A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hatodik tanács)

2022. szeptember 14.(*)

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Intelligens mobileszközök – Az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikkének megsértését megállapító határozat – A többoldalú platform és a többoldalú piac (»ökoszisztéma«) fogalma – Operációs rendszer (Google Android) – Alkalmazás‑áruház (Play Store) – Keresési és navigációs alkalmazások (Google Search és Chrome) – Eszközgyártókkal és mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött megállapodások – Egységes és folyamatos jogsértés – Az átfogó terv fogalma és az ugyanazon jogsértés (termékcsomagok, kizárólagosságot biztosító kifizetések és antifragmentációs kötelezettségek) keretében megvalósított magatartások fogalma – Kiszorító hatások – Védelemhez való jog – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”

A T‑604/18. sz. ügyben,

a Google LLC (székhelye: Mountain View, Kalifornia [Egyesült Államok]),

az Alphabet, Inc. (székhelye: Mountain View)

(képviselik őket: N. Levy, J. Schindler, A. Lamadrid de Pablo, J. Killick, A. Komninos, G. Forwood ügyvédek, P. Stuart, D. Gregory, H. Mostyn barristers, és M. Pickford QC)

felperesek,

támogatják őket:

az Application Developers Alliance (székhelye: Washington, D.C. [Egyesült Államok], képviselik: A. Parr, S. Vaz solicitors, és R. Baena Zapatero ügyvéd),

a Computer & Communications Industry Association (székhelye: Washington, D.C., képviselik: E. Batchelor, T. Selwyn Sharpe solicitors, és G. de Vasconcelos Lopes ügyvéd),

a Gigaset Communications GmbH (székhelye: Bocholt [Németország], képviseli: J.‑F. Bellis ügyvéd),

a HMD global Oy (székhelye: Helsinki [Finnország], képviselik: M. Glader és M. Johansson ügyvédek)

és

az Opera Norway AS, korábban Opera Software AS (székhelye: Oslo [Norvégia], képviselik: M. Glader és M. Johansson ügyvédek)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: N. Khan, A. Dawes, C. Urraca Caviedes és F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben)

alperes,

támogatják:

a BDZV – Bundesverband Digitalpublisher und Zeitungsverleger eV, korábban Bundesverband Deutscher Zeitungsverleger eV (székhelye: Berlin [Németország], képviselik: T. Höppner egyetemi oktató és P. Westerhoff ügyvéd),

a Bureau européen des unions de consommateurs (BEUC) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: A. Fratini ügyvéd),

a FairSearch AISBL (székhelye: Brüsszel, képviselik: T. Vinje, D. Paemen és K. Missenden ügyvédek),

a Qwant (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: T. Höppner egyetemi oktató és P. Westerhoff ügyvéd),

a Seznam.cz, a.s. (székhelye: Prága [Cseh Köztársaság], képviselik: M. Felgr, T. Vinje, D. Paemen, J. Dobrý és P. Chytil ügyvédek)

és

a Verband Deutscher Zeitschriftenverleger eV (székhelye: Berlin, képviselik: T. Höppner egyetemi oktató és P. Westerhoff ügyvéd)

beavatkozó felek,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács),

tagjai: A. Marcoulli elnök, S. Frimodt Nielsen (előadó), J. Schwarcz, C. Iliopoulos és R. Norkus bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen egységvezető,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. szeptember 27. és október 1. között megtartott tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Google LLC (korábban Google Inc.) és Alphabet, Inc. – amelynek a Google LLC a leányvállalata – (a továbbiakban együtt: Google vagy felperesek) az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetükben elsődlegesen az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40099 – Google Android ügy) 2018. július 18‑án hozott C(2018) 4761 final bizottsági határozat megsemmisítését, illetve másodlagosan az említett határozatban velük szemben kiszabott bírság törlését vagy csökkentését kérik.

I.      A jogvita előzményei

2        A Google az információs és kommunikációs technológiai ágazatban működő vállalkozás, amely az internethez kapcsolódó termékekre és szolgáltatásokra szakosodott, és az Európai Gazdasági Térségben (EGT) tevékenykedik.

A.      Az ügy háttere

3        2005‑ben a mobilinternet megjelenésének és fejlődésének, valamint a felhasználói magatartás ezzel együtt járó, általános online keresésekkel kapcsolatos valószínűsíthető változásának figyelembevétele érdekében a Google felvásárolta azt a vállalatot, amely eredetileg kifejlesztette az intelligens mobileszközökre szánt Android operációs rendszert (a továbbiakban: operációs rendszer). 2018 júliusában az Európai Bizottság szerint az Európában és a világon használt intelligens mobileszközök körülbelül 80%‑a működött Android alatt.

4        Amikor a Google kifejleszti az Android új változatát, online közzéteszi a forráskódot. Ez lehetővé teszi harmadik személyek számára, hogy letöltsék és módosítsák e kódot annak érdekében, hogy Android‑származékokat (forkok) hozzanak létre (a fork egy meglévő szoftver forráskódja alapján létrehozott új szoftver). A szabad felhasználási engedéllyel hozzáférhetővé tett Android forráskód („Android Open Source Project licence”, a továbbiakban: AOSP licenc) tartalmazza az operációs rendszer alapvető elemeit, azon Android alkalmazásokat és szolgáltatásokat, amelyeknek a Google a jogosultja, azonban nem. Azon eredetiberendezés‑gyártóknak, amelyek meg kívánják szerezni a Google alkalmazásait és szolgáltatásait, tehát szerződéseket kell kötniük a Google‑lal. Ilyen szerződéseket a Google azon mobilhálózat‑üzemeltetőkkel is kötött, amelyek a Google alkalmazásait és szolgáltatásait a végfelhasználóknak értékesített eszközökre kívánják telepíteni.

5        Egyes ilyen szerződések képezik a jelen ügy tárgyát.

B.      A Bizottság előtti eljárás

6        2013. március 25‑én a FairSearch AISBL, az információs és kommunikációs technológiai ágazatban működő vállalkozások társulása panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Google bizonyos mobilinternetes kereskedelmi gyakorlataival kapcsolatban. E panaszt követően a Bizottság tájékoztatáskéréseket intézett a Google‑hoz, ügyfeleihez, versenytársaihoz és az e környezetben működő más jogalanyokhoz. Más jogalanyok is panaszt tettek a Bizottságnál a Google mobilinternettel kapcsolatos magatartása miatt.

7        2015. április 15‑én a Bizottság eljárást indított a Google ellen az Android kapcsán.

8        2016. április 20‑án a Bizottság kifogásközlést intézett a Google‑hoz. A kifogásközlés nem bizalmas változatát a 17 panaszosnak és az érdekelt harmadik feleknek is megküldték.

9        2016 októbere és 2017 októbere között a Bizottság tizenegy panaszostól és érdekelt harmadik féltől kapott észrevételeket a kifogásközlésre vonatkozóan. 2016 decemberében a Google benyújtotta a kifogásközlésre adott válaszának végleges változatát (a továbbiakban: kifogásközlésre adott válasz). Ekkor a Google nem kérte meghallgatás tartását.

10      2017 augusztusa és 2018 májusa között a Bizottság különböző olyan ténybeli bizonyítékokat terjesztett a Google elé, amelyek alkalmasak voltak a kifogásközlésben ismertetett következtetések alátámasztására. E bizonyítékok közlésére többek között 2017. augusztus 31‑én az első, tényállást közlő levél, 2018. április 11‑én pedig a második, tényállást közlő levél révén került sor. A Google e levelekre vonatkozó észrevételeit 2017. október 23‑án, illetve 2018. május 7‑én nyújtotta be.

11      Ezenkívül 2017 szeptemberében a Google kérte az azon találkozókra vonatkozó összes releváns dokumentum átadását, amelyeket a Bizottság harmadik felekkel tarthatott. A Bizottság e kérésre 2018 februárjában válaszolt.

12      A Google 2016‑ban a kifogásközlést követően, 2017‑ben az első, tényállást közlő levelet követően, 2018‑ban pedig a második, tényállást közlő levelet követően tekinthetett be az iratokba.

13      2018. május 7‑én a Google meghallgatás tartását kérte. E kérelmet a Bizottság 2018. május 18‑án elutasította.

14      2018. június 21‑én a Bizottság a Google kérelmére két érdekelt harmadik fél levelét közölte vele. A Google 2018. június 27‑én nyújtotta be az e dokumentumokra vonatkozó észrevételeit.

C.      A megtámadott határozat

15      2018. július 18‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot. E határozatban a Bizottság bírságot szabott ki a Google LLC‑vel, részben pedig az Alphabet, Inc.‑nel szemben, mivel megsértették a versenyszabályokat azáltal, hogy versenyellenes szerződéses korlátozásokat írtak elő az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők számára annak érdekében, hogy megvédjék és megszilárdítsák a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölényét az EGT‑ben.

16      A megtámadott határozat a szerződéses korlátozások három csoportját határozza meg:

–        a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokban foglalt korlátozások, amelyek értelmében a Google azt írta elő az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy előzetesen telepítsék általános keresési (Google Search) és navigációs (Chrome) alkalmazását, mielőtt az alkalmazás‑áruháza (Play Store) tekintetében felhasználási engedélyt kaphatnának;

–        az antifragmentációs megállapodásokba illesztett korlátozások, amelyek értelmében azok az eredetiberendezés‑gyártók, amelyek a Google alkalmazások előzetes telepítését tervezték, nem értékesíthettek az Android olyan változatain működő eszközöket, amelyeket a Google nem hagyott jóvá;

–        a bevételmegosztási megállapodásokba illesztett korlátozások, amelyek értelmében a Google reklámbevételei bizonyos százalékát biztosította az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők számára, amennyiben e gyártók vagy üzemeltetők elfogadták, hogy nem telepítenek előzetesen versengő általános keresési szolgáltatást a közös megegyezéssel meghatározott portfólió részét képező bármely eszközre (a továbbiakban: portfólió‑bevételmegosztási megállapodások).

17      Ami a szerződéses korlátozások (a továbbiakban együtt: vitatott korlátozások) időtartamát illeti, a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokhoz kapcsolódó korlátozások a Google Search és Play Store csomag esetében 2011. január 1‑jétől a megtámadott határozat meghozatalának időpontjáig, a Chrome, a Google Search és a Play Store csomag esetében pedig 2012. augusztus 1‑jétől a megtámadott határozat meghozatalának időpontjáig tartottak; az antifragmentációs megállapodásokhoz kapcsolódók 2011. január 1‑jétől a megtámadott határozat meghozatalának időpontjáig, a bevételmegosztási megállapodásokba illesztett korlátozások pedig 2011. január 1‑jétől 2014. március 31‑ig tartottak, amikor az utolsó portfólió‑bevételmegosztási megállapodás megszűnt.

18      A Bizottság szerint a vitatott korlátozások célja a Google általános keresési szolgáltatások területén fennálló erőfölényének, és ennélfogva az e keresésekhez kapcsolódó reklámok révén e vállalkozás által elért bevételek védelme és megerősítése volt. A közös cél és a vitatott korlátozások kölcsönös függősége miatt a Bizottság azokat az EUMSZ 102. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 54. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésnek minősítette.

19      A visszaélésszerűnek ítélt magatartások szankcionálása érdekében a Bizottság 4 342 865 000 euró bírságot szabott ki a Google‑lal szemben. Ezen összeg meghatározásához a Bizottság figyelembe vette a Google által a jogsértésben való részvétel utolsó évében (2017) az egységes és folyamatos jogsértéssel összefüggésben az EGT‑n belül elért releváns eladások értékét, és arra súlyossági együtthatót (11%) alkalmazott. A Bizottság ezt követően megszorozta a kapott összeget a jogsértésben való részvétel éveinek számával (körülbelül 7,52), és ahhoz kiegészítő összeget rendelt (amely a 2017. évi eladások értékének 11%‑át tette ki) annak érdekében, hogy a hasonló vállalkozásokat elrettentse attól, hogy ugyanilyen magatartást tanúsítsanak. A Bizottság azt is megállapította, hogy nincs helye enyhítő vagy súlyosító körülmények figyelembevételének, illetve nem kell különösen figyelembe venni a Google jelentős pénzügyi teljesítőképességét a bírság összegének lefelé vagy felfelé történő módosítása érdekében.

20      A Bizottság azt is előírta a Google számára, hogy e magatartásokat a megtámadott határozat közlését követő 90 napos határidőn belül szüntesse meg.

II.    Az eljárás és a felek kérelmei

21      A Törvényszék Hivatalához 2018. október 9‑én benyújtott keresetlevelével a Google előterjesztette a jelen keresetet.

22      A Bizottság kérelmére az ellenkérelem benyújtásának határidejét többször meghosszabbították. Végül azt 2019. március 15‑ben határozták meg, amikor e beadványt be is nyújtották.

23      A Google kérelmére a válasz benyújtásának határidejét többször meghosszabbították. Végül azt 2019. július 1‑jében állapították meg, amely időpontban a választ be is nyújtották.

24      A Bizottság kérelmére a viszonválasz benyújtásának határidejét többször meghosszabbították. Végül azt 2019. november 29‑ben határozták meg, amely időpontban a viszonválaszt be is nyújtották.

A.      Beavatkozási kérelmek

25      A Törvényszék eljárási szabályzata 143. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül tizenegy beavatkozási kérelmet nyújtottak be.

26      A harmadik tanács elnöke 2019. szeptember 23‑i végzésével:

–        az Application Developers Alliance (a továbbiakban: ADA), a Computer & Communications Industry Association (a továbbiakban: CCIA), a Gigaset Communications GmbH (a továbbiakban: Gigaset), a HMD global Oy (a továbbiakban: HMD) és az Opera Norway AS, korábban Opera Software AS (a továbbiakban: Opera) számára engedélyezte, hogy a Google kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon;

–        a Bureau européen des unions de consommateurs (BEUC), a Verband Deutscher Zeitschriftenverleger eV (a továbbiakban: VDZ), a BDZV – Bundesverband Digitalpublisher und Zeitungsverleger eV (a továbbiakban: BDZV), a Seznam.cz, a.s. (a továbbiakban: Seznam), a FairSearch és a Qwant számára engedélyezte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

27      Annak érdekében, hogy a beavatkozó felek, a felperesek és az alperes valamennyi beadványára észrevételt tehessenek, a beavatkozási beadványok benyújtására nyitva álló határidőt a viszonválasz közös, nem bizalmas változatának benyújtásától állapították meg.

28      Egyes beavatkozó felek kérelmére a beavatkozási beadványok benyújtásának határidejét többször meghosszabbították. Végül a határidőt 2020. június 30‑ban határozták meg, amikor is valamennyi beadványt benyújtották.

29      2020. október 12‑én a felperesek és az alperes benyújtották a beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeiket.

B.      Az eljárás lefolytatása, a bizalmas kezelés iránti fő kérelmek és az ügy előkészítése

30      A felperesek és az alperes kérelmére a keresetlevél, az ellenkérelem, a válasz és a viszonválasz bizalmas kezelése iránti kérelmek benyújtására nyitva álló határidőt többször meghosszabbították. A keresetlevél és az ellenkérelem esetében a határidőt végül 2019. szeptember 13‑ban állapították meg, amikor is a felperesek és az alperes benyújtották az egyes dokumentumok közös, nem bizalmas változatát. A válasz és a viszonválasz tekintetében határidőként végül 2019. december 11‑ét, illetve 2020. május 1‑jét jelölték meg, amely időpontokban a felperesek és az alperes benyújtották e dokumentumok mindegyikének közös változatát.

31      E dokumentumokat illetően a bizalmas kezelés iránti kérelmekkel szemben csak a FairSearch emelt kifogásokat 2020. március 20‑án, a Google által a viszonválasz három mellékletét illetően hivatkozott bizalmas kezeléssel kapcsolatban.

32      2020. április 7‑én a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében felvilágosítást kért a Google‑tól a FairSearch által megjelölt három melléklet vonatkozásában hivatkozott bizalmas kezelés terjedelmét illetően. A Google 2020. április 23‑án válaszolt, és benyújtotta e mellékletek új változatait.

33      2020. május 6‑án a Törvényszék pervezető intézkedés keretében megkérdezte a FairSearchtól, hogy a viszonválasz három mellékletének Google által közölt új változataira tekintettel fenntartja‑e az e dokumentumok bizalmas jellegével kapcsolatos kifogásait. A FairSearch 2020. június 1‑jén válaszolt, jelezve, hogy kifogásait nem tartja fenn.

34      A felperesek és az alperes kérelmére a beavatkozási beadványokra tett észrevételeik bizalmas kezelése iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidőt többször meghosszabbították. Végül e határidőt 2020. december 11‑ben határozták meg, amikor ezen észrevételek nem bizalmas közös változatait benyújtották.

35      A felperesek és az alperes beavatkozási beadványokkal kapcsolatos észrevételeit illetően kizárólag a BEUC terjesztett elő 2021. január 8‑án a bizalmas kezelés iránti kérelmekkel kapcsolatos kifogásokat, a Google által a keresetlevél egyik mellékletét és a Google által a BEUC beavatkozási beadványára tett észrevételek bizonyos részeit illetően hivatkozott bizalmas kezeléssel kapcsolatban.

36      2021. január 21‑én a Törvényszék pervezető intézkedés keretében felvilágosítást kért a Google‑tól a keresetlevél e mellékletét és észrevételeinek e részeit illetően hivatkozott bizalmas kezelés terjedelmére vonatkozóan. A Google 2021. január 27‑én válaszolt, és benyújtotta a keresetlevél BEUC által megjelölt mellékletének, valamint a BEUC beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeinek új változatait.

37      2021. február 18‑án a Törvényszék pervezető intézkedés keretében megkérdezte a BEUC‑ot, hogy az általa megjelölt melléklet új, nem bizalmas változatára, valamint a Google által a beavatkozási beadványára tett észrevételek új, nem bizalmas változatára tekintettel fenntartja‑e kifogásait. A BEUC 2021. március 5‑én válaszolt, jelezve, hogy kifogásait nem tartja fenn.

38      A felek összességének az eljárás egésze során tett együttes erőfeszítései – a gyakran fennálló eltérő érdekek ellenére – lehetővé tették a jelen ügyben hivatkozott információk, adatok és dokumentumok bizalmas jellegével kapcsolatos nehézségek megoldását, és lehetővé tették az ügy közös, nem bizalmas változat fényében történő vizsgálatát. A felperesek és az alperes által ismert bizonyos bizalmas adatokat a továbbiakban felváltották a megtámadott határozatnak a Bizottság honlapján elérhető nyilvános változatában használt sávok.

39      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a Törvényszék hatodik tanácsába osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

40      Az eljárás írásbeli szakasza 2021. március 19‑én zárult le a bizalmas kezelés iránti kérelmekre vonatkozó utolsó észrevételek közlésével.

41      2021. április 6‑n a Google tárgyalás során történő meghallgatást kért.

42      A hatodik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet a kibővített hatodik tanács elé utalja.

43      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát.

44      2021. június 25‑én a Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy válaszoljanak az első kérdéssorozatra. A felek válaszoltak az ügy érdemére vonatkozó kérdésekre, a felperesek és az alperes pedig benyújtották az e válaszokkal kapcsolatos írásbeli észrevételeiket.

45      2021. július 5‑én a Törvényszék felhívta a feleket, hogy terjesszék elő észrevételeiket a tárgyalás különböző napjaira tervezett programra vonatkozóan. E programot az e tekintetben előterjesztett észrevételekre tekintettel kiigazították.

46      A tárgyalásra készített jelentést megküldték a feleknek, és 2021. szeptember 7‑én, illetve szeptember 24‑én a Google és a Bizottság előterjesztette az e dokumentumra vonatkozó észrevételeit. A Törvényszék tudomásul vette ezeket az észrevételeket.

47      A 2021. szeptember 27. és október 1. között öt napon át tartó tárgyaláson meghallgatták a felperesek és az alperes, illetve a beavatkozó felek szóbeli előadásait, valamint a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

C.      A felek kérelmei

48      Az ADA, a CCIA, a Gigaset, a HMD és az Opera által támogatott Google azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        ennek hiányában törölje vagy csökkentse a bírságot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

–        a BEUC‑t, a VDZ‑t, a BDZV‑t, a Seznamot, a FairSearchöt és a Qwantot kötelezze a beavatkozásukkal kapcsolatos költségek viselésére.

49      Az ADA, a CCIA, a Gigaset, a HMD és az Opera továbbá azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot a beavatkozásuk költségeinek viselésére.

50      A BEUC, a VDZ, a BDZV, a Seznam, a FairSearch és a Qwant által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Google‑t kötelezze a költségek viselésére;

–        az ADA‑t, a CCIA‑t, a Gigasetet, a HMD‑t és az Operát kötelezze a beavatkozásuk költségeinek viselésére.

51      A BEUC, a VDZ, a BDZV, a Seznam, a FairSearch és a Qwant továbbá azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Google‑t a beavatkozásukkal kapcsolatos költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

52      Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak:

–        az első jogalap a piac meghatározásának és az erőfölény fennállásának téves értékelésén alapul;

–        a második jogalap azon nyugszik, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételeit tévesen értékelték visszaélésszerűnek;

–        a harmadik jogalap a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokba foglalt egységes előzetes telepítési feltétel visszaélésszerű jellegének téves értékelésén alapul;

–        a negyedik jogalap a Play Store és a Google Search licencei megadásának az antifragmentációs megállapodásokban szereplő antifragmentációs kötelezettségek tiszteletben tartásához való kapcsolása visszaélésszerű jellegének téves értékelésén alapul;

–        az ötödik jogalap a védelemhez való jog megsértésén nyugszik;

–        a hatodik jogalap a bírság kiszámításához figyelembe vett különböző tényezők téves értékelésén alapul.

A.      Előzetes észrevételek

53      A felek érvelésének vizsgálata előtt néhány észrevételt kell tenni a szankcionált magatartások kereskedelmi összefüggéseire, a megtámadott határozat bírósági felülvizsgálatának szabályaira és a bizonyításfelvételre, valamint a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok elfogadhatóságára vonatkozóan.

1.      A szankcionált magatartások kereskedelmi összefüggéseiről

54      A Merriam‑Webster online szótár úgy határozza meg a „to google” [guglizik] ige fogalmát, mint olyan cselekvést, amely „a Google keresőmotorjának használatára irányul annak érdekében, hogy az internetes világhálón valakire vagy valamire vonatkozóan információkat szerezzenek”. Ritkák azok a vállalkozások, amelyek olyan közismertségnek örvendenek, hogy a nevükből ige lett, és pusztán ez a tény bizonyítja, hogy a Google a mindennapi életben milyen jelentőségre tett szert.

a)      A Google Search útján végzett keresésre összpontosító üzleti modell

55      A Google bevételeinek nagy részét legfontosabb termékéből szerzi: ez a Google Search keresőmotor. Az intelligens mobileszközökön a felhasználók a Google Search alkalmazás vagy olyan más belépőhelyek révén férhetnek hozzá a Google Search keresőmotorhoz, mint például a keresési modul (search widget) vagy a böngészőben található címsor. E keresőmotor általános keresési szolgáltatásokat („general search services”) nyújt, és lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy kereséseikre az internet egészén keressenek válaszokat (a megtámadott határozat (94)–(101) és (106) preambulumbekezdése).

56      A Google kereskedelmi modellje az egyrészt a felhasználóknak leggyakrabban ingyenesen kínált, internethez kapcsolódó termékek és szolgáltatások, másrészt pedig azon online reklámszolgáltatások közötti kölcsönhatáson alapul, amelyekből bevételeinek nagy része származik. Ily módon az Android operációs rendszert, a Play Store alkalmazás‑áruházat, a Google Search alkalmazást, a Chrome böngészőt, a Gmail e‑mail‑szolgáltatást, a Google Drive tárhelyszolgáltatási és tartalomszerkesztési szolgáltatást, a Google Maps helymeghatározási szolgáltatást, valamint a YouTube tartalomterjesztési szolgáltatást ingyenesen kínálják. Más szolgáltatások fizetősek, mint például a Google Play Music and Movie, némelyik pedig fizetős prémiumszolgáltatást kínál, mint például a YouTube és a Google Drive (a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése és 65. lábjegyzete). 2016‑ban például az online reklám a Google összbevételének 88,7%‑át képviselte, amelynek 80%‑át a Google weboldalai, különösen a Google Search honlapja eredményezték (a megtámadott határozat (105)–(107) preambulumbekezdése és 62. lábjegyzete).

57      Eltérően például az Apple társaság által elfogadott, a vertikális integráción és a felső kategóriás intelligens mobileszközök értékesítésén alapuló üzleti modelltől, a Google kereskedelmi modellje főként az online keresési szolgáltatások felhasználói számának annak érdekében történő növelésén alapul, hogy online reklámszolgáltatásait értékesíthesse (a megtámadott határozat (153) preambulumbekezdése).

58      A Google a felhasználóknak az áruival és szolgáltatásaival való érintkezése során adatokat gyűjt utóbbiak kereskedelmi tevékenységeire és eszközeik használatára vonatkozóan. A megszerzett adatok közé tartoznak többek között a kapcsolatfelvételi információk (név, cím, e‑mail‑cím, telefonszám); a fiók azonosító adatai (felhasználónév és jelszó); demográfiai információk (nem és születési idő); az alkalmazott kártya vagy bankszámla adatai; a felhasználónak szánt tartalomra vonatkozó információk (reklám, látogatott oldalak stb.); a kölcsönhatással kapcsolatos adatok, mint például a „klikkelések”; a helymeghatározás; a használt eszközre és az igénybe vett szolgáltatóra vonatkozó adatok. Ezen adatok lehetővé teszik a Google számára, hogy erősítse a releváns keresési válaszadási és reklámszolgáltatási képességét (a megtámadott határozat (109)–(111) preambulumbekezdése).

b)      A mobilinternetre való áttérés során alkalmazott magatartások

59      A Google üzleti modelljét eredetileg a személyi számítógépek (PC) környezetében fejlesztették ki, amelyek esetében a böngésző volt a fő belépési pont az internetre. A 2000‑es évek közepén a Google úgy vélte, hogy a mobilinternet fejlődése alapvető változást jelent majd a felhasználók szokásaiban, különös tekintettel a földrajzi helymeghatározás által kínált lehetőségekre.

60      Ez az előre látható terjeszkedés arra ösztönözte a Google‑t, hogy stratégiát alakítson ki e változás hatásainak előrejelzésére, valamint annak biztosítására, hogy a felhasználók a Google Search‑ön keresztül végezzék a mobileszközökön végzett kereséseiket (a megtámadott határozat (112)–(117) preambulumbekezdése). E stratégia számos vetülettel bírt.

61      Egyrészt 2005‑ben a Google megvásárolta az Android operációs rendszer eredeti fejlesztőjét, hogy átvegye annak fejlesztését és fenntartását (a megtámadott határozat (120)–(123) preambulumbekezdése). Az Android operációs rendszert ellenérték nélkül kínálják az eredetiberendezés‑gyártók, a mobilhálózat‑üzemeltetők és az alkalmazásfejlesztők számára, szabad felhasználási engedély, azaz az AOSP licenc révén (a megtámadott határozat (124) preambulumbekezdése). Az Android operációs rendszer egy „ökoszisztémába” is beágyazódik, amely más elemeket is tartalmaz, mint például a Google Mobile szolgáltatási csomagot (GMS bundle vagy Google Mobile Services, a továbbiakban: GMS‑csomag) (lásd a megtámadott határozat (133) preambulumbekezdését), amely többek között a Play Store alkalmazás‑áruházat, a Google Search alkalmazást és a Chrome böngészőt foglalja magában. Az Android eszközök első kereskedelmi változatait 2008–2009‑ben hozták forgalomba.

62      Másrészt 2007‑től a Google megállapodást kötött az Apple‑lel annak érdekében, hogy az lehetővé tegye a Google Search számára, hogy alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként kerüljön meghatározásra az Apple által az iPhone óta piacra vitt valamennyi intelligens mobileszközön. E megállapodás lehetővé tette a Google Search számára, hogy 2010‑ben az iPhone‑on folytatott internetes forgalom több mint felét, a teljes internetes mobilforgalomnak pedig közel egyharmadát képviselje (a megtámadott határozat (118) és (119) preambulumbekezdése).

63      Egyébiránt a Google saját Nexus és Pixel termékcsaládjai révén Google Android eszközök gyártásával is foglalkozik (a megtámadott határozat (152) és (153) preambulumbekezdése).

c)      Egységes jogsértés, amelynek több vetülete van

64      A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Google által kereskedelmi modelljének a mobilinternetre való áttéréshez való igazítása érdekében végrehajtott stratégia egyes aspektusai erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek.

65      Ez vonatkozik a Google által az eredeti‑berendezésgyártókkal és a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel szemben annak érdekében előírt vitatott korlátozásokra, hogy a Google Android eszközökön zajló forgalmat a Google Search keresőmotorja felé irányítsák. A Bizottság szerint e magatartások azzal a hatással jártak, hogy megfosztották a Google versenytársait – mint a Qwantot vagy a Seznamot – attól a lehetőségtől, hogy az érdemeik alapján versenyezzenek vele, és megfosztották az Európai Unió fogyasztóit a hatékony verseny előnyeitől, mint például annak lehetőségétől, hogy többek között az információs ágazatban a magánélet védelmét előnyben részesítő, a nyelvi sajátosságokhoz igazodó vagy hozzáadott értéket képviselő tartalmakat előnyben részesítő keresőmotort használhassanak.

66      Amint azt a Törvényszék a fentiekben kifejtette, a megtámadott határozat 11–13. pontja szerint a vitatott korlátozások három elemből álltak:

–        a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokban foglalt korlátozások, amelyek értelmében a Google azt írta elő az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy előzetesen telepítsék általános keresési (Google Search) és navigációs (Chrome) alkalmazását, mielőtt az online alkalmazás‑áruháza (Play Store) tekintetében felhasználási engedélyt kaphatnának;

–        az antifragmentációs megállapodásokba illesztett korlátozások, amelyek értelmében azok az eredetiberendezés‑gyártók, amelyek a Google alkalmazások előzetes telepítését tervezték, nem értékesíthettek az Android olyan változatain működő eszközöket, amelyeket a Google nem hagyott jóvá;

–        a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokba illesztett korlátozások, amelyek értelmében a Google reklámbevételei bizonyos százalékát biztosította az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők számára, amennyiben e gyártók és üzemeltetők elfogadták, hogy nem telepítenek előzetesen versengő általános keresési szolgáltatást a közös megegyezéssel meghatározott portfólió részét képező bármely eszközre.

67      A Bizottság szerint a vitatott korlátozások a Google átfogó stratégiájának részét képezték, amely az általános internetes keresési piacon fennálló erőfölényének megerősítésére irányult abban az időpontban, amikor a mobilinternet jelentősége jelentősen megnőtt (lásd a megtámadott határozat 14. pontját).

68      E stratégia célja az volt, hogy megóvja a Google esélyeit arra, hogy a fogyasztók igénybe vegyék keresőmotorját az interneten történő általános kereséseik során, ami nem csupán a kapcsolódó reklámbevételek megszerzését, hanem a szolgáltatásainak javításához szükséges információk megszerzését is biztosította számára. Bár az alkalmazott eszközök többfélék voltak, és kölcsönhatásban álltak, a cél összességében ugyanaz maradt:

–        a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások célja az volt, hogy lehetővé tegyék a Google számára annak biztosítását, hogy a piacon lévő Google Android eszközök rendelkezzenek a Google Search alkalmazással és a Chrome böngészővel, az általános keresés két fő belépési pontjával; ezen alkalmazások előzetes telepítése tehát lehetővé tette a Google számára, hogy kihasználja a hozzájuk kapcsolódó állítólagos „status quo torzítást”, vagyis egy olyan előnyt, amely jelentős hatással volt a versenyre, többek között a fogyasztók rendelkezésére álló választási lehetőségek csökkentése révén;

–        az antifragmentációs megállapodások célja az volt, hogy lehetővé tegyék a Google számára, hogy elkerülje olyan megoldások megjelenését, amelyek alkalmasak arra, hogy az ő kárára működtethessék az Android operációs rendszert; ily módon az Amazon társaság nem tudta igénybe venni az Androidot saját, a megfelelő alkalmazásokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos megoldásainak kifejlesztése érdekében;

–        a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásoknak – noha azok nem vonatkoztak az összes Google Android eszközre, és csak rövid időre alkalmazták őket – az volt a céljuk, hogy lehetővé tegyék a Google számára, hogy megszerezze azt, amit a többi megállapodás formálisan nem írt elő, nevezetesen a kizárólagosságot; e bevételmegosztási megállapodások alapján ugyanis jelentős eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők kötelezettséget vállaltak arra, hogy csak a Google Search keresőmotort telepítik előzetesen.

69      Ki kell emelni továbbá a Bizottság által a megtámadott határozatban, különösen a (738) és (739) preambulumbekezdésben, valamint az 14.2 pontban kifejtett érvelés egy fontos pontját.

70      A Bizottság ugyanis a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokban, az antifragmentációs megállapodásokban és a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokban háromféle vitatott korlátozást azonosított, és úgy vélte, hogy ezek az EUMSZ 102. cikk „négy külön megsértését” eredményezték.

71      A Bizottság ugyanakkor azt is megállapította, hogy e korlátozások és az abból eredő jogsértések azonos célt követnek, kiegészítik egymást, és egymással összefüggenek. Ez az egység tehát olyan „egységes és folyamatos jogsértésnek” minősül, amely miatt egyetlen bírságot szabott ki.

72      Az ilyen jogsértés tehát több vetülettel bír, mivel mindegyik a saját paraméterei szerint fejlődött, ugyanakkor mindegyik kötődik azon közös célkitűzéshez, hogy biztosítani kell a Google számára a lehető legjobb hozzáférést a fogyasztók által intelligens mobileszközökön végzett általános keresésekhez. E jogsértés különböző aspektusainak összetételéhez kapcsolódó nem elhanyagolható „halmozott hatás” is fennáll. Közelebbről a vitatott korlátozások hatása nem volt ugyanaz, attól kezdve, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások által lehetővé tett jelenlét garanciáját – noha az nem volt kizárólagos – megerősítette a bevételmegosztási megállapodások által biztosított kizárólagosság.

2.      A bírósági felülvizsgálat szabályairól

73      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásokban hozott bizottsági határozatok bírósági felülvizsgálatának rendszere az intézmények jogi aktusainak az EUMSZ 263. cikkben előírt jogszerűségi vizsgálatából áll, amely az EUMSZ 261. cikk alapján és a felperes kérelmére a Bizottság által e téren kiszabott szankciók tekintetében a Törvényszék által gyakorolt korlátlan felülvizsgálati jogkörrel egészíthető ki (lásd: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

a)      A releváns bizonyítékok összességének alapos felülvizsgálata

74      Az EUMSZ 263. cikkben előírt jogszerűségi vizsgálatot illetően meg kell állapítani, hogy az a Bizottság által az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott határozatok valamennyi elemére kiterjed, amelyeket a Törvényszék mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálatnak vet alá a felperes által felhozott jogalapok fényében és az általa bemutatott releváns bizonyítékok összességére tekintettel (lásd: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75      E tekintetben, amennyiben a megtámadott határozat bírsággal és kényszerítő bírsággal szankcionálja a versenyjog megsértését, az uniós bíróságnak nem csupán a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az összes olyan releváns adatot, amelyet figyelembe kell venni a jogsértést megvalósító tények fennállásának értékeléséhez, és lehetővé teszik‑e a Bizottság által a megtámadott határozatban adott értelmezés alátámasztását (lásd ebben az értelemben: 2011. december 8‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C‑386/10 P, EU:C:2011:815, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76      Ellentétben ugyanis például egy tervezett összefonódás vizsgálatához szükséges, jövőre vonatkozó elemzéssel, amely olyan események előrejelzését igényli, amelyek a jövőben több‑kevesebb valószínűséggel bekövetkeznek, amennyiben nem születik sem a tervezett összefonódást tiltó, sem annak feltételeit meghatározó határozat, a Bizottságnak, amikor erőfölénnyel való visszaélést szankcionál, a múlt eseményeit kell megvizsgálnia, amelyek kapcsán gyakran számos bizonyíték áll rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik ezen események okainak megértését, illetve a hatékony versenyre gyakorolt hatásaik értékelését (lásd ebben az értelemben: 2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet, C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 42. pont).

77      Ilyen helyzetben a Bizottságnak nem csupán a visszaélés fennállását kell bizonyítania, hanem annak időtartamát is. Közelebbről a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon bizonyítják a jogsértést megvalósító tények fennállását (lásd ebben az értelemben: 2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T‑11/06, EU:T:2011:560, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 15‑i Trafilerie Meridionali kontra Bizottság ítélet, T‑422/10, EU:T:2015:512, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78      E tekintetben a bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem ítélkezhet úgy, hogy a Bizottság a kérdéses jogsértés fennállását a jogilag megkövetelt módon állapította meg, ha még kétsége van ezzel kapcsolatban, különösen bírságot kiszabó határozat megsemmisítése vagy megváltoztatása iránti kereset esetén (lásd ebben az értelemben: 2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T‑11/06, EU:T:2011:560, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 15‑i Trafilerie Meridionali kontra Bizottság ítélet, T‑422/10, EU:T:2015:512, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79      Közelebbről, ha a Bizottság a versenyszabályok megsértését azon feltételezésből kiindulva állapítja meg, hogy a megállapított tényállás nem magyarázható másként, mint a versenyellenes magatartás fennállásával, a bíróságnak meg kell semmisítenie a szóban forgó határozatot, amennyiben az érintett vállalkozás olyan érvelést terjeszt elő, amely a Bizottság által megállapított tényállást más megvilágításba helyezi, és amely így lehetővé teszi, hogy a tényállásnak a Bizottság által a jogsértés fennállásának megállapításakor kialakított magyarázatát más hihető magyarázattal lehessen felváltani. Ilyen esetben ugyanis nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság bizonyította volna a versenyjog megsértésének fennállását (lásd ebben az értelemben: 1984. március 28‑i Compagnie royale asturienne des mines és Rheinzink kontra Bizottság ítélet, 29/83 és 30/83, EU:C:1984:130, 16. pont; 1993. március 31‑i Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítélet, C‑89/85, C‑104/85, C‑114/85, C‑116/85, C‑117/85 és C‑125/85–C‑129/85, EU:C:1993:120, 126. és 127. pont).

80      A jogsértést megvalósító tényállás fennállásával kapcsolatos kétség esetén ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmére, amely az uniós jogrend által védett alapvető jogok része, és amely szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében. A kérdéses jogsértések jellegéből és az azokhoz kapcsolódó szankciók jellegéből és súlyából adódóan az ártatlanság vélelmének elve alkalmazandó különösen azokban a vállalkozásokra alkalmazandó versenyszabályok megsértésére vonatkozó eljárásokban, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság megállapításához vezethetnek. A Bizottságnak így pontos és egybevágó bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértés megtörtént (lásd ebben az értelemben: 2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T‑11/06, EU:T:2011:560, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 15‑i Trafilerie Meridionali kontra Bizottság ítélet, T‑422/10, EU:T:2015:512, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81      Mindazonáltal, bár a Bizottságnak pontos és egybehangzó bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy a jogsértés megtörtént, fontos hangsúlyozni, hogy nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes eleme tekintetében eleget tennie e feltételeknek. Elegendő, ha az intézmény által felhozott valószínűsítő körülmények csoportja a maga összességében értékelve megfelel e követelménynek (lásd ebben az értelemben: 2017. január 26‑i Bizottság kontra Keramag Keramische Werke és társai ítélet, C‑613/13 P, EU:C:2017:49, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

b)      A bírságra vonatkozó korlátlan felülvizsgálati jogkör

82      Ami [az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 31. cikkében az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az uniós bíróság számára elismert korlátlan felülvizsgálati jogkört illeti, e jogkör a bíróságnak hatáskört ad arra, hogy a szankció jogszerűségének egyszerű vizsgálatán túl a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot ennek megfelelően törölje, csökkentse vagy növelje (lásd: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 193. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      Közelebbről, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke értelmében vett korlátlan felülvizsgálat követelményeinek a bírság tekintetében történő teljesítéséhez az uniós bíróság az EUMSZ 261. és EUMSZ 263. cikkben foglalt hatásköreinek gyakorlása során köteles megvizsgálni minden, annak bizonyítására irányuló jogi, illetve ténybeli kifogást, hogy a bírság összege nem felel meg a jogsértés súlyának és időtartamának (lásd: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 195. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84      Ebben az összefüggésben többek között megállapításra került, hogy a jogsértés súlyát egyedileg kell értékelni, és hogy a bírságok összegének meghatározása érdekében figyelembe kell venni a jogsértés időtartamát, és az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértés súlyának értékelésére, mint például többek az érintett vállalkozás magatartása, a visszaélésszerű magatartások létrehozásában játszott szerepe, az e magatartásokból származó esetleges előnye, illetve a versenyellenes magatartások intenzitása (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 196. és 197. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85      Ennek során a Törvényszéknek nem kell alkalmaznia a Bizottság bírságkiszabási iránymutatását (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 14‑i Trafilerie Meridionali kontra Bizottság ítélet, C‑519/15 P, EU:C:2016:682, 52–55. pont).

86      Következésképpen az uniós bíróság még megsemmisítés hiányában is megváltoztathatja a megtámadott jogi aktust a kiszabott bírság törlése, csökkentése vagy növelése érdekében. E jogkört az összes ténybeli körülmény figyelembevételével kell gyakorolni. Ebből következik, hogy az uniós bíróság, amikor a bírság összegének kérdése az értékelésére van bízva, jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, mivel e jogkör gyakorlása maga után vonja a szankciók kiszabására vonatkozó jogkör uniós bíróságra való végleges átszállását (lásd: 2016. július 7‑i Westfälische Drahtindustrie és Pampus Industriebeteiligungen kontra Bizottság végzés, C‑523/15 P, EU:C:2016:541, 32–34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

3.      A bizonyításfelvételről és az e tekintetben előadott különböző kifogásokról

87      A jelen kereset keretében mind a Bizottság, mind pedig a Google vitatja az általuk vagy a beavatkozó felek által előterjesztett bizonyos érvek és bizonyítékok relevanciáját, sőt elfogadhatóságát.

88      Ez a helyzet például a Google valamely igazgatója vagy alkalmazottja, vagy valamely érdekelt fél által tett egyes nyilatkozatokkal, a valamely fél kérésére szakértőként eljáró harmadik fél által benyújtott egyes nyilatkozatokkal vagy jelentésekkel, valamint egy közismertnek tekinthető, a megtámadott határozatban hivatkozott és a Törvényszék előtt vitatott tény fennállásának, nevezetesen a pszichológiában a változással szembeni ellenszenvet magyarázó nem racionális magatartás egyik példájaként azonosított „status quo torzítás” fogalmának bizonyítása érdekében benyújtott dokumentumokkal. Ugyanez vonatkozik azokra a dokumentumokra is, amelyeket valamely vállalkozás saját belső adatai alapján készítettek a megtámadott határozatban vagy a jelen keresetben tett állítások alátámasztása vagy megcáfolása céljából.

89      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott bizottsági határozat jogszerűségének vizsgálatára a felperes által bemutatott bizonyítékok összességére tekintettel kerül sor, függetlenül attól, hogy azok a megtámadott határozat meghozatala előtt vagy után keletkeztek, hogy azokra már korábban, a közigazgatási eljárásban hivatkoztak, vagy először a Törvényszékhez benyújtott keresetben mutatták be őket, amennyiben e bizonyítékok relevánsak (lásd ebben az értelemben: 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet, C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90      Ehhez hasonlóan a Törvényszék feladata, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva határozata meghozatalának időpontjában értékelje, hogy a felperessel szemben megfelelő bírságot szabtak‑e ki (lásd ebben az értelemben: 2014. július 11‑i Esso és társai kontra Bizottság ítélet, T‑540/08, EU:T:2014:630, 133. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennek keretében a Törvényszék jogosult figyelembe venni minden olyan ténybeli körülményt, amelyet relevánsnak ítél, függetlenül attól, hogy e körülmények a meghozott határozatnál korábbiak vagy későbbiek (2016. július 7‑i Westfälische Drahtindustrie és Pampus Industriebeteiligungen kontra Bizottság végzés, C‑523/15 P, EU:C:2016:541, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91      A jelen ügyben ezekből az elvekből kitűnik, hogy a felperesek által első alkalommal a Törvényszék előtt előterjesztett érveket és bizonyítékokat – amennyiben relevánsak a Törvényszék értékelése szempontjából – nem lehet elutasítani azzal az indokkal, hogy azokat előzetesen nem terjesztették a Bizottság elé a közigazgatási eljárás során.

92      Másodszor azt is meg kell állapítani, hogy az uniós jogban a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve érvényesül, amelyből egyrészt az következik, hogy amennyiben valamely bizonyítékhoz jogszerűen jutottak, a bizonyíték elfogadhatósága a Törvényszék előtt nem vitatható, másrészt pedig az egyetlen releváns tényező, amelyet a szabályszerűen benyújtott bizonyítékok bizonyító erejének értékelésekor meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége (lásd: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93      Ezen elvet alkalmazva a jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a Törvényszéknek nincs oka azt feltételezni, hogy a felek által előterjesztett különböző bizonyítékokat nem szabályszerűen szerezték be, vagy hogy azok nem kellően hitelesek ahhoz, hogy az értékelése során figyelembe vehesse őket.

94      E tekintetben, azon különböző bizonyítékok bizonyító erejét illetően, amelyekkel szemben kifogásokat terjesztettek elő, a következőket lehet kiemelni.

95      Mindenekelőtt a Google valamely igazgatója vagy alkalmazottja, vagy valamely érdekelt fél által tett nyilatkozatokat illetően meg kell jegyezni, hogy bár nem lehet úgy tekinteni, hogy azok nem rendelkeznek bizonyító erővel, az ilyen nyilatkozatok vagy az eljárásban érintett vállalkozás felelősségének enyhítését vagy annak alátámasztását célozzák annak érdekében, hogy megvédjék vagy megvádolják őt, a nyilatkozatot tevő fél saját érdekei szerint. Ennélfogva, bár e nyilatkozatok bizonyító erővel bírnak, azt viszonylagosnak kell tekinteni az olyan különböző dokumentumok – például e‑mailek vagy más belső dokumentumok – bizonyító erejéhez képest, amelyek közvetlenül a szóban forgó időszakra és tényekre vonatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2008. július 8‑i Lafarge kontra Bizottság ítélet, T‑54/03, nem tették közzé, EU:T:2008:255, 379. pont).

96      Hasonlóképpen, ami az egyik fél kérésére a szakértőként eljáró harmadik fél által a fél állításainak alátámasztása érdekében benyújtott nyilatkozatokat vagy jelentéseket illeti, meg kell jegyezni, hogy az ilyen dokumentumok bizonyító erejét több szempontból is értékelni kell. Egyrészt a szerzőjüknek gondoskodnia kell arról, hogy ismertesse a képesítéseit és tapasztalatait, és ki kell fejtenie, hogy azok milyen alapon relevánsak a vizsgált kérdéssel kapcsolatos véleményadása szempontjából. Másrészt e vélemény tartalmának ki kell terjednie azokra az okokra, amelyek miatt azt figyelembe kell venni, legyen szó akár az alkalmazott módszer megbízhatóságáról, akár az e kérdésre adott válasz jelen ügy szempontjából fennálló relevanciájáról. A Törvényszék ezen elvekre és a felek által e tekintetben előterjesztett észrevételekre tekintettel vizsgálta meg ezeket a dokumentumokat a jelen ügyben.

97      Végül, ami a megtámadott határozatban említett közismert ténynek minősíthető tény fennállásának bizonyítása érdekében benyújtott dokumentumokat illeti, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azokat elfogadhatónak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2020. február 5‑i Hickies kontra EUIPO [Egy cipőfűző formája] ítélet, T‑573/18, EU:T:2020:32, 18. pont). Az ilyen dokumentumok ugyanis lényegében annak bizonyítására szorítkoznak, hogy egyetértés van az egyes vállalkozások által hivatkozott és a Bizottság által a megtámadott határozatban átvett „status quo torzítás” fogalmának általános értelmét illetően.

98      Harmadszor meg kell állapítani, hogy bár az eljárási szabályzat 85. cikke alapján a bizonyítékokat és a bizonyítékok felajánlását főszabály szerint az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni, a válaszban, illetve a viszonválaszban a felperes és az alperes érveik alátámasztására további bizonyítékokat terjeszthetnek elő vagy ajánlhatnak fel, illetve kivételesen, az eljárás szóbeli szakaszának befejezését megelőzően is sor kerülhet erre, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt. Az ítélkezési gyakorlatból azonban kitűnik, hogy az ellenkérelemben szereplő érvet vagy ott tett ellenbizonyítást követő ellenbizonyítást vagy bizonyítékfelajánlási kiegészítést az említett rendelkezésben előírt jogvesztő szabály nem szabályozza. E rendelkezés ugyanis az újonnan kelt bizonyítékok felajánlására vonatkozik, és azt az eljárási szabályzat 92. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az ellenbizonyítás és a felajánlott bizonyítékok kiegészítése megengedett (lásd ebben az értelemben: 1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet, C‑185/95 P, EU:C:1998:608, 71. és 72. pont; 2006. december 5‑i Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ítélet, T‑303/02, EU:T:2006:374, 189. pont).

99      A jelen ügyben a felperesek és az alperes, illetve a beavatkozó felek által előterjesztett egyes érvek és bizonyítékok relevanciájával, sőt elfogadhatóságával szemben a felek által megfogalmazott különböző kifogások vizsgálatából kitűnik, hogy ezek mindegyikét el lehet utasítani azzal az indokkal, hogy ezek az érvek és bizonyítékok a kontradiktórius eljárás elvének gyakorlásához kapcsolódnak, mivel az érdekelt felek azért terjesztették elő azokat, hogy olyan érvre vagy ellenbizonyítékra válaszoljanak, amelyet a Törvényszékkel ezt megelőzően közöltek.

100    Ebből a szempontból a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy sem az első alkalommal a kereset keretében előterjesztett bizonyítékokat, sem a másik fél által az eljárás során előterjesztett érvek megcáfolására – szükség esetén belső adatok figyelembevétele mellett –, illetve valamely közismert tény tanúsítására előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat nem lehet elfogadhatatlannak nyilvánítani, és hogy azok relevanciáját ezt követően a megtámadott határozattal szemben előterjesztett különböző jogalapok vizsgálata alapján lehet értékelni.

101    E megfontolások fényében kell megvizsgálni a Google által a kereset alátámasztása érdekében előterjesztett különböző jogalapokat, valamint a felek által előterjesztett bizonyítékok összességét.

B.      Az érintett piac meghatározásának és az erőfölény fennállásának téves értékelésére alapított, első jogalapról

102    A kereset három részből álló első jogalapjával a Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság több mérlegelési hibát is vétett az érintett piacok meghatározása és egyes ilyen piacokon fennálló erőfölényének ezt követő értékelése során.

1.      Háttérinformációk

103    Előzetesen, ahhoz, hogy meg lehessen vizsgálni a Google által a jelen jogalap keretében hivatkozott „ökoszisztémák” közötti verseny fogalmát, egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy mi a fő jelentősége az erőfölénnyel való visszaélés területén az érintett piac meghatározásának, másrészt pedig meg kell vizsgálni a jelen ügy sajátosságait.

a)      Az érintett piac, az erőfölény és a versenykényszer fogalma, különösen egy „ökoszisztéma” fennállása esetén

104    Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával összefüggésben az érintett piac meghatározásának célja azon határok kijelölése, amelyek között meg kell vizsgálni azon kérdést, hogy az érintett vállalkozás számára lehetséges‑e, hogy versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül viselkedjen (lásd: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

105    Az érintett piac meghatározása tehát főszabály szerint előfeltétele az érintett vállalkozás részéről az erőfölény esetleges fennállása értékelésének. E feladat feltételezi először is azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a meghatározását, amelyek az érintett piac részét képezik (a továbbiakban: termékpiac), másodszor pedig e piac földrajzi kiterjedésének meghatározását (lásd: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 127. és 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

106    Ami a termékpiacot illeti, az érintett piac fogalma magában foglalja, hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek vagy szolgáltatások között, ami feltételezi, hogy e termékek vagy szolgáltatások között elegendő mértékű felcserélhetőség vagy helyettesíthetőség áll fenn. A felcserélhetőséget vagy a helyettesíthetőséget nemcsak a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások objektív jellegzetességeire figyelemmel kell értékelni. Figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezetét is (lásd: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

107    Földrajzi kiterjedése szerint az érintett piac annak a területnek felel meg, amelyen belül a versenyfeltételek hasonlóak, és kellően homogén egészet képeznek ahhoz, hogy azt átfogóan lehessen értékelni, és lehetővé tegye az érintett vállalkozás gazdasági ereje alakulásának értékelését (lásd ebben az értelemben: 1978. február 14‑i United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet, 27/76, EU:C:1978:22, 11., 44., 52. és 53. pont).

108    Ezen elvek alkalmazásában az EUMSZ 102. cikkben említett erőfölény tehát olyan, valamely vállalkozás rendelkezésére álló gazdasági erőre vonatkozik, amely révén e vállalkozásnak lehetősége van megakadályozni a tényleges verseny fenntartását az érintett piacon, és a versenytársaitól, üzletfeleitől és végső soron a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedni (1978. február 14‑i United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet, 27/76, EU:C:1978:22, 65. pont).

109    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az érintett piac és az e piacon az érintett vállalkozás által élvezett erőfölény meghatározásának nem csupán az e piacra jellemző belső versenykényszer valóságának és terjedelmének meghatározása a célja, hanem annak ellenőrzése is, hogy nem áll‑e fenn a vizsgált érintett piac részét képezőkön kívül más árukból, szolgáltatásokból vagy területekből eredő külső versenykényszer.

110    Általános jelleggel ugyanis a Bizottságnak meg kell jelölnie és meg kell határoznia azt a keretet, amelyen belül a vállalkozások között verseny érvényesül, annak meghatározása érdekében, hogy az érintett vállalkozás jelentős mértékben függetlenül járhat‑e el a hatékony verseny által eredményezett kényszerektől.

111    Márpedig, amint a Bíróság már megállapította, a termékek vagy szolgáltatások felcserélhetősége és helyettesíthetősége természetesen dinamikus jelleget mutat, mivel egy újabb kínálat megváltoztathatja a már piacon lévő valamely termékkel vagy szolgáltatással felcserélhetőnek vagy e termékkel vagy szolgáltatással helyettesíthetőnek tekintett termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos felfogást, ily módon pedig igazolhatja a releváns piac paramétereinek újabb meghatározását (2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 130. pont).

112    Az ilyen értékelés azonban azt feltételezi, hogy az érintett piac részét képező termékek vagy szolgáltatások és az e piacon a kereslet kielégítésére előirányzott termékek vagy szolgáltatások között kellő mértékű felcserélhetőség áll fenn. Ez az eset áll fenn, ha az alternatív ajánlat nyújtójának módjában áll rövid időn belül reagálni a keresletre olyan erővel, amely elegendő ahhoz, hogy komoly ellensúlyt képezzen az érintett vállalkozás által az érintett piacon élvezett erővel szemben (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 132. és 133. pont).

113    Bár bizonyos körülmények között célszerű lehet tehát megvizsgálni azt a külső kényszert, amelyet egy alternatív ajánlat jelenthet, figyelembe kell venni az egyes helyzetek egyedi sajátosságait is, különösen abban az esetben, ha több piac egymásra épül.

114    Noha ugyanis a fent kifejtett elvek érvényesek maradnak az érintett piac és az erőfölény fogalmai világos és átlátható elemzési keretének meghatározása céljára, alkalmazásuk olykor részletesebb vizsgálatot igényel, amely túlmutat a puszta piaci szegmentáción, annak érdekében, hogy jobban meg lehessen ítélni az e piacokon fennálló versenykényszert és az érintett vállalkozás gazdasági erejét.

115    Ez különösen igaz az olyan piacok esetében, amelyek – mint a jelen ügyben is – a digitális gazdaság körébe tartoznak, ahol az olyan hagyományos paraméterek, mint a termékek vagy szolgáltatások ára vagy az érintett vállalkozás piaci részesedése kevésbé jelentősek lehetnek, mint a klasszikus piacok esetében, összevetve más változókkal, mint az innováció, az adatokhoz való hozzáférés, a többoldalú szempontok, a felhasználók magatartása vagy a hálózati hatások.

116    Így egy digitális „ökoszisztéma” fennállása esetén, amely egy platformon belül egyesíti és készteti interakcióra a szolgáltatók, az ügyfelek és a fogyasztók több kategóriáját, az ezen ökoszisztémát képező érintett piacok részét képező áruk vagy szolgáltatások horizontális vagy vertikális kiegészítő jellegüknél fogva egymásra épülhetnek vagy összekapcsolhatók egymással. Ezen érintett piacok együttesen vizsgálva átfogó dimenzióval is rendelkezhetnek, figyelembe véve az összetevőiket egyesítő rendszert és az e rendszeren belül fennálló vagy más rendszerekből eredő esetleges versenykényszert.

117    Az érintett vállalkozás rendelkezésére álló gazdasági erő értékelése szempontjából releváns versenyfeltételek azonosítása így több szinten vagy több irányban is szükségessé teheti a vizsgálatot az e vállalkozásra esetlegesen gyakorolt különböző versenykényszer valódiságának és terjedelmének meghatározása érdekében.

118    Következésképpen, ami a jelen jogalap szempontjából fontos, az az, hogy a felek érveire és a megtámadott határozatban kifejtett érvelésre tekintettel azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság által az érintett piacokon neki tulajdonított erő Google általi gyakorlása ténylegesen lehetővé tette‑e számára, hogy jelentős mértékben függetlenül cselekedjen a magatartására kényszerítő hatást gyakorolni képes különböző tényezőktől.

119    A Google szerint ugyanis – amint arra lényegében a közigazgatási eljárás során hivatkozott, és amelyre a jelen jogalap keretében újból hivatkozik – a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azon állításait, amelyek szerint az Apple ökoszisztéma által gyakorolt versenynyomás miatt nem volt ereje arra, hogy megakadályozza a hatékony verseny fennmaradását az Android ökoszisztémához kapcsolódó érintett piacokon.

b)      Elkülönült, de egymással összekapcsolódó piacok

120    A jelen ügyben először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság négy érintett piactípust határozott meg (a megtámadott határozat (217) és (402) preambulumbekezdése): először is az intelligens mobileszközökhöz való licencelt operációs rendszerek értelmében vett licencelt operációs rendszerek (Kínán kívüli) világpiaca (lásd a fenti 3. pontot, a továbbiakban: licencelt operációs rendszerek piaca); másodszor, az Android alkalmazás‑áruházak (Kínán kívüli) világpiaca; harmadszor, az általános keresési szolgáltatások nyújtásának különböző nemzeti piacai az EGT‑n belül, negyedszer pedig a nem operációsrendszer‑specifikus, mobilos használatra szánt internetes böngészők (a továbbiakban: mobil internetböngészők) világpiaca.

121    Ezt követően a Bizottság megállapította, hogy a Google erőfölénnyel rendelkezik az első három piacon (a megtámadott határozat (439) preambulumbekezdése), vagyis jelentős mértékben képes volt e piacokon versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól független magatartást tanúsítani.

122    Ezen elemzés keretében a Bizottság többek között figyelembe vette az Apple által a Google‑ra gyakorolt versenynyomást, és azt „közvetett kényszernek” minősítette, amennyiben az a felhasználók és alkalmazásfejlesztők szintjén érvényesült (a megtámadott határozat (242) preambulumbekezdése), és „elégtelennek” ítélte a Google releváns piacokon fennálló erőfölényének megkérdőjelezéséhez (a megtámadott határozat (243), (322), (479)–(559) és (652)–(672) preambulumbekezdése). A megtámadott határozat értelmében az Apple és az iOS ökoszisztéma nem tudott elegendő versenykényszert gyakorolni a Google‑ra és az Android ökoszisztémára.

123    E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a Google célszerűségi okokból és az ezzel kapcsolatos álláspontjának sérelme nélkül a keresetlevélben jelzi, hogy nem vitatja a megtámadott határozatban az általános keresési szolgáltatások különböző nemzeti piacain fennálló erőfölényére vonatkozóan tett megállapítást.

124    Mivel e tekintetben a Google által tett, a Bizottság által a Cseh Köztársaságban az általános keresési szolgáltatások piacával kapcsolatban vizsgált versenyfeltételekre vonatkozó utólagos mellékes megjegyzésen kívül más érv nem hangzott el, amely piacon nem vitatott, hogy a Google piaci részesedése alacsonyabb, mint a többi EGT‑országban, a Törvényszéknek nincs oka megkérdőjelezni a Bizottságnak a megtámadott határozat (674)–(727) preambulumbekezdésében e nemzeti piacokkal kapcsolatban tett megállapításait.

125    A jelen ügy szempontjából meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megfelelően bizonyította, hogy a Google, mivel versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól jelentős mértékben független magatartást volt képes tanúsítani, erőfölényben volt az EGT‑n belül az általános keresési szolgáltatások különböző nemzeti piacain (lásd a megtámadott határozat (674) és (675) preambulumbekezdését, valamint az e következtetést alátámasztó okfejtést).

126    Másodszor hangsúlyozni kell, hogy bár az érintett piacokat a megtámadott határozat elkülönülten mutatja be, azok nem választhatók el mesterségesen, mivel azok mindegyike a Bizottság által megfelelően hivatkozott kiegészítő vetületekkel bírt.

127    Ez volt a helyzet a licencelt operációs rendszerek piaca és az Android alkalmazás‑áruházak piaca esetében. Az Android alkalmazás‑áruházból elérhető alkalmazásoknak ugyanis csak azért volt jelentőségük, mert Android licenc alapján működnek az operációs rendszeren. És fordítva, a licencelt operációs rendszer vonzerejének növelése az ezen az operációs rendszeren esetlegesen működő alkalmazások számától, sokféleségétől és minőségétől függött (a megtámadott határozat (84)–(88) és (271) preambulumbekezdése).

128    Hasonlóképpen, az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacai nem választhatók el a licencelt operációs rendszerek, az Android alkalmazás‑áruházak, valamint a nem operációsrendszer‑specifikus mobil internetböngészők piacaitól. Az érintett piacok e három típusával érintett áruk vagy szolgáltatások együttesen ugyanis az általános keresési szolgáltatások belépőpontjának minősülnek (lásd például a megtámadott határozat (1341) preambulumbekezdését).

129    Az elkülönülő, azonban összekapcsolódó releváns piacok e ténybeli keretei között, valamint a Bizottság szerint alapvetően a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölényének biztosítására irányuló átfogó stratégia végrehajtása keretében kell megvizsgálni az első jogalappal kapcsolatos érveket.

2.      A intelligens mobileszközök licencelt operációs rendszereit érintő erőfölényre vonatkozó, első részről

130    A licencelt operációs rendszerek piacának meghatározása érdekében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e piacról ki kell zárni a számítógépek operációs rendszereit, a korlátozott funkcionalitású mobileszközök operációs rendszereit és a licenc nélküli operációs rendszereket, utóbbiak alatt értve az intelligens mobileszközök olyan operációs rendszereit, amelyeket nem licencelve kínálnak, többek között az Apple iOS rendszerét. Ezzel szemben a Bizottság jelezte, hogy e piac magában foglalja az összes licencelt operációs rendszert, és nem áll fenn különbség aszerint, hogy ezen operációs rendszerek intelligens telefonokon vagy tableteken működnek (a megtámadott határozat (218)–(267) preambulumbekezdése).

131    Ezt követően a Bizottság megállapította, hogy a Google a Google Android eszközeivel erőfölényben volt a licencelt operációs rendszerek piacán. E következtetés levonásakor a Bizottság a Google piaci részesedésére és annak időbeli alakulására, a piacra lépés és a terjeszkedés akadályainak vizsgálatára, a kiegyenlítő vásárlóerő hiányára, valamint a licenc nélküli operációs rendszerek – különösen az Apple iOS – jelentette elégtelen versenykényszer fennállására támaszkodott (a megtámadott határozat (440)–(589) preambulumbekezdése).

132    Az első jogalap első részében a Google azt állítja, hogy a Bizottság tévesen értékelte az e piacon fennálló helyzetét, mivel nem vette megfelelően figyelembe egyrészt a licenc nélküli operációs rendszerek – különösen az Apple iOS – által támasztott versenyt, másrészt pedig az AOSP licencből eredő versenyt.

a)      Az első rész elfogadhatóságáról

133    A Bizottság azt állítja, hogy az első részt, amennyiben az a licencelt operációs rendszerek piaca meghatározásának vitatására irányul, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. A Google ugyanis csak az e piacon fennálló erőfölényének megállapítását vitatja.

134    E tekintetben, bár a Google érveit a licencelt operációs rendszerek piacán fennálló állítólagos erőfölényére összpontosítja, és ebben az értelemben fogalmazza meg az első rész címét is, érveivel azt rója fel a Bizottságnak, hogy e piacot az eredetiberendezés‑gyártókra, és nem a felhasználókra vagy az alkalmazásfejlesztőkre tekintettel határozta meg, akik figyelembe veszik az Apple által gyakorolt versenykényszert.

135    Ez az érvelés azon okfejtés fényében értelmezendő, amely alapján a Bizottság nem értette bele a licenc nélküli operációs rendszereket a releváns piacba, és amely figyelembe veszi többek között azt a tényt, hogy az Apple‑től eredő verseny közvetett és elégtelen volt, valamint azt, hogy a Google által hivatkozott 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítéletben (T‑310/01, EU:T:2002:254) kialakított megoldások nem voltak alkalmazhatók (lásd a megtámadott határozatnak a piac meghatározására vonatkozó 7.3.5 pontját, valamint (241)–(245) preambulumbekezdését). Ezenkívül a licencelt operációs rendszerek piaca meghatározásának szakaszában a Bizottság maga hivatkozott a Google e piacon fennálló erőfölényének értékelése során kifejtett érvelésre, amely figyelembe veszi az Apple által esetlegesen gyakorolt versenykényszert is, különösen a felhasználókra és az alkalmazásfejlesztőkre tekintettel (lásd a megtámadott határozat (243) és (267) preambulumbekezdését, amelyek az erőfölény értékeléséről szóló 9.3.4 pontra hivatkoznak).

136    Ennélfogva, mivel a Google mind a licencelt operációs rendszerek piacának meghatározása érdekében kifejtett érvelést, mind pedig az e piacon fennálló erőfölényének értékelése érdekében kifejtett érvelést vitatja, az első rész elfogadhatóságát nem lehet a vitatott érvelés második részére korlátozni.

137    Következésképpen meg kell állapítani, hogy elfogadható a Google azon érvelése, amely az első jogalap első része alapján a licencelt operációs rendszerek piaca meghatározásának vitatására irányul.

b)      Az első rész megalapozottságáról

138    Az első jogalap első részének alátámasztására a Google két kifogásra hivatkozik, amelyek közül az első a licenc nélküli operációs rendszerek – különösen az Apple iOS – által gyakorolt versenynyomás téves értékelésére, a második pedig az AOSP licenc nyílt jellege által eredményezett versenynyomás téves értékelésére vonatkozik.

1)      A licenc nélküli operációs rendszerek által gyakorolt versenykényszerről

139    A megtámadott határozatban a Bizottság egyrészt úgy vélte, hogy a licenc nélküli operációs rendszerek nem képezik ugyanannak a piacnak a részét, mint a licencelt operációs rendszerek (lásd a megtámadott határozat (238)–(267) preambulumbekezdését), másrészt pedig, hogy a Google‑nak a licencelt operációs rendszerek piacán fennálló erőfölényét nem érintette az Apple és a BlackBerry licenc nélküli operációs rendszerei által e piacon gyakorolt versenykényszer (lásd a megtámadott határozat (479)–(589) preambulumbekezdését). Így a megtámadott határozat e két szakaszában felvetett kérdések, noha elkülönítve kezelik az érintett piac meghatározását és a Google által az említett piacon elfoglalt helyzetet, jelentős összefüggést mutatnak.

140    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a licencelt operációs rendszerek piacának meghatározása érdekében a Bizottság figyelembe vette azt a Google által nem vitatott tényt, hogy az eredetiberendezés‑gyártók nem férhettek hozzá a licenc nélküli operációs rendszerekhez, különösen az Apple iOS‑hoz (a megtámadott határozat (239) preambulumbekezdése). Ennélfogva azt a szerepet, amelyet a licenc nélküli operációs rendszerek játszhatnak, csak a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők szintjén lehetett vizsgálni, amint arra egyébként a Google is hivatkozott (a megtámadott határozat (241) preambulumbekezdésének 2. pontja, valamint (243) preambulumbekezdése). A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy e közvetett verseny nem volt elegendő a Google piaci erejének ellensúlyozására (a megtámadott határozat (243) preambulumbekezdése, amely utal a 9.3.4 pontra).

141    E következtetés levonásához a Bizottság többek között az Android minősége enyhe, de észlelhető és nem ideiglenes romlásának esetét (Small but Significant and Non transory decrease in Quality, a továbbiakban: minőségromlás vagy SSNDQ‑teszt) vizsgálta. E teszt révén megvizsgálta a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők által az Android minőségromlására adott reakciót. Másként fogalmazva, a Bizottság megvizsgálta, hogy a Google tartózkodhat‑e az Android fejlesztésétől és finanszírozásától anélkül, hogy a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők válaszként előnyben részesítenék az alternatív kínálatot.

142    Az első résszel kapcsolatban a Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az Apple által a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők tekintetében gyakorolt versenyt mind a licencelt operációs rendszerek piacának meghatározása tekintetében, mind pedig az e piacon fennálló ereje értékelésének szakaszában. Először is a Bizottság tévesen utasította el az Apple versenynyomására vonatkozó bizonyítékokat. Másodszor, a Bizottság nem vette figyelembe a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítéletben (T‑310/01, EU:T:2002:254) kialakított elveket, amelyek a vertikálisan integrált vállalkozások közötti versenyre vonatkoztak. Harmadszor, az SSNDQ‑teszt eredményeként, amely továbbra is pontatlan eszköz, a Bizottság alábecsülte az Android minőségromlásának hatását azáltal, hogy tévesen értékelte a felhasználóknak az operációs rendszer minőségére való érzékenységét, az Apple árpolitikájának jelentőségét, egy másik operációs rendszerre való átállás költségeit, a felhasználók operációs rendszerek iránti hűségét, valamint az alkalmazásfejlesztők magatartását.

i)      Az Apple versenykényszerére vonatkozó bizonyítékokról

–       A felek érvei

143    A Google a támogatása érdekében beavatkozó felekhez hasonlóan azt állítja, hogy a Bizottság tévesen utasított el több bizonyítékot az Apple versenykényszerére vonatkozóan. Ez a helyzet először is a Google által az Android operációs rendszer fejlesztése érdekében eszközölt jelentős befektetések esetében; másodszor az ezen operációs rendszer és az Apple iOS tekintetében történt innovációk szabályszerűsége kapcsán; harmadszor pedig a megtámadott határozat (250)–(252) preambulumbekezdésében említett dokumentumok vonatkozásában, amelyek az Apple által támasztott versenyt szemléltetik.

144    A Bizottság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy helyesen tekintette úgy, hogy az Apple és a BlackBerry licenc nélküli operációs rendszerei által gyakorolt versenynyomás elégtelen volt. E tekintetben először is a Google által az Android fejlesztése érdekében eszközölt befektetéseket a Google pénzügyi érdeke indokolja; másodszor, a Google által hivatkozott innovációs verseny nem bizonyított, tekintettel többek között arra, hogy a felhasználók nem operációs rendszert, hanem inkább eszközt választanak, harmadszor pedig a Google által hivatkozott dokumentumok kisszámúak és elégtelenek annak bizonyításához, hogy az Apple elegendő versenykényszert gyakorolt.

–       A Törvényszék álláspontja

145    Azon állítás alátámasztása érdekében, hogy téves az Apple által a licencelt operációs rendszerek piacán gyakorolt versenynyomásra és az e piacon fennálló erőfölényére vonatkozó értékelés, a Google különböző, a következőképpen összefoglalható elemekre támaszkodik:

–        egyik vezetőjének nyilatkozatai, amelyek szerint a Google az Apple versenykényszerére válaszul fektetett be az Androidba;

–        a Bizottság információkéréseire adott, a keresetlevélhez mellékelt bizonyos válaszok, amelyek az Apple és a Google közötti versenyviszonyra utalnak;

–        a Google két belső dokumentuma, nevezetesen egy 2012. május 16‑i e‑mail, valamint egy 2011. októberi belső prezentáció, amelyekre a megtámadott határozat (252) preambulumbekezdése hivatkozik, és amelyekből kitűnik, hogy a Google a versenytársai – köztük az Apple – részéről támadásokat szenved el, és hogy a Google célja, hogy versenyezzen e vertikálisan integrált vállalkozással.

146    E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Google nem vitatja, hogy az Apple‑től származó versenynyomás nem állt fenn az eredetiberendezés‑gyártók tekintetében, amint arra a Bizottság rámutatott (lásd a megtámadott határozat (239), (249) és (252) preambulumbekezdését). A Google az Apple által a felhasználók és alkalmazásfejlesztők tekintetében támasztott versenyre való hivatkozásra szorítkozik, amelyet a Bizottság megvizsgált, és megállapította, hogy e versenykényszer nem csupán közvetett, hanem elégtelen is (lásd a megtámadott határozat (242) és (243) preambulumbekezdését, valamint a 9.3.4 pontban a (249) és (267) preambulumbekezdésre való utalást).

147    Ezt követően meg kell állapítani, hogy a Google által hivatkozott bizonyítékokból nem tűnik ki, hogy az Apple olyan versenykényszert gyakorolna, amely megakadályozhatná őt abban, hogy versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól jelentős mértékben független magatartást tanúsítson. A Google egyik vezetőjének nyilatkozatai, valamint a különböző vállalkozások által a Bizottság információkéréseire adott válaszok ugyanis nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az Apple által támasztott közvetett verseny a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők tekintetében elegendően erős volt ahhoz, hogy ellensúlyozza a Google licencelt operációs rendszerek piacán fennálló erejét. E dokumentumok csupán arra utalnak, hogy a Google és más vállalkozások az Apple‑t versenytársnak tekintik. Nem igazán meggyőzőek abban a kérdésben, hogy a Google‑t jelentős mértékben korlátozza‑e az Apple által az érintett piacon támasztott verseny. Ugyanez a megállapítás érvényes a Google‑nak a Bizottság által a megtámadott határozat (252) preambulumbekezdésében hivatkozott két belső dokumentumára is, amelyek csupán a Google és az Apple közötti versenyviszony fennállását tanúsítják, anélkül azonban, hogy lehetővé tennék jelentőségének értékelését, vagy alkalmasak lennének arra, hogy a Google‑nak a licencelt operációs rendszerek piacán fennálló erejére tekintettel alátámasszák e viszony jelentős jellegét.

148    Ami közelebbről a Google azon állításait illeti, amelyek szerint az Androidba eszközölt befektetéseinek összege, valamint az Android és az iOS innovációinak párhuzamossága bizonyítja az Apple‑lel fennálló verseny élénkségét, ezek nem elegendőek a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejtett érvelés megkérdőjelezéséhez.

149    Egyrészt ugyanis a Google által az Android fejlesztése érdekében eszközölt befektetések önmagukban nem magyarázhatók az Apple részéről a Google‑lal szemben az intelligens mobileszközök felhasználóit és az ezen eszközökkel foglalkozó alkalmazásfejlesztőket illetően támasztott verseny jelentőségével. Amint azt a Bizottság helyesen kifejti, e befektetések lényegében azzal magyarázhatók, hogy az Android a Google mobilinternetre való áttéréssel összefüggő kihívás kezelésére irányuló stratégiájának alapvető elemét képezte, mivel ezen operációs rendszer lehetővé teszi a Google általános keresési szolgáltatásainak fogadását az intelligens mobileszközökön.

150    Másrészt a Bizottság a megtámadott határozatban már válaszolt az innovációk párhuzamosságára vonatkozó érvelésre, többek között azzal, hogy – anélkül, hogy annak a jelen kereset alapján e tekintetben ellentmondtak volna – megjegyezte, hogy ez a párhuzamosság nem volt olyan rendszeres, amint azt a Google állította, mivel az Apple iOS 2011 előtti hivatkozott frissítései közül néhány csak az operációs rendszer karbantartását szolgáló köztes frissítés volt, nem pedig valódi frissítés, és mivel az Android‑frissítések 2011‑től kezdődő lassulása, és így az iOS‑frissítésekhez való igazodása valószínűleg azzal magyarázható, hogy a Google ettől az időponttól kezdve jelentős piaci erőre tett szert, ami lehetővé tette, hogy hosszabb ideig kihasználhassa az Android‑verziókat anélkül, hogy a korábbiakhoz hasonlóan sokat kellene beruháznia a frissítéseikbe (lásd a megtámadott határozat (258)–(262) preambulumbekezdését).

151    Így nem kifogásolható, hogy a Bizottság relativizálta az Android és az iOS közötti állítólagos innovációs versenyt a 2008–2011‑es időszakban, mivel ebben az időszakban az iOS esetében mindössze három egymást követő változatot fejlesztettek ki, az Android esetében pedig hetet. Ugyanígy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az Android frissítési gyakoriságainak 2011‑ben kezdődő csökkenése inkább olyan tényezőnek minősül, amely alkalmas a Google piaci erejének alátámasztására, mintsem olyan elemnek, amely az Apple által gyakorolt versenynyomást tükrözi, amely egyébként semmi esetre sem lenne elégséges.

152    Ennélfogva, noha az iOS frissítése és az Android frissítése közötti okozati összefüggésre bizonyos mértékben hivatkozni lehet, az e tekintetben hivatkozott bizonyítékok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az annyira jelentős volt, hogy lehetővé tette az Apple számára, hogy oly módon gyakoroljon kényszert a Google‑ra, hogy ez utóbbi vállalkozás ne legyen képes versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól jelentős mértékben független magatartást tanúsítani.

153    Végül, ami az azzal szemben megfogalmazott kifogásokat illeti, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (251) preambulumbekezdésében elutasította a 2011 előtti dokumentumokat azzal az indokkal, hogy a Google még nem volt erőfölényben a licencelt operációs rendszerek piacán, meg kell állapítani, hogy a 2011 előtti és utáni versenyhelyzet megváltozott a Google e piacon fennálló helyzetének változása miatt. Az Apple‑től származó versenynyomás mértékét így nem lehet olyan időszakra vonatkozó adatok alapján vizsgálni, amikor a Google nem rendelkezett erőfölénnyel, tehát a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a szóban forgó dokumentumok nem relevánsak az értékelése szempontjából. Ez utóbbit mindazonáltal nem módosították volna, ha azokat figyelembe vették volna, mivel bár az Apple versenykényszerét mutatják, nem teszik lehetővé mértékének értékelését, és nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az a Google licencelt operációs rendszerek piacán fennálló erejére tekintettel jelentős volt.

154    Következésképpen el kell utasítani a Google azon érveinek összességét, amelyek az Apple iOS által a licencelt operációs rendszerek piacán gyakorolt versenynyomásra vonatkozó egyes bizonyítékok értékelésére vonatkoznak.

ii)    A 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítélet (T‑310/01, EU:T:2002:254) figyelembevételéről és a korábbi határozathozatali gyakorlattal való összhangról

–       A felek érvei

155    A Google azt állítja, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem vette figyelembe az Apple által gyakorolt versenykényszert, a Törvényszék által a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítéletben (T‑310/01, EU:T:2002:254) szankcionálttal azonos hibát követett el. Ez utóbbi ügyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy valamely nem integrált vállalkozás downstream piacon fennálló helyzetének értékelése céljából figyelembe kell venni az ugyanezen a piacon az integrált vállalkozások által támasztott versenyt. A Google azt is állítja, hogy a Bizottság megsértette határozathozatali gyakorlatának koherenciáját.

156    A Bizottság megjegyzi, hogy a jelen ügy ténybeli háttere eltér a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítélet (T‑310/01, EU:T:2002:254) alapjául szolgáló ügy tényállásától, mivel többek között az Apple és a Google között nem áll fenn verseny az eredetiberendezés‑gyártókkal kapcsolatban. Ezenkívül azok a határozatok, amelyekre a Google hivatkozik, semmilyen következetlenséget nem mutatnak a Bizottság gyakorlatához képest.

–       A Törvényszék álláspontja

157    Elsősorban, a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítélet (T‑310/01, EU:T:2002:254) figyelembevételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezen ítélet a két vállalkozás, a Schneider Electric SA és a Legrand SA közötti összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat megsemmisítése iránti keresetet zárja le. Ebben az ítéletben a Törvényszék többek között azzal az indokkal semmisítette meg a Bizottság határozatát, hogy az nem megfelelően vette figyelembe az integrált vállalkozások piaci erejét, és ezáltal túlbecsülte a nem integrált vállalkozások, különösen a Schneider és a Legrand összefonódása eredményeképpen létrejövő jogalany piaci erejét.

158    Közelebbről a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítélet (T‑310/01, EU:T:2002:254) 282. pontjából kitűnik, hogy a villamos kapcsolótáblákhoz szükséges alkatrészek nem integrált gyártói, mint a Schneider és a Legrand, két szinten voltak kitéve az integrált gyártók versenyének. Ez a verseny közvetlenül az integrált gyártóknak és hálózataik összeszerelőinek azon közbeszerzési eljárásokban való részvétele révén valósult meg, amelyekben az esetileg más összeszerelőkhöz kapcsolódó nem integrált gyártók is részt vettek. A verseny közvetve úgy is megvalósult, hogy az integrált gyártók eladták alkatrészeiket azon összeszerelőknek, amelyek közbeszerzési eljárást nyertek, de nem tartoztak a hálózataikhoz. E két esetben a nem integrált gyártók ki voltak téve az integrált gyártók versenyének.

159    Márpedig a jelen ügy ténybeli háttere eltér a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítélet (T‑310/01, EU:T:2002:254) alapjául szolgáló ügy tényállásától. Először is a downstream piacra nem voltak jellemzők az olyan beszerzési eljárások, amelyekben az Apple és a Google közvetlenül részt venne. A felhasználók downstream piacán fennálló verseny az Apple és a többi eredetiberendezés‑gyártó között zajlik, amelyek a mobileszközeiket nem kizárólag a Google által értékesített alkatrészekből hozták létre. Az operációs rendszer csak egy elem volt a sok között. Még ha feltételezzük is, hogy az Android beépítésével az eredetiberendezés‑gyártó kapcsolatban állt a Google‑lal, és szemben állt az Apple‑lel mint integrált vállalkozással, a felhasználókkal kapcsolatos verseny nem korlátozódhat kizárólag az operációs rendszerre.

160    Másodszor, amint arra a Bizottság a megtámadott határozat (245) preambulumbekezdésében helyesen mutatott rá, az Apple mint integrált vállalkozás nem kínálta az iOS‑t az eredetiberendezés‑gyártóknak. Ezen a szinten tehát nem állhat fenn verseny az Apple és a Google között. Más lett volna a helyzet, ha az iOS alatt működő eszközök értékesítésén túl az Apple licencelve kínálta volna operációs rendszerét. Míg a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítéletben (T‑310/01, EU:T:2002:254) az integrált és a nem integrált vállalkozások versenyben álltak egymással annak érdekében, hogy alkatrészeiket az összeszerelők részére felkínálják, a jelen ügyben nem ez volt a helyzet.

