A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2019. július 11.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az ukrajnai helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Azon személyek, szervezetek és szervek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó – A felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetése – A Tanács annak ellenőrzésére vonatkozó kötelezettsége, hogy a valamely harmadik állam hatóságának a határozatát a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták”
A T‑244/16. és T‑285/17. sz. egyesített ügyekben,
Viktor Fedorovych Yanukovych (lakóhelye: Kijev [Ukrajna], képviselik: T. Beazley QC, E. Dean és J. Marjason‑Stamp barristers)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: P. Mahnič és J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az egyrészt az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 4‑i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozat (HL 2016. L 60., 76. o.), valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4‑i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2016. L 60., 1. o.), másrészt pedig az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 3‑i (KKBP) 2017/381 tanácsi határozat (HL 2017. L 58., 34. o.), valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 3‑i (EU) 2017/374 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2017. L 58., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben a felperes neve továbbra is szerepel azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök (előadó), D. Spielmann és Csehi Z. bírák,
hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. október 3‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A jelen ügyek az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben, Kijevben (Ukrajna) a Függetlenség terén 2014 februárjában lezajlott tüntetések megtorlását követően elfogadott korlátozó intézkedések keretébe illeszkednek.
2 A felperes, Viktor Fedorovych Yanukovych Ukrajna korábbi elnöke.
3 2014. március 5‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozatot (HL 2014. L 66., 26. o.; helyesbítés: HL 2014. L 70., 35. o.). A Tanács ugyanaznap elfogadta az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 66., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 70., 36. o.; HL 2014. L 305., 117. o.).
4 A 2014/119 határozat (1) és (2) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(1) A Tanács 2014. február 20‑án a legszigorúbban elítélte az erőszak alkalmazásának minden formáját Ukrajnában. Az erőszak Ukrajnában való azonnali beszüntetésére, valamint az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a teljes körű tiszteletben tartására szólított fel. Az ukrán kormányt felszólította arra, hogy a lehető legnagyobb mértékű önmérséklettel járjon el, az ellenzék vezetőit pedig arra, hogy határolódjanak el azoktól, akik radikális fellépést és erőszakot alkalmaznak.
(2) A Tanács 2014. március 3‑én megállapodott abban, hogy a korlátozó intézkedéseket az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek pénzeszközeinek befagyasztására, illetve az ilyen pénzeszközök visszaszerzésére összpontosítja, a jog érvényesülésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának helyreállítása és támogatása érdekében Ukrajnában.”
5 A 2014/119 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, Ukrajnában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.
(2) A mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek és szervek rendelkezésére vagy javára – sem közvetlenül, sem közvetve – nem bocsátható pénzeszköz vagy gazdasági erőforrás.”
6 A pénzeszközök e befagyasztásának részletes szabályait a 2014/119 határozat 1. cikkének (3)–(6) bekezdése határozza meg.
7 A 2014/119 határozatnak megfelelően a 208/2014 rendelet pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések elfogadását rendeli el, és e befagyasztás részletes szabályait az említett határozatban szereplővel lényegében azonos módon határozza meg.
8 Az e jogi aktusokban érintett személyek neve a 2014/119 határozat mellékletében és a 208/2014 rendelet I. mellékletében lévő azonos jegyzékben szerepel (a továbbiakban: jegyzék) többek között jegyzékbe vételük indokolásával.
9 A felperes neve a „[v]olt ukrán elnök” azonosító információkkal, valamint a következő indokolással jelent meg a jegyzéken:
„Ukrajnában ukrán közpénzek sikkasztásával [helyesen: állami pénzeszközök hűtlen kezelésével] és Ukrajnából való illegális kivitelével összefüggő bűncselekmények kivizsgálására irányuló büntetőeljárás alatt álló személy.”
10 A Törvényszék Hivatalához 2014. május 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes többek között a 2014/119 határozatnak és a 208/2014 rendeletnek az őt érintő részében történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑346/14 számon vettek nyilvántartásba.
11 2015. január 29‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/143 határozatot (HL 2015. L 24., 16. o.), valamint a 208/2014 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/138 rendeletet (HL 2015. L 24., 1. o.).
12 A 2015/143 határozat pontosította a 2015. január 31‑től a pénzeszközök befagyasztásával érintett személyekre vonatkozó jegyzékbe vételi kritériumokat. Konkrétan a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdését a következő szöveg váltotta fel:
„(1) Be kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyekhez és az emberi jogok Ukrajnában történő megsértéséért felelős személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást.
E határozat alkalmazásában az ukrajnai állami vagyon hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személyek az ukrán hatóságok által az alábbiak végett folytatott nyomozás alatt álló személyek:
a) a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése, vagy ebben való bűnrészesség; vagy
b) a közhivatalt ellátó személy által elkövetett hivatallal való visszaélés, melynek célja, hogy saját részre vagy egy harmadik fél számára jogosulatlan előnyt szerezzen, ezáltal kárt okozva a közkiadásokra felhasznált ukrajnai állami vagyonban vagy egyéb eszközökben [helyesen: pénzeszközökben], illetve az ebben való bűnrészesség.”
13 A 2015/138 rendelet a 2015/143 határozatnak megfelelően módosította a 208/2014 rendeletet.
14 2015. március 5‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/364 határozatot (HL 2015. L 62., 25. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2015/357 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 62., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2015. márciusi jogi aktusok). A 2015/364 határozat egyrészt felváltotta a 2014/119 határozat 5. cikkét, és a felperes esetében a korlátozó intézkedések alkalmazását 2016. március 6‑ig meghosszabbította, másrészt módosította az utóbbi határozat mellékletét. A 2015/357 végrehajtási rendelet ebből következően módosította a 208/2014 rendelet I. mellékletét.
