A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (kilencedik tanács)
2015. november 23.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – A pénzügyi piacok működése – 537/2014/EU rendelet – Jogalkotási aktus – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑640/14. sz. ügyben,
Carsten René Beul (lakóhelye: Neuwied [Németország], képviselik kezdetben: K.‑G. Stümper, később: H.‑M. Pott és T. Eckhold ügyvédek)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: P. Schonard és D. Warin, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: R. Wiemann és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben)
alperesek ellen,
a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16‑i 537/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 158., 77. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök, Czúcz O. (előadó) és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A tényállás, az eljárás és a felek kereseti kérelmei
1 A felperes, Carsten René Beul, a Gesetz über eine Berufsordnung der Wirtschaftsprüfer (Wirtschaftsprüferordnung, a könyvvizsgálókról szóló német törvény) szerint elismert könyvvizsgáló. Ennélfogva a német szabályok szerint jogosult különféle vállalkozások – ideértve a közérdeklődésre számot tartó vállalkozásokat is – jogszabályban előírt könyvvizsgálatának végzésére.
2 2014. április 16‑án az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 537/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 158., 77. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet).
3 A megtámadott rendelet 1. cikke szerint, amely az említett rendelet tárgyát határozza meg, a rendelet megállapítja a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek éves és összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásai jogszabályban előírt könyvvizsgálatának elvégzésére vonatkozó követelményeket, a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálók és a könyvvizsgáló cégek közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek általi megszervezésére és kiválasztására vonatkozó, a függetlenségüket és az összeférhetetlenség elkerülését elősegítő szabályokat, valamint a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálók és a könyvvizsgáló cégek fenti követelményeknek való megfelelése felügyeletére vonatkozó szabályokat.
4 A Törvényszék Hivatalához 2014. augusztus 20‑án benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.
5 A Törvényszék Hivatalához 2014. november 27‑én, illetve november 28‑án érkezett külön beadványában a Parlament és a Tanács elfogadhatatlansági kifogást emelt a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján. A felperes 2015. január 12‑én előterjesztette az e kifogásokra vonatkozó észrevételeit.
6 A Törvényszék Hivatalához 2014. december 8‑án érkezett beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy a Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
7 A Törvényszék Hivatalához 2014. december 22‑én benyújtott beadványában a Parlament közölte, hogy nincs ellenvetése a Bizottság beavatkozás iránti kérelmét illetően. A felperes és a Tanács nem nyújtott be észrevételt az említett kérelmet illetően.
8 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott rendeletet.
9 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– másodlagosan, amennyiben a kifogást elutasítaná, vagy úgy döntene, hogy az elfogadhatóságot illetően az ügy érdemi részének elbírálásával együtt hoz határozatot, biztosítson számára új határidőt észrevételeinek előterjesztésére, ideértve a megalapozottság kérdésére vonatkozó észrevételeket is;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
10 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
11 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha az alperes azt kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság vagy a hatáskör hiánya tárgyában. A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére, és úgy dönt, hogy az eljárás lefolytatása nélkül hoz határozatot.
12 A jelen esetben a Parlament és a Tanács arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet egy jogalkotási aktus, és ennélfogva nem képez az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktust. Ezenfelül úgy vélik, hogy a megtámadott rendelet a felperest sem közvetlenül, sem személyében nem érinti. Így a kereset az EUMSZ 263. cikk értelmében szerintük nem fogadható el.
13 A felperes úgy véli, hogy őt a megtámadott rendelet közvetlenül és személyében érinti, hiszen változást eredményez a felperes szakmai tevékenységének felügyeletére hatáskörrel rendelkező szerv felépítésében.
14 Elöljáróban megjegyzendő, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”.
15 Hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott rendeletnek nem a felperes a címzettje. Ennélfogva nem rendelkezik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett jogorvoslati joggal.
16 Ezenkívül a megtámadott rendelet preambulumából az következik, hogy annak jogi alapja a jogszabályok közelítésére vonatkozó EUMSZ 114. cikk, és azt a Parlament és a Tanács közösen, rendes jogalkotási eljárás keretében fogadta el.
