A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2007. szeptember 20.
F‑111/06. sz. ügy
Nikos Giannopoulos
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Átsorolási kérelem – Egyenlő bánásmód – Szakmai tapasztalat – Indokolási kötelezettség – Új tény – Elfogadhatóság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben N. Giannopoulos többek között a Tanács kinevezésre jogosult hatósága 2005. november 29‑i határozatának megsemmisítését kéri, amelyben elutasította a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján előterjesztett, átsorolása iránti kérelmét, valamint kártérítést kér.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Jogvesztés – Újbóli megnyitás – Feltétel
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés
(Személyzeti szabályzat, 5. cikk és 31. cikk, (2) bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba besoroló határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés és 31. cikk)
5. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés
(Személyzeti szabályzat, 1d. cikk, (1) bekezdés és 31. cikk, (2) bekezdés)
1. Noha a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése értelmében bármely tisztviselő kérelmezheti, hogy a kinevezésre jogosult hatóság hozzon határozatot a személyével kapcsolatban, ez a jog nem teszi lehetővé, hogy a tisztviselő figyelmen kívül hagyja a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében a panasz benyújtására vagy a keresetindításra előírt határidőket azzal, hogy kérelmével közvetett módon megkérdőjelez egy korábbi, általa határidőben meg nem támadott határozatot. Kizárólag új és lényeges tények felmerülése indokolhatja az ilyen határozat újbóli vizsgálatára irányuló kérelem előterjesztését.
Ez a helyzet a tisztviselő véglegesítésekor való besorolásának felülvizsgálata iránti kérelme esetében, ha a kérelem benyújtása előtt az adminisztráció ezen tisztviselő aktáját, más tisztviselők aktáival együttesen – akiknek a besorolása úgyszintén véglegessé vált – átsorolásuk céljából felülvizsgálta, anélkül hogy ezt az információt az érintett tudomására hozta volna. A bírói jogvédelem alapelvének megfelelően ez a körülmény igazolja ugyanis, hogy a Törvényszék felülvizsgálhassa a felperes átsorolása megtagadásának megalapozottságát.
(lásd a 28. és 31. pontot)
2. A személyzeti szabályzat 31. cikke (2) bekezdésének alkalmazását lehetővé tevő kivételes képzettséget nem a lakosság egészét, hanem a versenyvizsgák sikeres résztvevőinek átlagos profilját figyelembe véve kell értékelni, akik már eleve olyan csoportot képeznek, amelyet a személyzeti szabályzat 27. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően nagyon szigorúan válogattak.
Az újonnan felvett tisztviselő szakmai tapasztalatának időtartamát illetően, önmagában az a körülmény, hogy valamely személy többéves szakmai tapasztalattal rendelkezik, nem biztosít számára jogot a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezéshez. Önmagában az a tény, hogy ez a szakmai tapasztalat meghaladta azt a minimális időtartamot, amelyet az azon versenyvizsgára való jelentkezéshez követeltek meg, amelyre a tisztviselő sikeresen pályázott, nem elegendő az e tapasztalat időtartama különleges jellegének megállapításához, amely időtartamot a hasonló kiválasztási eljárások alapján szervezett versenyvizsgák más sikeres pályázói szakmai tapasztalatának időtartamához képest kell értékelni. Mindenesetre, még abban a feltételezett esetben is, ha a tisztviselő szakmai tapasztalatának időtartamát különlegesnek kellett volna tekinteni, ez az értékelés nem adna számára jogot a szakmai előmenetele magasabb besorolási fokozatába való besorolásra. Ugyanis, még ha az újonnan felvett tisztviselő teljesíti is a személyzeti szabályzat 31. cikke (2) bekezdésének a szakmai előmenetele magasabb besorolási fokozatába való besorolása érdekében történő alkalmazása feltételeit, az ilyen besorolásra nincs alanyi joga. Ez a megállapítás még inkább érvényes azon tisztviselő esetében, akire vonatkozóan nem teljesül a kinevezésre jogosult hatóság által a kivételes képzettség esetleges fennállásának értékelése keretében vizsgált összes szempont.
A szakmai tapasztalat minőségét nem elvontan, hanem kizárólag azon állás követelményei alapján kell megítélni, amelyre az érintettet a szolgálatba lépesekor kijelölték.
