A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2017. december 14.(*)

„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – BET 365 európai uniós szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség – Bizonyítás – A védjegy többcélú használata – A 207/2009/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 59. cikkének (2) bekezdése)”

A T‑304/16. sz. ügyben,

a bet365 Group Ltd (székhelye: Stoke‑on‑Trent [Egyesült Királyság], képviselik: S. Malynicz QC, R. Black és J. Bickle solicitors)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: S. Hanne, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

Robert Hansen (lakóhelye: München [Németország], képviseli: M. Pütz‑Poulalion ügyvéd),

az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az R. Hansen és a bet365 Group közötti törlési eljárással kapcsolatban 2016. március 21‑én hozott határozata (R 3243/2014‑5. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise (előadó) és R. da Silva Passos bírák,

hivatalvezető: I. Dragan tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. június 15‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2016. augusztus 12‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2016. szeptember 7‑én benyújtott válaszbeadványára,

a 2017. május 17‑i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2007. május 23‑án a felperes, a bet365 Group Ltd, a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.], amelyet később felváltott az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy a BET 365 szómegjelölés volt.

3        A bejelentés az EUIPO előtti eljárás során tett árujegyzék‑korlátozást követően a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 9., 28., 35., 36., 38., 41. és 42. osztályba tartozó, az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak megfelelő árukra és szolgáltatásokra vonatkozott:

–        9. osztály: „Számítógépes szoftver; számítógépes szoftverek fogadási, játék‑ és szerencsejáték‑szolgáltatásokhoz és adatbázis‑kezeléshez; elektronikus publikációk; számítógépes játékok; elektronikus interaktív számítógépjátékok; fogadási és játékszolgáltatások felhasználói közötti terjesztésre szánt, és általuk használatos számítógépes szoftverek és számítógépes programok; az internetről letöltött számítógépes játékprogramok [szoftverek]; számítógépes játékszoftverek; játékokhoz használható számítógépes programok; az Internetről letöltött számítógépes szoftver; kompaktlemezek és DVD‑k; televíziós vevőkkel való használatra adaptált játékkészülékek; Számítógépes szoftverek adatok, köztük audió és videó adatok letöltéséhez, adásához, fogadásához, szerkesztéséhez, kivonatolásához, kódolásához, dekódolásához, lejátszásához, tárolásához és rendszerezéséhez”;

–        28. osztály: „Játékok és játékszerek; játékkészülékek (nem televíziós vevőkkel való használatra adaptáltak); játék (mérkőzés) szolgáltatás”;

–        35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák; On‑line adatfeldolgozási szolgáltatások”;

–        36. osztály: „Pénzügyi szolgáltatások; pénzügyi szolgáltatások szerencsejátékkal, sportfogadással, fogadással, totóval, lottóval és lóversenyfogadással kapcsolatban; szerencsejátékkal, sportfogadással, fogadással, totóval, lottóval és lóversenyfogadással kapcsolatos pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó tájékoztatás; információk, tanácsadás és segítségnyújtás a fent említett szolgáltatásokkal kapcsolatban”;

–        38. osztály: „Hozzáférés lehetővé tétele többfelhasználós hálózati rendszerekhez, ami lehetővé teszi játékkal és fogadással kapcsolatos információk és szolgáltatások elérését az interneten, más globális hálózatokon vagy telefonon keresztül (beleértve a mobiltelefonokat is); telekommunikációs szolgáltatások; közvetítés (rádió‑ és/vagy televízióprogram ~); adatfolyamos (streaming) szolgáltatások; élő televízió‑ és rádióműsor adatfolyamos továbbítása; on‑line videó szolgáltatások, kulturális, szórakoztató és sportrendezvények élő adatfolyamos közvetítésének felkínálása; internetes csevegőszobák szolgáltatásainak nyújtása; on‑line fórumok rendelkezésre bocsátása; átviteli és kommunikációs szolgáltatások; hangok és/vagy képek átadása; üzenetek és képek továbbítása számítógépek segítségével; elektronikus levelezési szolgáltatások; az internettel kapcsolatos, vagy telefonon keresztüli telekommunikációs szolgáltatások, beleértve a mobiltelefonokat is; információ telekommunikációja (beleértve web‑oldalak); telekommunikációs kapcsolat létrehozása számítógépes adatbázisokhoz és webhelyekhez az interneten vagy telefonon keresztül, beleértve a mobiltelefonokat is; információszolgáltatás távközlési ügyekben; a telekommunikációval kapcsolatos tényszerű információs szolgáltatások”;

–        41. osztály: „Fogadási, játék‑ és szerencsejáték‑szolgáltatások nyújtása fizikai és elektronikus helyeken és telefonközpontokon keresztül; fogadási, lottó‑ és bukmékeri szolgáltatások; hitelkártyás fogadási, szerencsejáték, játék, nyereményjáték és bukmékeri szolgáltatások; sorsjátékok szervezése és lebonyolítása; elektronikus fogadási, játék‑, szerencsejáték‑ és lottószolgáltatások, amelyeket az interneten, vagy a számítógépes világhálózaton, vagy on‑line módon számítógépes hálózati adatbázisból, vagy telefonon, beleértve a mobiltelefonokat is, vagy televíziós csatornán nyújtanak; interaktív póker‑, bingó és ügyességi játékok, ideértve az egy vagy több játékossal játszott játékformákat; póker‑ és bingóversenyek, ‑bajnokságok, játékok és szerencsejátékok bemutatása és előállítása; szórakoztatási, sport és kulturális tevékenységek; versenyek rendezése és tartása; telekommunikációs összeköttetésen keresztül nyújtott távoli játékszolgáltatások; on‑line módon számítógépes adatbázisból vagy az interneten keresztül nyújtott játékinformációk; szerencsejáték szolgáltatások szórakoztatási célokra; az Internet révén használható elektronikus játék szolgáltatások; játékok rendezése; játék szolgáltatások online nyújtva; számítógépesített bingó és ügyességi játékok működtetésének szolgáltatásai; on‑line módon számítógépes adatbázisból vagy az internetről nyújtott információk játékokkal kapcsolatban; az összes fent említett szolgáltatással kapcsolatos tájékoztató és tanácsadó szolgáltatás; a sporttal kapcsolatos tényszerű információs szolgáltatások”;

–        42. osztály: „Számítógépes tanácsadási, konzultációs és tervezési szolgáltatások, számítógépes szoftverek lízingje, bérbeadása és kölcsönzése, számítógép‑programozás”.

4        Az elbíráló tájékoztatta a felperest, hogy előreláthatólag el fogja utasítani a bejelentést, mivel a bejelentett védjegy az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében az angolul beszélő átlagos fogyasztó számára leíró jellegű, hiszen a „bet” elem a fogadásra utal, a „365” elem pedig az év napjainak számára, ami azt jelenti, hogy a védjegy az év egészében rendelkezésre álló fogadási kínálatra utal. Emiatt a megjelölés a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának (később a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának, jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának) hatálya alá tartozik, amely pont szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelzésekből áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak. Az elbíráló hozzátette, hogy a bejelentett védjegy ezenfelül nem rendelkezik megkülönböztető képességgel sem, ami miatt a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (később a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja, jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja) is vonatkozik rá, ami ennek alapján szintén kizárja annak lajstromozását.

5        A felperes vitatta az elbíráló előzetes értékelését, de arra is hivatkozott, hogy a bejelentett védjegy a védjegybejelentés időpontjában már használat révén szerzett megkülönböztető képességre tett szert, figyelemmel a 40/94 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének (később a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének, jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének) rendelkezéseire, aminek alapján mindenképpen lajstromozható. A felperes erre vonatkozóan bizonyítékként benyújtott egy, a vezérigazgatója, M. C. által adott nyilatkozatot, valamint a Remote Gambling Association – a szerencsejátékok és fogadások szervezőit tömörítő szövetség – főigazgatója, M. H. által adott nyilatkozatot. E nyilatkozatok, amelyek mellékleteket is tartalmaztak, annak igazolására irányultak, hogy a bejelentett védjegy jelentős piaci részesedéssel rendelkezett, továbbá a védjegyhasználat földrajzi terjedelmére és időbeli elsőbbségének bizonyítására, valamint a promóciója érdekében eszközölt befektetésekre, annak bizonyítására, hogy használata az adott ágazatban és az üzleti életben elismert volt, és hogy a felperes volt az egyetlen szereplő, amely azt az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében használta.

6        2008. szeptember 29‑i levelével az elbíráló elismerte, hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok igazolták a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzését. E tekintetben kiemelte, hogy a benyújtott iratok bizonyítják, hogy a „bet365” elemet különféle kontextusokban és betűtípusokkal használták, továbbá, hogy M. C. nyilatkozata igazolja, hogy 1991‑től kezdődően a megjelölést állandó jelleggel, egyre jelentősebb mértékben használták, hiszen a felperes jelenleg több mint kétmillió fogadást bonyolít le hetente, és az Egyesült Királyság 16. legjelentősebb magáncége. A sajtóból vett kivonatok konkrétan azt mutatják, hogy a védjegyet Írországban és az Egyesült Királyságban kereskedelmi védjegyként használták a közönség körében, internetes sportfogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos áruk és szolgáltatások tekintetében. Az is bizonyításra került, hogy a védjegy reklámkampány tárgyát képezte az Európai Unióban, különösen Írországban és az Egyesült Királyságban, de különféle újságokon keresztül Dániában, Németországban, Spanyolországban és Svédországban is, a reklámköltségek pedig 2001 és 2007 között 48 000 font sterlingről 6 000 000 font sterlingre (GBP) emelkedtek.

7        A védjegybejelentést ennélfogva a Közösségi Védjegyértesítő 2008. október 13‑i 2008/041. számában közzétették. Harmadik felek észrevételei hiányában, de egy elutasított felszólalást követően, a védjegyet végül 2012. február 15‑én lajstromozták, a fenti 3. pontban felsorolt, a 9., 28., 35., 36., 38., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében. A védjegy lajstromozását közzétették a Közösségi Védjegyértesítő 2012. február 17‑i 2012/034. számában.