15 A 2015. márciusi jogi aktusokkal a felperes nevét a „volt ukrán elnök” azonosító információkkal és a következő új indokolással szerepeltették továbbra is a jegyzékben:
„Az ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak ellene az állami vagyon vagy egyéb eszközök [helyesen: pénzeszközök] hűtlen kezelése miatt.”
16 2015. április 8‑án a felperes a T‑346/14. sz. ügyben kiigazította kereseti kérelmeit, hogy azok a 2015/143 határozatnak, a 2015/138 rendeletnek, valamint a 2015. márciusi jogi aktusoknak az őt érintő részében való megsemmisítésére is kiterjedjenek.
17 2015. november 6‑i levelében Tanács a felperessel közölt egy 2015. szeptember 3‑i levelet, amely Ukrajna legfőbb ügyészének hivatalától (a továbbiakban: legfőbb ügyész hivatala) származik, és amelyet az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez címezték. 2015. november 26‑i levelében a felperes előterjesztette észrevételeit.
18 2015. december 15‑i levelében a Tanács közölte a felperessel a legfőbb ügyész hivatalának 2015. november 30‑i levelét. Ebben a levélben a Tanács arról tájékoztatta a felperest, hogy szándékában áll fenntartani vele szemben a korlátozó intézkedéseket, és közölte az éves felülvizsgálat érdekében benyújtandó észrevételek előterjesztésére meghatározott határidőt. 2016. január 4‑i levelében a felperes előterjesztette észrevételeit.
19 2016. március 4‑én a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/318 határozatot (HL 2016. L 60., 76. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/311 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 60., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2016. márciusi jogi aktusok).
20 A 2016. márciusi jogi aktusok 2017. március 6‑ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását anélkül, hogy a felperes jegyzékbe vételének indokolása a 2015. márciusi jogi aktusokban foglalt indokoláshoz képest változott volna.
21 2016. március 7‑i levelében a Tanács arról tájékoztatta a felperest, hogy fenntartja vele szemben a korlátozó intézkedéseket, majd választ adott a felperes által a korábbi levelezésben előadott észrevételekre, és megküldte részére a 2016. márciusi jogi aktusokat. A Tanács közölte vele továbbá az észrevételei előterjesztésére nevének a jegyzéken való esetleges további szerepeltetéséről szóló határozat meghozatala előtt nyitva álló határidőt.
22 2016. szeptember 15‑i Yanukovych kontra Tanács ítéletével (T‑346/14, EU:T:2016:497) a Törvényszék megsemmisítette a 2014/119 határozatot és a 208/2014 rendeletet a felperest érintő részükben, valamint elutasította a keresetlevél kiigazításában szereplő, az egyrészt a 2015/143 határozatot és a 2015/138 rendeletet, másrészt pedig a 2015. márciusi jogi aktusokat érintő megsemmisítés iránti kérelmet.
23 2016. november 23‑án a felperes az Európai Unió Bírósága előtt a 2016. szeptember 15‑i Yanukovych kontra Tanács ítélettel (T‑346/14, EU:T:2016:497) szemben fellebbezést nyújtott be, amelyet a C‑598/16 számon vettek nyilvántartásba.
24 2016. december 12‑i levelében a Tanács arról tájékoztatta a felperes képviselőit, hogy a felperessel szemben a korlátozó intézkedések meghosszabbítását tervezi, és a legfőbb ügyész hivatalától származó két levelet mellékelt, amelyek közül az egyik 2016. augusztus 10‑i, a másik pedig 2016. november 16‑i keltezésű, továbbá emlékeztetett a korlátozó intézkedések éves felülvizsgálata érdekében benyújtandó észrevételeinek előterjesztésére meghatározott határidőre. A felperes ezeket az észrevételeket a 2017. január 11‑i levélben terjesztette elő a Tanácsnak.
25 2017. március 3‑án a Tanács elfogadta a 2014/119 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2017/381 határozatot (HL 2017. L 58., 34. o.), valamint a 208/2014 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2017/374 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 58., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2017. márciusi jogi aktusok).
26 A 2017. márciusi jogi aktusok 2018. március 6‑ig meghosszabbították a korlátozó intézkedések alkalmazását anélkül, hogy a felperes jegyzékbe vételének indokolása a 2015. márciusi és a 2016. márciusi jogi aktusokban foglalt indokoláshoz képest változott volna.
27 A Tanács a 2017. március 6‑i levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy fenntartja vele szemben a korlátozó intézkedéseket. Választ adott a felperes által a korábbi levelezésekben előadott észrevételekre, és megküldte ez utóbbi részére a 2017. márciusi jogi aktusokat. A Tanács közölte vele továbbá az észrevételei előterjesztésére nevének a jegyzéken való esetleges további szerepeltetéséről szóló határozat meghozatala előtt nyitva álló határidőt.
Az eljárás és a felek kérelmei
28 A Törvényszék Hivatalához 2016. május 13‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes a 2016. márciusi jogi aktusokkal szemben megsemmisítés iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑244/16 számon vettek nyilvántartásba.
29 A Tanács 2016. szeptember 12‑én benyújtotta ellenkérelmét a T‑244/16. sz. ügyben. 2016. szeptember 19‑én ebben az ügyben a Törvényszék eljárási szabályzata 66. cikkének megfelelően a Tanács indokolással ellátott kérelmet terjesztett elő annak elérése érdekében, hogy a keresetlevélhez és az ellenkérelem egyes bekezdéseihez mellékelt bizonyos dokumentumok tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.
30 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, és az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, a T‑244/16. sz. ügyet következésképpen ennek a tanácsnak osztották ki.