17 E tekintetben az EUMSZ 289. cikk (1) és (3) bekezdéséből az következik, hogy az EUMSZ 294. cikkben meghatározott, úgynevezett „rendes jogalkotási eljárás” keretében elfogadott jogi aktusok jogalkotási aktusoknak minősülnek.
18 Ebből következik, hogy a megtámadott rendelet jogalkotási aktus.
19 Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a „rendeleti jellegű jogi aktusok” EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti fogalma nem foglalja magában a jogalkotási aktusokat (2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EBHT, EU:C:2013:625, 61. pont; 2011. október 25‑i Microban International és Microban [Europe] kontra Bizottság ítélet, T‑262/10, EBHT, EU:T:2011:623, 21. pont).
20 Ebből következik, hogy a felperes nem rendelkezik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett harmadik eset szerinti jogorvoslati joggal.
21 Így a jelen kereset csak akkor minősül elfogadhatónak, ha a felperest a megtámadott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett második eset értelmében közvetlenül és személyében érinti.
22 A Törvényszék célszerűnek véli a kereset elfogadhatóságának vizsgálatát azon kérdés vizsgálatával kezdeni, hogy a felperes személyében érintett‑e.
A felperesnek a megtámadott rendelet által személyében való érintettségéről
23 Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet olyan szabályokat tartalmaz, amelyek célja a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatát végző könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek tevékenységének felügyeletére illetékes hatóságok függetlenségének biztosítása. Az említett rendelet 21. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az illetékes hatóságoknak függetleneknek kell lenniük a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálóktól és a könyvvizsgáló cégektől.
[…]
Az említett hatóságok vezető testületének nem lehet tagja, illetve a hatóság döntéseinek meghozataláért nem lehet felelős olyan személy, aki az adott időszakban vagy a megelőző három évben:
a) jogszabályban előírt könyvvizsgálatot végez vagy végzett;
b) könyvvizsgáló cégben szavazati jogokat birtokol vagy birtokolt;
c) könyvvizsgáló cég irányító, ügyvezető vagy felügyelő testületének tagja vagy tagja volt;
d) könyvvizsgáló cégben partner vagy alkalmazott, vagy az volt, illetve könyvvizsgáló céggel egyéb szerződéses jogviszonyban van vagy volt.
[…]”
24 Elfogadhatatlansági kifogásaik keretében a Parlament és a Tanács arra hivatkoznak, hogy a felperest a megtámadott rendelet nem érinti személyében. Úgy vélik, hogy a felperes nem tartozik a gazdasági szereplők meghatározott köréhez, és nem hivatkozik semmiféle olyan különös körülményre, amely őt – az ítélkezési gyakorlat által kialakított szabályokra figyelemmel – egyénítené.
25 A felperes azt állítja, hogy őt a megtámadott rendelet személyében érinti, és hogy a rendelet elfogadása azért van rá kihatással, mert megváltoztatja a szakmai tevékenységének felügyeletére illetékes szervezetrendszert.
26 A megtámadott rendelet 21. cikkéből azt a következtetést vonja le, hogy az változást eredményez a jogi helyzetében. A felperes szerint ugyanis a megtámadott rendelet hatálybalépése előtt a tevékenységének – ideértve a közérdeklődésre számot tartó vállalkozások könyvvizsgálatára vonatkozó tevékenységeket is – felügyeletére és ellenőrzésére illetékes szerv a Wirtschaftsprüferkammer (könyvvizsgálói kamara, a továbbiakban: WPK) volt. Márpedig a felperes szerint a WPK teljesen önálló módon látta el e feladatot, és a könyvvizsgáló szakma tagjai közül demokratikusan választott tagokból állt.
27 Ezzel szemben a megtámadott rendelet 21. cikke szerinte kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a könyvvizsgáló szakma tagjai nem tölthetnek be semmiféle funkciót a közérdeklődésre számot tartó vállalkozások jogszabályban előírt könyvvizsgálatának felügyeletét illetően.
