A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (kilencedik tanács)
2024. január 9.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Acte éclairé – 2006/928/EK határozat – A Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus – Jelleg és joghatások – Romániára nézve kötelező jelleg – Az értékelési kritériumok közvetlen hatálya – Általában véve a korrupció és különösen a magas szinten elkövetett korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettség – Hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciók előírására vonatkozó kötelezettség – A büntethetőség elévülési ideje – Valamely alkotmánybíróságnak az ezen elévülési időt megszakító okokat szabályozó nemzeti rendelkezést érvénytelenítő ítélete – A büntetlenség rendszerszintű kockázata – A bűncselekmények és büntetések törvényességének elve – A büntetőtörvény előreláthatóságának és pontosságának követelménye – Az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elve – A jogbiztonság elve – Az alapvető jogok nemzeti védelmi szintje – Valamely tagállam bíróságainak azon kötelezettsége, hogy mellőzzék e tagállam alkotmánybírósága és/vagy legfelsőbb bírósága ítéleteinek alkalmazását, amennyiben azok nem állnak összhangban az uniós joggal”
A C‑131/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla, Románia) a Bírósághoz 2023. március 3‑án érkezett, 2023. március 2‑i határozatával terjesztett elő a
C. A. A.,
C. V.
ellen folytatott,
a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie – Direcţia Naţională Anticorupţie – Serviciul Teritorial Braşov,
az Unitatea Administrativ Teritorială Județul Brașov
részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: O. Spineanu‑Matei tanácselnök, C. Lycourgos, a negyedik tanács elnöke, a kilencedik tanács bírájaként eljárva (előadó), és L. S. Rossi bíró,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésének, az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, Brüsszelben 1995. július 26‑án aláírt egyezmény (HL 1995. C 316., 49. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 8. kötet, 57. o.; a továbbiakban: PIF‑egyezmény) 2. cikke (1) bekezdésének, a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. december 13‑i 2006/928/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 354., 56. o.), az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 49. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának és 53. cikkének, valamint az uniós jog elsőbbsége elvének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a C. A. A. és C. V. által benyújtott rendkívüli jogorvoslati kérelmek keretében terjesztették elő, amelyek arra irányulnak, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül C. A. A. esetében befolyással üzérkedés, passzív hivatali vesztegetés és hivatali visszaélés, C. V. esetében pedig hivatali visszaélés bűncselekmények miatti jogerős elítélést.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2006/928 határozatot Romániának az Európai Unióhoz történő, 2007. január 1‑jére előirányzott csatlakozásával összefüggésben fogadták el, többek között a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.) 37. és 38. cikke alapján, amely okmány 2007. január 1‑jén lépett hatályba.
4 E határozat (1)–(6) és (9) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(1) Az Európai Unió jogállamiságon alapul, amely minden tagállam közös alapelve.
(2) Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés által megteremtett, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, valamint a belső piac az abba vetett kölcsönös bizalmon alapul, hogy az összes tagállam közigazgatási és bírósági határozatai és gyakorlata teljes mértékben tiszteletben tartja a jogállamiságot.
(3) Ez feltételezi, hogy minden tagállam rendelkezik pártatlan, független és hatékony, megfelelően felszerelt igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszerrel, többek között a korrupció leküzdéséhez.
(4) 2007. január 1‑jén Románia az Európai Unió tagjává válik. A[z Európai] Bizottság, miközben elismeri a Románia által a tagságra való felkészülés befejezése érdekében tett jelentős erőfeszítéseket, 2006. szeptember 26‑i jelentésében megállapította, hogy különösen az igazságszolgáltatási rendszer és a bűnüldöző szervek elszámoltathatósága és hatékonysága terén még vannak nyitott kérdések, amelyekben további haladás szükséges az elfogadott intézkedések végrehajtása és alkalmazása terén szükséges kapacitás biztosítására, hogy létrehozzák a belső piacot, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget.
(5) A csatlakozási okmány 37. cikke felhatalmazza a Bizottságot megfelelő intézkedések megtételére abban az esetben, ha Románia kötelezettségvállalásainak nemteljesítése veszélyeztetné a belső piac működését. A csatlakozási okmány 38. cikke felhatalmazza a Bizottságot megfelelő intézkedések megtételére, ha Romániában súlyos hiányosságok állnak fenn az EU‑Szerződés VI. címe és az EK‑Szerződés IV. címe alapján elfogadott törvények átültetésében, végrehajtásában vagy alkalmazásában.
(6) Az igazságszolgáltatási rendszer és a bűnüldöző szervek elszámoltathatósága és hatékonysága kapcsán fennmaradó kérdések indokolják a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozását.
[…]
(9) A jelen határozatot módosítani kell, amennyiben a Bizottság értékelése szerint szükség van az értékelési kritériumok kiigazítására. A jelen határozat hatályát veszíti, ha az összes értékelési kritérium kielégítő módon teljesült.”
5 A 2006/928 határozat 1. cikke szerint:
„Románia minden év március 31‑ig – első alkalommal 2007. március 31‑ig – jelentést tesz a Bizottságnak a mellékletben meghatározott értékelési kritériumok teljesítésében elért haladásról.
A Bizottság bármikor technikai segítséget nyújthat különböző intézkedéseken keresztül, vagy információt gyűjthet és cserélhet az értékelési kritériumok teljesítéséről. Emellett a Bizottság a fenti okokból bármikor szakértőket küldhet Romániába. A román hatóságok kötelesek megadni az ehhez szükséges támogatást.”
6 Ugyanezen határozat mellékletének szövege a következő:
„A Románia által teljesítendő, az 1. cikkben említett értékelési kritériumok:
1. A Legfelsőbb Bírói Tanács kapacitásának és elszámoltathatóságának erősítésével átláthatóbb és hatékonyabb igazságszolgáltatási folyamat biztosítása. Az új polgári és büntetőeljárási törvénykönyv hatásáról szóló jelentés készítése és hatásának ellenőrzése.