8        2013. június 19‑én a beavatkozó fél, Robert Hansen, miután 2013. február 18‑án bejelentette a b365 szóvédjegyet, amely ellen a felperes eredményesen felszólalt, törlési kérelmet terjesztett elő a BET 365 védjeggyel szemben, arra való hivatkozással, hogy az az általa jelölt áruk és szolgáltatások tekintetében leíró jellegű és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

9        Az ezt követő kontradiktórius eljárásban a felperes újabb nyilatkozatokat nyújtott be M. C.‑től és M. H.‑tól, amelyek 2014. január 2‑i, illetve 2013. december 20‑i keltezésűek voltak (az első 34 mellékletet, a második pedig egy mellékletet tartalmazott). Bár a felperes még mindig azt az álláspontot képviselte, hogy a bejelentett védjegy önmagában véve sem leíró jellegű, illetve megkülönböztetésre alkalmatlan, egyúttal azt is állította, hogy védjegybejelentésének 2007‑ben történt benyújtása óta, és különösen a törlési kérelem 2013‑as benyújtásának időpontjáig annak védjegyként történő használata tovább erősítette a megkülönböztető képességét. E tekintetben a felperes – aktualizált formában – átvette az általa korábban annak alátámasztásaként előterjesztett bizonyítékokat, hogy a bejelentett védjegy jelentős piaci részesedéssel rendelkezett, hogy használata földrajzilag mennyire volt kiterjedt és időben korábbi, hogy hangsúlyozza az annak promóciója érdekében eszközölt befektetéseket, hogy az adott ágazatban és a kereskedelemben a használata elismert, és hogy ő volt az egyetlen szereplő, aki azt az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében használta.

10      Ami a beavatkozó felet illeti, ő többek között vitatta a felperes által annak alátámasztásaként benyújtott bizonyítékok relevanciáját, hogy a vitatott védjegy a használata révén megkülönböztető képességre tett szert. A beavatkozó többek között arra hivatkozott, hogy a felperes főként Írországban és az Egyesült Királyságban folytatott tevékenységet, és hogy a „bet365” elemet csupán mint cégnevet és mint doménnevet használta, ügyfélkörének weboldalára való terelése érdekében, de nem az ezen ügyfélkör részére kínált tényleges szolgáltatások beazonosítására, amelyeket – a „bet365 bingo” nevű játék kivételével – ettől eltérő megjelölésekkel azonosított.

11      A felperes észrevételeinek beérkezését követően a törlési osztály, 2014. november 24‑i határozatával, elutasította a törlés iránti kérelmet. Bár a törlési osztály megerősítette, hogy a bejelentett védjegy az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében önmagában véve leíró jellegű, legalábbis az Unió nagy részében, és ennek következtében eleinte nem rendelkezett megkülönböztető képességgel, elismerte, hogy e védjegy a használat révén megkülönböztető képességre tett szert. Lényegében hangsúlyozta, hogy a felperes bizonyította, hogy BET 365 név alatt folytatott tevékenységeiben jelentős mértékű fejlődés volt tapasztalható, és hogy a beavatkozó fél nem vitatta e névnek a felperes által cégnévként és saját weboldalának doménneveként történő használatát. Márpedig, még ha elméletben valamely szónak bizonyos áruk és szolgáltatások tekintetében védjegyként, illetve cégnévként történő használata egymástól tökéletesen elkülöníthető, a gyakorlatban az ilyen elkülönítés bizonytalanságot okozhat a közönség számára, ha ugyanazt a szót használják két célra. A jelen esetben kevéssé valószínű, hogy az átlagos fogyasztó ezen elkülönítésre képes lenne, amikor a felperes weboldalát játék vagy fogadás céljából használja, még akkor is, ha a kínálatban szereplő játékok és fogadások eltérő neveken szerepelnek. Különösen valószínűtlen, hogy az átlagos fogyasztónak kétsége lenne azt illetően, hogy e játékokat és fogadásokat a felperes kínálja, akit a vitatott védjeggyel azonosítanak, annál is inkább, mivel ez utóbbi jelentős reklámkampány tárgyát képezte és a sajtóban is széles körben megjelent.

12      A beavatkozó fél fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozatával szemben, ismét azt kérve, hogy töröljék a vitatott védjegyet. Lényegében azt kifogásolta, hogy a törlési osztály a vitatott védjegy olyan használatának fennállására következtetett, amely a vitatott védjegyet megkülönböztető képességgel ruházta fel, amely – a „bet365” elemnek Írországban és az Egyesült Királyságban terjesztett sajtótermékekben (szerinte a felperes, illetve az általa kínált fogadások beazonosítása céljából) való feltüntetésére, valamint ezen elemnek a felperes weboldalának doménneveként és annak oldalainak egyik sarkában való használatára tekintettel – az Unió egészében lehetővé teszi a különféle áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának beazonosítását.

13      2016. március 21‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, megerősítette a vitatott védjegy leíró jellegét és önmagában véve megkülönböztetésre való alkalmatlanságát az érintett közönség angol nyelven értő része tekintetében, és nem ismerte el, hogy az a használat révén megkülönböztető képességre tett volna szert azon érintett terület jelentős részében, ahol önmagában véve e képességnek híján volt, nevezetesen szerinte – figyelemmel a védjegybejelentés benyújtásának időpontjára – Dániában, Írországban, Hollandiában, Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban (a megtámadott határozat 52–55. pontja, az érintett területet illetően).

14      A fellebbezési tanács lényegében rámutatott arra, hogy a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzésének bizonyítása megköveteli annak bizonyítását, hogy a szóban forgó megjelölést legalább az érintett közönség egy része az adott áruk és szolgáltatások kereskedelmi származásának jelöléseként fogja fel. Márpedig, jóllehet a felperes bizonyította az üzleti sikert, ugyanakkor nem állított fel kapcsolatot e siker, a reklámtevékenységek, valamint a vitatott védjegy közönség általi észlelése között.

15      E tekintetben hiányoztak a kellőképpen közvetlen bizonyítékok (lásd különösen a megtámadott határozat 66–68., 71. és 73–75. pontját). Közelebbről, a fellebbezési tanács rámutatott, hogy a felperes által annak alátámasztásaként szolgáltatott bizonyítékok, hogy a vitatott védjegy a használat révén megkülönböztető képességre tett szert, főként sajtócikkekből álltak, amelyek többségükben nem az érintett területre vonatkoztak, és hogy az angol nyelvű, dátum nélküli iratokon szereplő védjegy valójában három színes ábrás megjelölés volt, amelyek mindegyike tartalmazta a „bet365” elemet, amelyet ugyan a felperes lajstromoztatott, de e megjelölések nem a vitatott védjegynek feleltek meg (a megtámadott határozat 56. pontja).

16      A fellebbezési tanács elismerte, hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok ezenfelül tartalmaztak Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban sugárzott televíziós reklámokra vonatkozó bizonyítékokat is, valamint az Egyesült Királyságban rádióban sugárzott reklámokra vonatkozó bizonyítékokat, ugyanakkor szerinte ezek a „bet365 bingo” nevű játékra vonatkoztak és nem a vitatott védjegyre, továbbá az Unió különféle területein lévő olyan sportpályákon elhelyezett reklámtáblákra vonatkozó bizonyítékokat, amelyek televízióban közvetített labdarúgó‑mérkőzéseknek adtak helyt Svédországban és az Egyesült Királyságban, valamint főként az Egyesült Királyságban megrendezett lóversenyek szponzorálására, valamint a Stoke City FC labdarúgóklub szponzorálására és reklámra költött összegekre vonatkozó bizonyítékokat. Hangsúlyozva, hogy a szolgáltatott bizonyítékok főként az Egyesült Királyságra vonatkoztak, és nem az érintett terület más országaira, a fellebbezési tanács ugyanakkor elismerte, hogy megfelelőek voltak azon időszakot illetően, amelynek tekintetében a vizsgálatot el kellett végezni (a megtámadott határozat 57–63. és 66. pontja). A fellebbezési tanács azt is elismerte, hogy a felperes meggyőzően adta elő üzleti sikereire vonatkozó érveit, amelyet 200 országban több mint 21 millió ügyfél, és különösen internetes fogadási oldalának piaci részesedése igazol, amely lenyűgöző (a megtámadott határozat 64. pontja).

17      Ugyanakkor a fellebbezési tanácsnak kétségei voltak azt illetően, hogy a felperes üzleti sikere alkalmas‑e a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének bizonyítására. Amint azt a beavatkozó fél állította, a felperes által szolgáltatott bizonyítékok a „bet365” elem használatára vonatkoztak, amely magának a felperesnek, illetve weboldalának jelölésére szolgált, és nem annak védjegyként történő, a lajstromozott áruk és szolgáltatások jelölésére szolgáló használatára (a megtámadott határozat 68. és 69., valamint 77. és 79. pontja). A fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy az üzleti forgalom, a reklámköltségek és a felperes által közölt más elemek a vitatott védjegy áruinak és szolgáltatásainak egészét illetően nem voltak megosztva, és ennek következtében nem lehetett megállapítani, hogy azt a fogyasztók miként észlelték a különféle áruk és szolgáltatások tekintetében. Közelebbről szerinte semmiféle közvélemény‑kutatás, kereskedelmi kamarai vélemény, fogyasztói egyesület vagy a versenytársak véleménye nem nyújt tájékoztatást e tekintetben, és a szolgáltatott bizonyítékok csak a 41. osztályba tartozó fogadásokra és szerencsejátékokkal kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkoznak (a megtámadott határozat 70–76. pontja). A fellebbezési tanács hozzátette, hogy egy szó tekintetében végzett internetes keresés találatainak száma nem lehet elegendő annak bizonyítására, hogy e szó megkülönböztető képességre tett szert, hiszen az ilyen információ nem ad tájékoztatást „az annak használata intenzitásának értékelése és az érintett közönség által megkülönböztető jelölésként való elismertség értékelése céljából meghatározott szempontokat illetően” (a megtámadott határozat 78. pontja). A megtámadott határozat 80. pontja végkövetkeztetésként rámutat arra, hogy „a vitatott védjegy közismertségét a fogyasztók körében nem támasztották alá a szolgáltatott bizonyítékok”.

 A felek kérelmei

18      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t és a beavatkozó felet kötelezze saját költségeik, valamint az ő részéről felmerült költségek viselésére.

19      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

20      A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére, ideértve az ő részéről felmerült eljárási költségeket is.

