A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2017. június 21.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – Két párhuzamos vonal között halszálkamintát ábrázoló, európai uniós ábrás védjegy – Megkülönböztető képesség – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A védjegy lajstromozott alakjának vizsgálata”
A T‑20/16. sz. ügyben,
az M/S. Indeutsch International (székhelye: Noida [India], képviselik kezdetben: D. Stone, D. Meale, A. Dykes solicitors és S. Malynicz QC, később: D. Stone és S. Malynicz, végül: D. Stone, S. Malynicz és M. Siddiqui solicitor)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: D. Gája, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Crafts Americana Group, Inc. (székhelye: Vancouver, Washington [Egyesült Államok], képviselik: J. Fish és V. Leitch solicitors, valamint A. Bryson barrister)
az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Crafts Americana Group és az M/S. Indeutsch International közötti törlési eljárással kapcsolatban 2015. november 5‑én hozott határozata (R 1814/2014‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök (előadó), I. Labucka és I. Ulloa Rubio bírák,
hivatalvezető: I. Dragan tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. január 21‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2016. április 4‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2016. április 12‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék által a feleknek feltett írásbeli kérdésre,
a 2017. január 12‑i tárgyalást követően,
tekintettel a szóbeli szakasz újbóli megnyitását elrendelő 2017. február 2‑i végzésre,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2010. február 15‑én a felperes M/S. Indeutsch International a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A megjelöléshez a következő leírást mellékelték:
„A védjegy egy ismétlődő geometrikus mintából áll”.
4 Ezt a védjegyet a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 26. osztályba tartozó „kötőtűk” és „horgolótűk” vonatkozásában kérték lajstromoztatni.
5 A védjegyet 2010. augusztus 10‑én lajstromozták.
6 2013. január 9‑én a beavatkozó fél, a Crafts Americana Group, Inc., a 207/2009 rendelet – ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával együttesen értelmezett – 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz a megtámadott védjegy törlése iránt.
7 2014. május 7‑i határozatával a törlési osztály a törlési kérelmet elutasította. A törlési osztály különösen azt állapította meg, hogy a megtámadott védjegy grafikai ábrázolása világos, pontos, önmagában teljes, könnyen hozzáférhető, érthető, tartós és objektív, és így eleget tesz a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjában foglalt követelményeknek. A törlési osztály ezen túlmenően a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával kapcsolatban megállapította, hogy a megtámadott védjegy megkülönböztető képességgel rendelkezik. A törlési osztálya e tekintetben hangsúlyozta, hogy a kérdéses védjegy nem minősül térbeli védjegynek, és nem a lajstromozással érintett áruk külső megjelenését ábrázolja.
8 2014. július 14‑én a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
9 A fellebbezési tanács 2015. november 5‑én hozott határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) azzal az indoklással helyezte hatályon kívül a megsemmisítési osztály határozatát, hogy a megtámadott védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
10 A fellebbezési tanács többek között azt állapította meg, hogy a védjegyjogosult által „halszálkamintás védjegynek” nevezett, megtámadott védjegy az árui egy részén vagy teljes felületén látható mintát ábrázol. E megállapítás alapján a fellebbezési tanács az áruk alapvető jellemzőinek meghatározásához a felperes által a védjegybejelentés benyújtásakor forgalmazott áruk fényképeit és termékmintáit vette figyelembe. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a megtámadott védjegy díszítő jellege miatt a kötőtűk és horgolótűk átlagos fogyasztóiból álló, érintett vásárlóközönség az említett védjegyet ezen áruk díszítéseként érzékeli. A fellebbezési tanács szerint az érintett vásárlóközönség megszokta azt a gyakorlatot, hogy a gyártók a megtámadott védjeggyel jelölt árukat díszítéssel látják el, és így az érintett áruk felületén használt védjegyet a piacon jelenlevő díszítések egyik, azoktól jelentősen nem különböző változataként érzékeli. A fellebbezési tanács másodlagosan úgy vélte, hogy az érintett vásárlóközönség ezt a védjegyet úgy érzékeli, mint az érintett áruk anyagának, a fának az erezetét, nem pedig a kereskedelmi származás jelöléseként. Ebből az következik, hogy a megtámadott védjegy nem rendelkezik a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján a védjegy rendeltetésének betöltéséhez szükséges megkülönböztető képességgel.
