Language of document : ECLI:EU:T:2021:665

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2021. október 6.(*)

„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Az OLAF vizsgálata – Orvosi költségek megtérítése – Fegyelmi intézkedés – A szerződés azonnali hatályú megszüntetése – A személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének h) pontja – Visszaesés – A személyzeti szabályzat IX. mellékletének 27. cikke – Arra irányuló kérelemnek helyt adó határozat, hogy a személyi aktában ne szerepeljen a korábbi szankció semmilyen említése – A személyzeti szabályzat 26. cikke – A személyi aktában semmilyen módon nem említett szankciónak a tisztviselő ellen fel nem használható, és vele szemben fel nem hozható jellege”

A T‑121/20. sz. ügyben,

IP (képviselik: L. Levi, S. Rodrigues és J. Martins ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: M. Brauhoff és A.‑C. Simon, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a felperessel szemben a jogviszonyának azonnali hatályú megszüntetése fegyelmi szankciót kiszabó, 2019. augusztus 21‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: R. da Silva Passos elnök, I. Reine és L. Truchot (előadó) bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. május 10‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei

1        A felperes, IP 2008. július 21‑én lépett az Európai Bizottság szolgálatába, először kölcsönzött alkalmazottként, majd 2008. szeptember 16‑tól szerződéses alkalmazottként. 2013‑ban a felperes az I. besorolási csoport 1. besorolási fokozatának 3. fizetési fokozatába tartozott. A felperest 2018. augusztus 1‑jén rokkanttá nyilvánították.

2        2013. december 13‑i feljegyzésében az Európai Parlament arról tájékoztatta az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), hogy egy belső ellenőrzés keretében olyan valószínűsítő körülményeket tárt fel, amelyek véleménye szerint arra engednek következtetni, hogy Portugáliában található létesítményekben igénybe vett egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos orvosi költségek megtérítése iránti bizonyos kérelmek szabálytalanok. E kérelmeket 2013 januárja és augusztusa között nyújtotta be A, valamint annak lánytestvére, B, akik mindketten a Parlament tisztviselői. E feljegyzésben a Parlament annak megvizsgálását javasolta, hogy a felperes, akit A a Parlament személyzeti igazgatásához rendelt adatbázisban a kapcsolattartó személyeként jelölt meg, szintén követhetett‑e el hasonló szabálytalanságokat.

3        2014. szeptember 8‑án az OLAF úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a felperessel szemben az orvosi költségek megtérítése iránti, állítólagosan szabálytalan kérelmek tárgyában. Ezzel párhuzamosan az OLAF úgy határozott, hogy két további vizsgálatot indít A‑val és B‑vel szemben, szintén az orvosi költségek megtérítése iránti kérelmek tárgyában.

4        2015. december 21‑én az OLAF végleges jelentéssel zárta le a vizsgálatot. Az OLAF jelentésében megállapította, hogy a felperes által a vizsgálat tárgyát képező időszakban a Bizottság „Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető” hivatalához (PMO) benyújtott, négy igazoló iraton alapuló kérelem nem felelt meg a valójában felmerült költségeknek. Az OLAF szerint a jogalap nélkül felvett összegek összesen 5418 eurót tettek ki.

5        Az OLAF továbbította jelentését a Bizottságnak, azt javasolva neki, hogy indítson fegyelmi eljárást a felperessel szemben és téríttesse vissza az 5418 eurót. Az OLAF arról is tájékoztatta a Bizottságot, hogy a jelentést esetleges bírósági útra terelés céljából megküldték a portugál igazságügyi hatóságoknak.

6        A Bizottság munkaszerződések megkötésére jogosult hatósága 2016. június 24‑i feljegyzésében felhatalmazta a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalát (IDOC) a felperes meghallgatására.

7        2017. július 25‑én a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság úgy határozott, hogy fegyelmi eljárást indít a fegyelmi bizottság előtt a felperessel szemben.

8        2018. április 16‑i véleményében a fegyelmi bizottság a felperes jogviszonyának azonnali hatályú megszüntetésére tett javaslatot.

9        Az OLAF jelentésének a portugál igazságügyi hatóságokkal való közlését követően Portugáliában büntetőeljárás indult a felperessel szemben.

10      2018. november 22‑én a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság úgy határozott, hogy felfüggeszti a felperessel szemben indult fegyelmi eljárást.

11      2019. május 21‑én, a Portugáliában megindított büntetőeljárás lezárását követően a felperest a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság előtti meghallgatásra hívták be, amelynek tagjai a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság főigazgatója, a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság főigazgatója és a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának főigazgató‑helyettese voltak (a továbbiakban: munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága).

