A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2015. november 18.(*)
„Dömping – Kínából származó egyes kompresszorok behozatala – A megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésének részleges megtagadása – Az exportár meghatározása – Dömpingellenes vámok levonása – Megsemmisítés időbeli hatályának kiigazítása”
A T‑74/12. sz. ügyben,
a Mecafer (székhelye: Valence [Franciaország], képviselik: R. MacLean solicitor és A. Bochon avocat)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Stobiecka‑Kuik, Talabér‑Ritz K. és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára vonatkozóan megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló kérelmekről szóló, 2011. december 6‑i C (2011) 8804 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítése iránti kérelem, továbbá arra az esetre, ha a Törvényszék megsemmisíti az említett határozatot, a Törvényszék jelen ügyben meghozandó ítélete végrehajtásához szükséges intézkedések Bizottság általi elfogadásáig e határozat joghatásainak fenntartására irányuló kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó) bírák,
hivatalvezető: I. Dragan tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. december 12‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes Mecafer a Kínában letelepedett társaságtól, a Nu Air (Shanghai) Compressors and Tools Co. Ltd‑től (a továbbiakban: Nu Air Shanghai vagy gyártó‑exportőr) által gyártott kompresszorokat hoznak be az Európai Unióba. Ezenfelül a Nu Air csoport – amelyhez a gyártó‑exportőr tartozik – élén álló olasz társaság, a Nu Air Compressors and Tools SpA által gyártott levegőkompresszorokat forgalmaz és értékesít. A jelen ügy tényállásának idején a felperes a Nu Air csoportba tartozott, ekként pedig a gyártó‑exportőrhöz kapcsolódott.
2 A 2008. március 17‑i 261/2008/EK tanácsi rendelettel (HL L 81., 2008.3.20., 1. o.; helyesbítések: HL 2009. L 97., 27. o. és HL 2009. L 166., 79. o.) az Európai Unió Tanácsa végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára. A 261/2008 rendeletben szereplő, a Nu Air Shanghai által gyártott kompresszorokra (a továbbiakban: érintett termék) 13,7%‑os dömpingellenes vámot kellett alkalmazni.
3 2009 júniusa és 2010 júniusa között a felperes – a[z Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelettel (HL L 343., 51. o., helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.) felváltott] módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 11. cikkének (8) bekezdésében szereplő rendelkezéseknek megfelelően a 261/2008 rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló öt kérelmet nyújtott be, amely vámokat a Nu Air Shanghai által gyártott kompresszorok behozatala tekintetében fizetett meg, 576 474,76 euró összegben. Ezeket a kérelmeket a Franciaországban működő, hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok útján nyújtotta be az Európai Bizottsághoz.
4 A Bizottság a 2008. szeptember 1‑je és 2009. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak) vonatkozóan vizsgálatot indított.
5 2011. április 6‑án a Bizottság az azon alapvető tényeket és megfontolásokat tartalmazó tájékoztató dokumentumot küldött a felperesnek, amelyek alapján a Nu Air Shanghai tekintetében a felülvizsgált dömpingkülönbözetet 11,2%‑ban kívánta meghatározni, és amelyek alapján részleges visszatérítést kívánt számára biztosítani.
6 Ugyanaznap a Bizottság dokumentumok küldött a Nu Air Shanghai csoportnak, amelyben kifejtette a Nu Air Shanghai felülvizsgált dömpingkülönbözetének megállapítása céljából alkalmazott számítási módszert.
7 2011. április 26‑án a felperes megküldte a Bizottságnak a dömpingkülönbözet kiszámítása tekintetében alkalmazott módszerre vonatkozó észrevételeit. Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő rendelkezések által biztosított kedvezményre hivatkozva különösen a dömpingellenes vámoknak az exportár kiszámításából történő levonását kifogásolta. Végezetül a felperes azt kérte a Bizottságtól, hogy ezekben a kérdésekben hivatalos meghallgatás keretében hallgassa meg.