161    Ami az eredetiberendezés‑gyártókat illeti, az iOS és az Android tehát nem volt helyettesíthető egymással, ami azt igazolta, hogy ne határozzanak meg az összes operációs rendszert magában foglaló piacot. Bár a Google kétségkívül versenyben állt az Apple‑lel a felhasználók és alkalmazásfejlesztők tekintetében, mivel az operációs rendszer egyike lehetett azoknak a paramétereknek, amelyeket az utóbbiak figyelembe vettek, mielőtt egy mobileszközt vásárolnának, vagy ezen operációs rendszerre vonatkozóan alkalmazást fejlesztenének, mindazonáltal csak egy tényező volt a többi közül. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a helyettesíthetőség erre a szintre korlátozódik, ami – amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (243) preambulumbekezdésében hangsúlyozta – indokolhatta, hogy az iOS‑t és az Androidot ne tekintsék ugyanazon piac részének.

162    Mindenesetre nem kifogásolható, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban figyelmen kívül hagyta az Apple által támasztott versenyt a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők tekintetében, mivel a Bizottság figyelembe vette azt azon következtetés levonása érdekében, hogy e verseny közvetett, egyszersmind elégtelen volt.

163    Ennélfogva a Bizottság a jelen ügyben helyesen járt el, amikor nem alkalmazta a 2002. október 22‑i Schneider Electric kontra Bizottság ítéletben (T‑310/01, EU:T:2002:254) kialakított megoldásokat.

164    Másodsorban, a megtámadott határozatnak a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatával való összhangját illetően emlékeztetni kell arra, hogy a más ügyekre vonatkozó határozatok csak jelzésértékűek, mivel ezen ügyek körülményei nem azonosak (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 16‑i Roca Sanitario kontra Bizottság ítélet, T‑408/10, EU:T:2013:440, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

165    Mindenesetre a Bizottságnak minden egyes ügy körülményeit egyéni módon kell elemeznie, úgy, hogy nem kötik a más gazdasági szereplőkre, más termék‑ és szolgáltatási piacokra vagy más földrajzi piacokra különböző időpontokban vonatkozó korábbi határozatai (lásd: 2009. szeptember 9‑i Clearstream kontra Bizottság ítélet, T‑301/04, EU:T:2009:317, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva nem kifogásolható, hogy a Bizottság a jelen ügy sajátos körülményeit figyelembe véve megsértette volna határozathozatali gyakorlatának koherenciáját.

166    Mindenesetre először is az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2012. április 4‑i C(2012) 2405 final bizottsági határozatból (COMP/M.6439 – AGRANA/RWA/JV ügy) kitűnik, hogy ebben az ügyben úgy tekintették, hogy az integrált vállalkozások versenykényszert gyakorolnak, mivel képesek voltak a gyümölcslékoncentrátum‑termelésük egy részét harmadik személyek felé irányítani és értékesíteni. Márpedig a jelen ügyben az Apple egyáltalán nem kínálta harmadik személyeknek az operációs rendszerét. Ezenkívül, bár a fent hivatkozott határozat (115) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette, hogy az integrált vállalkozások közvetett versenykényszert gyakoroltak a gyümölcslékoncentrátum‑feldolgozókra, a jelen ügyhöz képest semmilyen különbség nem állapítható meg. A Bizottság valóban megvizsgálta az Apple‑től származó közvetett versenykényszert, majd végül nem tekintette azt relevánsnak értékelése szempontjából, annak elégtelensége miatt.

167    Másodszor, az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2014. november 12‑i C(2014) 8546 final bizottsági határozatban (COMP/M.7342 – Alcoa/Firth Rixson ügy), valamint az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2005. július 13‑i C(2005) 2676 final bizottsági határozatban (COMP/M.3653 – Siemens/VA Tech ügy) követett megközelítés hasonlónak bizonyult a jelen ügyben követetthez, így semmilyen következetlenség nem állapítható meg. E határozatokban ugyanis a Bizottság azon versenykényszer jelentőségét vizsgálta, amelyet az érintett piacon vertikálisan integrált vállalkozások gyakorolhatnak.

168    Harmadszor, az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2012. február 13‑i C(2012) 1068 final bizottsági határozatban (COMP/M.6381 – Google/Motorola Mobility ügy), a Bizottság egyáltalán nem tekintette úgy, hogy a licencelt és a licenc nélküli mobil operációs rendszerek ugyanazon piachoz tartoznak. E határozat (30) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság inkább nyitva hagyta ezt a kérdést, mivel a Google és a Motorola Mobility közötti összefonódás e tekintetben nem vetett fel nehézségeket.

169    Negyedszer ugyanez vonatkozik az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2009. december 16‑án hozott C(2009) 10033 bizottsági határozatra (COMP/39.530 – Microsoft [árukapcsolás] ügy). Bár e határozat (17) preambulumbekezdése alapján megkérdőjelezhető egy olyan piacmeghatározás, amely magában foglalja a licencelt és a licenc nélküli számítógépes operációs rendszereket is, meg kell állapítani, hogy ez a kérdés nem képezte vita tárgyát. E határozat (30) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Microsoft egyáltalán nem vitatta, hogy erőfölénnyel rendelkezik a számítógépes operációs rendszerek piacán.

170    Ötödször, az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2013. december 4‑i C(2013) 8873 bizottsági határozat (COMP/M.7047 – Microsoft/Nokia ügy) vizsgálata is ugyanilyen értelmű. E határozat (102) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság nem nyilatkozott arról, hogy fennáll‑e a licencelt és licenc nélküli operációs rendszerek piaca, vagy sem.

171    Ennélfogva nem kifogásolható, hogy a Bizottság megsértette határozathozatali gyakorlatának koherenciáját, így a Google által e tekintetben előadott érveket el kell utasítani.

iii) Az SSNDQ‑tesztről

–       A felek érvei

172    A Google szerint a Bizottság ellentmondott önmagának, amikor felvázolta az Android minőségromlására vonatkozó forgatókönyvet, mivel ezzel párhuzamosan azt állította, hogy a Google‑nak mindenféleképpen érdeke az Android‑eszközök lehető legszélesebb körű forgalmazásának biztosítása. A Google a támogatása érdekében beavatkozó felekhez hasonlóan azt is hangsúlyozza, hogy az e tekintetben alkalmazott minőségromlási teszt pontatlan, és hogy nem ismeri annak konkrét végrehajtási módjait.

173    A Bizottság szerint először is semmilyen következetlenség nem állapítható meg azon megállapítás között, amely szerint a Google kereskedelmi stratégiája az Android eszközök forgalmazásának fokozására irányult, és azon megállapítás között, amely szerint a Google hasznot húzhatott az Android minőségromlásából. Ez a feltevés azonban nem jelenti azt, hogy a Google érdekében állna az Android minőségének lerontása. Másodszor a Bizottság hangsúlyozza, hogy nem kötelezhető arra, hogy az SSNDQ‑teszt végrehajtásához egy rögzített minőségromlási szintet határozzon meg, mert azt így a gyakorlatban kiüresítené.

–       A Törvényszék álláspontja

174    Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a Google licencelt operációs rendszerek piacán fennálló helyzetének értékelése érdekében figyelembe vette az Android esetleges minőségromlását. A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy a licencelt operációs rendszerek felhasználói és fejlesztői nem kellően érzékenyek az Android minőségromlására (a megtámadott határozat (483) preambulumbekezdése). A Bizottság ezen értékelésre is utalt a licencelt operációs rendszerek piaca terjedelmének meghatározása érdekében (lásd a megtámadott határozat (243) és (267) preambulumbekezdését).

175    Így lényegében a felhasználókat és az alkalmazásfejlesztőket illetően kifejtett közvetett és elégtelen nyomás miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a licenc nélküli operációs rendszerek nem ugyanazon piachoz tartoznak, mint a licencelt operációs rendszerek, és az előbbieket üzemeltető vállalkozások, különösen az Apple, nem ellensúlyozzák a Google piaci erejét.

176    Márpedig először is a releváns piac meghatározása és az érintett vállalkozás e piacon fennálló versenyhelyzetének értékelése céljából a Bizottság valószínűsítő körülmények csoportjára támaszkodhat, anélkül hogy köteles lenne a különböző információforrások vagy a rendelkezésére álló különböző típusú bizonyítékok merev hierarchikus rendjét követni (lásd ebben az értelemben: 2017. január 11‑i Topps Europe kontra Bizottság ítélet, T‑699/14, nem tették közzé, EU:T:2017:2, 80–82. pont).

177    Egy olyan termék esetében, amely kapcsán nehezen lehet elvégezni a hipotetikus monopolista klasszikus tesztjét, amely a piac által a termék árának enyhe, de jelentős és nem ideiglenes emelésére (Small but Significant and Non transitory Increase in Price) adott válasz ellenőrzésére irányul, az SSNDQ‑teszt, amely a szóban forgó termék minőségromlását vizsgálja, az érintett piac meghatározása szempontjából releváns valószínűsítő körülménynek minősül. A vállalkozások közötti verseny kétségkívül megvalósulhat az árakat illetően, de a minőség és az innováció területén is.

178    Ezt a feltételezést a megtámadott határozat 9.3.4.1–9.3.4.3 pontjában annak ellenőrzésére is fel lehetett használni, hogy a licencelt operációs rendszerek piacán erőfölényben lévő Google‑re gyakorolt‑e nyomást az e piacon kívül az Apple által folytatott verseny. A piac meghatározásának szakaszában egy termék minőségromlása esetén a közvetett kereslet gyenge helyettesíthetőségének megállapítása az erőfölény értékelésének szakaszában is releváns maradt, az így meghatározott piacon kívüli más terméket forgalmazó vállalkozástól eredő kényszer értékelése szempontjából.

179    Továbbá e feltevés megfogalmazása egyáltalán nem jelenti azt, amint azt a Google tévesen állítja, hogy a Bizottság azt állította volna, hogy a Google érdekében áll az Android minőségromlása. Épp ellenkezőleg, az Android minőségromlásának vizsgálata csupán annak ellenőrzésére irányult, hogy a Google a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők tekintetében szembesült‑e az Apple versenykényszerével, amint azt a Google állította a közigazgatási eljárás során.

180    Végül a célzott termék minőségromlására vonatkozó pontos mennyiségi szint meghatározása nem lehet előfeltétele az SSNDQ teszt alkalmazásának. Az Android alacsony minőségromlásának feltételezéséhez – hasonlóan a hipotetikus monopolista klasszikus tesztjéhez, amelynek esetében az ár enyhe, de jelentős és nem ideiglenes emelkedése könnyebben számszerűsíthető – nem volt szükség arra, hogy előzetesen megállapítsák a romlás pontos szintjét.  Kizárólag az az elgondolás bír jelentőséggel, amely szerint a minőségromlás enyhe marad, noha jelentős, és nem ideiglenes.

181    Következésképpen a Bizottság megalapozottan vizsgálta az Android minőségromlását az SSNDQ‑teszt révén.

iv)    A felhasználóknak az operációs rendszerükkel szembeni hűségéről

–       A felek érvei

182    A Google szerint a felhasználók hűsége nem volt releváns tényező. Noha 2015‑ben az Android alatt működő eszközt vásárló öt felhasználó közül több mint négy felhasználó szerzett be egy új Android eszközt, ez kizárólag a Google által az operációs rendszer minőségének fenntartása érdekében tett erőfeszítések eredménye volt. A hűség tehát az Android minőségétől függ, amit több, a Bizottság által indokolatlanul elutasított bizonyíték is szemléltet. Ráadásul a Bizottság tévesen utasítja el a Klemperer gazdasági modell használatát, amely azt bizonyítja, hogy a Google az első vásárlók bevonása érdekében verseng az Apple‑lel, és hogy e verseny hatást gyakorol az Android valamennyi felhasználója felé tanúsított magatartásra.

183    A Bizottság szerint a felhasználók hűsége releváns tényező volt azon feltevés kizárása szempontjából, hogy az Android enyhe minőségromlása esetén a felhasználók jelentős mértékben átállhatnak egy másik operációs rendszerre. A Bizottság ugyanígy elutasította a Klemperer gazdasági modell használatával elért eredmények jelen ügyben való relevanciáját.

–       A Törvényszék álláspontja

184    E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a felhasználók Android felé fennálló hűsége a Bizottság szerint nem magyarázható pusztán az operációs rendszer minőségével. Amint azt a Bizottság az eredetiberendezés‑gyártóknak a megtámadott határozat (524) és (534) preambulumbekezdésében hivatkozott nyilatkozatai alapján kiemelte, a felhasználók Android felé irányuló nagy fokú hűségét a felhasználók részéről a személyes adatok hordozhatóságának biztosítása során tapasztalt nehézségek, illetve az alkalmazások újravásárlásának kötelezettsége is magyarázhatja. Közelebbről, amint arra többek között ezen eredetiberendezés‑gyártók egyike rámutatott, a felhasználók hozzászoknak az intelligens eszközük működéséhez, és nem kívánnak ismét egy új rendszert megtanulni (lásd a megtámadott határozat (534) preambulumbekezdésének 3. pontját). A felhasználók hűsége nem magyarázható önmagában az operációs rendszer minőségével sem, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (488) preambulumbekezdésében kifejtette, mivel számos felhasználó használta az Android nem frissített változatát.

185    Másodszor a Google egyik vezetőjének a keresetlevélhez mellékelt nyilatkozata nem kérdőjelezi meg a felhasználók operációs rendszer felé fennálló hűségére alapított tényező jelentőségét. E nyilatkozat többek között a Google arra irányuló erőfeszítéseire hivatkozik, hogy reagáljon az Android termékek felhasználói és fejlesztői igényeire, valamint azokra a különböző technikákra, amelyeket e vállalkozás a felhasználók Apple‑re való átállása veszélyének értékelése érdekében alkalmazott. Az e tekintetben kifejtett megjegyzések általánosak maradnak, és azokat legtöbbször és lényegében nem támasztják alá olyan konkrét elemek vagy számszerű adatok, amelyek lehetővé tennék azok jelentőségének értékelését. Ami közelebbről a Google által a felhasználói kérések teljesítése érdekében hivatkozott erőfeszítéseket illeti, rá kell mutatni arra, hogy a felhasználók elégedettsége nem magyarázható önmagában azzal a kockázattal, hogy ez utóbbiak egy másik operációs rendszerre állnak át, hanem sokkal inkább általános jelleggel megfelel bármely olyan vállalkozás stratégiájának, amely innoválni akar, illetve a felhasználóinak igényeit ki kívánja elégíteni. A felhasználók elégedettségének biztosítása lehetővé tette a hűségük fokozását is az Android felé.

186    Harmadszor, azok a tényezők, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatban támaszkodott, vitathatatlanul egy másik operációs rendszerre való átállásra utalnak, azonban ez viszonylagos intenzitású volt. A Google kétségtelenül azzal érvel, hogy az a tény, hogy 2015‑ben az Android eszközök felhasználóinak 82%‑a hű maradt az Androidhoz, amikor új eszközt vásárolt, nem engedi meg azt a biztos következtetést, hogy az Android minőségromlását feltételezve ez az arány ugyanilyen magas maradna. Ezzel szemben e tény lehetővé tette annak kiemelését, hogy a felhasználók részéről az Android felé irányuló hűség jelentős mértéke első ránézésre legalábbis kevéssé valószínűvé tette a felhasználók másik operációs rendszerre való átállását. Ehhez hasonlóan, anélkül hogy a Google ezt vitatta volna, a Bizottság a megtámadott határozat (537) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a 2013 és 2015 közötti időszakban az Apple mobileszközök felhasználóinak csak 16%‑a használt korábban Android eszközt. Másként fogalmazva, csak a felhasználók kis része, nem pedig azok jelentős része állhatott volna át az Apple‑re. Az eredetiberendezés‑gyártók megtámadott határozat (543) preambulumbekezdésében szereplő nyilatkozatai ugyanilyen értelműek voltak. Bár ez utóbbiak elismerik a felhasználók azon lehetőségét, hogy átálljanak az Apple‑re, erre csak jelentős változásokkal jellemezhető kivételes esetekben került sor.

187    Ezenkívül, noha – amint arra a Bizottság a megtámadott határozat (538) preambulumbekezdésében rámutatott – 2015 végén számos felhasználó állt át az Apple‑re, ez azért történt, mert egy új, újszerű jellemzőkkel rendelkező intelligens mobileszközt vittek a piacra. Másként fogalmazva, az átállás nem az operációs rendszerek közötti versennyel magyarázható. Ezt az értelmezést megerősíti a Google egy olyan belső dokumentuma, amelyre az hivatkozik. A „Switcher Insights” (Az átváltókra vonatkozó információk) című dokumentumból ugyanis kitűnik, hogy a felhasználók átállása elsősorban új eszközök piacra viteléből, nem pedig az operációs rendszerek fejlődéséből eredt.

188    Negyedszer, a megtámadott határozat (551) preambulumbekezdésében hivatkozott Klemperer gazdasági modell alkalmazása nem tette lehetővé a felhasználók operációs rendszerükhöz való hűségének megcáfolását. E tanulmány ugyanis az első vásárlókra vonatkozott, és nem értelmezhető úgy, hogy a felhasználók a választásukat követően semmilyen hűséget nem tanúsítanak az operációs rendszerük felé.

189    Ennélfogva a Bizottság jogosan támaszkodhatott a felhasználók operációs rendszerük felé fennálló hűségére az Apple által gyakorolt versenykényszer terjedelmének értékelésekor.

v)      A felhasználóknak az operációs rendszer minőségére való érzékenységéről

–       A felek érvei

190    A Google a támogatása érdekében beavatkozó felekhez hasonlóan azt állítja, hogy a felhasználók az Android minőségének bármilyen – akár enyhe – romlására is érzékenyek voltak. A minőség a fogyasztók választásának meghatározó tényezője, amely nem egyenértékű vagy járulékos jellegű olyan más paraméterekhez képest, mint például az érintett termék ára vagy esztétikai értéke. Az operációs rendszerek új változatainak piacra lépéseire vonatkozó jelentős médiafigyelem és számos felmérés szemlélteti ezt a tényt.

191    A támogatása érdekében beavatkozó felek által támogatott Bizottság kiemeli, hogy nem tekintette úgy, hogy a felhasználók nem voltak érzékenyek a mobil operációs rendszerek minőségváltozásaira, hanem úgy ítélte meg, hogy kevéssé valószínű, hogy a vásárlási szokásaikat megváltoztatják, és az Android enyhe minőségromlása miatt más termékre állnak át. A felhasználók az összes tényezőt figyelembe veszik, nemcsak az operációs rendszert. A Google által hivatkozott különböző elemek nem teszik lehetővé az ellenkező álláspont alátámasztását.

–       A Törvényszék álláspontja

192    Először is meg kell állapítani, hogy a Google állításával ellentétben a Bizottság egyáltalán nem állapította meg, hogy a felhasználók semmilyen jelentőséget nem tulajdonítanak az intelligens mobileszközök operációs rendszerének.

193    Így határozathozatali gyakorlatát követve a Bizottság jelezte, hogy az operációs rendszer fontos tényező az intelligens mobileszközök kiválasztása során. A Bizottság ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem az egyetlen, a felhasználók által figyelembe vett tényezőről van szó (lásd a megtámadott határozat (483) preambulumbekezdését). A Bizottság többek között erre tekintettel vélte úgy az említett preambulumbekezdésben, hogy az Android enyhe minőségromlása esetén „kevéssé valószínű”, hogy egy felhasználó a vásárlási szokásait megváltoztassa, és egy licencelt operációs rendszer alatt működő eszközről egy licenc nélküli operációs rendszer alatt működő eszközre álljon át.

194    E puszta megállapításon túl a Google a Bizottság értékelésének alapjául szolgáló indokok közül kettőt is vitat. Először is, anélkül hogy megkérdőjelezné azt a tényt, hogy egy felhasználó több tényező alapján dönt, a Google megjegyzi, hogy a több tényező fennállásának elismerése nem elegendő annak kizárásához, hogy az operációs rendszer minőségromlása arra vezetheti a felhasználókat, hogy egy másik operációs rendszer alatt működő eszközökre álljanak át. Így több felmérés eredményei is azt tanúsítják, hogy az operációs rendszer minősége a felhasználók választásának döntő tényezője volt. Másodszor a Google megjegyzi, hogy a megtámadott határozat (488)–(490) preambulumbekezdésével ellentétben az, hogy az Android frissítéseihez való hozzáférés késedelmei miatt a felhasználók nem állnak át azonnal másik operációs rendszerre, egyáltalán nem támasztja alá, hogy a felhasználók ne reagálnának az Android minőségromlására. Az Android frissítéseihez való hozzáférés bizonyos időt igényel.

195    Márpedig egyrészt meg kell állapítani, hogy a Google által hivatkozott felmérések nem teszik lehetővé állításainak hasznos alátámasztását. Az első, a Google által kidolgozott és a megtámadott határozat (540) preambulumbekezdésében hivatkozott „Switchers Insight” című dokumentum azt tartalmazta, hogy az átállások az új eszköz piacra vitelével, nem pedig az operációs rendszerek fejlődésével párhuzamosan valósulnak meg. Ebből következik, hogy a felhasználók az eszköz paraméterei összességének, nem pedig kizárólag az operációs rendszernek tulajdonítottak jelentőséget. Ez az értelmezés annál is inkább megengedhető, mivel a felmérés eltérő átállási arányokat tárt fel az eredetiberendezés‑gyártók szerint.

196    A második, a megtámadott határozat (494) preambulumbekezdésében hivatkozott Kantar‑felmérésben az szerepelt, hogy az alsó kategóriás Android eszközök felhasználóinak 24%‑a vált át évente másik operációs rendszerre, míg a felső kategóriás eszközök felhasználóinak 14%‑a. E felmérés kétségkívül azt mutatta, hogy az Egyesült Királyságban a Google Android eszközök egyes felhasználói más mobil operációs rendszer alatt működő eszközökre álltak át. Mindazonáltal ez az átállás nem elsősorban az operációs rendszer minőségével volt magyarázható, hanem olyan más jellemzőkkel, mint például a márka vagy a modell, a költség, a használat könnyűsége, a hálózat vagy a szolgáltató. Ez annál is inkább így van, mivel az említett felmérésből kitűnik, anélkül hogy ezt a Google vitatta volna, hogy a felhasználók igen kis része jelezte, hogy az operációs rendszer minősége és márkája miatt állt át Apple eszközre. Másként fogalmazva, noha az operációs rendszer minősége fontos tényező lehetett, az új eszköz vásárlásakor nem ez volt a meghatározó tényező.

197    A harmadik, a megtámadott határozat (492) preambulumbekezdésében hivatkozott Yandex‑felmérésben az szerepelt, hogy az Android eszközök felhasználóinak többsége lényegében minősége miatt hű az említett operációs rendszerhez. E felmérés ugyanakkor nem támaszthatja alá a Google állításait. Noha ugyanis a felhasználók 44%‑a nyilvánította ki hűségét az Android felé az operációs rendszer miatt, nem pedig az eszköz vagy annak ára miatt, a szóban forgó dokumentum viszonylagossá tette ezen adat jelentőségét. Ez a dokumentum maga is kiemelte, hogy nem zárható ki, hogy e felhasználók körében más paramétereket is figyelembe vettek, többek között a márka iránti hűséget vagy a másik platformra való átállás következtében felmerülő költségeket. Ugyanígy a felmérés a következtetéseiben azt is jelezte, hogy az Android enyhe minőségromlása nem meghatározó valamely eszköznek a forgalmazás szakaszában történő kiválasztása során.

198    Másrészt a megtámadott határozat (488)–(490) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy a licencelt operációs rendszerek számos felhasználója használ az Android korábbi verziója alatt működő eszközt. E megállapítást a Google nem vitatja. Így 2017 májusában a felhasználóknak csak 7,1%‑a rendelkezett az Android frissített változatában működő eszközzel, amely változat pedig már 2016 októberétől rendelkezésre állt. Ehhez hasonlóan a megtámadott határozat (489) és (490) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Google Android eszközök értékesítései nem kapcsolódtak ezen operációs rendszer frissítéseihez. Ebből következik tehát, hogy a felhasználók viszonylagos érzékenységet mutattak az Android minőségének változására, mivel láthatóan megelégedtek az említett operációs rendszer korábbi változataival.

199    Ennélfogva nem róható fel a Bizottságnak, hogy úgy ítélte meg, hogy a felhasználó választását meghatározó több paraméter megléte esetén kevéssé valószínű, hogy az Android minőségromlása a licencelt operációs rendszer alatt működő eszközök felhasználóinak a licenc nélküli operációs rendszer alatt működő eszközökre való átállását eredményezné.

vi)    A másik operációs rendszerre való átállás költségeiről

–       A felek érvei

200    A Google szerint az alkalmazások újravásárlásának kötelezettsége – annak érdekében, hogy azok működjenek iOS alatt – nem fékezte a felhasználók ezen operációs rendszerre való átállását. A fizetős alkalmazások a letöltött alkalmazásoknak csak csekély részét képezik, és egyesek lehetővé teszik a meglévő előfizetések hordozhatóságának biztosítását. Ehhez hasonlóan az Apple is arra törekszik, hogy a felhasználók könnyen megváltoztathassák az operációs rendszert, oly módon, hogy olyan eszközöket kínál, amelyek az Android alkalmazásainak iOS felé történő migrálására szolgálnak.

201    A Bizottság szerint számos más tényező készteti a felhasználókat arra, hogy ne álljanak át más operációs rendszerre, mint például a felhasználók operációs rendszerük iránti hűsége, az eszköz jellemzői és az új alkalmazások újravásárlásának kötelezettsége.

–       A Törvényszék álláspontja

202    Először is hangsúlyozni kell, hogy a Google nem vitatja a Bizottság által a megtámadott határozat (523) preambulumbekezdésében megjelölt, az átállást gátló valamennyi akadályt. A Google csak a Bizottság által hivatkozott azon szükségletre összpontosít, hogy új alkalmazásokat töltsenek le és vásároljanak, míg a Bizottság azt a megállapítást is alátámasztja, amely szerint az iOS felé történő átállás költséges lenne, mivel a felhasználók kénytelenek lennének megismerkedni egy új interfésszel és jelentős mennyiségű adatot átvinni.

203    Márpedig a Google által előadott érvek nem kérdőjelezhetik meg a megtámadott határozat (522)–(532) preambulumbekezdésében szereplő értékelések összességét. Egyrészt, még ha a felhasználók keveset is költöttek alkalmazásokra a mobileszköz költségeihez képest, meg kell állapítani, hogy mindazonáltal többletköltség merül fel azon felhasználóknál, akik egy másik operációs rendszerre kívánnak átállni. A Google ezt nem vitatja. Bármilyen alacsony is ez a többletköltség, azt nem lehet elkerülni, és az fékezi a felhasználók átállását.

204    Másrészt a megtámadott határozat (525) preambulumbekezdésében szereplő azon tényt, miszerint az Apple megpróbálta megkönnyíteni az ilyen átállást, nem lehet úgy értelmezni, hogy az átállás tényleges volt. Éppen ellenkezőleg, amint azt a Bizottság kifejti, az Apple által az Androidról iOS‑re való átállás megkönnyítését célzó alkalmazás bevezetése azt mutatta, hogy az átállás aggodalomra adott okot. A Bizottság helyesen jegyzi meg – anélkül, hogy ezt a Google vitatná –, hogy az átállás arra kényszeríti a felhasználókat, hogy megismerkedjenek egy új interfésszel, ami szükségszerűen bonyolultabbá és bizonytalanabbá teszi az átállást.

205    Ennélfogva a Bizottság nem tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy egy másik mobil operációs rendszerre való átállás többletköltséget eredményezhet, ami megint csak akadályozza a felhasználók átállását az Apple‑ra.

vii) Az Apple árpolitikájának hatásáról

–       A felek érvei

206    A Google és az őt támogató beavatkozó felek szerint az Apple árpolitikája nem fékezte a felhasználók átállását, függetlenül attól, hogy ez utóbbiak felső vagy alsó kategóriás eszközöket használnak.

207    A Bizottság a maga részéről azzal érvel – amint az őt támogató beavatkozó felek is –, hogy az Apple árpolitikáját nem lehetett figyelmen kívül hagyni, és az mind a felső kategóriás, mind az alsó kategóriás eszközök esetében jelentős akadályát képezte a felhasználók átállásának.

–       A Törvényszék álláspontja

208    A jelen ügyben a Google által előadott érvek azonosak azokkal, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozat (512)–(521) preambulumbekezdésében elutasított. Az alsó kategóriás eszközök felhasználói számára az Apple árpolitikája nyilvánvaló akadálynak tűnt. A Bizottság helyesen jegyezte meg a megtámadott határozat (513) preambulumbekezdésében, hogy az Android alatt működő eszközök legalább 50%‑át az Apple eszközök áránál alacsonyabb áron értékesítették. Ráadásul a megtámadott határozat (503) és (504) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a 2009–2014‑es időszakban az Apple eszközök átlagosan közel kétszer annyiba kerültek, mint az Android eszközök. Ennélfogva az Apple eszközökre történő bármely átállás jelentősebb költséggel járt az alsó kategóriás eszközök felhasználói számára.

209    Az iPhone SE modelljének árára alapított érvnek e tekintetben nem lehet helyt adni. Először is, bár az iPhone SE modell volt az Apple által értékesített legolcsóbb eszköz, 400 amerikai dollár (USD) körüli árával (2014‑ben körülbelül 290 euró), a megtámadott határozat (503) preambulumbekezdésében szereplő táblázat szerint ez az ár még mindig magasabb volt, mint az Android eszközök átlagos eladási ára. Másodszor, az említett iPhone Google által hivatkozott alacsonyabb ára egy online értékesítési platformon egyáltalán nem felelt meg az Apple által alkalmazott árnak. Ez az ár egy harmadik személy viszonteladó által egy adott pillanatban alkalmazott ár volt, tehát nem általánosítható. Harmadszor, a megtámadott határozat (518) preambulumbekezdésére tekintettel az iPhone SE modelljét 2016 márciusától, vagyis a jogsértés időszakának végétől értékesítették, amit a Google nem vitat.

210    Ennélfogva a Bizottság nem állapította meg tévesen, hogy az Apple árpolitikája fékezi az alsó kategóriás Android eszközök felhasználóinak átállását.

211    Hasonló következtetés azonban nem érvényes a felső kategóriába tartozó eszközök, vagyis az Apple eszközöknek megfelelő árkategóriában értékesített eszközök felhasználóira.

212    A megtámadott határozat (513) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a felső kategóriás eszközök felhasználóinak átállása a vásárlási szokásaikra, az ilyen átállással járó többletköltségekre, valamint a felhasználók operációs rendszer iránti hűségére tekintettel kevéssé volt valószínű. A megtámadott határozat (515) preambulumbekezdésében azt is pontosította, hogy még ha figyelembe is vesszük az ilyen átállást, a Google‑ra gyakorolt pénzügyi hatás korlátozott. A Google ugyanis az Apple‑lel kötött megállapodás alapján továbbra is jelentős bevételben részesült a Google Search keresőmotorjának iOS általi használata miatt. E tekintetben a Google ezzel szemben azt állítja, hogy bevételeinek nagy része azon Google Android eszközök használatából származik, amelyek az Apple eszközöknek megfelelő árkategóriában találhatók. Ennélfogva még egy kis részük átállása is kárt okoz neki.

213    Márpedig, bár az Apple árpolitikája az alsó kategóriás eszközök felhasználóinak átállását fékezi, nem ez a helyzet a felső kategóriás eszközök felhasználói esetében. Úgy tűnik, hogy a Bizottság ezt hallgatólagosan elismeri, mivel a megtámadott határozat (513) preambulumbekezdésében annak megállapításához, hogy az ilyen eszközök felhasználói nem állnak át az Apple eszközökre, eltérő indokokra hivatkozik. A Bizottság ily módon egyáltalán nem érvel az Apple árpolitikájával kapcsolatban, amely önmagában nem fékezi a felső kategóriás eszközök felhasználóinak átállását az Android enyhe minőségromlása esetén.

214    A megtámadott határozat (515) preambulumbekezdésében szereplő megállapítás, amely szerint az ilyen átállás hatása a felső kategóriás eszközöket illetően pénzügyileg korlátozott, mivel a felhasználók továbbra is a Google Search‑ön keresnek az iOS eszközökön, és a Google megőrzi az e keresésekből eredő bevételeket, valójában nem befolyásolja azt a kérdést, hogy az Apple árpolitikája ellensúlyozhatta‑e a Google licencelt operációs rendszerek piacán elfoglalt helyzetét. Amint azt ugyanis a Bizottság a megtámadott határozat (540) preambulumbekezdésének 1. pontjában egy példára hivatkozva elismeri, az Apple árpolitikája nem fékezheti az Android ökoszisztéma felső kategóriás eszközei felhasználóinak átállását az iOS ökoszisztéma felé.

215    Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az Apple árpolitikája fékezi az Android eszközök felhasználói igen nagy többségének átállását. Ezzel szemben ez nem vonatkozik a felső kategóriás eszközök felhasználóira. E hiba azonban nem jár következménnyel, mivel ez utóbbi felhasználók esetében az átállás más tényezőktől függ, amint az a megtámadott határozat (513) preambulumbekezdéséből vagy az (540) preambulumbekezdés 2. pontjából és az (540) preambulumbekezdés 3. pontjából következik. Így ez a helyzet többek között a felhasználóknak az operációs rendszerük felé fennálló hűségével kapcsolatban, beleértve – amint az az egyik eredetiberendezés‑gyártónak a Bizottság által a megtámadott határozat (534) preambulumbekezdésében hivatkozott nyilatkozatából is kitűnik – azt is, hogy a felhasználók hozzászoktak operációs rendszerük kezeléséhez (lásd a fenti 184–189. pontot).

viii) Az alkalmazásfejlesztők magatartásáról

–       A felek érvei

216    A Google hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazásfejlesztők támogassák őt. Azt állítja, hogy az Android magas színvonalát fenn kellett tartania annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb számú felhasználót biztosítsa az alkalmazásfejlesztők számára. Az Android bármely romlása ahhoz vezetne, hogy az alkalmazásfejlesztők más platformok, különösen az Apple javára működnének, sőt csökkentenék befektetéseiket az Android vonatkozásában. Az alkalmazásfejlesztők befektetéseinek csökkenése negatív spirált idézne elő, ami a felhasználók átállásához vezetne.

217    A Bizottság szerint azzal, hogy a felhasználók átállása elmaradt az Android enyhe minőségromlása esetén, együtt jár az alkalmazásfejlesztők átállásának elmaradása. A megtámadott határozat (610) preambulumbekezdésében szereplő diagram végeredményben lehetővé teszi azon tény illusztrálását, hogy az alkalmazásfejlesztők 2010 óta jelentős mértékben átálltak az iOS‑ról az Androidra.

–       A Törvényszék álláspontja

218    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság helyesen fejtette ki azokat az okokat, amelyek alapján egy alkalmazásfejlesztő továbbra is dolgozna Androidra az operációs rendszer enyhe minőségromlása esetén. Az Android ugyanis a felhasználók között a legelterjedtebb platform volt, így az alkalmazásfejlesztőknek minden érdeke ahhoz fűződött, hogy a felhasználók lehető legnagyobb hányadát megcélozzák (lásd a megtámadott határozat (553) preambulumbekezdését).

219    Mivel a felhasználók az Android enyhe minőségromlása esetén várhatóan kevéssé állnak át valamely másik mobil operációs rendszerre, ugyanez vonatkozik az alkalmazásfejlesztőkre is, amelyek észszerűen nem hagyhatták el ügyfeleik nagy részét.

220    Hasonlóképpen, a Google állításával ellentétben az a tény, hogy az alkalmazásfejlesztők több operációs rendszerre is dolgoztak, megerősítette azt a megállapítást, amely szerint az Android minőségromlása nem járt volna valamely alkalmazás fejlesztésének leállításával az Android tekintetében.

221    Következésképpen a Bizottság nem követett el mérlegelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy az alkalmazásfejlesztők nem fordulnának el az Androidtól az említett operációs rendszer enyhe minőségromlása esetén.

222    Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az Apple‑től eredő verseny viszonylagos intenzitása azt igazolja, hogy az érintett piacot ne terjesszék ki az összes mobil operációs rendszerre, és zárják ki a licenc nélküli operációs rendszerek által gyakorolt versenynyomást a Google által a licencelt operációs rendszerek piacán birtokolt jelentős erőből. Legyen szó akár a felhasználók operációs rendszerükhöz való hűségéről, akár az Apple árpolitikája által különösen az alsó kategóriás eszközzel rendelkező felhasználókra gyakorolt hatásról, akár a másik operációs rendszerre való átállás költségeiről, a Bizottság helyesen állapította meg, hogy e számos akadály együttesen véve viszonylagossá teszi az Apple versenynyomása által a Google piaci erejére gyakorolt hatást.

2)      Az AOSP licenc által gyakorolt versenykényszerről

i)      A felek érvei

223    A Google úgy véli, hogy versenykényszert szenved el az AOSP licenc miatt, amely lehetővé teszi az Android tökéletes helyettesítőinek kifejlesztését. Így az Android bármilyen enyhe minőségromlása arra vezetné az eredetiberendezés‑gyártókat, hogy előnyben részesítsék az Android szabad hozzáférésű, le nem romlott változatait. A Bizottság figyelmen kívül hagyja az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetőnek nyilvánító, 2010. január 21‑i C(2010) 142 végleges határozatában (COMP/M.5529 – Oracle/Sun Microsystems ügy) (a továbbiakban: Sun Microsystems határozat) elfogadott megoldást, amelyben megállapította, hogy egy szoftver nyílt jellege versenynyomást eredményez. Egyébiránt a Google piaci részesedésének 2011 óta fennálló stabilitása, amely az Android minőségének fenntartására irányuló erőfeszítéseivel magyarázható, nincs hatással az eredetiberendezés‑gyártók reakciójára a minőség enyhe romlása esetén. A Google vitatja továbbá a megtámadott határozatban a tulajdonában lévő Android védjegyre, a saját alkalmazásai programozási interfészeire (a továbbiakban: saját API‑k), az Android felett a kompatibilitási tesztek révén gyakorolt ellenőrzésére, valamint az arra tett utalások relevanciáját, hogy az eredetiberendezés‑gyártók nagy többsége antifragmentációs megállapodásokat és mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokat kötött vele.

224    A Bizottság vitatja ezen érvelést. Emlékeztet többek között arra, hogy a Google ellenőrzi az Android forráskódjához való hozzáférést (a megtámadott határozat (128)–(130) preambulumbekezdése). A Bizottság egyébként a Google egyik vezetőjének belső prezentációjára támaszkodik. E prezentáció egyértelművé teszi a Google által követett politikát, különösen annak szükségességét, hogy megőrizzék az Android feletti ellenőrzést a Play Store és a Google‑alkalmazásainak fejlesztése révén, ami idővel lehetetlenné teszi az Android hiteles alternatív változatának megjelenését. Ezenkívül a Sun Microsystems határozat egyáltalán nem jelent segítséget, mivel a jelen ügyben az Android védjegyet használni kívánó, a Play Store‑hoz hozzáférést igénylő és a Google alkalmazásait használni akaró eredetiberendezés‑gyártóknak megállapodásokat kell kötniük a Google‑lal.

225    A BDZV egyetért a Bizottsággal. Az Android a „legzártabb nyílt projekt”. A BDZV arra hivatkozik, hogy a Google maga biztosítja az Android forráskódjának fejlesztését, továbbá ellenőrzi az AOSP licencet és az Android védjegyet; ellenőrzi annak végrehajtását a kompatibilitási tesztek révén; üzleti érdeke fűződik ahhoz, hogy megőrizze az Android feletti ellenőrzést, és hogy az Android nyílt jellege a forráskód fokozatos korlátozására tekintettel vitatható.

ii)    A Törvényszék álláspontja

226    Meg kell állapítani, hogy a Google túlértékeli az AOSP licencből eredő versenykényszert. Kétségtelen, hogy a megtámadott határozat (568) preambulumbekezdésében szereplő azon indok, amely szerint a Google piaci részesedése 2011 óta folyamatosan nőtt egy nagyon magas szint eléréséig, önmagában nem elegendő az AOSP licencnek tulajdonítható bármely versenykényszer kizárásához. Az a tény, hogy egyetlen kompatibilis Android fork sem tudott létrejönni, szintén nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy valamely vállalkozás a forráskódból az Android hiteles alternatíváját alakítsa ki. Ugyanakkor, azon egyéb indokokkal együtt, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozat (567)–(583) preambulumbekezdésében támaszkodott, az AOSP licencnek tulajdonítható kényszert erősen relativizálni lehetett.

227    Először is emlékeztetni kell arra, hogy az Android forráskódja alapján operációs rendszert fejleszteni kívánó vállalkozás belépési korlátai magasak voltak az Android ingyenessége ellenére, sőt ezen ingyenesség miatt is. Amint arra a Bizottság megalapozottan mutatott rá a megtámadott határozat (569) preambulumbekezdésében, anélkül hogy ezt a Google vitatta volna, minden olyan vállalkozásnak, amely az Android forráskód alapján alternatív operációs rendszert kíván fejleszteni, jelentős költségeket kell vállalnia, aminek következtében valószínűleg először fizetős alternatív változatot kínálna. Az Amazon operációs rendszerére vagy a Seznam saját operációs rendszerének fejlesztésére irányuló kísérletre vonatkozó példák különösen bizonyító erejűek. Másként fogalmazva, a Google nem állíthatja, hogy az Android enyhe minőségromlása esetén az eredetiberendezés‑gyártók rövid időn belül igénybe tudták volna venni a forráskódot az ilyen romlás megakadályozása érdekében.

228    Ez még inkább igaz az antifragmentációs megállapodások fényében, amelyek fékezték az Android alternatíváinak megjelenését, amint arra a Bizottság különösen a megtámadott határozat (572), (575) és (576) preambulumbekezdésében rámutatott. Számos eredetiberendezés‑gyártót ugyanis ilyen megállapodások kötötték, amelyek nem tették lehetővé számukra, hogy az Android Google által jóvá nem hagyott változatai alatt működő mobileszközöket értékesítsenek. Az antifragmentációs megállapodások aláírói – azaz valójában kb. száz eredetiberendezés‑gyártó, köztük a harminc legfontosabb (lásd a lenti 849. pontot) – esetében a Google által jóvá nem hagyott alternatív változat melletti döntés teljes szakítást jelentene az utóbbival.

229    Másodszor, ha az eredetiberendezés‑gyártóknak az Android forráskódja alapján sikerült is volna kifejleszteniük az Android egy alternatív változatát, fennállna annak a kockázata, hogy az ilyen változat először nem tekinthető hihető versenytársnak. E változat kidolgozásához a vállalkozásnak képesnek kell lennie arra, hogy több alkalmazást kínáljon, és hozzáférést biztosítson kellően funkcionális alkalmazásprogramozási interfészekhez, amint arra a Bizottság a megtámadott határozat (576) preambulumbekezdésében rámutatott. A Google végeredményben nem kérdőjelezi meg a Bizottság által a megtámadott határozat (576) és (577) preambulumbekezdésében hivatkozott nyilatkozatokat, amelyek szerint a Google alkalmazásai és saját API‑jai, különösen az általános keresési szolgáltatások piacán fennálló piaci ereje miatt, kereskedelmi szempontból jelentősek voltak a gyártók számára. Ezen alkalmazások és a megfelelő alkalmazásprogramozási interfészek replikálása tehát időt és jelentős befektetést igényelt. Másként fogalmazva, egy hiteles alternatív változat létrejötte erősen bizonytalannak bizonyult.

230    A Google e tekintetben azt állítja, hogy az Android egy alternatív változata hasznot húzhatott saját API‑jaiból. Mindazonáltal, feltételezve e lehetőség bizonyítottságát, a Google nem mond ellent a megtámadott határozat (576) preambulumbekezdésében szereplő értékelésnek, amely szerint az alkalmazásokhoz és a saját API‑jaihoz való hozzáférés antifragmentációs megállapodás megkötésétől függött, lehetővé téve ezáltal a Google számára, hogy felügyelje az Android alternatív változatait.

231    Harmadszor, a Sun Microsystems határozat nem kérdőjelezi meg a fenti elemzést. Amint ugyanis arra a Bizottság hivatkozik, az említett ügy és a jelen ügy körülményei eltérőek. Kétségtelen, hogy az említett határozat (749) preambulumbekezdésében a Bizottság figyelembe vette a Sun Microsystems, Inc. szoftverének forráskódja alapján kidolgozott szoftverekből származó versenykényszert az összefonódás folytán létrejött jogalany piaci erejének vizsgálata során. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat (252) preambulumbekezdésében, amelyre a Google hivatkozik, a Bizottság elismerte, hogy a nyílt szoftver tulajdonosára olyan független fejlesztők gyakoroltak kényszert, amelyek az említett szoftver fejlesztését vagy javítását javasolhatták. Ugyanakkor a jelen ügyben az Android nyílt jellege nem hasonlítható össze a Sun Microsystems határozatban szereplő szoftverével. Amint ugyanis a megtámadott határozat (128) preambulumbekezdéséből kitűnik, az Android rendelkezésre álló nyílt változata nem szükségszerűen az Android Google által kínált utolsó változata. Hasonlóképpen, az Android forráskódból történő javításának felajánlása a gyakorlatban nehéznek bizonyul, kivéve ha jobban összekapcsolódnak a Google‑lal többek között annak érdekében, hogy hozzáférhessenek az alkalmazásaihoz, valamint saját API‑jaihoz. A fentiekből következik, hogy az Android nyílt jellege nem minősül a Sun Microsystems határozatban megállapított versenykényszerhez hasonló versenykényszernek.

232    Végül nem kell helyt adni a Google által a válaszban előadott azon érvnek, amely szerint a Bizottság ellentmond önmagának, mivel egyrészt azt állítja, hogy „az Android valamely változatának hozzá kell férnie az Android védjegyekhez és a Play Store és a Google Search alkalmazásokhoz ahhoz, hogy hihető fenyegetést jelentsen”, holott másrészt úgy ítélte meg – egyrészt az Android alkalmazás‑áruházak világpiacán (Kínát kivéve), másrészt pedig az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain azáltal történt visszaélés miatt, hogy a Play Store és a Google Search licencét az antifragmentációs kötelezettségek elfogadásához kötötték (a továbbiakban: második visszaélés) –, hogy az ilyen hozzáféréssel nem rendelkező „inkompatibilis forkok” „hihető versenyfenyegetést jelentenek” (lásd a megtámadott határozat (1036) preambulumbekezdésének 1. pontját). Amint azt ugyanis a Bizottság kifejtette, az AOSP licenc által gyakorolható versenynyomás értékelése érdekében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ahhoz, hogy kompatibilis forkokkal működő eszközeiket értékesíthessék, és a Google saját API‑jait alkalmazhassák, az eredetiberendezés‑gyártóknak antifragmentációs megállapodást és mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodást kell kötniük. Ennélfogva, mivel ezen eredetiberendezés‑gyártókat olyan antifragmentációs megállapodások kötik, amelyek időtartama általában öt év (a megtámadott határozat (168), (169) és (1078) preambulumbekezdése), azok nem támaszkodhatnak szabadon az Android forráskódra annak érdekében, hogy forkokat hozzanak létre. Nem megengedett tehát számukra, hogy gyorsan és bármilyen időpontban ilyen fork alatt működő eszközt vigyenek piacra.

233    Így a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az AOSP licenc nyílt jellege nem képez elegendő versenykényszert a Google által a licencelt operációs rendszerek piacán elfoglalt erőfölény ellensúlyozására.

234    Következésképpen az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

3.      Az Android alkalmazás‑áruházakat érintő erőfölényre vonatkozó, második részről

235    A licencelt operációs rendszerek piacán kívül a Bizottság az Android alkalmazás‑áruházak piacát is figyelembe vette. E piac meghatározása érdekében a Bizottság a megtámadott határozat (268)–(322) preambulumbekezdésében felsorolta a Google Android eszközökhöz szánt alkalmazás‑áruházak összességét, valamint az Android alatt működő más eszközökhöz használt alkalmazás‑áruházakat. Ezzel szemben, először is a Bizottság megállapította, hogy az alkalmazások egy csoportja, többek között az internetről közvetlenül letölthető alkalmazások nem tartoznak az alkalmazás‑áruházzal azonos piachoz. Másodszor, a Bizottság figyelmen kívül hagyta a többi licencelt operációs rendszer alkalmazás‑áruházait, valamint a licenc nélküli operációs rendszerek alkalmazás‑áruházait.

236    A Bizottság ezt követően megállapította, hogy az Android áruházak piacán a Google a Play Store révén erőfölénnyel rendelkezik. Amint az a megtámadott határozat (590)–(673) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság a Google piaci részesedéseire, a letölthető alkalmazások számára és népszerűségére, a frissítések elérhetőségére, a Google Play szolgáltatásainak igénybevétele érdekében a Play Store használatára vonatkozó kötelezettségre, a piacra lépés akadályainak fennállására, az eredetiberendezés‑gyártók kiegyenlítő hatású vásárlóerejének hiányára, valamint a licenc nélküli mobil operációs rendszerek alkalmazás‑áruházai által gyakorolt elégtelen versenykényszer fennállására támaszkodott.

237    Az első jogalap második részében a Google érveit arra összpontosítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 9.4.7 pontjában megvizsgálta a licenc nélküli mobil operációs rendszerek alkalmazás‑áruházai által gyakorolt versenykényszer intenzitását.

a)      A felek érvei

238    Először is a Google hangsúlyozza, hogy az Android és a Play Store egymástól függtek. Egyidejűleg kellett versenyképeseknek lenniük: az egyik erőfölénye nem választható el a másikétól. A Bizottság ezt elismeri a megtámadott határozat (299), (305) és (594) preambulumbekezdésében. A HMD, az ADA és a CCIA megerősíti ezt az értelmezést, és rámutat arra, hogy a megtámadott határozat azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja az Android és az Apple „szisztémái” közötti versenyt, és nem értékeli a versenyt globális szinten, eltér a tények valóságától.

239    Továbbá a Bizottság a Play Store és az Android szétválasztásával elmulasztotta figyelembe venni az Apple által támasztott versenyt. Márpedig ez utóbbi a Play Store fejlődésének oka, annak érdekében, hogy az említett áruház magas színvonalon maradjon. A 2018. december 12‑i Servier és társai kontra Bizottság ítélet (T‑691/14, fellebbezés alatt, EU:T:2018:922) megerősíti, hogy az ilyen innovációs terv magában foglalja a verseny fennállását. Ha a Google a Bizottság állításának megfelelően erőfölényben lenne, tartózkodott volna az innovációtól, és a Play Store minőségromlását lehetett volna megfigyelni. Ugyanígy nem bizonyított és téves a megtámadott határozat (660) preambulumbekezdésében szereplő azon állítás, amely szerint a Play Store fejlődését nem az innováció jelensége magyarázza, hanem inkább a technológiai tendenciák megvalósítása vagy az egyik hozzáigazítása a másik jellemzőihez. Ha feltételezzük, hogy megalapozott, e megállapítás megerősíti a Google és az Apple közötti verseny fennállását.

240    Végül, a megtámadott határozat (290) és (668) preambulumbekezdésében foglalt állítással ellentétben a Google az ADA‑hoz hasonlóan hangsúlyozza, hogy nem tudja nyereségesen növelni az alkalmazásfejlesztőkre terhelt költségek összegét. Ugyanúgy, ahogy nem ronthatja le az Android minőségét, semmilyen haszna nem származhat az őket terhelő költségek növeléséből anélkül, hogy ne erősödne az Apple‑től eredő verseny. Ennek bizonyítéka az alkalmazásfejlesztőkre hárított költségek Google általi 15%‑os csökkentése az állítólagos erőfölény időtartama alatt, annak érdekében, hogy igazodjon az Apple által elhatározott csökkentéshez.

241    A Bizottság és az őt támogató beavatkozó felek vitatják a Google által felhozott érvek megalapozottságát. Egyrészt a Google érvei tévesek, mivel megkerülik többek között azt a tényt, hogy a felhasználók nem használhatják más operációs rendszerek alkalmazás‑áruházait, amint az a megtámadott határozat (299) preambulumbekezdésének 2. pontjából kitűnik, és mivel a Play Store uralja az Android alkalmazás‑áruházak piacát.

242    Másrészt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a Play Store fejlődését ösztönözte az Apple App Store‑jának fejlődése. Mindenesetre a megtámadott határozatban hivatkozott egyéb bizonyítékok lehetővé teszik a Play Store erőfölényének megállapítását az Android alkalmazás‑áruházak piacán. Ugyanígy továbbra is érvényesek a megtámadott határozatban annak kifejtése érdekében hivatkozott bizonyítékok, hogy a Google milyen jogcímen emelheti az alkalmazásfejlesztők felé az árakat, anélkül hogy ez következményekkel járna. Tekintettel többek között arra, hogy a Google Android eszközök részesedése növekedett az intelligens mobileszközök világszintű értékesítései során – a 2011‑ben elért 48%‑ról 2016‑ban 81%‑ra –, a fejlesztők nem kívánnak lemondani egy ilyen széles körű és növekvő felhasználói bázishoz való hozzáférésről. Az alkalmazásfejlesztők áremelés esetén nem hagynának fel az alkalmazások Play Store‑on keresztül történő forgalmazásával.

b)      A Törvényszék álláspontja

243    Először is meg kell állapítani, hogy a Google a megtámadott határozatnak csak korlátozott számú indokát vitatja. A kifogások nem vonatkoznak azon tényezők összességére, amelyek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Google a Play Store révén erőfölényben volt az Android alkalmazás‑áruházak piacán. A Google kizárólag arra összpontosít, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az Apple‑től eredő versenykényszert.

244    Ebben az összefüggésben a Google a megtámadott határozat (299) és azt követő preambulumbekezdéseire hivatkozik, amelyek a piac meghatározására, és az Android és a Play Store közötti bármilyen szisztéma kizárására vonatkoznak. A Google szerint a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor elutasította az ilyen szisztéma létezését, amely versenyben áll az Apple szisztémával, vagyis az iOS és az App Store által alkotott szisztémával.

245    Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (299) és azt követő preambulumbekezdéseiben a Bizottság az Android és a Play Store által alkotott szisztéma létezését nem azért vizsgálta, hogy elutasítsa az Apple‑től eredő verseny hipotézisét, hanem azért, hogy viszonylagossá tegye a többi licencelt operációs rendszer alkalmazás‑áruházaiból és a más Android alkalmazás‑áruházakból eredő versenyt. Más szóval a Bizottság a megtámadott határozat (299) és azt követő preambulumbekezdéseiben formálisan nem tért ki az Android szisztéma és az Apple szisztéma közötti verseny fennállásának kérdésére.

246    Másodszor, ami az App Store‑ból eredő versenykényszer vizsgálatát illeti, az Android és a Play Store által alkotott szisztéma fennállásának kérdése eltérő megfogalmazásban merül fel. Az Androiddal ellentétben ugyanis az iOS csak egyetlen alkalmazás‑áruházzal rendelkezett, és pusztán ezen okból nem választható el attól. Ebben az értelemben mind a Play Store, mind az App Store versenyzett egymással azon a rendszeren – vagyis az Androidon, illetve az iOS‑on – keresztül, amelyhez ezek az áruházak tartoztak.

247    Az Apple szisztémával szembeállítva, illetve az App Store versenykényszerének értékelése céljából a Play Store sem választható el az Androidtól. Ez annál is inkább így van, mivel a Google a Play Store‑hoz való hozzáférést antifragmentációs megállapodás megkötésétől teszi függővé, ami lehetővé teszi, hogy a Play Store‑t kizárólag az Android azon változataihoz társítsa, amelyek megfelelnek a kompatibilitási tesztjének.

248    A fentiekből következik, hogy a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők tekintetében az App Store által a Play Store‑ra gyakorolt versenynyomás értékelése az iOS által az Androidra gyakorolt versenynyomás figyelembevételét jelenti, amit a Google a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva kifejezetten elismert.

249    Az App Store által a Play Store‑ra gyakorolt versenykényszer ugyanis az iOS által az Androidra gyakorolt versenynyomástól függött. Azon túlmenően, hogy az operációs rendszer a mobileszköz működésének előfeltétele, a rendelkezésre álló alkalmazások megfelelő működése és sokfélesége is annak minőségétől függ.

250    E ténybeli helyzet, amely a szisztémák közötti verseny értékelését eredményezi, igazolható a megtámadott határozat tanulmányozása alapján. A Bizottság a megtámadott határozat (656) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az App Store nem gyakorolt elegendő versenykényszert a Play Store‑ra, utalva többek között a 9.3.4 pontra, amelyben úgy ítélte meg, hogy az iOS a felhasználók szempontjából nem gyakorolt elegendő versenykényszert az Androidra.

251    Ugyanígy az alkalmazásfejlesztők szempontjából a Bizottság lényegében azonos indokokra támaszkodott a megtámadott határozat (552)–(555) és (668)–(670) preambulumbekezdésében annak megállapításakor, hogy az iOS elégtelen versenykényszert gyakorolt az Androidra, illetve hogy az App Store ugyanilyen intenzitású versenykényszert gyakorolt a Play Store‑ra. Az indokok ezen átfedése még inkább kitűnik a megtámadott határozat (553) és (668) preambulumbekezdéséből, amelyek egyaránt a (290) preambulumbekezdésre utalnak, amely szerint az App Store nem ugyanahhoz a piachoz tartozik, mint a Play Store.

252    Így az első jogalap második részének megalapozottsága az első rész megalapozottságától függ, amelyben a Google azt rója fel a Bizottságnak, hogy figyelmen kívül hagyta az iOS által az Androidra gyakorolt versenykényszert a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők tekintetében. Logikusan kizárt ugyanis, hogy az App Store által a Play Store‑ra gyakorolt versenynyomás intenzitásban eltérne az iOS által az Androidra gyakorolt nyomástól. A versenykényszer intenzitásának értékelése során figyelembe vett adatok mindkét esetben azonosak.

253    Márpedig, mivel a Google által az első jogalap első részének alátámasztására felhozott érveket a Törvényszék mint megalapozatlanokat elutasította, ezzel megerősítve a megtámadott határozatban az Apple iOS‑a által az Android felé támasztott elegendő verseny hiányára vonatkozóan szereplő indokokat, a Google által az első jogalap második részének alátámasztására felhozott érveknek következésképpen nem lehet helyt adni.

254    Ennélfogva az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

4.      A felhasználóknak nyújtott keresési szolgáltatások terén fennálló erőfölény és az eredetiberendezés‑gyártók számára biztosított keresésialkalmazás‑licencekre vonatkozó visszaélés elmélete közötti ellentmondásra vonatkozó, harmadik részről

a)      A felek érvei

255    E rész alátámasztása érdekében a Google arra hivatkozik, hogy az általános keresési szolgáltatások piacain fennálló erőfölényre vonatkozó értékelés nem felel meg a visszaélés megtámadott határozatban elfogadott elméletének. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozat (674) preambulumbekezdésében hangsúlyozza, hogy a Google erőfölényben van a felhasználóknak nyújtott általános keresési szolgáltatások tekintetében, de a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében vitatott magatartások csak az eredetiberendezés‑gyártók, nem pedig a felhasználók számára biztosított általánoskeresésialkalmazás‑licencekre vonatkoznak.

256    A megtámadott határozat nem állapítja meg, hogy a Google erőfölényben van az eredetiberendezés‑gyártók számára biztosított általánoskeresésialkalmazás‑licencek megadásának „piacán”, ami a gyakorlatban nem így van. Az eredetiberendezés‑gyártóknak nem kell szükségszerűen elhelyezniük a Google Search alkalmazást az eszközeiken, mivel e keresési szolgáltatás szabadon és könnyen hozzáférhető az interneten. Hasonlóképpen, az a felhasználó, aki a Google Search alkalmazás nélkül vásárol eszközt, könnyen hozzáférhet ahhoz. Az eredetiberendezés‑gyártó a Google honlapjára mutató ikont is létrehozhat és elhelyezhet a böngészőn. Az eredetiberendezés‑gyártók számára biztosított keresésialkalmazás‑licencekkel kapcsolatos erőfölény megállapítása hiányában nem tekinthető visszaélésszerűnek az a tény, hogy a Google Search alkalmazásra vonatkozó licenc előfeltétele, hogy az eredetiberendezés‑gyártók elfogadják az antifragmentációs kötelezettségeket, valamint hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alapján előzetesen telepítsék a Chrome‑ot. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy a Google a Google Search‑nek az érintett eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők általi kizárólagos előzetes telepítése fejében megosztja bizonyos reklámbevételeit.

257    A Bizottság általánosságban azt állítja, hogy a Google által az általános keresési szolgáltatások piacain gyakorolt erőfölényre vonatkozó következtetések összhangban állnak a megállapított visszaélésekkel. Mindenesetre nem állítható – arra hivatkozva, hogy az általános kereséseket a felhasználók végzik –, hogy semmilyen visszaélés nem valósulhat meg az általános keresési szolgáltatások piacain fennálló erőfölény tekintetében a Google által az eredetiberendezés‑gyártókkal szemben tanúsított magatartás miatt. A Bizottság nem a visszaélés formáját, hanem a tényállás hasonlóságát veszi alapul, mivel a Google magatartására az eredetiberendezés‑gyártók szintjén került sor, ugyanakkor a fogyasztók által használt termékre vonatkozik.

b)      A Törvényszék álláspontja

258    A Bizottság által a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében megjelölt visszaélések és a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölénye közötti ellentmondásra alapított kifogás nem lehet eredményes.

259    Először is rá kell mutatni ugyanis arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében megjelölt visszaéléseket a Google‑nak mind az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain, mind az Android alkalmazás‑áruházak piacán fennálló erőfölényére figyelemmel állapította meg. Ennélfogva, még ha feltételezzük is, hogy e visszaélések tévesen alapultak a Google által az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain élvezett erőfölényen, meg kell állapítani, hogy azok a Google‑nak az Android alkalmazás‑áruházak piacán fennálló erőfölényén is alapultak, amelyet a Google által az első jogalap második része kapcsán előadott érvek nem kérdőjeleztek meg.

260    Másodszor és mindenesetre, függetlenül attól a megállapítástól, amely szerint a Bizottság által a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében megjelölt visszaélések a Google‑nak az Android alkalmazás‑áruházak piacán fennálló erőfölényéből is eredtek, azt is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó magatartások szorosan kapcsolódtak a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölényéhez. Mivel a Google Search olyan termék volt, amelyre a Google Android eszközök felhasználói számítottak, a Google kihasználta az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain meglévő erejét annak érdekében, hogy ezt az alkalmazást a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások aláíróinak nyújtsa.

261    Így a Google állításával ellentétben a Bizottság által a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében megjelölt visszaélések, amelyek a Google és a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások aláírói közötti kapcsolatokban valósultak meg, valójában a felhasználókra és az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacaira irányultak, amelyeken a Google erőfölénnyel rendelkezett. E megállapításon nem változtat az a tény, hogy a szóban forgó magatartások a Google Search rendelkezésre bocsátására vonatkoztak a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások aláírói számára. A Google Search fontos belépőpont volt a Google általános keresési szolgáltatásaihoz, a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások aláírói pedig ennek keretében közvetítőként működtek a Google és a felhasználók között.

262    Másként fogalmazva, a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölénye egyszerre volt a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében vizsgált magatartások kiindulópontja és célja (lásd különösen a megtámadott határozat (1341) preambulumbekezdését), amely magatartások a Bizottság szerint valójában a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erejének megőrzésére és növelésére, valamint a versenytársak e piacon való megjelenésének megelőzésére irányultak.

263    Ennélfogva semmilyen ellentmondás nem állapítható meg a Bizottság által a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében megjelölt visszaélések és a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölénye között.

264    Ezt az értelmezést kell alkalmazni a megtámadott határozat (1192) preambulumbekezdésében a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások címén azonosított visszaélés és a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölénye közötti állítólagos inkoherenciát illetően is.

265    Míg a megtámadott határozat (877) és (1016) preambulumbekezdésében megjelölt visszaéléseket a Bizottság termék‑ vagy kötelezettségcsomagnak tekinti, a megtámadott határozat (1192) preambulumbekezdésében megjelölt visszaélés a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások révén a Google által az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain végzett tevékenysége révén szerzett reklámbevételek megosztására irányult. A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások tehát szükségképpen a Google e piacokon fennálló erejétől függtek. Ezenkívül, bár a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások a Google és e szerződések aláírói közötti kapcsolatokra vonatkoztak, amely aláírók ekkor már nem voltak képesek előzetesen telepíteni a Google Search valamelyik versenytárs alkalmazását, ismét meg kell jegyezni, hogy ezen aláírók az ilyen kötelezettség vállalásával lehetővé tették a Google számára, hogy megerősítse a helyzetét a felhasználóknak szánt általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain.

266    Ennélfogva semmilyen ellentmondás nem állapítható meg a Bizottság által a megtámadott határozat (1192) preambulumbekezdésében megjelölt visszaélés és a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölénye között.

267    Ennélfogva az első jogalap harmadik részét mint megalapozatlant, következésképpen pedig az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

5.      Az ökoszisztémák közötti verseny jelen ügy szempontjából fennálló viszonylagos jelentőségéről

268    A fentiekből következik, hogy az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani. Közelebbről az említett jogalap első és második részét illetően bebizonyosodott, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy az Apple által a Google‑ra gyakorolt közvetett versenynyomás elégtelen maradt.

269    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy bár az első jogalap első és második részének alátámasztása érdekében a Google külön‑külön vitatja a licencelt operációs rendszerek piaca és az Android alkalmazás‑áruházak piaca meghatározását, valamint az ebből következően fennálló helyzetét, az érvei az ökoszisztémák közötti valós verseny figyelembevételének szükségességére is hivatkoznak.

270    A megtámadott határozatban ugyanis a Bizottság elismerte, hogy mind az iOS, mind az Apple App Store‑ja bizonyos fokú kényszert gyakorolhat a Google‑ra (a megtámadott határozat (242), (243) és (322) preambulumbekezdése). A Google „ökoszisztémájával” szemben, amelyet az Android operációs rendszer és a Play Store közötti kapcsolat jellemez, így versenyt támasztott az Apple „ökoszisztémája”, amelyre pedig az iOS és az App Store közötti kapcsolat jellemző.

271    Ebben az összefüggésben a Google szerint az Apple által a licenc alá nem tartozó iOS és App Store révén gyakorolt kényszer nem tette lehetővé számára, hogy e versenytárstól jelentős mértékben függetlenül viselkedjen, különösen a Bizottság által a licencelt operációs rendszerek és az Android alkalmazás‑áruházak Kínán kívüli világpiacán neki tulajdonított erőfölényes helyzetek meghatározását illetően.

272    Márpedig e tekintetben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az Apple a priori nem képes befolyásolni a Google erőfölényét az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain. Amint ugyanis többek között a megtámadott határozat (118)–(199) és (515) preambulumbekezdéséből kitűnik, az Apple a jogsértés időszakában egy olyan bevételmegosztási megállapodásból részesült, amelynek feltétele az volt, hogy mobil internetböngészőjén, a Safarin alapértelmezettként állítsa be a Google Search‑öt. E megállapodás tehát nem ösztönözte az Apple‑t arra, hogy e piacokon fellépjen annak érdekében, hogy versenyezzen a Google Search‑csel, mivel e keresőmotornak az iOS alatt működő eszközök felhasználói általi használata ebből következő jelentős bevételek forrását jelentette számára.

273    Bár e megállapodás kétségtelenül nem képezte az eljárás tárgyát, azt mégis figyelembe lehetett venni a megtámadott határozatban, amint azt a Bizottság is tette, mint olyan ténybeli elemet, amely lehetővé teszi a Google gazdasági erővel jellemezhető helyzetének, valamint azon képességének jobb értékelését, hogy versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól jelentős mértékben független magatartást tanúsítson.

C.      Az első visszaélésekkel kapcsolatos, második jogalapról, amely azon alapul, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételeit helytelenül értékelték visszaélésszerűnek

274    A két részre osztott kereset második jogalapjában a Google azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei, amelyek a Play Store elérését a Google Search alkalmazás előzetes telepítéséhez, illetve a Play Store és a Google Search alkalmazás elérését a Chrome böngésző előzetes telepítéséhez kötik (a továbbiakban: első visszaélések), visszaélésszerűek.

1.      Háttérinformációk

275    Elöljáróban a felek érveinek megválaszolása érdekében először is ismertetni kell azokat a feltételeket, amelyek alapján megállapítható, hogy a szóban forgó magatartások erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek, másodszor a Bizottság által a megtámadott határozatban az e magatartások által kiváltott kiszorító hatások jellemzése érdekében kifejtett különböző körülményeket, harmadszor pedig az e magatartások közötti kapcsolatot.

a)      A visszaélésszerű magatartás, a kiszorító hatások és az árukapcsolás fogalma, különös tekintettel a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletre (T‑201/04, EU:T:2007:289)

276    Az önmagában nem jogellenes, ha egy vállalkozás erőfölénybe kerül, és a versenyben a saját érdemei alapján vesz részt. E magatartás csak bizonyos körülmények között minősül az EUMSZ 102. cikk értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek, ha például a vállalkozás magatartása kiszorító hatásokat fejt ki, ami nem tartozik az ilyen verseny körébe.

277    Az EUMSZ 102. cikknek ugyanis egyáltalán nem célja annak megakadályozása, hogy valamely vállalkozás saját érdemeinek köszönhetően erőfölényes helyzetbe kerüljön valamely piacon. E rendelkezés nem irányul annak biztosítására sem, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnál kevésbé hatékony versenytársak a piacon maradjanak (lásd: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 133. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

278    Így nem minden kiszorító hatás korlátozza szükségképpen a versenyt. Fogalmilag az érdemeken alapuló verseny azt eredményezheti, hogy a különösen az árak, a választék, a minőség vagy az innováció szempontjából kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára kevésbé érdekes versenytársak eltűnnek a piacról, illetve kiszorulnak onnan (lásd: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

279    Ugyanakkor az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon az érdemeken alapuló versenyt (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 135. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

280    Az EUMSZ 102. cikk többek között ezért tiltja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás olyan gyakorlatot folytasson, amely kiszorító hatást gyakorol a hozzá hasonló hatékonyságúnak tekintett versenytársaira, és az érdemeken alapuló verseny eszközein kívüli más eszközök felhasználásával erősíti az erőfölényét. E megközelítésben, amint az árverseny esetében is, nem minden – más paramétereken alapuló – verseny tekinthető jogszerűnek (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

281    A kiszorító hatások az olyan helyzetekre jellemzőek, amelyekben az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása megakadályozza vagy kizárja a tényleges vagy potenciális versenytársak tényleges hozzáférését a piacokhoz vagy azok összetevőihez, lehetővé téve ezáltal számára, hogy a maga javára és a fogyasztók hátrányára negatívan befolyásolja a verseny különböző paramétereit, mint például az árakat, a termelést, az innovációt, az áruk vagy a szolgáltatások változatosságát vagy minőségét.

282    Az a tény, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása az erőfölénnyel uralt piacon kívüli más piacokon fejt ki kiszorító hatást, nem akadályozza az EUMSZ 102. cikk alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 1996. november 14‑i Tetra Pak kontra Bizottság ítélet, C‑333/94 P, EU:C:1996:436, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

283    A jelen ügyben az első visszaélések kapcsán érintett magatartások árukapcsolások. Az üzleti életben bevett gyakorlatról van szó, amelynek célja általában az, hogy az ügyfeleknek gazdasági szempontból jobb termékeket vagy ajánlatokat kínáljanak. Az árukapcsolás abban áll, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás egy adott termék (kapcsoló termék) eladását egy másik termék (kapcsolt termék) vásárlásához köti. Ez kiszorító hatást gyakorolhat a kapcsolt piacon, a kapcsoló piacon vagy mindkettőn egyszerre. Az a vállalkozás ugyanis, amely egy vagy több termékpiacon (a kapcsoló termék piaca) erőfölényben van, e magatartás miatt kárt okozhat a fogyasztóknak, mivel elzárja az árukapcsolás tárgyát képező többi termék piacát (a kapcsolt termék piaca), és közvetetten a kapcsoló piacot.

284    E tekintetben az ilyen magatartások visszaélésszerű jellegének értékelése érdekében már megállapítást nyert, hogy a Bizottság a következő elemekre támaszkodhat (2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 869. pont):

–        először is a kapcsoló és a kapcsolt termék két külön termék;

–        másodszor az érintett vállalkozás a kapcsoló termék piacán erőfölénnyel rendelkezik;

–        harmadszor az érintett vállalkozás nem biztosítja a fogyasztóknak a választási lehetőséget, hogy a kapcsoló terméket a kapcsolt termék nélkül szerezzék meg;

–        negyedszer, a szóban forgó magatartás „korlátozza a versenyt”;

–        ötödször, e magatartás objektíve nem igazolt.

285    Ami különösen a fenti 284. pontban említett, a verseny korlátozásával kapcsolatos negyedik feltételt illeti, a Törvényszék egyrészt a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet (T‑201/04, EU:T:2007:289) 867. pontjában emlékeztetett azon korábbi ítélkezési gyakorlat tartalmára, amely szerint „elvben egy adott magatartás csak akkor fog visszaélésnek minősülni, ha alkalmas a verseny korlátozására”.

286    Ugyanakkor a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet (T‑201/04, EU:T:2007:289) 868. pontjában a Törvényszék másrészt azt is megállapította, hogy az említett ügyben megtámadott határozatban „a Bizottság úgy találta, hogy a jelen ügyben fennálló különleges körülmények fényében nem feltételezheti – amint azt a visszaélésszerű árukapcsolással összefüggő ügyekben általában teszi –, hogy egy meghatározott termék és egy erőfölényben lévő termék összekapcsolása természeténél fogva kifejezett piacról kizáró hatással jár”, valamint hogy ilyen körülmények között „[a Bizottság] alaposabban megvizsgálta az árukapcsolásnak [az érintett piacra] gyakorolt eddigi tényleges hatását, és e piac fejlődésének valószínű irányát” (lásd továbbá ebben az értelemben: 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 1035. pont):

287    Annak magyarázata érdekében, hogy a Bizottság miért vizsgálta meg az árukapcsolásnak az érintett piacra gyakorolt konkrét hatásait, a Törvényszék megjegyezte, hogy a Bizottság az említett ügyben megtámadott határozatban a következőket állapította meg (2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 977. pont):

„Vannak olyan […] körülmények, amelyek arra utalnak, hogy a [Windows Media Player] lejátszó árukapcsolásának a jelen ügyben a versenyre gyakorolt hatásait részletesebben meg kell vizsgálni. Bár a klasszikus árukapcsolási ügyekben egy önálló terméknek az erőfölényben lévő termékhez való kapcsolása esetén a Bizottság és [az uniós] bíróságok fennállónak tekintették a versenytársakra gyakorolt kizáró hatást, [rá kell mutatni arra, hogy] a jelen esetben a felhasználók az interneten keresztül [a Windows Media Playerrel versenyben álló] más multimédia‑lejátszókat is megszerezhetnek és bizonyos mértékig meg is szereztek, méghozzá néha ingyenesen. Ezért a jelen ügyben nem indokolt további elemzés nélkül azt feltételezni, hogy a Windows Media Player árukapcsolása természeténél fogva alkalmas lenne a verseny korlátozására.”

288    Következésképpen a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet (T‑201/04, EU:T:2077:289) 869. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó árukapcsolás kérdését az említett ügyben megtámadott határozatban szereplő (az említett ítélet 842. és 843. pontjában hivatkozott) feltételekre, köztük arra a körülményre tekintettel kell értékelni, hogy a szóban forgó magatartás „korlátozza a versenyt”.

289    A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozatban az első visszaélések megállapításához szükséges feltételek bemutatása érdekében a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletre (T‑201/04, EU:T:2007:289) hivatkozik (a megtámadott határozat (741) és (742) preambulumbekezdése).

290    Ami közelebbről a fenti 284. pontban említett negyedik feltételt illeti, a Bizottság, miután a megtámadott határozatban jelezte, hogy a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletet (T‑201/04, EU:T:2007:289) megelőző ítélkezési gyakorlat az árukapcsolás „klasszikus eseteiben” nem követelte meg a versenyellenes hatások bizonyítását, lényegében azt állapította meg, hogy az árukapcsolás megállapításához szükséges negyedik feltétel főszabály szerint teljesül, ha a szóban forgó magatartás „alkalmas [vagy képes] a verseny korlátozására” (lásd a (749) preambulumbekezdést, valamint a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletre [T‑201/04, EU:T:2007:289, 867. pont] hivatkozó 813. lábjegyzetet).

291    E tekintetben, amint azt a továbbiakban a Törvényszék megvizsgálja, a jelen ügyben bebizonyosodott, hogy a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet (T‑201/04, EU:T:2007:289) 867. pontjára való hivatkozással rögzített, a „verseny korlátozására való alkalmasság” szempontjaként megfogalmazott kritérium alkalmazása kapcsán a Bizottság arra is gondot fordított, hogy a megtámadott határozatban konkrétan kifejtse azokat a különböző körülményeket, amelyek véleménye szerint lehetővé teszik az állítólagos kiszorító hatás fennállásának bizonyítását az említett ítélet 868. pontjának megfelelően.

292    Amint ugyanis arra a Google a jelen ügyben hivatkozott, a felhasználók számára könnyű beszerezni az árukapcsolás tárgyát képezőkkel versengő általános keresési vagy navigációs alkalmazásokat. Ezt a tényt valamennyi érintett fél elismeri, mivel a vita nem arról szól, hogy a felhasználók könnyen le tudják‑e tölteni ezeket az alkalmazásokat, hanem az erre való esetleges ösztönzésükről (lásd a megtámadott határozat (917) preambulumbekezdését).

293    E körülmények között, amint azt a Törvényszék kifejtette, és a felek a tárgyalás során megerősítették, a megtámadott határozatból ténylegesen kitűnik, hogy a Bizottság a versenykorlátozást nem csupán „potenciálisnak” vagy „esetlegesnek” próbálta minősíteni, hanem bizonyos aspektusait illetően „ténylegesnek” vagy „konkrétnak” is. A Bizottság szerint a szóban forgó magatartások 2011‑től vagy 2012 augusztusától 2018 júliusáig a megtámadott határozatban rögzített kiszorító hatásokat váltottak ki, amelyek károsnak bizonyultak az érdemeken alapuló versenyre.

294    A Bizottság így például arra a következtetésre jut, hogy e magatartások többek között azzal a hatással jártak, hogy a versengő keresési szolgáltatások számára „nehezebbé tették” a keresések, valamint a szolgáltatásaik fejlesztéséhez szükséges bevételek és információk elérését (a megtámadott határozat (859) preambulumbekezdése), hogy azok „megnövelték a belépési korlátokat” azáltal, hogy megvédték a Google‑t az egyéb keresési szolgáltatások versenyétől (a megtámadott határozat (861) preambulumbekezdése), továbbá hogy „csökkentették az ösztönzést” az innovációra, amelyet az adott nyelvre szakosodott, illetve adott felhasználói csoportot célzó keresési szolgáltatást forgalmazó versenytársak kívántak kínálni (lásd a megtámadott határozat (862) és (1213) preambulumbekezdését, amely utóbbi a következőkre hivatkozik: Seznam, DuckDuckGO, Qwant és Kikin „Touch to Search”‑e).

295    A jelen ügyben a Bizottság – a Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17‑én hozott ítélet (T‑201/04, EU:T:2007:289) alapjául szolgáló határozathoz hasonlóan (lásd a fenti 286. pontot) – tehát helyesen állapította meg, hogy annak megállapítását megelőzően, hogy a szóban forgó árukapcsolás káros volt a versenyre, a konkrét hatások gondos vizsgálatára, vagyis a korábban e tekintetben használt terminológia szerint kiegészítő elemzésre van szükség. Az ilyen vizsgálat egyrészt csökkenti az olyan magatartás szankcionálásának kockázatát, amely ténylegesen nem sérti az érdemeken alapuló versenyt, másrészt pontosabban meghatározza a szóban forgó magatartás súlyát, ami megkönnyíti az esetleges szankció megfelelő szintjének meghatározását.

296    Ily módon, tekintettel arra, hogy a szóban forgó magatartások hosszú időn át folytak, és a megtámadott határozat szerint megfigyelhető konkrét hatásokat gyakoroltak az érintett piacokra, a „versenykorlátozás” fogalmának homályosabb, a „verseny korlátozására való alkalmasságához” kapcsolódó meghatározásához fűződő érdek kevésbé jelentősnek bizonyul, mint más körülmények között bizonyulhatna.

297    Nem arról van szó, hogy a Bizottság olyan jövőre vonatkozó elemzést végez, amely olyan hatásokon alapul, amelyek a gyakorlatban még nem ellenőrizhető feltételezésekre tekintettel következnek be, amint az más körülmények között fennállhat (lásd például: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 145. pont).

298    Ezenkívül a több éven keresztül tanúsított magatartások esetén a Bizottság megállapíthat egy versenykorlátozást, úgy ítélve meg, hogy e magatartások kiküszöbölték vagy akadályozták azokat a versenyforrásokat, amelyek ennek hiányában fennálltak vagy kialakultak volna. Nem vitatott tehát, hogy a szóban forgó magatartások – múltbeli – tényleges és konkrét hatásait mind az erőfölényben lévő vállalkozást érintő tényleges versenyre, mind pedig azon potenciális versenyre tekintettel kell értékelni, amely a kizáró magatartások miatt nem jelenhetett meg.

299    Következésképpen a „versenykorlátozás” és a „verseny korlátozására való alkalmasság” közötti különbség nincs hatással a bizonyításra olyan esetekben, amikor – mint a jelen ügyben is – a Bizottság a versenykorlátozást olyan hatások figyelembevételével minősítette, amelyeket a szóban forgó magatartások tanúsítása egy jelentős időszakon át gyakorolt, mivel e hatások megfigyelhetők, és lehetővé teszik a Bizottság számára az általuk keltett versenyellenes kiszorítás jellegének és terjedelmének meghatározását, a Törvényszék számára pedig ezen értékelések felülvizsgálatát.

b)      A megtámadott határozat

300    A megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az első visszaélések két árukapcsolásból álltak, amelyek a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások olyan előzetes telepítési feltételeiben nyilvánultak meg, amelyeket azon eredetiberendezés‑gyártóknak és mobilhálózat‑üzemeltetőknek, amelyek a GMS‑csomaggal ellátott készülékeket kívántak értékesíteni, el kell fogadniuk, azaz:

–        a Google Search és a Play Store közötti első árukapcsolás révén a Google 2011. január 1‑jétől a megtámadott határozat meghozatalának időpontjáig visszaélt az Android alkalmazás‑áruházak világpiacán (Kínát kivéve) fennálló erőfölényével (a megtámadott határozat (752) és (1009) preambulumbekezdése);

–        a Chrome böngészőt a Google Search alkalmazással és a Play Store‑ral összekötő második árukapcsolás révén a Google 2012. augusztus 1‑jétől a megtámadott határozat meghozatalának időpontjáig visszaélt az Android alkalmazás‑áruházak világpiacán (Kínát kivéve), illetve az EGT‑n belüli nemzeti piacokon az általános keresési szolgáltatások tekintetében fennálló erőfölényével (a megtámadott határozat (753) és (1010) preambulumbekezdése).

301    A 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletben (T‑201/04, EU:T:2007:289) hivatkozott első három feltétel Bizottság általi értékelését a Google önmagában nem vitatja. A jelen jogalap keretében előadott érvek inkább a megtámadott határozatban az ezen ítélet negyedik és ötödik kritériumát illetően kifejtett, a versenykorlátozásra, illetve a Google által e tekintetben felhozott objektív indokokra vonatkozó elemeket érintik.

1)      A 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletben (T‑201/04, EU:T:2007:289) hivatkozott első három feltételről

302    A Google Search–Play Store csomaggal kapcsolatban a Bizottság először is úgy véli, hogy elkülönült termékekről van szó (a megtámadott határozat (756)–(762) preambulumbekezdése), másodszor, hogy a Google erőfölényben van az Android alkalmazás‑áruházak világpiacán (Kínát kivéve) (a megtámadott határozat (763) preambulumbekezdése), harmadszor pedig, hogy a Google Search és a Play Store külön nem szerezhető be (a megtámadott határozat (764)–(772) preambulumbekezdése).

