AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)
2004. július 6. (*)
„Az 1829/2002/EK rendelet – Eredetmegjelölés bejegyzése – »Feta« – Megsemmisítés iránti kereset – Kereseti jog – Elfogadhatatlanság”
A T‑370/02. sz. ügyben,
az Alpenhain-Camembert-Werk (székhelye: Lehen/Pfaffing [Németország]),
a Bergpracht Milchwerk GmbH & Co. KG (székhelye: Tettnang [Németország]),
a Käserei Champignon Hofmeister GmbH & Co. KG (székhelye: Lauben [Németország]),
a Bayerland eG (székhelye: Nuremberg [Németország]),
a Hochland AG (székhelye: Heimenkirch [Németország]),
a Milchwerk Crailsheim-Dinkelsbühl eG (székhelye: Crailsheim [Németország]),
a Rücker GmbH (székhelye: Aurich [Németország])
(képviselik őket: J. Salzwedel és J. Werner ügyvédek, kézbesítési cím: Luxembourg)
felpereseknek,
támogatja őket:
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: P. Ormond, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. L. Iglesias Buhigues, S. Grünheid és A.‑M. Rouchaud‑Joët, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Görög Köztársaság (képviseli: V. Kontolaimos, I. Chalkias és M. Tassopoulou, meghatalmazotti minőségben)
és
a Görög Tejipari Egyesület (Sevgap) (képviseli: N. Korogiannakis ügyvéd)
beavatkozók,
az 1107/96/EK rendelet mellékletének a „Feta” név – mint oltalom alatt álló eredetmegjelölés – tekintetében történő módosításáról szóló, 2002. október 14‑i 1829/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 277., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 19. kötet, 176. o.) megsemmisítése iránti keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(harmadik tanács),
tagjai: J. Azizi elnök, M. Jaeger és F. Dehousse bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
1 A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.; a továbbiakban: alaprendelet) az 1. cikkében megállapít bizonyos mezőgazdasági termékek és élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalmára vonatkozó szabályokat.
2 Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint az „eredetmegjelölés: valamely régiónak, meghatározott helynek, vagy – kivételes esetben – országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése:
– amely e régióból, meghatározott helyről vagy ezen országból származik, és
– amelynek minősége vagy jellemzői főként vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek, valamint az e meghatározott földrajzi területen folyó termelésnek, feldolgozásnak és előállításnak köszönhető;”.
3 Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:
„Eredetmegjelölésnek kell tekinteni a valamely régióból vagy meghatározott helyről származó, mezőgazdasági terméket vagy élelmiszert jelölő egyes olyan, hagyományos földrajzi vagy akár nem földrajzi elnevezést is, amely eleget tesz a (2) bekezdés a) pontjának második francia bekezdésében említett feltételeknek.”
4 Az alaprendelet 3. cikke alapján nem lehet bejegyezni a szokásossá vált elnevezéseket. E rendelet alkalmazásában „szokásossá vált elnevezés” a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely – bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba – a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált.
5 Annak megállapítása érdekében, hogy az elnevezés szokásossá vált‑e, vagy sem, az összes tényezőt figyelembe kell venni, különösen:
– az azon tagállamban fennálló körülményeket, ahonnan az elnevezés ered, illetve a fogyasztási területen fennálló körülményeket,
– a többi tagállamban fennálló körülményeket,
– a vonatkozó nemzeti vagy közösségi jogszabályokat.
6 Valamely mezőgazdasági termék vagy élelmiszer elnevezésének oltalom alatt álló eredetmegjelölésként való bejegyzésének meg kell felelnie e célból az alaprendeletben előírt feltételeknek és különösen az e rendelet 4. cikke (1) bekezdésében meghatározott termékleírásnak. A bejegyzés az említett elnevezésnek közösségi oltalmat biztosít.
7 Az alaprendelet 5–7. cikke meghatározza egy elnevezés – „normál eljárásnak” nevezett – bejegyzési eljárását, mely lehetővé teszi bármely – ugyanazon mezőgazdasági termékkel vagy élelmiszerrel foglalkozó termelők és/vagy feldolgozók társulásaként meghatározott – csoportosulásnak, illetve bizonyos feltételek mellett bármely természetes vagy jogi személynek, hogy bejegyzés iránti kérelmet nyújtson be abban a tagállamban, ahol az adott földrajzi terület található. A tagállam ellenőrzi a bejelentés megalapozottságát, és továbbítja azt a Bizottsághoz. Az, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az elnevezés oltalomra jogosult, közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában az alaprendelet 6. cikke (2) bekezdésében részletezett különleges adatokat.
8 Az alaprendelet – 1997. március 17‑i 535/97/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 352. o.) által módosított – 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. Az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való, a 6. cikk (2) bekezdésében említett közzététel időpontjától számított hat hónapon belül bármely tagállam kifogással élhet a bejegyzés ellen.
2. A tagállamok illetékes hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy a jogos gazdasági érdekét igazoló személyek megtekinthessék a bejelentést. Ezen túlmenően, valamint a tagállamokban fennálló körülményeknek megfelelően, a tagállamok betekintést biztosíthatnak más, jogos érdekkel rendelkező felek számára is.