 A jogkérdésről

21      A felperes egyetlen jogalapot terjeszt elő, amelyet a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapít, több érvvel alátámasztva. Először is, a fellebbezési tanács szerinte tévesen értékelte a vitatott védjegy használatára vonatkozó bizonyítékokat, különösen e használat területi kiterjedését illetően. Másodszor, a fellebbezési tanács szerinte nem vette megfelelőképpen figyelembe a Remote Gambling Association ügyvezető igazgatójától, M. H.‑tól származó bizonyítékokat. Harmadszor, a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a szolgáltatott bizonyítékok nem támasztották alá a vitatott védjegy kereskedelmi védjegyként történő használatát. Negyedszer, illetve ötödször, a fellebbezési tanács helytelenül járt el, amikor a felperest amiatt penalizálta, hogy az általa a használatra vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékok között nem szerepeltek közvélemény‑kutatások, illetve kereskedelmi kamaráktól származó bizonyítékok.

22      Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a felperes a Törvényszék előtti eljárás szakaszában nem azt vitatja, hogy vitatott védjegy önmagában véve leíró jellegű és megkülönböztetésre alkalmatlan volt a bejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások egésze tekintetében. A Törvényszék vizsgálata tehát kizárólag e védjegy megkülönböztető képességének használat révén történő megszerzésének kérdésével kapcsolatos.

23      Egyébként el kell ismerni, hogy a felperes egyetlen jogalapja, még ha nem is említi meg kifejezetten azt, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértése, amely rendelkezés főként az önmagukban véve leíró jellegű és megkülönböztetésre alkalmatlan, azonban a lajstromozásuk időpontjáig a használatuk révén megkülönböztető képességre szert tett védjegyek lajstromozására vonatkozik, egyúttal ugyanezen rendelet 52. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (2) bekezdésének) megsértésére is vonatkozik, amely rendelkezés az olyan törlési eljárásokra alkalmazandó, mint amilyen a jelen ügy tárgyát képező eljárás is, és amely rendelkezés értelmében az önmagukban véve leíró jellegű és megkülönböztetésre alkalmatlan védjegyeket, amelyeket a 207/2009 rendelet 7. cikkét megsértve lajstromoztak, ennek ellenére nem lehet törölni, ha a lajstromozásukat követően a használatuk révén megkülönböztető képességre tettek szert a lajstromozott árujegyzékükben szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében. Ugyanis, amint azt lényegében a 2016. szeptember 28‑i European Food kontra EUIPO – Société des produits Nestlé (FITNESS) ítéletben (T‑476/15, fellebbezés alatt, EU:T:2016:568, 64. pont) a Törvényszék hangsúlyozta, a 207/2009 rendelet 52. cikkében foglalt feltétlen kizáró okok miatt indult törlési eljárásra vonatkozó rendelkezések közvetlenül visszautalnak az ugyanezen rendelet 7. cikkében szereplő, lajstromozást kizáró feltétlen okokra, valamint az ezen okokat enyhítő, a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése miatti kivételre, és a két eljárásra vonatkozó rendelkezések között az egyetlen különbség az az időpont, amelyben e megkülönböztető képesség megszerzését értékelni kell. E tekintetben a 2016. december 15‑i Mondelez UK Holdings & Services kontra EUIPO – Société des produits Nestlé (Egy csokoládétábla formája) ítéletben (T‑112/13, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2016:735, 117. pont) a Törvényszék megerősítette, hogy a feltétlen kizáró okok miatt indult törlési eljárások keretében a vitatott védjegy jogosultja bizonyíthatja, hogy a védjegy még a lajstromozását megelőzően szert tett a használat révén a megkülönböztető képességre, vagy bizonyíthatja, hogy a védjegy e megkülönböztető képességre a lajstromozása és a törlési kérelem benyújtásának időpontja közötti időszakban tett szert.

24      Jelen esetben, a fenti 22. és 23. pontban írt megállapításokra figyelemmel, a törlési eljárás keretében elegendő a törlési kérelem benyújtásakor – vagyis 2013. június 19‑én – fennálló helyzetet figyelembe véve határozni, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 53. pontjában kifejtette.

25      Amint azt az állandó ítélkezési gyakorlat is hangsúlyozza, bár a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének értelmében ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja) alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet, ilyen esetben az a tény, hogy az érintett közönség a szóban forgó védjegyet ténylegesen úgy érzékeli, mint valamely áru vagy szolgáltatás kereskedelmi származására való utalást, a védjegy bejelentője által eszközölt gazdasági erőfeszítés eredménye. Ez a körülmény indokolja a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja mögött meghúzódó közérdekű megfontolásoktól való eltérést, amely pontok azt írják elő, hogy – ilyen erőfeszítés hiányában – az ott említett megjelöléseket mindenki szabadon használhatja, annak érdekében, hogy egyetlen piaci szereplő se jusson jogosulatlan versenyelőnyhöz (lásd: 2016. február 24‑i Coca‑Cola kontra OHIM [Barázda nélküli kontúrpalack formája], T‑411/14, EU:T:2016:94, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E megfontolások érvényesek az olyan védjegyre is, amelyet a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b)–d) pontja rendelkezéseinek megsértésével lajstromoztak, de a lajstromozását követően a használat révén megkülönböztető képességre tett szert, amint az ugyanezen rendelet 52. cikkének (2) bekezdéséből következik.

26      Ami azt a területet illeti, amelynek tekintetében a használat révén megszerzett megkülönböztető képesség fennállását bizonyítani kell ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében és 52. cikkének (2) bekezdésében említett kivételek alkalmazhatók legyenek, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése) szerint az európai uniós védjegy oltalma egységes, ami azt jelenti, hogy a védjegy az Unió egész területén azonos hatállyal rendelkezik. Az európai uniós védjegy oltalmának egységes jellegéből következik, hogy a lajstromozhatósághoz a megjelölésnek az Unió egészében megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie. Ezért a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése) szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha az Unió egy részén nem rendelkezik megkülönböztető képességgel (2000. március 30‑i Ford Motor kontra OHIM [OPTIONS] ítélet, T‑91/99, EU:T:2000:95, 23–25. pont). Következésképpen az ilyen, a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzését azon terület egésze tekintetében kell bizonyítani, amelyen a védjegy nem rendelkezett kezdettől fogva ilyen képességgel, és e terület adott esetben egyetlen tagállamból is állhat (2006. június 22‑i Storck kontra OHIM ítélet, C–25/05 P, EU:C:2006:422, 83. pont; lásd még: 2016. március 16‑i Työhönvalmennus Valma kontra OHIM [Fakockákat tartalmazó játékdoboz formája] ítélet, T‑363/15, nem tették közzé, EU:T:2016:149, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindenesetre túlzás lenne a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzésének bizonyítását minden egyes tagállam esetében külön‑külön megkövetelni (lásd ebben az értelemben: 2012. május 24‑i Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli kontra OHIM ítélet, C–98/11 P, EU:C:2012:307, 62. pont). E tekintetben nem lehet elvetni a megkülönböztető képesség egyes tagállamokban használat révén történt megszerzésének más tagállamokra való kivetítését, amennyiben objektív és hitelt érdemlő bizonyítékok alapján arra lehet következtetni, hogy e piacok a vitatott védjegy érintett közönség általi észlelését illetően összehasonlíthatók (lásd ebben az értelemben: 2016. február 24‑i Barázda nélküli kontúrpalack formája ítélet, T–411/14, EU:T:2016:94, 80. pont).

27      A megkülönböztető képességnek a védjegy használata révén történő megszerzése elismerésének feltétele, hogy az érintett közönség legalább egy jelentős része az érintett árukat vagy szolgáltatásokat a védjegynek köszönhetően úgy azonosítja, mint amelyek valamely meghatározott vállalkozástól származnak. Ugyanakkor azok a körülmények, amelyek között a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzéséhez kötődő feltétel teljesültnek tekinthető, nem bizonyíthatók kizárólag általános, illetve elvont adatok alapján. Figyelembe kell venni többek között a védjegy által elfoglalt piaci részesedést, a védjegy használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és tartamát, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentőségét, az érdekelt fogyasztók azon hányadát, amely a védjegy miatt úgy azonosítja az árut, mint amely valamely meghatározott vállalkozástól származik, valamint a kereskedelmi és iparkamaráktól, illetve egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatokat (lásd: 2010. április 21‑i Schunk kontra OHIM [Egy fahenger részének ábrázolása] ítélet, T‑7/09, nem tették közzé, EU:T:2010:153, 39. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. február 24‑i Barázda nélküli kontúrpalack formája ítélet, T‑411/14, EU:T:2016:94, 69. és 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28      Emlékeztetni kell arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely védjegy – akár használat révén szerzett – megkülönböztető képességét azon árukra és szolgáltatásokra is figyelemmel kell megítélni, amelyek tekintetében a védjegy lajstromozását kérték vagy amelyek tekintetében azt lajstromozták, a szóban forgó áru‑ vagy szolgáltatástípus szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztójának vélelmezhető észlelését véve alapul (lásd: 2010. április 21‑i Tokmány egy részének ábrázolása ítélet, T‑7/09, nem tették közzé, EU:T:2010:153, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. február 24‑i Barázda nélküli kontúrpalack formája, T‑411/14, EU:T:2016:94, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      Az ítélkezési gyakorlatból ezenfelül az következik, hogy a használat révén szerzett megkülönböztető képességet nem lehet kizárólag olyan kiragadott adatokkal bizonyítani, mint például az érintett áruk vagy szolgáltatások értékesítési mennyiségei vagy a reklámanyagok. Ugyanígy önmagában az a tény, hogy a megjelölést bizonyos ideje már használták az Unió területén, szintén nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal találkozó közönség azt a kereskedelmi származásra való utalásként fogja fel (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 12‑i Glaverbel kontra OHIM [Üvegfelület szerkezete] ítélet, T‑141/06, nem tették közzé, EU:T:2007:273, 41. és 42. pont; 2016. február 24‑i Barázda nélküli kontúrpalack formája ítélet, T‑411/14, EU:T:2016:94, 72. pont).

30      E tekintetben a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzése bizonyításának „a védjegy védjegyként történő használatára” kell vonatkoznia, vagyis a védjegy azon használatára, amely arra irányul, hogy a védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások iránt érdeklődő közönség ez utóbbiakat akként azonosítsa, mint az azt használó vállalkozástól származókat (lásd ebben az értelemben analógia alapján: 2005. július 7‑i Nestlé ítélet, C‑353/03, EU:C:2005:432, 26. és 29. pont).

31      A kereset egyetlen jogalapját tehát ezen elvek fényében kell értékelni, egyrészt az érintett területre, másrészt a különféle érintett árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan tett pontosításokat követően.

