A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2017. március 7.(*)(i)

„Verseny – Összefonódások – 139/2004/EK rendelet – A kiscsomagok EGT‑n belüli nemzetközi expressz kézbesítési szolgáltatásai – A TNT Expressnek az UPS által történő felvásárlása – Az összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Az árra gyakorolt valószínű hatások – Ökonometriai elemzés – Védelemhez való jog”

A T‑194/13. sz. ügyben,

a United Parcel Service, Inc. (székhelye: Atlanta [Georgia, Egyesült Államok], képviselik kezdetben: A. Ryan és B. Graham solicitors, W. Knibbeler és P. Stamou ügyvédek, később: M. Ryan, W. Knibbeler, P. Stamou, A. Pliego Selie, F. Hoseinian és P. van den Berg ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: T. Christoforou, N. Khan, A. Biolan, N. von Lingen és H. Leupold, később: T. Christoforou, N. Khan, A. Biolan és H. Leupold, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a FedEx Corp. (székhelye: Memphis [Tennessee, Egyesült Államok], képviselik kezdetben: F. Carlin barrister, M. G. Bushell solicitor és Q. Azau ügyvéd, később: F. Carlin, G. Bushell és N. Niejahr ügyvéd)

beavatkozó fél,

az összefonódásnak a belső piaccal és az EGT‑Megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetetlennek nyilvánításáról (COMP/M.6570 – UPS/TNT Express ügy) szóló, 2013. január 30‑i C(2013) 431 bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,

hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. április 6‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1.     Az összefonódásban részes felek

1        A United Parcel Service, Inc. (a továbbiakban: UPS vagy a fellebbező) és a TNT Express NV (a továbbiakban: TNT) világszinten az árufuvarozási és logisztikai ágazatokban tevékenykednek.

2        Az Európai Gazdasági Térségben (EGT) a UPS és a TNT (a továbbiakban együtt: az összefonódásban részes felek) jelen vannak a kiscsomagok nemzetközi expressz kézbesítési szolgáltatásainak piacán.

3        Ezek a szolgáltatások arra vonatkoznak, hogy a szolgáltató vállalja a kiscsomagok másik államban történő, egy napon belüli kézbesítését.

4        E szolgáltatásokat a légi‑ és közúti szállítás nemzetközi hálózatán keresztül nyújtják, bizonyos számú eszközök felhasználásának segítségével (többek között helyi szortírozóközpontok, földi és légi platformok, közúti járművek, repülőgépek).

5        Az EGT‑n belül a FedEx Corp. (a továbbiakban: FedEx vagy beavatkozó) és a DHL is tevékenykedik az említett szolgáltatások piacán.

2.     Közigazgatási eljárás

6        2012. június 15‑én a felperes a 2004. április 21‑i 802/2004/EK bizottsági rendelettel (HL 2004. L 133., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 88. o.) végrehajtott, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o. magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; a továbbiakban: az összefonódás‑ellenőrzési rendelet) 4. cikke értelmében bejelentette a Bizottságnak a TNT felvásárlására (a továbbiakban: összefonódás) irányuló szándékát.

7        Az összefonódás révén az UPS a holland törvények szerinti nyilvános vételi ajánlat útján kizárólagos irányítást szándékozott szerezni az összefonódás‑ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a TNT felett.

8        A Bizottság a 2012. július 20‑i határozatával azt állapította meg, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és az összefonódás‑ellenőrzési rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján átfogó vizsgálati eljárás megindításáról határozott.

9        2012. július 26‑án és szeptember 5‑én a Bizottság az összefonódás‑ellenőrzési rendelet 10. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében tíz munkanappal meghosszabbította a végleges határozat meghozatalára nyitva álló határidőt.

10      2012. október 19‑én a Bizottság az összefonódás‑ellenőrzési rendelet 18. cikke értelmében kifogásközlést küldött az összefonódásban részes feleknek.

11      Az összefonódásban részes felek 2012. november 6‑án válaszoltak a kifogásközlésre.

12      A 2012. november 12‑én tartott meghallgatáson a felperes – a külső gazdasági tanácsadóinak támogatásával – előadhatta álláspontját.

13      Egyébiránt a kellő érintettségét igazoló harmadik személyek, köztük a DHL és a FedEx, is előadhatták észrevételeiket.

14      A közigazgatási eljárás során a FedEx egyébként a Bizottsággal való több találkozón is részt vett, és a Bizottsággal különböző észrevételeket, valamint belső dokumentumokat közölt.

15      A Bizottság a felperes külső jogi tanácsadói számára lehetővé tette, hogy egy adattároló helyiségben, 2012. október 26‑án és 29‑én megvizsgálják a FedEx által megküldött belső dokumentumokról készített bizalmas kivonatot.

16      2012. november 29‑én a felperes az összefonódás‑ellenőrzési rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően egy sor, az összefonódás belső piaccal összeegyeztethetővé tételét szolgáló korrekciós intézkedést ismertetett.

17      2012. december 16‑án a felperes egy második sor korrekciós intézkedésre tett javaslatot.

18      2012. december 21‑én a Bizottság tényállást közlő levelet küldött a felperesnek.

19      2013. január 3‑án a felperes egy harmadik sor korrekciós intézkedésre tett javaslatot.

20      A Bizottság a 2013. január 30‑i C(2013) 431 határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) a bejelentett összefonódást (COMP/M.6570 – UPS/TNT Express ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánította.

3.     A megtámadott határozat

21      A megtámadott határozatban a Bizottság az összefonódás‑ellenőrzési rendelet 8. cikkének (3) bekezdése szerint határozatot hozott, amelyben az összefonódást a belső piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánította, megállapítva hogy az összefonódás az EGT tizenöt tagállamában a hatékony verseny jelentős akadályozásának minősül, tizennégy további tagállamban azonban nem.

22      A Bizottság a megtámadott határozatban megállapításokat tett az érintett piaccal, az összefonódás versenyre gyakorolt hatásaival és a felek összefonódásban való elkötelezettségével kapcsolatban.

 A piacokról

 A kínálatról

23      A Bizottság a megtámadott határozat (17)–(35) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az összefonódás a légi fuvarozás, a szállítmányozás és a szerződéses logisztika piacán nem akadályozná jelentősen a hatékony versenyt.

24      A Bizottság a megtámadott határozatban leírta a kiscsomagok szállításának ágazatát (a (36)–(48) preambulumbekezdés) és elemezte a szóban forgó szolgáltatások méretgazdaságosságát a hálózatok sűrűségének és lefedettségének fényében (a (49)–(56) preambulumbekezdés).

25      A Bizottság a megtámadott határozat (57)–(60) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy a szóban forgó szolgáltatások nagymértékben eltértek a kézbesítési határidő, a feladás és a kézbesítés helye szerinti földrajzi lefedettség, illetve a minőség, vagyis a megbízhatóság, a biztonság, az átfutási idő, a szolgáltatás átfogó jellege és a nyomonkövethetőség függvényében.

26      A Bizottság a megtámadott határozatban a kiscsomagok kézbesítésének piacát az ajánlati oldal szempontjából elemezte, és kiemelte az integrátorokat, akiket az alábbi módon jellemzett:

„(62)      Az »integrátorokat« öt alapvető elem jellemzi: elsősorban, hogy tulajdonukban vagy teljes operatív ellenőrzésük alatt áll mindenfajta közlekedési eszköz, beleértve a menetrend szerinti járatokat felölelő légi hálózatot, amely a társaság által kezelt mennyiség nagy részének szállítását bonyolítja. Másodsorban a világszintű kellő földrajzi lefedettség. Harmadsorban a közlekedési csomópontok köré felépülő csillagszerű modell (gyűjtő‑elosztó rendszer). Negyedsorban egy kizárólagos informatikai hálózat, amelyen keresztül valamennyi releváns információ továbbítódik. Ötödsorban pedig az integrátorokról úgy hírlik, hogy megbízhatóan időben kézbesítik a csomagokat (ún. átvételtől átadásig megbízhatóság). Az egész világon négy integrátor létezik, közülük mind a négy Európában is működik: a UPS, a TNT, a DHL és a FedEx.

(63)      Az integrátor fő megkülönböztető ismérve az, hogy a kiscsomagok kézbesítésének logisztikája felett teljes működési ellenőrzést gyakorol a származási helytől a rendeltetési helyig (a légi szállítást is beleértve), úgyhogy a kézbesítést időgarantált módon tudja biztosítani. Az integrátor megállapodik a feladóval, a szállítási lánc egyes szakaszainak ellátása érdekében saját forrásait használja, és a csomagot kézbesíti a címzettnek. A szállításhoz szükséges valamennyi forrás feletti tulajdonjog vagy legalábbis operatív ellenőrzés azt jelenti, hogy az érintett vállalkozások – egyébként igen hosszú – láncolata kevesebb szakaszból tevődik össze.”

27      A Bizottság ebbe a kategóriába sorolta be a UPS‑t (a (64)–(67) preambulumbekezdés), a TNT‑t (a (68)–(71) preambulumbekezdés), a DHL‑t (a (73)–(77) preambulumbekezdés) és a FedExet (a (78)–(81) preambulumbekezdés).

28      A Bizottság különbséget tett egyrészt az integrátorok, másrészt a szintén nemzetközi hálózatokra támaszkodva működő hagyományos gazdasági szereplők, köztük a Royal Mail, a La Poste, a PostNL és az Austrian Post (a (82)–(84) preambulumbekezdés), harmadrészt a szintén a szóban forgó szolgáltatások piacán – bár az integrátoroknál kisebb mértékben és partnerhálózatokra támaszkodva – működő, a kiscsomagok nemzeti szállítását végző vállalkozások (a (85) és (86) preambulumbekezdés), negyedrészt a szintén az említett piacokon működő – ezeket a tevékenységeket gyakran az integrátoroknak alvállalkozásba adó – szállítmányozók (a (87) preambulumbekezdés), ötödször a helyi ügyfelekkel különös kapcsolatban álló kisebb csomagküldő vállalkozások (a (88) preambulumbekezdés), hatodszor pedig a szóban forgó szolgáltatásokat viszonteladó, egyszerű közvetítők (a (89) preambulumbekezdés) között.