11 Ezen összefüggésben a fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát anélkül, hogy megvizsgálta volna azt a kérdést, hogy a megtámadott védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá esik‑e. Ezenkívül, mivel a felperes a törlési osztály előtt arra hivatkozott, hogy a megtámadott védjegy e rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján a használata révén mindenképpen megszerezte a megkülönböztető képességet, a fellebbezési tanács visszautalta az ügyet a törlési osztály elé, hogy határozzon ebben a kérdésben.
A felek kérelmei
12 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
13 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
14 Keresete alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek mindegyikét lényegében a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja. Közelebbről, az első jogalapot arra alapítja, hogy a megtámadott védjegy lényegesen különbözik a védjegybejelentéssel érintett áruk ágazatában jellemző szokásoktól. A második jogalapot a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértésre alapítja. A harmadik jogalap a megtámadott védjegy díszítő jellegét illető téves értékelésen alapul. A negyedik jogalap a megtámadott védjegy külsejére vonatkozó tévedéseken, végül az ötödik jogalap pedig a megtámadott védjegy érintett vásárlóközönség általi érzékelésére vonatkozó tévedésen alapul.
15 A felperes közelebbről először is arra hivatkozik, hogy a védjegybejelentéssel érintett áruk felületén – ahogyan a fellebbezési tanács rendelkezésére álló bizonyítékokból is kitűnik – rendszerint nem látható feltűnő motívum, és ezért a fellebbezési tanács hibát követett el annak megállapításával, hogy a megtámadott védjeggyel ábrázolt, bonyolult gyártási módszerrel létrehozott motívumok az említett áruk szokásos külső megjelenési változatai. Másodszor, a fellebbezési tanács azzal, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a megtámadott védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, megsértette a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat. Harmadszor a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott védjeggyel érintett áruk díszítésében megnyilvánuló gyakorlat hiányában az érintett vásárlóközönség a védjeggyel ábrázolt motívumokat a kereskedelmi származás jelöléseként érzékeli. Negyedszer, a fellebbezési tanács hibát követett el azzal a megállapításával, hogy a megtámadott védjegyet alkotó motívum faerezetet ábrázol, mivel a faerezetnek a mesterségesnek érzékelt, kérdéses motívummal ellentétben aszimmetrikus és szabálytalan megjelenése van. Végül ötödször a felperes úgy érvel, hogy az érintett vásárlóközönséget alkotó, átlagos fogyasztóra – főként ha a kötésben járatlan – hatással van a megtámadott védjeggyel ábrázolt motívum, és ezért azt a kötőtűk és horgolótűk kereskedelmi származásának jelölésének tekinti.
Előzetes észrevételek
16 A jelen jogvita arra a kérdésre irányul, hogy a fenti 2. pontban ábrázolt, megtámadott védjegy rendelkezik‑e a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességgel. Ahogyan a későbbiekben részletesebben is kifejtésre kerül, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács ezen kérdésre vonatkozó álláspontja valójában nem a védjegy lajstromozott alakjának jellemzőin, hanem a felperes árui külső megjelenésének jellemzőin alapult, amelyek a fellebbezési tanács szerint az említett védjegy használatának módját jelzik.
17 A felperes a maga részéről úgy érvel, hogy a fellebbezési tanács értékelése olyan hibákat tartalmaz, amelyek együttesen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértését jelentik. A megtámadott határozat jogszerűségét tehát e rendelkezésre tekintettel kell megítélni.
A fellebbezési tanács érvelése
18 A fellebbezési tanács – miként ez a megtámadott határozat 21., 22. és 30–34. pontjából is kitűnik – úgy vélte, hogy a megtámadott védjegy a kötőtűk és horgolótűk felületén használt halszálkamintás motívumból áll, és ezért a megkülönböztető képességét a védjegy által jelölt áru alakjának egy részéből álló ábrás védjegyekre vonatkozó szabályok tükrében kell megítélni. Márpedig a fellebbezési tanács szerint a kérdéses áruk ágazatában általános gyakorlat, hogy élénk színekkel díszítik ezeket a felületeket, és így a kötőtűk és a horgolótűk felületén alkalmazott, a megtámadott védjeggyel ábrázolt díszítés nem tekinthető a szóban forgó gyakorlattól való jelentős eltérésnek. Ilyen körülmények között a védjegy által jelölt áru alakjának egy részéből álló ábrás védjegy esetében alkalmazandó, a megtámadott határozat 23–26. pontjában ismertetett szabályokra tekintettel a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a megtámadott védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.