12      2019. augusztus 21‑én a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek) 49. és 119. cikke alapján a felperessel szemben a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése fegyelmi büntetést szabta ki (a továbbiakban: megtámadott határozat).

13      A megtámadott határozatban a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága jelezte, hogy azt rótták fel a felperesnek, hogy két, orvosi költségek megtérítése iránti olyan kérelmet nyújtott be a PMO‑hoz, amelyek a valóságban nem feleltek meg a kifizetett összegeknek vagy az igénybe vett ellátásoknak (a megtámadott határozat 12. pontja). A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága e tényeket „az Európai Unió költségvetése elleni csalási kísérletnek” minősítette, ami szerinte különösen súlyos kötelességszegésnek minősül (a megtámadott határozat 37. pontja). Végül, e bizottság meghatározta az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) IX. mellékletének 10. cikkében meghatározott szempontokra tekintettel alkalmazandó szankciót (a megtámadott határozat 37–50. pontja). A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének h) pontját alkalmazva visszaesést állapított meg, azon megrovás miatt, amelyben a felperes 2010. november 19‑én részesült.

14      2019. október 7‑én a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a megtámadott határozattal szemben.

15      A Bizottság 2020. január 28‑i határozatával elutasította a panaszt (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat).

II.    Az eljárás és a felek kérelmei

16      A Törvényszék Hivatalához 2020. február 21‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

17      A Törvényszék Hivatalához 2020. március 4‑én benyújtott külön beadványában a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 66. cikke alapján névtelenséget kért. 2020. április 15‑i határozatával a Törvényszék (hetedik tanács) helyt adott e kérelemnek.

18      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (hetedik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, és felhívta őket arra, hogy egy részükre írásban, a többi kérdésre pedig a tárgyaláson válaszoljanak.

19      A felek megadott határidőn belül válaszoltak a kérdésekre.

20      A 2021. május 10‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett írásbeli és szóbeli kérdésekre adott válaszaikat. Ezenkívül a felperes benyújtott egy dokumentumot, és a Bizottság két irat benyújtását javasolta.

21      E körülmények között a hetedik tanács elnöke úgy nyilatkozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszát később zárják le annak érdekében, hogy a Bizottság benyújthassa a fenti 20. pontban említett dokumentumokat, és hogy valamennyi fél észrevételeket tehessen.

22      A Bizottság benyújtotta a bejelentett iratokat és a felek előterjesztették észrevételeiket.

23      A szóbeli szakasz 2021. június 2‑án zárult le.

24      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot és amennyiben ez szükséges, a panaszt elutasító határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

25      A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

26      A felperes által hivatkozott jogalapok vizsgálatát megelőzően meg kell határozni a kereset tárgyát.

A.      A kereset tárgyáról

27      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy mivel az igazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezik, csupán a bírósághoz fordulás előfeltételét jelentik. Következésképpen az alakilag a panasz elutasításával szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseti kérelmek következménye a panasszal érintett eredeti jogi aktus Törvényszék előtti felülvizsgálata, amennyiben e kérelmek önmagukban nem bírnak önálló tartalommal. (1989. január 17‑i Vainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont; 2018. október 25‑i KF kontra Satcen ítélet, T‑286/15, EU:T:2018:718, 115. pont).

28      Az alakilag valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelmek akkor bírnak önálló tartalommal, amikor a panasz elutasításának hatálya eltér azon eredeti aktusétól, amellyel szemben a panaszt benyújtották. Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat új jogi vagy ténybeli elemek alapján újraértékeli a felperes helyzetét vagy amikor ezen elutasító határozat módosítja vagy kiegészíti az eredeti határozat rendelkező részét. Ezekben az esetekben önmagában a panasz elutasítása minősül a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező aktusnak, amelyet a bíróság úgy tekint, mint amely azt – legalábbis részben – az eredeti aktus helyébe lépett (2014. május 21‑i Mocová kontra Bizottság ítélet, T‑347/12 P, EU:T:2014:268, 34. pont).

29      Azon eseteken kívül, amikor a panasz elutasítása olyan jogi aktusnak minősül, amely önmagában megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti, a panaszt elutasító határozatban szereplő indokolást, amennyiben az kiegészíti vagy felváltja az eredeti aktusban szereplő indokolást, figyelembe kell venni ez utóbbi aktus jogszerűségének vizsgálata során. Ezen indokolásnak egybe kell esnie az eredeti aktus indokolásával (lásd ebben az értelemben: 2009. december 9‑i Bizottság kontra Birkhoff ítélet, T‑377/08 P, EU:T:2009:485, 58. és 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az eredeti aktus jogszerűségét tehát adott esetben többek között a panaszt elutasító határozatban szereplő indokokra tekintettel kell megvizsgálni.

