A Törvényszék T-515/18. sz., Fakro kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen a Fakro sp. z o.o. által 2021. március 5-én benyújtott fellebbezés

(C-149/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: lengyel

Felek

Fellebbező: Fakro sp. z o.o. (képviselők: A. Radkowiak-Macuda és Z. Kiedacz jogtanácsosok)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Lengyel Köztársaság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

a megtámadott ítéletet részben, azaz az ítélet 1. pontja tekintetében helyezze hatályon kívül;

az ügyben hozzon végleges döntést, és semmisítse meg a bizottsági határozatot;

kötelezze a Bizottságot a Bíróság előtti eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalapjában, amely két fő részből áll, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 102. cikkel összefüggésben értelmezett EUMSZ 105. cikk (1) bekezdését annak megállapításával, hogy:

A Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor csekélynek ítélte az ügy folytatásához fűződő uniós érdeket, és alacsony prioritása miatt elutasította a kérelmet. Ez a jogalap négy különböző kifogásból áll, amelyek szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy: i. a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor kimondta, hogy az állítólagos jogsértés megállapításának csak korlátozott a valószínűsége, ii. a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor kimondta, hogy a szükséges vizsgálat terjedelme nem állna arányban az állítólagos jogsértés megállapításának valószínűségével, iii. a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor nem mérlegelte az állítólagos jogsértésnek a belső piac működésére gyakorolt hatásának előfeltételeit, valamint iv. az uniós érdek értékelése során a Bizottság által elfogadottaktól eltérő előfeltételek elfogadhatatlanok;

a tetőablakok két értékesítési csatornája (a beruházási célú eladás és az egyéb eladás) nem minősülnek egyenértékű szolgáltatásoknak.

A második jogalapjában, amely két részből áll, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a gondos ügyintézés elvét (az Alapjogi Charta 41. cikke) és ezzel összefüggésben a hatékony bírói jogvédelemhez való jog elvét, továbbá a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot (a Charta 47. cikke) és ezzel összefüggésben az EUMSZ 102. cikket, mivel ez utóbbit tévesen értelmezve megállapította, hogy

a Bizottság előtti eljárás időtartama és az érdemi határozat meghozatalának hiánya nem befolyásolta a Fakro azon lehetőségét, hogy alapvető jogait érvényesítse;

az ügyben a Bizottság nem sértette meg a pártatlanság elvét, következésképpen az uniós érdek hiányának megállapítása nem alapult hátrányosan megkülönböztető szempontokon.

A harmadik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a jogot az egymással összefüggésben értelmezett EUMSZ 102. cikk, az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése az EUSZ 105. cikk, a gondos ügyintézés elve és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog hatékony érvényesülése (effet utile) tekintetében, mivel megállapította, hogy a Bizottság nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel az eljárás lefolytatására, hogy a Bizottság nem volt köteles elemezni a Fakro helyzetét a kifogásolt jogok Bizottság előtti érvényesítésének tényleges lehetősége tekintetében, és hogy a Fakro a jogai érvényesítése érdekében köteles volt a Bizottság előtti eljárással párhuzamosan a nemzeti versenyhatóságoknál és azon tagállamok bíróságainál is jogi lépéseket tenni, ahol az állítólagos jogsértéseket elkövették.

A negyedik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 296. cikket annak téves értelmezésével, továbbá annak megállapításával, hogy a Bizottság nem sértette meg a megfelelő indokolásra vonatkozó kötelezettséget a küzdő védjegyekkel és árengedményekkel kapcsolatban.

____________