T‑29/11. sz. ügy
Technische Universität Dresden
kontra
Európai Bizottság
„Választottbírósági kikötés – A közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program – Projekt finanszírozására kötött szerződés – Megsemmisítés iránti kereset – Terhelési értesítés – A jogvita szerződéses jellege – Keresettel nem megtámadható jogi aktus – Elfogadhatatlanság – A kereset átminősítése – Elszámolható költségek”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2014. október 24.
1. Bírósági eljárás – Kereset jogi alapja – A felperest, nem pedig az uniós bíróságot illető választás
2. Megsemmisítés iránti kereset – Valójában szerződéses jellegű jogvitára vonatkozó kereset – A Bizottság által kibocsátott terhelési értesítés megsemmisítése – Elfogadhatatlanság
(EUMSZ 263. cikk)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Valójában szerződéses jellegű jogvitára vonatkozó kereset – A kereset átminősítése – Feltételek
(EUMSZ 272. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
4. Bírósági eljárás – A Törvényszék előtt választottbírósági kikötés alapján történő keresetindítás – Választottbírósági kikötés – Fogalom
(EUMSZ 272. cikk)
5. Az Európai Unió költségvetése – Uniós pénzügyi támogatás – A kedvezményezett kötelezettsége a támogatás feltételeinek tiszteletben tartására
(EUMSZ 317. cikk)
6. Bírósági eljárás – A Törvényszék előtt választottbírósági kikötés alapján történő keresetindítás – A Törvényszék hatásköre a viszontkereset elbírálására – A Bizottság által fizetett túlzott támogatás visszatéríttetése keretében előterjesztett kérelem – Az észrevételeknek és a bizonyítékoknak a Törvényszék számára a megalapozottság értékelését lehetővé tevő egyértelműségével kapcsolatos követelmény – Be nem tartás – Megengedhetetlenség
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
7. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Kizárólag csak az egyoldalú aktusokra vonatkozó indokolási kötelezettség – Az indokolási kötelezettség hiánya egy finanszírozási szerződés keretében
(EUMSZ 272. cikk és EUMSZ 296. cikk)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 24. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 29., 38., 39. pont)
3. Valamely megsemmisítés vagy kártérítés iránti kereset átminősítése az EUMSZ 272. cikken (választottbírósági kikötés) alapuló keresetté két kumulatív feltételnek van alávetve. Így ez az átminősítés akkor lehetséges, ha a felperes kifejezett szándékával az nem ellentétes, és ha az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának rendelkezéseivel összhangban, legalább egy olyan jogalapot felhoztak a keresetlevélben, amely a szóban forgó szerződéses jogviszonyra vonatkozó szabályok megsértésén alapul.
(vö. 42., 44. pont)
4. Mivel a Szerződés nem ír elő a választottbírósági kikötésben alkalmazandó meghatározott formulát, minden olyan megfogalmazás, amely arra utal, hogy a feleknek az a szándéka, hogy esetleges vitáikat kivonják a nemzeti bíróságok hatásköre alól, és azokat az uniós bíróságok hatáskörébe utalják, elegendőnek tekintendő ahhoz, hogy az EUMSZ 272. cikk alapján megalapozza ez utóbbiak hatáskörét.
Választottbírósági kikötésnek minősül a valamely finanszírozási szerződésben a „Law applicable and competent court” (Az alkalmazandó jog és a hatáskörrel rendelkező bíróság) cím alatt szereplő kikötés, amelynek értelmében „a kedvezményezettek a Bizottság [e] szerződés kikötéseinek alkalmazására és végrehajtásának módjaira vonatkozó határozataival szemben a [Törvényszékhez] és, fellebbezés esetén, a [Bírósághoz] fordulhatnak”.
Habár igaz, hogy e kikötés atipikus megfogalmazása, és annak terminológiája, különösen a „kedvezményezettek” és a „ határozatok” kifejezések alkalmazása, amelyek utalnak az EUMSZ 263. cikk által bevezetett, a megsemmisítés iránti kereset címén végzett jogszerűségi vizsgálatra, ez a körülmény nem akadályozhatja e kikötés választottbírósági kikötésnek való minősítését.
