A Törvényszék (harmadik tanács) T-196/19. sz., AZ kontra Bizottság ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen az AZ által 2021. december 16-án benyújtott fellebbezés

(C-792/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: AZ (képviselők: T. Hartmann, M. Kachel, D. Fouquet ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbező kérelmei

1.    a)    A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-196/19. sz. ügyben 2021. október 6-án hozott ítéletét, valamint a 2012. és 2013. év vonatkozásában semmisítse meg az Európai Bizottság C(2018) 3166 ügyiratszámú, 2018. május 28-i SA.34045 (2013/C) (ex 2012/NN) határozatát;

b)    másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében;

2.    másodlagosan az 1. pont tekintetében,

a)    helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20%-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 7500 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15%-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 8000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében pedig a közzétett hálózati díjak több mint 10%-ának visszafizetését, és ezt meghaladóan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. a) kérelemről, és a vitatott határozatot ezen túlmenően is semmisítse meg;

b)    másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20%-ának visszafizetését, és ezt meghaladóan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. b) kérelemről, és a vitatott határozatot teljes egészében (vagy „ezen túlmenően is”) semmisítse meg a fellebbező tekintetében;

3.    másodlagosan a 2. pont tekintetében,

a)    helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. a) kérelemről, és a vitatott határozatot semmisítse meg;

b)    másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 1. b) kérelemről, és a vitatott határozatot semmisítse meg a fellebbező tekintetében;

4.    másodlagosan a 3. pont tekintetében,

a)    helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20%-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 7500 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15%-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 8000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében pedig a közzétett hálózati díjak több mint 10%-ának visszafizetését;

b)    másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, valamint semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20%-ának visszafizetését;

5.    másodlagosan a 4. pont tekintetében,

a)    helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 2. a) kérelemről, és semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20%-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 7500 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 15%-ának visszafizetését, a hálózatot évente legalább 8000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében pedig a közzétett hálózati díjak több mint 10%-ának visszafizetését;

b)    másodlagosan az a) pont tekintetében, helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon újból az első fokon előterjesztett 2. b) kérelemről, és semmisítse meg a vitatott határozatot a fellebbező tekintetében annyiban, amennyiben az elrendeli a hálózatot évente legalább 7000 órában használó alapterhelésű fogyasztók tekintetében a közzétett hálózati díjak több mint 20%-ának visszafizetését;

6.    a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére, ideértve az ügyvédi és utazási költségeket is.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

Az első és a második jogalap: a meghallgatáshoz való jog és az indokolási kötelezettség megsértése

Az első két jogalap keretében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós jog eljárási szabályait, nevezetesen a fellebbező meghallgatáshoz való jogát, valamint az ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét. E jogsértések alapján a Törvényszék jogsértő módon jutott az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás megállapítására.

E két jogalap első részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a szelektív előny vizsgálatának alapjául szolgáló referenciakeret téves jellegére vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 8., 117. és 127. pontja).

E két jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a Stromnetzentgeltverordnung (a villamosenergia hálózati díjakról szóló német rendelet, StromNEV) 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíj összegének meghatározására vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 12., 68., 100. és 101. pontja).

E két jogalap harmadik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a hálózatidíj-mentességek biztosításából eredő valamennyi bevételkiesés és költség visszatérítésének hiányára vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 95. és 96. pontja).

E két jogalap negyedik részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a források állami jellegének vizsgálata során nem vette figyelembe a Bundesnetzagentur (szövetségi hálózati ügynökség) 2011. évi határozatának semmisségére vonatkozó érvelését (a megtámadott ítélet 76. pontja).

Harmadik jogalap: az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése

Harmadik jogalapja keretében a fellebbező ezen kívül arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette az uniós anyagi jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a StromNEV 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíj az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

E tekintetben a fellebbező először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a vizsgálata során jogsértő állami támogatási jogi mércéket alkalmazott az állami támogatási jog szerinti adó és az állami ellenőrzés tekintetében (a megtámadott ítélet 77., 83., 86. és 101. pontja).

Másodszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a nemzeti jog elferdítése alapján téves jogalkalmazás útján minősítette a StromNEV 19. §-ának (2) bekezdése szerinti pótdíjat állami támogatási jog szerinti adónak, holott sem a hálózatüzemeltetőknek nincs beszedési kötelezettsége, sem pedig a hálózati felhasználóknak, illetve a villamos energia végső fogyasztóinak nincs fizetési kötelezettsége, továbbá a hálózatüzemeltetők számára nem térítettek meg valamennyi bevételt és költséget (a megtámadott ítélet 68. és 75–115. pontja).

Harmadszor a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a nemzeti jog elferdítése alapján téves jogalkalmazás útján állapítja meg a StromNEV 19. §-ának (2) bekezdésében előírt pótdíj feletti állami ellenőrzést, amennyiben az beszedési kötelezettségen és a költségek teljes fedezésén alapul, és azt feltételezi, hogy a szövetségi hálózati ügynökség rögzítette a pótdíj összegét (a megtámadott ítélet 100–112. pontja).

Negyedszer a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a nemzeti jog elferdítése alapján hiányos és téves referenciakeretet határozott meg (a megtámadott ítélet 8. és 128–131. pontja).

Negyedik jogalap: az egyenlő bánásmód elvének megsértése

Végül a negyedik jogalapja keretében a fellebbező a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére hivatkozik, miszerint a Törvényszék először is figyelmen kívül hagyja a támogatásnak a Bizottság által a vitatott határozatban a StromNEV 2013 32. cikkének (7) bekezdésében előírt átmeneti szabállyal szemben elrendelt visszatéríttetéséből eredő jogellenes egyenlőtlen bánásmódot, következésképpen tagadja az egyenlő bánásmód uniós jogi általános elvének megsértését (a megtámadott ítélet 141. pontja).

____________