 A keresletről

29      A Bizottság a megtámadott határozat (90)–(94) preambulumbekezdésében a kiscsomagok kézbesítési szolgáltatásainak piacát a kereslet oldaláról elemezte, és annak nagy töredezettségét állapította meg. Ugyanis kifejtette, hogy a kereslet eseti ügyfelekből és – a szóban forgó piacokon tevékeny szolgáltatók forgalmának jelentős részét biztosító – jelentős nemzetközi ügyfelekből tevődik össze. Azt is kifejtette, hogy a kereslet expressz szolgáltatásokból és késleltetett kézbesítési szolgáltatásokból tevődik össze, és hogy igen eltérő lehet az útvonaltól függően. Végül pontosította, hogy a kereslet egy vagy több szolgáltató igénybevételére terjed ki, a szóban forgó szolgáltatásoktól, illetve az ügyfelek méretétől és igényeitől függően, hiszen a kisebb ügyfelek általában előnyben részesítik egyetlen szolgáltató igénybevételét valamennyi szolgáltatásra (gyűjtőfuvarozás), míg a nagyobb ügyfelek vagy egyetlen szolgáltatót vesznek igénybe valamennyi szolgáltatásra (gyűjtőfuvarozás), vagy a különböző szolgáltatásokra más‑más szolgáltatót, vagy akár ugyanazon szolgáltatás tekintetében több szolgáltatót.

30      A Bizottság a megtámadott határozat (95) preambulumbekezdésében kijelentette, hogy a piaci elemzéseiből az következik, hogy nem az az uralkodó tendencia, hogy egyetlen szolgáltató vesznek igénybe valamennyi szolgáltatásra (gyűjtőfuvarozás).

31      A Bizottság a megtámadott határozat (96) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a kifogásközlésben nem ismertette a piaci elemzéseinek részleteit, mivel az eredmények nem voltak egyértelműek egy általános tendencia megállapításához, azt a tényt kivéve, hogy a nagyobb ügyfelek inkább több szolgáltatót vesznek igénybe.

32      A Bizottság a megtámadott határozat (97) preambulumbekezdésében elutasította az összefonódásban részes felek azt állító érvét, hogy az egyetlen szolgáltató igénybevétele a szolgáltatások összességére az egyes szolgáltatások árára nézve versenynyomást fejtett ki.

 Az árak rögzítéséről

33      A Bizottság a megtámadott határozat (98)–(151) preambulumbekezdésében elemezte a kiscsomagok kézbesítési szolgáltatásainak piacán történő árrögzítés módjait.

34      Hivatkozott arra, hogy az ügyfelek többsége egyedi tárgyalásokat folytat ((114) és (115) preambulumbekezdés), továbbá hivatkozott az egyes ügyfelek profiljának jelentőségére (a (116)–(123) preambulumbekezdés), a versenynyomás figyelembevételére és az ügyfelek szándékára (a (124)–(131) preambulumbekezdés), valamint arra, hogy az árkülönbségek nem teljes mértékben magyarázhatók az eltérő költségekkel (a (132)–(134) preambulumbekezdés).

35      Az összefonódásban részes felek álláspontjának kifejtését követően (a (135)–(147) preambulumbekezdés) a Bizottság megállapította, hogy az árak differenciáltak (a (148)–(151) preambulumbekezdés).

 Az érintett piac meghatározásáról

36      A Bizottság a megtámadott határozatban meghatározta az érintett termék‑ és földrajzi piacot a szóban forgó szolgáltatások tekintetében, vagyis a kiscsomagok – nem pedig rakományok – szállítása (a (152)–(164) preambulumbekezdés) az EGT‑n belül egyik országból a másikba – nem pedig belföldi vagy az EGT‑n kívülre történő nemzetközi szállítása – (a (165)–(187) preambulumbekezdés) expressz – nem pedig késleltetett – módon (a (188)–(226) preambulumbekezdés), a megtett távolságtól (a (227)–(231) preambulumbekezdés) és a szolgáltatás jellegétől függetlenül (a (232)–(237) preambulumbekezdés), amellett hogy az e szolgáltatásfajtára vonatkozó szerződéseket nemzeti szinten tárgyalják meg (a (239)–(243) preambulumbekezdés).

37      Így a Bizottság megállapította, hogy a jelen ügyben szóban forgó szolgáltatások a kiscsomagok EGT‑n belüli nemzetközi expressz kézbesítési szolgáltatásai (a továbbiakban: szóban forgó szolgáltatások).

 Az összefonódás versenyre gyakorolt hatásáról

38      Bevezetésképpen és az átfogó értékelését összefoglalandó, a Bizottság a megtámadott határozat (224) preambulumbekezdésében az alábbiakat jegyezte meg:

„(244) Bár az érintett földrajzi piacok nemzeti piacok, hasznosnak bizonyulhat a kiscsomagok EGT‑n belüli expressz kézbesítésének piacát először is páneurópai szemszögből megvizsgálni. Az EGT‑n belüli expressz kézbesítés olyan hálózatos iparág – amint azt a UPS elismerte –, amely megköveteli a szolgáltatóktól, hogy minden országban biztosítsák jelenlétüket. E szükséges jelenlét viszont az értéklánc teljes hosszában infrastrukturális beruházásokkal jár (begyűjtés, szortírozás, közlekedési hálózat, elosztó központok, légi hálózatok és kézbesítés). Bár az értéklánc egyes elemeinek harmadik felek részére történő kiszervezésével csökkenthető a beruházás, a kiszervezés mérsékli a hálózat feletti ellenőrzést, és végső soron a nyújtott szolgáltatások minőségét, illetve a működési hatékonyságot. Az EGT‑n belüli expressz kézbesítés ágazatában felsőkategóriás szolgáltatásokat nyújtó, az EGT valamennyi országára kiterjedő, homogén expressz szállítási hálózattal rendelkező társaságok az integrátorok, amelyek a legszorosabb ellenőrzést gyakorolják a hálózatuk felett. A nem integrált szereplők önmagukban nem képesek elegendő versenynyomást gyakorolni az integrátorokra. Az európai piac legkisebb integrátora, a FedEx, nem fejt ki elegendő versenynyomást az összefonódásban részes felekre és a DHL‑re. Ráadásul egy elegendő súlyú jövőbeli piacra lépés, vagy akár a már létező piaci szereplők, mint a FedEx esetleges terjeszkedése nem tűnik kellően valószínűnek és gyorsnak ahhoz, hogy a jogügylettel előidézett versenycsökkenésből eredő káros hatásokat ellensúlyozhassa. Ezenkívül sem a vevői erő, sem pedig a nyereség nem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a verseny csökkenését az ezen összefonódás értékelésére nyitva álló határidőn belül.”

 A nem integrátorokról

39      A Bizottság a megtámadott határozat (245)–(510) preambulumbekezdésében megállapította, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem rendelkeznek a kiscsomagok kézbesítésének integrált hálózatával (a továbbiakban: nem integrátorok), enyhe versenynyomást fejtenek ki.

–       A La Poste és a Royal Mail leányvállalatairól

40      A La Poste leányvállalatát, a DPD‑t, és a Royal Mail leányvállalatát, a GLS‑t illetően a Bizottság megállapította, hogy kisebb a lefedettségük (a (253)–(284) preambulumbekezdés), hogy az ügyfelek szempontjából az integrátorokhoz képest alternatívát jelentenek az ajánlataikat (a (285)–(295) preambulumbekezdés), különösen a szolgáltatás minőségét illetően (a (396)–(411) preambulumbekezdés), többek között a kézbesítési határidő vonatkozásában (a (412)–(420) preambulumbekezdés), hogy a nagy távolságú szegmensekben nem vesznek részt (a (296)–(309) preambulumbekezdés), és hogy a közúti közlekedési hálózatuk csupán rövid távokon teszi lehetővé az expressz szolgáltatás biztosítását (a (310)–(318) preambulumbekezdés).

41      A Bizottság azt is megállapította, hogy a szóban forgó szolgáltatásoknak a légi közlekedés érdekében alvállalkozók útján történő nyújtása szerkezeti hátrányokat tár fel az integrátorokhoz képest (a (319)–(374) preambulumbekezdés), és hogy a La Poste leányvállalata, a DPD, illetve a Royal Mail leányvállalata, a GLS földrajzi lefedettségének kiterjesztése nem tűnik valószínűnek (a (375)–(395) preambulumbekezdés).

42      A piaci elemzések alapján a Bizottság megállapította, hogy az összefonódásban részes felek ügyfelei a belföldi és a szabványos kézbesítési szolgáltatások esetén a DPD‑t és a GLS‑t vették igénybe (a (421)–(423) preambulumbekezdés), mivel az összefonódásban részes felek által szolgáltatott, a több szolgáltató igénybevételével kapcsolatos információk megerősítették, hogy a La Poste és a Royal Mail leányvállalatai a szóban forgó szolgáltatások piacán korlátozottan voltak jelen (a (424)–(426) preambulumbekezdés).

43      Az elemzésének alátámasztására a Bizottság a La Poste és a Royal Mail leányvállalatainak jelenlétére és tevékenységeire vonatkozó tapasztalati bizonyítékokra hivatkozott, amelyeket a UPS (a (424)–(434) preambulumbekezdés), a TNT (a (435)–(439) preambulumbekezdés), a FedEx és a DHL szolgáltatott (a (440)–(450) preambulumbekezdés), a La Poste és a Royal Mail leányvállalatai által kifejtett enyhe versenynyomásra vonatkozó megállapításának megalapozása érdekében (a (451) és (452) preambulumbekezdés).

–       A többi postai szolgáltatóról

44      A Bizottság a megtámadott határozat (453)–(468) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy Európában a postai szolgáltatók többsége – ha nem mindegyikük – biztosítja a kiscsomagok expressz kézbesítése szolgáltatásának nyújtását, de csakis a La Poste és a Royal Mail leányvállalatai viselnek olyan európai vonásokat, amely – korlátozott módon – lehetővé teszi számukra, hogy a szóban forgó szolgáltatások piacán felvegyék a versenyt az integrátorokkal (a (453) preambulumbekezdés); ez a megállapítás vonatkozik az Austrian Postra (a (455) preambulumbekezdés), a PostNL‑re (a (456) preambulumbekezdés), a Posten Norge‑ra (a (457) preambulumbekezdés) és a PostNordra (a (458) preambulumbekezdés).

45      A Bizottság a megtámadott határozat (459) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy bár közel valamennyi állami postai szolgáltató tagja az Egyetemes Postaegyesület (UPU) alapokmánya értelmében a postaigazgatásokat összefogó Express Mail Service Cooperative‑nek (EMS), a szolgáltatásaik minősége az egyes szolgáltatóktól függ, és mindenképpen gyengébb a kereskedelmi szolgáltatók által biztosított minőségnél.

