A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2019. május 7.(*)
„EMGA és EMVA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Németország által kifizetett kiadások – A kulcsfontosságú ellenőrzések gyakoriságának elégtelensége miatt alkalmazott pénzügyi átalánykorrekció – A kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettség – Az 1290/2005/EK rendelet 31. és 32. cikke – A 885/2006/EK rendelet 6. cikkének h) pontja – Indokolási kötelezettség – Arányosság”
A T‑239/17. sz. ügyben,
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik kezdetben: D. Klebs és T. Henze, később: D. Klebs, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: D. Triantafyllou és M. Zalewski, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2017. február 14‑i (EU) 2017/264 bizottsági végrehajtási határozatnak (HL 2017. L 39., 12. o.) a Németországi Szövetségi Köztársaságra vonatkozó részében való megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök, M. Kancheva (előadó) és G. De Baere bírák,
hivatalvezető: N. Schall tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. november 13‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
[omissis]
A jogkérdésről
[omissis]
A kamatok számítása és elszámolása hibás jellegének hiányára alapított, első jogalapról
29 A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti az 1290/2005 rendelet 31. cikke (1) bekezdésének és 32. cikke (5) bekezdésének, valamint a 885/2006 rendelet 6. cikke h) pontjának és III. mellékletének együttesen értelmezett rendelkezéseit. E tekintetben arra hivatkozik, hogy sem az 1290/2005 rendelet 32. cikke, sem a Törvényszék ítélkezési gyakorlata, sem az export‑visszatérítésekre vonatkozó jogszabályok ágazati rendelkezései, sem az AGRI‑2007‑62817‑03‑00 munkadokumentum, sem pedig a 885/2006 rendelet III. melléklete és IIIa. melléklete szerinti táblázatoknak 2009. február 1‑jéig a Bizottsághoz való benyújtásáról szóló, 1. számú iránymutató dokumentum (a továbbiakban: 1. számú iránymutató dokumentum) nem ír elő a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettséget annak érdekében, hogy a kamatokat az 50–50%‑os szabálynak megfelelően meg lehessen osztani. Ennélfogva, mivel a német hatóságok nem sértették meg a kamatok számítására és elszámolására vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket, a Bizottság által a megtámadott határozatban alkalmazott 5%‑os pénzügyi korrekció nem indokolt.
30 Közelebbről a Németországi Szövetségi Köztársaság elsődlegesen azzal érvel, hogy az 1290/2005 rendelet 32. cikke arra szorítkozik, hogy általánosságban megállapítja a veszteségeknek az 50–50%‑os szabály szerinti megosztását, így a kamatok és a szankciók is fele‑fele arányban oszlanak meg az Unió és a tagállamok között, és pusztán a főkövetelés megoszlása alapján nem tekinthető úgy, hogy a tagállamok egyenlítik ki a kamatokat és szankciókat. E tagállam ezért úgy véli, hogy az uniós jogalkotó kizárólag azt követelheti, hogy a különböző behajtandó összegeket tüntessék fel külön‑külön annak érdekében, hogy adott esetben lehetővé tegyék a még be nem hajtott egyedi összegek külön lebontását.
31 Másodlagosan a Németországi Szövetségi Köztársaság egyrészt előadja, hogy a kamatok éves elszámolása csak az 1306/2013 rendelet, valamint a 908/2014 végrehajtási rendelet hatálybalépését követően kötelező jogilag, amely rendeletek a jelen ügyben nem alkalmazhatók. Másrészt e tagállam azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette az 1. számú iránymutató dokumentumot azáltal, hogy megköveteli a kamatok minden egyes pénzügyi év végén való újraszámítását.
32 A Bizottság vitatja ezen érvek összességét, rámutatva arra, hogy az első jogalap az 1290/2005 rendeletnek a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontjával együttesen értelmezett 31. cikke (1) bekezdésének és 32. cikke (5) bekezdésének téves értelmezésén alapul. Lényegében azzal érvel, hogy noha az uniós jog egyetlen rendelkezése sem szabályozza konkrétan a kamatok elszámolására vonatkozó kötelezettséget, a 885/2006 rendelet III. melléklete szerinti táblázat egyértelműen utal az említett rendelet 6. cikkének h) pontjában foglalt követelményekre, amely rendelkezés értelmében az e táblázatban feltüntetett összegekre vonatkozó információkat évente közölni kell a Bizottsággal. A Bizottság szerint az 1290/2005 rendelet 32. cikkével együttesen értelmezett említett rendelkezésből kitűnik, hogy a 885/2006 rendelet III. melléklete szerinti táblázatban bevallott összegek éves elszámolására vonatkozó kötelezettség áll fenn.