3. Bármely, jogos érdeke révén érintett természetes vagy jogi személy kifogást tehet a szándékozni kívánt bejegyzés ellen azon tagállam illetékes hatóságához elküldött, megfelelően indokolt nyilatkozat útján, amelyben lakik, vagy ahol letelepedett. Az illetékes hatóság a megállapított határidőkön belül megteszi az ezen észrevétel vagy kifogás figyelembevételéhez szükséges intézkedéseket.
[…]”
9 Ha egy tagállam sem értesíti a Bizottságot a bejelentett bejegyzés elleni kifogási nyilatkozatról, az elnevezést be kell vezetni a Bizottság által vezetett, az „Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartása” elnevezésű nyilvántartásba.
10 Amennyiben, egy elfogadható kifogás esetében, az érintett tagállamok nem jutnak megállapodásra egymás között az alaprendelet 7. cikke (5) bekezdésének értelmében, a Bizottság az e rendelet 15. cikkében megállapított eljárás alkalmazásával hoz határozatot (szabályozó bizottsági eljárás). Az alaprendelet 7. cikke (5) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a Bizottság „a hagyományos tisztességes eljárás elve és a tényleges összetéveszthetőség” figyelembevételével hoz határozatot.
11 Az alaprendelet 17. cikke meghatároz egy „egyszerűsített eljárásnak” nevezett bejegyzési eljárást, amely eltér a normál eljárástól. Ezen eljárás alapján a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy a náluk jogi oltalom alatt álló elnevezések, illetve a használat alapján elismert elnevezések közül melyeket szándékoznak e rendeletnek megfelelően bejegyezni. A 15. cikkben előírt eljárás értelemszerűen alkalmazandó. A rendelet 17. cikke (2) bekezdésének második mondata megállapítja, hogy a 7. cikk szerinti kifogásolási eljárás nem alkalmazható az egyszerűsített eljárás keretében.
A jogvita alapjául szolgáló tények
12 1994. január 21-i levelében a görög kormány a „Feta” elnevezés oltalom alatt álló eredetmegjelölésként való bejegyzését kérte a Bizottságtól az alaprendelet 17. cikke alapján.
13 A Bizottság 1996. január 19‑én az alaprendelet 15. cikke alapján felállított szabályozó bizottsághoz egy rendeletre irányuló javaslatot nyújtott be, mely tartalmazta a földrajzi jelzésként vagy oltalom alatt álló eredetmegjelölésként bejegyezhető elnevezések listáját, az alaprendelet 17. cikkével összhangban. E listában szerepelt a „Feta” kifejezés. Mivel a szabályozó bizottság nem nyilvánított véleményt a javaslatról a megállapított határidőn belül, a Bizottság azt 1996. március 6‑án a Tanács elé terjesztette, az alaprendelet 15. cikke negyedik albekezdésével összhangban. A Tanács nem hozott határozatot az alaprendelet 15. cikke ötödik albekezdésében meghatározott három hónapos határidőn belül.
14 Következésképpen, az alaprendelet 15. cikke ötödik albekezdésével összhangban, 1996. június 12‑én a Bizottság elfogadta a[z alaprendelet] 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló, 1996. június 12‑i 1107/96/EK rendeletet (HL L 148., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 176. o.). A 1107/96 rendelet 1. cikkével összhangban a „Feta” elnevezés – mely e rendelet mellékletének A. részében a „Sajtok” címszó, és a „Görögország” címszó alatt szerepel – oltalom alatt álló eredetmegjelölésként került bejegyzésre.
15 A C‑289/96., C‑293/96. és C‑299/96. sz., Dánia, Németország és Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. március 16‑án hozott ítéletében [EBHT 1999., I‑1541. o.] a Bíróság semmisnek nyilvánította a 1107/96 rendeletet a „Feta” elnevezés oltalom alatt álló eredetmegjelölésként való bejegyzése vonatkozásában. A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a Bizottság annak vizsgálatakor, hogy a „Feta” szokásossá vált elnevezés‑e, nem vette kellőképpen figyelembe az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott összes tényezőt.
16 Ezen ítéletet követően a Bizottság 1999. május 25‑én elfogadta a 1107/96 rendelet mellékletének módosításáról szóló 1070/1999/EK rendeletet, mely a „Feta” elnevezést törölte az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásából és a 1107/96 rendelet mellékletéből (HL L 130, 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 274. o.).
17 A Bizottság, miután utólag újra megvizsgálta a görög kormány bejegyzési kérelmét, egy rendeletre irányuló javaslatot nyújtott be a szabályozó bizottsághoz az alaprendelet 15. cikke második albekezdése alapján, melyben az alaprendelet 17. cikke alapján a „Feta” elnevezés oltalom alatt álló eredetmegjelölésként való bejegyzését javasolja az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába. Mivel a szabályozó bizottság nem nyilvánított véleményt a javaslatról a megállapított határidőn belül, a Bizottság azt a Tanács elé terjesztette, az alaprendelet 15. cikke negyedik albekezdésével összhangban.