31 A T‑244/16. sz. ügyben a választ 2016. október 28‑án, a viszonválaszt pedig 2017. január 13‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
32 2017. január 13‑án a T‑244/16. sz. ügyben az eljárás írásbeli szakasza lezárult.
33 2017. január 20‑án a Tanács a fenti 29. pontban szereplőhöz hasonló kérelmet nyújtott be annak elérése érdekében, hogy a T‑244/16. sz. ügyben a viszonválaszhoz mellékelt bizonyos dokumentumok tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.
34 A Törvényszék Hivatalához 2017. február 3‑án benyújtott iratában a felperes a T‑244/16. sz. ügyben tárgyalás tartását kérte.
35 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 1‑jén benyújtott levélben a felperes az eljárási szabályzat 85. cikkének (3) bekezdése alapján a T‑244/16. sz. ügy irataihoz új bizonyítékokat nyújtott be. A Törvényszék Hivatalához 2017. április 3‑án benyújtott levelében a Tanács az ezen új bizonyítékokra vonatkozó észrevételeket terjesztett elő.
36 A Törvényszék Hivatalához 2017. május 12‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes a 2017. márciusi jogi aktusokkal szemben megsemmisítés iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑285/17 számon vettek nyilvántartásba.
37 2017. október 19‑i Yanukovych kontra Tanács ítéletével (C‑598/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:786) a Bíróság elutasította a felperesnek a 2016. szeptember 15‑i Yanukovych kontra Tanács ítélet (T‑346/14, EU:T:2016:497) részleges hatályon kívül helyezése iránti fellebbezését.
38 2017. október 27‑én a Törvényszék azt kérte a felektől, hogy foglaljanak állást egyrészt a 2017. október 19‑i Yanukovych kontra Tanács ítéletnek (C‑598/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:786) a T‑244/16. sz. és a T‑285/17. sz. ügyekre való lehetséges hatásáról, másrészt pedig az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és ítélethozatal céljából e két ügy esetleges egyesítéséről.
39 A felek e pervezető intézkedésekre adott válaszát a felperes 2017. november 9‑én, a Tanács pedig 2017. november 10‑én terjesztette elő. A T‑244/16. sz. és a T‑285/17. sz. ügyek esetleges egyesítésére vonatkozóan a felperes úgy véli, hogy az adott esetben kizárólag az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása céljából lehet indokolt. A Tanács a kérdés eldöntését a Törvényszékre bízza.
40 2017. november 9‑én a Tanács benyújtotta ellenkérelmét a T‑285/17. sz. ügyben.
41 Ezen ügy kapcsán 2017. november 20‑án a Tanács a fenti 29. pontban szereplőhöz hasonló kérelmet nyújtott be annak elérése érdekében, hogy a keresetlevélhez mellékelt bizonyos dokumentumok tartalmát, valamint az ellenkérelem bizonyos pontjait ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.
42 2017. november 24‑én a Törvényszék úgy határozott, hogy nem szükséges a T‑285/17. sz. ügyben egy második beadványváltás. 2017. december 6‑i levelével a felperes az eljárási szabályzat 83. cikkének (2) bekezdése alapján indokolással ellátott kérelmet nyújtott be, amely arra irányult, hogy a Törvényszék engedélyezze a felek számára az ügyiratok kiegészítését egy válasszal és egy viszonválasszal. 2017. december 19‑i határozatával a Törvényszék úgy döntött, hogy helyt ad ennek a kérelemnek, és meghatározta azt az időpontot, amikor a választ be kellett nyújtani.
43 Ennek alapján a T‑285/17. sz. ügyben a választ 2018. január 22‑én, a viszonválaszt pedig 2018. március 8‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
44 2018. március 8‑án a T‑285/17. sz. ügyben az eljárás írásbeli szakasza lezárult.
45 2018. március 16‑án a Tanács a fenti 29. pontban szereplőhöz hasonló kérelmet nyújtott be annak elérése érdekében, hogy a T‑285/17. sz. ügyben a viszonválaszhoz mellékelt bizonyos dokumentumok tartalmát ne idézzék ezen ügy azon irataiban, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetők.
46 A Törvényszék hatodik tanácsa elnökének 2018. július 10‑i határozatával a felek meghallgatását követően az eljárási szabályzat 68. cikke alapján az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és ítélethozatal céljából egyesítették a T‑244/16. sz. Yanukovych kontra Tanács ügyet és a T‑285/17. sz. Yanukovych kontra Tanács ügyet.
47 A Törvényszék Hivatalához 2018. szeptember 28‑án benyújtott levélben a felperes előterjesztette a tárgyalásra készített jelentésre vonatkozó észrevételeit.
48 A felek szóbeli előadásainak és a Törvényszék kérdéseire adott válaszainak meghallgatása a 2018. október 3‑i tárgyaláson történt meg, amelynek lefolytatására a Tanács kérelmére és a felperes meghallgatását követően részben a nyilvánosság kizárásával került sor.
49 A tárgyalás során a Tanács észrevételeket terjesztett elő a tárgyalásra készített jelentésre vonatkozóan, amely a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítésre került.
50 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítéletével (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031) a Bíróság hatályon kívül helyezte a 2017. július 7‑i Azarov kontra Tanács ítéletet (T‑215/15, EU:T:2017:479), valamint megsemmisítette a 2015. márciusi jogi aktusokat, amennyiben azok az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben a felperest érintették.
51 Arra a lehetséges hatásra tekintettel, amelyet a Bíróság által a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítéletben (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031) figyelembe vett megoldás a jelen ügyekben válthat ki, 2019. január 7‑i végzésével a Törvényszék (hatodik tanács) az eljárási szabályzat 113. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitásáról határozott, hogy a felek e tekintetben kifejthessék a véleményüket.
