Language of document : ECLI:EU:T:2011:171

T‑262/09. sz. ügy

Safariland LLC

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR közösségi ábrás védjegy bejelentése – Viszonylagos kizáró ok – A 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (3) bekezdése – Az OHIM fellebbezési tanácsa határozatát hatályon kívül helyező ítélet OHIM által történő végrehajtása – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség – A 207/2009/EK rendelet 63. cikkének (2) bekezdése, 65. cikkének (6) bekezdése, 75. és 76. cikke”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – A fellebbezési tanács határozatát hatályon kívül helyező ítélet végrehajtása – Új határozat

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, (6) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Valamely védjegy jogosultja ahhoz való hozzájárulásának hiánya, hogy a képviselő vagy az ügynök saját nevében kérelmezze a lajstromozást – Képviselő vagy ügynök – Fogalom

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (3) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Valamely védjegy jogosultja ahhoz való hozzájárulásának hiánya, hogy a képviselő vagy az ügynök saját nevében kérelmezze a lajstromozást – A szerződéses jogviszonynak a védjegybejelentés időpontja előtt történő megszűnése – A 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének alkalmazhatósága – Feltételek

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (3) bekezdés)

4.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – A fellebbezési tanács határozatát hatályon kívül helyező ítélet végrehajtása – A fellebbezés új vizsgálata – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(207/2009 tanácsi rendelet, 63. cikk, (2) bekezdés és 75. cikk)

5.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EK 253. cikkével azonos hatály – A fellebbezési tanács hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 253. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)

1.      A Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) ahhoz, hogy eleget tegyen a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdéséből eredő kötelezettségének, miszerint megteszi a Törvényszéknek az OHIM fellebbezési tanácsa által hozott határozatot hatályon kívül helyező ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket, úgy kell eljárnia, hogy a fellebbezés az egyik fellebbezési tanács által meghozott új határozathoz vezessen. E tekintetben azon fellebbezési tanács elé utalhatja az ügyet, amelyik a megtámadott határozatot meghozta.

(vö. 42. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha azt a képviselő, illetve az ügynök – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében jelentette be lajstromozásra, kivéve ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.

A 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében szereplő „ügynök” és „képviselő” kifejezéssel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy ezeket – a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) előtti felszólalási eljárásról szóló iránymutatásoknak a védjegyjogosult ügynökei által felhatalmazás nélkül benyújtott bejelentésre vonatkozó részeinek mintájára – tágan kell értelmezni: minden olyan, szerződéses megállapodáson alapuló jogviszony ideértendő, amely alapján – a jogosult vagy a meghatalmazó és a közösségi védjegy bejelentője közötti szerződéses jogviszony minősítésétől függetlenül – az egyik fél a másik érdekeit képviseli. Ezen iránymutatások szerint a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában elegendő az, ha olyan jellegű kereskedelmi együttműködési megállapodás van érvényben a felek között, amely bizalmi viszonyt teremt azáltal, hogy kifejezetten vagy hallgatólagosan úgy rendelkezik, hogy a védjegybejelentőt a védjegyjogosult érdekeire vonatkozóan általános bizalmi és együttműködési kötelezettség terheli. Szükséges viszont, hogy legyen megállapodás a felek között. Ha a védjegybejelentő teljesen önállóan jár el, anélkül hogy bármilyen kapcsolatban állna a jogosulttal, nem tekinthető ügynöknek az említett rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében. Így a jogosult vevője vagy ügyfele nem minősül ugyanezen rendelet 8. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában „ügynöknek” vagy „képviselőnek”, mivel ezeket a személyeket nem terheli a védjegyjogosulttal szembeni sajátos bizalmi kötelezettség.

(vö. 60., 64. pont)

3.      A 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha azt a képviselő, illetve az ügynök – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében jelentette be lajstromozásra, kivéve ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.

Azzal kapcsolatban, hogy a szerződéses jogviszony a védjegybejelentés időpontjában megszűnt, meg kell jegyezni, hogy nem szükséges, hogy a felek közötti megállapodás a védjegybejelentés benyújtásának időpontjában még érvényben legyen, és hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése azokra a megállapodásokra is kiterjed, amelyek a közösségi védjegybejelentés benyújtásának napja előtt lejártak, feltéve hogy az eltelt idő alapján jogosan feltételezhető, hogy a bizalmi kötelezettség és a bizalmi viszony a közösségi védjegybejelentés időpontjában is fennállt. A 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének ez a kiterjesztő értelmezése a védjegyjogosultak védelmére irányul még azt követően is, hogy a bizalmi kötelezettséget keletkeztető szerződéses jogviszony megszűnt.

(vö. 60., 65. pont)

4.      Sem a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet, sem a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet nem ír elő különleges eljárást a fellebbezési tanács számára arra az esetre, amikor a Törvényszék hatályon kívül helyez egy határozatot, és visszautalja az ügyet a fellebbezési tanács elé, következésképpen a fellebbezési tanács nem köteles újból meghallgatni az adott feleket. Ilyen kötelezettséget csak a védelemhez való jog tiszteletben tartásának a 207/2009 rendelet 75. cikkének második mondatában foglalt közösségi jogi alapelve keletkeztethet.

Márpedig a 75. cikk második mondata semmiképpen nem rendelkezik arról, hogy azután, hogy a fellebbezési tanácsi határozat Törvényszék általi hatályon kívül helyezése következtében az eljárás újraindult a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) előtt, a felperest újból fel kellene hívni arra, hogy terjessze elő azokra a jogi és ténybeli kérdésekre vonatkozó észrevételeit, amelyekkel kapcsolatban a korábban lefolytatott írásbeli szakasz során már volt lehetősége nyilatkozni, mivel a fellebbezési tanács e tekintetben a jelenlegi állapotában folytatja az aktát.

(vö. 83–84. pont)

5.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata alapján a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatait indokolni kell. E kötelezettség terjedelme azonos az EK 253. cikkben foglalt kötelezettség terjedelmével, célkitűzése pedig lehetővé teszi egyrészt az érdekelt számára, hogy megismerhesse a meghozott intézkedés okait, és ezáltal védhesse jogait, másrészt az uniós bíróság számára, hogy ellenőrzést gyakorolhasson a határozat jogszerűsége felett.

Azt a kérdést, hogy valamely határozat indokolása kielégíti‑e ezen igényeket, nemcsak a szövegezésére, hanem összefüggéseire, valamint az érintett területet szabályozó valamennyi jogszabályra is tekintettel kell értékelni.

Azonban a fellebbezési tanácsoktól nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás tehát lehet hallgatólagos is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata elfogadásának az okait, és lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírói felülvizsgálat gyakorlását.

(vö. 90–92. pont)