A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2016. szeptember 7.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok – 2005/29/EK irányelv – 5. és 7. cikk – Kapcsolt ajánlat – Előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítése – Az árra vonatkozó lényeges információ – Megtévesztő mulasztás – A fogyasztó számára szoftverek nélküli ugyanolyan számítógéptípus beszerzésének lehetetlensége”
A C‑310/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) a Bírósághoz 2015. június 25‑én érkezett, 2015. június 17‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Vincent Deroo‑Blanquart
és
a Sony Europe Limited, a Sony France SA jogutódja
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: D. Šváby tanácselnök, J. Malenovský és M. Safjan (előadó) bírák,
főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– V. Deroo‑Blanquart képviseletében P. Rémy‑Corlay avocat,
– a Sony Europe Limited, a Sony France SA jogutódja, képviseletében P. Spinosi avocat,
– a francia kormány képviseletében D. Colas, J. Traband és S. Ghiandoni, meghatalmazotti minőségben,
– a belga kormány képviseletében J.‑C. Halleux és J. Van Holm, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és S. Šindelková, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Roussanov, M. Van Hoof és K. Herbout‑Borczak, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL 2005. L 149., 22. o.) 5. és 7. cikkének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet Vincent Deroo‑Blanquart, franciaországi lakos és a franciaországi székhellyel rendelkező Sony Europe Limited (a továbbiakban: Sony), mint a Sony France SA jogutódja között az előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozó kereskedelmi gyakorlat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2005/29 irányelv (13), (14), (17) és (18) preambulumbekezdése értelmében,
„(13) [...] Az ezen irányelv által bevezetett egységes, közösségi szintű általános tilalmat [...] a fogyasztók gazdasági magatartását torzító tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra kell alkalmazni. […] Az általános tilalom megállapítása a legszélesebb körben elterjedt kétféle kereskedelmi gyakorlatra – nevezetesen a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokra és az agresszív kereskedelmi gyakorlatokra – vonatkozó szabályok útján történik.
[…]
(14) Kívánatos, hogy a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok fogalma magában foglalja azokat a gyakorlatokat, beleértve a megtévesztő reklámot is, amelyek a megtévesztésen keresztül megakadályozzák a fogyasztót a tájékozott, és ezáltal eredményes választásban. A megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban ezen irányelv a megtévesztő gyakorlatokat megtévesztő tevékenységekre és megtévesztő mulasztásokra osztja. A mulasztások tekintetében ez az irányelv meghatározott számú, kulcsfontosságú információt határoz meg, amelyre a fogyasztónak szüksége van a tájékozott ügyleti döntés meghozatalához. […]
[…]
(17) A fokozottabb jogbiztonság érdekében kívánatos meghatározni azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmény között [helyesen: minden esetben] tisztességtelenek. Ezért az I. melléklet minden ilyen gyakorlatot tartalmaz. Kizárólag ezek azok a kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek kell tekinteni. [Helyesen: Kizárólag ezeket a kereskedelmi gyakorlatokat lehet az 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is tisztességtelennek tekinteni.] […]
(18) […] Az arányosság elvével összhangban és az abban foglalt védelem hatékony alkalmazása érdekében ez az irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki a Bíróság értelmezése szerint megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is […]”
4 Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke szerint:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
c) »termék«: az áru vagy szolgáltatás […];
d) »az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai« (a továbbiakban: kereskedelmi gyakorlatok): a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával [helyesen: valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával];
e) »fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása«: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;
[…]
h) »szakmai gondosság«: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében;
i) »felhívás vásárlásra«: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelően feltüntető kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;
[…]
k) »ügyleti döntés«: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon‑e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen‑e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse‑e, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja‑e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön‑e;
[…]”
5 Az említett irányelv „Hatály” című 3. cikkének (1) bekezdése kimondja:
„Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.”
6 Ugyanezen irányelv „Belső piac” című 4. cikke előírja:
„A tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.”
7 A 2005/29 irányelv „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma” című 5. cikkének szövege az alábbi:
„(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,
és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut, vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
[…]
(4) Különösen tisztességtelen [helyesen: Tisztességtelen különösen] az a kereskedelmi gyakorlat, amely:
a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő,
vagy
b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között [helyesen: minden esetben] tisztességtelennek minősülnek. […]”
8 Ezen irányelv „Megtévesztő tevékenységek” című 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy [helyesen: vagy – még akkor is, ha az információ tényszerűen helytálló – bármilyen módon, ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét, félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében, és bármelyik esetben] ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:
[...]”