30      A jelen ügyben, mivel a panaszt elutasító határozat hatálya nem tér el a megtámadott határozat hatályától, a keresetet úgy kell tekinteni, hogy az kizárólag ez utóbbi határozat ellen irányul.

B.      A jogalapok vizsgálatáról

31      A felperes hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a gondossági kötelezettség és a gondoskodási kötelezettség megsértésén, a második az indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik az OLAF jelentésének szabálytalanságán, a negyedik a fegyelmi bizottság véleményének szabálytalanságán, az ötödik az ügy összes körülménye megvizsgálásának hiányán, valamint azon elv megsértésén alapul, amely szerint „a fegyelmi eljárás kötve van a büntetőeljáráshoz”, a hatodik pedig a személyzeti szabályzat IX melléklete 10. cikkének megsértésén alapul.

32      Meg kell vizsgálni a hatodik jogalapot, és különösen annak felperes általi vitatását, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikke h) pontjának visszaesésre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazta (lásd a fenti 13. pontot).

33      A személyzeti szabályzata IX mellékletének 10. cikke értelmében:

„A kiszabott fegyelmi szankciók szigorúsága arányos a kötelességszegés súlyosságával. A kötelességszegés súlyosságának és a kiszabandó fegyelmi szankció meghatározásakor figyelembe veszik különösen a következőket:

[…]

h)      tartalmaz‑e a kötelességszegés ismételt cselekedetet vagy magatartást;

[…]”

34      E tekintetben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága a megtámadott határozatnak „A jogellenes cselekmény vagy magatartás megismétlése” címmel bevezetett 45. pontjában emlékeztetett arra, hogy a felperessel szemben 2010. november 19‑én megrovást alkalmaztak (a továbbiakban: első szankció) olyan cselekmények miatt, amelyek véleménye szerint hasonlóak voltak a jelenleg neki felrótt cselekményekhez. E bizottság emlékeztetett arra, hogy e tények azzal valósultak meg, hogy „megkért egy orvost, hogy [számlázzon ki a felperesnek] 4,98 [e]urót egy szívbetegségben szenvedő unokatestvérén […] elvégzett vérvizsgálatért, [és] azt megpróbálta kétszer visszatéríttetni a Bizottság orvosi költségek kifizetéséért felelős szervezeti egységével”. A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága a megtámadott határozat 46. pontjában hozzátette, hogy „[n]oha akkoriban csekély összegről volt szó, [a felperest] magatartása nyilvánvalóan csalárd jellege miatt megbüntették”.

35      A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága, miután a megtámadott határozat 47. és 48. pontjában megállapította, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének h) pontjában előírt határidő hiányára tekintettel „szabadon” figyelembe veszi az első szankciót, a megtámadott határozat 49. pontjában kifejtette:

„[…] a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság [háromtagú bizottsága] megállapítja, hogy [a felperes] a megrovást igazoló tényekhez hasonló tényeket követett el, mégpedig körülbelül négy évvel később. A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság [háromtagú bizottsága] úgy véli, hogy [a felperes] ily módon bizonyította, hogy nem vonta le a 2010‑ben kiszabott fegyelmi intézkedés tanulságait, és továbbra is előnyben részesítette személyes érdekeit az intézmény érdekeivel szemben.”

36      A felperes azt állítja, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága nem vehette volna figyelembe az első szankciót visszaesés címén, ahogyan azt a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikke h) pontjának megsértésével megtett.

37      E tekintetben felperes egyrészt arra hivatkozik, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság háromoldalú bizottsága megsértette az arányosság, a megfelelő ügyintézés és az észszerű határidő elvét. A felperes először is hangsúlyozza azon összeg csekély jellegét, amelynek a visszatérítésére tett kísérletet az első fegyelmi eljárás felrótta neki, valamint a két szankció között eltelt időt. Végül a felperes vitatja a két fegyelmi eljárásban szóban forgó tények közötti hasonlóságot.

38      Másrészt a felperes szerint az első szankcióra vonatkozó utalás nem maradhatott a személyi aktájában, mivel a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 27. cikke alapján kérelmet nyújtott be, amely arra irányult, hogy az említett aktában ne említsék e szankciót.

