T‑79/13. sz. ügy

Alessandro Accorinti és társai

kontra

Európai Központi Bank (EKB)

„Szerződésen kívüli felelősség – Gazdaság‑ és monetáris politika – EKB – Nemzeti központi bankok – A görög államadósság átütemezése – Értékpapír‑vásárlási program – Értékpapírcsere‑megállapodás kizárólag az eurórendszer központi bankjai javára – A magánszektor részvétele – Kollektív fellépési záradékok – Hitelminőség‑javítás visszavásárlási rendszer formájában, amelynek célja az értékpapírok fedezeti minőségének az alátámasztása – Magánhitelezők – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Jogos bizalom – Egyenlő bánásmód – Jogszerű normatív aktusért való felelősség – Rendkívüli és különleges kár”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2015. október 7.

1.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Valamely uniós intézmény által állítólagosan okozott károk megtérítésére irányuló keresetlevél

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata (1991), 44. cikk, 1. §, c) pont)

2.      Kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti keresethez képesti önállóság – Korlátok – Ugyanazon jogalapokra alapított és a keresetindítási határidőn belül együttesen benyújtott kártérítési és megsemmisítés iránti kérelmek – Elfogadhatóság

(EUMSZ 263. cikk, hatodik bekezdés, EUMSZ 268. cikk, és EUMSZ 340. cikk, harmadik bekezdés)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek – Valamelyik feltétel hiánya – A kereset egészének elutasítása

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Az uniós jog kellően súlyos megsértése – Az intézmények mérlegelési jogköre korlátainak nyilvánvaló és súlyos túllépésére vonatkozó követelmény – Értékelés az Európai Központi Bank által a monetáris területen meglévő hatásköreinek gyakorlása során elfogadott általános hatályú aktusok esetében

(EUMSZ 127. cikk, EUMSZ 282. cikk és EUMSZ 340. cikk; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 18. cikk)

5.      Európai uniós jog – Elvek – Bizalomvédelem – Korlátok – Intézkedések elfogadása a monetáris politika területén – Az intézmények mérlegelési jogköre – Az intézkedéseknek a gazdasági helyzet változásaihoz való igazítása – A bizalomvédelemre való hivatkozás lehetetlensége

6.      Európai uniós jog – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek – Az Európai Központi Bank tagjainak a görög államadósság átütemezésével kapcsolatos nyilatkozatai – A Bank azon hatáskörének hiánya, hogy egy ilyen átütemezésről döntést hozzon – Valamely gondos és körültekintő gazdasági szereplő tudomása arról, hogy a görög adósságinstrumentumok kockázatosak – Jogos bizalom keltésének hiánya

(EUMSZ 120. cikk)

7.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A görög államadósságnak egy állami adósságinstrumentumok vásárlására irányuló program révén való átütemezése – Valamely értékpapírcsere‑megállapodásnak kizárólag az eurórendszer központi bankjai javára történő megkötése – Az ilyen értékpapírokkal rendelkező magánbefektetők részvételének kizárása – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány – Az Európai Központi Bank hatásköreinek megsértése – Hiány

(EUMSZ 123. cikk, EUMSZ 127. cikk, (1) és (2) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 18. cikk, 1. pont; 2010/281 európai központi banki határozat)

8.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Monetáris politika – Végrehajtás – A görög államadósságnak egy állami adósságinstrumentumok vásárlására irányuló program révén való átütemezése – Kizárólag az eurórendszer központi bankjai javára szóló hitelminőség‑javítás, amelynek célja az érintett értékpapírok minőségének az alátámasztása – Az ilyen értékpapírokkal rendelkező magánbefektetőknek a hitelminőség‑javítás kedvezményéből való kizárása – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Kizártság – Az Európai Központi Bank hatásköreinek megsértése – Hiány

(EUMSZ 123. cikk, EUMSZ 127. cikk, (1) és (2) bekezdés; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 18. cikk, 1. pont; 2012/153 európai központi banki határozat, 1. cikk)

9.      Európai uniós jog – Elvek – A hitelezők egyenlőségének elve – Az uniós jogban nem szereplő elv

(EUMSZ 127. cikk; az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt 4. jegyzőkönyv, 18. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. és 21. cikk; 1346/2000 tanácsi rendelet)

