AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2007. március 29.(*)
„Állami támogatások – Földterület eladási ára – A közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat – A támogatás jelenértéke – Kamatos kamatláb – Indokolás”
A T‑369/00. sz. ügyben,
a Département du Loiret (Franciaország) (képviseli: A. Carnelutti ügyvéd)
felperesnek,
támogatja:
a Scott SA (székhelye: Saint‑Cloud [Franciaország], képviselik: Sir Jeremy Lever QC, J. Gardner, G. Peretz barristers, R. Griffith és M. Papadakis solicitors,
beavatkozó,
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Rozet és J. Flett, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Franciaország által a Scott Paper SA/Kimberley‑Clark részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2000. július 12‑i 2002/14/EK bizottsági határozat (HL L 12., 1. o.) részleges megsemmisítésére irányuló kereset tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),
tagjai: J. D. Cooke elnök, R. García‑Valdecasas és I. Labucka bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. október 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapját képező tényállás
1 1969‑ben a Scott Paper Company nevű, amerikai jog szerint bejegyzett társaság megvásárolta a Bouton Brochard nevű, francia jog szerint bejegyzett társaságot, és Bouton Brochard Scott SA néven önálló társaságot hozott létre, amely átvette a Bouton Brochard tevékenységét. A Bouton Brochard Scott 1987 novemberében Scott SA‑ra változott. Ez utóbbi a jelen ügy szempontjából releváns időszakban egészségügyi és háztartási felhasználásra szánt papír előállításával foglalkozott.
2 1987. augusztus 31‑én Orléans városa (Franciaország), Loiret megye (Franciaország) és a Scott megállapodott arról, hogy ez utóbbi számára eladnak egy 48 hektáros területet a La Saussaye ipari térségben, valamint arról, hogy a közműdíjakat kedvezményes tarifa alapján számolják ki (a továbbiakban: Scott‑megállapodás). E megállapodás értelmében a felperes és Orléans városa legfeljebb 80 millió francia frank (FRF) (12,2 millió euró) értékben hozzájárulnak a területrendezési munkákhoz, a Scott javára.
3 A szóban forgó területrendezéshez szükséges tanulmányok elkészítésével és bizonyos munkák elvégzésével a société économique mixte pour l’équipement de Loiret (a Loiret felszereléséért vegyesvállalat) bízták meg (a továbbiakban: Sempel). Az 1987. szeptember 12‑én a felperes, Orléans városa és a Sempel között kötött megállapodásból (a továbbiakban: Sempel‑megállapodás) kiderül, hogy Orléans városa 68 hektárt engedett át a Sempelnek, jelképes összegért. A Scott‑megállapodás 4. cikkéből, valamint a Sempel‑megállapodás 12. cikkéből ugyanakkor az derül ki, hogy a Sempel a 48 hektárt, valamint egy műhely‑raktárat eladott a Scottnak 31 millió FRF‑ért (4,7 millió euró), tehát 65 FRF/m2 áron.
4 1996 novemberében a francia Számvevőszék közzétette „A területi közösségek vállalkozások javára történő beavatkozásai” című nyilvános jelentését. E jelentésben a számvevőszék fel akarta hívni a figyelmet egyes francia területi közösségek által esetlegesen bizonyos vállalkozások javára nyújtott támogatásokra, különösen a La Saussaye ipari térségben a 48 hektáros területnek a Scott javára történt átruházására.
5 E jelentés közzétételét követően a Bizottsághoz panasz érkezett, egy 1996. december 23‑i keltezésű levélben, amely azon kedvezményes feltételekre vonatkozott, amelyekkel Orléans városa és Loiret megye eladta ezt a 48 hektáros területet a Scottnak, valamint azon kedvezményes tarifára, amelyet ez utóbbi számára biztosítottak a közműdíjak vonatkozásában.
6 1997. január 17‑i levelében a Bizottság további információkat kért a francia hatóságoktól. Ezt követően 1997 januárja és 1998 áprilisa között a kért információkra és pontosításokra vonatkozó levélváltás történt a Bizottság és a francia hatóságok között.