33 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság az első jogalapja keretében azt kívánja bizonyítani, hogy a megtámadott határozatot az első kereseti kérelme alapján meg kell semmisíteni, mivel a Bizottság megsértette az 1290/2005 rendeletnek a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontjával és III. mellékletével együttesen értelmezett 31. cikkét és 32. cikkének (5) bekezdését, mivel pénzügyi korrekciót alkalmazott a kulcsfontosságú ellenőrzések abból eredő hiányossága miatt, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megsértette a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettségét.
34 Az első jogalap vizsgálata keretében tehát az uniós jog esetleges megsértésének megállapítása érdekében azt kell megvizsgálni, hogy fennállt‑e a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettsége. Ami azon kérdést illeti, hogy egyrészt a jelen ügyben indokolt volt‑e pénzügyi korrekció alkalmazása, másrészt pedig, hogy az említett korrekció arányos volt‑e, e kérdés az arányosság elvének megsértésére alapított, ötödik jogalap keretében kerül megvizsgálásra.
35 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a 885/2006 rendelet III. melléklete szerinti táblázat az 50–50%‑os szabály alkalmazása keretében a tagállamokra terhelendő összegek kiszámítására szolgáló eszköz. Ebből következik, hogy a kamatok éves számítására vonatkozó kötelezettség szükségképpen feltételezi azt, hogy a 885/2006 rendelet III. mellékletében foglalt mintának megfelelően előzetesen elkészítsék az adott pénzügyi évre vonatkozó elszámolást, így a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettség logikusan egy és ugyanazon kötelezettséget jelenti.
36 Egyébiránt az 1290/2005 rendeletnek a tagállamok kötelezettségeire vonatkozó 32. cikke a szabálytalanságokat elkövető vagy gondatlanul eljáró kedvezményezettektől behajtandó összegeket illetően az (5) bekezdésében azon konkrét helyzeteket szabályozza, amikor a tagállam az első közigazgatási vagy jogi ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül nem hajtotta be az összegeket, illetve nyolc éven belül, ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi. Az említett rendelkezés kifejti, hogy ezen esetekben „[a]z érintett tagállam a (3) bekezdés első albekezdésében említett összesítő bevallásban elkülönítve tünteti föl azokat a pénzösszegeket, amelyek behajtására az ennek a bekezdésnek az első albekezdésében meghatározott határidőn belül nem került sor”.
37 Az ítélkezési gyakorlat szerint a pénzügyi felelősségnek az érintett tagállam és az uniós költségvetés között egyenlő részben történő olyan megosztása, mint amelyet az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdése előír, valamennyi olyan pénzügyi jellegű következményre alkalmazandó, amely a szabálytalanul fizetett összegek behajtásának az elmaradásához kapcsolódik, amelyek között szerepelnek többek között a főkövetelések és az azokhoz kapcsolódó kamatok, amelyeket ugyanezen rendelet 32. cikkének (1) bekezdése alapján kellett volna megfizetni (2015. november 24‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, T‑126/14, EU:T:2015:875, 76. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2010. április 22‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑274/08 és T‑275/08, EU:T:2010:154, 39., 41. és 44. pont).
38 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében vett „be nem hajtott összegek” magukban foglalják a főkövetelést, a kamatokat és a szankciókat.
39 Egyébiránt a 885/2006 rendelet 6. cikke kimondja, hogy az 1290/2005/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában említett, a Bizottságnak megküldendő éves beszámoló magában foglalja többek között az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szabálytalanságok következtében a pénzügyi év végén behajtandó jogosulatlan kifizetések táblázatát, ideértve „a szankciókat és a kamatokat is”, amely táblázatot a 885/2006 rendelet III. mellékletében foglalt modellnek megfelelően kell elkészíteni.
40 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésekor nem csupán annak szövegét kell figyelembe venni, hanem összefüggéseit, és azon szabályozás céljait is, amelyeknek a részét képezi (lásd: 2005. június 7‑i VEMW és társai ítélet, C‑17/03, EU:C:2005:362, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2005. október 6‑i Sumitomo Chemical és Sumika Fine Chemicals kontra Bizottság ítélet, T‑22/02 és T‑23/02, EU:T:2005:349, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az arra kötelezi a tagállamokat, hogy az említett rendelet III. mellékletében foglalt táblázatban évente számítsák ki és számolják el a „behajtandó” „jogosulatlan kifizetések[et]”.
