A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)
2014. június 5.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 44/2001/EK rendelet – Ideiglenes és biztosítási intézkedések elismerése és végrehajtása – Az eredeti határozat hatályon kívül helyezése – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fenntartása – Okafogyottság”
A C‑350/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Augstākās tiesas Senāts (Lettország) a Bírósághoz 2013. június 25‑én érkezett, 2013. június 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Antonio Gramsci Shipping Corp.,
az Apollo Holdings Corp.,
az Arctic Seal Shipping Co. Ltd,
az Atlantic Leader Shipping Co. Ltd,
a Cape Wind Trading Co.Ltd,
a Clipstone Navigation SA,
a Dawnlight Shipping Co. Ltd,
a Dzons Rids Shipping Co.,
a Faroship Navigation Co. Ltd,
a Gaida Shipping Co.,
a Gevostar Shipping Co. Ltd,
a Hose Marti Shipping Co.,
az Imanta Shipping Co. Ltd,
a Kemeri Navigation Co.,
a Klements Gotvalds Shipping Co.,
a Latgale Shipping Co. Ltd,
a Limetree Shipping Co. Ltd,
a Majori Shipping Co. Ltd,
a Noella Marītime Co. Ltd,
a Razna Shipping Co.,
a Sagewood Trading Inc.,
a Samburga Shipping Co. Ltd,
a Saturn Trading Co.,
a Taganroga Shipping Co.,
a Talava Shipping Co. Ltd,
a Tangent Shipping Co. Ltd,
a Viktorio Shipping Co.,
a Wilcox Holding Ltd,
a Zemgale Shipping Co. Ltd,
a Zoja Shipping Co. Ltd
és Aivars Lembergs
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: C. G. Fernlund tanácselnök, A. Ó Caoimh és C. Toader (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében J. Beeko, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Kennelly barrister,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Sauka és A.‑M. Rouchaud‑Joët, meghatalmazotti minőségben,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 34. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet az Antonio Gramsci Shipping Corp. és 29 másik felperes A. Lembergsszel szemben, a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division, Commercial Court (kereskedelmi bíróság) (Egyesült Királyság) által hozott, az alapeljárás alperesének tulajdonában lévő vagy felügyelete alá tartozó pénzeszközök befagyasztását elrendelő bírósági határozatnak (a továbbiakban: befagyasztást elrendelő végzés) az elismerése és végrehajtása tárgyában indított jogvita keretében terjesztették elő.
3 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a befagyasztást elrendelő határozat, amelyet a „Common law”‑ban „Mareva intézkedésnek” is neveznek, in personam hatályú, azaz adott személyt kötelez, arra, hogy bizonyos vagyontárgyakat ne ruházzon át másokra. Az intézkedés tehát nem maga a vagyon, hanem adott egyén ellen irányul.
4 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság szerint alapvető fontosságú annak meghatározása, hogy egy másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerésére és végrehajtására irányuló eljárás keretében azon személyek sérelme, akik peres félként nem vettek részt az alapeljárásban, indokolhatja‑e a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában foglalt közrendi záradék alkalmazását. Ilyen körülmények között az Augstākās Tiesas Senāts úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontját, hogy a külföldi határozat elismerésére irányuló eljárás keretében azon személyek jogainak megsértése, akik peres félként nem vesznek részt az alapeljárásban, indokolhatja az említett 34. cikk 1. pontjában foglalt közrendi záradék alkalmazását, és a külföldi határozat elismerésének megtagadását annyiban, amennyiben az olyan személyeket érint, akik peres félként nem vesznek részt az alapeljárásban?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell‑e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkét, hogy az abban foglalt tisztességes eljáráshoz való jog lehetővé teszi, hogy valamely jogvitában a biztosítási intézkedések megállapítása során olyan személyek tulajdonhoz való jogát korlátozzák, akik nem vettek részt az eljárásban, akkor is, ha biztosítják, hogy bármely személy, akit a biztosítási intézkedést elrendelő határozat érint, bármikor kérheti az adott bíróságtól a bírósági határozat módosítását vagy hatályon kívül helyezését, miközben a felperesek feladata marad, hogy az érdekelteket a határozatról tájékoztassák?”
