AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2009. június 26.
T‑114/08. P. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Ésszerű határidő a kártérítési kérelem benyújtására – Késedelem – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F‑21/07. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2007. december 14‑én hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott és e végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Luigi Marcuccio viseli a saját költségeit, valamint az Európai Közösségek Bizottsága részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Eljárási keret – Az EK 236. cikk és a tisztviselők személyzeti szabályzatának 90. és 91. cikke – Határidők
(EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Értékelési szempontok
(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)
3. Eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – Nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset
1. Ha a valamely intézmény és a tőle függő viszonyban álló vagy állt tisztviselő közötti, kártérítés iránti jogvita a felek közötti munkaviszonyból ered, akkor e jogvita az EK 236. cikk és a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke hatálya alá tartozik, és elfogadhatóságát tekintve kívül esik mind az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdés, mind a Bíróság alapokmányának 46. cikke hatályán. Ebből következik, hogy az EK 236. cikken alapuló keresetekre a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidők vonatkoznak, akár megsemmisítés, akár kártérítés iránti keresetekről van szó.
(lásd a 12. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 9/75. sz., Meyer‑Burckhardt kontra Bizottság ügyben 1975. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 1171. o.) 7. pontja; 48/76. sz., Reinarz kontra Bizottság és Tanács ügyben 1977. február 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1977., 291. o.) 10. pontja; 174/83. sz., Amman és társai kontra Tanács ügyben 1985. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2133. o.) 12. pontja; 175/83. sz., Culmsee és társai kontra CES ügyben 1985. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2149. o.) 12. pontja; 257/85. sz., Dufay kontra Parlament ügyben 1987. április 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1987., 1561. o.) 21. pontja; 401/85. sz., Schina kontra Bizottság ügyben 1987. október 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 3911. o.) 9. pontja.
2. A kereset benyújtására nyitva álló határidő meghatározása jogkérdés. Az alkalmazandó szabályozás nem ír elő pontos határidőt a tisztviselő és az őt alkalmazó intézmény közötti munkaviszonyból eredő kártérítési kérelem benyújtására. Éppen ellenkezőleg, a kártérítési kérelem benyújtásának határideje az ésszerű határidő tiszteletben tartása elvével összhangban az ügy körülményeitől függ, vagyis többek között a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjétől, az ügy bonyolultságától és a felek magatartásától, és tájékoztató jelleggel a Bíróság alapokmányának 46. cikkében előírt határidőt tekintve felső határnak. E tekintetben, ha a Közszolgálati Törvényszék megállapítja és önállóan értékeli a releváns tényeket, azok elferdítésének esetét leszámítva, ezt követően e Törvényszék végzi el azok jogi értékelését az ésszerű határidő tiszteletben tartása elvére tekintettel, az Elsőfokú Bíróság felügyelete alatt.
(lásd a 25–27. pontot)
3. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 111. cikkében biztosított azon lehetőséget, hogy indokolt végzéssel határozzon a nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan nem megalapozott keresetről, alkalmazni lehet akár az ellenkérelem benyújtása előtt is, és e lehetőség alkalmazásának megalapozottsága nem az elfogadott határozatban szereplő pontok száma alapján értékelendő.
(lásd az 50. pontot)