Language of document : ECLI:EU:T:2019:883

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2019. december 19.(*)

„Az intézményen belül informatikai szolgáltatásokat nyújtó magánjogi társaság személyi állománya – A Bizottság helyiségeibe való bejutás biztosításának megtagadása – Az aktus kibocsátójának hatásköre”

A T‑504/18. sz. ügyben,

XG (képviselik: S. Kaisergruber és A. Burghelle‑Vernet ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: C. Ehrbar és T. Bohr, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a felperestől a Bizottság helyiségeibe való bejutás megtagadását fenntartó, 2018. július 3‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: P. Nihoul, elnökként eljárva (előadó), J. Svenningsen és U. Öberg bírák,

hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. október 8‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperes, XG [bizalmas](1) óta a [bizalmas] csoporthoz tartozó [bizalmas] társaság (a továbbiakban: munkáltató) alkalmazásában állt.

2        Egy közbeszerzési eljárást követően a [bizalmas] (a továbbiakban: vállalkozó) által létrehozott konzorcium [bizalmas]án az Európai Bizottság részére nyújtandó [bizalmas] szolgáltatások tárgyában keretszerződést kötött az Európai Unióval (a továbbiakban: keretszerződés).

3        A felperest munkáltatója [bizalmas]ként a Bizottság [bizalmas] Főigazgatóságához osztotta be, amely főigazgatóság a Bizottság [bizalmas] épületében volt található. A felperes e tekintetben a Bizottság épületeibe való belépésre jogosító engedélyt kapott.

4        A keretszerződést a 2017. szeptember 14‑i kiegészítő megállapodással módosították (a továbbiakban: a keretszerződést kiegészítő megállapodás); e kiegészítő megállapodás beiktatta a keretszerződésbe a különös feltételek 1.14. cikkét, amely többek között a következőket rögzíti:

„(2) A Bizottságon belüli biztonságról szóló, [2015. március 13‑i] (EU, Euratom) 2015/443 bizottsági határozat [HL 2015. L 72., 41. o.] 3., 7. és 8. cikke értelmében a helyszínre beosztott személyzet háttérellenőrzésnek vethető alá a Bizottság személyzetének, eszközeinek és információinak biztonságát érintő kockázatok megelőzése és ellenőrzése érdekében. Ezenfelül az 1998. december 11‑i belga loi relative à la classification et aux habilitations, attestations et avis de sécurité (a minősítésről, a biztonsági tanúsítványokról, igazolásokról és bejelentésekről szóló törvény) […] értelmében a szerződő hatóság helyiségeibe a helyszínre beosztott személyzet belépési jogai a belga hatóságok által kiadott pozitív biztonsági minősítéshez köthetők. A fennálló belépési jogok mindaddig érvényesek maradnak, amíg negatív biztonsági minősítés nem kerül kiadásra.

(3) Annak érdekében, hogy lehetővé tegye a belga hatóságok számára biztonsági minősítés elfogadását, a vállalkozó a helyszínre beosztott érintett személyzet rendelkezésére bocsátja a mellékletként csatolt formanyomtatványt (bejelentési dokumentum). A megfelelően kitöltött és aláírt (és »bejelentési dokumentumként« megjelölt) bejelentési dokumentumot el kell juttatni a Bizottság biztonsági igazgatóságához (Európai Bizottság, HR.DS – BERL 3/190), és a mellékelt formanyomtatványon megjelölt vonatkozó személyes adatokat tartalmazó, naprakész felsorolást a jelen kiegészítő megállapodás aláírásától számított 30 napon belül elektronikus formában meg kell küldeni az »EC‑SECURITY‑SCREENING@ec.europa.eu« címre.

(4) A bejelentési dokumentum kitöltésének elmulasztása vagy megtagadása esetén a személyzettől megtagadható a Bizottság épületeibe történő belépéshez való jog.

[…]

(6) […] A vállalkozó vállalja, hogy a Bizottság következő épületei tekintetében csak olyan, a helyszínre beosztott személyzetet biztosít, akik pozitív biztonsági minősítéssel rendelkeznek: [bizalmas] […]”.

5        Ezt követően a Bizottság a munkáltatóhoz fordult annak érdekében, hogy az kérje fel a Bizottság épületeiben dolgozó munkavállalóit, hogy járuljanak hozzá a biztonsági minősítés megszerzésére irányuló eljáráshoz.

6        2017. október 26‑án a felperes a keretszerződést kiegészítő megállapodáshoz mellékelt bejelentési dokumentum kitöltésével hozzájárult, hogy az aktájára vonatkozó biztonsági ellenőrzést folytassanak le.