46      A Bizottság kiemelte, hogy valamennyi hagyományos szolgáltató az EGT‑n belüli expressz szolgáltatásokat csupán levélküldemények esetében biztosítja, és hogy a többi szolgáltató viszonteladja a szolgáltatásokat az integrátoroknak (a (460) és (461) preambulumbekezdés).

47      A Bizottság a megtámadott határozat (462)–(466) preambulumbekezdésében hivatkozott az azt bizonyító piaci elemzésekre, hogy a viszonteladók nem fejtettek ki versenynyomást az integrátorokra.

–       Az együttműködési hálózatokról

48      A Bizottság a megtámadott határozat (469)–(477) preambulumbekezdésében hivatkozott bizonyos – igen eltérő módon működő – együttműködési hálózatokra, mint a NetExpressre (a (470) preambulumbekezdés) és a EuroExpressre (a (471) preambulumbekezdés), amelyek megőrzik az egyes tagjaik autonómiáját (a (472) preambulumbekezdés) és egyáltalán nem fejtenek ki versenynyomást az összefonódásban részes felekre a szóban forgó szolgáltatások piacán (a (473)–(477) preambulumbekezdés).

–       A szállítmányozókról

49      A UPS álláspontjának ismertetését követően (a (478)–(484) preambulumbekezdés) a Bizottság megállapította, hogy a kiscsomagok kézbesítési szolgáltatásait – bizonyos esetekben az EGT‑n belül – nyújtó szállítmányozók nem képviselnek magas szintű versenyt e piacokon, és így nem fejtenek ki versenynyomást a szóban forgó szolgáltatások piacán (a (487)–(507) preambulumbekezdés).

–       A nem integrátorokkal kapcsolatos megállapítások

50      A Bizottság a megtámadott határozat (508) és (510) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szárazföldi szolgáltatók, a hagyományos szolgáltatók, az együttműködési hálózatok és a szállítmányozók csekély mértékben fejtenek ki versenynyomást az integrátorokra a szóban forgó szolgáltatások piacain, úgy a kereslet, mint az ajánlat szempontjából, különös tekintettel az integrátorokéhoz képest nagyon alacsony piaci részesedésükre.

 Az integrátorokról

–       A FedEx

51      A Bizottság a megtámadott határozat (511)–(625) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy az integrátorok között a FedEx gyenge versenytársnak minősül Európában, tekintettel a szóban forgó szolgáltatások piacain teljesített forgalmára és az EGT‑n belüli lefedettségére (az (513)–(526) preambulumbekezdés), az EGT‑n belüli hálózatára (az (528)–(533) preambulumbekezdés), az EGT‑n belüli költségeiből eredő hátrányokra (az (534)–(546) preambulumbekezdés), a belföldi és a késleltetett piacokon való jelenlétére (az (547)–(552) preambulumbekezdés), mivel a FedEx ereje elsődlegesen az EGT‑n kívüli piacokon mutatkozik meg (az (553)–(564) preambulumbekezdés), valamint az ügyfeleknek (az (565)–(577) preambulumbekezdés) és a versenytársaknak (az (578)–(589) preambulumbekezdés) a FedExről alkotott képére, lévén hogy a FedEx a szóban forgó szolgáltatások piacain gyengébb (az (590)–(598) preambulumbekezdés).

52      A Bizottság a megtámadott határozat (599)–(622) preambulumbekezdésében a FedEx EGT‑n belüli terjeszkedését vizsgálta meg.

53      A Bizottság a megtámadott határozat (623)–(625) preambulumbekezdésében azt állapította meg, hogy a FedEx a szóban forgó szolgáltatások piacain lemaradt a versenyben, amelyet igen rövid időn belül nem tud kellően kiegyenlíteni az EGT‑n belüli lefedettségét és hálózatának sűrűségét illető terjeszkedési terveivel, ahhoz, hogy az EGT‑n belüli expressz kézbesítések hálózataiban ellensúlyozhassa a többi integrátort.

–       A DHL

54      A Bizottság a megtámadott határozat (626)–(630) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy az összefonódásban részes felek szerint a DHL a legjelentősebb versenytárs Európában a szóban forgó szolgáltatások piacain, figyelembe véve a piaci részesedését (a (626) preambulumbekezdés), a földrajzi lefedettségét (a (627) preambulumbekezdés), valamint az EGT‑n belüli hálózatának fejlettségét és sűrűségét (a (628) preambulumbekezdés).

 A verseny szorosságáról

–       Általános megjegyzések a UPS és a TNT „differenciált piacon” fennálló versenyének szorosságáról

55      A megtámadott határozat (631) és (635) preambulumbekezdésében a Bizottság a következőket fejtette ki:

„(631) A jelen részben a Bizottság a versenykapcsolatok szorosságának elemzését mutatja be, amely azt tükrözi, hogy a TNT és a UPS az EGT‑n belüli expressz kézbesítés piacán valóban közvetlen versenytársak. Az elemzés szerint a DHL is közvetlen versenytársa a feleknek, míg – amint arra a 7.3 és 7.2.1. szakasz rávilágít – a FedEx és az elsődlegesen nem integrált vállalkozások, a DPD és a GLS, a felek távolabbi versenytársai.

(632) Az elemzés hasznosnak bizonyul annak meghatározásához, hogy az EGT‑n belüli expressz kézbesítés piacán tevékeny társaságok közül melyek kínálnak olyan termékeket, amelyek egymásnak közeli helyettesítői, és felvilágosítást ad az e vállalkozások által jelenleg kifejtett versenynyomás szintjéről.

(633) Egy ilyen elemzés különösen releváns egy olyan szegmentált piacon, mint amelyről szó van, ahol a termékek és szolgáltatások eltérő jellemzőkkel bírnak. Az EGT‑n belüli expressz kézbesítési piac szegmentációjának egyik legfontosabb tényezője az adott fuvarozó által felkínált felvevő és rendeltetési helyek lefedettsége (ami az EGT azon országait jelenti, amelyekből, illetve amelyekbe az expressz kiscsomagok szállíthatók, továbbá jelenti ezen országokon belül a földrajzi lefedettség terjedelmét). Más differenciálási tényezők is léteznek, mint a szolgáltatás minőségi jellemzője (megbízhatóság, a nyomonkövetési és tudakozványrendszer minősége, sajátos szolgáltatások kínálata, mint a prémium kézbesítés, a reggeli kézbesítés, a délelőtti kézbesítés vagy a különleges kezelés).

(634) A szolgáltatás differenciálására vonatkozó különböző tényezőket az ajánlattal (vagy a hasonló fogyasztók kiválasztási eljárásával) érintett szolgáltató üzleti megközelítésével kombinálva meghatározható, hogy az egyes szolgáltatók milyen mértékben minősülnek közeli helyettesítőnek, amennyiben a fogyasztók iránt versenybe lépnek. A Bizottság tehát nem csupán elemezte a vállalkozásokat a fő jellemzőikre tekintettel (mint a szolgáltatásaik lefedettsége), hanem a fogyasztók szemszögéből értékelte is a helyettesíthetőségüket a rendelkezésre álló valamennyi tényező alapján, különösen a fogyasztóknak a piaci elemzéseken alapuló értékelése, a kínálat elemzése és a TNT kiszorulásáról készített interjúk elemzése alapján.

(635) Az elemzés célja nem csupán az összefonódásban részes két vállalkozás közötti verseny színvonalának meghatározása, hanem azon többi vállalkozás meghatározása, amelyek jelenleg az összefonódásban részes felek közeli helyettesítőinek minősülnek e szegmentált piacon. Ami a jelen ügyben különösen releváns, hiszen a rendelkezésre álló valamennyi tényező azt sugallja, hogy az érintett szegmentált piacon igen korlátozott számú szolgáltató áll egymással szoros versenyben a piacon jelen lévő többi vállalkozáshoz képest.”

–       A piaci elemzések szerint az ügyfelek észlelése

56      A Bizottság a megtámadott határozat (636)–(652) preambulumbekezdésében hivatkozik az ügyfelek által a szóban forgó szolgáltatások piacain fennálló verseny szorosságával kapcsolatos kérdőívekre adott válaszokra, amelyek az összefonódásban részes felek és a DHL között szerinte egyértelműen szoros versenyt állapítanak meg.

–       A különböző expressz szolgáltatások esetében a szállítási útvonalak és a lefedettség összehasonlítása

57      A Bizottság a megtámadott határozat (653) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, hogy a szóban forgó szolgáltatásokat nyújtó társaságokat leginkább megkülönböztető tényezők egyike a felvevő országok és a rendeltetési országok lefedettségének terjedelme, mivel ez határozza meg az ügyfél számára a kiscsomag feladásának lehetőségét (korán reggel, délben vagy a nap bármely órájában) egy adott expressz szolgáltatás útján – meghatározott feladási helyről adott rendeltetési helyre.

58      A Bizottság a megtámadott határozat (654)–(658) preambulumbekezdésében összehasonlította egyrészt az egyes integrátorokat, másrészt pedig az integrátorokat és a La Poste, illetve a Royal Mail leányvállalatait, majd a (659) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a szóban forgó szolgáltatásokra vonatkozóan az EGT‑n belül nagymértékű földrajzi lefedettséget igénylő ügyfelek számára igen nagy valószínűséggel az összefonódásban részes felek álltak egymáshoz legközelebb a szolgáltatások helyettesíthetősége szempontjából.

–       A kézbesítési időkről és a prémium szolgáltatásokról

59      A Bizottság a megtámadott határozat (660) és (661) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, hogy a szóban forgó szolgáltatásokat nyújtó társaságokat megkülönböztető másik tényező a kézbesítési időkre vonatkozik – hiszen a piac három szegmensre oszlik, mégpedig a „tíz óra előtti” szegmensre, a „12 óra előtti” szegmensre és a „nap bármely órájában” szegmensre –, különösen bizonyos termékek tekintetében, mivel a reggeli órákban történő szolgáltatást prémium szolgáltatásnak tekintik.

60      Az elemzése alapján a Bizottság megállapította, hogy az összefonódásban részes felek szoros versenyben álltak a DHL‑lel, a nem integrátorok prémium szolgáltatásra vonatkozó, viszonylag csekély kínálatával szemben (a (662)–(665) preambulumbekezdés).