7 1996 januárjában a Scott társaság részvényeit felvásárolta a Kimberley‑Clark Corp. 1998 januárjában ez utóbbi bejelentette, hogy bezárja az üzemet, amelynek vagyonát – a telket és a papírüzemet – a Procter & Gamble (a továbbiakban: P & G) vásárolta meg 1998 júniusában.
8 1998. július 10‑i levelében a Bizottság értesítette a francia hatóságokat az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról szóló 1998. május 20‑i határozatáról, valamint felhívta ezeket, hogy tegyék meg észrevételeiket, és válaszoljanak bizonyos kérdésekre. Az érdekelt feleket a fenti levélnek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL L C 301., 4. o.) történő közzétételével tájékoztatták az eljárás megindításáról, és felhívták ezeket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik megtételére.
A megtámadott határozat
9 A hivatalos vizsgálati eljárás befejezését követően a Bizottság 2000. július 12‑én elfogadta a Franciaország által a Scott Paper SA/Kimberley‑Clark részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2000. július 12‑i 2002/14/EK határozatot (HL L 12., 1. o., a továbbiakban: megtámadott határozat). A jelen kereset benyújtását követően (lásd az alábbi 13. pontot) a Bizottság 2001. március 2‑án a megtámadott határozat kijavításáról értesítette a Francia Köztársaságot. A megtámadott határozat 1. cikke, (172) és (217) preambulumbekezdése, valamint a (239) preambulumbekezdése b) bekezdésének a) pontja így módosításra került.
10 A megtámadott határozat a módosított változatban előírja:
„Első cikk
Valamely földterület kedvzményes ára és a közműdíjak kedvezményes tarifája formájában nyújtott állami támogatás, amelyet Franciaország biztosított a Scott számára, 39,58 millió FRF (6,03 millió euró), vagy jelenlegi értéken számolva 80,77 millió FRF (12,3 millió euró) összegben a földterület kedvezményes ára tekintetében […] összeegyeztethetetlen a közös piaccal.
2. cikk
(1) Franciaország meghoz minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy a kedvezményezettekkel visszatéríttesse az 1. cikkben hivatkozott, és jogellenesen rendelkezésükre bocsátott támogatást.
(2) A visszatéríttetésnek haladéktalanul meg kell történnie, a nemzeti jog szerinti eljárásoknak megfelelően, amennyiben ezek lehetővé teszik a jelen határozat azonnali és hatékony végrehajtását. A visszatérítendő támogatás magában foglalja az attól az időponttól a visszatérítés időpontjáig felszámított kamatokat is, amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották. A kamatokat a regionális célú támogatások keretében nyújtott szubvenció‑egyenérték számításához alkalmazott kamatláb alapján kell kiszámítani.”
11 A kamatok fizetésére való kötelezés tekintetében a Bizottság úgy vélte, hogy (a megtámadott határozat (239) preambulumbekezdése):
„Abból a célból, hogy visszaállítsák azokat a gazdasági körülményeket, amelyekkel a vállalkozás akkor találta volna magát szemben, ha az összeegyeztethetetlen támogatást nem kapta volna meg, a francia hatóságoknak meg kell tenniük minden ahhoz szükséges intézkedést, megszüntessék a támogatásból eredő előnyöket, és hogy a támogatást visszatéríttessék a kedvezményezettel.
A támogatást a francia jog szerinti eljárásoknak megfelelően kell visszatéríttetni. A visszatérítendő támogatás magában foglalja az attól az időponttól a tényleges visszatérítés időpontjáig felszámított kamatokat is, amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották. A kamatokat a franciaországi regionális célú támogatások keretében nyújtott nettó szubvenció‑egyenérték számításához alkalmazott kamatláb alapján kell kiszámítani.”
12 Ily módon a visszatérítendő támogatás Bizottság által számított jelenértéke, tehát 80,77 millió FRF (lásd a fenti 10. pontot), figyelembe veszi a támogatás nyújtásának időpontjától a megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig alkalmazott kamatlábat. E kamatláb megfelel a Bizottság által a franciaországi közpénzből nyújtott támogatások támogatási elemének megállapításához használt referencia‑kamatlábnak, tehát „5,7%‑nak, 2000. január 1‑jét követően” (a megtámadott határozat (172) és (239) preambulumbekezdése).