19 Konkrétan a megtámadott határozat 21. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy „ahogyan a [megtámadott védjegy] jogosultja [2013. június 12‑i észrevételeiben] maga is hangsúlyozta, és ahogyan [az iratanyagban található fényképekből és mintákból] is egyértelműen kitűnik”, a [megtámadott] védjegy az áruk teljes felületén, illetve felületének egy részén elhelyezett motívumot ábrázol.
20 Ez az értékelés különösen a felperesnek a megtámadott határozat 21. pontjában szereplő árui alábbi ábrázolásán alapul:
21 Ezenkívül a megtámadott határozat 21. pontjában a fellebbezési tanács a felperes kereskedelmi alkalmazottjának tanúvallomásához csatolt és általa a törlési osztályhoz benyújtott fényképekre is hivatkozik, bár nem mutatja be őket.
22 A fellebbezési tanács ebben az összefüggésben a megtámadott határozat 22. pontjában megjegyezte, hogy „mivel a szóban forgó motívum [az áruk felületének] többé‑kevésbé nagy részét borítja, és következésképpen ezen áruk külső megjelenésének feleltethető meg, a megtámadott védjegy megkülönböztető képességét a maguknak az áruknak a megjelenéséből, illetve az áruk egy részének megjelenéséből álló (síkbeli vagy térbeli) védjegyekre alkalmazandó elvek alapján kell megítélni”.
23 A fellebbezési tanács a kérdéses szabályok felidézését követően a megtámadott határozat 28. pontjában hangsúlyozta, hogy e szabályok alkalmazásával részletes vizsgálatot folytathat le, amelynek keretében a grafikai ábrázoláson és a lajstromozás iránti kérelem benyújtásakor esetlegesen előterjesztett leírásokon kívül figyelembe veszi a megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásához szükséges elemeket is. Így a megtámadott határozat 29. pontja szerint a fellebbezési tanács a megtámadott védjegy alapvető jellemzőinek megvizsgálásakor figyelembe vette az érintett árukról készült azon fényképeket és mintákat, amelyeket a felperes törlési osztály elé terjesztett, valamint különösen azt, hogy a felperes ezeket az árukat a védjegybejelentés időpontjában ténylegesen forgalmazta.
24 Egyébiránt a megtámadott határozat 30. pontjában a fellebbezési tanács hangsúlyozza, hogy „a [megtámadott védjegy] megjelenésére és leírására tekintettel, […] amelyet a [felperes] áruinak megjelenése is megerősít, nyilvánvaló, hogy a megtámadott védjegy az érintett áruk – nevezetesen kötőtűk és horgolótűk – felületén alkalmazott motívumból áll”. Pontosítja, hogy „[e]zenkívül a lajstromozott és a [felperes] által használt alakjában a motívum a fának az [erezetét] jeleníti meg, vagyis egy olyan anyagét, amelyből az érintett áruk készülhetnek, és [amelyből] ténylegesen készülnek is”. A megtámadott határozat 34. pontjában a fellebbezési tanács egyébként „az érintett áruk felületén alkalmazott, egyszerű rajzként” írja le a megtámadott védjegyet.
25 Továbbá, ahogyan a megtámadott határozat 33. és 34. pontjából is kitűnik, a fellebbezési tanács az alábbiakban ábrázolt színes horgolótű‑díszítést vette alapul:
26 A felperes által bemutatott bizonyítékok között szereplő ezen fénykép alapján, amely más gyártók által készített horgolótűket ábrázol, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a felperes áruinak színes, halszálkamintás díszítése nem minősül megkülönböztetésre alkalmasnak a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. A fellebbezési tanács e tekintetben rámutatott, hogy a megtámadott védjegy a felperes által gyártott kötőtűk és horgolótűk színes díszítéséből áll, és ezért önmagában véve csupán a piacon hozzáférhető kötőtűk és horgolótűk színes felületén megjelenő díszítések egyik változatának tekinthető, ahogyan ezt a fenti 25. pontban szereplő fénykép is bizonyítja. A horgolótűk színes felületén kívül a fellebbezési tanács nem hivatkozott más díszítési módra e megállapítása alátámasztásaként, amit az EUIPO válaszbeadványának 49. pontja is megerősít.
