A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2010. szeptember 30.
F‑36/05. sz. ügy
Gudrun Schulze
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépését megelőzően tartaléklistára vett pályázók – A besorolási fokozatba való, felvételkor történő besorolás átmeneti szabályai – Fizetési fokozatba való besorolás – A személyzeti szabályzat 32. cikke – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2., 5. és 12. cikke – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés – Egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás – A gondos ügyintézés elve – Gondoskodási kötelezettség”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Schulze a következőket kéri: elsődlegesen egyrészt a panaszát elutasító 2005. február 8‑i bizottsági határozat, másrészt az őt A*6 besorolási fokozatba és 2‑es fizetési fokozatba besoroló, 2004. október 11‑i bizottsági határozat megsemmisítését; másodlagosan pedig a Bizottság kártérítésére való kötelezését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. Valamennyi fél maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – A tisztviselői minőség – A megszerzés feltételei
(Személyzeti szabályzat, 3. cikk)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés, 27. cikk, első bekezdés, és 29. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
3. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
4. Tisztviselők – Beosztás – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés – A betöltendő álláshely szintjének meghatározása
(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (4) bekezdés, 7. cikk, (1) bekezdés, és 62. cikk, első bekezdés; I. melléklet; 723/2004 tanácsi rendelet)
5. Tisztviselők – Elvek – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – A gondos ügyintézés elve – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés)
1. A személyzeti szabályzat 3. cikkéből kitűnik, hogy a tisztviselő kinevezésére szükségszerűen a kinevezésre jogosult hatóságtól származó egyoldalú, a kinevezés hatálybalépésének időpontját, valamint az érintett által betöltött munkakört tartalmazó okirattal kerül sor. A nyílt versenyvizsga sikeres pályázója csak az ilyen határozattal történő kinevezését követően tekinthető tisztviselőnek, és igényelheti a személyzeti szabályzat rendelkezései által nyújtott előnyöket.
(lásd a 48. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑2523. o.) 54. és 55. pontja.
2. Az egyenlőség elve nem akadályozhatja jogalkotó azon szabadságát, hogy bármikor úgy módosíthassa a személyzeti szabályzatot, ahogy azt a szolgálat érdekében megfelelőnek tartja – különben lehetetlen volna a szabályozás bármilyen továbbfejlesztése –, még akkor is, ha e rendelkezések kedvezőtlenebbek, mint a régiek.
Következésképpen a jogalkotó a személyzeti szabályzat átfogó módosítása keretében egyrészt rendelkezhetett úgy, hogy azon versenyvizsgák sikeres pályázóit, amelyek esetében az A*7 és A*6 besorolási fokozatba való felvétel 2004. május 1‑je előtti időpontra volt előirányozva, azt követően az A*6 besorolási fokozatba nevezzék ki, másrészt pedig ennek alkalmával csökkenthette az e besorolási fokozatnak megfelelő díjazásokat.
Az így eljáró jogalkotó nem sértette meg az egyenlőség elvét, sem pedig a kor alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. és 13. cikkében foglalt, besorolási fokozatokra vonatkozó megfelelőségi táblázattól és a havi alapilletményektől nyilvánvalóan távol áll az érdekeltek korának közvetlen vagy közvetett bárminemű figyelembevétele.
Ezenkívül a személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdéséből, 27. cikke első bekezdéséből és 29. cikke (1) bekezdéséből következő szabály értelmében, amely szerint a beosztások szintjét azok jellege, jelentősége és terjedelme alapján kell meghatározni, függetlenül az érintettek végzettségeitől, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt, besorolási fokozatokra vonatkozó megfelelőségi táblázat megkülönbözteti az A*5 kezdő besorolási fokozatot és az A*6 magasabb besorolási fokozatot az e szintnek megfelelő beosztásokhoz szükséges tapasztalat figyelembevétele érdekében.
Nem állítható következésképpen, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésével ellentétes a szakmai tapasztalat figyelembevétele; épp ellenkezőleg, e rendelkezés arra kötelezi a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy azt a szolgálat érdekében objektív módon a betöltendő álláshelyek szintjének meghatározásakor vegye figyelembe.
(lásd az 58–62. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑10945. o.) 83. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3885. o.) 98. és 104. pontja; T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 105. pontja; fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 86., 89. és 113. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑54/06. sz., Davis és társai kontra Tanács ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑165. o. és II‑A‑1‑911. o.) 81. pontja.
3. Az ugyanazon munkáltató ugyanolyan értékű munkát végző alkalmazottainak az ugyanolyan díjazáshoz való joga az egyenlőség általános elvének sajátos kifejezése, amely elv tiszteletben tartását a Közszolgálati Törvényszék biztosítja. E jogot egyébiránt a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikke és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 111. számú egyezménye is tartalmazza.
Ugyanakkor az egyenlőség elve nem tiltja a hasonló helyzetek különböző módon való kezelését, amennyiben a különbségtétel objektív és releváns tényezőkkel igazolható, amit a bíróság vizsgál.
Márpedig a személyzeti szabályzat átfogó módosítása keretében a jogalkotó módosíthatta a besorolási fokozatok és a beosztások közötti megfelelést, nevezetesen a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése elfogadásával, mivel az átmeneti rendelkezés jellegéből fakad, hogy kivételt képez a személyzeti szabályzat bizonyos rendelkezései alól, amelyek alkalmazását a rendszer megváltoztatása szükségszerűen érinti.