2. Az előírásnak megfelelően integritási ügynökség felállítása, melynek felelőssége a vagyonok, összeegyeztethetetlenségek és lehetséges összeférhetetlenségek ellenőrzése, valamint kötelező erejű határozatok meghozatala, melyek alapján visszatartó erejű szankciókat léptethet életbe.
3. A már elért fejlődésre építve magas szintű, korrupció gyanúját felvető ügyekben komoly, pártatlan nyomozások indítása.
4. A korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedések foganatosítása, különösen a helyi önkormányzatokban.”
A román jog
A román alkotmány
7 Az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elvét a Constituția României (román alkotmány) 15. cikkének (2) bekezdése mondja ki, amelynek értelmében „[a] törvény csak a jövőre nézve alkalmazható, kivéve az enyhébb büntető vagy szabálysértési törvényeket”.
8 A román alkotmány 147. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A hatályos törvények, rendeletek és szabályzatok alkotmányellenesnek ítélt rendelkezései a Curtea Constituțională [(alkotmánybíróság)] határozatának közzétételét követő 45 nappal hatályukat vesztik, amennyiben ezen időszak alatt – esettől függően – a parlament vagy a kormány az alkotmányellenes rendelkezéseket nem hozza összhangba az alkotmány rendelkezéseivel. Ezen időszak alatt az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezések a törvény erejénél fogva fel vannak függesztve.
[…]
(4) A Curtea Constituțională [(alkotmánybíróság)] határozatait a Monitorul Oficial al Românieiben [(Románia hivatalos lapja)] kell közzétenni. A közzététel időpontjától kezdve ezek a határozatok általánosan kötelezőek, és csak a jövőre nézve hatályosak.”
A büntető jogszabályok
9 2014. február 1‑jén hatályba lépett a 2009. július 17‑i Legea nr. 286/2009 privind Codul penal (a büntető törvénykönyvről szóló 286/2009. sz. törvény, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2009. július 24‑i 510. szám; a továbbiakban: büntető törvénykönyv).
10 A román alkotmány 15. cikkének (2) bekezdésében rögzített, az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazása elvének hatályát a büntető törvénykönyv 5. cikkének (1) bekezdése fejti ki részletesen, amely szerint:
„Amennyiben a bűncselekmény elkövetése és a jogerős ítélet meghozatala között egy vagy több büntetőtörvény is hatályba lépett, az enyhébb törvényt kell alkalmazni.”
11 A büntető törvénykönyv 154. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A büntethetőségre vonatkozó elévülési idők a következők:
a) 15 év, ha az elkövetett bűncselekményt a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés‑büntetéssel vagy 20 évet meghaladó szabadságvesztés‑büntetéssel rendeli büntetni;
b) 10 év, ha az elkövetett bűncselekményt a törvény legalább 10 év és legfeljebb 20 év szabadságvesztés‑büntetéssel rendeli büntetni;
c) 8 év, ha az elkövetett bűncselekményt a törvény legalább 5 év és legfeljebb 10 év szabadságvesztés‑büntetéssel rendeli büntetni;
d) 5 év, ha az elkövetett bűncselekményt a törvény legalább 1 év és legfeljebb 5 év szabadságvesztés‑büntetéssel rendeli büntetni;
e) 3 év, ha az elkövetett bűncselekményt a törvény legfeljebb 1 év szabadságvesztés‑büntetéssel vagy pénzbüntetéssel rendeli büntetni.”
12 A büntető törvénykönyv hatálybalépése előtt a büntethetőség elévülésének megszakítását szabályozó rendelkezés a következőket írta elő:
„A 122. cikkben meghatározott elévülési időt megszakítja az ügyben elvégzett bármely olyan eljárási cselekmény, amelyről a törvény szerint a gyanúsítottat vagy a vádlottat értesíteni kell.”
13 A 286/2009. sz. törvénnyel módosított büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„A büntethetőség elévülését az ügyben végzett bármely eljárási cselekmény megszakítja.”
14 A 155. cikk (1) bekezdését a következőképpen módosította a 2022. május 30‑i Ordonanța de urgență a Guvernului nr. 71/2022 pentru modificarea articolului 155 alineatul (1) din Legea nr. 286/2009 privind Codul penal (a büntető törvénykönyvről szóló 286/2009. sz. törvény 155. cikke (1) bekezdésének módosításáról szóló 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendelet, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2022. május 30‑i 531. szám; a továbbiakban: 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendelet):
„A büntethetőség elévülését az ügyben végzett bármely olyan eljárási cselekmény megszakítja, amelyet a törvény szerint közölni kell a gyanúsítottal vagy a vádlottal.”
15 A 2010. július 1‑jei Legea nr. 135/2010 privind Codul de procedură penală (a büntetőeljárási törvénykönyvről szóló 135/2010. sz. törvény; Monitorul Oficial al României, I. rész, 486. sz., 2010. július 15.) alapeljárásra alkalmazandó változatának „A hatályon kívül helyezés iránti rendkívüli jogorvoslat kezdeményezésének esetei” című 426. cikkének b) pontja a következőket írja elő:
„Hatályon kívül helyezés iránti rendkívüli jogorvoslat kezdeményezhető a büntetőeljárásokban hozott jogerős határozatokkal szemben a következő esetekben:
[…]
b) ha a vádlottat a büntetőeljárás megszüntetését megalapozó ok fennállására vonatkozó bizonyíték rendelkezésre állása ellenére elítélték.”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 A Tribunalul Brașov (brassói törvényszék, Románia) 2020. április 30‑i büntető ítélete, amely a Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla, Románia) 2022. február 1‑jei büntető ítéletét követően jogerőre emelkedett, C. A. A.‑t és C. V.‑t bűnösnek mondta ki a romániai közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben elkövetett bűncselekmények, C. A. A. esetében passzív hivatali vesztegetés, befolyással üzérkedés és hivatali visszaélés miatt, C. V. esetében pedig hivatali visszaélés miatt. C. A. A.‑t hét év és tíz hónap szabadságvesztésre ítélték, mellékbüntetésként pedig öt évig eltiltották bizonyos jogok gyakorlásától. C. V.‑t két év, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.