9 Az említett irányelvnek a „Megtévesztő mulasztások” című 7. cikke kimondja:
„(1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős [helyesen: lényeges] információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektől függően – ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(2) Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt [helyesen: lényeges információt] hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.”
[…]
(4) Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minősül jelentősnek [helyesen: lényegesnek], amennyiben az a körülményekből nem tűnik ki:
a) a termék lényeges tulajdonságai, a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben;
[…]
c) az adóval növelt ár, vagy – amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;
[…]”
10 A 2005/29 irányelv I. melléklete, amely a minden esetben tisztességtelennek tekintett kereskedelmi gyakorlatok felsorolását tartalmazza, a 29. pontban az agresszív kereskedelmi gyakorlatok közül a következő gyakorlatot említi:
„Azonnali, vagy halasztott fizetés követelése a kereskedő által szállított termékekért [...] ha azokat a fogyasztó nem kérte [...] (nem kért értékesítés).”
A francia jog
11 A code de la consommation (fogyasztóvédelmi törvénykönyv) alapeljárásban alkalmazandó változatának L. 111‑1 cikke kimondta:
„Minden termékértékesítő, illetve szolgáltatásnyújtó a szerződés megkötését megelőzően köteles a fogyasztó számára lehetővé tenni azt, hogy az áru vagy a szolgáltatás alapvető jellemzőit megismerhesse.”
12 E törvénykönyv alapeljárásban alkalmazandó változatának L. 113‑3 cikkének első bekezdése a következőt írta elő:
„Minden termékértékesítőnek, illetve szolgáltatásnyújtónak jelölés, címkézés, feltüntetés útján vagy bármely egyéb megfelelő módon tájékoztatnia kell a fogyasztót az árakról, illetve a szerződéses felelősség esetleges korlátozásairól és az adásvétel sajátos feltételeiről, a [...] miniszter rendeletében meghatározott módon.”
13 A fogyasztóvédelmi törvénykönyv alapeljárásban alkalmazandó változatának L. 120‑1 cikke értelmében:
„Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni. A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel és jelentősen torzítja vagy torzíthatja a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő fogyasztó gazdasági magatartását valamely áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban.
[…]
II. Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek többek között az L. 121‑1 és az L. 121‑1‑1 cikkben előírt megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok és az L. 122‑11, illetve az L. 122‑11–1 cikkben előírt agresszív kereskedelmi gyakorlatok.”
14 E törvénykönyv alapeljárásban alkalmazandó változatának L. 121‑1 cikke a következőképpen rendelkezett:
„I. – Egy kereskedelmi gyakorlat megtévesztő, ha arra az alábbi körülmények valamelyike között kerül sor:
[…]
2° Amennyiben valótlan vagy megtévesztésre alkalmas információk állításán, közlésén vagy az információk ilyen bemutatásán alapul […]
[…]
II. Megtévesztő a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha – figyelembe véve a kommunikációs eszközeinek korlátait és a kereskedelmi gyakorlat körülményeit is – lényeges információt hagy ki, hallgat el vagy érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsát rendelkezésre, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki.
[…]
A fogyasztónak szánt vásárlásra való felhívást tartalmazó és a kínált áru vagy szolgáltatás árát, illetve tulajdonságait megjelölő valamennyi kereskedelmi kommunikáció során a következő információk minősülnek lényegesnek:
1 Az áruk vagy szolgáltatások lényeges tulajdonságai;
[…]
3 Az adóval növelt ár és a fogyasztó által fizetendő szállítási költség vagy – ha az ár vagy a költségek előre nem határozhatók meg – azok számítási módja.
[…]
III. Az I. alkalmazandó azon gyakorlatokra, amelyek a kereskedőkre irányulnak.”
15 A fogyasztóvédelmi törvénykönyv alapeljárásban alkalmazandó változatának L. 122‑1 cikke az alábbiak szerint rendelkezett:
„Tilos valamely áru értékesítésének vagy szolgáltatás nyújtásának a fogyasztóval szembeni megtagadása – kivéve, ha jogos indokok állnak fenn ‑, illetve valamely áru értékesítését kötelező mennyiség, vagy valamely más áru vagy szolgáltatás egyidejű megvásárlásától függővé tenni, valamint tilos valamely szolgáltatásnyújtást más szolgáltatás nyújtásától vagy áru megvásárlásától függővé tenni.”