10.    Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom

(EUMSZ 263. cikk)

11.    Szerződésen kívüli felelősség – Jogszerű cselekményért való felelősség – Az Unió jogalkotói hatáskörébe tartozó magatartás – Kizártság – Korlátok – A görög adósságinstrumentumok értékének az ilyen értékpapírok magánszektorba tartozó tulajdonosai részére szóló csereajánlat Európai Központi Bank általi végrehajtása során bekövetkező csökkenéséből eredő kár – Rendkívüli és különleges kár hiánya – A Bank felelőssége – Kizártság

(EUMSZ 340. cikk, harmadik bekezdés; 2012/153 európai központi banki határozat)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 53., 57. pont)

2.      Csupán kivételes jelleggel, és annak garantálása céljából nyilvánítható a kártérítési kereset elfogadhatatlannak, hogy a megsemmisítés iránti kereset határidejét ne kerülhessék meg, nevezetesen arra az esetre vonatkozóan, amelyben e keresetet egy megsemmisítés iránti kérelemmel együtt terjesztették elő, mivel a kártérítési kérelem valójában a felpereshez címzett és jogerőssé vált egyedi határozat visszavonására irányul, és ha annak helyt adnak, az azt eredményezte volna, hogy e határozat joghatásai megszűnnek. Ezenfelül, ha a megsemmisítés iránti keresetet az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztették elő, az említett határidőnek a kártérítési keresettel való megkerülése eleve kizárt.

E tekintetben a kártérítési kereset önálló kereseti formát képez, amely a keresetek rendszerében saját funkciót tölt be, és sajátos tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe. Míg a megsemmisítés iránti kereset és az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset arra irányul, hogy szankcionálja valamely jogilag kötelező erejű aktus jogellenességét vagy az ilyen aktus hiányát, a kártérítési kereset tárgya a valamely uniós intézménynek vagy szervnek betudható aktusból vagy jogellenes magatartásból eredő sérelem orvoslása iránti kérelem. Egyrészt a kártérítési kereset ezen önállósága nem vonható kétségbe önmagában azáltal, hogy egy felperes úgy határoz, hogy egymást követően megsemmisítés iránti keresetet és kártérítési keresetet indít. Másrészt a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlansága nem vonja maga után az ezt követően indított kártérítési kereset elfogadhatatlanságát önmagában amiatt, hogy e keresetek hasonló, vagy akár azonos jogellenességi jogalapokon alapulnak. Az ilyen értelmezés ugyanis ellentétes lenne magával a kereseti formák önállóságára vonatkozó elvvel, következésképpen megfosztaná az EUMSZ 340. cikk harmadik bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 268. cikket a hatékony érvényesüléstől.

(vö. 60., 61. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 64–66., 116. pont)

4.      Az érintett intézménynek vagy szervnek felrótt jogsértő magatartás kapcsán az Unió az EUMSZ 340. cikk szerinti felelősségének megállapítására vonatkozó első feltétel esetében az szükséges, hogy megállapítást nyerjen valamely, a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése. A döntő tényező annak megállapításához, hogy a jogsértés kellően súlyos‑e, az, hogy az érintett uniós intézmény vagy szerv a mérlegelési jogkörének korlátait nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e. Az uniós jog puszta megsértése csak abban az esetben lehet elegendő a kellően súlyos jogsértés megállapításához, ha ez az intézmény vagy szerv csak meglehetősen csekély, illetve semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezik.