303    Ami a Chrome–Play Store és Google Search csomagot illeti, a Bizottság a Chrome‑ot a Play Store‑tól és a Google Search alkalmazástól elkülönülő terméknek minősíti (a megtámadott határozat (879)–(885) preambulumbekezdése). A Bizottság arra is emlékeztet, hogy a Google erőfölényben van az Android alkalmazás‑áruházak világpiacán (Kínát kivéve), illetve az EGT‑n belüli nemzeti piacokon az általános keresési szolgáltatások tekintetében (a megtámadott határozat (886) preambulumbekezdése). A Bizottság arra is rámutat, hogy Chrome nélkül a Play Store és a Google Search alkalmazás nem érhető el, megismételve az első csomag tekintetében előadott érveket (a megtámadott határozat (887)–(895) preambulumbekezdése).

2)      A „versenykorlátozásra” vonatkozó feltételről

i)      A Google Search–Play Store csomag

304    A „versenykorlátozásra” (a megtámadott határozat 11.3.4 pontjának címe) vonatkozó feltétellel kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy a Google Search–Play Store csomag a következő okok miatt alkalmas a verseny korlátozására (a megtámadott határozat (773) preambulumbekezdése):

–        egyrészt jelentős versenyelőnyt biztosít a Google számára, amelyet a versengő általános keresési szolgáltatók nem tudnak ellensúlyozni;

–        másrészt lehetővé teszi a Google számára, hogy az általános keresési szolgáltatások minden egyes nemzeti piacán fenntartsa és megerősítse az erőfölényét azáltal, hogy növeli a piacra lépés akadályait, és visszatart az innovációtól, ami közvetlenül vagy közvetve károsítja a fogyasztót.

305    Először is a Google Search–Play Store csomag által a Google részére az általános keresési szolgáltatásokat nyújtó többi szolgáltató kárára nyújtott jelentős versenyelőny minősítése céljából a Bizottság a következő öt érvet adja elő (a megtámadott határozat (775) preambulumbekezdése):

–        az intelligens mobileszközökkel végzett általános keresések száma a jogsértés időszakában jelentősen emelkedett, és 2015‑től meghaladta a PC‑kkel végzett általános keresések számát (a megtámadott határozat (777) preambulumbekezdése);

–        az előzetes telepítés az intelligens mobileszközökön végzett általános keresési szolgáltatások nyújtásának fontos csatornája, mivel lehetővé teszi az alkalmazás által nyújtott szolgáltatás felhasználásának tartós és jelentős növelését; a felhasználó ugyanis inkább az előzetesen telepített vagy az alapértelmezettként beállított alkalmazást veszi igénybe, mint hogy letöltsön egy alternatív terméket („status quo torzítás”), és a Google Search–Play Store csomag biztosítja a Google számára, hogy a Google Search alkalmazás terjesztése ugyanolyan széles körben történjen, mint a Google Android eszközök száma (a megtámadott határozat (778)–(800) preambulumbekezdése);

–        lehetetlen eltávolítani a Google Search alkalmazást a GMS‑csomagból (a megtámadott határozat (801)–(803) preambulumbekezdése);

–        a versengő általános keresési szolgáltatások nem kompenzálhatják a Google Search–Play Store csomag által nyújtott versenyelőnyt sem letöltés, sem a keresőmotor‑fejlesztőkkel kötött megállapodások, sem előzetes telepítési megállapodások igénybevétele révén (a megtámadott határozat (804)–(834) preambulumbekezdése);

–        a Google piaci részesedéseinek alakulása az általános kereséseket illetően megerősíti a fenti megállapításokat (a megtámadott határozat (835)–(851) preambulumbekezdése).

306    Másodszor, a kiszorító hatások valódiságának és káros jellegének bizonyítása érdekében a Bizottság a következő bizonyítást végzi. Annak alátámasztására, hogy a Google Search–Play Store csomag „segíti a Google‑t abban, hogy az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fenntartsa és megerősítse az erőfölényét, megerősítse a piacra lépés akadályait, és visszatartson az innovációtól, valamint károsítja a fogyasztót”, a Bizottság több érvet hoz fel:

–        a Google magatartása „nehezíti” annak lehetőségét, hogy az általános keresési szolgáltatások piacain a versenytársai kereséseket, valamint a szolgáltatásaik javítása érdekében azokhoz kapcsolódó bevételeket és információkat szerezzenek (a megtámadott határozat (859) és (860) preambulumbekezdése);

–        a Google magatartása „megnöveli” a piacra lépés akadályait azáltal, hogy megvédi őt azon általános keresési szolgáltatások versenyétől, amelyek veszélyeztethetik az érintett nemzeti piacokon fennálló erőfölényét; a versengő általános keresési szolgáltatásoknak ugyanis forrásokat kell fordítaniuk az előzetes telepítés által nyújtott előny ellentételezésére, amely előzetes telepítés ugyancsak védi a Google‑t a hatékonyabb versennyel szemben a kizárólagos előzetes telepítéshez kapcsolódóan (a megtámadott határozat (861) preambulumbekezdése);

–        a Google magatartása „csökkenti” a versengő általános keresési szolgáltatások ösztönzését a befektetésre és az innovációra azáltal, hogy megnehezíti a keresések, valamint az e szolgáltatások javításához szükséges bevételek és információk megszerzését (a megtámadott határozat (862) preambulumbekezdése);

–        a rendes versenyfolyamatot érintő e hatások eredményeként a Google magatartása „alkalmas arra [is]”, hogy közvetlenül vagy közvetetten „kárt okozzon” azon fogyasztóknak, akik kevesebb választási lehetőséggel rendelkeznek a rendelkezésre álló általános keresési szolgáltatásokat illetően (a megtámadott határozat (863) preambulumbekezdése).

307    A Google azon érveire válaszul, amelyek minimálisnak állítják be a Google Search–Play Store csomag hatását arra hivatkozva, hogy az Android eszközök 2013 és 2015 között a Google Search‑ön végzett összes keresésnek csak [10–20%] és [20–30%] közötti arányát tették ki, a Bizottság azzal érvel, hogy ezek a számok kétszer–ötször akkorák, mint az összes versengő szolgáltatáson végzett keresések számai. Ami azt az érvet illeti, miszerint e magatartás egybeesett az általános keresési szolgáltatás javításának időszakával, ez nem elegendő a versenyre gyakorolt hatás hiányának bizonyításához (a megtámadott határozat (864)–(866) preambulumbekezdése). Egyébiránt a Bizottság kijelenti, hogy nem azt kell bizonyítania, hogy a verseny erősebb lett volna a Google Search–Play Store csomag hiányában, hanem csak azt, hogy e csomag korlátozhatta a versenyt, ami valóban így van (a megtámadott határozat (867)–(876) preambulumbekezdése).

ii)    Chrome–Play Store és Google Search csomag

308    Hasonlóképpen, ami a „versenykorlátozást” (a megtámadott határozat 11.4.4 pontjának címe) illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a Chrome–Play Store és Google Search csomag a következő okok miatt alkalmas a verseny korlátozására (a megtámadott határozat (896) preambulumbekezdése):

–        egyrészt jelentős versenyelőnyt kínál a Google számára, amelyet az egyéb, nem operációsrendszer‑specifikus mobil internetböngészők nem képesek ellensúlyozni;

–        másrészt lehetővé teszi a Google számára, hogy visszatartson az innovációtól, és közvetlenül vagy közvetetten kárt okoz a fogyasztónak.

309    Először is azon jelentős versenyelőny kapcsán, amelyet a versengő nem operációsrendszer‑specifikus mobil internetböngészők nem tudnak ellensúlyozni, a Bizottság a következőket adja elő:

–        az előzetes telepítés az intelligens mobileszközökre kifejlesztett keresőmotorok terjesztésének fontos csatornája; ez következik többek között a Google Androidon a Chrome előzetesen telepített böngészőből és a nem előzetesen telepített egyéb böngészőkből származó bevételek összehasonlításából, illetve az iOS operációs rendszeren vagy az Android operációs rendszeren böngészővel végzett keresésekből származó bevételek összehasonlításából (a megtámadott határozat (900)–(912) preambulumbekezdése);

–        a Google Chrome nem távolítható el a GMS eszközökről (a megtámadott határozat (913)–(915) preambulumbekezdése);

–        a versengő nem operációsrendszer‑specifikus mobil internetböngészők nem képesek ellentételezni a Chrome–Play Store és Google Search csomag által nyújtott előnyt, sem letöltések, sem előzetes telepítési megállapodások révén (a megtámadott határozat (916)–(946) preambulumbekezdése);

–        a piaci részesedések alakulása megerősíti e megállapításokat (a megtámadott határozat (947)–(963) preambulumbekezdése).

310    A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a versenytárs vállalkozások nem képesek arra, hogy a Chrome–Play Store és Google Search csomag által az eredetiberendezés‑gyártókkal és a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött előzetes telepítési megállapodások révén nyújtott előnyt ellentételezzék (a megtámadott határozat (964)–(982) preambulumbekezdése).

311    Másodszor, a kiszorító hatások valódiságának és káros jellegének bizonyítása érdekében a Bizottság a következő bizonyítást végzi. Annak alátámasztására, hogy a Chrome–Play Store és Google Search csomag „segíti a Google‑t abban, hogy az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fenntartsa és megerősítse az erőfölényét, és visszatartson az innovációtól, valamint közvetlenül vagy közvetetten károsítja a fogyasztót”, a Bizottság a következő érveket hozza fel:

–        a Google magatartása „eltántorít” az internetes böngészőkre vonatkozó innovációtól azáltal, hogy megakadályozza az innovatív nem operációsrendszer‑specifikus mobil internetböngészők fejlesztését (a megtámadott határozat (970) preambulumbekezdése).

–        a Google rendes versenyfolyamatra gyakorolt hatásából következően ez a magatartás „alkalmas arra [is]”, hogy közvetlenül vagy közvetetten „kárt okozzon” azon fogyasztóknak, akik kevesebb választási lehetőséggel rendelkeznek a mobil internetböngészőket illetően (a megtámadott határozat (971) preambulumbekezdése);

–        a Google magatartása „segíti őt abban, hogy fenntartsa és megerősítse” erőfölényét az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain, valamint a keresésekhez kapcsolódó reklámszolgáltatásokkal kapcsolatos bevételeit; e magatartás ennélfogva „akadályozza” a többi általános keresési szolgáltatást abban, hogy kereséseket és az e szolgáltatások javításához szükséges bevételeket és információkat szerezzenek (a megtámadott határozat (972)–(977) preambulumbekezdése).

312    Ezen értékeléseket nem érinti azon érv, amely szerint a Google magatartása egybeesik a Chrome javításával, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy módosítsák az alapértelmezettként meghatározott általános keresési szolgáltatást, illetve azon érv, amely szerint az eredetiberendezés‑gyártók továbbra is szabadon telepíthetnek más böngészőket (a megtámadott határozat (978) preambulumbekezdése). A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a Google különböző, a magatartás összefüggéseiben való figyelembevételének szükségességére vonatkozó érvei nem megalapozottak (a megtámadott határozat (983)–(992) preambulumbekezdése).

3)      Az objektív indokok hiányára vonatkozó feltételről

313    A Bizottság a Google által hivatkozott objektív indokokat is cáfolta. Először is a Google nem bizonyította, hogy magatartása szükséges volt az Androidba és a bevételt nem generáló alkalmazásaiba eszközölt befektetéseihez szükséges bevétel eléréséhez. A Google bevételeire tekintettel léteznek más megoldások is. A Google azt sem bizonyította, hogy nem fűződött érdeke az Android fejlesztéséhez annak érdekében, hogy ellensúlyozza azokat a kockázatokat, amelyeket a mobilra váltás jelentett az üzleti modelljére nézve. Ezt követően a Google nem bizonyította, hogy magatartása szükséges ahhoz, hogy a felhasználók részére az állítólagos tapasztalatot biztosítsa. Végül a Play Store értékéből származó bevételekre tekintettel elégtelen az arra vonatkozó bizonyítás, hogy a Google‑nak el kellett kerülnie a Play Store költségeinek áthárítását az eredetiberendezés‑gyártókra (a megtámadott határozat (993)–(1008) preambulumbekezdése).

c)      Az első visszaélések egymást kiegészítő jellege

314    Bár valóban meg lehet különböztetni – amint azt a Bizottság teszi – az érintett alkalmazásokat figyelembe véve két termékcsomagot, szem előtt kell tartani azt a tényt is, hogy e csomagok hasonlóak két szempontból, amelyekkel kapcsolatban a feleket a tárgyaláson megkérdezték, így tehát bizonyos mértékben egymást kiegészítő jellegűek.

315    Az első visszaélések tárgyát képező magatartások visszaélésszerű jellegének értékelésénél ugyanis azt is fontos megjegyezni, hogy a Chrome–Play Store és Google Search csomag a Google Search–Play Store csomaghoz társult annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások fejlődését, amelyek eredetileg nem tartalmazták a Chrome böngészőt a GMS‑csomagban szereplő alkalmazások között (a megtámadott határozat (1010) preambulumbekezdése).

316    Ehhez hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által megjelölt két csomag célja mindkét esetben az volt, hogy lehetővé tegye a Google számára a felhasználók elérését annak érdekében, hogy általános kereséseiket a Google Search révén végezzék, akár általános keresési alkalmazásként, akár a Chrome böngésző keresőmotorjaként.

2.      A „versenykorlátozásra” vonatkozó, első részről

317    A második jogalap első részének alátámasztására a Google kifejti, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem bizonyította, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei kizárják a versenyt.

318    Figyelembe véve a versenytársak és a felhasználók számára kínált lehetőségeket, e feltételek csak korlátozott hatással vannak a versenyre. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások csak azt követelik meg, hogy azon eszközökön, amelyeken az eredetiberendezés‑gyártók előzetesen telepíteni kívánják a GMS‑csomagot, az induló képernyőn megjelenjen a Play Store, egy alkalmazásokat tartalmazó mappa, valamint a Google Search ikonja. Ez a promóciós elhelyezés nem akadályozza meg az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy előzetesen telepítsenek versengő szolgáltatásokat úgy, hogy az induló képernyőn azonos vagy nagyobb láthatósággal más ikonokat helyeznek el. Az eredetiberendezés‑gyártók továbbra is szabadon határozhatják meg e versengő szolgáltatásokat alapértelmezettként, ami számukra a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások által a Google alkalmazásai tekintetében igényeltnél nagyobb promóciós lehetőségeket kínál. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások továbbá nem akadályozzák meg a felhasználókat abban, hogy versengő keresési szolgáltatásokat vagy böngészőket töltsenek le, és a keresési szolgáltatásokhoz közvetlenül a böngészőn keresztül is hozzáférhetnek. Az egyetlen dolog, amelyet az eredetiberendezés‑gyártók a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás keretében nem tehetnek meg, az a versengő keresési szolgáltatások és böngészők kizárólagos előzetes telepítése. Továbbra is értékesíthetnek Android eszközt bármilyen Google alkalmazás nélkül, és kizárólagos jelleggel telepíthetnek előzetesen ezen eszközökre versengő keresési szolgáltatásokat és böngészőket.

319    Érvelésének alátámasztása érdekében a Google öt kifogást terjeszt elő, és annyiban kifogásolja a megtámadott határozatot, amennyiben az először is nem bizonyítja, hogy az előzetes telepítési feltételek „status quo torzítást” hoznak létre; másodszor, figyelmen kívül hagyja, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások lehetővé tették az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy szabadon telepítsék a versenytársak alkalmazásait, és azokat alapértelmezettként határozzák meg; harmadszor, figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a versenytársak a felhasználók eléréséhez más hatékony eszközökkel is rendelkeztek; negyedszer, nem tudja bizonyítani, hogy a Google keresési szolgáltatásának és böngészőjének felhasználási arányai a vitatott előzetes telepítési feltételeknek tulajdoníthatók; ötödször pedig nem veszi megfelelően figyelembe a teljes gazdasági és jogi hátteret azon következtetés levonása érdekében, hogy az előzetes telepítési feltételek új lehetőségeket biztosítottak a versenytársaknak, ahelyett hogy azoktól megfosztották volna őket.

a)      Előzetes telepítés és „status quo torzítás”

320    Első kifogásában a Google a Bizottság által annak alátámasztása érdekében előadott érvelést vitatja, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei jelentős versenyelőnyt biztosítanak.

1)      A megtámadott határozat

321    Figyelembe véve azokat a különböző körülményeket, amelyek az előzetes telepítés vagy hasonló technikák intelligens mobileszközökön működő általános keresési szolgáltatások és böngészők forgalmazása szempontjából fennálló jelentőségét tanúsítják, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az előzetes telepítés „status quo torzítást” (status quo bias, az ágazat egyik vállalkozása által használt kifejezés szerint) eredményezett, mivel a felhasználók hajlamosak a nekik javasolt szolgáltatást igénybe venni (lásd többek között a megtámadott határozat (781) és (782) preambulumbekezdését), és ezáltal az lehetővé tette a nyújtott szolgáltatás igénybevételének jelentős és tartós növelését (a megtámadott határozat (779) és (900) preambulumbekezdése).

322    Ezen előny bizonyítását követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azt nem tudják ellensúlyozni a Google versenytársai:

–        sem az eredetiberendezés‑gyártókkal vagy a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött előzetes telepítési megállapodások révén (a megtámadott határozat (823)–(834) és (932)–(946) preambulumbekezdése);

–        sem a versengő alkalmazások letöltése révén (a megtámadott határozat (805)–(816) és (917)–(931) preambulumbekezdése);

–        sem a versenytárs böngészőfejlesztőkkel kötött megállapodások révén (a megtámadott határozat (817)–(822) preambulumbekezdése).

2)      A felek érveinek összefoglalása

323    A Google azzal érvel, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei nem voltak kizárólagosak, nem hoztak létre „status quo torzítást”, és ezért nem zárták ki a versenyt. Az ezzel ellentétes következtetés lényegében olyan bizonyítékokon alapul, amelyek relevanciáját a Google vitatja, mivel azok a korábban a kifogásközlésben hivatkozott alapértelmezettkénti beállítást, nem pedig a végül a megtámadott határozatban figyelembe vett előzetes telepítést érintik.

324    E tekintetben a Google a következő elemeket vitatja:

–        először is saját nyilatkozatainak, valamint harmadik felek (HP, Nokia, Amazon, Mozilla) nyilatkozatainak felhasználását, a Yandex‑elemzést és a Microsoft‑Verizon megállapodást;

–        másodszor a FairSearch‑tanulmányt, a Microsoft által szolgáltatott adatokat, különös tekintettel a Netmarketshare adataira, valamint az Android és iOS eszközökön elért bevételei összehasonlítását;

–        harmadszor, az iOS‑en működő Safariból származó bevételek összehasonlítását a Chrome‑ból származó bevételekkel, valamint az Opera felmérést.

325    A Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott határozatban hivatkozott körülmények csoportja nem csupán az alapértelmezettkénti beállításra vagy a privilegizált elhelyezésre vonatkozik. Ezenkívül az a tény, hogy e technikák „status quo torzítást” eredményeznek, nem változtat azon a tényen, hogy az előzetes telepítés is ilyen tendenciával jár. A jelen ügyben a Google az „alapértelmezett” kifejezés szűk meghatározására támaszkodik, amely egy adott alkalmazásban valamely szolgáltatás alapértelmezettként való beállítására korlátozódik. Márpedig az ágazat többi szereplőjéhez hasonlóan a Google e kifejezéseket az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők eszközein történő előzetes alkalmazástelepítés vagy „előzetes betöltés” tágabb értelmében is használja, tehát az eszköz gyári konfigurációjának tágabb értelmében. A kifogásolt elemek – összefüggésükben helyezve – valóban az előzetes telepítés által létrehozott „status quo torzításra” vonatkoznak.

3)      A Törvényszék álláspontja

i)      Előzetes észrevételek

326    A Google érvei megalapozottságának vizsgálata előtt két előzetes észrevételt kell tenni, egyrészt az „előzetes telepítés” és az „alapértelmezettkénti beállítás” közötti javasolt különbségtétel gyakorlati jelentőségének hiányára, másrészt pedig az előzetes telepítési feltételek mennyiségi jelentőségére vonatkozóan.

–       A javasolt különbségtétel gyakorlati jelentőségének hiányáról

327    A Google lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételeire vonatkozó „status quo torzításra” hivatkozik az alapértelmezettkénti beállításra vonatkozó bizonyítékok alapján.

328    A Google különösen azt kifogásolja, hogy nincs megkülönböztetés vagy súlyozás a tekintetben, hogy mi tartozik az előzetes telepítés, és mi az alapértelmezettkénti beállítás körébe.

329    E megközelítés azon az előfeltevésen alapul, hogy az ilyen megkülönböztetést vagy súlyozást könnyen el lehet végezni. A megtámadott határozatban említett különböző dokumentumokban e fogalmakra tett számtalan hivatkozásban tehát lehetséges és célszerű lenne különbséget tenni az előzetes telepítés hatásai és az alapértelmezettkénti beállítás hatásai között.

330    Ugyanakkor először is úgy tűnik, hogy nem könnyű ilyen megkülönböztetést tenni. Így a megtámadott határozatban hivatkozott egyes dokumentumokból kitűnik, hogy olykor a Google maga sem arra használja az „alapértelmezettként” kifejezést, hogy szűk értelemben egy szolgáltatás alapértelmezettkénti beállítására utaljon egy adott alkalmazásban, hanem tágabban az alkalmazások előzetes telepítésére vagy „előzetes betöltésére” utal, az eszközök forgalmazása előtt, azok beállításának szakaszában (lásd a megtámadott határozat (787) preambulumbekezdésének 2. és 3. pontját, amelyek a Google egyik vezetőjétől származó belső e‑mailekre hivatkoznak). Az alapértelmezettkénti beállítás és az előzetes telepítés fogalmait – amelyek egy harmadik, a felhasználóknak a szóban forgó szolgáltatás igénybevételére való ösztönzésére alkalmazott technikához, azaz a privilegizált elhelyezéshez is kapcsolódnak – az ágazat más szereplői is összemossák (lásd többek között a megtámadott határozat (781) és (782) preambulumbekezdését, amelyek a HP vagy a Nokia nyilatkozataira utalnak).

331    Ezenkívül, amint az a tárgyaláson kifejtésre került, nem vitatott, hogy egy alkalmazás előzetes telepítése önmagában előnyt biztosít a versengő alkalmazásokhoz képest. Bizonyosan előnyösebb, ha az alkalmazás az eszközön már az első használattól kezdve elérhető, mintha nem lenne jelen. Általános jelleggel a Google e tekintetben elismeri, hogy az előzetes telepítés – csakúgy, mint az összes promóciós forma – növeli annak valószínűségét, hogy a felhasználók kipróbálják az érintett alkalmazást. Az előzetes telepítésnek tehát legalábbis promóciós értéke van mind a Google, mind az ágazat többi szereplője számára. Ezt az álláspontot – amelyet a megtámadott határozatban a kifogásközlésre adott válasz bizonyos részeire tekintettel fejtettek ki (a megtámadott határozat (780) preambulumbekezdése) – a Google a tárgyaláson elfogadta.

332    A jelen esetben azt is meg kell jegyezni, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei által biztosított promóciós lehetőségek nemcsak a Google Search alkalmazás és a Chrome böngésző előzetes telepítésére vonatkozó rendelkezéseket, hanem a privilegizált elhelyezésre, illetve az alapértelmezettkénti beállításra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaztak. Amint azt a Google a tárgyaláson elismerte, ténylegesen szerepelt az előzetes telepítési feltételek között az elhelyezéssel kapcsolatos elem. Semmi esetre sem puszta előzetes telepítésről van tehát szó.

333    Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni a megtámadott határozatban elfogadott megközelítést. E megközelítés szerint a Bizottság úgy véli, hogy az előzetes telepítés, az alapértelmezettkénti beállítás vagy a privilegizált elhelyezés, illetve e technikák kombinációjának hatásait figyelembe véve (a megtámadott határozat (779), (781) és (782) preambulumbekezdése) a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei versenyelőnyt biztosítanak (lásd a megtámadott határozat (785) preambulumbekezdését).

334    Még ha feltételezzük is, hogy ez így van, a Google által az első rész keretében kifogásolt bizonyítékokra tehát valóban hivatkozni lehetne a helyzet „befagyasztására” irányuló általános tendencia fennállásának alátámasztása érdekében, függetlenül attól, hogy azok szorosan véve az alapértelmezettkénti beállításra, az előzetes telepítésre vagy a privilegizált elhelyezésre vonatkoznak. A megtámadott határozatban alkalmazott megközelítés szerint ugyanis, ami az előzetes telepítés esetén megállapítható, értelemszerűen és a fortiori érvényes az alapértelmezettkénti beállítás esetében is. Hasonlóképpen, még ha csak az alapértelmezettkénti beállítást említik is, ez nem zárja ki, hogy előzetes telepítés esetén hasonló hatás álljon elő, főleg akkor, ha ez utóbbi összekapcsolódik a privilegizált elhelyezéssel vagy az alapértelmezettkénti beállítással.

335    Következésképpen a „status quo torzítás” fennállásának bizonyításához nem szükséges kiindulásként pontosan különbséget tenni – amint azt a Google állítja – az alapértelmezettkénti beállítás hatásai és az előzetes telepítés hatásai között, mivel – amint azt a megtámadott határozat sugallja – ezek a hatások a különböző esetekben hasonlítanak egymáshoz.

–       Az előzetes telepítési feltételek mennyiségi jelentősége

336    Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy mennyiségi szempontból jelentős következményekkel jár a Google Search alkalmazás és a Chrome böngésző előzetes telepítése, amelyet megkettőz az előbbi privilegizált elhelyezése, illetve a második esetben a Google Search alkalmazás alapértelmezettkénti beállítása.

337    A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei miatt ugyanis a Google Search alkalmazás és a Chrome böngésző nagyszámú intelligens mobileszközre volt előzetesen telepítve. A megtámadott határozatból e tekintetben a következők tűnnek ki:

–        2016‑ban az Európában értékesített 260 millió intelligens telefon közül 197 millió, azaz 76% volt Google Android eszköz, és a Google nem vitatja a megtámadott határozatban szereplő azon állítást, amely szerint a Google Search alkalmazás és a Chrome böngésző szinte valamennyi ilyen eszközön előzetesen telepítve volt (a megtámadott határozat (783) preambulumbekezdése);

–        hasonlóképpen, 2016‑ban a világszerte értékesített 1,65 milliárd intelligens mobileszközből 1,33 milliárd, azaz 81% volt Google Android eszköz, amelyből 918 millió – azaz 56%, vagyis szinte az összes Kínán kívül értékesített – Google Android eszközön előzetesen telepítve volt a Google Search alkalmazás és a Chrome böngésző (a megtámadott határozat (784) és (901) preambulumbekezdése).

338    Összehasonlításképpen, a Binget 2016‑ban világszerte csak 21 millió eladott intelligens mobileszközön állították be alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként, és a Samsung csak 336 millió ilyen eszközre telepítette előzetesen Samsung Internet böngészőjét, amelyen egyébként alapértelmezettként a Google Search‑öt állították be (a megtámadott határozat (784) és (901) preambulumbekezdése).

339    Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni a Google érveit, amelyek először is a megtámadott határozatban szereplő bizonyos nyilatkozatokra és információkra, másodszor az ott elvégzett bizonyos összehasonlításokra, harmadszor pedig konkrétabban a Chrome‑ra vonatkozó egyes bizonyítékokra vonatkoznak.

ii)    A megtámadott határozatban szereplő egyes nyilatkozatokról és információkról

340    Elsősorban a Google azt állítja, hogy a megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok inkább az alapértelmezettkénti beállításra vonatkoznak, mintsem az előzetes telepítésre (a vele, a HP‑vel, a Nokiával, az Amazonnal és a Mozillával kapcsolatos bizonyítékok), azok nem különböztetik meg az előzetes telepítést az alapértelmezettkénti beállítástól (Yandex elemzés), vagy azt szemléltetik, hogy a Bizottság összetévesztette az alapértelmezettkénti beállítás és az előzetes telepítés előnyeit (a Microsoft és a Verizon közötti előzetes telepítési megállapodás). Márpedig az alapértelmezettként meghatározott szolgáltatást anélkül kapcsolják be, hogy a felhasználónak választania kellene, miközben a nem alapértelmezettként meghatározott előzetesen telepített szolgáltatást a felhasználónak ki kell választania. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások által előírt, valamely nem alapértelmezettként meghatározott alkalmazás nem kizárólagos előzetes telepítése ezért nem tekinthető az alapértelmezettkénti beállításhoz hasonlónak.

–       A Google‑tól származó bizonyítékok

341    A Google‑tól származó bizonyítékokra vonatkozó érvek kapcsán az első csomagot illetően a következőkre kell rámutatni.

342    Először is, egy 2008. november 14‑i belső e‑mailben a Google egyik vezetője kijelenti, hogy aggasztja „[a Google általános keresési szolgáltatása] a bevétel szempontjából fennálló azon hatások miatt, amelyek abból adódnak, hogy azt előzetesen nem töltik be (a mögöttes feltevés szerint [e szolgáltatás] kiemelkedő jelenléte több keresést von maga után, különösen hang alapon)”, és a következő kérdést veti fel (a megtámadott határozat (787) preambulumbekezdésének 1. pontja):

„Hogyan lehet megoldani ezt a problémát? Legalább azt meg lehetne‑e követelni, hogy [e szolgáltatást] előzetesen betöltsék az Androidra (vagy valamennyi platformra) a GMS szerződéshez szükséges feltételként?”

343    Másodszor, egy 2010. november 1‑jei belső e‑mailben a Google egy másik vezetője a következőket jelenti ki (a megtámadott határozat (787) preambulumbekezdésének 2. pontja):

„Az előzetes betöltés a felhasználók és így az eredetiberendezés‑gyártók számára a teljes szétválasztás ellenére értékes marad [vagyis azon tény ellenére is, hogy a Google‑alkalmazások nemcsak előzetesen telepítve vannak, hanem a Play Store‑on is elérhetők letöltés céljából], mivel a felhasználók többsége csak azt használja, amit az eszközzel együtt biztosítanak. Az emberek ritkán módosítják az alapértelmezett beállításokat [az alapértelmezettkénti beállítás értelmében véve].”

344    Harmadszor, egy 2011. április 26‑i belső e‑mailben a Google ugyanezen vezetője a következőket jelenti ki (a megtámadott határozat (787) preambulumbekezdésének 3. pontja):

„Valójában szükségünk van a kizárólagossági feltételekre? E feltételek jelenlegi [az Egyesült Államokban nem alkalmazandó] változata nagyjából ugyanarra az eredményre vezet. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások keretében az eredetiberendezés‑gyártó előzetesen telepíti az alapértelmezett [beállításokat] + az üzemeltetőket ösztönzik a bevételek megosztása formájában, a duplikáció elkerülése mellett + mennyiségi célok [keresési megállapodások] = sok akadály az olyan üzemeltető számára, aki meg akarja változtatni az alapértelmezett beállításokat. Több pénzre lenne szükségük a másik keresőmotorhoz, [és vagy arra, hogy] meggyőzzék az OEM‑et, hogy kérjen (és kapjon) tőlünk felmentést a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásuk alól annak érdekében, hogy engedélyezzük egy másik keresési szolgáltatás előzetes telepítését egy másik GMS előzetes telepítésével, [vagy arra, hogy] olyan eszközöket adjanak el, amelyeken nincs előzetesen telepített GMS [a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás követelményei]. A gyakorlatban GMS nélküli szállítás nincs, kivéve olyan határeseteket, mint (korábban) az America Movil. A felhasználók minden fejlett piacon várják és igénylik a GMS‑t.”

345    Negyedszer, a kifogásközlésre adott válaszban a Google Carl Shapiro egyetemi oktató (Berkeley egyetem, Kalifornia, Egyesült Államok) 2016. november 5‑i, a kifogásközlésre adott válaszhoz csatolt jelentésére hivatkozva kijelenti, hogy „[a Google Search és Google Chrome] előzetes betöltése és a Search induló képernyőn való elhelyezése [e vállalkozás] számára vitathatatlanul értékes” (a megtámadott határozat (788) preambulumbekezdése).

346    Egyébiránt, ami a Chrome–Play Store és Google Search csomagot illeti, a megtámadott határozat említést tesz a Google egy 2012. áprilisi belső e‑mailjéről, amelyben e vállalkozás egyik vezetője a Google ahhoz fűződő érdekét hangsúlyozza, hogy „kötelezővé tegye a Chrome‑ot”, abban az értelemben, hogy rendelkezésre kell állnia az eredetiberendezés‑gyártók által forgalmazott eszközökön (a megtámadott határozat (904) preambulumbekezdése).

347    E dokumentumokat a Bizottság azon állításának alátámasztása érdekében terjesztette elő, amely szerint az előzetes telepítés fontos a Google számára. A Google e tekintetben arra hivatkozik – anélkül, hogy vitatná magának az alkalmazás előzetes telepítésének jelentőségét –, hogy e dokumentumok, különösen a második és a harmadik dokumentum, amelyek a jogsértés időszakára vonatkozó belső dokumentumok, sokkal inkább az alapértelmezettkénti beállításra vonatkoznak, mintsem az előzetes telepítésre.

348    Ezzel kapcsolatban – amint arra a Bizottság hivatkozik – rá kell mutatni arra, hogy a Google által használt terminológia továbbra is pontatlan. Ugyanis „előzetes betöltésről” vagy „alapértelmezésről” van szó. Bár ezek a kijelentések a priori „alapértelmezettkénti beállításokra” való hivatkozásként értelmezhetők, a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás tartalmának fényében, amely csak az előzetes telepítésről és a privilegizált elhelyezésről rendelkezett, aligha lehet kétséges, hogy ezek a kijelentések nem a Google által említett, szoros értelemben vett alapértelmezettkénti beállításra vonatkoznak.

349    Következésképpen, tekintettel arra a szerződéses kontextusra, amelybe ezek a dokumentumok illeszkednek, nevezetesen a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás által meghatározott előzetes telepítési feltételekre, a Google érveit, amelyek szerint különbséget kell tenni az előzetes telepítés és az alapértelmezettkénti beállítás között, el kell utasítani, és el kell fogadni, hogy a két fogalom közül az egyik kontextusában felhozott érvek a másik kontextusában is érvényesek lehetnek.

–       Harmadik vállalkozásoktól származó bizonyítékok

350    A harmadik vállalkozásoktól származó bizonyítékokra vonatkozó érveket illetően a Google Search–Play Store csomaggal kapcsolatban a következőkre kell rámutatni.

351    Először is, a megtámadott határozat idézi a HP egy nyilatkozatát (a (781) preambulumbekezdés). Az eredetiberendezés‑gyártókhoz intézett, 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában ugyanis a HP az 55. kérdésre válaszolva, amely „a mobilszolgáltatások és az intelligens mobileszközökön elhelyezett alkalmazások forgalmazása vonatkozásában a privilegizált elhelyezés és az alapértelmezettkénti beállítások kereskedelmi jelentőségére” vonatkozik, a következőket emelte ki:

„[A] privilegizált elhelyezés és az alapértelmezettkénti beállítások az e helyzetben lévő alkalmazások és szolgáltatások számára azt az előnyt biztosítja, hogy ezek az első dolgok, amelyeket a felhasználók meglátnak, amikor megkezdik az eszközeikkel folytatott kommunikációt. A felhasználók nagy láthatóságuk miatt hajlamosak ezeket az alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat kipróbálni, és első használatukat követően általában továbbra is folytatják azt. Ez kézenfekvő eszköz arra, hogy új felhasználókat szerezzenek, és az alkalmazáshoz vagy szolgáltatáshoz szinte automatikus csatlakozást biztosítsanak.”

352    Mindenekelőtt, amint arra a Google rámutat, kétségtelen, hogy ez a nyilatkozat nem szorosan véve az előzetes telepítésre vonatkozik. Az előzetes telepítést ugyanis a „mobilszolgáltatások és alkalmazások előzetes telepítéséről” szóló részben található 50–54. kérdés tárgyalja (lásd többek között az 54. kérdést: „Az adott mobilalkalmazás előzetes telepítése befolyásolja‑e azt a módot, ahogyan a felhasználók a versengő mobilszolgáltatásokat és alkalmazásokat igénybe veszik?”). Az 55. kérdés pedig a „mobilszolgáltatások és az alkalmazások privilegizált elhelyezéséről és alapértelmezettkénti beállításáról” szóló rész első kérdése.

353    Ugyanakkor, amint azt egy Google Android eszköznek a HP által az 55. kérdésre adott válaszban közölt különböző képernyőképei szemléltetik, a privilegizált elhelyezés lehetővé teszi ezen eszköz használói számára, hogy a Google szolgáltatásait kiemelten lássák. Rá kell mutatni arra is, hogy e képernyőképek mellett a HP a privilegizált elhelyezéssel érintett alkalmazások azonosítása érdekében jelzi, hogy azok „előzetesen telepítettek”.

354    Ezen túlmenően a pervezető intézkedésekre adott válaszokban e kérdésre adott pontosításokból az is kitűnik, hogy a HP 54. kérdésre adott válasza nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az 55. kérdésre adott válasz tartalmát, amelyet a Bizottság a megtámadott határozatban figyelembe vett.

355    Továbbá a pervezető intézkedésekre adott válaszokra tekintettel az is kiderül, hogy a privilegizált elhelyezés és az alapértelmezettkénti beállítás kereskedelmi jelentőségére vonatkozó 55. kérdésre adott választ az információkérésben címzett eredetiberendezés‑gyártók által adott tizenkét másik válasz közül nyolc is megerősíti.

356    E válaszokból kitűnik, hogy egyfajta konszenzus van az eredetiberendezés‑gyártók között abban a tekintetben, hogy a privilegizált elhelyezés vagy az alapértelmezettkénti beállítás, illetve e technikák kombinációja megkönnyíti az abban részesülő alkalmazások használatát. Ebben az összefüggésben kell figyelembe venni a HP‑nak a megtámadott határozat (781) preambulumbekezdésében idézett nyilatkozatát.

357    Végül, ami az információkérésben címzett eredetiberendezés‑gyártók által az előzetes telepítésre vonatkozó 54. kérdésre adott többi válasz tartalmát illeti, amelyek tartalmát a Bizottság közölte a Törvényszékkel, ebből nem lehet ugyanazt a konszenzust levezetni, mint amely a privilegizált elhelyezésre vagy az alapértelmezettkénti beállításra adott válaszokból kitűnik.

358    Az e tekintetben kifejezetten megnyilvánuló kilenc eredetiberendezés‑gyártó közül öt ugyanis arra hivatkozik, hogy az előzetes telepítés nem alkalmas arra, hogy befolyásolja azt, hogy a felhasználók milyen módon veszik igénybe a mobilszolgáltatásokat és alkalmazásokat. Egy eredetiberendezés‑gyártó ezzel kapcsolatban a feltett kérdésre adott nemleges válaszra szorítkozik, míg négy másik a letöltés útján kínált lehetőségekre hivatkozik. Meg kell jegyezni, amint arra a Google is hivatkozik, hogy ez utóbbi álláspont két másik eredetiberendezés‑gyártó, a Gigaset és a HMD álláspontja is. A négy másik, az 54. kérdésre választ adó eredetiberendezés‑gyártó elismeri az előzetes telepítés potenciális befolyását, noha közülük kettőt megjegyzi, hogy e befolyást ellensúlyozhatják a letöltés révén kínált lehetőségek.

359    Mindazonáltal, ellentétben azzal, amit a Google állít, az eredetiberendezés‑gyártók körében az előzetes telepítés felhasználók magatartásával kapcsolatos szerepére vonatkozó konszenzus hiánya nem elegendő a Bizottság által a megtámadott határozat (781) preambulumbekezdésében tett állítás megkérdőjelezéséhez. A Bizottság ugyanis, amikor megállapítja, hogy „azon ok, amely miatt az előzetes telepítés, csakúgy mint az alapértelmezettkénti beállítás vagy a privilegizált elhelyezés jelentősen és tartósan növelheti a valamely alkalmazás által nyújtott szolgáltatás igénybevételét, abban áll, hogy azok a felhasználók, akik előzetesen telepített és látható alkalmazásokat találnak az intelligens mobileszközeiken, valószínűleg ragaszkodnak ezekhez az alkalmazásokhoz”, figyelembe veszi a HP nyilatkozatát, de a megtámadott határozatban hivatkozott egyéb bizonyítékokat is.

360    Ezek az elemek, amelyek megerősítik ezt az állítást, különösen a Google Search alkalmazást – és analógia útján, ebből következően a Chrome böngészőt – illetően, szintén egyes eredetiberendezés‑gyártóktól, köztük a Nokiától, valamint más gazdasági szereplőktől – köztük a Google‑tól –, így többek között alkalmazás‑ vagy operációsrendszer‑fejlesztőktől (Amazon, Yandex), egy mobilhálózat‑üzemeltetőtől (Hutchison 3G) vagy keresési szolgáltatóktól (Yahoo, Qwant, Microsoft) származnak.

361    Ehhez hasonlóan a Bizottság által a megtámadott határozat (781) preambulumbekezdésében tett állítást a szövegkörnyezetében kell elemezni, vagyis figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a Google Search alkalmazás és a Chrome böngésző előzetes telepítése nem egyszerű előzetes telepítés volt, hanem egy keresőmotor privilegizált elhelyezésével vagy alapértelmezettkénti beállításával párosuló előzetes telepítés, és hogy az előzetes telepítés igen jelentős számú Google Android eszközt érintett (lásd a fenti 337. pontot), valamint azt is, hogy a versengő alkalmazások letöltése a gyakorlatban alacsony szintű maradt (lásd a lenti 549. és 550. pontot).

362    Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a BEUC beavatkozása a jelen ügyben, amely az általános keresési szolgáltatások felhasználói szempontjából reprezentatívnak tekinthető, lehetővé teszi az ADA által a fejlesztők nevében és a CCIA által az ágazat szereplői nevében e tekintetben tett észrevételek árnyalását. A BEUC által e tekintetben nyújtott magyarázatok ugyanis lehetővé teszik azon elgondolás alátámasztását és megerősítését, hogy a felhasználók szempontjából a Google Search alkalmazás és a Chrome böngésző szinte valamennyi, az EGT‑n belül forgalmazott Google Android eszközre történő előzetes telepítése arra irányul, hogy megszilárdítsa a helyzetet a Google Search ahhoz kapcsolódó általános keresési szolgáltatásának igénybevételét illetően.

363    A fentiekből következik, hogy a Google‑nak a HP nyilatkozatával és az előzetes telepítéshez, az alapértelmezettkénti beállításhoz vagy a privilegizált elhelyezéshez – amely utóbbiakkal az előzetes telepítés kombinálható – esetlegesen kapcsolódó „status quo torzítással” kapcsolatos kifogásai nem alkalmasak arra, hogy olyan kétséget vessenek fel, amely a Google javát szolgálhatná. Noha ugyanis az ilyen kifogások a priori relevánsnak tűnnek, amikor azokat összefüggésükből kiragadva vizsgáljuk, ez nem elegendő a fent hivatkozott következtetés kétségbe vonásához, ha figyelembe vesszük az e tekintetben a megtámadott határozatban hivatkozott kontextust és adatokat, amelyek tartalmára a fentiekben emlékeztettünk.

364    Másodszor, a megtámadott határozat idézi a Nokia egy nyilatkozatát (a megtámadott határozat (782) preambulumbekezdése). Az alkalmazásfejlesztőkhöz intézett, 2015. június 29‑i információkérésre adott válaszában ugyanis – az „alkalmazások előzetes telepítésére” vonatkozó 17. kérdésben, amely három népszerű alkalmazás esetében az eszközönként elért átlagos többletbevétel megbecslését kérte – az előzetes telepítés hiányában elért átlagbevételhez képest –, amennyiben az alkalmazást az első képernyőre vagy az első képernyőtől egy ujjcsúsztatásra telepítették előzetesen – a Nokia többek között kiemelte, hogy „[a]mennyiben valamely terméket alapértelmezettként előzetesen betöltenek, a fogyasztók jellemzően kitartanak e termék mellett, a versengő termékek kárára, még akkor is, ha az alapértelmezett termék rosszabb, mint a versengő termékek”. A Nokia e tekintetben kifejtette, hogy válasza „általában az előzetesen telepített alkalmazások hatására” vonatkozott.

365    A felperesek a Nokia e kérdésre adott válaszának egy másik részére hivatkoznak, amelyben e vállalkozás megjegyezte, hogy „az előzetesen telepített alkalmazások általános hatását illetően egyértelmű, hogy a mobileszközökön az alapértelmezettkénti beállítás relevanciája jelentős”, annak alátámasztása érdekében, hogy e válasz összekeveri az előzetes telepítés és az alapértelmezettkénti beállítás hatásait.

366    A Nokia válasza egészének tanulmányozása alapján megállapítható, hogy az különböző lehetőségeket vesz figyelembe, nevezetesen az alapértelmezettkénti beállítás lehetőségét, amikor az Apple Mapsre utal, és az előzetes telepítés lehetőségét, amikor a Google Search vagy a YouTube kapcsán az „előzetes betöltés” kifejezést használja. E nyilatkozatot tehát a hivatkozott alkalmazások – amelyek lehetnek alapértelmezettként beállítottak, előzetesen telepítettek vagy privilegizáltan elhelyezettek – tekintetében választott különböző technikai megoldások kontextusában kell figyelembe venni.

367    A Nokia nyilatkozatát megerősíti a Yandex nyilatkozata (a megtámadott határozat (782) preambulumbekezdése és 834. lábjegyzete). Az alkalmazásfejlesztőkhöz intézett, 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában ugyanis a Yandex a 35.1. kérdésre válaszolva jelezte, hogy „az előzetesen telepített mobilalkalmazásokkal versengő mobilalkalmazások letöltésének szintje jellemzően alacsony, ha az előzetesen telepített szolgáltatások hasonló vagy akár lényegesen rosszabb minőségűek”.

368    Harmadszor a megtámadott határozat a Nokia egy másik nyilatkozatára hivatkozik (a megtámadott határozat (789) preambulumbekezdésének 1. pontja). Az eredetiberendezés‑gyártókhoz intézett, 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában ugyanis a Nokia az egyéni mobilszolgáltatásoknak a felhasználók eszközein való rendelkezésre állásának és előzetes telepítésének mint a felhasználók vásárlási szempontjainak fontosságára vonatkozó 17.2 kérdésre válaszolva többek között kiemelte, hogy „[a]z alkalmazások előzetes telepítése (szemben a letölthető alkalmazások rendelkezésre bocsátásával) lényeges szerepet játszik a fejlesztők számára, mivel az okostelefon induló képernyőjén vagy annak közelében történő megjelenítés elkerülhetetlenül növeli annak valószínűségét, hogy a felhasználók kipróbálják az alkalmazást”.

369    A felperesek e válasz más részeire is hivatkoznak, amelyekben a Nokia azt is kiemelte, hogy „a felhasználók hozzászoknak ahhoz, hogy az általuk használni kívánt alkalmazásokat letöltés céljából az alkalmazás‑áruházakban keressék”, és hogy „[e]z csökkentette az előzetes betöltés jelentőségét”, valamint hogy „a fogyasztók többsége azt feltételezi, hogy az intelligens eszközök teljes navigációs funkcióval rendelkeznek, és hogy intelligens eszközükkel könnyen végezhetnek kereséseket az interneten”. E részek ellentmondanak annak az állításnak, amely szerint az általános keresési alkalmazás előzetes telepítése „status quo torzítást” hoz létre.

370    Ugyanakkor, bár figyelembe kell venni a felperesek által hivatkozott azon szövegrészeket, amelyek jobban kapcsolódnak a felhasználók helyzetéhez, mint a megtámadott határozatban idézett, alkalmazásfejlesztőkre vonatkozó részlet, figyelembe kell venni a Nokia válaszának más részeit is. E vállalkozás ugyanis egyrészt azt is jelezte, hogy „a Google maga kész arra, hogy jelentős összegeket fizessen a forgalmazó partnereinek azért, hogy a saját alkalmazásai kiemelt helyen szerepeljenek az eszközökön”, másrészt pedig a válaszának más helyein pontosította, hogy álláspontja szerint az előzetes telepítés befolyásolhatja a fogyasztók választását és az alkalmazások használatát.

371    Következésképpen, figyelembe véve a Nokia által a Bizottság információkérésére adott válasz egészét és az e válaszban hivatkozott műszaki megoldásokat, ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a dedikált keresési alkalmazás előzetes telepítése nem eredményez „status quo torzítást”.

372    Negyedszer a megtámadott határozat az Amazon két nyilatkozatára hivatkozik (a (789 preambulumbekezdés 2. pontja). Az alkalmazásfejlesztőkhöz intézett 2015. június 29‑i információkérésre adott válaszában ugyanis az Amazon az egyéni mobilszolgáltatásoknak a felhasználók eszközein való rendelkezésre állásának és előzetes telepítésének mint a felhasználók vásárlási szempontjainak fontosságára vonatkozó 17. kérdésre válaszul jelezte, hogy „az eszközön előzetesen telepített alkalmazás elősegíti ezen alkalmazás végfelhasználók általi felfedezését”. Hasonlóképpen, az operációsrendszer‑fejlesztőkhöz intézett, 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában az Amazon az adott mobilalkalmazás előzetes telepítése által a versengő alkalmazások használatára gyakorolt potenciális hatásra vonatkozó 35. kérdésre adott válaszában jelezte, hogy „az előzetesen telepített alkalmazások privilegizált elhelyezése jelentős hatással van azok használatára”, valamint hogy „[a]z előzetesen telepített mobilalkalmazások jelenléte számos esetben korlátozza a felhasználók hajlandóságát a versengő mobilalkalmazások kipróbálására”.

373    A felperesek az Amazonnak az alkalmazásfejlesztőkhöz intézett, 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában szereplő harmadik nyilatkozatára hivatkoznak, amelyben az arra vonatkozó 35.1. kérdésre válaszolva, hogy a felhasználók milyen mértékben töltenek le olyan mobilalkalmazásokat, amelyek versenyeznek az intelligens mobileszközökre előzetesen telepített alkalmazásokkal, e vállalkozás jelezte, hogy az előzetesen telepített alkalmazások letöltéséről csak a privilegizáltan elhelyezett, illetve az alapértelmezettként beállított alkalmazások vonatkozásában rendelkezik információkkal. Az Amazon által ezzel kapcsolatban szolgáltatott példák az alapértelmezettként meghatározott térképszolgáltatásokra vonatkoztak.

374    A felperesek és az alperes által hivatkozott különböző nyilatkozatok összefüggésükben történő vizsgálata sem kérdőjelezi meg azok megtámadott határozatban való felhasználását. A Bizottság által idézett részletekre lehet hivatkozni annak alátámasztására, hogy valamely alkalmazás előzetes telepítése – függetlenül attól, hogy privilegizált elhelyezéssel jár‑e, vagy sem – jellemzően befagyasztja a helyzetet. A Google által hivatkozott részletek nem mondanak ellent a fenti észrevételeknek.

375    Negyedszer a megtámadott határozat a Hutchinson 3G nyilatkozatára hivatkozik (a (789 preambulumbekezdés 3. pontja). A mobilhálózat‑üzemeltetőkhöz intézett, 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában ugyanis a Hutchison 3G az 51. kérdésre adott válaszában a következőket emelte ki:

„A bootstraphoz vagy akár az alkalmazás használatát szorgalmazó marketing ajánlathoz képest nagy erőt jelent, ha előzetesen be van töltve az alkalmazás. Mint minden szolgáltatás esetében, a használat valószínűsége nagyobb, ha az kéznél van.”

376    A felperesek azzal az indokkal kifogásolják ezt a nyilatkozatot, hogy e társaság egyébiránt elismeri, hogy nem fejleszt alkalmazásokat (a 2013. augusztus 13‑i információkérésre adott válasz).

377    Ugyanakkor az, hogy a Hutchison 3G rámutat, hogy nem fejleszt alkalmazásokat, nem akadálya annak, hogy véleményt nyilváníthasson az előzetes telepítés hasznosságáról, különös tekintettel a felhasználók magatartására vonatkozó, mobilhálózat‑üzemeltetőként szerzett tapasztalatára. A megtámadott határozatban idézett nyilatkozat továbbra is releváns az előzetes telepítés hatásainak az érintett üzemeltető szempontjából történő értékelése céljából.

378    Hatodszor, a megtámadott határozat a Yandex nyilatkozatára hivatkozik (a (789) preambulumbekezdés 4. pontja). Az alkalmazásfejlesztőkhöz intézett 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában ugyanis a Yandex a 25.5 kérdésre válaszolva a következőket emelte ki:

„[A] leghatékonyabb forgalmazási csatorna az eredetiberendezés‑gyártók általi előzetes telepítés. Az eredetiberendezés‑gyártók elsősorban azokat a szolgáltatásokat telepítik előzetesen, amelyek további bevételt keletkeztethetnek számukra; az e tekintetben a legtöbb bevételt eredményező szolgáltatás a mobil keresési szolgáltatásunk és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások. Az eredetiberendezés‑gyártókkal folytatott tárgyalásainak nagy része tehát főként a Yandex Search előzetes telepítésére vonatkozik.”

379    E nyilatkozatot a Google nem vitatja. Arra hivatkozhat a Bizottság annak alátámasztása érdekében, hogy egy alkalmazás előzetes telepítése jellemzően befagyasztja a helyzetet.

380    Ami a Chrome–Play Store és Google Search csomagot illeti, a megtámadott határozat többek között a Mozilla egyik nyilatkozatára hivatkozik (a (905) preambulumbekezdés 1. pontja). Az alkalmazásfejlesztőkhöz intézett, 2013. június 12‑i információkérésre adott válaszában ugyanis a Mozilla az intelligens mobileszközökön történő privilegizált elhelyezésről és az alapértelmezettkénti beállításokról szóló 39. kérdésre adott válaszában jelezte, hogy „az alapértelmezettkénti beállítás gyakorolja továbbra is a legerősebb hatást az alkalmazások használatára”, és hogy a privilegizált elhelyezés „a kereskedelmi jelentőség hierarchiáj[ában] [az] alapértelmezettkénti beállítás és [az] előzetes telepítés között” helyezkedik el (lásd a 2016. március 22‑i információkérésre adott választ).

381    A felperesek szerint e nyilatkozat az alapértelmezettkénti beállításra helyezi a hangsúlyt. E nyilatkozatból azonban kitűnik, hogy az az alkalmazás előzetes telepítésére is hivatkozik, amelyről szintén megállapítást nyert, hogy az „növeli a felhasználó általi elfogadást”, még akkor is, ha kevésbé markáns formában történik, mint az alapértelmezettkénti beállítás esetén. E különbséget figyelembe véve a Mozilla nyilatkozata továbbra is releváns.

382    A Google nem vitatja a megtámadott határozatban az előzetes telepítés mint forgalmazási csatorna jelentőségének bizonyítása érdekében hivatkozott többi nyilatkozatot.

383    Összegzésképpen a fentiekből következik, hogy a megtámadott határozatban foglalt különböző elemek együttesen lehetővé teszik a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a piaci szereplők szempontjából a Google Search és a Chrome alkalmazásoknak a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás által meghatározott feltételek melletti előzetes telepítése lehetővé teszi a „helyzet befagyasztását” és a felhasználók eltántorítását a versengő alkalmazások használatáról.

384    A beavatkozások vizsgálata e tekintetben alátámasztja ezt a következtetést. Így a Bizottság támogatása érdekében beavatkozó BEUC, FairSearch, Seznam és Qwant azt erősítik meg, hogy álláspontjuk szerint az előzetes telepítéshez kapcsolódó „status quo torzítást” az alapértelmezettkénti beállítás által eredményezettel egyenértékűnek lehet tekinteni. A Google támogatása érdekében beavatkozó ADA, CCIA, HMD, Gigaset és Opera nem magát az előzetes telepítéshez kapcsolódó „status quo torzítás” fennállását vitatják, hanem a letöltés útján a helyzet orvoslása érdekében kínált lehetőségekre helyezik a hangsúlyt.

–       A Yandex elemzése

385    A megtámadott határozat hivatkozik a Yandex elemzésére, amely e keresőmotor 2015 májusában Oroszországban fennálló piaci részesedéseire vonatkozik, annak kiemelése érdekében, hogy amikor a „search widgetet” előzetesen telepítették az induló képernyőre, és e keresőmotort alapértelmezettként határozták meg az előzetesen telepített mobil internetböngészőn, a Yandex piaci részesedése az Android eszközökön „háromszor nagyobb” volt, mint előzetes telepítés hiányában (a megtámadott határozat (789) preambulumbekezdésének 5. pontja, 18. táblázat, valamint (789) preambulumbekezdésének 4. pontja).

386    A Google azzal az indokkal kifogásolja ezt az értékelést, hogy az nem tesz különbséget az előzetes telepítés és az alapértelmezettkénti beállítás között, tekintettel arra, hogy a Yandex keresőmotorját „alapértelmezettként határozták meg az előzetesen telepített mobil internetböngészőn”, és az előzetes telepítés hatásai ettől az alapértelmezett konfigurációtól függnek (lásd: Econometric Data Report). Ez az elemzés több módszertani hibát is tartalmaz.

387    Ugyanakkor, amint arra a Bizottság hivatkozik, ilyen különbségtétel nem szükséges a megtámadott határozatban kifejtett értékelés tartalmának értékeléséhez. A Bizottság ugyanis a Yandex elemzésében megvizsgált különböző forgatókönyvekre tekintettel annak megállapítására szorítkozik, hogy előzetes telepítés és alapértelmezettkénti beállítás esetén (a megtámadott határozat 18. táblázatának 4. és 5. oszlopa) e keresőmotor piaci részesedése „háromszor nagyobb”, mint az előzetes telepítés hiányában megállapított piaci részesedés (az említett táblázat 1. oszlopa). Az e táblázatban szereplő adatok alapján azt is ki lehet emelni, hogy a Yandex piaci részesedése magasabb akkor, ha a keresőmotorját a második képernyőn található kereső „widget” formájában előzetesen telepítették (az említett táblázat 3. oszlopa), mint abban az esetben, ha nem került sor előzetes telepítésre.

388    A Yandex elemzésére és annak a megtámadott határozat 18. táblázatában szereplő eredményeire tehát lehet hivatkozni annak alátámasztása érdekében, hogy az alkalmazás előzetes telepítése jobb eredmények elérését teszi lehetővé, függetlenül attól, hogy az összekapcsolódik‑e alapértelmezettkénti beállítással vagy privilegizált elhelyezéssel.

389    Az, hogy a Yandex elemzése csak egy vállalkozásra és egy hónapra vonatkozik, illetve az, hogy az a Google szerint módszertani hibákat tartalmaz, nem fosztja meg az elemzést relevanciájától, mivel arra a Bizottság kizárólag az előzetes telepítés mint forgalmazási csatorna jelentőségére és az azzal járó „status quo torzításra” vonatkozó egyéb bizonyítékok megerősítése érdekében hivatkozik.

390    Egyébiránt e tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Google nem vitatja a Yahoo és a Qwant nyilatkozatait, amelyek lényegében arra utalnak, hogy az előzetes telepítés alkalmas arra, hogy javítsa az annak tárgyát képező keresési szolgáltatások eredményeit (a megtámadott határozat (789) preambulumbekezdésének 6. pontja, valamint (789) preambulumbekezdésének 7. pontja).

–       A Microsoft és a Verizon közötti megállapodás

391    A megtámadott határozat hivatkozik továbbá a Microsoft és a Verizon között létrejött 2008. évi megállapodásra, amelynek értelmében a Microsoft Bing általános keresési szolgáltatását 2010‑ben és 2011‑ben a Google Search mellett előzetesen telepítették hat Google Android készülékmodellre, mivel az e megállapodás által eredményezett forgalom az Egyesült Államokban a Bingen ezen időszakban indított általános keresések összmennyiségének 15–25%‑át tette ki. Ezen időszak alatt a Bing piaci részesedése az Egyesült Államokban közel 0%‑ról 1,5%‑ra nőtt (a megtámadott határozat (789) preambulumbekezdésének 8. pontja, valamint (798) preambulumbekezdésének 3. pontja).

392    A Google arra hivatkozik, hogy e megállapítások jól illusztrálják az alapértelmezettkénti beállítás és az előzetes telepítés előnyeinek összekeverését. A Microsoft ugyanis kifejtette, hogy ez a megállapodás lehetővé tette számára, hogy elérje a „Bing esetében az alapértelmezett keresési beállítást”, mivel a mobileszközöket „alapértelmezetten Binggel forgalmazzák valamennyi belépési ponton”. A hivatkozott növekedés egyébként sem „jelentős”, és nem is „hosszan tartó”, és nem az előzetes telepítésnek tudható be, hanem csak az alapértelmezettkénti beállításnak.

393    A Microsoft általános keresési szolgáltatókhoz intézett, 2015. november 20‑i információkérés 10.1 kérdésére adott válaszának vizsgálata ténylegesen lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az ott említett hat eszköz közül az egyiken a Bing alapértelmezett volt valamennyi belépési ponton, míg a másik öt eszközön az alapértelmezetten meghatározott Bing mellett a Google Voice Search alkalmazás is szerepelt az induló képernyőn található ikonnal. Így a Google jogosan hivatkozik arra, hogy a Microsoft által a Verizonnal kötött e megállapodás alapján elért eredmények nem a Google Android eszközökön történő előzetes telepítéssel, hanem az alapértelmezettkénti beállítással magyarázhatók.

394    Ugyanakkor, bár e megállapodásra nem lehet hivatkozni az előzetes telepítés jelentőségének alátámasztására, mindazonáltal nem cáfolja meg annak relevanciáját a Bizottság által a megtámadott határozatban hivatkozott okok miatt, figyelembe véve a fent megvizsgált különböző bizonyítékokat.

iii) A megtámadott határozatban szereplő egyes összehasonlításokról

395    Másodsorban a Google a megtámadott határozatban elvégzett egyes összehasonlításokat kifogásolja.

–       FairSearch‑tanulmány

396    Először is, a megtámadott határozat hivatkozik a FairSearch számára 2017‑ben Marco Iansiti egyetemi oktató (Harvard Egyetem, Egyesült Államok) által készített tanulmányra (a továbbiakban: FairSearch‑tanulmány) annak megállapítása érdekében, hogy a GMS‑csomag egyes alkalmazásainak – köztük a Google Search alkalmazás – használata jelentősen nagyobb a Google Android eszközökön, ahol előzetesen telepítették őket, mint az iOS eszközökön, ahol a felhasználóknak le kell tölteniük ezeket az alkalmazásokat. E megállapítás ezen alkalmazásoknak az Egyesült Királyságban 2016 februárjában történő havi használatára vonatkozóan a Microsoft által szolgáltatott adatokon alapul. Például az iOS eszközök felhasználóinak 17%‑a használta a letöltött Google Search alkalmazást, míg az Android eszközök felhasználóinak 76%‑a használta az előzetesen telepített Google Search alkalmazást (a megtámadott határozat (791) és (792) preambulumbekezdése, 10. táblázata és 19. ábrája, valamint (799) preambulumbekezdésének 1. pontja).

397    A Google azzal érvel, hogy a FairSearch‑tanulmányban végzett összehasonlítások ellentmondanak a „status quo torzításra” vonatkozó állításnak, mivel azt mutatják, hogy részesedései hasonlók a keresési funkciók használata tekintetében az Androidon, ahol a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alkalmazandó, és az iOS‑on, ahol a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás nem alkalmazandó. Ezen állítás alátámasztása érdekében a Google valójában a FairSearch‑tanulmányban szereplő adatoktól eltérő adatokra hivatkozik. A Google közelebbről kiemeli, hogy a FairSearch‑tanulmány csak a Google Search alkalmazás használatára vonatkozik, nem pedig a Google Search szolgáltatás egészének használatára, amely pedig a megtámadott határozat szerint a releváns piac (a (323) preambulumbekezdés), vagy a böngészőn keresztül végzett keresésekre. Márpedig, ha figyelembe veszik a böngészőn keresztül való hozzáférést, a Google Search Androidon és iOS‑on fennálló „terjedelme” nem lesz érzékelhetően eltérő (lásd a megtámadott határozat (515) preambulumbekezdésének 3. pontját és 857. lábjegyzetét). Ebben az átfogó összefüggésben az Androidon és az iOS‑on történő felhasználás összehasonlítása tehát nem erősíti meg az előzetes telepítésből eredő „status quo torzítás” fennállását, hanem inkább az internethez való hozzáférés fontosságát emeli ki egy böngésző révén.

398    Ellentétben azonban azzal, amit a Google állít, a Bizottság által a megtámadott határozatban a FairSearch‑tanulmány eredményeit figyelembe véve tett megállapítás továbbra is releváns marad az első csomag vizsgálata során. Ez a tanulmány ugyanis csak a Google Search alkalmazáson keresztül végzett kereséseket veszi figyelembe, azokat pedig nem, amelyeket más keresési belépési pontokon, például mobil internetböngészőkön keresztül végeznek (a megtámadott határozat (799) preambulumbekezdésének 1. pontja), és amelyek a második csomag kapcsán végzett értékelés körébe tartoznak.

399    Egyébiránt, amint arra a Bizottság hivatkozik, ha a Google Search – és nem a Google Search alkalmazás – használata hasonlónak bizonyul az Android és iOS eszközökön, ezt az a tény magyarázza, hogy még ha az Apple nem is telepít előzetesen általános keresési alkalmazást az iOS eszközökre, a Google Search‑öt a Safarin alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként határozza meg (lásd különösen a megtámadott határozat (799) preambulumbekezdésének 2. pontját).

400    Következésképpen a fent hivatkozott sajátosságokra tekintettel nem állapítható meg, hogy a FairSearch‑tanulmányban végzett összehasonlítások vizsgálata ellentmondana annak, ahogyan azt a megtámadott határozatban a „status quo torzítás” fennállását illetően felhasználták.

–       A Microsoft által szolgáltatott adatok és a Netmarketshare adatok

401    Másodszor, a megtámadott határozat a Microsoft által a 2017. április 10‑i információkérés 13. kérdésére válaszul szolgáltatott adatokra hivatkozik, amelyek összehasonlítják a Google Android eszközökön – ahol a Google Search előzetesen telepítve volt – végzett általános kereséseket, valamint a Windows Mobile eszközökön végzett általános kereséseket, amelyeken a Binget határozták meg alapértelmezetten, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban 2014 és 2017 között. Ezen adatok szerint a Google Search a Windows Mobile eszközökön végzett általános keresések [10–20]%‑a és [40–50]%‑a közötti eredményt mutat, míg a Google Android eszközökön végzett általános keresések [90–100]%‑át jelenti (lásd a megtámadott határozat (793) preambulumbekezdését és 11. táblázatát).

402    A Google azt állítja, hogy az alapértelmezettkénti beállítás, illetve az előzetes telepítés hatásai közötti különbségtétel hiánya veszélyezteti ezen adatok relevanciáját, mivel a Google Search nem volt előzetesen telepítve a Windows Mobile eszközökön, ahol a Binget „alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként határozták meg” (lásd a megtámadott határozat (793) és (840) preambulumbekezdését), és hogy ez az alapértelmezettkénti beállítás általában nem módosítható, ellentétben az Android eszközökön az alapértelmezett keresés paramétereivel. Az alapértelmezettkénti beállítás tehát a megtámadott határozatban hivatkozott különbség jelentős részét vagy egészét képezheti. Inkább a felhasználók Google Search iránti preferenciája magyarázza a versengő általános keresési alkalmazások letöltésének alacsony számát (a felhasználók körülbelül 95%‑a az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban előnyben részesíti a Google‑t a Google által 2016 végén benyújtott adatok szerint). Ezzel összehasonlítva a Netmarketshare adatai azt mutatják, hogy a Google keresési részesedései közötti eltérés az Android és a Windows Mobile eszközök között alacsonyabb, mindössze 1%‑nak megfelelő valós különbséggel (Data On Operating System Market Share: Mobile OS, Europe, 2015). A megtámadott határozat nehezményezi azt a tényt, hogy a Google nem nyújtotta be az e statisztikák alapjául szolgáló mennyiségi adatokat (a megtámadott határozat (799) preambulumbekezdésének 3. pontja), ugyanakkor azokat a Bizottság kérésre megkaphatta volna.

403    Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy az Android és a Windows Mobile eszközökön végzett keresések aránya közötti különbség egy része „az előzetesen telepített böngészőn történt alapértelmezettkénti beállításnak tulajdonítható”, nem pedig az előzetes telepítésnek, a Microsoft által szolgáltatott adatok továbbra is relevánsak. Ezek az adatok ugyanis csak a GMS‑csomaggal együtt Android operációs rendszerrel felszerelt eszközök és a Windows Mobile operációs rendszerrel felszerelt eszközök közötti különbségeket tükrözik: az előbbieken előzetesen telepített Google Search keresési szolgáltatási alkalmazás található, míg az utóbbiakon alapértelmezettként beállított Bing keresési szolgáltatás.

404    Ami a Google által szolgáltatott és annak bizonyítása érdekében hivatkozott Netmarketshare adatokat illeti, hogy az Android és a Windows Mobile eszközökön történt keresések aránya közötti különbség csekély, és 1%‑nak felel meg, mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy azok továbbra is összefoglaló jellegűek. Azokat grafikon és egy magyarázatot nem tartalmazó táblázat formájában mutatják be. Közelebbről, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (799) preambulumbekezdésének 3. pontjában megállapítja, az annak megállapítása érdekében figyelembe vett adatok hiányában, hogy mely eszközöket vették figyelembe a Windows Mobile operációs rendszerrel felszerelt eszközökön végzett keresések arányának értékelése céljából, nehéz értékelni a „Windows Phone” oszlopban szerepeltetett adatok tényleges tartalmát. Hasonlóképpen, amint azt a Bizottság is kifejti a megtámadott határozat (799) preambulumbekezdésének 3. pontjában, a Netmarketshare adatoknak ellentmondanak a Microsoft és a Google által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott egyéb adatok, amelyek megerősítik a megtámadott határozatban tett azon állítást, amely szerint a Google részesedése jelentősebb az olyan Android eszközökön végzett általános keresések terén, ahol a Google Search alkalmazást előzetesen telepítették, mint a Windows Mobile eszközökön, ahol ezt az alkalmazást nem telepítették előzetesen.

–       A Google Android és iOS eszközökből származó bevételének összehasonlítása

405    Harmadszor, a megtámadott határozat a Google által szolgáltatott adatok alapján a Google Android és iOS eszközökből származó világszintű bevételeinek összehasonlítására hivatkozik (a (744) preambulumbekezdés és a 12. táblázat) a 2014 és 2016 közötti időszakra vonatkozóan, amelyből kiderül, hogy a Google Search általános keresési alkalmazásának Androidon történő használata révén lényegesen nagyobb bevételre tesz szert, mint az iOS‑on (2014‑ben +71%, 2015‑ben +134% és 2016‑ban +193%), míg a keresésből származó összes bevétel hasonló szinten volt az Android és az iOS esetében (2014‑ben +3%, 2015‑ben +22% és 2016‑ban +28%).

406    A Google azt állítja, hogy a böngészőn végzett keresések figyelmen kívül hagyása kizárja ezt az összehasonlítást. Ha ezeket a kereséseket figyelembe vennénk, a megtámadott határozat 12. táblázata azt mutatná, hogy a Google‑nak az iOS‑on végzett keresésekből származó teljes keresési bevétele magasabb volt, mint az Androidból eredő bevétel, noha a Google Search alkalmazást nem telepítették előre az iPhone‑okon. Ezenkívül az Apple nem teszi elérhetővé a Safarit az Androidon. A Chrome részesedése tehát elkerülhetetlenül kisebb az iOS‑on.

407    Ugyanakkor, amint arra a Bizottság rámutat, a Google által szolgáltatott adatok azt mutatják, hogy a Google Search alkalmazásból származó bevételek magasabbak a GMS eszközökön, ahol a Google Search alkalmazást előzetesen telepítik, mint az iOS eszközökön, ahol semmilyen általános keresési alkalmazás – a Google Search‑öt is beleértve – nincs előzetesen telepítve. Mivel a határozat e része az első csomagra vonatkozik, nem kell beszámítani a második csomag végrehajtásából eredő bevételeket. Még tágabb értelemben, ezek az adatok olyan helyzeteket hasonlítanak össze, amelyekben a szóban forgó általános keresési szolgáltatás – a jelen esetben a Google Search – vagy a Google Search alkalmazás Google Androidon való előzetes telepítéséből, vagy pedig a Google Search Safari böngészőn történő alapértelmezettkénti beállításából tesz szert előnyre.

408    El kell tehát utasítani a Google azon kifogását, amely az Android eszközökből és az iOS eszközökből származó bevételeinek a megtámadott határozatban elvégzett összehasonlítására vonatkozik.

iv)    A Chrome‑re vonatkozó egyes bizonyítékokról

409    Harmadszor a Google azt állítja, hogy az az észrevétel, amely szerint a Safari jelentősebb bevételt generál az iOS‑on, mint a Chrome‑ból származó bevételek (a megtámadott határozat (907) preambulumbekezdése), szintén összekeveri az előzetes telepítést és az alapértelmezettkénti beállítást, valamint hogy az Opera felmérés (lásd a megtámadott határozat (905) preambulumbekezdésének 3. pontját) nem teszi lehetővé korlátozó hatások megállapítását.

–       A Google által a Safarin és a Chrome‑on keresztül elért bevételek összehasonlítása

410    Először is a megtámadott határozat összehasonlítja a Google által elért, az iOS eszközökön előzetesen telepített Safarin keresztül és az ezen eszközökön előzetesen nem telepített Chrome‑on keresztül végzett keresésekből eredő globális bevételeket. Ezen, a Google által szolgáltatott adatokkal végzett összehasonlítás azt mutatja, hogy az több bevételre tesz szert az iOS eszközökön a Safari révén, mint a Chrome révén (+2457% 2014‑ben, +1988% 2015‑ben és +1883% 2016‑ban) (a megtámadott határozat (907) preambulumbekezdése és 16. táblázata). A 2016. év esetében, tekintettel a Safari 258 millió előzetes telepítésére, a Chrome iOS eszközökre való letöltésére csak 40 millió alkalommal került sor (a megtámadott határozat (912) preambulumbekezdésének 2. pontja).

411    A Google arra hivatkozik, hogy ez az észrevétel, amely szerint a Safari jelentősebb bevételeket generál az IOS‑on, mint a Chrome ugyanezen eszközökön (a megtámadott határozat (907) preambulumbekezdése), összekeveri az előzetes telepítést és az alapértelmezettkénti beállítást. Az Apple ugyanis saját Safari böngészőjét alapértelmezett böngészőként határozza meg valamennyi iOS eszközön, amit a megtámadott határozat nem vesz figyelembe. Az előzetes telepítés hatásait nem lehet megfelelően elkülöníteni, figyelembe véve az előzetes telepítés, a privilegizált elhelyezés és az alapértelmezettkénti beállítás kombinálására vonatkozó bizonyítékokat.

412    Ez az észrevétel azonban nem fosztja meg relevanciájától a Google által az iOS eszközökön a Safarin keresztül végzett keresésekből és a Google Chrome‑on keresztül végzett keresésekből elért bevételek közötti összehasonlítást. Ezt az összehasonlítást ugyanis e böngészők iOS eszközökön fennálló sajátosságainak figyelembevételével végezték: az előbbi volt azokon kizárólagosan előzetesen telepítve, míg az utóbbit le kellett tölteni azokra. Ezenkívül a felhasználók a Google Chrome‑ot csak az iOS eszközök csekély hányadára töltik le (2016‑ban 15%) (a megtámadott határozat (912) preambulumbekezdésének 2. pontja).

413    El kell tehát utasítani a Google azon kifogását, amely a megtámadott határozatban a Safarin keresztül és a Chrome‑on keresztül generált bevételek összehasonlítására vonatkozik.

–       Az Opera felmérés

414    Másodszor, a megtámadott határozat egy, az Opera által készített felmérésre hivatkozik (lásd a (905) preambulumbekezdés 3. pontját), amely megállapítja egyrészt, hogy 2013‑ban Németországban, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban megkérdezett 1500 személy 72%‑a az előzetesen telepített böngészőt használta intelligens mobileszközén, másrészt pedig, hogy e személyek 16%‑a nem vett figyelembe olyan tényezőket, mint a minőség, a használat könnyűsége, a sebesség, a biztonság vagy más jellemzők, hanem pusztán azért alkalmazta tovább a böngészőt, mert az előzetesen telepítve volt.

415    A Google emlékeztet arra, hogy az e felmérés során feltett kérdés a következő volt: „[A]z Ön által leggyakrabban/rendszeresen használt böngésző kiválasztása során milyen tényezőket vett figyelembe?”. A megtámadott határozat állításainak alátámasztása érdekében azon felhasználókra támaszkodik, akik azt a választ választották, hogy „kizárólag a mobiltelefon[jukkal] járó böngészőt használják”. Ez a választási lehetőség nem tesz különbséget a böngészőt választó felhasználók között aszerint, hogy az előzetesen telepítve volt, vagy alapértelmezettként határozták meg. Márpedig megjegyzésként több válasz is hozzáfűzte, hogy a „telefon alapértelmezett böngészőjét” használják. Ráadásul, amint azt a felmérés Opera által szolgáltatott adatai is mutatják (a 2015. december 15‑i információkérésre adott válasz), valójában csak 70 résztvevő választotta ki az 500‑ból (14%) a megtámadott határozatban hivatkozott lehetőséget. Valójában ez a szám még alacsonyabb lehet: e 70‑ből 18 felhasználó esetében úgy tűnik, hogy iOS eszközökre, nem pedig Android eszközökre hivatkoznak, kijelentve, hogy a Safarit használják böngészőként, amely Androidon nem érhető el. A fennmaradt megkérdezett személyek 86%‑a olyan tényezőkre hivatkozott, mint a sebesség, a használat könnyűsége, a biztonság, az adatfogyasztás és a minőséghez kapcsolódó egyéb tényezők. Az is téves, ha úgy tekintjük, hogy csak egyetlen, telefonnal „járó” böngésző létezett, holott valójában az eredetiberendezés‑gyártók általában két vagy több böngészőt telepítenek előzetesen.

416    Ugyanakkor, amint arra a Bizottság hivatkozik, még ha az Opera felmérés nem is különíti el az előzetes telepítés és az alapértelmezettkénti beállítás hatását, azon okok legalább egy része, amelyek miatt a megkérdezett személyek a „mobileszközzel biztosított” internetböngészőt használták, annak a ténynek tudható be, hogy az eredetiberendezés‑gyártók előzetesen telepítik ezt a böngészőt. E felmérés azonosítja azt a mobil internetböngészőt, amelyet a felhasználók „a leggyakrabban” használnak arra, hogy eszközeiken internetes keresést végezzenek. Figyelembe véve az 1500 felhasználóból álló mintában szereplő három EGT‑országot (Németország, Egyesült Királyság és Lengyelország), egyrészt 853 felhasználó (57%) említette a Chrome‑ot vagy a Safarit mint leggyakrabban használt böngészőt – ezek a böngészők minden GMS, illetve iOS eszközön előzetesen telepítve vannak –, másrészt 232 felhasználó (15%) válaszolta azt, hogy leggyakrabban az alapértelmezettként beállított böngészőt használja (azaz a Chrome‑ot a GMS eszközökön és a Safarit az iOS eszközökön).

417    El kell tehát utasítani a Google azon kifogását, amely az Opera felmérés eredményeire történő utalásokat illeti a megtámadott határozatban.

418    Következésképpen a Google által a Google Search és Chrome alkalmazások Google Android eszközökön történő előzetes telepítése által biztosított előny megcáfolása érdekében előadott különböző érvek nem teszik lehetővé a Bizottság által a megtámadott határozatban e tekintetben kifejtett különböző körülményekből levont következtetések megkérdőjelezését.

b)      Az eredetiberendezés‑gyártók azon lehetősége, hogy előzetesen telepítsenek vagy alapértelmezettként beállítsanak versengő általános keresési szolgáltatásokat

1)      A megtámadott határozat

419    A megtámadott határozat szerint a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei által biztosított versenyelőnyt a következő okok miatt nem ellensúlyozhatják a versenytárs általános keresési szolgáltatók más előzetes telepítési megállapodások révén (a megtámadott határozat (833) preambulumbekezdése):

–        az eredetiberendezés‑gyártók általában nem kívánnak más általános keresési alkalmazást telepíteni; ez az ilyen alkalmazás hozzáadásából adódó eléggé csekély többletbevételekből, az ilyen megállapodások megtárgyalásának költségeiből, valamint a megkettőzött alkalmazások kockázatából ered, ami árthat a felhasználói élménynek, vagy tárhelynehézségeket okozhat; ugyanez vonatkozik mutatis mutandis a böngészőkre is (a megtámadott határozat (824)–(829), (933) és (934) preambulumbekezdése);

–        a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás megakadályozza, hogy az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők a Google Android eszközökre kizárólag egy másik általános keresési alkalmazást telepítsenek előzetesen (a megtámadott határozat (830)–(832) preambulumbekezdése); ezenkívül, még ha a Chrome‑mal versengő böngésző előzetesen telepíthető is lenne, azt nem lehetne alapértelmezettként beállítani (a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdése);

–        az eredetiberendezés‑gyártókkal és a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött bevételmegosztási megállapodások, amelyek eredményeként az EGT‑ben értékesített összes Google Android eszköz [50–60%]–[80–90%]‑ára kizárólag a Google Search alkalmazást telepítették előzetesen, szintén megakadályozzák a Google versenytársait abban, hogy ezen eszközökre a Google alkalmazása mellett más általános keresési szolgáltatási alkalmazást is előzetesen telepítsenek (a megtámadott határozat (833) preambulumbekezdése);

–        a Google Android eszközökre előzetesen telepített versengő böngészők száma jelentősen alacsonyabb, mint a Google Chrome előzetes telepítéseinek száma (a megtámadott határozat (936) preambulumbekezdése és 19. táblázata).

420    Így a Binget, a Google Search fő versenytársát, 2011 és 2016 között nem lehetett előzetesen telepíteni a Google Android eszközökre, kivéve egyetlen, az Egyesült Államokban 2011‑től forgalmazott eszközmodellt (a megtámadott határozat (834) preambulumbekezdése, valamint (789) preambulumbekezdésének 8. pontja).

2)      A felek érveinek összefoglalása

421    A Google arra hivatkozik, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei nem akadályozták meg az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy ugyanazt az előzetes telepítést biztosítsák valamennyi, Android eszközeiken egymással versengő keresési szolgáltatás és böngésző esetében, mint amelyet a Google Search és Chrome számára nyújtottak. Sőt, a Google termékeire vonatkozónál nagyobb promóciós lehetőséget is lehetett volna biztosítani, mivel az eredetiberendezés‑gyártók a Chrome‑tól eltérő böngészőt is meghatározhattak alapértelmezett böngészőként, és a versengő általános keresési szolgáltatásokat ezen előzetesen telepített böngészőkben alapértelemzett szolgáltatásként is meg lehetett határozni. Ezenkívül, noha a Google Search alapértelmezettként volt beállítva a Chrome URL sávjában, a felhasználók e keresési szolgáltatást bármikor megváltoztathatták volna úgy, hogy egy versenytársét állítják be. A szóban forgó magatartások tehát nem korlátozhatták a versenyt.

