T‑304/16. sz. ügy
bet365 Group Ltd
és
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – BET 365 európai uniós szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség – Bizonyítás – A védjegy többcélú használata – A 207/2009/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 52. cikkének (2) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése és 59. cikkének (2) bekezdése)”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2017. december 14.
1. Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)‑d) pontjával ellentétes lajstromozás – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség értékelésének időpontja
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b)‑d) pont, (3) bekezdés, és 52. cikk, (2) bekezdés)
2. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Valamely megjelölés megkülönböztető képességének a hiánya az Unió egy részében – A megkülönböztető képesség megszerzése ugyanezen részben– A megkülönböztető képesség egyes tagállamokban használat révén történt megszerzésének más tagállamokra való kivetítése
(207/2009 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés, 7. cikk, (2) és (3) bekezdés, és 52. cikk, (2) bekezdés)
3. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Értékelési szempontok
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és (3) bekezdés)
4. Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával ellentétes lajstromozás – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése– BET 365 szóvédjegy
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) és c) pont, 7. cikk, (3) bekezdés, és 52. cikk, (2) bekezdés)
5. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Valamely védjegynek egy lajstromozott védjegy részeként vagy ahhoz kapcsolódóan történő használata
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és (3) bekezdés)
6. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Olyan jellegű adatok, amelyek figyelembe vehetők a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzésének bizonyításakor
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és (3) bekezdés)
7. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Olyan jellegű adatok, amelyek figyelembe vehetők a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzésének bizonyításakor
(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és (3) bekezdés)
1. Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján ha egy önmagában véve leíró jellegű és megkülönböztetésre alkalmatlan védjegy lajstromozására a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések megsértésével került sor, a védjegy nem törölhető, ha a használata révén lajstromozását követően megszerezte a megkülönböztető képességet azon áruk vagy szolgáltatások tekintetében, amelyekre nézve lajstromozták. Ugyanis, amint azt lényegében a 2016. szeptember 28‑i European Food kontra EUIPO – Société des produits Nestlé (FITNESS) ítéletben (T‑476/15) a Törvényszék hangsúlyozta, a 207/2009 rendelet 52. cikkében foglalt feltétlen kizáró okok miatt indult törlési eljárásra vonatkozó rendelkezések közvetlenül visszautalnak az ugyanezen rendelet 7. cikkében szereplő, lajstromozást kizáró feltétlen okokra, valamint az ezen okokat enyhítő, a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése miatti kivételre, és a két eljárásra vonatkozó rendelkezések között az egyetlen különbség az az időpont, amelyben e megkülönböztető képesség megszerzését értékelni kell. E tekintetben a 2016. december 15‑i Mondelez UK Holdings & Services kontra EUIPO – Société des produits Nestlé (Egy csokoládétábla formája) ítéletben (T‑112/13) a Törvényszék megerősítette, hogy a feltétlen kizáró okok miatt indult törlési eljárások keretében a vitatott védjegy jogosultja bizonyíthatja, hogy a védjegy még a lajstromozását megelőzően szert tett a használat révén a megkülönböztető képességre, vagy bizonyíthatja, hogy a védjegy e megkülönböztető képességre a lajstromozása és a törlési kérelem benyújtásának időpontja közötti időszakban tett szert.
(lásd: 23. pont)
2. Ami azt a területet illeti, amelynek tekintetében a használat révén megszerzett megkülönböztető képesség fennállását bizonyítani kell ahhoz, hogy az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében és 52. cikkének (2) bekezdésében említett kivételek alkalmazhatók legyenek, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése) szerint az európai uniós védjegy oltalma egységes, ami azt jelenti, hogy a védjegy az Unió egész területén azonos hatállyal rendelkezik. Az európai uniós védjegy oltalmának egységes jellegéből következik, hogy a lajstromozhatósághoz a megjelölésnek az Unió egészében megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie. Ezért a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése) szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha az Unió egy részén nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Következésképpen az ilyen, a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzését azon terület egésze tekintetében kell bizonyítani, amelyen a védjegy nem rendelkezett kezdettől fogva ilyen képességgel, és e terület adott esetben egyetlen tagállamból is állhat. Mindenesetre túlzás lenne a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzésének bizonyítását minden egyes tagállam esetében külön‑külön megkövetelni. E tekintetben nem lehet elvetni a megkülönböztető képesség egyes tagállamokban használat révén történt megszerzésének más tagállamokra való kivetítését, amennyiben objektív és hitelt érdemlő bizonyítékok alapján arra lehet következtetni, hogy e piacok a vitatott védjegy érintett közönség általi észlelését illetően összehasonlíthatók.
