Language of document : ECLI:EU:F:2013:56

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2013. május 7.

F‑86/11. sz. ügy

Robert McCoy

kontra

az Európai Unió Régióinak Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Rokkantsági nyugdíj – A személyzeti szabályzat 78. cikkének ötödik bekezdése – A rokkantság foglalkozási eredete elismerésének megtagadása”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. McCoy az Európai Unió Régióinak Bizottsága elnöksége által 2010. szeptember 10‑én hozott határozat megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben az megtagadta a felperes rokkantságát eredményező betegsége foglalkozási eredetének az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 78. cikkének ötödik bekezdése szerinti elismerését, továbbá a Régiók Bizottságának a felperes által – véleménye szerint – elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése céljából 10 000 euró összeg megfizetésére, valamint a rokkantsági eljárással összefüggő költségek viselésére való kötelezését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Unió Régióinak Bizottsága elnökségének 2010. szeptember 10‑i határozatát, amely megtagadta azon betegség foglalkozási eredetének elismerését, amelyből R. McCoy rokkantsága ered a személyzeti szabályzat 78. cikkének ötödik bekezdése értelmében. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részben elutasítja. Az Európai Unió Régióinak Bizottsága maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni R. McCoy költségeit.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – A tevékenység testületi jellege – Terjedelem – Jegyzőkönyv felvétele – Nem alapvető feltétel

(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 7. cikk)

3.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – A működés titkosságának tiszteletben tartása – Terjedelem – Összegző orvosi jelentés – A kinevezésre jogosult hatósággal és közvetlenül az érintett tisztviselővel való közlésre vonatkozó kötelezettség – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 26a. cikk, és 78. cikk, ötödik bekezdés; II. melléklet, 9. cikk)

4.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – A személyzeti szabályzat rendelkezései által követett cél

(Személyzeti szabályzat, 78. cikk; II. melléklet, 9. cikk)

5.      Tisztviselők – Rokkantság – Rokkantsági bizottság – Az orvosi bizottság, valamint a korábbi orvosi jelentések végkövetkeztetéseitől eltérő végkövetkeztetések – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A feletteseivel konfliktushelyzetben lévő tisztviselő

(Személyzeti szabályzat, 73. és 78. cikk)

6.      Tisztviselők – Szociális biztonság – A betegség és a rokkantság foglalkozási eredetének meghatározása – Eltérő eljárások – Szükségszerűen az esetleges rokkantságot okozó tények közé tartozó, betegséget okozó tények

(Személyzeti szabályzat, 73. és 78. cikk)

7.      Nyugdíjak – Rokkantsági nyugdíj – A betegség foglalkozási eredetének megállapítása – A rokkantsági bizottság hatásköre – Terjedelem – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 78. cikk)

1.      A formálisan valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását eredményezi, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben ezen aktus nem rendelkezik önálló tartalommal.

E tekintetben, ha a panaszt elutasító határozat az eredeti aktust megerősíti és pontosítja az azt alátámasztó indokolást, a sérelmet okozó eredeti aktus jogszerűségét kell megvizsgálni a panaszt elutasító határozatban található indokokra tekintettel, mivel ezen indokolásnak ezen aktusra is érvényesnek kell lennie.

Következésképpen a panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem nem rendelkezik önálló tartalommal, és úgy kell tekinteni, hogy a kereset az eredeti aktus ellen irányul, amelynek indokolását a panaszt elutasító határozat pontosította.

(lásd az 55–57. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének 8. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 31. és 32. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑50/11. sz., Buxton kontra Parlament ügyben 2012. április 18‑án hozott ítéletének 21. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A rokkantsági bizottság testületileg működik, így minden tagjának biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy érdemileg kifejtse álláspontját.

Egyébiránt a rokkantsági bizottság orvosai minden további nélkül megtehetik, hogy szóbeli testületi vita során hozzák meg végkövetkeztetéseiket és – adott esetben – azt követően készítik el jelentésüket, mivel ez utóbbi az ilyen bizottság döntése érvényességének nem alapvető feltétele.

(lásd a 61. és 64. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 277/84. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1987. december 10‑én hozott ítélete; C‑18/91. P. sz., V. kontra Parlament ügyben 1992. június 19‑én hozott ítéletének 20. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑54/89. sz., V. kontra Parlament ügyben 1990. november 22‑én hozott ítéletének 34. pontja; T‑20/00. sz., Camacho‑Fernandes kontra Bizottság ügyben 2003. február 27‑én hozott ítéletének 45. és azt követő pontjai.

3.      A személyzeti szabályzat 78. cikke ötödik bekezdése szerinti, az érintett tisztviselő rokkantsága foglalkozási eredetének elismerésére irányuló eljárás keretében összeülő rokkantsági bizottságnak nem kell a működését összegző orvosi jelentést készítenie a kinevezésre jogosult hatóság számára, mielőtt ez utóbbi meghozza közigazgatási határozatát, mivel az említett hatóság semmiképpen sem fér hozzá az említett jelentéshez, ugyanis az a rokkantsági bizottság működése titkosságának körébe tartozik.