18 Mivel a Tanács nem hozott határozatot a javaslatról az alaprendelet 15. cikke ötödik albekezdésében meghatározott határidőn belül, 2002. október 14‑én a Bizottság elfogadta a 1107/96/EK rendelet mellékletének a „Feta” elnevezés tekintetében történő módosításáról szóló, 2002. október 14‑i 1829/2002/EK rendeletet (HL L 277., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 195. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet). E rendelet értelmében a „Feta” elnevezés ismét bejegyzésre került mint oltalom alatt álló eredetmegjelölés, és hozzáadták a 1107/96 rendelet melléklete A. részének „Sajtok” és „Görögország” címszavaihoz.
19 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. december 12‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek az alábbi keresetet indították.
20 2003. február 14‑i levelében a Bizottság az eljárás felfüggesztését kérte, a C‑465/02. és C‑466/02. sz. ügyekben hozandó ítélet megszületéséig.
21 2003. március 17‑i levelükben a felperesek kifogást emeltek a felfüggesztés iránti kérelem ellen, és azt kérték az Elsőfokú Bíróságtól, hogy utalja jelen ügyet a Bíróság elé a C‑465/02. és C‑466/02. sz. ügyekkel való egyesítés végett.
22 2003. március 19‑i határozatában az Elsőfokú Bíróság elutasította a felfüggesztés iránti kérelmet, valamint az ügynek a Bíróság elé utalására irányuló kérelmet is, és az eljárás folytatását rendelte el.
23 A Bizottság az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. június 12‑én benyújtott külön iratban elfogadhatatlansági kifogást emelt az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikke alapján. A felperesek 2003. augusztus 1‑jén benyújtották e kifogással kapcsolatos írásbeli észrevételeiket.
24 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. április 16‑án és május 2‑án benyújtott kérelmében a Görög Köztársaság és a Görög Tejipari Egyesület (Sevgap) kérte, hogy beavatkozhasson a Bizottság kérelmeinek támogatására.
25 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. április 28‑án benyújtott kérelmében Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kérte, hogy a felperesek kérelmeinek támogatására beavatkozhasson.
26 2004. március 4‑i végzésében az Elsőfokú Bíróság engedélyezte a Görög Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Sevgap részére a beavatkozást.
27 2004. március 30‑án a Görög Köztársaság beavatkozási beadványt nyújtott be a Bizottság kérelmeinek támogatására.
28 Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága nem nyújtott be beavatkozási beadványt az előírt határidőn belül.
29 Mivel a Sevgap részére a beavatkozást az eljárási szabályzat 116. cikkének 6. §‑a alapján engedélyezték, beavatkozása a szóbeli szakasz során észrevételek tételére korlátozódik.
A felek kérelmei
30 A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletet a „Feta” elnevezés oltalom alatt álló eredetmegjelölésként való bejegyzése vonatkozásában;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
31 Elfogadhatatlansági kifogásában a Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
32 Az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeikben a felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást.
33 Beavatkozási beadványában a Görög Köztársaság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el.
A kereset elfogadhatóságáról
34 Jelen keresettel a felperesek, hét, tehéntejből Feta sajtot készítő német társaság, a megtámadott rendelet megsemmisítését kérik. Különösen az alaprendelet 3. és 17. cikkének megsértésére hivatkoznak, másodlagosan az említett rendelet 2. és 4. cikkének, valamint az EK 30. cikk, és a közösségi jogrendben a tulajdon védelmével és a foglalkozás szabad gyakorlásával kapcsolatos alapvető jogok megsértésére.
35 A Bizottság úgy véli, hogy a kereset elfogadhatatlan, azon az alapon, hogy a felpereseknek nincs kereshetőségi joguk az EK 230. cikk negyedik albekezdése értelmében.
36 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve dönthet elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk (3) bekezdése szerint, amennyiben az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy jelen ügyben az iratok alapján, a szóbeli szakasz megnyitása nélkül meg tudja hozni határozatát a Bizottság által emelt kifogásról.
A felek érvei
37 A Bizottság fenntartja, hogy a kereset – az EK 249. cikk második albekezdése értelmében – egy általános hatályú rendelettel kapcsolatos, valamint hogy a felpereseket nem érinti személyükben a megtámadott rendelet.
38 A felperesek fenntartják, hogy a kereset elfogadható.
39 A felperesek azzal érvelnek, először is, hogy a görög termelőket leszámítva, egy dán termelővel együtt, ők a Közösség legjelentősebb Feta-termelői, és a Németországban készített Feta sajt több mint 90%‑át ők állítják elő.
40 Mint olyan termelők, akik sok éve, nagy mennyiségű Feta sajtot készítenek, jól megalapozott és tartós kereskedelmi kapcsolatokat és hagyományos piacokat mondhatnak magukénak, melyek hosszú távú értékesítési szerződéseket érintenek. Ilyenformán, különösen érinti őket a megtámadott rendelet a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében (a Bíróság 106/63. és 107/63. sz., Toepfer és Getreide‑Import Gesellschaft kontra Bizottság ügyben 1965. július 1‑jén [EBHT 1965., 525. o.] és a 11/82. sz., Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17‑én hozott ítélete [EBHT 1985., 207. o.]).