Az eljárás és a felek kereseti kérelmei
13 A felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. december 4‑én benyújtott keresetlevelében terjesztette elő jelen keresetét.
14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. november 30‑án érkezett, T‑366/00. számon nyilvántartásba vett keresetlevelével a Scott szintén a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be.
15 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. március 19‑én érkezett levélben a Scott kérte, hogy a jelen eljárásban a felperes kereseti kérelmének támogatására mint beavatkozó léphessen fel.
16 2001. május 10‑i végzésével a kibővített ötödik tanács elnöke megengedte, hogy a Scott a felperes kérelmének támogatására beavatkozzon a jelen eljárásba.
17 A Scott kérelmére az Elsőfokú Bíróság úgy döntött, hogy először – az érdemi vizsgálat előtt – a Scott által a T‑366/00. sz. ügyben hivatkozott, az EK‑Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 15. cikke szerinti elévülésről határoz.
18 2003. április 10‑i ítéleteiben az Elsőfokú Bíróság elutasította a Scott és a felperes kereseteit a 659/1999 rendelet 15. cikkének a Bizottság általi megsértése tekintetében, és a vonatkozó költségekről nem határozott (a T‑366/00. sz., Scott kontra Bizottság ügyben [EBHT 2003., II‑1763. o.] és a T‑369/00. sz., Département du Loiret kontra Bizottság ügyben [EBHT 2003., II‑1789. o.] 2003. április 10‑én hozott ítéletek). A továbbiak tekintetében az Elsőfokú Bíróság az eljárások folytatása mellett döntött.
19 A Bíróságnak a Scott által a Scott kontra Bizottság ügyben hozott ítélettel szemben benyújtott fellebbezéséről történő döntésére várva (a fenti 18. pont) az Elsőfokú Bíróság a jelen ügyben, valamint a T‑366/00. sz. ügyben felfüggesztette az eljárást.
20 A C‑276/03. P. sz.,Scott kontra Bizottság ügyben 2005. október 6‑án hozott ítéletében (EBHT 2003., I‑8437. o.) a Bíróság elutasította a Scottnak a 2003. április 10‑i ítélettel szemben benyújtott fellebbezését (a fenti 18. pont).
21 2005. november 10‑i levelében az Elsőfokú Bíróság felhívta a feleket, hogy terjesszék elő az észrevételeiket az eljárásnak a 2005. október 6‑i Scott kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (a fenti 20. pont) fényében történő folytatása tekintetében. A felperes 2005. november 24‑i levelében megerősítette, hogy fenntartja keresetének alátámasztására szolgáló érdemi jogalapjait.
22 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy újból megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy írásban válaszoljanak egy sor kérdésre. E felhívásnak a felek eleget tettek.
23 A 2006. október 25‑i tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszait.
24 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben ez jogellenesnek minősíti a földterület kedvezményes árának formájában nyújtott állami támogatást, és elrendeli 39,58 millió FRF (6,03 millió euró) vagy mai értéken számolva 80,77 millió FRF (12,3 millió euró) visszatérítését;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
25 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a keresetet utasítsa el mint megalapozatlant;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
26 A felperes támogatására beavatkozó Scott azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– minősítse megalapozottnak a keresetet;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
A jogkérdésről
27 Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik. Az első a közösségi jog visszaható hatályának tilalmán, a jogbiztonság elvén, valamint az EK 87. és 253. cikken alapul, annyiban, amennyiben erre a Bizottság hivatkozott a a hatóságok általi földterület‑ és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló 97/C 209/03 közleményében (HL C 209., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 143. o. ). A második jogalap az EK 87. cikk (1) bekezdésének, valamint az EK 253. cikknek a megsértésén alapul. A második jogalap öt részre osztható, amelyek a megtámadott határozat alább következő szempontjaira vonatkoznak:
– a szóban forgó terület eladására vonatkozó nyilvánosság;
– a Scott beruházásából eredő adóbevételek;
– a közérdekből felmerült költségek;
– hiba a támogatás kiszámításában;
– a kamatok tőkésítése.
