2016. december 5-én benyújtott kereset – Le Pen kontra Parlament

(T-863/16. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Jean-Marie Le Pen (Saint-Claud, Franciaország) (képviselők: M. Ceccaldi és J.-P. Le Moigne ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Parlament quaestorainak 2016. október 4-i határozatát, amennyiben az fenntartja a 320 026,23 eurót kitevő összeg Jean-Marie Le Pentől történő visszakövetelésére irányuló határozatot;

semmisítse meg az Európai Parlament Főtitkára által 2016. január 29-én hozott határozatot;

semmisítse meg 2016. február 4-i 2016-195. sz. terhelési értesítést;

az Európai Parlamentet kötelezze a bírósági eljárás valamennyi költségének viselésére;

kötelezze az Európai Parlamentet arra, hogy fizessen a Jean-Marie Le Pen számára megtérítendő összegek megtérítése címén 50 000,00 eurót kitevő összeget.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

Az első, a megtámadott aktusok alaki jogszerűségét érintő hibákra alapított jogalap. E jogalap három részre oszlik.

Az első rész, amely szerint a politikai pártok és ennélfogva a képviselők érdekeit érintő pénzügyi döntésekre vonatkozó hatáskör az Európai Parlament Elnökségét, nem pedig a Főtitkárt vagy a quaestorokat illeti meg.

A második rész, amely szerint az Európai Parlament Elnöksége nem módosíthatja hatáskörének természetét és terjedelmét. Márpedig a Főtitkár nem támasztotta alá, hogy a Parlament Elnökétől olyan hatáskör-átruházásában részesült volna, amely feljogosította a valamely képviselőt érintő pénzügyi kérdésekre vonatkozó 2016. január 29-i határozatának elfogadására és közlésére. A quaestoroknak szintén nem volt hatásköre a 2016. október 4-i határozat elfogadására, mivel valamely, hatáskörrel szintén nem rendelkező közigazgatási hatóság, azaz Európai Parlament Főtitkára által hozott „határozatot” terjesztettek eléjük.

A harmadik, az Európai Parlament quaestorai határozata indokolásának hiányára alapított rész.

A második, a megtámadott aktusok anyagi jogszerűségét érintő hibákra alapított jogalap. E jogalap nyolc részre oszlik.

Az első rész, amely szerint a quaestorok határozata nem a kifizetett összegek állítólagos jogosulatlan jellegének megállapítására irányul. Ebből következik, hogy e határozat részleges, amennyiben csak a visszatéríttetésre irányul. E szakaszban nem áll fenn olyan határozat, amely a felperesnek fizetett összegek jogosulatlanságának megállapítására irányul, és a Főtitkár aktusa ennélfogva visszavonásra kerül, csakúgy mint a vitatott összegek visszatéríttetését előíró határozat.

A második rész, amely szerint a megtámadott aktusok nyilvánvaló értékelési hibában szenvednek.

Az arányosság elvének megsértésére alapított harmadik rész.

A negyedik a bizonyítási teherre alapított rész, amennyiben a felperes feladata annak bizonyítása, hogy a szóban forgó asszisztens ténylegesen neki dolgozott, és hogy az általa elvégzett munkák szükségesek voltak és közvetlenül kapcsolódtak a felperes parlamenti mandátumának gyakorlásához.

Az ötödik rész, amely szerint a megtámadott aktusok sértik a helyi asszisztensek politikai jogait.

A hatodik rész, amely szerint a megtámadott aktusokat hatáskörrel vagy eljárással való visszaélés mellett kerültek elfogadásra.

A hetedik rész, amely szerint a megtámadott aktusok hátrányosan megkülönböztető jellegűek. A megtámadott határozatok egyetlen célja a felperes politikai tevékenységének akadályozása.

A nyolcadik, a felperes, mint uniós képviselő függetlenségének megsértésére alapított rész.

____________