39      Noha a felperes kedvező választ kapott a kérelmére, a Bizottság úgy véli, hogy e körülmény nem képezheti akadályát e szankció visszaesés címén történő figyelembevételének. A Bizottság szerint ugyanis egyrészt a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikke h) pontja rendelkezéseinek alkalmazását semmilyen határidő nem korlátozza, másrészt pedig a felperes kérelmének kedvező elbírálása nem eredményezte az első szankciónak a felperes fegyelmi aktájából való eltávolítását, mivel a fegyelmi eljárásban hozott határozatokat a tisztviselők fegyelmi aktájában 20 évig megőrzik.

40      A Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésekre (lásd a fenti 18. pontot) adott válaszában a felperes az alábbiakat fejtette ki:

„[…] a visszaesés egy korábbi szankció meglétét feltételezi. Márpedig a felperes azzal, hogy a [s]zemélyzeti szabályzat IX. [m]ellékletének 27. cikke alapján azt kérte és elérte, hogy a személyi aktájában ne szerepeljen az [első szankcióra] vonatkozó semmilyen utalás, joggal vélheti úgy, hogy ilyen szankció már nem áll fenn […], és hogy az adminisztráció vele szemben arra többé nem hivatkozhat, a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló új fegyelmi eljárás keretében, főként a [s]zemélyzeti szabályzat IX. [m]ellékletének 10. cikke szerinti, az elkövetett kötelességszegés súlyosságával arányos szankció kiszabása során a visszaesés szempontjának alkalmazásakor.”

41      A Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésekre (lásd a fenti 18. pontot) adott válaszában a Bizottság az alábbiakat pontosította:

„4.      Azt a hatást illetően, amelyet az [első szankcióra] vonatkozó utalásnak a felperes személyi aktájából való eltávolítása gyakorolhatott volna a jelen jogvita keretében vitatott határozatra, ha a felperes így azzal kíván érvelni, hogy ezt a tényezőt figyelembe kellett volna venni a vitatott szankció enyhítése céljából, ez az érvelés elfogadható, de megalapozatlan […]. A Bizottság ugyanis bizonyította, hogy ezen eltávolítás nem jár az [első szankció] abszolút jellegű törlésével. Mivel az e szankcióra vonatkozó fegyelmi aktát 20 évig megőrzik, azt jogszerűen figyelembe lehetett venni a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikke h) pontjának alkalmazása céljából.

[…]

25.      A személyzeti szabályzat 26. cikkének hatodik bekezdése értelmében minden tisztviselőnek csak egyetlen személyi aktája lehet.

26.      A fegyelmi akta különbözik a személyi aktától. Az előbbi ugyanis egy adott fegyelmi eljáráshoz kapcsolódó minden dokumentumot tartalmaz. E dokumentumokat a [fent említett] megőrzési határidőknek megfelelően kell megőrizni. E dokumentumok kizárólag [az IDOC] személyi állományának tagjai számára hozzáférhetőek, és nem szerepelnek a személyi aktában.

27.      A személyzeti szabályzat 26. cikkének hatodik bekezdése értelmében csak a fegyelmi büntetést kiszabó határozatot kell a személyi aktához csatolni. Így e határozat a Bizottság által az emberi erőforrások kezelése érdekében használt biztonságos elektronikus rendszerben […] kizárólag a személyi állomány hozzáférési joggal rendelkező tagjai számára érhető el. E határozatot (írásbeli figyelmeztetés és megrovás esetén) [három] évig, vagy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 9. cikkének c)–h) pontjában felsorolt minden egyéb szankció esetén [hat] évig őrzik ott meg.”

42      Meg kell vizsgálni a felperes arra alapított kifogását, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság háromoldalú bizottsága tévesen alkalmazta a jogot, amikor visszaesés címén az első szankcióra támaszkodott annak ellenére, hogy helyt adott a felperes által a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 27. cikke alapján benyújtott, arra irányuló kérelemnek, hogy a felperes személyi aktájában ne szerepeljen semmilyen utalás e szankcióra.

43      A személyzeti szabályzata IX mellékletének 27. cikke értelmében:

„Az a tisztviselő, akivel szemben a hivatalvesztéstől eltérő fegyelmi szankciót rendeltek el, írásbeli figyelmeztetés vagy megrovás esetében három év elteltével, bármely más szankció esetében hat év elteltével az ilyen intézkedésre történő utalásoknak a személyes aktájából való törlésére vonatkozó kérelmet nyújthat be. A kinevezésre jogosult hatóság határoz arról, hogy helyt ad‑e az ilyen kérelemnek.”

