A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2010. december 14.
F‑67/05. RENV. sz. ügy
Christos Michail
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Megsemmisítést követően a Törvényszék elé utalás – Előmeneteli jelentés – 2003. évi értékelési időszak – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset ”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben C. Michail többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a 2003. április 1‑jétől december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozóan elkészített előmeneteli jelentését, valamint semmisítse meg az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdése alapján előterjesztett panaszát elutasító 2005. április 15‑i határozatot.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperes 2003. április 1-je és december 31. közötti időszakra vonatkozóan elkészített előmeneteli jelentését. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen meg a felperes részére 1000 euró kártérítést. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezi valamennyi költség viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Elkészítés – A referencia-időszak során értékelhető feladatot nem végző tisztviselő
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Elkészítés – A referencia-időszak során értékelhető feladatot nem végző tisztviselő
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
4. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Pert megelőző eljárás – Eltérő eljárás attól függően, hogy hoztak‑e sérelmet okozó aktust, vagy nem
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. Az előmeneteli jelentés elkészítésének keretében az érdempontok odaítélése érdekében az értékelők jogosultak alapul venni az érintett tisztviselő korábbi előmeneteli jelentéseit, amennyiben – valamely, kizárólag az adminisztrációnak betudható, rendkívüli helyzet miatt – értékelhető teljesítmény hiányában nem képesek osztályzatot adni. Márpedig mivel az értékelőknek olyan határozatot kell hozniuk, amely tiszteletben tartja az érintett tisztviselő érdekeit, a gondoskodási kötelezettségük alapján ésszerűen állapíthatják meg, hogy amennyiben a tisztviselőre feladatokat bíztak volna a referencia‑időszak során, azokat legalább ugyanolyan hozzáértéssel és teljesítményt nyújtva végezte volna, továbbá a feladatai teljesítése során legalább olyan magatartást tanúsított volna, mint a korábbi előmeneteli jelentésekben értékelt időszakok során.
(lásd az 56. pontot)
2. Amennyiben a referencia‑időszak során a tisztviselő nem nyújtott értékelhető teljesítményt, nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy mely személy rendelkezik hatáskörrel az előmeneteli jelentés elkészítésére. E körülmények között az adminisztráció megalapozottan dönthet úgy, hogy az említett jelentés elkészítését arra a személyre bízza, akit arra a leginkább alkalmasnak ítél.
(lásd a 62. pontot)
3. Az adminisztráció köteles az értékelő jelentést kellően és részletesen indokolni, és az érdekelt számára lehetővé tenni, hogy ezzel az indokolással szemben észrevételeket tegyen. Az értékelésben ez az indokolás főszabály szerint az értékelési űrlap „Általános értékelés” nevű rovatában szerepel. Az indokolás három pontban – hozzáértés, teljesítmény és magatartás – fejti ki az űrlap részletes értékelést tartalmazó rovatait. A részletes értékelésekhez fűzött általános jellegű megjegyzéseknek lehetővé kell tenniük az értékelt számára az ügy teljes ismeretében az értékelések helytállóságának megítélését, és adott esetben a közösségi bíróságnak a bírósági felülvizsgálat elvégzését; ennek érdekében fontos, hogy a részletes értékelések és az azok indokolását szolgáló megjegyzések összhangban legyenek.
(lásd a 80. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑193/03. sz., Piro kontra Bizottság ügyben 2005. május 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑121. o. és II‑547. o.) 41. pontja; T‑50/04. sz., Micha kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑339. o. és II‑1499. o.) 61. pontja; T‑155/03., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑411. o. és II‑1865. o.) 80. pontja.
4. A jogorvoslati lehetőségeknek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke által létrehozott rendszerében a kártérítési kereset a megsemmisítés iránti keresethez képest önálló jogorvoslati lehetőség, amely csak akkor elfogadható, ha arra a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelő, pert megelőző eljárást követően kerül sor. Ez az eljárás eltérő lehet attól függően, hogy a kárt, melynek megtérítésére a kereset irányul, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti sérelmet okozó aktus okozta, vagy az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartása. Az első esetben az érdekelt feladata, hogy a megszabott határidőn belül a kinevezésre jogosult hatósághoz forduljon a szóban forgó aktus elleni panaszával. A második esetben azonban a közigazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kártérítési kérelemmel kell kezdődnie. Csupán e kérelem kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása minősül sérelmet okozó aktusnak, amellyel szemben panasszal lehet élni, és csak e panasz kifejezett vagy hallgatólagos elutasítását követően lehet kártérítési keresetet indítani a Közszolgálati Törvényszék előtt.
(lásd a 112. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑30/08. sz., Nanopoulos kontra Bizottság ügyben 2010. május 11‑én hozott ítéletének 83. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.