T‑204/08. és T‑212/08. sz. egyesített ügyek

Team Relocations NV és társai

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A nemzetközi költöztetési szolgáltatások piaca Belgiumban – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése – A piac felosztása – A közbeszerzési eljárások manipulálása – Egységes és folyamatos jogsértés – A jogsértő magatartás betudhatósága – Bírságok – 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Fogalom

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Forgalom

(2006/C 210/02 bizottsági közlemény, (13) bekezdés)

3.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A szankciók egyéniesítésének elve

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)

4.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama

(2006/C 210/02 bizottsági közlemény)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – Értékelés

(2006/C 210/02 bizottsági közlemény, (25) bekezdés)

6.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – Értékelés

(2006/C 210/02 bizottsági közlemény, (29) bekezdés)

7.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Enyhítő körülmények – A hatóságok által engedélyezett vagy ösztönzött versenyellenes magatartás

(2006/C 210/02 bizottsági közlemény, (29) bekezdés, utolsó francia bekezdés)

8.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A vállalkozás pénzügyi helyzete miatti csökkentés – Feltételek

(2006/C 210/02 bizottsági közlemény, (35) bekezdés)

1.      Mesterséges lenne az egyetlen cél által jellemzett folyamatos magatartást szétbontani, és azt több különálló jogsértésnek tekinteni, miközben éppen ellenkezőleg, egységes jogsértésről van szó, amely fokozatosan mind megállapodások, mind összehangolt magatartások révén valósult meg.

E körülmények között az a vállalkozás, amely a jogsértésben saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányult, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősséggel tartozik azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak.

Az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának megállapítása érdekében a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy a vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célkitűzésekhez, és tudott a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokról, illetve azt, hogy e magatartásokat ésszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni.

A kartellek ugyanis csak akkor tekinthetők egységes versenyellenes megállapodás alkotóelemeinek, ha bizonyított, hogy közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv részét képezik. Ezenkívül a vállalkozás e kartellekben való részvétele csak akkor minősülhet az egységes megállapodáshoz való csatlakozása kifejeződésének, ha a vállalkozás az érintett kartellekben való részvételekor tudott, vagy neki tudnia kellett arról, hogy ezáltal e megállapodáshoz csatlakozik.

Így az egységes és folyamatos jogsértésben való részvétel bizonyításához három feltételnek kell teljesülnie, amelyek a következők: közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv fennállása, a vállalkozás e tervhez való szándékos hozzájárulása, és azon tény, hogy a vállalkozás (bizonyítottan vagy vélelmezhetően) tudott a többi résztvevő jogsértő magatartásairól.

Ami a közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv fennállását illeti, a közös célkitűzés fogalma nem határozható meg a jogsértés által érintett piacon fennálló verseny torzítására való általános hivatkozással, mivel a verseny érintettsége – mint cél vagy hatás – az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó valamennyi magatartás alkotóelemének minősül. A közös célkitűzés fogalmának ekképpen való meghatározása azzal a veszéllyel járna, hogy az egységes és folyamatos jogsértés fogalma részben elveszítené értelmét, mivel e meghatározás azzal a következménnyel járna, hogy a valamely gazdasági ágazatot érintő, az EK 81. cikk (1) bekezdésében tiltott különböző magatartásokat szisztematikusan az egységes jogsértés alkotóelemeinek kellene minősíteni. Így a különböző cselekmények egységes és folyamatos jogsértésnek való minősítése érdekében figyelembe kell venni minden olyan körülményt, amely megalapozhatja vagy megkérdőjelezheti a kiegészítő jelleget, mint például a kérdéses különböző cselekmények alkalmazási időszakát, tartalmát (beleértve az alkalmazott módszereket), és ezzel kapcsolatosan azok célját.

(vö. 33–37., 40. pont)

2.      Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (13) bekezdése kimondja, hogy: „A kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett [helyesen: a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben lévő], a vállalkozás által […] értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét alkalmazza […]”. E rendelkezésből nem tűnik ki, hogy kizárólag a jogsértő magatartások által ténylegesen érintett szolgáltatásokból eredő eladások értékét lehet figyelembe venni a releváns eladások értékének kiszámításakor. Így az említett iránymutatás (13) bekezdésének szövege „a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett [helyesen: a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben lévő] […] eladás[okra]” hivatkozik, nem pedig „a jogsértés által érintett eladásokra”. A (13) bekezdés megfogalmazása tehát az érintett piacon végzett eladásokra vonatkozik.