42 Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a 885/2006 rendelet 6. cikke a „Számlaelszámolás” című 2. fejezet részét képezi ugyanúgy, ahogyan az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdése is a „Számlarevízió és bizottsági felügyelet” című IV. címben szerepel.
43 Elsősorban kitűnik, hogy a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kérdésre adandó válasz levezethető a 885/2006 rendelet 6. cikke h) pontjának szó szerinti értelmezéséből. Rá kell mutatni ugyanis először is arra, hogy „a pénzügyi év végén” „behajtandó” „jogosulatlan kifizetések” kifejezés azt jelenti, hogy a Bizottságnak megküldendő éves beszámoló keretében közölni kell ezen intézménnyel minden olyan összeget, amelyet a pénzügyi év végén, azaz az adott év végén még nem hajtottak be. Másodszor „a szankciókat és a kamatokat is” kifejezésből egyértelműen kitűnik, hogy az említett összegek nem csupán a jogosulatlan kifizetéseket foglalják magukban, hanem a kamatokat is. Harmadszor, mivel az említett összegeket az éves beszámoló tartalmazza, azokat szükségképpen évente kell elszámolni.
44 Másodsorban e szó szerinti értelmezés hűen türközi a számlaelszámolási eljárás általános rendszerét, amely – amint azt a Bizottság a beadványaiban hangsúlyozta – éves művelet. Az 1290/2005 rendelet 32. cikkének (5) bekezdését és a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontját ugyanis az 1290/2005 rendelet (23) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amely utóbbi rendelkezés szerint „a Bizottságnak” a kifizető ügynökségeknél „évente számlarevíziót kell végeznie”, és hogy „[a] számlarevízióról hozott határozatnak ki kell terjednie az átadott számlák teljességére, pontosságára és valódiságára”. Ebből kitűnik, hogy a Bizottságnak az elszámolási eljárás során meg kell bizonyosodnia arról, hogy az éves beszámolóban feltüntetett összegek közül egyik sem kerüli el az elszámolást. E célból a tagállamok tartozásainak és a behajtott összegeknek az egyenlegére vonatkozó, a 885/2006 rendelet III. melléklete szerinti táblázatban közölt és a kifizető ügynökségek éves beszámolójához csatolt információkat szükségképpen évente aktualizálni kell annak érdekében, hogy az említett ügynökségek számlái az elszámolás céljából a pénzügyi év végén pontosak és naprakészek legyenek.
45 Harmadsorban az 1290/2005 rendelet preambulumából, különösen a (25) és (26) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az említett rendelet 32. cikkének (5) bekezdése által létrehozott megosztott pénzügyi felelősség rendszere az uniós költségvetés pénzügyi érdekeinek védelmét célozza a szabálytalanságok következtében fizetendő és észszerű időn belül be nem hajtott összegek egy részének az érintett tagállamra való terhelése révén. Amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, mivel a késedelmi kamatokat nem számították ki, illetve nem számították újra a 885/2006 rendelet III. melléklete szerinti táblázatban, amely táblázat célja az 50–50%‑os szabály szerint a tagállamokra terhelhető összegek kiszámítása, nem lehetett megállapítani a Németországi Szövetségi Köztársaságra terhelendő késedelmi kamatok pontos összegét. Ennélfogva a 885/2006 rendelet III. melléklete szerinti táblázatban benyújtott adatok pontatlansága összeegyeztethetetlen az uniós költségvetés pénzügyi érdekeinek védelmével, mivel ez utóbbi költségvetés ez esetben ki van téve annak a veszélynek, hogy olyan késedelmi kamatokat visel, amelyeket az 50–50%‑os szabálynak megfelelően a szóban forgó tagállamra kellett volna terhelni.
46 Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy noha – amint arra a Németországi Szövetségi Köztársaság hivatkozik – a 885/2006 rendelet III. mellékletében szereplő táblázatminta prima facie semmilyen kifejezett kötelezettséget nem ír elő arra vonatkozóan, hogy a főkövetelés korrekciójára vonatkozó oszlopban el kell számolni a kamatokat, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy amennyiben valamely uniós ágazati szabályozás értelmében a pénzügyi év végén a főkövetelés után kamatot kell fizetni, úgy kell tekinteni, hogy e kamattartozások a 2988/95 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett ugyanazon szabálytalanságból erednek, mint a jogosulatlanul kapott összegek behajtását eredményező szabálytalanság, amely összegek a főkövetelést alkotják (2017. március 2‑i Glencore Céréales France ítélet, C‑584/15, EU:C:2017:160, 42. pont). Mivel az eredeti tartozás összegét minden évben ki kell igazítani az említett tartozás után fizetendő kamatok részbeni vagy teljes behajtásának megfelelően, minden egyes pénzügyi év végén újra kell számolni a kamatokat egy korrigált összeg formájában, és ennélfogva e kamatokat a főköveteléssel együtt fel kell tüntetni a szabálytalanságokra vonatkozó táblázatban. Ebből szükségképpen az következik, hogy a kamatokat a 885/2006 rendelet III. melléklete szerinti táblázatnak a főkövetelés korrekciójára vonatkozó oszlopában kell elszámolni.