27 Az EUIPO által a tárgyaláson képviselt álláspont, miszerint a fellebbezési tanács pusztán a felperes áruinak megjelenését vette figyelembe, de valójában a megtámadott védjegy lajstromozott alakjának megkülönböztető képességét értékelte, nem fogadható el. Arra a kérdésre ugyanis, hogy melyik az a konkrét megjelölés, amelyik megkülönböztető képességét a fellebbezési tanács megítéli, objektív és ellenőrizhető szempontokon alapuló választ kell adni. Márpedig – ahogyan a fenti 18–26. pontból is kitűnik – a fellebbezési tanács a megtámadott védjegy megkülönböztető képességét egyrészt a felperesi áruk színes külső megjelenésére, másrészt a fenti 25. pontban szereplő horgolótűk színes felületére hivatkozva ítélte meg. Mivel a megtámadott védjegy lajstromozott alakjában fekete‑fehéren jelenik meg, és a mellékelt leírás nem utal színes változatokra, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács az értékelését az áruminták és színes fényképek formájában az EUIPO iratanyagának részét képező felperesi áruk megjelenésére alapította.
28 Az EUIPO a maga részéről többször is a megtámadott védjegynek a felperesi áruk felületén történő konkrét „alkalmazására”, illetve „használatára” utal (lásd az EUIPO válaszbeadványának 21., 51., 52., 55. és 58. pontját). Éppen ez a konkrét alkalmazás az, amely az EUIPO szerint csupán egy feltűnő szín egyik alkalmazási változatának tekinthető az érintett áruk felületén (lásd az EUIPO válaszbeadványának 58. pontját).
A fellebbezési tanács érvelésének jogszerűsége
29 Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes több kifogást is emel arra vonatkozóan, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott védjegy megkülönböztető képességének megítélésére vonatkozó hibák miatt megsértette a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Így a felperes az első és a harmadik jogalap keretében az érintett ágazat szokásaira és az érintett vásárlóközönség érzékelésére tekintettel vitatja a fellebbezési tanácsnak a megtámadott védjegy megkülönböztető képességére vonatkozó értékelését. Ezenkívül a negyedik jogalap a faerezetként a „védjegyen megjelenő motívum” érzékelésére vonatkozik. Márpedig e jogalap vizsgálata arra szólítja fel a Törvényszéket, hogy foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy a fellebbezési tanács érvényesen támaszkodhatott‑e a megtámadott védjegy lajstromozott alakja helyett azokra az alakokra, amelyekről a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a védjegy tényleges használata azokban nyilvánul meg. Ugyanis bár igaz, hogy a negyedik jogalap keretében az e kérdés a fellebbezési tanácsnak a megtámadott védjegy faerezetként történő érzékelésére vonatkozó megítélésének sajátos szemszögéből merül fel, a fellebbezési tanács azon lehetősége, hogy érvelését azokra az alakokra alapítsa, amelyekben szerinte a megtámadott védjegy tényleges használata megnyilvánul, a megtámadott határozatnak a megtámadott védjegy megkülönböztető képességére vonatkozó álláspontja szükséges előfeltételének minősül.
30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a bíróságnak csak a felek kérelmeiről kell döntenie, akiknek a feladata a jogvita kereteinek a meghatározása, nem kötheti magát kizárólag a felek által az állításaik alátámasztására felhozott érvekhez, mivel adott esetben arra kényszerülne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa (2006. június 13‑i Mancini kontra Bizottság végzés, C‑172/05 P, EU:C:2006:393, 41. pont; 2014. december 11‑i Sherwin‑Williams Sweden kontra OHIM – Akzo Nobel Coatings International [ARTI] ítélet, T‑12/13, nem tették közzé, EU:T:2014:1054, 34. pont).
31 Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a törlési osztály és a fellebbezési tanács előtt is megvitatták azt a kérdést, hogy a megtámadott védjegy az általa jelölt áru alakjának egy részéből áll (lásd a fenti 7. és 10. pontot), és a tárgyaláson felhívták a feleket arra, hogy a megtámadott határozat ezen részéhez megjegyzést fűzzenek. Ezért meg kell vizsgálni a fellebbezési tanácsnak a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazására vonatkozó érvelése sarokkövének jogi megalapozottságát, méghozzá tágabb nézőpontból, mint amelyre a negyedik jogalap keretében hivatkoztak. A megtámadott védjegy nem lajstromozott alakja megkülönböztető képességének értékelését megerősítő vagy megcáfoló ítélet ugyanis hallgatólagosan, ám szükségszerűen azt is magában foglalja, hogy a megkülönböztető képesség jogszerűen megítélhető ennek a másik alaknak a figyelembevételével. Ha azonban erre a jogi kérdésre nemleges választ kell adni, akkor a fellebbezési tanács egész érvelése a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének minősül.
32 A megtámadott határozat 1. pontja és az EUIPO iratanyagának 11. oldalán szereplő lajstromozási igazolás tanúsága szerint a megtámadott védjegy lajstromozott alakját a következő ábrás megjelölés alkotja:
33 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a védjegy nyilvános lajstromba való felvételének célja, hogy azt a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a nyilvánosság, különösen a gazdasági szereplők számára hozzáférhetővé tegyék. Így ebből a lajstromozásból ismerhetik meg világosan és pontosan a hatáskörrel rendelkező hatóságok a védjegyet alkotó megjelölések jellegét annak érdekében, hogy teljesíthessék a lajstromozás iránti kérelmek előzetes vizsgálatára irányuló kötelezettségeiket, és ennek a lajstromozásnak köszönhetően férhetnek hozzá a lajstromhasználók a védjegy pontos jellegét meghatározó grafikai ábrázoláshoz (lásd ebben az értelemben: 2002. december 12‑i Sieckmann ítélet, C‑273/00, EU:C:2002:748, 49., 50. és 52. pont).
34 Ezenkívül a lajstromban szereplő grafikai ábrázolásnak elsősorban az a rendeltetése, hogy a védjegyjogosultnak nyújtott oltalom pontos tárgyának megállapítása érdekében meghatározza magát a védjegyet (2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P‑C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 57. pont). A lajstrom ezáltal lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy egyértelműen és pontosan megbizonyodhassanak a tényleges vagy potenciális versenytársaik által tett védjegybejelentésekről, és a harmadik személyek jogairól érdemi információhoz juthassanak (2012. június 19‑i Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet, C‑307/10, EU:C:2012:361, 48. pont).
35 A védjegy megkülönböztető képességének vizsgálatát tehát a védjegy használati módjaitól függetlenül, a védjegy lajstromozott, illetve a védjegybejelentésben szereplő alakjának figyelembevételével kell lefolytatni (lásd ebben az értelemben: 2007. október 18‑i AMS kontra OHMI ‑ American Medical Systems AMS [Advanced Medical Services] ítélet, T‑425/03, EU:T:2007:311, 91. pont; 2014. április 9‑i Pico Food kontra OHIM – Sobieraj [MILANÓWEK CREAM FUDGE] ítélet, T‑623/11, EU:T:2014:199, 38. pont; 2015. május 7‑i Cosmowell kontra OHIM – Haw Par [GELENKGOLD] ítélet, T‑599/13, EU:T:2015:262, 35. pont).
36 Ez a szabály a 207/2009 rendelet 87. cikkében említett európai uniós védjegylajstrom fennállása révén biztosított jogbiztonság követelményeiből ered. Ha ugyanis a 207/2009 rendelet 7. és 8. cikkét az uniós védjegyeknek nem a lajstromoztatni kívánt vagy lajstromozott, hanem a használt alakját figyelembe véve alkalmaznák, akkor ez aláásná az említett lajstrom arra irányuló rendeltetését, hogy biztosítsa az általa oltalmazandó jogok pontos természetét övező bizonyosságot (lásd a fenti 33. pontot).
37 Ezekre a megállapításokra tekintettel abban az esetben, ha a lajstromoztatni kívánt vagy lajstromozott védjegy az általa jelölt áru síkbeli vagy térbeli ábrázolásából áll, a védjegy megkülönböztető képessége attól függ, hogy jelentős mértékben eltér‑e az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően alkalmas‑e az áru származásának jelzésére irányuló alapvető funkciójának betöltésére (2007. május 23‑i Procter & Gamble kontra OHIM [Fehér négyzetes hasáb alakú tabletta, színes virágmintával] ítélet, T‑241/05, T‑262/05–T‑264/05, T‑346/05, T‑347/05 és T‑29/06–T‑31/06, EU:T:2007:151, 44. pont).