28 Elsőként a második jogalap ötödik részét kell megvizsgálni.
A felek érvei
29 A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését és az EK 253. cikket, amikor a megtámadott határozatban tőkésítette a kamatokat. E tekintetben hangsúlyozza, hogy az eredeti állapot helyreállítása nem a kamatok tőkésítését, hanem a meghatározott éves kamatok beszedését jelenti. A kamatok tőkésítése ugyanis nem minősül a Bizottság állandó gyakorlatának. A felperes azt állítja továbbá, hogy a Bizottság nem indokolta a kamatok tőkésítését, és ezzel megsértette az EK 253. cikket is.
30 A Scott elismeri, hogy bizonyos esetekben elfogadható a kamatos kamatok megfizetésére történő kötelezés, a célból, hogy meg lehessen szüntetni a kedvezményezett által élvezett előnyt, például olyan esetben, amikor ez utóbbi valamely tagállam által kamatmentesen nyújtott kölcsönt befektet, és nettó nyereséget ér el, miután kamatos kamatok fizetésére nem kötelező visszatéríttetési rendelkezést kapott. Ez az egyedi eset egyébként nem felel meg a jelen ügynek, és a megtámadott határozat sem állítja az ellenkezőjét.
31 A Scott azt állítja továbbá, hogy a megtámadott határozat 2. cikke – azt előírva, hogy a visszatérítésnek a nemzeti jognak megfelelően kell történnie – azzal a következménnyel jár, hogy a megtámadott határozat elfogadásától a támogatás visszatéríttetésig terjedő időszakra vonatkozó kamatokat egyszerű kamatokként számítják. Márpedig, ha az ezen időszakra vonatkozó kamatok e módon történő kiszámítása indokolt, még indokoltabb egyszerű kamatok számítása a támogatás odaítélésétől a megtámadott határozat elfogadásáig tartó időszak tekintetében.
32 A Bizottság emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a közös piaccal össze nem egyeztethető jogellenes támogatás esetében helyre kell állítani a hatékony versenyt (a megtámadott határozat (218) preambulumbekezdése). Ebből a célból szükség van arra, hogy a támogatást, amelyben a kedvezett valóban részesült, teljes egészében visszatérítsék. A Bizottság szerint a megtámadott határozat, mivel a támogatás névértékét jelenértékre számolta át (lásd a (172) preambulumbekezdést), a tényleges, a kamatmentes kölcsönhöz hasonlítható előnyt vette figyelembe, amelyhez a kedvezményezett jutott a hivatkozott időszakban. A jelenérték a bizonyos időszakra ingyenesen rendelkezésre bocsátott tőkéből eredő pénzügyi előnynek felel meg, és azokat a költségeket tükrözi, amelyeket a Scott viselt volna, ha ezt az összeget bankból kölcsönzi 1987‑től a megtámadott határozat elfogadásáig. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az általa a megtámadott határozatban alkalmazott megközelítés megfelel az Elsőfokú Bíróság által a T‑459/93. sz., Siemens kontra Bizottság ügyben 1995. június 8‑án hozott ítélet (EBHT 1995., II‑1675. o.) 97. pontjában megfelelőnek ítélt megközelítésnek, következésképpen a határozat kellőképpen indokolt.
33 A Bizottság rámutat, hogy a megtámadott határozatban szereplő jelenérték már magában foglalja azt az előnyt, amelyet a kedvezményezett élvezett 1987‑től, a támogatás odaítélése és a határozat elfogadása közötti időszakban, oly módon, hogy csak a határozat elfogadásának időpontja és a tényleges visszatérítés időpontja közötti időszakra vonatkozó kamatokat lehet figyelembe venni.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
34 Először a felperesnek azt az érvelését kell megvizsgálni, miszerint a Bizottság nem indokolta megfelelően a támogatás értékének kamatos kamatok előírásával történő jelentértékre számítását.
35 Mint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást az adott ügy természetéhez kell igazítani, valamint világosan és kétértelműségtől mentesen kell megfogalmazni a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, amennyiben nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján döntendő el az a kérdés, hogy az indokolás megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek (a Bíróságnak a C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontja és a C‑301/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑9919. o.] 87. pontja).