8 Erre a meghallgatásra 2011. május 31‑én került sor.
9 2011. július 26‑i elektronikus levelében a felperes azt kérte a Bizottságtól, hogy közölje vele azokat a számításokat, amelyek alapján a dömpingellenes vámokat levonta az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból. A Bizottság ugyanaznap kelt elektronikus levelében megküldte ezeket a számításokat a felperes számára.
10 2011. július 28‑án a felperes elektronikus levelet küldött a Bizottságnak, hogy magyarázatot kérjen arra vonatkozóan, hogy a Bizottság hogyan értelmezte a fent említett számítások eredményeit, amely levélre a Bizottság ugyanaznap kelt elektronikus levelében válaszolt.
11 2011. október 17‑én a Bizottság közölte a felperessel az azon alapvető tényeket és megfontolásokat tartalmazó végleges tájékoztató dokumentumot, amelyek alapján felül kívánta vizsgálni az érintett termékre alkalmazandó dömpingkülönbözetet, és amelyek alapján a megfizetett dömpingellenes vámokat részlegesen vissza kívánta téríteni számára.
12 2011. október 20‑i és 21‑i elektronikus levelében a felperes további magyarázatokat kért a Bizottságtól az általa annak értékelése céljából alkalmazott módszerre vonatkozóan, hogy megjelentek‑e a dömpingellenes vámok az érintett terméknek az Unióban letelepedett első független vásárló esetében alkalmazott viszonteladói árában. A Bizottság nem tett eleget ennek a kérelemnek, és az előző, 2011. július 28‑i elektronikus levelében szereplő magyarázatokat ajánlotta a felperes figyelmébe.
13 2011. október 31‑én a felperes benyújtotta észrevételeit a végleges tájékoztató dokumentumra vonatkozóan.
14 2011. december 6‑án a Bizottság elfogadta a C (2011) 8804 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben egyrészről a Nu Air Shanghai felülvizsgált dömpingkülönbözetét 10,7%‑ban határozta meg, másrészről pedig a kezdeti dömpingkülönbözet (13,7%) és a felülvizsgált dömpingkülönbözet (10,7%) közötti különbség alapján részlegesen visszatérítette a felperesnek a jogalap nélkül beszedett dömpingellenes vámokat.
15 A felülvizsgált dömpingkülönbözet kiszámításához, az érintett termék rendes értékét az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján képezték.
16 Azokban az esetekben egyébként, amelyekben az Unióba irányuló exportértékesítés közvetlenül független vásárlók részére vagy az Unión kívül letelepedett kapcsolt vállalkozáson keresztül történt, az exportárat az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.
17 Azokban az esetekben, amelyekben az Unióba irányuló exportértékesítés az Unióban letelepedett, az érintett termék tekintetében valamennyi importfeladatát az Unióban végző – a gyártó‑exportőrhöz tartozó importőrhöz hasonló – kapcsolt vállalkozásokon keresztül történt, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően azon árak alapján határozták meg, amelyeken a behozott termékeket első alkalommal értékesítették viszonteladás keretében az Unióban letelepedett független vásárló részére. A megbízható exportár‑meghatározás érdekében kiigazítások történtek a behozatal és a viszonteladás között felmerülő valamennyi költség, valamint az elért nyereség figyelembevétele céljából.
18 Közelebbről: az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének megfelelően a megfizetett dömpingellenes vámokat levonták a számtanilag képzett exportárból, mivel a felperes nem bizonyította, hogy ezek megfelelően megjelentek valamennyi viszonteladói árban. Ezen túlmenően elutasították a felperes azon érvét, amely szerint az érintett termék viszonteladásához kapcsolódó teljes forgalma az e termék behozatalai tekintetében megfizetett vámok teljes összegét meghaladó mértékben növekedett, mivel ez az érv nem kérdőjelezte meg azt a következtetést, amely szerint a dömpingellenes vám nem jelent meg megfelelően az érintett termék számos típusának viszonteladói áraiban, ennek megfelelően pedig azt, hogy ezt az árképezési politikát nem módosították oly módon, hogy a megfizetett dömpingellenes vámok megjelenjenek.