17 2022. február 1‑jén a bűnösséget megállapító ítélet alapján a Tribunalul Brașov (brassói törvényszék) elfogatóparancsot bocsátott ki a C. A. A.‑val szemben kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából.
18 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság a büntető törvénykönyv 286/2009. sz. törvényből eredő változatának 155. cikke (1) bekezdésére vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely meghatározó hatással lehet az alapeljárás kérelmezőinek helyzetére.
19 E bíróság először is megjegyzi, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) a 2018. június 25‑én közzétett, 2018. április 26‑i 297. sz. ítéletében (a továbbiakban: a Curtea Constituțională [alkotmánybíróság] 297/2018. sz. ítélete) helyt adott az e rendelkezés azon részére vonatkozó alkotmányjogi panasznak, amely a büntethetőség elévülésére vonatkozóan azt írta elő, hogy azt „bármely eljárási cselekmény” megszakítja.
20 A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) többek között rámutatott arra, hogy az említett rendelkezés nem előre látható, és sérti a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvét, tekintettel arra, hogy a „bármely eljárási cselekmény” kifejezés olyan cselekményeket is magában foglal, amelyekről nem értesítették a gyanúsítottat vagy a vádlottat, megakadályozva őt abban, hogy tudomást szerezzen arról, hogy a büntethetőség elévülési ideje újraindult.
21 Megállapította továbbá, hogy a büntető törvénykönyv 155. cikke (1) bekezdésének a 286/2009. sz. törvény hatálybalépését megelőző változata megfelel a vonatkozó alkotmányos rendelkezések által előírt előreláthatósági feltételeknek, mivel azt írta elő, hogy kizárólag az olyan cselekmény végrehajtása szakíthatja meg a büntethetőség elévülését, amelyet a törvénynek megfelelően közölni kell a gyanúsítottal vagy a vádlottat.
22 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott magyarázatokból kitűnik, hogy a nemzeti jogalkotó több éven keresztül nem tett lépéseket annak érdekében, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. ítélete nyomán a büntető törvénykönyv 155. cikke (1) bekezdése alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezését másik rendelkezéssel váltsa fel.
23 Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) a 2022. június 9‑én közzétett, 2022. május 26‑i 358. sz. ítéletében (a továbbiakban: a Curtea Constituțională [alkotmánybíróság] 358/2022. sz. ítélete) helyt adott a büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó újabb alkotmányjogi panasznak. Ebben az ítéletben a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) egyértelművé tette, hogy a 297/2018. sz. ítélete az alkotmányellenességet megállapító „egyszerű” ítélet jogi jellegével bír. A Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) – hangsúlyozva, hogy a 297/2018. sz. ítélet óta a jogalkotó nem intézkedett, valamint hogy ez utóbbi ítélet és a jogalkotó intézkedésének hiánya együttesen egy új, a büntethetőség elévülésének megszakítására alkalmazandó szabályokat illetően nem egyértelmű és kiszámíthatatlan helyzetet eredményezett, amely helyzet nem egységes bírósági gyakorlatban nyilvánult meg – kifejtette, hogy az említett 297/2018. sz. ítélet kihirdetésének időpontja és az alkalmazandó szabályt meghatározó normatív jogi aktus hatálybalépése között „a [román] tételes jog egyetlen olyan esetet sem [ismert], amely lehetővé tette volna a büntethetőség elévülésének megszakítását”.
24 Negyedszer, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy 2022. május 30‑án, vagyis a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 358/2022. sz. ítéletének meghozatalát követően, de annak közzététele előtt a román kormány mint felhatalmazott jogalkotó elfogadta az ugyanezen a napon hatályba lépett 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendeletet, amellyel a büntető törvénykönyv 155. cikkének (1) bekezdését akként módosította, hogy a büntethetőség elévülését bármely olyan eljárási cselekmény megszakítja, amelyről a gyanúsítottat vagy vádlottat értesíteni kell.
25 Ötödször, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 2022. október 25‑i, 2022. november 28-án közzétett 67/2022. sz. ítéletében kifejtette, hogy a román jogban a büntethetőség elévülésének megszakítására vonatkozó szabályok a büntető anyagi jog hatálya alá tartoznak, következésképpen vonatkozik rájuk a büntetőtörvény visszaható hatályának tilalma, az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazása elvének sérelme nélkül, amelyet többek között a román alkotmány 15. cikkének (2) bekezdése biztosít.
26 Következésképpen az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) kimondta, hogy a jogerős elítélés főszabály szerint a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítéletének – mint enyhébb büntetőtörvénynek (lex mitior) – joghatásaira alapított, hatályon kívül helyezés iránti rendkívüli jogorvoslat tárgyát képezheti. Ez a lehetőség azonban kizárt, ha a fellebbviteli bíróság a jogerős elítéléshez vezető eljárás során már megvizsgálta a büntethetőség elévülésének kérdését.
27 C. A. A. és C. V. rendkívüli jogorvoslati kérelmet nyújtottak a Curtea de Apel Brașovhoz (brassói ítélőtábla), a kérdést előterjesztő bírósághoz, a büntetőeljárási törvénykönyvről szóló 135/2010. sz. törvény alapeljárásra alkalmazandó változatának 426. cikkének b) pontja alapján a jelen végzés 16. pontjában említett, 2020. április 30‑i büntetőítélet hatályon kívül helyezése iránt, azzal az indokolással, hogy annak ellenére ítélték el őket, hogy fennállt a büntetőeljárás megszüntetésének oka, nevezetesen lejárt a büntethetőségük elévülési határideje. A hatályon kívül helyezés iránti rendkívüli jogorvoslat benyújtásának időpontjában, 2022. június 21‑én C. A. A.‑t fogvatartásban volt.
28 A jogorvoslati kérelmük alátámasztása érdekében e kérelmezők az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elve alapján a büntethetőségnek a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítélete nyomán bekövetkezett elévülésére hivatkoznak.