7        2018. március 30‑i levelével a comité interministériel pour la politique de siège (székhelypolitikai tárcaközi bizottság) tájékoztatta a felperest, hogy az Autorité nationale de sécurité (nemzeti biztonsági hatóság, a továbbiakban: ANS) elvégezte tekintetében a biztonsági ellenőrzést, és rá vonatkozóan negatív biztonsági minősítés kibocsátásáról határozott (a továbbiakban: negatív biztonsági minősítés). A levélhez csatolt e minősítést azzal indokolták, hogy a felperes a rendőri szervek látókörébe került, először szándékos testi sértés, és másodszor, nagykorú sérelmére elkövetett szexuális kényszerítés miatt, amelyek közül mindkettőt [bizalmas] volt élettársa sérelmére követte el.

8        2018. április 12‑én a felperes a negatív biztonsági minősítés ellen fellebbezést nyújtott be a biztonsági tanúsítványok, igazolások és biztonsági bejelentések terén hatáskörrel rendelkező belga jogorvoslati szervhez (a továbbiakban: jogorvoslati szerv).

9        2018. április 24‑én az Európai Parlament tájékoztatta a Bizottságot, hogy a felperessel szemben negatív biztonsági minősítést bocsátottak ki.

10      2018. április 25‑én a negatív biztonsági minősítésről szóló megerősítés kézhezvételét követően a Bizottság munkáltatója jelenlétében meghallgatta a felperest. E meghallgatásra a Bizottság biztonsági igazgatósága „igazgatási szolgáltatások” részlegének két tisztviselője, A és B előtt került sor. A felperes a pozitív biztonsági minősítés hiányával kapcsolatos véleménynyilvánításra való felszólításra válaszul a testi sértés miatti elítélést illetően jelezte, hogy fellebbezett a vele szemben hozott ítélet ellen, a szexuális kényszerítés tényállását illetően pedig előadta, hogy annak tekintetében büntetőeljárást megszüntető végzés meghozatalára került sor.

11      E meghallgatás végén visszavonták a felperesnek a Bizottság helyiségeibe történő belépéshez való jogát (a továbbiakban: 2018. április 25‑i határozat); a felperes rendelkezésére bocsátották a meghallgatásról készült jegyzőkönyv egy példányát. A felperes a meghallgatás jegyzőkönyvében az előbbieket a következőként állapítja meg:

„Önök arról tájékoztatnak, hogy a pozitív biztonsági minősítés e hiányára tekintettel vissza fogják vonni a belépési engedélyemet. Ennek érdekében visszaadom Önöknek a két belépőkártyámat […]. Tájékoztatnak, hogy jogom van a későbbiekben írásban, indokolással ellátva kérelmezni, hogy ismét tegyék lehetővé számomra a Bizottság épületeibe való belépést.”

12      2018. június 20‑án a jogorvoslati szerv megállapította, hogy a negatív biztonsági minősítésnek nem volt jogalapja, következésképpen nem rendelkezik hatáskörrel e minősítés megalapozottságának elbírálására (a továbbiakban: a jogorvoslati szerv határozata).

13      A munkáltató 2018. június 28‑i levelével tájékoztatta a Bizottságot a jogorvoslati szerv határozatáról, előadva, hogy ez utóbbi úgy határozott, hogy az ANS által kiadott negatív biztonsági minősítésnek „nincs jogalapja, azt tehát nemlétezőnek kell tekinteni”.

14      2018. július 3‑i levelével (a továbbiakban: a megtámadott határozat) a Bizottság tájékoztatta a munkáltatót, hogy „[a felperes] tekintetében a Bizottság helyiségeibe való belépés tilalmát a Bizottságon belüli biztonságról szóló, 2015. március 13‑i (EU, Euratom) 2015/443 bizottsági határozat 3. cikke alapján fenntartja” azzal az indokkal, hogy „a jogorvoslati szerv nem semmisítette meg az ANS által kiadott negatív minősítést”. Ezt a levelet C, a Bizottság Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóságának biztonsági igazgatóságához tartozó információbiztonsági egység vezetője írta alá.

15      2018. július 24‑én a felperes képviselői kérték többek között azon aktus rendelkezésre bocsátását, amellyel a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság átruházta C‑re az épületekbe való belépéssel kapcsolatos határozatok meghozatalára vonatkozó hatáskört.