36 A jelen ügyben a megtámadott határozat 5,7% kamatlábat alkalmaz, és nem részletezi, hogy kamatos kamatról van‑e szó. A 39,58 millió FRF‑re becsült támogatás „jelenértékeként” feltüntetett 80,77 millió FRF vonatkozásában történő számítás alapján juthat arra a következtetésre az olvasó, hogy kamatos kamat alkalmazására került sor. A Bizottság semmivel nem indokolja, hogy az egyszerű kamat helyett miért alkalmazott kamatos kamatot. Továbbá, azt sem indokolja, hogy valamely kamatláb kikötése miként teszi lehetővé, hogy 2000‑ben ki lehessen számolni egy 1987‑ben kedvezményes áron eladott terület formájában nyújtott állami támogatás jelenértékét.
37 A Scott által támogatott felperes arra hivatkozik, hogy – mivel a kamatok tőkésítése újdonságnak számít a Bizottság gyakorlatában – ez utóbbinak indokolni kellett volna határozatát e tekintetben.
38 Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában semmilyen jogszabály nem írta elő, hogy a visszatéríttetési határozatokban alkalmazott kamatláb kamatos kamatláb legyen, és hogy a Bizottság nem alkalmazott kamatos kamatokat visszatéríttetési határozataiban.
39 Először is, e jogszabályok hiányát illetően emlékeztetni kell arra, hogy azon, a Bizottságra ruházott hatáskört, hogy a jogellenes támogatások visszatéríttetését elrendelő határozatokat fogadhat el, a 659/1999 rendelet írja elő (lásd e tekintetben a Département de Loiret kontra Bizottság ügyben – a fenti 18. pont – hozott ítélet 50. és 51. pontját). A 659/1999 rendelet 14. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy „a visszatéríttetési határozat szerint visszatérítésre kerülő támogatás magában foglalja a Bizottság által megfelelő kamatlábbal meghatározott kamatot.” A Bizottság az Elsőfokú Bíróság kérdéseire írásban adott válaszaiban megerősítette, hogy ez utóbbi rendelkezés egyáltalán nem írja elő, hogy egyszerű vagy kamatos kamatlábak alkalmazásáról van‑e szó.
40 A jogszerűtlenül nyújtott támogatás behajtásakor alkalmazandó kamatlábakról szóló, az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2003. május 8‑án közzétett közleményében (HL C 110., 21. o.), tehát három évvel a megtámadott határozat elfogadása után a Bizottság megállapította, hogy felmerült annak a kérdése, hogy az alkalmazandó kamatláb egyszerű kamatozású, vagy kamatos kamatozású legyen‑e, és „sürgősnek [ítélte], hogy e tekintetben meghatározza álláspontját.” A Bizottság ily módon tájékoztatta a tagállamokat és az érdekelt feleket arról, hogy ezentúl a jogellenes támogatás visszatérítését elrendelő valamennyi határozatában használt referenciarátát kamatos kamat alapon alkalmazza. Ebből következik, hogy e közlemény elfogadása előtt a Bizottságnak a kamatos kamatláb alkalmazása a visszatéríttetési határozatokban nem volt magától értetődő.
41 A kamatos kamatláb használatát az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21‑i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 140., 1. o; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 4. kötet 3. o.) 11. cikkének (2) bekezdése erősítette meg, amely szerint „A kamatlábat konszolidált alapon a támogatás visszatérítésének időpontjáig kell alkalmazni.”
42 Másodsorban, a Bizottság egyáltalán nem állapította meg, hogy a megtámadott határozat elfogadásának idején kamatos kamatokat alkalmazott visszatéríttetési határozataiban. Egyrészt e tekintetben a megtámadott határozatban semmilyen határozatra nem hivatkozik. Másrészt, az Elsőfokú Bíróság egyik, írásban feltett, az ezen időszak gyakorlatának megállapítására irányuló kérdésére adott válaszában a Bizottság egyetlen olyan, a megtámadott határozatot megelőző határozatra sem tudott hivatkozni, amelyben kamatos kamatot alkalmazott volna.