47 Végül a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott azon érvet illetően, miszerint a 885/2006 rendelet I. mellékletének 2. E) pontja, valamint az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek az EMGA és az EMVA keretében a kifizető ügynökségek számlavezetésére, a kiadásigazoló és a bevételi nyilatkozatokra, valamint a kiadások visszatérítési feltételeire vonatkozó részletes alkalmazási szabályairól szóló, 2006. június 21‑i 883/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 171., 1. o.) 5. cikke, amely rendelkezésekre a Bizottság a 2015. évi közleményében hivatkozott, semmilyen követelményt nem tartalmaz a 885/2006 rendelet III. mellékletében foglalt adatok benyújtására vonatkozóan, rá kell mutatni egyrészt arra, hogy az említett pont a tartozási eljárásokra vonatkozóan kimondja, hogy „[a]z A)–D) pontban meghatározott kritériumokat értelemszerűen az olyan lefölözésekre, elveszett biztosítékokra, megtérített támogatásokra és átruházott bevételekre stb. is alkalmazni kell, amelyeket az ügynökség az EMGA és az EMVA nevében köteles beszedni”. Márpedig a 885/2006 rendelet I. mellékletének 2. C) pontja előírja, hogy a kifizető ügynökség olyan eljárásokat alkalmaz, amelyek biztosítják, hogy „a havi, a negyedéves (az EMVA esetében) és az éves beszámolók teljes körűek, pontosak és időszerűek legyenek, valamint azt, hogy bármely hibát és mulasztást feltárnak és helyesbítenek, különösen az időközönként tartott ellenőrzések és egyeztetések révén”. Következésképpen a 885/2006 rendelet I. mellékletének 2. E) pontja előírja, hogy a tartozási eljárásokat a 2. C) pontban megfogalmazott követelményeknek megfelelően kell kialakítani. Meg kell tehát állapítani, hogy az említett melléklet bizonyos követelményt tartalmaz az adatoknak az EMGA‑val kapcsolatos számlák elszámolása keretében való benyújtását illetően, noha nem hivatkozik kifejezetten a III. mellékletre.
48 Másrészt a Németországi Szövetségi Köztársasághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a 883/2006 rendelet 5. cikke, amely a kiadásigazoló nyilatkozatokra és a célhoz kötött bevételekre alkalmazandó általános szabályokat tartalmazza, a 885/2006 rendelet III. mellékletében foglalt adatok benyújtására vonatkozóan ténylegesen semmilyen követelményt nem tartalmaz. Mivel azonban az 1290/2005 rendeletnek a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontjával és III. mellékletével összefüggésben értelmezett 32. cikkének (5) bekezdése előírja a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettséget, az arra alapított érv, hogy a 883/2006 rendelet 5. cikke semmilyen követelményt nem tartalmaz a III. melléklet táblázatában foglalt adatok benyújtására vonatkozóan, nem releváns.
49 A fentiekre tekintettel meg kell tehát állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság tévesen állítja azt, hogy a Bizottság tévesen értelmezte az 1290/2005 rendeletnek a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontjával és III. mellékletével összefüggésben értelmezett 32. cikkének (5) bekezdését.
50 A fenti 49. pontban tett megállapítást nem kérdőjelezheti meg a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott többi érv sem.
51 Először is az arra alapított érvet illetően, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az 1. számú iránymutató dokumentumot, amikor azt követelte, hogy a kamatokat évente számítsák ki, ezen érv az említett dokumentumnak a Németországi Szövetségi Köztársaság általi téves értelmezésén alapul. Az 1. számú iránymutató dokumentumból ugyanis kitűnik, hogy a 885/2006 rendelet III. mellékletében szereplő táblázatban foglalt adatok között szerepel a jogosulatlan kifizetéseknek megfelelő valamennyi összeg, ideértve a kapcsolódó kamatokat és szankciókat is, amelyeket az adott év végén újra kell számítani a fizetendő összegeknek a következő pénzügyi évre való meghatározása érdekében.