16      2018. augusztus 3‑án a felperes a negatív biztonsági minősítés megsemmisítése érdekében ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be a tribunal de première instance francophone de Bruxelles‑hez (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium).

17      2018. augusztus 10‑i levelében a Bizottság jelezte a felperes felé, hogy úgy tekinti, hogy többek között a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) előtt indított eljárásra tekintettel „a [2018. július 24‑i] levelében megfogalmazott kérelmek már nem aktuálisak”.

18      2018. szeptember 6‑án a munkáltató tájékoztatta a felperest, hogy munkaszerződését meg fogja szüntetni, és hogy a munkaszerződésre alkalmazandó belga jogszabálynak megfelelően a kilenchetes felmondási idő 2018. szeptember 10‑én kezdődik.

19      2018. október 26‑án a tribunal de première instance francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság) ideiglenes intézkedés iránti kérelmek tárgyában eljáró tanácsa felfüggesztette az ANS által a felperes tekintetében kiadott minősítés joghatásait, és kötelezte a belga államot, hogy szólítsa fel az ANS‑t új biztonsági minősítés kiadására.

 Az eljárás és a felek kérelmei

20      A Törvényszék Hivatalához 2018. augusztus 24‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

21      A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön beadványban a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében.

22      2018. augusztus 24‑én a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 66. cikke alapján névtelenséget kért. Ezt a 2018. október 2‑i határozattal biztosították számára.

23      2018. szeptember 11‑i XG kontra Bizottság végzésével (T‑504/18 R, nem tették közzé, EU:T:2018:526) a Törvényszék elnöke elutasította a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet.

24      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében meghatározott pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket bizonyos dokumentumok benyújtására, és írásbeli kérdéseket intézett hozzájuk. A felek a megadott határidőn belül válaszoltak e kérdésekre.

25      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

26      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak, vagy mindenesetre állapítsa meg, hogy a kereset okafogyottá vált;

–        másodlagosan, a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A kereset elfogadhatóságáról

27      A Bizottság véleménye szerint a kereset két okból elfogadhatatlan: egyrészről a felperesnek, akit munkáltatója elbocsátott, már nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a megtámadott határozat megsemmisítését kérje, és másrészről a kereset egy véglegessé vált határozatot megerősítő aktus ellen irányul.

28      Noha a Bizottság e tekintetben nem hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásra, meg kell vizsgálni továbbá, hogy a megtámadott határozat – amelynek meghozatalára szerződéses jogviszony keretében került sor – tekinthető‑e az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak.

 A felperes eljáráshoz fűződő érdekéről

29      A Bizottság úgy véli, hogy a felperesnek megszűnt az eljáráshoz fűződő érdeke, azon az alapon, hogy mivel munkáltatója elbocsátotta, semmilyen előnye nem származhat a megtámadott határozat megsemmisítéséből. A felperesnek ugyanis csak a Bizottság vállalkozójának alkalmazottjaként származott volna előnye a Bizottság helyiségeibe való belépési engedélyből.

30      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben fogadható el, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ezen érdekhez szükséges, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi hatás kiváltására alkalmas legyen, és hogy a kereset a benyújtója tekintetében előnyösebb helyzetet eredményezzen (lásd: 2010. március 18‑i Centre de Coordination Carrefour kontra Bizottság ítélet, T‑94/08, EU:T:2010:98, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      Az eljáráshoz fűződő érdeknek létrejött és fennálló érdeknek kell lennie, és azt a kereset benyújtásának időpontjára tekintettel kell vizsgálni. Azonban a bírósági határozat kihirdetéséig ki kell tartania, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 42. pont; 2010. március 18‑i Centre de Coordination Carrefour kontra Bizottság ítélet, T‑94/08, EU:T:2010:98, 49. pont).

32      A jelen esetben 2018. szeptember 6‑án, vagyis a jelen kereset benyújtását követően a munkáltató tájékoztatta a felperest, hogy munkaszerződését meg fogja szüntetni, és hogy a munkaszerződésre alkalmazandó belga jogszabálynak megfelelően a kilenchetes felmondási idő 2018. szeptember 10‑én kezdődik.

33      A szerződés tehát 2018 novemberében szűnt meg.

34      Ugyanakkor nem tekintendő úgy, hogy a felperesnek megszűnt az eljáráshoz fűződő érdeke, mivel 2018. szeptember 24‑én a munkáltató a következőket írta neki:

„Amint pozitív minősítést kapsz a biztonsági hivataltól, és a [bizalmas] Főigazgatóságnál meglesz a rád vonatkozó kérelem, újból munkaszerződést köt veled a társaságunk.”