52 Ezért 2019. január 10‑én a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket arra, hogy terjesszék elő észrevételeiket a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítéletből (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031) a jelen ügyekben levonandó következtetésekkel kapcsolatban. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.
53 A felperes a T‑244/16. sz. ügyben, valamint a T‑285/17. sz. ügyben azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2016. márciusi és a 2017. márciusi jogi aktusokat (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok) az őt érintő részükben;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
54 A Tanács a tárgyaláson a Törvényszék kérdéseire válaszul adott pontosításokat követően azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a kereseteket;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A más iratokra való hivatkozás elfogadhatóságáról
55 Rá kell mutatni arra, hogy a felperes a 2016. márciusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelmet érintő beadványaiban a Törvényszékhez a 2016. szeptember 15‑i Yanukovych kontra Tanács ítélet (T‑346/14, EU:T:2016:497) alapjául szolgáló ügyben benyújtott beadványokra, a 2017. márciusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelmet érintő beadványaiban pedig az említett beadványokra, valamint a 2016. márciusi jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelemmel összefüggésben benyújtott beadványokra hivatkozik, amelyeket mellékelten csatolt.
56 Márpedig, amint azt a Tanács helyesen hangsúlyozza, emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja azon lényegi elemek hiányát, amelyeknek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke, valamint az eljárási szabályzat 76. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében magában a keresetlevélben kell szerepelniük (lásd ebben az értelemben: 2017. június 15‑i Al‑Faqih és társai kontra Bizottság ítélet, C‑19/16 P, EU:C:2017:466, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. január 18‑i Djebel – SGPS kontra Bizottság ítélet, T‑422/07, nem tették közzé, EU:T:2012:11, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Következésképpen a felperes által a korábbi ügyekben vagy a T‑244/16. sz. ügyben benyújtott beadványaira való általános hivatkozást a T‑285/17. sz. ügyben elfogadhatatlannak kell tekinteni.
Az ügy érdeméről
58 A megtámadott jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelmeinek alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a jogi alap hiányán, a második hatáskörrel való visszaélésen, a harmadik az indokolás hiányán, a negyedik a jegyzékbe vételi kritériumok tiszteletben tartásának hiányán, az ötödik nyilvánvaló értékelési hibán, a hatodik a védelemhez való jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén, a hetedik pedig a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul.
59 Mindenekelőtt a felperes nevének a jegyzékbe való felvételére vonatkozó kritériumok tiszteletben tartásának hiányára alapított negyedik jogalapot kell megvizsgálni.
60 E jogalap keretében a felperes lényegében azt állítja, hogy nevének a jegyzékbe való felvételére vonatkozó indokok nem teljesítik a korlátozó intézkedések alkalmazásával kapcsolatos, a megtámadott jogi aktusokban meghatározott kritériumokat.
61 A felperes konkrétan arra hivatkozik, hogy a gyanú közlése vagy egy egyszerű előzetes nyomozás vele szembeni megindítása nem elegendő annak megállapításához, hogy felelős az állítólagos magatartásért. Mivel az eljárási jognak az előzetes nyomozások során való tiszteletben tartását a legfőbb ügyész hivatala ellenőrzi, amely a felperes szerint nem rendelkezik a függetlenség és a pártatlanság megkövetelt garanciáival, a Tanácsnak e tekintetben további vizsgálatokat is végeznie kellett volna. A felperes egyébiránt hangsúlyozza, hogy nincs előrehaladás a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadása óta vele szemben folytatott előzetes nyomozásokkal kapcsolatban, és cáfolja a Tanács azon állítását, miszerint az előrehaladás e hiánya a saját magatartásából ered. Azon engedély ellenére ugyanis, hogy a távollétében vele szemben nyomozást indítsanak az őt érintő egyik büntetőeljárásban, semmilyen előrehaladás nem állapítható meg, és semmilyen bizonyítékot nem hoztak fel vele szemben.
62 Egyébként a legfőbb ügyész hivatalának a Tanács által figyelembe vett levelei sem bizonyítják, hogy a felperes a 2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélettel (T‑256/11, EU:T:2014:93) azonosított személyek kategóriájának egyikébe tartozik. Még azt is feltételezve, hogy a jelen esetben megfelelő szintű bírósági beavatkozásra került sor különösen a felperes javainak lefoglalását és a vele szembeni megelőző jellegű fogva tartási intézkedések engedélyezését illetően, az ilyen beavatkozás nem tekinthető ezen ítélkezési gyakorlat értelmében megbízhatónak és megfelelőnek, mivel az ukrán igazságügyi rendszer nem képviseli a függetlenség és a pártatlanság megkövetelt garanciáit, még az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata tükrében sem.
63 A felperes szerint az a körülmény, hogy a Tanács nem volt abban a helyzetben, hogy értékelje bűnösségét vagy az őt érintő nyomozások megalapozottságát, nem mentesíti hatásköreinek gyakorlása során az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított jogok és elvek tiszteletben tartásának a kötelezettségétől, következésképpen pedig annak ellenőrzésétől, hogy alapvető jogait védelemben részesítették‑e Ukrajnában, és ha igen, milyen mértékben.