44      A jelen ügyben a felperes 2014. január 20‑án a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 27. cikke alapján kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy az első szankcióra történő semmilyen utalás ne szerepeljen a személyi aktájában. 2014. február 28‑i határozatában a Bizottság helyt adott a felperes kérelmének. Így a Bizottság a felperes személyi aktájából törölt az első szankcióra vonatkozó minden utalást. Márpedig a megtámadott határozatban a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság háromoldalú bizottsága erre támaszkodott annak érdekében, hogy meghatározza a számára a felperesnek felrótt tényekhez igazított szankciót (lásd a fenti 13. pontot).

45      Ennélfogva meg kell határozni, hogy az adminisztráció a visszaesés megállapításához mennyiben használhat fel a tisztviselő ellen vagy hivatkozhat vele szemben olyan szankciót megállapító határozatra, amelyre vonatkozóan a személyi aktában semmilyen utalás nem szerepel.

46      Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a személyzeti szabályzatnak a tisztviselő személyi aktájára vonatkozó 26. cikke az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 11. és 81. cikke értelmében alkalmazandó a szerződéses alkalmazottakra.

47      A személyzeti szabályzat 26. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében a tisztviselő személyi aktája tartalmazza „a hivatali státuszára vonatkozó összes iratot, valamint az alkalmasságára, teljesítményére és magatartására vonatkozó összes értékelés[t]”.

48      Így megállapítást nyert, hogy a tisztviselővel szemben hozott, szankciót kiszabó határozatot – mivel az e tisztviselő hivatali státuszára vonatkozik – a személyi aktájához kell csatolni (1998. április 2‑i Apostolidis kontra Bíróság ítélet, T‑86/97, EU:T:1998:71, 36. pont).

49      Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen határozat meghatározó hatással van a tisztviselő hivatali helyzetére, ha a fegyelmi hatóság úgy dönt, hogy visszaesés címén e határozatra támaszkodik annak érdekében, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikke h) pontjának rendelkezései értelmében a tisztviselővel szemben szigorúbb újabb fegyelmi intézkedést alkalmazzon. Ebből következik, hogy e határozatnak szerepelnie kell az említett tisztviselő személyi aktájában.

50      Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 26. cikkének második bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z iratokat sorrendben kell iktatni, számozni és irattározni”, valamint hogy „az intézmény [a tisztviselő hivatali státuszára vonatkozó iratokat] nem használhatja fel a tisztviselő ellen, illetve nem hozhatja fel vele szemben, ha azokról a személyi aktába való felvételük előtt a tisztviselőt nem tájékoztatták”.

51      E rendelkezés, amely védelmet biztosít a tisztviselő számára az adminisztráció által rá nézve foganatosítható lépések tekintetében, széles alkalmazási körrel rendelkezik, mivel a tisztviselő „hivatali státuszára vonatkozó összes iratra” alkalmazandó.

52      Ugyanez vonatkozik a személyzeti szabályzat 26. cikkének hetedik bekezdésére, amely előírja, hogy „minden tisztviselőnek” joga van ahhoz, hogy betekintsen a személyi aktájában lévő „összes iratba” és másolatokat készíteni azokról, „még szolgálati jogviszonyának megszűnését követően is”.

53      Végül, a személyzeti szabályzat 26. cikkének hatodik bekezdése pontosítja, hogy „minden tisztviselőnek csak egyetlen személyi aktája lehet”, amely szabály ugyanúgy, mint az iratok sorrendben való iktatása, számozása és irattározása (lásd a fenti 50. pontot) megkönnyíti a tisztviselő hozzáférését az ellene felhasználható vagy vele szemben felhozható iratokhoz, annak elkerülésével, hogy ezen iratok különféle aktákban szétszóródjanak.

54      Ahogyan az a fenti 47–53. pontban szereplő megfontolásokból kitűnik, a személyzeti szabályzat 26. cikke egy sor garanciát ír elő, amelyek célja a tisztviselő védelme annak elkerülésével, hogy az adminisztráció által hozott, a hivatali státuszát érintő határozatok olyan tényeken alapuljanak, amelyek fennállása a tisztviselő személyi aktájához nem csatolt dokumentumokból ered (lásd ebben az értelemben: 1972. június 28‑i Brasseur kontra Parlament ítélet, 88/71, EU:C:1972:58, 10. és 11. pont; 1998. április 2‑i Apostolidis kontra Bíróság ítélet, T‑86/97, EU:T:1998:71, 33. pont).

55      A személyi aktának a tisztviselő védelmében és tájékoztatásában betöltött jelentős szerepére tekintettel meg kell állapítani, hogy a szankciót kiszabó határozat, még ha azt korábban a tisztviselő személyi aktájához csatolták is, nem használható fel ellene vagy nem hozható fel vele szemben, ha az említett aktában már az e határozatra való semmiféle utalás nem szerepel.