–       A szolgáltatások minőségéről

61      A Bizottság a megtámadott határozat (666) preambulumbekezdésében megerősítette, hogy „[f]ő integrátorokként a felek által nyújtott olyan szolgáltatások minőségi jellemzői, mint a nyomon követés és a tudakozvány, vagy más kiegészítő szolgáltatások, igen hasonlítanak egymáshoz, ellentétben a nem integrátor társaságok (mint a DPD és a GLS) szolgáltatásaival, amelyek a különböző minőségi feltételekre tekintettel a felek szolgáltatásainak távolabbi helyettesítői, amint az a nem integrátorokra vonatkozó részből kitűnik (különösen a 7.2.1.7. szakaszból, amely kifejti, hogy a La Poste és a Royal Mail EGT‑n belüli expressz kézbesítés nemzetközi szolgáltatásait miért tekintik a különböző minőségi feltételek szempontjából a felek szolgáltatásai távolabbi helyettesítőinek).”

–       A kínálati gyakorlatról

62      A Bizottság a megtámadott határozat (667)–(684) preambulumbekezdésében a UPS (a (668)–(674) preambulumbekezdés), a TNT (a (675)–(681) preambulumbekezdés) és a DHL (a (682)–(684) preambulumbekezdés) adatai alapján megállapította, hogy az összefonódásban részes felek a kínálati gyakorlatuk szempontjából közel álltak egymáshoz a versenyben, ugyanígy a DHL is, a FedExszel és a nem integrátorokkal szemben.

–       A TNT ügyfeleinek elkötelezettségéről

63      A Bizottság a megtámadott határozat (685)–(701) preambulumbekezdésében elemezte a TNT‑nek az ügyfelekkel a szolgáltatóváltás okairól folytatott interjúinak tartalmát.

–       A verseny szorosságáról tett megállapítás

64      A Bizottság a megtámadott határozat (702)–(711) preambulumbekezdésében az összefonódásban részes felek kifogásközléssel kapcsolatban tett észrevételeire válaszolva megállapította, hogy a UPS és a TNT közvetlen versenytársai a DHL‑nek a szóban forgó szolgáltatások piacain.

 A versenynyomásnak a „rendkívül differenciált” piacokra gyakorolt hatásáról

65      A Bizottság a megtámadott határozat (712)–(714) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az összefonódás bizonyos piacokon négyről háromra csökkentené a szóban forgó szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók – akár integrátorok, akár nem integrátorok – számát.

66      A Bizottság a megtámadott határozat (715)–(720) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az összefonódás bizonyos piacokon a szóban forgó szolgáltatásokat nyújtó integrált szolgáltatók számát háromról kettőre csökkentené, tekintettel a FedEx helyzetére.

67      A Bizottság a megtámadott határozat (721)–(726) preambulumbekezdésében felmérte az összefonódás valószínű hatását az árakra, és a (727)–(740) preambulumbekezdésben ismertette a UPS elemzését az összefonódásnak az árakra gyakorolt valószínű hatásairól.

 A szóban forgó szolgáltatások piacára lépés vagy terjeszkedés akadályairól

68      A Bizottság a megtámadott határozat (741) preambulumbekezdésében a következőket állapította meg:

„(741) Az EGT‑n belüli expressz kézbesítés piacára lépést vagy terjeszkedést két különböző dimenzióban kell megvizsgálni: a termékek kínálata és a földrajzi kiterjedés szerint. A dimenziótól függetlenül a piacra lépés és a terjeszkedés akadályai hasonlóak, és a következőképpen foglalhatók össze: az EGT‑n belüli expressz kézbesítés piacára újonnan belépőnek fel kell mutatnia i. egy informatikai infrastruktúrát, ii. egy szortírozási infrastruktúrát az EGT egész területén, és iii. egy légi hálózatot. Amint azt a jelentős piacra lépés utóbbi 20 évbeli hiánya és a piaci elemzések bizonyítják, ezek az akadályok igen magasak, és nem küzdhetőek le, még kiszervezéssel sem.”

69      A Bizottság az értékelésének alátámasztására először is a jelentős piacra lépés utóbbi 20 évbeli teljes hiányával (a (742)–(746) preambulumbekezdés), másodszor a termékpiac és a földrajzi piac értékelésével (a (747)–(750) preambulumbekezdés), harmadszor a szóban forgó szolgáltatások piacaira újonnan belépőnek az EGT egészére kiterjedő infrastruktúra kiépítésének szükségességével (a (751) és (752) preambulumbekezdés), negyedszer egy saját technológiai hálózattal rendelkezés szükségességével (a (753)–(759) preambulumbekezdés), ötödször az EGT egész területén szortírozási infrastruktúrával rendelkezés szükségességével (a (760)–(765) preambulumbekezdés), hatodszor pedig a saját légi szállítási hálózattal rendelkezés szükségességével (a (766)–(780) preambulumbekezdés) érvelt.

70      Összegezve a Bizottság a (781) és (782) preambulumbekezdésben a következőket állapította meg:

„(781) A piacra lépés és a terjeszkedés akadályai kumulatívak, ugyanis az EGT‑n belüli expressz kézbesítés piacára újonnan belépőnek azokat egyszerre kellene áthágnia ahhoz, hogy a legerősebb gazdasági szereplők által kínált szolgáltatásokkal versenyképes kézbesítési szolgáltatásokat kínálhasson. A hatékony verseny folytatásához mind a termékkínálat, mind pedig a földrajzi kiterjedés szintjén ki kell építeni az EGT‑n belüli expressz kézbesítési hálózatot. Ennélfogva az újonnan belépőnek az EGT egészére egy kifinomult – szortírozóközpontokat magukban foglaló – infrastruktúrát kell kiépítenie, biztosítania kell a begyűjtés és a kézbesítés széles és sűrű hálózatát (Pick‑Up & Delivery, azaz PUD), létre kell hoznia egy légi hálózatot, egy szárazföldi és közlekedési hálózatot, valamint egy kifinomult informatikai hálózatot. Mindezek a tényezők költségekkel, kockázatokkal és jelentős időráfordítással járnak.

(782) Ráadásul, a költségek megtérülésének biztosítása, és ezáltal egy hatékony verseny folytatása érdekében a piacra lépésnek vagy terjeszkedésnek megfelelő szintűnek kell lennie és megfelelő hálózati sűrűséget kell elérnie. Amiatt, hogy a kiscsomagok kézbesítése egy hálózatos ágazat, a méretgazdaságosság és a sűrűség döntő jelentőségű (amint azt a 6.1.3. szakasz bemutatja), és ennek elérése igen hosszú időt vehet igénybe. A megfelelő méretgazdaságosság megvalósítását megelőzően a gazdasági szereplőknek jelentős költségeket és kockázatokat kell vállalniuk, és előfordulhat, hogy hosszú időn át nem tudják kifizetődő módon végezni a tevékenységet, mielőtt a befektetések meg nem térülnek. Ez az összetettség tovább fokozza a piacra lépés és terjeszkedés nehézségeit.”

 A piacra lépés vagy terjeszkedés valószínűségéről, időszerűségéről és az összefonódás lehetséges versenyellenes hatásainak ellensúlyozásához szükséges jelentőségéről

71      A Bizottság a megtámadott határozatban úgy értékelte, hogy sem a FedEx (a (783) preambulumbekezdés), sem pedig a többi gazdasági szereplő (a (784)–(787) preambulumbekezdés) terjeszkedési tervei nem tennék lehetővé az összefonódásban részes felek által megvalósított valamennyi versenyellenes stratégia ellensúlyozását (a (788) preambulumbekezdés).

 A kiegyenlítő vevői erő fennállásáról

72      A Bizottság a kiegyenlítő vevői erő fennállásával kapcsolatban elöljáróban a következőkre emlékeztetett:

„(789) A kiegyenlítő vevői erőt a horizontális összefonódások értékeléséről szóló iránymutatás akként határozza meg, hogy ez alatt »a vevőnek az eladóval szemben a kereskedelmi tárgyalások során érvényesíthető alkupozícióját kell érteni, amely a vevő méretéből, az eladó által neki tulajdonított üzleti jelentőségből és alternatív szállítókra történő átállási képességéből adódik«. A jelentős vevők azon képességére vonatkozik, hogy a termelési vagy forgalmazási láncban lejjebb lévő, koncentrált piacokon a szállítóktól árengedményeket szerezzenek.

(790) Az iránymutatás a kiegyenlítő vevői erő lehetséges forrásait nem kimerítő jelleggel sorolja fel, idesorolva a jelentős vevők azon képességét, hogy más szállítókhoz fordulnak, hogy támogatja a piac bővítését vagy a [versenytársak] piacra lépését, vagy hogy az összefonódásban részes felektől nem vásárol meg bizonyos termékeket, ha megemelik azon termékek árait, amelyekre nézve az összefonódás a verseny csökkenésével jár.”

73      A Bizottság a megtámadott határozat (791)–(799) preambulumbekezdésében a UPS álláspontjának ismertetését követően (preambulumbekezdés 791) arra a következtetésre jutott, hogy „az ügyfelek nem képesek ahhoz elegendő kiegyenlítő vevői erőt kifejteni, hogy ellensúlyozzák az összefonódást követően az EGT‑n belüli expressz kézbesítés piacán bekövetkezett áremelést”.

 A TNT összefonódás hiányában fennálló helyzetéről

74      A Bizottság a megtámadott határozat (800)–(806) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a TNT aktuális lefedettségét és versenyképességét kell figyelembe venni, és el kell utasítani a UPS‑nek a TNT nagytávolságú expressz szolgáltatások terén fennálló helyzetének esetleges romlására alapított érvét.

 Az összefonódástól várható hatékonyságjavulásról

75      Az összefonódástól várható hatékonyságjavulással kapcsolatban a Bizottság a megtámadott határozat (807)–(816) preambulumbekezdésében elöljáróban emlékeztetett a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről szóló iránymutatásban (HL 2004. C 31., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 10. o.) rögzített kritériumokra.

76      A Bizottság a megtámadott határozat (817)–(848) preambulumbekezdésében az összefonódásban részes felek által hivatkozott hatékonyságjavulást az operatív együttműködés következtében történő költségcsökkenés (a (822)–(831) preambulumbekezdés), a légi hálózatok együttműködése (a (832)–(837) preambulumbekezdés), illetve az igazgatási együttműködés és adminisztratív költségek szempontjából elemezte (a (838) preambulumbekezdés), továbbá elemezte az összefonódásban részes feleknek az adataik ellenőrizhetőségére (a (839)–(841) preambulumbekezdés) és a kilátásba helyezett csökkentések szolgáltatásonkénti és földrajzi övezetek szerinti leosztására vonatkozó érveit (a (842)–(848) preambulumbekezdés).