Az Európai Központi Bank vitatott magatartására olyan feladatok keretében került sor, amelyek az Európai Központi Bankot az EUMSZ 127. cikk és az EUMSZ 282. cikk, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 18. cikke alapján az uniós monetáris politikának a többek között a tőkepiacokon való beavatkozás és a hitelműveletek kezelése útján történő meghatározása és végrehajtása keretében terhelik. E rendelkezések a Bankra széles mérlegelési jogkört ruháznak, amelynek gyakorlása magában foglalja a gazdasági és társadalmi rend, valamint a gyorsan változó helyzetek összetett értékelését, amelyet az eurórendszer, vagy akár a teljes Unió kontextusában kell elvégezni. Így a szóban forgó jogszabályok esetlegesen kellően súlyos megsértésének azon széles mérlegelési jogkör korlátainak nyilvánvaló és súlyos túllépésén kell alapulnia, amellyel a Bank a monetáris politika terén biztosított hatásköreinek gyakorlása tekintetében rendelkezik. Ez még inkább igaz azért, mert e mérlegelési jogkör gyakorlása egyrészt magában foglalja azt, hogy a Banknak összetett és bizonytalan gazdasági fejlődési folyamatokat kell előre látnia és értékelnie, mint például a tőkepiacok, a pénzkínálat és az inflációs ráta változásait, amelyek befolyásolják az eurórendszer és a fizetési és hitelrendszerek megfelelő működését, és másrészt politikai, gazdasági és szociális jellegű döntéseket kell hoznia, amelyek megkövetelik a fő célként az árstabilitás fenntartását előíró EUMSZ 127. cikk (1) bekezdésében meghatározott különböző célkitűzések közötti egyensúly megteremtését, és az azok közötti választást.

Továbbá az intézmények jogalkotó tevékenységével kapcsolatban, ideértve az általános hatályú aktusok Bank általi elfogadását, az Unió említett jogalkotó tevékenysége gyakorlásának tényéből eredő felelősségének megszorító értelmezése azon megállapítással magyarázható, hogy egyrészt a jogalkotói hatáskör gyakorlása még a jogi aktusok jogszerűségére vonatkozó bírósági felülvizsgálat biztosítottsága esetén sem akadályozható meg a kártérítési keresetek lehetősége miatt minden olyan esetben, amikor az Unió közérdekből olyan normatív jogi aktusokat kénytelen elfogadni, amelyek alkalmasak arra, hogy sértsék a magánszemélyek érdekeit, és másrészt, az olyan jogalkotási területen, amelyet valamely uniós politika megvalósításához elengedhetetlen, széles mérlegelési jogkör fennállása jellemez, az Unió felelőssége csak akkor állapítható meg, ha az érintett intézmény nyilvánvalóan és súlyosan átlépte a hatásköre gyakorlására vonatkozó határokat.

(vö. 67–69. pont)

5.      A bizalomvédelem elvére történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely uniós intézmény megalapozott várakozásokat keltett. A jogos bizalomra való hivatkozás jogának fennállásához azonban három kumulatív feltétel teljesülése szükséges. Először is az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásokból származó ígéreteket kell tennie az érintett számára. Másodszor ezen ígéreteknek jogos elvárást kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik őket. Harmadszor az adott ígéreteknek összhangban kell állniuk a vonatkozó szabályokkal. Ezenfelül, bár a bizalomvédelemre mint uniós jogi alapelvre minden olyan gazdasági szereplő hivatkozhat, akiben valamely intézmény megalapozott várakozásokat keltett, ha az óvatos és körültekintő gazdasági szereplő képes előre látni az olyan uniós intézkedés elfogadását, amely az érdekeit érintheti, akkor az intézkedés meghozatalát követően nem hivatkozhat ezen elvre. Ráadásul a gazdasági szereplők nem táplálhatnak jogos bizalmat olyan helyzet fennmaradása iránt, amelyet az uniós intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak, különösen olyan területen, mint amilyen a monetáris politika, amelynek célja a gazdasági helyzet változásaihoz való állandó alkalmazkodás.

(vö. 75., 76. pont)

6.      Az Európai Központi Bank egyes tagjainak a 2010‑ben és 2011‑ben tett nyilvános nyilatkozatai, amelyek a görög államadósság esetleges átütemezésének a kizárására irányultak, nem minősülhetnek pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásokból származó ígéreteknek, amelyek a görög adósságinstrumentumokkal rendelkező magánhitelezőkben jogos elvárásokat kelthettek. Ugyanis először is azok általános jellegére tekintettel, és másodszor az Európai Központi Bank arra vonatkozó hatáskörének a hiányát figyelembe véve, hogy a részlegesen nem teljesítő besorolású tagállam államadósságának az esetleges átütemezésével kapcsolatban döntést hozzon, valamint harmadszor az ebben az időszakban a pénzügyi piacokon – különösen a Görög Köztársaság pénzügyi helyzetének jövőbeli fejleményeit illetően – uralkodó bizonytalanságra tekintettel e nyilatkozatok nem minősíthetők pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásból származó ígéreteknek, és még kevésbé minősíthetők azoknak annak kapcsán, hogy e tagállam esetlegesen nem hoz az átütemezésre vonatkozóan ilyen döntést.