56      Hozzá kell tenni, hogy a személyi aktában nem említett tényeken alapuló határozat ellentétes a személyzeti szabályzatban foglalt garanciákkal (lásd ebben az értelemben: 1994. február 9‑i Lacruz Bassols kontra Bíróság ítélet, T‑109/92, EU:T:1994:16, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      Ráadásul az adminisztráció azon joga, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 10. cikke szerinti visszaesés megállapítása érdekében a tisztviselő személyi aktájából eltávolított, szankciót megállapító határozatra támaszkodjon, megfosztaná e tekintetben a hatékony érvényesüléstől e melléklet 27. cikkét. A személyzeti szabályzat IX. mellékletének 27. cikke ugyanis lehetővé teszi a tisztviselő számára, hogy a szankciót kiszabó határozatnak a személyi aktájából való eltávolítását kérje, és az adminisztrációra bízza annak eldöntését, hogy helyt kell‑e adni az ilyen kérelemnek. Azáltal, hogy a szankciót kiszabó ilyen határozatra támaszkodik annak ellenére, hogy széles mérlegelési jogkörét gyakorolva úgy határozott, hogy eltávolítja e határozatot a tisztviselő személyes aktájából, az adminisztráció valójában e határozatnak az ügy irataiba való visszahelyezésére törekszik.

58      Következésképpen az a fegyelmi hatóság, amely azt követően, hogy helyt adott az érintett tisztviselő által a személyzeti szabályzat IX. melléklete 27. cikkének rendelkezései alapján benyújtott kérelemnek, visszaesés címén olyan fegyelmi szankcióra támaszkodik, amelyre vonatkozóan semmiféle utalás nem szerepel e tisztviselő személyi aktájában, megsérti azokat a jogokat, amelyeket a személyzeti szabályzat, és különösen annak 26. cikke biztosít a tisztviselők számára.

59      Ebből következik, hogy a Bizottság, amely a szóban forgó kötelességszegés súlyosságának meghatározása és a második fegyelmi szankció kiszabása érdekében figyelembe vette az első fegyelmi szankciót, megsértette a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének h) pontját, mivel ezen első szankcióra, amelyre a felperes személyi aktájában egyáltalán nem található utalás, visszaesés címén már nem lehetet ellene felhasználni.

60      A fenti 59. pontban szereplő következtetést nem kérdőjelezhetik meg a Bizottság által felhozott érvek.

61      Először is a Bizottság azt állítja, hogy a személyzeti szabályzat bizonyos rendelkezéseit úgy lehet értelmezni, hogy a tisztviselővel szemben alkalmazott fegyelmi szankcióra – mivel az a fegyelmi iratanyagban szerepel – hivatkozni lehet e tisztviselővel szemben, még akkor is, ha a tisztviselő személyi aktájából az annak létezésére vonatkozó minden utalást törölték.

62      A Bizottság e tekintetben a személyzeti szabályzat 86. cikkének a személyzeti szabályzat IX. mellékletével kiegészített rendelkezéseire hivatkozik. Mindazonáltal a Bizottság nem pontosítja, hogy ezen együttesen értelmezett rendelkezések miként támaszthatnák alá az érvelését.

63      A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének h) pontjában nem szerepel határidő, valamint arra, hogy az említett cikk utal a tisztviselő magatartás[ára] a pályafutása során.

64      Igaz, hogy a Bizottság által a fenti 63. pontban hivatkozott rendelkezések értelmében a fegyelmi hatóság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a tisztviselő korábbi hivatali státuszának figyelembevétele tekintetében.

65      E rendelkezések azonban nem hivatkoznak a tisztviselő személyi aktájára. E rendelkezések tehát nem térnek el a személyzeti szabályzat 26. cikkének rendelkezéseiből eredő azon szabálytól, amely szerint a tisztviselő személyi aktájához csatolt, szankciót kiszabó határozatra nem használható fel e tisztviselő ellen vagy nem hozható fel vele szemben, ha az említett aktában már nem szerepel semmilyen utalás e határozatra (lásd a fenti 55. pontot).

66      Következésképpen a Bizottság által hivatkozott rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy azok lehetővé teszik a fegyelmi hatóság számára, hogy figyelembe vegye a tisztviselővel szemben korábban kiszabott szankciót abban az esetben, ha a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 27. cikke alapján e tisztviselő személyi aktájában egyáltalán nem szerepel az e szankcióra vonatkozó utalás.