77      A Bizottság a megtámadott határozat (849)–(921) preambulumbekezdésében értékelte az összefonódásban részes felek által hivatkozott hatékonyságjavulást és azok ellenőrizhetőségét (a (850)–(892) preambulumbekezdés), a fogyasztókra nézve ebből fakadó előnyöket (a (893)–(906) preambulumbekezdés), az összefonódás sajátosságát (a (907)–(910) preambulumbekezdés) és az együttműködésből fakadó megtakarításokat (a (911)–(921) preambulumbekezdés).

 Országonkénti elemzés

78      A Bizottság a megtámadott határozat (923)–(939) preambulumbekezdésében összefoglalta a szóban forgó szolgáltatások piacaira vonatkozó megállapításait.

79      A Bizottság a megtámadott határozat (940)–(951) preambulumbekezdésében megállapította, hogy nem lehet a UPS piaci részesedéseire hagyatkozni.

80      Ezt követően a megtámadott határozat ismerteti a UPS helyzetét és a Bizottságnak az összefonódás által a szóban forgó szolgáltatások piacaira gyakorolt hatások értékelését, figyelembe véve az összefonódás árra gyakorolt valószínű hatásait, és az összefonódástól várható hatékonyságjavulást az EGT egyes országaiban, mégpedig Bulgáriában (a (952)–(1018) preambulumbekezdés), a Cseh Köztársaságban (az (1019)–(1070) preambulumbekezdés), Dániában (az (1071)–(1148) preambulumbekezdés), Észtországban (az (1149)–(1193) preambulumbekezdés), Finnországban (az (1194)–(1240) preambulumbekezdés), Magyarországon (az (1241)–(1317) preambulumbekezdés), Lettországban (az (1318)–(1365) preambulumbekezdés), Litvániában (az (1366)–(1415) preambulumbekezdés), Máltán (az (1416)–(1435) preambulumbekezdés), Hollandiában (az (1436)–(1563) preambulumbekezdés), Lengyelországban (az (1564)–(1633) preambulumbekezdés), Romániában (az (1634)–(1679) preambulumbekezdés), Szlovákiában (az (1680)–(1743) preambulumbekezdés), Szlovéniában (az (1744)–(1798) preambulumbekezdés), illetve Svédországban (az (1799)–(1849) preambulumbekezdés).

 A Bizottságnak a megtámadott határozatban az összefonódás hatásairól tett általános megállapítása

81      A Bizottság a megtámadott határozat (1850) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az összefonódás a szóban forgó szolgáltatások piacain a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezné Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Hollandiában, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Finnországban és Svédországban, vagyis az EGT tizenöt tagországában.

 Az összefonódásban részes felek kötelezettségvállalásairól

82      A Bizottság a megtámadott határozat (1851)–(1942) preambulumbekezdésében ismertette az összefonódásban részes felek által javasolt kötelezettségvállalásokat, a (1943)–(2106) preambulumbekezdésben pedig az említett kötelezettségvállalásokra vonatkozó kedvezőtlen értékelését.

 Az eljárás és a felek kérelmei

83      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2013. április 5‑én benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a megtámadott határozat megsemmisítése iránti jelen keresetet.

84      A keresetlevelet kísérő levélben a felperes arra hívta fel a Törvényszék figyelmét, hogy a keresetlevél és a mellékletei bizalmasak, és rá vonatkozóan üzleti titkokat tartalmaznak.

85      Ennélfogva a Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 6. cikkének (3) bekezdése értelmében a felperes azt kérte, hogy ezeket az információkat ne említsék meg az ügynek a nyilvánosság számára hozzáférhető irataiban.

86      Továbbá a felperes kinyilvánította azon szándékát, hogy harmadik személyek beavatkozása esetén a Törvényszéktől azt kéri, hogy a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének 2. §‑a értelmében a beavatkozónak kézbesített valamennyi iratban titkosítsa az üzleti titkait.

87      A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott külön iratban a felperes gyorsított eljárás iránti kérelmet terjesztett elő az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 76a. cikke alapján.

88      A Törvényszék Hivatalához 2013. április 12‑én benyújtott levélben a Bizottság elismerte a felperes keresetlevelének, valamint a gyorsított eljárás iránti kérelmének kézhezvételét, és a Törvényszéktől az ellenkérelmének benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítását kérte.

89      A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2013. április 17‑én előterjesztett beadványában előadta a felperes gyorsított eljárás iránti kérelemével kapcsolatos észrevételeit.

90      A Törvényszék a 2013. május 7‑i határozatában elutasította a felperes gyorsított eljárásban való döntéshozatal iránti kérelmét.

91      A Törvényszék a 2013. május 7‑i határozatában úgy döntött, hogy már nem szükséges határoznia a Bizottságnak az ellenkérelem benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása iránti kérelméről.

92      A Törvényszék Hivatalához 2013. május 15‑én benyújtott levelében a Bizottság a Törvényszéktől, az ellenkérelmének benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítását kérte.

93      2013. május 27‑én a Törvényszék helyt adott e kérelemnek.

94      A Törvényszék Hivatalához 2013. június 25‑én benyújtott levelével a Bizottság ismételten az ellenkérelmének benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítását kérte a Törvényszéktől.

95      A Törvényszék Hivatalához 2013. június 17‑én benyújtott beadványában a FedEx azt kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozhasson az eljárásba (a továbbiakban: beavatkozás iránti kérelem).

96      A Törvényszék Hivatala a 2013. június 25‑i leveleiben a felperest és a Bizottságot felkérte, hogy legkésőbb 2013. július 18‑ig nyújtsák be a beavatkozás iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeiket.

97      A Törvényszék 2013. július 2‑án helyt adott a Bizottságnak az ellenkérelem benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása iránti kérelmének.

98      A Törvényszék Hivatalához 2013. július 5‑én benyújtott levelében a felperes a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében a keresetlevél FedExszel szembeni nem bizalmas változatának benyújtására nyitva álló határidő 2013. augusztus 1‑jéig való meghosszabbítását kérte, tekintettel az iratok terjedelmére és az érzékeny adatok számára, valamint arra, hogy a megtámadott határozat a bizalmas kezelés iránti számos kérelem Bizottság által folyamatban lévő elbírálása miatt a nyilvánosság számára még nem volt hozzáférhető.

99      A Bizottság 2013. július 9‑én benyújtotta az ellenkérelmét, majd 2013. július 10‑én a beavatkozás iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeit.

100    A Törvényszék Hivatalának 2013. július 11‑i levelében a Törvényszék helyt adott a felperesnek a keresetlevél FedExszel szembeni nem bizalmas változatának benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása iránti kérelmének.

101    A felperes 2013. július 17‑én benyújtotta a beavatkozás iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeit.

102    A Törvényszék Hivatalához 2013. július 13‑án benyújtott beadványban a felperes azt kérte, hogy a FedExszel közölt eljárási iratokból, köztük a keresetlevélből és mellékleteiből, vegyenek ki bizonyos bizalmas iratokat. A felperes benyújtotta az említett iratok felsorolását, valamint azok nem bizalmas változatát.

103    A felperes a levelében először is tudatta, hogy az eljárás során a FedExszel szembeni bizalmas kezelés iránti kérelmet a Törvényszékkel közölt más iratokra is ki kívánja terjeszteni, így a Bizottság ellenkérelmére és a válaszra.

104    Továbbá a felperes kifejtette, hogy azok a tényezők, amelyek bizalmas kezelését kérte, az összefonódásnak az árakra és a hatékonyságjavulásra kifejtett hatásának, az operatív és kereskedelmi stratégiáira vonatkozó információknak, valamint a közigazgatási eljárásban a Bizottságnak javasolt kötelezettségvállalásokra vonatkozó adatoknak az elemzéséből származnak.

105    Végül a felperes arra hívta fel a Törvényszék figyelmét, hogy az ügy egyes iratai harmadik személyekre, különösen a TNT‑re vonatkozó bizalmas információkat és üzleti titkokat tartalmaznak, akik nevében nem kérheti a bizalmas kezelést, és a Törvényszék számára megjelölte a TNT‑re vonatkozó, szóban forgó iratokat.

106    A Törvényszék Hivatalához 2013. augusztus 9‑én benyújtott levélben a Bizottság előterjesztette a bizalmas kezelés iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeit, hangsúlyozva, hogy az ügy egyes iratai – az ellenkérelem kivételével – a TNT‑re vonatkozóan bizalmas elemeket tartalmaznak, és hogy bár lényegében a felperesnek, aki ezeket az elemeket a közigazgatási eljárásban benyújtotta, és úgy értékelte, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelmet erre vonatkozóan valóban nem terjesztheti ki, magának kellene a keresetlevél tartalmát ennek érdekében felülvizsgálnia.

107    A hivatalvezető a 2013. augusztus 20‑i határozatával felhívta a felperest, hogy 2013. szeptember 5‑ig hiánypótlás keretében nyújtsa be a TNT‑re vonatkozó valamennyi adatot titkosító, nem bizalmas változatokat.

108    2013. szeptember 3‑án a felperes benyújtotta a választ.

109    A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon benyújtott beadványban a felperes az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának e) pontja és 4. §‑a, valamint 65. cikke értelmében azt kérte, hogy a Törvényszék pervezető intézkedések vagy bizonyítási eszközök címén kötelezze a Bizottságot azon dokumentumok benyújtására, amelyeket a FedEx szolgáltatott a közigazgatási eljárás folyamán.

110    A felperes kifejtette, hogy a pervezető intézkedések vagy bizonyításfelvétel iránti kérelme lényegében a keresetnek a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapjához fűződik.

111    2013. szeptember 5‑én a felperes benyújtotta a Törvényszék Hivatalához a keresetlevélnek és mellékleteinek – köztük az A.1. mellékletnek, vagyis a megtámadott határozatnak – a FedExszel szembeni nem bizalmas és a TNT‑re vonatkozóan titkosított változatát.