16 E törvénykönyv 2011. május 19‑től 2016. június 30‑ig hatályban lévő változata L. 122‑1 cikkének első bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett:
„Tilos valamely áru értékesítésének vagy szolgáltatás nyújtásának a fogyasztóval szembeni megtagadása – kivéve, ha jogos indokok állnak fenn –, illetve valamely áru értékesítését kötelező mennyiség, vagy valamely más áru vagy szolgáltatás egyidejű megvásárlásától függővé tenni, valamint tilos valamely szolgáltatásnyújtást más szolgáltatás nyújtásától vagy áru megvásárlásától függővé tenni, amennyiben ez a feltételszabás az L. 120‑1 cikk értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül.”
17 Az említett törvénykönyv alapeljárásban alkalmazandó változatának az L. 122‑3 cikkének első bekezdésében a következőképpen rendelkezett:
„Tilos az olyan áruk szállítása vagy szolgáltatások nyújtása, amelyet a fogyasztó előzetesen nem rendelt meg, ha az fizetési kötelezettséggel jár. Semmilyen kötelezettség nem terhelheti azt a fogyasztót, akinek e tilalom megsértésével nyújtanak árut vagy szolgáltatást.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18 Az alapügy irataiból kitűnik, hogy V. Deroo‑Blanquart 2008. december 27‑én Franciaországban vásárolt egy olyan előre telepített szoftverekkel rendelkező Sony márkájú, VAIO VGN‑NR38E típusú hordozható számítógépet, mint például egyrészt a Microsoft Windows Vista operációs rendszer Home Prémium kiadása, és másrészt, többféle alkalmazási szoftverek.
19 E számítógép első használata során V. Deroo‑Blanquart elutasította az említett számítógép képernyőjén megjelenő operációs rendszer „Végfelhasználóilicenc‑szerződésére” (CLUF) történő feliratkozást és 2008. december 30‑án ugyanazon számítógép vételárának az előre telepített szoftverekkel kapcsolatos költségeknek megfelelő rész visszatérítését kérte a Sonytól.
20 2009. január 8‑i levelében a Sony megtagadta e visszatérítést azzal érvelve, hogy a VAIO számítógépek az előre telepített szoftverekkel egy egységes és elválaszthatatlan ajánlatot képeznek. Párbeszédeket követően, 2009. április 15‑én a Sony felajánlotta V. Deroo‑Blanquart részére, hogy törli az adásvételt és visszatéríti a teljes vételárat, azaz 549 eurót, a megvásárolt eszköz visszajuttatásával.
21 V. Deroo‑Blanquart elutasította ezt az ajánlatot és egy 2011. február 17‑én kelt irattal a tribunal d’instance d’Asnière (asnière‑i kerületi bíróság, Franciaország) előtt keresetet indított a Sony ellen, különösen az előre telepített szoftverek miatt járó átalány-kártérítés címén járó 450 euró összeg, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következtében elszenvedett kár miatt járó 2500 euró megfizetése iránt.
22 2012. szeptember 13‑i ítéletével a tribunal d’instance d’Asnière (asnière‑i kerületi bíróság) elutasította V. Deroo‑Blanquart valamennyi kérelmét.
23 V. Deroo‑Blanquart fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a cour d’appel de Versailles‑hoz (versailles‑i fellebbviteli bíróság, Franciaország).
24 2013. november 5‑i ítéletével ez a bíróság helybenhagyta a fellebbezett ítéletet, megállapítva, hogy a szóban forgó értékesítés nem minősül kényszerített értékesítést megvalósító, minden esetben tiltott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak, sem tisztességtelen árukapcsolást megvalósító kereskedelmi gyakorlatnak, sem pedig megtévesztő vagy agresszív kereskedelemi gyakorlatnak.
25 V. Deroo‑Blanquart a cour d’appel de Versailles (versailles‑i fellebbviteli bíróság) ítéletével szemben felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) elé.
26 Miután rámutatott, hogy az alkalmazandó nemzeti jog rendelkezései a 2005/29 irányelv hatálya alá tartoznak, a Cour de cassation felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2005/29 irányelv 5. és 7. cikkét, hogy megtévesztő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül az olyan kapcsolt ajánlat, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik, ha a számítógép gyártója viszonteladója közvetítésével információt nyújtott valamennyi előre telepített szoftverről, azonban nem jelölte meg pontosan minden egyes elem árát?