28 A felperes szerint tehát a megtámadott rendelet – a közérdeklődésre számot tartó vállalkozások jogszabályban előírt könyvvizsgálatának felügyeletére illetékes hatóság összetételének e rendelet alkalmazásával szükségszerűen együtt járó megváltoztatásával – azt a jogi keretet módosítja, amelyben ő a tevékenységét végzi. E változás szerinte az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. cikkében említett, a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alapvető jogába történő beavatkozást képez, hiszen kihatással van a szakmai felügyeleti rendszer függetlenségére.
29 A felperes hozzáteszi, hogy tevékenységének elvégzéséhez minden egyes könyvvizsgálat alá vont társaság és más vállalkozás erre illetékes szervétől kérelmeznie kell a könyvvizsgálat engedélyezését. Figyelemmel a megtámadott rendeletre, az említett szervek csak akkor bízhatják meg e feladattal, ha igazolja feléjük, hogy az illetékes hatóság felügyelete alá tartozik, amelynek összetétele a megtámadott rendelet hatálybalépését követően módosulni fog. Így a megtámadott rendelet őt arra kényszeríti, hogy alávesse magát az új illetékes hatóság felügyeletének. Amennyiben ezen új illetékes hatóság felállítását követően a felperes a foglalkozásának gyakorlása során a közérdeklődésre számot tartó vállalkozások könyvvizsgálatával kapcsolatos kérdéssel szembesül, ezen új hatósághoz kell fordulnia, és a WPK már nem adhat a számára választ. Kizárólag az új hatóság lesz illetékes az általános felügyeletre, a szakmai szabályok megszegésének szankcionálására és a könyvvizsgálói szakma tagjai részére nyújtandó hivatalos tanácsadásra.
30 Közelebbről, a felperes úgy véli, hogy őt a megtámadott rendelet személyében érinti, hiszen a szakmai tevékenységének valamely közigazgatási szempontból független szerv felügyelete alatt történő gyakorlásához fűződő jogát nullára redukálták. E tekintetben az 1994. május 18‑i Codorniu kontra Tanács ítéletre (C‑309/89, EBHT, EU:C:1994:197, 21. és 22. pont) hivatkozik, és abból azt a következtetést vonja le, hogy a személyében való érintettséget illetően elegendő, ha a megtámadott jogi aktus sért egy olyan megszilárdult helyzetet, amelynek az előnyeiben az ezen aktus megsemmisítését kérő fél részesül.
31 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy azok a természetes vagy jogi személyek, akik nem címzettjei egy jogi aktusnak, csak akkor érintettek személyükben, ha az említett aktus sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal valamely határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (lásd ebben az értelemben: 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EBHT, EU:C:1963:17, 197. o., 223. pont; 2002. július 25‑i Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet, C‑50/00 P, EBHT, EU:C:2002:462, 36. pont).
32 Az ítélkezési gyakorlat szerint egy jogi aktus akkor általános hatályú, ha objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és absztrakt módon meghatározható személycsoporttal szemben fejt ki joghatást (2011. szeptember 6‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑18/10, EBHT, EU:T:2011:419, 63. pont).
33 A jelen esetben ez a helyzet áll fenn. Az EUMSZ 288. cikk második bekezdése szerint ugyanis a rendelet általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező, és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
34 A fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által felállított szempontokat illetően megjegyzendő, hogy a megtámadott rendelet a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatát illetően határoz meg speciális követelményeket általános hatállyal, abból a célból, hogy biztosítsa a tagállamok e területre vonatkozó jogszabályainak és közigazgatási gyakorlatának közelítését. Ugyanez vonatkozik az említett rendelet – felperes által kifogásolt – 21. cikkére is, amely meghatározza a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatával kapcsolatos tevékenységek felügyeletére illetékes hatóságok függetlenségének biztosítását szolgáló feltételeket. A megtámadott rendeletben foglalt szabályok egésze valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó.
35 Ezenfelül azokat a helyzeteket és azok a személyeket, amelyekre, illetve akikre a megtámadott rendeletet alkalmazandó, objektív módon meghatározták, hiszen a megtámadott rendelet 2. cikke egyértelműen kimondja, hogy a rendelet egyrészt a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatát végző, jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálókra és könyvvizsgáló cégekre, másrészt pedig a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységekre alkalmazandó. Ugyanez igaz a rendelet 21. cikkére is, amely meghatározza a felügyelő hatóságok összetételére vonatkozó követelményeket, amely követelményeket a tagállamoknak e hatóságok létrehozása során tiszteletben kell tartaniuk.
