Language of document : ECLI:EU:F:2014:214

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2014. szeptember 17.

F‑12/13. sz. ügy

CQ

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Konferenciatolmács alkalmazottak (AIC) – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 90. cikke – Lelki zaklatás – A személyzeti szabályzat 12a. cikke – A munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó belső szabályok – Az említett bizottság munkájának bizalmas jellege – Nyilvánvaló értékelési hibák”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben CQ azon 2012. május 8‑i határozat megsemmisítését kéri, amelyben az Európai Parlament munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság (a továbbiakban: zaklatással foglalkozó bizottság vagy bizottság) véleménye alapján megállapította, hogy a felperest ideiglenes alkalmazottként ellátott feladatkörében nem zaklatta az egységvezetője.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. CQ maga viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Parlamentnél felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Konferenciatolmács alkalmazottak – Személyzeti szabályzati rend – Kisegítő szerződéses alkalmazottak

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 3b. és 90. cikk)

2.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Magatartás, amelynek célja vagy hatása az érintett lejáratása vagy munkakörülményeinek rontása – A magatartás ismétlődő jellegére vonatkozó követelmény – A magatartás szándékosságának követelménye – Terjedelem – A zaklató ártó szándékára vonatkozó követelmény hiánya

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Szabadság – Éves szabadság – Szabadság iránti kérelem – Az adminisztráció ügyintézési határideje – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 57. cikk, első bekezdés)

4.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Késedelem az éves szabadság iránti kérelmek intézése során – Kizártság – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)

5.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Nyelvórán való részvétel a szolgálat érdekében – Hiányzás esetén fennálló kötelezettségek

6.      Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Megvalósítás lelki zaklatás esetén – Az állítólagos lelki zaklatásra vonatkozó belső vizsgálat – Eljárás – A panasszal érintett fél számára biztosított második meghallgatás – A védelemhez való jog megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)

1.      A konferenciatolmács alkalmazott Európai Parlament általi, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 90. cikke alapján történő alkalmazása szükségszerűen szerződéses jogállást, közelebbről az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 3b.cikke szerinti szerződéses alkalmazotti jogállást biztosít ezen alkalmazottnak, mivel az említett alkalmazási feltételek 90. cikke az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek IV. címének „A 3b. cikkben említett szerződéses alkalmazottakra vonatkozó különös rendelkezések” címet viselő 5. fejezetében szerepel.

(lásd a 74. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: Cantisani kontra Bizottság ítélet, F‑71/10, EU:F:2012:71, 60. pont.

2.      A személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése helytelen magatartásként határozza meg a lelki zaklatást, amelynek megállapítása két feltétel együttes teljesülését igényli. Az első feltétel olyan magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések létére vonatkozik, amelyek tartósan, ismétlődően vagy rendszeresen fordulnak elő, ami azt vonja magával, hogy a lelki zaklatás az időben szükségszerűen folyamatként jelenik meg, és ismétlődő vagy folyamatos cselekvést feltételez, amely szándékos. A második kumulatív feltétel megköveteli, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések hatása az legyen, hogy valamely személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Két következtetés vonható le abból, hogy a „szándékos” jelző az első feltételhez kapcsolódik, nem pedig a másodikhoz. Egyrészt az említett cikkben szereplő magatartásoknak, szóbeli vagy írott nyelvhasználatnak, gesztusoknak vagy más cselekvéseknek kell szándékosaknak lenniük, ami kizárja e rendelkezés alkalmazási köréből a véletlen cselekvéseket. Másrészt azonban nem szükséges annak bizonyítása, hogy e magatartás, szóbeli vagy írott nyelvhasználat, gesztusok vagy más cselekvések azzal a szándékkal valósuljanak meg, hogy más személy személyiségét, méltóságát, testi vagy lelki épségét aláássák. Elegendő az is, hogy szándékosan megvalósított cselekvései objektíve ilyen következményekkel járnak.

Végül, mivel a szóban forgó cselekedeteknek a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében helytelennek kell lenniük, a zaklatásnak minősítés attól a feltételtől függ, hogy a zaklatásnak objektíven tekintve is eléggé valóságosnak kell lennie, abban az értelemben, hogy egy pártatlan, ésszerűen gondolkodó, átlagos érzékenységű és ugyanilyen helyzetben lévő szemlélő is túlzottnak és kifogásolhatónak tekintené.

