A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2011. szeptember 29.
F‑9/07. sz. ügy
Pilar Angé Serrano
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Besorolásiosztály‑váltás a régi személyzeti szabályzat hatálya alatt – A besorolás 2004. május 1‑jén hatályos átmeneti szabályai – Az Európai Parlament elnökségének 2006. február 13‑i határozata – A kompenzációs támogatásban részesülő tisztviselők illetménye alapján történő besorolás – Alkalmazandó szorzótényező – Előmeneteli pontok elvesztése – Kártérítési kérelem”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Angé Serrano a Parlament 2006. március 20‑i, őt 2004. május 1‑jével a B*6 besorolási fokozat 8. fizetési fokozatába újrabesoroló határozatának megsemmisítését kéri, valamint a Parlament arra kötelezését, hogy fizessen neki kártérítést az őt ért vagyoni és nem vagyoni kár címén.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket. A beavatkozóként fellépő Tanács maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Eljárás – Ítélt dolog – Terjedelem
2. Tisztviselők – Előmenetel – Új rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(EUMSZ 336. cikk; személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 2. és 10. cikk; 723/2004/EK tanácsi rendelet )
3. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Korlátok
1. Mind a jog és a jogviszonyok stabilitásának, mind az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek.
Az ítélet jogereje akkor képezheti akadályát a kereset elfogadhatóságának, ha a szóban forgó ítélet alapjául szolgáló jogvita ugyanazon felek között volt folyamatban, a keresetnek ugyanaz volt a tárgya, és ugyanazon a jogcímen alapult. Mindazonáltal az ítélt dolog joghatásai kizárólag azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódnak, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött.
(lásd a 41–43. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑281/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. február 19‑én hozott ítéletének 14. pontja; C‑224/01. sz. Köbler‑ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének 38. pontja; C‑277/95. P. sz., Lenz kontra Bizottság ügyben 1996. november 28‑án hozott ítéletének 50. pontja; C‑234/04. sz. Kapferer‑ügyben 2006. március 16‑án hozott ítéletének 20. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑66/01. sz., Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben 2010. június 25‑én hozott ítéletének 196. és 197. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A valamely besorolásiosztály‑váltási belső versenyvizsgát a régi személyzeti szabályzat hatálya alatt sikeresen teljesítő tisztviselők nincsenek ugyanabban a jogi és ténybeli helyzetben, mint az ilyen versenyvizsgát nem teljesítő tisztviselők. Az előbbieknek a személyzeti szabályzat szabályainak megfelelően jobbak az előmeneteli kilátásaik, mint az utóbbiaknak, amit a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének átmeneti rendelkezései figyelembe is vesznek.
Következésképpen, mivel a jogalkotó az új személyzeti szabályzat elfogadásával megváltoztatta az addig hatályban lévő előmeneteli rendszer egészét, nem lehetett köteles arra, hogy a besorolási fokozatok ugyanolyan sorrendjét hozza létre, mint a régi személyzeti szabályzatban, ellenkező esetben sérült volna a személyzeti szabályzat megváltoztatásával összefüggésben rendelkezésére álló lehetőség. Ebben az összefüggésben a személyzeti szabályzat módosítását megelőző és azt követő besorolási fokozatok hierarchiájának összehasonlítása önmagában nem meghatározó annak mérlegelésénél, hogy az új személyzeti szabályzat megfelel‑e az egyenlő bánásmód elvének.
Az új személyzeti szabályzat megkülönböztetetten kezeli azon tisztviselők szakmai előmenetelét, akik a régi személyzeti szabályzat hatálya alatt a hierarchia különböző besorolási fokozataiba tartoztak, és azok számára, akik sikeresen teljesítettek egy besorolásiosztály‑váltási versenyvizsgát, eltérő szakmai előmeneteli kilátásokat biztosít, mint az ugyanezen versenyvizsgát nem teljesítő tisztviselők számára. Közelebbről, az átmeneti rendszer, és többek között a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 10. cikkének (1) és (2) bekezdése, a szakmai előmenetel megakasztására és az előléptetési arány rögzítésére vonatkozó szabályok útján jobb szakmai előmeneteli kilátásokat biztosít azon tisztviselők számára, akik a régi személyzeti szabályzat rendszerében magasabb besorolási fokozattal rendelkeztek, következésképpen azoknak, akik valamely besorolásiosztály‑váltási belső versenyvizsga sikeres teljesítését követően léptek előre a besorolási fokozatban.
(lásd a 64., 66. és 67. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑47/05. sz., Angé Serrano‑ügyben 2008. szeptember 18‑án hozott ítéletének 145–147. pontja.
3. A gondoskodási kötelezettség, akárcsak a megfelelő ügyintézés elve, magában foglalja többek között, hogy a tisztviselő helyzetére vonatkozó határozatai meghozatala során a hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan tényt figyelembe vegyen, amely a határozatát meghatározhatja, és ennek során ne csupán a szolgálati érdeket vegye figyelembe, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is.
E gondoskodási kötelezettség alapján azonban az adminisztráció semmiképpen nem lehet köteles arra, hogy az alkalmazandó rendelkezésekkel ellentétesen cselekedjék. Különösen nem eredményezheti azt, hogy az adminisztráció olyan joghatást tulajdonít egy uniós jogi rendelkezésnek, amely ellentétes e rendelkezés egyértelmű és pontos szövegével. Ennélfogva a felperes nem hivatkozhat a gondoskodási kötelezettségre olyan előnyök érdekében, amelyek számára való biztosítását a személyzeti szabályzat nem teszi lehetővé.
(lásd a 88. és 89. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének 99. és 100. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.