41 Másodszor, a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottságnak az alaprendelet 17. cikkében meghatározott egyszerűsített eljáráshoz folyamodása megfosztotta őket a normál eljárás által biztosított eljárásjogi garanciáktól, amely az alaprendelet 7. cikkének értelmében minden jogos érdeke révén érintett személynek lehetőséget biztosít arra, hogy kifogást tegyen a kívánt bejegyzés ellen. A felperesek kiemelik, hogy ezen összefüggésben a Bizottság az alaprendelet módosításáról szóló javaslatában, mely e rendelet 17. cikkében meghatározott egyszerűsített eljárás eltörlésére irányult, kifejezetten azzal indokolja javaslatát, hogy a normál eljárásban meghatározott kifogásolási jog „alapvető feltétele a szerzett jogok biztosításának és a sérelmek elkerülésének a bejegyzéskor”.
42 Harmadszor, a felperesek fenntartják, hogy keresetük elfogadható az Elsőfokú Bíróság T‑177/01. sz., Jégo‑Quéré kontra Bizottság ügyben 2002. május 3‑án hozott ítéletéből (EBHT 2002., II‑2365. o.), valamint Jacobs főtanácsnoknak a C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványából (2002. július 25‑én hozott ítélet, EBHT 2002., I‑6677., 6681. o.) következő ítélkezési gyakorlat alapján, mely szerint egy természetes vagy jogi személyt személyében érintettnek kell tekinteni egy, őt közvetlenül érintő, általános hatályú közösségi rendelkezés által, amennyiben a kérdéses rendelkezés egyértelműen és jelenleg érinti a jogi helyzetét, oly módon, hogy jogait csökkenti, vagy kötelezettségeket ró rá. A megtámadott rendelet sérti az érdekeiket, minthogy hatására nem használhatnák a „Feta” elnevezést az átmeneti időszak lejárta után.
43 Az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeikben a felperesek, elismerve bár, hogy a megtámadott rendelet általános hatályú intézkedés, előadják, hogy míg kiterjeszti kedvező hatásait minden olyan jelenlegi, vagy jövőbeni görög termelőre, aki juh- és kecsketej alapú Fetát készít, és akik ezentúl egyedüliként használhatják jogszerűen ezen elnevezést, a megtámadott rendelet kedvezőtlen hatásait ellenben minden olyan jelenlegi nem görög termelő kárára fejti ki, aki tehéntej alapú Fetát készít, és akik az átmeneti időszak lejárta után nem használhatják az említett elnevezést. A felperesek kiemelik, hogy a megtámadott intézkedés ez utóbbiak számára csak hátrányos hatással bír a piacon.
44 A felperesek előadják, hogy a „Feta” elnevezés hosszú ideje – világszerte elterjedt – szokásos elnevezés, és így, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmében nem jegyezhető be az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába a megtámadott rendelet keretében. Tehát tévedett a Bizottság, amikor azt feltételezve fogadta el a megtámadott rendeletet, hogy a tehéntejből készült Feta nem görög piacai csupán a juhtej alapú görög Feta hírnevének jogellenes kihasználásán alapultak.
45 A Bizottságnak a piacon való visszamenőleges és helyreállító beavatkozásából adódóan a megtámadott rendelet nem tekinthető „általános és absztrakt” hatásúnak, mivel a gazdasági szereplőknek csak azon szűk köréhez szól, akik a piacon sajátságos helyzetben vannak, és akik sajátságos jogaikban személyükben érintettek. Valójában a megtámadott rendelet a tehéntejből készült Feta Németországban és – tágabban – Európában kialakult piacának lerombolásához vezetne, mivel a tehéntejből készült Feta sajthoz szokott fogyasztó nem fogja egyhamar felismerni e terméket valamilyen más elnevezés alatt.
46 A felperesek úgy vélik, hogy összeegyeztethetetlen az elvárásokkal, melyek az Európai Unióban a Bíróság által biztosított jogvédelemből következnek, hogy az érintett gazdasági szereplők ne vethessék azon megtámadott rendelet jogszerűségét bírósági felülvizsgálat alá, amely a piacaik teljes megsemmisüléséhez vezet.
47 Az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy sem a nemzeti bíróság előtti eljárás előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé utalása az EK 234. cikk alapján, sem a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti kereset – az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második albekezdése alapján – nem olyan hatékony jogorvoslati mód, mely lehetővé teszi az érintettek számára, hogy olyan, általános hatályú közösségi rendelkezések jogszerűségét vitassák, melyek közvetlenül korlátozzák jogi helyzetüket. Az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második albekezdése szerinti kártérítési keresetek nem helyettesíthetik az alapvető jogok hatékony védelmét európai szinten, mivel nem teszik lehetővé egy jogellenesnek bizonyult jogi aktus eltávolítását a közösségi jogrendből.
48 Ezenfelül, mivel a tehéntej alapú Feta sajtok vonatkozásában a „Feta” szokásos elnevezésnek a megtámadott rendeletben meghatározott időpont utáni további használatának tilalma közvetlen hatályú, és nem feltételez olyan végrehajtási intézkedéseket a tagállamok részéről, melyek nemzeti bíróság előtti kereset alapjául szolgálhatnának, a felperesek nem tudnának alapvető jogaiknak a kérdéses közösségi intézkedés általi megsértését megállapító keresetet indítani, csak az említett intézkedésben előírt rendelkezések megsértése révén, majd azok jogellenességére hivatkozva az ellenük indított bírósági eljárásban.