422    Így azon állításnak, amely szerint az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők nem kívánnak az Android eszközökön versengő alkalmazásokat alkalmazni, ellentmondanak a magatartásaik, legyen szó akár általános keresési szolgáltatásokról, akár böngészőkről, akár más típusú alkalmazásokról. Ehhez hasonlóan a bevételmegosztási megállapodásokra vonatkozó érvelés ellentmond annak az állításnak, amely szerint az eredetiberendezés‑gyártóknak és a mobilhálózat‑üzemeltetőknek egyáltalán nem áll érdekükben keresési alkalmazásokat vagy böngészőket előzetesen telepíteni a Google alkalmazásai mellett (a megtámadott határozat (824)–(829), (933) és (934) preambulumbekezdése, vö. a megtámadott határozat (1208) preambulumbekezdésének 1. pontjával, valamint (1213), (1214), (1219) és (1220) preambulumbekezdésével). Ezenkívül az annak alátámasztására hivatkozott négy indok – azaz a „felhasználói élményhez” kapcsolódó akadályok, a tárhely‑problémák, az ügyleti költségek és az előzetes telepítéshez kapcsolódó pénzügyi előnyök hiánya –, hogy az eredetiberendezés‑gyártók nem kívánták előzetesen telepíteni a versengő alkalmazásokat a Google alkalmazások mellett, egyikét sem támasztja alá elegendő bizonyíték.

423    A Bizottság azt állítja, hogy a versenytársak előzetes telepítési megállapodások révén nem tudják ellensúlyozni azt a jelentős versenyelőnyt, amelyet a Google az EGT‑ben értékesített szinte valamennyi Google Android eszközön a Google Search alkalmazás és a Google Chrome előzetes telepítése révén ér el.

3)      A Törvényszék álláspontja

i)      Előzetes észrevételek

424    Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy a Google e kifogásában lényegében azt állítja, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei nem akadályozták meg az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy ugyanazt az előzetes telepítést biztosítsák az EGT‑ben értékesített Google Android eszközökön a versengő általános keresési szolgáltatások és böngészők számára, mint amelyet a Google Search és Chrome számára biztosítanak.

425    Márpedig a Bizottság a megtámadott határozatban nem vitatja, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás lehetővé teszi az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy előzetesen telepítsenek a Google Search‑csel és a Chrome‑mal versengő alkalmazásokat. A Google versenytársai saját alkalmazásaik tekintetében tehát főszabály szerint ugyanolyan előzetes telepítési feltételeket ajánlhattak az eredetiberendezés‑gyártók számára, mint amelyeket a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előírt. Az egyidejű telepítés a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás keretében lehetséges volt.

426    A megtámadott határozat ezzel szemben azt mondja ki egyrészt, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás „megakadályozza” az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy kizárólag ilyen alkalmazásokat telepítsenek előzetesen a Google Search és a Chrome helyett (a megtámadott határozat (832) preambulumbekezdése), másrészt pedig, hogy a bevételmegosztási megállapodások azt követelik meg az eredetiberendezés‑gyártóktól és a mobilhálózat‑üzemeltetőktől, hogy kizárólag a Google Search alkalmazást telepítsék előzetesen az e megállapodások hatálya alá tartozó részben, vagyis az idők során az EGT‑ben értékesített Google Android eszközök [50–60%]–[80–90%]‑án (a megtámadott határozat (833) preambulumbekezdése), ami magában foglalja a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat, valamint az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokat is, amint azt a Bizottság is megerősítette a pervezető intézkedésekre válaszolva.

427    Ebben az összefüggésben, figyelembe véve a piaci részesedéseket és azok alakulását a Google Search esetében 2011‑től, a Chrome esetében pedig 2012‑től a megtámadott határozat elfogadásáig, a vita arról, hogy a versenytársaknak milyen lehetőségeik vannak a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei által biztosított versenyelőny ellensúlyozására, többnyire elméleti jellegű marad. A gyakorlatban ugyanis a versengő alkalmazások szolgáltatói nem tudták előzetes telepítési megállapodások révén ellensúlyozni azt a versenyelőnyt, amelyet a Google a Google Search és Chrome előzes telepítése révén biztosított magának, gyakorlatilag az EGT‑ben értékesített valamennyi Google Android eszközön. Amint arra a megtámadott határozat rámutat, a versengő általános keresési alkalmazások és böngészők előzetes telepítése a jelenlét szempontjából nem hasonlítható össze a Google Search alkalmazás és a Google Chrome előzetes telepítésével (lásd a megtámadott határozat (940) preambulumbekezdését a böngészők tekintetében).

428    E tekintetben különbséget kell tenni a versennyel kapcsolatos elméleti feltételezések és a gyakorlati valóság között, ahol a Google által említett versenyképes alternatívák kevéssé tűnnek hitelesnek, vagy nem gyakorolnak valós hatást a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei által, illetve az e feltételek és a Google egyéb szerződéses megállapodásai – beleértve a bevételmegosztási megállapodásokat –‑ együttes hatása által eredményezett „status quo torzítás” miatt.

429    Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni a Google azon érvelését, amely szerint a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei ellenére az eredetiberendezés‑gyártók továbbra is ugyanazokat az előzetes telepítési feltételeket biztosítják az EGT‑ben értékesített Google Android eszközökön a versengő általános keresési szolgáltatások és böngészők számára, mint amelyet a Google Search és Chrome számára biztosítanak. Ez az érvelés először is a versengő alkalmazások előzetes telepítését vizsgálja, majd az állítólagos ellentmondást a bevételmegosztási megállapodásokra vonatkozó érvelés és azon állítás között, amely szerint a versengő alkalmazások előzetes telepítéséhez nem fűződik érdek, végül pedig az eredetiberendezés‑gyártók versengő alkalmazások előzetes telepítéséhez fűződő érdekét.

ii)    A versengő alkalmazások előzetes telepítéséről

430    Elsősorban meg kell állapítani, hogy a Google érvelése e tekintetben inkább a böngészők helyzetére összpontosít, mintsem az általános keresési szolgáltatásokra. Ez az érvelés először is a Google Search alkalmazást és a versengő alkalmazásokat, majd a Chrome böngészőt és versenytársait, végül pedig a többi alkalmazást érinti.

–       A Google Search alkalmazásról és versenytársairól

431    Ami az általános keresési szolgáltatási alkalmazásokat illeti, a Google a Bingre való hivatkozás vitatására szorítkozik, amelyet 2011 és 2016 között csak egyetlen, az Egyesült Államokban 2011‑ben forgalomba hozott Google Android eszközmodellen lehetett előzetesen telepíteni (lásd a megtámadott határozat (834) preambulumbekezdését és (789) preambulumbekezdésének 8. pontját).

432    A Google szerint az, hogy a Bing nem volt előzetesen telepíthető az EGT‑ben értékesített Google Android eszközökön, nem a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételeivel magyarázható, hanem azzal, hogy a legtöbb EGT‑országban nem volt helyi programozás a Bingre.

433    Meg kell azonban állapítani, amint azt a Bizottság is teszi, hogy a Google versenytársainak csak igen ritkán sikerült előzetesen telepíteni általános keresési alkalmazásukat a Google Search alkalmazás mellett az eszközökre. Mindenesetre ez az érintett eredetiberendezés‑gyártók eszközeinek csak egy korlátozott részét érintette, többek között az EGT‑ben.

434    A megtámadott határozat ugyanis valamely versengő általános keresési alkalmazás „előzetes telepítésének” csak két esetére hivatkozik, mégpedig olyan esetekben, amikor az eredetiberendezés‑gyártók nem vagy már nem álltak bevételmegosztási megállapodásban a Google‑lal (a megtámadott határozat (1219) preambulumbekezdése):

–        a Microsoft és a ZTE között létrejött, egyes Google Android eszközök világszerte, többek között az EGT‑ben, a ZTE böngészőjén alapértelmezettként meghatározott Binggel történő értékesítésére vonatkozó, valamint a bizonyos mennyiségű Google Android eszköz előzetesen telepített Bing általános keresési alkalmazással történő értékesítésére vonatkozó 2017. februári bevételmegosztási megállapodás (az (1219) preambulumbekezdés 1. pontja);

–        a Yandex és két eredetiberendezés‑gyártó közötti bevételmegosztási megállapodás a Google Android eszközök világszerte történő értékesítésére vonatkozóan, beleértve kis számban az EGT‑t is, ahol a Yandex általános keresési szolgáltatás „widgetét” és a Yandex honlapjára mutató linkeket előzetesen telepítették az alapértelmezett böngészőn (a megtámadott határozat (1219) preambulumbekezdésének 2. pontja).

435    Egyébiránt a Google által a Bing kapcsán hivatkozott indok nem szolgáltat hihető magyarázatot arra, hogy a Microsoft nem volt képes meggyőzni az eredetiberendezés‑gyártókat arról, hogy ezt az alkalmazást a Google Android eszközökön előzetesen telepítsék. A helyi programozás hiánya ugyanis nem érintette az EGT valamennyi országát, és az eredetiberendezés‑gyártók nem telepítették előzetesen a Bing alkalmazást még azokban az országokban sem, ahol ezen alkalmazás lehetővé tette a helymeghatározást, mint például az Egyesült Királyságban vagy Németországban. Hasonlóképpen, az eredetiberendezés‑gyártók nem telepítették előzetesen a Seznam alkalmazást a Cseh Köztársaságban értékesített eszközeikre, annak ellenére, hogy ezen alkalmazás általános keresési algoritmusait a cseh nyelv alapján hozták létre (lásd a megtámadott határozat (682) preambulumbekezdését és (814) preambulumbekezdésének 4. pontját).

436    A fentiekből következik, hogy a Google állításával ellentétben a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatók nem voltak képesek ellensúlyozni a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei által biztosított versenyelőnyt.

–       A Chrome böngészőről és annak versenytársairól

437    A böngészőkkel kapcsolatban a Google különböző tényezőkre hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei nem akadályozták meg az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy a versengő böngészők számára ugyanolyan előzetes telepítési feltételeket biztosítsanak, mint amelyeket a Google Search és a Chrome számára biztosítottak:

–        a megtámadott határozat megállapítja, hogy 2013 és 2016 között a Chrome mellett előzetesen telepítettek versengő böngészőket az Android eszközök közel 60%‑án (a (936) preambulumbekezdés és a 19. táblázat); a versengő böngészők ilyen előzetes telepítéseinek száma tehát nem „jelentősen alacsonyabb a Google Chrome Google Android eszközökön történő előzetes telepítéseinek számánál”;

–        egy második előzetesen telepített böngésző a keresési bevételek nagyobb arányát generálhatná, mint a Google Search alkalmazás vagy a Chrome, amelyeket mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás révén előzetesen telepítenek; ez a következő bizonyítékokból is kitűnik: a Samsung 2016‑ban kezdte meg saját böngészőjének előzetes telepítését eszközein a Chrome‑nál jobb elhelyezéssel, és e böngésző a Google Search által a Samsung Galaxy S6 eszközökön az EGT‑ben elért bevételek 38,4‑át képviseli, megelőzve a Google Search alkalmazást (38,1%) és a Chrome‑ot (23,3%) (a megtámadott határozat (949) preambulumbekezdése); a Huawei 2015‑ben kijelentette, hogy „a Huawei böngésző az EGT‑piacon az összes Huawei okostelefonra alapértelmezett rendszerböngészőként előzetesen telepítve van” (Huawei, 2015. december 14.); a HTC 2015‑ben kijelentette, hogy böngészője, a HTC Internet, előzetesen telepítve van az eszközein, és hogy „nincs jelentős hatása” annak, hogy a Google 2012‑ben hozzáadta a Chrome‑ot a GMS‑csomaghoz, mivel a HTC a legtöbb eszközére előzetesen telepíti saját internetböngészőjét (HTC, 2015. november 13.).

438    Ellentétben azzal, amit a Bizottság sugall, a Google érvelését és az azt alátámasztó különböző bizonyítékokat nem lehet eleve elutasítani.

439    A Google érvelése ugyanis a priori lehetővé teszi annak bizonyítását, amint az a megtámadott határozatban szereplő ténybeli elemekből kitűnik (lásd a 19. táblázatot, amely 2013 és 2016 között világszerte 40–60%‑os párhuzamos előzetes telepítési arányokat mutat), hogy a böngészők esetében a versenyhelyzet erősebb, mint az általános keresési szolgáltatási alkalmazások tekintetében. A Chrome‑on kívüli más böngészők előzetesen telepíthetők a Google Android eszközökre, és egyébként gyakran előzetesen telepítik is azokat.

440    Az Opera esete ezt megfelelően szemlélteti. A Google támogatása érdekében beavatkozó Opera szerint felhasználóinak nagy része az eredetiberendezés‑gyártókkal (Samsung, Huawei, OPPO és Tecno) kötött, a Google Android eszközökhöz kapcsolódó előzetes telepítési megállapodásokból származik. A Bizottság e tekintetben rámutat arra, hogy e megállapodások az EGT‑ben értékesített Google Android eszközök kevesebb mint 5%‑át érintették (a megtámadott határozat (940) preambulumbekezdése), mivel ezen eszközöket lényegében Afrikában értékesítették (az Opera Samsunggal és Tecnóval kötött megállapodásai).

441    Ez a példa azt mutatja, hogy a böngészők egyidejű előzetes telepítésére vonatkozó megállapodások a jogsértés időtartama alatt legalábbis jelentősebb mértékben létezhettek, mint a valamely általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítésére vonatkozó megállapodások. Mindazonáltal meg kell vizsgálni az ilyen megállapodások által arra a kérdésre gyakorolt hatásokat, hogy ellentételezhetik‑e az előzetes telepítésből származó előnyt.

442    A Google érvelésének az elemzésre gyakorolt hatása ugyanis, figyelemmel a Bizottság és az annak támogatására beavatkozó felek által tett különböző észrevételekre, lényegét tekintve gyengül. A gyakorlatban tehát úgy tűnik, hogy bár az egyéb navigációs alkalmazások előzetes telepítésének szabadsága valóban az eredetiberendezés‑gyártók számára biztosított lehetőség volt, azok a gyakorlatban csak azért élhettek e lehetőséggel, hogy olyan navigációs alkalmazásokat telepítsenek előzetesen, amelyek a Google Search‑öt használták alapértelmezettként meghatározott keresőmotorként.

443    Az Opera példájával ellentétben ugyanis a Seznam beavatkozási beadványában ismerteti a keresési és navigációs alkalmazások előzetes telepítésével kapcsolatban felmerült nehézségeket. A Seznam egyébként megjegyzi, hogy e nehézségek mind a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások időszakában, mind pedig azt követően léteztek, amikor az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodások hatályba léptek. Hasonlóképpen, a Qwant csak 2018 szeptemberében, vagyis a megtámadott határozat elfogadását követően került olyan helyzetbe, hogy a Brave böngészőn Franciaországban és Németországban alapértelmezett keresőmotorként határozzák meg.

444    Először is, kétségtelen, hogy 2013 és 2016 között versengő böngészőket előzetesen telepítettek a Chrome mellett az Android eszközök közel 60%‑ára (a megtámadott határozat 19. táblázata).

445    Ugyanakkor egyrészt a Samsung és a Huawei Google által hivatkozott eseteit illetően meg kell állapítani, hogy az ezen eredetiberendezés‑gyártók nagyszámú Google Android eszközére kizárólagosan előzetesen telepített mobil internetböngészők ezen eredetiberendezés‑gyártók saját böngészői, nem pedig harmadik felek böngészői (a megtámadott határozat (936) preambulumbekezdése).

446    E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy egyes gazdasági szereplők, köztük a Samsung és a Huawei, a Google Search‑öt általános alapértelmezett keresési szolgáltatásként határozták meg a böngészőikön. A megtámadott határozat (798) preambulumbekezdésének 2. pontja így hivatkozik „az eredetiberendezés‑gyártókkal és a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött megállapodások[ra], amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy a Google Search legyen az egyetlen előzetesen telepített és harmadik felek előzetesen telepített mobil böngészőin alapértelmezettként meghatározott általános keresési szolgáltatás”. Az ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva a Bizottság pontosította, hogy itt a bevételmegosztási megállapodásokra való hivatkozásról van szó. A Bizottság a HTC‑t is említi, amely szintén a Google Search‑öt határozta meg alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként a böngészőjén, annak kiemelése érdekében, hogy az utóbbi 2016. november 30‑tól mindenféleképpen felhagyott saját böngészőjének fejlesztésével.

447    Másrészt a bevételmegosztási megállapodást kötő gazdasági szereplők helyzetét illetően meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy e gazdasági szereplők részesülhessenek a bevételmegosztásban, kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Google Search‑öt a Google Android eszközeik különböző belépési pontjain alapértelmezettként határozzák meg, saját böngészőjüket is beleértve (a (822) preambulumbekezdés, 908. lábjegyzet és a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokról szóló 6.3.3 pont), és nem telepítenek előzetesen semmilyen versengő általános keresési szolgáltatást (a megtámadott határozat (192) és (198) preambulumbekezdése).

448    Ez annál is inkább jelentős, mivel a Bizottság a megtámadott határozat (822) preambulumbekezdésében azt állítja, hogy 2011 és 2016 között a bevételmegosztási megállapodások hatálya alá tartozott az EGT‑ben értékesített Google Android eszközök [50–60%]–[80–90%] közötti része. A megtámadott határozat (822) preambulumbekezdéséhez fűzött 908. lábjegyzetben ismertetett információkból kitűnik, hogy az e tekintetben figyelembe vett információk nem csak a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatályából levont információkat foglalják magukban, hanem a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások helyébe lépő eszközönkénti bevételmegosztási megállapodások hatályából levont információkat is. Ezt a Bizottság a pervezető intézkedések keretében feltett kérdésre válaszolva megerősítette.

449    Így a 2011‑től 2016‑ig az EGT‑ben értékesített Google Android eszközök több mint 50%‑a a Google‑lal kötött bevételmegosztási megállapodások hatálya alá tartozott, függetlenül attól, hogy portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokról vagy eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokról van szó, amelyek mind megkövetelték a Google Search alapértelmezett keresőmotorként való meghatározását az előzetesen telepített böngészőkön, és megtiltották a versengő keresőszolgáltatások telepítését.

450    Ennélfogva, és ez érvényes a Samsungra, a HTC‑re, az LG‑re és a Sonyra, csakúgy, mint a többi, bevételmegosztási megállapodást kötő gazdasági szereplőre, kiderült, hogy amikor egy böngészőt az alapértelmezettként a Google Searchre beállított Chrome mellett előzetesen telepítettek, az említett böngészőt alapértelmezettként szintén a Google Searchre állították be.

451    Ez a megállapítás a Google különböző magatartásainak egymást kiegészítő jellegét szemlélteti, és szükségszerűen azt jelenti, hogy figyelembe kell venni – ahogyan azt a megtámadott határozat is tartalmazza – a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások és a bevételmegosztási megállapodások együttes hatásait. A bevételmegosztási megállapodáshoz kapcsolódó azon szerződéses kötelezettség ugyanis, hogy nem lehet a Google Search‑től eltérő megoldást telepíteni az általános keresések lefolytatása érdekében, azt eredményezte, hogy 2011‑től 2016‑ig az EGT‑ben értékesített Google Android eszközök legalábbis fele tekintetében ténylegesen kizárt volt a Google alkalmazásokkal versengő szolgáltatás előzetes telepítésének elméleti lehetősége, amelyet azonban a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás főszabály szerint lehetővé tett. Más szóval a bevételmegosztási megállapodások kizárólagosságot garantáltak az érintett eszközökre, amit figyelembe kell venni a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások versenyellenes hatásainak értékelésénél.

452    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások és a bevételmegosztási megállapodások együttes hatásainak ténybeli elemként való figyelembevétele semmilyen módon nem függ attól, hogy a bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerűek‑e, vagy sem, függetlenül attól, hogy a Bizottság elemzése szerint visszaélésnek minősülő portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokról van‑e szó – amit a Google a harmadik jogalapban vitat –, vagy pedig olyan eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokról, amelyeket a megtámadott határozat nem tekint visszaélésszerűnek.

453    E körülmények között a Google által egy eredetiberendezés‑gyártóval kapcsolatban hivatkozott azon érv, amely szerint 2016‑ban az egyik eszközkategóriában az említett eredetiberendezés‑gyártó mobil internetböngészője a Google Searchnél vagy a Chrome alkalmazásnál magasabb keresési bevételeket eredményezett az EGT‑ben, nem kérdőjelezi meg a fenti elemzést.

454    Ezt a keresetlevélben hivatkozott érvet a Bizottság azzal az indokkal vitatta, hogy nem tudta ellenőrizni ezt az állítást, akár 2016‑ban ezen eredetiberendezés‑gyártó eszközeinek adott kategóriája, akár szélesebben nézve más évek, illetve az említett eredetiberendezés‑gyártó más eszközkategóriái tekintetében. Válaszul a Google benyújtotta a keresetlevélben szereplő állítások alátámasztására felhasznált belső adatokat. Ezek az adatok ténylegesen azt mutatják, hogy 2016‑ban ezen eredetiberendezés‑gyártó saját böngészője több bevételt eredményezett a keresésekből, mint a Google Search vagy a Chrome alkalmazás két modellsorozaton.

455    E bevételek meghaladták a Chrome által 2017‑ben három modellen (a fent hivatkozott két modell és egy harmadik), 2018‑ban pedig az említett eredetiberendezés‑gyártó négy modelljén (a fent említett három és egy negyedik) generált bevételeket is, de alacsonyabbak voltak, mint a Google Search alkalmazás által ezen eszközökön ekkor generált bevétel.

456    A Google arra hivatkozik, hogy olyan esetről van szó, amelyben a saját böngészőjének a Google Android eszközökre történő előzetes telepítése révén az eredetiberendezés‑gyártó képes volt bizonyos mértékben kompenzálni azt a versenyelőnyt, amelyben a Google a Google Search és a Chrome alkalmazás előzetes telepítése révén részesült.

457    Mindazonáltal, mivel a szóban forgó eredetiberendezés‑gyártót bevételmegosztási megállapodás kötötte, és így az a kötelezettség terhelte, hogy a Google Search‑öt eszközei különböző belépési pontjain – beleértve saját böngészőjét is – alapértelmezettként határozza meg, az ilyen ellentételezés versenyre gyakorolt hatását viszonylagosnak kell tekinteni. Ezt a Google a pervezető intézkedésekre adott válaszában megerősítette.

458    Ezenkívül az olyan eredetiberendezés‑gyártó helyzete, amely a saját böngészőjét eszközein előzetesen telepíti, nem hasonlítható össze a Google olyan versenytársának helyzetével az általános keresési szolgáltatások piacain, amely nem rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy saját eszközöket gyártson, mivel ez utóbbinak meg kell állapodnia egy eredetiberendezés‑gyártóval annak érdekében, hogy előzetesen telepíthesse alkalmazásait.

459    Másodszor mindenesetre a Bizottság emlékeztet arra, hogy még ha valamely versengő böngészőt előzetesen telepítettek is egy Google Android eszközre, azt nem lehet alapértelmezettként meghatározni (a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdése).

460    A Google által a Huawei képviselőjének a Bizottsághoz 2015 decemberében küldött e‑mailben – amely szerint a Chrome‑tól eltérő böngésző lehet az „alapértelmezett rendszerböngésző” – tett kijelentésére vonatkozóan tett állítások megválaszolása érdekében a Bizottság megjegyzi, hogy ez nem volt lehetséges.

461    Egyrészt ugyanis a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokból kitűnik, hogy az eredetiberendezés‑gyártók kötelesek voltak arra, hogy előzetesen telepítsék a Chrome‑ot szinte az összes EGT‑ben értékesített Google Android eszközükre, másrészt pedig az antifragmentációs megállapodásokból és az Android kompatibilitást megállapító dokumentum 3.2.3.2 kikötéséből az, hogy „az eszközfejlesztők nem biztosíthatnak különleges privilégiumokat abban az esetben, ha a rendszeralkalmazások szándékmintákat alkalmaznak, és nem akadályozhatják meg harmadik felek alkalmazásait abban, hogy e mintákhoz kapcsolódjanak, és átvegyék azok irányítását”. Ezért egy olyan eredetiberendezés‑gyártó, amely előzetesen telepítette a Chrome‑ot, ami feltételezte a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás és az antifragmentációs megállapodás aláírását, nem állíthatott be alapértelmezettként egy versengő mobil internetböngészőt.

462    Az Orange és egy másik vállalkozás által tett nyilatkozatok (a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdése) megerősítik azt a tényt, hogy még a Chrome‑mal versengő böngésző előzetes telepítése esetén sem lehet azt „alapértelmezett böngészőként meghatározni”. E két gazdasági szereplő ezzel kapcsolatban a Bizottság által hivatkozott azon kötelezettségre hivatkozik, hogy nem részesít előnyben a Chrome‑mal versengő böngészőt akkor, ha a Chrome‑ot a Google Android eszközre szintén előzetesen telepítették.

463    Ebben az összefüggésben a Google által hivatkozott egyetlen bizonyíték sem támasztja alá azon állítását, amely szerint a Chrome jelenlétében lehetséges a versengő böngésző ilyen alapértelmezettkénti beállítása:

–        ami azt a nyilatkozatot illeti, amely szerint „a Huawei böngészőt az EGT piacán valamennyi Huawei okostelefonra előzetesen betöltötték mint alapértelmezett rendszerböngészőt”, úgy tűnik, hogy azt nem a Huawei nevében tették az információkérésre adott válaszként, hanem azt pusztán „általános jellegű információként” nyújtotta a Huawei egyik alkalmazottja mint „előzetes választ”, és az nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e munkavállaló mit ért „alapértelmezett rendszerböngésző” alatt, különösen a fent hivatkozott kompatibilitást megállapító dokumentumban szereplő követelmény alapján, amely szerint az eredetiberendezés‑gyártók nem határozhatnak meg alapértelmezettként versengő böngészőt; mindenesetre 2016 óta a Huawei már nem telepíti előzetesen saját mobil internetböngészőjét (lásd Huawei ALE Android 6.0 Release Notes, 2016. június 7.: „A jobb élmény érdekében valamennyi Android 5.0 és afölötti operációs rendszer alatt működő, külföldi piacokra adaptált mobiltelefonunkon megszűnik az integrált Huawei böngésző, és a Google Chrome jelenik meg”);

–        ami az Orange által a 2012. augusztus 3‑i e‑mailben tett azon kijelentést illeti, amely szerint „a Chrome párhuzamosan létezhet a gyártók böngészőivel, és a Google azt nem írja elő alapértelmezett böngészőként”, abból pusztán az tűnik ki, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások nem kötelezik az eredetiberendezés‑gyártókat arra, hogy alapértelmezett böngészőként állítsák be a Chrome‑ot – amit a Bizottság nem vitat –, nem pedig az, hogy az eredetiberendezés‑gyártók saját mobil internetböngészőjüket beállíthatják alapértelmezett böngészőként.

464    Ezenkívül nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy egy versengő böngészőt meg lehet‑e határozni alapértelmezettként. A Google egyébként nem vitatja e kérdés elméleti jellegét a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások és az antifragmentációs megállapodások együttes hatásaira tekintettel. A jelen ügyben azt kell megvizsgálni, hogy milyen különböző gyakorlati lehetőségek állnak rendelkezésre a versengő általános keresési szolgáltatások számára a felhasználók elérése érdekében, mivel a Google ügyelt arra, hogy az eredetiberendezés‑gyártók a Chrome‑mal versengő böngészők tekintetében betartsák az antifragmentációs megállapodásokból eredő azon kötelezettségüket, hogy legalább ugyanolyan bánásmódban részesítsék a Google Search‑öt, mint amelyet adott esetben egy másik általános keresési szolgáltatás esetében alkalmaznak.

465    Harmadszor az a tény, hogy az eredetiberendezés‑gyártók előzetesen telepítik saját böngészőiket bizonyos eszközeikre, semmit nem változtat azon a tényen, hogy az egyes ilyen böngészők előzetes telepítéseinek száma alacsonyabb, mint a Google Chrome ezen eszközeiken történt előzetes telepítéseinek száma. Figyelembe kell venni többek között azt a tényt, hogy a Google által hivatkozott egyes adatok a világszinten történő előzetes telepítésre vonatkoznak, beleértve Kínát is (lásd például a megtámadott határozat 19. táblázatát). Márpedig a Google Chrome előzetes telepítésének hiánya Kínában jelentős kihatással van az EGT‑re vonatkozó adatokra. A Google Chrome előzetes telepítése gyakorlatilag kiterjedt minden Google Android eszközre az EGT‑ben, míg egy másik böngésző egyidejű előzetes telepítése az elterjedtség és a ténylegesség szempontjából kevésbé jelentős maradt. A Bizottság ezzel kapcsolatos észrevételeit a Google tehát nem vonja kétségbe.

–       Az egyéb alkalmazásokról

466    Ami a Google Search‑ön és a Chrome‑on kívüli, a GMS‑csomagban található egyéb alkalmazásokat, valamint azok versengő alkalmazásait illeti, meg kell állapítani, amint azt a Bizottság is teszi, hogy a Google ezzel kapcsolatos érvei nem relevánsak. Ezen egyéb alkalmazások és a versengő alkalmazások ugyanis nem általános keresési alkalmazások vagy böngészők, és ezért nem képezik tárgyát a megtámadott határozatban meghatározott erőfölénnyel való visszaélésnek.

iii) Az állítólagos ellentmondásról a bevételmegosztási megállapodásokra vonatkozó érvelés és azon állítás között, amely szerint a versengő alkalmazások előzetes telepítéséhez nem fűződik érdek

467    Másodsorban a Google arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat bevételmegosztási megállapodásokra vonatkozó érvelése ellentmond annak az állításnak, amely szerint az eredetiberendezés‑gyártóknak nem áll érdekében a Google alkalmazásai mellett általános keresési és navigációs alkalmazásokat telepíteni előzetesen.

468    E tekintetben először is emlékeztetni kell a vitatott állítások tartalmára.

469    Egyrészt annak megállapításához, hogy az eredetiberendezés‑gyártókkal kötött előzetes telepítési megállapodások nem hasonlíthatók össze az elterjedtség és a ténylegesség szempontjából a Google Search alkalmazás GMS eszközökön történő előzetes telepítésére vonatkozó megállapodásokkal, a Bizottság – egyéb tényezők mellett – úgy ítélte meg, hogy „kevéssé valószínű”, hogy az eredetiberendezés‑gyártók a kötelező Google Search alkalmazáson kívül egy vagy több más általános keresési szolgáltatási alkalmazást is előzetesen telepítenek. Ezt a következtetést többek között az magyarázza, hogy az eredetiberendezés‑gyártóknak mérlegelniük kell az általuk e másik általános keresési szolgáltatási alkalmazás révén elérhető potenciális bevételeket az ilyen ügylet költségeihez, valamint az olyan tényezőkhöz kapcsolódó egyéb költségekhez képest, mint a felhasználói élmény és az adathordozó (a megtámadott határozat (823) és (824) preambulumbekezdése).

470    E következtetés magyarázataként a Bizottság jelezte, hogy a következő tényezőket vette figyelembe:

–        először is, csekély a potenciális bevételek azon része, amelyre az eredetiberendezés‑gyártók a Google Search alkalmazáson kívül egy vagy több egyéb alkalmazás telepítése révén tehetnének szert, tekintettel arra, hogy a Google az EGT‑ben a nemzeti keresési szolgáltatások piacainak többségén több mint 90%‑os piaci részesedéssel rendelkezik, valamint arra, hogy a Google‑t mindig alapértelmezettként határozzák meg minden más fontosabb belépési ponton, különösen a böngészőkön (a megtámadott határozat (825) preambulumbekezdése);

–        másodszor, az eredetiberendezés‑gyártóknak kellene vállalniuk az ügyleti költségeket az ilyen előzetes telepítési megállapodások megkötése érdekében, és e költségek valószínűleg nem lennének igazolhatók kis mennyiségű eszközzel (a megtámadott határozat (826) preambulumbekezdése);

–        harmadszor, az eredetiberendezés‑gyártóknak azt is figyelembe kellene venniük, hogy mivel a GMS‑csomag 12–30 alkalmazást tartalmaz, dupla alkalmazások is lehetnek, és ez árthat a felhasználói élménynek (a megtámadott határozat (827)–(829) preambulumbekezdése).

471    Hasonlóképpen, annak megállapítása érdekében, hogy az eredetiberendezés‑gyártókkal kötött előzetes telepítési megállapodások nem hasonlíthatók össze az elterjedtség és a ténylegesség szempontjából a Chrome böngésző GMS eszközökön történt előzetes telepítésével, a Bizottság – egyéb tényezők mellett – úgy ítélte meg, hogy az eredetiberendezés‑gyártók „tartózkodnak” az olyan alkalmazások előzetes telepítésétől, amelyek megkettőznék a már telepített alkalmazásokat, egyes eszközök tárhelykapacitásával kapcsolatos problémák miatt (a megtámadott határozat (932) és (933) preambulumbekezdése).

472    Másrészt a megtámadott határozat bevételmegosztási megállapodásokra vonatkozó részében a Bizottság ugyanakkor több alkalommal is rámutat arra, hogy az eredetiberendezés‑gyártóknak érdekük fűződik ahhoz, hogy ilyen megállapodásokat érjenek el a következő indokok miatt:

–        „a bevételek portfólió útján történő megosztásának kifizetése nélkül az eredetiberendezés‑gyártóknak […] üzleti érdekük fűződött volna ahhoz, hogy legalább némelyik Google Android eszközre versengő általános keresési szolgáltatásokat telepítsenek előzetesen” (a megtámadott határozat (1208) preambulumbekezdésének 1. pontja);

–        a versengő általános keresési szolgáltatások előzetes telepítése lehetővé tette volna az eredetiberendezés‑gyártók számára „differenciált termékek kínálását” (a megtámadott határozat (1213) preambulumbekezdése);

–        az „általános keresési szolgáltatások előzetes telepítése a Google mellett növelte volna e szolgáltatások forgalmát” (lásd a megtámadott határozat (1214) preambulumbekezdését, amely a Yahoo!‑t, a Qwantot, a Microsoftot, a Yandexet és a Seznamot idézi);

–        az eredetiberendezés‑gyártók megállapodásokat kötöttek volna annak érdekében, hogy az eszközökön előzetesen versengő általános keresési szolgáltatásokat telepítsenek, vagy azokat alapértelmezett szolgáltatásként határozzák meg (a megtámadott határozat (1219) preambulumbekezdése);

–        a Mozilla és egy versengő keresési szolgáltatás közötti megállapodás „azt mutatja, hogy a Mozilla úgy véli, hogy az eredetiberendezés‑gyártók […] üzleti érdeke az, hogy a Mozilla böngészőt előzetesen telepítsék egy versengő általános keresési szolgáltatással, amelyet legalább néhány Android alatt működő eszközön alapértelmezett szolgáltatásként határoznak meg” (a megtámadott határozat (1220) preambulumbekezdése).

473    A Google állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy e két érvelés ellentmond egymásnak. A Bizottság ugyanis először annak valószínűségét vizsgálja meg az eredetiberendezés‑gyártók részéről (illetve az arra való ösztönzésüket), hogy előzetes telepítési megállapodásokat kössenek a Google Search alkalmazás vagy a Chrome versenytársaival, amely alkalmazásokat a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alapján előzetesen telepítik a GMS eszközökre. A Bizottság ugyanakkor nem vitatja, hogy ezen eredetiberendezés‑gyártóknak üzleti érdekük fűződhet ahhoz, hogy ilyen megállapodásokról tárgyaljanak, amely érdekre különösen a bevételmegosztási megállapodások vonatkozásában hivatkozik. Ezt az üzleti érdeket azonban össze kell egyeztetni a Bizottság első csomagra (egy második általános keresési szolgáltatási alkalmazás gyenge maradványrészesedése a piacon, ügyleti költségek, a duplikációval kapcsolatos nehézségek a felhasználói élményre és a tárhelykapacitásra tekintettel) és a második csomagra (a tárhellyel kapcsolatos problémák) vonatkozó okfejtésében hivatkozott egyéb tényezőkkel.

474    A fentiekből következik, hogy el kell utasítani a megtámadott határozat bevételmegosztási megállapodásokra vonatkozó okfejtése és a Bizottság azon állításai közötti ellentmondásra alapított kifogást, amelyek szerint kevéssé valószínű, hogy az eredetiberendezés‑gyártók előzetesen telepítenek a Google Search alkalmazással versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazásokat, és amelyek szerint az eredetiberendezés‑gyártók tartózkodnak a Chrome‑mal versengő navigációs alkalmazások előzetes telepítésétől.

iv)    Az eredetiberendezés‑gyártók versengő alkalmazások előzetes telepítéséhez fűződő érdekéről

475    Harmadsorban a Google arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat négy indokot jelöl meg azon állítás alátámasztására, amely szerint „kevéssé valószínű, hogy az eredetiberendezés‑gyártók előzetesen telepítenek a kötelező Google Search alkalmazás mellett egy további általános keresési szolgáltatási alkalmazást” (a megtámadott határozat (824) preambulumbekezdése, a továbbiakban: vitatott állítás), nevezetesen a felhasználói élménnyel kapcsolatos akadályok fennállását, a tárhelyhez kapcsolódó problémákat, az ügyleti költségeket és az előzetes telepítéshez kapcsolódó pénzügyi előnyök hiányát. Márpedig, tekintettel arra, hogy az eredetiberendezés‑gyártók a GMS eszközökön ténylegesen versengő alkalmazásokat telepítenek, ezen indokok egyikét sem támasztják alá bizonyítékok, a vitatott állítás tehát téves.

476    Ezen érvelés vizsgálatához azt előzetesen összefüggéseibe kell helyezni.

477    Egyrészt ugyanis a vitatott állítás a megtámadott határozat ugyanezen (824) preambulumbekezdésében kifejtett azon elképzelésen alapul, amely szerint a Google Search alkalmazással versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítésére vonatkozó döntés abból ered, hogy az eredetiberendezés‑gyártó először is mérlegeli azokat a bevételeket, amelyek e további alkalmazásból származhatnak, szemben másodszor az ügylet költségével és annak a felhasználói élményre vagy a műszaki adathordozóra gyakorolt hatásaival. A vitatott állítás tehát főként az eredetiberendezés‑gyártók azon érdekére vonatkozik, hogy előzetesen telepítsenek egy, a Google Search alkalmazással vagy másodlagosan a Google Search általános keresési szolgáltatáson alapértelmezettként beállított Chrome böngészővel versengő alkalmazást, nem pedig a GMS‑csomag által lefedett bármely alkalmazást, különösen azokat, amelyek nem kapcsolódnak általános keresési szolgáltatás végrehajtásához.

478    Következésképpen a vitatott állítás megalapozottságának értékelése szempontjából releváns tények azok, amelyek általános keresési szolgáltatást végrehajtó alkalmazásokra vonatkoznak, nem pedig más típusú alkalmazásokra.

479    Másrészt a vitatott állítás a Bizottság által annak alátámasztása érdekében hivatkozott öt magyarázat közül csak az első, hogy – ellentétben azzal, amit a Google a közigazgatási eljárás során állított – „az eredetiberendezés‑gyártókkal és a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött előzetes telepítési megállapodásokat az elterjedtség és a ténylegesség szempontjából nem lehet összehasonlítani a Google Search alkalmazás előzetes telepítésével a GMS eszközökön” (a megtámadott határozat (823) preambulumbekezdése).

480    A Google nem vitatja a következő magyarázatokat:

–        a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás megakadályozta az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy kizárólag valamely, a Google Search alkalmazással versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazást telepítsenek előzetesen a Google Android eszközökre; a Google versenytársait tehát megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás által meghatározott feltételeknél jobb feltételeket érjenek el; a gyakorlatban ugyanis az az eredetiberendezés‑gyártó, amely elfogadná valamely versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazás ilyen kizárólagos előzetes telepítését, nem tudná a Play Store‑t vagy a GMS‑csomag egyéb alkalmazásait kínálni (a megtámadott határozat (830) és (831) preambulumbekezdése);

–        a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás azt is megakadályozta, hogy a mobilhálózat‑üzemeltetők az eredetiberendezés‑gyártók számára előírják, hogy kizárólag a Google Search alkalmazással versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazást telepítsenek előzetesen a Google Android eszközökre, mivel szinte valamennyi eredetiberendezés‑gyártó mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodást kötött, és így kötelezettséget vállalt arra, hogy a Google Search alkalmazást előzetesen telepíti a GMS eszközökre (a megtámadott határozat (832) preambulumbekezdése);

–        az egyes eredetiberendezés‑gyártókkal és mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött bevételmegosztási megállapodások a Google Search alkalmazás kizárólagos előzetes telepítését eredményezték az EGT‑ben 2011 és 2016 között értékesített Google Android eszközök [50‑60]–[80‑90]%‑án, ami megfosztotta a Google versenytársait annak lehetőségétől, hogy általános keresési szolgáltatási alkalmazásukat a Google Search alkalmazás mellett előzetesen telepítsék (a megtámadott határozat (833) preambulumbekezdése és 13.4.2.1 pontja);

–        a Binget, a Google Search fő versenytársát, 2011 és 2016 között nem lehetett előzetesen telepíteni a Google Android eszközökre, kivéve egyetlen, az Egyesült Államokban 2011‑ben piacra vitt eszközmodellt (a megtámadott határozat (834) preambulumbekezdése, valamint (789) preambulumbekezdésének 8. pontja).

481    E ténybeli háttérrel összefüggésben – amely figyelembe veszi a Google Search alkalmazás GMS eszközökre történő előzetes telepítésének elterjedtségét és ténylegességét a Google által az EGT‑n belüli mobilinternet‑piaci részesedéseinek megszilárdítására és megőrzésére irányuló átfogó stratégiája részeként kötött különböző megállapodásokkal összefüggésben – kell megvizsgálni a Google vitatott állítással kapcsolatos érveit. A Google lényegében a Bizottság által az eredetiberendezés‑gyártók versengő alkalmazások előzetes telepítéséhez fűződő érdekének értékelése érdekében hivatkozott különböző indokokat kifogásolja (lásd a fenti 475. pontot), vagyis a potenciális bevételeket, az ügyleti költségeket, a felhasználói élményt és a tárhelyet.

–       A potenciális bevételekről

482    Az annak valószínűségére vonatkozó értékelése keretében, hogy valamely eredetiberendezés‑gyártó a Google Search alkalmazás mellett egy további általános keresési szolgáltatási alkalmazást telepít előzetesen a GMS eszközök tekintetében, a Bizottság megjegyzi, hogy „az egy vagy több további általános keresési szolgáltatási alkalmazásból az eredetiberendezés‑gyártók által potenciálisan elérhető bevételek aránya csekély lenne, mivel a Google a legtöbb nemzeti piacon 90%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, és amint azt a [megtámadott határozat] (796) preambulumbekezdés[e] kifejti, továbbra is a Google lenne az alapértelmezettként meghatározott a többi fontosabb belépési ponton, többek között a böngészőkön” (a megtámadott határozat (825) preambulumbekezdése).

483    E magyarázatot a Google a következő indokok alapján kifogásolja:

–        a megtámadott határozat szerint a hasonló hatékonyságú versenytársak a keresések 22,5%‑át megszerezhetnék, ha a Google mellett előzetesen telepítenék őket, és a böngészők belépési pontjain alapértelmezettként határoznák meg őket (a megtámadott határozat (1226) preambulumbekezdésének 2. pontja); e versenytársak tehát megoszthatnák az e keresésekből származó bevételt az eredetiberendezés‑gyártókkal (a továbbiakban: első kifogás);

–        téves az az állítás, amely szerint „a Google‑t mindig alapértelmezettként határoznák meg a többi főbb belépési pontokon, különösen a böngészőkön” (a megtámadott határozat (825) preambulumbekezdése), mivel „a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás soha nem követelte meg, hogy a Google [Search‑öt] alapértelmezettként állítsák be a versengő böngészőkön”; a megtámadott határozat itt a nem Android eszközökön érvényesülő alapértelmezettkénti beállításra vonatkozó bizonyítékokra utal (lásd a (796) preambulumbekezdés 2. pontját, amely az iOS eszközökön vagy a hordozható számítógépeken található böngészőket említi), ami nem releváns; ezenkívül a megtámadott határozat más részeiben a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás olyan változatára utal, amely pedig nem követelte meg a böngészőkön az alapértelmezettkénti beállítást, és amelyet mindenesetre megszüntettek (a (185) preambulumbekezdés) (a továbbiakban: második kifogás);

–        a megtámadott határozat más részeiben szereplő, két vállalkozás azon kijelentéseire vonatkozó hivatkozások, amelyek szerint a versengő böngészők nem állíthatók be alapértelmezettként (a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdése), nincsenek alátámasztva; e vállalkozások egyike sem volt a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások részes fele, és egyikük kijelentette, hogy „a Chrome együtt tudna létezni az eredetiberendezés‑gyártók böngészőivel, és nem követelmény, hogy az utóbbi legyen az alapértelmezett böngésző”; ezeknek a kijelentéseknek ellentmondanak azok az eredetiberendezés‑gyártók is, amelyek a Huawei‑hez hasonlóan egy versengő böngészőt állítottak be alapértelmezettként (a továbbiakban: harmadik kifogás);

–        annak kijelentése, hogy az eredetiberendezés‑gyártóknak nem áll érdekében a versengő alkalmazások előzetes telepítése, mivel a keresésekhez kapcsolódó felhasználás nagy része a Google‑hoz jut, azt jelentené, hogy ezek az alkalmazások kevésbé vonzóak, ami a kevésbé hatékony versenytársak védelmét jelentené (a továbbiakban: negyedik kifogás).

484    E kifogások azonban nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a vitatott állítást.

485    A Google ugyanis, amint azt már említettük, nem vitatja, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásnak az volt a következménye, hogy a Google Search alkalmazással versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazásokat nem lehetett kizárólagosan előzetesen telepíteni a Google Android eszközökön (a megtámadott határozat (830)–(832) preambulumbekezdése). Ezen eszközökön csak az egyidejű előzetes telepítés volt lehetséges.

486    Ráadásul a gyakorlatban meg kell jegyezni, hogy pusztán a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás tényénél fogva a Google olyan előzetes telepítésben részesült, amely kizárólagos maradt, ha az eredetiberendezés‑gyártó nem döntött úgy, hogy egyidejűleg telepít egy másik általános keresési szolgáltatási alkalmazást is.

487    Ellentétben a Google által a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alapján eleve elért előzetes telepítéssel, ezen eredetiberendezés‑gyártónak vagy a Google versenytársának más paramétereket kellett figyelembe vennie ahhoz, hogy egy másik általános keresési szolgáltatási alkalmazást előzetesen telepítsen, vagy elérje annak előzetes telepítését.

488    Ebben az összefüggésben az egy vagy több további általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítéséből származó potenciális bevételrészesedést elterjedtség és ténylegesség szempontjából nem lehetett összehasonlítani a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásból származó bevételekkel, és az csak korlátozott lehetett.

489    Ennek oka mindenekelőtt az, amint arra a Bizottság a megtámadott határozat (825) és (830) preambulumbekezdésében rámutat, hogy a Google általános keresési szolgáltatása a legtöbb EGT‑országban erős és stabil, több mint 90%‑os piaci részesedéssel piacvezető, immár 2008 óta (lásd a megtámadott határozat (683) és (684) preambulumbekezdését). Figyelembe kell venni továbbá a Google védjegy közismertségét is, amely előnyt jelent általános keresési szolgáltatása számára (a megtámadott határozat (712), (812) és (830) preambulumbekezdése). A Google ezen állítások egyikét sem kifogásolja.

490    A Google inkább a megtámadott határozat (825) preambulumbekezdésének végén tett azon állítást kifogásolja, amely szerint még valamely versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazás GMS eszközökön történő előzetes telepítése esetén is „továbbra is a Google lenne az alapértelmezettként meghatározott a többi fontosabb belépési ponton, többek között a böngészőkön”. Második kifogásában a Google ugyanis azt állítja, hogy ez az állítás téves, egyrészt azért, mert „a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás soha nem követelte meg, hogy a Google [Search] alapértelmezettként meghatározott legyen a versengő böngészőkön”, másrészt pedig azért, mert ez az állítás a nem Android eszközökön való alapértelmezett beállításra vonatkozó bizonyítékokon alapul (lásd a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdésének 2. pontját, amely az iOS eszközökre, a Chrome‑mal felszerelt PC‑kre és a Safarival, Operával vagy Firefoxszal felszerelt PC‑kre utal).

491    Ami a második kifogás első két érvét illeti, először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat nem állítja, hogy a Google Search általános keresési szolgáltatásának alapértelmezettkénti beállítása a többi fontosabb belépési ponton a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás eredménye volt. Összefüggéseiben vizsgálva a megtámadott határozat (825) preambulumbekezdésének végén tett állítás inkább arra enged következtetni – amint arra a Bizottság ellenkérelmében hivatkozik –, hogy a Google több rendelkezésére álló eszközt is felhasznált annak érdekében, hogy elérje, hogy az eredetiberendezés‑gyártók alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként határozzák meg a Google Search‑öt az előzetesen telepített Google Search alkalmazás használatából eredőtől eltérő belépési pontokon.

492    Igaz ugyan, hogy – amint arra a Google rámutat – egyes, a Google Search általános keresések elvégzése céljából történő használata jelentőségének igazolása érdekében a megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok nem a GMS eszközökre, hanem az iOS eszközökre, Chrome‑mal felszerelt PC‑kre és a Safari, Opera vagy Firefox böngészővel felszerelt PC‑kre vonatkoznak, amelyek mindegyikén a Google Search van alapértelmezettként beállítva (lásd a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdésének 2. pontját), ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a GMS eszközök esetében is – még egy versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítése esetén is – továbbra is a Google Search lenne az alapértelmezettként meghatározott a többi belépési ponton, többek között a böngészőkön.

493    A megtámadott határozat (818) és (973) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Google nem teszi lehetővé, hogy a Google Search‑ön kívül más általános keresési szolgáltatást állítsanak be alapértelmezettként a Chrome‑on. Ezt az alapértelmezettkénti beállítást az eredetiberendezés‑gyártó nem módosíthatja.

494    Hasonlóképpen a pervezető intézkedésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a Chrome mellett előzetesen telepített, vagy akár letöltött böngészők többségén a Google Search volt az alapértelmezett általános keresési szolgáltatás. Ez a helyzet a Samsung, a Mozilla és az UC Web browser, illetve az EGT‑n belül az Opera esetében. Az említett alapértelmezettkénti beállítás a Google és az érintett vállalkozás között létrejött bevételmegosztási megállapodás vagy ilyen értelmű megállapodás következménye volt, ami viszonylagossá tette azt a pénzügyi érdeket, amely az eredetiberendezés‑gyártó részéről a Google Search alkalmazással versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítéséhez esetleg fűződött.

495    A Google által az általános – különösen az internetet használó mobileszközök útján végzett – keresési piacokon fennálló pozíciójának megszilárdítására és megőrzésére irányuló átfogó stratégiája keretében érvényesített különböző eszközök ily módon lehetővé tették számára, hogy a Google Search általános keresési szolgáltatás révén az EGT‑n belül majdnem minden nemzeti piacon 2016‑ban olyan piaci részesedést szerezzen, amely az összes többi általános keresési szolgáltatás együttes piaci részesedésének kétszeresét–ötszörösét tette ki (lásd a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdésének 1. pontját).

496    Következésképpen, figyelembe véve e ténybeli észrevételeket, meg kell állapítani, hogy nem téves a megtámadott határozat (825) preambulumbekezdésének végén tett azon állítás, amely szerint még valamely versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazás GMS eszközökön történő előzetes telepítése esetén is „továbbra is a Google lenne az alapértelmezettként meghatározott a többi fontosabb belépési ponton, többek között a böngészőkön”.

497    Mindenesetre, ami a második kifogás harmadik érvét illeti, a megtámadott határozatban a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alapértelmezettkénti beállításra vonatkozó, a Google által hivatkozott, állítólag tévesen értelmezett és mindenesetre törölt rendelkezéseire történő hivatkozások jelentőségét viszonylagossá kell tenni, mivel ezek a hivatkozások nem befolyásolják a fenti érvelést. Ilyen körülmények között a Google által ezekkel szemben felhozott kifogás hatástalanná válik.

498    Kétségtelen, hogy a megtámadott határozat más, a (825) preambulumbekezdésen kívüli részeiben a Bizottság rámutatott arra, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások egyes változatai oly módon kerültek megfogalmazásra, hogy azok láthatóan megkövetelik az eredetiberendezés‑gyártóktól, hogy a Google Search általános keresési szolgáltatást a GMS eszközökön végzett keresések valamennyi belépési pontja tekintetében alapértelmezettként állítsák be (lásd a (185) preambulumbekezdést, ahol az is szerepel, hogy ezt a kötelezettséget a Google 2014 októberétől megszüntette).

499    Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Google által a közigazgatási eljárás során hivatkozott okok miatt már nem vitatott, hogy e szerződéses rendelkezések nem követelték meg az eredetiberendezés‑gyártóktól, hogy a Google Search‑öt a Google Android eszközön előzetesen telepített böngészőből végzett minden keresés tekintetében alapértelmezettként állítsák be. A Google szerint – anélkül, hogy ezt a Bizottság megcáfolná – az érintett kikötés célja azon konfliktusok megoldása volt, amelyek akkor merülhetnek fel, ha egy bármely alkalmazásból kiinduló általános keresés esetében fennáll annak veszélye, hogy azt egynél több általános keresési alkalmazás kezeli.

500    Ennélfogva, még ha a Bizottság megalapozottan mutat is rá arra, hogy az iratokból kitűnik, hogy bizonyos kétértelműség állhatott fenn e szerződéses rendelkezéseknek a jogsértés időszakának kezdetén fennálló tényleges tartalmát illetően (lásd egyrészt a megtámadott határozat (1228)–(1238) preambulumbekezdését, másrészt pedig a megtámadott határozat (1230) preambulumbekezdését a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások elemzése kapcsán), a Google által ezzel kapcsolatban nyújtott magyarázatok meggyőzőek, és lehetővé teszik azok létjogosultságának magyarázatát. Ezzel kapcsolatban a kétségnek az eljárás alá vont vállalkozás javát kell szolgálnia.

501    Ami az első kifogást illeti, a harmadik jogalap tárgyát képező portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegének vizsgálata kapcsán arra az esetre való hivatkozás, amely szerint egy vagy több hipotetikus, a Google‑hoz hasonló hatékonyságú versenytárs megszerezhetné az általános keresések 22,5%‑át, „ha azokat a Google alkalmazásai mellett előzetesen telepítenék, továbbá alapértelmezettként határoznák meg a böngészők belépési pontjain”, nem kérdőjelezi meg a Bizottság Google által kifogásolt érvelését. Még ha feltételezzük is ugyanis, hogy ez az eset elképzelhető „az egy vagy több további általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítéséből az eredetiberendezés‑gyártók által potenciálisan elérhető bevételek arányának” értékelése céljából, ez nem változtat azon, hogy a szóban forgó bevételek nehezen lennének összehasonlíthatók a Google által a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás révén előírt előzetes telepítési feltételek folytán szerzett bevételekkel.

502    Ráadásul azért, hogy elfogadja a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alapján előzetesen telepített alkalmazásokkal egyidejűleg egy vagy több általános másik általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítését, az eredetiberendezés‑gyártó főszabály szerint díjazást kérne a Google versenytársától. Márpedig a Google Search alkalmazás és a Chrome puszta jelenlétére tekintettel, eltekintve a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások alapján a kizárólagosság megszerzése érdekében teljesített kifizetések esetétől, az, amit a Google egyik versenytársa e tekintetben javasolhatna, nem lehetne érdekes azon bevételekre tekintettel, amelyekre ezen egyidejű előzetes telepítés alapján számíthatna.

503    Ami a harmadik kifogást illeti, a Bizottság helyesen emlékeztet arra, hogy még ha feltételezzük is, hogy az eredetiberendezés‑gyártó a GMS eszközökön a Chrome‑mal versengő böngészőt is előzetesen telepít, azt nem határozhatja meg alapértelmezett böngészőként.

504    Amint ugyanis az a pervezető intézkedésekre adott válaszokból kitűnik, a Google nem vitatja, hogy az antifragmentációs megállapodások és a kompatibilitást megállapító dokumentum értelmében, ha egynél több böngészőt telepítettek előzetesen egy Android eszközre, e böngészők egyikét sem lehetett alapértelmezettként meghatározni.

505    Márpedig a Google Android eszközöket illetően, mivel a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alapján az eredetiberendezés‑gyártó köteles volt a Chrome előzetes telepítésére a GMS‑csomag megszerzése érdekében, így tehát a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdése helyesen mondja ki, hogy figyelemmel e megállapodás és a fent hivatkozott rendelkezések együttes hatásaira, „még ha valamely versengő böngészőt telepítettek is, azt nem lehetett alapértelmezett böngészőként meghatározni”.

506    E tekintetben a Google állításával ellentétben, és amint az a fenti 462. és 463. pontban már megállapításra került, az egyes vállalkozások által tett nyilatkozatokra nem lehet eredményesen hivatkozni a vitatott értékelés megkérdőjelezése érdekében.

507    A Google egyik fő eredetiberendezés‑gyártóhoz intézett, 2013. március 27‑i e‑mailje ily módon utal arra, hogy e gyártónak ilyen esetben lehetővé kell tennie a felhasználó számára, hogy válasszon ez utóbbi előzetesen telepített böngészője és a Google Chrome között.

508    Ennélfogva az Orange által a 2012. augusztus 3‑i e‑mailben tett azon kijelentés, amely szerint „a Chrome párhuzamosan létezhet a gyártók böngészőivel[;] a Google azt nem írja elő alapértelmezett böngészőként”, pusztán azt jelenti, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás nem kötelezte az eredetiberendezés‑gyártókat arra, hogy alapértelmezett böngészőként állítsák be a Chrome‑ot, és hogy e böngésző tehát képes volt együtt létezni más böngészőkkel (lásd a fenti 463. pontot).

509    Egy másik vállalkozás által 2013‑ban tett nyilatkozatok (a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdésének 2. pontja) szintén olyan összefüggésbe illeszkednek, amelyben – amint arra a Bizottság hivatkozik – az eredetiberendezés‑gyártók, majd a mobilhálózat‑üzemeltetők nem határozhattak meg alapértelmezettként versengő böngészőt. A Bizottság hivatkozhatott ezekre a nyilatkozatokra annak megállapítása érdekében – amint azt a megtámadott határozat (935) preambulumbekezdésében tette –, hogy „még ha valamely versengő böngészőt előzetesen telepítettek is, azt nem lehetett alapértelmezett böngészőként meghatározni” (lásd a fenti 462. pontot).

510    Ami a Huawei részéről 2015‑ben, az egyik alkalmazottja által adott előzetes válaszként tett nyilatkozatot illeti, amely szerint „a Huawei böngészőt az EGT piacán valamennyi okostelefonra előzetesen betöltötték mint alapértelmezett rendszerböngészőt”, annak tartalma továbbra is kétértelmű (lásd a fenti 463. pontot). Amint arra a Bizottság hivatkozik, ténylegesen nehéz megállapítani, hogy a válasz megfogalmazója mit tekint „alapértelmezett rendszerböngészőnek”, figyelemmel arra, amit a kompatibilitást megállapító dokumentum megkövetelt, amely alapján az eredetiberendezés‑gyártó nem határozhatott meg alapértelmezettként versengő böngészőt. A Huawei böngészőjét tehát főszabály szerint nem lehetett alapértelmezett böngészőként meghatározni, ha olyan eszközön telepítették előzetesen, amelyen a Chrome‑ot is előzetesen telepítették, legalábbis a kompatibilitást megállapító dokumentumban meghatározott értelemben. Ennélfogva, amint arra a Bizottság is hivatkozik, valószínű, hogy az „alapértelmezett rendszerböngésző” kifejezés egyszerűen arra utal, hogy a Huawei böngészőjét „előzetesen betöltötték”, vagyis előzetesen telepítették a Google Android eszközökre.

511    Ugyanígy nem lehet meghatározó jelentőséget tulajdonítani az Opera – 2017. május 31‑én a Bizottságnak saját kezdeményezésére megküldött – levele tartalmának, amely szerint „egyes Android eredetiberendezés‑gyártók beleegyeztek abba, hogy előzetesen telepítik az Operát, és alapértelmezett böngészőként határozzák meg eszközeiken, továbbá alapértelmezetten kiemelt helyre helyezik el induló képernyőjükön”. Az említett levél ugyanis ellentmond az Opera által a 2015. október 19‑i információkérésre adott válaszban korábban kifejtetteknek, amelyben az szerepel, hogy „a Chrome böngésző előzetesen telepített, az Android telefonok induló képernyőjén elérhető alapértelmezett navigációs alkalmazáskénti rendelkezésre állása korlátozza az Opera arra vonatkozó képességét, hogy valamennyi Android eszközön versenyezzen az alapértelmezett pozícióért” (lásd a megtámadott határozat (925) preambulumbekezdésének (2) bekezdését).

512    E tekintetben az Opera – álláspontja alakulásának magyarázataként – a beavatkozási beadványában jelzi, hogy bár 2015‑ben az volt az értelmezése, hogy „a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás nemcsak azt követelte meg az eredetiberendezés‑gyártóktól, hogy előzetesen telepítsék a Chrome‑ot, hanem azt is, hogy alapértelmezett böngészőként határozzák meg, és első szinten helyezzék el az Android eszközök induló képernyőjén”, 2017‑ben megtudta, hogy „értelmezése nyilvánvalóan nem felel meg a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételeinek[;], a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások [ugyanis] csak az követelik meg, hogy a Chrome‑ot előzetesen telepítsék egy mappában”. Ez a magyarázat valóban előadható, mivel a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei nem írták elő az egyik böngészőnek a másik kárára történő alapértelmezett beállítását egyidejű előzetes telepítés esetén (lásd a fenti 491. pontot).

513    Amint azonban arra a Bizottság helyesen rámutat, a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás és a kompatibilitást megállapító dokumentum együttes hatásai miatt nem volt elképzelhető egy versengő böngésző alapértelmezettkénti beállítása a Chrome‑mal egyidejű előzetes telepítés esetén. Az előzetesen telepített versengő böngésző alapértelmezettkénti beállítása csak a felhasználó későbbi szakaszban történő beavatkozásával volt lehetséges. Egyébként a beavatkozási beadványában az Opera már nem a böngészőjének előzetes telepítésére hivatkozik annak „alapértelmezett böngészőkénti” beállításával, valamint az induló képernyőn való elhelyezéssel, hanem csupán böngészőjének előzetes telepítésére az induló képernyőn való elhelyezéssel.

514    Ami a negyedik kifogást illeti, nem fogadható el a Google azon állítása, hogy a vitatott értékelés azt jelenti, hogy a versengő keresési szolgáltatási alkalmazások kevésbé vonzóak voltak a felhasználók számára, vagy hogy kevésbé hatékony versenytársaktól származtak. Amint ugyanis azt már a Törvényszék kifejtette (lásd a fenti 294. pontot), a megtámadott határozat ismerteti azokat az okokat, amelyek miatt ezt a feltételezést a jelen ügyben nem lehet alkalmazni, tekintettel arra a relevanciára, amelyet a Google versenytársai által a felhasználók számára kínált különböző műszaki megoldások, illetve az innováció képviseltek.

515    Következésképpen a fentiekből az következik, hogy nem kell megkérdőjelezni a Bizottság azon értékelését, amely szerint az eredetiberendezés‑gyártók csak korlátozott bevételre tehettek szert egy vagy több versengő általános keresési szolgáltatásnak a Google Search alkalmazással párhuzamos előzetes telepítéséből.

–       Az ügyleti költségekről

516    Másodsorban a Google vitatja azt az állítást, amely szerint az ügyleti költségek visszatartják az eredetiberendezés‑gyártókat attól, hogy más általános keresési szolgáltatásokkal előzetes telepítési megállapodásokat kössenek, mivel „e költségek kevéssé igazolhatók kis mennyiségű eszközzel” (a megtámadott határozat (826) preambulumbekezdése). Ugyanis semmilyen bizonyíték nem teszi lehetővé ezen ügyleti költségek igazolását vagy számszerűsítését, sem pedig azon ok megállapítását, amely miatt azok csak kis mennyiségű eszközt fedhetnek le. Az e tekintetben hivatkozott egyetlen körülmény, nevezetesen a Google 2012. évi belső e‑mailje, amely egy eredetiberendezés‑gyártóval a Play Store által a televíziókon és mobileszközökön generált bevételek megosztása tárgyában folytatott megbeszélésekre vonatkozik (lásd a megtámadott határozat (1222) preambulumbekezdésének 2. pontját), nem elegendő.

517    A Bizottság szerint a megtámadott határozat „semmiféle olyan általános következtetést nem von le, amely szerint az ügyleti költségek megakadályoz[t]ák az előzetes telepítési megállapodásokat”, hanem pusztán azt állapítja meg, hogy az ügyleti költségek miatt kevéssé valószínű volt, hogy az eredetiberendezés‑gyártók nagy számban kötnek kis mennyiségekre vonatkozó megállapodásokat, legyen szó akár előzetes telepítési megállapodásokról, akár bevételmegosztási megállapodásokról. Ezenkívül a Google 2012. évi belső e‑mailje azt mutatja, hogy elismeri az ilyen ügyleti költségek fennállását saját maga tekintetében.

518    A fentiekből következik, hogy a felperesek és az alperes egyetértenek abban, hogy az ügyleti költségekre vonatkozó állítást nem lehet úgy értelmezni, hogy az megakadályozza az előzetes telepítési megállapodásokat. A kérdés inkább az, hogy ezek a költségek valószínűtlenné teszik‑e a kis mennyiségű eszközre vonatkozó előzetes telepítési megállapodások megkötését.

519    A megtámadott határozatban e tekintetben hivatkozott egyetlen bizonyíték, nevezetesen a Google (826) preambulumbekezdésben említett és az (1222) preambulumbekezdés 2. pontjában idézett 2012‑es belső e‑mailje, nem tekinthető elegendőnek az előzetes telepítési megállapodások megtárgyalását gátló akadály fennállásának alátámasztására.

520    Egyetlen dokumentumról van ugyanis szó, amely viszonylag régi a jogsértés időszakát illetően, és nem közvetlenül releváns, mivel a Google és egy eredetiberendezés‑gyártó között a Play Store által a televíziókon és mobileszközökön generált bevételek megosztásáról folytatott tárgyalásról szól. Azok az információk, amelyek szerint e megállapodás a Google által rendelkezésre bocsátott forrásokra és kifizetésekre tekintettel „nem jelentősnek” minősített mennyiségre vonatkozott, egyszerre túlságosan általánosak, mivel nem számszerűsítettek, és túlzottan kapcsolódnak a Google sajátos helyzetéhez ahhoz, hogy azokat a versenytársai helyzetére általánosítani lehessen.

521    Amint azt a Google kifejti, az iratokból tehát nem tűnik ki, hogy a megtámadott határozatban hivatkozott ügyleti költségek akadályozták volna előzetes telepítési megállapodások megtárgyalását az eredetiberendezés‑gyártók és a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatások nyújtói között. Ugyanakkor, még ha e költségek nem is akadályozzák meg az ilyen megállapodások megtárgyalását, ez nem változtat azon, hogy olyan gazdasági tényezőről van szó, amelyet az eredetiberendezés‑gyártók figyelembe vesznek az azokhoz fűződő érdek értékelése során.

522    Ebben az összefüggésben kell figyelembe venni a megtámadott határozatban az ügyleti költségeket illetően hivatkozott különböző tényezőket és értékeléseket.

–       A felhasználói élményről

523    Harmadsorban, a Google kifogásolja azt az állítást, amely szerint „túl sok alkalmazás megkettőzése negatív hatással lehet a felhasználói élményre”, mivel például a felhasználókat „több alkalommal felhívják arra, hogy válasszák ki a használandó vagy alapértelmezettként meghatározandó alkalmazást” (a megtámadott határozat (827) és (828) preambulumbekezdése). A megtámadott határozat ugyanis nem bizonyítja, hogy az általános keresési alkalmazás vagy a böngésző kiválasztása ártana a felhasználói élménynek, és így az eredetiberendezés‑gyártók nem kívánnak versengő szolgáltatásokat telepíteni előzetesen. A megtámadott határozat azt sem bizonyítja, hogy a felhasználókat „több alkalommal felhívják” arra, hogy válasszák ki, hogy melyik általános keresési alkalmazást vagy melyik böngészőt kívánják használni vagy alapértelmezettként meghatározni. Ezenkívül egy versengő általános keresési alkalmazás és egy versengő böngésző előzetes telepítése nem jelenti „túl sok alkalmazás” kettős használatát, hanem csupán a Google Search és a Chrome megkettőzését. Nem „bloatware‑ről” van szó, mivel ez a kifejezés olyan alkalmazásokra vonatkozik, amelyeknek nincs hasznuk, vagy csak csekély.

524    A Bizottság a maga részéről emlékeztet arra, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás értelmében az eredetiberendezés‑gyártóknak a Google 12–30 alkalmazását kell előzetesen telepíteniük, nem pedig csupán a Google Search alkalmazást és a Chrome‑ot. Ebben az összefüggésben a Google túlságosan nagyszámú alkalmazásának megkettőzése negatív hatással lenne a felhasználói élményre. Ez az észrevétel a GMS‑csomagban található különböző alkalmazásokra vonatkozik, nem pedig kifejezetten a Google Search alkalmazással vagy a Chrome‑mal versengő általános keresési és navigációs alkalmazásokra.

525    A fentiekből következik, hogy a felperesek és az alperes egyetértenek abban, hogy az alkalmazások megkettőzésével kapcsolatos kifogások nem kifejezetten a Google Search és Chrome alkalmazásokra vagy a versengő általános keresési alkalmazásokra és böngészőkre vonatkoznak, hanem inkább más, a GMS‑csomagban található alkalmazásokra.

526    A megtámadott határozat (827) és (828) preambulumbekezdésében e tekintetben említett körülmények, nevezetesen a Google 2012. január 10‑i belső e‑mailje, a Google 2014. január 17‑i, a Google és az egyik eredetiberendezés‑gyártó közötti tárgyalások állására vonatkozó belső e‑mailje, valamint a Google által ezen eredetiberendezés‑gyártó részére 2014. április 18‑én küldött e‑mail megerősíti, hogy valóban ez a helyzet.

527    Ezenkívül, ami konkrétan azt a hátrányt illeti, amelyet valamely felhasználó számára jelenthet az, hogy több alkalommal felhívják, hogy válassza ki, hogy melyik általános keresési alkalmazást vagy melyik böngészőt kívánja használni vagy alapértelmezettként meghatározni, meg kell állapítani, hogy a Google kifejti, anélkül, hogy ezt vitatnák, hogy az ilyen felhívás csak akkor merül fel, ha valamely alkalmazás általános keresést vagy a böngészőn történő tevékenységet kíván megkezdeni, és az alkalmazás nem határozta meg a használandó általános keresési szolgáltatást, illetve böngészőt, és amikor erre sor kerül, a felhasználó általában kiválaszthatja a „mindig” opciót az általa előnyben részesített alkalmazás használata érdekében, amely esetben a felhívás nem jelenik meg többször. A Google azt is megjegyzi, anélkül hogy ezt bárki vitatná, hogy mindenesetre a felhasználók könnyen kikapcsolhatták a Google Search és Chrome alkalmazásokat oly módon, hogy azok láthatatlanná válnak, és a továbbiakban nem működnek.

528    Ennélfogva, amint azt a Google kifejti, az iratokból nem tűnik ki, hogy két vagy több általános keresési és navigációs alkalmazás telepítése ártana a felhasználói élménynek.

–       A tárhelyről

529    Negyedsorban a Google vitatja azt az állítást, amely szerint „a túl nagy számú kötelező Google alkalmazás megkettőzése bizonyos eszközökön tárhely‑problémákhoz vezethet[ett]” (a megtámadott határozat (829) és (933) preambulumbekezdése), mivel több általános keresési és navigációs alkalmazás előzetes telepítése bizonyosan nem töltheti meg egy modern mobileszköz tárhelyét. A mobileszközök memóriájának kapacitása ugyanis exponenciálisan nőtt. Például a Samsung Galaxy S9‑et 64 GB belső memóriával szállították, az S9+‑t 256 GB memóriával, a HTC Desire pedig 512 MB belső flash memóriával rendelkezett, míg a Binghez hasonló versengő általános keresési alkalmazás mérete 2012‑ben 2,9 MB, 2016‑ban pedig 14 MB volt. Ezenkívül az International Data Corporation (IDC) által szolgáltatott adatok szerint 2012‑ben a leszállított Android okostelefonok többsége 4 GB‑os vagy annál nagyobb tárolókapacitással rendelkezett, 2017 első félévében pedig az eszközök 74%‑a 16 GB vagy annál nagyobb tárolókapacitással rendelkezett. A megtámadott határozatban idézett nyilatkozatok nem helyettesítik a rendelkezésre álló tárolókapacitás objektív bizonyítékát.

530    A Bizottság szerint a megtámadott határozat nem állapítja meg, hogy az eszközök tárhelyéhez kapcsolódó problémák általában visszatartják az eredetiberendezés‑gyártókat attól, hogy a Google Search alkalmazás vagy a Chrome böngésző mellett versengő alkalmazást telepítsenek előzetesen. A megtámadott határozat csak azt állapítja meg, hogy az eredetiberendezés‑gyártóknak figyelemmel kellett lenniük arra, hogy egy adott előzetesen telepített Google alkalmazás megkettőzése milyen következményekkel jár a felhasználói élményre nézve, figyelembe véve, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás miatt 12–30 Google alkalmazásból álló készletet kellett előzetesen telepíteniük, és hogy e Google alkalmazások túl nagy számának megkettőzése problémákat okozhat egyes eszközök tárhelyével kapcsolatban (a megtámadott határozat (827)–(829) és (926) preambulumbekezdése).

531    A felhasználói élményre vonatkozó előző kifogáshoz hasonlóan a felperesek és az alperes egyetértenek abban, hogy az alkalmazások megkettőzésével kapcsolatos kifogások nem kifejezetten a Google Search és Chrome alkalmazásokra vagy a versengő általános keresési alkalmazásokra és böngészőkre vonatkoznak, hanem inkább más, a GMS‑csomagban található alkalmazásokra.

532    Ami az általános keresési szolgáltatási alkalmazásokat illeti, figyelembe véve az intelligens mobileszközök memóriájával kapcsolatos technológiai fejlesztéseket, valamint a Google által szolgáltatott illusztrációkat, az ilyen típusú alkalmazások megkettőzése nem tűnik alkalmasnak arra, hogy ténylegesen problémát okozzon. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Hutchison 3G megtámadott határozat (829) preambulumbekezdésében ezzel kapcsolatban hivatkozott nyilatkozata általában az alkalmazások, nem pedig az általános keresési szolgáltatási alkalmazások megkettőzésére vonatkozik. Amint azt a Google kifejti, az iratokból tehát nem tűnik ki, hogy két vagy több általános keresési alkalmazás előzetes telepítése tárhelyproblémákat eredményezne.

533    Ami azonban a böngészőket illeti, rá kell mutatni arra, hogy két eredetiberendezés‑gyártónak a megtámadott határozat (934) preambulumbekezdésében hivatkozott nyilatkozatai közül az egyik a mobilhálózat‑üzemeltetők 2012. augusztusi kérelmére utal, a másik pedig az eredetiberendezés‑gyártó azon döntésére, hogy 2012‑től kezdődően nem telepíti előzetesen saját böngészőjét, figyelembe véve a Chrome kötelező előzetes telepítését a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás alapján. Ennélfogva feltételezhető, hogy e nyilatkozatokat olyan időpontban tették, amikor az intelligens mobileszközökön rendelkezésre álló hely még viszonylag korlátozott volt, ami a későbbiekben már nem állt fenn, amint azt a Google a modern eszközökkel kapcsolatos példák bemutatásával illusztrálja.

534    Következésképpen, bár nem bizonyított, hogy több általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítése tárolókapacitási problémát eredményez, látható, hogy bizonyos eredetiberendezés‑gyártók – legalábbis a jogsértés első éveit illetően – lemondtak a versengő böngészők telepítéséről a Chrome telepítése miatt. Az iratokból az is kitűnik, hogy legalábbis 2016‑tól kezdődően a megtámadott határozat (934) preambulumbekezdésében hivatkozott egyik eredetiberendezés‑gyártó a Google Android eszközökre képes volt a saját böngészőjét telepíteni a Chrome mellett. Úgy tűnik tehát, hogy a tárhely által eredményezett kényszer gyorsan megszűnt.

535    Ezen elemzés folytatásaként ugyanakkor, tekintettel a mobileszközök memóriájának folyamatosan növekvő kapacitására, azt is figyelembe kell venni, hogy a Google Search és Chrome alkalmazások egy egységet képeztek, ami még inkább növelte az elfoglalt helyet.

536    Ebben az összefüggésben kell figyelembe venni a megtámadott határozatban a tárhelyre vonatkozóan hivatkozott különböző tényezőket és értékeléseket.

–       Következtetés

537    A fentiekből következik, hogy annak ellenére, hogy a felperesek által a megtámadott határozat indokolásának egyes elemeivel szemben felhozott egyes kifogások lehetővé teszik a határozat hatályának enyhítését vagy árnyalását, a Bizottság joggal állapíthatta meg, hogy még ha a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatásokat nyújtók továbbra is szabadon biztosíthatták az eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők számára ugyanazt az előzetes telepítést, mint amit a Google Search alkalmazás és a Chrome számára biztosítottak az EGT‑ben értékesített Google Android eszközökön, ez nem valósult meg a jogsértési időszak nagy részében, és hogy az ilyen előzetes telepítések elmaradásának magyarázata legalább részben a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások, a bevételmegosztási megállapodások és az antifragmentációs megállapodások együttes hatásaiban keresendő.

538    E tekintetben a Seznam helyzete – amelynek erőfeszítései ellenére nem sikerült a Google Android eszközökre vonatkozó előzetes telepítési megállapodások elérése – és az Opera helyzete közötti különbség – amelynek sikerült ezen eszközökre vonatkozó előzetes telepítési megállapodásokat kötnie – szembetűnőnek bizonyult, mivel e különbség azzal magyarázható, hogy az előbbi a Google Search általános keresési szolgáltatással kívánt versenyezni, míg a második e szolgáltatást úgy kívánta igénybe venni, hogy azt alapértelmezettként állítja be böngészőjén.

c)      A felhasználók elérését lehetővé tévő, az előzetes telepítéstől eltérő más eszközök

1)      A felek érvei

539    A Google arra hivatkozik, hogy a versenytársak nemcsak szabadon gondoskodhatnak arról, hogy az eredetiberendezés‑gyártók előzetesen telepítsék általános keresési szolgáltatásaikat, alapértelmezettként állítsák be azokat, és azonos vagy jobb elhelyezést biztosítsanak számukra az előzetesen telepített Google alkalmazásokhoz képest, hanem az általános keresési szolgáltatások esetében a letöltésen és a böngészőn keresztül szabadon hozzáférhetnek a felhasználókhoz is. Ebből nem lehet arra következtetni, hogy az előzetes telepítési feltételek alkalmasak lennének arra, hogy kiszorítsák a felhasználókat. A felhasználók magatartása azt mutatja, hogy széles körben letöltenek alkalmazásokat, beleértve azokat a versengő alkalmazásokat is, amelyek esetében előzetesen telepítettek egy alternatív alkalmazást az eszközre. E letöltési szokások ellentmondanak a megtámadott határozat azon állításának, amely szerint az előzetes telepítés „status quo torzítást” eredményez, amely megakadályozza a felhasználókat abban, hogy versengő szolgáltatásokat keressenek.

540    Először is, ami az alkalmazások felhasználók általi letöltését illeti, a Google megjegyzi, hogy a letöltés hatékony eszköz a felhasználók eléréséhez, még akkor is, ha versengő alkalmazásokat telepítenek előzetesen. A Google Search alkalmazásra, a Seznamra, a Naverre és a Yandexre vonatkozó bizonyítékok megerősítik a versengő általános keresési szolgáltatások letöltését, ha azok vonzóak. A böngészők szintén jelentős mértékű letöltési arányt érnek el. Összehasonlítva, azok az elemek, amelyeken a megtámadott határozat alapul, nem elegendőek annak megállapításához, hogy a letöltés nem hatékony. Így a hivatkozott információkérésekre adott válaszok nem tükrözik a kapott válaszok általános tartalmát.

541    Következésképpen sem a felhasználók azon alkalmazások letöltésével szembeni általános vonakodása, amelyek tekintetében valamely versengő szolgáltatást előzetesen telepítettek, sem a letöltés hatékonyságának hiánya nem magyarázhatja a versengő általános keresési alkalmazások letöltésének a megtámadott határozatban megállapított alacsony mértékét (a (808)–(810) preambulumbekezdés). Tekintettel a más típusú versengő alkalmazások magas letöltési arányaira, valószínűbb, hogy az alacsony letöltési arányok a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodáshoz nem kapcsolódó olyan tényezőknek köszönhetőek, mint például a felhasználók Google Search iránti preferenciája, annak minősége és teljesítménye, vagy az, hogy a felhasználók a kereséseiket a böngészőn keresztül végzik.

542    Másodszor a Google rámutat, hogy a felhasználók könnyen és gyorsan hozzáférhetnek a versengő általános keresési szolgáltatásokhoz a böngészőn keresztül anélkül, hogy alkalmazásokat töltenének le. Egyes böngészők, mint a Chrome, már kínálnak versengő általános keresési szolgáltatásokat oly módon, hogy a felhasználók számára különböző általános keresési szolgáltatásokat tartalmazó legördülő menük formájában listákat ajánlanak, lehetővé téve számukra, hogy valamelyiket kiválasszák alapértelmezettként. A megtámadott határozat megállapítja, hogy a Google Search kereséseinek többsége a böngészőből, nem pedig a Google Search alkalmazásból származik (az (1234) preambulumbekezdés 3. pontjának b) alpontja). A Chrome jelentős részesedése a böngészőhasználatban, és a Google Search általa alapértelmezett keresési szolgáltatásként történő beállítása (a megtámadott határozat (818) és (821) preambulumbekezdése) nem releváns. Annak van jelentősége, hogy a felhasználók hozzá tudnak férni és hozzáférnek a Chrome‑on keresztül a versengő általános keresési szolgáltatásokhoz, ugyanúgy, mint bármely mobil böngésző révén. A felhasználók tehát akadálytalan hozzáféréssel rendelkeznek a böngészőn keresztül a versengő általános keresési szolgáltatásokhoz, és a keresések nagy részét ily módon végzik.

543    Egyébiránt ezen érvelés keretében a Google azt kifogásolja, hogy a megtámadott határozat összekeveri a „versenyelőnyt” és a „versenyellenes kiszorítást”. A második az elsőből következik. Márpedig ahhoz, hogy valamely magatartást visszaélésszerűnek lehessen tekinteni, a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy a kiszorító hatás „nehezíti, vagy akár lehetetlenné teszi az erőfölényben lévő vállalkozás versenytársai számára a piacra jutást”. A versenyhátrány nem egyenértékű a versenyellenes kiszorításra irányuló magatartással. A jelen ügyben, még ha feltételezzük is, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei „jelentős versenyelőnyhöz” juttatják a Google‑t, ami nem áll fenn, a megtámadott határozat nem bizonyítja, hogy a versenytársak nem voltak képesek kompenzálni ezt az előnyt, vagy hogy ezek a feltételek „nagyon megnehezítették vagy akár lehetetlenné tették a piacra jutásukat”. A megtámadott határozat nem próbálja minősíteni az állítólagos versenyelőnyt, és nem vizsgálja a magatartás lefedettségi arányát, annak ellenére, hogy az EGT‑ben az általános keresések túlnyomó többsége – 2013 és 2015 között [80–90]% és [70–80]% közötti aránya – nem Google Android eszközökön történt (a (796) preambulumbekezdés). A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás a GMS eszközökre korlátozódik, amelyek csak egy töredékét teszik ki azon eszközöknek, amelyeken a felhasználók a böngészőkhöz és az általános keresési szolgáltatásokhoz hozzáférnek; ezek közé tartoznak többek között az Apple mobileszközök és a Windows asztali számítógépek. Ezenkívül a versengő böngészőket és általános keresési szolgáltatásokat fejlesztők szabadon köthetnek a GMS eszközökre vonatkozó előzetes telepítési megállapodásokat, és ezen eszközökön a szolgáltatásaik tekintetében ugyanolyan vagy nagyobb reklámot kaphatnak. A versenytársakhoz a letöltés és a böngésző révén fennálló könnyű hozzáférés azt jelenti, hogy a versenytársak további lehetőségekkel rendelkeznek a felhasználók ezen eszközökön történő elérésére. Nincs tehát semmi alapja a kiszorításra való hivatkozásnak.