19 Végül a 10,70%‑os dömpingkülönbözetet úgy számították ki, hogy terméktípusonként összehasonlították a rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.
20 Végezetül a C (2011) 8804 végleges határozatban a Bizottság 126 235,35 euró összegben jóváhagyta a felperes visszatérítés iránti kérelmét, a fennmaradó részében – azaz 450 239,41 euró összeg tekintetében – pedig elutasította azt.
Az eljárás és a felek kérelmei
21 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 16‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
22 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, továbbá felkérte őket bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek e pervezető intézkedéseknek eleget tettek.
23 A Törvényszék első tanácsa elnökének 2014. november 11‑i végzésével a szóbeli eljárás tekintetében – az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 50. cikkének megfelelően – egyesítették a Nu Air Polska kontra Bizottság (T‑75/12) és a Nu Air Compressors and Tools kontra Bizottság (T‑76/12) üggyel.
24 2014. november 27‑i levelében a felperes egyrészről kérte annak engedélyezését, hogy bizonyos technikai eszközöket használhasson a tárgyaláson, másrészről pedig újabb bizonyítékokat terjesztett elő. A 2014. november 27‑i levél és az ahhoz mellékelt újabb bizonyítékokat a Törvényszék első tanácsa elnökének 2014. december 5‑i határozatával csatolták az iratokhoz.
25 A Törvényszék a 2014. december 12‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
26 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét, amennyiben az az általa megfizetett dömpingellenes vámok pusztán részleges visszatérítését biztosítja;
– rendelje el a megtámadott határozat joghatásainak fenntartását a Törvényszék jelen ügyben meghozandó ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedések Bizottság általi elfogadásáig;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
27 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
A felperes által 2014. november 27‑én felajánlott bizonyítékok elfogadhatóságáról
28 Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a értelmében:
„A válaszban, illetve a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására. A bizonyítékok késedelmes előterjesztését vagy felajánlását indokolni kell.”
29 Ez a cikk lehetővé teszi bizonyítékoknak – többek között – az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §‑ában meghatározott helyzeten kívüli felajánlását. Analógia útján: a Törvényszék megengedi, hogy bizonyos bizonyítékokat a viszonválaszt követően ajánljanak fel, ha a bizonyítékot felajánló fél az írásbeli szakasz lezárását megelőzően nem rendelkezhetett a szóban forgó bizonyítékokkal, vagy ha ellenfelének késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében igazolják az akta kiegészítését (2005. április 14‑i Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ítélet, C‑243/04 P, EU:C:2005:238, 32. pont).
30 Ami a bizonyítékok felajánlására vonatkozó szabályok alóli kivételt illeti, az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a azt írja elő a felek számára, hogy indokolják bizonyítékaik késedelmes felajánlását. Ez a kötelezettség maga után vonja a bíróság azon hatáskörének elismerését, hogy az vizsgálja e bizonyítékok felajánlásának késedelmére vonatkozó indokolás megalapozottságát, és adott esetben az említett bizonyítékok tartalmát, valamint hogy utasítsa el a felajánlott bizonyítékokat, amennyiben a kérelem jogilag nem kellően megalapozott. Még inkább vonatkozik ez a viszonválasz benyújtását követően felajánlott bizonyítékokra (Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ítélet, fenti 27. pont, EU:C:2005:238, 33. pont).
31 A jelen ügyben a felperes – 2014. november 27‑i leveléhez csatolva – a dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló eljárások keretében hozott kilenc bizottsági határozatot nyújtott be, amelyek közül nyolcat az eljárás írásbeli szakaszának lezárása előtt, egyet pedig annak lezárását követően fogadtak el. Az e bizonyítékok felajánlásával kapcsolatos késedelem igazolása céljából a felperes jelezte többek között, hogy a fent említett határozatat nem tették közzé, valamint hogy az e dokumentumokhoz való hozzáférés iránti több kérelemmel kellett a Bizottsághoz fordulnia, amelyeknek a Bizottság a válasz benyújtását követő későbbi időpontban tett eleget.