32      A megtámadott határozatnak a vitatott védjegy leíró jellegét és önmagában vett megkülönböztető képességének hiányát megállapító részében a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy figyelemmel a „bet” elem angol nyelvű jelentésére, a leíró jelleget és az önmagában vett megkülönböztető képesség hiányát az Unió angolul beszélő fogyasztói tekintetében állapították meg, anélkül hogy pontosították volna, hogy mely országok voltak érintettek (16. és 32. pont). Ugyanakkor, a megtámadott határozat azon részében, amely a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzése kérdésének vizsgálatára vonatkozik, a fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy az érintett releváns terület, a 2007‑ben történt védjegybejelentés időpontjában Dániából, Írországból, Hollandiából, Finnországból, Svédországból és az Egyesült Királyságból állt, ahol a fogyasztók az angol nyelvet beszélik, illetve széles körben ismerik (a megtámadott határozat 52. és 55. pontja). A jelen kereset keretében az EUIPO és a beavatkozó fél a válaszbeadványokban azt állítja, hogy a releváns terület körülhatárolásának ennél szélesebb területet kellett volna felölelnie. Az EUIPO azt állítja, hogy a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésére vonatkozó bizonyítékoknak az összes olyan tagállamra ki kellett volna terjednie, amelyben az érintett közönség legalább némi passzív angol nyelvtudással rendelkezik. A beavatkozó fél azt állítja, hogy az Unió fogyasztóinak többsége legalább alapszintű angol nyelvtudással rendelkezik, és ennek következtében a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzése vizsgálatának a tagállamok egészére ki kellett volna terjednie.

33      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács nem vétett hibát azzal, hogy a megtámadott határozat erre vonatkozó részében lényegében azt állapította meg, hogy a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésére vonatkozó vizsgálatot kizárólag az Unió azon tagállamaira kellett volna korlátozni, amelyekben a fogyasztók széles köre beszéli vagy érti az angol nyelvet, és ennélfogva érti a „bet365” kifejezés jelentését. Az EUIPO és a beavatkozó fél által e kérdéssel kapcsolatban kifejtett érvek nem fogadhatók el, hiszen azok téves módon annak megállapítását eredményeznék, hogy e kifejezés ilyen értelmű felfogása azon országok érintett közönsége jelentős részénél is fennáll, ahol az angol nyelvet a fogyasztók nem beszélik vagy értik széles körben.

34      Mindenesetre, azt is hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 54. pontjában kiemelte, hogy figyelembe kell venni a Ciprusi Köztársaságnak és a Máltai Köztársaságnak az Európai Közösséghez 2004. május 1‑jén történt csatlakozását. Jóllehet megállapította, hogy az angol nyelvet a fogyasztók e két tagállamban széles körben beszélik vagy értik, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 55. pontjában pontosította, hogy az érintett területbe nem lehet belefoglalni e tagállamokat a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének vizsgálata céljából. E megközelítést a 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének a) pontjára (jelenleg a 2017/1001 rendelet 209. cikke (4) bekezdésének a) pontja) alapította, megállapítva, hogy e rendelkezésből az következik, hogy az európai uniós védjegyek az említett rendelet 52. cikke szerint nem törölhetők, ha az érvénytelenségi okok csak valamely új tagállam csatlakozása miatt válnak alkalmazhatóvá.

35      Márpedig ezen elemzés, a Ciprusi Köztársaságot és a Máltai Köztársaságot illetően, jogi szempontból téves. A 207/2009 rendelet 165. cikke (1) és (4) bekezdéséből (a 165. cikk (1) bekezdése, jelenleg a 2017/1001 rendelet 209. cikkének (1) bekezdése) ugyanis az következik, hogy a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzésére vonatkozó bizonyítékokat csak azon tagállamok tekintetében kell szolgáltatni, amelyek a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában már az Unió tagjai voltak (lásd: 2016. február 23‑i Consolidated Artists kontra OHIM – Body Cosmetics International [MANGO] ítélet T‑761/14, nem tették közzé, EU:T:2016:91, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez abból ered, hogy a 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott elv az említett rendelet 165. cikkének (1) bekezdésében említett védjegyekre vonatkozik, vagyis a 207/2009 rendelet alapján az érintett tagállam vagy tagállamok csatlakozását megelőzően lajstromozott vagy bejelentett védjegyekre. Mindazonáltal a jelen ügyben ezen elv a Ciprusi Köztársaság és a Máltai Köztársaság csatlakozását illetően nem alkalmazható, hiszen e két állam 2007. május 23‑án, amikor a felperes a vitatott védjegyet európai uniós védjegyként bejelentette, már tagja volt az Európai Közösségnek.

36      Ami a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó különféle árukat és szolgáltatásokat illeti, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 76. pontjában kiemelte, anélkül hogy azt a jelen kereset alapján indult eljárásban a felek vitatták volna, a felperes nem terjesztett elő bizonyítékokat a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésére vonatkozóan a 9., 28., 35., 36., 38. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében. Márpedig, jóllehet ezen áruk és szolgáltatások közül néhány kapcsolatban áll a lajstromozás szerinti 41. osztályba tartozó fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos szolgáltatásokkal, erre vonatkozó bizonyíték hiányában – még ha az említett védjegyet használták volna is ezen áruk és szolgáltatások tekintetében – nem lehet az ilyen árukra és szolgáltatásokra kiterjeszteni a fent említett fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos azon szolgáltatásokat illetően tett alábbi megállapításokat, amelyek tekintetében viszont előterjesztettek e védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésére vonatkozóan bizonyítékokat. E körülmények alapján innentől kezdve úgy tűnik, hogy a megtámadott határozat nem helyezhető hatályon kívül abban a részében, amely a vitatott lajstromozáskor felsorolt, 9., 28., 35., 36., 38. és 42. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozik, és ennek következtében a Törvényszék ezt követő elemzése kizárólag az e lajstromozáskor felsorolt, 41. osztályba tartozó fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozik.

37      A fenti 25–30. pontban idézett elvek alapján elsőként azt kell megvizsgálni, hogy függetlenül a jelen ügyben meghatározandó érintett terület kiterjedésétől, a felperes által előterjesztett bizonyítékok némelyike nem olyan jellegű‑e, amely figyelembe vehető a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzése bizonyításához. Adott esetben vizsgálni fogjuk, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékok érdemben elegendőek‑e annak megállapításához, hogy a fellebbezési tanács által ezekkel kapcsolatban vétett esetleges jogi hibák vagy esetleges téves jogi minősítés kihatással lehetett‑e a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének hiányára vonatkozó megállapítására.

38      Ami az első szempontot illeti, mindenekelőtt felmerül az a kérdés, hogy lehet‑e a valamely szóvédjegyet – jelen esetben a vitatott védjegyet – magában foglaló, több szóelemből álló ábrás vagy összetett védjegyek használatára támaszkodni annak bizonyítása érdekében, hogy az utóbbiak használata révén a védjegy megszerezte a megkülönböztető képességet. A megtámadott határozat 56. és 57. pontjában a fellebbezési tanács e tekintetben nemleges választ adott, kiemelve, hogy a felperes által szolgáltatott iratok némelyike az általa lajstromoztatott színes ábrás megjelöléseket, illetve a bet365 Bingo védjegyet, és nem a vitatott védjegyet ábrázolta. A felperes ezen állítást a fenti 21. pontban bemutatott érvek harmadik része keretében kifogásolta, vitatva azt, hogy a vitatott védjegy ábrás vagy „kiterjesztett” formáinak használata ne képezné annak használatát.

39      A fellebbezési tanács álláspontja figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy – amint azt a felperes helyesen hangsúlyozza és amint azt az EUIPO válaszbeadványában elismeri – korábban az ítélkezési gyakorlat szerint valamely védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzése nem feltétlenül jelentette azt, hogy annak önálló használat tárgyát kellett képeznie, hanem eredhetett valamely más lajstromozott védjegy részeként történő használatból vagy annak valamely más lajstromozott védjeggyel való együttes használatából is, tekintettel arra, hogy az ilyen használat mindkét esetben azt eredményezi, hogy az érdekelt fogyasztók köre azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyeket kizárólag a vizsgált védjeggyel jelölnek, úgy fogja fel, mint attól az adott vállalkozástól származókat, amely azt valamely másik védjegy részeként vagy valamely másik védjeggyel együttesen használja (lásd ebben az értelemben analógia alapján: 2005. július 7‑i Nestlé ítélet, C‑353/03, EU:C:2005:432, 27–32. pont; 2015. szeptember 16‑i Société des Produits Nestlé ítélet, C‑215/14, EU:C:2015:604, 64. és 66. pont). Jelen esetben a felperes által szolgáltatott bizonyítékok egy része a vitatott védjegyet képező „bet365” szóelemet vagy önmagában használva tartalmazza, különféle betűtípusokkal és színekben, vagy olyan kifejezések és ábrás megjelenítések részeként, mint a „bet365bingo” és a „bet365.com”, vagy olyan ábrázolásokat tartalmaz, amelyek az említett szóelemet a felperes más lajstromozott védjegyeit képező, meghatározott színekkel, grafikai megjelenítésekkel vagy ábrás elemekkel és színes háttérrel kapcsolja össze (lásd például a megtámadott határozat 56. pontjában szereplő ábrázolásokat). Nincs indok arra, hogy úgy tekintsük, a „bet365” elem efféle használatai jellegüknél fogva alkalmatlanok lennének a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének bizonyítására, annál is inkább, mivel ez utóbbi egy szóvédjegy, amelyről természeténél fogva nem tudható előre, hogy milyen ábrázolásmódú és milyen jellegű használat tárgyát fogja képezni, hiszen ez utóbbi a vitatott megjelölés védjegyként történő használatának körébe tartozik, amint azt alább megvizsgáljuk. Például aligha vitatható, hogy a „bet365” elemből álló ábrás védjegy védjegyként – színesben, valamely más színű háttérrel – történő használata alapján a közönség, amennyiben kapcsolatot teremt ezen ábrás védjegy és a felperes árui és szolgáltatásai között, ugyanilyen kapcsolatba hozza egymással a kizárólag ugyanezen célokra használt vitatott védjegyet, valamint az említett árukat és szolgáltatásokat.

40      Ily módon a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe az ábrás védjegyekből, illetve a vitatott védjegyet is magukban foglaló, több szóelemet tartalmazó védjegyekből álló bizonyítékokat a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének értékelésénél.