(lásd: 26. pont)
3. A megkülönböztető képességnek a védjegy használata révén történő megszerzése elismerésének feltétele, hogy az érintett közönség legalább egy jelentős része az érintett árukat vagy szolgáltatásokat a védjegynek köszönhetően úgy azonosítja, mint amelyek valamely meghatározott vállalkozástól származnak. Ugyanakkor azok a körülmények, amelyek között a megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzéséhez kötődő feltétel teljesültnek tekinthető, nem bizonyíthatók kizárólag általános, illetve elvont adatok alapján. Figyelembe kell venni olyan tényezőket is, mint a védjegy által elfoglalt piaci részesedés, a védjegy használatának intenzitása, földrajzi kiterjedése és tartama, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából eszközölt beruházások jelentősége, az érintett fogyasztók azon hányada, amely a védjegynek köszönhetően az árut vagy szolgáltatást egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítja, valamint a kereskedelmi és iparkamaráktól, illetve egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatok.
Emlékeztetni kell arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely védjegy – akár használat révén szerzett – megkülönböztető képességét azon árukra és szolgáltatásokra is figyelemmel kell megítélni, amelyek tekintetében a védjegy lajstromozását kérték vagy amelyek tekintetében azt lajstromozták, a szóban forgó áru‑ vagy szolgáltatástípus szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztójának vélelmezhető észlelését véve alapul.
Az ítélkezési gyakorlatból ezenfelül az következik, hogy a használat révén szerzett megkülönböztető képességet nem lehet kizárólag olyan kiragadott adatokkal bizonyítani, mint például az érintett áruk vagy szolgáltatások értékesítési mennyiségei vagy a reklámanyagok. Ugyanígy önmagában az a tény, hogy a megjelölést bizonyos ideje már használták az Unió területén, szintén nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal találkozó közönség azt a kereskedelmi származásra való utalásként fogja fel.
E tekintetben a megkülönböztető képesség használat révén történt megszerzése bizonyításának „a védjegy védjegyként történő használatára” kell vonatkoznia, vagyis a védjegy azon használatára, amely arra irányul, hogy a védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások iránt érdeklődő közönség ez utóbbiakat akként azonosítsa, mint az azt használó vállalkozástól származókat.
(lásd: 27–30. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 31–77. pont)
5. Valamely védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a védjegy önálló használat tárgyát képezte, hanem eredhetett valamely más lajstromozott védjegy részeként történő használatból vagy annak valamely más lajstromozott védjeggyel való együttes használatából is, tekintettel arra, hogy az ilyen használat mindkét esetben azt eredményezi, hogy az érdekelt fogyasztók köre azokat az árukat és szolgáltatásokat, amelyeket kizárólag a vizsgált védjeggyel jelölnek, úgy fogja fel, mint attól az adott vállalkozástól származókat, amely azt valamely másik védjegy részeként vagy valamely másik védjeggyel együttesen használja.
(lásd: 39. pont)
6. A védjegy domainnévként történő használata védjegyként történő védjegyhasználatnak minősülhet. Ugyanis minden az e tekintetben előterjesztett iratoktól és információktól, illetve attól függ, hogy azok bizonyítékot szolgáltathatnak‑e az érintett vásárlóközönség felfogásának értékeléséhez, amikor e közönség az internethasználat keretében a védjeggyel találkozik vagy azt használja.
Következésképpen az olyan információk, mint a jogosult weboldalára történő belépések száma, a weboldal rangsorban való elhelyezkedése a különböző országok szerinti látogatottságnak megfelelően, vagy az, hogy a vitatott védjegy és a jogosult abból képzett védjegyei hányszor képezték internetes keresés tárgyát a különféle keresőmotorokon keresztül, olyan jellegű adatok, amelyek figyelembe vehetők a vitatott védjegy megkülönböztető képességének használat révén történt megszerzésének bizonyításához. Ehhez hasonló bizonyítékokat képezhetnek a jogosult weboldalairól vagy más weboldalakról származó, különféle nyelvű kivonatok, amelyeken a vitatott védjegy vagy az abból képzett védjegyei megjelennek, amennyiben a szolgáltatott bizonyítékok terjedelme a vitatott védjegy védjegyként történő jelentős használatát tudja alátámasztani.
(lásd: 43., 46. pont)
7. A védjegy cégnévként történő használata védjegyként történő védjegyhasználatnak minősülhet. A társaságot megemlítő sajtómegjelenések a védjegy védjegyként történő, arra irányuló használatát illusztrálhatják, hogy a kínált vagy említett szolgáltatások származását jelöljék, azokat a versenytársak szolgáltatásaitól megkülönböztessék, és adott esetben azokat reklámozzák.
(lásd: 51., 52. pont)