38 Szintén ez az eset áll fenn – ahogyan ezt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 26. pontjában kifejti – a védjegy által jelölt áru alakjának egy részéből álló ábrás védjegy esetében, amennyiben a vásárlóközönség azt azonnal és minden további gondolkodás nélkül a szóban forgó áru egyik részletének vagy megjelenésének ábrázolásaként érzékeli (2012. szeptember 19‑i Fraas kontra OHIM [Sötétszürke, világosszürke, fekete, bézs, sötétvörös és világosvörös színű négyzetminta] ítélet, T‑50/11, nem tették közzé, EU:T:2012:442, 43. pont). Ilyen esetben nem az érintett megjelölés ábrás, térbeli vagy egyéb megjelölésként való minősítése a döntő tényező, hanem az a tény, hogy a megjelölés egybeolvad a jelölt áru külső megjelenésével (2016. november 9‑i Birkenstock Sales kontra EUIPO [Egymást keresztező hullámvonalak mintájának ábrázolása] ítélet, T‑579/14, fellebbezés alatt, EU:T:2016:650, 28. pont).
39 Ugyanis, ha ilyen esetben a védjegy megkülönböztető képességének értékelése nem a jelölt áruk ágazati normáitól vagy szokásaitól való eltérésre hivatkozással történne, akkor elegendő lenne a közvetlenül a jelölt áru részeként érzékelhető megjelölés lajstromozását kérni a lajstromozhatóság növelése érdekében, és így szinte automatikusan oltalmat kaphatna magának az árunak a megjelenése, illetve alakja. Márpedig tekintettel arra, hogy az átlagos fogyasztók az áruk megjelenése vagy alakja alapján nem szoktak az áruk származására következtetni (2012. szeptember 6‑i Storck kontra OHIM ítélet, C‑96/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:537, 35. pont), ez a lehetőség a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja megkerülésének jelentős kockázatát hordozná, és ezért gátolná az e rendelkezés által biztosított közérdeket.
40 Ezenkívül az általuk jelölt áruk alakjából álló védjegyek esetében a hatáskörrel rendelkező hatóság magának az árunak a megvizsgálásával is meghatározhatja a védjegyek alapvető jellemzőit. Ilyen vizsgálat szükséges ugyanis akkor, ha a lajstromozás iránti kérelem benyújtásakor előterjesztett grafikai ábrázolás és esetleges leírások részét képező elemek pontos jellegének megállapítása érdekében meg kell határozni a védjegy alapvető jellemzőit, hogy ezáltal biztosítva legyen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii) alpontja mögött húzódó közérdek. Ez az érdek annak megtiltását jelenti, hogy egy gazdasági szereplő jogtalanul eltulajdonítson egy áru alakjából álló és műszaki megoldást megtestesítő megjelölést (lásd ebben az értelemben: 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P‑C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 50. és 54–56. pont). Ez a probléma támad meghatározásánál fogva abban az esetben, ha nem egy absztrakt formából, hanem egy konkrét áru formájából álló megjelölésről van szó (2016. november 10‑i Simba Toys kontra EUIPO ítélet, C‑30/15 P, EU:C:2016:849, 47. pont).
41 Márpedig a jelen esetben – ahogyan ezt a törlési osztály is megjegyezte (lásd a fenti 7. pontot) – nem lehet jogosan állítani, hogy a megtámadott védjegyet (lásd a fenti 32. pontot) azonnal és minden további gondolkodás nélkül az általa jelölt áruk egyik részletének vagy megjelenésének ábrázolásaként érzékelik, még kevésbé azt, hogy a felperes által gyártott kötőtűk és horgolótűk alakjából áll.
42 A kérdéses árukra íme néhány példa az EUIPO iratanyagából:
43 Az EUIPO iratanyagának részét képező áruminták és árufotók arról tanúskodnak, hogy a kérdéses árukon elhelyezett motívumok e védjegyhez képest nem elhanyagolható mértékű különbségeket mutatnak. A kérdéses motívumok többek között színesek, szabálytalan távolságokra oszlanak el, az egyes felületek halszálka formájú belső színezése nem egységes, a színátmenetnek nincsen határozott elhatárolása, a színek pedig véletlenszerűen váltják egymást. Ezek a jellemzők a megtámadott határozat 21. pontjában bemutatott bézs színű tűk esetében is megtalálhatók, azzal a kivétellel, hogy itt a különböző színek kavalkádja helyett a bézs szín variációi láthatók.