64 A Tanács által annak a kötelezettségnek a tiszteletben tartása, hogy teljes körű és pontos ellenőrzést végezzen, valamint meggyőződjön afelől, hogy a korlátozó intézkedést előíró bármely határozatot kellően biztos ténybeli alapon fogadjanak el, a jelen esetben annál is inkább fontos, mivel Ukrajna nem az Európai Unió tagállama, a felperessel szemben felhozott vádak politikai indokolást tartalmaznak, nincs jelentős előrehaladás azokban a büntetőeljárásokban, amelyeken nevének a jegyzékbe való felvétele alapul, nincs Ukrajnában a vádak megfogalmazását megelőző kiegyensúlyozott vagy tisztességes döntéshozatali eljárás, valamint arra a határidőre figyelemmel, amely a Tanács számára a felperes nevének újabb jegyzékbe vételét igazoló bizonyítékok és információk ellenőrzése érdekében állt nyitva.
65 A Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszul (lásd a fenti 52. pontot) a felperes kifejti, hogy a Bíróság által a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítéletben (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031) alkalmazott érvelés és megoldás a jelen esetben alapvető fontosságú, mivel az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben a Tanács ellenőrzési kötelezettségét kiváltó körülmények lényegében azonosak azokkal, amelyek a megtámadott jogi aktusok elfogadását jellemezték. Ezért a felperes először is azt rója fel a Tanácsnak, hogy az nem ellenőrizte – úgy ítélve meg, hogy nem köteles ezt megtenni –, hogy az ukrán hatóságok határozatát, amelyet a felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetése érdekében alapul kívánt venni, a felperes védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásával fogadták‑e el. Másodszor azt rója fel a Tanácsnak, hogy utóbbi a nevének a jegyzéken való további szerepeltetését igazoló indokolásban nem jelezte azokat az okokat, amelyek miatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ukrán hatóságok említett határozatát a hivatkozott jogok tiszteletben tartásával fogadták el. Végezetül a Tanács 2016. március 7‑i és 2017. március 6‑i levelei, amelyek a felperest az őt érintő korlátozó intézkedések megújításáról értesítették, nem említenek ilyen okokat.
66 A Tanács úgy válaszol, hogy a felperes nevének a legfőbb ügyész hivatalának leveleiben szereplő információk alapján történő jegyzékbe vételére, majd az ott történő további szerepeltetésére vonatkozó határozat teljesíti a jegyzékbe vételi kritériumokat és kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik annak megállapításához, hogy a felperes ellen állami pénzeszközök hűtlen kezelése miatt büntetőeljárást folytatnak.
67 Azt az állítást illetően, miszerint a legfőbb ügyész hivatala nem képviseli a függetlenségnek és a pártatlanságnak az igazságügy terén megkövetelt garanciáit, a Tanács azt válaszolja, hogy a legfőbb ügyész hivatala által az igazságügyi hatóság ellenőrzése mellett végzett előzetes nyomozás a büntetőeljárás egy szakaszát képezi. Egyébiránt a korlátozó intézkedések célja nem kerülne elérésre, ha azokat nem lehetne azon személyekkel szemben elfogadni, akik ellen az olyan bűncselekményekben való részvétel miatti előzetes nyomozás van folyamatban, mint amelyekben a felperes érintett.
68 Arra az állításra válaszul, miszerint a Tanács nem vehet érvényesen alapul egy büntetőeljárást, anélkül hogy előzetesen ne ellenőrizte volna, hogy milyen mértékben részesítették védelemben a felperes alapvető jogait Ukrajnában, a Tanács először is arra hivatkozik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy jogait ténylegesen megsértették. Másodszor az ítélkezési gyakorlatból nem tűnik ki, hogy a Tanácsnak ellenőriznie kell a hatékony bírói jogvédelemhez való jog olyan harmadik állam általi tiszteletben tartását, amelyhez az az igazságügyi hatóság tartozik, amely a Tanács által a szóban forgóhoz hasonló korlátozó intézkedések elfogadásához alapul vett igazolásokat állította ki. Harmadszor a felperesnek továbbra is jogában áll az őt érintő büntetőeljárásokban és az EJEB előtti eljárás során védekezni, ami nem akadályozza a Tanácsot ezen eljárások befejezéséig abban, hogy folyamatban lévő eljárásokat vegyen alapul, amikor korlátozó intézkedések előírásáról dönt.
69 Végül a felperesnek az őt érintő büntetőeljárások jelentős előrehaladásának hiányára alapított érvét illetően a Tanács úgy válaszol, hogy az a lényeges, hogy az eljárások a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor folyamatban legyenek, és az előrehaladás ilyen hiánya egyébként a felperesnek tulajdonítható, aki kivonta magát az igazságszolgáltatás alól.
70 Általánosabban a Tanács emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében nem köteles arra, hogy szisztematikus módon saját vizsgálatokat folytasson vagy ellenőrzéseket végezzen további pontosítások érdekében abban az esetben, ha a harmadik állam hatóságai által szolgáltatott információkat vesz alapul az olyan személyekkel szembeni korlátozó intézkedések elfogadásához, akik ezen államból származnak, és akik ellen ezen államban büntetőeljárások vannak folyamatban. Az ilyen vizsgálatok csak akkor szükségesek, ha a kapott információk elégtelennek vagy következetlennek tűnnek. A jelen esetben a Tanács arra az álláspontra helyezkedik, hogy ténylegesen ellenőrizte a felperest érintő, a pénzeszközök befagyasztása vonatkozó határozatnak a pénzeszközök hűtlen kezelése miatti ukrán büntetőeljárásokra tekintettel való megalapozottságát.