67      Egyébiránt a személyzeti szabályzat 26. cikkének első bekezdése előírja, hogy a tisztviselő személyi aktájában el kell helyezni a tisztviselő hivatali státuszára vonatkozó minden iratot és az alkalmasságára, teljesítményére vagy magatartására vonatkozó összes értékelést. A személyzeti szabályzat 26. cikkének hatodik bekezdése pedig előírja azt a kötelezettséget, hogy minden tisztviselő számára csak egy aktát lehet megnyitni. Hozzá kell tenni, hogy a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – a személyzeti szabályzat 26a. cikkében említett egészségügyi akta kivételével – nem hivatkoznak semmilyen más aktára.

68      Következésképpen a személyi akta egyedi jellegű, ami kizárja a tisztviselő hivatali helyzetére vonatkozó dokumentumokat tartalmazó iratcsomó bármilyen formában való létezését (1995. október 11‑i Baltsavias kontra Bizottság ítélet, T‑39/93 és T‑553/93, EU:T:1995:177, 38. pont).

69      Kétségtelen, hogy – ahogyan az többek között a személyzeti szabályzat IX. melléklete 13. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseiből kitűnik – az adminisztráció létrehozhat egy aktát a vizsgálatra és adott esetben az e vizsgálattal kapcsolatos fegyelmi eljárásra vonatkozóan. Mindazonáltal az ilyen akta kizárólag a szóban forgó eljárás céljából hozható létre (lásd ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Apostolidis kontra Bíróság ítélet, T‑86/97, EU:T:1998:71, 36. pont; 2009. október 5‑i de Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság és Bizottság kontra de Brito Sequeira Carvalho ítélet, T‑40/07 P és T‑62/07 P, EU:T:2009:382, 96. pont). Következésképpen az ilyen aktában foglalt iratokra és dokumentumokra, különösen az ezen eljárást lezáró, esetleges szankciót kiszabó határozatot nem lehet a tisztviselő ellen felhasználni, vagy azokat az említett eljáráson kívül nem lehet ellene felhasználni vagy vele szemben felhozni, kivéve, ha azokat az említett tisztviselő személyi aktájához csatolják.

70      A fenti 62–69. pontban kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a Bizottság megalapozatlanul állítja, hogy a személyzeti szabályzat bizonyos rendelkezéseit úgy lehet értelmezni, hogy a tisztviselővel szemben hozott és a fegyelmi aktájában szereplő fegyelmi szankcióra akkor is hivatkozni lehet e tisztviselővel szemben, ha a e szankció létezésére történő minden utalást töröltek az említett tisztviselő személyi aktájából.

71      Másodszor, annak érdekében, hogy igazolja az első szankció visszaesés címén való figyelembevételét a felperes személyi aktájában az e szankcióra való utalás teljes hiányában, a Bizottság „Az Európai Bizottság aktáinak közös megőrzési listája” rendelkezéseire hivatkozik, amelyek lehetővé teszik „a fegyelmi akták 20 éven keresztül történő megőrzését”.

72      „Az Európai Bizottság aktáinak közös megőrzési listáját” a Bizottság eljárási szabályzatának „A dokumentumok kezeléséről szóló rendelkezések” című mellékletének 6. cikke alapján fogadták el, amelyet a Bizottság az eljárási szabályzatának módosításáról szóló, 2002. január 23‑i bizottsági határozattal (HL 2002. L 21., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 3. o.) fogadott el.

73      A Bizottság eljárási szabályzata mellékletének „Tárolás” című 6. cikke értelmében:

„[…]

A közigazgatási előírások és a jogi kötelezettségek meghatározzák, hogy egy dokumentumot legalább mennyi ideig kell megőrizni.

Minden főigazgatóság vagy annak megfelelő szervezeti egység belső szervezeti felépítést határoz meg aktáinak tárolására. A szervezeti egységein belüli legrövidebb tárolási időszak egy közös listához igazodik, amely a 12. cikkben említett végrehajtási szabályokkal összhangban készült, és az egész Bizottságra vonatkozik.”

74      „Az Európai Bizottság aktáinak közös megőrzési listája” egy táblázat formáját ölti, amely meghatározza az akták különböző kategóriáinak megőrzési időtartamát. E táblázat a „Fegyelmi eljárás” című 12.4.3. sorban a fegyelmi intézkedéseket előíró határozatok esetében 20 éves megőrzési időtartamot ír elő.

75      A fenti 72–74. pontban kifejtett megfontolásokból következik, hogy létezik olyan jogalap, amely lehetővé teszi a fegyelmi szankciót kiszabó határozatok 20 éves időszakra történő megőrzését.