112    2013. szeptember 5‑én a felperes megerősítette, hogy a 2013. július 31‑i kérelme a dokumentumok több kategóriájára is kiterjedt, e dokumentumok állítólagosan bizalmas jellegének indokát azonban nem pontosította.

113    A Törvényszék a 2013. szeptember 30‑i határozatával az ügyet a Törvényszék negyedik tanácsa elé utalta.

114    A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke 2013. október 21‑i végzésével megengedte a FedEx számára, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.

115    A FedEx kézhez vette a feleknek megküldött valamennyi eljárási iratot, köztük a felperes által 2013. szeptember 5‑én módosított keresetlevél és mellékleteinek nem bizalmas változatát.

116    2013. november 8‑i levelében a Bizottság előterjesztette a felperes pervezető intézkedések iránti, 2013. szeptember 2‑i kérelmével kapcsolatos észrevételeit, és az említett kérelem elutasítását kérte, tekintettel annak késedelmes jellegére és az eljárás szabályos lefolytatása szempontjából vett hasznosságának hiányára.

117    A Törvényszék Hivatalához 2013. december 6‑án benyújtott levélben a beavatkozó fél részletes kifogást terjesztett elő a felperes bizalmas kezelés iránti, a Törvényszék Hivatala által számára megküldött kérelmével szemben.

118    2013. december 12‑én a Törvényszék Hivatala arról értesítette a beavatkozó felet, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelemmel kapcsolatos kifogások következtében a beavatkozási beadvány benyújtására nyitva álló határidő újabb időpont megállapítása nélkül meghosszabbodik, és hogy új határidőt a bizalmas jelleggel kapcsolatos végzés meghozatalát követően tűznek ki.

119    2014. január 30‑án a Bizottság viszonválaszt terjesztett elő.

120    Ugyanezen a napon a felperes a viszonválasz vonatkozásában kiegészítette a bizalmas kezelés iránti kérelmét.

121    2014. március 20‑án a Törvényszék felhívta a felperest, hogy a bizalmas kezelés iránti kérelmével kapcsolatban a keresetlevél A.1. mellékletét, vagyis a megtámadott határozat nem bizalmas változatát illetően jelölje meg minden egyes titkosított elemre vonatkozóan, hogy mi indokolja a bizalmas kezelés iránti kérelemét.

122    Továbbá felhívta a felperest, hogy a válaszába ne foglaljon önmagára vagy a TNT‑re vonatkozóan olyan elemeket, amelyek véleménye szerint a beavatkozó féllel szemben bizalmas jelleget ölthetnek.

123    Mindenesetre a felperest arra kérték, hogy a megtámadott határozat bizalmas változatában csakis azokat a részeket titkosítsa, amelyek a beavatkozó féllel szembeni bizalmas jelleg megőrzéséhez mindenképpen szükségesek.

124    A hivatalvezető a 2014. április 3‑i levelében felhívta a beavatkozó felet, hogy nyújtsa be a felperes által előterjesztett, a vele szembeni bizalmas kezelés iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeit.

125    A Törvényszék Hivatalához 2014. április 25‑én érkezett faxüzenetben a beavatkozó fél kijelentette, hogy nem emel kifogást a felperes által benyújtott, bizalmas kezelés iránti kérelemmel kapcsolatban.

126    A hivatalvezető a 2014. május 8‑i levelében arról tájékoztatta a feleket, hogy a beavatkozási beadvány benyújtására kitűzött határidő 2014. június 20‑án jár le.

127    A Törvényszék Hivatalához 2014. június 26‑án benyújtott beadványában a beavatkozó fél előterjesztette a beavatkozási beadványát.

128    A felperes az említett beadvánnyal kapcsolatos észrevételeit 2014. október 6‑án nyújtotta be, és vitatta annak elfogadhatóságát.

129    A Törvényszék Hivatalához 2015. július 1‑jén benyújtott beadványban a felperes a jelen kereset soron kívüli elbírálását kérte.

130    A Törvényszék eljárási szabályzata 89. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a Törvényszék 2015. július 16‑án felhívta a feleket, hogy a tárgyalás előtt írásban válaszoljanak a kérdéseire.

131    A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

132    A 2015. augusztus 4‑i határozattal a Törvényszék helyt adott az ügynek az eljárási szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése alapján történő soron kívüli elbírálása iránti kérelemnek.

133    A 2015. augusztus 4‑i levelében a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján helyt adott a felperes által előterjesztett, pervezető intézkedések iránti kérelemnek, és felhívta a Bizottságot, hogy a FedEx által a közigazgatási eljárásban megküldött bizonyos dokumentumokat nyújtsa be.

134    2015. augusztus 12‑én a Bizottság a dokumentumok bizalmas jellegének megőrzése miatt megtagadta azok benyújtását.

135    2015. szeptember 25‑i végzésében a Törvényszék negyedik tanácsa az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja, 92. cikkének (3) bekezdése és 103. cikke alapján kötelezte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a kért dokumentumokat.

136    2015. október 2‑án a Bizottság benyújtotta a kért dokumentumokat.

137    2015. szeptember 27‑i végzésében a Törvényszék negyedik tanácsa az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja, 92. cikkének (3) bekezdése és 103. cikke alapján kötelezte a Bizottságot, hogy további dokumentumokat nyújtson be.

138    2015. december 11‑i végzésében a Törvényszék negyedik tanácsa az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja, 92. cikkének (3) bekezdése és 103. cikke alapján engedélyezte a felperes képviselői számára, hogy – titoktartási kötelezettségvállalás aláírása mellett – a Törvényszék Hivatalában egy bizalmas iratba betekintsenek.

139    2015. december 17‑én a felperes képviselői a Törvényszék Hivatalához megküldték az aláírt titoktartási kötelezettségvállalásokat.

140    2016. január 15‑én a felperes képviselői a Törvényszék Hivatalában betekinthettek a bizalmas dokumentumokba.

141    2016. február 12‑én a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján felkérte a feleket, hogy két héten belül küldjék meg a bizalmas dokumentummal kapcsolatos esetleges írásbeli észrevételeiket.

142    A felperes 2016. február 26‑án, illetve a Bizottság 2016. február 29‑én megküldte a Törvényszéknek az adattároló helyiségben megtekintett bizalmas dokumentum tartalmával kapcsolatos észrevételeit.

143    Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.

144    A Törvényszék az eljárási szabályzatának 109. cikke értelmében a 2016. március 18‑i levelében felhívta a feleket arra, hogy nyújtsák be a részben zárt tárgyalás tartásának esetleges szükségességére vonatkozó észrevételeiket.

145    2016. március 29‑én a Bizottság válaszolt a Törvényszék felhívására, és úgy értékelte, hogy nem szükséges zárt tárgyalást tartani, legalábbis akkor nem, ha a felperes képviselői által 2016. január 15‑én az adattároló helyiségben megtekintett dokumentum tartalmát nem vitatják meg.

146    2016. március 31‑én a felperes válaszolt a Törvényszék felhívására, és kijelentette, hogy nincs ellenvetése sem a tárgyalás nyilvánosságával, sem pedig a zárt tárgyalás tartásával szemben, egyetlen kivétellel, ha a felperes képviselői által 2016. január 15‑én az adattároló helyiségben megtekintett dokumentum tartalmát megvitatják.

147    Ugyanezen a napon a beavatkozó fél szükségesnek ítélte meg a teljes egészében, és nem csak részben zárt tárgyalás tartását, amint azt a Törvényszék is sugallta, azzal az indokkal, hogy számos eltérés mutatkozik egyfelől a megtámadott határozatnak az iratokhoz csatolt nem bizalmas változata, másfelől pedig a megtámadott határozat nyilvános változata közt, amely eltéréseket a beavatkozó az észrevételeihez csatolt mellékletben felsorolt.

148    2016. április 5‑én a Törvényszék a felek meghallgatását követően úgy határozott, hogy teljeskörűen zárt tárgyalást tart.

149    A 2016. április 6‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

150    A Törvényszék a 2016. április 11‑i pervezető intézkedéssel az eljárási szabályzat 89. cikke (3) bekezdésének a) és d) pontja értelmében felhívta a Bizottságot egyrészt arra, hogy a 2016. április 6‑i tárgyaláson alapul vett egyes dokumentumokat nyújtsa be, másrészt pedig, hogy egy kérdésre írásban válaszoljon.

151    2016. április 26‑án a Bizottság benyújtotta a kért dokumentumokat, és időben válaszolt a Törvényszék kérdésére.

152    2016. június 8‑án a felperes benyújtotta az ezen dokumentumokkal és a Bizottság által 2016. április 26‑án adott válasszal kapcsolatos észrevételeit.

153    A Törvényszék 2016. október 4‑én úgy határozott, hogy a szóbeli szakaszt lezárja.

154    A keresetlevélben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

155    A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet teljes egészében utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek, köztük a beavatkozó fél költségeinek viselésére.

156    A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet teljes egészében utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

157    Keresetének alátámasztására a felperes lényegében három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, a második a védelemhez való jog megsértésén, a harmadik pedig az indokolási kötelezettség megsértésén.

158    A kereset elsőként vizsgálandó második jogalapja lényegében négy részre tagolódik: az összefonódás árra gyakorolt valószínű hatásaival, az összefonódástól várható hatékonyságjavulással, a FedEx jövőbeli versenyhelyzetével, illetve a hatékony verseny jelentős akadályozásával érintett tagállamainak számával kapcsolatban a védelemhez való jog megsértésére alapítva.

159    A második jogalap első részében a felperes emlékeztet arra, hogy a közigazgatási eljárásban a Bizottsággal kicserélték az árakat illetően az összefonódásra vonatkozó elemzéseiket, valamint a hatékonyságjavulásra vonatkozó becsléseiket, kiszámítva az összefonódástól a különböző nemzeti piacokon uralkodó árakkal kapcsolatosan várt nettó hatásokat.

160    Márpedig az árakat illetően az összefonódásnak a megtámadott határozatban szereplő elemzése jelentősen eltér mindazon változatokban, amelyekhez a felperes a közigazgatási eljárás során hozzáférhetett, és ez sérti a védelemhez való jogát.

161    A keresetlevélhez fűzött mellékletben a felperes ismertet egy olyan jelentést, amely felsorolja a véleménye szerint az általa alkalmazott modellben végzett valamennyi módosítást, és amely kifejti azokat a technikai okokat, amelyek miatt a felperes nem ugyanazokra eredményekre jutott, mint a megtámadott határozat.