Ugyanis, bár az Európai Központi Bank részt vett a Görög Köztársaság pénzügyi helyzetét érintő fejlemények felügyeletében a trojka keretében, amelyet az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Bizottság alkotott, az Európai Központi Bank nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy ilyen intézkedéssel kapcsolatban döntsön, és ez a döntés főszabály szerint – ha nem kizárólagosan – az érintett tagállam szuverén jogkörébe és költségvetési hatáskörébe – különösen ideértve a jogalkotási jogkört –, és bizonyos mértékig a tagállamok közötti, az EUMSZ 120. és azt követő cikkei szerinti gazdaságpolitikai koordináció körébe tartozik. E körülmények között az ilyen átütemezés ellenzését, amelyet a Bank egymást követő elnökei a pénzügyi piacok szereplőiben egyre növekedő bizonytalanság közepette több alkalommal nyilvánosan kifejeztek, úgy kell értelmezni, mint kizárólag gazdaságpolitikai jellegű nyilatkozatokat. E nyilatkozatok megfogalmazói azokkal konkrétan arra törekedtek, hogy az említett piaci szereplőket figyelmeztessék egyrészt az akkoriban fennálló helyzet további romlására, mi több, a Görög Köztársaság esetleges fizetésképtelenségére, amely országnak a potenciálisan nem teljesítő instrumentumait többé nem fogadhatják el garanciának az eurórendszer hitelműveletei keretében, másrészt azokra a kockázatokra, amelyeket az ilyen fejlemények az eurórendszer teljességének pénzügyi stabilitása és működése szempontjából okozhatnak. Továbbá az Európai Központi Bank egymást követő elnökeinek ezt az ellenzését az a megállapítás kísérte, amely szerint abban az esetben, ha e fizetésképtelenség bekövetkezne, és az érintett tagállamok az államadósság átütemezése mellett döntenének, a Bank megkövetelné, hogy ezt az átütemezést kellő biztosítékok támasszák alá annak érdekében, hogy az integritása védve legyen, és fennmaradjon a pénzügyi piacok stabilitása és bizalma. Ebből következően a Bank e megállapítással szintén nem táplált jogos bizalmat azt illetően, hogy az ellenzését fenntartja abban az esetben, ha az érintett tagállamok ellenkező döntést hoznak, és ilyen átütemezés mellett döntenek, és – a nem létező – esetleges, arra vonatkozó jogi hatáskörét illetően sem, hogy ezt az álláspontot megakadályozhatja.

Másfelől az állami adósságinstrumentumnak valamely befektető általi megvásárlása fogalmilag olyan ügyletnek minősül, amely pénzügyi kockázatot foglal magában, mivel arra kiterjednek a tőkepiacok fejleményeinek az eshetőségei. Márpedig a Görög Köztársaság pénzügyi helyzetére és az ezen időszakot érintő bizonytalanságokra tekintettel, azok a befektetők, akik még abban az időszakban is vásároltak görög adósságinstrumentumokat, amikor a Görög Köztársaság pénzügyi válsága a mélyponton volt, nem állíthatják, hogy olyan óvatos és körültekintő gazdasági szereplőként jártak el, akik jogos elvárások meglétére hivatkozhatnak. Ellenkezőleg, a Bank említett nyilvános nyilatkozataira tekintettel az említett befektetőknek ismerniük kellett az általuk megszerzett görög adósságinstrumentumok értékének ingadozását meghatározó, nagymértékben instabil gazdasági helyzetet, valamint a Görög Köztársaság fizetésképtelenségének nem elhanyagolható kockázatát, még ha e fizetésképtelenség csak részleges is lehetett. Ezenfelül az óvatos és körültekintő gazdasági szereplő, akinek tudomása volt a nyilvános nyilatkozatokról, nem zárhatta ki a görög államadósság átütemezésének a kockázatát, tekintettel az ezzel kapcsolatban az euróövezet tagállamai és a többi érintett szerv, mint például a Bizottság, az IMF és a Bank között fennálló nézetkülönbségre.