29 Az említett kérelmezők lényegében arra hivatkoznak, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. ítélete közzétételének időpontja, azaz 2018. június 25. és a 358/2022. sz. ítélete közzétételének időpontja, azaz 2022. június 9. között a román jog nem rendelkezett egyetlen, a büntethetőség elévülését megszakító okról sem.
30 Márpedig az a tény, hogy az ezen időpontok közötti időszakban az anyagi jog nem rendelkezett egyetlen, a büntethetőség elévülését megszakító okról sem, önmagában olyan enyhébb büntetőtörvénynek minősül, amely a – többek között a román alkotmányban biztosított – enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazása elvének megfelelően alkalmazandó rájuk.
31 Ezen értelmezés elfogadása esetén a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az alapeljárás kérelmezőinek elítéléséhez vezető bűncselekmények elkövetésének időpontjára tekintettel az e bűncselekményekre vonatkozó elévülési idő a kérelmezőket elmarasztaló határozat jogerőre emelkedése előtt lejárt, aminek következtében a büntetőeljárás megszűnt, és a kérelmezőket nem lehetett volna elítélni.
32 A kérdést előterjesztő bíróság ennek fényében vizsgálja, hogy az alapeljárás kérelmezői általi értelmezés összeegyeztethető‑e az uniós joggal. A bíróság először is megjegyzi, hogy ez az értelmezés azt eredményezné, hogy a kérelmezők mentesülnének a korrupciós bűncselekmények miatti büntetőjogi felelősség alól, holott a 2006/928 határozat az ilyen bűncselekmények elleni hatékony és visszatartó hatású küzdelemre kötelezi Romániát.
33 Hangsúlyozza továbbá, hogy az alapeljárás tárgya egyrészt a szoros értelemben vett korrupciós bűncselekményekre, nevezetesen a közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben elkövetett passzív hivatali vesztegetés és a befolyással üzérkedés bűncselekményekre, másrészt a korrupciós bűncselekményekhez hasonló bűncselekményekre, nevezetesen a hivatali visszaéléssel kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozik, amelyeket szintén közbeszerzési szerződések kapcsán követtek el köztisztviselők, akik közül az egyik különösen fontos tisztséget töltött be egy területi közigazgatási egységnél.
34 A kérdést előterjesztő bíróság ezután kifejti, hogy az alapeljárás kérelmezői által adott értelmezést, amelynek eredményeként mentesülnének a büntetőjogi felelősség alól, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése és a PIF‑egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése alapján is meg kell vizsgálni. E rendelkezések, amelyek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkoznak, a jelen esetben azért alkalmazhatók, mert az alapeljárásban szóban forgó bűncselekményeket közpénzekből finanszírozott és hozzáadottérték‑adó (héa) alkalmazásával járó közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben követték el.
35 E bíróság e tekintetben hozzáteszi, hogy az uniós költségvetést többek között a tagállamok által befizetett összegekből finanszírozzák, amelyek a bruttó nemzeti jövedelem meghatározott százalékának felelnek meg. A nemzeti költségvetést hátrányosan érintő cselekmények tehát hatással vannak a tagállam uniós költségvetéshez való hozzájárulásának összegére, és így közvetve az Unió pénzügyi érdekeit is érintik.
36 A nemzeti bíróság végül arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a Charta 49. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata és 53. cikke alapján is meg kell vizsgálni, mivel a Bíróság válaszától függően a nemzeti bíróságnak lehet, hogy az enyhébb büntetőtörvény elvét kell alkalmaznia, valamint meg kell vizsgálnia, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) ítéleteinek tulajdonított hatásokból eredő nemzeti védelmi szintek összhangban vannak‑e az uniós jog elsőbbségével.
37 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. és 358/2022. sz., a büntethetőség elévüléséről szóló ítéleteinek hatásai különösen sok ügyben eredményezték egyrészt a büntetőeljárások megszüntetését, jelentős hátrányt okozva, másrészt – a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. számú határozatának közzétételétől, 2018. június 25‑től a 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésének időpontjáig, 2022. május 30‑ig tartó időszakban – a jogerősen elbírált ügyek újbóli megnyitását, aláásva a teljes igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságát, amely így elesett a korrupció elleni küzdelem egyik alapvető fontosságú eszközétől.
38 Egyébiránt a Bizottság a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2022. november 22‑i jelentésében (COM(2022) 664 final) aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ezek az ítéletek jelentős hatást gyakorolnak a folyamatban lévő büntetőügyekre, különösen a korrupciós ügyekre.
39 Ezen okokból a Curtea de Apel Brașov (brassói ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ] 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdését, a [PIF‑egyezmény] 2. cikkének (1) bekezdését és a [2006/928] határozatot, hogy azokkal ellentétes a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság, Románia) elévülési idő megszakadása esetei fennállásának hiányát visszamenőlegesen megállapító határozatának alkalmazása a nemzeti bíróságok, köztük az [Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) által széles körben alkalmazott és állandó ítélkezési gyakorlat esetén, amennyiben e határozat alkalmazása a jogerősen elbírált büntetőügyek jelentős számának újbóli megnyitása és a büntetőeljárást megszüntető határozatnak az elévülés megállapítása következtében, rendkívüli jogorvoslat révén történő meghozatala miatt a büntetlenség rendszerszintű kockázatát hordozná magában?
2) Ellentétes‑e az [uniós] jog elsőbbségének elvével, a [2006/928] bizottsági határozatra tekintettel, és a[Charta] 49. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatával (az enyhébb büntető jogszabály visszaható hatályának elve) a büntetőjogi felelősség elévülésének rendkívüli jogorvoslat révén a büntetés végrehajtásának szakaszában történő felülvizsgálata, amennyiben a szóban forgó jogorvoslat iránti kérelmet a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletek jogerőre emelkedését követően meghozott, a nemzeti bíróságok általános és állandó ítélkezési gyakorlatának ellentmondó határozata következtében terjesztik elő, és ily módon sérül‑e a büntetés hatékonysága és visszatartó ereje, valamint a jogviszonyok biztonsága és stabilitása?