41      Ezt követően egyébként, szintén a felperes által előterjesztett és a fenti 21. pontban ismertetett érvek harmadik részére tekintettel, felmerül az a kérdés, hogy milyen következtetéseket kell levonni abból a tényből, hogy a felperes a „bet365” szóelemet használja a „www.bet365.com” internetcímen található weboldala nevének részeként is, és milyen terjedelmet kell tulajdonítani az általa a weboldalának használatával kapcsolatban szolgáltatott vagy onnan származó bizonyítékoknak. Közelebbről, a megtámadott határozat 77. pontjában a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy „a szóban forgó védjegy doménnévként történő használata […] nem képezi a védjegy olyan védjegyként történő használatát, amely a jogosult áruinak és szolgáltatásainak azonosítására, illetve azok megkülönböztetésére szolgálna”. A felperes elismeri, hogy a vitatott védjegy puszta doménnévként történő használata nem elegendő annak védjegyként történő használatának bizonyítására, de azt állítja, hogy a jelen esetben ő számos bizonyítékkal szolgált védjegyének olyan használatára, amely lehetővé teszi az interneten kínált, fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos szolgáltatásainak kereskedelmi származásának beazonosítását.

42      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy nem kizárt, hogy ugyanazon elemet védjegyként is és más célból is használják, például valamely weboldal nevének egészeként vagy részeként. Mindazonáltal az a megjelölés, amely a klasszikus értelemben vett védjegyfunkciókon kívül további funkciókat is betölt, csak akkor alkalmas a megkülönböztetésre a 207/2009 rendelet 7. cikke vagy 52. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha azt az érintett közönség egyúttal az érintett áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi származásának olyan jelöléseként is felfoghatja, ami arra szolgál, hogy az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a védjegyjogosult áruit vagy szolgáltatásait a más kereskedelmi származású áruktól vagy szolgáltatásoktól (2002. december 5‑i Sykes Enterprises kontra OHIM [REAL PEOPLE, REAL SOLUTIONS] ítélet T‑130/01, EU:T:2002:301, 20. pont; 2012. november 21‑i Getty Images kontra OHIM [PHOTOS.COM] ítélet, T‑338/11, nem tették közzé, EU:T:2012:614, 58. pont). Emlékeztetni kell ezenfelül arra is, hogy valamely megjelölés megkülönböztető képességét egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra tekintettel, másrészt az érintett közönség észlelésére tekintettel kell értékelni (2002. december 5‑i REAL PEOPLE, REAL SOLUTIONS ítélet, T‑130/01, EU:T:2002:301, 21. pont). E megfontolások érvényesek mind az önmagában vett megkülönböztető képesség, mind a használat révén megszerzett megkülönböztető képesség tekintetében, amelyek alternatív jelleggel követelményét képezik annak, hogy valamely védjegyet érvényesen lajstromozni lehessen.

43      A jelen esetben a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott határozat 77. pontjában annak kizárásával, hogy a vitatott védjegy doménnévként történő használata „védjegyként történő” védjegyhasználatot képezhet. Ugyanis minden az e tekintetben előterjesztett iratoktól és információktól, illetve attól függ, hogy azok bizonyítékot szolgáltathatnak‑e az érintett közönség felfogásának értékeléséhez, amikor e közönség az internethasználat keretében a „bet365” vagy a „bet365.com” elemekkel találkozik, vagy azokat használja.

44      E tekintetben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy először is, a felperes az egyedüli személy, aki a „bet365” elemet szerencsejátékok és fogadások értékesítése tekintetében használja, másodszor, amint azt a felperes a tárgyaláson megerősítette, anélkül hogy ezt bárki vitatta volna, ezen elem az általa szolgáltatásainak azonosítására általában használt minden védjegyben megtalálható, harmadszor, weboldala képezi a szerencsejátékok és fogadások fő értékesítési csatornáját, negyedszer, ebben az ágazatban az online piaci szereplők által használt védjegyek többsége, akárcsak a vitatott védjegy, önmagában véve leíró jellegű, ötödször pedig, közismert tény, hogy a fogadók és a játékosok az esetek többségében rendszeres felhasználók. Ennélfogva logikus úgy tekinteni, hogy – kivéve néhány olyan játékost vagy fogadó felet, aki éppen az első tapasztalatait szerzi e téren – az az ügyfél, aki a felperes „www.bet365.com” internetcímen található weboldalát felkeresi, ezt nem véletlenül teszi, és a felperes által kínált szolgáltatásokat azonosító vitatott védjegyet vagy a felperes abból képzett védjegyeit ugyanolyan módon használja, mint az az ügyfél, aki belép egy, az azon árukat és szolgáltatásokat jelölő védjegynek megfelelő cégtáblával jelölt üzlethelyiségbe, amelyeket éppen keres és amelyeket ott értékesítenek.

45      Ez az eset nem hasonlítható azokhoz az esetekhez, amelyek a tárgyaláson az EUIPO által hivatkozott 2009. május 13‑i Schuhpark Fascies kontra OHIM – Leder & Schuh (jello SCHUHPARK) ítélet (T‑183/08, nem tették közzé, EU:T:2009:156) és 2011. január 18‑i Advance Magazine Publishers kontra OHIM – Capela & Irmãos (VOGUE) ítélet (T‑382/08, nem tették közzé, EU:T:2011:9) alapjául szolgáltak, és amelyekben az ezen ügyek tárgyát képező védjegyeknek megfelelő cégtábláknak az üzletek portálján való elhelyezése nem bizonyította, hogy e védjegyek megegyeznének az ezen üzletekben árusított azon termékek – a konkrét esetben cipők – védjegyeivel, amelyek tekintetében e védjegyek megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésére hivatkoztak.

46      Következésképpen, a jelen ügy összefüggéseire és körülményeire tekintettel, az olyan információk, mint a felperes weboldalára történő belépések száma, a weboldal rangsorban való elhelyezkedése a különböző országok szerinti látogatottságnak megfelelően, vagy az, hogy a vitatott védjegy és a felperes abból képzett védjegyei hányszor képezték internetes keresés tárgyát a különféle keresőmotorokon keresztül, olyan jellegű adatok, amelyek figyelembe vehetők a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének bizonyításához. Ehhez hasonló bizonyítékokat képezhetnek a felperes weboldalairól vagy más weboldalakról származó, különféle nyelvű kivonatok, amelyeken a vitatott védjegy vagy az abból képzett védjegyei megjelennek, amennyiben a szolgáltatott bizonyítékok terjedelme a vitatott védjegy védjegyként történő jelentős használatát tudja alátámasztani.

47      Ráadásul hangsúlyozni kell, hogy az EUIPO által válaszbeadványában említett ítéletek (2012. június 21‑i Fruit of the Loom kontra OHIM – Blueshore Management [FRUIT] ítélet, T‑514/10, nem tették közzé, EU:T:2012:316, 59–67. pont; 2012. november 21‑i PHOTOS.COM ítélet, T‑338/11, nem tették közzé, EU:T:2012:614, 48–61. pont; 2014. november 19‑i Out of the blue kontra OHIM – Dubois és társa [FUNNY BANDS] ítélet, T‑344/13, nem tették közzé, EU:T:2014:974, 26–31. pont) alapját képező, weboldalakkal kapcsolatos ügyekben a védjegyjogosultak vagy az érintett jogok jogosultjai által előterjesztett bizonyítékok, illetve a kontextus és a körülmények igen eltérőek voltak a jelen ügy kontextusától és körülményeitől. Ugyanis ezen ügyek közül az elsőként említett ügyben, amely a FRUIT európai uniós védjegy megszűnésének megállapítására irányuló eljárással volt kapcsolatos, e védjegy jogosultja ugyan rendelkezett egy „www.fruit.com” nevű weboldallal, de nem tudott semmiféle bizonyítékot szolgáltatni e védjegy tényleges használatára, ideértve az e weboldalon megtalálható információkra alapítottakat is, amelyek egy másik védjegyre vonatkoztak. A weboldal tehát nem töltött be kereskedelmi funkciót, de még csak egyszerű reklámfunkciót sem a szóban forgó védjegyekkel jelölt áruk tekintetében. Ezen ügyek közül a második ügyben, amely a PHOTOS.COM európai uniós védjegy lajstromozásának megtagadásával volt kapcsolatos, és amely esetben a bejelentő a „www.photo.com” internetcímen keresztül értékesített fényképeket, a fellebbezési tanács és a Törvényszék úgy vélte, hogy a szóban forgó védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének bizonyítására az említett bejelentő által előterjesztett bizonyítékok vagy nem voltak elegendők, illetve földrajzi, mennyiségi vagy időbeli szempontból irrelevánsak voltak, vagy alkalmatlanok voltak e weboldal felkeresései, valamint az ott kínált és adott esetben értékesített fényképek kereskedelmi származásának beazonosítása közötti kapcsolat fennállásának megállapításához. A Törvényszék ugyanakkor rámutatott arra, hogy az olyan megjelölésekből vagy jelzésekből képzett védjegyek lajstromozása, amelyeket egyébként valamely doménnév jelölésére használnak, nem kizárt. Végül a harmadik hivatkozott ügyben, amely a FUNNY BANDS európai uniós védjegy lajstromozásával szemben azzal az indokkal előterjesztett felszólalás alapján indult eljárással kapcsolatos, hogy már régebb óta létezik egy ezzel azonos, lajstromozatlan cégnév, amelyet a „www.funny‑bands.com” doménnév is tartalmaz, a felszólaló az említett megnevezésnek a helyi jelentőségűt meghaladó használatát próbálta meg bizonyítani. Ugyanakkor, ami a vonatkozó címen található weboldalt illeti, csak azt tudta bizonyítani, hogy az létezik, és annak tartalmát illetően becsatolt néhány illusztrációt, azonban nem szolgáltatott semmiféle olyan bizonyítékot, amely lehetővé tette volna az oldal kereskedelmi célú használata intenzitásának értékelését. E tekintetben a Törvényszék rámutatott arra, hogy ez utóbbit többek között bizonyítani lehetett volna az oldalra való belépések számával, az oldalon keresztül kapott elektronikus levelek számával, vagy a keletkezett üzleti forgalom nagyságával.

48      Ily módon a fellebbezési tanács által a vitatott védjegy doménnévként történő használatát illetően vétett jogi hiba azt eredményezte, hogy e tanács – helytelen módon – nem vett figyelembe egyes, a felperes weboldalának használatára vonatkozó vagy onnan származó bizonyítékokat.