2) Úgy kell‑e értelmezni a 2005/29 irányelv 5. cikkét, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül az olyan kapcsolt ajánlat, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik, amennyiben a gyártó csak e szoftverek elfogadására, vagy ennek hiányában az adásvételtől való elállásra biztosít a fogyasztónak lehetőséget?
3) Úgy kell‑e értelmezni a 2005/29 irányelv 5. cikkét, hogy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül az olyan kapcsolt ajánlat, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik, amennyiben a fogyasztó számára lehetetlen ugyanattól a gyártótól szoftverek nélküli számítógép beszerzése?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A második és a harmadik kérdésről
27 Második és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együtt és elsőként vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy egy olyan kereskedelmi gyakorlat, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik a fogyasztó számára fennálló azon lehetőség nélkül, hogy előre telepített szoftverek nélküli ugyanolyan számítógéptípust szerezzen be, a 2005/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül‑e.
28 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a kapcsolt ajánlatok, amelyek legalább két különböző árunak vagy szolgáltatásnak az egy eladási egységként való összekapcsolásán alapulnak, olyan kereskedelmi tevékenységnek minősülnek, amelyek nyilvánvalóan a piaci szereplő kereskedelmi stratégiájába illeszkednek, és közvetlenül a piaci szereplő részéről történő eladásösztönzést és eladásainak növelését célozzák. Ebből következően a kapcsolt ajánlatok a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek, és következésképpen az irányelv hatálya alá tartoznak. (lásd ebben az értelemben: 2009. április 23‑i VTB‑VAB és Galatea ítélet, C‑261/07 és C‑299/07, EU: C:2009:244, 50. pont).
29 Továbbá, amint azt a 2005/29 irányelv (17) preambulumbekezdése kifejezetten pontosítja, kizárólag az ezen irányelv I. mellékletében kimerítően felsorolt kereskedelmi gyakorlatok minősülnek minden esetben – az említett irányelv 5–9. cikk rendelkezései szerint történő eseti vizsgálat nélkül is – tisztességtelennek (2013. szeptember 19‑i CHS Tour Services ítélet, C‑435/11, EU:C:2013:574, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Márpedig, a Bíróság e tekintetben kimondta, hogy a kapcsolt ajánlatok nem szerepelnek a 2005/29 irányelv I. mellékletében felsorolt gyakorlatok között, és hogy a kapcsolt ajánlatoknak a tisztességtelen jellegüknek az említett irányelv 5–9. cikkében előírt kritériumokra tekintettel való ellenőrzése nélküli általános és preventív tilalma ellentétes ezzel az irányelvvel (2009. április 23‑i VTB‑VAB és Galatea ítélet, C‑261/07 és C‑299/07, EU:C:2009:244, 57. és 62. pont).
31 Következésképpen, az alapügyben szereplőhöz hasonló kereskedelmi gyakorlatok esetleges tisztességtelen jellegét az ugyanezen irányelv 5–9. cikkének tartalma és általános szerkezete alapján kell megvizsgálni (2009. április 23‑i VTB‑VAB és Galatea ítélet, C‑261/07 és C‑299/07, EU: C:2009:244, 58. pont).
32 E tekintetben a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében valamely kereskedelmi gyakorlat csakis azzal a kettős feltétellel minősülhet tisztességtelennek, ha egyrészt ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel ,másrészt pedig, ha a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását (lásd: 2013. december 19‑i, Trento Sviluppo és Centrale Adriatica ítélet, C‑281/12, EU:C:2013:859, 28. pont). Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a (18) preambulumbekezdésének megfelelően ezen irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is.
33 Felmerül tehát először az a kérdés, hogy egy kereskedő, aki – az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között – csak előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógépeket kínál értékesítésre, megsérti‑e a szakmai gondosság követelményeit, amely a 2005/29 irányelv 2. cikke h) pontjának meghatározása szerint a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása észszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében.
34 Ezért meg kell vizsgálni, hogy a kereskedő magatartását illetően fennáll‑e a kereskedő tevékenységi körében – amely a jelen esetben egy átlagfogyasztó jogos elvárásainak fényében történő, a lakosságrészére szánt számítógépes eszközök gyártása – a becsületes piaci gyakorlatnak vagy a jóhiszeműség általános alapelvének való megfelelés esetleges hiánya.