52 Másodszor, ami azon érvet illeti, miszerint az, hogy az 1306/2013 rendelet és a 908/2014 végrehajtási rendelet kifejezetten bevezette a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettséget, azt bizonyítja, hogy az említett rendeletek hatálybalépése előtt a Bizottság nem tartotta szükségesnek azt, hogy a kamatokat évente számítsák és számolják el, ezen érvet is el kell utasítani. Az 1306/2013 rendelet és a 908/2014 végrehajtási rendelet ugyanis a még behajtandó kamatok elszámolását illetően nem módosította lényegesen a jogi helyzetet, mivel a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettség az 1290/2005 rendelet és a 885/2006 rendelet értelmében is fennállt.
53 Közelebbről rá kell mutatni arra, hogy az 1290/2005 rendelet és a 885/2006 rendelet releváns rendelkezéseit nem módosította jelentősen az 1306/2013 rendelet és a 908/2014 végrehajtási rendelet hatálybalépése. A 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontja és a 908/2014 végrehajtási rendelet 29. cikkének f) pontja lényegében ugyanazon kötelezettséget írja elő, vagyis hogy a pénzügyi év végén a még be nem hajtott valamennyi összeget közölni kell a Bizottsággal a 885/2006 rendeletet illetően a III. melléklet alapján, a 908/2014 végrehajtási rendeletet illetően pedig a II. melléklet alapján. Ez utóbbi melléklet csupán egy „Z” oszloppal egészült ki, amely a 2014. október 16. után megállapított szabálytalanságok vonatkozásában még behajtandó kamatösszegek éves elszámolására szolgál, e kiegészítés azonban az említett megállapításra nincs hatással.
54 Ezenkívül a Németországi Szövetségi Köztársaság állításával ellentétben az „N.” pénzügyi évre vonatkozóan a 908/2014 végrehajtási rendelet II. és III. mellékletében foglalt táblázatoknak a Bizottsághoz való benyújtásáról szóló, 5. számú iránymutató dokumentum által tett különbségtétel a szabálytalanságoknak a 908/2014 végrehajtási rendelet 29. cikkének f) pontjában említett táblázatmintában hivatkozott „régi” és „új” esetei között, szintén nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a be nem hajtott kamatok elszámolását illetően a jogi helyzet lényegesen módosult volna. A Bizottsághoz hasonlóan ugyanis rá kell mutatni arra, hogy e különbségtétel csak az 1306/2013 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, a biztosítékok és az euro használata tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 907/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 255., 18. o.; helyesbítés: HL 2017. L 107., 38. o.) 41. cikkének (5) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés alkalmazása keretében érvényesül, mivel az említett rendelkezés megkülönbözteti egyrészt azon ügyeket, amelyekben az első közigazgatási vagy jogi ténymegállapításra 2014. október 16. előtt került sor, azaz a régi ügyeket, másrészt pedig azokat, amelyekben ilyen ténymegállapításra 2014. október 16. után került sor, azaz az új ügyeket.
55 Egyébiránt a Németországi Szövetségi Köztársaság nem hivatkozhat arra, hogy a Bizottság a végleges álláspontját tartalmazó 2016. november 29‑i levelében ellentmondásos érvelést követett, mivel noha a kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó követelmény nem szerepel kifejezetten sem a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontjában, sem a 908/2014 végrehajtási rendelet 29. cikkének f) pontjában, e követelmény a 885/2006 rendeletnek a számlaelszámolási eljárás általános rendszerének fényében és a szabályozás által követett célkitűzésekre tekintettel értelmezett 6. cikke h) pontjának szövegéből következik, amely rendelkezés lényegében ugyanazon kötelezettséget írja elő, mint a 908/2014 végrehajtási rendelet 29. cikkének f) pontja.
56 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg az 1290/2005 rendeletnek a 885/2006 rendelet 6. cikkének h) pontjával és III. mellékletével összefüggésben értelmezett 31. cikkét és 32. cikkének (5) bekezdését, és ennélfogva helyesen tekintette úgy, hogy az 50–50%‑os szabály alkalmazása érdekében a 885/2006 rendelet III. mellékletében foglalt táblázatban feltüntetendő, szabálytalanságok vagy gondatlanság következtében be nem hajtott összegek után fizetendő kamatok éves számítására és elszámolására vonatkozó kötelezettség fennáll.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság költségeinek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. május 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások