AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2015. szeptember 22.

F‑82/14. sz. ügy

Roberto Gioria

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsgák – EPSO/AST/126/12 versenyvizsga – A vizsgabizottság egyik tagja és a pályázó közötti rokonsági kapcsolat – Érdek‑összeütközés – A személyzeti szabályzat 27. cikke – A tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő tisztviselők felvétele – A pályázót a vizsgáról kizáró határozat”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. Gioria kéri egyrészt az EPSO/AD/126/12 nyílt versenyvizsga vizsgabizottsága (a továbbiakban: vizsgabizottság) 2014. május 15‑i határozatának megsemmisítését, amely helybenhagyta az említett vizsgára bocsátását megtagadó határozatot, másrészt az általa állítólag elszenvedett nem vagyoni kár megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. R. Gioria maga viseli a saját költségeinek felét. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni R. Gioria költségeinek felét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga – Pályázó – A vizsgabizottság tagjához fűződő rokonsági kapcsolat közlésének elmulasztása – A tisztesség követelményének megsértése – A pályázó kizárása – Az egyik pályázóval fennálló rokonsági kapcsolat esetén a vizsgabizottsági tag tartózkodásra vonatkozó kötelezettségének megsértése – Szabálytalanság hiánya

(Személyzeti szabályzat, 11a. cikk és 27. cikk)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének tiszteletben tartása – A személyzeti szabályzat 27. cikke céljainak veszélyeztetésére alkalmas szabálytalanságok – Következmények

(Személyzeti szabályzat, 27. cikk)

3.      Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti keresethez képesti önállóság – A személyzeti szabályzatnak megfelelő pert megelőző eljárás hiányának ellenére való elfogadhatóság – Feltétel – Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      Önmagában az a tény, hogy az egyik pályázóval rokonsági kapcsolatban álló vizsgabizottsági tag az őt a személyzeti szabályzat 11a. cikk alapján terhelő kötelezettségek megsértésével elmulasztotta tájékoztatni azon versenyvizsga vizsgabizottságának többi tagját, amelyben a rokon pályázó is részt vesz, az utóbbit – mint egy olyan álláshely pályázóját, amelyre történő felvételhez a személyzeti szabályzat 27. cikkének megfelelően a tisztesség és a felelősség legmagasabb követelményeinek bizonyítására van szükség – nem mentesíti az amiatt fennálló felelőssége alól, hogy ő maga szükségtelennek tartotta tájékoztatni az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalt és/vagy a vizsgabizottságot a vizsgabizottság tagjával fennálló rokonsági kapcsolatáról, mivel az ilyen eljárás a legkevesebb, ami elvárható attól a pályázótól, aki az Európai Unió tisztviselői álláshelyére szeretne felvételt nyerni, és ez még inkább érvényes abban az összefüggésben, amelyben a vizsgabizottság tagjaival való kapcsolatba lépés tilalmára az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal többször is felhívta a pályázók figyelmét.

Következésképpen a személyzeti szabályzat 30. cikkének megfelelően az alkalmas pályázók listájának összeállítására jogosult vizsgabizottság a széles mérlegelési jogköre keretében helytállóan állapíthatja meg, hogy a pályázó a vizsgabizottság egyik tagjával fennálló rokonsági kapcsolata miatt – még akkor is, ha ez a tag a bizottságban valamely szomszédos szakterülettel foglalkozik – a vizsgabizottság tudtán kívül előnyösebb helyzetben van, mint a nyílt versenyvizsga többi pályázója, és ez a helyzet veszélyeztetheti minden egyes vizsga alapvető feltételét, azaz az egyenlő bánásmód biztosítását valamennyi pályázó esetében.

(lásd a 36. és 53. pontot)

2.      Az egyenlő bánásmód elve az uniós jog alapelvének minősül, amely különösen a versenyvizsgák területére vonatkozik, és amelynek tiszteletben tartására a versenyvizsga lebonyolítása során a versenyvizsga‑bizottságnak szigorúan ügyelnie kell. Így a versenyvizsga‑bizottság valamennyi megvizsgált pályázó értékelése során köteles az egyenlőség és a tárgyilagosság feltételeit biztosítani, fontos továbbá, hogy az értékelés szempontjai egységesek legyenek, és azokat valamennyi pályázó esetében koherens módon alkalmazzák.

Ugyanis minden olyan esemény vagy helyzet, amely megzavarhatja a pályázókkal való egyenlő bánásmód és a pályázók közötti választás tárgyilagossága alapvető biztosítékainak tiszteletben tartását, veszélyeztetheti a személyzeti szabályzat 27. cikke által az összes felvételi eljárásra vonatkozóan meghatározott célt, azaz hogy „az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek”.

Erre tekintettel a versenyvizsga‑bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik abban az esetben, ha az említett célt veszélyeztető szabálytalanságokkal szembesül.

Következésképpen, ha a rokonsági kapcsolat fennállása abban az időpontban derül ki, amikor a kiválasztási vizsgák már lezajlottak, a vizsgabizottságnak egyedül arra van lehetősége, hogy a kizárja a nyílt versenyvizsga érintett pályázóját annak biztosítása érdekében, hogy a versenyvizsga – a személyzeti szabályzat 27. cikke céljának való megfeleléshez szükséges egyenlőségi feltételek szigorú tiszteletben tartása mellett – folytatódhasson.

(lásd az 50–52. és 54. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: 2001. január 17‑i Gerochristos kontra Bizottság ítélet, T‑189/99, EU:T:2001:12, 25. pont; 2004. január 20‑i Briganti kontra Bizottság ítélet, T‑195/02, EU:T:2004:10, 31. pont; 2005. április 5‑i Pantoulis kontra Bizottság ítélet, T‑290/03, EU:T:2005:316, 90. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2009. szeptember 29‑i Aparicio és társai kontra Bizottság ítélet, F‑20/08, F‑34/08 és F‑75/08, EU:F:2009:132, 77. pont; 2014. február 12‑i De Mendoza Asensi kontra Bizottság ítélet, F‑127/11, EU:F:2014:14, 43. pont.

3.      Noha a kártérítési kereset még akkor is elfogadható, ha előzetesen az adminisztrációhoz nem intéztek ilyen értelmű kérelmet – amennyiben az említett kereset és a megsemmisítés iránti kereset között közvetlen összefüggés áll fenn –, más a helyzet, ha az állítólagos kár az adminisztráció által elkövetett kötelességszegésekből és mulasztásokból ered. Az utóbbi esetben, ha az állítólagos kár nem a megsemmisíteni kért aktusból, hanem az adminisztráció által állítólagosan elkövetett kötelességszegésekből és mulasztásokból fakad, a pert megelőző eljárásnak kötelezően az adminisztrációt a kár megtérítésére felszólító kérelemmel kell kezdődnie.

Ily módon elfogadhatatlan az azon kár megtérítése iránt előterjesztett kártérítési kérelem, amelyet valamely pályázó állítólag amiatt szenvedett el, mert valamely semmilyen szabályozásban sem szereplő okból – másként fogalmazva a vizsgabizottság jogellenes magatartása miatt – indokolatlanul kizárták a versenyvizsgáról, és amely kárt nem közvetlenül a megtámadott határozat okozta, amennyiben az ilyen kár megtérítése iránti keresetet megelőzően egyáltalán nem terjesztettek elő a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelmet.

Mindazonáltal, mivel a nem vagyoni kárt ténylegesen a megtámadott határozat elfogadása okozta, amelyet annak érdekében hoztak, hogy a versenyvizsgát a személyzeti szabályzat 27. cikke céljának való megfeleléshez szükséges egyenlőségi feltételek szigorú tiszteletben tartása mellett folytassák le, és a megsemmisítés iránti kérelmet anélkül utasították el, hogy bármilyen jogellenességet megállapítottak volna, ebből következően a kártérítési kérelmet el kell utasítani.

(lásd a 74., 76. és 77. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1989. június 27‑i Giordani kontra Bizottság ítélet, 200/87, EBHT, EU:C:1989:259, 22. pont;

Elsőfokú Bíróság: 2005. május 11‑i de Stefano kontra Bizottság ítélet, T‑25/03, EU:T:2005:168, 78. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2013. április 24‑i Demeneix kontra Bizottság ítélet, F‑96/12, EU:F:2013:52, 87. pont.