3) Lehetővé teszi‑e az [uniós] jog elsőbbségének elve, a[Charta] 53. cikkére tekintettel, az alkotmánybíróság határozatainak tulajdonított joghatásokból eredő, a tagállam nemzeti joga által biztosított, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti védelmi szintek alkalmazását, amennyiben az sérti az uniós jognak a tagállam területén történő hatékony alkalmazását?”
A Bíróság előtti eljárás
40 A Bíróság elnöke 2023. március 30‑i határozatával a jelen ügyben az eljárást a Lin ügyben (C‑107/23 PPU) hozandó ítélet kihirdetéséig felfüggesztette.
41 A Bíróság Lin ügyben (C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606) 2023. július 24‑én hozott ítéletét követően a Bíróság elnöke még aznap elrendelte az eljárás folytatását.
42 A kérdést előterjesztő bíróság, amellyel a Hivatal közölte ezt az ítéletet, közölte a Bírósággal, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét fenn kívánja tartani.
43 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság kérte, hogy a Bíróság a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálja el.
44 Tekintettel az eljárási szabályzat 99. cikke szerinti, indokolással ellátott végzés meghozataláról szóló határozatra, a kérelemről már nem szükséges határozni.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
45 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapeljárásban eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utalásnak az ítélete meghozatala tekintetében fennálló szükségességét, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdéseinek relevanciáját. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2023. március 21‑i Mercedes‑Benz Group [A hatástalanító berendezéssel ellátott járművek gyártóinak felelőssége] ítélet, C‑100/21, EU:C:2023:229, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálását, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan nincs összefüggésben az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2023. március 21‑i Mercedes‑Benz Group [A hatástalanító berendezéssel ellátott járművek gyártóinak felelőssége] ítélet, C‑100/21, EU:C:2023:229, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdés többek között az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésének és a PIF‑egyezmény 2. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, amelyek célja az Unió pénzügyi érdekeinek védelme.
48 Meg kell állapítani, hogy az alapeljárás – amint az a jelen végzés 16. pontjából kitűnik – Romániában a közbeszerzési eljárásokkal összefüggésben elkövetett passzív hivatali vesztegetés, befolyással üzérkedés és hivatali visszaélés bűncselekményekre vonatkozik.
49 Márpedig a 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítéletben (C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034) szóban forgó egyes korrupciós bűncselekményekkel ellentétben – amelyeket részben európai forrásokból finanszírozott közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárásokkal összefüggésben követtek el – a Bíróság előtt lévő ügyiratban semmi nem utal arra, hogy az alapeljárás tárgyát képező bűncselekmények az Unió pénzügyi érdekeit érintették volna.
50 Így különösen az a tény, hogy az érintett közbeszerzési eljárások keretében héát alkalmaztak, nem elegendő annak megállapításához, hogy az ügyek az Unió pénzügyi érdekeit érintették volna. Hasonlóképpen nem elegendő az a nemzeti bíróság által hivatkozott tény, hogy az elkövetett bűncselekmények hátrányosan érinthették a nemzeti költségvetést, ami hatással lehetett Románia uniós költségvetéshez való hozzájárulásának összegére.
51 A fentiekből következik, hogy az első kérdés, amennyiben az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésének és a PIF‑egyezmény 2. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával. E tekintetben tehát e kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
52 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból.
53 Emlékeztetni kell arra is, hogy az EUMSZ 267. cikkel létrehozott igazságügyi együttműködés a Bíróság és a nemzeti bíróságok feladatainak világos szétválasztásán alapul. Egyrészt a Bíróság nem jogosult az uniós jog szabályait egy adott ügyre alkalmazni, hanem csak a Szerződések és az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által elfogadott jogi aktusok értelmezéséről határozhat (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑i Asociația „Forumul Judecătorilor din România” és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 201. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másrészt az az Európai Unió Bíróságának a nemzeti bíróságok figyelmébe ajánlott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásai (HL 2019. C 380., 1. o.) 11. pontjának megfelelően az előttük folyamatban lévő jogvitákban a nemzeti bíróságok feladata, hogy a Bíróság által nyújtott értelmezési szempontokból konkrét következtetéseket vonjanak le (lásd ebben az értelemben: 2018. október 25‑i Roche Lietuva ítélet, C‑413/17, EU:C:2018:865, 43. pont).
54 A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság által kifejezett kétségek ellenére a Bíróság úgy véli, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése egyértelműen levezethető a 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítéletből (C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034) és a 2023. július 24‑i Lin ítéletből (C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606). A jelen ügyben tehát az eljárási szabályzat 99. cikkét kell alkalmazni.
55 Amint az a jelen végzés 53. pontjából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatából eredő értelmezési szempontokból az alapeljárásban konkrét következtetéseket vonjon le.
56 A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett, együttesen vizsgálandó kérdések, amennyiben elfogadhatók, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, a Charta 49. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának és 53. cikkének, valamint a 2006/928 határozatnak az értelmezésére vonatkoznak.
57 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából azonban kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az ezen kérdések alapjául szolgáló kétségei lényegében egyrészt a korrupció elleni hatékony küzdelmet előíró uniós jogi rendelkezések, másrészt a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvéből eredő garanciák értelmezésére vonatkoznak.
58 E körülmények között az említett kérdéseket csak a 2006/928 határozatra, valamint a Charta 49. cikkének (1) bekezdésére és 53. cikkére tekintettel kell megvizsgálni.