35 A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógépek Sony által történő értékesítése megfelel a fogyasztók jelentős része az érintett piac elemzéséből kiderülő elvárásainak, akik számítógép és a szoftverek külön történő vásárlásához képest a szoftverekkel rendelkező és azonnal használható számítógép vásárlását részesítik előnyben. Egyebekben, szintén e határozat szerint, az alapügyben szóban forgó számítógép vásárlását megelőzően V. Deroo‑Blanquart, mint fogyasztó, megfelelő tájékoztatást kapott a Sony viszonteladója közvetítésével az e számítógépre előre telepített szoftverekről és e szoftverek mindegyikének pontos jellemezőiről. Végül, a vásárlást követően az említett számítógép első használata során a Sony felajánlotta V. Deroo‑Blanquart részére vagy az operációs rendszer „Végfelhasználóilicenc‑szerződésére” történő feliratkozás lehetőségét az említett szoftverek használata érdekében, vagy pedig az adásvételtől való elállás lehetőségét.
36 E tekintetben, a Bíróság már megállapította, hogy különösen a fogyasztó megfelelő tájékoztatása útján különböző termékek vagy szolgáltatások kapcsolt ajánlata megfelelhet a 2005/29 irányelv által előírt tisztességességre vonatkozó követelményeknek (lásd: 2009. április 23‑i VTB‑VAB és Galatea ítélet, C‑261/07 és C‑299/07, EU: C:2009:244, 66. pont).
37 Ezzel az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a jelen ítélet 35. pontjában hivatkozott körülmények – vagyis különösen a fogyasztó megfelelő tájékoztatása, a kapcsolt ajánlatoknak a fogyasztók jelentős része elvárásainak való megfelelése, valamint a fogyasztó számára felajánlott azon lehetőség, hogy ezen ajánlatnak az összes elemét elfogadhatja, vagy hogy az adásvételtől elállhat – megfelelnek a becsületes piaci gyakorlat követelményeinek vagy a jóhiszeműség általános alapelvének a nagyközönség részére kínált számítógépes eszközök gyártásának körében, mivel a kereskedő így eleget tesz a fogyasztóval szembeni gondosságnak. Következésképpen, a nemzeti bíróság feladata azok figyelembevétele az alapügy összes körülményének a szakmai gondosság követelményeinek tiszteletben tartása szempontjából való átfogó értékelésekor.
38 Másodszor azt kell megvizsgálni, hogy egy olyan kereskedelmi gyakorlat, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik a fogyasztó számára fennálló azon lehetőség nélkül, hogy előre telepített szoftverek nélküli ugyanolyan számítógéptípust szerezzen be, a termékkel kapcsolatban az átlagfogyasztó gazdasági magatartásának jelentős torzításához vezet‑e vagy vezethet‑e, vagyis hogy a 2005/29 irányelv 2. cikke e) pontjának megfelelően érzékelhető módon rontsa a tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg.
39 E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, amint az a jelen ítélet 35. pontjában megállapításra került, hogy a fogyasztó, a vásárlást megelőzően, megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy az alapügyben szóban forgó számítógéptípust előre telepített szoftverek nélkül nem forgalmazzák.
40 A fogyasztó számára adott felvilágosítást illetően ki kell emelni, hogy a fogyasztó számára alapvető jelentőséggel bír az, hogy a szerződéskötést megelőzően a szerződési feltételeket és a szerződéskötés következményeit megismerhesse. Többek között ezen ismeret alapján dönti el a fogyasztó, hogy a kereskedő által előzetesen meghatározott feltételeket elfogadva szerződéses kapcsolatra lép‑e vele (lásd: 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU: C:2014:282, 70. pont).
41 Így a 2005/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésében meghatározott második feltétel vizsgálatának keretében a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapügyben fennállókhoz hasonló körülmények között, vagyis amikor egy fogyasztó, a vásárlást megelőzően, megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy az értékesítés tárgyát képező számítógéptípust előre telepített szoftverek nélkül nem forgalmazzák, és hogy ennélfogva lényegében szabadon választhatott eltérő márkájú, hasonló műszaki jellemzőkkel rendelkező, szoftverek nélkül vagy más szoftverekkel értékesített másik számítógéptípust, e fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képessége érzékelhető módon gyengült‑e.