162    A felperes – a Bizottság által a tárgyalást követően a Törvényszék pervezető intézkedésére adott választ követően – azt állítja, hogy a megtámadott határozatban alkalmazott ökonometriai modell egy nem lineáris megközelítés nagymértékben korlátozó változata, vagyis egy, az általa „szegmensenként lineárisnak” minősített megközelítést követ, amelyet a közigazgatási eljárás során egyáltalán nem tárgyaltak meg.

163    A felperes ugyanis azt állítja, hogy a Bizottság inkább lineáris modellt alkalmaz az áringadozás egyes időintervallumain belül.

164    Egyébiránt kiemeli, hogy a gazdasági gyakorlattal ellentétben áll az, ha a Bizottság ökonometriai elemzésének két időszakában, a becslés és az előrejelzés szakaszában, két különböző összefonódási változót alkalmaznak.

165    Ugyanis az összefonódás piacon betöltött fokának érzékeltetéséhez a Bizottság a becslés szakaszában egy diszkretizált összefonódási változót alkalmazott, a felperes ez irányú javaslatainak megfelelően, az előrejelzés szakaszában azonban egy állandó változót.

166    Ennélfogva a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság, azáltal hogy az előrejelzés szakaszában ilyen változót alkalmaz, nem azt elemzi, hogy az árak hogyan alakultak az egyik áringadozási intervallumban egy másik intervallumhoz képest, hanem csupán az egyes áringadozási intervallumokon belül vizsgálja az árak alakulását.

167    Az említett intervallumokat illetően a felperes hozzáteszi, hogy ezeket nem ő dolgozta ki, hanem a Bizottság választotta ki önkényesen.

168    Ennélfogva a felperes nem tudta célravezetően vitatni a Bizottság által a megtámadott határozatban alkalmazott, szóban forgó ökonometriai modell megbízhatóságát, sem pedig a Bizottság eredményei és a Bizottsághoz 2012. november 16‑án benyújtott legutóbbi ökonometriai elemzésében általa kiszámított eredmények közötti eltéréseket.

169    Az, hogy a felperes nem ugyanarra az eredményre jut, mint a Bizottság, arra utal, hogy a Bizottság őt nem hallgatta meg, mielőtt jelentősen és a hátrányára módosította volna a megtámadott határozat tartalmát meghatározó ökonometriai modellt.

170    Márpedig, ha a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása előtt meghallgatta volna a szóban forgó módosításokról, a felperes ellenőrizhette volna a megtámadott határozatban elfogadott eredményeket, és mindenekelőtt kifejthette volna álláspontját egy ilyen jelentős módosítás megfelelő jellegével kapcsolatban.

171    Egyébiránt a felperes a második jogalapnak a FedEx jövőbeli versenyhelyzetével kapcsolatos harmadik részének vizsgálatára hivatkozva lényegében azt állítja, hogy a közigazgatási eljárásban nem kapott elég korán hozzáférést a FedEx 2015. évi lefedettségére vonatkozó adatokhoz, és így nem érvényesíthette a megfelelő korrekciós intézkedéseket.

172    A Bizottság viszont elsősorban a felperesnek a keresetlevél mellékletében kifejtett jogi és gazdasági érveinek elfogadhatóságát vitatja, mivel a mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van.

173    A Bizottság szerint a keresetlevél egyáltalán nem ad magyarázatot az állítólagos különbségekre, hanem csupán egy mellékletre hivatkozik, úgyhogy ezek az érvek az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja értelmében elfogadhatatlanok, mivel a keresetlevél nem tartalmazza a jogalap lényegi elemeit.

174    A felperes vitatja ezt az elfogadhatatlansági kifogást, mivel az érvelésének lényegi elemei nyilvánvalóan megjelennek magában a keresetlevélben, és mivel a keresetlevél A.6. mellékletére történő utalás célja csupán a fő érveinek technikai jellegű alátámasztása.

175    A keresetlevél ugyanis kifejti, hogy a szóban forgó ökonometriai modell alapvetően különbözik mindazon ökonometriai modellektől, amelyeket a felperes a közigazgatási szakaszban megvizsgálhatott, és hogy ezt többek között az is alátámasztja, hogy a felperesnek nem sikerült teljes mértékben megértenie az említett modellt, sem pedig ellenőriznie az abból származó eredményeket.

176    Másodlagosan a Bizottság azt állítja, hogy a kereset második jogalapjának első része hatástalan, de mindenesetre megalapozatlan.

177    Először is az összefonódás árra gyakorolt valószínű hatásaira vonatkozó végső elemzése nem különbözik alapvetően a felperes által benyújtott elemzéstől, amint az az ellenkérelméhez csatolt mellékletből kitűnik.

178    A Bizottság szerint, amint az a megtámadott határozat (727)–(740) preambulumbekezdésében is megjelenik, az elvégzett módosítások egyrészt az ökonometriai modellnek az összefonódás kezdeti árakra gyakorolt elképzelhető hatásaira vonatkozó feltevéseire, másrészt pedig az elfogadandó összefonódási változóra vonatkoztak.

179    Továbbá a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó ökonometriai modell elfogadása előtt nem volt köteles meghallgatni a felperest.

180    Ezen állításának alátámasztására a Bizottság megjegyzi, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban viszonylag későn nyújtott be öt tanulmányt, de ennek ellenére mindegyik tanulmányt intenzíven megtárgyalták a különböző egyeztető találkozókon. A Bizottság kifejti, hogy a felperes legutóbbi, 2012. november 16‑i tanulmányával kapcsolatban is tettek előzetes észrevételeket a 2012. december 11‑i egyeztető találkozón, és hogy a legutóbbi tanulmány késedelmes benyújtására tekintettel, a „megtámadott határozatra kellett hagynia annak végleges értékelését”.

181    Végül a Bizottság azt állítja, hogy az eljárása megfelel az összefonódásokkal kapcsolatos védelemhez való jogra vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak, amennyiben – mivel a határozat nem lehet a kifogásközlés másolata – jogában áll felülvizsgálni vagy kiegészíteni a megfogalmazott kifogásokat, illetve a közigazgatási eljárásban a felperes által adott válaszok alátámasztása érdekében a tényállási vagy jogi elemeket, feltéve hogy a megtámadott határozat ugyanazokat a kifogásokat fogalmazza meg, mint amelyeket a kifogásközlésben kifejtettek; a jelen esetben így történt.

182    A válaszban a felperes elsősorban azt állítja, hogy amennyiben a Bizottság tévesen állapította meg, hogy nem állt jogában benyújtani a 2012 novemberében naprakésszé tett tanulmányokat, a Bizottságnak az összefonódás árra gyakorolt hatásira vonatkozóan pontosan ugyanazt az elemzést kellett volna alkalmaznia a megtámadott határozatban, mint a kifogásközlésben, lehetővé téve számára, hogy ezen elemzés érdemi hibáit a Törvényszék előtt vitassa, mivel az ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a Bizottság elutasíthatja a kifogásközlésre adott válaszban a kifogásközlésben nem említett érvek és indokok alapján felhozott érveket, de csakis a kifogásközlésben kifejtett elemekre támaszkodhat.

183    A jelen ügyben a Bizottság minden további meghallgatás nélkül legfeljebb a 2012 novemberében benyújtott tanulmányokat utasíthatta el. Ugyanakkor a felperes szerint a Bizottság nem tagadhatta volna meg a meghallgatását, mivel megváltoztatta e tanulmányok módszerét és eredményeit annak érdekében, hogy új eredményeket hozzon fel az összefonódással szemben, azon tényezőket – mégpedig a hatékonyságjavulást és a FedEx terjeszkedési terveit – ellensúlyozandó, amelyeket a kifogásközlést követően állapított meg.

184    Másodsorban a felperes beadványainak a Bizottság szerint „késedelmes” jellege pontosan a Bizottság által a közigazgatási eljárásban tanúsított magatartás következménye.

185    A viszonválaszában a Bizottság azt állítja, hogy annak megállapításához, hogy a felperes védelemhez való jogát megsértették, az is szükséges, hogy a felperes bizonyítsa azt, hogy a Bizottság a szóban forgó ökonometriai elemzést a kifogás alátámasztása érdekében vette alapul, illetve azt, hogy ezt a kifogást csakis az említett elemzésre hivatkozva lehet bizonyítani. A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperesnek továbbá bizonyítania kellett volna, hogy a megtámadott határozatban szereplő, a hatékony verseny jelentős akadályozására vonatkozó értékelései eltérőek lennének, ha az említett elemzést mint bizonyítási eszközt el kellett volna utasítani.

186    Márpedig a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a dán és a holland piacon megállapítható a hatékony verseny jelentős akadályozása, pedig a szóban forgó ökonometriai elemzésből következő várható nettó hatás negatív volt, úgyhogy a Bizottság értékelése, amely szerint a hatékony verseny jelentős akadályozása valószínű az említett piacokon, nem lett volna eltérő, ha a szóban forgó elemzést mint bizonyítási eszközt el kellett volna utasítani.

187    E tekintetben a Törvényszék szükségszerűen megjegyzi, hogy a második jogalap első részében a felperes nem a szóban forgó ökonometriai elemzés megalapozottságát kifogásolja, ez az első jogalap első részének tárgya, hanem a megtámadott határozatban a Bizottság által elfogadott szóban forgó ökonometriai modell joghatásait, mivel azt nem továbbították neki a megtámadott határozat elfogadása előtt, megsértve a meghallgatáshoz való jogát, és általánosabban a védelemhez való jogát.

188    Ebben az összefüggésben a felek nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy a Bizottság által elfogadott szóban forgó ökonometriai modell eltér‑e attól az ökonometriai modelltől, amelyet a Bizottság a közigazgatási eljárásban a felperesnek továbbított, és ha igen, milyen mértékben.

189    A felperes érvelése megalapozottságának értékelése előtt meg kell vizsgálni annak elfogadhatóságát, amelyet a Bizottság vitat.

1.     A második jogalap első részének elfogadhatóságáról

190    A Bizottság vitatja a kereset második jogalapjának az összefonódás árra gyakorolt valószínű hatásait illetően a felperes védelemhez való jogának megsértésére alapított, első részének elfogadhatóságát, mivel az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában támasztott követelmények nem teljesülnek.

191    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés – ugyanúgy mint egyébiránt az eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja értelmében – minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését, ennek pedig kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, és a Törvényszék számára a felülvizsgálat gyakorlását, adott esetben további információ nélkül.