Ilyen körülmények között nem tekinthető úgy, hogy azon tisztviselők, akiket a személyzeti szabályzat átfogó módosításának hatálybalépését követően neveztek ki, ugyanolyan jogi helyzetben vannak, mint akiket 2004. május 1‑je előtt vettek fel, és akiknek a kinevezésére a régi személyzeti szabályzat vonatkozott.
Következésképpen a besorolási fokozatok rendszerének átfogó módosítására tekintettel a jogalkotó nem sértette meg az ugyanolyan értékű munka egyenlő díjazásának elvét azzal, hogy az említett átfogó módosítást követően alkalmazott tisztviselők számára a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alapján megállapított besorolási fokozatnak megfelelő díjazást határozott meg, amely kevésbé kedvező, mint a régi fizetési fokozatoknek megfelelő díjazás, amelybe a 2004. május 1‑je előtt felvett tisztviselőket sorolták.
Következésképpen az a körülmény, hogy a 2004. május 1‑je előtt felvett asszisztensek vagy tanácsosok magasabb díjazásban részesülnek, mint az ezen időpontot követően tisztviselői minőségben felvettek, nem sérti az ugyanolyan értékű munka egyenlő díjazásának elvét.
(lásd a 74–79. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑381/99. sz., Brunnhofer ügyben 2001. június 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑4961. o.) 28. pontja; fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 77–79. és 105. pontja;
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 75., 80., 114., 126. és 129. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdésének és 62. cikke első bekezdésének – amely értelmében a tisztviselő a kinevezése alapján a besorolási fokozatának és fizetési fokozatának megfelelő díjazásra jogosult – együttes értelmezéséből kitűnik, hogy a tisztviselő besorolási fokozatának, és így a fizetési szintjének meghatározását követően az nem kaphat olyan beosztást, amely nem felel meg e fizetési fokozatnak. Másképpen kifejezve: a besorolási fokozat, és ennek következtében a díjazás, amelyre a tisztviselő jogosult, meghatározza azon feladatokat, amelyet rá lehet bízni. Ennek megfelelően a besorolási fokozat és a beosztás közötti megfelelőség elve bármely tisztviselőnek lehetővé teszi, hogy a besorolási fokozatának nem megfelelő munkakörbe való beosztását visszautasítsa, és ezért végeredményben azt, hogy visszautasítsa a díjazásának nem megfelelő feladatokat.
A fentieket nem rontja le az a körülmény, hogy a személyzeti szabályzat 5. cikkének (4) bekezdése, és I. melléklete – a tisztviselők személyzeti szabályzatát és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeket módosító 723/2004 rendeletből következő szövege szerint – adott feladat és adott besorolási fokozat között nem állapít meg állandó megfelelést. E rendelkezések ugyanis nem módosítják a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdéséből eredő azon elvet, amely szerint a betöltendő álláshely szintjének meghatározására a szóban forgó tisztséghez kapcsolódó feladatok fontosságának és kizárólag a szolgálati érdeknek a figyelembevételével kerül sor. E rendelkezések mindössze azt vonják maguk után, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az álláshirdetésben nem köteles pontosan meghatározni a betöltendő álláshelyhez tartozó fizetési fokozatot. E hatóság azonban széles mérlegelési jogkörét gyakorolva továbbra is köteles gondoskodni arról egyrészt, hogy az álláshirdetésben általa megjelölt besorolási fokozatok skálája megfelelően tükrözze a szóban forgó feladatok jelentőségét, másrészt pedig hogy az e besorolási fokozatok egyikébe való kinevezés objektív jellege megmaradjon, különös tekintettel az ellátandó feladatok jelentőségére.
(lásd a 80. és 81. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑18/90. sz., Jongen kontra Bizottság ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑187. o.) 27. pontja; T‑56/07. P. sz., Bizottság kontra Economidis ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑31. o. és II‑B‑1‑213. o.) 82–86. pontja; T‑572/08. P. sz., Bizottság kontra Traore ügyben 2009. június 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑39. o. és II‑B‑1‑223. o.) 38., 40. és 41. pontja.
5. A gondos ügyintézés elvének kötelező ereje nem haladja meg a rendelet kötelező erejét. Ugyanez érvényes az adminisztrációnak az alkalmazottai irányában fennálló gondoskodási kötelezettségére, amely a közhatalom és a közszolgálatban munkát végző alkalmazottak közötti kapcsolatokban a személyzeti szabályzat által létrehozott, kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt tükrözi, és amelynek határait következésképpen mindig a hatályos szabályok tiszteletben tartása jelenti.
Következésképpen azon hely miatt, amelyet a gondos ügyintézés elve és a gondoskodási kötelezettség a normahierarchiában elfoglal, a 2004. május 1‑je és 2006. április 30. közötti időszakban kinevezett tisztviselő ezen elv és kötelezettség alapján nem igényelhet a személyzeti szabályzat 12. cikkének (3) bekezdéséből következőktől eltérő eredményt, mivel az köti az intézmény hatáskörét.
(lásd a 86. és 87. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑123/89. sz., Chomel kontra Bizottság ügyben 1990. március 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑131. o.) 32. pontja; T‑65/92. sz., Arauxo‑Dumay kontra Bizottság ügyben 1993. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑597. o.) 37. pontja; T‑97/92. és T‑111/92. sz., Rijnoudt és Hocken kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑159. o. és II‑511. o.) 104. pontja; a fent hivatkozott Campoli kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 149. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑139. o.) 111. pontja.