(lásd az 57., 60. és 62–64. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság: C‑298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑3009. o.) 30. pontja;
az Elsőfokú Bíróság: T‑12/97. sz., Barnett kontra Bizottság ügyben 1997. november 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑313. o. és II‑863. o.) 50. pontja; T‑203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT KSZ 1999., I‑A‑129. o. és II‑705. o.) 49. pontja; T‑381/00. sz., Wasmeier kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑125. o. és II‑677. o.) 56., 57., 65. és 125. pontja; T‑6/02. sz., Platte kontra Bizottság ügyben 2002. október 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑189. o. és II‑973. o.) 38. pontja; T‑133/02. sz., Chawdhry kontra Bizottság ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑329. o. és II‑1617. o.) 102. pontja; T‑145/04. sz., Righini kontra Bizottság ügyben 2005. november 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑349. o. és II‑1547. o.) 92. pontja; T‑411/03. sz., Herbillon kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑45. o. és II‑A‑2‑193. o.) 62. pontja; T‑429/03. sz., Valero Jordana kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑51. o. és II‑A‑2‑217. o.) 89. és 91. pontja; T‑331/04. sz., R kontra Bizottság ügyben 2006. május 10‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 72. és 74. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék: F‑16/05. sz., Falcione kontra Bizottság ügyben 2006. április 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑3. o. és II‑A‑1‑7. o.) 55. és 56. pontja.
3. Az európai közszolgálati állásra pályázó, különlegesen képzett személynek a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába a szolgálat sajátos szükségletei miatt történő besorolására vonatkozó lehetőség célja, hogy az érintett intézmény számára lehetővé tegye munkáltatóként olyan személy szolgálatainak igénybevételét, akit a munkaerőpiacon feltehetőleg számos más lehetséges munkáltató alkalmazna, így az intézmény számára elérhetetlenné válna. A személyzeti szabályzat 31. cikkének (2) bekezdése mindenesetre előírja az érintett képzettségének azon állás követelményeivel való összevetését, amelyre a felvételekor tisztviselőként beosztották.
E körülmények között valamely újonnan felvett tisztviselő csak abban az esetben bizonyíthatja, hogy az intézménye megsértette a szolgálat sajátos szükségleteit, ha az általa sikeresen megpályázott versenyvizsga kiírása, az első állására vonatkozó álláshirdetés vagy az ezen állás keretében általa ténylegesen végzett feladatok az előmenetele magasabb besorolási fokozatába való besorolásra vonatkozó jelzéseket tartalmaztak.
Ebben a vonatkozásban önmagában azon körülmény alapján, hogy abban az újonnan felvett tisztviselő intézményében egy adott időpontban megnőtt a feladatkörében szakértelemmel rendelkező tisztviselők iránti szükséglet, nem lehet arra következtetni, hogy ennek az intézménynek a kérdéses feladatok ellátására alkalmas személyi állomány felvételénél különleges nehézségei voltak.
(lásd a 67–69. és 71. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság: T‑55/03. sz., Brendel kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑311. o. és II‑1437. o.) 112. pontja; a fent hivatkozott R kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 36. és 39. pontja.
4. Jóllehet a gondos ügyintézés kötelezettsége alapján sajnálatos, hogy az adminisztráció nem ítélte szükségesnek a tisztviselő tájékoztatását arról a tényről, hogy a hatáskörrel rendelkező szervezeti egységek a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába való esetleges átsorolása céljából felülvizsgálták a besorolási fokozatát, ez a körülmény nem jár azzal, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az érintett által kérelmezett felülvizsgálat elutasításáról szóló határozattal megsérti az indokolási kötelezettséget, ha ez a határozat egyértelműen megadja azokat a szempontokat és bizonyítékokat, amelyeket az említett hatóság a felperes képzettsége és szakmai tapasztalata kivételes jellegének értékelése során alapul vett. Figyelembe véve a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörét az ilyen indokolás lehetővé teszi a felperesnek azon egyéni és releváns indokok megismerését, amelyet a magasabb besorolási fokozatba való besorolásának megtagadásánál ez a hatóság alapul vett. Az indokolási kötelezettség teljesítése érdekében nem szükséges, hogy a kinevezésre jogosult hatóság ezen túlmenően közelebbről meghatározza a kérelmezett magasabb besorolási fokozat megadásához szükséges képzettség típusát és szakmai tapasztalat időtartamát, mivel ezeket eseti jelleggel vizsgálja.
(lásd a 84. pontot)
5. A besorolási fokozatba való besorolás érdekében a tisztviselő kivételes képzettségét nem elvontan, hanem azon állásra tekintettel kell értékelni, amelyre a tisztviselőt felvették. Márpedig a közösségi bíróság az egyenlő bánásmód megsértésére alapított jogalapot nem vizsgálhatja az összehasonlítható pályázók szaktudásának részletekbe menő értékelése útján, ami azt eredményezhetné, hogy a kinevezésre jogosult hatóság helyébe lép, megsértve az e hatóság rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkört. Ezenfelül a személyzeti szabályzat 31. cikke (2) bekezdésének megfelelően, az értékelés eseti jellegével főszabály szerint ellentétes, hogy a tisztviselő eredményesen hivatkozhasson ezen elv megsértésére.
(lásd a 94. és 95. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság: a fent hivatkozott Chawdhry kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 102. pontja; a fent hivatkozott Brendel kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 129. pontja; a fent hivatkozott R kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 104. pontja.