192    Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Törvényszékhez benyújtott kereset elfogadhatóságához többek között az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevél szövegéből. A keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent hivatkozott rendelkezések értelmében a keresetlevélben kell szerepelniük (lásd: 2014. szeptember 11‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 40. pont).

193    A jelen ügyben a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát azáltal, hogy az összefonódás árra gyakorolt valószínű hatásaira vonatkozóan neki továbbított ökonometriai modellt jelentősen módosította anélkül, hogy e tekintetben meghallgatta volna.

194    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes által a második jogalap első részének alapjául vett ténybeli és jogi elemek közvetlenül kiolvashatók a keresetlevél szövegéből. Ugyanis, bár a felperes az állítólagos módosítások alátámasztása érdekében valóban hivatkozik a keresetlevél A.6. mellékletére, az az érvelés, amelyre a szóban forgó ökonometriai elemzés alkalmazásának kifogásolása érdekében támaszkodik, még ha tömören is, kitűnik magából a keresetlevél szövegéből.

195    Ezt meghaladóan meg kell állapítani egyrészt, hogy a Bizottságnak volt alkalma arra, hogy az ellenkérelemben válaszoljon a felperes által felhozott második jogalap első részére, ami alátámasztja azt a nézetet, hogy bár a keresetlevélben a második jogalap első részének ismertetése valóban nem túl részletes, az említett rész tartalma világos.

196    Másrészt a Törvényszéknek, ha a második jogalap első részét alátámasztó bizonyítékok értékeléséhez az A.6. melléklethez kellene fordulnia, nem lenne szüksége arra, hogy a keresetlevél A.6. mellékletében keresse és azonosítsa a második jogalap első részét alátámasztó érveket.

197    A fenti megfontolásokból következik, hogy a második jogalap ezen része az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja szerinti követelményekre tekintettel elfogadható.

2.     A második jogalap első részének megalapozottságáról

198    A második jogalapnak az összefonódás árra gyakorolt valószínű hatásaira vonatkozó első részét illetően meg kell vizsgálni, hogy a felperes védelemhez való jogát érintette‑e az a körülmény, hogy a szóban forgó ökonometriai elemzés eltérő ökonometriai modellen alapul, mint amely a közigazgatási eljárásban kontradiktórius vita tárgyát képezte.

199    E tekintetben emlékeztetni kell elöljáróban arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása az uniós jog általános elve, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít, és amelyet minden eljárásban biztosítani kell, beleértve a Bizottság előtti összefonódással kapcsolatos eljárásokat is (lásd ebben az értelemben: 2015. március 9‑i Deutsche Börse kontra Bizottság ítélet, T‑175/12, nem tették közzé, EU:T:2015:148, 247. pont).

200    Ugyanígy megállapításra került, hogy a védelemhez való jog részét képező kontradiktórius eljárás elve megköveteli, hogy az érintett vállalkozásnak a közigazgatási eljárásban alkalmat biztosítsanak arra, hogy érdemi észrevételeket terjesszen elő a Bizottság által felhozott tények és körülmények fennállásával és jelentőségével, valamint azon iratokkal kapcsolatban, amelyekre a Bizottság a vállalkozás állítólagos jogsértését alapítja (lásd: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet,, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

201    A jelen ügyben elsősorban meg kell jegyezni, hogy amint az a megtámadott határozat (721)–(740) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság többek között a hatékony verseny jelentős akadályozásával érintett államok számának felderítése végett támaszkodott a szóban forgó ökonometriai elemzésre.

202    E tekintetben a Bizottság az ökonometriai modelljének végleges változatát 2012. november 12‑én fogadta el, vagyis két hónappal a megtámadott határozat 2013. január 30‑i elfogadása előtt, amint az a Bizottság által a viszonválasz mellékletében továbbított dokumentumokból pontosan kiderül.

203    Az ügy irataiból továbbá kitűnik, hogy az ökonometriai modell végső változatát egyáltalán nem közölték a felperessel, mivel – a Bizottság szerint – ez felesleges volt, hiszen a közigazgatási eljárás során a felperessel folytatott számos információcsere eredményeképpen jött létre.

204    A Bizottság ugyanis kiemeli, hogy lényegében a megtámadott határozatban ismertetett végső modell csak csekély mértékben tér el azoktól a modellektől, amelyek a közigazgatási eljárásban a felperessel folytatott megbeszélések tárgyát képezték.

205    Bár a végső ökonometriai modell és a közigazgatási eljárásban megvitatott modellek között valóban sok hasonlóság fedezhető fel, mindazonáltal az elvégzett módosítások nem tekinthetők elhanyagolhatónak.

206    Ugyanis pontosan a Bizottság és a felperes által a tárgyalást követően előadott észrevételekből kitűnik, hogy a Bizottság két különböző változót vett alapul, egyrészt a valamely versenytárs elvesztése árra gyakorolt hatásának statisztikai felbecslése szakaszában, másrészt pedig az ügylet árra gyakorolt hatásai elemzésének előrejelzése szakaszában.

207    Ily módon a Bizottság egy diszkretizált változót vett alapul a becslés szakaszában, és egy állandó változót az előrejelzés szakaszában.

208    Márpedig, bár a diszkretizált változó alkalmazása a közigazgatási eljárás során tartott többszöri tárgyalásoknak tárgyát képezte, az iratokból nem tűnik ki, hogy ugyanez igaz lenne az ökonometriai elemzést alkotó különböző szakaszokban eltérő változók alkalmazására.

209    Ennélfogva a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy nem volt köteles közölni a felperessel az ökonometriai elemzés végleges modelljét a megtámadott határozat elfogadása előtt.

210    Ennélfogva nem tartotta tiszteletben a felperes védelemhez való jogát, úgyhogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel a felperes kellőképpen bizonyította, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanság hiányában a megtámadott határozat tartalma eltérő lett volna, hanem hogy esélye lett volna, még ha kevés is, hogy jobban biztosítsa a védekezését (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 57. pont).

211    E tekintetben először is ki kell emelni, hogy a Bizottság annak érdekében támaszkodott a szóban forgó ökonometriai elemzésre, hogy következtetni tudjon arra, hogy vannak‑e olyan államok, amelyeket a hatékony verseny jelentős akadályozása érint.

212    A kifogásközlés pillanatában ugyanis a Bizottság – amint azt a tárgyaláson megjegyezte – az összefonódás következtében jelentős áremelkedést mutató ökonometriai elemzés alapján előzetesen 29 olyan államra következtetett, ahol a hatékony verseny jelentős akadályozása fennáll.

213    Egyébiránt, amint a Bizottság kifejezetten elismeri, az ökonometriai elemzés későbbi, kisebb mértékű áremelkedést mutató eredményei arra késztették, hogy a hatékony verseny jelentős akadályozásával érintett államok számát a megtámadott határozatban tizenötre csökkentse.

214    Másodszor, a felperesnek már volt alkalma arra, hogy a közigazgatási eljárásban jelentős mértékben befolyásolni tudja a Bizottság által javasolt ökonometriai modell kidolgozását, mivel olyan technikai kérdéseket vetett fel, amelyekre a Bizottság megoldást is talált, amint azt a Bizottság kifejezetten elismeri.

215    Ennélfogva a fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban jobban biztosíthatta volna a védekezését, ha az említett határozat elfogadása előtt rendelkezett volna a Bizottság által 2012. november 21‑én megállapított ökonometriai elemzés végső változatával.

216    Ezt az értékelést nem teszi kétségessé az a körülmény, amelyre a Bizottság hivatkozik, hogy a megállapításai széles körű információkon alapulnak, amely információk egyrészt számszerűek, köztük az ökonometriai elemzéssel, másrészt pedig kvalitatív jellegűek.

217    Ugyanis, amint az a jelen ítélet 213. pontjából kiderül, a Bizottság kifejezetten elismeri, hogy többek között az ökonometriai elemzés új eredményeire támaszkodott annak érdekében, hogy a kifogásközlést követően a hatékony verseny jelentős akadályozásával érintett államok számát csökkentse, úgyhogy az említett eredmények – legalábbis bizonyos államokban – meghiúsíthatták a Bizottság által figyelembe vett kvalitatív információkat.

218    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes egy olyan információval nem rendelkezett, amelyet ha kellő időben megküldtek volna neki, lehetővé vált volna számára, hogy az ügylet árra gyakorolt hatásaira vonatkozó eltérő eredményekre hivatkozzon, amely a Bizottság által figyelembe vett minőségi információk újraértékeléséhez vezethetett volna, ennélfogva pedig a hatékony verseny jelentős akadályozásával érintett államok számának csökkentéséhez.

219    Másodsorban a védelemhez való jog tiszteletben tartásának az összefonódások ellenőrzése keretében történő értékelésekor valóban figyelembe kell venni a gyorsaság követelményét, ami az összefonódás‑ellenőrzési rendelet általános rendszerének jellemzője (lásd ebben az értelemben: 2005. december 14‑i General Electric kontra Bizottság ítélet, T‑210/01, EU:T:2005:456, 701. pont).

220    Mindazonáltal a jelen ügyben, amint azt a Bizottság a beadványaiban elismeri, az ökonometriai elemzés már szilárd lábakon állt a 2012. november 20‑i egyeztető találkozón, vagyis két hónappal a megtámadott határozat 2013. január 30‑i elfogadása előtt, úgyhogy a Bizottságnak lehetősége volt legalábbis arra, hogy a felperessel közölje az elfogadott ökonometriai modell fő alkotóelemeit.

221    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát azáltal, hogy nem közölte vele az ökonometriai modelljének végső változatát.

222    Következésképpen a kereset második jogalapja első részének helyt kell adni, és a megtámadott határozat egészét meg kell semmisíteni, anélkül hogy szükség lenne a második jogalap többi részének, vagy akár a kereset többi jogalapjának vizsgálatára.

 A költségekről

223    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és a felperes költségeinek viselésére. A beavatkozó viseli a saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑Megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2013. január 30‑i C(2013) 431 bizottsági határozatot (COMP/M.6570 – UPS/TNT Express ügy) megsemmisíti.

2)      A Törvényszék az Európai Bizottságot saját költségein kívül a United Parcel Service, Inc. költségeinek viselésére is kötelezi.

3)      A FedEx maga viseli saját költségeit.

Prek Labucka Kreuschitz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. március 7‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.

i A jelen szöveg 198. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.