36 Az előbbiekből az következik, hogy azon személyek csoportjai, akikre a rendelet alkalmazandó, általános és absztrakt módon is meghatározásra kerültek.
37 Ebből következik, hogy a megtámadott rendelet, és különösen annak 21. cikke, általános hatállyal rendelkezik.
38 Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az, hogy valamely rendelkezés – mivel valamennyi érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandó – jellegénél és hatályánál fogva általános érvényű, még nem zárja ki, hogy közülük egyeseket személyükben is érinthet (2006. június 22‑i Belgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet, C‑182/03 és C‑217/03, EBHT, EU:C:2006:416, 58. pont; 2009. április 23‑i Sahlstedt és társai kontra Bizottság ítélet, C‑362/06 P, EBHT, EU:C:2009:243, 29. pont).
39 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az a tény, hogy a megtámadott jogi aktus a saját rendelkezései által objektíve meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általános és elvont jelleggel meghatározott személyek kategóriái tekintetében vált ki joghatást, azt bizonyítja, hogy nem áll fenn a személyében való érintettség (Sahlstedt és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 38. pont, EU:C:2009:243, 31. pont; lásd ebben az értelemben: Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, fenti 32. pont, EU:T:2011:419, 89. pont).
40 Márpedig a jelen ügyben a felperest a megtámadott rendelet kizárólag a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek könyvvizsgálatát végző, jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálói minőségében érinti, és e helyzetet a megtámadott rendelet objektív módon határozza meg, anélkül, hogy a jogalkotó bármilyen módon figyelembe vette volna e szakma tagjainak egyéni helyzetét. Ezenkívül az ilyen tevékenységet folytató, jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálók felügyeletével megbízott szervek összetételére vonatkozó követelmények általános jelleggel vannak megfogalmazva, és különbségtétel nélkül alkalmazandók valamennyi olyan gazdasági szereplőre és hatóságra, amely a megtámadott rendelet hatálya alá tartozik.
41 Másodszor, az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a megtámadott jogi aktus annak elfogadásakor a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert a gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak, és ez különösen így van abban az esetben, ha a határozat az egyén által az aktus elfogadását megelőzően megszerzett jogokat módosítja (2014. február 27‑i Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C‑132/12 P, EBHT, EU:C:2014:100, 59. pont).
42 Ugyanakkor a jelen ügyben a megtámadott rendelet 21. cikkében leírt követelmények által érintett személyek a megtámadott rendelet elfogadásakor nem voltak sem azonosítottak, sem azonosíthatók.
43 A megtámadott rendelet 44. cikke szerint ugyanis a rendeletet 2016. június 17‑től kell alkalmazni. Így a tagállamoknak a szóban forgó illetékes hatóságokat – adott esetben – e határnapot megelőzően kell újjászervezniük annak érdekében, hogy megfeleljenek a megtámadott rendelet 21. cikkében írt követelményeknek.
44 E tekintetben a felperes maga is kifejti, hogy a kereset benyújtásakor a WPK továbbra is illetékes volt a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálók felügyeletére a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek könyvvizsgálata terén, és e helyzet mindaddig fennállt, amíg a WPK felügyelettel kapcsolatos hatáskörét nem ruházták át a megtámadott rendelet 21. cikkében meghatározott szempontoknak megfelelő szervezetre. Ennélfogva minden olyan, jogszabály szerint engedélyezett német könyvvizsgáló, aki a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek könyvvizsgálatára vonatkozó tevékenységét a megtámadott rendelet elfogadása után, de a felügyeleti hatáskör átruházása előtt kezdte meg vagy fogja megkezdeni, azonos helyzetben van vagy lesz, mint a felperes: tevékenységének felügyelete a WPK‑ról, amely a könyvvizsgálói szakmát gyakorló tagokból áll, egy másik, olyan szervezetre fog átszállni, amely megfelel a megtámadott rendelet 21. cikkében írt követelményeknek, vagyis egy olyan szervezetre, amelynek vezető testületének nem lehet tagja, illetve döntéseinek meghozataláért nem lehet felelős olyan személy, aki e szakmát az adott időszakban gyakorolja vagy a megelőző három évben gyakorolta.