49      A felperes által előterjesztett és a fenti 21. pontban ismertetett érvek harmadik részére tekintettel az a körülmény is vitatható, hogy a felperes a „bet365” elemet, amely a vitatott védjegynek felel meg, cégnévként is használta. A fellebbezési tanács szerint a felperes által benyújtott, sajtóból származó kivonatok csak ezen elem cégnévként történő használatát bizonyítják, de annak védjegyként történő használatát nem, amint az a megtámadott határozat 79. pontjában is kifejtésre került. A felperes a törlési osztályhoz hasonlóan arra hivatkozik, hogy fogadásokkal és szerencsejátékokkal kapcsolatos szolgáltatásainak címzettjei számára nem kétséges, hogy amikor a vitatott védjeggyel találkoznak, az a felperes által számukra kínált szolgáltatások kereskedelmi származását jelöli, és nem pusztán társaságként utal rá.

50      E tekintetben ugyanazon az elvek alkalmazandók, mint a fenti 42. pontban az ugyanazon elem védjegyként és valamely más célból történő, párhuzamos használatát illetően idézett elvek.

51      Jelen esetben a gazdasági sajtóban a felperesre vonatkozóan megjelent általános jellegű információk, különösen a pénzügyi jellegűek, illetve az e társaság vezető tisztségviselőire vonatkozó, személyesebb jellegű információk nehezen tudnák illusztrálni a vitatott védjegy használatát, még akkor is, ha adott esetben közvetett információkkal szolgálhatnak ez utóbbi sikereire és származékos védjegyeire, hiszen a felperes valamennyi védjegye általános jelleggel használja a „bet365” elemet szolgáltatásainak azonosítására, amint az a fenti 44. pontban már megállapításra került. Ezzel szemben, ezen elemnek a fellebbezési tanács előtti ügyiratokban szemléltetett módon való megjelenése a sportsajtóban, illetve a fogadásokra és szerencsejátékokra szakosodott sajtóban, például fogadásokhoz kapcsolódóan, a különféle szolgáltatást nyújtók által kínált szolgáltatásokkal összehasonlítva, vagy akár a fogadások alapját képező sportesemények szponzorálása keretében, egyértelműen annak védjegyként történő használatát illusztrálja, a kínált vagy említett szolgáltatások származásának jelölése céljából, annak érdekében, hogy azokat megkülönböztesse a felperes versenytársainak szolgáltatásaitól, adott esetben azok promóciójára tekintettel.

52      A fellebbezési tanács tehát hibát vétett az eléje tárt tények jogi minősítését illetően, amikor kizárta a megtámadott határozat 79. pontjában azt, hogy a felperes által benyújtott, sajtóból származó kivonatok, vagy legalább egy részük, a vitatott védjegy védjegyként történő használatát igazolhatja.

53      Figyelemmel a felperes által előterjesztett és a fenti 21. pontban ismertetett érvek első részére, meg kell vizsgálni a megtámadott határozat 70–73. pontjában kifejtett és a felperes által vitatott azon értékelést is, amellyel a fellebbezési tanács kétségbe vonta az üzleti forgalomra vonatkozó adatok és tétek összegeinek, illetve a felperes által hivatkozott reklámköltségek nagyságrendjének relevanciáját, mint a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének bizonyításánál figyelembe vehető elemekét, amiatt, hogy azok nem pontosan meghatározott árukra és szolgáltatásokra vonatkoznak, miközben a vitatott védjegyet számos áru és szolgáltatás tekintetében lajstromozták, amelyek nem korlátozódnak a szigorú értelemben vett szerencsejátékokra és fogadásokra.

54      A fellebbezési tanács ezen általános jellegű értékelése, legalábbis elvi részét tekintve, nem kifogásolható. Ugyanakkor, figyelemmel arra a tényre, hogy a vitatott védjegy és az abból képzett védjegyek az egyedüli védjegyek, amelyeket a felperes általános jelleggel szerencsejátékainak és fogadásainak azonosítását lehetővé tevő módon használ, amint az a fenti 44. pontban megállapításra került, ha a hivatkozott összegek – logikus módon – alapvetően a szerencsejátékokhoz és fogadásokhoz kötődnek, azokat e szolgáltatásokat illetően figyelembe kell venni. Például a tétek összegei, a reklámköltségek, különösen a szponzorálással kapcsolatosak, vagy az azon társweboldalakon keresztül beérkező átutalt összegek, amelyek a játékosokat és a fogadókat átirányítják a felperes weboldalára, teljes egészében vagy alapvetően a felperes által értékesített, a vitatott védjeggyel vagy az abból képzett védjegyekkel jelölt szerencsejátékokra és fogadásokra vonatkoznak. Ennélfogva e szolgáltatások tekintetében a szóban forgó adatok olyan jellegűek, amelyek figyelembe vehetők a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének bizonyításánál.

55      A fellebbezési tanács tehát a tények jogi minősítését illetően szintén hibát vétett azzal, hogy kizárta az ezen elemekkel kapcsolatos adatokat az értékeléséből.

56      Ezen elvi kérdések körüljárását követően, második lépésben a felperes által a megtámadott határozattal szemben felhozott kifogásokat kell megvizsgálni, az általa a fellebbezési tanács elé tárt konkrét elemeket figyelembe véve.

57      A felperes a fenti 21. pontban említett érvek első része keretében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem vette kellőképpen figyelembe azokat a sajtókivonatokat, amelyek a vitatott védjegy használatát igazolják nem csak az Egyesült Királyság, hanem az érintett terület több országa vonatkozásában is.

58      A felperes által az EUIPO előtti eljárásban szolgáltatott JC 16. sz. melléklet számos sajtókivonatot tartalmaz a 2001 júliusa és 2007 májusa közötti időszakból, amelyek fogadási oszlopokat vagy újságírói, illetve bukmékeri kommentárokat tartalmaznak, amelyek sorában a felperest a „bet365” vagy adott esetben a „bet365.com” névvel jelölik. E cikkekben említésre kerülnek a „bet365” elemet tartalmazó névvel jelölt, szponzorált sportesemények is. Ezen elem ilyen megjelenései annak védjegykénti használatát illusztrálják, hiszen az ilyen típusú utalások teszik lehetővé annak beazonosítását, hogy mely gazdasági szereplő kínálta az adott fogadást, vagy tette az adott megjegyzést az ilyen eseményen részt vevő adott versenyzőre vonatkozóan, illetve hogy mely fogadásokkal foglalkozó gazdasági szereplő szponzorál valamely fogadás alapját képező sporteseményt (például az angol sajtóból származó 431 irat közül a 4., a 209. vagy a 248. dokumentum, vagy az ír sajtóból származó 163 irat közül a 2., a 4., a 33. vagy a 115. dokumentum). Bár az e mellékletben szereplő többi sajtókivonat kétségtelenül a „bet365” elem „cégnévként” történő használatára vonatkozik, ezek száma igen elenyésző (például az angol sajtóból származó 431 dokumentum közül a 6., amely egy verseny milliomosokból álló jutalmazottjainak a névsorát tartalmazza, amelyben szerepelnek a felperes tulajdonosai is, vagy az angol sajtóból származó 431 dokumentum közül a 76. és a 77., amely különféle társaságokra vonatkozó információkat és megjegyzéseket tartalmaz).

59      A felperes által az EUIPO előtti eljárásban szolgáltatott JC 17. sz. melléklet sajtókivonatokat tartalmaz a 2007 januárja és 2013 novembere közötti időszakból. Bár az angol sajtóból származó kivonatok közül számos dokumentum a „bet365” elem cégnévként történő használatát mutatja (például a 231 dokumentum közül a 13., a 31., a 46., a 68., a 105. és a 156. dokumentum), e kivonatok között igen nagy számban találhatók olyan dokumentumok is, amelyek a „bet365” elemet tartalmazó nevet viselő sporteseményekre, többek között lóversenyekre utalnak, illetve olyan dokumentumok, amelyek a felperes által szervezett fogadásokra utalnak (például a 231 dokumentum közül a 120–125., a 157., a 179–185. és a 204. dokumentum), és legalább egy olyan cikk, amely a „bet365” applikációt említi, amely lehetővé teszi a játékban mobiltelefonon keresztül történő részvételt és fogadást (a 231 dokumentum közül a 14. dokumentum). A JC 17. mellékletben szereplő, az ír sajtóból származó másik 231 sajtókivonat főként olyan dokumentumokat tartalmaz, amelyek a „bet365” elemet tartalmazó nevet viselő sporteseményekre utalnak, illetve a felperes által szervezett fogadásokra utaló dokumentumokat, szintén a felperes bukmékeri megjegyzéseivel (például a 231 dokumentum közül a 43. és a 68. dokumentum).

60      A JC 16. és a JC 17. melléklet következésképpen igen sok bizonyítékkal szolgál a „bet365” elem védjegyként történő használatára az érintett közönség körében Írországban és az Egyesült Királyságban, a 2001 júliusa és a 2013 novembere között időszak tekintetében.

61      A felperes által az EUIPO előtti eljárásban szolgáltatott JC 18 a)–JC 18 g) mellékletek az internetes sajtóból származó sajtókivonatokat, illetve hét másik tagállam klasszikus sajtójából származó kivonatokat tartalmaznak. E dokumentumok között szerepel egy összehasonlítás, dátum nélkül, amely hét különböző játék‑ és fogadásszervező szolgáltatásainak minőségét veti össze. A felperest ebben az iratban a vitatott védjeggyel és egyik ábrás megjelölésével jelölik. Az iratok között szerepelnek még 2007 és 2013 között publikált cikkek és egy dátum nélküli cikk, amelyek labdarúgással kapcsolatosak, és a felperes által „bet365” néven kínált fogadásokat, illetve a vitatott védjegyre vonatkozó reklámokat mutatnak, vagy a bet365.com weboldalt mutatják. Közelebbről, a JC 18 c) melléklet tartalmaz néhány a svéd sportsajtóból származó, 2008 és 2012 között megjelent sajtókivonatot, amelyben szerepelnek a felperes – akit e kivonatokban a „bet365” névvel jelölnek – megjegyzései, valamint az általa kínált fogadások. Az említett melléklet tartalmaz még egy cikket is, a felperes által 2013‑ban folytatott reklámkampányról.

62      A JC 18 a)–JC 18 g) mellékletek tehát bizonyítékokkal szolgálnak a vitatott védjegy védjegyként történő használatára, különösen Svédországban, és e bizonyítékok figyelembe vehetők annak bizonyításánál, hogy a vitatott védjegy ott megkülönböztető képességre tett szert a használat révén.