71 A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul (lásd a fenti 52. pontot) a Tanács úgy érvel, hogy jóllehet nem pontosította az indokolásban, tudomással volt arról, hogy a felperest érintő nyomozások lefolytatása során Ukrajnában bírósági felülvizsgálatot végeztek. A legfőbb ügyész hivatalának a fenti 17., 18. és 24. pontban említett leveleiből ugyanis kitűnik, hogy a felperes tekintetében Ukrajnában több bírósági határozatot hoztak, mint a felperes javainak a petscherski kerületi bíróság (Kijev) által elrendelt lefoglalása, valamint a felperesnek a kijevi fellebbviteli bíróság által elrendelt megelőző jelleggel történő őrizetbe vétele. Azt a tényt, hogy tiszteletben tartották a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, valamint hogy e jogokat a felperes ténylegesen gyakorolta, a petscherski említett bíróság 2015. július 27‑i azon határozata is bizonyítja, amely szerint a nyomozási bíró a felperest érintő egyik büntetőeljárás keretében, nyilvános tárgyaláson és a felperes ügyvédeinek részvételével úgy határozott, hogy helyt ad az ügyészség arra irányuló kérelmének, hogy engedélyezzék az ügyész számára távollét miatt egy különleges előzetes nyomozás lefolytatását. Ugyanez az eset áll fenn az említett bíróság 2016. április 22‑i azon határozatát illetően, amellyel részben helyt adtak a felperes védelmét képviselő által előterjesztett panasznak, tekintettel arra, hogy a legfőbb ügyész hivatala állítólag elmulasztotta figyelembe venni az arra irányuló kérelmet, hogy az említett eljárás keretében eljárási intézkedést hozzanak.
72 A Tanács szerint ezek a példák azt bizonyítják, hogy amikor az ukrán hatóságoknak a legfőbb ügyész hivatala leveleiben említett határozatait vette alapul, ellenőrizni tudta, hogy azokat a felperes védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartásával hozták.
73 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a korlátozó intézkedések felülvizsgálata során az uniós bíróságoknak biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát, és e jogok rangsorában szerepel különösen a védelemhez való jog, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jog (lásd: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 20. és 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 Az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételére vagy a jegyzéken való további szerepeltetésére vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, az említett jogi aktusok alátámasztására önmagában elegendőnek tekintett indok – megalapozottak‑e (lásd: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 Az olyan korlátozó intézkedések elfogadása és fenntartása, amelyek a módosított 2014/119 határozatban és a módosított 208/2014 rendeletben előírthoz hasonlóak és amelyeket a harmadik állam pénzeszközeinek hűtlen kezeléséért felelősként azonosított személlyel szemben hoztak, lényegében ezen állam olyan hatóságának a határozatán alapul, amely az e személyt érintő és az állami pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó nyomozás megindítására és lefolytatására e tekintetben hatáskörrel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 25. pont).
76 Ezért, amennyiben a fenti 12. pontban felidézetthez hasonló jegyzékbe vételi kritérium alapján a Tanács a korlátozó intézkedésekhez valamely harmadik állam határozatát veheti alapul, az ezt az intézményt terhelő azon kötelezettség, hogy tiszteletben tartsa a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, azt vonja maga után, hogy meg kell győződnie afelől, hogy a harmadik államnak az említett határozatot elfogadó hatóságai ezeket a jogokat tiszteletben tartották‑e (lásd ebben az értelemben: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 26., 27. és 35. pont).
77 E tekintetben a Bíróság kifejti, hogy a Tanács által annak az ellenőrzésére vonatkozó követelmény, hogy harmadik államok határozatait, amelyeket alapul kíván venni, az említett jogok tiszteletben tartásával hozták, annak biztosítására irányul, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések elfogadására és fenntartására csak kellően biztos ténybeli alappal kerüljön sor, és ezért az az érintett személyek vagy szervezetek védelmét célozza. Ezért a Tanács csak akkor állapíthatja meg, hogy az ilyen intézkedések elfogadására vagy fenntartására kellően biztos ténybeli alappal került sor, miután maga ellenőrizte, hogy tiszteletben tartották a védelemhez való jogot és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot az érintett harmadik állam azon határozatának meghozatalakor, amelyet alapul kíván venni (lásd ebben az értelemben: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 28. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
78 Egyébiránt, jóllehet az a körülmény, hogy a harmadik állam azon államok közé tartozik, amelyek csatlakoztak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt egyezményhez (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv., a továbbiakban: EJEE), maga után vonja az EJEE‑ben biztosított alapvető jogoknak az EJEB általi felülvizsgálatát, amely jogok az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei, az ilyen körülmény nem teheti feleslegessé a fenti 77. pontban felidézett ellenőrzés követelményét (lásd ebben az értelemben: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 36. pont).
79 A Bíróság azt is megállapítja, hogy a Tanácsnak a valamely személlyel vagy szervezettel szembeni korlátozó intézkedések elfogadása vagy fenntartása indokolásában – hacsak röviden is – ismertetnie kell azokat az indokokat, amelyek miatt arra az álláspontra helyezkedik, hogy a harmadik ország határozata, amelyet alapul kíván venni, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása mellett került elfogadásra. Ezért a Tanácsnak indokolási kötelezettsége teljesítése érdekében a korlátozó intézkedéseket előíró határozatban fel kell tüntetnie annak az általa történt ellenőrzését, hogy a harmadik állam határozatát, amelyen ezek az intézkedések alapulnak, e jogok tiszteletben tartásával fogadták el (lásd ebben az értelemben: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 Végső soron, amikor a Tanács a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló korlátozó intézkedések elfogadásához vagy fenntartásához harmadik állam olyan határozatát veszi alapul, amely állami pénzeszközöknek vagy vagyonnak az érintett személy általi hűtlen kezelése miatt büntetőeljárás megindítását és lefolytatását rendeli el, meg kell győződnie egyrészt afelől, hogy e harmadik állam hatóságai az említett határozat elfogadásakor tiszteletben tartották a szóban forgó büntetőeljárás alá vont személy védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, másrészt pedig a korlátozó intézkedéseket előíró határozatban fel kell tüntetnie azokat az okokat, amelyek miatt arra az álláspontra helyezkedik, hogy a harmadik állam említett határozatát e jogok tiszteletben tartásával fogadták el.
