C‑600/14. sz. ügy
Németországi Szövetségi Köztársaság
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Megsemmisítés iránti kereset – Az Európai Unió külső fellépése – Az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdése – Az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése – Az Unió nevében egy nemzetközi megállapodással létrehozott szervben képviselendő álláspont meghatározása – A Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet (OTIF) felülvizsgálati bizottsága – A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezménynek (COTIF) és függelékeinek módosítása – Az Unió és tagállamai közötti megosztott hatáskör – Az Unió külső hatásköre olyan területen, amelyen az Unió ez idáig még nem fogadott el közös szabályokat – A 2014/699/EU határozat érvényessége – Indokolási kötelezettség – A lojális együttműködés elve”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2017. december 5.
1. Európai Unió – Átruházott hatáskörök – Belső és külső hatáskörök – A hatáskör‑átruházás elvének tiszteletben tartása
(EUSZ 5. cikk, (2) bekezdés)
2. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Kifejezett vagy hallgatólagos átruházás – Kizárólagos vagy megosztott jelleg
(EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 216. cikk, (1) bekezdés)
3. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – A megállapodás megkötésének a Szerződésekben meghatározott célkitűzés elérése érdekében való szükségességére tekintettel meglévő hatáskör – Terjedelem – A Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény módosítása – Bennfoglaltság – Az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskör – Annak szükségessége, hogy az Unió gyakorolja a belső normatív hatáskörét mielőtt külső szinten fellépne – Hiány
(EUSZ 5. cikk, (2) bekezdés; EUMSZ 2. cikk, (2) bekezdés, EUMSZ 4. cikk, (2) bekezdés, g) pont, EUMSZ 91. cikk, (1) bekezdés és EUMSZ 216. cikk, (1) bekezdés; 2014/699 tanácsi határozat)
4. Intézmények jogi aktusai – A jogalap megjelölése – Kötelezettség – Terjedelem – Lényeges hibának nem minősülő mulasztás – Korlátok – A bírósági felülvizsgálat gyakorlásához elengedhetetlen kifejezett utalás
(EUMSZ 296. cikk)
5. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – A megállapodás megkötésének a Szerződésekben meghatározott célkitűzés elérése érdekében való szükségességére tekintettel meglévő hatáskör – Az elfogadandó aktusra vonatkozó alaki vagy eljárási követelmények
(EUMSZ 216. cikk, (1) bekezdés és EUMSZ 352. cikk)
1. A hatáskör átruházásának az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésének első mondatában kimondott elvét tiszteletben kell tartani mind az Unió belső, mind pedig külső fellépései tekintetében.
(vö. 44. pont)
2. Az Unió külső hatásköre fennállhat az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésében előírt eseteken kívül is. Az Unió nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó hatásköre ugyanis nem csak abból eredhet, hogy a Szerződések kifejezetten ráruháznak ilyen hatáskört, hanem bennefoglalt módon eredhet a Szerződések más rendelkezéseiből és az e rendelkezések keretében az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusokból is. Közelebbről: valahányszor az uniós jog az említett intézmények javára hatásköröket állapít meg belső szinten egy meghatározott célkitűzés elérése céljából, az Unió rendelkezik hatáskörrel, még erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában is, arra vonatkozóan, hogy megtegye az e célkitűzés eléréséhez szükséges nemzetközi kötelezettségvállalásokat. Ezen utóbbi esetet immár megemlíti az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdése.
Továbbá különbséget kell tenni az Unió külső hatáskörének fennállása és ezen esetleges hatáskör kizárólagos vagy megosztott jellege között. E különbség megjelenik az EUM‑Szerződésben. E tekintetben az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdésének magából a szövegéből, amely nem tesz különbséget az Unió hatáskörének kizárólagos vagy megosztott jellege szerint, az következik, hogy az Unió négy esetben rendelkezik ilyen hatáskörrel. Az az eset, amikor valamely megállapodás megkötése érintheti a közös szabályokat vagy megváltoztathatja azok alkalmazási körét, amikor is az Unió hatásköre az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése értelmében kizárólagos, csupán egyike ezen eseteknek. Hasonlóképpen az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdése, illetve az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szövegének összehasonlításából az következik, hogy azok az esetek, amikor az Unió külső hatáskörrel rendelkezik az első rendelkezés értelmében, nem korlátozódnak a második rendelkezés által előírt esetekre, amelyekben az Unió kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik.