59 Ebből következik, hogy e kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az uniós jog előző pontban említett rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely tagállam bíróságai kötelesek mellőzni egyrészt e tagállam alkotmánybírósága azon ítéleteinek alkalmazását, amelyek a bűncselekmények és büntetések törvényessége elvének – a büntetőtörvény előreláthatóságára és pontosságára vonatkozó követelményeit illető – megsértése miatt érvénytelenné nyilvánítják a büntethetőség elévülését megszakító okokat szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezést, másrészt pedig az említett tagállam legfelsőbb bírósága azon ítéletének alkalmazását, amelyből kitűnik, hogy az ezen alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatból következő, e megszakítási okokra vonatkozó szabályok a jogerős büntetőítéletek megtámadása céljából, enyhébb büntetőtörvényként (lex mitior) visszaható hatállyal alkalmazhatók, figyelembe véve, hogy ezen ítéletek következményeként jelentős számú büntetőügyet – köztük a korrupciós bűncselekményekre vonatkozó ügyeket is – a büntethetőség elévülése miatt meg kell szüntetni.
A korrupció elleni hatékony küzdelemre vonatkozó, Romániát terhelő kötelezettség megsértéséről
60 A Bíróságnak már volt alkalma annak megállapítására, hogy a 2006/928 határozat – amíg azt hatályon kívül nem helyezik – teljes egészében kötelező Romániára nézve, és hogy a határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok célja annak biztosítása, hogy e tagállam tiszteletben tartja a jogállamiság EUSZ 2. cikkben kimondott értékét, és ezen értékelési kritériumok kötelező erejűek az említett tagállamra nézve abban az értelemben, hogy ezen utóbbi köteles megtenni az e kritériumok teljesítéséhez szükséges megfelelő intézkedéseket, a lojális együttműködésnek az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott elve alapján megfelelően figyelembe véve a Bizottság által az említett határozat alapján készített jelentéseket, és különösen az említett jelentésekben megfogalmazott ajánlásokat (2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 175. pont).
61 A 2006/928 határozat mellékletében szereplő értékelési kritériumok között szerepel „a már elért fejlődésre építve magas szintű, korrupció gyanúját felvető ügyekben komoly, pártatlan nyomozások indítása” (harmadik értékelési kritérium), valamint „a korrupció megelőzésére és megfékezésére irányuló további intézkedések foganatosítása, különösen a helyi önkormányzatokban” (negyedik értékelési kritérium).
62 Ezen értékelési kritériumokból, amelyek Romániára nézve kötelező jellegűek, az következik, hogy a 2006/928 határozat Romániát arra kötelezi, hogy hatékonyan küzdjön általában véve a korrupció, és különösen a magas szinten elkövetett korrupció ellen, elsősorban a helyi közigazgatásban. E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy C. A. A. fontos vezető tisztséget töltött be egy romániai helyi közigazgatási szervnél.
63 E határozat azon rendelkezéseinek való megfelelés érdekében, amelyek megkövetelik az előző pontban említett korrupció megelőzését és leküzdését, Románia köteles hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat előírni (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 190. és 191. pont).
64 Románia feladata továbbá annak biztosítása, hogy büntetőjogi és büntetőeljárási szabályai lehetővé tegyék a korrupciós bűncselekmények hatékony visszaszorítását. Így, bár az e bűncselekmények elleni küzdelem érdekében előírt szankciók és büntetőeljárások e tagállam hatáskörébe tartoznak, e hatáskört nemcsak az arányosság és az egyenértékűség elve korlátozza, hanem a tényleges érvényesülés elve is, amely megköveteli, hogy az említett szankciók hatékonyak és visszatartó erejűek legyenek. A tényleges érvényesülés e követelménye szükségképpen kiterjed mind a korrupciós bűncselekmények miatt indított eljárásokra és alkalmazott szankciókra, mind pedig a kiszabott büntetések végrehajtására, mivel a szankciók tényleges végrehajtásuk hiányában nem lehetnek hatékonyak és visszatartó erejűek (2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 192. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
65 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott, a jelen végzés 18–26. pontjában összefoglalt magyarázatokból kitűnik, hogy egyrészt a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítélete alapján a 2018. június 25‑től, e 297/2018. sz. ítélet kihirdetésének időpontjától 2022. május 30‑ig, a 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésének időpontjáig tartó időszakban a román jog nem írt elő egyetlen olyan esetet sem, amely lehetővé tette volna a büntethetőség elévülésének megszakítását, másrészt pedig hogy az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 67/2022. sz. ítélete szerint az ezen alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatból eredő szabályra mint enyhébb büntetőtörvényre (lex mitior) lehet hivatkozni, akár a jogerős büntetőítéletek megtámadása érdekében is.
66 Az említett ítélkezési gyakorlathoz esetlegesen kapcsolódó konkrét hatásokat illetően a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az alapeljárás keretében a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítéletéből eredő azon szabálynak mint enyhébb büntetőtörvénynek (lex mitior) az alkalmazása, amely szerint az előző pontban említett időszakban a román jog nem írt elő a büntethetőség elévülését megszakító okot, azzal a következménnyel járna, hogy az alapeljárásban szóban forgó bűncselekmények büntethetőségére előírt tízéves elévülési idő az alapeljárás kérelmezőivel szemben hozott büntetőítélet jogerőre emelkedése előtt lejárt volna, ami a büntetőeljárás megszüntetését vonná maga után, és lehetetlenné tenné a felperesek elmarasztalását.
67 A kérdést előterjesztő bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítélete „különösen sok ügyet” érinthet, ideértve a jogerős büntetőítéletekkel belezárt ügyeket is, amelyeket az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló rendkívüli jogorvoslati kérelmek révén megtámadhatnának.
68 Ezenkívül a Bizottság által a jelen végzés 38. pontjában említett, a 2006/928 határozat 2. cikkének végrehajtása céljából készített jelentésben bemutatott adatok megerősítik azon kockázat fennállását, hogy számos korrupciós esetet már nem lehet szankcionálni az ahhoz kapcsolódó büntethetőség elévülése miatt. A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott e jelentésből ugyanis kitűnik, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. és 358/2022. sz. ítélete „jelentős számú ügyben a büntetőeljárás befejezéséhez és a büntetőjogi felelősség megszűnéséhez vezet[het]”, és hogy „a büntetőeljárások ilyen nagyszámú korrupciós ügyben történő megszüntetése jelentős hatással lehet a magas szinten elkövetett korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítésekre”.