32 A Bizottság nem emelt kifogást e tekintetben.
33 E körülmények között elfogadhatónak kell nyilvánítani a felperes által a 2014. november 27‑i leveléhöz csatolva felajánlott bizonyítékokat.
A felperes által a tárgyalás során előadott „power point” prezentáció mind elektronikus, mind pedig nyomtatott változatának elfogadhatóságáról
34 2014. november 27‑i levelében a felperes azt is kérte, hogy a Törvényszék engedélyezze a tárgyaláson „power point” prezentáció megtartását, és pontosította, hogy az az érintett termék leírására fog korlátozódni.
35 Azt követően, hogy a Törvényszék helyt adott e kérelemnek, a felperes a 2014. december 12‑i tárgyaláson egyrészről megtartotta a fenti 34. pontban említett „power point” prezentációt, másrészről pedig – a Törvényszék kérésére – benyújtotta az említett prezentáció nyomtatott változatát.
36 A Bizottság a felperes „power point” prezentációja tekintetében egyetlen kifogást hozott fel lényegében, azon az alapon, hogy annak tartalma túlment az érintett termék puszta leírásán, ekként pedig nem felelt meg a Törvényszékhez benyújtott, 2014. november 24‑i engedélyezés iránti kérelemben említett tartalomnak.
37 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság által megfogalmazott bírálatok kizárólag a felperes „power point” prezentációjának két utolsó diája tekintetében megalapozottak. Az említett diák azonban a felperes által a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban felhozott érvek felidézésére, illetve a felperes által a C.12 mellékletében már benyújtott táblázatok kivonatainak megismétlésére szorítkoznak.
38 E körülmények között a felperes „power point” prezentációja – amely nem képez elkésett bizonyítékot – mind elektronikus, mind pedig nyomtatott változatában elfogadható.
A Bizottság által a tárgyaláson benyújtott dokumentum elfogadhatóságáról
39 A Bizottság a tárgyaláson a jelen üggyel kapcsolatban a saját szolgálatai számára készült belső „power point” prezentációból származó két diát terjesztett elő. Véleménye szerint a szóban forgó dokumentum benyújtását a felperes – érintett termék puszta leírásán túlmutató – „power point” prezentációjára való reagálás, ennélfogva pedig a felek közötti fegyveregyenlőség elve biztosításának szükségessége igazolja.
40 Emlékeztetni kell arra, hogy a tárgyaláson megtartott „power point” prezentáció keretében a felperes nemcsak az érintett terméket és annak módját mutatta be, hogy a Bizottság miként sorolta azokat különféle termékkódokba, hanem lényegében azokat az okokat is kifejtette, amelyek miatt – álláspontja szerint – sértette az érintett termék egyedi jellegét, és a jelen ügyben téves felülvizsgált dömpingkülönbözetet eredményezett a Bizottság által annak vizsgálata céljából alkalmazott módszer, hogy a felperes és az Unióban letelepedett, a gyártó‑exportőrhöz kapcsolódó többi importőr társaság (a továbbiakban együttesen: kapcsolt importőrök) megjelenítették‑e a dömpingellenes vámokat az Unióban letelepedett első független vásárló esetében alkalmazott viszonteladói árakban.
41 E tekintetben meg kell állapítani egyrészről, hogy a fent említett érvek nem voltak újak, mivel azokra a felperes már mind a keresetlevélben, mind pedig a válaszban hivatkozott (fenti 37. pont), másrészről pedig, hogy a Bizottságnak lehetősége volt arra, hogy reagáljon azokra, és alátámasztó bizonyítékokat terjesszen elő a Törvényszék előtt folyamatban lévő írásbeli eljárás keretében.
42 Ebben a kontextusban a Bizottság nem hivatkozhat a fegyveregyenlőség tiszteletben tartásának elvére a fenti 39. pontban említett, késedelmes bizonyítékfelajánlásnak minősülő két dia tárgyaláson történő előterjesztésének igazolása céljából.