45 Ily módon azon személyek csoportjához, amelyhez a felperes a megtámadott rendelet elfogadásakor tartozott, hozzáadódhatnak még olyan gazdasági szereplők is, akiknek a száma nem ismert, így e csoport nem minősíthető meghatározott körnek. Épp ellenkezőleg, gazdasági szereplők összességének olyan meghatározatlan és meghatározhatatlan köréről van szó, amely a megtámadott rendelet elfogadása után tovább bővülhet (lásd ebben az értelemben: 1984. november 14‑i Intermills kontra Bizottság ítélet, 323/82, EBHT, EU:C:1984:345, 16. pont; 2014. április 3‑i CFE CGC France Télécom Orange kontra Bizottság végzés, T‑2/13, EU:T:2014:226, 51. pont).
46 Márpedig az ilyen nyitott csoportba tartozó gazdasági szereplőket a szóban forgó jogi aktus nem érinti személyükben (lásd ebben az értelemben: CFE CGC France Télécom Orange kontra Bizottság végzés, fenti 45. pont, EU:T:2014:226, 52. pont).
47 Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem hivatkozik semmilyen olyan, az ítélkezési gyakorlat által elismert tényezőre, amely őt egyéníthetné. A felperes egy állítólagosan megszerzett jogra hivatkozik, mégpedig a szakmájához tartozó tagokból álló, autonóm szakmai szervezet általi felügyelethez való jogra. Még ha feltételezzük is, hogy létezik ilyen jog, és az figyelembe vehető a személyében való érintettség értékelése szempontjából, akkor is hangsúlyozni kell, hogy e joggal valamennyi más német könyvvizsgáló is rendelkezik, és e jog – a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek könyvvizsgálatát illetően – a felügyeleti hatáskörnek a megtámadott rendelet 21. cikkében írt szempontoknak megfelelő másik szervezetre történő átruházásával az említett könyvvizsgálók egésze tekintetében különbségtétel nélkül meg fog szűnni.
48 Ennélfogva a jelen ügy ténybeli háttere eltér a fenti 30. pontban említett Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EU:C:1994:197) alapját képező ügy ténybeli hátterétől. Az említett ügyben ugyanis a felperest az a tény egyénítette, hogy ő volt a „Grand Crémant de Codorniu” védjegy jogosultja, és a szóban forgó rendelet megakadályozta ez utóbbi védjegy használatát, hiszen a „crémant” megnevezés használatának jogát kizárólag a francia és a luxemburgi gyártók számára tartotta fenn. A Bíróság hangsúlyozta, hogy e körülmény a felperest a többi piaci szereplőhöz viszonyítva egyénítette (Codorniu kontra Tanács ítélet, fenti 30. pont, EU:C:1994:197, 21. és 22. pont). Márpedig a jelen ügyben nem valamely védjegy használatáról van szó, amely jellegénél fogva szükségképpen egyedi, hanem a könyvvizsgáló szakmát gyakorló tagokból álló szakmai szervezet általi felügyelethez való állítólagos jogról. Az ilyen jog, ha egyáltalán létezik, egyáltalán nem egyéníti a felperest az említett szakmát gyakorló és a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek könyvvizsgálatát végző gazdasági szereplők meghatározatlan és meghatározhatatlan köréhez képest.
49 E megfontolásokra figyelemmel azt kell megállapítani, hogy a megtámadott rendelet a felperest – a keresetlevelében állítottaktól eltérően – sem általában, sem annak 21. cikke révén nem érinti személyében.
50 Következésképpen, mivel a közvetlen érintettség és a személyében való érintettség szempontjai az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett második eset szempontjából történő vizsgálatnál az elfogadhatóság kumulatív feltételeit képezik, így annak vizsgálata, hogy a megtámadott rendelet a felperest közvetlenül érinti‑e, felesleges.
51 Az előbbiek egészéből az következik, hogy a felperes nem rendelkezik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett kereshetőségi joggal.