544    A Bizottság azt állítja, hogy a Google egyik állítása sem kérdőjelezi meg azt a következtetést, amely szerint a versenytársak nem tudják kompenzálni azt a jelentős versenyelőnyt, amelyet a Google a Google Search alkalmazás és a Google Chrome előzetes telepítése révén biztosít magának, gyakorlatilag az EGT‑ben értékesített valamennyi Google Android eszközön. A versengő általános keresési és navigációs alkalmazások letöltése, vagy a Google Android eszközökön a böngészőkben valamely versengő általános keresési szolgáltatás alapértelmezettkénti beállítása ugyanis a jelenlét és a hatékonyság szempontjából nem hasonlítható össze (lásd a megtámadott határozat (805)–(812) és (917)–(931) preambulumbekezdését). Egyébiránt a versenykorlátozás megállapítása érdekében a megtámadott határozat nemcsak az előzetes telepítés által biztosított jelentős versenyelőnyt veszi figyelembe, hanem azt is, hogy azt a versenytársak nem tudják ellentételezni (lásd a megtámadott határozat (896) preambulumbekezdésének 1. pontját). Ezenkívül, noha nem szükséges számszerűsíteni az árukapcsolásból eredő jelentős versenyelőnyt, sem pedig az árukapcsolás révén a piac lefedettségét vizsgálni, a megtámadott határozat többek között megállapítja, hogy 2013 és 2015 között a Google Android eszközök az EGT‑ben a Google Search‑ön végzett általános keresések [10‑20]–[20‑30]%‑át, 2016‑ban pedig [20–30]%‑át képviselték (lásd a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdését).

2)      A Törvényszék álláspontja

545    A versengő általános keresési szolgáltatások vagy böngészők számára kínált előzetes telepítési lehetőségeken kívül a Google továbbá arra hivatkozik, hogy versenytársai kompenzálhatják a helyzetnek a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételeiből eredő befagyasztásának tendenciáját azáltal, hogy a felhasználók viselkedésére támaszkodnak, akik letölthetik alkalmazásaikat, vagy a böngészőn keresztül hozzáférhetnek az általános keresési szolgáltatásukhoz.

i)      A versengő alkalmazások letöltéséről

546    Előzetesen meg kell állapítani, hogy a felperesek és az alperes nem vitatják, hogy a felhasználók könnyen letölthetik a Google Search alkalmazással vagy a Chrome‑mal versengő általános keresési szolgáltatási vagy navigációs alkalmazásokat.

547    A felperesek és az alperes nem értenek egyet az ilyen letöltések valóságtartalmát illetően, ami közvetlen hatással van arra, hogy a Google versenytársai kompenzálhatják‑e a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételeit.

548    A megtámadott határozat e kérdéssel kapcsolatos fejtegetései tehát valóban a Google vitatott magatartása által a 2011, illetve 2012 és 2018 közötti időszakban gyakorolt konkrét és valós hatások minősítésére vonatkoznak.

549    E tekintetben az általános keresési alkalmazásokat illetően a Google által szolgáltatott és a megtámadott határozatban átvett adatokból kitűnik, hogy a Google Search alkalmazással versengő alkalmazások letöltéseinek száma csekély maradt azon eszközök számához képest, amelyeken a Google Search alkalmazást előzetesen telepítették:

–        2011 és 2016 között a felhasználók a Play Store‑ból a világszerte értékesített GMS eszközök kevesebb mint 5%‑ára töltöttek le versengő általános keresési alkalmazásokat, és e szám kevesebb mint 1% volt az EGT‑n belül értékesített GMS eszközök esetében, mivel e letöltések többségére Dél‑Koreában került sor (a megtámadott határozat (808) és (809) preambulumbekezdése);

–        2011 és 2016 között a Play Store‑on a versengő általános keresési alkalmazások letöltéseinek éves száma az EGT minden egyes országában minimális volt, kivéve a Cseh Köztársaságban a Seznamot (a megtámadott határozat (810) preambulumbekezdése);

–        a Cseh Köztársaság esetében a felhasználók egy adott évben a Seznam keresési alkalmazást a Play Store‑ról az e tagállamban értékesített GMS eszközök legfeljebb 23%‑ára töltötték le.

550    Hasonlóképpen, ami a böngészőket illeti, a Google által szolgáltatott és a megtámadott határozatban átvett adatokból kitűnik, hogy a Chrome‑mal versengő böngészők letöltéseinek száma csekély maradt azon eszközök számához képest, amelyeken a Chrome‑ot előzetesen telepítették:

–        2016‑ban egyetlen versengő mobil internetböngészőt sem töltöttek le olyan számban, amely összehasonlítható lenne az előzetesen telepített Google Chrome böngészők számával (lásd a megtámadott határozat (919) preambulumbekezdését);

–        2016‑ban a felhasználók a világon értékesített GMS eszközök kevesebb mint 50%‑ára töltöttek le versengő mobil internetböngészőt, 2013 és 2016 között pedig a felhasználók csupán a világon értékesített GMS eszközök körülbelül 30%‑ára töltöttek le versengő mobil internetböngészőt (lásd a megtámadott határozat (920) preambulumbekezdését);

–        2016‑ban a felhasználók az EGT‑ben értékesített GMS eszközök kevesebb mint 1%‑ára, 1,5%‑ára, illetve 4%‑ára töltötték le az UC, az Opera és a Firefox böngészőket, 2013 és 2016 között pedig a Play Store‑ból az EGT‑ben értékesített GMS eszközökre letöltött versengő mobil internetböngészők teljes száma az olyan GMS eszközök kevesebb mint 10%‑át tette ki, amelyekre előzetesen telepítették a Google Chrome‑ot (lásd a megtámadott határozat (921) és (922) preambulumbekezdését).

551    Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Google által a Seznam, Naver és Yandex alkalmazások letöltésével kapcsolatban hivatkozott körülmények nem elegendőek ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a fenti megállapításokat. Amint azt a felperesek és az alperes is elismerik, e három példa azzal magyarázható, hogy egy algoritmus körül meghatározott általános keresési szolgáltatásokról van szó, amelyek figyelembe veszik a cseh, koreai és orosz nyelvi sajátosságokat.

552    A Bizottság továbbá meggyőzően fejti ki, hogy a Google Search alkalmazás olyan Windows Mobile eszközökre való letöltésének ellenpéldája, amelyek tekintetében a Binget állították be alapértelmezettként, egyáltalán nem ugyanolyan bizonyító erejű, amint azt a Google állítja, mivel a 2016‑os év nem reprezentatív, és a hivatkozott adatok nemcsak az okostelefonokat, hanem más típusú eszközöket is magukban foglalnak (a megtámadott határozat 901. lábjegyzete). A Google Search alkalmazás letöltésére vonatkozó állítólagos 95%‑os adat tehát 2016‑ban valójában csak 27%. E számadat összehasonlítható a Seznam alkalmazás Cseh Köztársaságban értékesített olyan Google Android okostelefonokra történő letöltésének megfelelő 23%‑os számmal, amelyek mindegyikén előzetesen telepítették a Google Search alkalmazást.

553    Ugyanígy, a Bizottság jogosan jegyzi meg a megtámadott határozat (813) preambulumbekezdésében kifejtett okokból, hogy a Google által a más típusú alkalmazások, így az üzenetküldő alkalmazások esetében megfigyelt letöltési gyakorlatokra tekintettel javasolt analógiák nem relevánsak a keresés és a navigáció szempontjából.

554    Egyébiránt a Google állításával ellentétben továbbra is relevánsak a megtámadott határozatban annak bizonyítása érdekében kifejtett különböző körülmények, hogy a Google Search és Chrome versengő alkalmazásainak letöltése nem ellentételezi az előzetes telepítés által nyújtott előnyt. E tényezők megerősítik, hogy a letöltések a jelenlét és a hatékonyság szempontjából nem hasonlíthatók össze az előzetes telepítéssel.

555    Ugyanez igaz az Opera által benyújtott felmérésre (a megtámadott határozat (812) és (923) preambulumbekezdése), amelyre – noha csak az előzetesen telepített böngészők használatára vonatkozó információkat szolgáltat, és csak 2013‑ra vonatkozik – a megtámadott határozatban mégis lehet hivatkozni annak alátámasztása érdekében, hogy „bizonyos felhasználók vonakodnak az alkalmazások letöltésétől, és előnyben részesítik az előzetesen telepített mobil internetböngésző használatát”.

556    Hasonlóképpen, ami az információkérésekre adott válaszokban tett különböző nyilatkozatokat illeti, valójában kiderül, hogy a megtámadott határozatban nem hivatkozott válaszok az előzetes telepítés letöltés általi ellentételezésének elméleti lehetőségére utalnak. Ez azonban nem fosztja meg relevanciájától a megtámadott határozatban kifejtett azon különböző válaszokat, amelyek lehetővé teszik azon elgondolás alátámasztását, hogy a felhasználók hajlamosabbak előnyben részesíteni az előzetesen telepített alkalmazást a letöltendő alkalmazáshoz képest.

557    Ezenkívül a Google állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy a megtámadott határozat nem felel meg a korábbi ítélkezési gyakorlatnak és határozathozatali gyakorlatnak. A megtámadott határozat ugyanis nem vitatja, hogy a letöltés főszabály szerint ellentételezheti az előzetes telepítés által nyújtott előnyt, amit a Bizottság már meg is vizsgált más ügyekben. A jelen ügyben azonban a megtámadott határozatban kifejtett és fent vizsgált okok miatt bebizonyosodott, hogy még ha egyszerű és ingyenes is valamely általános keresési vagy navigációs alkalmazás letöltése, e letöltés a gyakorlatban nem, vagy legalábbis az érintett eszközök elégtelen hányadán valósul meg.

558    Következésképpen el kell utasítani a Google versengő alkalmazások letöltésére vonatkozó kifogását.

ii)    A versengő keresési szolgáltatásokhoz a böngészőn keresztül való hozzáférésről

559    A Google érvelése nem kérdőjelezi meg azt a következtetést, amely szerint a versenytársak a mobil internetböngészők fejlesztőivel kötött megállapodásokkal nem tudják kompenzálni azt a jelentős versenyelőnyt, amelyet a Google a Google Search alkalmazás előzetes telepítése révén biztosít magának gyakorlatilag az EGT‑ben értékesített valamennyi Google Android eszközön.

560    E célból össze kell hasonlítani a Bizottság által megvizsgált és a megtámadott határozatban átvett tényleges helyzetet a Google által hivatkozott különböző alternatív megoldásokkal, amelyek azonban nem konkretizálódnak a valóságban.

561    Amint ugyanis azt a Bizottság kifejti, a Google Android eszközökön a mobil internetböngészőkben valamely versengő általános keresési szolgáltatás alapértelmezettkénti beállítása jelenlét és a hatékonyság szempontjából nem hasonlítható össze a Google Search alkalmazás előzetes telepítésével (lásd a megtámadott határozat (817)–(822) preambulumbekezdését). Közelebbről figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Google nem teszi lehetővé valamely másik, a Google Search‑től eltérő keresési szolgáltatás alapértelmezettkénti beállítását a Chrome‑on, valamint hogy a Chrome a nem operációsrendszer‑specifikus mobil internetböngészők esetében Európában körülbelül 75%‑os, míg világszinten 58%‑os használati aránnyal rendelkezett.

562    A Bizottság – anélkül, hogy ezt a Google vitatná – különböző olyan bizonyítékokat is bemutat, többek között a Microsoft és a Yandex prezentációit, amelyek lehetővé teszik annak igazolását, hogy a felhasználók a gyakorlatban nem férnek hozzá más általános keresési szolgáltatásokhoz a böngészőkön keresztül, és csak ritkán módosítják e böngészők alapértelmezett beállításait. Az ilyen észrevételek relevánsak, ellentétben a Google állításával, és lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy az e tekintetben biztosított azon lehetőség ellenére, hogy valamely másik általános keresőmotort is meg lehet határozni alapértelmezettként, az a gyakorlatban továbbra is az eredetileg meghatározott marad.

563    E körülmények között el kell utasítani a Google‑nak a böngészőn keresztül a versengő keresési szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó kifogását.

iii) A versenyelőny és a versenyellenes kiszorítás összekeveréséről

564    Ami a versenyelőny és a versenyellenes kiszorítás állítólagos összekeverését illeti, meg kell jegyezni, hogy e kifogás a megtámadott határozat téves értelmezéséből ered, amely határozatból kitűnik, hogy az egyrészt a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételeihez kapcsolódó, a versenytársak által nem ellensúlyozható előny meglétét, másrészt pedig ezen előny versenyellenes hatásait állapítja meg.

565    Azon kérdést illetően, hogy kell‑e számszerűsíteni az előnyt, mindenképpen meg kell jegyezni – amint azt a Bizottság javasolja –, hogy 2013 és 2015 között a Google Android eszközök az EGT‑ben a Google Search‑ön végzett valamennyi keresés 11–24%‑át képviselték. 2016‑ban a Google Android eszközök e keresések 29%‑át jelentették (a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdése). Hasonlóképpen, 2016‑ban a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás hatálya a Kínán kívül értékesített összes Google Android eszközre kiterjedt, ami az Európában értékesített összes intelligens mobileszköz 76%‑ának és a világszerte (Kínát is beleértve) értékesített összes intelligens mobileszköz 56%‑ának felel meg (a megtámadott határozat (783), (784) és (901) preambulumbekezdése). E körülmények között továbbra is lehetséges úgy tekinteni, ahogyan a Bizottság a megtámadott határozatban teszi, hogy mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei jelentős versenyelőnyt biztosítottak a Google számára.

566    Ennélfogva el kell utasítani a Google‑nak a versenyelőny és a versenyellenes kiszorítás összekeverésére vonatkozó kifogását.

iv)    Következtetés

567    A fentiekből kitűnik, hogy a Bizottság megalapozottan állapította meg, hogy még ha a felhasználók szabadon le is tölthették a Google Search alkalmazással és a Chrome‑mal versengő alkalmazásokat, vagy módosíthatják az alapértelemzett beállításokat, illetve még ha a mobil internetböngészők fejlesztői az eredetiberendezés‑gyártók részére kínálhatták is alkalmazásaikat, ez nem állt fenn megfelelő mértékben a jogsértési időszak döntő részében a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei miatt.

d)      A felhasználási arányok és az előzetes telepítés közötti kapcsolat bizonyításának hiánya

1)      A felek érvei

568    A Google megjegyzi, hogy a megtámadott határozat szerint általános keresési és navigációs részesedései „nem magyarázhatók” a felhasználók preferenciájával, és versenykorlátozásnak „felelnek meg” (a (835), (837), (947) és (954) preambulumbekezdés). Mindazonáltal a megtámadott határozat nem bizonyítja, hogy a Google részesedéseit a vitatott előzetes telepítési feltételek okozták, vagy hogy azok összeegyeztethetetlenek az érdemeken alapuló versennyel, amit pedig a Bizottságnak kellene bizonyítania. Ezenkívül a megtámadott határozat figyelmen kívül hagy számos bizonyítékot, amelyek szerint a Google általános keresési szolgáltatásának és böngészőjének sikere azok minőségét tükrözi. A Play Store által a Google Search alkalmazás és versenytársai részére adott értékelésre való hivatkozás nem elegendő e bizonyítékok elvetéséhez.

569    A Bizottság azt állítja, hogy a Google egyetlen érve sem kérdőjelezi meg azt a következtetést, amely szerint a Google Search alkalmazás és a Google Chrome gyakorlatilag valamennyi EGT‑ben értékesített Google Android eszközön történő előzetes telepítéséből eredő jelentős versenyelőny és a versenytársak ezen előny ellentételezésére való képtelensége egybevág a Google piaci részesedéseinek változásával. A Google Search alkalmazás és a Google Chrome sikere ugyanis nem csupán „a Google szolgáltatásainak [állítólagos] jobb minőségét és teljesítményét” tükrözi. Hasonlóképpen nem meghatározó az a tény, hogy a felhasználók által a Play Store‑on végzett értékelések különböző méretű mintákon alapulnak. E minták kellően kiterjedtek ahhoz, hogy reprezentatívak legyenek.

2)      A Törvényszék álláspontja

570    Először is az előzetes telepítést és annak hatásait illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság jelezte, hogy a Google előzetes telepítés révén fennálló, versenytársai által nem ellentételezhető és az érdemeken alapuló verseny fogyasztók kárára történő korlátozását eredményező versenyelőnyének fennállására vonatkozó következtetéseit megerősíti a Google‑nak tulajdonítható felhasználási arányok alakulása is az intelligens mobileszközökön (lásd a megtámadott határozat (835)–(851) és (947)–(963) preambulumbekezdését).

571    Ebben az összefüggésben a Bizottság által e felhasználási arányok alakulására tett utalások önmagukban nem kifogásolhatók. Ezek ugyanis lehetővé teszik a Bizottság számára annak bizonyítását, hogy egyrészt az előzetes telepítés előnyt biztosít a Google – ilyen telepítés tárgyát képező – általános keresési és navigációs alkalmazásai számára, másrészt pedig, hogy ezt az előnyt a versenytársak nem tudták ellensúlyozni.

572    Ami a Google általános keresésekből való részesedésének alakulását illeti az eszköz típusa szerint Európában 2009 és 2017 márciusa között, a Bizottság ily módon megállapíthatja, hogy ez a részesedés az intelligens mobileszközök tekintetében 2011 és 2017 márciusa között mindig 95 és 98% között ingadozott, és mindig magasabb volt, mint a PC‑k (88–95%) vagy a táblagépek (90–98% 2012 júliusától 2017 márciusáig) tekintetében ugyanebben az időszakban megfigyelt arány (a megtámadott határozat (836) preambulumbekezdése).

573    Ami a Chrome felhasználási arányának a más nem operációsrendszer‑specifikus mobil internetböngészőkkel szembeni alakulását illeti Európában 2012 augusztusától 2017 márciusáig, a Bizottság azt is meg tudja állapítani, hogy a Chrome részesedése ezen időszak során 4,7%‑ról 74,9%‑ra nőtt. Ezzel szemben az egyéb Android böngészők („AOSP‑based browsers” vagy „Android browsers”) részesedése ugyanebben az időszakban 74,5%‑ról 8,2%‑ra csökkent (lásd a megtámadott határozat (949) preambulumbekezdését; az eredmények világszintű bemutatásához lásd a megtámadott határozat (950) preambulumbekezdését; a PC‑n található böngészőkkel kapcsolatos eredmények bemutatásához lásd a megtámadott határozat (951) preambulumbekezdését; az operációsrendszer‑specifikus böngészőkkel kapcsolatos európai eredmények bemutatásához lásd a megtámadott határozat (952) preambulumbekezdését).

574    A Google állításával ellentétben a Bizottság jogosult e fejleményekre hivatkozni a kárra vonatkozó álláspontjának alátámasztása érdekében. Amennyiben ezen álláspont kiindulópontja az előzetes telepítéshez kapcsolódó „status quo torzítás”, amely zavarja a versenyt, amelynek fennállását a Google feltételezi, amely utóbbi szerint a felhasználó ezt a tendenciát többek között a versengő alkalmazás letöltésével tudja orvosolni – amit éppenséggel nem tesz –, a Bizottság jogosan hivatkozhat a felhasználási arányokra.

575    Másodszor, a minőségre és állítólagos hatásaira vonatkozó tényezőt illetően meg kell állapítani, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetben a Bizottságnak nem kellett pontosan meghatároznia, hogy e felhasználási arányok nem csupán az előzetes telepítéssel magyarázhatók‑e – amint azt a Bizottság véli –, hanem emellett, sőt inkább a Google által hivatkozott kiváló minőséggel is. A Google szerint ugyanis a Google Search alkalmazás felhasználási aránya megkérdőjelezésének elmaradása vagy a Chrome felhasználási arányainak fokozatos növekedése inkább a termékeinek kiváló minőségével magyarázható, mintsem az előzetes telepítéssel. A jelen ügyben azonban az előzetes telepítés nem vitatott, így valamennyi Google Android eszköz rendelkezett a Google Search és Chrome alkalmazással, míg a minőségnek a versengő alkalmazás előzetes telepítésének vagy letöltésének elmaradására gyakorolt hatását csak állítja a Google, anélkül hogy az e tekintetben szolgáltatott bizonyítékok elegendők vagy különösebben relevánsak lennének.

576    A Google e tekintetben az egyik vezetőjének nyilatkozatára hivatkozik, amely a Google Search alkalmazás kiváló minőségéről szól a versenytársaival szemben. Ez a dokumentum ténylegesen különböző elemekre hivatkozik, köztük egy 2016‑ban a fogyasztók körében végzett felmérésre, amely azt mutatja, hogy a Google Search volt a legkedveltebb keresőmotor a fogyasztók körében az Egyesült Királyságban, Németországban és Franciaországban, valamint különböző cikkekre, amelyek szerint a Google Search jobb vagy újabb funkciókat tartalmaz, mint a Bing, vagy hogy a Bing nem annyira pontos, mint azt állították. A Google vezetőjének nyilatkozata és az ahhoz csatolt különböző bizonyítékok azonban önmagukban nem elegendőek annak megállapításához, hogy a Google Search és Chrome használati aránya inkább azzal magyarázható, hogy a Google kiváló minőségű szolgáltatással rendelkezik, mintsem azzal, hogy ezeket az alkalmazásokat előzetesen telepítik.

577    Mindent egybevetve, még ha feltételezzük is, hogy a Google Search és a Chrome minőségileg magasabb szinten van a versenytársak által kínált szolgáltatásokhoz képest, ez akkor sem lenne meghatározó, mivel egyáltalán nem állítják, hogy a versenytársak által kínált különböző szolgáltatások műszakilag ne lennének képesek kielégíteni a fogyasztók igényeit.

578    Ezenkívül, amint az az ügy irataiból kitűnik, nem feltétlenül a minőségileg legjobb megoldás elégíti ki a fogyasztók igényeit, még ha feltételezzük is, hogy a Google hivatkozhat arra, hogy szolgáltatásai ilyen megoldást jelentenek, mivel a műszaki minőségtől eltérő más változók, mint például a magánélet védelme vagy a keresések nyelvi sajátosságainak figyelembevétele szintén szerepet játszanak.

579    Harmadszor meg kell állapítani, hogy a Bizottság a Google azon érvének megcáfolása érdekében, amely szerint az előzetes telepítés helyett termékeinek a fogyasztók szempontjából fennálló minősége magyarázza felhasználói arányának nagyságát és változását, a megtámadott határozatban jelezte, hogy ilyen minőségi előny nem tűnik ki a Play Store‑on a versengő szolgáltatások kapcsán adott értékelésekből.

580    Az első csomagnál a Google Search alkalmazás esetében a Play Store átlagpontszáma 4,4 pont volt 5,8 millió értékeléssel, 4,3 a Bing alkalmazás esetén 73 000 értékeléssel, 4,2 pont a Yahoo alkalmazásnál 28 000 értékeléssel, 4,3 pont a Seznam alkalmazás vonatkozásában 39 000 értékeléssel és 4,4 a Yandex alkalmazásnál 219 000 értékeléssel (a megtámadott határozat (837) preambulumbekezdése).

581    A második csomagnál a Chrome esetében a Play Store átlagpontszáma 4,3 pont volt 7,4 millió értékeléssel, 4,3 az Opera esetében 2,2 millió értékeléssel, 4,4 a Firefoxnál 2,8 millió értékeléssel, 4,5 az UC Browser kapcsán 13,9 millió értékeléssel, az UC Browser Mini esetében pedig 4,4 pont 2,8 millió értékeléssel (a megtámadott határozat (954) preambulumbekezdése).

582    Kétségtelen, amint arra a Google rámutat, hogy az értékelések nem ugyanolyan jelentőségűek, és nem feltétlenül minősülnek reprezentatív értékelési szempontnak. Ugyanakkor, amint arra a Bizottság hivatkozik, e pontokból kitűnik, hogy a különböző, egymással versenyben álló szolgáltatások minőségi értékelése hasonló marad. Ezeket figyelembe lehet tehát venni annak megállapításához, hogy a különböző versengő keresési és navigációs szolgáltatások minősége a használatuk tekintetében nem meghatározó kritérium, mivel azok mindegyike olyan szolgáltatást kínál, amely képes kielégíteni a keresletet.

583    A fentiekből következik, hogy tekintettel a helyzet befagyasztására irányuló, az mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételeihez kapcsolódó tendenciára, valamint a Google által hivatkozott, az általános keresési és navigációs alkalmazásai tekintetében fennálló minőségi fölény pontos hatásai bizonyításának hiányában a Bizottság joggal vélte úgy, hogy a Google felhasználási arányai alátámasztják az előzetes telepítéshez kapcsolódó „status quo torzítást”.

584    E kifogást tehát el kell utasítani.

e)      A gazdasági és jogi háttér figyelmen kívül hagyása

1)      A felek érvei

585    A Google azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem értékeli, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei a teljes gazdasági és jogi környezet fényében alkalmasak voltak‑e arra, hogy aláássák azt a versenyt, amely ezek hiányában fennállt volna. Ezen összefüggés átfogó elemzése azt bizonyítja, hogy e feltételek nem zárhatták ki a versenyt, és nem is voltak alkalmasak arra, mivel új lehetőségeket teremtettek a versenytársak számára, ahelyett hogy megfosztották volna őket az ilyen lehetőségektől. Az, hogy a Google vagy versenytársai milyen mértékben használták ki e lehetőségeket, szolgáltatásaik minőségétől, illetve a felhasználók felé mutatott vonzerejüktől függ. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei ugyanis az Android platformra kifejlesztett ingyenes licencmodell részét képezik, és ezért nem vizsgálhatók külön‑külön. Ezenkívül bárki díjmentesen igénybe veheti az Android operációs rendszert, és használhatja azt.

586    A Bizottság arra hivatkozik, hogy nem a megtámadott határozat, hanem a Google az, amely elmulasztja értékelni a Google Search alkalmazás és a Play Store közötti árukapcsolás gazdasági és jogi hátterét, továbbá a Google Chrome és a Play Store, valamint a Google Search alkalmazás közötti árukapcsolás gazdasági és jogi hátterét. A megtámadott határozat ugyanis figyelembe veszi az Android platform különböző részei közötti kölcsönhatások jellegét (a megtámadott határozat (874) és (875), (990) és (991) preambulumbekezdése). Különösen a következő szempontokat kell figyelembe venni, amelyekbe az árukapcsolás illeszkedik:

–        az EGT‑n belül a Google Chrome előzetes telepítése gyakorlatilag az összes Google Android eszközt lefedte (a megtámadott határozat (901) preambulumbekezdése);

–        a GMS eszközökön a Google nem engedélyezi a Google Search‑től eltérő általános keresési alkalmazás kizárólagos előzetes telepítését. A Google Search alkalmazás a Google Android eszközökön az általános keresések legfontosabb egységes belépési pontja, és 2016‑ban a Google Android eszközökön végzett összes általános keresés [40–50]%‑át jelentette (a megtámadott határozat (799) preambulumbekezdésének 1. pontja, valamint (974) preambulumbekezdése);

–        a Google nem teszi lehetővé, hogy a Google Chrome‑ban más általános keresési szolgáltatást állítsanak be alapértelmezettként, mint a Google Search (a megtámadott határozat (818) és (973) preambulumbekezdése), amely a Google Android eszközökön az általános keresések második legfontosabb belépési pontja, és amely a Google Android eszközökön 2016‑ban a Google Chrome segítségével végzett összes általános keresés [30–40]%‑át tette ki (a megtámadott határozat (818), (973) és (974) preambulumbekezdése);

–        2011 és 2016 között a Google bevételmegosztási megállapodásokat kötött eredetiberendezés‑gyártókkal és mobilhálózat‑üzemeltetőkkel. E megállapodások értelmében, amelyek lefedték az EGT‑ben értékesített valamennyi Google Android eszköz [50‑60]–[80‑90]%‑át, az eredetiberendezés‑gyártóknak és mobilhálózat‑üzemeltetőknek kizárólag a Google Search alkalmazást kellett előzetesen telepíteniük, és a Google Search‑öt kellett alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként beállítaniuk valamennyi előzetesen telepített mobil internetböngésző esetében (lásd a megtámadott határozat (822) és (833) preambulumbekezdését);

–        az antifragmentációs megállapodások értelmében azok az eredetiberendezés‑gyártók, amelyek akár csak egy eszközt is értékesíteni kívánnak a Play Store‑ral és az előzetesen telepített Google Search alkalmazással, nem értékesíthetnek Android fork alatt működő más eszközt;

–        egy 2007 óta fenntartott bevételmegosztási megállapodás értelmében az Apple a Safari böngészőn az iOS eszközökön alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként határozza meg a Google Search‑öt (lásd a megtámadott határozat (119) és (154) preambulumbekezdését, (515) preambulumbekezdésének 1. pontját, (796) preambulumbekezdése 2. pontjának a) alpontját, (799) preambulumbekezdésének 2. pontját, (840) és (1293) preambulumbekezdését);

–        a bevételmegosztási megállapodások értelmében – a Microsoft Internet Explorer/Edge kivételével – minden nagyobb PC‑s internetböngészőn a Google Search‑öt kell beállítani alapértelmezett általános keresési szolgáltatásként (lásd a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdése 2. pontjának c) alpontját és (845) preambulumbekezdését).

2)      A Törvényszék álláspontja

587    A Google lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem elemezte a vitatott magatartás állítólagos hatásainak értékelése szempontjából releváns körülmények összességét.

588    A Google szerint a Bizottságnak jobban figyelembe kellett volna vennie egyrészt az Android platform fejlesztését ösztönző okot, nevezetesen a Google azon szándékát, hogy felvegye a küzdelmet más operációs rendszerek (iOS vagy Windows) tulajdonosaik általi lezárásával, másrészt pedig azokat a versenyt támogató hatásokat, amelyek az Android nyílt és ingyenes platform sikeréből erednek, jóllehet hatályban voltak a vitatott előzetes telepítési feltételek, amely hatásoknak köszönhető az általános keresési és navigációs szolgáltatások használatának, illetve az alkalmazások számának növekedése. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak egy olyan helyzettel összehasonlítva kellett volna értékelnie a helyzetet, amelyben a vitatott előzetes telepítési feltételek hiánya miatt a Google nem tudta fejleszteni és fenntartani a nyílt és ingyenes Android platformot.

589    Ez az érvelés azonban nem felel meg a megtámadott határozat tartalmának.

590    Amint ugyanis arra a Bizottság hivatkozik, a megtámadott határozatban megállapított visszaélésszerű magatartás nem az Android platform kifejlesztésére és karbantartására vonatkozik, ideértve annak a Google által annak érdekében meghatározott nyitott és ingyenes vetületét is, hogy felvegye a küzdelmet azzal, amit e vállalkozás a többi operációs rendszer tulajdonosaik általi lezárásának tekint. A Bizottság egyébként a Törvényszék előtt elismeri, hogy az Android platform növelte a Google versenytársainak lehetőségeit.

591    A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy a Google a Törvényszék előtt megismételt érveléssel azonos jellegű érvet terjesztett elő a Bizottság előtt, amelyet a Bizottság többek között azzal az indokkal utasított el, hogy a Bizottság nem a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás egészét, hanem csak annak egy olyan aspektusát támadta, amelynek versenykorlátozó hatásai voltak (lásd a (867)–(876) preambulumbekezdést az első csomag kapcsán; lásd a (983)–(992) preambulumbekezdést a második csomag kapcsán). A Google érvelését tehát a Bizottság a releváns körülmények összességének értékelése során figyelembe vette, amint az a megtámadott határozatból is kitűnik.

592    A Bizottság ugyanis még az Android platform által kiváltott versenyt elősegítő hatásokat – amely platform egyik működési módja a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás – figyelembe véve is úgy ítélte meg, hogy visszaélésszerű a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás egy konkrét aspektusa, nevezetesen a vitatott előzetes telepítési feltételek.

593    Ily módon, amint azt a Törvényszék a jelen jogalappal összefüggésben fent megvizsgálta (lásd továbbá a fenti 585. pontban felidézett különböző ténybeli körülményeket), a Bizottság megállapította, hogy a két termékcsomag versenyelőnyhöz juttatta a Google‑t az előzetes telepítéshez kapcsolódó „status quo torzítás” révén, amelyet a versenytársak nem ellensúlyozhattak, és amely az érdemeken alapuló verseny fogyasztók kárára történő korlátozásával járt.

594    A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás ezen előzetes telepítési feltételei képezik a vitatott magatartást, nem pedig általánosabban a Google által az e megállapodást aláíró eredetiberendezés‑gyártók tekintetében elérni kívánt nyílt és ingyenes licencrendszer.

595    Ebben az összefüggésben kell tehát hivatkozni az Opera különböző hozzájárulásaira, amint azt a Bizottság javasolja. Amint arra a Google rámutat, ezek közül egyesek az Android platform fejlesztésének és karbantartásának versenyt elősegítő hatásairól tanúskodnak. Mások – amint arra a Bizottság rámutat – az előzetes telepítéshez kapcsolódó versenykorlátozó hatásokra utalnak.

596    A fentiekből következik, hogy a Google nem bizonyítja, amint azt állítja, hogy a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe az összes releváns körülményt a vitatott magatartás értékelése során. E kifogást tehát el kell utasítani.

3.      Az objektív igazolásokra vonatkozó, második részről

a)      A felek érvei

597    A Google azzal érvel, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei objektíve indokoltak, mivel lehetővé teszik számára az Android platform ingyenes biztosítását azáltal, hogy garantálják, hogy a bevételt generáló alkalmazások, a Google Search és a Chrome ne legyenek kizárva az előzetes telepítésből és a kapcsolódó reklámlehetőségekből. Ezek a jogszerű és versenyt támogató feltételek hozzájárultak a mobileszközök sokféleségéhez és általános elfogadásához, csökkentették a piacra lépés akadályait, és lehetőséget teremtettek a versenytársak számára. A megtámadott határozatban megfogalmazott azon javaslat, amely szerint a Play Store tekintetében olyan licencdíjat kellene kiszámlázni az eredetiberendezés‑gyártók felé, amely eltér az alsó és felső kategóriás eszközök esetében, feláldozná a Google által az Android platform vonatkozásában nyújtott ingyenes ajánlat versenyt támogató előnyeit. A Google vitatja továbbá, hogy a mobil adatok alapján kompenzációban részesülhetne. Ugyanígy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei által kialakított nem monetáris csere hatékonyabb, és növeli a termelést egy olyan rendszerhez képest, amelyben az eredetiberendezés‑gyártók kifizetéseket teljesítenének az Android platform összetevői vonatkozásában.

598    A Bizottság azt állítja, hogy a Google Search és Chrome gyakorlatilag valamennyi, az EGT‑ben értékesített Google Android eszközön történő előzetes telepítésére vonatkozó feltételek objektíve nem igazoltak. A Google ugyanis már monetizálja a befektetéseket a felhasználóktól gyűjtött adatok értékesítése, valamint a Play Store, és más alkalmazások és szolgáltatások – köztük a Google Search – által generált bevétel révén. Ezenkívül e követelmények hiányában a Google Android jelentős számú felhasználója továbbra is használni fogja a Google Search‑öt. A Google nem bizonyítja azt sem, hogy az előzetes telepítés szükséges lenne annak elkerüléséhez, hogy a Google‑t kizárják a Google Android eszközökön történő kizárólagos előzetes telepítésből, vagy annak elkerülése érdekében, hogy a Google‑nak díjat kelljen felszámítania az eredetiberendezés‑gyártók felé a Play Store használatáért.

b)      A Törvényszék álláspontja

599    Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben megállapítást nyer az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásából eredő versenyellenes hatások fennállása, e vállalkozás igazolhatja azon cselekményeit, amelyek az EUMSZ 102. cikkben foglalt tilalom hatálya alá eshetnek (lásd ebben az értelemben: 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

600    Így különösen az ilyen vállalkozás bizonyíthatja vagy azt, hogy magatartása objektíve szükséges, vagy azt, hogy a magatartása által előidézett kiszorító hatást ellentételezhetik, esetleg meg is haladhatják a hatékonyságban jelentkező előnyök, amelyekből a fogyasztók is részesülnek (lásd ebben az értelemben: 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

601    Az első esetet illetően megállapítást nyert, hogy jóllehet az EUMSZ 102. cikk megsértését jelentő körülmények fennállását illetően a Bizottság viseli a bizonyítási terhet, az érintett erőfölényben lévő vállalkozás, és nem a Bizottság feladata a közigazgatási eljárás befejezése előtt adott esetben az esetleges objektív igazolhatóságra hivatkozni, és azt érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztani. Ezt követően, ha erőfölénnyel való visszaélést kíván megállapítani, a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy a vállalkozás által felhozott érvek és bizonyítékok nem meggyőzőek, és ennek megfelelően a hivatkozott igazolás nem elfogadható (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑201/04, EU:T:2007:289, 688. és 1144. pont).

602    Ami a második esetet illeti, az érintett erőfölényben lévő vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a vizsgált magatartásból eredő esetleges hatékonyságnövekedés semlegesít az azzal járó kiszorító hatást, továbbá hogy e hatékonyságnövekedés az említett magatartásnak köszönhetően megvalósítható, illetve volt megvalósítható, hogy e magatartás nélkülözhetetlen ennek megvalósításához, és hogy nem zárja ki a hatékony versenyt azáltal, hogy a tényleges vagy potenciális verseny fennálló forrásainak egészét vagy nagy részét megszünteti (lásd ebben az értelemben: 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 42. pont).

603    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság ugyanezen „Objektív igazolások és hatékonyságjavulás” cím alatt vizsgálta a Google által a közigazgatási eljárás során e tekintetben hivatkozott különböző érveket (a (993)–(1008) preambulumbekezdés).

604    Beadványaiban a Google lényegében két érvcsoportra hivatkozik magatartásának igazolása érdekében, amelyek nagyrészt lefedik azokat, amelyekre a közigazgatási eljárás során hivatkozott, és amelyeket a megtámadott határozat megvizsgált és elutasított.

605    Először is a Google arra hivatkozott a Bizottság előtt, hogy magatartása jogszerű volt, mivel lehetővé tette számára, hogy megtérüljenek az Androidba és az olyan alkalmazásokba eszközölt befektetései, amelyek nem generálnak bevételt (a megtámadott határozat (993) preambulumbekezdésének 1. pontja).

606    Ezt az érvelést megismétli a jelen kereset, amelyben a Google egyrészt az Android platform – beleértve az Android operációs rendszert, a Play Store‑t és a GMS‑csomagot – fejlesztésével és karbantartásával kapcsolatos befektetéseinek volumenére, másrészt e platform ingyenességére hivatkozik. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételei ezért indokoltak, mivel lehetővé teszik a Google számára, hogy a Google Search és a Chrome alkalmazások által generált bevételeken keresztül megfelelő megtérülést érjen el a befektetései kapcsán anélkül, hogy kizárnák a versenytársak vagy a felhasználók számára az előzetes telepítés vagy más lehetőségek alkalmazásának lehetőségét.

607    Ezen érvelés elutasítása érdekében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Google nem bizonyította, hogy a vitatott csomagok szükségesek lennének az Androidba és az azon alkalmazásokba eszközölt befektetéseinek megtérüléséhez, amelyek nem generálnak bevételt (lásd a megtámadott határozat (995)–(998) preambulumbekezdését).

608    A Google által az Android fejlesztésére és karbantartására fordított befektetések összegéhez viszonyítva – függetlenül attól, hogy ez az összeg a Bizottság által hivatkozott összeggel vagy a Google által hivatkozott összeggel egyezik‑e meg – mindenesetre úgy tűnik, hogy a Google mindig is jelentős bevételi forrásokkal rendelkezhetett ezen, a mobileszközökön történő internethasználatra való áttérés során az általános keresési szolgáltatások terén fennálló piaci részesedéseinek megőrzésére irányuló stratégiája alapján eszközölt befektetések finanszírozására.

609    A Play Store által generált bevételeken kívül (a megtámadott határozat (996) preambulumbekezdése és 1074. lábjegyzete), amelyek immár önmagukban elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Google számára az Android platform fejlesztése és karbantartása érdekében a vonatkozó évben eszközölt befektetések megtérülését (lásd e tekintetben a Google által a Törvényszék elé terjesztett adatokat), a Google más bevételi forrásokkal is rendelkezett.

610    Amint ugyanis arra a Bizottság a megtámadott határozatban rámutat, a Google továbbra is hasznot húzhatott a Google Android eszközökből nyert olyan felhasználói adatok hasznosításából, mint például a Google Play Services helyadatai vagy a használatához kapcsolódó adatok. A Google a PC‑ken fennálló jelentős piaci részesedéseire tekintettel továbbá részesülhetett a keresésekhez kapcsolódó reklámokból származó jelentős bevételekből is (a megtámadott határozat (997)–(998) preambulumbekezdése).

611    A Google által e lehetőségekkel szemben megfogalmazott kifogások általánosak és homályosak maradnak.

612    Következésképpen, figyelembe véve egyrészt a felhasználókra vonatkozó adatok által képviselt értéket, másrészt pedig a PC‑ken végzett keresésekkel kapcsolatos reklámokból származó bevételek mértékét, a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a Google nem feltétlenül kényszerült arra, hogy kizárólag az e platformból származó bevételekre támaszkodva fedezze az Android platform fejlesztésével és karbantartásával kapcsolatos összes kiadást.

613    Ezenkívül, amint arra a Bizottság is rámutat a megtámadott határozatban, a Google nem bizonyította, hogy nem állt érdekében az Android a célból való fejlesztése, hogy ellensúlyozza azokat a kockázatokat, amelyeket az intelligens mobileszközre való áttérés jelentett a keresésekhez kapcsolódó reklámon alapuló üzleti modelljére nézve (a megtámadott határozat (999) preambulumbekezdése). Ebből a szempontból megalapozottan tekinthető úgy, hogy a Google anélkül teljesítette az Android platform fejlesztésével és karbantartásával kapcsolatos kiadásokat, hogy biztos lett volna abban, hogy e kiadásokat ellentételezik az e platform által generált bevételek, például a Play Store által eredményezett bevételeket figyelembe véve.

614    A fentiekből következik, hogy a Google nem bizonyította, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei objektíve indokoltak voltak, mivel lehetővé tették számára – a Google Search alkalmazás és a Chrome Google Android eszközökre történő előzetes telepítésének garantálásával –, hogy beszedje az Android platform fejlesztésével és karbantartásával kapcsolatban felmerült kiadások összegét.

615    Másodszor a Google azt állítja, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei lehetővé tették számára, hogy ingyenesen kínálja a Play Store‑t, mivel annak az eredetiberendezés‑gyártók és a felhasználók számára képviselt értéke megfelel annak az értéknek, amelyet a Google számára az általános keresési szolgáltatásának népszerűsítése jelent az említett eredetiberendezés‑gyártók részéről. A Bizottság azon javaslata, miszerint a Play Store‑ért licencdíjat kellene felszámítani, megkérdőjelezné ezt a modellt és annak a versenyre gyakorolt pozitív hatásait (lásd a megtámadott határozat (993) preambulumbekezdésének 3. pontját).

616    Mindazonáltal a Google itt sem tesz eleget az objektív indokok bizonyítása címén rá háruló bizonyítási tehernek.

617    A Google által előnyben részesített megoldás, vagyis a licencek ingyenessége, ugyanakkor nem zárhatja ki más, a Bizottság által annak érdekében felvázolt megoldások alkalmazását, hogy lehetővé tegye számára a Google Search alkalmazás és a Chrome Google Android eszközökön történő előzetes telepítése révén keletkező bevételek helyettesítését, mint például a Play Store licencdíjának megfizetése, ami összeegyeztethető az alsó és felső kategóriás termékek között alkalmazott eltérő bánásmóddal.

618    A fentiekből következik, hogy a Google nem tudja bizonyítani, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei objektíve indokoltak abban az értelemben, hogy a Play Store licenceinek ingyenességét biztosítják.

619    Ezért az előzetes telepítés objektív indokaira vonatkozó második részt el kell utasítani, csakúgy, mint a második jogalap egészét, amely arra hivatkozik, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételeit tévesen értékelték visszaélésszerűnek.

D.      A harmadik, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokba foglalt egységes előzetes telepítési feltétel visszaélésszerű jellegének téves értékelésén alapuló jogalapról

620    Keresetének harmadik jogalapjában a Google azt állítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokban szereplő egyes rendelkezések visszaélésszerűek.

1.      Háttérinformációk

a)      A megtámadott határozat

621    A megtámadott határozat szerint a Google egyes eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők felé azzal a feltétellel teljesítette a kifizetéseket, hogy azok nem telepítenek előzetesen, illetve nem tesznek azonnal elérhetővé a vásárlást követően semmilyen versengő általános keresési szolgáltatást valamely előre meghatározott portfólióban szereplő valamennyi mobileszközön (a megtámadott határozat (198) és (1195) preambulumbekezdése).

622    A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy a szankcionált portfólió‑bevételmegosztási megállapodások azok, amelyek 2011. január 1‑jétől, amely időponttól a Bizottság megállapítása szerint a Google az EGT‑n belül az általános keresési szolgáltatások minden egyes nemzeti piacán erőfölényben volt, 2014. március 31‑ig voltak hatályban, amikor a Bizottság által hivatkozott eredetiberendezés‑gyártóval kötött portfólió‑bevételmegosztási megállapodás véget ért (a megtámadott határozat (1333) preambulumbekezdése).

1)      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások jellegéről

623    A Bizottság előadja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások kizárólagosságot biztosító kifizetéseket tartalmaznak. Emlékeztet arra, hogy az említett bevételmegosztási megállapodások alapján, amennyiben az érintett eredetiberendezés‑gyártó vagy mobilhálózat‑üzemeltető előzetesen telepít versengő általános keresési szolgáltatást egy előzetesen meghatározott és elfogadott portfólióba tartozó eszközre, akkor le kell mondania a bevételek megosztásáról az egész portfólió tekintetében.

624    A Bizottság mind az érintett eredetiberendezés‑gyártók, mind az érintett mobilhálózat‑üzemeltetők kapcsán hangsúlyozza, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az értékesített mobileszközök jelentős szegmensét fedték le. A Google belső dokumentumai megerősítik, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások célja annak biztosítása volt, hogy a Google ezen eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők valamennyi szükségletét kielégítse az e portfóliókba tartozó eszközökön végzett általános keresési szolgáltatásokkal kapcsolatban. E dokumentumokból az is kiderül, hogy a Google tudatában volt annak, hogy e magatartás versenyproblémákat vethet fel (a megtámadott határozat (1195)–(1205) preambulumbekezdése).

2)      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások verseny korlátozására való alkalmasságáról

625    A megtámadott határozat (1206) és (1207) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állítja, hogy azt a vélelmet, amely szerint a Google által teljesített kizárólagosságot biztosító kifizetések visszaélésszerűek, a jelen ügyben megerősíti a verseny korlátozására való alkalmasságuk elemzése, figyelemmel többek között az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak a vitatott magatartás által biztosított lefedettségi arányára.

626    Mindenekelőtt a Bizottság úgy véli, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások csökkentették az érintett eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők ösztönzését arra, hogy előzetesen telepítsenek versengő általános keresési szolgáltatásokat. Először is, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hiányában ezen eredetiberendezés‑gyártóknak és mobilhálózat‑üzemeltetőknek üzleti érdeke fűződött volna ahhoz, hogy a Google Android eszközeik legalább egy részén előzetesen telepítsenek ilyen szolgáltatásokat. Másodszor, a versengő általános keresési szolgáltatások nem tudtak ezen eredetiberendezés‑gyártóknak és mobilhálózat‑üzemeltetőknek ugyanolyan szintű bevételt kínálni, mint a Google. Harmadszor, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások jelentik annak egyik okát, hogy az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők vonakodnak versengő általános keresési szolgáltatásokat telepíteni Google Android eszközeikre (a megtámadott határozat (1208)–(1281) preambulumbekezdése).

627    Ezt követően a Bizottság előadja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások megnehezítették a Google versenytársainak hozzáférését az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacaihoz. Először is e kifizetések visszatartották az eredetiberendezés‑gyártókat és a mobilhálózat‑üzemeltetőket attól, hogy versengő általános keresési szolgáltatásokat telepítsenek előzetesen. Másodszor a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az érintett piacok jelentős részét lefedik. Harmadszor, a versengő szolgáltatások nem tudták ellensúlyozni a Google által a vitatott magatartás eredményeként szerzett versenyelőnyt olyan alternatív terjesztési csatornák révén, mint a letöltés (a megtámadott határozat (1282)–(1312) preambulumbekezdése).

628    Végül a Bizottság rámutat arra, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszatartottak az innovációtól, mivel akadályozták az olyan Google Android eszközök piacra lépését, amelyekre a Google Search‑től eltérő általános keresési szolgáltatásokat telepítettek előzetesen. Ilyen magatartás hiányában a felhasználóknak szélesebb választási lehetőségük lett volna. E magatartás csökkentette továbbá egyrészt a versenytársak innovatív funkciók kifejlesztésére való ösztönzését azáltal, hogy megakadályozta őket abban, hogy hasznot húzzanak a kiegészítő keresésekből, valamint a szolgáltatásaik javításához szükséges bevételekből és adatokból, másrészt pedig csökkentette a Google innovációra való ösztönzését, mivel azt már nem érintette az érdemeken alapuló verseny nyomása. Ráadásul, még ha a magatartás egybe is esik a Google általános keresési szolgáltatása javításának egyik időszakával, ez nem bizonyítja, hogy e magatartás nem befolyásolta a versengő általános keresési szolgáltatásokat nyújtóknak a szolgáltatásaik javítására való ösztönzését vagy képességét. A Google így jelentősebb mértékben javíthatta volna szolgáltatásait (a megtámadott határozat (1313)–(1322) preambulumbekezdése).

629    Egyébiránt, amint az különösen a megtámadott határozat (1259) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság a jelen ügyben megvizsgálta, hogy a szóban forgó magatartás kiszorító hatást gyakorolhat‑e az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonló hatékonyságúnak tekintett vállalkozásokra. A tárgyalás során ezzel kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva a Bizottság megerősítette, hogy értékelése során ténylegesen figyelembe vette az ilyen hipotetikus versenytárs tulajdonságait.

3)      Az objektív igazolások fennállásáról

630    A Bizottság cáfolja a Google által hivatkozott objektív igazolásokat. Így először is, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások nem voltak szükségesek ahhoz, hogy eredetileg meggyőzzék az eredetiberendezés‑gyártókat, illetve a mobilhálózat‑üzemeltetőket a Google Android eszközök értékesítéséről, mivel a Google Android eszközök 2011 januárjában már több mint 40%‑át képviselték az intelligens mobileszközök világméretű értékesítéseinek, és a bevételmegosztási megállapodások célja nem a Google Android eszközök értékesítése volt, hanem az, hogy lehetővé tegyék a Google „általános keresési szolgáltatásának kizárólagos telepítését” ezeken a Google Android eszközökön. Másodszor a Google nem bizonyítja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokra azért volt szükség, hogy megtérülhessenek az Androidba eszközölt befektetései. Portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hiányában a Google még mindig szert tehetett volna jelentős bevételre az Androidból. Harmadszor, a Google nem bizonyította, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások szükségesek voltak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Google Android eszközök számára, hogy versenyezzenek az Apple‑lel (a megtámadott határozat (1323)–(1332) preambulumbekezdése).

b)      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások és az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodások közötti különbségtételről

631    A megtámadott határozatban hivatkozott reklámbevételek megosztásának feltétele a portfólióban előre meghatározott összes eszközön a Google Search kizárólagos előzetes telepítése. Másként fogalmazva, ahhoz, hogy részesülhessenek a Google reklámbevételeiben, az eredetiberendezés‑gyártóknak, illetve a mobilhálózat‑üzemeltetőknek minden egyes idetartozó eszköz esetében meg kell felelniük a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokban támasztott feltételeknek.

632    Amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (197) preambulumbekezdésében hangsúlyozza, a Google mindazonáltal a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat 2013 márciusától fokozatosan eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokkal váltotta fel.  A portfólió‑bevételmegosztási megállapodás alapján az eredetiberendezés‑gyártónak, illetve a mobilhálózat‑üzemeltetőnek a Google bevételeiben való részesedése a versengő általános keresési szolgáltatások előzetes telepítésétől való tartózkodási kötelezettség tiszteletben tartása mellett értékesített eszközök számától függ. Így az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodások lehetővé teszik az eredetiberendezés‑gyártó, illetve a mobilhálózat‑üzemeltető számára, hogy ugyanazon eszköztípus esetében egyes eszközöket úgy kínáljanak, hogy azok kizárólag a Google általános keresési szolgáltatását promotálják, míg másokat úgy, hogy azon a versengő általános keresési szolgáltatások is megjelennek.

633    Ennélfogva a kifogásközlésben kifejtett állásponttól eltérően a Bizottság a megtámadott határozatban nem tekintette úgy, hogy az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodások, amelyeket a határozat elfogadása előtt több mint öt évvel fokozatosan hajtottak végre, önmagukban visszaélésszerű magatartásnak minősülnek. Az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodások azonban azon ténybeli háttér szerves részét képezik, amelyben a Bizottság megvizsgálta a Google‑lal szemben a megtámadott határozatban kifogásolt magatartások által okozott kiszorító hatásokat (lásd a fenti 448–452. pontot).

c)      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások alapján megosztott bevételekről

634    A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások alapján a Google megosztja reklámbevételeinek egy részét, a Google Search előre meghatározott portfólióban található valamennyi mobileszközre történő kizárólagos előzetes telepítése ellenében.

635    A megtámadott határozat (1240) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozza, hogy e bevételmegosztási megállapodások hatálya nem terjed ki a Google internetes honlapján keresztül a mobileszközökön végzett keresésekből származó bevételekre, amit a Google a Törvényszék által a tárgyalás előtt feltett kérdésre adott válaszában kifejezetten megerősített.

636    Másként fogalmazva, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatálya a Google Search‑ön, a Chrome‑on és más mobil internetböngészők URL sávján keresztül végzett keresésekből származó reklámbevételekre terjed ki, amennyiben a Google keresőmotorját ott alapértelmezettként határozták meg. A megtámadott határozat (1234) és (1240) preambulumbekezdésének együttes olvasata megerősíti ezt a megállapítást.

d)      A kizárólagosságot biztosító kifizetés visszaélésszerű jellegének bizonyításáról

637    A megtámadott határozat szerint a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások célja, hogy a Google számára kizárólagos jogot biztosítson az általános keresési szolgáltatási alkalmazások mobileszközökön történő előzetes telepítésére. E magatartás lényegében azonos eredményre vezet, mint az úgynevezett „hűségengedmények”, amelyek a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) alapjául szolgáló ügy középpontjában álltak. A Google a jelen ügyben díjazást fizet az eredetiberendezés‑gyártók, illetve a mobilhálózat‑üzemeltetők részére a Google Search kizárólagos előzetes telepítésének biztosítása érdekében.

638    Ebben az összefüggésben a Google által a harmadik jogalap alátámasztására felhozott érvek megalapozottságának értékelése előtt emlékeztetni kell azokra az elvekre, amelyek az úgynevezett „kizárólagossági” kifizetések EUMSZ 102. cikkre tekintettel történő értékelését szabályozzák.

639    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy olyan helyzetben, mint a jelen ügyben is, amikor az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával kapcsolatos olyan eljárással érintett vállalkozás, amely az erőfölénnyel való visszaélés miatti elmarasztalását eredményezheti, ezen eljárás során arra hivatkozik, hogy magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására és különösen a neki felrótt kiszorító hatások előidézésére, e vállalkozás vétkességének megállapítása érdekében a Bizottságnak elemeznie kell azokat a különböző körülményeket, amelyek lehetővé teszik a verseny vitatott magatartásból eredő korlátozásának bizonyítását (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 137. és 138. pont).

640    Ilyen helyzetben a Bizottság nem csupán arra köteles, hogy elemezze egyrészt a vállalkozás releváns piacon fennálló erőfölényes helyzetének jelentőségét, másrészt pedig a vitatott magatartás általi piaci lefedettség mértékét, valamint a szóban forgó árképzési gyakorlatok feltételeit és azok nyújtásának módját, továbbá azok időtartamát és összegét, hanem az arra irányuló esetleges stratégia fennállását is meg kell vizsgálnia, hogy a vállalkozás kiszorítsa a hozzá képest legalább ugyanannyira hatékony versenytársakat. Hasonlóképpen, a vitatott magatartás verseny szempontjából kedvező és kedvezőtlen hatásainak mérlegelését csak a legalább ennyire hatékony versenytársak kiszorítására való, a szóban forgó magatartás szerves részét képező alkalmasság elemzését követően lehet elvégezni (2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 139. és 140. pont).

641    A legalább ugyanannyira hatékony versenytársak kiszorítására irányuló magatartás szerves részét képező alkalmasság értékelése érdekében hasznosnak bizonyulhat az úgynevezett azonos hatékonyságú versenytárs tesztje (As Efficient Competitor Test, a továbbiakban: AEC‑teszt).

642    Az AEC‑teszt egy olyan hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársra vonatkozik, amely feltételezetten ugyanazokat az árakat alkalmazza az ügyfeleivel szemben, mint amelyeket az erőfölényben lévő vállalkozás alkalmaz, miközben ugyanolyan költségekkel szembesül, mint amelyeket az utóbbi visel (lásd ebben az értelemben: 2011. február 17‑i TeliaSonera Sverige ítélet, C‑52/09, EU:C:2011:83, 40–44. pont). Egyébiránt ahhoz, hogy e hipotetikus versenytárs az áron felül „ugyanolyan hatékonynak” legyen tekinthető, mint az erőfölényben lévő vállalkozás, e feltételezett versenytársnak ugyanolyan érdekesnek kell lennie az említett vállalkozás ügyfelei számára a választék, a minőség és az innováció szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 22. pont).

643    Az [EUMSZ 102. cikknek] az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról szóló iránymutatásban (HL 2009. C 45., 7. o.; a továbbiakban: kiszorításra irányuló visszaélésekről szóló iránymutatás) említett AEC‑teszt célja azon magatartások megkülönböztetése, amelyeket az erőfölényben lévő vállalkozás nem fogadhat el, azon magatartásoktól, amelyek számára megengedettek. Az AEC‑teszt tehát az egy adott ügyre vonatkozó kiszorító hatások és a kifogásolt kiszorító hatások lehetséges elemzési kerete. Ugyanakkor csak az egyik olyan elemről van szó, amely az EUMSZ 102. cikk értelmében vett versenyellenes kiszorítás fennállásának minőségi vagy mennyiségi bizonyítékokon keresztül történő alátámasztása érdekében alkalmazható.

644    Mindazonáltal, amikor – mint a jelen ügyben is – elvégzik az AEC‑tesztet, azt szigorúan kell alkalmazni. E tekintetben annak megállapításához, hogy fennáll‑e annak veszélye, hogy a vitatott magatartás egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársat kiszorít‑e, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a költségekre és az eladási árakra vonatkozó gazdasági adatokat, és többek között vizsgálnia kell, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás a költségeknél alacsonyabb árakat alkalmaz‑e. E módszer azonban azt feltételezi, hogy kellően megbízható adatok állnak rendelkezésre. Amikor a Bizottság így jár el, kénytelen magának az erőfölényben lévő vállalkozásnak a költségeire vonatkozó információkat felhasználni. A szükséges adatok megszerzése érdekében a Bizottság vizsgálati jogkörrel rendelkezik. Ezenkívül az e költségekre vonatkozó megbízható adatok hiányában a Bizottság határozhat úgy, hogy a versenytársak költségeit vagy más hasonló megbízható adatokat használ fel.

645    A kizárólagossági kifizetéseket illetően az AEC‑teszt célja annak értékelése, hogy egy, az erőfölényben lévő vállalkozáshoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs képes lett volna‑e az említett kifizetésekkel azonos kifizetések teljesítésére vagy túllicitálására. A jelen ügyben, amint az a megtámadott határozatból kitűnik, a Bizottság által lefolytatott AEC‑teszt célja annak értékelése volt, hogy a Google egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársának stratégiai vagy gazdasági érdeke fűződhetett‑e ahhoz, hogy hozzáférjen a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatálya alá tartozó általános keresési szolgáltatási lekérdezések megszerezhető részéhez.

646    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az az elemzés, amelyet a Bizottság a megtámadott határozatban a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások versenyellenes jellegének megállapítása érdekében végzett, többek között két megfontoláscsoporttól függ, nevezetesen egyrészt e magatartás lefedettségének vizsgálatától, másrészt pedig az általa alkalmazott AEC‑teszt eredményeitől.

647    Ezen előzetes megfontolásokra tekintettel kell értékelni a Google által a harmadik jogalap alátámasztására felhozott érvek megalapozottságát.

648    A kereset harmadik jogalapja három részből áll. Az első részben a Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások kizárólagossági feltételt tartalmaznak. A második, a tárgyalás során kifejtett részben a Google azt állítja, hogy a megtámadott határozat hiányos indokoláson alapul, mivel a Bizottság nem igazolja, hogy az érintett piacot korlátozottan lefedő magatartás mennyiben korlátozza a versenyt. A harmadik rész keretében a Google azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította ténybelileg és a jogilag megkövetelt módon a bevételmegosztási megállapodások versenyellenes jellegét.

2.      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások jellegére vonatkozó, első részről

a)      A felek érvei

649    A Google előadja, hogy a Bizottság nem minősíthette volna kizárólagossági megállapodásnak a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat. Kizárólagossági helyzet elvont jelleggel csak akkor állhat fenn, ha az ügyfél valamennyi szükségletét kielégítik. Márpedig, először is, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások célja nem az, hogy a nem Android mobileszközökön vagy számítógépeken általános keresési szolgáltatást nyújtó eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők szükségleteit szabályozzák. Másodszor, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások csak az általános keresési szolgáltatások felé irányuló egyik belépési pontot érintik. Egyértelműen azt igénylik az eredetiberendezés‑gyártóktól és a mobilhálózat‑üzemeltetőktől, hogy tartsanak fenn belépési pontokat a versengő általános keresési szolgáltatások számára. Harmadszor, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások egyes esetekben területileg korlátozottak.

650    A Bizottság megjegyzi, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások egymást szorosan átfedő és a megtámadott határozatban szankcionált különböző magatartások „csúcsát” jelentik. A Bizottság szerint ugyanis ahhoz, hogy a Google által jóváhagyott Android verziókkal működő eszközökön a Google általános keresési szolgáltatása révén végzett keresésekből származó bevételek egy részét megkaphassák, az eredetiberendezés‑gyártóknak először antifragmentációs megállapodást és mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodást, majd portfólió‑bevételmegosztási megállapodást kellett kötniük, amely utóbbi megerősíti az antifragmentációs megállapodások és a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások korlátozó képességét. Ezenkívül a Google által annak tagadása érdekében hivatkozott három ok egyike sem meggyőző, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások kizárólagossági megállapodások lennének, mivel ezen okok mindegyike a bevételmegosztási megállapodások hatályának jelentőségére, nem pedig azok kizárólagos jellegére vonatkozik.

b)      A Törvényszék álláspontja

651    Először is, amint arra a Google hivatkozik, a kizárólagossági helyzet abból ered, hogy valamely vállalkozás lezárja az ügyfél szükségleteinek egészét vagy jelentős részét. Az ugyanis, hogy a piacon erőfölényben lévő vállalkozás a vevőket kötelezettséggel vagy ígérettel úgy köti magához, hogy szükségleteiket teljes egészében vagy jelentős részben kizárólag az említett vállalkozástól szerezzék be, az EUMSZ 102. cikk értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet, függetlenül attól, hogy a kérdéses kötelezettséget minden további nélkül vagy engedmény nyújtása ellenében vállalták‑e. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az említett vállalkozás a vásárlókat magához kötő formális kötelezettség nélkül, akár a vásárlókkal kötött korábbi megállapodások alapján, akár egyoldalúan hűségengedmény‑rendszert alkalmaz, azaz a kedvezményeket ahhoz a feltételhez köti, hogy az ügyfél szükségleteinek egészét vagy jelentős részét kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozás révén elégítse ki, bármennyi is legyen egyébként e vásárlások összege (1979. február 13‑i Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítélet, 85/76, EU:C:1979:36, 89. pont; 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 137. pont).

652    Ennélfogva a Google azon érvének értékeléséhez, amely szerint a Bizottság tévesen minősítette a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat kizárólagossági megállapodásoknak, meg kell vizsgálni, hogy e megállapodások értelmében a Google ügyfelei, azaz az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők szükségleteik egésze vagy jelentős része tekintetében igénybe vehették‑e az erőfölényben lévő vállalkozás versenytársainak szolgáltatásait vagy termékeit is.

653    Márpedig a jelen ügyben, és az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacai lefedettségének a jelen jogalap harmadik részének tárgyát képező vizsgálatának sérelme nélkül meg kell állapítani, hogy a Google nem vitatja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők részére azzal a feltétellel nyújtott pénzügyi előnyt jelentettek, hogy nem telepítenek előzetesen a Google Search‑től eltérő általános keresési szolgáltatást egy előre meghatározott portfólióban található valamennyi mobileszközre. Ugyanígy az sem vitatott, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ösztönzést jelentettek a szóban forgó eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők számára arra, hogy a Google‑tól szerezzenek be, és kizárják a Google versenytársait ezen eszközök jelentős része vonatkozásában, amennyiben általános keresési szolgáltatással rendelkező intelligens mobileszközöket kívántak forgalmazni (lásd a megtámadott határozat (1197) és (1199) preambulumbekezdését).

654    Másodszor a Google arra hivatkozik, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások nem zárták ki a versengő általános keresési szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyek a Google Search kizárólagos előzetes telepítése ellenére továbbra is hozzáférhetőek maradnak. Ugyanez vonatkozik a versengő alkalmazások letöltésére, illetve a Chrome‑tól eltérő mobil internetböngészők útján történő közvetlen hozzáférésre is.

655    E tekintetben a kizárólagossági megállapodásokra vonatkozó, fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a kizárólagosság fogalmát az erőfölényben lévő vállalkozás ügyfeleinek azon lehetőségére tekintettel kell értékelni, hogy e vállalkozás versenytársaitól azonos szolgáltatásokat igényeljenek. A kizárólagosság tehát nem a felhasználók magatartásával, hanem az erőfölényben lévő vállalkozás ügyfeleinek magatartásával összefüggésben értékelhető. A Google által arra alapított érvet tehát, hogy a felhasználó maga igénybe vehet a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatásokat az alkalmazások letöltése vagy a Chrome‑on kívüli egyéb böngészők letöltése révén, mint hatástalant el kell utasítani.

656    Harmadszor a Google hangsúlyozza, hogy egyes portfólió‑bevételmegosztási megállapodások területi hatálya bizonyos tagállamokra szorítkozott. Márpedig, amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, a Google nem vitatja azt a tényt, hogy az érintett piacokat az általános keresési szolgáltatások tekintetében az összes nemzeti piac jelenti, külön‑külön vizsgálva. Az a tény, hogy egyes portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatálya csak korlátozott számú tagállamra terjed ki, nem teszi lehetővé a kizárólagossági hatás kizárását az érintett nemzeti piacokon.

657    Ennélfogva a Google nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottság mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kifizetések kizárólagossági kifizetések voltak.

3.      A hiányos indokolásra vonatkozó, második részről

658    A tárgyaláson a Google arra hivatkozott, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen. A Bizottság ugyanis egyáltalán nem igazolja, hogy az érintett piac – Google szerint – korlátozott lefedettségét képviselő magatartás mennyiben korlátozhatja a versenyt.

659    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is (2012. június 27‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑167/08, EU:T:2012:323, 99. pont).

660    Márpedig mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerűek, a megtámadott határozat (1188)–(1336) preambulumbekezdése fejti ki, amelyek a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegének vizsgálatára vonatkoznak. E tekintetben ezen érvelés keretében a Bizottság az (1286)–(1304) preambulumbekezdésben az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak a vitatott magatartás általi lefedettségét taglalta.

661    Az említett okfejtésre és a Google által e tekintetben a jelen jogalap harmadik részére vonatkozóan előadott érvelésre tekintettel a Törvényszék úgy véli egyrészt, hogy a Google hasznosan vitathatta a Bizottság által e tekintetben elvégzett elemzést, másrészt pedig, hogy a Törvényszék értékelni tudja annak megalapozottságát.

662    Következésképpen a Google által hivatkozott, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

4.      A versenykorlátozás megállapítására vonatkozó, harmadik részről

663    A Google azt állítja – amit a Bizottság vitat –, hogy a megtámadott határozat az összes releváns körülmény fényében nem megfelelően elemzi a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokba foglalt egységes előzetes telepítési feltételt a kiszorító hatásainak megállapítása érdekében.

664    Először is a megtámadott határozat nem veszi figyelembe a piacnak a vitatott magatartás által lefedett csekély részét és annak elhanyagolható hatását. Másodszor, a megtámadott határozat tévesen értékeli annak lehetőségét, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások kiszoríthatják a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársakat, különösen ez utóbbiak képességét azok ellentételezésére. Harmadszor, a megtámadott határozat figyelmen kívül hagyja a szóban forgó kifizetések nyújtásának feltételeit, amelyek szabad hozzáférést biztosítanak a felhasználóknak a versenytársakhoz. Negyedszer, a Bizottság nem végzett érvényes kontrafaktuális tesztet.

a)      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatályáról és hatásáról

1)      A megtámadott határozat

665    A megtámadott határozat szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak „jelentős részét” fedték le (a megtámadott határozat (1286) preambulumbekezdése).

666    Először is, e megállapítás alátámasztása érdekében a Bizottság hangsúlyozza, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat azon jelentős eredetiberendezés‑gyártókkal kötötték, amelyek Google Android okostelefonokat értékesítenek, valamint az európai piacon működő főbb mobilhálózat‑üzemeltetőkkel. Az érintett eredetiberendezés‑gyártók a Bizottság szerint 2011–2012‑ben az európai piacon a Google Android okostelefonok mintegy [80–90]%‑át értékesítették. Figyelembe véve azt a tényt is, hogy a Google Android okostelefonok 2011–2012‑ben értékesített összes okostelefon 56%‑át tették ki, a Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ezen időszakban az Európában értékesített összes okostelefon [40–50]%‑át fedték le. A Bizottság e tekintetben kifejti, hogy ebbe nem értette bele a mobilhálózat‑üzemeltetők által portfólió‑bevételmegosztási megállapodásaik alapján értékesített összes okostelefont, amelyek a figyelembe vett két mobilhálózat‑üzemeltető esetében a fent említett értékesítéseknek csak igen csekély részét tették ki (a megtámadott határozat (1287)–(1289) preambulumbekezdése és 1376. lábjegyzete).

667    Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy az összes mobileszközön a Google Search‑ön keresztül végzett keresések aránya jelentős mértékben nőtt 2012 és 2014 között, míg 2014‑ben elérte az EGT‑ben végzett Google‑keresések [30–40]%‑át (a megtámadott határozat (1290) preambulumbekezdése).

668    Harmadszor, a Bizottság arra hivatkozik, hogy 2013‑tól eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokkal váltották fel a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat, amelyek 2013‑ban és 2014‑ben a Google Android eszközök közel [50–60]%‑át, illetve közel [60–70]%‑át fedték le. Ehhez hasonlóan a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Google Search‑öt az Apple böngészőjében, a Safariban alapértelmezettként határozták meg valamennyi iPhone tekintetében. A Google Search ily módon előzetesen telepítve volt, illetve alapértelmezettként határozták meg a böngészőn a fennmaradó mobileszközök, illetve PC‑k nagy része vonatkozásában (a megtámadott határozat (1291)–(1293) és (1298) preambulumbekezdése).

669    Negyedszer, a Google Android eszközökről indított keresések aránya a 2013‑ban és 2014‑ben az EGT‑ben végzett valamennyi Google‑keresés [10–20]%‑át, illetve [10–20]%‑át tette ki (a megtámadott határozat (1294) preambulumbekezdése; ezek az adatok 2011 és 2012 vonatkozásában nem érhetők el).

670    Ötödször, válaszul a Google azon érvére, amely a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások minimális „hatására” vonatkozik, tekintettel a kifogásközlésben a versengő általános keresési szolgáltatások azon lehetőségére vonatkozóan figyelembe vett bizonyos adatokra, hogy a szóban forgó eredetiberendezés‑gyártók vagy mobilhálózat‑üzemeltetők részére nyújtott kifizetések szintjével azonos szintet biztosítsanak (lásd a megtámadott határozat (1225)–(1271) preambulumbekezdését), a Bizottság rámutat arra, hogy bár e „hatás” minimálisnak tűnt a Google számára, mégis fontos volt e szolgáltatások szempontjából, különösen azért, mert az ezen elemzés keretében hivatkozott keresések „jelentős mennyiségű kiegészítő keresést” jelentettek számukra az általános keresések fejlesztésének meghatározó pillanatában, vagyis a PC‑n történő általános keresésről a mobileszközön végzett általános keresésre való áttérés időpontjában (a megtámadott határozat (1299)–(1302) preambulumbekezdése). A Bizottság azt is előadja, hogy az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacai vitatott magatartás általi lefedettségének jelentős mértéke abból a tényből következik, hogy a szóban forgó keresési típus lehetővé tette az általános keresési szolgáltatás és az abból eredő reklámbevételek javítására alkalmas, értékes lokalizációs adatok megszerzését (a megtámadott határozat (1298) preambulumbekezdése).

2)      A felek érvei

671    A Google megjegyzi, hogy a megtámadott határozat (1286), (1287) és (1295) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állítja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások „az általános keresési szolgáltatások releváns nemzeti piacainak jelentős részét lefedték”, azzal az indokkal, hogy ezek a bevételmegosztási megállapodások a Google Android eszközöket értékesítő „legnagyobb eredetiberendezés‑gyártókra” és az „EGT‑ben működő főbb mobilhálózat‑üzemeltetőkre” vonatkoztak. Ez az értékelés nem veszi figyelembe a vitatott magatartás általi lefedettség mértékét. A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi lefedettség megfelelő elemzése ugyanis a Google Android eszközöknek betudható keresések arányától, valamint a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatálya alá tartozó Google Android eszközök arányától függ.

672    Márpedig átlagosan véve, a Google a keresetlevél 262. pontjában, illetve – figyelemmel a Bizottság által e tekintetben előterjesztett észrevételekre – a válasz 172. pontjában azt állítja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az általános keresések nemzeti „piacainak” csak [0–5]%‑át fedik le az állítólagos visszaélés időszakában. A megtámadott határozat (353) preambulumbekezdése szerint ugyanis ezek a „piacok” „a PC‑ken és intelligens mobileszközökön végzett kereséseket” foglalják magukba, és a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások, amelyek csak bizonyos okostelefonokra vonatkoztak, az érintett időszakban végzett kereséseknek csak jelentéktelen részét teszik ki. Ugyanígy számos eredetiberendezés‑gyártó és mobilhálózat‑üzemeltető soha nem írt alá portfólió‑bevételmegosztási megállapodást. A 2011 és 2014 közötti időszakban átlagosan [0–5]%‑os lefedettségi arány alapján tehát nem lehet arra következtetni, hogy e portfólió‑bevételmegosztási megállapodások a versenytársak számára „nehezítették vagy akár lehetetlenné tették” az érintett piacokra jutást. Ez az arány egyébként lényegesen alacsonyabb, mint a korábbi ügyekben visszaélésszerűnek tekintett magatartások piaci lefedettsége, amely 39,40 vagy 85% volt.

673    A Bizottság azon kifogására válaszul, amely szerint az értékesített eszközökre, és nem a használt eszközökre vonatkozó számadatokat használt, a Google arra hivatkozik, hogy az értékesített eszközöket maga a megtámadott határozat is a piac lefedettségének mutatójaként vette figyelembe. A Google hozzáteszi, hogy a lefedettségre gyakorolt hatás még akkor is minimális marad, ha módosítják számításait annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a használt eszközöket, úgy ítélve meg, hogy minden egyes értékesített eszköz hozzávetőleg kétéves élettartammal rendelkezik.

674    Másodlagosan a Google rámutat arra, hogy a Bizottság szerint, amint az a megtámadott határozat (1226) preambulumbekezdéséből kitűnik, a versengő keresési szolgáltatások legfeljebb a bevételmegosztás hatálya alá tartozó Google Android eszközökön végzett keresések [0–5]%‑át érhették volna el, ha alkalmazásukat a Google Search alkalmazás mellett előzetesen telepítették volna. Ily módon, figyelembe véve a vizsgált piacokat, valamint a Bizottság saját elemzése alapján, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által az EGT‑n belüli általános keresésekben való részesedésekre gyakorolt hatás rendkívül csekély az állítólagos jogsértés minden egyes évére nézve.

675    Következésképpen, figyelembe véve a vitatott portfólió‑bevételmegosztási megállapodások alacsony lefedettségét és elhanyagolható hatásukat, nem lehet elfogadni az azon megállapítás megalapozása érdekében előterjesztett indokokat, hogy az egységes előzetes telepítési feltétel általi lefedettség „jelentős” volt.

676    A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások Google által javasolt lefedettsége nem gyengíti a megtámadott határozatban e lefedettség jelentőségére vonatkozóan tett megállapítást, az ott hivatkozott okokból.

677    Közelebbről az éves értékesítések nem hasonlíthatók a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások tárgyát képező eszközök számához, anélkül hogy figyelembe vennék a még használatban lévő eszközök előző években történt eladásait. Ezenkívül a Google hatásokkal kapcsolatos számítása – további magyarázat nélkül – a 22,5%‑os megszerezhető részesedés helyett [0–5]%‑os megszerezhető részesedésen alapul, amelyet egy versenytárs abban az esetben érhet el, ha a keresési szolgáltatását alapértelmezettként határozzák meg egy Chrome‑tól eltérő, előzetesen telepített mobil internetböngészőn.

678    A VDZ a maga részéről azt állítja, hogy a piac lefedettségének mértéke nem releváns, mivel a verseny lehető legmagasabb szintű védelmét kell biztosítani, amennyiben a piacon erőfölény érvényesül. Ebben az összefüggésben a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hozzájárulnak a Google erőfölényének megerősítéséhez, megakadályozva az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy több platformot kínáljanak a felhasználók számára.

3)      A Törvényszék álláspontja

679    Emlékeztetni kell arra, hogy abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy egy tőle eredő kizárólagossági gyakorlat nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a Bizottság által vele szemben kifogásolt kiszorító hatásokat, a Bizottság többek között köteles elemezni a vitatott magatartás általi piaci lefedettség mértékét (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 138. pont).

680    Az ilyen elemzés lehetővé teszi az érintett piacon a vitatott magatartásnak betudható piaclezáró hatás meghatározását, különösen annak meghatározása érdekében, hogy mekkora részt vonnak ki a verseny alól a vitatott kifizetések által biztosított kizárólagosság eredményeként.

681    Márpedig a megtámadott határozat (1286) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Google által egyes eredetiberendezés‑gyártókkal és mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött portfólió‑bevételmegosztási megállapodások lefedték az EGT‑n belüli általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak jelentős részét.

682    A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy e különböző piacok magukban foglalják az összes általános keresést minden típusú eszközről, beleértve a nem Android mobileszközöket és a PC‑ket is (lásd például a megtámadott határozat (353) preambulumbekezdését).

683    Amint azt a Google e tekintetben kifejti, a Bizottság korábbi gyakorlatának különböző példáiból is kitűnik, hogy a Bizottság az érintett piac 39% és 85% közötti lefedettségi arányát tekintette jelentősnek.

684    A jelen ügyben azonban a vitatott magatartás általi lefedettség Bizottság által jelentősnek tekintett mértéke önmagában jelentősen alacsonyabb annál, mint amelyet a Bizottság előzőleg a korábbi gyakorlatában megállapított. A Google által e tekintetben szolgáltatott adatok szerint ugyanis az alacsonyabb a Bizottság által meghatározott piac 5%‑ánál.

685    Bár a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Google által a keresetlevélben, majd a válaszban előadott lefedettségi arány alábecsüli azon forgalomban lévő eszközök számát, amelyek a releváns jogsértési időszakban portfólió‑bevételmegosztási megállapodások tárgyát képezték, ez nem változtat azon, hogy a Google által ezzel kapcsolatban előadott adatok és magyarázatok lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a Google által előadott számítás valószínű.

686    Ez annál is inkább így van, mivel a Bizottság, noha a fenti 679. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a felelősségi körébe tartozik, elmulasztotta megjelölni, hogy milyen lenne saját becslése a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi lefedettség arányát illetően azon különböző piacok vonatkozásában, amelyeket maga is relevánsnak ítélt az elemzése szempontjából.

687    Úgy tűnik ugyanis, hogy annak megállapításához, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az EGT‑n belüli általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak jelentős részét lefedték, a Bizottság által a megtámadott határozatban előadott érvek vagy a különböző érintett piacoknak csupán egy szegmensére, vagyis az intelligens mobileszközökről végzett általános kereséseknek megfelelő szegmensre, vagy olyan elemekre vonatkoznak, amelyek nem kapcsolódnak a vitatott magatartás e piacokra gyakorolt hatásához.

688    Így először is a Bizottság a megtámadott határozat (1287)–(1289) preambulumbekezdésében megjegyzi egyrészt, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások lényegében az EGT‑n belüli jelentős eredetiberendezés‑gyártókat (a Bizottság háromra hivatkozik) és mobilhálózat‑üzemeltetőket (a Bizottság négyre hivatkozik) kötelezik, másrészt pedig azt, hogy az eredetiberendezés‑gyártókat kötelező portfólió‑bevételmegosztási megállapodások a 2011‑ben és 2012‑ben Európában értékesített összes okostelefon [40–50]%‑át képviselték. Mindazonáltal az ilyen megállapítások nem teszik lehetővé annak alátámasztását, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások jelentős mértékben lefedik az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacait. E megállapítások azt mutatják, hogy e piacoknak csak egy szegmense érintett, a mobilkeresés. E részesedést annál is inkább viszonylagosan kell szemlélni, mivel a megtámadott határozat (1288) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy az eredetiberendezés‑gyártók által értékesített, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által érintett Google Android okostelefonok részesedése 2011 és 2014 között folyamatosan csökkent, a 2011. évi [70–80]%‑ról a 2014. évi [5–10]%‑ra.

689    Kétségtelen, hogy a megtámadott határozat (1292) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy 2013‑tól kezdődően, amikor a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által érintett Google Android okostelefonok aránya erőteljesen visszaesett, a Google fokozatosan eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokkal váltotta fel a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat. A Bizottság megjegyzi, hogy ez utóbbiak a 2013‑ban és 2014‑ben értékesített Google Android okostelefonok [50–60]%‑ára és [60–70]%‑ára vonatkoztak. Ugyanakkor az állítólagosan versenyellenes kizárólagossági magatartás általi lefedettség aránya főszabály szerint nem állapítható meg olyan magatartások figyelembevételével, amelyeket önmagukban nem tekintenek versenyellenesnek. A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi lefedettség arányának értékelése szempontjából közömbös az is, hogy ez utóbbiakat 2013‑tól fokozatosan eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokkal váltották fel.

690    Másodszor, a megtámadott határozat (1290) és (1297) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Google Search‑ből indított, valamennyi mobileszközön végzett általános keresések száma 2012 és 2014 között állandó jelleggel nőtt, és a 2014‑ben az EGT‑ben végzett összes Google‑keresés [30–40]%‑át teszik ki. E megállapítás azonban nem a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi lefedettség állítólag jelentős mértékének bizonyítását teszi lehetővé az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain, hanem csupán annak bizonyítását, hogy a Google Search mint a mobileszközök belépési pontja milyen jelentőséggel bír a Google számára.

691    Harmadszor, a megtámadott határozat (1293) és (1298) preambulumbekezdésében a Bizottság az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi – állítólag jelentős – lefedettségét arra a megállapításra alapítja, amely szerint az Apple által értékesített mobileszközökbe integrált Safari böngészőn a Google Search‑ot határozták meg alapértelmezettként. Mindazonáltal, amint arra a Google hivatkozik, az Apple‑lel kötött megállapodása nem szerepel a megtámadott határozatban hivatkozott portfólió‑bevételmegosztási megállapodások között.

692    Negyedszer, a megtámadott határozat (1294) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyzi, hogy a Google Android mobileszközökről indított keresések aránya a 2013‑ban és 2014‑ben indított összes Google keresés [10–20], illetve [10–20]%‑ának felelt meg. E megállapítás azonban nem támasztja alá az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacai állítólag jelentős lefedettségének fennállását – éppen ellenkezőleg. Még ha feltételezzük is ugyanis, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az összes Google Android mobileszközt érintették 2013 és 2014 során, ami nem állt fenn, és hogy a Google rendelkezett az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló összes piaci részesedéssel, ami nem így volt, még ha piaci részesedései közel is álltak ehhez, a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi elméleti lefedettség az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain 2013‑ban és 2014‑ben nem haladhatta meg az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak [10–20]%‑át, illetve [10–20]%‑át. A Bizottság a Törvényszék által a tárgyalás előtt feltett kérdésre adott válaszában kifejezetten elismerte e tisztán elméleti számítás eredményét.

693    E körülmények között az érintett piacok vitatott magatartás általi lefedettségének aránya nem minősíthető jelentősnek.

694    Kétségtelen, hogy válaszul a Google azon érvére, amely a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások minimális „hatására” vonatkozik, tekintettel a kifogásközlésben a versengő általános keresési szolgáltatások azon lehetőségére vonatkozóan figyelembe vett bizonyos adatokra, hogy a szóban forgó eredetiberendezés‑gyártók vagy mobilhálózat‑üzemeltetők részére nyújtott kifizetések szintjével azonos szintet biztosítsanak (lásd a megtámadott határozat (1225)–(1271) preambulumbekezdését), a Bizottság rámutat arra, hogy bár e „hatás” minimálisnak tűnt a Google számára, mégis fontos volt e szolgáltatások szempontjából, különösen azért, mert az ezen elemzés keretében hivatkozott keresések „jelentős mennyiségű kiegészítő keresést” jelentettek számukra az általános keresések fejlesztésének meghatározó pillanatában, a PC‑n történő általános keresésről a mobileszközön végzett általános keresésre való áttérés időpontjában (a megtámadott határozat (1299)–(1302) preambulumbekezdése). A Bizottság egy másik érvre válaszolva azt is előadja, hogy az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacai vitatott magatartás általi lefedettségének jelentős mértéke abból a tényből következik, hogy a szóban forgó keresési típus lehetővé tette az általános keresési szolgáltatás és az abból eredő reklámbevételek javítására alkalmas, értékes lokalizációs adatok megszerzését (a megtámadott határozat (1298) preambulumbekezdése).

695    A megtámadott határozatban kifejtett és fent vizsgált érvelésre hivatkozva az ilyen észrevételek ugyanakkor nem elegendőek annak megállapításához, hogy az érintett piacok vitatott magatartások általi lefedettsége jelentős volt.

696    Más lett volna a helyzet, ha a Bizottság úgy döntött volna – amit nem tett –, hogy az érintett piacok vitatott magatartás általi lefedettségi aránya ellenére, amely nem jelentős, az e magatartással érintett szegmens, vagy akár csak a jelen ügyben szereplő eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők olyan stratégiai jelentőségűek, hogy az e magatartásnak betudható piaclezáró hatás alkalmas arra, hogy kizárja a Google‑lal versengő általános keresési szolgáltatásokat a releváns piacokról. Ez tehát megfosztotta volna e versengő szolgáltatásokat az érdemeken alapuló versenybe lépés megfelelő lehetőségétől e piacokra belépve vagy ott fejlődve, éspedig egy olyan időpontban, amikor a Google, illetve versenytársai, mint például a Microsoft számára fontos volt, hogy szembenézzenek a PC‑n végzett általános keresésről a mobileszközökön végzett általános keresésre való átállás kihívásaival.

697    Ennek bizonyítása nem tűnik ki a megtámadott határozatból, amelyben azt a Bizottság csupán felvázolja és nem támasztja alá kellően egy olyan részben, amely azon állítással kezdődik, amely szerint azon megállapítást, miszerint a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacainak jelentős részét lefedik, nem kérdőjelezik meg a Google által e tekintetben előadott érvek (lásd a megtámadott határozat (1295) preambulumbekezdését).

698    A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi lefedettségre vonatkozó elemzés egészéből az következik, hogy azt a megtámadott határozat (1286) preambulumbekezdésében tévesen minősítették „jelentősnek”. Ennélfogva e hibát figyelembe kell venni annak értékelésekor, hogy maguk a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerűek‑e.

699    Ezenkívül meg kell vizsgálni a Google által azon hibákra alapított érveket, amelyeket a Bizottság azon feltételek értékelése során követett el, amelyek mellett a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által biztosított versenyelőnyt ellentételezhette egy legalább ugyanannyira hatékony versenytárs.

b)      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ellentételezéséről

1)      A megtámadott határozat

700    A megtámadott határozatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy egy versengő általános keresési szolgáltatás nem ellentételezheti az érintett eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők reklámbevétel‑kiesését abban az esetben, ha egy versengő alkalmazást előzetesen telepítenek a Google Search mellett. Elsősorban a Bizottság a következő adatokra támaszkodik (a megtámadott határozat (1225)–(1271) preambulumbekezdése).

701    Mindenekelőtt a Bizottság szerint egy versengő általános keresési szolgáltatás csak a mobileszközökön végzett keresések legfeljebb [0–5]%‑ának megszerzésére számíthat abban az esetben, ha alkalmazását előzetesen telepítik a Google Search mellett. E megszerezhető rész a Bizottság szerint elérné a 22,5%‑ot, ha az eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők a versengő alkalmazás előzetes telepítésén kívül alapértelmezettként meghatároznának egy versengő keresőmotort is egy, a Chrome‑tól eltérő mobil internetböngészőn.

702    Először is a Bizottság rámutat arra, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások következtében a Google Search‑csel versengő alkalmazást csak azt kiegészítve lehet előzetesen telepíteni, nem pedig helyette. Egyes eredetiberendezés‑gyártók és a Google egyes alkalmazottai szerint összetéveszthetőség áll fenn a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokon alapuló azon kötelezettséget illetően is, hogy a Google keresőmotorját a Chrome‑tól eltérő mobil internetböngészőkben alapértelmezettként határozzák meg. Abban az esetben, ha a Google keresőmotorját az összes mobil internetböngészőn alapértelmezettként határoznák meg, a versengő szolgáltatás által várható legjobb eredmény az volt, ha a Google Search mellett előzetesen telepítik a mobilalkalmazását.

703    Másodszor, a Bizottság részletezi a megszerezhető rész számítását abban az esetben, ha a Google Search mellett előzetesen telepítenek egy versengő keresési alkalmazást. Egyrészt figyelembe veszi a 2011 és 2014 közötti időszakban a versengő általános keresési szolgáltatások összességén keresztül PC‑n végzett keresések arányát (12%), és ezt a százalékos arányt átülteti a mobileszközön végzett keresések esetére. Másrészt figyelembe veszi a Google Search‑ről származó Google‑keresések [30–40]%‑os arányát. A megszerezhető rész tehát az ezen alkalmazásból származó keresések [0–5]%‑ának felel meg. Ez azért van így, mert a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások értelmében ebben az esetben bármely versengő keresési szolgáltatási alkalmazást a Google Search mellett kell előzetesen telepíteni. E százalékos arány a Bizottság szerint kedvező a Google számára.

704    Harmadszor, a Bizottság részletezi a megszerezhető rész számítását abban az esetben, ha ezenfelül egy versengő keresőmotort alapértelmezettként határoznak meg egy Chrome‑tól eltérő mobil internetböngészőn, ami 22,5%‑ot eredményez. E százalékos arány a mobilalkalmazással végzett keresések megszerezhető részének ([0–5]%), valamint a valamely mobil internetböngésző URL sávján keresztül végzett keresések Google által megszerzett arányának ([10–20]%) összegéből következik.

705    Ezt követően a Bizottság megjegyzi, hogy az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők a Google portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által lefedett reklámbevételeinek [0–20]%‑a és [30–50]%‑a közötti arányát kapták.

706    Végül a Bizottság szerint a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások csak a Google‑keresések [70–80]%‑ából származó reklámbevételekre terjedtek ki. A Bizottság ugyanis hangsúlyozza, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások nem vonatkoznak a Google internetes honlapjáról származó bevételekre.

707    Másodsorban, ezen adatok fényében a Bizottság azt állítja, hogy egy versengő általános keresési szolgáltatás nem tudta volna ellentételezni a bevételkiesést a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által érintett valamennyi eszköz vonatkozásában. A Bizottság két különböző forgatókönyvet vizsgál, attól függően, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások alapján kötelező‑e a Google keresőmotorját alapértelmezettként beállítani más mobil internetböngészőkben.

708    Egyrészt az ilyen kötelezettség hiányát illetően a Bizottság kifejti, hogy ahhoz, hogy [30–40]%‑os bevételmegosztással versenyezni tudjon, a versengő szolgáltatásnak reklámbevételei több mint 100%‑áról kellene lemondania. A Bizottság hozzáteszi, hogy ahhoz, hogy [10–20]%‑os bevételmegosztással versenyezni tudjon, a versengő szolgáltatásnak reklámbevételei több mint [70–80]%‑áról kellene lemondania. Ez a százalékos arány [50–60]%‑ra csökken abban az esetben, ha a Google a reklámbevételei [10–20]%‑át, illetve [30–40]%‑ra, ha reklámbevételei [10–20]%‑át osztja meg. E különbségek azzal magyarázhatók, hogy míg a Google a reklámbevételeinek közel [70–80]%‑át osztja meg, egy versengő szolgáltatás – a megszerezhető résztől függően – legfeljebb annak 22,5%‑át lenne képes megosztani.

709    Ehhez hasonlóan a Bizottság hangsúlyozza, hogy ez a számítás csak akkor alkalmazható, ha a versengő szolgáltatások a [10–20]%‑os megosztás esetén a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatálya alá tartozó mobileszközök legalább [70–80]%‑án, [10–20]%‑os megosztás esetén a mobileszközök legalább [50–60]%‑án, [10–20]%‑os megosztás esetén pedig a mobileszközök legalább [30–40]%‑án jelen vannak. A [30–40]% mértékű megosztás esetén az ellentételezés mindenféleképpen lehetetlen.

710    A versengő általános keresési szolgáltatások nagyszámú mobileszközre történő előzetes telepítése a gyakorlatban nehéznek bizonyulhat, különösen azok számára, akik a fogyasztók kis részét célozzák meg, mint például a Seznam, amely a cseh nyelv használóit veszi célba. A nehézség annál is inkább jelentős, mivel a versengő általános keresési szolgáltatásokat csak az új mobileszközökre lehet előzetesen telepíteni, a már forgalomban lévő eszközökre nem. Minél nagyobb a forgalomban lévő Google Android mobileszközök száma, annál nagyobb a bevétel azon hányada, amelyről a versengő szolgáltatásoknak le kellene mondaniuk a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ellentételezése érdekében.

711    Másrészt az a helyzet, amelyben fennáll e kötelezettség arra, hogy a Chrome‑tól eltérő előzetesen telepített mobil internetböngészőn a Google Search‑öt alapértelmezettként határozzák meg, a Bizottság szerint nem hagy kétséget. Annak érdekében ugyanis, hogy ellentételezze a Google részéről reklámbevételei akárcsak [10–20]%‑ának megosztását, a versengő szolgáltatásnak ugyanezen bevételek több mint 100%‑át kellene kínálnia. Ehhez hozzáadódik az a kényszer, amit az jelent, hogy a versengő alkalmazást valószínűleg a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által érintett korlátozott számú mobileszközre telepítenék előzetesen.

2)      A felek érvei

712    A Google azt állítja, hogy a piacok portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi alacsony lefedettsége, a felhasználók versenytársakhoz való szabad hozzáférése és az ugyanannyira hatékony versenytársak azon lehetősége miatt, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások címén általa teljesített fizetésekkel azonos kifizetéseket teljesítsenek, téves az a megállapítás, hogy ez utóbbiak lehetővé tették az ugyanannyira hatékony versenytársak kiszorítását. A megtámadott határozat saját elemzése alapján ugyanis az ugyanannyira hatékony vagy akár kevésbé hatékony versenytársak a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások alapján teljesített kifizetésekkel azonos kifizetéseket teljesíthettek volna.

713    Elsősorban a Google azt állítja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások jelentős többsége a keresési bevételek [10–20]%‑át kitevő kifizetéseket eredményezett, és hogy a [20–30]%‑nál magasabb összegű kifizetések rendkívül ritkák voltak. Márpedig a megtámadott határozatban, különösen az (1243) preambulumbekezdésben ismertetett számítások azt mutatják, hogy az ugyanannyira hatékony (vagy akár kevésbé hatékony) versenytársak ellentételezhették azokat a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat, amelyek [20–30]%‑ig terjedő kifizetéseket kínáltak. Közelebbről a megtámadott határozat megállapítja, hogy „a Google részéről [20–30]%‑os portfólió alapú bevételmegosztási kifizetésben részesülő eredetiberendezés‑gyártó vagy mobilhálózat‑üzemeltető esetén a versengő általános keresési szolgáltatásnak bevételei több mint [70–80]%‑át kellett volna kínálnia”. Így a megtámadott határozat szerint a versenytársak ellentételezhették a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat, miközben a lefedett eszközökön végzett keresésekből származó bevételekből hozzávetőleg [30–40]%‑os haszonkulcsot őriztek meg. E haszonkulcs a Google [10–20]%‑os bevételmegosztási kifizetéseit illetően [60–70]%‑ot tesz ki.

714    A megtámadott határozat (1246) preambulumbekezdése ugyanakkor arra utal, hogy a versenytársaknak nem volt semmilyen haszonkulcsa a lefedett eszközök keresési bevételein akkor, amikor a Google bevételmegosztási kifizetései elérték a [40–50]%‑os szintet, de ez csak két mobilhálózat‑üzemeltetőre vonatkozik. Egyetlen másik partner sem részesült ilyen szintű bevételmegosztási kifizetésben. Márpedig a megállapodás e két partner mobilhálózat‑üzemeltető közül az egyikkel azelőtt jött létre, hogy a Google feltételezetten erőfölénybe került volna, és az állítólagos jogsértés előtt közel egy évvel véget ért, míg a második mobilhálózat‑üzemeltető partnerrel kötött megállapodás csak az EGT bizonyos tagállamaira terjed ki, ami kitűnik a megtámadott határozat (208) és (209) preambulumbekezdéséből. Mivel a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások általi lefedettség összességében nagyon alacsony volt, az e két portfólió‑bevételmegosztási megállapodás általi lefedettség jelentősen alacsonyabb volt. A megtámadott határozat tehát nem állapíthatna meg valószínű kiszorító hatásokat e megállapodások tekintetében.

715    Másodsorban a Google azt állítja, hogy a megtámadott határozatnak a versenytársak azon képességére vonatkozó elemzése, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokon alapuló kifizetésekkel azonos kifizetéseket teljesítsenek, több olyan hibát is tartalmaz, amelyek érvénytelenné teszik azon megállapítását, amely szerint valamely versengő általános keresési szolgáltatás egy eredetiberendezés‑gyártó vagy mobilhálózat‑üzemeltető esetében nem tudta volna ellentételezni a releváns portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokon alapuló Google‑kifizetések elvesztését.

716    Az a haszonkulcs ugyanis, amelyet valamely versengő keresési szolgáltatás a Google bevételmegosztásaival azonos kifizetések mellett elérhet, a keresések azon hányadától függ, amelyre egy ugyanannyira hatékony és vonzó versenytárs számíthat akkor, ha alkalmazását a Google mellett előzetesen telepítik, továbbá függ azon eszközök arányától, amelyek tekintetében a eredetiberendezés‑gyártó vagy mobilhálózat‑üzemeltető hajlandó előzetesen telepíteni egy versengő alkalmazást, valamint az ugyanannyira hatékony versenytárs költségeitől. E tekintetben a megtámadott határozat olyan hibákat tartalmaz, amelyek a helyesbítést követően azt bizonyítják, hogy a versenytársak túllicitálhatták volna a Google portfólió‑bevételmegosztási megállapodásait, ideértve azokat is, amelyek [40–50]%‑os bevételmegosztást kínáltak.

717    Először is egy ugyanannyira hatékony versenytárs a Google Search alkalmazás kereséseinek több mint 12%‑át is megszerezhette volna, ha a versengő keresési alkalmazását is előzetesen telepítették volna. Szemléltetésképpen a Seznam a Cseh Köztársaságban az állítólagos visszaélés időszaka alatt a PC‑ken végzett általános keresések éves részesedéseinek legfeljebb 26%‑át szerezte meg. Egy ugyanannyira vonzó és így ugyanannyira hatékony versenytárs tehát megszerezheti az általános keresések legalább 26%‑át.

718    Másodszor, egy ugyanannyira hatékony versenytárs a honlapján keresztül fogadhatta volna a kereséseket, és e belépési ponton keresztül megosztható bevételt generálhatott volna. Noha a Google nem oszt meg ilyen bevételeket, egy legalább ugyanannyira hatékony versenytárs túllicitálhatná az ilyen bevételek megosztása révén.

719    Harmadszor, egy ugyanannyira hatékony versenytárs a mobil internetböngésző alapértelmezettkénti beállítása révén további kereséseket szerezhetett volna, anélkül hogy ezt a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások tiltották volna. A három eredetiberendezés‑gyártó megtámadott határozatban idézett nyilatkozatai nem bizonyítják, hogy az eredetiberendezés‑gyártók rosszul értelmezték a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás feltételeit. Ezt a kérdést mindenesetre a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás objektív szövege alapján kell értékelni, nem pedig félreértések alapján. Ráadásul e nyilatkozatok nem sugallják azt, hogy az eredetiberendezés‑gyártó nem határozhatott meg alapértelmezettként egy másik böngészőt vagy más keresési szolgáltatást más böngészők URL sávjában. Más dokumentumok azt bizonyítják, hogy az eredetiberendezés‑gyártók a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások értelmében szabadon határozhattak meg alapértelmezettként versengő keresési szolgáltatásokat a böngészőkben, és megerősítik, hogy az eredetiberendezés‑gyártók megértették, hogy ez a helyzet áll fenn. A megtámadott határozat tehát túlértékeli a Google bevételmegosztási megállapodásainak állítólagos kiszorító hatását.

720    Negyedszer, a megtámadott határozat nem fejti ki sem azt, hogy egy ugyanannyira hatékony versenytárs miért csak az eredetiberendezés‑gyártók eszközeinek korlátozott hányadára szerezhetne előzetes telepítést, sem azt, hogy egy adott eredetiberendezés‑gyártó miért lett volna akadályozva abban, hogy megkettőzve telepítsen alkalmazásokat egyes eszközeire, míg a többire nem, sem pedig azt, hogy miért nem lehetett előzetesen telepíteni a versengő alkalmazásokat olyan eszközökre, amelyeket már értékesítettek abban az időszakban, amikor a bevételmegosztási megállapodást végrehajtották.

721    Ötödször, a megtámadott határozat túlbecsüli a Google költségeit, és ebből következően alábecsüli azt a haszonkulcsot, amelyet egy ugyanannyira hatékony versenytárs elérhetne, miközben a Google portfólió‑bevételmegosztási megállapodásával azonos kifizetést teljesít.

722    A Google szerint egy ugyanannyira hatékony versenytárs a keresések legalább [30–40]%‑át vonzhatta volna, ha előzetesen telepítve lett volna a Google Search mellett, és alapértelmezettként határozták volna meg. Képes lett volna arra, hogy egy teljes eszközportfólión előzetesen telepítsék, és csak [5–10]%‑os költséggel szembesült volna. Következésképpen túllicitálhatta volna a Google portfólió‑bevételmegosztási megállapodásait, [10–20]% (a [40–50]%‑os kifizetéseket megalapozó bevételmegosztási megállapodások esetén) és [70–80]% (a [10–20]%‑os kifizetéseket megalapozó bevételmegosztási megállapodások esetén) közötti haszonkulcsokat elérve.

723    A maga részéről a Bizottság először is megjegyzi, hogy annak elemzése, hogy az ugyanannyira hatékony versenytársak nem képesek ellensúlyozni a Google kifizetéseit, csak egy tényező mások mellett a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások verseny korlátozására való alkalmasságának meghatározásában. Ráadásul az AEC‑teszt alkalmazása nem releváns egy olyan helyzetben, amelyben a piac oly módon szerveződik, hogy gyakorlatilag lehetetlen az ugyanannyira hatékony versenytárs megjelenése.

724    A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a jelen ügyben irreális lenne figyelmen kívül hagyni a Google erőfölényét az általános keresés terén, amely tovább fokozza a multiplikátorhatást, amelyet a Google azáltal ér el, hogy portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat köt az eredetiberendezés‑gyártókkal és a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel. A Google e portfólió‑bevételmegosztási megállapodások megkötését alátámasztó indokai is relevánsak, ahogy a bevételmegosztási megállapodások azon célja is, hogy biztosítsa, hogy a Google az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők valamennyi, a megállapodás szerinti termékskálába tartozó eszközökkel kapcsolatos általános keresési szolgáltatás iránti igényét kielégítse.

725    Másodszor, ami a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások értékelését illeti, a Bizottság hangsúlyozza a bevételmegosztási megállapodások egységességének hiányát, valamint a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokban szereplő, az eredetiberendezés‑gyártókkal szemben előírt korlátozások fennállását. A megtámadott határozat ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Google Android eszközön a kereséseknek több olyan belépési pontja van, amelyet a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások már a Google javára konfiguráltak, azzal a kötelezettséggel, hogy a Google Search alkalmazást előzetesen telepíteni kell az eszköz induló képernyőjére, és előzetesen telepíteni kell a Google Chrome‑ot, a Google alapértelmezettkénti beállításával az általános kereséshez.

726    Ebben az összefüggésben a Google az előre meghatározott termékskálán a Google Search alkalmazásból, a Chrome címsorából, valamint az összes többi mobil internetböngésző URL sávjából indított Google‑keresésekből származó nettó reklámbevételei [0–10]%‑a és [30–40]%‑a közötti arányt fizetett az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők részére. E kifizetések feltétele az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők azon kötelezettsége volt, hogy továbbra is fenntartsák a kizárólagosságot, vagyis hogy az érintett termékskála egyik eszközén se telepítsenek a Google Search‑höz hasonló szolgáltatást.

727    A Bizottság arra is emlékeztet, hogy az a kérdés, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások megakadályozták‑e az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy más alapértelmezett általános keresési szolgáltatást határozzanak meg egy olyan böngészőn, amelyet ezen eredetiberendezés‑gyártók a Chrome mellett előzetesen telepíthettek, az eredetiberendezés‑gyártók számára bizonytalan volt. Egyes eredetiberendezés‑gyártók úgy értették, hogy mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásuk arra kötelezi őket, hogy a Google általános keresési szolgáltatását a termékcsaládjukba tartozó valamennyi belépési pont tekintetében alapértelmezett szolgáltatásként állítsák be. Annak megállapítása céljából azonban, hogy egy versengő általános keresési szolgáltatás a Google kifizetéseivel azonos kifizetéseket tudott volna‑e teljesíteni, a Bizottság abból a Google számára kedvező elvből indult ki, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások nem írtak elő ilyen korlátozást. A Google ezzel kapcsolatos érvei tehát hatástalanok.

728    Harmadsorban, először is a Google által a megtámadott határozatban követett okfejtéssel szemben megfogalmazott kifogások kiindulópontja a számítás közbenső szakasza, anélkül hogy figyelembe vennék az ezt követően a telepítés versenytárs részéről várható korlátozott terjedelmére vonatkozóan kifejtett elemzést. Ezen észrevételeket nem kérdőjelezik meg a két Android partner mobilhálózat‑üzemeltetővel kötött portfólió‑bevételmegosztási megállapodással kapcsolatban megfogalmazott kifogások.

729    Másodszor, ami a Google azon érvelését illeti, amely arra irányul, hogy cáfolja a versenytársak PC‑ken végzett általános keresésekben való teljes részesedésére alapított 12%‑os kritérium relevanciáját, azzal az indokkal, hogy e kritérium nem tükrözi a versenytárs által megszerezhető részt, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a versenytársak a Google kifizetéseinek megegyező kifizetések teljesítésére való képességére vonatkozó értékelése kedvező volt a Google számára. A Bizottság elutasítja a Google által e tekintetben előadott valamennyi érvet is.

730    Harmadszor, ami a Google azon érvelését illeti, amely a honlapon keresztül keletkező bevételek versenytársak általi megosztására hivatkozik, a Bizottság szerint illuzórikus lenne úgy tekinteni, hogy e versenytársak elfogadják a Google által saját bevételmegosztási megállapodásai alapján meg nem osztott bevételek megosztását.

731    Negyedszer, a megtámadott határozat magyarázatot ad arra, hogy miért kevéssé valószínű, hogy a versengő általános keresési szolgáltatásokat egy eredetiberendezés‑gyártó egész eszközskálájára telepítették volna, hogy milyen hatással van a Google Search alkalmazásnak a már eladott eszközökre történő előzetes telepítése, hogy a versengő keresési szolgáltatás az új eszközök értékesítésének növekedése ellenére miért nem képes a Google kifizetéseit ellentételezni, és hogy miért nem valószínű, hogy az eredetiberendezés‑gyártók több versengő szolgáltatással kötnének bevételmegosztási megállapodásokat a Google kifizetéseinek ellentételezése érdekében.

732    Ötödször, a Google költségekre vonatkozó érvelése hatástalan lenne, ha a Törvényszék elfogadná a Bizottság arra vonatkozó érveit, hogy pontos az az elemzés, hogy valamely versenytárs számára lehetetlen volt a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások feltételeihez való igazodás. Mindenesetre ez az érvelés megalapozatlan, többek között azért, mert a Google által kiszámított költségek nem foglalják magukban az állandó költségek egy részét, különösen a kutatás és fejlesztés (R&D) költségeit.

3)      A Törvényszék álláspontja

733    A Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a versenytárs vállalkozások nem tudták volna kompenzálni az eredetiberendezés‑gyártókat és a mobilhálózat‑üzemeltetőket abban az esetben ért veszteséget, ha ez utóbbiak úgy döntenek, hogy a Google Search mellett előzetesen telepítenek egy versengő általános keresési alkalmazást.

734    E következtetés levonása érdekében a Bizottság többek között AEC‑tesztet végzett, amelynek eredményeit, valamint módszerét és mennyiségi előfeltevéseit a Google vitatja. Ennélfogva a Google által hivatkozott hibákat az ítélkezési gyakorlatban kialakított, a fenti 639–645. pontban felidézett elvek fényében kell megvizsgálni.

i)      A hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársnak betudható költségekről

735    A Google szerint a megtámadott határozat (1265) és (1266) preambulumbekezdésében a Bizottság túlbecsüli a költségeit, és ezzel összefüggésben alulbecsüli azt a haszonkulcsot, amelyet egy versengő keresési szolgáltatás akkor tarthatna fenn magának, ha alkalmazását a Google Search mellett előzetesen telepítenék.

736    A Bizottság ugyanis tévesen állapította meg, hogy a Google költségei a reklámbevételei [10–20]%‑ának felelnek meg, és hogy a Google‑lal való versenyzés érdekében a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársnak a reklámbevételek legalább [10–20]%‑át fenn kellene tartania magának. Márpedig a Google által viselt és az AEC‑teszt elvégzése szempontjából releváns költségek a Google szerint inkább [0–10]%‑os nagyságrendűek. Ahelyett, hogy vélelmezte volna a Google költségeit, a Bizottság könnyen hozzáférhetett volna a pontos információhoz azáltal, hogy hozzáférést kér annak pénzügyi adataihoz.

737    A Bizottság szerint a költségek kérdése irreleváns. A Google által egy ugyanannyira hatékony versenytársnak tulajdonított azon lehetőség, hogy [10–20]% helyett csak a költségek [0–10]%‑át vonja le, nem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a megtámadott határozatban elvégzett elemzés eredményét. A Google nem terjeszt elő ellenbizonyítékot, és – amint arra a megtámadott határozat (1267) preambulumbekezdése rámutat – elhallgatja, hogy egy versengő általános keresési szolgáltatásnak az állandó költségeinek egy részét, különösen az R&D költségeit is fedeznie kell.

738    Ráadásul a „releváns és rendelkezésre álló információk” figyelmen kívül hagyására vonatkozó kifogás a Bizottság szerint megalapozatlan. A Google által a keresetlevélhez mellékelt adatokat a közigazgatási eljárás során nem szolgáltatták.

739    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs olyan versenytárs, amely – amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (1259) preambulumbekezdésében hangsúlyozza – legalább ugyanazzal a képességgel rendelkezik, hogy bevételt generáljon, és az erőfölényben lévő vállalkozás költségeivel azonos költségekkel szembesül. Ez a követelmény egyébként megjelenik a kiszorításra irányuló visszaélésekről szóló iránymutatásban is. A Bizottság ugyanis az említett iránymutatás 25. pontjában lényegében azt hangsúlyozza, hogy annak meghatározása érdekében, hogy az árképzési magatartások kiszoríthatnak‑e egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársat a piacról, többek között – ha rendelkezésre állnak – megvizsgálja az erőfölényben lévő vállalkozás költségeire vonatkozó gazdasági adatokat.

740    A figyelembe veendő költségek ugyanis közvetlen hatással vannak arra a haszonkulcsra, amelyet egy, a Google‑hoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs tarthatna fenn, ha kizárólagossági kifizetéseket kellene teljesítenie annak érdekében, hogy ellentételezze a jelen ügyben a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat. Minél csekélyebbek a fedezendő költségek, a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs annál inkább képes jelentős haszonkulcsot fenntartani, és ezzel összefüggésben jelentős bevételeket megosztani.

741    Ezen előzetes megjegyzésen kívül először is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (1265) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állítja, hogy a Google a második, tényállást közlő levélre adott válaszában „elismerte”, hogy az úgynevezett „működési” költségei [10–20]%‑osak, és hogy egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársnak lényegében ugyanilyen költségszintet kellene viselnie.

742    Kétségtelen, hogy a második, tényállást közlő levélre adott válaszában a Google elismeri, hogy az a dokumentum, amelyre a Bizottság támaszkodik, vagyis egy eredetiberendezés‑gyártóval kötött portfólió‑bevételmegosztási megállapodás, tartalmaz egy „működési költségekkel” kapcsolatos sort, amelyeket [10–20]%‑ban számszerűsítenek. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Google azt is világosan hangsúlyozta, hogy a Bizottság által megállapított százalék nem felel meg az AEC‑teszt elvégzése keretében releváns költségeknek, amelyeknek a határköltségeknek kell lenniük.

743    A Google ugyanis tájékoztatta a Bizottságot, hogy e százalékos arány semmilyen kapcsolatban nem áll azokkal a költségekkel, amelyeket egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs viselne. Ez csak a szerződő féllel megosztott bevételrészre vonatkozó csökkentésnek felel meg, amelyet csak bruttó értékben, nem pedig nettó értékben fejeznek ki. E kérdést a Google terjesztette elő az első, tényállást közlő levélre adott válaszában.

744    Következésképpen a Bizottság – hacsak nem ferdíti el a Google által a második, tényállást közlő levélre adott választ – nem állíthatja, hogy a Google hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy e százalékos arányt az AEC‑teszt végrehajtása szempontjából releváns költségként vegyék figyelembe.

745    Másodszor a Google a második, tényállást közlő levélre adott válaszában hangsúlyozta, hogy a Bizottság feladata a megfelelő vizsgálat lefolytatása a releváns költségek pontos meghatározása érdekében. A Google konkrétabban azt kifogásolta, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok a költségek, amelyeket az AEC‑teszt keretében figyelembe kell venni, [10–20]%‑ot tesznek ki, mivel e százalékos arányt egy harmadik személy által átadott dokumentumokból vezette le, nem pedig a hozzá közvetlenül intézett információkérésre adott válaszból.

746    Márpedig többek között a kiszorításra irányuló visszaélésekről szóló iránymutatás 25. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság, amikor rendelkezésre állnak, figyelembe veszi az erőfölényben lévő vállalkozástól származó gazdasági adatokat, így a Bizottság a jelen ügyben elmulasztotta a költségek megfelelő vizsgálatát.

747    Ráadásul – amint azt a Bizottság hangsúlyozza –, noha a Google a közigazgatási eljárás során önként nem továbbította ezeket az adatokat, ez nem kifogásolható vele szemben.

748    A valamely magatartás visszaélésszerű jellegével kapcsolatos bizonyítási teher ugyanis – figyelembe véve az érintett vállalkozás által esetlegesen előterjesztett igazolásokat – a Bizottságra hárul (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 138–140. pont). Következésképpen a Bizottság a jelen ügyben nem támaszkodhatott volna kizárólag egy harmadik személy által átadott dokumentumban szereplő adatokra, és nem tekinthetett volna el attól, hogy adott esetben információkérés útján kérje azok megerősítését a Google‑tól.

749    Harmadszor, a megtámadott határozat (1266) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elismeri a határköltségek relevanciáját a jelen ügyben az AEC‑teszt végrehajtása szempontjából, amennyiben megjegyzi, hogy mivel a Google által levont „működési költségek” a keresésekhez kapcsolódó bevételek adott százalékát képezik, azok lényegében az említett költségekhez kapcsolódnak.

750    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bizottság e tekintetben csak feltételezésekre támaszkodik, anélkül hogy a Google‑tól származó pontosabb adatokra utalna. Ez a pont annál is inkább lényeges, mivel a Google a Törvényszék előtt [0–10]%‑os mértékben számszerűsíti a határköltségeit, amelyeket az AEC‑teszt keretében figyelembe kellett venni. Márpedig, amint arra a Google helyesen hivatkozik, nem zárható ki, hogy valamely hipotetikusan ugyanannyira hatékony versenytárs azáltal, hogy a költségeknek csak [0–10]%‑át kell fedeznie, a Bizottság által elképzeltnél kényelmesebb helyzetben van a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ellentételezése szempontjából.

751    E körülmények között a Bizottság nem szorítkozhat a Google érvelésének hatástalan jellegére való hivatkozásra, a Törvényszék előtt azt állítva, hogy az AEC‑teszt eredménye – alacsonyabb százalékos arányt figyelembe véve – változatlan marad, és hogy a Google nem állítja ennek ellenkezőjét.

752    Ebből következik, hogy a Google részéről a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapítottnál lényegesen alacsonyabb százalékra való hivatkozás a Bizottság által indított kiegészítő vizsgálat és az azzal kapcsolatos részletes indokok megtámadott határozatban való hiányával együttesen kétségeket ébreszthet a Bizottság által alkalmazott AEC‑teszt helyességét és szabályszerűségét illetően.

ii)    A hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs által megosztható bevételekről

753    A Google szerint a Bizottság tévesen nem veszi figyelembe a keresések azon részét, amelyet egy versengő vállalkozás a keresőmotorja internetes honlapján keresztül szerezhet meg. Míg a Google nem osztotta meg az internetes honlapján végzett keresések által generált reklámbevételeket, a legalább ugyanannyira hatékony versenytárs vállalkozások dönthettek volna az említett bevételek megosztása, ezáltal pedig a Google‑lal való verseny mellett. A megtámadott határozat (1264) preambulumbekezdésében a Bizottság anélkül veti el ezt a lehetőséget, hogy megfelelő indokolással szolgálna.

754    E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a Google csak az egyiket vitatja azon két indok közül, amelyek alapján a Bizottság elvetette ezt az eshetőséget. A megtámadott határozat (1264) preambulumbekezdésében a Bizottság ugyanis megjegyzi, hogy a versengő általános keresési szolgáltatások nem osztják meg a keresőmotorjaik internetes honlapján végzett keresésekből származó reklámbevételeket, mivel először is a Google nem osztja e bevételeket, másodszor pedig e bevételek az eredetiberendezés‑gyártókkal és a mobilhálózat‑üzemeltetőkkel kötött bármilyen bevételmegosztási megállapodástól függetlenül keletkeznek.

755    A Google érvének nem lehet helyt adni. Annak megítélésekor, hogy valamely magatartás alkalmas‑e egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs kiszorítására, az erőfölényben lévő vállalkozás által megosztott bevételeket kell figyelembe venni. Ellenkező esetben az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásának egy kevésbé hatékony versenytársra gyakorolt hatását értékelnék, mivel ez utóbbinak további bevételi forrást kellene megosztania ahhoz, hogy versenyezni tudjon.

756    Ráadásul a megtámadott határozat (1264) preambulumbekezdésében szereplő második indok elegendő ahhoz, hogy kizárja az ilyen bevételek figyelembevételét a jelen ügyben az AEC‑teszt lefolytatása során. A bevételmegosztási megállapodás logikája az, hogy az eredetiberendezés‑gyártókat és a mobilhálózat‑üzemeltetőket arra ösztönözze, hogy előnyben részesítsék a többek között valamely mobilalkalmazásból vagy más belépési pontból indított kereséseket. Az eredetiberendezés‑gyártóknak és a mobilhálózat‑üzemeltetőknek azonban nincs lehetőségük arra ösztönözni a felhasználókat, hogy spontán módon látogassanak el a versengő keresőmotor internetes honlapjára, függetlenül az esetlegesen kötött megállapodásoktól.

757    Következésképpen ezt az érvet mint megalapozatlant el kell utasítani.

iii) A keresések egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs által megszerezhető részéről

758    A Google azt állítja, hogy azt a haszonkulcsot, amelyet a versenytárs vállalkozások fenntarthattak volna a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ellensúlyozása érdekében, felfelé kell átértékelni. Ez azért van így, mert a keresések megtámadott határozat (1234) preambulumbekezdésében szereplő megszerezhető részének jelentősebbnek kellett volna lennie. A Google hangsúlyozza azt a tényt is, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások egyáltalán nem akadályozták meg az érintett eredetiberendezés‑gyártókat és a mobilhálózat‑üzemeltetőket abban, hogy a Chrome‑tól eltérő előzetesen telepített mobil internetböngészőn versengő keresési szolgáltatást állítsanak be alapértelmezettként. A Bizottság a maga részéről megjegyzi, hogy a megtámadott határozatban figyelembe vett adatok a Google számára kedvezőek. Azt is hangsúlyozza, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások tartalma kétértelmű, ami tükröződött az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők magatartásaiban.

759    E tekintetben elsősorban meg kell állapítani, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások tartalmát nem minden érintett eredetiberendezés‑gyártó és mobilhálózat‑üzemeltető értékelte azonosan. Amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (1229) és (1230) preambulumbekezdésében megjegyzi, egyes eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők – de nem mindegyik – úgy értelmezték a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokat, hogy azok megtiltják versengő általános keresési szolgáltatás alapértelmezettkénti meghatározását a Chrome‑tól eltérő mobil internetböngészőn.

760    E megállapítás kihatással van a Bizottság által a megtámadott határozatban követett okfejtésre. Azon esetet illetően ugyanis, ha a keresések megszerezhető része magában foglalja a versengő általános keresési szolgáltatások felé irányuló belépési pontként egy versengő keresőmotor alapértelmezettkénti beállítását egy harmadik böngészőn, a Bizottság a megtámadott határozat (1243) preambulumbekezdésében, elemzésének egy köztes szakaszában lényegében arra a következtetésre jut, hogy a Google‑lal hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs szinte valamennyi portfólió‑bevételmegosztási megállapodást ellentételezhetné. Ezt a megállapítást ugyanakkor maga a Bizottság is kétségbe vonja a megtámadott határozat (1244) preambulumbekezdésében, amennyiben az a Google által a jelen kereset keretében szintén vitatott többlettényezőként figyelembe veszi azon előzetes telepítés korlátozott terjedelmét, amelyet a gyakorlatban egy versengő általános keresési szolgáltatás megszerezhet.

761    Éppen ellenkezőleg, ha csak egy belépési pontot vesznek figyelembe, nevezetesen egy versengő alkalmazás Google Search melletti előzetes telepítését, a Bizottság a megtámadott határozat (1253) preambulumbekezdésében, elemzésének már egy köztes szakaszában azt állapítja meg, hogy egy, a Google‑hoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs számára lehetetlen, hogy ellentételezze a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat. Ebben az összefüggésben ezért fontos eldönteni azt a kérdést, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások többféle értelmezését figyelembe kell‑e venni az AEC‑teszt végrehajtása során.

762    Márpedig a valamely szerződéses kötelezettség tartalmával kapcsolatos bizonytalanságot vagy kétséget – mint a jelen ügyben is – a szankciót célzó vizsgálat keretében, amely bírság kiszabásához vezethet, az eljárás alá vont vállalkozás javára kell értelmezni, ellenkező esetben ugyanis az ilyen kétség terhét ez utóbbi viselné (lásd ebben az értelemben: 2012. november 22‑i E.ON Energie kontra Bizottság ítélet, C‑89/11 P, EU:C:2012:738, 71. és 72. pont).

763    Következésképpen a Bizottság az AEC‑teszt végrehajtása céljából csak azon megszerezhető rész esetét vehette volna figyelembe, amely egyszerre foglalja magában a Google Search mellett egy versengő alkalmazás előzetes telepítéséből eredő részt, valamint a Chrome‑tól eltérő mobil internetböngészőn valamely versengő keresési szolgáltatás alapértelmezettkénti beállításából eredő megszerezhető részt.

764    Másodsorban, a Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság alulértékelte a mobileszközökön végzett keresések hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs által megszerezhető részét. Az ilyen versenytárs a Google szerint képes lenne megszerezni a felhasználók által a Google Search‑ön keresztül végzett keresések több mint 12%‑át.

765    Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a keresések 12%‑os megszerezhető része – amint az a megtámadott határozat (1234) preambulumbekezdéséből kitűnik – megfelel az EGT‑n belül a PC‑n végzett általános keresések versengő általános keresési szolgáltatások összessége által megszerezhető részének. A Bizottság ugyanis a PC‑n végzett általános keresések megszerezhető részét átültette a mobileszközökön végzett általános keresésekre. Ebből kiindulva a Bizottság meghatározta az általános keresések azon maximális arányát, amelyet egy versengő általános keresési szolgáltatás legfeljebb akkor szerezhetett volna meg, ha alkalmazását a Google Search mellett előzetesen telepítették volna.

766    Állításainak alátámasztása érdekében a Google először is hangsúlyozza, hogy az általános keresések versengő általános keresési szolgáltatások összessége által PC‑n megszerezhető része minimális. A Google szerint ez azt jelenti, hogy a versengő általános keresési szolgáltatások nem hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársak. Hangsúlyozza továbbá, hogy azokon a nemzeti piacokon, ahol a versengő szolgáltatások jelentős lefedettséget élveznek, mint például a Cseh Köztársaságban a Seznam, a megszerezhető részesedés magasabb. Másodszor a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a figyelembe vett időszakban a Binget határozták meg alapértelmezettként szinte valamennyi PC‑n.

767    E tekintetben egyrészt a Bing szinte valamennyi PC‑n alapértelmezettként történő meghatározására vonatkozó érvnek nem lehet helyt adni. A Bizottság ugyanis hangsúlyozza – anélkül, hogy azt a Google vitatná –, hogy a figyelembe vett időszakban, azaz a 2011 és 2014 közötti időszakban a Binget nem határozták meg alapértelmezettként valamennyi PC‑n. A Microsoft ezen időszak alatt köteles volt választási lehetőséget biztosítani a felhasználók számára.

768    Másrészt a Google előadja, hogy a keresések 12%‑os megszerezhető részének elfogadásával a Bizottság nem arra a részre támaszkodott, amelyet egy, a Google‑hoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs megszerezhetne. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság azt a részt vette figyelembe, amelyért a potenciálisan kevésbé hatékony versengő általános keresési szolgáltatások összessége ténylegesen versenyzett a PC‑ken. E hiba a Bizottság által végrehajtott AEC‑teszt egészét érvénytelenné teszi.

769    Márpedig a keresések megszerezhető részének meghatározása – amint azt a Google helyesen hangsúlyozza – téves okfejtésen és az AEC‑teszt téves felfogásán alapul.

770    Először is az a tény, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy okfejtésének kiindulópontjaként az általános keresések azon részét veszi figyelembe, amelyért a versengő általános keresési szolgáltatások összessége ténylegesen versenyzett a PC‑ken, nem teszi lehetővé annak kellő bizonyossággal történő megállapítását, hogy egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs a mobileszközökön is csak ugyanekkora részért versenyezhetett volna. A PC‑n ténylegesen megszerezhető részesedések figyelembevétele a jelen ügyben észszerűen nem szolgálhatott olyan AEC‑teszt alapjául, amely az általános keresések – mobileszközökön a Google‑hoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs által – megszerezhető részének vizsgálatára irányult.

771    Másodszor az általános keresési szolgáltatások egyes nemzeti piacai, többek között a Cseh Köztársaság esetében az egyes versenytársak – mint például a Seznam – által megszerezhető rész sokkal nagyobbnak tűnik, mint a Bizottság által a megtámadott határozatban elfogadott arány. A Google ugyanis hangsúlyozza – anélkül, hogy ezt a Bizottság vitatná –, hogy a jogsértés időszakában a Seznam a PC‑n végzett általános keresések legfeljebb 26%‑át szerezte meg.

772    Az a tény, hogy a keresések 12%‑os megszerezhető része figyelembe veszi a Seznam által a Cseh Köztársaságban megszerezhető részt, nem jelenti azt sem, hogy egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs – ugyanúgy, mint a Seznam a Cseh Köztársaságban – nem tudna nagyobb részesedést szerezni a keresésekből az EGT‑ben. Maga az a tény, hogy a Google az általános keresési szolgáltatások bizonyos nemzeti piacain jelentősebb versennyel szembesül, éppen az ilyen százalékos arány helyességét illetően kétségeket ébreszthet.

773    Harmadszor az a tény, hogy kizárólag a Google részesülhetett a piaci erejéhez kapcsolódó előnyökből egy nagy pontosságú szolgáltatás javítása és kínálása érdekében, szintén nem teszi lehetővé annak bizonyossággal történő kizárását, hogy egy – különösen a szolgáltatások minősége és az innováció szempontjából – hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs a keresések 12%‑át meghaladó részért folytathat versenyt.

774    Ennélfogva a Bizottság abból az előfeltevésből kiindulva is hibát követett el, hogy egy, a Google‑hoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs a mobileszközökön csak a Google Search felhasználói által végzett keresések 12%‑áért versenyezhet.

iv)    Egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs alkalmazása előzetes telepítésének terjedelméről

775    A Google szerint a Bizottság a megtámadott határozat (1244) preambulumbekezdésében nem igazolja azokat az okokat, amelyek szerint a versengő keresési szolgáltatási alkalmazást csak korlátozott számú mobileszközön lehet előzetesen telepíteni. A Google szerint a megtámadott határozat mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásokra vonatkozó részére történő utalás nem elegendő, és ellentmondásban áll a megtámadott határozat (1208) preambulumbekezdésével, amelyben a Bizottság hangsúlyozza, hogy portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hiányában az eredetiberendezés‑gyártóknak és mobilhálózat‑üzemeltetőknek üzleti érdekük fűződne ahhoz, hogy több általános keresési alkalmazást telepítsenek előzetesen.

776    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (1244) preambulumbekezdésében a Bizottság megindokolja azt az állítását, amely szerint nem valószínű, hogy valamely versenytárs elérheti, hogy az eredetiberendezés‑gyártó vagy a mobilhálózat‑üzemeltető előzetesen telepítse alkalmazását a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatálya alá tartozó teljes mobileszköz‑portfólióra, hivatkozva a megtámadott határozat (824)–(832) preambulumbekezdésére.

777    A megtámadott határozat (824)–(832) preambulumbekezdése a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások versenyellenes jellegének értékelésére vonatkozik. A Bizottság itt kifejti, hogy bár a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások alapján az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők elméletileg nem voltak akadályoztatva abban, hogy versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazásokat telepítsenek előzetesen, gyakorlatilag vonakodtak attól, hogy több általános keresési szolgáltatási alkalmazást telepítsenek előzetesen.

778    A megtámadott határozat (1244) preambulumbekezdésében a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások visszaélésszerű jellegének értékelésére vonatkozó indokolásra való hivatkozás, annak érdekében, hogy viszonylagossá tegyék a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs képességét a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ellentételezésére, azonban nem lehet meggyőző, amint arra a Google helyesen rámutat. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások versenyjogi értékelésének háttere ugyanis különbözik attól a kontextustól, amelyben azt kell értékelni, hogy egy, a Google‑hoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársnak, amely a reklámbevételek megosztása fejében szeretné elérni alkalmazásának előzetes telepítését, lehetősége van‑e ellensúlyozni a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat.

779    Először is annak bizonyítása érdekében, hogy a Google által a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások révén élvezett versenyelőnyt nem ellensúlyozhatja a versengő alkalmazások előzetes telepítése, a Bizottság a megtámadott határozat (825)–(832) preambulumbekezdésében hangsúlyozza, hogy az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők – tekintettel a Google piaci részesedésére és az általános keresési szolgáltatásokhoz való hozzáférési pontokon fennálló túlsúlyára – valószínűleg csak csekély többletbevétel elérésére lennének képesek. Ráadásul az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők magasabb ügyleti költségekkel és a tárolókapacitáshoz kapcsolódó műszaki problémákkal szembesülnének, ily módon rontva a felhasználói élményt.

780    Márpedig ezek az indokok, bár relevánsak a Google azon tényleges versenytársa helyzetének figyelembevételekor, amely nem törekszik a reklámbevételeinek megosztására, egyáltalán nem teszik lehetővé annak alátámasztását, hogy a bevételeinek megosztására kész, hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs ne tudná elérni alkalmazásának előzetes telepítését az érintett eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők mobileszköz‑portfóliójának egészén.

781    Az ilyen egyidejű előzetes telepítés növelheti az intelligens mobileszközök vonzerejét, és ennélfogva megfelelhet az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők érdekeinek. Ugyanis azáltal, hogy több általános keresési alkalmazást kínálnak, nevezetesen a Google és egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs alkalmazását, a felhasználói élmény javulhatna, ami még inkább vonzóvá tehetné az érintett mobileszközöket, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (1213) preambulumbekezdésében végeredményben elismeri.

782    Egyébiránt a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokból származó azon bevételeket, amelyeket az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők elveszítenének, ha a Google Search számára a továbbiakban nem biztosítanák a kizárólagos előzetes telepítést, – amint az a megtámadott határozat (1243) preambulumbekezdéséből kitűnik – egy legalább ugyanannyira hatékony versenytárs ellentételezhetné abban az esetben, ha egy legalább ugyanannyira hatékony versenytárs reklámbevételeinek megosztása kiterjedne valamennyi mobileszközre. A Bizottság egyébként a megtámadott határozat (1216) preambulumbekezdésében a Google nyilatkozatai alapján hangsúlyozza, hogy portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hiányában az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők még mindig szert tehetnének bevételre a Google‑tól, ami ismét csak viszonylagossá teszi azt az állítást, amely szerint egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs csak korlátozott számú mobileszközön érheti el alkalmazásának előzetes telepítését.

783    Másodszor a Bizottság a megtámadott határozat (830)–(832) preambulumbekezdésében megjegyzi, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások megtiltották az eredetiberendezés‑gyártók és a mobilhálózat‑üzemeltetők számára, hogy kizárólag egy versengő általános keresési szolgáltatási alkalmazást telepítsenek előzetesen, illetve a mobilhálózat‑üzemeltetők számára, hogy az eredetiberendezés‑gyártótól ilyen alkalmazás kizárólagos előzetes telepítését követeljék.

784    Márpedig a megtámadott határozat (1244) preambulumbekezdésében felvázolt eset a Google Search mellett, nem pedig ez utóbbi alkalmazás hiányában történő előzetes telepítés esete. A Bizottság által a megtámadott határozat (830)–(832) preambulumbekezdésében tett megállapítás egyáltalán nem nyújt segítséget, mivel a bevételmegosztási megállapodások ellentételezése kapcsán felvázolt helyzet abból az előfeltevésből indul ki, amely szerint a Google Search mellett telepítenek előzetesen egy versengő alkalmazást.

785    Harmadszor a Bizottság a megtámadott határozat (1247) preambulumbekezdésében az (1219) preambulumbekezdésben szereplő két példára hivatkozik annak szemléltetése érdekében, hogy azok a versenytársak, amelyek a gyakorlatban sikeresen elérték általános keresési szolgáltatások előzetes telepítését, ezt csak korlátozott számú, vagy semmiképpen nem elegendő számú mobileszköz vonatkozásában érték el ahhoz, hogy az ellentételezze a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat. A Google ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a Bizottság által hivatkozott példák egyike az ellentétes álláspont alátámasztását teszi lehetővé.

786    Márpedig azok a példák, amelyekre a Bizottság támaszkodik, a tényleges versenytársak példái. A Bizottság végül a megtámadott határozat (1247) preambulumbekezdésében nem utal arra, hogy ezeket a versenytársakat a Google‑hoz képest olyan hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársaknak tekinti‑e, amelyek a reklámbevételeik megosztására törekedtek.

787    Negyedszer meg kell állapítani, hogy az az állítás, amely szerint a Google által a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások által élvezett versenyelőnyt nem ellensúlyozhatja azon eredetiberendezés‑gyártók és mobilhálózat‑üzemeltetők magatartása, amelyek úgy döntenek, hogy egy versengő alkalmazást telepítenek előzetesen, – amint az a megtámadott határozat (833) preambulumbekezdéséből kitűnik – mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy ez utóbbiakat portfólió‑bevételmegosztási megállapodások is kötik a Google‑hoz. Márpedig a jelen ügyben vizsgált forgatókönyv egy olyan hipotetikus versenytársra vonatkozik, amely saját bevételmegosztási megállapodásával kívánja helyettesíteni a Google bevételmegosztási megállapodását.

788    Következésképpen a Bizottság nem teheti viszonylagossá a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs azon képességét, hogy ellentételezze a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat, pusztán azon állítással, hogy egy ilyen versenytárs ebben a helyzetben csak egy eredetiberendezés‑gyártó vagy mobilhálózat‑üzemeltető korlátozott számú mobileszközén érhetné el alkalmazásának előzetes telepítését.

v)      Az AEC‑teszt időbeli alkalmazásáról

789    Ellentétben a Bizottság által a megtámadott határozat (1249) preambulumbekezdésében követett megközelítéssel, a Google azt állítja, hogy a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs számára a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ellentételezésének lehetőségét csak az említett megállapodások hatálybalépésének időpontjától lehet vizsgálni. Mindenesetre a Bizottság nem vizsgálja meg az újabb mobileszközök arra való alkalmasságát, hogy magasabb bevételt generáljanak, mint a már forgalomban lévő eszközök. Tévesen utasította el azt a tényt is, hogy a régi eszközökből generált bevételek idővel csökkennek, pusztán azzal az indokkal, hogy a Google nem szolgáltatott erre vonatkozó bizonyítékot a közigazgatási eljárás során. A Bizottság azt állítja, hogy a Google által előterjesztett bizonyítékok egyike sem teszi lehetővé a megtámadott határozat megkérdőjelezését.

790    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy ugyanúgy, mint egyes, a referencia‑időszak során eladott mennyiségek alapján nyújtott árengedményrendszerek esetében, amelyek keretében a vevőre gyakorolt nyomás a referencia‑időszak végén növekszik, az őt az említett engedményre jogosító forgalom elérése érdekében, a bevételmegosztási megállapodás kizárólagossági hatása fokozódik, ahogy nő az értékesített és az említett bevételeket generáló szolgáltatásokat magában foglaló termékek száma (lásd ebben az értelemben: 2015. március 6‑i Post Danmark ítélet, C‑23/14, EU:C:2015:651, 34. pont).

791    Márpedig a jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (1249) preambulumbekezdésében helyesen értékelte a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások versenyellenes jellegét nem csupán a megkötésük időpontjában, hanem azon időszakban is, amikor azok hatályban voltak. A Google állításával ellentétben nem lehet elhallgatni, hogy ahogy nő a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által érintett, forgalomban lévő mobileszközök száma, úgy csökken a gyakorlatban az akár hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs képessége is az ezekkel azonos ajánlat tételére. Ez a helyzet a jelen ügyben is, mivel a Google által megosztott bevételek az értékesített mobileszközökön végzett keresésektől függnek.

792    Ennélfogva a Bizottság nem alkalmazhatta tévesen a jogot, amikor nem statikus, hanem dinamikus módon elemezte azt, hogy valamely versenytárs képes‑e a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat ellentételezni.

793    Ugyanakkor egyrészt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (1249) preambulumbekezdésében szereplő megfontolások pusztán elméletiek maradnak. A Bizottság a jelen ügyben nem számszerűsíti, hogy a már eladott eszközök milyen konkrét hatást gyakorolnak egy, a Google‑hoz képest hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs azon képességére, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat ellentételezze.

794    Másrészt, noha egy ilyen adat releváns lehet, amint azt a Google helyesen hangsúlyozza, annak érdekében, hogy viszonylagossá tegye a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs portfólió‑bevételmegosztási megállapodások ellentételezésére való képességére gyakorolt hatást, a Bizottság a megtámadott határozat (1270) preambulumbekezdésében pusztán azzal az indokkal utasítja el az újabb mobileszközök arra való alkalmasságát, hogy nagyobb bevételt generáljanak, mint a régebbi eszközök, hogy a Google a második, tényállást közlő levélre adott válaszában nem terjesztett elő ilyen értelmű bizonyítékokat.

795    Márpedig a kizárólagossági kifizetések visszaélésszerű jellege nem alapulhat a visszaélés puszta vélelmén, amelyet az erőfölényben lévő vállalkozásnak kellene megdöntenie. Épp ellenkezőleg, az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kitűnik, hogy valamely árképzési gyakorlat versenykorlátozó jellegének vitatása esetén a Bizottság köteles megvizsgálni mindazon releváns körülmények összességét, amelyekbe a szóban forgó magatartás illeszkedik, annak érdekében, hogy megvizsgálja a magatartás legalább ugyanannyira hatékony versenytársak kiszorítására való képességét (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 139. pont).

796    Így, mivel a jelen ügyben a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársra gyakorolt kiszorító hatására vonatkozó bizonyítási terhet nem a Google, hanem a Bizottság viselte, ez utóbbi a megtámadott határozat (1270) preambulumbekezdésében nem támaszkodhatott volna a Google állítólagos mulasztására annak érdekében, hogy további elemzés nélkül adottnak vegye az újabb és régi mobileszközök képességét arra, hogy azonos általános keresési bevételeket generáljanak.

797    Következésképpen a Bizottság nem végezhette el megfelelően a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs azon képességének vizsgálatát, hogy ellentételezze a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat abban az időszakban, amikor azok hatályban voltak.

vi)    Az AEC‑teszt szabályszerűségére vonatkozó következtetés

798    A fentiekből következik, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban elvégzett AEC‑teszt több érvelési hibát tartalmaz. Ez utóbbiak mindenekelőtt az AEC‑teszt egyik előfeltevésére vonatkoznak, vagyis arra, hogy az általános keresések mekkora részét szerezhetné meg egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs, ha alkalmazását a Google Search mellett előzetesen telepítették volna. Ezt követően meg kell állapítani, hogy a Bizottság elmulasztotta elkülöníteni a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársnak betudható költségeket, és egyszerűen úgy döntött, hogy extrapolálja az egy harmadik fél által továbbított és a Google által a közigazgatási eljárás során vitatott dokumentumban szereplő adatokat. Egyébiránt a megtámadott határozat (1244) preambulumbekezdésében szereplő indokok egyáltalán nem teszik lehetővé azon állítás alátámasztását, amely szerint a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hiányában egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytárs az alkalmazásának előzetes telepítését csak korlátozott számú mobileszközön érheti el. Végül a Bizottság hiányosan értékelte, hogy a már forgalomban lévő mobileszközök mennyire hajlamosak arra, hogy az újabb mobileszközöknél alacsonyabb bevételt generáljanak.

799    Önmagában ez a négy megállapítás alkalmas arra, hogy kétséget ébresszen a Bizottság által lefolytatott AEC‑teszt eredményének helyességét, és következésképpen a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által a hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársra gyakorolt állítólagos kiszorító hatást illetően. Ennélfogva, amint azt a Bizottság lefolytatta, az AEC‑teszt nem támaszthatja alá a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokból eredő visszaélés megállapítását.

5.      A portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegére vonatkozó indokok szabályszerűségére vonatkozó következtetés

800    A Bizottság különböző érvelési hibái miatt nem tekinthető kellően bizonyítottnak az a megállapítás, amely szerint a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerűek voltak. Az említett hibák ugyanis a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások versenyelemzésének lényeges szempontjaira vonatkoznak, nevezetesen azok hatályának értékelésére és az AEC‑teszt végrehajtására.

801    A Bizottság érvelésének e szakaszait figyelmen kívül hagyva a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellege önmagában nem alapulhat az innováció korlátozásának, illetve a eredetiberendezés‑gyártóknak és mobilhálózat‑üzemeltetőknek az említett bevételmegosztási megállapodások hiányában több általános keresési szolgáltatási alkalmazás előzetes telepítéséhez fűződő érdekének kettős megállapításán. Még ha a Google nem is vitatja a Bizottság érvelésének e két vetületét, meg kell állapítani, hogy azok önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy eloszlassák a Bizottság által az AEC‑teszt lefolytatása során a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatályának és arra való alkalmasságának elemzése során elkövetett hibákból eredő kétséget, hogy kiszorítsanak egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársat.

802    Következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások önmagukban visszaélést valósítanak meg, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a Google azon érveit, amelyek a felhasználók versengő általános keresési szolgáltatásokhoz való hozzáférésére és a kontrafaktuális teszt elvégzésének szükségességére vonatkoznak.

E.      A Play Store és a Google Search licenceinek megadását az antifragmentációs kötelezettségek tiszteletben tartásához kötő feltétel visszaélésszerű jellegének téves értékelésére alapított, negyedik jogalapról

1.      A megtámadott határozatban megjelölt második visszaélés terjedelmével kapcsolatos előzetes észrevételek

803    A negyedik, két részből álló jogalapban a Google vitatja, hogy az a magatartása, hogy a Play Store és a Google Search licenceinek (mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás keretében történő) megadását az antifragmentációs megállapodásokban foglalt antifragmentációs kötelezettségek elfogadásához köti, az Android alkalmazás‑áruházak és az általános keresési szolgáltatások piacain fennálló erőfölényével való visszaélésnek minősíthető.

804    A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó magatartások visszaélésszerűek, és ezenkívül a Google által a negyedik jogalap alátámasztására felhozott érvek egy része hatástalan. E tekintetben arra is hivatkozik, hogy a Google nem vitat számos olyan bizonyítékot, amelyen a megtámadott határozat alapul.

805    Amint az az iratokból kitűnik, a Google arra kötelezte azon eredetiberendezés‑gyártókat, amelyek élni kívántak annak lehetőségével, hogy olyan intelligens mobileszközöket hozzanak forgalomba, amelyeken a Play Store‑t és a Google Search‑öt előzetesen telepítették, hogy kössenek antifragmentációs megállapodást. A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás aláírásának ugyanis feltétele volt az antifragmentációs megállapodás megkötése.

806    Emlékeztetni kell arra, hogy nem vitatott, hogy az antifragmentációs kötelezettségek az Android forráskódjának végrehajtása érdekében egy minimális kompatibilitási referenciaszabványnak való megfelelést írnak elő. Ez a Google által az interneten közzétett és a kompatibilitást megállapító dokumentumban meghatározott szabvány többek között azt követeli meg, hogy az intelligens mobileszközök lehetővé tegyék alkalmazások telepítését, megfelelően továbbítsák képernyőjük méretét az alkalmazásoknak, hajtsák végre az alapvető biztonsági funkciókat, és az Android API‑jének teljes egészét foglalják magukban.

807    Az antifragmentációs kötelezettségek minden egyes olyan eredetiberendezés‑gyártó által forgalmazott eszközre vonatkoznak, amely antifragmentációs megállapodást kötött, mivel ezen eszközök Android vagy Android fork (vagyis az Android forráskódja alapján fejlesztett operációs rendszer) alatt működnek. A kompatibilitást megállapító dokumentumban meghatározott szabványokkal való kompatibilitásuk bizonyítása érdekében az eszközöknek egy sor kompatibilitási teszten (a továbbiakban: CTS) kell megfelelniük. A CTS, amelyhez a Google az Android honlapján nyilvános hozzáférést biztosít, több olyan tesztből áll, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy egy Android fork alatt működő intelligens mobileszköz megfelel a kompatibilitást megállapító dokumentumban előírt valamennyi műszaki kompatibilitási követelménynek. Az eredetiberendezés‑gyártók feladata, hogy saját maguk futtassák a CTS‑t az Android fork alatt működő eszközeiken, beleértve azokat is, amelyekre a Google alkalmazásai nincsenek előzetesen telepítve.

808    A szokásoknak megfelelően a CTS‑en sikeres Android forkokat a továbbiakban „kompatibilis Android forknak” nevezzük. Ami azokat az Android forkokat illeti, amelyeken nem végezték el e teszteket, vagy azok nem voltak sikeresek, vagyis az Android forráskódjának azon változatait, amelyek ténylegesen nem bizonyították a CTS sikeres teljesítésére való alkalmasságukat, a továbbiakban „nem kompatibilis Android forkoknak” nevezzük.

809    A megtámadott határozat szerint 2011. január 1. óta a Google visszaélt az egyrészt az Android alkalmazás‑áruházak világpiacán (Kínát kivéve), másrészt pedig az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölényével azáltal, hogy a Play Store és a Google Search licencének megadását az antifragmentációs kötelezettségek elfogadásától tette függővé. A második visszaélés 2011. január 1‑jén kezdődött, amikor a Google erőfölényt szerzett a fent hivatkozott piacokon, és a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában is folytatódott (a megtámadott határozat (1187) preambulumbekezdése).

810    Elöljáróban pontosítani kell, hogy – amint azt a felperesek és az alperes a tárgyaláson megerősítették – a megtámadott határozat az antifragmentációs megállapodásokat csak annyiban tekinti visszaélésszerűnek, amennyiben azok arra kötelezik az eredetiberendezés‑gyártókat, hogy biztosítsák az általuk forgalmazott valamennyi olyan eszköz kompatibilitást megállapító dokumentummal való kompatibilitását, amelynek operációs rendszere Android vagy Android fork, beleértve azokat is, amelyeken a Google alkalmazásai nincsenek előzetesen telepítve. Másként fogalmazva, a megtámadott határozat az antifragmentációs megállapodásokat csak annyiban tekinti visszaélésszerűnek, amennyiben megtiltják az olyan intelligens mobileszközök forgalmazását, amelyek operációs rendszere nem kompatibilis Android fork, még a Google alkalmazásainak ezen eszközökön történő előzetes telepítésének hiányában is.

811    Noha ugyanis igaz, hogy a Bizottság általános jelleggel úgy ítélte meg, hogy a Play Store és a Google Search licence megadásának az antifragmentációs kötelezettségek tiszteletben tartásától való függővé tétele korlátozza a versenyt (a megtámadott határozat (1036) preambulumbekezdése), ezt az értékelést mégis ahhoz az értékeléshez kell hasonlítani, amely szerint, bár az igazolások elfogadhatók lehetnek, ha olyan intelligens mobileszközökről van szó, amelyekre a GMS‑csomagot előzetesen telepítették, semmilyen esetben sem lehet ugyanez a helyzet az olyan Android forkok alatt működő eszközök esetében, amelyekre nem telepítették a Google alkalmazásait (a megtámadott határozat (1173) preambulumbekezdése).

812    Ily módon a Bizottság, utalva a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletre (T‑201/04, EU:T:2007:289), és azokra a feltételekre, amelyek mellett valamely termékcsomag vagy kötelezettségvállalás visszaélésszerű jellege megállapítható, lényegében azt rója fel a Google‑nak, hogy olyan versenyellenes magatartást folytatott, amelynek célja az volt, hogy megfossza a nem kompatibilis Android forkokat a kereskedelmi lehetőségektől.

813    Ebből következik, hogy a Google és a felperesek támogatása érdekében beavatkozó felek által előadott érvek, amelyek annak bizonyítására irányulnak, hogy jogszerű volt az antifragmentációs kötelezettségek azon eszközökre történő alkalmazása, amelyekre a GMS‑csomagot telepítették, semmiképpen nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a Bizottság tévesen értékelte a második visszaélést.

814    A Google az általa felhozott negyedik jogalap első részében a Bizottságnak a szóban forgó magatartás versenykorlátozó jellegére vonatkozó megállapításait vitatja. Az említett jogalap második részében a Google arra hivatkozik, hogy magatartása mindenesetre objektíve igazolt.

2.      A verseny korlátozásával kapcsolatos, első részről

a)      A megtámadott határozat

815    A 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletre (T‑201/04, EU:T:2007:289) hivatkozva a Bizottság rámutat arra, hogy a második visszaélés megállapításához először is azt kell bizonyítani, hogy az antifragmentációs kötelezettségek nem kapcsolódnak a Play Store és a Google Search licenceihez; másodszor, hogy a Google erőfölénnyel rendelkezik az Android alkalmazás‑áruházak piacán és az általános keresési szolgáltatások piacain; harmadszor, hogy a Play Store és a Google Search nem szerezhető meg az antifragmentációs kötelezettségek elfogadása nélkül, negyedszer pedig, hogy az antifragmentációs kötelezettségek alkalmasak a verseny korlátozására (a megtámadott határozat (1011) és azt követő preambulumbekezdései).

816    Az első három szempont értékelését követően a Bizottság hat érvsorozatot ismertet annak alátámasztása érdekében, hogy az antifragmentációs kötelezettségek alkalmasak a verseny korlátozására: először is, a nem kompatibilis Android forkok hihető versenyfenyegetést jelentenek a Google számára; másodszor, a Google határozza meg az antifragmentációs kötelezettségeket, amelyek tartalmát ily módon ő kontrollálja, és ténylegesen ellenőrzi azok eredetiberendezés‑gyártók általi tiszteletben tartását; harmadszor, az antifragmentációs kötelezettségek akadályozzák a nem kompatibilis Android forkok fejlesztését; negyedszer, a kompatibilis Android forkok nem jelentenek hihető versenyfenyegetést a Google számára; ötödször, az antifragmentációs kötelezettségek versenykorlátozásra való alkalmasságát megerősíti az, hogy a Google saját API‑jai nem állnak rendelkezésre a nem kompatibilis Android forkok fejlesztői számára, ami csökkenti a fejlesztők ilyen operációs rendszereken való működésre szánt alkalmazások kialakításához fűződő érdekét; hatodszor pedig a Google magatartása fenntartja és erősíti az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölényét, korlátozza az innovációt, és közvetlenül vagy közvetetten kárt okoz a fogyasztóknak (a megtámadott határozat (1036) preambulumbekezdése).

b)      A felek érvei

1)      A Google érvei

817    A negyedik jogalap első részének alátámasztása érdekében a Google azt állítja, hogy az antifragmentációs kötelezettségek nem korlátozzák az Android változatainak versenyképességét, hanem éppen ellenkezőleg, fokozzák azt azáltal, hogy olyan minimális kompatibilitási referenciaszabványt tartanak fenn, amely valamennyi változat esetében biztosítja az alkalmazások megfelelő működését. A nem kompatibilis Android forkokhoz, amelyek nem tartják tiszteletben ezt a szabványt, egyáltalán nem fűződik érdek, és azok az „Android ökoszisztéma” egészét veszélyeztetik.

818    Először is, a Google szerint a kompatibilitást megállapító dokumentum műszaki szabványainak tiszteletben tartása nélkülözhetetlen egyrészt azon intelligens mobileszközök megfelelő működésének biztosításához, amelyek operációs rendszere Android vagy valamely Android fork, másrészt pedig ahhoz, hogy ezen eszközök egymással és az Androidra fejlesztett alkalmazásokkal kompatibilisek legyenek (a továbbiakban: interoperabilitás). Épp ellenkezőleg, a bizonyított inkompatibilitások csökkentik az operációs rendszer és az Android forkok vonzerejét az alkalmazások felhasználói és fejlesztői számára. Az antifragmentációs kötelezettségek ily módon lehetővé teszik az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy kihasználhassák az Android nyílt modelljének nagy rugalmasságát, miközben védik ezen operációs rendszer és az Android forkok életképességét és minőségét az inkompatibilitások által okozott működési zavarokkal szemben. A Google arra hivatkozik, hogy az antifragmentációs kötelezettségek célja a korábbi tapasztalatokból és más nyitott ökoszisztémák, például a Symbian és az Unix eltűnéséből eredő következtetések levonása. Ennélfogva az antifragmentációs kötelezettségek, mivel elengedhetetlenek az „Android ökoszisztéma” védelméhez, nem korlátozzák a versenyt.

819    Másodszor a megtámadott határozat nem jelöli meg az antifragmentációs kötelezettségeknek a verseny korlátozására alkalmas konkrét követelményeit. Azt sem pontosítja, hogy mely releváns versenytényező lehet érintett. Az antifragmentációs megállapodások felei egyszerűen annak biztosítására vállalnak kötelezettséget, hogy Android forkjaik megfelelnek a kompatibilitást megállapító dokumentumban előírt kompatibilitási követelményeknek. Az antifragmentációs kötelezettségek ily módon lehetővé teszik az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy versenyezhessenek Android forkjaikkal valamennyi elképzelhető versenytényező tekintetében, beleértve az árat, a minőséget és az innovációt is. Ezek innovációt eredményezhetnek az Android forráskódjára nézve, új funkciókat fejleszthetnek ki, és API‑kat biztosíthatnak. Az antifragmentációs kötelezettségek nem akadályozzák meg az antifragmentációs megállapodást megkötő operációsrendszer‑szállítókat vagy eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy versengő általános keresési szolgáltatásokat kínáljanak. A kompatibilis Android forkok ugyanis nem kevésbé megfelelőek, mint a nem kompatibilis forkok, ahhoz, hogy versengő keresési szolgáltatásokat kínáljanak.

820    Harmadszor a Google arra is hivatkozik, hogy az antifragmentációs megállapodások az Android platform fejlesztését és karbantartását garantálva kiterjesztették a versenytársak számára nyitva álló lehetőségeket, megkímélve őket azoktól a megnövekedett fejlesztési költségektől, amelyek a töredékes platform esetén szükséges kiegészítő tesztekből adódtak volna, ami következésképpen a felhasználók számára is megemelte volna a költségeket. Például annak megkövetelése, hogy egy kifejezetten Android vagy egy Android fork alatti működésre kifejlesztett eszközre valamennyi Android API‑t telepítsék, előnynek, nem pedig kényszernek minősül. Minden eszköz ugyanis azonnal hozzáfér az összes kompatibilis operációs rendszerhez tervezett alkalmazások széles köréhez. A kompatibilitást megállapító dokumentum egyéb műszaki követelményei ugyanezt az eredményt célozzák. Így az összes érintett gazdasági szereplő elkerülheti, hogy kénytelen legyen a semmiből kiépíteni saját „ökoszisztémáját”.

821    Negyedszer a Google előadja, hogy az az állítás, amely szerint az antifragmentációs kötelezettségek korlátozzák a versenyt, homályos és téves érveken alapul, amelyek ráadásul nem kapcsolódnak az antifragmentációs kötelezettségekhez. E tekintetben a Google hivatkozik többek között a nem kompatibilis Android forkok által állítólagosan képviselt versenyfenyegetésre, bizonyos nem kompatibilis Android forkok – mint például az Amazon Fire OS és az Alibaba Aliyun operációs rendszere – által tapasztalt nehézségekre, valamint az egyes inkompatibilitások kívánatos jellegére vonatkozó állításra, amelyet állítólag a Google azon döntése is szemléltet, hogy megszünteti az Android és a Java közötti kompatibilitást. A Google szerint a nem kompatibilis Android forkok sikertelensége a bennük rejlő gyengeségnek, nem pedig az antifragmentációs megállapodásoknak tudható be.

822    Ötödször, spekulatív jellegű – és nem eredményezheti jogsértés megállapítását – az az állítás, amely szerint a Google „főszabály szerint” módosíthatja a kompatibilitást megállapító dokumentum követelményeit annak érdekében, hogy azok a jövőben korlátozóbbak legyenek. A Google soha nem gyakorolta korlátozott ellenőrzési jogkörét a platform felett a verseny korlátozása érdekében, és nincs ok azt feltételezni, hogy bármi is erre vezethetné. Emlékeztet arra, hogy az antifragmentációs megállapodások szerint a kompatibilitási követelmények alóli kivételek is engedélyezhetők.

823    Hatodszor és végül a Google arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatban foglaltakkal ellentétben az antifragmentációs kötelezettségek nem erősítették meg az általános keresési szolgáltatások piacán fennálló helyzetét. A versengő szolgáltatások ugyanis forgalmazási csatornaként ugyanúgy használhatják a kompatibilis vagy nem kompatibilis Android forkokat. Az antifragmentációs kötelezettségek nem akadályozzák meg az operációsrendszer‑fejlesztőket vagy az eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy olyan eszközöket forgalmazzanak, amelyeken előzetesen telepített versengő általános keresési szolgáltatás található. Ráadásul a megtámadott határozatban a Bizottság nem fejtette ki, hogy miért vélte úgy, hogy a nem kompatibilis Android forkok jobb forgalmazási csatornát nyújtanak a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatások számára. Mivel a nem kompatibilis Android forkok kereskedelmi kilátásai rosszabbak, mint a kompatibilis forkoké, azok kevésbé jó forgalmazási csatornáknak minősülnek. A Bingnek az Amazon és a Nokia általi, nem kompatibilis Android forkokra történő előzetes telepítésére vonatkozó példák nem relevánsak.

824    Ezen érvelés alátámasztása érdekében a Google támogatása érdekében beavatkozó felek többek között az alábbiakra hivatkoznak:

–        az ADA előadja, hogy a Bizottságnak az antifragmentációs megállapodásokat az operációs rendszerek és az alkalmazások közötti kölcsönhatásokra figyelemmel kellett volna megvizsgálnia; ebben az összefüggésben a nem kompatibilis forkok nem jelentenek hihető versenyfenyegetést a portolási költségek és az inkompatibilitással kapcsolatos kényelmetlenségek miatt; a Google saját API‑jai nélkül ugyanis az alkalmazások nem működnének megfelelően, és a hibák kijavítása többszörös és magas költségekkel járna; ezek az inkompatibilitások tehát hátrányt jelentenek a fejlesztők és a felhasználók számára; ezért nincs reális alternatívája az antifragmentációs megállapodásoknak;

–        a CCIA kifejti, hogy a Bizottságnak reális kontrafaktuális forgatókönyvet kellett volna keresnie, ami elegendő lett volna annak bizonyításához, hogy a megtámadott határozatban foglaltakkal ellentétben az antifragmentációs megállapodások valójában kiterjesztették a verseny lehetőségeit;

–        a Gigaset és a HMD előadja, hogy az antifragmentációs megállapodások ösztönözték a versenyt azzal, hogy megvédték az Android életképességét más alternatív modellekkel szemben; ez az alkalmazásfejlesztők, az eredetiberendezés‑gyártók és a fogyasztók javát szolgálta; a kompatibilitást megállapító dokumentum tartalma teljesen egyértelmű; a nem kompatibilis forkok által okozott hibák hatásai minden szereplő számára negatívak;

–        az Opera arra hivatkozik, hogy az Android üzleti modellje előnyös volt számára azáltal, hogy olyan megbízható platformot kínált neki, amely lehetővé teszi számára, hogy számos potenciális felhasználóhoz hozzáférjen; ez a modell előnyösebb a versenyre nézve, mint bármely más.

2)      A Bizottság érvei

825    A Bizottság lényegében a megtámadott határozat tartalmára hivatkozik. A Google belső dokumentumai és az eredetiberendezés‑gyártókkal folytatott kommunikációi ugyanis azt mutatják, hogy e vállalkozás azt kívánta, hogy az antifragmentációs megállapodások akadályozzák meg az előzetesen telepített Play Store‑ral és Google Search alkalmazással ellátott eszközöket értékesíteni kívánó eredetiberendezés‑gyártókat abban, hogy nem kompatibilis Android forkok alatt működő eszközöket is értékesítsenek. Az antifragmentációs megállapodások továbbá korlátozzák a versenyt az általános keresési szolgáltatások területén, megakadályozva a Google partnereit és versenytársait abban, hogy a Google ellenőrzése alá nem tartozó, nem kompatibilis Android forkokat fejlesszenek ki, amelyekre az eredetiberendezés‑gyártók előzetesen telepíthettek volna és alapértelmezettként határozhattak volna meg versengő általános keresési szolgáltatásokat.

826    Így, először is, a Bizottság szerint az antifragmentációs megállapodások célja egyrészt a nem kompatibilis Android forkok mind az operációsrendszer‑fejlesztők, mind az eredetiberendezés‑gyártók által történő fejlesztésének, másrészt pedig az ilyen forkok alatt működő eszközök értékesítésének a megakadályozása. Az ilyen célkitűzés elegendő annak megállapításához, hogy a Google stratégiája a nem kompatibilis Android forkok kiszorítására irányult. Másodszor, a nem kompatibilis Android forkok a Google számára hihetőbb versenyfenyegetést jelentenek, mint a kompatibilis Android forkok. Harmadszor, az antifragmentációs megállapodásokkal együtt járó kiszorító hatásokat nem csökkenti az, hogy az Androidon kívül más licencelt operációs rendszerek is léteznek. Negyedszer a Bizottság emlékeztet arra, hogy egyes eredetiberendezés‑gyártók nem kompatibilis Android forkokkal működő eszközöket kívántak értékesíteni. Márpedig az antifragmentációs megállapodások minden ilyen esetben megakadályozták, hogy az érdekelt eredetiberendezés‑gyártók és fejlesztők kielégítsenek egy ilyen igényt.