(lásd a 76–78. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: Q kontra Bizottság, F‑52/05, EU:F:2008:161, 134. és 135. pont, amelyet e tekintetben nem helyezett hatályon kívül a Bizottság kontra Q ítélet, T‑80/09 P, EU:T:2011:347; Skareby kontra Bizottság ítélet, F‑42/10, EU:F:2012:64, 65. pont, és Cantisani kontra Bizottság ítélet, EU:F:2012:71, 89. pont.

3.      Noha a személyzeti szabályzat 57. cikkének első bekezdése értelmében a tisztviselő naptári évenként legalább 24 munkanap és legfeljebb 30 munkanap éves szabadságra jogosult, e rendelkezés nem ír elő szigorú határidőt az adminisztráció számára a tisztviselők és alkalmazottak szabadság iránti kérelmeinek intézésére.

(lásd a 112. pontot)

4.      Ami az éves szabadság iránti kérelmek intézésével összefüggésben lelki zaklatás megnyilvánulását illeti, az éves szabadság iránti kérelem esetleges késedelmes jóváhagyása nem róható fel a felettesnek, ha e késedelmet valamely más egység okozta, és ha mindazonáltal a kérelmet megfelelő időben elintézték. Ez a helyzet akkor, ha az alkalmazottnak két héttel a kért időszak előtt megerősítik a szabadság jóváhagyását.

Ami az egységvezető arról szóló emlékeztetőjét illeti, hogy a szabadság iránti kérelmeket a kért szabadság előtt legalább öt munkanappal be kell nyújtani, ez önmagában nem kifogásolható, mivel a szolgálat megfelelő működése érdekében szükséges.

Ami az alkalmazott egységvezető általi arra való figyelmeztetését illeti, hogy az ideiglenes alkalmazotti szerződésének lejárta előtt fel kell használnia a fennmaradó éves szabadságát, ez önmagában szintén nem kifogásolható, mivel éppen ellenkezőleg, a személyi állomány hatékony igazgatása magában foglalja az arra való ügyelést, hogy a munkatársak felhasználják éves szabadságukat oly módon, hogy ne kerüljön sor a későbbi évekre való átvitelre vagy a ki nem vett éves szabadság szerződés lejártakor történő megváltására.

(lásd a 116–118. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: Q kontra Bizottság ítélet, EU:F:2008:161, 180. pont.

5.      A rendes munkaidőben tartott nyelvórára a szolgálat érdekében való beiratkozás magában foglalja, hogy az érdekelt haladéktalanul igazolja az ezen órákról való hiányzásait a hivatali felettesének és az említett nyelvórákért felelős szervezeti egységnek.

Miután megfelelően tájékoztatta egységvezetőjét a nyelvóráról való hiányzás okáról, az érintett tisztviselő vagy alkalmazott köteles az említett nyelvóráért felelős képzési egységnél személyesen megtenni a szükséges adminisztratív lépéseket, majd megbizonyosodni arról, hogy elvégezték a megfelelő módosításokat a hivatali státuszában, és ugyancsak ennél az egységnél elszámolni az esetleges hiányzásokkal.

(lásd a 120. és 121. pontot)

6.      Az állítólagos lelki zaklatással kapcsolatos belső igazgatási vizsgálatot illetően – amelyet az Európai Parlamentnek a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságra vonatkozó belső szabályai szerint folytatnak le – a zaklatással foglalkozó bizottságot munkája során nem kötik szigorú eljárási szabályok, melyek előírnák számára a felperes másodszori meghallgatását, ha azt nem találja szükségesnek. E bizottság szerepe konzultatív, és a véleménye nem minősül az érintett félnek sérelmet okozó aktusnak. Emellett a zaklatással foglalkozó bizottság előtt az állítólagos áldozat és az állítólagos zaklató nincs azonos helyzetben. Az állítólagos zaklatónak meg kell tudnia védeni magát – ahogyan azt az említett belső szabályok 10. cikkének második bekezdése pontosítja – a bizottsághoz benyújtott panasszal szemben. Ilyen körülmények között az a tény, hogy további alkalmat adtak az állítólagos zaklatónak arra, hogy válaszoljon a rá vonatkozóan megfogalmazott állításokra, nem bizonyíthatja az állítólagos áldozat védelemhez való jogának a zaklatással foglalkozó bizottság általi megsértését vagy e bizottság pártatlanságra vonatkozó kötelezettségének megsértését.

(lásd a 147. pontot)