Ezen értelmezést megerősíti az uniós versenyszabályok célkitűzése is. A kartellügyekben kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásakor a Bizottságnak nem kell bizonyítania, hogy a kartell mely egyedi értékesítéseket érintette. Ilyen kötelezettséget ugyanis az uniós bíróságok sosem írtak elő, és semmi nem utal arra, hogy a Bizottság az említett iránymutatásban ilyen kötelezettséget kívánt volna vállalni. Ezenkívül kartellügyekben, amelyek jellegüknél fogva titkosak, elkerülhetetlen, hogy bizonyos, a versenyellenes magatartások egyes megnyilvánulásait bizonyító iratokat nem fedeznek fel.

Ezenkívül a forgalomnak a jogsértés tárgyát képező árukból származó része a jellegénél fogva alkalmas arra, hogy pontosan kimutassa a jogsértés érintett piacra gyakorolt hatásának mértékét. Közelebbről a valamely korlátozó magatartás tárgyát képező termékekkel elért forgalom olyan objektív tényezőnek minősül, amely pontosan mutatja e magatartás szabad versenyre gyakorolt káros hatásának mértékét.

(vö. 61–66. pont)

3.      Amikor valamely jogsértést több vállalkozás követett el, meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének relatív súlyát. Ez a következtetés a büntetések és joghátrányok egyéniesítése elvének logikus következménye, amely elv szerint valamely vállalkozás csak a neki személyesen felróható tények miatt szankcionálható, és amely elv minden olyan közigazgatási eljárásban alkalmazandó, amely a közösségi versenyszabályok alapján szankciók kiszabásához vezethet. A jogsértés súlyát egyedileg, számos tényező figyelembevételével kell értékelni, mint például az ügy sajátos körülményei, összefüggései és a bírságok elrettentő hatása. Azon tényt, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, illetve csekély szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának értékelése és – adott esetben – a bírság meghatározása során.

Az egyedi körülmények értékelésére azonban nem a jogsértés súlyának értékelése keretében kerül sor, azaz a bírság alapösszegének megállapításakor, hanem az alapösszegnek az enyhítő és súlyosító körülmények alapján való kiigazítása keretében.

A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a bírságok kiszámításakor az 1/2003 rendelet 23. cikke értelmében vett „súly” bizonyos szempontjait ne az iránymutatása értelmében vett „súly” keretében, hanem az enyhítő és súlyosító körülmények keretében vegye figyelembe.

Az említett iránymutatás a bírságok kiszámítása területén alapvető módszertani változást eredményezett. Először is a jogsértések három („enyhe”, „súlyos” és „különösen súlyos”) kategóriába való sorolását eltörölte. A jelenlegi, 0‑tól 30%‑ig terjedő skálát magában foglaló rendszer pontosabb különbségtételt tesz lehetővé a jogsértések súlya alapján. Másodszor eltörölték az átalányösszegeket. Ezentúl az alapösszeget az egyes vállalkozások által egyedileg, a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben végzett eladások értéke alapján számítják ki. Ezen új módszer tehát megkönnyíti az egyes vállalkozások jogsértésben való egyedi részvétele terjedelmének figyelembevételét a jogsértés súlyának értékelése keretében. Lehetővé teszi annak figyelembevételét is, hogy az egységes jogsértés súlya idővel esetleg csökkent.

Noha figyelembe kell venni a jogsértésben való részvétel relatív súlyát és az ügy sajátos körülményeit, a Bizottság az említett iránymutatás alapján ezeket figyelembe veheti a jogsértés súlyának értékelésekor vagy az alapösszegnek az enyhítő és súlyosító körülmények alapján való kiigazításakor. Azokban az esetekben azonban, amikor a Bizottság ez utóbbi megközelítést követi, az enyhítő és súlyosító körülmények értékelésének lehetővé kell tennie az egységes jogsértésben való részvétel relatív súlyának, valamint e súly esetleges időbeli változásának megfelelő figyelembevételét.

(vö. 84–87., 89–90., 92. pont)

4.      Ami az eladások értéke alapján meghatározott összegnek a jogsértésben való részvétel éveinek számával való megszorzását illeti, az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése csupán azt mondja ki, hogy „[a] bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát”, anélkül azonban, hogy kifejtené, konkrétan milyen módon kell figyelembe venni az időtartamot. Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásban előirányzott, a jogsértésben való részvétel éveinek számával való szorzás az összeg évente 100%‑kal való növelésének felel meg. E megközelítés a kartell időtartamának figyelembevételét illetően alapvető módszertani változást jelent. Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése azonban nem zárja ki az ilyen változást.