827    A Bizottság támogatása érdekében beavatkozó felek többek között a következőket állítják:

–        a VDZ előadja, hogy a nem kompatibilis Android forkok versenye lehetővé teszi a diverzitás fokozását és az eszközök árának csökkenését, miközben ösztönzi az innovációt; az antifragmentációs kötelezettségek tehát túlmennek a szükséges mértéken;

–        a FairSearch előadja, hogy az antifragmentációs kötelezettségeket azért hozták létre, hogy kizárják a nyílt szoftverek versenyét, és hogy a Google mérlegelési jogkörrel rendelkezik a „fragmentáció” kifejezés értelmezése tekintetében, ami lehetővé teszi számára, hogy megszilárdítsa piaci erejét; ily módon az antifragmentációs kötelezettségek nem igazoltak, és nem is arányosak;

–        a Seznam megjegyzi, hogy azért köteles a Play Store‑t igénybe venni, mert lehetetlen meggyőzni a fejlesztőket arról, hogy saját alkalmazás‑áruházat hozzanak létre számára egy olyan kis piacon, mint csak a Cseh Köztársaság; az antifragmentációs kötelezettségek megfosztják őt minden üzleti érdeket képviselő lehetőségtől, és akadályozzák az érdemeken alapuló versenyt az általános keresési szolgáltatások piacain;

–        a Qwant azt állítja, hogy a megtámadott határozat elfogadása óta az eredetiberendezés‑gyártók részéről a nem kompatibilis Android forkok ajánlata versenyképessé vált, amint azt a Fairphone példája is szemlélteti; az antifragmentációs megállapodások azzal, hogy megakadályozták a nem kompatibilis Android forkok fejlesztését, megfosztották a Google Search‑csel versengő keresőmotorokat a forgalmazási platformoktól.

c)      A Törvényszék álláspontja

828    Amint arra a Törvényszék a fentiekben emlékeztetett, a Bizottság azt rója fel a Google‑nak, hogy a Play Store és a Google Search licenceinek megadását olyan kötelezettségek összességétől tette függővé, amelyek korlátozzák az e licenceket megszerezni kívánó eredetiberendezés‑gyártók szabadságát, éppen azért, mert megtiltják számukra, hogy egyébként bármely más, nem kompatibilis Android forkot futtató eszközt forgalmazzanak. E korlátozás az antifragmentációs megállapodásokból ered, amelyekben ez az egyetlen, a megtámadott határozatban visszaélésszerűnek tekintett kötelezettség, mivel olyan intelligens mobileszközökre vonatkozik, amelyekre a Google alkalmazásai nincsenek előzetesen telepítve. A Bizottság ugyanis nem vitatja a Google azon jogát, hogy olyan eszközökre vonatkozó kompatibilitási követelményeket írjon elő, amelyekre az alkalmazásait telepítették. Ezzel szemben visszaélésszerűnek tartja a Google azon magatartását, amely a nem kompatibilis Android fork alatt működő eszközök fejlesztésének és piaci jelenlétének megakadályozására irányul. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Bizottságnak sikerült‑e bizonyítania, hogy a Google – amint azt a megtámadott határozatban állítja – a nem kompatibilis Android forkok kizárására irányuló magatartást folytatott, és hogy e magatartást az EUMSZ 102. cikk értelmében véve versenyellenesnek lehet‑e minősíteni.

829    Az EUMSZ 102. cikk második bekezdésének b) pontja értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősíthető visszaélésszerű magatartás többek között a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára. Annak értékeléséhez, hogy a Google megtámadott határozatban visszaélésnek minősített második magatartása ilyen visszaélésszerű magatartásnak minősül‑e, először is azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság bizonyította‑e annak fennállását, majd bizonyította‑e, hogy e magatartás alkalmas a verseny korlátozására.

1)      A magatartás fennállásáról

830    Ami az érintett magatartás fennállását illeti, a felek nem vitatják az antifragmentációs megállapodásokban a felek számára előírt azon tilalmat, hogy ne értékesítsenek nem kompatibilis Android forkokat futtató eszközöket. Az emellett az ügy irataiból is kitűnik.

831    Először is, e magatartás fennállását alátámasztják a Google által a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszok is, amelyekben emlékeztet arra, hogy az antifragmentációs megállapodások bevezetéséről szóló döntése az Android létrehozásáig nyúlik vissza. Kifejti, hogy úgy döntött, hogy csak azokkal a vállalkozásokkal folytat kereskedelmi tevékenységet, amelyek elfogadják, hogy nem veszélyeztetik az Androidot. Álláspontja szerint az ilyen cél csak úgy érhető el, ha korlátozzák az inkompatibilitás valamennyi lehetséges forrását, és különösen a nem kompatibilis Android forkok fejlesztését. Ezek azáltal, hogy az alkalmazások működési zavarának kockázatát idézik elő, fenyegetést jelentenek a jóhírnevére, és hátrányt mind a fejlesztők, mind a fogyasztók szempontjából. Meg kell tehát állapítani, hogy a Google elismeri, hogy kezdettől fogva a nem kompatibilis Android forkok fejlesztésének megakadályozása érdekében hozta létre az antifragmentációs megállapodásokat.

832    Másodszor, a Google nem vitatja a megtámadott határozatban átvett azon hét példa valóságát, amelyek szerint aktívan beavatkozott annak érdekében, hogy emlékeztesse szerződéses kötelezettségeikre azokat az eredetiberendezés‑gyártókat, amelyek nem kompatibilis Android forkokat futtató eszközöket kezdtek forgalmazni, vagy hogy nyomást gyakoroljon a fejlesztőkre annak érdekében, hogy eltántorítsa őket attól, hogy nem kompatibilis Android forkok tekintetében alkalmazásokat alakítsanak ki (a megtámadott határozat (1051)–(1059) preambulumbekezdése). Noha a Google a közigazgatási eljárás során arra hivatkozott, hogy beavatkozásai a hardveres hiányosságok orvoslására irányultak, semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő állításai alátámasztására. Épp ellenkezőleg, a Google által akkoriban a szóban forgó vállalkozásoknak küldött e‑mailekből kitűnik, hogy beavatkozásait azzal a szándékkal indokolta, hogy megakadályozza a nem kompatibilis Android forkok fejlesztését, nem pedig magukhoz az eszközökhöz kapcsolódó technikai nehézségek megoldásának szükségességével.

833    Harmadszor, az egyik, a közigazgatási eljárás során megkérdezett vállalkozás által a Bizottsághoz intézett észrevételek azt mutatják, hogy a Google maga ellenőrizte, hogy az eredetiberendezés‑gyártók tiszteletben tartsák az antifragmentációs megállapodásokat azáltal, hogy időnként vásárolt a mobilhálózat‑üzemeltetőktől, és maga végezte el az így beszerzett eszközökön a CTS‑t (a megtámadott határozat (1061) preambulumbekezdése).

834    Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság részéről a Google által elismert, második visszaélést megvalósító magatartás tényleges fennállása bizonyított. A fentiekből az is kitűnik, hogy azt már az Android létrehozásától kezdve ténylegesen végrehajtották.

835    Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy e magatartás, amelynek célja a nem kompatibilis Android forkok fejlesztésének korlátozása, az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül‑e. E célból meg kell vizsgálni azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy e kiszorítás korlátozza a versenyt, vagy legalábbis alkalmas erre, valamint azokat az érveket, amelyekkel a Google vitatja ezeket az értékeléseket.

2)      A magatartás versenyellenes jellegéről

836    Ami az érintett magatartás versenyellenes jellegét illeti, a megtámadott határozat szerint a Google versenyellenes célokat követett, magatartása pedig ténylegesen versenykorlátozó hatásokkal járt. Ennélfogva meg kell vizsgálni ezeket az értékeléseket.

i)      A követett célok versenyellenes jellegéről

837    A megtámadott határozatban említett belső dokumentumokból kitűnik, hogy az antifragmentációs kötelezettségeket többek között azzal a szándékkal alakították ki, hogy megakadályozzák az Android forráskódjának bármilyen, a Google által jóvá nem hagyott fejlesztését, megfosztva ezáltal a nem kompatibilis Android forkok fejlesztőit a kereskedelmi értékesítési lehetőségektől. Ezt a célkitűzést egyébként megerősítik a Google által a negyedik jogalap első részében előterjesztett érvek is.

838    Egyrészt ugyanis a megtámadott határozatban hivatkozott belső e‑mailekből kitűnik, hogy a nem kompatibilis Android forkok fejlesztésének megakadályozására irányuló stratégiát kezdettől fogva azért vezették be, hogy megakadályozzák a Google partnereit és versenytársait abban, hogy az Android önálló változatait fejlesszék. Amint az a belső e‑mailekből és az Android internetes oldalán közzétett információkból következik, a Google az „ökoszisztémához” való hozzáférést a kompatibilis Android forkok számára kívánta fenntartani, és a részt vevő vállalkozások számára meg kívánta tiltani a nem kompatibilis Android forkok alatt működő eszközök forgalmazását (a megtámadott határozat (159) és (160) preambulumbekezdése).

839    Másrészt a Google által a jelen jogalap első része keretében a szóban forgó magatartás versenyellenes jellegének vitatása érdekében előadott érvek annak állítólagos szükségességén alapulnak, hogy az „Android ökoszisztémát” meg kell védeni az úgynevezett „open source” licencmodellek szerves részét képező fragmentációtól. Ez az állítólagos szükségesség olyan körülménynek minősül, amely megakadályozza, hogy magatartását visszaélésszerűnek lehessen tekinteni, mivel az „Android ökoszisztéma” nem fragmentáltságából eredő, versenyt támogató előnyök messze meghaladják a nem kompatibilis Android forkok kizárásának versenyellenes hatásait. Márpedig a Google szerint a fragmentáció e kockázata kizárólag abból ered, hogy nem kompatibilis Android forkok vannak jelen a piacon, amelyek inkompatibilitásuk miatt sérthetik az interoperabilitást, vagyis azt a képességet, hogy az Androidra kialakított valamennyi alkalmazást működtetni lehet minden, operációs rendszerként Androidot vagy Android forkot használó eszközön. A Google ily módon elismeri, hogy az ilyen veszély elleni küzdelem szükségessége vezette őt a nem kompatibilis forkok fejlesztésének megakadályozásához.

840    Ezzel kapcsolatban a Google szerint önmagában a piaci ösztönzők nem érhették volna el a kívánt eredményt, mivel a fejlesztőknek és az eredetiberendezés‑gyártóknak – antifragmentációs megállapodások hiányában – nem fűződött volna kellő érdekük ahhoz, hogy maguk orvosolják az inkompatibilitás kockázatát. A Google ily módon arra hivatkozik, hogy az antifragmentációs megállapodásokban szereplő, a nem kompatibilis Android forkokra vonatkozó forgalmazási tilalom tehát szükséges volt. Ami azt a kérdést illeti, hogy a Google által hivatkozott fragmentáció kockázata alkalmas‑e ezen magatartás objektív igazolására, azt a jelen jogalap második részében kell megvizsgálni.

841    Meg kell tehát állapítani, hogy magukból a Google nyilatkozataiból – amelyeket az ügy iratai is megerősítenek – kitűnik, hogy a megtámadott határozatban visszaélésszerűnek minősített magatartást tudatosan valósították meg azzal a céllal, hogy korlátozzák a nem kompatibilis Android forkok piacra jutását.

ii)    A verseny korlátozásáról

842    Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a Google megalapozottan állítja‑e, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem bizonyította kellőképpen, hogy a szóban forgó magatartás alkalmas volt a verseny korlátozására. E tekintetben a Bizottság által a megtámadott határozatban annak megállapítása érdekében figyelembe vett tényezők, hogy a második visszaélés alkalmas volt a verseny korlátozására – amit a Google vitat –, három fő indok köré csoportosíthatók. Először is, a nem kompatibilis Android forkok a Google hihetőbb versenytársai, mint a kompatibilis Android forkok. Másodszor a második visszaélés lehetővé tette a Google számára, hogy ténylegesen kizárja a nem kompatibilis Android forkokat. Végül harmadszor, e kiszorítás hátrányos a versenyre nézve, mivel az a Google általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain fennálló erőfölényének megerősödését eredményezi, és az innováció fékezését jelenti.

–       A nem kompatibilis forkok által gyakorolt potenciális fenyegetésről

843    A Bizottság szerint a nem kompatibilis Android forkok a Google számára nemcsak hihető, hanem a kompatibilis Android forkok és a különböző operációs rendszerek, mint például a Windows Mobile vagy a Linux által képviseltet akár meghaladó versenyfenyegetést is jelentenek. E tekintetben a felek nem értenek egyet egyrészt abban a kérdésben, hogy az Androidra kialakított alkalmazások milyen mértékben tudnak megfelelően működni nem kompatibilis Android forkokon, másrészt pedig az ezen alkalmazásoknak a nem kompatibilis Android forkokhoz való adaptálásával járó költségeket illetően, mivel a Bizottság úgy véli, hogy azok alacsonyabbak az Androidra kialakított alkalmazás nem kompatibilis Android forkra történő portolása esetében, mint azon költségek, amelyek ezen alkalmazás eltérő operációs rendszerre való portolása esetében lennének szükségesek.

844    E tekintetben az ügy irataiból egyértelműen kitűnik, hogy a nem kompatibilis Android forkok, akárcsak az Android és a kompatibilis Android forkok, licencelt operációs rendszernek minősülnek. Ezenkívül az első jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a licencelt operációs rendszerek a versenyviszonyok értékelése szempontjából releváns piacot képeznek. Következésképpen a nem kompatibilis Android forkok versenybe léphetnek a Google‑lal a licencelt operációs rendszerek piacán. Ennélfogva nem releváns a felek között vitatott azon kérdés, hogy a nem kompatibilis Android forkok által a Google‑ra gyakorolt versenynyomáshoz képest mennyire jelentős a kompatibilis Android forkok és a többi licencelt operációs rendszer által gyakorolt viszonylagos versenynyomás. A verseny korlátozásának megállapításához ugyanis elegendő annak bizonyítása, hogy a nem kompatibilis Android forkok az Android versenytársai lettek volna a licencelt operációs rendszerek piacán, amit a Google nem vitat.

845    Hasonlóképpen nem bír jelentőséggel az a kérdés sem, hogy az alkalmazások nem kompatibilis Android forkok felé történő portolásának költségei, vagyis az Androidra kialakított alkalmazások operációs rendszerként nem kompatibilis Android forkot alkalmazó eszközökön történő megfelelő működésének lehetővé tétele érdekében felmerülő fejlesztési költségek magasabbak‑e, mint az Androidtól eltérő operációs rendszerekre történő portolás költségei, vagy sem. Még ha el is ismerjük ugyanis, amit a Google nem bizonyított, hogy az „Android ökoszisztéma” számára kialakított alkalmazások nem kompatibilis Android forkok felé történő portolásának költségei összehasonlíthatók azokkal a költségekkel, amelyek a teljesen eltérő – vagyis nem az Android forráskódja alapján fejlesztett – operációs rendszerekre történő portolás kapcsán merülnek fel, úgy kell tekinteni, hogy ami e kiadásokat illeti, a Google számára a nem kompatibilis Android forkok által gyakorolt versenyfenyegetés nem lehet kisebb, mint amelyet a megtámadott határozatban elemzett egyéb licencelt operációs rendszerek gyakorolnak.

846    A nem kompatibilis Android forkok arra való alkalmasságát, hogy versenynyomást gyakoroljanak a Google‑ra, nem kérdőjelezik meg a felperesek azon érvei sem, amelyek szerint a nem kompatibilis Android forkok fejlesztéséhez semmilyen kereskedelmi érdek nem fűződik, ami kizárja, hogy veszélyt jelentsenek rájuk. A Google ugyanis e tekintetben általános és elvont állítást terjeszt elő, amelynek megalapozottságát semmilyen meggyőző bizonyíték nem támasztja alá. Éppen ellenkezőleg, a Seznam a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszában kifejti, hogy hiába próbálta meggyőzni a Google‑lal antifragmentációs megállapodást kötő eredetiberendezés‑gyártókat arról, hogy forgalmazzanak nem kompatibilis Android forkokat futtató eszközöket, amelyekre saját keresőmotorját tervezte telepíteni. Ez a példa megerősíti a megtámadott határozatban szereplő azon értékeléseket, amelyek szerint a második visszaélés hozzájárult ahhoz, hogy kivonja a Google‑t azon versenyfenyegetés alól, amelyet a nem kompatibilis Android forkok jelenthettek volna számára mind a licencelt operációs rendszerek, mind pedig az általános keresési szolgáltatások piacán.

847    A fentiekből következik, hogy a Google nem bizonyította, hogy a nem kompatibilis Android forkok semmi esetre sem jelenthettek volna számára versenyfenyegetést. Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az antifragmentációs megállapodások alkalmasak voltak‑e arra, hogy ténylegesen megnehezítsék a Google e versenytársainak az operációs rendszerek piacára való belépését.

–       A nem kompatibilis Android forkok tényleges kiszorításáról és e kiszorítás versenyellenes hatásairól

848    Nem vitatott, hogy a megtámadott határozatban vizsgált jogsértési időszak során egyetlen nem kompatibilis Android fork sem tudott tartósan jelen lenni a piacon. A felek nem értenek egyet e megállapítás értelmezésével kapcsolatban, mivel a Bizottság a megtámadott határozatban úgy véli, hogy egyrészt a már létező nem kompatibilis Android forkok kereskedelmi sikertelensége, másrészt pedig az új nem kompatibilis Android forkok piacra lépésének elmaradása a Google magatartásából ered. A Bizottság különösen azt rója fel a Google‑nak, hogy az általuk forgalmazott eszközökre a Play Store és a Google Search telepítését igénylő valamennyi eredetiberendezés‑gyártótól megkövetelte antifragmentációs megállapodás megkötését. Ezzel szemben a Google azzal érvel, hogy a nem kompatibilis Android forkok sikertelensége a bennük rejlő gyengeségekből és az azokhoz fűződő kereskedelmi érdek hiányából ered.

849    Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Google nem vitatja a megtámadott határozat 6.3.1 pontjában szereplő, az antifragmentációs megállapodások hatályára vonatkozó észrevételeket. E tekintetben a megtámadott határozat emlékeztet arra, hogy a Google az intelligens mobileszközök piacán tevékenykedő mintegy száz vállalkozással kötött antifragmentációs megállapodásokat vagy hasonló megállapodásokat ezen eszközök gyártási láncának minden szintjén. Antifragmentációs megállapodásokat kötött többek között az intelligens mobileszközök értékesítése szempontjából legjelentősebb 30 eredetiberendezés‑gyártóval (a megtámadott határozat 7. ábrája). Az eredetiberendezés‑gyártókkal kötött e megállapodások időtartama legalább azonos volt a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások időtartamával, mivel az antifragmentációs megállapodásokat meg kellett hosszabbítani arra az esetre, ha az eredetiberendezés‑gyártók továbbra is egy mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás hatálya alá akartak tartozni. Bizonyítottnak kell tehát tekinteni, hogy a jogsértés időszakában az antifragmentációs megállapodások akadályozták azokat a legfontosabb gazdasági szereplőket, amelyek kereskedelmi lehetőséget tudtak volna kínálni a nem kompatibilis Android forkok fejlesztői számára.

850    Ezt követően a Google vitatja a Fire OS, az Amazon által kifejlesztett nem kompatibilis Android fork sikertelenségének Bizottság általi értelmezését, amely fork célja a Google‑tól független „ökoszisztéma” létrehozása volt, amely azonban lehetővé teszi, hogy az Android számára kialakított alkalmazások működjenek. A Google szerint a Fire OS sikertelenségét különböző tényezők magyarázzák, köztük a Play Store elérhetetlensége, amit maga az Amazon is elismert. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy kétségtelenül nem vitatott, hogy a Play Store egy „must have”, amelyet szándékosan az „Android ökoszisztéma” résztvevői számára tartanak fenn. Ugyanakkor a Google nem terjeszt elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely cáfolhatná a megtámadott határozatban szereplő azon megállapításokat, amelyek szerint az eladások szempontjából legjelentősebb eredetiberendezés‑gyártók közül hat megtagadta a Fire OS alatt működő eszközök fejlesztésére irányuló megállapodások megkötését, arra hivatkozva az Amazonnal szemben, hogy az az antifragmentációs megállapodások egyértelmű megsértését jelentené (a megtámadott határozat (1094) preambulumbekezdése). Ennélfogva meg kell állapítani, hogy még ha más olyan indokok is magyarázhatnák a Fire OS kereskedelmi sikertelenségét, amelyek végeredményben nem függetlenek a Google üzletpolitikájától, a Bizottság mindazonáltal bizonyította, hogy az antifragmentációs megállapodások megfosztották ezt az operációs rendszert azoktól az értékesítési lehetőségektől, amelyeket a Google‑lal antifragmentációs megállapodást kötő eredetiberendezés‑gyártók jelenthettek volna a számára.

851    Ezenfelül a Google nem vitatja, hogy tevőlegesen beavatkozott annak érdekében, hogy emlékeztessen kötelezettségeikre több olyan eredetiberendezés‑gyártót, amelyek kezdetben Kínában az Aliyun operációs rendszert, egy, az Alibaba által kifejlesztett, nem kompatibilis Android forkot kívántak forgalmazni. Az utóbbi vállalkozás által a közigazgatási eljárás során tett nyilatkozatokból ugyanis az következik, hogy az operációs rendszerének Kínában, majd a világ többi részén – beleértve az EGT‑t is – történő bevezetését célzó gyártási megállapodásokat kívánt kötni. A több eredetiberendezés‑gyártó által tett nyilatkozatokból az is kitűnik, hogy a Google kifejezetten kérte őket, hogy függesszenek fel minden kereskedelmi tárgyalást az Alibabával (a megtámadott határozat (1054), (1057) és (1069) preambulumbekezdése). Márpedig, bár a Google úgy véli, hogy a beavatkozásait a jóhírnevének védelmére, és arra irányuló szándékára vonatkozó indokok igazolják, hogy versenytársai ne részesüljenek az Android licencének „open source” jellegéből eredő pozitív externáliákban, nem vitatja, hogy beavatkozott annak érdekében, hogy ezen eredetiberendezés‑gyártók tiszteletben tartsák az antifragmentációs megállapodásokban szereplő, a nem kompatibilis Android forkok értékesítési lehetőségei biztosításának tilalmára vonatkozó kötelezettségeiket. E körülmények között a Google megalapozatlanul állítja, hogy az Alibaba kínai kudarca kizárólag hardveres hiányosságokkal és a hamisítványok minőségi problémáival magyarázható.

852    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a negyedik jogalap második részében a Google a Bizottság egyik érvére válaszul arra hivatkozik, hogy antifragmentációs megállapodások hiányában a piaci fegyelem – a nem kompatibilis Android forkok kifejlesztéséhez fűződő üzleti érdek hiánya ellenére – nem lett volna elegendő az inkompatibilitások hiányának biztosításához. Kényszerítő kötelezettségek hiányában ugyanis a Google úgy véli, hogy az „Android ökoszisztéma” üzemeltetőinek érdekében állt volna a kompatibilitásból eredő interoperabilitás kihasználása, de nem szükségszerűen állt volna érdekükben az, hogy ők maguk vállalják az összes inkompatibilitás orvoslásához szükséges költségeket.

853    Végül a felek abban sem értenek egyet, hogy milyen következtetéseket kell levonni abból, hogy a Google fenntartotta magának az API‑k és más általa fejlesztett programok tulajdonjogát, amelyek hozzájárulnak az eszközökön használt alkalmazások működéséhez, lehetővé téve számukra, hogy hatékonyan kommunikáljanak az operációs rendszerrel. Jóllehet a megtámadott határozatban a Bizottság úgy véli, hogy az, hogy a Google megtagadta API‑jai rendelkezésre bocsátását a nem kompatibilis Android forkok fejlesztői részére, hozzájárult a második visszaéléshez, rá kell mutatni, hogy a Bizottság – amint azt a tárgyaláson is megerősítette – önmagában nem vitatja a Google tulajdonjogát az általa fejlesztett programokon. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a Google rámutatott – anélkül, hogy ezt bárki vitatta volna –, hogy az Android forráskódjának egymást követő változatai, amelyeket hozzáférhetővé tett, kivétel nélkül magukban foglalták az „alap” API‑k frissítését, és hogy azok elegendőek ahhoz, hogy az Android számára kialakított alkalmazások a forráskód valamennyi kompatibilis fejlesztésén működjenek.

854    A jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy az EUMSZ 102. cikk értelmében önmagában nem tekinthető visszaélésszerűnek az, ha valamely vállalkozás, még ha erőfölényben van is, jogszerűen szerzett tulajdonjogot gyakorol. A valamely szellemi tulajdonjoghoz kapcsolódó kizárólagos jog gyakorlása ugyanis részét képezi az ilyen jog jogosultját megillető előjogoknak, olyan értelemben, hogy az ilyen jog gyakorlása – még ha azt egy erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás is teszi – önmagában nem minősülhet az ilyen erőfölénnyel való visszaélésnek.| Ugyanakkor az ilyen magatartások nem megengedhetők akkor, ha éppen az a céljuk, hogy megerősítsék az e magatartást tanúsító jogalany erőfölényét, és visszaéljenek azzal (lásd: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet, C‑307/18, EU:C:2020:52, 150. és 151. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

855    A jelen ügyben figyelembe kell venni a közigazgatási eljárás során három vállalkozástól kapott nyilatkozatokat, amelyek szerint az a tény, hogy kizárólag az „Android ökoszisztéma” résztvevőinek rendelkezésére bocsátották az egyre nagyobb teljesítményű saját API‑kat, arra ösztönözte az Android alkalmazások fejlesztőit, hogy egyre inkább kritikus függésbe kerüljenek ezen API‑któl. Így az alkalmazások nem kompatibilis Android forkok felé történő esetleges portolásának költsége visszatartóbbá vált. E megállapításokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Google által az API‑jai rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban követett üzletpolitikát mint háttérelemet figyelembe kell venni az antifragmentációs megállapodásokban bevezetett értékesítési korlátozások hatásának értékelése során. Ez a hatás annál is inkább fontos, mivel a Google nem vitatja a Bizottság azon megállapításait, amelyek szerint a Google API‑jai és a forráskód alapvető változatai közötti technológiai különbség a jogsértés teljes időtartama alatt növekedett. A Google saját API‑jaihoz való hozzáférés tehát stratégiai jelentőségű volt a fejlesztők és az eredetiberendezés‑gyártók számára. A Google támogatása érdekében beavatkozó ADA egyébiránt megerősíti, hogy a Google saját API‑jai nélkül az alkalmazások nem működnének megfelelően, és e működési zavarok kijavítása többszörös és magas költségekkel járna.

856    Márpedig, amint az a második jogalap vizsgálatából következik, a Google saját API‑jaival rendelkezni kívánó eredetiberendezés‑gyártóknak mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodást kellett kötnie, ami előzetesen az antifragmentációs megállapodások feltételeinek elfogadását feltételezte. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Google‑nak az API‑jai fejlesztésére és forgalmazására vonatkozó politikája antifragmentációs megállapodások megkötésére való ösztönzést jelentett, amelyek – amint az megállapításra került – korlátozták a nem kompatibilis Android forkok értékesítési lehetőségeit.

857    A második visszaélést megvalósító kizáró magatartás versenyellenes jellegének alátámasztása érdekében a Bizottság a megtámadott határozatban a Google tényleges vagy potenciális versenytársainak a licencelt operációs rendszerek piacán való fejlődésének akadályozásán kívül két fő következményt ismertet. Egyrészt a második visszaélés a Google általános keresési szolgáltatások piacán fennálló erőfölényének megerősödéséhez vezetett. Másrészt fékezi az innovációt, és korlátozza a fogyasztók számára hozzáférhető ajánlatok sokféleségét (a megtámadott határozat (1139)–(1145) preambulumbekezdése).

858    A fenti első pontot illetően a Google egyrészt vitatja, hogy az antifragmentációs megállapodások hozzájárultak erőfölényének megerősítéséhez az általános keresési szolgáltatások piacain. Kifogásának alátámasztására a Google lényegében arra hivatkozik, hogy az antifragmentációs megállapodások nem tartalmaztak olyan kikötést, amely megtiltaná az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatásokat telepítsenek, és hogy a saját szolgáltatásának sikere az érdemeivel magyarázható.

859    E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a Bizottság nem tekintette visszaélésszerűnek az antifragmentációs megállapodások kikötéseit, amennyiben azok azokra az eszközökre vonatkoztak, amelyekre a GMS‑csomagot telepítették. Ezzel szemben a második visszaélés kapcsán a Bizottság azt rója fel a Google‑nak, hogy ezáltal megfosztotta a nem kompatibilis Android forkokat minden értékesítési lehetőségtől. Márpedig nem vitatott, hogy a Google által kialakított licencelési politika abban állt, hogy a GMS‑csomagot a kompatibilis Android forkok számára tartották fenn. A Google Search telepítése tehát kizárt volt a nem kompatibilis Android forkok alatt működő eszközökön. Önmagában ez a körülmény elegendő annak megállapításához, hogy a nem kompatibilis Android forkok forgalmazási csatornákat jelenthettek volna a versengő általános keresési szolgáltatások számára. Ily módon, bár az antifragmentációs megállapodások kétségkívül nem tartalmaztak semmilyen, a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatások előzetes telepítésére vonatkozó tilalmat, mégis hozzájárultak a nem kompatibilis Android forkok értékesítési lehetőségeinek korlátozása révén ahhoz, hogy megfosszák a versengő általános keresési szolgáltatásokat olyan helyzetektől, amelyekben – mivel kizárólagos előzetes telepítés tárgyát képezték – nem álltak volna közvetlen versenyben a Google Search‑csel egy adott eszközön.

860    A nem kompatibilis Android forkok alatt működő eszközökön ugyanis a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatások nemcsak előzetes telepítésre, hanem akár kizárólagos telepítésre is igényt tarthattak volna. Egyébiránt a Seznam szerint ez az oka annak, hogy az eredetiberendezés‑gyártók számára olyan, nem kompatibilis Android forkokkal működő eszközök forgalmazását javasolta, amelyeken kizárólag a saját általános keresési szolgáltatását telepítené. A FairSearch továbbá arra hivatkozik – anélkül, hogy ezt komolyan cáfolnák –, hogy a vitatott magatartás megnehezítette az olyan általános keresési szolgáltatások fejlesztését és piacra lépését, amelyek a hangsúlyt a felhasználók magánéletének védelmére helyezik.

861    Ebből következik, hogy a Google megalapozatlanul vitatja azon értékeléseket, amelyek szerint a nem kompatibilis Android forkok kiszorítására irányuló magatartása hozzájárult az általános keresési szolgáltatások piacain fennálló erőfölényének megerősödéséhez.

862    Másrészt, ami az innováció fékezését illeti, a Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a nem kompatibilis Android forkok kiszorítására irányuló magatartás, amelyet az antifragmentációs megállapodásokban alakítottak ki, megakadályozta az operációs rendszer különböző változatainak fejlesztését, és ezáltal akadályozta az innováció lehetőségeit, és megfosztotta a felhasználókat a kompatibilis Android forkok által kínált vagy azokat kiegészítő funkcióktól eltérő funkcióktól. E tekintetben a Google állításával ellentétben a Bizottság ezen értékelés megalapozottságának bizonyítása érdekében nem volt köteles pontosabban meghatározni, hogy a vitatott magatartás hiányában milyen funkciók működhettek volna. A Google ugyanis nem vitatja, hogy a szóban forgó piacokat az innováció gyorsasága jellemzi, amihez a kompatibilis forkoktól eltérő jellemzőkkel rendelkező forkok hozzájárulhattak volna.

863    A fentiekből következik, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította, hogy az antifragmentációs megállapodások megtiltották aláíróik számára, hogy értékesítési lehetőségeket kínáljanak a nem kompatibilis Android forkok számára. A Google közvetlen versenytársainak az operációs rendszerek piacán fennálló ezen akadályozása, amelynek a hatásait ezenkívül megerősíti a Google‑nak az API‑jai és egyéb saját alkalmazásai forgalmazásának feltételeire vonatkozó politikája, egyebekben hozzájárult a Google általános keresési szolgáltatások piacain fennálló erőfölényének megerősítéséhez, és a végfelhasználók számára is károsnak bizonyult.

864    Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a második visszaélés a kompatibilitást megállapító dokumentumban meghatározott műszaki szabványok összességének olyan eszközökre való alkalmazásában állt, amelyekre nem telepítették a GMS‑csomagot, és átfogóan elemezte a vitatott magatartás által eredményezett versenykorlátozás hatásait, a Google állításával ellentétben nem volt köteles pontosan meghatározni a kompatibilitást megállapító dokumentum azon szabványait, amelyek e hatások alapjául szolgáltak. A megtámadott határozatban a Google‑nak felrótt kifogások ugyanis nem az általa meghatározott kompatibilitási kötelezettségek tartalmára vonatkoznak, hanem az arra irányuló magatartására, hogy megakadályozza a nem kompatibilis Android forkok kereskedelmi értékesítési lehetőségeinek megtalálását.

865    Mivel e magatartás fennállását és hatásait a fenti tényezők alapján bizonyítottnak lehet tekinteni, e rész keretében nem szükséges állást foglalni az antifragmentációs kötelezettségek egyértelműségére, a Google kompatibilitást megállapító dokumentum tartalmának versenyellenes irányú átalakítására vonatkozó lehetőségének tisztán elméleti jellegére, illetve szerződéses partnerei félrevezetésére irányuló szándékának fennállására vonatkozóan. Ezek az érvek ugyanis az egyébként a megtámadott határozatban elfogadott kiegészítő indokok vitatására irányulnak, így azok vizsgálata nem lenne alkalmas a fenti megállapítások megkérdőjelezésére. Ezzel szemben most meg kell vizsgálni a Google által előterjesztett objektív igazolásokat.

3.      Az objektív igazolások fennállására vonatkozó, második részről

a)      A megtámadott határozat

866    A Bizottság úgy véli, hogy a Google által felhozott egyik objektív igazolás sem fogadható el. Vitatja a Google által a közigazgatási eljárás során nyolc pontban kifejtett érvelést, amely szerint először is az antifragmentációs kötelezettségek szükségesek az „Android ökoszisztémán” belül a kompatibilitás biztosításához, mivel a többi operációs rendszer fejlesztőinek kereskedelmi modelljei versenykorlátozóbbak; másodszor, az antifragmentációs kötelezettségek szükségesek a fragmentáció megelőzéséhez, amely az „Android ökoszisztéma” egésze tekintetében hátrányos lenne; harmadszor, az antifragmentációs kötelezettségek szükségesek a jóhírnevének védelméhez; negyedszer, az antifragmentációs kötelezettségek szükségesek annak elkerüléséhez, hogy a nem kompatibilis Android forkok fejlesztői kihasználják a fejlesztési költségeik egy már működő forráskód ingyenes rendelkezésre bocsátásával történő enyhítéséhez kapcsolódó jogtalan externáliákat; ötödször, az antifragmentációs kötelezettségek szükségesek annak elkerüléséhez, hogy a nem kompatibilis Android forkok fejlesztői kihasználják a technológia Google által – többek között a forráskód korai közlése vagy a fejlesztők számára workshopok szervezése révén – történő rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó jogtalan externáliákat; hatodszor, az antifragmentációs kötelezettségeket azelőtt vezették be, hogy a Google erőfölényben lett volna; hetedszer, az antifragmentációs kötelezettségeket nem azért alakították ki, hogy az antifragmentációs megállapodást kötő vállalkozásokat megtévesszék azok tartalmát illetően; és nyolcadszor a Bizottság nem mérlegelte az antifragmentációs kötelezettségek versenyellenes és versenyt támogató hatásait (a megtámadott határozat (1155)–(1183) preambulumbekezdése).

b)      A felek érvei

1)      A Google érvei

867    A negyedik jogalap második részének alátámasztása érdekében a Google azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem veszi figyelembe az antifragmentációs kötelezettségek versenyt támogató jellegét, amely kötelezettségek az Android platform integritásának és minőségének védelméhez szükségesek az esetleges inkompatibilitásokkal járó kockázatokkal szemben.

868    Elsősorban a Google azt állítja, hogy az antifragmentációs kötelezettségek szükségesek ahhoz, hogy az Android életképességét és minőségét megvédjék az inkompatibilitásokból eredő kockázatokkal szemben. Az antifragmentációs kötelezettségek biztosítják a fejlesztők számára, hogy az alkalmazásaikat különböző Android eszközökön működési zavarok nélkül futtathassák. E kötelezettségek azt is biztosítják a végfelhasználók számára, hogy az Androidra kifejlesztett alkalmazások működni fognak az általuk választott Android periférián. A kompatibilitás előmozdítása ennélfogva versenyelőnyt jelent mind az Android forkok fejlesztői, mind az alkalmazásfejlesztők, mind pedig az eredetiberendezés‑gyártók és a felhasználók számára. Ezen interoperabilitás megőrzése, valamint az Android platform integritásának és minőségének védelme jogszerű és nem versenyellenes célok.

869    Másodsorban a Google emlékeztet arra, hogy az Androidot nyitott licencelési modell keretében vezették be, amely az eredetiberendezés‑gyártók és a fejlesztők számára nagyobb rugalmasságot kínált, mint az úgynevezett „tulajdonosok” licenciái, lehetővé téve számukra, hogy módosítsák a forráskódot, és azt az igényeikhez igazítsák. Az Android platformnak, amelyen belül több fork is létezik, ily módon az a célja, hogy plurális és diverzifikált módon fejlődjön. E sajátosságok ugyanakkor elengedhetetlenné teszik a fragmentáció – amely az Android platform egészének megsemmisítéséhez vezethetne – megelőzésére irányuló mechanizmusok alkalmazását. Az antifragmentációs kötelezettségek, amelyek kizárólag e célkitűzés megvalósítására irányulnak, tehát igazoltak, még ha feltételezzük is, hogy versenyellenes jellegűek, amit egyébként a Google vitat a jelen jogalap első részében.

870    Több körülmény is bizonyítja az antifragmentációs kötelezettségek szükségességét. Először is a nyílt platformok, a Unix, a Symbian és a Linux Mobile fragmentációjával kapcsolatos múltbeli tapasztalatok bizonyítják az inkompatibilitások elterjedésének orvosolhatatlan következményeit. Másodszor, az „Android ökoszisztéma” számos résztvevőjének tanúvallomásai megerősítik a Google álláspontját. Így az Android azon érintett feleinek, amelyek érdemben válaszoltak a Bizottság fragmentációra vonatkozó kérdéseire (ideértve az alkalmazásfejlesztőket, az eredetiberendezés‑gyártókat, a mobilhálózat‑üzemeltetőket és más vállalkozásokat), több mint 94%‑a (37‑ből 35) jelezte, hogy az inkompatibilitás veszélye aggodalomra ad okot. Harmadszor, a Google által a közigazgatási eljárás során benyújtott belső dokumentumok tanúsítják, hogy az antifragmentációs kötelezettségek fennállásának egyetlen indoka az Android platform kompatibilitásának biztosítása és integritásának megőrzése volt.

871    Harmadsorban a Google megjegyzi, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság kiemeli, hogy az antifragmentációs kötelezettségek nem voltak szükségesek, mivel a forkok fejlesztői spontán módon elkerülik az inkompatibilitásokat az alkalmazások megfelelő működésének biztosítása érdekében. A Google szerint a Bizottság egyszerre nem kifogásolhatja – anélkül, hogy ne keveredne ellentmondásba – egyrészt az antifragmentációs kötelezettségeket azzal az indokkal, hogy azok akadályozzák a nem kompatibilis Android forkok fejlesztését, másrészt pedig nem hivatkozhat arra, hogy a fejlesztők az antifragmentációs kötelezettségek fennállásától függetlenül minimalizálják az inkompatibilitásokat. A Google úgy véli, hogy a fejlesztők csak a kompatibilitást megállapító dokumentum technikai követelményeinek betartásával tudják biztosítani Android forkjaik kompatibilitását. Az antifragmentációs kötelezettségek nélkül tehát nem lehetne biztosítani a kompatibilitást. Azt sem lehet állítani, hogy a forkok fejlesztői vagy az eredetiberendezés‑gyártók maguk biztosítják a kompatibilitást, mivel érdekükben áll az interoperabilitás kihasználása, de nincsenek kellően ösztönzve arra, hogy saját maguk tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy garantálják azt, közös meghatározási és ellenőrzési kritériumok hiányában, amelyeket egyedül a Google volt képes megvalósítani.

872    Negyedsorban a Google rámutat, hogy az antifragmentációs kötelezettségek alkalmazását, amelyek jogszerűségét a Bizottság elismeri annyiban, amennyiben azok azokra az eszközökre vonatkoznak, amelyekre a GMS‑csomagot telepítik, szükségszerűen ki kell terjeszteni azokra az eszközökre is, amelyekre ezeket az alkalmazásokat nem telepítik előzetesen. Ellenkező esetben az Android platform egészének integritása és életképessége nem védhető meg az inkompatibilitások által okozott problémáktól, azaz az Android fragmentációjának veszélyétől.

873    Ötödsorban a Google vitatja a Bizottság azon érveit, amelyek a fragmentáció hátrányainak a megfelelő szellemitulajdon‑politika alkalmazása révén történő orvoslásának lehetőségére vonatkoznak. E tekintetben a Bizottság arra utal, hogy az inkompatibilitási problémák csak a jóhírnevét érintik, és azokat meg lehetne oldani olyan védjegystratégia révén, amely az „Android” megnevezés használatát a kompatibilis eszközökre korlátozza. Az Android alkalmazások inkompatibilitása és működési zavarának kockázata azonban nem a jóhírnév problémája, hanem olyan műszaki probléma, amely az „Android ökoszisztéma” integritását és életképességét fenyegeti. Ez az érv azt is figyelmen kívül hagyja, hogy az antifragmentációs kötelezettségek csak „az Androidon való működés céljából kifejlesztett” eszközökre alkalmazandók. Ha ezen eszközök nem felelnének meg a felhasználók és az alkalmazásfejlesztők által a kompatibilitás terén támasztott elvárásoknak, akkor az Androidba vetett bizalom egészét megingatnák.

2)      A Bizottság érvei

874    A Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatban az antifragmentációs megállapodásokat kizárólag annyiban kifogásolja, amennyiben azok megkövetelik az eredetiberendezés‑gyártóktól, hogy azon eszközeik, amelyekre nem telepítik előzetesen a Google alkalmazásait, teljesítsék a CTS‑t. A Bizottság szerint el kell utasítani az azon alkalmazásokhoz kapcsolódó kockázatok elkerülésének szükségességére vonatkozóan előadott objektív igazolásokat, amelyek nem vagy nem megfelelően működnek azokon az eszközökön, amelyeken a Google alkalmazásait nem telepítik előzetesen. A felhasználók és az alkalmazásfejlesztők ugyanis nem a Google‑nak tulajdonítják az alkalmazások esetleges hiányosságait vagy működési zavarait ezen eszközökön.

875    Az antifragmentációs kötelezettségeknek nem kizárólag az az oka, hogy garantálják az Android platform kompatibilitását, és megőrizzék integritását, hanem a nem kompatibilis Android forkokból eredő verseny Google‑ra gyakorolt negatív következményei elleni küzdelmet is célozzák. Ez kitűnik a Google belső dokumentumaiból és az információkérésekre adott válaszokból.

c)      A Törvényszék álláspontja

876    A második jogalap második részének vizsgálata során hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint valamely magatartás nem visszaélésszerű, ha a versenyt elősegítő előnyökkel igazolható, vagy ha jogos érdekeket szolgál. Az erőfölényben lévő vállalkozás e célból különösen bizonyíthatja vagy azt, hogy magatartása objektíve szükséges, vagy azt, hogy a magatartása által előidézett kiszorító hatást ellentételezhetik, esetleg meg is haladhatják a hatékonyságban jelentkező előnyök, amelyekből a fogyasztók is részesülnek. Ennek érdekében az érintett erőfölényben lévő vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a vizsgált magatartásból eredő esetleges hatékonyságnövekedés semlegesíti az azzal járó kiszorító hatást, továbbá hogy e hatékonyságnövekedés az említett magatartásnak köszönhetően megvalósítható, illetve volt megvalósítható, hogy e magatartás nélkülözhetetlen ennek megvalósításához, és hogy nem zárja ki a hatékony versenyt azáltal, hogy a tényleges vagy potenciális verseny fennálló forrásainak egészét vagy nagy részét megszünteti (lásd ebben az értelemben: 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 40–42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Google által előterjesztett igazolásokat ezen elvekre tekintettel kell értékelni.

1)      Az „Android ökoszisztéma” keretében a kompatibilitás védelmének és a „fragmentáció” megelőzésének szükségességéről

877    A Google úgy véli, hogy a vitatott magatartás szükséges a kompatibilitás biztosításához az „Android ökoszisztéma” keretében, amelyre nézve a fragmentáció veszélyt jelentene. Két különböző célról van azonban szó, amelyeket külön kell vizsgálni.

878    Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem vélte úgy, hogy az azon Android forkok kompatibilitásának biztosítására irányuló kötelezettségek bevezetése, amelyekre a Play Store‑t és a Google Search‑öt telepítik, az EUMSZ 102. cikk megsértésének minősül. Arra is emlékeztetni kell, hogy a Bizottság nem vitatja a Google azon jogát, hogy a GMS‑csomag telepítését a kompatibilis Android forkokkal működő eszközök számára tartsa fenn. A Bizottság csak azt tekintette visszaélésszerűnek, hogy az olyan eszközöket forgalmazó eredetiberendezés‑gyártók, amelyekre a GMS‑csomagot telepítették, egyebekben nem kínálhattak kereskedelmi lehetőségeket a nem kompatibilis Android forkok részére. Ebből következik, hogy a Google által előadott első igazolás, vagyis az „Android ökoszisztéma” keretében a kompatibilitás biztosításának szükségessége nem kapcsolódik a második visszaéléshez, és ennélfogva a jelen ügyben nem releváns.

879    Másrészt a Google nem igazolhatja a nem kompatibilis Android forkok esetében az összes értékesítési lehetőségtől való megfosztást antifragmentációs megállapodások alapján pusztán a „fragmentáció” kockázatával, vagyis azzal, hogy az egymással inkompatibilis platformok megsokszorozódása magát az Android túlélését veszélyeztetné. A Google ezzel kapcsolatban azokra a kudarcokra utal, amelyek ezen oknál fogva az Androidhoz hasonlóan „open source” módon forgalmazott korábbi operációs rendszereket érték.

880    Márpedig – anélkül, hogy el kellene dönteni a felek közötti vitát arról, hogy a fragmentáció a Google és az ágazat egésze számára hátrányos lett volna‑e, vagy előnyökkel járhatott volna‑e – elegendő azt megállapítani, hogy a Google nem kérdőjelezi meg komolyan a megtámadott határozatban az „Android ökoszisztéma” fölényes piaci erejével kapcsolatban tett megállapításokat. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az első jogalap alátámasztására előadott, a Google‑nak az alkalmazás‑áruházak és operációs rendszerek piacán fennálló erőfölényére vonatkozó érveket el kell utasítani. Ráadásul a Google nem vitatja, hogy erőfölénnyel rendelkezik az általános keresési szolgáltatások piacain. Ezenkívül a megtámadott határozatban szereplő 1. táblázat szerint, amelyet a Google szintén nem vitat, a valamely antifragmentációs megállapodás által kötött eredetiberendezés‑gyártók által a világon (Kínán kívül) értékesített, licencelt operációs rendszer alatt működő eszközök aránya a 2011‑ben fennálló [70–80]%‑ról 2016‑ra [90–100]%‑ra nőtt (a megtámadott határozat (167) preambulumbekezdése). A Google nem vitatja a határozatban szereplő 16. ábrán szereplő elemek pontosságát sem, amelyekből az következik, hogy a Play Store‑on elérhető alkalmazások száma 2013‑ban elérte az 1 milliót, 2017‑ben pedig a 2,8 milliót (a megtámadott határozat (607) preambulumbekezdése). Természetesen nem zárható ki, hogy az Android helyzetét annak indulásakor az olyan „open source” módon forgalmazott, már létező operációs rendszerekéhez lehetett hasonlítani, mint például a Unix, a Symbian és a Linux. Ugyanakkor az „Android ökoszisztéma” 2010 elejétől kezdődő rendkívül gyors növekedése kevéssé teszi hihetővé a Google azon hipotetikus kockázatra vonatkozó állításait, amely szerint az általa bemutatott, magát az „ökoszisztéma” túlélését fenyegető veszély továbbra is fennállhatott a jogsértés időszakában. Ebből következik, hogy ezt az igazolást el kell utasítani.

2)      A jóhírnév védelmének szükségességéről

881    A Google arra hivatkozik, hogy az antifragmentációs kötelezettségek, bár lényegében olyan technikai problémákra kívántak reagálni, amelyek hatása sokkal komolyabb volt, szükségesek voltak jóhírnevének védelme érdekében is.

882    E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem tekintette visszaélésszerűnek az antifragmentációs kötelezettségeket, amennyiben azok azokra az eszközökre vonatkoznak, amelyeken a GMS‑csomagot, vagyis a Google alkalmazásait telepítették. A Google jóhírnevének védelmére vonatkozó állításait tehát kizárólag az antifragmentációs megállapodások által a nem kompatibilis Android forkok számára jelentett akadályokra tekintettel kell megvizsgálni, amely forkokra ezen alkalmazások telepítését a Google mindenképpen kizárta. Nem vitatott ugyanis, hogy a Google az alkalmazásai telepítésének jogát a kompatibilitást megállapító dokumentumban meghatározott műszaki kötelezettségeket tiszteletben tartó eredetiberendezés‑gyártók számára tartja fenn.

883    Ezt követően a Google vitatja a megtámadott határozatban szereplő azon értékelést, amely szerint olyan intézkedéseket hozhatna, amelyek lehetővé tennék a kompatibilis Android forkkal működő eszközök kereskedelmi származását illető bármilyen zavar kiküszöbölését, például olyan védjegyek lajstromozása révén, amelyek az „Android” megnevezést ezek számára tartják fenn (a megtámadott határozat (1172)–(1176) preambulumbekezdése). E tekintetben a Google annak kijelentésére szorítkozik, hogy az ilyen intézkedések nem lennének elegendőek, de semmilyen részletes bizonyítékkal nem szolgál ezen állítás alátámasztására. Ennélfogva nem bizonyítható, hogy a Google a jóhírnevének megóvása érdekében nem képes hatékonyan megvédeni a szellemi tulajdonjogait például azáltal, hogy megtiltja a „Google” és az „Android” megjelölések alkalmazását a nem kompatibilis Android forkokkal működő, az „Android ökoszisztémán” kívüli eszközökön. Márpedig az ilyen intézkedések bizonyosan kevésbé korlátoznák a versenyt, mint a nem kompatibilis Android forkok antifragmentációs megállapodásokból következő kiszorítása, amely ennélfogva az állítólagos célhoz képest aránytalan.

884    Végül a Google a szóban forgó sérelem alátámasztása érdekében lényegében azokra a kockázatokra hivatkozik, amelyek szerinte a „fragmentációból” erednek, mivel a nem kompatibilis Android forkoknak betudható esetleges működési zavarok az „ökoszisztéma egészére” hatással vannak. Márpedig a fentiekből az következik (lásd a fenti 879. és 880. pontot), hogy az Android ökoszisztéma kárára történő terjedés kockázata a jelen ügyben nem kellően bizonyított.

3)      A holtteherhatások megszüntetésének szükségességéről

885    A Google előadja, hogy az antifragmentációs kötelezettségek szükségesek ahhoz, hogy korlátozzák a technológiája harmadik személyek részére történő rendelkezésre bocsátásából eredő holtteherhatásokat. Azon pozitív externáliák kapcsán, amelyekben a nem kompatibilis Android forkok részesülnek, a Google szerint egyrészt mind az operációs rendszerekre, mind az alkalmazásokra vonatkozó fejlesztési költségek csökkenéséből eredő pénzügyi holtteherhatásokról, másrészt pedig a technológiája átruházásához kapcsolódó technikai holtteherhatásokról van szó (lásd ebben az értelemben: 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet, C‑209/10, EU:C:2012:172, 41. és 42. pont).

886    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az antifragmentációs megállapodásokat csak annyiban kifogásolja, amennyiben azok olyan kötelezettségeket tartalmaznak, amelyek arra irányulnak, hogy a nem kompatibilis Android forkokat megfosszák a kereskedelmi lehetőségektől. Márpedig valamely vállalkozás azon joga, hogy az általa kifejlesztett szolgáltatásokhoz kapcsolódó gazdasági következményekben részesüljön, nem terjedhet addig, hogy elismerjék ahhoz való jogát, hogy megakadályozza az esetleges versenytársak piaci fennmaradását. Egyébiránt a Bizottsághoz hasonlóan (a megtámadott határozat (1177)–(1181) preambulumbekezdése) meg kell jegyezni, hogy a harmadik személyek azon lehetősége, hogy a Google által kifejlesztett technológiát felhasználják, szorosan kapcsolódik e vállalkozás azon döntéséhez, hogy az AOSP licenc révén hozzáférhetővé teszi az Android forráskódját. Ennélfogva annak lehetősége, hogy a Google versenytársai kihasználhatják a holtteherhatásokat, nem igazolhatja a második visszaélést.

4)      Az erőfölény megszerzésénél korábbi időpontról és a megtévesztés hiányáról

887    Egyrészt a Google nem kérdőjelezi meg a megtámadott határozatban szereplő azon észrevételek relevanciáját, amelyek szerint az a körülmény, hogy a vitatott magatartás azt megelőzően kezdődött, hogy erőfölényre tett szert az Android alkalmazás‑áruházak és az általános keresési szolgáltatások piacain, nem igazolja a második visszaélést. E tekintetben csupán azt kell megjegyezni, hogy a Bizottság nem szabott ki szankciót a Google‑lal szemben az erőfölényének megszerzését megelőző időszak vonatkozásában.

888    Másrészt a Bizottság nem vádolja a Google‑t azzal, hogy megpróbálta volna megtéveszteni az antifragmentációs megállapodások feleit vagy harmadik feleket az antifragmentációs kötelezettségek hatályával kapcsolatban, így a Google azon érvét, miszerint nem történt megtévesztés a részéről, mint hatástalant el kell utasítani.

5)      Az antifragmentációs kötelezettségek versenyt támogató hatásainak figyelembevételéről

889    A Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem mérlegelte az antifragmentációs kötelezettségek versenyt elősegítő hatásait azok versenyellenes hatásaival szemben. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem vitatja, hogy a Google által meghatározott kompatibilitási szabványok hozzájárultak az „Android ökoszisztéma” fejlődéséhez. A Bizottság azt sem vitatja, hogy a kompatibilitás a versenyt támogató hatásokat váltott ki, elősegítve ezen ökoszisztéma résztvevőinek fejlődését, valamint kölcsönös versenyüket. A Bizottság azt sem gondolja, hogy a Google ne fogadhatott volna el olyan szabványokat, amelyek célja az említett ökoszisztéma keretén belül a kompatibilitás biztosítása. Ezzel szemben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel a Google nem igazolta objektíve a nem kompatibilis Android forkok antifragmentációs megállapodásokból eredő akadályozását, nem volt köteles figyelembe venni az antifragmentációs kötelezettségek versenyt támogató hatásait (a megtámadott határozat (1183) preambulumbekezdése).

890    E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az antifragmentációs megállapodások kikötéseit csak annyiban tekinti visszaélésszerűnek, amennyiben azok megtiltják az eredetiberendezés‑gyártók számára, hogy kereskedelmi lehetőségeket kínáljanak a nem kompatibilis Android forkok részére. Ennélfogva ezt az akadályt az EUMSZ 102. cikk alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mint amely elkülönül azoktól a kötelezettségektől, amelyek célja a kompatibilis Android forkok kompatibilitásának és az „Android ökoszisztémán” belüli interoperabilitásnak a biztosítása, amelynek versenyt támogató hatásai nem vitatottak. Amint ugyanis arra a fentiekben a Törvényszék emlékeztetett, a szóban forgó akadály hatását az Android ökoszisztéma keretén kívül fejti ki, mivel az olyan nem kompatibilis forkokra vonatkozik, amelyeken a Google saját alkalmazásait, így a GMS‑csomagot nem kívánják telepíteni, és amelyeken nem is feltétlenül törekednek a kompatibilitás és az interoperabilitás elérésére.

891    A nem kompatibilis Android forkok fejlesztésének akadályozása ugyanis önmagában nem tekinthető elengedhetetlennek az „Android ökoszisztéma” keretében alkalmazandó kompatibilitási szabványok meghatározásához. Közelebbről abból, hogy a Google által a „fragmentáció” elleni küzdelem szükségességére vonatkozóan előadott igazolásokat el kell utasítani, az következik, hogy a Google nem bizonyította, hogy a vitatott feltételek hiányában lehetetlen lett volna számára az „Android ökoszisztéma” túlélését biztosítani. Ennélfogva egyrészt a nem kompatibilis Android forkok kizárása, másrészt pedig az Android ökoszisztémán belüli kompatibilitás – amely egyébként az antifragmentációs kötelezettségek által követett célkitűzésnek minősül – közötti bármilyen szükségszerű viszony hiányában a Google nem állíthatja megalapozottan, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kellett volna az antifragmentációs kötelezettségek Android ökoszisztémán belüli versenyt támogató hatásait – amelyek az említett ökoszisztéma résztvevői számára a kompatibilitás előnyeiből következnek –, az ezen ökoszisztémán kívül fellépő versenykorlátozásokkal szemben, amelyeket a második visszaélésként jelöltek meg.

4.      A negyedik jogalap értékelésére vonatkozó következtetés

892    A fentiekből következik, hogy bizonyítottnak kell tekinteni a nem kompatibilis Android forkok antifragmentációs megállapodások révén történő kiszorításának versenyellenes jellegét. E magatartás megfosztotta a Google potenciális vagy tényleges versenytársait minden értékesítési lehetőségtől, megerősítette a Google erőfölényét az általános keresési szolgáltatások piacain, és fékezte az innovációt. A Google egyébiránt nem bizonyította, hogy a nem kompatibilis Android forkok antifragmentációs megállapodásokból eredő kizárása jogszerű célkitűzésnek felelne meg, és azt sem bizonyította, hogy e kizárás olyan versenyt támogató hatásokkal jár, amelyek e vállalkozásnak tudhatók be.

893    A fentiekből az is következik, hogy a Google állításával ellentétben a Bizottság megfelelően figyelembe vette a releváns gazdasági és jogi hátteret, valamint a második visszaélés által kiváltott konkrét hatásokat. Ennélfogva, miután a Bizottság a vitatott korlátozások meglétét és azok versenyre gyakorolt hatását kellőképpen bizonyította, nem volt köteles – ellentétben a Google és az őt támogató beavatkozó felek álláspontjával – kontrafaktuális elemzést végezni annak felmérésére, hogy a második visszaélés hiányában milyen hipotetikus következményeket lehetett volna megfigyelni az Android alkalmazás‑áruházak, illetve az általános keresési szolgáltatások piacain, ahol az említett visszaélést megállapították, valamint a licencelt operációs rendszerek piacán, ahol a Google szintén erőfölényben van.

894    Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

F.      A védelemhez való jog megsértésére alapított, ötödik jogalapról

895    A két részből álló ötödik jogalapban a Google arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát azáltal, hogy nem tartotta tiszteletben egyrészt a meghallgatáshoz való jogát, másrészt az iratbetekintési jogát. Ezek az eljárási szabálytalanságok érvénytelenítik a megtámadott határozat következtetéseit, és indokolják annak megsemmisítését. Először a jogalap második részét kell megvizsgálni.

1.      Az ötödik jogalapnak az iratbetekintési jog megsértésére vonatkozó, második részéről

a)      A felek érvei

896    A Google arra hivatkozik, hogy a Bizottság által harmadik személyekkel a vizsgálat tárgyát illetően folytatott találkozókra vonatkozó feljegyzések tartalma nem elegendő, és nem teszi lehetővé a védelemhez való joga, vagy legalábbis a megfelelő ügyintézés elve tiszteletben tartásának garantálását. E feljegyzéseket utólag készítették, néha több évvel a szóban forgó találkozót követően. Az e tekintetben megküldött 35 feljegyzés közül csak 3 tekinthető teljesnek. A többi 32 feljegyzés túlzottan rövid és vázlatos ahhoz képest, amit az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése – többek között a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítéletre (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) tekintettel – a harmadik személyek kikérdezése kapcsán előír.

897    A Google különösen a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjával vagy kabinetjének egyik tagjával folytatott találkozókkal kapcsolatban szolgáltatott információk elégtelenségét, valamint egyes személyes adatok anonimizálását kifogásolja.

898    A továbbított feljegyzések rövidsége miatt a Google nem tudja meghatározni a Bizottság és a meghallgatott harmadik személyek között folytatott megbeszélések tartalmát, valamint az ennek keretében szolgáltatott információk jellegét. A védelemhez való jog e megsértése lényeges különösen az alkalmazásfejlesztőkkel folytatott megbeszéléseket illetően, ahol valószínűsíthető, hogy ezek olyan mentő nyilatkozatokat tettek, amelyeket a Bizottság által megküldött feljegyzések nem tartalmaznak.

899    A Bizottság vitatja ezen érvelés megalapozottságát.

900    Előzetesen azt állítja, hogy csak akkor köteles egy harmadik személlyel tartott találkozóról teljes beszámolót készíteni, ha az az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett „kikérdezés”, vagyis olyan találkozó, amelynek célja a vizsgálattal kapcsolatos információk beszerzése. A többi találkozó esetében a Bizottságnak csupán összefoglaló feljegyzéseket kell készítenie egyrészt minden olyan, a szóban forgó találkozó során szolgáltatott bizonyítékra vonatkozóan, amelyet a határozatban használni kíván, másrészt pedig minden olyan, potenciálisan kedvező bizonyítékra vonatkozóan, amelyet ugyanezen alkalommal szolgáltattak, és amelyre a vizsgálat alá vont vállalkozás a Bizottság következtetéseinek megcáfolása érdekében támaszkodhatott volna.

901    Ebben az összefüggésben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjával és kabinetjének egyik tagjával folytatott találkozóknak nem az volt a céljuk, hogy információkat gyűjtsenek a vizsgálat tárgyával kapcsolatban.

902    Ami a többi találkozóra vonatkozó feljegyzéseket illeti, a Bizottság azt állítja, hogy elegendő információval szolgált e feljegyzések elkészítésének időpontjáról és módjáról, különösen azon indokokat illetően, amelyek miatt egyes személyes adatok kimaradtak.

b)      A Törvényszék álláspontja

903    Az ötödik jogalap második részében a Google lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy olyan, harmadik személyekkel tartott találkozókra vonatkozó feljegyzéseket küldött, amelyek nem teszik lehetővé számára a megbeszélések tartalmának, valamint az e találkozók során megvitatott témákról nyújtott információk jellegének megértését, és ennélfogva azt, hogy e tekintetben megfelelően érvényesítse a védelemhez való jogát.

904    A megtámadott határozatból ténylegesen kitűnik, hogy 2017. szeptember 15‑én, a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítéletet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) követően a Google kérte, hogy adják át neki a Bizottság által harmadik felekkel esetlegesen tartott találkozókra vonatkozó összes releváns dokumentumot (lásd a megtámadott határozat (30) preambulumbekezdését). A Bizottság e kérésre 2018. február 28‑án válaszolt (a megtámadott határozat (33) és (63) preambulumbekezdése).

905    A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy e dokumentumok átadásától kezdve a Bizottság kijelentette, hogy nem rendelkezik e találkozókra vonatkozó egyéb dokumentumokkal, függetlenül attól, hogy e találkozókra személyesen vagy telefonon került sor (lásd a megtámadott határozat (64) preambulumbekezdését). Ezt az állítást a jelen ügy egyetlen irata sem vonja kétségbe.

906    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog mint alapvető jog azon általános jogelvek szerves részét képezi, amelyek tiszteletben tartását a Törvényszék és a Bíróság biztosítja (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 52. pont).

907    A megfelelő ügyintézés elve alapján szintén a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy belső szabályai tiszteletben tartsák a védelemhez való jogot.

908    A versenyjoggal összefüggésben a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy a versenyszabályok megsértését megállapító határozat valamennyi címzettjének a közigazgatási eljárás során lehetősége legyen hatékonyan kifejteni álláspontját a neki felrótt tények és körülmények valószerűségéről és relevanciájáról, valamint a Bizottság által a jogsértés fennállására vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált dokumentumokról (2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 53. pont; 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 106. pont).

909    A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvéből következő iratbetekintési jog ily módon magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratok között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő iratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső dokumentumait és egyéb bizalmas információkat (2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 68. pont; 2011. július 12‑i Toshiba kontra Bizottság ítélet, T‑113/07, EU:T:2011:343, 41. pont).

910    Egyébiránt emlékeztetni kell arra is, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének a Google által hivatkozott (1) bekezdése olyan jogalapot képez, amely feljogosítja a Bizottságot arra, hogy vizsgálat keretében kikérdezzen valamely természetes vagy jogi személyt (2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 86. pont).

911    Magából az 1/2003 rendelet 19. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés célja, hogy minden olyan kikérdezésre alkalmazzák, amely a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányul. E rendelkezés szövegére vagy az általa követett célra alapított egyetlen körülmény sem teszi lehetővé ugyanis annak levezetését, hogy a jogalkotó bizonyos ilyen kikérdezéseket az említett rendelkezés hatálya alól ki kívánt volna zárni (2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 84. és 87. pont).

912    Márpedig, amikor az 1/2003 rendelet 19. cikke alapján kikérdezést végez a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk összegyűjtése érdekében, a Bizottság köteles az általa megválasztott formában rögzíteni az ilyen kikérdezést. E tekintetben nem elegendő, hogy a Bizottság röviden összefoglalja a kikérdezés során tárgyalt témákat. Képesnek kell lennie arra, hogy információt szolgáltasson a kikérdezés során folytatott megbeszélések tartalmáról, különösen azon felvilágosítások jellegét illetően, amelyeket az érintett tárgykörökről a kikérdezés során adtak (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 91. és 92. pont).

913    Végül rá kell mutatni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog akkor sérül, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a Bizottság által elkövetett eljárási szabálytalanság folytán az általa lefolytatott közigazgatási eljárás eltérő eredményre vezethetett. Egy felperes vállalkozás nem akkor támasztja alá, hogy ilyen jogsértésre sor került, ha azt bizonyítja, hogy az eljárási szabálytalanság hiányában a Bizottság határozatának tartalma más lett volna, hanem akkor, ha azt bizonyítja a megkövetelt módon, hogy az eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét (2003. október 2‑i Thyssen Stahl kontra Bizottság ítélet, C‑194/99 P, EU:C:2003:527, 31. pont; 2018. december 13‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T‑827/14, EU:T:2018:930, 129. pont). A védelemhez való jog Bizottság általi tiszteletben tartását az egyes ügyek sajátos ténybeli és jogi körülményei alapján kell megítélni (lásd ebben az értelemben: 2020. június 18‑i Bizottság kontra RQ ítélet, C‑831/18 P, EU:C:2020:481, 107. pont).

914    Ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni a feleknek az ötödik jogalap második részére vonatkozó érveit.

915    Először is azon kérdést illetően, hogy a harmadik személyekkel tartott találkozókra vonatkozó valamennyi feljegyzés az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett kikérdezésekre vonatkozik‑e, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság elismerte – amint az a jegyzőkönyvben rögzítésre került –, hogy a Google‑nak továbbított 35 feljegyzés közül 33 e rendelkezés értelmében vett kikérdezésekre vonatkozott.

916    A Bizottság tehát a Google‑nak továbbított feljegyzésekben említett 35 találkozó közül csak kettő, azaz a versenypolitikáért felelős biztos jelenlétében vagy kabinetjének egyik tagja jelenlétében tartott két találkozó esetében vitatja, hogy az az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett kikérdezésnek minősül. E kifogást azzal az indokkal alapozza meg, hogy e találkozók célja nem a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információk összegyűjtése volt.

917    Mindazonáltal a Bizottság állításával ellentétben a jelen ügyben e két találkozót szintén az 1/2003 rendelet 19. cikke értelmében vett kikérdezéseknek kell tekinteni. A Bizottság által e találkozókkal kapcsolatban megküldött feljegyzések tanulmányozása alapján ugyanis kitűnik, hogy ezek a találkozók a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információk beszerzésére irányuló kikérdezéseknek felelnek meg.

918    Így e feljegyzések közül az elsőből kitűnik, hogy egy 2015. július 2‑án tartott kikérdezés során az ágazat egyik vállalkozása ismertethette a Bizottsággal véleményét a mobil platformokat, köztük az Androidot, valamint azon versenykörnyezetet illetően, amelyben alkalmazásai és szolgáltatásai fejlődnek.

919    Ugyanígy e feljegyzések közül a másodikból kitűnik, hogy a 2017. szeptember 27‑i kikérdezés alkalmával az ADA ismertethette a Bizottsággal véleményét a megtámadott határozat alapjául szolgáló vizsgálattal kapcsolatban, különösen az antifragmentációs megállapodásokokat, valamint az azonosított versenyproblémák orvoslására tervezett megoldásokat illetően. Az említett feljegyzésből az is kitűnik, hogy az ADA megerősítette a Bizottságnak, hogy az ADA által e meghallgatás során tett valamennyi kijelentést már ismertette vele a számára megküldött dokumentumokban.

920    Következésképpen az a körülmény, hogy a Bizottság által harmadik személyekkel lefolytatott kikérdezések a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjával vagy kabinetjének valamely tagjával folytatott megbeszélések formáját ölthették, nem vonhatja ki azokat az 1/2003 rendelet 19. cikkének hatálya alól, mivel e találkozók a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk összegyűjtésére irányulnak.

921    Másodszor, a Bizottság által harmadik személyekkel a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információk gyűjtésére vonatkozóan folytatott kikérdezésekre vonatkozó feljegyzéseknek az 1/2003 rendelet 19. cikke tekintetében fennálló szabályszerűségét illetően meg kell állapítani, hogy a Google lényegében arra hivatkozik, hogy e feljegyzések elkésettek és hiányosak.

922    Ami a késedelmes jelleget illeti, meg kell jegyezni, hogy a keresetlevél mellékletében a Törvényszékhez benyújtott 35 feljegyzés közül csak három vonatkozik a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) kihirdetését követő kikérdezésekre. Az ADA 2017. szeptember 18‑án és 27‑én tartott két kikérdezéséről, valamint a BEUC 2017. december 20‑i kikérdezéséről van szó. A további 32 kikérdezésre 2013. május 30. és 2017. július 26. között került sor, közelebbről 21 kikérdezés 2013 és 2015 között történt.

923    Az e feljegyzések közül néhánynak – különösen a szóban forgó kikérdezést követően több évvel készült feljegyzéseknek – a továbbításában bekövetkezett késedelem a jelen esetben a jelen ügy sajátos körülményeivel magyarázható.

924    Mindenekelőtt ugyanis az iratokból kitűnik, hogy 2016. szeptember 2‑án a Google azt kérte a Bizottságtól, hogy közölje vele azokat a feljegyzéseket, amelyek teljes mértékben tartalmazzák a Bizottság és harmadik személyek között a vizsgálat tárgyára vonatkozóan folytatott valamennyi megbeszélés tartalmát. 2016. szeptember 22‑i válaszában a Bizottság jelezte, hogy elutasítja ezt a kérelmet, és e tekintetben a Törvényszéknek a Bíróság 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítéletét (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) megelőző ítélkezési gyakorlatára, így különösen a 2014. június 12‑i Intel kontra Bizottság ítéletre (T‑286/09, EU:T:2014:547, 619. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) hivatkozott.

925    Az iratokból az is kitűnik, hogy 2017. szeptember 15‑én a Google megismételte kérelmét, ez alkalommal a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) kihirdetésére, valamint az ezen ítéletben a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányuló kikérdezés fogalmára vonatkozóan tett pontosításokra hivatkozva.

926    E kérés megválaszolása érdekében a Bizottság 2018. február 28‑án jelezte, hogy kapcsolatba lépett minden olyan harmadik személlyel, amellyel találkozókat tartott, annak érdekében, hogy beszerezze hozzájárulásukat a rájuk vonatkozó feljegyzésekben szereplő megbeszélések tartalma kapcsán. Az említett feljegyzéseket tehát a Google 2017. szeptember 15‑i kérelmét követően véglegesítették a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) kihirdetése előtt tartott kikérdezésekre vonatkozó 32 feljegyzés tekintetében.

927    A harmadik személyek által a kikérdezések során tett nyilatkozatok megfelelő időben történt rögzítése hiányában a Bizottság tehát – amint azt a Google iratbetekintési kérelmeinek kezelésével kapcsolatos megkeresésére válaszolva a meghallgatási tisztviselő 2018. április 30‑i levelében kifejti – arra törekedett, hogy részletesebb feljegyzéseket készítsen, amelyek, amennyiben ez lehetséges volt, utalnak az aktában szereplő azon releváns dokumentumokra, amelyeket már közöltek a Google‑lal, vagy pedig a lehető legjobban reprodukálják a jelen lévő személyek emlékeit, amennyiben ilyen dokumentumok nem voltak azonosíthatóak.

928    Ugyanakkor, amint arra a Google hivatkozik, bizonyos, számára megküldött feljegyzések nem azonnal vagy röviddel a szóban forgó találkozó után, hanem néha több évvel azt követően készültek. Ebben az esetben kell úgy tekinteni, hogy a harmadik személyekkel tartott találkozókra vonatkozó feljegyzések jó részének megküldése elkésett volt.

929    A hiányos jelleget illetően rá kell mutatni arra, hogy a Google úgy véli, hogy a Bizottság által továbbított 35 feljegyzésből csak 3 felel meg annak, amit az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése ír elő a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzését célzó kikérdezés kapcsán. Egy ágazati vállalkozás 2015. január 26‑i kikérdezésére, egy vállalkozás (amelynek nevét nem közölték a Google‑lal) 2015. május 28‑i kikérdezésére, valamint az ADA 2017. szeptember 18‑i kikérdezésére vonatkozó feljegyzésekről van szó.

930    Ami a többi 32 feljegyzést illeti, úgy kell tekinteni, amint azt a Google állítja, hogy azok túl rövidek ahhoz, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően a vizsgálat tárgyára vonatkozó információk beszerzésére irányuló kikérdezés rögzítésének minősüljenek. Közelebbről, amennyiben lehetővé is teszik az e kikérdezések során folytatott megbeszélések általános tartalmának azonosítását, maguk a feljegyzések túl homályosak vagy nem kellően részletesek e megbeszélések pontos tartalmát és az e harmadik személyek által e kikérdezések során szolgáltatott információk jellegét illetően.

931    Ennélfogva, figyelemmel a fent már megállapított elkésettségre, meg kell állapítani, hogy – amint arra a Google hivatkozik – az általa vitatott, 2018 februárjában továbbított 32 feljegyzés túlságosan rövid. Azon kikérdezések tartalmának utólagos rekonstruálása, amelyeket a Bizottság harmadik személyekkel a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információk beszerzése érdekében folytatott, vagy az ezt követően az e kikérdezésekre vonatkozó, a vizsgálati aktában szereplő korábbi vagy későbbi dokumentumokra való hivatkozások így nem lehetnek elegendőek a megfelelő formában történő rögzítés hiányának orvoslására.

932    A fentiekből kitűnik, hogy a Bizottság által 2018. február 28‑án megküldött feljegyzések jó része túl kései és túlságosan rövid ahhoz, hogy az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kikérdezés rögzítésének minősülhessen.

933    A jövőben hasznos és célszerű lenne, ha a vizsgálat tárgyát érintő információk beszerzése céljából a Bizottság által harmadik személyekkel folytatott minden egyes kikérdezés rögzítését e kikérdezés alkalmával vagy röviddel azután végeznék el vagy hagynák jóvá, annak érdekében, hogy az a lehető legyorsabban az iratok közé kerülhessen, és az eljárás alá vont személy a megfelelő időben tudomást szerezhessen arról a védelemhez való jog gyakorlása érdekében.

934    Harmadszor, azon következményeket illetően, amelyeket az 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében a harmadik személyekkel folytatott kikérdezések rögzítésére vonatkozó eljárási szabálytalanságokból le kell vezetni, meg kell határozni, hogy a jelen ügy sajátos ténybeli és jogi körülményeire tekintettel a Google megfelelően bizonyította‑e, hogy e szabálytalanságok hiányában jobban biztosíthatta volna védelmét. Ilyen bizonyítás hiányában ugyanis nem állapítható meg a védelemhez való jogának megsértése.

935    Ilyen bizonyításra akkor kerül sor, ha a hozzáférhetővé nem tett bizonyítékok tartalmát nem lehet meghatározni, és az nem is határozható meg. Ebben az esetben a vállalkozástól nem követelhető meg a dokumentum tartalmának, különösen a nyilvánosságra nem hozott terhelő vagy mentő bizonyítékok meglétének lehetetlen bizonyítása. A vállalkozás ily módon azon lehetőségre való hivatkozásra szorítkozhat, hogy a nem közölt információ hasznos lehetett volna a védekezése szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet C‑110/10 P, EU:C:2011:687, 59–62. pont).

936    Ezzel szemben, ha azon bizonyítékok tartalmát, amelyekhez a hozzáférést korlátozták, utólag meghatározták, vagy az utólag meghatározható, a vállalkozás nem mentesülhet annak bizonyítása alól, hogy nem tekinthetett be terhelő vagy mentő bizonyítékokba, valamint az azon következtetésekre való hivatkozás alól, amelyeket ebből a védelemhez való jogának gyakorlása tekintetében le kell vonni. Ez a helyzet akkor áll fenn, ha a vállalkozás legalábbis meggyőző valószínűsítő körülményekkel rendelkezik azon dokumentumok szerzőjével, jellegével és tartalmával kapcsolatban, amelyeket nem tettek hozzáférhetővé a számára (lásd ebben az értelemben: Kokott főtanácsnok Solvay kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑110/10 P, EU:C:2011:257, 37. pont).

937    Nem közölt terhelő bizonyítékok esetén az érintett vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, ha e terhelő bizonyítékokat közölték volna (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 71. és 73. pont; 2011. július 12‑i Toshiba kontra Bizottság ítélet, T‑113/07, EU:T:2011:343, 46. pont).

938    A mentő bizonyítékokat illetően az érintett vállalkozásnak azt kell bizonyítania, hogy e bizonyítékokat fel tudta volna használni a védekezéséhez abban az értelemben, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során azokra támaszkodhatott volna, olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottság által e szakaszban levont következtetésekkel, tehát bármilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által a határozatában kialakított értékelést. Ebből következik, hogy az érintett vállalkozásnak bizonyítania kell egyrészt, hogy bizonyos mentő bizonyítékokhoz nem férhetett hozzá, másrészt pedig, hogy e bizonyítékokat fel tudta volna használni a védekezéséhez (2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 97. és 98. pont).

939    Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Google továbbra sem bizonyította, hogy az általa vitatott továbbított feljegyzések késedelmes és hiányos jellege kapcsán fent említett eljárási szabálytalanságok hiányában jobban biztosíthatta volna védelmét.

940    E tekintetben a Google annak általános kijelentésére szorítkozik, hogy a meghallgatott harmadik személyekkel folytatott kommunikáció tartalmának hű átírása magyarázattal és háttérelemekkel szolgált volna számára a vizsgálati aktában szereplő azon dokumentumokat illetően, amelyekre a Bizottság támaszkodott.

941    Márpedig először is, ami annak lehetőségét illeti, hogy utólag meg lehessen határozni, hogy bizonyítékokat nem tettek hozzáférhetővé, emlékeztetni kell arra, hogy a kikérdezések rögzítésének elmaradása ellenére a Bizottság megpróbálta rekonstruálni a tartalmukat annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Google számára a védelemhez való jogának gyakorlását.

942    Így rá kell mutatni arra, hogy a Google kérelmére válaszul 2018. február 28‑án tett észrevételek között a Bizottság jelezte egyrészt, hogy a legcsekélyebb mértékben sem használta fel terhelő bizonyítékként a továbbított feljegyzéseket, sem a kifogásközlésben, sem pedig az első, tényállást közlő levélben, másrészt pedig, hogy valamennyi, e találkozók során esetlegesen szolgáltatott mentő bizonyítékot átadta a Google részére annak érdekében, hogy azok hasznosak lehessenek ez utóbbi védekezése szempontjából.

943    A megtámadott határozat és a jelen eljárás keretében a Törvényszék tudomására jutott iratanyag vizsgálatából nem tűnik ki, hogy az említett iratanyag információi megkérdőjelezhetik a Bizottság által e tekintetben adott biztosítékokat.

944    Másodszor meg kell állapítani, hogy a 32 feljegyzés közül – amelyek teljes voltát a Google vitatja – 26 feljegyzésben az szerepel, hogy az e kikérdezések során folytatott megbeszélések tartalma teljes egészében megtalálható a vizsgálati aktában szereplő konkrét dokumentumokban, amelyek kapcsán a Google a Törvényszék kérdésére adott válaszában elismerte, hogy azokhoz hozzáfért. E 26 feljegyzésből 24 azt is tartalmazza, hogy a Bizottság elérte a feljegyzés tartalmának a meghallgatott harmadik fél általi jóváhagyását, ami megerősíti az aktában szereplő dokumentumokra történő hivatkozások relevanciáját és teljességét. Azon két feljegyzés kapcsán, amelyek tartalmát nem lehetett a meghallgatott harmadik féllel jóváhagyatni, az azokban szereplő magyarázat a következő: az első ilyen harmadik fél már nem létezik, a második pedig nem válaszolt a Bizottság többszöri jóváhagyási felszólítására.

945    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a kikérdezések rögzítésével kapcsolatos eljárási szabálytalanságok ellenére a Google információkat szerezhetett a Bizottságtól az e kikérdezések során folytatott megbeszélések tartalmára vonatkozóan, különösen az ott tárgyalt témák vonatkozásában ezen alkalommal nyújtott információk jellegével kapcsolatban.

946    Márpedig, tekintettel a Bizottság által szolgáltatott információkra, valamint arra, amit azokból a kikérdezések tartalmának értékelése céljából le lehetett vezetni, a Google nem ad elő semmilyen olyan részletes érvet, amely lehetővé tenné annak megértését, hogy milyen alapon tudta volna jobban biztosítani a védelmét, ideértve azon két harmadik féllel folytatott kikérdezéseket is, amelyek tekintetében nem volt lehetséges a vonatkozó feljegyzések tartalmának jóváhagyása.

947    Harmadszor, ami a hat fennmaradó feljegyzést illeti, amelyek összefoglaló jelleggel tartalmazzák a kommunikáció tartalmát, és nem utalnak a vizsgálati akta egyetlen olyan dokumentumára sem, amely lehetővé tenné azok tartalmának kiegészítését, a következőket kell megállapítani.

948    Időrendben az első feljegyzés egy 2015. július 2‑án egy ágazati vállalkozással folytatott kikérdezésre vonatkozik. Ennek alkalmával az említett vállalkozás ismertethette a Bizottsággal véleményét a mobil platformokat, köztük az Androidot, valamint azon versenykörnyezetet illetően, amelyben alkalmazásai és szolgáltatásai fejlődnek.

949    Bár e feljegyzés nem hivatkozik az ügyiratok egyik dokumentumára sem, a Google‑nak lehetősége volt arra, hogy azt összevesse két másik, az ugyanazon vállalkozással 2014. december 10‑én és 2016. január 12‑én ugyanezen tárgyban folytatott kikérdezéssel kapcsolatban továbbított információkkal. Márpedig a Google részére e kikérdezéseket illetően megküldött feljegyzések, amelyeket a szóban forgó vállalkozás jóváhagyott, a vizsgálati aktában szereplő olyan dokumentumokra utalnak, amelyek tartalmazzák az ezen alkalmakkor, vagyis mind a fent hivatkozott kikérdezés előtt, mind azt követően folytatott megbeszélések tartalmát. E vállalkozásnak a vizsgálat keretében betöltött pozíciója tehát ismert volt a Google előtt.

950    E körülmények között a Google mindazonáltal nem terjeszt elő egyetlen olyan részletes érvet sem, amely lehetővé tenné annak megértését, hogy milyen alapon tudta volna jobban biztosítani a védelmét a jelen ügyben.

951    A második feljegyzés egy olyan biztonsági szolgáltatóval 2015. július 15‑én folytatott kikérdezésre vonatkozik, amelynek a nevét nem közölték a Google‑lal. Amint azt a Bizottság a szóban forgó vállalkozás által jóváhagyott feljegyzésében kifejti, e kikérdezés alkalmat adott arra, hogy megvitassák a piac dinamikáját az Android operációs rendszer tekintetében. Amint azonban e feljegyzés tartalmából kitűnik, az e kikérdezés során kifejtett aggodalmak lényegében a biztonsági megoldásokra, vagyis az ügy egy olyan részére vonatkoztak, amelyre a megtámadott határozat nem tér ki, nem pedig a Bizottság által felvázolt különböző visszaélések címén vizsgált vitatott korlátozásokra.