43 Mindebből az következik, hogy a kamatos kamatok alkalmazása a jelen ügyben a Bizottság új és fontos politikájának első megnyilvánulása volt, amelyet egyáltalán nem indokolt meg. A Bizottságnak a megtámadott határozatban egyrészt meg kellett volna jelölnie, hogy úgy döntött, tőkésíteni akarja a kamatokat, másrészt pedig meg kellett volna indokolnia ezen hozzáállását (lásd ebben az értelemben és analógia útján a 73/74. sz., Fabricants de papiers peints kontra Bizottság ügyben 1975. november 25‑én hozott ítélet [EBHT 1975., 1491. o.] 31–34. pontját). A Bizottság állításával szemben (lásd a fenti 32. pontot) a Siemens‑ítéletre történő hivatkozás, amely általánosan érinti a kamatok alkalmazásának fontosságát, a jelen ügy tekintetében nem tartalmazza a szükséges részleteket.
44 Hozzá kell tenni, hogy a vitatott eladás és a megtámadott határozat elfogadása között eltelt időre, tehát tizenhárom évre figyelemmel a kamatos kamatok alkalmazásának jelentős pénzügyi következményei voltak a visszatérítendő támogatás tekintetében (lásd a fenti 10. pontot). A felperesnek és a beavatkozónak tehát különösen érdekében állt, hogy megismerje a kamatos kamatok alkalmazásának alapul szolgáló indokokat. E körülményekre figyelemmel a Bizottságnak a megtámadott határozat indokolására vonatkozó kötelezettsége fokozottan érvényesült.
45 Emellett a Bizottságnak az 5,7%‑os kamatláb alkalmazására vonatkozó indokolása elégtelen. A Bizottság a megtámadott határozatban csak e kamatlábnak a Franciaországban 2000. január 1‑jét követően a közpénzből nyújtott támogatások támogatási elemének megállapításához használt referencia‑kamatlábként történő leírására szorítkozik, és egy lábjegyzetben hivatkozik egy általa megállapított, valamely támogatás „támogatás‑egyenértékének” megállapításához használt táblázatra, amely feltünteti a tagállamok által rögzített referencia‑ és leszámítolási kamatlábakat ((172) és (239) preambulumbekezdés).
46 A referencia‑kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapításának módjáról szóló, 1997. évi bizottsági közlemény (HL C 273., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 1. kötet 146. o.) szerint „a referencia‑kamatlábak megállapításának […] alapját az ötéves bankközi swapkamatlábak képezik a prémiummal együtt.” Úgy tűnik, hogy a 2000 tekintetében alkalmazandó 5,7%‑os kamatláb ötéves időszakra vonatkozó referencia‑kamatláb. Márpedig a megtámadott határozat semmivel nem indokolja e kamatlábnak az 1987‑ben történt vitatott eladás és a 2000‑ben elfogadott, megtámadott határozat időpontja között eltelt tizenhárom éven át történő alkalmazását.
47 Továbbá, az 1997. évi közlemény semmilyen formában nem hivatkozik arra a kérdésre, hogy a kamatlábak egyszerűek vagy kamatos kamatlábak‑e. A megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig a szóban forgó táblázatot az egyszerű kamatok alkalmazásához használták. A megtámadott határozat semmilyen indokolást nem tartalmaz arra nézve, hogy e kamatlábakat kamatos kamatok számításához fogadták‑e el.
48 A Bizottság arra hivatkozik, hogy a kamatos kamatlábnak a támogatás jelenértéke kiszámításához történő alkalmazását a hatékony versenynek a kedvezményezett által élvezett előny megszüntetésével történő helyreállításának szükségessége indokolja (lásd a fenti 32. pontot).
49 Márpedig egy ilyen indokolás egyfelől azt feltételezi, hogy a kedvezményezett ezen időpontban még rendelkezzen ilyen előnnyel, másfelől pedig azt, hogy a szóban forgó támogatás egy olyan összeg kamatmentes kölcsönbe adásához legyen hasonlítható, amely megfelel az eredeti támogatás értékének. A megtámadott határozat e tekintetben nem tartalmaz semmilyen magyarázatot.