69 A fentiekből arra lehet következtetni, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítéletének, valamint az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 67/2022. sz. ítéletének alkalmazásából eredő jogi helyzet a korrupciós bűncselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatával jár, különösen azokban az ügyekben, amelyek összetettsége a bűnüldöző hatóságok részéről hosszabb nyomozást igényel (lásd ebben az értelemben a 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 91. pont).
70 Márpedig a büntetlenség ilyen rendszerszintű kockázata összeegyeztethetetlen a 2006/928 határozatnak a jelen végzés 59–61. pontjában felidézett követelményeivel.
71 E tekintetben elsősorban a nemzeti jogalkotó feladata, hogy meghozza az e követelmények teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, elfogadva a szükséges rendelkezéseket vagy módosítva a meglévő rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy a korrupciós bűncselekmények üldözésére és szankcionálására alkalmazandó rendszer, beleértve a büntethetőség elévülésére vonatkozó szabályokat is, megfeleljen a 2006/928 határozat követelményeinek. E szabályozást úgy kell kialakítani, hogy – benne rejlő okokból – ne jelentsen rendszerszintű kockázatot arra vonatkozóan, hogy az ilyen bűncselekményt megvalósító cselekmények büntetlenül maradnak, ugyanakkor biztosítsa a büntetőeljárás alá vont személyek alapvető jogainak védelmét (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 93. pont).
72 Márpedig az olyan jogi helyzet, amelyben a büntethetőség elévülésnek megszakítására vonatkozó tagállami szabályozást e tagállam alkotmánybírósága érvénytelennek nyilvánította, és ennélfogva hatályon kívül helyezte, anélkül hogy a nemzeti jogalkotó ezt a helyzetet közel négy éven keresztül orvosolta volna, összeegyeztethetetlen a jelen végzés 59–61. pontjában felidézett, annak biztosítására irányuló kötelezettséggel, hogy a belföldön elkövetett korrupciós bűncselekmények hatékony és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek büntethetők. Az ilyen helyzet ugyanis, amely valamennyi büntetőeljárásra alkalmazandó, olyan általános hatályú rendelkezést érint, amelynek az alkotmányellenesnek nyilvánítását követő felváltásának elmaradását sem a vádhatóságok, sem a büntetőbíróságok nem láthatták előre, azzal a kockázattal jár, hogy számos korrupciós esetet nem lehet e határidő lejárta miatt szankcionálni, különösen azokban az ügyekben, amelyekben a büntetőeljárások összetettsége hosszabb nyomozást igényel a bűnüldöző hatóságok részéről (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 94. pont).
A nemzeti bíróságok kötelezettségeiről
73 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jog elsőbbségének elve megköveteli, hogy amennyiben a nemzeti jogszabályoknak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezése nem lehetséges, az uniós jogi rendelkezéseket hatáskörének keretei között alkalmazni hivatott nemzeti bíróság az előtte folyamatban lévő jogvitában köteles biztosítani e jog követelményeinek teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – mellőzve az uniós jog közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével ellentétes bármely, akár utólag keletkezett nemzeti szabályozás vagy gyakorlat alkalmazását, anélkül hogy előzetesen kérelmeznie kellene vagy meg kellene várnia e nemzeti szabályozás vagy gyakorlat jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítését (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 95. pont).
74 A jelen esetben a 2006/928 határozat mellékletében foglalt értékelési kritériumokat egyértelműen és pontosan határozták meg, feltétel pedig nem kapcsolódik hozzájuk, így azok közvetlen hatállyal bírnak (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 253. pont).
75 Ennélfogva, főszabály szerint a nemzeti bíróságok feladata, hogy biztosítsák az említett határozatból eredő kötelezettségek teljes érvényesülését, valamint hogy mellőzzék azon belső jogi rendelkezések alkalmazását, amelyek a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokban megakadályozzák az ilyen bűncselekményekkel szembeni küzdelem érdekében hatékony és visszatartó erejű szankciók kiszabását (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 194. pont).
76 Úgy tűnik tehát, hogy főszabály szerint a 2006/928 határozatnak megfelelően a nemzeti bíróságok kötelesek mellőzni a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítéletének alkalmazását, amelyekből az következik, hogy a 2018. június 25., a 297/2018. sz. ítélet közzétételének időpontja és 2022. május 30., a 71/2022. sz. sürgősségi kormányrendelet hatálybalépésének időpontja közötti időszakban a román jog nem írt elő egyetlen, a büntethetőség elévülését megszakító okot sem, mivel ezek az ítéletek azzal a hatással járnak, hogy a korrupció számos esetében a büntethetőség elévülését eredményezik, és ennélfogva – amint az a jelen végzés 66. pontjában megállapításra került – az ilyen bűncselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatát idézik elő (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 98. pont).
77 Hasonlóképpen, a nemzeti bíróságok e rendelkezéseknek megfelelően főszabály szerint kötelesek mellőzni az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 67/2022. sz. ítéletének alkalmazását, mivel ez az ítélet a korrupció eseteiben lehetővé teszi a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítéletének mint enyhébb büntetőtörvénynek (lex mitior) a joghatásai alapján a büntethetőség elévülésére való hivatkozást, és ennélfogva növeli az ilyen bűncselekmények büntetlenségének rendszerszintű kockázatát (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 99. pont).
78 Ugyanakkor azt is meg kell vizsgálni, hogy az ilyen ítéletek alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló helyzetben ellentétes‑e az alapvető jogok védelmével (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 100. pont).
79 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások a Romániát a 2006/928 határozat, és így az uniós jog alapján terhelő, a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kötelezettségek végrehajtásának minősülnek. Az alapeljárásban érintett személyek számára a Charta által biztosított alapvető jogokat tehát tiszteletben kell tartani (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i Euro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 204. pont).