(vö. 78., 79., 81., 82. pont)

7.      Az egyenlő bánásmód általános elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon és az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható. Az eltérő helyzetek hasonló jellegét az azokat jellemző tényezők összességére tekintettel kell értékelni. E tényezőket – többek között – a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik.

E tekintetben azok a magánbefektetők, akik kizárólag magánjogi vagyoni érdekektől vezérelve vásárolták meg a görög adósságinstrumentumokat, bármely pontos indok is motiválta a befektetési döntéseiket, eltérő helyzetben vannak az eurórendszer központi bankjaihoz képest, amelyek szintén vásároltak ilyen értékpapírokat az EUMSZ 282. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 127. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint különösen a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 18. cikke 1. pontjának első francia bekezdése alapján az alapvető feladataik teljesítése során abból a célból, hogy fenntartsák az árstabilitást és a monetáris politika megfelelő kezelését, és amelyek eljárása az értékpapír‑piaci program létrehozataláról szóló 2010/281 határozat rendelkezései által meghatározott korlátokon belül maradt. Így a szóban forgó helyzetek összehasonlíthatóságának hiányában egy olyan cseremegállapodás elfogadása és végrehajtása, amelynek tárgya az Európai Központi Bank és az eurórendszer központi bankjai tulajdonában lévő görög adósságinstrumentumok cseréje annak elkerülése céljából, hogy utóbbiak részt vegyenek a görög államadósság átütemezésében, nem minősülhet az egyenlő bánásmód elve megsértésének.

Hasonlóképpen, a magánbefektetők és az eurórendszer központi bankjai a követeléseik értéke csökkenésének az európai gazdaságra gyakorolt hatását tekintve egyáltalán nincsenek összehasonlítható helyzetben. Ugyanis az említett központi bankok által megszerzett és az e bankok tulajdonában lévő görög adósságinstrumentumok értékének teljes összegére tekintettel az említett bankoknak az euróövezet valamely tagállama államadósságának az átütemezésében való esetleges részvétele – függetlenül attól, hogy az az EUMSZ 123. cikk tekintetében jogszerű‑e, vagy sem –, annak kockázatával járt volna, hogy sérül a teljes eurórendszer pénzügyi integritása, és különösen azon képessége, hogy a pénzpiacokon beavatkozhasson, és refinanszírozhassa a hitelintézeteket a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv18. cikke 1. pontja első és második francia bekezdésének megfelelően. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az állami adósságinstrumentumok egyidejűleg olyan biztosítékot jelentenek, amelyet e központi bankoknak általában el kell fogadniuk az eurórendszeren belüli hitelműveletekhez, és ahhoz, hogy a hitelintézeteknek fennmaradjon a likvid tőkéhez való hozzáférése. Ebből következően el kell utasítani azt a kifogást is, amely szerint a Bank és az eurórendszer nemzeti központi bankjai a magánszektor hátrányára kiváltságos rangsort magában foglaló hitelezői jogállást biztosítottak maguknak a monetáris politikához kapcsolódó feladataik ürügyén.

Továbbá nem tekinthető visszaélésnek vagy a Bank hatáskörei túllépésének az eurórendszer központi bankjai állítólagos kiváltságos hitelezői jogállásának a cseremegállapodás elfogadásával és végrehajtásával – a görög államadósság átütemezésének elkerülése érdekében – történő létrehozása. Ellenkezőleg, ezen intézkedések a Bank alapvető hatáskörei és feladatai gyakorlásának keretébe illeszkedik, mivel pontosan az említett bankok manőverezési mozgásterének a megőrzését, és az eurórendszer megfelelő működése folytonosságának a biztosítását célozta. E tekintetben az említett megállapodás elfogadása annak elkerülésére irányult, hogy az eurórendszer központi bankjai részt vegyenek a görög államadósság átütemezésében oly módon, hogy a portfólióikba tartozó görög adósságinstrumentumok értékének egy részét feláldozzák. Márpedig az említett központi bankok ezen átütemezésben való feltétlen részvétele esetleg olyan beavatkozásnak minősülhetett volna, amelynek hatása az állami instrumentumoknak az említett bankok által történő, az EUMSZ 123. cikk által tiltott közvetlen megszerzésével egyenértékű.