43 Egyebekben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem jelezte a Törvényszék számára azokat az okokat, amelyek miatt nem tudta benyújtani a fent említett bizonyítékot az írásbeli eljárás vége előtt, e tekintetben figyelemmel arra, hogy az olyan adatok alapján elkészített ábrából és táblázatból áll, amelyekről a Bizottságnak a visszatérítési vizsgálat során tudomása volt.
44 A fentiekre tekintettel a fenti 29. és 30. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján, a Bizottság által a tárgyaláson felkínált bizonyítékot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
45 A felperes egyrészről az EUMSZ 263. cikk alapján a megtámadott határozat részleges megsemmisítését, másrészről pedig az EUMSZ 264. cikk alapján az említett határozat joghatásainak ideiglenes fenntartását kéri.
Az első, a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről
46 Az első kereseti kérelem keretében a felperes lényegében a megtámadott határozat részleges megsemmisítését kéri, amennyiben a Bizottság csupán részben tett eleget a dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmeinek, ekként pedig az említett határozat 1. cikkében említett összegeken felül nem biztosított számára visszatérítést.
47 Első kereseti kérelmének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap keretében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvaló értékelési hibákat követett el az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból levont haszonkulcs megválasztása során, valamint hogy megsértette az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését és 18. cikkének (3) bekezdését. A második jogalap keretében lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a felperes által megfizetett dömpingellenes vámok összegét levonta a számtanilag képzett exportárból, ekként pedig – az alaprendelet 2. cikke (9) és (11) bekezdésének és 11. cikke (10) bekezdésének megsértésével – nem megbízható exportárat és dömpingkülönbözetet állapított meg. Harmadik jogalapja keretében védelemhez való jogának és a gondos ügyintézés elvének megsértésére hivatkozik.
48 A Törvényszék először az első kereseti kérelem alátámasztására felhozott második jogalap vizsgálatát tartja célszerűnek, az első és a harmadik jogalap vizsgálata előtt.
49 Második jogalapjának alátámasztására a felperes öt részt hoz fel, amelyek közül az első a Bizottság által az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban elkövetett hibán alapul, amennyiben úgy vélte, hogy a dömpingellenes vámok megfelelő megjelenését a levegőkompresszorok minden egyes típusa tekintetében meg kell állapítani, a második e megközelítésnek a megbízható exportár és a dömpingkülönbözet megbízható súlyozott átlaga megállapítása szempontjából ártalmas jellegén, a harmadik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Fellebbezési Testülete és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megsértésén, a negyedik az e megközelítésnek a viszonteladói ár elemzésével összefüggésben tulajdonított túlzott jelentőségen, illetve végül az ötödik e megközelítés önkényes jellegén alapul.
50 A Törvényszék először a második jogalap első részének, majd pedig harmadik, negyedik, ötödik és második részének vizsgálatát tartja célszerűnek.
– A második jogalap első részéről
51 A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el és tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben annak értékelése során, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek‑e az Unióban letelepedett első független vásárló esetében alkalmazott viszonteladói árakban, a termékkódonkénti elemzés módszerét (a továbbiakban: a termékkódonkénti elemzés módszere) alkalmazta, amelynek nincs jogalapja sem az alaprendeletben, sem az ítélkezési gyakorlatban. Márpedig a felperes szerint ez a módszer ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének nyelvtani és teleologikus értelmezésével, amely bekezdés szerint a dömpingellenes vámok megfelelő megjelenését az alaprendelet 2. cikkében – amely cikkre az említett rendelet 11. cikkének (10) bekezdése kifejezetten visszautal – szereplőkkel azonos szabályok és módszerek szerint, ekként pedig globálisan, azaz az érintett termékre, nem pedig a termékeket alkotó egyes termékkódokra kell értékelni. A felperes hozzáfűzi, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere további akadályát képezi a dömpingellenes vámok exportár kiszámítása során történő levonása mellőzésének, következésképpen pedig hogy ellentétes az alaprendelet – a WTO‑t létrehozó megállapodás (HL 1994. L 336, 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 82. o.) 1A. mellékletében szereplő és annak átültetését képező, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) 9.3.3. cikkével összefüggésben értelmezett – 11. cikkének (10) bekezdésével.