63      Az EUIPO által a tárgyaláson kifejtettekkel ellentétben a fellebbezési tanácsra hárul e mellékletek kellőképpen teljes körű vizsgálata, legalábbis azon mellékleteké, amelyek az általa meghatározott érintett területnek megfelelő országokra vonatkoznak. A felperes ugyanis nem csupán azt tette, hogy a fellebbezési tanács elé tárt több száz sajtókivonatot, mindenféle megjegyzés nélkül, hiszen M. C. nyilatkozatának 11. pontja nemcsak e kivonatok származását, hanem azt is kifejti, hogy azok a vitatott védjegy védjegyként történő használatát mutatják, és adott esetben pontosítja, hogy azok közül néhányat angol nyelvre is lefordítottak. Végül a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdése) kimondja, hogy az EUIPO az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. Az e szabály alóli, a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival kapcsolatos eljárásokra vonatkozó kivétel a jelen esetben nem alkalmazható, mivel a beavatkozó fél egy feltétlen törlési ok, és nem valamely viszonylagos törlési ok alapján indított törlési eljárást a vitatott védjeggyel szemben. Még ha a fellebbezési tanács a felperes által szolgáltatott releváns iratok beazonosítását túlságosan nehézkesnek tartotta is, tekintettel a becsatolt mellékletek nagy terjedelmére, legalább annyit megtehetett volna, hogy a 207/2009 rendelet 78. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 97. cikkének (1) bekezdése) szerinti eljárásvezető intézkedések keretében megkéri a felperest, hogy azokat jelölje be pontosabban.

64      A felperes egyébként, szintén a fenti 21. pontban ismertetett érvek első része keretében, különféle elemeket hoz fel weboldalának használatát illetően annak bizonyítására, hogy a vitatott védjegy a különböző országokban való használat révén megkülönböztető képességre tett szert.

65      Először is hangsúlyozza azt a tényt, hogy szerencsejátékokat és fogadásokat kínáló weboldala több nyelven is elérhető. Ugyanis, amint az a felperes által szolgáltatott JC 4. mellékletből kiderül, a felperes weboldala 2006 óta működik, többek között angol, dán és svéd nyelven. Ezen elemek valószínűsítő körülményeket képeznek, amelyek szerint a felperes jelentős ügyfélkörrel rendelkezik legalább egy olyan országban, ahol e nyelveket beszélik, hiszen egy adott nyelven működő interaktív honlap létrehozása és napi szintű fenntartása olyan költségekkel jár, amelyek ellenkező esetben nem lennének indokoltak.

66      A felperes hangsúlyozza weboldalának látogatottság szerinti besorolását is a különböző országokban, amint az a felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 5. mellékletből kiderül. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a látogatottság szerinti rangsorban elfoglalt előkelő hely hozzájárulhat annak bizonyításához, hogy a vitatott védjegy, amelyet a felperes honlapjának nevében átvettek, az érintett országokban megkülönböztető képességre tett szert a használat révén, hiszen amint az a fenti 44. pontban már megállapításra került, azokat a játékosokat és fogadókat leszámítva, akik életükben először játszanak, valamely szerencsejátékokat és fogadásokat kínáló gazdasági szereplő honlapjának felkeresése nem véletlenül, hanem az az iránti óhajtól vezérelve történik, hogy ott éppen e gazdasági szereplő kínálatát megtekinthessék, és esetleg fogadásokat köthessenek. A jelen esetben a Svédországban, illetve az Egyesült Királyságban elfoglalt 33., illetve 74. hely, amint az a JC 5. mellékletből kiderül, olyan valószínűsítő körülményeket képez, amelyek azt erősítik meg, hogy a vitatott védjegy ezen országokban megkülönböztető képességre tett szert a használat révén.

67      Ilyen valószínűsítő körülményekre lehet következtetni a felperes honlapján regisztráló új felhasználók számára vonatkozó adatokból is, amint az a JC 6 b) mellékletből kiderül, amelyet a felperes a fellebbezési tanáccsal közölt. Az Egyesült Királyságban a 2008/2009‑es idénytől kezdődően minden egyes idényben több százezer új játékos és fogadó iratkozott fel az oldalra (+ 735 122 a 2012/2013‑as idényben). A Dániára vonatkozó számadatok több tízezernek felelnek meg (+ 85 183 új feliratkozó a 2012/2013‑as idényben). Az Unió fennmaradó részére vonatkozó számadatok (Spanyolország kivételével, amelynek tekintetében szintén önálló adatok állnak rendelkezésre) összevontan több százezer új játékosnak és fogadónak felelnek meg minden idényben (+ 901 835 új feliratkozó a 2012/2013‑as idényben). A felperes által az EUIPO előtt eljárásban becsatolt JC 6 a) melléklet ugyan régebbi adatokat tartalmaz (a 2006/2007‑es idényre vonatkozóan), de lehetővé teszi az „Unió fennmaradó részének” országai tekintetében az adatok megismerését: Finnországban 7062 új feliratkozó, Írországban 8291 új feliratkozó, Hollandiában 462 új feliratkozó, Svédországban pedig 59 322 új feliratkozó volt. Ezen információk tehát a felperes oldalára valamely idényben feliratkozó új játékosokra és fogadókra vonatkoznak, és bár elképzelhető, hogy közülük néhányan csak véletlenszerűen iratkoznak fel közvetlenül éppen erre az oldalra és nem más hasonló oldalakra, logikusan azt lehet vélelmezni, hogy többségük ezt nem véletlenül teszi, hanem vagy más játékosok és fogadók ajánlása alapján, vagy a kínálat tanulmányozása után, adott esetben más oldalakkal való összevetést követően, illetve azért, mert esetleg különböző gazdasági szereplők különféle oldalaira óhajt feliratkozni annak érdekében, hogy tétjeit esetről esetre tudja elhelyezni, attól függően, hogy éppen melyik oldal ajánlatát tartja a legtöbb nyerési eséllyel kecsegtetőnek. Ez utóbbi esetben, ami egyébként a legvalószínűbb, a felperes „www.bet365.com” nevű oldalára történő feliratkozások arra utalnak, hogy a vitatott védjegyet vagy az abból képzett védjegyeket védjegyként használták, hiszen azok éppen azt tették lehetővé, hogy beazonosítható legyen azon szolgáltatások származása, amelyek az említett feliratkozással váltak igénybe vehetővé.

68      Ugyanezen gondolatsor mentén haladva, a felperes szintén helytállóan hivatkozik néhány olyan elemre, amelyet ő harmadik weboldalak olyan társprogramjára vonatkozóan szolgáltatott, amely arra szolgál, hogy az ezen oldalakat használó internetfelhasználókat átirányítsa az ő oldalára. Mivel az a harmadik oldal, amely lehetővé teszi az átirányítást, majd később a felperes oldalára való feliratkozást és fogadás esetén az internetfelhasználó által eszközölt első átutalást, jutalékot kap a felperestől, e jutalékok országonkénti összegei és megoszlása jelzésértékű lehet a vitatott védjegy használatát illetően. Amikor ugyanis egy harmadik oldalra látogató internetfelhasználó számára a promóciós elemekkel körülvett vitatott védjegy vagy az abból képzett védjegyek olyannyira vonzóak lesznek, hogy ezt követően az internetfelhasználó feliratkozik a felperes weboldalára, majd ott először végez átutalást, a vitatott védjegy pontosan a védjegykénti szerepét tölti be, ami abban áll, hogy azonosíthatóvá tesz egy adott szolgáltatáscsoportra vonatkozó kínálatot, amelyet az internetfelhasználó a továbbiakban igénybe szeretne venni. E tekintetben a felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 30. melléklet azt mutatja, hogy az Egyesült Királyságban a 2007/2008‑as idénytől kezdődően minden egyes idényben több millió font sterlinget utalnak át a társoldalaknak. A Dániára vonatkozó összeg a 2012/2013‑as idény tekintetében meghaladja az egymillió font sterlinget. Az Unió fennmaradó részére vonatkozó összegek (Spanyolországot nem számítva) összevonva több tízmillió font sterlinget tesznek ki a 2010/2011‑es idénytől kezdődően. Az önálló adatokkal rendelkező országok tekintetében legalábbis ezen összegek egyértelműen azt mutatják, hogy a vitatott védjegyet, illetve az abból képzett védjegyeket a felperes szerencsejátékainak és fogadásainak értékesítéséhez használják.

69      Ugyanakkor a harmadik weboldalakról a felperes honlapjára történő átirányítások puszta száma nem szolgál megbízható iránymutató adatokkal a vitatott védjegynek a felperes szolgáltatásait azonosító használatát illetően, hiszen az internetfelhasználó által tett lépések e szakaszában, figyelemmel a vitatott védjegy leíró jellegére, könnyen elképzelhető, hogy az illető részéről az oldalnak még csak egy véletlenszerű felkereséséről van szó, mielőtt pontosan megismerné a kínált ajánlat tartalmát.

70      A felperes érvelésében ezenfelül az összegyűjtött tétek összegeire támaszkodik, amelyek az általa az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 10 a) mellékletből derülnek ki. E tekintetben e mellékletből többek között kiderül, hogy a 2012/2013‑as idényben az Egyesült Királyságban több milliárd, Dániában több százmillió, az Unió fennmaradó részében (Spanyolországot nem számítva) pedig több milliárd font sterlingnyi összegekről van szó. Az önálló adatokkal rendelkező országok tekintetében legalábbis ezen összegek egyértelműen azt mutatják, hogy a vitatott védjegyet, illetve az abból képzett védjegyeket a felperes szerencsejátékainak és fogadásainak értékesítéséhez használják, hiszen a játékosoknak vagy fogadóknak a tétjeik megtételéhez a „bet365” elemet kell használniuk.