(vö. 87., 88., 92., 93., 108., 114. pont)

8.      Nem minősülhet a magánbefektetők rovására alkalmazott, az Európai Központi Banknak betudható eltérő bánásmódnak az, hogy a Görög Köztársaság adósságcsere‑ajánlatával összefüggésben a Görög Köztársaság által kibocsátott vagy teljes mértékben garantált forgalomképes adósságinstrumentumok elfogadhatóságáról szóló 2012/153 európai központi banki határozat 1. cikke olyan kötelezettséget rótt a Görög Köztársaságra, hogy a nemzeti központi bankok javára vásárlási program formájában hitelminőség‑javítást hajtson végre, amelynek célja a görög adósságinstrumentumok minőségének az alátámasztása. Ugyanis az említett kötelezettség – mivel csupán azon lehetőség fenntartására irányult, hogy az említett központi bankok a görög adósságinstrumentumokat a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 18. cikke 1. pontjának második francia bekezdése értelmében vett megfelelő fedezetként elfogadhassák az eurórendszeren belüli hitelműveletekhez – biztosította az eurórendszer központi bankjainak a manőverezési mozgásterét az EUMSZ 127. cikknek az EUMSZ 282. cikk (1) bekezdésével és az említett alapokmányról szóló jegyzőkönyv 18. cikkének 1. pontjának első francia bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdésében meghatározott rendelkezések szerint, következésképpen olyan helyzetre vonatkozott, amely nem volt összehasonlítható a magánbefektetők helyzetével. Mivel ugyanis ezen utóbbiak kizárólag magáncéloktól vezérelve szereztek görög adósságinstrumentumokat, és azok ilyen célokból álltak a tulajdonukban, eltérő helyzetben voltak az eurórendszer központi bankjaihoz képest, amelyekre a fent hivatkozott rendelkezések jogköröket és feladatokat ruháztak. Ebből következően az említett magánbefektetők nem követelhetik az egyenlő bánásmód elvére hivatkozva azt, hogy az adósságinstrumentumaiknak a görög állam általi visszavásárlására irányuló analóg program kedvezményében részesüljenek.

E tekintetben ez az intézkedés nem tekinthető visszaélésnek vagy a Bank hatásköreire vonatkozó korlátok túllépésének, hanem olyan intézkedésnek minősül, amely a Bank alapvető hatáskörei és feladatai gyakorlásának keretébe illeszkedik, mivel pontosan az említett bankok manőverezési mozgásterének a megőrzését, és az eurórendszer megfelelő működése folytonosságának a biztosítását célozta.

(vö. 94., 108. pont)

9.      Az úgynevezett par condicio creditorum vagy pari passu klauzula, amely azt feltételezi, hogy a hitelezőket a kifizetés során azonos módon kezelik, nem létezik az uniós jogrendben. E tekintetben a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000 rendelet azt állapította meg, hogy e tárgykörben jelentős eltérések léteznek a nemzeti jogrendekben, ideértve a hitelezőkkel szembeni preferenciális bánásmódot is, és a jogszabályok kollíziójára vonatkozó egységes szabályok megállapítására szorítkozott többek között a bevételek elosztásának összehangolása érdekében, a hitelezőkkel szembeni egyenlő bánásmód lehető legnagyobb mértékű megőrzése céljából.

Végeredményben, mivel a pari passu kötelező alkalmazására vonatkozó szabály a hitelezők közötti egyenlő bánásmódot követelné meg, tekintet nélkül azoknak a helyzeteknek a különbségére, amelyek többek között egyrészről a magánbefektetőket, és másrészről az eurórendszernek az EUMSZ 127. cikk és a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 18. cikke alapján a feladataikat gyakorló központi bankjait jellemzik, az ilyen szabálynak az uniós jogban való elismerése sérthetné az egyenlő bánásmód elvét, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikke tartalmazza. Következésképpen a pari passu klauzulának jogilag kötelező jelleget kizárólag e szabálynak az azon szerződéses klauzulák közé való felvétele biztosíthat, ideértve az állami adósságinstrumentumok kibocsátására és eladására vonatkozó klauzulákat, amelyek a kötvény kibocsátója és adósa, valamint tulajdonosa és jogosultja közötti viszonyt szabályozzák.