49 Az Elsőfokú Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata szerint abból az elvből kell kiindulni, mely szerint csak akkor biztosított a személyek számára a hatékony bírói védelem, amennyiben egy általános hatályú közösségi rendelkezés által közvetlen és személyükben érintett vállalkozások számára egyaránt biztosítva van a közösségi bíróság előtti jogorvoslat. Valamely vállalkozás személyében érintettnek tekintendő, amennyiben kétségtelenül és ténylegesen érinti az a tény, miszerint az intézkedés a jogait korlátozza, vagy kötelezettségeket ró rá. Ez nem vitatható komolyan a felperesek esetében, mivel a piacaik veszélybe kerültek, és piaci részesedésük valószínűleg megsemmisül, legalábbis előrelátható időn belül.
50 A felperesek emlékeztetnek arra, hogy az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozta, hogy a közösségi bíróság előtti jogorvoslat egy jogállamiságon alapuló közösség alkotóelemeinek egyike, és a tagállamok közös alkotmányos hagyományain, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. és 13. cikkén alapszik. A felperesek felhívják a figyelmet az Európai Unió alapjogi chartája 47. cikkére, mely újra megerősíti a hatékony jogorvoslathoz való jogát mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
51 Az EK 230. cikk negyedik albekezdése úgy rendelkezik, hogy bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.
52 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, a rendelet és a határozat közötti megkülönböztetési ismérv a kérdéses jogi aktus általános hatályában vagy annak hiányában keresendő (a Bíróság C‑10/95. P. sz., Asocarne kontra Tanács ügyben 1995. november 23‑án hozott végzésének [EBHT 1995., I‑4149. o.] 28. pontja és a C‑87/95. P. sz., Cassa nazionale di previdenza ed assistenza a favore degli avvocati e dei procuratori kontra Tanács ügyben 1996. április 24‑én hozott végzésének [EBHT 1996., I‑2003. o.] 33. pontja). Egy jogi aktus általános hatályú, amennyiben objektíven meghatározott helyzetekre vonatkozik, és jogi hatásait absztrakt módon meghatározott személyek kategóriáinak tekintetében fejti ki (az Elsőfokú Bíróság T-482/93. sz., Weber kontra Bizottság ügyben 1996. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑609. o.] 55. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Jelen ügyben a megtámadott rendelet az eredetmegjelöléseknek az alaprendeletben meghatározott oltalmát biztosítja a „Feta” elnevezésnek. Az eredetmegjelölést a 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy határozza meg, mint valamely régiónak, meghatározott helynek, vagy – kivételes esetben – országnak az olyan mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírására használatos elnevezése, amely e régióból, meghatározott helyről vagy ezen országból származik, és amelynek minősége vagy jellemzői főként vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek, valamint az e meghatározott földrajzi területen folyó termelésnek, feldolgozásnak és előállításnak köszönhető.
54 Ezen oltalom abban áll, hogy a „Feta” elnevezés használatát fenntartja a meghatározott földrajzi területről származó termelők számára, akiknek a termékei megfelelnek a termékleírásban a Feta készítéséhez előírt földrajzi és minőségi feltételeknek. Ahogyan a Bizottság helyesen kiemelte, a megtámadott rendelet, bár távolról sem meghatározott gazdasági szereplők a címzettjei, mint a felperesek, minden olyan vállalkozásnak, amelynek termékei megfelelnek az előírt földrajzi és minőségi feltételeknek, elismeri a jogát arra, hogy e termékeit a fent említett elnevezés alatt hozza forgalomba, és megtagadja e jogot minden olyan vállalkozástól, melynek termékei nem felelnek meg e feltételeknek, amelyek azonosak minden vállalkozás tekintetében. A megtámadott rendelet egyaránt vonatkozik minden jelenlegi és jövőbeni Feta-készítőre, azokra, akik jogosultak ezen elnevezés használatára, valamint azokra is, akik az átmeneti időszak lejártával nem használhatják azt. Nem csupán a tagállamok termelőire vonatkozik, hanem harmadik országok azon meghatározatlan számú termelője tekintetében is bír joghatásokkal, akik jelenleg vagy a jövőben a Közösség területére kívánnak Feta sajtot importálni.
55 A megtámadott rendelet az EK 249. cikk második albekezdése értelmében általános hatályú intézkedésnek minősül. Objektíven meghatározott helyzetekre vonatkozik, és joghatásait absztrakt módon meghatározott személyek kategóriáinak tekintetében fejti ki (ebben az értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság T‑109/97. sz., Molkerei Großbraunshain és Bene Nahrungsmittel kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én [EBHT 1998., II‑3533. o.], a T‑114/96. sz., Biscuiterie-confiserie LOR és Confiserie du Tech kontra Bizottság ügyben 1999. március 26‑án [EBHT 1999., II‑913. o., 27–29. pont] és a T‑114/99. sz., CSR Pampryl kontra Bizottság ügyben 1999. november 9‑én hozott végzését [EBHT 1999., II‑3331. o., 42. és 43. pont]). Ezen általános hatály végeredményében a szóban forgó szabály célkitűzéséből következik, azaz hogy oltalom alá helyezze a jogszerűen bejegyzett eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket mindenkire kötelező hatállyal és az Európai Közösség egészében.