52 A Bizottság vitatja ezen érvek megalapozottságát.
53 Elöljáróban, egyfelől ez ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a kereskedelempolitikai védintézkedések területén a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban együttesen: az intézmények) széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (1998. július 17‑i Thai Bicycle kontra Tanács ítélet, T‑118/96, EBHT, EU:T:1998:184, 32. pont; 2011. október 25‑i CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, T‑190/08, EBHT, EU:T:2011:618, 38. pont). Ebből következően az uniós bíróságnak arra kell korlátoznia az ilyen értékelések tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (1990. március 14‑i Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑156/87, EBHT, EU:C:1990:116, 63. pont; a fent hivatkozott Thai Bicycle kontra Tanács ítélet, EU:T:1998:184, 33. pont; 2013. február 7‑i EuroChem MCC kontra Tanács ítélet, T‑84/07, EBHT, EU:T:2013:64, 32. pont).
54 Másfelől, először is emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése előírja, hogy az exportár az exportáló országból az Unióba exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének első albekezdése értelmében azonban azokban az esetekben, amikor nincs exportár, vagy amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat vagy kompenzációs megállapodás miatt megbízhatatlannak látszik, az exportár azon ár alapján képezhető, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére, illetve ha a termék nem kerül viszonteladásra független vevő részére vagy nem abban az állapotban kerül viszonteladásra, ahogy importálták, az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható (CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, fenti 53. pont, EU:T:2011:618, 25. pont).
55 Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdéséből tehát kitűnik, hogy az intézmények két esetben állapíthatják meg, hogy az exportár nem megbízható, vagyis akkor, ha kapcsolat áll fenn az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között, valamint akkor, ha kompenzációs megállapodás jött létre az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között. Ezen eseteken kívül, amennyiben van exportár, az intézmények a dömping megállapítása során kötelesek ezen exportárból kiindulni (CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, fenti 53. pont, EU:T:2011:618, 26. pont).
56 Másodszor meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdése értelmében, amennyiben az exportár képzése az első független vevővel szemben az importált termék viszonteladása tekintetében alkalmazott ár alapján vagy bármilyen más ésszerű alapon történik, az importálás és a viszonteladás között felmerülő minden költségen – köztük a vámokon és adókon –, valamint a haszonkulcson kiigazításokat kell végrehajtani az uniós határnál megbízható exportár megállapítása érdekében. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése előírja, hogy a kiigazítandó tételek magukban foglalják az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a haszonkulcsot (CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, fenti 53. pont, EU:T:2011:618, 27. pont).
57 Hozzá kell fűzni, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második és harmadik albekezdésében előírt kiigazításokat az intézmények hivatalból végzik el (lásd analógia útján: 1987. május 7‑i Nachi Fujikoshi kontra Tanács ítélet, 255/84, EBHT, EU:C:1987:203, 33. pont; Minebea kontra Tanács ítélet, 260/84, EBHT, EU:C:1987:206, 43. pont; 1995. szeptember 14‑i Descom Scales kontra Tanács ítélet, T‑171/94, EBHT, EU:T:1995:164, 66. pont).
58 Harmadszor, az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben valamely felülvizsgálati eljárás vagy dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló eljárás keretében olyan döntés születik, hogy az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően kell képezni, a Bizottságnak az exportárat a kifizetett dömpingellenes vámok összegének levonása nélkül kell kiszámítania, amennyiben döntő bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a vám megfelelő módon megjelenik a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban az Unió területén.
59 A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését a termékkódonkénti elemzés módszere szerint és nem globálisan értékelte, azaz az érintett termék valamennyi típusa esetében a kapcsolt importőrök által megvalósított értékesítésekkel összefüggő forgalomnak az eredeti vizsgálati időszak és a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak között megállapított növekedését vette figyelembe. A felperes szerint, ha a Bizottság elvégezte volna ezt az elemzést, azt állapította volna meg, hogy a felperes forgalma az említett termék behozatala tekintetében fizetett dömpingellenes vámok összegét meghaladó – a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak alatti behozatalok ára, költségei, biztosítása és szállítása értékének százalékában kifejezett – összegben növekedett.