(vö. 45–47., 49–51. pont)
3. A Nemzetközi Vasúti Fuvarozásügyi Államközi Szervezet felülvizsgálati bizottsága 25. ülésének napirendjén szereplő, az 1980. május 9‑i nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény módosításara irányuló javaslatokra vonatkozó pontok, amelyek tekintetében a Tanács meghatározta az Unió nevében képviselendő álláspontokat, az Unió külső hatáskörébe tartoznak. Következésképpen a Tanács nem sértette meg a hatáskör átruházásának az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésének első mondatában kimondott elvét.
E módosítások ugyanis érintik a nemzetközi vasúti közlekedésre vonatkozó szerződéseket szabályozó magánjogot, amely terület uniós politika, nevezetesen a közös közlekedéspolitika alá tartozik, és az EUM‑Szerződés „Az Unió belső politikái és tevékenységei” címet viselő harmadik része „Közlekedés” című VI. címének tárgyát képezi, amelyet következésképpen úgy kell tekinteni, hogy az EUM‑Szerződés egyik célkitűzésének felel meg. Mivel a nemzetközi vasúti fuvarozási egyezmény és függelékei e módosításokkal érintett kikötései nemzetközi szinten harmonizált normák bevezetését célozzák, ideértve a valamely tagállam területéről kiinduló, oda irányuló vagy egy vagy több tagállam területén áthaladó nemzetközi közlekedésre, az utak Unió területén kívül található részeire, és főszabály szerint az említett útnak az Unió területén található részére vonatkozó normákat, azt, hogy az Unió álláspontot alakít ki az említett módosításokról, úgy kell tekinteni, hogy a közös közlekedéspolitika célkitűzéseinek eléréséhez járul hozzá az EUMSZ 91. cikk (1) bekezdése által az Unióra ruházott hatáskör keretein belül, amely hatáskör külső aspektust is magában foglal. Az álláspont ezen kialakítása tehát az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződések által meghatározott célkitűzéseknek az uniós politikák keretében történő eléréséhez szükséges.
Egyébiránt nem lehet érvényesen hivatkozni arra, hogy mivel a közlekedés az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének g) pontja értelmében az Unió és tagállamai közötti megosztott hatáskör alá tartozik, az Unió nem járhat el külső szinten azt megelőzően, hogy belső szinten eljárna közös szabályok elfogadásával azokon a területeken, amelyekben nemzetközi kötelezettségeket vállaltak. Az Unió külső hatáskörének fennállása ugyanis egyetlen esetben sincs ahhoz kötve, hogy az Unió előzetesen gyakorolja az adott területen fennálló belső normatív hatáskörét. Az EUMSZ 2. cikk megosztott hatáskörökre vonatkozó (2) bekezdésének első mondata tehát az Unió tagállamokkal megosztott külső hatáskörének fennállását nem köti ahhoz, hogy a Szerződésekben legyen olyan rendelkezés, amely az Unióra kifejezetten ilyen külső hatáskört ruház.
(vö. 56., 60., 62., 66., 67., 72. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 80–84. pont)
5. Jóllehet vitathatatlan, hogy az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdése felsorolja azokat a különböző eseteket, amelyekben az Unió jogosult nemzetközi megállapodást kötni, e bekezdés, ellentétben az EUMSZ 352. cikkel, nem ír elő ehhez semmilyen formai vagy eljárási követelményt. A jogi aktus formáját és a követendő eljárást tehát a Szerződések egyéb rendelkezéseire való utalással kell meghatározni.
(vö. 89. pont)