50 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat szerint a Scottnak 1987‑ben nyújtott támogatás egy közművel ellátott terület kedvezményes, tehát az akkori piaci árnál alacsonyabb áron történő eladása által történt. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy e körülmények között az eredeti támogatás becsült értékének leszámítolása 5,7%‑os kamatos kamatláb alkalmazása által a szóban forgó időszakban a kedvezményezett mint az ingatlan tulajdonosa által 2000‑ben élvezett előny értékének megfelelő összeget eredményez. A Bizottság ugyanis megállapította, hogy az 1987‑ben nyújtott előny egy 56%‑ban (39,58 millió FRF 70,588 millió FRF becsült értékhez viszonyítva) támogatott közművesített terület tulajdonjogának átruházását jelentette. A megtámadott határozat nem tartalmazza, hogy a Scott a határozat meghozatala időpontjában mennyiben rendelkezett ezzel az előnnyel.
51 Meg kell továbbá állapítani, hogy a Scott felhagyott tevékenységével a La Saussaye ipari térségben, és a területet, valamint az üzemet 1998‑ban eladta a P & G‑nek (lásd a fenti 7. pontot) a francia hatóságok szerint 27,6 millió FRF‑ért (a megtámadott határozat (162) preambulumbekezdése). Bár nem tartotta szükségesnek az összeg ellenőrzését, a Bizottság nem vitatja, hogy ez az eladás piaci feltételek mellett történt, és ezt az eladást a megtámadott határozatban elemzi, elfogadva, hogy a területet 27,6 millió FRF‑ért adták el ((163)–(166) preambulumbekezdés). Márpedig ez az összeg nemcsak annál az értéknél volt alacsonyabb, amelyet a Bizottság 1987‑ben határozott meg (70,588 millió FRF), hanem a Scott által a Sempelnek kifizetett 31 millió FRF árnál is.
52 Figyelemmel e körülményekre, valamint a megtámadott határozatban az indokolás teljes hiányára a Scott által 2000‑ben élvezett vélelmezett előny és a 80,77 millió FRF összeg közötti kapcsolat tekintetében, az Elsőfokú Bíróság lehetetlennek ítéli, hogy bírósági felülvizsgálatot gyakoroljon azon kérdés vonatkozásában, hogy a kamatos kamatláb alkalmazása ahhoz a jelenértékhez vezethet, amely megfelel a megszüntetendő előny értékének.
53 Végül, a megtámadott határozat nyilvánvaló inkoherenciát tartalmaz, amelyet a Bizottság nem indokolt meg. Bár ez utóbbi a támogatás jelenértékét a megtámadott határozatban kamatos kamatláb alkalmazásával számolta ki, a határozat 2. cikke – amely azt írja elő, hogy a visszatérítésnek a nemzeti jognak megfelelően kell történnie (lásd a fenti 10. pontot) – azzal a következménnyel jár, hogy a megtámadott határozat elfogadásától a támogatás visszatéríttetésig terjedő időszakra vonatkozó kamatokat egyszerű kamattal számítják. A Bizottság semmivel nem indokolta a kamatok konszolidált alapon történő számítását a megtámadott határozat elfogadásáig, majd egyszerű kamatokat alkalmazva a támogatás visszatérítéséig. Továbbá, jóllehet a Scott felfedte ezt az inkoherenciát (lásd a fenti 31. pontot), a Bizottság meg sem próbálta indokolni e megközelítését a jelen eljárás keretében.
54 Ebből következően a megtámadott határozatot nem indokolták meg kellően. A második jogalap ötödik részét tehát el kell fogadni, következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni a szóban forgó terület kedvezményes ára formájában nyújtott támogatásra vonatkozó részében, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a kereset alátámasztására hivatkozott többi jogalapot és érvelést.
A költségekről
55 Az Elsőfokú Bíróság a Département du Loiret kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében, lásd a fenti 18. pontot, nem határozott a költségekről.
56 Az Elsőfokú Bíróság feladata tehát, hogy a jelen ítéletben az előtte folyamatban lévő különböző eljárások során felmerült valamennyi költségről határozzon.
57 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az alperes kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségein kívül a felperes részéről és a Scott részéről felmerült költségek viselésére is.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a Franciaország által a Scott Paper SA/Kimberley‑Clark részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2000. július 12‑i 2002/14/EK bizottsági határozatot az 1. cikkében hivatkozott terület kedvezményes ára formájában nyújtott támogatásra vonatkozó részében.
2) Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a saját és a felperes, valamint a Scott költségeinek viselésére.
Cooke | García‑Valdecasas | Labucka |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. március 29‑i nyilvános ülésen.