81 Ezen ítélkezési gyakorlati elvekre tekintettel kell megvizsgálni, hogy a Tanács eleget tett‑e ezeknek a kötelezettségeknek.
82 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a felperessel szemben a megtámadott jogi aktusokkal újabb korlátozó intézkedéseket fogadtak el a 2014/119 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében előírt és a 2015/143 határozatban pontosított, valamint a 208/2014 rendelet 3. cikkében előírt és a 2015/138 rendeletben pontosított jegyzékbe vételi kritérium alapján (lásd a fenti 12. és 13. pontot). Ez a kritérium előírja az olyan személyek pénzeszközeinek befagyasztását, akiket, illetve amelyeket állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelősként azonosítottak, beleértve az ukrán hatóságok által folytatott nyomozás alatt álló személyeket.
83 Nem vitatott, hogy a Tanács a felperes nevének a jegyzéken való további szerepeltetésére vonatkozó döntés meghozatalához azt a körülményt vette alapul, hogy a felperes ellen „[a]z ukrán hatóságok büntetőeljárást folytatnak […] az állami vagyon vagy egyéb pénzeszközök hűtlen kezelése miatt”, amely a 2016. márciusi jogi aktusokat illetően a legfőbb ügyész hivatalának 2015. szeptember 3‑i és november 30‑i levelével, a 2017. márciusi jogi aktusokat illetően pedig a 2016. augusztus 10‑i és november 16‑i levelével került bizonyításra.
84 A felperessel szemben hozott korlátozó intézkedések fenntartása tehát a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031) alapjául szolgáló ügy esetéhez hasonlóan a legfőbb ügyész hivatalának azon határozatán alapul, amely az ukrajnai állami pénzeszközök hűtlen kezelésével kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó nyomozás megindítását és lefolytatását rendelte el.
85 Márpedig először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusoknak a felperesre vonatkozó indokolása (lásd a fenti 15., 20. és 26. pontot) a legcsekélyebb hivatkozást sem tartalmazza arra a tényre, hogy a Tanács ellenőrizte, hogy az ukrán igazságszolgáltatás tiszteletben tartotta a felperes védelemhez való jogát és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, következésképpen az indokolás ilyen hiánya az arra vonatkozó első jelzés, hogy a Tanács nem végzett ilyen ellenőrzést.
86 Másodszor rá kell mutatni arra, hogy a T‑244/16. sz. ügyet illetően a 2016. március 7‑i levélben (lásd a fenti 21. pontot), a T‑285/17. sz. ügyet illetően pedig a 2017. március 6‑i levélben (lásd a fenti 27. pontot) – amely levelek csaknem azonosak – szereplő semmilyen információ alapján sem lehet azt megállapítani, hogy a felperest érintő büntetőeljárások tekintetében a Tanács a kérdéses jogok ukrán hatóságok általi tiszteletben tartásával kapcsolatos bizonyítékokkal rendelkezett, még kevésbé pedig azt, hogy a Tanács megvizsgálta ezeket a bizonyítékokat annak ellenőrzéséhez, hogy az ukrán igazságszolgáltatás az említett jogokat kellően tiszteletben tartotta annak a határozatnak az elfogadásakor, amely az állami pénzeszközök vagy vagyon felperes általi hűtlen kezelésével kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó nyomozás megindítását és lefolytatását rendelte el. Ezekben a levelekben ugyanis a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 24. pont) alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan a Tanács annak a jelzésére szorítkozott, hogy a legfőbb ügyész hivatalának a felperessel előzetesen közölt levelei (lásd a fenti 18. és 24. pontot) azt bizonyítják, hogy ez utóbbi ellen állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelése miatt továbbra is büntetőeljárást folytatnak. Végezetül az a körülmény, hogy Ukrajna azon államok közé tartozik, amelyek csatlakoztak az EJEE‑hez, amelyet a Tanács leveleiben és beadványaiban kifejezetten megemlített, nem teheti feleslegessé a felperes védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásának ellenőrzését (lásd a fenti 78. pontot).
87 Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a Tanács állításával ellentétben az utóbbi köteles volt az említett ellenőrzés elvégzésére, függetlenül a felperes által benyújtott bármilyen azt igazoló bizonyítéktól, hogy a jelen esetben személyes helyzetére hatással voltak azok a problémák, amelyeket az ukrajnai igazságszolgáltatási rendszer működését illetően azonosított. Mindenesetre, jóllehet a felperes többször is azzal érvelt konkrét bizonyítékok előterjesztésével, hogy az ukrán igazságszolgáltatás nem tartotta tiszteletben védelemhez való jogát és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, valamint hogy az Ukrajnában uralkodó helyzet általánosságban összeegyeztethetetlen az e tekintetben elegendő garanciákkal, a Tanács nem állította, hogy ellenőrizte az ilyen jogok tiszteletben tartását. Éppen ellenkezőleg, a Tanács többször is azt állította beadványaiban, hogy e tekintetben semmilyen kötelezettség nem terheli, és hogy az ilyen kötelezettség a 2017. július 26‑i Tanács kontra LTTE ítéletből (C‑599/14 P, EU:C:2017:583) levezetett és a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlati elvekből sem következik.
88 Negyedszer, a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítéletnek (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031) a jelen ügyekre való hatásával kapcsolatos kérdésre adott válaszában a Tanács csak a fenti 71. pontban összefoglalt érveket adta elő.