42 Az előző észrevételekre tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy egy olyan kereskedelmi gyakorlat, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik a fogyasztó számára fennálló azon lehetőség nélkül, hogy előre telepített szoftverek nélküli ugyanolyan számítógéptípust szerezzen be, mint ilyen, nem minősül a 2005/29 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak, kivéve ha egy ilyen gyakorlat ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és ha e termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását, aminek az alapügy sajátos körülményeinek figyelembevételével történő vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.
Az első kérdésről
43 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy olyan kapcsolt ajánlat keretében, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik, az egyes szoftverek ára feltüntetésének elmulasztása a 2005/29 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja és 7. cikke értelmében vett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősül‑e.
44 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok az ezen irányelv 6. cikke értelmében vett megtévesztő tevékenységek vagy szintén ezen irányelv 7. cikke értelmében vett megtévesztő mulasztások formáját ölthetik.
45 Így a 2005/29 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmében megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is – az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges lényeges információkat hagy ki, és ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna. Ezen irányelv 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy az adóval növelt árra vonatkozó információ lényegesnek minősül.
46 Ez utóbbi rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy valamely termék értékesítéskor ajánlott ára minősül lényeges információnak, vagyis a termék teljes ára és nem minden egyes elemének ára. Ebből következik, hogy e rendelkezés szerint a kereskedő köteles az érintett termék teljes árát a fogyasztó számára feltüntetni.
47 A jelen esetben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógépet tartalmazó csomag teljes áráról V. Deroo‑Blanquart tájékoztatást kapott. A kérdést előterjesztő bíróság azonban választ vár arra, hogy egy számítógépre és többféle előre telepített szoftverre vonatkozó kapcsolt ajánlat sajátos esetében az olyan csomagot alkotó különböző elemek ára, mint amely egy ilyen ajánlat tárgyát képezi, szintén lényeges információnak minősülhet‑e.
48 E tekintetben, függetlenül attól, hogy a teljes ár elemeire vonatkozó információ nem tartozik azon információk közé, amelyeket a 2005/29 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése lényegesnek minősít, hangsúlyozni kell, hogy ezen irányelv (14) preambulumbekezdésének megfelelően egy kulcsfontosságú információ, amelyre a fogyasztónak szüksége van a tájékozott ügyleti döntés meghozatalához, lényeges információnak minősül.
49 Továbbá, az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy valamely információ lényeges jellegét azon körülmények fényében kell értékelni, amelyek közé egy kereskedelmi gyakorlat illeszkedik, és figyelembe kell venni annak valamennyi jellemzőjét.
50 Márpedig, a jelen esetben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapügyben szóban forgó értékesítés tárgyát képező számítógépet mindenképpen csak az előre telepített szoftverekkel együtt kínálták értékesítésre. A második és a harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel egy ilyen kereskedelmi gyakorlat nem minősül a 2005/29 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak.
51 Következésképpen, tekintettel egy olyan kapcsolt ajánlat körülményeire, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik, az egyes szoftverek ára feltüntetésének elmulasztása nem akadályozza meg a fogyasztót a tájékozott ügyleti döntés meghozatalában, és nem is készteti a fogyasztót arra, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Ennélfogva, az egyes szoftverek ára nem minősül a 2005/29 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése értelmében vett lényeges információnak.
52 Az előző észrevételekre tekintettel, az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy olyan kapcsolt ajánlat keretében, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik, az egyes szoftverek ára feltüntetésének elmulasztása nem minősül a 2005/29 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja és 7. cikke értelmében vett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak.
A költségekről
53 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
1) Egy olyan kereskedelmi gyakorlat, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik a fogyasztó számára fennálló azon lehetőség nélkül, hogy előre telepített szoftverek nélküli ugyanolyan számítógéptípust szerezzen be, mint ilyen, nem minősül a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) 5. cikkének (2) bekezdése értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak, kivéve ha egy ilyen gyakorlat ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és ha e termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja az átlagfogyasztó gazdasági magatartását, aminek az alapügy sajátos körülményeinek figyelembevételével történő vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.
2) Olyan kapcsolt ajánlat keretében, amely előre telepített szoftverekkel rendelkező számítógép értékesítésére vonatkozik, az egyes szoftverek ára feltüntetésének elmulasztása nem minősül a 2005/29 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének a) pontja és 7. cikke értelmében vett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak.
Aláírások