35      Ebből a levélből következik, hogy a megtámadott határozat ellenére fennmaradt a felperes és a munkáltatója közötti bizalmi viszony, amely folytán a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a felperesnek ismét jelentős esélye lett volna arra, hogy a munkáltató foglalkoztassa.

36      E tekintetben a Bizottság nem állíthatja, hogy a 2018. szeptember 24‑i levél nem a megtámadott határozat megsemmisítésére, hanem pozitív biztonsági minősítés kiadására hivatkozik. A megtámadott határozat megsemmisítése esetén ugyanis a Bizottság feladata, hogy levonja e megsemmisítés következményeit, és nem zárható ki, hogy még pozitív biztonsági minősítés hiányában is úgy tekinti, hogy ismét biztosítani kell a felperes részére a Bizottság épületeibe való bejutást.

37      Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 266. cikkből következik, hogy a felperesnek fennmarad a valamely intézmény által hozott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke azért, hogy azon jogsértés, amely e jogi aktust állítólag érinti, a jövőben ne ismétlődhessék meg, amennyiben ez a felperes által benyújtott kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül is elképzelhető (lásd ebben az értelemben: 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet, C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 50–52. pont).

38      A jelen esetben, amennyiben a felperest munkáltatója ismét alkalmazná, a felperesnek érdeke fűződne ahhoz, hogy a Bizottság ne hozzon ismét ugyanolyan jogsértésekkel érintett határozatot, mint amely jogsértésekre a jelen kereset keretében hivatkozik.

39      Ezen okokból el kell utasítani a Bizottság által a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást.

 Azon kérdésről, hogy a megtámadott határozat megerősítő jellegűe

40      A Bizottság szerint a megtámadott határozat nem megtámadható jogi aktus az EUMSZ 263. cikk értelmében, mivel pusztán a 2018. április 25‑i határozatot erősíti meg, amellyel a Bizottság visszavonta a felperes belépési engedélyét. Mivel ez utóbbi határozat az EUMSZ 263. cikk utolsó bekezdésében rögzített két hónapos határidőn belül nem képezte jogorvoslat tárgyát, véglegessé vált. Az – egyetlen célként e belépési tilalom fenntartására irányuló – megtámadott határozat ellen indított kereset következésképpen nem elfogadható.

41      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint elfogadhatatlan a véglegessé vált korábbi határozatot pusztán megerősítő aktus megsemmisítése iránt benyújtott kereset. Az aktus akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi határozathoz képest, és azt nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat (lásd: 2001. február 7‑i Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      Mindazonáltal valamely aktus megerősítő jellegét vagy annak hiányát nem lehet kizárólag a korábbi, általa megerősített aktushoz viszonyított tartalma alapján értékelni. A megtámadott aktus azon kérelem természetéhez viszonyított jellegének figyelembevételével kell azt ugyanis értékelni, melyre ezen aktus választ képez (lásd: 2001. február 7‑i Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43      Különösen amennyiben valamely jogi aktus választ képez egy olyan kérelemre, amelyben új és lényeges tényekre hivatkoznak, és amellyel azt kérik, hogy a közigazgatási szerv vizsgálja felül a korábbi határozatát, e jogi aktus nem tekinthető pusztán megerősítő jellegűnek, mivel az a hivatkozott új és lényeges tényeket bírálja el, és ezért új elemet tartalmaz a korább határozathoz képest (2001. február 7‑i Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 46. pont).

44      Az „új” jelleg fennállásához az szükséges, hogy a szóban forgó tényről a korábbi határozat elfogadásának időpontjában sem a felperesnek, sem az adminisztrációnak nem volt, illetve nem is lehetett tudomása; ez a feltétel még inkább teljesül, ha az adott tény a korábbi határozat elfogadását követően merült fel (2001. február 7‑i Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      A „lényeges” jelleghez az szükséges, hogy a szóban forgó tény alkalmas legyen arra, hogy lényegesen megváltoztassa a felperes helyzetét, amely helyzet a korábbi, véglegessé vált határozatot eredményező, eredeti kérelem alapját képezi (lásd: 2001. február 7‑i Inpesca kontra Bizottság ítélet, T‑186/98, EU:T:2001:42, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 2018. április 25‑i határozatban annak érdekében, hogy visszavonja a felperesnek a Bizottság helyiségeibe történő belépéshez való jogát, különösen az ANS által a felperes vonatkozásában kiadott negatív biztonsági minősítést vette figyelembe.