56 Ugyanakkor nem kizárt annak a lehetősége, hogy egy rendelkezés, mely jellege vagy alkalmazási területe okán normatív jellegű, valamely természetes vagy jogi személyt személyében érinthet. Ez a helyzet áll elő, amikor a szóban forgó jogi aktus olyan tulajdonságaiból adódóan érint valamely személyt, amelyek rá sajátosan jellemzőek, illetve valamely olyan körülményből adódóan, amely megkülönbözteti minden egyéb személytől, és ennél fogva egy határozat címzettjéhez hasonló módon őt egyénien megkülönbözteti (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én [EBHT 1963., 197., 223. o.], a C‑309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18‑án [EBHT 1994., I‑1853. o.] hozott ítéletének 19. és 20. pontja, a fenti 42. pontban említett Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 36. pontja, valamint a fenti 52. pontban említett Weber kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontja).
57 Jelen esetben, a felperesek által előadott ténybeli hivatkozások, feltételezve, hogy pontosak, a legkevésbé sem teszik lehetővé valamely, rájuk sajátságosan jellemző tulajdonság, vagy valamely, őket megkülönböztető körülmény megállapítását, melynél fogva a többi érintett gazdasági szereplőhöz képest egyéníthetőek lennének. Ellenkezőleg, a felperes vállalkozásokat a megtámadott rendelet gazdasági szereplő minőségükben érinti, amelyek az oltalom alatt álló „Feta” eredetmegjelölés használatához előírt feltételeknek nem megfelelő sajtot készítenek, illetve hoznak forgalomba. A felperesek tehát ugyanúgy érintettek, mint az összes többi vállalkozás, akiknek a termékei nem felelnek meg a szóban forgó közösségi rendelkezések követelményeinek.
58 A felperesek azon állítását illetően, mely szerint a görög termelőktől és egy dán termelőtől eltekintve, a felperesek az Európai Közösségben a legfőbb Feta-termelők, és a Németországban készített Feta több mint 90%‑át ők állítják elő, elegendő arra emlékeztetni, hogy a puszta tény, hogy egy vállalkozás a kérdéses piacon nagy részesedéssel rendelkezik, nem elegendő magában a megtámadott rendelet által érintett minden más gazdasági szereplőtől való megkülönböztetésre (a fenti 55. pontban említett CSR Pampryl kontra Bizottság ügyben hozott végzés 46. pontja).
59 Hasonlóképp, a felperesek azon állításának, mely szerint a megtámadott rendelet lényegében csak nyolc termelőt érintene, nem csupán a keresetlevelük mond ellen, mely kifejti, hogy jelentős mennyiségben készítenek Feta sajtot az Európai Közösség hat tagállamában és nagyszámú harmadik országban, de semmiképpen nem is releváns, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az általános hatály, és ennélfogva egy jogi aktus normatív jellege nem kérdőjeleződig meg attól, hogy több-kevesebb pontossággal meghatározható azon jogalanyok száma vagy akár személye, amelyekre adott pillanatban vonatkozik, amennyiben megállapítható, hogy valamely, a jogi aktus által, annak céljával összhangban meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet alapján kerül sor az alkalmazására (a Bíróság 6/68. sz., Zuckerfabrik Watenstedt kontra Tanács ügyben 1968. július 11‑én hozott ítélete [EBHT 1968., 595., 605. és 606. o.], valamint az Elsőfokú Bíróság a T‑183/94. sz., Cantina cooperativa fra produttori vitivinicoli di Torre di Mosto és társai kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott végzésének [EBHT 1995., II‑1941. o.] 48. pontja). Ez a helyzet jelen esetben, hiszen a megtámadott rendelet megkülönböztetés nélkül minden jelenlegi és jövőbeni termelőt érint, akik „Feta” elnevezés alatt kívánnak sajtot forgalmazni a Közösségben.
60 A felperesek továbbá úgy érvelnek, hogy gazdasági érintettségük ténye is egyéníti őket. A Bíróságnak a fenti 40. pontban említett Toepfer és Getreide-Import Gesellschaft kontra Bizottság, valamint Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyekben hozott ítéletére hivatkozva, a felperesek azt állítják, hogy azon vállalkozások tekintetében, amelyek tehéntejből készítenek Fetát, a megtámadott rendeletből következő, a „Feta” elnevezés használatára vonatkozó tilalom gyakorlatilag lehetetlenné tenné számukra e sajt minden további forgalmazásának folytatását, és hogy e vállalkozások nem tudnák a továbbiakban betartani, és megtartani a hosszú távú értékesítési szerződéseiket.
61 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott rendelet nem érinti az esetleges hosszú távú értékesítési szerződéseket, hanem az alaprendelet 13. cikkével kapcsolatban egyszerűen megtiltja egy átmeneti időszak lejártával a „Feta” oltalom alatt álló elnevezéssel kapcsolatos bármely visszaélést, utánzást vagy félrevezető utalást. E tilalom ugyanúgy vonatkozik a felperesekre, mint minden más, jelenleg vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő termelőre.