80 Márpedig meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bíróság a 2023. július 24‑i Lin ítélet (C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606) 109. pontjában kimondta – a nemzeti bíróságok azon kötelezettsége, hogy mellőzzék a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. és 358/2022. sz. ítéletének, valamint az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 67/2022. sz. ítéletének alkalmazását, nem sértheti sem a bűncselekmények és büntetések előreláthatóságának, pontosságának és visszaható hatálya tilalmának elvét, sem pedig az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elvét, amelyeket a Charta 49. cikkének (1) bekezdése garantál.
81 Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben – valamely tagállami bíróságnak olyan nemzeti rendelkezés vagy intézkedés alapvető jogokkal való összeegyeztethetőségét kell vizsgálnia, amely – olyan helyzetben, amelyben a tagállamok eljárását nem teljes egészében az uniós jog határozza meg – a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jogot hajtja végre, a nemzeti hatóságok és bíróságok jogosultak az alapvető jogok védelmével kapcsolatos nemzeti szinteket alkalmazni, feltéve hogy e követelmények alkalmazása nem veszélyezteti a Charta által biztosított védelem szintjét, ahogyan azt a Bíróság értelmezte, valamint az uniós jog elsőbbségét, egységességét és tényleges érvényesülését (2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 110. pont).
82 A 2023. július 24‑i Lin ítélet (C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606) 111. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. és 358/2022. sz. ítéletében, valamint az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) 67/2022. sz. ítéletében elfogadott megoldások a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvén, valamint enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elvén alapulnak, amelyeket a román alkotmány garantál, és ezeket az elveket az alapvető jogok védelme nemzeti szintjének kell tekinteni.
83 A 2023. július 24‑i Lin ítélet (C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606) 118. pontjából lényegében az következik, hogy a román bíróságok a 2006/928 határozat alapján nem kötelesek mellőzni az előző pontban hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlat alkalmazását, még akkor sem, ha ez a korrupciós bűncselekmények büntetlenül maradásának rendszerszintű kockázatával jár, mivel ezek a nemzeti ítéletek a büntetőtörvény – ideértve a büntethetőség elévülésére vonatkozó szabályokat is – előreláthatóságára és pontosságára vonatkozó követelmény vonatkozásában a bűncselekmények és büntetések törvényességének a nemzeti jogban védett elvén alapulnak.
84 Ezzel szemben, figyelembe véve az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elvére vonatkozó nemzeti védelmi szint és a 2006/928 határozat rendelkezései közötti egyensúly megteremtésének szükségességét, azt, hogy az említett védelmi szintet a nemzeti bíróság a büntethetőség elévülésének a 2018. június 25., vagyis a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. határozata közzétételének időpontja előtt foganatosított eljárási cselekmények általi megszakításának megkérdőjelezésére alkalmazza, úgy kell tekinteni, mint amely – a jelen végzés 76. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében – veszélyeztetheti az uniós jog elsőbbségét, egységességét és tényleges érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 123. pont).
85 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a nemzeti bíróságok a korrupciós bűncselekmények büntetőjogi szankcionálását célzó bírósági eljárások keretében nem alkalmazhatják az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elvére vonatkozó, a jelen végzés 62. pontjában említett nemzeti védelmi szintet annak érdekében, hogy megkérdőjelezzék a büntethetőség elévülésének a 2018. június 25., vagyis a Curtea Constituțională (alkotmánybíróság) 297/2018. sz. ítélete közzétételének időpontja előtt végzett eljárási cselekményekkel történő megszakítását (lásd ebben az értelemben: 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 124. pont).
86 E körülmények között az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2006/928 határozatot úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam bíróságai nem kötelesek mellőzni e tagállam alkotmánybírósága azon ítéleteinek alkalmazását, amelyek a bűncselekmények és büntetések törvényessége elvének – a büntetőtörvény előreláthatóságára és pontosságára vonatkozó követelményeit illető – megsértése miatt érvénytelenné nyilvánítják a büntethetőség elévülését megszakító okokat szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezést, még akkor sem, ha ezen ítéletek következményeként jelentős számú büntetőügyet – ideértve a korrupciós bűncselekménnyel kapcsolatos ügyeket is – a büntethetőség elévülése miatt meg kell szüntetni. Ezzel szemben ezt a határozatot úgy kell értelmezni, hogy e tagállam bíróságai kötelesek mellőzni az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elvére vonatkozó olyan nemzeti védelmi szint alkalmazását, amely lehetővé teszi, hogy ilyen ügyekben a büntethetőség elévülésének az érvénytelenség ezen megállapítását megelőzően végzett eljárási cselekményekkel történő megszakítását – akár a jogerős ítéletekkel szembeni jogorvoslatok keretében is – megkérdőjelezzék.
A költségekről
87 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
A Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. december 13‑i 2006/928/EK bizottsági határozatot
a következőképpen kell értelmezni:
valamely tagállam bíróságai nem kötelesek mellőzni e tagállam alkotmánybírósága azon ítéleteinek alkalmazását, amelyek a bűncselekmények és büntetések törvényessége elvének – a büntetőtörvény előreláthatóságára és pontosságára vonatkozó követelményeit illető – megsértése miatt érvénytelenné nyilvánítják a büntethetőség elévülését megszakító okokat szabályozó nemzeti jogszabályi rendelkezést, még akkor sem, ha ezen ítéletek következményeként jelentős számú büntetőügyet – ideértve a korrupciós bűncselekménnyel kapcsolatos ügyeket is – a büntethetőség elévülése miatt meg kell szüntetni.
Ezzel szemben ezt a határozatot a következőképpen kell értelmezni:
e tagállam bíróságai kötelesek mellőzni az enyhébb büntetőtörvény (lex mitior) visszaható hatályú alkalmazásának elvére vonatkozó olyan nemzeti védelmi szint alkalmazását, amely lehetővé teszi, hogy ilyen ügyekben a büntethetőség elévülésének az érvénytelenség ezen megállapítását megelőzően végzett eljárási cselekményekkel történő megszakítását – akár a jogerős ítéletekkel szembeni jogorvoslatok keretében is – megkérdőjelezzék.
Aláírások