47      A felperes ezt követően a jogorvoslati szerv előtt vitatta e biztonsági minősítés jogszerűségét, és a jogorvoslati szerv 2018. június 20‑án úgy határozott, hogy „az [ANS] által kiadott minősítés nem rendelkezik jogalappal”, és hogy a jogorvoslati szerv következésképpen „nem rendelkezik hatáskörrel [e] minősítés megalapozottságának elbírálására”.

48      A munkáltató ezért 2018. június 28‑i levelével benyújtotta a jogorvoslati szerv határozatát a Bizottsághoz, azzal az indokkal, hogy véleménye szerint e határozatra figyelemmel a negatív biztonsági minősítést nemlétezőnek kell tekinteni.

49      A 2018. április 25‑i határozat felülvizsgálata iránti kérelem tehát a jogorvoslati szerv határozatán alapult.

50      Márpedig a jogorvoslati szerv határozata a fenti 44. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében új jellegű, mivel azt 2018. június 20‑án, tehát az eredeti, április 25‑i határozatot követően hozták.

51      A jogorvoslati szerv határozata lényeges jellegű is. Mivel e határozat megállapítja ugyanis, hogy a negatív biztonsági minősítésnek nincs jogalapja, e határozat alkalmas arra, hogy kétségessé tegye a Bizottság által a 2018. április 25‑i határozat elfogadása érdekében figyelembe vett egyik fontos elemet, és arra enged következtetni, hogy ez utóbbi határozat felülvizsgálatához vezethet.

52      Amint ezen új elemet a felperes munkáltatója a Bizottság tudomására hozta, a Bizottság elvégezte a felperes helyzetének felülvizsgálatát, hiszen úgy tekintette, hogy a negatív minősítés jogorvoslati szerv általi megsemmisítése hiányában fenn kell tartani a felperessel szemben 2018. április 25‑én elrendelt belépési tilalmat.

53      Úgy tekintendő tehát, hogy a megtámadott határozat nem megerősítő jellegű, amely folytán a kereset ennek alapján nem nyilvánítható elfogadhatatlannak.

 Azon kérdésről, hogy a megtámadott határozat elválaszthatóe a szerződéses jogviszonytól, amelynek keretében azt meghozták

54      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében az uniós bíróságok megvizsgálják az intézmények harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusainak jogszerűségét.

55      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ez a hatáskör kizárólag az EUMSZ 288. cikkben említett, az intézményeknek az EUM‑Szerződésben meghatározott feltételek alapján hozott aktusaira vonatkozik (lásd: 2004. május 10‑i Musée Grévin kontra Bizottság végzés, T‑314/03 és T‑378/03, EU:T:2004:139, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      Ezzel szemben az intézmények által elfogadott azon jogi aktusok, amelyek olyan tisztán szerződéses jogviszony keretébe illeszkednek, amelynek elválaszthatatlan részét képezik, jellegükből adódóan nem tartoznak az EUMSZ 288. cikkben felsorolt azon aktusok közé, amelyek megsemmisítését az EUMSZ 263. cikk alapján a Törvényszéktől kérni lehet (2010. június 17‑i CEVA kontra Bizottság ítélet, T‑428/07 és T‑455/07, EU:T:2010:240, 52. pont; 2014. október 24‑i Technische Universität Dresden kontra Bizottság ítélet, T‑29/11, EU:T:2014:912, 29. pont; 2015. január 6‑i St’art és társai kontra Bizottság végzés, T‑36/14, nem tették közzé, EU:T:2015:13, 30. pont).

57      A jelen ügyben a kereset kétségkívül szerződéses jogviszony keretébe illeszkedik.

58      A felperes és munkáltatója között 2017. február 8‑án létrejött szerződéshez mellékelt magatartási kódex ugyanis rögzíti, hogy a Bizottság részére munkát végző külső tanácsadó vállalja, hogy megfelel a Bizottság biztonsági szolgálatai által támasztott feltételeknek.

59      Ráadásul, amint az a fenti 4. pontból kitűnik, a keretszerződést kiegészítő megállapodás kimondja, hogy a 2015/443 határozat 3., 7. és 8. cikke értelmében a Bizottság háttérellenőrzést végezhet a helyszínre beosztott személyzet vonatkozásában a Bizottság személyzetének, eszközeinek és információinak biztonságát érintő kockázatok megelőzése és ellenőrzése érdekében, hogy a szerződő hatóság helyiségeibe a helyszínre beosztott személyzet belépési jogai a belga hatóságok által kiadott pozitív biztonsági minősítéshez köthetők, hogy a fennálló belépési jogok mindaddig érvényesek maradnak, amíg negatív biztonsági minősítés nem kerül kiadásra, valamint, hogy a vállalkozó vállalja, hogy a Bizottság ott felsorolt épületei tekintetében csak olyan, a helyszínre beosztott személyzetet biztosít, akik pozitív biztonsági minősítéssel rendelkeznek.