Ugyanis az összegző orvosi jelentés, amit a rokkantsági bizottság végkövetkeztetéseinek alátámasztása céljából készít, e bizottság működésének körébe tartozik, annak orvosi jellege, tartalma és következményei miatt titkos, és így azt sem a kinevezésre jogosult hatósággal, sem közvetlenül az érintett tisztviselővel nem közlik. Ez az orvosi jelentés szerepel az érintett tisztviselő egészségügyi aktájában, amelyhez ez utóbbi a személyzeti szabályzat 26a. cikke értelmében hozzáférhet.

Következésképpen a rokkantsági bizottság végkövetkeztetéseit, melyet szükségszerűen közölni kell a kinevezésre jogosult hatósággal, mielőtt az határozatot hozna, meg kell különböztetni az orvosi elemzésektől és megfontolásoktól, amelyeket adott esetben a rokkantsági bizottság vagy annak egyes tagjai által készített összegző orvosi jelentés tartalmaz vagy jelentések tartalmaznak, és szerepelnek ugyan az érintett tisztviselő egészségügyi aktájában, de az említett hatósággal nem közlik azokat.

(lásd a 65–67. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑196/95. sz., H kontra Bizottság ügyben 1997. június 3‑án hozott ítéletének 95. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑41/06. RENV. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2012. november 6‑án hozott ítéletének 151. pontja, az ítélettel szemben T‑20/13. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

4.      A személyzeti szabályzat rokkantsági bizottságra vonatkozó rendelkezései által követett cél az, hogy az olyan orvosi jellegű kérdések végleges értékelését orvosszakértőkre bízza, amelyeket igazgatási jellegű belső összetétele miatt egyik kinevezésre jogosult hatóság sem tudna elvégezni.

(lásd a 78. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑165/89. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 1992. február 27‑én hozott ítéletének 75. pontja; T‑376/02. sz., O kontra Bizottság ügyben 2004. november 23‑án hozott ítéletének 29. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.      Amikor a rokkantsági bizottsághoz olyan összetett orvosi kérdésekben fordulnak, amelyek az érintett személy betegsége és valamely intézménynél végzett szakmai tevékenysége közötti okozati összefüggésre vonatkoznak, e bizottság többek között köteles megjelölni, hogy az akta mely anyagaira támaszkodott, és jelentős eltérés esetén pontosítani azokat az okokat, amelyek miatt eltér az érdekelt számára kedvezőbb bizonyos korábbi releváns orvosi jelentésektől.

Egyébként még ha a személyzeti szabályzat 78. cikke alapján megkeresett rokkantsági bizottság a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján megkeresett orvosi bizottság által elfogadottaktól eltérő végkövetkeztetésre is juthat, attól még – ha az érintett személy ügyében megkeresett rokkantsági bizottság meg kívánja várni a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján lefolytatott eljárás eredményét – ismertetnie kell azokat az okokat, amelyek arra késztették, hogy eltérjen az orvosi jelentésekben szereplő értékelésektől, amelyek alapján a betegség foglalkozási eredete a személyzeti szabályzat 73. cikke szerint elismerhető volt, továbbá világos és érthető módon kell megjelölnie az említett okokat a kinevezésre jogosult hatósággal közölt végkövetkeztetéseiben vagy az esetleg azt követően készített összegző orvosi jelentésében.

E tekintetben, abban az esetben, ha nem csak a korábbi orvosi jelentések, hanem az érintettel kapcsolatos egyéb hivatalos dokumentumok is beszámolnak az érintett személy és a felettesei közötti szakmai konfliktusról, valamint az érintettel szembeni ellenséges munkakörnyezetről – jóllehet általában nehéz írásos bizonyítékot találni a felettesek részéről alkalmazott rossz bánásmód fennállására – a rokkantsági bizottságnak az ilyen bizonyítékokat figyelembe nem vevő határozatát világosan és pontosan indokolnia kell.

(lásd a 85., 86. és 96. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑300/97. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének 77. és 78. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑79/09. sz., AE kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14‑én hozott ítéletének 66., 67. és 72. pontja; F‑53/09. sz., J kontra Bizottság ügyben 2011. május 11‑én hozott ítéletének 56–61. és 92. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

6.      Noha a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján a tisztviselő betegségének foglalkozási eredetének megállapításának tárgyában indított eljárás jogilag különbözik a személyzeti szabályzat 78. cikke alapján ez utóbbi rokkantsága foglalkozási eredetének megállapítására irányuló eljárástól, attól még a két eljárás alapjául szolgáló tények ugyanazok, vagy legalábbis a betegség okával kapcsolatos tények szükségszerűen az esetleges rokkantságot okozó tények közé tartoznak.

(lásd a 109. pontot)

7.      A rokkantsági bizottság feladata megbízatása keretében az, hogy a rokkantság foglalkozási eredetének kérdését orvosi és nem jogi értékelését adja. A rokkantsági bizottság feladata tehát annak vizsgálata, hogy az érintett tisztviselő rokkantságát orvosi szempontból a munkakörülményekből eredő foglalkozási megbetegedés okozta‑e.

(lásd a 119. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 76/84. sz., Rienzi kontra Bizottság ügyben 1987. január 21‑én hozott ítéletének 9. és 12. pontja.