(vö. 98–101. pont)

10.    Lásd a határozat szövegét.

(vö. 106. pont)

11.    Ami az Európai Központi Banknak az EUMSZ 340. cikk alapján fennálló és az Unió jogalkotói hatáskörébe tartozó jogszerű aktus miatti szerződésen kívüli felelősségét illeti, az uniós jog jelenlegi állapotában a tagállami jogrendek összehasonlító vizsgálata nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy fennáll az Uniót a jogalkotási feladatainak jogszerű gyakorlásáért terhelő szerződésen kívüli felelősség rendszere. Így amennyiben a Bank a normatív döntéshozatali jogköreinek gyakorlása keretében olyan általános hatályú aktusokat fogad el, mint amilyen a Görög Köztársaság adósságcsere‑ajánlatával összefüggésben a Görög Köztársaság által kibocsátott vagy teljes mértékben garantált forgalomképes adósságinstrumentumok elfogadhatóságáról szóló 2012/153 határozata, vagy ha megtagadja egy ilyen aktus elfogadását, önmagában emiatt el kell utasítani valamely kártérítési kérelmet.

Ráadásul abban az esetben, ha el is kellene ismerni az ilyen felelősség elvét, a Bank felelősségének megállapítása rendkívüli és különleges kár fennállását feltételezné. A kárt akkor kell rendkívülinek tekinteni, ha meghaladja az érintett gazdasági ágazatban a tevékenységhez fűződő kockázatok határát, különlegesnek pedig akkor, ha a gazdasági szereplők meghatározott csoportját aránytalanul érinti más gazdasági szereplőkhöz képest. Erről pedig nincs szó azon kár esetében, amely abból áll, hogy csökkent a görög adósságinstrumentumok értéke az említett, a magánbefektetők bevonására irányuló görög adósságcsere‑ajánlat és egy olyan eljárás végrehajtása során, amelyet a görög jog írt elő valamennyi érintett magánbefektető számára kötelezővé téve az instrumentumcserét. Ugyanis e kár nem haladja meg azon gazdasági kockázatok határait, amelyek eleve jellemzőek a pénzügyi szektor keretében folytatott gazdasági tevékenységekre, többek között ideértve a valamely állam által kibocsátott forgalomképes adósságinstrumentumokra vonatkozó ügyleteket, különösen abban az esetben, ha ezen állam alacsonyabb minősítést kap. Ellenkezőleg, függetlenül azon általános elvtől, mely szerint minden hitelezőnek magának kell viselnie az – akár állami – adós fizetésképtelenségének kockázatát, az ilyen ügyletek különösen törékeny piacokon jönnek létre, és azok az ilyen instrumentumok értékének csökkenése vagy növekedése tekintetében gyakran irányíthatatlan eshetőségeknek vagy kockázatoknak vannak kitéve, ami spekulációra ösztönözhet annak érdekében, hogy rövid időn belül nagy nyereségekre tegyenek szert. Következésképpen, még ha nem is bocsátkoztak spekulatív ügyletekbe, az említett kár megtérítését igénylő gazdasági szereplőknek ismerniük kellett az említett eshetőségeket és kockázatokat a szerzett instrumentumok értékét érintő, esetlegesen bekövetkező jelentős veszteséget illetően. Ez annál is inkább igaz, mivel az érintett kibocsátó tagállam már a pénzügyi válság 2009‑es kezdetét megelőzően jelentős adóssággal és hiánnyal küzdött. Következésképpen a bekövetkezett kár nem minősíthető rendkívülinek.

E kár különlegesnek sem minősíthető, mivel az érintett gazdasági szereplőkre a többi magánbefektetőhöz hasonlóan – jóllehet az eurórendszer központi bankjai kivételével – vonatkozott a magánbefektetők részvételével végrehajtott önkéntes adósságinstrumentum‑csere ügylet és a nemzeti jogon alapuló leírási mechanizmus. E körülmények között és az említett nemzeti jog által általánosan és objektív módon – többek között a kérdéses instrumentumok sorozatszáma alapján – azonosított, érintett befektetők nagy számára tekintettel nem állapítható meg, hogy az említett kár megtérítését igénylő gazdasági szereplők olyan gazdasági szereplők különleges kategóriájába tartoznának, amelyek a többi gazdasági szereplőhöz képest aránytalan mértékben érintettek.

(vö. 119–122. pont)