60      Az ítélkezési gyakorlat szerint mindazonáltal az intézmény által a szerződéses összefüggésben elfogadott jogi aktust elválaszthatónak kell tekinteni ettől az összefüggéstől, ha egyrészt azt az intézmény a saját hatáskörének gyakorlása során fogadta el, másrészt ha önmagában a jogi aktus a címzett érdekeinek befolyásolására alkalmas kötelező joghatással rendelkezik, tehát megsemmisítés iránti keresettel megtámadható. E körülmények között a jogi aktus címzettje által benyújtott megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak kell tekinteni (lásd: 2011. október 21‑i Groupement Adriano, Jaime Ribeiro, Conduril kontra Bizottság végzés, T‑335/09, EU:T:2011:614, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61      Ebben az összefüggésben az „intézmény saját hatáskörén” azokat a Szerződéseken vagy a másodlagos jogon alapuló hatásköröket kell érteni, amelyek az intézmény hatósági jogaihoz tartoznak, és amelyek ezáltal az intézménynek lehetővé teszik, hogy harmadik személyek vonatkozásában egyoldalúan hozzon létre vagy módosítson jogokat és kötelességeket (lásd: 2011. október 21‑i Groupement Adriano, Jaime Ribeiro, Conduril kontra Bizottság végzés, T‑335/09, EU:T:2011:614, 33. pont).

62      Ezek a feltételek a jelen esetben teljesülnek.

63      Egyrészről a Bizottság a megtámadott határozatot a 2015/443 határozat alapján fogadta el, amely – különösen a biztonságnak a helyiségeiben történő biztosítására irányuló – saját hatásköröket ruház erre az intézményre.

64      Másrészről, amint azt a Bizottság a Törvényszék kérdésére válaszul hangsúlyozta, a megtámadott határozat azzal, hogy fenntartja a felperessel szemben a Bizottság helyiségeiből való kitiltást, egyoldalúan és a fenti 58. és 59. pontban felidézett szerződésektől függetlenül kötelező joghatásokat fejt ki valamely harmadik fél helyzetére, amely folytán közhatalmi aktusnak minősül.

65      Egyébiránt a megtámadott határozat hatásai túlterjednek a szerződések körén, mivel a határozat azzal a következménnyel jár, hogy a felperest megfosztja a helyiségekbe – akár látogatóként – történő belépéshez való mindenfajta jogtól.

66      A megtámadott határozat tehát a szerződéstől elválasztható aktusnak minősül, amely az EUMSZ 263. cikk alapján kereset tárgyát képezheti.

 Az ügy érdeméről

67      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapot hoz fel. Az első jogalap a megtámadott határozat kibocsátója hatáskörének hiányán alapul. A második jogalap a 2015/443 határozat 3. cikkének megsértésén és a megtámadott határozat jogalapjának hiányán alapul. A harmadik jogalap az alapvető jogok megsértésén alapul. A másodlagosan felhozott negyedik jogalap az EUMSZ 296. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének, valamint az egyoldalú jogi aktusok formális és érdemi indokolása elvének megsértésén alapul.

68      A Törvényszék véleménye szerint elsősorban a második jogalap azon részét kell megvizsgálni, amely a 2015/443 határozat 3. cikkének megsértésén alapul.

 A második jogalap azon részéről, amely a 2015/443 határozat 3. cikkének megsértésén alapul

69      A második jogalap keretében a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat nem rendelkezik jogalappal, többek között amiatt, hogy a 2015/443 határozat 3. cikke, amelyre a megtámadott határozat hivatkozik, nem biztosítja a Bizottság épületeibe történő belépéshez való jog megvonásának lehetőségét, hanem az Alapjogi Chartára, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyvre (HL 2010. C 83., 266. o.), valamint a nemzeti jogra hivatkozó általános rendelkezést alkot.

70      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat valóban a 2015/443 határozat 3. cikkére hivatkozik.

71      Amint azt a felperes hangsúlyozta, a 2015/443 határozat 3. cikke felsorolja azokat a rendelkezéseket és alapelveket, amelyeket a Bizottságnak e határozat végrehajtása során tiszteletben kell tartania, azonban nem biztosít számára hatáskört arra, hogy harmadik feleknek a helyiségeibe való belépését korlátozó intézkedéseket fogadjon el.