952    Hasonlóképpen, a harmadik feljegyzés egy pénzforgalmi szolgáltatóval 2015. október 28‑án folytatott kikérdezésre vonatkozik. Ennek alkalmával e szolgáltató ismertethette a Bizottsággal a mobileszközök és alkalmazásaik piacának dinamikájával kapcsolatos nézeteit a mobil fizetési rendszerek tekintetében. Itt szintén az ügy olyan vetületéről van szó, amelyet a megtámadott határozat nem érint.

953    Mindenesetre az e kikérdezések és a megtámadott határozatban kifogásolt visszaélések közötti kapcsolat nyilvánvaló hiányán túl meg kell állapítani, hogy a Google egyetlen olyan részletes érvet sem terjeszt elő, amely lehetővé tenné annak megértését, hogy az e két találkozó 1/2003 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett rögzítésére vonatkozó eljárási szabálytalanságok hiányában milyen alapon tudta volna jobban biztosítani a védelmét a jelen ügyben.

954    A negyedik és ötödik feljegyzés a BEUC‑kal lefolytatott két kikérdezéshez kapcsolódik, amelyekre 2017. február 1‑jén és december 20‑án került sor. E találkozók célja az volt, hogy a BEUC tájékoztatást kapjon a Bizottságtól a vizsgálat előrehaladásáról. E találkozók célja és azok BEUC által jóváhagyott összefoglalása ily módon lehetővé teszi azon feltételezés kizárását, hogy a Bizottság bizonyítékokat tartott vissza.

955    A hatodik és utolsó feljegyzés az ADA – egy, a közigazgatási eljárás során a Google támogatása érdekében beavatkozó szervezet – 2017. szeptember 27‑én tartott kikérdezése során tett nyilatkozatokra vonatkozik. Bár általánosan került megfogalmazásra, e feljegyzésből egyértelműen kitűnik, hogy az ADA nem látott okot arra, hogy a Google‑tól azt igényelje, hogy változtasson magatartásán. Az ADA képviselője az említett feljegyzésben megerősítette továbbá, hogy a megbeszélés az ADA által a Bizottságnak már átadott információkon alapult. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Google nem állítja, hogy nem volt hozzáférése az ADA által a közigazgatási eljárás során megküldött valamennyi vizsgálati irathoz. Ezek a körülmények, valamint a jelen eljárásban a Google támogatása érdekében beavatkozó ADA jelenléte és részéről az ezzel kapcsolatos észrevételek elmaradása lehetővé teszik a Törvényszék számára, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a Bizottság bizonyítékokat tartott vissza.

956    E tekintetben nem meggyőző a Google által a keresetlevélben előadott azon érvelés, amely szerint elképzelhető, hogy az alkalmazásfejlesztők a Bizottság által folytatott különböző kikérdezések alkalmával olyan mentő nyilatkozatokat tettek, amelyeket a továbbított feljegyzések nem tartalmaznak. Tekintettel ugyanis arra, hogy az ADA a jelen eljárásban a Google támogatása érdekében lépett fel, és hogy mind az ADA, mind a Google számos lehetőséget kapott arra, hogy pontosítani tudja, melyek lehettek azok a kijelentések, amelyekről a Bizottság nem számolt be, meg kell állapítani, hogy e feltételezés nem igazolódott be.

957    A fentiekből következik, hogy tekintettel a megtámadott határozatban megállapított bizonyítékokra, valamint a Bizottság által a Google‑nak a közigazgatási eljárás során szolgáltatott információkra, nem lehet úgy tekinteni, hogy a harmadik személyekkel folytatott kikérdezésekre vonatkozó feljegyzések rövid és gyakran megkésett megszövegezése megfosztotta a Google‑t az olyan terhelő vagy mentő bizonyítékokhoz való hozzáféréstől, amelyek lehetővé tették volna számára, hogy jobban biztosítsa védelmét.

958    Ennélfogva a Bizottság által harmadik felekkel folytatott kikérdezések hű leiratának hiányából álló eljárási szabálytalanságok a jelen ügy sajátos körülményei között nem eredményezhetik a Google védelemhez való jogának megsértését.

959    E következtetést egyébként nem kérdőjelezi meg a Bizottság által egyes harmadik személyek számára biztosított névtelenség sem. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az 1/2003 rendelet 27. cikke alapján az iratbetekintési jog nem terjed ki a bizalmas jellegű információkra, amelyek az adott ügy körülményei alapján lehetnek a meghallgatott társaságok képviselőinek személyes adatai, valamint maguknak a társaságoknak a neve, az esetleges megtorlások megelőzése céljából. A jelen ügyben az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a Bizottság által biztosított és a meghallgatási tisztviselő előtt megvitatott névtelenség nem két egymással ellentétes érdek – nevezetesen a meghallgatott vállalkozás (és/vagy képviselői) azon érdeke, hogy névtelenül maradjon, és a Google azon érdeke, hogy elegendő információt szerezzen a folytatott információcserékre vonatkozóan – megfelelő mérlegelésének eredménye lenne.

960    Hasonlóképpen, mint hatástalanokat el kell utasítani az arra alapított érveket, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a megfelelő ügyintézés elvét, a belső eljárásokról szóló kézikönyvét, valamint a 2011. október 20‑i közleményét. Mivel ugyanis a Törvényszék a fentiekben megállapította, hogy a szóban forgó feljegyzések tartalmához kapcsolódó eljárási szabálytalanság a jelen ügyben nem jelenti a Google védelemhez való jogának megsértését, az említett feljegyzések elkészítését és a Google‑lal való közlését illető további eljárási hiba – még ha be is bizonyosodik – megállapítása nem befolyásolná azt a kérdést, hogy az említett eljárási szabálytalanság hiányában a Google képes lett volna‑e jobban biztosítani a védelmét.

961    Következésképpen a második részt mint megalapozatlant el kell utasítani.

2.      Az ötödik jogalapnak az AEC‑teszttel kapcsolatos meghallgatás megtagadására vonatkozó, első részéről

a)      A felek érvei

962    A Google azt állítja, hogy a Bizottságnak a tényállást közlő levelek helyett egy vagy több kiegészítő kifogásközlést kellett volna elfogadnia, és így újból biztosítania kellett volna számára a meghallgatáshoz való jogot. E meghallgatásnak az ügy alapvető szempontjaira kellett volna vonatkoznia a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások és az AEC‑teszt vonatkozásában. E tekintetben nem állapítható meg, hogy a Google már a kifogásközlés szakaszában lemondott a meghallgatásról, vagy hogy a tényállást közlő levelek csupán finomították a kifogásközlésben szereplő előzetes értékelést.

963    A Bizottság arra hivatkozik, hogy a Google a kifogásközlést követően lemondott a meghallgatáshoz való jogáról, és mivel a tényállást közlő levelek nem tartalmaznak új kifogást, nem kellett kiegészítő kifogásközlést küldenie. A tényállást közlő levelek olyan magatartásra vonatkoznak, amellyel kapcsolatban a Google‑nak már volt lehetősége előterjeszteni észrevételeit. Ennélfogva a Bizottság nem volt köteles arra, hogy újból biztosítsa a Google számára a meghallgatáshoz való jogot.

b)      A Törvényszék álláspontja

964    Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában a Google kifejezetten elismerte – amit a tárgyalási jegyzőkönyvben is rögzítettek –, hogy a védelemhez való joga megsértésének az ötödik jogalap első része alapján történő bármely megállapítása csak a megtámadott határozatnak a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokból eredő visszaélésre vonatkozó részének megsemmisítését eredményezhetné.

965    Az ötödik jogalap első része ugyanis a kereset harmadik jogalapjának eljárási részét képezi, amelyben a Google vitatja a megtámadott határozat portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegére vonatkozó indokolásának megalapozottságát. A Google ily módon azt állítja, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás során megsértette a védelemhez való jogát azáltal, hogy nem biztosított számára lehetőséget arra, hogy megfelelő időben szóban nyilatkozhasson a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások versenyelemzésének lényeges elemeiről, különösen az AEC‑tesztről.

966    Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása az uniós jog általános elvének minősül, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a közigazgatási szerv valamely személlyel szemben olyan aktus meghozatalát helyezi kilátásba, amely e személynek sérelmet okoz (2019. január 16‑i Bizottság kontra United Parcel Service ítélet, C‑265/17 P, EU:C:2019:23, 28. pont).

967    Ezt az elvet fogalmazza meg többek között a Bizottság által az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 10. cikke. E cikk megköveteli, hogy a Bizottság egyrészt írásban tájékoztassa az érintett vállalkozást a vele szemben emelt kifogásokról, másrészt pedig, hogy lehetőséget biztosítson e vállalkozásnak arra, hogy írásban tájékoztassa őt e kifogásokkal kapcsolatos álláspontjáról.

968    A 773/2004 rendelet 12. cikke azt is pontosítja, hogy írásbeli észrevételeiben a kifogásközlés címzettjeként szereplő vállalkozás kérheti a Bizottságtól meghallgatás tartását annak érdekében, hogy szóban fejthesse ki érveit.

969    Márpedig a jelen ügyben a Google a kifogásközlésre 2016. december 23‑án adott válaszában jelezte, hogy lemond a meghallgatáshoz való jogáról („We therefore declined our right to such a hearing”). E válaszban a Google lényegében azt jelezte, hogy nincs ideje arra, hogy a kényszerítő határidőkön belül megfelelően felkészüljön a Bizottság helyiségeiben tartott meghallgatásra.

970    Közelebbről a Google hangsúlyozta, hogy mivel a kifogásközlésre válaszul adott észrevételek elküldésének 2016. december 23‑ban megállapított határnapja előtt kevesebb mint három héttel kapott meg a vizsgálati aktában szereplő közel 60 dokumentumot, és egy nappal a határnap előtt kapott meg két dokumentumot, amelyek közül az egyik különösen fontos dokumentum egy versengő általános keresési szolgáltatás Android eszközökre történő előzetes telepítésével volt kapcsolatos, nem volt lehetősége arra, hogy megfelelő időben megvitassa, célszerű‑e meghallgatás tartása. A Google szerint annál is inkább kénytelen volt lemondani a meghallgatáshoz való jogáról, mivel a meghallgatási tisztviselő jelezte neki, hogy arra 2017. január végén kerül sor, csupán egy hónapot hagyva a Google‑nak és tanácsadóinak a meghallgatás előkészítésére, ráadásul egy intenzív tevékenységi időszak alatt.

971    Ennélfogva, függetlenül azoktól a nehézségektől, amelyekre a Google ebben az egyedi összefüggésben és a vizsgálat e szakaszában hivatkozott annak eldöntése során, hogy hasznos‑e a meghallgatás tartása, a Google nem róhatja fel a Bizottságnak, hogy a kifogásközlést követően nem tartott meghallgatást.

972    Felmerül tehát a kérdés, hogy a Google, miután a kifogásközlésre adott válaszában 2016. december 23‑án lemondott a meghallgatáshoz való jogáról, hivatkozhatott‑e a védelemhez való joga tiszteletben tartásának szükségességére annak érdekében, hogy a Bizottságtól 2018 májusában, azaz tizenhat hónappal később meghallgatást kérhessen.

973    A védelemhez való jog gyakorlására vonatkozó anyagi jogi rendelkezések jelenlegi állása szerint ugyanis megállapítható, hogy valamely vállalkozás a 773/2004 rendelet 12. cikke alapján új meghallgatáshoz való jogot abban az esetben szerezhet, ha a Bizottság kiegészítő kifogásközlést fogad el.

974    A 773/2004 rendelet 11. cikkéből ténylegesen kitűnik, hogy a Bizottság a határozataiban csak olyan kifogásokat állapíthat meg, amelyekkel kapcsolatban az érintett vállalkozásnak lehetősége volt észrevételeket tenni. Az új kifogás tehát újból lehetővé teszi az érintett vállalkozás számára, hogy írásbeli észrevételeit előterjessze, és meghallgatás tartását kérje annak érdekében, hogy kifejthesse érveit.

975    A jelen ügyben azonban a kifogásközlésre 2016. december 23‑án adott válasz és a 2018. július 18‑i megtámadott határozat között a Bizottság nem fogadott el kiegészítő kifogásközlést. A kifogásközlésre adott választ követően a Bizottság által annak érdekében elfogadott különböző intézkedéseken kívül, hogy lehetővé tegye a Google számára az iratbetekintést, és különösen az ezt követően beszerzett bizonyítékokhoz való hozzáférést, a Bizottság úgy döntött, hogy tényállást közlő leveleket küld a Google részére.

976    Így a Bizottság két, tényállást közlő levelet küldött a Google‑nak, az egyiket 2017. augusztus 31‑én, a másikat 2018. április 11‑én, amelyekre vonatkozóan a Google‑nak 2017. október 23‑án, illetve 2018. május 7‑én volt lehetősége írásbeli észrevételeit előterjeszteni. Ez az eljárás a Bizottság szerint kizárta a Google új meghallgatás tartásához való jogát, és megalapozta a Google által 2018. május 7‑én benyújtott, erre irányuló kérelem meghallgatási tisztviselő részéről történt 2018. május 18‑i elutasítását.

977    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kifogásközlés a közigazgatási eljárás utolsó szakaszát képező határozatot előkészítő eljárási aktus. Következésképpen a végleges határozat meghozataláig a Bizottság – különösen a felek írásbeli vagy szóbeli észrevételeire tekintettel – elállhat a felekkel szemben eredetileg megfogalmazott kifogások némelyikétől, vagy akár azok összességétől, és módosíthatja ekképpen a felek számára kedvező módon az álláspontját, vagy – épp ellenkezőleg – dönthet újabb kifogások emelése mellett, amennyiben lehetőséget biztosít az érintett vállalkozások számára, hogy ezzel kapcsolatban kifejthessék álláspontjukat (2012. június 27‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑167/08, EU:T:2012:323, 184. pont).

978    A kifogások kiegészítését csak akkor kell közölni az érintettekkel, ha a vizsgálatok eredménye arra készteti a Bizottságot, hogy új cselekményeket rójon az érintett vállalkozás terhére, vagy jelentősen módosítsa a kifogásolt jogsértések bizonyítékait, és nem amikor a Bizottság eláll olyan kifogásoktól, amelyek a kifogásközlésre adott válaszokra tekintettel megalapozatlannak bizonyultak (lásd: 2012. június 27‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet, T‑167/08, EU:T:2012:323, 191. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

979    Ezzel szemben az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló, 2011. október 20‑i bizottsági közlemény (HL 2011. C 308., 6. o.) Bizottsággal szemben hivatkozható 111. pontját követve a tényállást közlő egyszerű levél elfogadása csak abban az esetben indokolt, ha a Bizottság olyan új bizonyítékokra kíván támaszkodni, amelyek megerősítik a kifogásközlésben már alátámasztott kifogásokat. A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása érdekében a Bizottság a vizsgálat tárgyát képező magatartást tanúsító vállalkozás tudomására hozza ezeket az új információkat, és az a Bizottság által meghatározott határidőn belül benyújtja írásbeli észrevételeit. A Bizottság említett közleményének 111. pontja semmit nem említ arra vonatkozóan, hogy szóbeli észrevételeket is elő lehet‑e terjeszteni.

980    Így a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság azon döntése, hogy tényállást közlő leveleket használ, valamint a meghallgatási tisztviselő ezt követő azon döntése, hogy megtagadja a Google részére meghallgatás tartását annak érdekében, hogy ez utóbbi kifejthesse a Bizottság által hivatkozott új bizonyítékokkal kapcsolatos szóbeli észrevételeit, nem jelenti‑e e vállalkozás védelemhez való jogának megsértését az erőfölénnyel való visszaélés szankcionálását célzó represszív eljárás keretében.

981    Márpedig a jelen ügyben, noha a tényállást közlő levelek formálisan nem egészítik ki a kifogásközlésben szereplő kifogásokat, amennyiben továbbra is a Bizottság által a kifogásközlésben megjelölt visszaélésszerű magatartások érintettek, meg kell állapítani, hogy valójában a tényállást közlő levelek lényegében kiegészítik a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegére vonatkozó kifogás tartalmát és terjedelmét, amelyet a kifogásközlésben nem támasztottak alá kellőképpen, és így jelentősen módosítják a vitatott jogsértésekre vonatkozó bizonyítékokat.

982    Ez különösen az AEC‑tesztet érinti, amely a jelen ügyben valós jelentőséggel bírt a Bizottság részéről a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások azon képességének értékelése során, hogy képesek‑e kiszorító hatást gyakorolni az ugyanannyira hatékony versenytársakra (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet, C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 143. pont).

983    Ugyanis, míg a kifogásközlés 718–722. pontja csupán a versenytárs azon képességére vonatkozó rövid elemzést tartalmazott, hogy a Google által a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások alapján teljesített kifizetésekkel azonos kifizetéseket teljesítsen, addig a Google csak a tényállást közlő levelekből – amelyek közül az utolsót a megtámadott határozat elfogadását megelőzően három hónappal küldték meg – szerezhetett teljes mértékben tudomást a Bizottság által a jelen ügyben előnyben részesített tesztről és indokolásról. A versenytársak azon képességének a kifogásközlésben szereplő mennyiségi elemzését, hogy a Google által a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások alapján teljesített kifizetésekkel azonos kifizetéseket teljesítsenek, csak az első és második, tényállást közlő levél együttes olvasata alapján lehetett értelmezni.

984    A kifogásközlést követően nyolc hónappal elfogadott első, tényállást közlő levél a mennyiségi elemzést támasztja alá a kifogásközlésben előzetesen elfogadott megközelítés mélyreható megváltoztatásával.

985    Ez utóbbiban a Bizottság az egész elemzést két elem köré csoportosította, nevezetesen a köré, hogy valamely versenytárs képtelen volt a mobileszközökön történő keresések több mint 5%‑át megszerezni, tekintettel a keresések Google által a 2012 és 2015 közötti időszakban elért százalékos arányára, valamint a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások szerinti azon állítólagos kötelezettség köré, miszerint versengő keresőmotort nem lehet alapértelmezettként meghatározni harmadik fél böngészőjében.

986    Márpedig az első, tényállást közlő levélben a Bizottság viszonylagossá tette a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások szerinti azon kötelezettséget, miszerint a Google keresési szolgáltatásait kell alapértelmezettként meghatározni a harmadik felek böngészőiben. A Bizottság emellett az első alkalommal fogalmazta meg a megtámadott határozat (1234) preambulumbekezdésében szereplő azon feltevést, amely szerint egy legalább ugyanannyira hatékony versenytárs, mint a Google, nem szerezhetné meg a mobileszközökön végzett általános keresések több mint 12%‑át. Ezen új előfeltevés alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy valamely Google Search‑csel versengő alkalmazás a felhasználók által a Google Search‑ön keresztül végzett keresések csak legfeljebb [0–10]%‑át szerezhetné meg.

987    Az első, tényállást közlő levél annál is inkább jelentősen módosítja a kifogásközlésben előzetesen elfogadott megközelítést, mivel a Bizottság a versenytárs azon képességével kapcsolatban, hogy a Google által a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások címén teljesített kifizetésekkel azonos kifizetéseket teljesítsen, az általa eredetileg elképzeltnél nyilvánvalóan árnyaltabb eredményre jutott.

988    Míg a kifogásközlés értelmében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a versenytársnak minden esetben meg kell osztania valamennyi reklámbevételét annak érdekében, hogy elérje, ne pedig meghaladja a Google kifizetéseit, a Bizottság az első, tényállást közlő levélben azt jelezte, hogy a versenytárs, amennyiben alapértelmezettként határoznák meg egy harmadik fél böngészőjén, elérhetné, sőt meg is haladhatná a Google legelterjedtebb kifizetéseit anélkül, hogy meg kellene osztania valamennyi bevételét.

989    Az első, tényállást közlő levél után nyolc hónappal és három hónappal a megtámadott határozat előtt elfogadott második, tényállást közlő levél szintén jelentős korrekciókat eszközölt az első, tényállást közlő levélben és a fortiori a kifogásközlésben szereplő elemzést illetően.

990    Először is, a Bizottság, miután információkat kapott a Google‑tól a kifogásközlés korabeli aspektusaival kapcsolatban, kizárta, hogy valamely versenytárs a keresőmotor honlapjáról végzett keresésekből származó reklámbevételeket meg kívánhatná osztani, mivel maga a Google sem osztotta meg az említett bevételeket.

991    Másodszor a Bizottság két új változót épített be az AEC‑tesztbe, nevezetesen azt, hogy valamely versenytárs nem érheti el általános keresési alkalmazásának előzetes telepítését az eredetiberendezés‑gyártó vagy a mobilhálózat‑üzemeltető portfóliójának valamennyi mobileszközén, valamint a versenytárs azon kötelezettségét, hogy kompenzálja az érintett eredetiberendezés‑gyártók vagy mobilhálózat‑üzemeltetők által elszenvedett veszteséget, tekintettel a már forgalomban lévő és a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások hatálya alá tartozó mobileszközökhöz kapcsolódó bevételekre. E két pont meghatározó jelentőségű, mivel lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy viszonylagossá tegye a versenytárs azon képességét, hogy a Google kifizetéseivel azonos kifizetéseket teljesítsen abban az esetben, ha a versengő keresési szolgáltatásokat harmadik fél böngészőjén szintén alapértelmezettként határozzák meg.

992    Harmadszor a Bizottság a Google‑ra vonatkozó, nem a Google‑tól, hanem egy eredetiberendezés‑gyártótól beszerzett bizonyos pénzügyi adatokat is beépített. Ugyanez vonatkozik az úgynevezett „működési” költségekre is, amelyek becsült értéke [10–20]%, és amelyeket a Bizottság először a második, tényállást közlő levélben említ, és extrapolál egy hipotetikusan legalább ugyanannyira hatékony versenytársra, mint a Google. Ezt az adatot azonban a Google mind az összegét, mind pedig az AEC‑teszt vonatkozásában alkalmazandó releváns költségkategóriakénti minősítését illetően vitatja a Törvényszék előtt.

993    A Bizottság e tekintetben nem állíthatja, hogy a Google az első, tényállást közlő levélre válaszul benyújtott észrevételeiben elfogadta az ilyen adatok figyelembevételét. A Google a Bizottságnak nem a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokkal, hanem az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokkal kapcsolatos érvelését illetően csupán azt állítja, hogy a megosztott bevételek arányát csak bruttó formában fejezik ki, és e százalékos arányokat [10–20]%‑ra csökkentették, anélkül azonban, hogy megjelölnék e csökkentés jellegét. Mindenesetre a Bizottság, amelyre a kifogásolt kiszorító hatásokra vonatkozó bizonyítási teher hárul, egyáltalán nem próbálta összehasonlítani ezeket az adatokat a Google által esetlegesen közvetlenül továbbított adatokkal.

994    Hasonlóképpen, ellentétben azzal, amit a Bizottság az ellenkérelemben állít, az egyik eredetiberendezés‑gyártó nyilatkozatait, valamint az ez utóbbi által átadott dokumentumokban szereplő adatokat nem csak az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokkal kapcsolatban végzett elemzés keretében használták fel. Ezek az adatok ugyanis arra szolgáltak, hogy kiegészítsék a Bizottság portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokkal kapcsolatban végzett elemzését, ami a második, tényállást közlő levél puszta tanulmányozásából is kitűnik.

995    A fentiekből következik, hogy a Bizottságot, mivel csak a második, tényállást közlő levél szakaszában közölte azokat az adatokat, amelyeket az AEC‑teszt lefolytatása érdekében figyelembe kívánt venni, úgy kell tekinteni, mint amely így lényegesen módosította a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokra vonatkozó kifogás tartalmát.

996    A kifogásközlést ugyanis nem lehet úgy tekinteni, mint amely kellően alátámasztotta a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások versenyelemzésének e kulcsfontosságú pontját ahhoz, hogy egy olyan meghallgatás, amelyet 2017 elején kellett volna megszervezni, hasznos lehetett volna a Google számára. A kifogásközlést csak a 2018 áprilisában megküldött második, tényállást közlő levélből, azaz a megtámadott határozat elfogadását három hónappal megelőzően lehetett megfelelően alátámasztani, és így a Google számára lehetővé tenni, hogy megismerje a Bizottság által tervezett AEC‑teszt fő és meghatározó aspektusait. Következésképpen e sajátos összefüggésben a Bizottságnak, amely semmilyen időbeli nyomásnak nem volt kitéve, kiegészítő kifogásközlést kellett volna elfogadnia.

997    A Bizottság tehát azáltal, hogy kiegészítő kifogásközlés helyett két, tényállást közlő levelet küldött, és nem biztosította meghallgatás tartását az e két, tényállást közlő levélre válaszul benyújtott észrevételekkel kapcsolatban, megkerülte a Google azon jogát, hogy az ezen észrevételekre vonatkozó szóbeli érveit kifejthesse, és megsértette e vállalkozás védelemhez való jogát.

998    Tekintettel ugyanis arra, hogy milyen jelentőséggel bír az erőfölénnyel való visszaélés szankcionálására irányuló represszív eljárás keretében a meghallgatás megtartása, annak elmulasztása szükségképpen hibássá tette ezen eljárást, függetlenül attól, hogy a Google bizonyította‑e, hogy e mulasztás a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a megtámadott határozat tartalmát (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 21‑i Feralpi kontra Bizottság ítélet, C‑85/15 P, EU:C:2017:709, 45–47. pont).

999    Ráadásul mindenképpen meg kell állapítani, hogy tekintettel az AEC‑teszt jellegére, valamint a Bizottság által az említett tesztnek tulajdonított jelentőségre annak értékelése érdekében, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások képesek‑e kiszorító hatást gyakorolni az ugyanannyira hatékony versenytársakra, a Google könnyebben terjeszthette volna elő szóban az e teszt koncepciójára vonatkozó észrevételeit, amelynek egy, a megtámadott határozatot követően egy közgazdász cég által kidolgozott olyan alternatív változatát nyújtotta be a keresetlevél mellékletében, amely eltérő eredményre vezetett.

1000 E megállapítást nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy a Bizottság lehetővé tette a Google számára, hogy írásban terjessze elő észrevételeit az első és második, tényállást közlő levélre vonatkozóan. Bár a kontradiktórius eljárás követelményének írásban eleget tettek, a Bizottság egyáltalán nem próbálta meg lehetővé tenni a Google számára, hogy észrevételeit szóban is kifejtse, amint az kiegészítő kifogásközlés elfogadása esetén szükséges lett volna.

1001 Az ilyen szóbeli vitához fűződő érdeket például az AEC‑teszt kidolgozása során figyelembe veendő költségek kérdése is szemlélteti. E tekintetben ugyanis a Bizottság által a Google‑nak betudott költségeket az egyik eredetiberendezés‑gyártó által átadott, a fő érdekeltnek címzett információkéréssel alá nem támasztott dokumentumokból vették át. A Bizottság lényegében eltért a kiszorításra irányuló visszaélésekre vonatkozó iránymutatásától, amely szerint „[a]mennyiben [megbízható adatok állnak rendelkezésre] a Bizottság felhasználja az erőfölényben lévő vállalkozás költségeire vonatkozó adatokat is”.

1002 Ily módon egy meghallgatás lehetővé tette volna a Google számára, hogy olyan pontosításokat tegyen a Bizottság felé, amelyek lehetővé teszik az AEC‑teszt kidolgozását övező bizonyos kétértelműségek korai szakaszban történő eloszlatását, és azoknak a Bizottsággal való közvetlen megvitatását. A meghallgatás megtartása ugyanis arra késztette volna a Bizottságot, hogy teljes körű vitát folytasson a Google‑lal annak érdekében, hogy hasznosan körülhatárolják a vitás ténybeli és jogi kérdéseket. A meghallgatáshoz fűződő érdek annál is inkább kitűnik a jelen ügyből, mivel a Google által a jelen keresetben megfogalmazott kifogások alapján a Törvényszék – megalapozottságuk miatt – helyt ad a kereset harmadik jogalapjának.

1003 Továbbá, tekintettel az AEC‑teszt kidolgozásával járó nehézségekre, meghallgatás esetén a Google‑nak lehetősége lehetett volna arra, hogy jobban biztosítsa a védelmét, és meggyőzze a Bizottságot arról, hogy elemzésének több pontját újra kell értékelnie.

1004 Végeredményben annak lehetővé tétele a Google számára, hogy szóban fejtse ki érveit a Bizottság által a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegének alátámasztására felhasznált bizonyítékok lényeges módosításaival kapcsolatban, lehetővé tehette volna a Bizottság számára elemzésének finomítását.

1005 Következésképpen helyt kell adni a kereset ötödik jogalapja első részének, és ennek alapján is meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat visszaélésszerűnek minősíti.

G.      Az első öt jogalap vizsgálatának következményeiről és a hatodik jogalapról

1006 A Google rámutat, hogy a megtámadott határozat egy versenyhatóság által Európában valaha kiszabott legnagyobb bírságot állapít meg, nevezetesen 4 342 865 000 eurót.

1007 Bármekkora legyen is ez az összeg, a Bizottság által az EUMSZ 102. cikk megsértésének szankcionálása érdekében kiszabott bírságok megtorló és elrettentő célja arra kötelezi a Törvényszéket, hogy pártatlan és független bíróságként biztosítsa az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog tényleges érvényesülését, amikor a vizsgálati feladatokat is ellátó közigazgatási hatóság által kiszabott szankcióval szemben indított keresetről határoz.

1008 A Google a jelen kereset keretében egyrészt a megtámadott határozat megsemmisítését, másrészt ennek hiányában a bírság törlését vagy csökkentését kéri a Törvényszékre ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör alapján.

1009 Az első öt jogalap vizsgálatát követően meg kell vizsgálni a korábban ismertetett következtetéseknek a megtámadott határozatra gyakorolt következményeit. Amennyiben e következmények érintik a bírságot, azt is pontosítani kell, hogy a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében e tekintetben végzett értékelése milyen mértékben veszi figyelembe a hatodik jogalap keretében hivatkozott érvelést, amely a bírság kiszámításánál figyelembe vett különböző elemekre vonatkozik.

1.      Az első öt jogalap és a hatodik, a bírságra vonatkozó jogalap közötti kapcsolat

1010 A három részből álló hatodik jogalapban a Google megjegyzi, hogy még ha a Törvényszék az első öt jogalapban hivatkozott érvekkel ellentétben meg is erősíti a megtámadott határozatnak az EUMSZ 102. cikk megsértésének fennállására vonatkozó megállapításait, három hiba is megköveteli a bírság törlését vagy jelentős csökkentését. Így e hibák miatt a bírságot törölni kell, vagy ennek hiányában a Törvényszéknek gyakorolnia kell korlátlan felülvizsgálati jogkörét annak érdekében, hogy jelentős mértékben csökkentse annak összegét.

1011 Ebben az összefüggésben a Google először is azt állítja, hogy sem szándékosan, sem gondatlanságból nem követte el a jogsértést, másodszor, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét, harmadszor pedig, hogy jelentős számítási hibákat tartalmaz az iránymutatás Bizottság általi végrehajtása tekintetében. E tekintetben a Google azt állítja, hogy a Bizottság rosszul számította ki a releváns eladások értékét, helytelen súlyossági szorzót és indokolatlan kiegészítő összeget alkalmazott, valamint nem vett figyelembe különböző enyhítő körülményeket, köztük bizonyos magatartások korlátozott időtartamát.

1012 A Bizottság vitatja ezen érvelést. A megtámadott határozat a bírság összegét az iránymutatásnak megfelelően állapítja meg, és ez az összeg megfelel az egységes és folyamatos jogsértés súlyának és időtartamának.

1013 A fentiekből következik, hogy bár a hatodik jogalap keretében kifejtett érvelés azon az előfeltevésen alapul, hogy a Törvényszék jóváhagyja a Bizottságnak az első öt jogalap alapján vitatott elemzését, ez az érvelés tartalmaz néhány olyan kifogást, amelyeket a Törvényszék a jelen ügyben megvizsgálhat, amikor önálló módon gyakorolja korlátlan felülvizsgálati jogkörét.

1014 Ezen oknál fogva, amennyiben ez relevánsnak és megfelelőnek bizonyul e jogkör gyakorlásához, a Törvényszék az alábbi vizsgálat keretében válaszol e kifogásokra.

2.      Az első öt jogalap vizsgálatát követően a jogsértésre vonatkozóan tett megállapítások

1015 Az első, második és negyedik jogalapnak az anyagi jogi vonatkozások tekintetében, valamint az ötödik kereseti jogalap második részének az eljárási vonatkozások tekintetében történő vizsgálatából következik, hogy a Bizottság bizonyította a megtámadott határozatban az első–harmadik elkülönülő visszaélésnek minősített egységes és folyamatos jogsértés első és második aspektusának visszaélésszerű jellegét. Ezzel szemben a harmadik jogalap és az ötödik kereseti jogalap első részének vizsgálatából az következik, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e jogsértésnek a megtámadott határozatban negyedik elkülönülő visszaélésnek minősített harmadik aspektusa az EUMSZ 102. cikk értelmében erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, megsértette a védelemhez való jogot, és a megtámadott határozatban több mérlegelési hibát is elkövetett.

1016 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat 1., 3. és 4. cikkét csak annyiban kell megsemmisíteni, amennyiben e határozat 1. cikke azt állapítja meg, hogy a Google az EUMSZ 102. cikkbe ütköző négy elkülönülő visszaélésből álló egységes és folyamatos visszaélést követett el, amelyek közül a negyedik abban áll, hogy egyes bevételmegosztási megállapodások keretében a Google Search előre meghatározott eszközportfólión történő kizárólagos előzetes telepítésétől tette függővé a bevételek megosztását az eredetiberendezés‑gyártókkal és mobilhálózat‑üzemeltetőkkel, illetve annyiban, amennyiben e negyedik visszaélést érinti a 3. és a 4. cikk. Ebből az is következik, hogy meg kell változtatni a megtámadott határozat 2. cikkét, amennyiben az a Google és az Alphabet társaságok által a negyedik visszaélést magában foglaló, az EUMSZ 102. cikkbe ütköző egységes és folyamatos jogsértésben való részvételt szankcionáló bírságot szab ki.

1017 A jelen ügyben ugyanis a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy megvizsgálja a negyedik visszaélésben rejlő, legalább ugyanannyira hatékony versenytársak kiszorítására való alkalmasságot, vagyis a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások erre irányuló képességét (az egységes és folyamatos jogsértés harmadik aspektusa). A Törvényszék tehát nem tekinthet el a szóban forgó kifizetéseknek a verseny korlátozására és különösen a kifogásolt kiszorító hatások előidézésére való alkalmasságát illető kétségtől.

1018 Ugyanakkor függetlenül az EUMSZ 102. cikkre tekintettel történő minősítésük megalapozottságától, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen vette figyelembe a ténybeli háttér elemeiként a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat – ahogy egyébként az eszközönkénti portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat is – az egységes és folyamatos jogsértés (a megtámadott határozatban első, második és harmadik elkülönülő visszaélésnek minősített) első és második aspektusa által eredményezett kiszorító hatások értékelése során, amely jogsértés visszaélésszerű jellegét a Törvényszék a második és negyedik jogalap vizsgálata során megerősítette.

1019 Közelebbről emlékeztetni kell arra, hogy függetlenül a bevételmegosztási megállapodások versenyjog szempontjából történő minősítésétől, a Google által tanúsított magatartások együttes hatásai lehetővé tették számára, hogy a Google Search tekintetében olyan kizárólagos előzetes telepítésben részesüljön, amely legalább 2016‑ig lefedte az Androidból származó operációs rendszer alatt működő, EGT‑n belül forgalmazott eszközök több mint felét (a megtámadott határozat (822) preambulumbekezdés és 908. lábjegyzete).

1020 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások azt írták elő, hogy a GMS eszközöknek meg kell felelniük a kompatibilitást megállapító dokumentumban foglalt, egyébként az antifragmentációs megállapodások – amelyek megkötését a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások megkötésének előfeltételekeént írták elő – alapján az eredetiberendezés‑gyártókra minden olyan eszközük tekintetében alkalmazandó műszaki kompatibilitási szabványoknak, amelynek operációs rendszere az Android származékos változata volt. A kompatibilitást megállapító dokumentum és a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások közötti ezen kapcsolat megkönnyítette a Google által kívánt átfogó stratégia végrehajtását. A Bizottság ezért helyesen tette, hogy figyelembe vette a kompatibilitást megállapító dokumentumot, amikor a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodásoknak az általános keresési szolgáltatások piacaira gyakorolt hatásait értékelte.

1021 Ezek a Google‑nak felrótt magatartások visszaélésszerű jellegének értékelése szempontjából releváns ténybeli körülmények tehát bizonyítják egyrészt az egységes és folyamatos jogsértés első aspektusa és a jogsértés teljes időtartama alatt a Google által kötött bevételmegosztási megállapodások közötti, másrészt az egységes és folyamatos jogsértés első és második aspektusa közötti kapcsolat fennállását.

1022 A kereset első, második és negyedik jogalapjának vizsgálata ezenkívül azt bizonyítja, hogy az első és a második vitatott korlátozás egy átfogó stratégia részét képezte. E megállapítás alapján a Bizottság megalapozottan vélte úgy, hogy a felperesek azon magatartását, hogy egyrészt különleges feltételekhez kötik az Android operációs rendszer használatát, másrészt bizonyos alkalmazások és bizonyos szolgáltatások igénybevételét, az EUMSZ 102. cikkbe ütköző egységes és folyamatos jogsértésnek kell minősíteni (a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése és 1. cikke).

1023 A megállapított visszaélések ugyanis egy olyan átfogó stratégia keretébe illeszkedtek, amely az internet mobileszközökön történő fejlesztésének elősegítését célozza, megőrizve ugyanakkor a Google saját üzleti modelljét, amely alapvetően az általános keresési szolgáltatásának használatából származó bevételeken alapul.

1024 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Google nem mond ellent a megtámadott határozatban szereplő azon értékelésnek, amely szerint üzleti modellje az egyrészt a felhasználóknak leggyakrabban ingyenesen kínált, internethez kapcsolódó termékek és szolgáltatások, másrészt pedig azon online reklámszolgáltatások közötti kölcsönhatáson alapul, amelyekből bevételeinek nagy része származik. Így a Google bevételei lényegében az általános online keresési szolgáltatásainak közönségéhez kapcsolódnak, amely szolgáltatások lehetővé teszik számára azon online reklámszolgáltatások értékesítését, amelyek után díjazásban részesül (a megtámadott határozat (153) preambulumbekezdése).

1025 A Google által követett ezen átfogó stratégia keretében az általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain a jogsértés teljes időszakában fennálló erőfölényének megőrzése tehát döntő jelentőségű volt, amelyhez az első és a második vitatott korlátozás hozzájárult. Amint ugyanis az a negyedik jogalap vizsgálatából kitűnik, azon versenytárs operációs rendszerek kiszorítása, amelyek lehetővé tehetnék a Google Search‑csel versengő általános keresési szolgáltatások előzetes telepítését vagy akár kizárólagos telepítését, szintén hozzájárult ugyanezen cél eléréséhez.

1026 Végül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ezen átfogó stratégia végrehajtása által előidézett hatások olyan ténybeli helyzetbe illeszkedtek, amelyben a Google Search a Google által kötött bevételmegosztási megállapodások értelmében – függetlenül attól, hogy azokat versenyjogi szempontból minek minősítik – de facto kizárólagos előzetes telepítésben részesült, amely legalább 2016‑ig lefedte az Android‑származék operációs rendszer alatt működő, az EGT‑n belül forgalmazott eszközök több mint felét (a megtámadott határozat (822) preambulumbekezdése és 908. lábjegyzete).

1027 Tágabb értelemben, a releváns körülmények összességének értékelése során figyelembe veendő ténybeli elemként arra is utalni kell, hogy a Google a jogsértés teljes időtartama alatt olyan megállapodásban állt az Apple‑lel, amely lehetővé tette számára, hogy ezen eredetiberendezés‑gyártó valamennyi iPhone‑ján alapértelmezettként legyen beállítva a keresőmotorja (lásd a megtámadott határozat (118) és (119) preambulumbekezdését). Az Android ökoszisztéma mellett működő Apple ökoszisztéma jelenléte az intelligens mobileszközök világpiacán tehát nem jelentett jelentős versenyfenyegetést a Google számára az általános keresési szolgáltatásokhoz kapcsolódó reklámbevételek tekintetében (lásd például a megtámadott határozat (515) preambulumbekezdését).

1028 Egyébiránt a Google visszaélésszerű magatartása többek között azzal a hatással járt, hogy megfosztotta a versenytársakat attól a lehetőségtől, hogy akadálytalanul megoldást kínáljanak azon felhasználók számára, akik a Google Search általános keresési szolgáltatáshoz képest alternatív megoldásokat kívánnak igénybe venni (a megtámadott határozat (862) és (1213) preambulumbekezdése). Ily módon ezek a magatartások általánosságban megsértették a fogyasztók ahhoz fűződő érdekét, hogy egynél több forrással rendelkezzenek az interneten történő információszerzéshez. Így tehát konkrétabban e magatartások korlátozták a fogyasztók azon szegmenseit célzó keresési szolgáltatások fejlődését is, amelyek különösen jelentősek többek között a magánélet védelme vagy az EGT‑n belüli nyelvi sajátosságok szempontjából. Az ilyen érdekek nemcsak megfeleltek az érdemeken alapuló versenynek, mivel ösztönözték a fogyasztók előnyére szolgáló innovációt, hanem egy demokratikus társadalomban a pluralizmus biztosításához is szükségesek voltak.

1029 A fentiekből következik, hogy míg a megtámadott határozat 1., 3. és 4. cikkét részben meg kell semmisíteni, és a megtámadott határozat 2. cikkét meg kell változtatni annyiban, amennyiben a Bizottság nem bizonyította a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegét, addig az egységes és folyamatos jogsértés megállapítása, amely egy átfogó stratégiába illeszkedik, amelyhez hozzájárult az egységes és folyamatos jogsértés első és második aspektusa, nem jogellenes. Következésképpen a Törvényszék feladata, hogy a fentiekre és az ügy valamennyi releváns körülményére tekintettel saját maga határozza meg a bírság megfelelő összegét korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva, amint azt a Google a megváltoztatás iránti kérelmében kéri.

1030 A megtámadott határozatnak a bírság összegének meghatározását érintő részleges megsemmisítéséből levonandó következtetésekre kifejezetten hivatkoztak, és azokat a tárgyalás során széles körben megvitatták a felekkel.

1031 A Törvényszék célszerűnek tartja előzetesen emlékeztetni arra, hogy mivel korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva önálló értékelést végez a bírság összegének meghatározása során releváns szempontok tekintetében, az egységes jogsértésnek és összetevőinek meghatározására vonatkozó e részleges megsemmisítésből nem lehet automatikusan következtetéseket levonni a bírság összegére vonatkozóan. Ezzel szemben a Törvényszék figyelembe vesz minden olyan, a megtámadott határozatban bizonyított tényt és jogszerűen elvégzett értékelést, amely hatással lehet a bírság összegének megfelelő jellegére.

3.      A bírság megváltoztatásáról

1032 A fentiekre tekintettel és az előterjesztett ez irányú kérelemnek megfelelően az EUMSZ 261. cikkben és az 1/2003 rendelet 31. cikkében a Törvényszék számára biztosított korlátlan felülvizsgálati jogkör alapján határozni kell a bírság összegéről.

1033 A korlátlan felülvizsgálati jogkör a szankció jogszerűségének egyszerű vizsgálatán túl – amely csupán a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé – feljogosítja a Törvényszéket arra, hogy megsemmisítés nélkül is megváltoztassa a megtámadott jogi aktust a tényállás valamennyi körülményét figyelembe véve, például annak érdekében, hogy módosítsa a bírság összegét, akár annak csökkentése, akár annak növelése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2007. február 8‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, C‑3/06 P, EU:C:2007:88, 61. és 62. pont; 2009. szeptember 3‑i Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ítélet, C‑534/07 P, EU:C:2009:505, 86. pont). E körülmények között a Törvényszék adott esetben a Google‑lal szemben kiszabott szankciót illetően eltérő értékeléseket adhat a Bizottság által a megtámadott határozatban elfogadott értékelésekhez képest.

1034 Ez nem igényli azt, hogy a Törvényszék alkalmazza a Bizottság bírságkiszabási iránymutatását (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 14‑i Trafilerie Meridionali kontra Bizottság ítélet, C‑519/15 P, EU:C:2016:682, 52–55. pont), még ha e tájékoztató jellegű szabályok esetlegesen iránymutatásul is szolgálhatnak a számára (lásd ebben az értelemben: 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet, C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

1035 Indokolási kötelezettsége keretében a Törvényszék feladata továbbá, hogy részletesen bemutassa azokat a tényezőket, amelyeket a bírság összegének megállapításakor figyelembe vesz (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 14‑i Trafilerie Meridionali kontra Bizottság ítélet, C‑519/15 P, EU:C:2016:682, 52. pont).

1036 A jelen ügyben a Google egységes és folyamatos jogsértésben való részvételének szankcionálását célzó bírság összegének meghatározása érdekében, amint az a megtámadott határozat 1. cikkének a kereset első öt jogalapjának vizsgálatát követő részleges megsemmisítéséből következik, a Törvényszéknek az alábbi körülményeket kell figyelembe vennie.

a)      Szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett jogsértés

1037 Meg kell határozni, hogy a jogsértést szándékosan vagy gondatlanságból követték‑e el. E megkülönböztetés ugyanis, amelyet az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése ír elő, hatással lehet a bírság összegére.

1038 A felek a hatodik jogalap első része kapcsán nyilvánítanak véleményt erről a kérdésről.

1039 E tekintetben a Google arra hivatkozik, hogy a bírság nem veszi figyelembe a szándékosság hiányát vagy a részéről tanúsított gondatlanságot. A megtámadott határozat ugyanis semmilyen bizonyítékot nem tartalmaz a szándékot illetően, mivel a vitatott magatartásokra azt megelőzően került sor, hogy a Google állítólagosan erőfölénybe került volna. Hasonlóképpen, többek között a megtámadott határozatot megelőző és azzal egyidejű gyakorlat fényében a Google nem lehetett „tisztában” a nyitott, ingyenes és önmagában a versenyt támogató üzleti modelljének versenyellenes jellegével. Semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság mikor módosította értékelését.

1040 A Bizottság azt állítja, hogy nem kell bizonyítania a kizárási szándékot annak megállapításához, hogy a jogsértést szándékosan követték el. Elegendő, ha a Google‑nak „tudnia kellett magatartásának versenyellenes jellegéről”. A jelen ügyben a jogsértés valóban a Google erőfölényének „megerősítésére irányult” az általános keresési szolgáltatások piacain (a megtámadott határozat (858)–(860), (972)–(977) és (1140) preambulumbekezdése). Ezenkívül a jogsértést legalábbis gondatlanságból követték el, mivel a Google ismerte azokat a „lényeges tényeket”, amelyek igazolják a megtámadott határozatnak az erőfölénnyel és a visszaélésekkel kapcsolatos következtetéseit.

1041 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint a Bizottság határozattal bírságot szabhat ki, ha a vállalkozás szándékosan vagy gondatlanul megsérti az EUMSZ 102. cikk rendelkezéseit.

1042 Ami a szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett jogsértés fennállására vonatkozó feltételt illeti, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az első eset akkor teljesül, ha a szóban forgó vállalkozás részt vesz egy magatartásban, és azt a piacra gyakorolt versenyellenes hatásainak teljes tudatában végzi, anélkül hogy bizonyítani kellene, hogy ennek során tisztában van‑e a versenyszabályok megsértésével, vagy sem (lásd ebben az értelemben: 1983. november 8‑i IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság ítélet, 96/82–102/82, 104/82, 105/82, 108/82 és 110/82, EU:C:1983:310, 45. pont).

1043 Márpedig elsősorban kétségtelen, hogy a Google – amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozta – a szóban forgó magatartásokat szándékosan, azaz az érintett piacokon e magatartások által kiváltott hatások teljes ismeretében hajtotta végre.

1044 A Google‑nak ugyanis észszerűen tudnia kellett, hogy erőfölényben vagy erős helyzetben van az Android alkalmazás‑áruházak és az általános keresési szolgáltatások piacain. A Google végeredményben a jelen kereset keretében nem vitatja, hogy a jogsértés ideje alatt az általános keresési szolgáltatások piacain erőfölényben volt.

1045 Az érintett piacokon elfoglalt helyzetén túl a Google tudatosan folytatta a „mézesmadzag és furkósbot” stratégiáját, a Google egy belső prezentációjában használt és a Bizottság által a megtámadott határozatban átvett kifejezéssel élve (az (1343) preambulumbekezdés). A mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások, az antifragmentációs megállapodások és a bevételmegosztási megállapodások kimondott célja – függetlenül attól, hogy a megtámadott határozat nem bizonyította kellőképpen a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások visszaélésszerű jellegét – az volt, hogy megakadályozza az Android nem jóváhagyott alternatív változatainak használatát, és elősegítse a Google szolgáltatásainak kizárólagos használatát, azzal az egyértelmű céllal, hogy megvédje és megerősítse a Google pozícióját az általános keresési szolgáltatások piacain (az (1343), (1350) és (1351) preambulumbekezdés). A Bizottság beavatkozását és a megtámadott határozat meghozatalát indokoló hatások annál is inkább nyilvánvalóak, mivel azok a szóban forgó megállapodásokban szereplő, a Google által eltervezett és kidolgozott szerződéses kikötésekből eredtek. A Google képviselőinek a megtámadott határozatban szereplő nyilatkozatai megerősítik ezt az értelmezést, mivel egyikük egyértelműen kifejti, hogy a cél az Android azon változatainak akadályozása volt, amelyek a Google‑lal versengő keresési szolgáltatásokat tartalmaznak (a megtámadott határozat (1344) és (1347) preambulumbekezdése).

1046 Közelebbről, vitathatatlan a Google azon szándéka, hogy megakadályozza az Android forráskódjának bármilyen fejlesztését azáltal, hogy megfosztja az alternatív Android forkok fejlesztőit a kereskedelmi lehetőségektől, amint az a jelen kereset negyedik jogalapjának vizsgálatából kitűnik. Az alternatív Android forkok fejlesztésének megakadályozására irányuló szándék része az antifragmentációs megállapodások által követett különböző céloknak, még akkor is, ha a Google arra hivatkozik, hogy ezekre az Android fennmaradásának biztosítása érdekében kényszerült. Egyébiránt a megtámadott határozatban hivatkozott belső e‑mailekből kitűnik, hogy az alternatív Android forkok fejlesztésének megakadályozására irányuló e stratégiát kezdettől fogva szándékosan annak megakadályozása érdekében alakították ki, hogy a Google partnerei és versenytársai az Android önálló változatait kifejlesszék (a megtámadott határozat (159) és (160) preambulumbekezdése).

1047 Másodsorban a Google nem állíthatja, hogy nem tudott a szóban forgó megállapodások versenyellenes hatásairól pusztán amiatt, hogy azokat azelőtt hajtotta végre, hogy bármiféle erőfölényt szerzett volna. Először is, az érintett piacokon elfoglalt helyzetétől függetlenül meg kell állapítani ugyanis, hogy a Google tudatosan törekedett a szóban forgó megállapodások hatásaira. Másodszor, akkor is tudnia kellett azok versenyellenes jellegéről, amikor a piaci ereje jelentős mértékben megnőtt. A Google tehát az erőfölénybe kerülésének időpontjától kezdve szankcionálható amiatt, hogy szándékosan megsértette az EUMSZ 102. cikket, amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban tette is.

1048 Ugyanígy az a puszta megállapítás, hogy a Google – az általa előadottak szerint – más, állítólag versenyt támogató célokat kívánt követni, amelyek az Android platform fejlesztésével és védelmével kapcsolatosak, nem kérdőjelezheti meg azt a tényt, hogy a Google a szóban forgó megállapodásokkal a „mézesmadzag és furkósbot” stratégiáját követte annak érdekében, hogy megőrizze és megerősítse többek között az általános keresési szolgáltatások piacain fennálló helyzetét, és korlátozza versenytársainak e piacokon való jelenlétét, vagy akár megelőzze a verseny fejlődését.

1049 Ennélfogva a Google nem állíthatja, hogy a szóban forgó magatartásokat nem szándékosan tanúsította, ahogy azt sem, hogy nem törekedett azokra a hatásokra, amelyekkel e magatartások járhattak, és amelyek indokolták a megtámadott határozat Bizottság általi elfogadását.

1050 Ezt a megállapítást nem kérdőjelezhetik meg a Google azon érvei, amelyek a szóban forgó magatartások visszaélésszerűnek minősítésével kapcsolatos bizonytalanságra vonatkoznak a megtámadott határozatot megelőző ítélkezési gyakorlat és határozathozatali gyakorlat fényében. Ezen elemzés elvégzése ugyanis annak vizsgálatát jelentené, hogy a Google tudomással bírhatott‑e arról, hogy magatartása sérti az EUMSZ 102. cikket, ami – amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik – közömbös. A szándékosan elkövetett jogsértés esetén csak annak bizonyítása bír jelentőséggel, hogy a magatartás a piacra gyakorolt versenyellenes hatások teljes ismeretében valósult meg.

1051 Ennélfogva, amint azt egyébként a Bizottság helyesen megállapította, a Google szándékosan követte el a jogsértést. A Törvényszék ezt a körülményt a bírság összegének meghatározásakor fogja figyelembe venni.

b)      A jogsértés súlyának és időtartamának figyelembevétele

1052 Korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a Törvényszéknek az ügy összes körülményét figyelembe véve kell meghatároznia a bírság összegét. Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdése alapján e feladat a jogsértés súlyának és időtartamának figyelembevételét feltételezi, többek között az arányosság és a szankciók egyéniesítése elvének tiszteletben tartása mellett (2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet, C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

1)      Az eladások értékének eredeti adatként való figyelembevétele

1053 Előzetesen, a Google által a jogsértéssel kapcsolatban végzett eladások értékét illetően, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az iránymutatása alapján kiszabandó bírság alapösszegét meghatározza, a Törvényszék emlékeztetni kíván arra, hogy bár az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírság megállapítása nem pontos aritmetikai számításokkal történik (2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T‑11/06, EU:T:2011:560, 266. pont; 2015. július 15‑i SLM és Ori Martin kontra Bizottság ítélet, T‑389/10 és T‑419/10, EU:T:2015:513, 436. pont), az ilyen érték használata a jelen ügyben megfelelő kiindulópontot biztosíthat a bírság összegének meghatározásához.

1054 A bírság összegének meghatározásához valóban célszerűnek tűnik olyan módszer alkalmazása, amely – a Bizottság által alkalmazott módszerhez hasonlóan – először olyan alapösszeget határoz meg, amelyet később az ügy sajátos körülményeire tekintettel ki lehet igazítani. E tekintetben a jogsértéssel összefüggő eladások értéke a jelen ügyben a jogsértés gazdasági hatását, valamint az abban részt vevő vállalkozás jelentőségét tükrözi.

1055 A Törvényszék ebben az összefüggésben vizsgálja meg a Bizottság által figyelembe vett összeggel szemben a hatodik jogalap harmadik részének keretében előadott érveket.

1056 Először is a Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság a 2017‑ben, a jogsértésben való részvétel utolsó teljes évében elért eladások értékét vette figyelembe, holott inkább a jogsértés teljes időszakában elért eladások átlagos értékét kellett volna figyelembe vennie. E figyelembevételt a Google bevételeinek 2011 és 2017 közötti exponenciális növekedése indokolja, amely a digitális telefonról az okostelefonra történő áttérésből és a mobileszközökön való internethasználat ezzel összefüggő növekedéséből ered.

1057 A Bizottság ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a Google‑nak kellett volna bizonyítania, hogy a 2017‑es év során megvalósított eladások nem tükrözik a jogsértés valós gazdasági tartalmát, valamint a Google méretét és piaci erejét. Bevételei 2011 és 2017 közötti növekedésének puszta megállapítása e célból nem elegendő.

1058 Emlékeztetni kell arra, hogy az eladások értékének a bírság alapösszegének kiszámítása során való figyelembevétele arra irányul, hogy tükrözze a szankcionált jogsértés tényét és gazdasági jelentőségét. A jogsértésben való részvétel utolsó évét ugyanakkor nem lehet mindig referencia‑időszakként figyelembe venni az eladások értékének számítása során, különösen, ha a vállalkozásnak a jogsértésben való részvétel utolsó évében megvalósított eladásai nem teszik lehetővé a jogsértés gazdasági jelentőségének tükrözését (lásd ebben az értelemben: 2014. július 11‑i Esso és társai kontra Bizottság ítélet, T‑540/08, EU:T:2014:630, 95. pont).

1059 Ugyanakkor a Google bevételei 2011 és 2017 közötti jelentős növekedésének puszta megállapítása nem elegendő annak bizonyításához, hogy az általa 2017‑ben elért bevételek nem tükrözik a valós gazdasági helyzetet, a jogsértés terjedelmét, e vállalkozás méretét és piaci erejét. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság által szankcionált magatartások egyoldalú jellege – amelyek lehetővé tették a Google számára, hogy 2011 és 2017 között megerősítse az erőfölényét és piaci erejét, és hátráltassa versenytársai terjeszkedését, vagy akár azt, hogy kizárja őket a piacról, vagy akadályozza a potenciális versenytársakat – indokolja a 2017‑ben elért bevételek figyelembevételét, amely év során a Google gazdasági szempontból learathatta a 2011 óta tanúsított magatartásainak teljes hasznát.

1060 Ennélfogva a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva célszerűnek tartja a Google által a jogsértésben való részvételének utolsó teljes évében elért eladások értékét figyelembe venni.

1061 Másodszor a Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság a releváns eladások értékében olyan bevételeket is figyelembe vett, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak a jogsértéssel. Ez a helyzet a Google részéről a felhasználók által nem az előzetesen telepített Google alkalmazások révén, hanem a Google honlapján keresztül végzett általános keresések nyomán a reklámlinkekre való kattintások alkalmával elért bevételek esetében. E bevételeket nem érintették a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások, és a Google elkülöníthette ezeket a bevételeket az alkalmazásai útján indított keresések révén keletkező bevételektől.

1062 A Bizottság ezzel szemben hangsúlyozza az ilyen bevételek figyelembevételének fontosságát, mivel azok érintik a jogsértést.

1063 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az eladások bírság alapösszegének kiszámítása során figyelembe vett értékének közvetlen vagy legalábbis közvetett kapcsolatban kell állnia a szankcionált jogsértéssel, mert ellenkező esetben a szankció meghatározásának szakaszában elferdítik e jogsértés tényét és gazdasági jelentőségét.

1064 Márpedig a jelen ügyben a Google részéről a felhasználók által nem az előzetesen telepített Google alkalmazások révén, hanem a Google honlapján keresztül végzett keresések nyomán a reklámlinkekre való kattintások alkalmával elért bevételek legalábbis közvetett kapcsolatban állnak a jogsértéssel. Amint ugyanis a megtámadott határozatból helyesen kitűnik, a Bizottság által szankcionált magatartások lehetővé tették a Google számára, hogy fenntartsa és megerősítse az általános keresési szolgáltatások valamennyi nemzeti piacán fennálló erőfölényét és piaci erejét, függetlenül attól, hogy e kereséseket előzetesen telepített alkalmazáson vagy a Google honlapján keresztül végezték (a megtámadott határozat (1439) preambulumbekezdése).

1065 A Google által tanúsított magatartások a versengő keresési szolgáltatások használatának és az azokhoz való hozzáférésnek a megnehezítése és az ilyen szolgáltatások felhasználóinak megszerzése révén közvetve lehetővé tették számára, hogy a honlapján keresztül is jelentős bevételre tegyen szert. E tekintetben közömbös az a tény, hogy a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások nem veszik figyelembe az ilyen bevételeket.

1066 Ennélfogva a Törvényszék helyénvalónak tartja, hogy az eladásoknak a bírság alapösszegének kiszámítása során figyelembe vett értékéből ne zárja ki a Google honlapján végzett általános keresésekből származó bevételeket.

1067 Harmadszor a Google azt kifogásolja, hogy a Bizottság az eladások értéke címén nem általa, hanem harmadik személyek által elért bevételeket is figyelembe vett. Ugyanez vonatkozik a forgalomszerzési költségekre, vagyis a Google által annak érdekében teljesített kifizetésekre, hogy reklámlinkjeit harmadik felek internetes oldalain megjelenítse.

1068 A Bizottság ezzel szemben azt állítja, hogy a forgalomszerzési költségek a Google kontextuális reklámokból származó bevételeinek szerves részét, valamint a Google szolgáltatásaiért a hirdetőknek kiszámlázott ár egyik összetevőjét képezik.

1069 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdése második albekezdésének szövege az érintett vállalkozás teljes forgalmára vonatkozik, bármilyen levonás nélkül (2012. december 12‑i Almamet kontra Bizottság ítélet, T‑410/09, nem tették közzé, EU:T:2012:676, 225. pont).

1070 Márpedig a jelen ügyben, amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen hangsúlyozza, bár a forgalomszerzési költségek valóban a Google által viselt költségek, mivel azok a Google önkéntes kiadásainak minősülnek annak érdekében, hogy harmadik felek internetes oldalain megjelenítsék a linkjeit, az említett költségeket lényegében kiszámlázzák a hirdetőknek, így azok a Google bevételeinek egy összetevőjét képezik (a megtámadott határozat (1442) preambulumbekezdése).

1071 Ennélfogva a Google állításával ellentétben a forgalomszerzési költségek nem vonhatók le az eladások értékéből. E költségek ugyanis nincsenek hatással a Google által elért bevétel bruttó összegére, és megfelelően tükrözik a szankcionált jogsértés tényét és gazdasági jelentőségét.

1072 Ennélfogva a Törvényszék úgy határoz, hogy a bírság összegének meghatározásakor az eladások ugyanazon értékét veszi figyelembe, mint amelyet a Bizottság a megtámadott határozatban megállapított.

2)      A súly figyelembevétele

1073 A jogsértés súlyának értékelését illetően többek között megállapításra került, hogy azt egyedileg kell értékelni, és hogy figyelembe kell venni az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a jogsértés súlyának értékelésére, mint például a versenyellenes magatartások számát és intenzitását (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑i Infineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 196. és 197. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

1074 A jelen ügyben a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva először is úgy véli, hogy figyelembe kell venni a következő tényezőket, amelyekre a Bizottság is hivatkozik iránymutatásában, nevezetesen a jogsértés jellegét, a Google érintett piacokon fennálló helyzetét, e jogsértés földrajzi kiterjedését, valamint azt, hogy a jogsértés megvalósult‑e.

1075 A jogsértés jellegét illetően a fenti elemzésből kitűnik, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon a Google több magatartását visszaélésszerű kiszorításnak minősítette, amelyek korlátozták a versenyt azáltal, hogy versenytársait a fogyasztók kárára kiszorították. E magatartások a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételeihez és az antifragmentációs megállapodások által előidézett kiszorító hatásokhoz kapcsolódnak, és a jogsértés időtartama alatt releváns ténybeli összefüggések fényében kerülnek elemzésre.

1076 A Google érintett piacokon fennálló helyzetét és a jogsértés földrajzi kiterjedését illetően nem vitatott, hogy a Google a jogsértés teljes időtartama alatt erőfölényben volt az EGT‑n belüli általános keresési szolgáltatások nemzeti piacain. E piacok voltak azok, amelyek a Google átfogó stratégiájának tárgyát képezték, amely stratégia célja az volt, hogy megőrizze a PC‑ről indított általános keresések és az intelligens mobileszközökről indított általános keresések tekintetében fennálló piaci erejét. Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg az, ha nemcsak az Android eszközökről indított általános kereséseket veszik figyelembe, hanem az iPhone‑ról indított általános kereséseket is.

1077 Ami a jogsértés végrehajtását vagy annak hiányát illeti, a Törvényszék e tekintetben különösen szükségesnek tartja, hogy az arányosság és a szankciók egyéniesítése elvének betartása érdekében értékelje a Google versenyellenes magatartásainak számát és intenzitását.

1078 E feladatot megkönnyíti a jelen ügyben a konkrét hatások Bizottság által annak érdekében végzett figyelmes vizsgálata, hogy értékelje a Google átfogó stratégiájának és az annak végrehajtására használt különböző eszközöknek az érdemeken alapuló versenyre gyakorolt hatását.

1079 A Törvényszék e tekintetben megjegyzi, hogy bár a Bizottság a megtámadott határozatban eredetileg annak megállapítására szorítkozott, hogy „a jogsértés szempontjából releváns piacok nagy gazdasági jelentőséggel bírnak”, ami azt jelenti, hogy „az e piacokon tanúsított bármilyen versenyellenes magatartás jelentős hatást gyakorolhat” (az (1449) preambulumbekezdés), ezt követően mégis pontosította, hogy ez az értékelés azon következtetéseken alapul, amelyeket az egyes szóban forgó magatartások kapcsán a versenykorlátozó hatások megtámadott határozatban elvégzett elemzéséből vont le (az (1455) preambulumbekezdés).

1080 A Törvényszék ezzel kapcsolatos értékelése a fenti, az első és a második vitatott korlátozásra vonatkozó megfelelő jogalapok keretében kifejtett elemzésből következik. Ez az elemzés nem csupán a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított kiszorító hatásokat veszi figyelembe, hanem a felek által az Android operációs rendszer és annak „ökoszisztémája” fejlesztéséhez és fenntartásához fűződő érdekre vonatkozóan hivatkozott különböző érveket is, amely érdeket bizonyítottnak kell tekinteni, amint az többek között a fenti 889. és 890. pontból következik.

1081 E tekintetben a fenti tényezők összességének figyelembevételét követően a Törvényszék célszerűnek tartja megjegyezni, hogy úgy véli, hogy a Bizottság által meghatározott, az eladások értéke 11%‑ának megfelelő, állandó súlyossági együttható alkalmazása (a megtámadott határozat (1447) preambulumbekezdése) nem tükrözi megfelelően a jogsértés tényleges végrehajtását és különösen annak az érintett időszakban fennálló intenzitását, különösen a Google által a 2012 és 2014 közötti időszakban tanúsított versenyellenes magatartások tekintetében, amint az az alábbiakban megvizsgálásra kerül.

3)      Az időtartam figyelembevétele

1082 Ami a jogsértés időtartamának értékelését illeti, az alábbi körülményeket kell figyelembe venni, amelyeket egyébként a Google sem vitat a jelen kereset keretében.

1083 Egyrészt a Google LLC 2011. január 1‑jétől 2018. július 18‑ig, a megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig megszakítás nélkül részt vett az egységes és folyamatos jogsértés következő két vetületében: a Google Search alkalmazást a Play Store‑ral összekötő csomagban, valamint a Play Store és a Google Search alkalmazás azon feltétel melletti licencelésében, hogy antifragmentációs megállapodást kell kötni.

1084 Másrészt a Google LLC 2012. augusztus 1‑jétől 2018. július 18‑ig, a megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig megszakítás nélkül részt vett az egységes és folyamatos jogsértés egy másik vetületében, nevezetesen a Google Chrome‑ot a Play Store‑ral és a Google Search alkalmazással összekötő csomagban.

1085 Ugyanakkor a Bizottságtól eltérően, amely a Google jogsértésben való részvétele időtartamának figyelembevétele érdekében egyetlen átfogó szorzót alkalmazott (a megtámadott határozat (1461) preambulumbekezdése), majd az eladások figyelembe vett értékét megszorozta az időtartamra vonatkozó e szorzóval, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a jelen ügyben megfelelőbb más paramétereket is figyelembe venni annak érdekében, hogy jobban képviseljenek bizonyos, a jogsértés időbeli lefolyására jellemző sajátosságokat, figyelemmel többek között a jogsértés változó intenzitására.

4)      Az intenzitásra tekintettel történő együttes értékelés

1086 A bírság összegének a jogsértés súlya és időtartama alapján történő értékelése során a Törvényszék kívánatosnak tartja, hogy a Bizottság által az iránymutatás alapján meghatározott általános módszer alkalmazásával meghatározott számítási és lineáris technikától eltérő módszert használjon. Az ilyen választás az arányosság és a szankciók egyéniesítése elvének megfelelően jobban biztosítja, hogy megfelelően figyelembe vegyék a jelen ügy sajátosságait, anélkül azonban, hogy ez sértené a kellő elrettentő hatás elérésének követelményét.

1087 Egyrészt a jelen ügyben célszerű figyelembe venni az első visszaélések egymást kiegészítő jellegét. Amint az e tekintetben elvégzett elemzésből kitűnik, a Google általános stratégiája keretében folytatott visszaélésszerű magatartásai megerősödtek attól kezdve, hogy mind a Google Search alkalmazás, mind a Chrome böngésző a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodások előzetes telepítési feltételeinek tárgyát képezte. Ezáltal a Google jelentős versenyelőnyt biztosított magának az internetes keresések két fő belépési pontján, amely versenyelőny nagyon nehezen volt ellentételezhető a Google versenytársai számára.

1088 Másrészt az is szükséges, hogy a Törvényszék különösen figyelembe vegye az idők során tanúsított versenyellenes magatartások intenzitását, valamint az e magatartásokat övező, a megtámadott határozatban hivatkozott egyéb ténybeli elemeket, így a bevételmegosztási megállapodásokat. E tekintetben több időszak is elkülöníthető:

–        az első, 2011. január 1‑jétől 2012. augusztus 1‑jéig tartó tájékozódási időszak, amely a Google által a mobileszközökön az internetre való áttérés biztosítása érdekében kívánt átfogó stratégia kialakításával jellemezhető;

–        a 2012. augusztus 1‑jétől a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások 2014. március 31‑i lejártáig tartó második időszak, amely során a jogsértés intenzitása a legmagasabb volt, mivel hatásai a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás (mindkét csomag esetében) és az antifragmentációs megállapodás korlátozó aspektusait egy olyan összefüggésben egyesítették, amelyben a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások által biztosított kizárólagosság ennek megfelelően csökkentette a GMS eszközökre történő egyidejű előzetes telepítés elméleti lehetőségeit;

–        a 2014. március 31‑től a megtámadott határozat elfogadásának időpontjáig tartó harmadik időszak, amelyben megállapítható, hogy a versenytársak nagyobb szabadsággal rendelkeztek az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodások mellett, mint a portfólió‑bevételmegosztási megállapodások esetében, ugyanakkor ezzel párhuzamosan figyelembe kell venni az antifragmentációs megállapodások kiszorító hatásait súlyosbító API‑k fejlődését is.

1089 E felosztás alapján a Törvényszék a bírság összegének meghatározásakor a következő körülményeket veszi figyelembe.

1090 Mindenekelőtt igaz, hogy – amint arra a Google a hatodik jogalap második része keretében hivatkozik – figyelembe kell venni azt a tényt, hogy 2014. március 31‑től önként megszüntette a portfólió‑bevételmegosztási megállapodásokat, és azokat az eszközönkénti bevételmegosztási megállapodásokkal váltotta fel, és ez szükségszerűen azzal a hatással járt, hogy csökkentette a Google Search alkalmazásnak és a Chrome‑nak az EGT‑n belül forgalomba hozott egyes GMS eszközökön való kizárólagos előzetes telepítése által eredményezett piaclezárást.

1091 Márpedig a két állandó és átfogó – súlyosságra, illetve időtartamra vonatkozó – szorzó használata nem teszi lehetővé e körülmény figyelembevételét, és azon tényét sem, hogy a mobilalkalmazás‑forgalmazási megállapodás előzetes telepítési feltételei csak 2012. augusztus 1‑jétől kezdve vonatkoztak a Chrome‑ra.

1092 Ezt követően azt is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó magatartások hatásai a második időszak vonatkozásában különösen jelentősek voltak, amit szintén különösen figyelembe kell venni, mivel e hatások kritikus időpontban érvényesültek mind a Google, mind pedig versenytársai számára, azaz az internet mobileszközökön történő fejlődésének időpontjában.

1093 Ebben az időszakban, amely az intelligens mobileszközökről indított online keresési szolgáltatások fejlesztésében kulcsfontosságú volt, a Google visszaélésszerű magatartásai kárt okoztak versenytársainak, amelyek számára különösen fontos volt jelen lenni, akár csak kisszámú eszközön is. Ezt az álláspontot a tárgyaláson meggyőző módon ismertették a Google különböző, az eljárásba beavatkozó versenytársai.

1094 A bírság összegének meghatározása során tehát a Törvényszék figyelembe veszi mind az egységes és folyamatos jogsértés különböző részeinek időtartamát, mind a különböző időszakok között fennálló, a fentiekben megállapított különbségeket, e jogsértés hatásai változó intenzitásának értékelése során.

c)      Enyhítő vagy súlyosító körülmények

1095 A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a jelen ügy ténybeli háttere nem indokolja a Google vonatkozásában enyhítő körülmények figyelembevételét, vagy ellenkezőleg, súlyosító körülmények figyelembevételét.

1096 A hatodik jogalap harmadik része kapcsán ezzel kapcsolatban felhozott érveket illetően mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a Google nem kérheti a bírság csökkentését arra hivatkozva, hogy a jogsértést gondatlanságból követte el. Amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen állapította meg, és amint az a fenti pontokból kitűnik, a Google szándékosan követte el a jogsértést azáltal, hogy tudatosan törekedett azokra a hatásokra, amelyekkel a szóban forgó megállapodások járhattak.

1097 Hasonlóképpen, a Google nem követelheti a bírság összegének csökkentését a közigazgatási eljárás során tanúsított állítólagos aktív együttműködésre hivatkozva sem. Kétségtelen, hogy a Google önként kötelezettségvállalásokat javasolt a Bizottság versennyel kapcsolatos aggályainak eloszlatása érdekében. Mindazonáltal egy ilyen javaslat önmagában nem jelentheti a Google‑t terhelő, a közigazgatási eljárás során való együttműködésre vonatkozó jogi kötelezettségek meghaladását, és önmagában emiatt nem indokolhatja a bírság csökkentését annak aktív együttműködése alapján.

1098 Egyébiránt a Törvényszék nem véli úgy, hogy más olyan ténybeli körülményeket is figyelembe kell venni, amelyek alkalmasak arra, hogy a bírság összegét csökkentsék vagy növeljék.

d)      Az Alphabet bírságának összege és egyetemleges felelőssége

1099 A fenti megfontolások, többek között egy olyan átfogó stratégia jelentős időn keresztül történő szándékos végrehajtása alapján, amelynek fennállását nem kérdőjelezik meg a Bizottság által elkövetett, a megtámadott határozatban vizsgált harmadik magatartástípust érintő hibák, és amely a jogsértés időtartama alatt különböző intenzitású hatásokat fejtett ki, a Törvényszék úgy véli, hogy helyesen értékelve a jogsértés súlyát és időtartamát, különös tekintettel a szankció egyéniesítésének elvére, a Google LLC‑vel szemben kiszabott bírság összegét 4 125 000 000 euróban kell megállapítani 4 342 865 000 euró helyett.

1100 Egyébiránt az Alphabet, Inc.‑t mint anyavállalatot együttesen és egyetemlegesen felelősnek kell tekinteni a Google LLC által 2015. október 2. és 2018. július 18. között tanúsított jogsértő magatartásért, a megtámadott határozatban kifejtett és a jelen kereset alapján nem vitatott indokok alapján (a megtámadott határozat (1388) és (1389) preambulumbekezdése). A jelen ügyben, mivel az Alphabet, Inc. az egységes és folyamatos jogsértés 2748 napjából 1013 napon keresztül irányítást gyakorolt a Google LLC felett, a Törvényszék együttesen és egyetemlegesen kötelezi 1 520 605 895 euró megfizetésére.

e)      A szankció megfelelősége

1101 A Bíróság úgy véli, hogy a jogsértés jelentőségére tekintettel 4 125 000 000 euró mértékű bírság kiszabása helyénvaló. A Google által a hatodik jogalap második része kapcsán e tekintetben hivatkozott érvekkel kapcsolatban először is meg kell jegyezni, hogy a Google állításával ellentétben a Bizottság a szankcionálási jogkörének gyakorlása keretében nem volt köteles mérsékletet tanúsítani a szóban forgó magatartások állítólagos újszerűségének figyelembevétele érdekében. Ugyanez vonatkozik a Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörére is.

1102 Kétségtelen, hogy a Bizottság először végezte el az Android platform versenyelemzését. Mindazonáltal a piacokra, a Google által e piacokon elfoglalt erőfölényes helyzetre, valamint a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított visszaélésekre vonatkozó értékelések a versenyjogban elfogadott elemzéseken alapulnak. A megtámadott határozatban a Bizottság helyesen hangsúlyozza, hogy több megállapodást szankcionál, amelyek elemzése a gazdasági szereplők közötti klasszikus árukapcsolási vagy kizárólagossági helyzeteket fedett fel (a megtámadott határozat (1432) preambulumbekezdése).

1103 A jelen ügy tehát – a Google állításával ellentétben – nem hasonlítható össze az 1991. július 3‑i AKZO kontra Bizottság ítélet (C‑62/86, EU:C:1991:286) alapjául szolgáló üggyel, amelyben a Bíróság a bírság összegének csökkentése érdekében figyelembe vette a kiszorító árazás újszerű szankcióját, noha nem egyedül e szempontot vette végül e vonatkozásban figyelembe.

1104 Ugyanezt az értelmezést kell alkalmazni az [EUMSZ] 101. cikk (IV/32.448 és IV/32.450 – Cewal, Cowac, Ukwal) és az [EUMSZ] 102. cikk (IV/32.448 és IV/32.450 – Cewal) alkalmazására vonatkozó eljárásban 1992. december 23‑án hozott 93/82/EGK bizottsági határozat (HL 1993. L 34., 20. o.) vonatkozásában is, amelyre a Google hivatkozik. Kétségtelen, hogy e határozat (116) preambulumbekezdésében a Bizottság figyelembe vette azt, hogy az a körülmény, hogy a szóban forgó vállalkozások nem szerezhettek tudomást a versenyjog alapján fennálló kötelezettségeikről, vagy alábecsülhették a szankcionált jogsértés súlyát, hatással lehet a bírság összegének meghatározására.

1105 Mindazonáltal egyrészt a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Google‑hoz hasonló méretű és a megtámadott határozatban említett piacokon jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásnak szükségképpen tudomással kellett bírnia a versenyjog alapján fennálló kötelezettségeiről. Másrészt a Google belső dokumentumaiból és nyilatkozataiból, amelyekre a Bizottság támaszkodik, egyértelműen kitűnik, hogy a Google teljes mértékben tisztában volt a megtámadott határozatban kifogásolt magatartások hatásaival (az (1343)–(1347) preambulumbekezdés).

1106 A jelen ügyben a Törvényszék azt is megállapítja, hogy a szóban forgó magatartások mindegyike már a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatának tárgyát képezte, amelyet az uniós bíróság már megvizsgált, legyen szó akár a 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítéletről (T‑201/04, EU:T:2007:289), akár a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítéletről (C‑413/14 P, EU:C:2017:632), amely ítéletek közelebbről megjelölték az e különböző magatartások értékelésekor alkalmazandó elemzési kritériumokat. Nem lehet tehát úgy tekinteni, hogy a kiszabott bírság aránytalan, mivel nem veszi figyelembe a szóban forgó magatartások állítólagos újszerűségét.

1107 Másodszor a Google azt állítja, hogy magatartása viszonylagos súlyosságú volt, és a versenyt elősegítő hatásokkal járt. Ily módon a Google szerint a kiszabott bírságnak meg kell felelnie magatartása súlyának, de nem haladhatja meg azt.

1108 E tekintetben kitűnik, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során a Törvényszék a jogsértés súlyának meghatározása során teljes mértékben figyelembe vette a jogsértés összes körülményét, beleértve a felek által az Android operációs rendszer és „ökoszisztémája” fejlesztése és fenntartása kapcsán hivatkozott érveket is, annak érdekében, hogy biztosítsa a bírság arányosság elvével való összhangját.

f)      A szankciónak a vállalkozás méretére tekintettel kellően elrettentő jellege

1109 A Bizottsághoz hasonlóan (a megtámadott határozat (1479) preambulumbekezdése) a Törvényszéknek a jelen ügyben nem kell kifejezetten növelnie a bírságot annak érdekében, hogy elrettentő erővel ruházza fel.

1110 A bírságnak a Törvényszék által meghatározott összege megfelelően figyelembe veszi annak szükségességét, hogy a Google‑lal szemben elrettentő összegű bírságot szabjanak ki.

g)      A teljes forgalom 10%‑ában meghatározott felső határnak való megfelelés

1111 A Törvényszék által az 1/2003 rendelet 31. cikkében ráruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör alapján kiszabott bírság összege nem haladhatja meg az említett rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt összeget, azaz az Alphabet által az előző üzleti évben elért teljes forgalom 10%‑át.

1112 E követelmény a Bizottság általi bírságkiszabást megelőző 2017‑es üzleti évet (a megtámadott határozat (1481) preambulumbekezdése), valamint az utolsó rendelkezésre álló 2021‑es üzleti évet illetően is teljesül, azzal, hogy e teljes forgalom 2017 óta folyamatosan növekszik.

h)      A megváltoztatásra vonatkozó következtetés

1113 A fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat 2. cikkét úgy kell megváltoztatni, hogy a Google LLC‑vel szemben a megtámadott határozat 1. cikkében említett egységes és folyamatos jogsértés miatt kiszabott bírság összegét, amelyért az Alphabet, Inc. együttesen és egyetemlegesen felelős a 2015. október 2. és a megtámadott határozat elfogadásának időpontja közötti időszak vonatkozásában, 4 125 000 000 euróban kell megállapítani.

1114 Figyelemmel a Törvényszék által a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során figyelembe vett körülményekre, nem szükséges a Google által a 2017‑ben teljesített releváns eladások értéke 11%‑ának megfelelő kiegészítő összegre vonatkozóan előadott érvek megalapozottságáról határozni (lásd a a megtámadott határozat (1467) és (1468) preambulumbekezdését), mivel ilyen paramétert a Törvényszék nem vett figyelembe e jogkörének gyakorlása során.

IV.    A költségekről

1115 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (2) bekezdése értelmében több pervesztes fél esetén a Törvényszék határoz a költségek megosztásáról. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy a felperesek és az alperes maguk viselik saját költségeiket.

1116 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék elrendelheti, hogy az ezen cikk (1) és a (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy az ADA, a CCIA, a Gigaset, a HMD, az Opera, a BEUC, a VDZ, a BDZV, a Seznam, a FairSearch és a Qwant maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40099 – Google Android ügy) 2018. július 18‑án hozott C(2018) 4761 final európai bizottsági határozat 1., 3. és 4. cikkét megsemmisíti annyiban, amennyiben azok az egységes és folyamatos jogsértéssel kapcsolatos negyedik visszaélésre vonatkoznak, amely abban állt, hogy a bizonyos eredetiberendezés‑gyártókkal és mobilhálózat‑üzemeltetőkkel való bevételmegosztási megállapodások megkötését a Google Search előre meghatározott eszközportfólióba való kizárólagos előzetes telepítésétől tették függővé.

2)      A Törvényszék a Google LLC‑vel szemben a C(2018) 4761 final határozat 2. cikkében az általa elkövetett, a fenti 1. pontban ismertetett egységes jogsértés miatt kiszabott bírság összegét 4 125 000 000 euróban állapítja meg, amely bírság vonatkozásában az Alphabet, Inc.‑t 1 520 605 895 euró összeg erejéig együttes és egyetemleges felelősség terheli.

3)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      A Google és az Alphabet maga viseli saját költségeit.

5)      A Bizottság maga viseli saját költségeit.

6)      Az Application Developers Alliance, a BDZV – Bundesverband Digitalpublisher und Zeitungsverleger eV, a Bureau européenne des unions des consommateurs (BEUC), a Computer & Communications Industry Association, a FairSearch AISBL, a Gigaset Communications GmbH, a HMD global Oy, az Opera Norway AS, a Qwant, a Seznam.cz, a.s. és a Verband Deutscher Zeitschriftenverleger eV maga viseli saját költségeit.

Marcoulli Frimodt Nielsen Schwarcz

Iliopoulos       Norkus

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. szeptember 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: angol.