A felperes hatékony jogorvoslathoz való jogáról
52 A felperes az EUSZ 19. cikkre, valamint az Alapjogi Charta 47. cikkének első bekezdésére hivatkozik, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy figyelemmel e rendelkezésekre, a hatékony jogorvoslathoz való joga azt jelenti, hogy a jelen kereset elfogadható.
53 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatáról – amint ez az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből kitűnik – a Bíróság és a tagállami bíróságok gondoskodnak (Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, fenti 19. pont, EU:C:2013:625, 90. pont).
54 Az ítélkezési gyakorlat szerint az EUM‑Szerződés egyrészt a 263. cikkével és a 277. cikkével, másrészt a 267. cikkével teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, az uniós bíróságra ruházva azt (Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet, fenti 31. pont, EU:C:2002:462, 40. pont; Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, fenti 19. pont, EU:C:2013:625, 92. pont).
55 Így azok a természetes vagy jogi személyek, amelyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti elfogadhatósági feltételek folytán nem támadhatják meg közvetlenül az általános hatályú uniós jogi aktusokat, védelemben részesülnek az ilyen aktusok velük szemben történő alkalmazása ellen. Amennyiben az említett aktusok alkalmazása az uniós intézmények feladata, e személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételek mellett közvetlen keresetet nyújthatnak be az uniós bírósághoz a végrehajtási aktusok ellen, e kereset alátámasztása érdekében pedig az EUMSZ 277. cikk alapján hivatkozhatnak a szóban forgó általános aktus jogellenességére. Amennyiben az alkalmazás a tagállamok feladata, e személyek a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak a szóban forgó uniós jogi aktus érvénytelenségére, ennek alapján pedig a nemzeti bíróságok e tekintetben az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel fordulhatnak a Bírósághoz (Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, fenti 19. pont, EU:C:2013:625, 93. pont).
56 E tekintetben pontosítani kell, hogy a jogalanyoknak a nemzeti eljárások keretében joguk van ahhoz, hogy az általános hatályú uniós jogi aktusok velük szemben történő alkalmazására vonatkozó bármely határozat vagy egyéb nemzeti jogi aktus jogszerűségét bíróság előtt vitassák, hivatkozva az uniós jogi aktus érvénytelenségére (Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, fenti 19. pont, EU:C:2013:625, 94. pont).
57 Ebből következik, hogy a megsemmisítés iránti keresetekhez hasonlóan az érvényesség elbírálása céljából előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem is az uniós jogi aktusok jogszerűsége felülvizsgálatának egy formáját jelenti (Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, fenti 19. pont, EU:C:2013:625, 95. pont).
58 Ezzel szemben, ami az Alapjogi Charta 47. cikke által biztosított védelmet illeti, hangsúlyozni kell, hogy e cikknek nem célja a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az Európai Unió Bírósága előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása (Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, fenti 19. pont, EU:C:2013:625, 97. pont).
59 Ebből következik, hogy a felperes nem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy a jelen megsemmisítés iránti keresetet az Alapjogi Charta 47. cikke alapján elfogadhatónak kell minősíteni, miközben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem rendelkezik kereshetőségi joggal.
60 Ennélfogva a jelen kifogást el kell utasítani.
61 A fentiek egészére való tekintettel, a Parlament és a Tanács által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásnak helyt kell adni, és ennélfogva a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
62 Mindebből eredően a Bizottság által előterjesztett beavatkozás iránti kérelemről sem szükséges határozni.
A költségekről
63 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
64 Mivel a felperes pervesztes lett, a Parlament és a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és ez utóbbiak költségeinek a viselésére.
65 Egyebekben, az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése alkalmazásában a Bizottság és a Parlament viseli a beavatkozás iránti kérelmével kapcsolatban felmerült saját költségeit. Amint az a fenti 7. pontból következik, a felperes és a Tanács részéről e tekintetben nem merültek fel költségek.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) Az Európai Bizottság beavatkozás iránti kérelméről nem szükséges határozni.
3) Carsten René Beul viseli a saját költségeit, valamint az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.
4) A Bizottság és a Parlament viseli a beavatkozás iránti kérelmével kapcsolatos saját költségeit.
Luxembourg, 2015. november 23.