72      Az ellenkérelemben a Bizottság előadja, hogy a 2015/443 határozat 3. cikkének a megtámadott határozatban történő említése elírás, és ott valójában ugyanezen határozat 12. cikkének kellene szerepelnie.

73      E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság megjegyzi – a 2015/443 határozat 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja az ugyanezen határozat 5. cikke szerint megbízott személyzetet a személyeknek a Bizottság létesítményeiből történő kitiltására vonatkozó hatáskörrel ruházza fel.

74      Mivel a 2015/443 határozat 3. cikkének a megtámadott határozatban történő említése nyilvánvalóan elírást jelent, nem befolyásolhatja ez utóbbi határozat alapját vagy érvényességét.

75      A második jogalap azon részét tehát, amely 2015/443 határozatra való hivatkozásra vonatkozik, el kell utasítani.

 A megtámadott határozat kibocsátója hatáskörének hiányára alapított első jogalapról

76      Az első jogalappal a felperes azt állítja, hogy C, a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság biztonsági igazgatósága információbiztonsági egységének vezetője nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadására.

77      E tekintetben megjegyzendő, hogy a 2015/443 határozat 17. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság e határozatban említett feladatait a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság hajtja végre a biztonságért felelős bizottsági tag felügyelete és felelőssége alatt.

78      Ennek keretében a 2015/443 határozat 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az alábbi intézkedések közül egy vagy több intézkedés meghozatalához szükséges hatáskörökkel kizárólag a humánerőforrásügyi és biztonsági főigazgató által ráruházott névre szóló megbízás alapján felhatalmazással rendelkező személyzetet lehet, jelenlegi feladatkörére tekintettel, felruházni:

1.      Oldalfegyver viselése;

2.      A 13. cikkben említett biztonsági vizsgálatok lefolytatása;

3.      A 12. cikkben említett biztonsági intézkedések meghozatala, a megbízásban meghatározottak szerint.”

79      Ami a 2015/443 határozat 12. cikkét illeti, annak (1) bekezdése rögzíti, hogy:

„Az 5. cikk szerint megbízott személyzet – a 3. cikkben megállapított alapelveknek megfelelően – többek között az alábbi biztonsági intézkedések közül hozhat egyet vagy többet a Bizottságon belüli biztonság biztosítása és a kockázatok megelőzése és ellenőrzése érdekében:

[…]

b)      a biztonságra fenyegetést jelentő személyekkel kapcsolatos korlátozott intézkedések, ideértve […] személyek meghatározott időszakra történő kitiltását a Bizottság létesítményeiből, ez utóbbit a végrehajtási szabályokban meghatározandó feltételekkel összhangban kell meghatározni;

[…]”

80      E rendelkezésekből következik, hogy a megtámadott határozathoz hasonló, kitiltásról szóló határozat meghozatalához a bizottsági tisztviselőnek a humánerőforrásügyi és biztonsági főigazgató által ráruházott névre szóló megbízással kell rendelkeznie.

81      A névre szóló megbízás követelménye azt jelenti, hogy e megbízást írásban kell megadni, amint azt a 2015/443 határozat 5. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában szereplő „a megbízásban meghatározottak szerint” kitétel is megerősíti.

82      A Törvényszék pervezető intézkedés keretében megkérdezte a Bizottságtól, hogy C, a megtámadott határozat aláírója a 2015/443 határozat 5. cikke értelmében névre szólóan megbízott személyzet körébe tartozik‑e.

83      A Bizottság válaszából kitűnik, hogy C nem kapott a 2015/443 határozat 12. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt intézkedések elfogadására vonatkozó, névre szóló megbízást.

84      Meg kell tehát állapítani, hogy a megtámadott határozatot aláíró személy nem volt jogosult arra, hogy a megtámadott határozatot a 2015/443 határozat követelményeinek megfelelően elfogadja.

85      Az ellenkérelemben a Bizottság azt állította, hogy a megtámadott határozatot meghozhatta a biztonsági igazgatóság egységének vezetője, mivel e tisztviselő az ezen igazgatóság igazgatójától származó aláírási meghatalmazással rendelkezett arra, hogy a Bizottságot a biztonságpolitika terén harmadik felekkel szemben képviselje.