44 A megtámadott védjegy lajstromozott alakja azonban egy olyan absztrakt geometrikus forma jellemzőit mutatja, amelyet egy világosan elhatárolt halszálkamintát övező két párhuzamos vonalból álló, ismétlődő, teljes egészében fekete‑fehér rajz alkot.
45 Következésképpen a fellebbezési tanács álláspontjával ellentétben az, hogy a felperesi áruk megjelenésének a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett megkülönböztető képessége vizsgálatakor a jelen ügy körülményei között arra támaszkodnak, hogy ezen áruk felületén tarka halszálkamintás motívumok láthatók, ahelyett hogy a vizsgálatot a megtámadott védjegy lajstromozott alakjára alapítanák, nem illeszkedik a védjegy alapvető jellemzőinek meghatározása körébe, hanem az említett jellemzők jelentős mértékű módosításának minősül. Ez a módosítás azzal a következménnyel járt, hogy egy absztrakt formaként lajstromozott védjegyet az általa jelölt áruk sajátos alakjából álló védjeggyé alakítottak át, és ezáltal az említett forma általi oltalom tárgyává tették (lásd ebben az értelemben: 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P‑C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 57. pont). E módosítás döntőnek bizonyuló mértékét az is alátámasztja, hogy a fellebbezési tanács a felperesi áruk felületén látható motívumok hiányzó megkülönböztető képességének megállapításakor éppen a fenti 25. pontban ábrázolt horgolótűk színes díszítésére támaszkodott, és ezt a megállapítást átültette a megtámadott védjegyre.
46 E megállapításokon nem változtat a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 21. pontjában hivatkozott felperesi nyilatkozat sem, amely szerint a halszálkamintát a kötőtűk és a horgolótűk felületén hosszában kívánta alkalmazni. Ahogyan ugyanis a fenti 33. és 34. pontból is kitűnik, valamely védjegy lajstromba való felvétele lehetővé teszi a fellebbezési tanács számára azt, hogy hatásköreit gyakorolja, és védelemben részesítse a jogvitában részes felek érdekeit, de azt is, hogy tájékoztassa a harmadik személyeket a lajstromozott jogok pontos természetéről, és ezáltal meghatározza a nyújtott oltalom pontos tárgyát. Következésképpen a felperes nyilatkozat a jelen ügyben abban az esetben sem releváns, ha azt úgy értjük, mint amely értelmében a felperes nem tiltakozik az ellen, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott védjegy megkülönböztető képességét a megtámadott határozat 21. pontjában szereplő áruk megjelenésére tekintettel vizsgálja meg. Ugyanígy nincsen jelentősége a felperes által a tárgyaláson hivatkozott azon körülménynek sem, hogy a felperes a megtámadott védjegy lajstromozott alakját valószínűleg az általa forgalmazott áruk csomagolásán tüntette fel. E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy a fellebbezési tanács erre az alakra tekintettel nem értékelte a megtámadott védjegy megkülönböztető képességét. Márpedig a megtámadott határozat jogszerűségét kizárólag a rendelkező részét alátámasztó indokokra tekintettel kell megítélni.
47 Ebből következően a megtámadott védjegy megkülönböztető képességének a védjegy lényegesen megváltoztatott jellemzőire tekintettel történő vizsgálata a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének minősül. Ezért a fellebbezési tanács – ahogyan erre a felperes hivatkozik – ez utóbbi rendelkezést megsértve értékelte a megtámadott védjegy megkülönböztető képességét a felperesi áruk kötőtűinek és horgolótűinek felületén látható motívumok alapján, és ezért a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
48 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
49 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2015. november 5‑én hozott határozatát (R 1814/2014‑1. sz. ügy).
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi az M/S. Indeutsch International költségeinek viselésére.
3) A Crafts Americana Group, Inc. maga viseli saját költségeit.
Gratsias | Labucka | Ulloa Rubio |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. június 21‑i nyilvános ülésen.
Aláírások