62 Ezek után mindenképpen emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy egy általános hatályú jogi aktusnak eltérő konkrét hatása lehet különböző jogalanyok tekintetében, akikre vonatkozik, nem különbözteti meg őket a többi érintett gazdasági szereplőtől, amennyiben, mint jelen esetben, a jogi aktus objektíven meghatározott helyzetek alapján kerül alkalmazásra (az Elsőfokú Bíróság T‑138/98. sz., ACAV és társai kontra Tanács ügyben 2000. február 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑341. o.] 66. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑215/00. sz., La Conqueste kontra Bizottság ügyben 2001. január 30‑án hozott végzésének [EBHT 2001., II‑181. o.] 37. pontja). A Bíróság kifejezetten megerősítette, hogy a tény, hogy egy felperes egy eredetmegjelölés-bejegyzésről szóló rendelet elfogadásakor olyan helyzetben találja magát, melyből adódóan a termelési szerkezetét meg kell változtatnia, hogy a rendeletben előírt feltételeknek megfeleljen, nem elegendő ahhoz, hogy egy jogi aktus címzettjéhez hasonló módon egyénien megkülönböztetettnek minősüljön (a Bíróság C‑151/01. P. sz., La Conqueste kontra Bizottság ügyben 2002. január 30‑án hozott végzésének [EBHT 2002., I‑1179. o.] 35. pontja).
63 A felperesek tévesen állítják, hogy ugyanolyan helyzetben vannak, mint a fenti 40. pontban említett Toepfer és Getreide-Import Gesellschaft kontra Bizottság, illetve Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyek felperesei.
64 A fenti 40. pontban említett Toepfer és Getreide-Import Gesellschaft kontra Bizottság ügyben a megtámadott intézkedés kizárólag olyan importőrökre vonatkozott, amelyek száma és azonossága ismert volt, és amelyek a megtámadott határozat elfogadása előtt behozatali engedély iránti kérelmet nyújtottak be, amelynek kibocsátása lehetetlenné vált a kérdéses határozattal. Hasonlóképpen, a fenti 40. pontban említett Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben, mely egy olyan bizottsági határozat jogszerűségére vonatkozott, amely engedélyezte Franciaországnak, hogy a Görögországból származó pamutfonalak behozatalát kvótarendszernek vesse alá, a megtámadott határozat a felpereseket személyükben érintette, mint gazdasági szereplők egy szűk körének tagjait, akiket különösen érintett a megtámadott határozat abból adódóan, hogy korábban jóhiszeműen adásvételi szerződéseket kötöttek, amelyek teljesítése a határozatban foglalt védintézkedés alkalmazási idejére esett, és így teljesen vagy részben lehetetlenné vált az engedélyezett kvóta túllépése okán.
65 Ugyanakkor arra sem lehet következtetni, hogy a felperesek személyükben érintettek a fenti 56. pontban említett Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapján, amelyben a felperes vállalkozást egy általános hatályú rendelkezés akadályozta az általa lajstromoztatott és az adott ügyben szóban forgó rendelet elfogadása előtt hosszú időn keresztül, hagyományosan használt grafikai védjegy használatában, oly módon, hogy így az összes többi gazdasági szereplőtől megkülönböztette. Jelen esetben a felperesek nem igazolták, és nem is próbálták igazolni, hogy a „Feta” elnevezés általuk történő használata hasonló különleges jogból eredne, amelyet nemzeti vagy közösségi szinten szereztek a megtámadott rendelet elfogadása előtt, és amelyet ez utóbbi hátrányosan érint.
66 Különösen az a tény, hogy a felperesek „Feta” elnevezés alatt forgalmazták termékeiket, nem biztosít számukra külön jogot a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint. A felperesek helyzete nem különbözik ennélfogva azon többi gazdasági szereplő helyzetétől, akik termékeiket szintén „Feta” néven forgalmazták, és akik a továbbiakban nem használhatják az ezentúl az eredetmegjelölésként való bejegyzése által oltalmat élvező elnevezést. Valamely másik gazdasági szereplőnek biztosított külön jog hiányát továbbá megerősíti az a tény, hogy a helyzetre kifejezetten az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése irányadó – absztrakt és általános módon –, mely egy átmeneti időszakot ír elő, mely különbségtétel nélkül minden termelőnek, bizonyos feltételek mellett, megfelelően hosszú alkalmazkodási időszakot biztosít bármiféle hátrány elkerülésére.
67 Végül, a felpereseknek azon eljárási jogokra alapozott érvét illetően, melyektől a „Feta” elnevezés bejegyzésénél alkalmazott egyszerűsített eljárás megfosztotta őket, meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság már több esetben is úgy találta, hogy a felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat, mely különösen a dömpingellenes vámmal, a versenyjoggal és az állami támogatásokkal kapcsolatban alakult ki, nem ültethető át az alaprendelet értelmében az oltalom alatt álló elnevezések bejegyzési eljárására (a fenti 55. pontban említett Molkerei Großbraunshain és Bene Nahrungsmittel kontra Bizottság ügyben hozott végzés), mivel e rendelet magánszemélyek tekintetében nem rendelkezik közösségi szinten különleges eljárási jogokról (a fenti 55. pontban említett CSR Pampryl kontra Bizottság ügyben hozott végzés).