89 E tekintetben elsősorban meg kell állapítani, hogy a Tanács elfogadja, hogy a megtámadott jogi aktusok indokolása nem tér ki a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásának kérdésére a felperes nevének a jegyzékbe való felvételét és az ott történő további szerepeltetését igazoló büntetőeljárások megindítására és lefolytatására vonatkozó határozat tükrében.
90 Másodsorban rá kell mutatni arra, hogy a Tanács azt állítja, hogy a jelen ügyek irataiból egyértelműen kitűnik, hogy Ukrajnában a nyomozások lefolytatása során bírósági felülvizsgálat gyakorlására került sor. Konkrétabban, a Tanács szerint a felperest érintő büntetőeljárások összefüggésében elfogadott több bírósági határozat megléte azt bizonyítja, hogy amikor az ukrán hatóságoknak a legfőbb ügyész hivatalának leveleiben említett határozatát vette alapul, egyrészt ellenőrizni tudta, hogy ezt a határozatot a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták, másrészt pedig meggyőződött afelől, hogy az említett büntetőeljárások keretében hozott több bírósági határozatot e jogok tiszteletben tartásával fogadták el.
91 Márpedig a Tanács által említett valamennyi bírósági határozat azoknak a büntetőeljárásoknak a keretébe illeszkedik, amelyek igazolták a felperes nevének a jegyzékbe való felvételét, valamint az ott történő további szerepeltetését, és ahhoz képest csak járulékosak, mivel biztosítási vagy eljárási jellegűek. Kétségtelen, hogy ezek a határozatok megerősíthetik a Tanácsnak a kellően biztos ténybeli alap meglétével kapcsolatos álláspontját, nevezetesen azt a tényt, hogy a jegyzékbe vételi kritériumnak megfelelően a felperes ellen többek között ukrajnai állami pénzeszközök vagy vagyon hűtlen kezelésével kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó büntetőeljárásokat folytatnak. Mindazonáltal az ilyen határozatok önmagukban létezésüknél fogva nem bizonyíthatják – amint azt a Tanács állítja –, hogy az ukrán igazságszolgáltatásnak az említett büntetőeljárások megindítására és lefolytatására vonatkozó határozatát, amelyen lényegében a korlátozó intézkedések felperessel szembeni fenntartása alapul, az utóbbi védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a tiszteletben tartásával hozták.
92 Mindenesetre a Tanács képtelen a megtámadott jogi aktusok elfogadásához vezető eljárás iratanyagából legalább egy olyan iratot említeni, amelyből az következne, hogy megvizsgálta az ukrán bíróságok jelenleg hivatkozott határozatait, és azokból arra következtethetett, hogy lényegüket tekintve tiszteletben tartották a felperes védelemhez való jogát és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
93 Nem lehet tehát arra következtetni, hogy azok a bizonyítékok, amelyekkel a Tanács a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor rendelkezett, lehetővé tették számára annak ellenőrzését, hogy az ukrán igazságszolgáltatás határozatát a felperes említett jogainak tiszteletben tartásával hozták.
94 Egyébiránt e tekintetben arra is rá kell mutatni – amint az a 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítéletben (C‑530/17 P, EU:C:2018:1031) kifejtésre került –, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata, miszerint többek között a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó olyan határozat elfogadása esetén, mint amely a felperest érinti, a Tanács vagy a Törvényszék feladata nem azon nyomozások megalapozottságának ellenőrzése, amelyeket az ezen intézkedésekkel érintett személy ellen folytattak Ukrajnában, hanem kizárólag a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat megalapozottságának az e határozat alapját képező dokumentumra vagy dokumentumokra tekintettel való ellenőrzése (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5‑i Ezz és társai kontra Tanács ítélet, C‑220/14 P, EU:C:2015:147, 77. pont; 2017. október 19‑i Yanukovych kontra Tanács ítélet, C‑599/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:785, 69. pont; 2017. október 19‑i Yanukovych kontra Tanács ítélet, C‑598/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:786, 72. pont) nem értelmezhető úgy, hogy a Tanács nem köteles ellenőrizni, hogy a harmadik állam olyan határozatát, amelyet a korlátozó intézkedések elfogadásához alapul kíván venni, a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartásával hozták (lásd ebben az értelemben: 2018. december 19‑i Azarov kontra Tanács ítélet, C‑530/17 P, EU:C:2018:1031, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
95 A fenti megfontolások összességére tekintettel nem került bizonyításra, hogy a Tanács a megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőzően ellenőrizte a felperes védelemhez való jogának és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának az ukrán igazságszolgáltatás általi tiszteletben tartását.
96 E körülmények között meg kell semmisíteni a megtámadott jogi aktusokat, amennyiben azok a felperesre vonatkoznak, anélkül hogy meg kellene vizsgálni az ez utóbbi által felhozott többi jogalapot és érvet, valamint a Tanács által előterjesztett, bizalmas kezelés iránti kérelmeket.
A költségekről
97 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács pervesztes lett, a felperes kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 4‑i (KKBP) 2016/318 tanácsi határozatot, az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. március 4‑i (EU) 2016/311 tanácsi végrehajtási rendeletet, az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 2014/119/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. március 3‑i (KKBP) 2017/381 tanácsi határozatot, valamint az ukrajnai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szembeni korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 208/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 3‑i (EU) 2017/374 tanácsi végrehajtási rendeletet megsemmisíti, amennyiben Viktor Fedorovych Yanukovych neve továbbra is szerepel azon személyek, szervezetek és szervek jegyzékén, akikre, illetve amelyekre e korlátozó intézkedések alkalmazandók.
2) Az Európai Unió Tanácsa a saját költségein felül viseli a V. F. Yanukovych részéről felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. július 11‑i nyilvános ülésen.
Aláírások