5 Az írásbeli szakasz folyamán az Egyesült Királyság Kormánya jelezte, hogy a befagyasztást elrendelő végzést hatályon kívül helyezték. Közelebbről a Bíróság rendelkezésére álló tényezők összességéből kitűnik, hogy e végzést az azt meghozó, de eltérő összetételben, érdemben eljáró bíróság 2012. július 12‑i érdemi határozata hatályon kívül helyezte. Fellebbezést követően e határozatot a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) 2013. június 19‑i határozatával helybenhagyta. 2013. július 26‑án az ez utóbbi határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelmet a Supreme Court of the United Kingdom elutasította, miáltal a befagyasztást elrendelő végzés hatályon kívül helyezése jogerőre emelkedett.
6 E jelzést követően a Bíróság Hivatalvezetője 2013. november 8‑i levelével felhívta a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy tájékoztassa arról, fenntartja‑e előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. 2014. február 3‑i levelében e bíróság rámutatott, hogy a 2014. január 22‑i tárgyaláson az alperes, A. Lembergs képviselője kifejtette azon álláspontját, amely szerint – noha a Bíróság kérdést előterjesztő bíróság kérdéseire adandó válaszainak a jelen ügyben immár nincs jelentőségük, lévén, hogy a befagyasztást elrendelő végzést hatályon kívül helyezték – e válaszok mindazonáltal hasznosak lennének a kérdést előterjesztő bíróság számára, mivel e bíróság előtt egy hasonló ügy is folyamatban van. A kérdést előterjesztő bíróság tehát úgy határozott, hogy fenntartja előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit.
7 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak az Ajánlások a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan című dokumentumának (HL 2012. C 338., 1. o.) 30. pontja értelmében „a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás megfelelő menete és annak hatékony érvényesülése érdekében az előzetes döntéshozatalra utaló bíróság feladata, hogy felhívja a Bíróság figyelmét minden olyan közbenső eljárási cselekményre, amely hatással lehet a Bíróság elé terjesztett kérelmére”.
8 Továbbá a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések jelentősek‑e (lásd: Di Donna‑ítélet, C‑492/11, EU:C:2013:428, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
9 Mindazonáltal a Bíróság arra is rámutatott, hogy kivételesen, saját hatáskörének megállapítása érdekében megvizsgálhatja azon körülményeket, amelyek között a nemzeti bíróság hozzá fordult. A nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésére vonatkozó határozathozatala megtagadásának kizárólag akkor van helye, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jogszabály kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényeivel vagy tárgyával, vagy ha a probléma hipotetikus, illetőleg ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli, illetve jogi információkkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ tudjon adni (lásd: Di Donna‑ítélet, EU:C:2013:428, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
10 Így emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk szövegéből is, és rendszeréből is kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntést tekintetbe vevő határozatot kell hoznia (lásd: Di Donna‑ítélet, EU:C:2013:428, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, és Pohotovosť‑ítélet, C‑470/12, EU:C:2014:101, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
11 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság maga állapítja meg, hogy a befagyasztást elrendelő végzést, amelynek elismerését és végrehajtását kérték, hatályon kívül helyezték. Ennélfogva e bíróság többé már nem egy előtte folyamatban lévő ügyben jár el, következésképpen a jelen ügy keretében előterjesztett kérdések hipotetikussá váltak. E megállapításra nincs kihatással az a tény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt hasonló jogviták vannak folyamatban.
12 A kérdést előterjesztő bíróságnak mindenesetre, amennyiben az uniós jog értelmezésére lenne szüksége valamely másik jogvita megoldásához, lehetősége van rá, hogy adott esetben – hivatalból és továbbra is az EUMSZ 267. cikk alapján – kérdéssel forduljon a Bírósághoz.
13 A fenti megfontolásokból az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről nem szükséges határozni.
14 Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az alapeljárásban részt vevő felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
Az Augstākās tiesas Senāts (Lettország) 2013. június 12‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemről nem szükséges határozni.
Aláírások