71      Ami a felperes által említett reklámköltségeket illeti, amelyek az általa az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 19. mellékletből derülnek ki, azokból hasonló következtetéseket lehet levonni, mint a tétek összegeiből levonható következtetések (lásd a fenti 70. pontot). Az adatok a 2006/2007‑es idénytől kezdődően különböző idényekre vonatkoznak, és több millió, sőt több tízmillió font sterlingnyi reklámkiadásról tesznek tanúbizonyságot minden egyes idény vonatkozásában, mind Dániában, mind az Egyesült Királyságban. Az Unió fennmaradó részében (Spanyolországot nem számítva) eszközölt reklámkiadások összege szintén eléri a több millió font sterlinget idényenként, de nincs lebontva országokra. Az önálló adatokkal rendelkező országok tekintetében legalábbis, ezen összegek egyértelműen azt mutatják, hogy a vitatott védjegyet, illetve az abból képzett védjegyeket a felperes szerencsejátékai és fogadásai értékesítésének előmozdítására használják, hiszen e védjegyek az egyedüliek, amelyeket a felperes a szerencsejátékokkal és fogadásokkal kapcsolatos szolgáltatásainak azonosításához általános jelleggel használ. A felperes által a fellebbezési tanácshoz benyújtott, a vitatott védjegyet és az abból képzett védjegyeket használó reklámokra vonatkozó más bizonyítékok valószínűsítő körülményeket képezhetnek annak megerősítéséhez, hogy a vitatott védjegy a használata révén megkülönböztető képességre tett szert, különösen az Egyesült Királyságon kívül. Ily módon, a felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 20 a)–JC 20 e) mellékletek az érintett országok nyelvén készült, sportfogadásokra vonatkozó azon reklámok másolatait tartalmazzák, amelyek 2007 és 2013 között jelentek meg, különösen az angol, a dán és a svéd írott sajtóban. A felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 21 a) melléklet olyan televíziós reklámok forgatókönyveinek példányait tartalmazza, amelyeket angolul vagy az adott ország nyelvén Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban sugároztak. M. C. nyilatkozata (14.1–14.22. pont) televíziós reklámok fotóit tartalmazza, amelyeket Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban sugároztak, a felperes fellebbezési tanács előtt tett megjegyzéseihez kapcsolódó DVD pedig e reklámokból vett mozgóképeket tartalmaz, amelyekben híres művészek is megjelennek. A felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 21 b) melléklet néhány reklámforgatókönyvet tartalmaz angolul, elsődlegesen az Egyesült Királyságban, rádióban történő sugárzásra. A felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 25. melléklet rövid televíziós reklámüzeneteket (identeket) tartalmaz, amelyeket 2009 és 2014 között sugároztak Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban.

72      Ezzel szemben M. C. nyilatkozata (a 17. és azt követő pontok), amelyet együttesen kell értelmezni a felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 23. melléklettel, és amelyekből ez utóbbi szerint arra lehet következtetni, hogy a futballpályákon elhelyezett reklámok az Unió egész területén láthatók a televízióban, valójában nem szolgál kellőképpen pontos információval e reklám különböző országokban történt sugárzására vonatkozóan, ellentétben a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 58. pontjában látszólag megállapítottakkal. Ugyanis ezekben csupán a sugárzás átfogó idősávjainak terjedelme van feltüntetve az Unió egésze tekintetében, ami nem teszi lehetővé az országonkénti lebontást. Ugyanez érvényes a felperes által az EUIPO előtti eljárásban a vitatott védjegynek, illetve az abból képzett védjegyeknek a Stoke City FC futballklub tevékenységei révén történő reklámcélú használatának illusztrálásaként szolgáltatott bizonyítékokra, különösen a JC 29. mellékletben szereplő fotókra. Még ha valószínű is, hogy a „Premier League” futballmérkőzéseit, amelyeken e csapat részt vesz, az Unió valamennyi országában közvetíti valamely televíziós csatorna, a játékosokról, a futballpályákról vagy a kellékekről készült ezen fotók nem szolgáltatnak semmiféle adatot e reklám sugárzásának tényleges megtörténtéről az Unió különféle országaiban. A felperes által az EUIPO előtti eljárásban becsatolt JC 29 b) mellékletben szereplő sajtócikkek, amelyek írországi és egyesült királysági újságokból származnak, szintén nem szolgáltatnak adatot erre vonatkozóan.

73      A felperes ezenfelül a fenti 21. pontban ismertetett érveinek második részében néhány, az M. H.‑tól származó nyilatkozatból származó elemre és az e nyilatkozathoz tartozó CH 1. mellékletre hivatkozik. Ezen elemek ugyanakkor egyáltalán nem térnek el a nyilatkozatban és a mellékleteiben már említett elemektől. M. H. például megerősíti a felperes reklámmal kapcsolatos, Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban tett erőfeszítéseit. Az ilyen hozzájárulás, a felperesen kívülálló személy részéről, bár kétségtelenül megerősítheti a nyilatkozatok és az utóbbi által beterjesztett bizonyítékok hitelességét, azonban nem változtat azon az érdemi értékelésen, amelyet az előbbiekkel kapcsolatban – még ha azok szavahihetők is – meg lehet fogalmazni. Ily módon, még ha M. H. azokat meg is erősítette, a Stoke City FC futballklub szponzorálásával kapcsolatos bizonyítékok, amint az a fenti 72. pontban kifejtésre került, korlátozott értékűek annak bizonyítását illetően, hogy a vitatott védjegy a használata révén az érintett terület egészén szert tett a megkülönböztető képességre. A felperes üzleti sikereit illetően szolgáltatott bizonyítékok, amelyeket M. H. is hangsúlyoz, legfeljebb közvetetten az ugyanezen nevű védjegy és az abból képzett védjegyek üzleti sikerességét támaszthatják alá, amelyeket kizárólag a felperes használt általános jelleggel a szerencsejátékokkal és fogadásokkal kapcsolatos szolgáltatásainak azonosítására, de nem vehetők figyelembe ugyanezen bizonyításhoz, figyelemmel igen általános jellegükre.

74      Egyébként megjegyzendő, hogy természetesen a fenti pontokban említett bizonyítékok némelyike önmagában nem tartalmaz minden olyan információt, amely eleve megcáfolhatatlan jelleggel ruházná fel azokat. Például a JC 20. mellékletben szereplő, a dán vagy a svéd írott sajtóból származó reklámanyagok másolatai nem azon újságok lapjainak másolatai, amelyekben e reklámok megjelentek, amint azt egyébként M. H. a nyilatkozatában (13.7. pont) jelzi, rámutatva arra, hogy azok lehetnek akár kefelevonatok (korrektúrák) is. Hasonlóképpen, a felperes által említett adatok közül számos adat, különösen az összegyűjtött tétekre vagy a reklámkiadásaira vonatkozók, tisztán belső forrásból származik. Ugyanakkor számos, a felperesen kívülálló forrásból származó vagy nehezen vitatható bizonyíték is rendelkezésre áll: például, a svéd sajtóból származó komplett kivonatok; a különböző országokban található weboldalak látogatottságára vonatkozó összehasonlító tanulmány, amely a felperes oldalát Svédországban a 33., az Egyesült Királyságban a 74. helyre sorolja; az a tény, hogy a felperes weboldala angol, dán és svéd nyelven is elérhető; fotók és mozgóképkivonatok Dániában, Svédországban és az Egyesült Királyságban sugárzott televíziós reklámokból, amelyekben több híres művész is megjelenik (M. C. nyilatkozata 14.1–14.22. pontjának illusztrálásaként, a felperes fellebbezési tanács előtti eljárásban tett észrevételeihez csatolt DVD‑n); nagyszámú sajtókivonat, amely a felperes üzleti sikerét tanúsítja, akárcsak az M. H. nyilatkozatának a CH 1. mellékletében szereplő Sunday Times általi besorolás, amelyet a megtámadott határozatban (64. pont) a fellebbezési tanács „virágzóként és jól ismertként, valamint 200 országban több millió ügyfelet számlálóként” elismert. E kevésbé kétségbe vonható elemek, amelyek egybevágnak a felperes által szolgáltatott többi bizonyítékkal, ez utóbbiak hitelességét erősítik. Ennélfogva, a valóságtartalmukat illetően megfogalmazott konkrét kifogás hiányában, továbbá figyelemmel az általuk közvetített információk valószínűsíthetőségére, a Törvényszék a fenti 57–73. pontban említett bizonyítékok egészét hitelesnek tartja, hiszen azok a felperes által a vitatott védjegy használata révén megszerzett, és az érintett területen 2013. június 19‑én fennálló megkülönböztető képesség bizonyítása érdekében előterjesztett, hasznos adatokat képeznek.

75      E körülményekre tekintettel, figyelemmel a védjegyek megkülönböztető képességének használat révén történő megszerzésének értékelési szempontjaira, különösen a fenti 27–29. pontban említettekre, továbbá figyelemmel egyrészt a fenti 38–55. pontban kiemelt jogi hibákra és a tények téves jogi minősítésére, másrészt a felperes által a fellebbezési tanács elé terjesztett, a fenti 57–74. pontban felsorolt számos olyan bizonyítékra, amely a vitatott védjegy megkülönböztető képességének az érintett területen a használat révén történt megszerzésének esetleges bizonyításához hasznos lehet, de amelyeket a fellebbezési tanács ennek kapcsán nem vett figyelembe, úgy tűnik, hogy a megtámadott határozat nincs kellőképpen alátámasztva olyan jogszerű indokokkal, amelyek rendelkező részét a lajstromban szereplő 41. osztályba tartozó szerencsejátékokkal és fogadásokkal kapcsolatos szolgáltatások tekintetében indokolnák. Következésképpen e szolgáltatások tekintetében a hatályon kívül helyezés iránti kereset egyetlen jogalapja megalapozottnak tűnik, anélkül hogy a felperesnek a kereskedelmi kamaráktól származó közvélemény‑kutatások vagy bizonyítékok fellebbezési tanács által felrótt hiányát illetően előterjesztett további érveket vizsgálni kellene.

76      Pontosítani kell, hogy figyelemmel a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését alátámasztó indokokra, a Törvényszék nem köteles részletekbe menő és bizonyítást igénylő elemzést végezni az érintett terület egésze tekintetében, annál is inkább, mivel maga a fellebbezési tanács sem végzett ilyen elemzést (lásd analógia alapján: 2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 71. és 72. pont).

77      Az előbbiekre tekintettel a megtámadott határozatot a vitatott védjegy tekintetében a lajstromban felsorolt, 41. osztályba tartozó szolgáltatásokra vonatkozó részében hatályon kívül kell helyezni.

 A költségekről

78      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

79      Mivel mind a felperes, mind az EUIPO, mind a beavatkozó fél részben pervesztes lett, az ügy körülményeire tekintettel kötelezni kell őket saját költségeik viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának 2016. március 21‑i határozatát (R 3243/2014‑5. sz. ügy) a BET 365 európai uniós védjegy tekintetében a lajstromban felsorolt, 41. osztályba tartozó szolgáltatásokra vonatkozó részében hatályon kívül helyezi.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A felek maguk viselik saját költségeiket.

Gervasoni Madise da Silva Passos

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. december 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.