68 A Bíróság megerősítette ezt az ítélkezési gyakorlatot a C‑447/98. P. sz., Molkerei Großbraunshain és Bene Nahrungsmittel kontra Bizottság ügyben 2000. október 26‑án hozott végzésében (EBHT 2000., I‑9097. o., 71–73. pont, és ebben az értelemben lásd még a fenti 62. pontban említett La Conqueste kontra Bizottság ügyben 2002. január 30‑án hozott végzés 43. és 44. pontja), megállapítva, hogy:
„71. Feltételezve, hogy a[z alap]rendelet 17. cikke szerinti eljárás alkalmazása jogellenes volt, és hogy a magánszemélyeknek a vonatkozó szabályok által kifejezetten biztosított eljárási jogok megléte vagy e magánszemély puszta részvétele egy közösségi intézmény normatív jogi aktusának előkészítési eljárásában alkalmas lenne arra, hogy megkülönböztesse őt a[z EK 230.] cikk negyedik albekezdése értelmében, a rendes bejegyzési eljárás keretében meghatározott kifogásolási jog gyakorlása még nem biztosítana a felpereseknek jogot ezen eljárás eredményeként elfogadott jogi aktus ellen kereset indítására.
72. E tekintetben ki kell emelni, hogy egyfelől a[z alap]rendelet 7. cikke (1) és (3) bekezdése értelmében a Bizottsághoz egy kívánt bejegyzéssel kapcsolatos kifogási nyilatkozatot csak tagállam nyújthat be, amelynél egy jogos gazdasági érdeket igazolni tudó természetes vagy jogi személy kifogást tett.
73. Másfelől, a[z alap]rendelet 7. cikke (5) bekezdéséből következik, hogy amennyiben a Bizottsághoz elfogadható kifogást nyújtottak be, a kifogásolási eljárásra a bejegyzés ellen kifogást tevő tagállam(ok), valamint a bejegyzési kérelmet benyújtó tagállam között kerül sor. E rendelkezés értelmében az érintett tagállamoknak kell megpróbálni megállapodásra jutni egymás között, és amennyiben ez sikerül, erről értesíteni a Bizottságot.”
69 Következésképpen, az eljárási jogok létére vonatkozó érv nem különbözteti meg a felpereseket.
70 A fentiekből következik, hogy mivel a megtámadott rendelet általános hatályú intézkedés, és a felpereseket nem érinti hátrányosan olyan tulajdonságaikból adódóan, amelyek rájuk sajátosan jellemzőek, illetve valamely olyan körülményből adódóan, amely megkülönbözteti őket minden egyéb személytől, és ezáltal egyéníti őket, a kereset elfogadhatatlan.
71 E következtetés nem kérdőjelezhető meg a felperesek hatékony bírói védelem követelményét illető érve által.
72 Azonfelül, hogy a tagállamokra hárul a jogorvoslati lehetőségek és eljárások teljes rendszerének biztosítása, mely lehetővé teszi a hatékony bírói védelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítását, közvetlen megsemmisítési kereset nem nyújtható be a közösségi bírósághoz, még ha bizonyítható is volna e bíróságnak a nemzeti eljárási szabályokra vonatkozó konkrét vizsgálata alapján, hogy azok nem teszik lehetővé magánszemélyek számára, hogy keresetet indítsanak a kérdéses közösségi jogi aktus érvényességének megtámadására (a Bíróság C‑258/02. P. sz., Bactria kontra Bizottság ügyben 2003. december 12‑én hozott végzésének [EBHT 0000., 0. o.] 58. pontja). A Bíróság egyértelműen megállapította az EK 230. cikk negyedik albekezdésében előírt személyben való érintettség feltételét illetően, hogy bár ez utóbbit a hatékony bírói védelem elvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a különböző körülményeket, amelyek a felperest megkülönböztethetik, az ilyen értelmezés nem vezethet a kérdéses – és a Szerződésben kifejezetten előírt – feltételtől való eltéréshez a Szerződésben a közösségi bíróságoknak biztosított hatáskör túllépése nélkül. Következésképpen, amennyiben e feltételnek nem felel meg, semmilyen körülmények között sem nyújthat be egy természetes vagy jogi személy egy rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet (a fenti 42. pontban említett Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 36. és 37. pontja).
73 A fenti megfontolásokból következik, hogy a felperesek nem tekinthetőek a megtámadott rendelet által személyükben érintettnek az EK 230. cikk negyedik albekezdés értelmében, és következésképpen a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
74 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően őket a saját és a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére kell kötelezni.
75 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első albekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik költségeiket. Jelen esetben a Görög Köztársaságot és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát saját költségeik viselésére kell kötelezni.
76 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának harmadik albekezdése szerint az Elsőfokú Bíróság elrendelheti, hogy azok a beavatkozók, melyek nem tagállamok vagy intézmények, maguk viseljék saját költségeiket. Jelen esetben az Elsőfokú Bíróság úgy határoz, hogy a Sevgap maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján,
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A felperesek viselik a saját költségeiket és a Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Görög Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és a Görög Tejipari Egyesület (Sevgap) maguk viselik saját költségeiket.
Luxembourg, 2004. július 6.