényszék nem idézte fel a vitatott határozat (1149)–(1174) preambulumbekezdésének a független szakosodott kiskereskedők versenyére vonatkozó részét.

69      Lásd a fellebbezés 116. pontjának 53. lábjegyzetét, valamint a CK Telecoms válaszbeadványának 146. és 147. pontját.

70      Fellebbezésének 120. pontjában a Bizottság ‐ anélkül, hogy közvetlenül hivatkozna a megtámadott ítélet 289. pontjára ‐ csupán azt állítja, hogy a „jelentős” jelleg az iránymutatásban alkalmazott „a hatékony verseny jelentős akadályozása” fogalmára vonatkozik, és nem külön‑külön a kárelmélet részét képező különböző megállapításokra. Hasonlóképpen, a fellebbezés 127. pontjának 68. lábjegyzetében a Bizottság csak példaként utal arra, hogy a Törvényszék „nem vizsgálta meg, hogy – a [szóban forgó] összefonódás által okozott egyéb negatív hatásokkal együtt – az összefonódásból valószínűsíthetően eredő teljes versenykár jelentős lenne‑e”.

71      A CK Telecoms az elsőfokú eljárás első jogalapjának hetedik részében, amelyre a megtámadott ítélet 286–291. pontjai adnak választ, lényegében azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem végezte el a nem egyeztetett hatások fennállásának átfogó elemzését, és nem indokolta meg a vitatott határozat (1226) és (1227) preambulumbekezdésében kifejtett következtetését, amely szerint az összefonódás által megszüntetett állítólagos kényszer az iránymutatás (25) pontja értelmében jelentős lenne, és hogy a verseny összefonódásból eredő állítólagos akadályai a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében jelentősek lennének.

72      Lásd a vitatott határozat (1228) és azt követő preambulumbekezdéseit.

73      A megtámadott ítélet nyilvános változatában a szögletes zárójelben szereplő bizalmas adatokra „[A] és [B] terv” néven hivatkoznak.

74      Lásd a vitatott határozat (1229)‑(1234) preambulumbekezdését és a megtámadott ítélet 295. pontját.

75      Lásd a vitatott határozat (1232) preambulumbekezdését és a megtámadott ítélet 298. pontját.

76      Lásd még a megtámadott ítélet 299. pontját.

77      Lásd a vitatott határozat (1733) és (1737) preambulumbekezdését.

78      Lásd a vitatott határozat (1732)–(1742) preambulumbekezdését és a megtámadott ítélet 398. és 399. pontját.

79      Lásd még a megtámadott ítélet 416. pontját.

80      Lásd a kereset 205–215. pontját.

81      Lásd a válaszbeadvány 133–138. pontját.

82      A Bizottság erre vonatkozó kifejezett kifogásának hiányában nem szükséges megvizsgálni, hogy ez a megközelítés sérti‑e a ne ultra petita elvét; lásd e tekintetben: 2017. november 14‑i British Airways kontra Bizottság ítélet (C‑122/16 P, EU:C:2017:861, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      Lásd: 2017. január 19‑i Bizottság kontra Total és Elf Aquitaine ítélet (C‑351/15 P, EU:C:2017:27, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet (C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84      Ez a pont helyt ad a CK Telecoms első jogalapjának, anélkül hogy e jogalap hatodik és hetedik részéről határozna.

85      Ez a pont arra korlátozódik, hogy helyt adjon a CK Telecoms harmadik jogalapja harmadik, negyedik és ötödik részének.

86      Ezek a pontok helyt adnak a harmadik jogalap hatodik részének, anélkül azonban, hogy a „jogalap egyéb részeiről”, azaz az első, második és hetedik részről döntenének.

87      Ez a pont helyt ad a negyedik jogalap első három részének, de nem határoz a jogalap negyedik, ötödik és hatodik részéről.

88      Lásd a megtámadott ítélet 125. és 455. pontját.

89      Lásd többek között a jelen indítvány 122. és 180. pontját.