Amennyiben az említett kikötés alkalmazható különösen olyan határozatokra, amelyeket a Bizottság a szerződéses kikötések alapján hozott, és amelyek elválaszthatatlanok a szerződéses jogviszonytól – amely határozatok az ítélkezési gyakorlat szerint nem tartoznak az EUMSZ 263. cikken alapuló megsemmisítési kereset alkalmazási körébe –, e kikötésnek a megsemmisítés iránti keresetre való egyszerű utalásként való értelmezése, az elfogadhatóság EUMSZ 263. cikkben megállapított feltételeinek szerződés útján történő kiterjesztésével járna, noha e feltételek imperatív jellegűek, és ennek megfelelően nem hagyható a felek szerződési szabadságára.
Másrészről, tekintettel a szövegére, e kikötés hatálya annál kevésbé korlátozódhat a Bizottság EUMSZ 299. cikk alapján hozható határozataival szemben indítható keresetekre.
(vö. 52., 53., 55., 56., 60., 61., 63., 64., 66. pont)
5. Az Unió az uniós támogatásokat meghatározó egyik alapelv szerint csak a ténylegesen felmerült költségekre adhat támogatást. E támogatások kedvezményezettjeinek be kell tehát bizonyítaniuk a támogatott projektekben felszámított költségek valódiságát ahhoz, hogy a Bizottság ellenőrző szerepet gyakorolhasson, hiszen a támogatások odaítélésére vonatkozó feltételek betartásának ellenőrzésére és bizonyítására irányuló rendszer megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen, hogy e kedvezményezettek megbízható információkkal szolgáljanak. A projekt végrehajtásának bizonyítása önmagában még nem elegendő valamely speciális támogatás odaítélése indokoltságának az alátámasztására. Az érintett támogatás kedvezményezettjének bizonyítania kell azt is, hogy az érintett támogatást odaítélő határozatban rögzített feltételeknek megfelelően teljesítette a bejelentett kifizetéseket, mivel csak a megfelelően igazolt költségek számolhatóak el. Alapvető kötelezettségei közé tartozik, hogy betartsa az odaítélő határozatban szereplő pénzügyi feltételeket, ami ezért a pénzügyi támogatás odaítélésének is feltétele.
(vö. 71. pont)
6. Még azt feltételezve is, hogy a Bizottság viszontkeresetet kíván a Törvényszék előtt benyújtani, és hogy a Törvényszék a választottbírósági kikötés megfogalmazása ellenére hatáskörrel rendelkezik e kereset elbírálására, tekintettel azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a jogorvoslatok uniós rendszerében az alapkereset elbírálására irányuló hatáskör magában foglalja a minden olyan viszontkereset elbírálására irányuló hatáskört, amelyet a kereset alapjául szolgálóval azonos aktusra vagy tényállásra vonatkozó, ugyanazon eljárásban nyújtottak be, e viszontkereset mindenképpen elfogadhatatlan lenne az eljárási szabályzat 46. cikke 1. §‑a c) pontjának követelményeire tekintettel. Egy ilyen kereset ugyanis nem következik kellő egyértelműséggel sem a Bizottság beadványaiból, sem az általa a tárgyaláson előterjesztett észrevételekből, azt továbbá nem támasztják alá olyan érvek és bizonyítékok, amelyek alapján a Törvényszéknek módjában állna a megalapozottságát mérlegelni, és amelyek lehetővé tennék a felperes számára a védelmének az előkészítését.
(vö. 116. pont)
7. Az indokolási kötelezettség a Bizottságot az EUMSZ 296. cikk második bekezdése alapján terheli. Mindazonáltal e cikk ennek az intézménynek csak az egyoldalú aktusaira vonatkozik. Az tehát nem köti a Bizottságot a finanszírozási szerződés alapján. Következésképpen az indokolás elégtelen voltára alapított jogalap az EUMSZ 272. cikk alapján indított kereset keretében hatástalan, mivel e kötelezettség esetleges megsértése nincs kihatással a Bizottság szóban forgó szerződés értelmében fennálló kötelezettségeire. E megállapítást nem gyengíti a felperes azon érve, amely szerint, az ítélkezési gyakorlat értelmében, tekintettel arra, hogy valamely uniós pénzügyi támogatás összegének csökkentéséről szóló határozat súlyos következményeket ró e támogatás kedvezményezettjére, e határozat indokolásában egyértelműen fel kell tüntetni azokat az okokat, amelyek a támogatás csökkentését indokolják az eredetileg odaítélt összeghez képest.
(vö. 120–122. pont)