T‑20/16. sz. ügy

M/S. Indeutsch International

kontra

Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – Két párhuzamos vonal között halszálkamintát ábrázoló, európai uniós ábrás védjegy – Megkülönböztető képesség – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A védjegy lajstromozott alakjának vizsgálata”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2017. június 21.

1.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Egy áru síkbeli vagy térbeli ábrázolásából álló ábrás védjegy – Megkülönböztető képesség – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.      Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával ellentétes lajstromozás – Két párhuzamos vonal között halszálkamintát ábrázoló ábrás védjegy

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      Abban az esetben, ha a lajstromoztatni kívánt vagy lajstromozott védjegy az általa jelölt áru síkbeli vagy térbeli ábrázolásából áll, a védjegy megkülönböztető képessége attól függ, hogy jelentős mértékben eltér‑e az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően alkalmas‑e az áru származásának jelzésére irányuló alapvető funkciójának betöltésére.

Szintén ez az eset áll fenn a védjegy által jelölt áru alakjának egy részéből álló ábrás védjegy esetében, amennyiben a vásárlóközönség azt azonnal és minden további gondolkodás nélkül a szóban forgó áru egyik részletének vagy megjelenésének ábrázolásaként érzékeli. Ilyen esetben nem az érintett megjelölés ábrás, térbeli vagy egyéb megjelölésként való minősítése a döntő tényező, hanem az a tény, hogy a megjelölés egybeolvad a jelölt áru külső megjelenésével.

Ugyanis, ha ilyen esetben a védjegy megkülönböztető képességének értékelése nem a jelölt áruk ágazati normáitól vagy szokásaitól való eltérésre hivatkozással történne, akkor elegendő lenne a közvetlenül a jelölt áru részeként érzékelhető megjelölés lajstromozását kérni a lajstromozhatóság növelése érdekében, és így szinte automatikusan oltalmat kaphatna magának az árunak a megjelenése, illetve alakja. Márpedig tekintettel arra, hogy az átlagos fogyasztók az áruk megjelenése vagy alakja alapján nem szoktak az áruk származására következtetni, ez a lehetőség az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja megkerülésének jelentős kockázatát hordozná, és ezért gátolná az e rendelkezés által biztosított közérdeket.

Az általuk jelölt áruk alakjából álló védjegyek esetében a hatáskörrel rendelkező hatóság magának az árunak a megvizsgálásával is meghatározhatja a védjegyek alapvető jellemzőit. Ilyen vizsgálat szükséges ugyanis akkor, ha a lajstromozás iránti kérelem benyújtásakor előterjesztett grafikai ábrázolás és esetleges leírások részét képező elemek pontos jellegének megállapítása érdekében meg kell határozni a védjegy alapvető jellemzőit, hogy ezáltal biztosítva legyen a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii) alpontja mögött húzódó közérdek. Ez az érdek annak megtiltását jelenti, hogy egy gazdasági szereplő jogtalanul eltulajdonítson egy áru alakjából álló és műszaki megoldást megtestesítő megjelölést. Ez a probléma támad meghatározásánál fogva abban az esetben, ha nem egy absztrakt formából, hanem egy konkrét áru formájából álló megjelölésről van szó.

(lásd a 37–40. pontot)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd a 41–47. pontot)