86      Az állítólagos aláírási meghatalmazás létezésének bizonyítása érdekében a Bizottság benyújtott egy dokumentumot, amely a C által ellátott feladatok leírását tartalmazta. E dokumentum rögzíti többek között, hogy a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság biztonsági igazgatósága információbiztonsági egységének vezetője a biztonságpolitika, valamint az ezen egység feladatkörébe tartozó más kérdések tekintetében képviseli a Bizottságot a tagállamok, valamint köz‑ és magánszervezetek képviselőivel szemben.

87      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az aláírási meghatalmazás annyiban különbözik a hatáskör‑átruházástól, hogy a meghatalmazást adó nem ruház át hatáskört a meghatalmazottra, ez utóbbi csupán arra jogosult, hogy kidolgozzon és saját nevében és a meghatalmazást adó felelőssége mellett olyan határozatokat írjon alá, amelyek tartalmát a meghatalmazást adó határozta meg. Az aláírási meghatalmazásnak egyébiránt világosan meghatározott irányítási és igazgatási intézkedésekre kell vonatkoznia.

88      A jelen ügyben elsősorban fontos megjegyezni, hogy a fenti 86. pontban említett dokumentumban megjelölt hatáskörök nem foglalják magukban szükségképpen a Bizottság helyiségeiből való kitiltás elrendelésére vonatkozó hatáskört.

89      Másodsorban meg kell állapítani, hogy a C hatásköreinek e dokumentumban szereplő leírása – attól eltekintve, hogy azt nem írták alá – általános jellegénél fogva nem felel meg az aláírási meghatalmazás tárgyát képező intézkedések meghatározására vonatkozó egyértelműség követelményének.

90      Harmadsorban, egy ilyen aláírási meghatalmazás összeegyeztethetetlen lenne a 2015/443 határozattal, amely a kitiltási intézkedés elfogadásához a humánerőforrásügyi és biztonsági főigazgató által adott, névre szóló és kifejezett megbízást követel meg.

91      E körülmények között úgy tekintendő, hogy C nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat meghozatalára.

92      A Bizottság szerint az előbbiekben azonosított jogellenességnek – elismerése esetén – csak abban az esetben kellene a megtámadott határozat megsemmisítéséhez vezetnie, ha a felperes bizonyítaná, hogy valamely számára biztosított garanciát megsértettek, ami a jelen ügyben nem nyert bizonyítást.

93      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a jogvita valamely intézmény és személyi állományának tagja között áll fenn, és az ez utóbbi számára az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában biztosított garanciát vagy a gondos ügyintézés elvéből fakadó szabályt von kétségbe, a megtámadott jogi aktus kibocsátója hatáskörének hiánya nem vezet szükségképpen az aktus megsemmisítéséhez, amennyiben a felperes nem bizonyította, hogy valamely garanciát megsértették (lásd ebben az értelemben: 2007. február 7‑i Caló kontra Bizottság ítélet, T‑118/04 és T‑134/04, EU:T:2007:37, 67. és 68. pont; 2018. december 13‑i Pipiliagkas kontra Bizottság ítélet, T‑689/16, nem tették közzé, EU:T:2018:925, 62. pont).

94      Ez az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal nem terjeszthető ki a Bizottság és harmadik felek közötti viszonyokra, hiszen ez utóbbiak – mivel az adminisztráción kívül helyezkednek el – nem részesülnek az Unió tisztviselői számára a tisztviselők személyzeti szabályzata által biztosított garanciákban.

95      Épp ellenkezőleg, az ítélkezési gyakorlat hangsúlyozza, hogy a jogi aktus kibocsátójának hatáskörére vonatkozó szabályok közrendi jellegűek, ami fontosságukra tekintettel azt jelenti, hogy a megsértésükre alapított jogalapokat az uniós bíróság hivatalból nem csupán vizsgálhatja, hanem vizsgálnia is kell, amennyiben e hatáskör képezi az előtte folyamatban lévő ügy tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2017. november 17‑i Teeäär kontra EKB ítélet, T‑555/16, nem tették közzé, EU:T:2017:817, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

96      E körülményekre tekintettel a Bizottság által erre vonatkozóan előadott érvet el kell utasítani, az első jogalapnak helyt kell adni, következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükség lenne a második jogalap és a további jogalapok vizsgálatára.

 A költségekről

97      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

98      Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az XGtől az Európai Bizottság helyiségeibe való bejutás megtagadását fenntartó, 2018. július 3i bizottsági határozatot.

2)      A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Nihoul

Svenningsen

Öberg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. december 19‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.


1      Kitakart bizalmas adatok.