76      Mindazonáltal a jogszabályi hierarchia elvére tekintettel (lásd ebben az értelemben: 2008. január 30‑i Strack kontra Bizottság ítélet, T‑85/04, EU:T:2008:18, 39–41. pont) „Az Európai Bizottság aktáinak közös megőrzési listája” amiatt, hogy a Bizottság által elfogadott határozat végrehajtására vonatkozó belső szabályok előírására szorítkozik, nem kérdőjelezheti meg a személyzeti szabályzat fentebb értelmezett rendelkezéseit (lásd a fenti 57. pontot), mivel e szabályzat egy rendelet, amely az EUMSZ 288. cikk értelmében kötelező és általános hatállyal bír (lásd ebben az értelemben: 2005. április 14‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑110/03, EU:C:2005:223, 33. pont).

77      Ezenkívül a szóban forgó szabályozásnak – a személyzeti szabályzat 26. cikkével ellentétben (lásd a fenti 47–54. pontot) – nem célja azon feltételek meghatározása, amelyek között az iratok felhasználhatók a tisztviselő ellen vagy felhozhatók vele szemben. Ahogyan az a Bizottság eljárási szabályzata mellékletének (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, e szabályozás célja, hogy a Bizottság „mindenkor tájékoztatást tudjon adni azokról az ügyekről, amelyekért felelős”, ami magában foglalja, hogy a tárolt dokumentumok „[megőrizzék] az intézmény emlékezetét, [megkönnyítsék] az információcserét, az elvégzett tevékenységek bizonyítékaiként [szolgáljanak], és [megfeleljenek] a szervezeti egység jogi kötelezettségeinek”. E szabályozás tehát nem teheti lehetővé a Bizottság számára, hogy visszaesés címén olyan szankcióra támaszkodjon, amelyet korábban valamely tisztviselővel szemben szabtak ki, de amelyre már nem szerepel semmiféle utalás az érintett tisztviselő személyi aktájában.

78      A fentiek összességéből az következik, hogy helyt kell adni a felperes azon kifogásának, amely azon alapul, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság háromoldalú bizottsága tévesen alkalmazta a jogot, amikor visszaesés címén az első szankcióra támaszkodott annak ellenére, hogy helyt adott a felperes arra irányuló kérelmének, hogy a személyi aktájában ne szerepeljen semmilyen utalás e szankcióra.

79      Rá kell mutatni, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének alkalmazása során elkövetett ilyen hiba a megtámadott határozat megsemmisítését vonhatja maga után.

80      Egyrészt ugyanis a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság háromoldalú bizottsága, amikor a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 10. cikkében említett kilenc szempontra tekintettel meghatározta az elfogadandó szankciót, a megtámadott határozat 37–50. pontjában tizennégy pontot szentelt e szempontok vizsgálatának. Márpedig a visszaesés szempontja volt ezek közül az, amely a legalaposabb vizsgálat tárgyát képezte, e tizennégy pont közül öt kizárólag e szemponttal foglalkozott.

81      Másrészt a fenti 34. pontban hivatkozott kivonatok egyikéből az következik, hogy a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága szerint a két eljárásban szóban forgó tények hasonlóak voltak, tekintettel többek között arra, hogy álláspontja szerint az első szankció elfogadásának időpontjában a felperesnek felrótt tények „nyilvánvalóan csalárdak”. Ezenkívül a fenti 35. pontban idézett kivonatból kitűnik, hogy ezt a hasonlóságot, és következésképpen a felperes magatartásának a vele szemben korábban kiszabott szankció ellenére történő megismétlését a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága súlyosító körülménynek tekintette, amely döntő szerepet játszott a szankció kiválasztásában.

82      Az első szankciónak a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottsága általi figyelembevétele tehát meghatározó befolyást gyakorolt az alkalmazott szankció megválasztására. Következésképpen a fenti 78. pontban megállapított téves jogalkalmazásnak, amely a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság háromtagú bizottságát arra indította, hogy tévesen vegye figyelembe az első szankciót visszaesés címén, a megtámadott határozat megsemmisítését kell eredményeznie.

83      A megtámadott határozatot tehát meg kell semmisíteni, anélkül, hogy egyrészt meg kellene vizsgálni a felperes által felhozott többi kifogást és jogalapot, másrészt határozni kellene a felek által a tárgyalás során és azt követően benyújtott dokumentumok elfogadhatóságáról (lásd a fenti 20–22. pontot).

 A költségekről

84      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2019. augusztus 21i, IPvel szemben a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetése fegyelmi szankciót alkalmazó határozatát.

2)      A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

da Silva Passos

Reine

Truchot

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. október 6‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.