Noha a Bizottság a bírság összegének az időtartam alapján való növelésekor néha figyelembe vette a jogsértés időbeli változását, az említett iránymutatás egyetlen rendelkezése sem kötelezi a Bizottságot arra, hogy ilyen esetben a kettőt meg nem haladó szorzótényezőt alkalmazzon, vagy hogy csökkentse az eladások értékének a súlyosság alapján megállapított százalékát.

(vö. 107–110. pont)

5.      Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (25) bekezdése kimondja, hogy: „[f]üggetlenül attól, hogy a vállalkozás milyen hosszú időszakon keresztül vett részt a jogsértésben, a Bizottság […] az alapösszegbe beépít egy olyan összeget, mely az eladások értékének 15 és 25%‑a között mozog, annak érdekében, hogy a vállalkozásokat elrettentsék attól, hogy egyáltalán árrögzítésről, piacfelosztásról és termeléskorlátozásról szóló horizontális megállapodásokat kössenek”.

Amennyiben a Bizottság a határozat valamennyi címzettje esetében ugyanazon kiegészítő összeget alkalmazza arra hivatkozva, hogy valamennyien olyan egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt, amely magában foglalta az árak rögzítését és/vagy a piac felosztását, az egyenlő bánásmód elve nem sérült.

Az említett iránymutatás (25) bekezdésének szövege („inclura”, „will include” és „fügt hinzu”) egyébként azt mutatja, hogy nyilvánvaló jogsértések esetén a kiegészítő összeg megállapítása olyan automatikus művelet, amely nem feltételezi más tényezők jelenlétét.

(vö. 116–117. pont)

6.      Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (29) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében ahhoz, hogy az érintett vállalkozás enyhítő körülmények miatt a bírság csökkentésében részesüljön, „bizonyítékkal [kell] szolgál[nia] arra, hogy részvétele a jogsértésben kifejezetten csekély”, és „következésképpen bizonyítani[a] [kell] azt is, hogy mialatt részt vett a jogsértő megállapodásban, a piacon versenyző magatartás tanúsításával hatékony módon elkerülte azok végrehajtását”.

A „mint például” kifejezés használata azonban azt jelzi, hogy az említett iránymutatás (29) bekezdésében felsorolt körülmények listája nem kimerítő. Ezenkívül az ügy sajátos körülményeit, különösen a vállalkozásnak a jogsértés valamennyi alkotóelemében való részvételét vagy annak hiányát figyelembe kell venni, ha nem is a jogsértés súlyának értékelésekor, de legalábbis az alapösszegnek az enyhítő és súlyosító körülmények alapján való kiigazítása keretében. E kötelezettség ugyanis egyike volt azon okoknak, amelyek lehetővé tették a Bíróság számára annak kimondását, hogy az egységes és folyamatos jogsértés fogalma nem ellentétes azon elvvel, miszerint a versenyjog megsértéséért való felelősség személyes jellegű. Kizárólag az e (29) bekezdés harmadik francia bekezdésében megállapított kritériumok nem alkalmasak e lehetőség biztosítására.

(vö. 126–127. pont)

7.      Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (29) bekezdésének utolsó francia bekezdése kimondja, hogy „[a] bírság alapösszege csökkenthető, […] amennyiben a versenyellenes magatartást közhatóságok vagy jogszabályok engedélyezték vagy ösztönözték”. E tekintetben önmagában a versenyellenes magatartás ismerete nem foglalja magában azt, hogy az intézmény e magatartást az említett iránymutatás (29) bekezdésének utolsó francia bekezdése értelmében hallgatólagosan „engedélyezte vagy ösztönözte”. Az állítólagos tétlenség ugyanis nem hasonlítható olyan pozitív aktushoz, mint az engedélyezés vagy az ösztönzés.

(vö. 131., 134. pont)

8.      A bírságnak az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (35) bekezdése értelmében vett csökkentése három együttes feltételtől függ, nevezetesen: a közigazgatási eljárásban kérelem benyújtása, sajátos társadalmi és gazdasági környezet fennállása, valamint a vállalkozás fizetőképességének hiánya, és a vállalkozásnak objektív bizonyítékokkal kell szolgálnia annak alátámasztására, hogy a bírság kiszabása visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a gazdasági életképességét, és teljesen megfosztaná eszközeit az értéküktől.

A bírság csökkentése iránti kérelem benyújtása nem minősül pusztán formai követelménynek, hanem olyan követelmény, amelynek hiányában a gazdasági helyzetet egyáltalán nem lehet érvényesen értékelni, mivel a Bizottság nem rendelkezik olyan releváns elemekkel – mint az érintett vállalkozás belső adataival –, amelyek lehetővé tennék a vállalkozás gazdasági életképességének értékelését.

(vö. 171., 176. pont)