60 E megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a felperes által a második jogalap első részének alátámasztására felhozott érvek megalapozottságát.
61 A felperes a fenti 62. pontban leírt módszer alátámasztására elsősorban olyan nyelvtani érvre hivatkozik, amely szerint lényegében az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében alkalmazott „megfelelő módon megjelenik” kifejezésből kitűnik, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését annak tükrében kell értékelni, amit a szabályozás megkövetel, illetve ami megfelelő, azaz – meglátása szerint – az alaprendelet 2. cikkében említett szabályok és módszerek alapján, amelyek célja minden egyes gyártó‑exportőr tekintetében egyéni és egyedi dömpingkülönbözet megállapítása, függetlenül attól, hogy az érintett terméknek több típusa van‑e, vagy sem.
62 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
63 E tekintetben egyrészről meg kell állapítani, hogy annak ellenére, hogy az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése kétszeresen is visszautal az alaprendelet 2. cikkére, a „megfelelően” határozó nem az alaprendelet 2. cikke szerinti valamely vizsgálati módszerre vagy szabályra utal, hanem a dömpingellenes vámoknak a gyártó‑exportőrhöz tartozó társaságok által az Unióban letelepedett első független vásárló esetében alkalmazott viszonteladói árakban való megjelenésére, azaz az említett társaságok magatartásában a dömpingellenes vámok kivetését követően bekövetkezett változására, tehát végső soron a kezdetben megállapított dömpingkülönbözet felszámolására irányuló célkitűzésre utal (lásd ebben az értelemben: 1996. június 5‑i NMB France és társai kontra Bizottság ítélet, T‑162/94, EBHT, EU:T:1996:71, 76–81. pont).
64 Másrészről, az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése nem állapítja meg az annak értékelésére szolgáló módszert, hogy a dömpingellenes vámok visszatérítését kérő importőrök által előterjesztett bizonyítékok „döntőek‑e”, és hogy a dömpingellenes vám megfelelő módon megjelent‑e az Unió területén az első független vásárló esetében alkalmazott értékesítési árakban.
65 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy nem egy, hanem több olyan módszer van, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy teljesültek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek.
66 Márpedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a különféle számítási módszerek közötti választás bonyolult gazdasági helyzetek felmérését kívánja meg, ami ennek megfelelően korlátozza az uniós bíróság által az e felmérés tekintetében végzett felülvizsgálatot (lásd analógia útján: 1987. május 7‑i NTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ítélet, 240/84, EBHT, EU:C:1987:202, 19. pont; Nachi Fujikoshi kontra Tanács ítélet, fenti 57. pont, EU:C:1987:203, 21. pont; NMB France és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 63. pont, EU:T:1996:71, 72. pont).
67 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az annak vizsgálatára szolgáló módszer megválasztása során, hogy teljesülnek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek, ily módon a Törvényszéknek ezen a területen csupán korlátozott bírósági felülvizsgálatot kell végeznie (fenti 53. pont).
68 A felperes állításával ellentétben tehát az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének szövegéből nem vonható le az a következtetés, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését globálisan kell értékelni.
69 Ennélfogva a felperes érvét el kell utasítani.
70 A felperes másodsorban lényegében azt állítja, hogy az általános forgalomnövekedésen alapuló vizsgálati módszert az igazolja, hogy egyetlen érintett termék van, amelyet egységként kell kezelni. A jelen ügyben ugyanis annak ellenére, hogy a hatályos dömpingellenes vám hatálya alá tartozó levegőkompresszornak több típusa létezik, a 261/2008 rendelet (19) preambulumbekezdése kifejezetten jelzi, hogy az eredeti dömpingellenes vizsgálat során ezen utóbbiakat egyazon terméknek kell tekinteni. Az érintett termék egységes jellegét egyébként – a felperes szerint – az alaprendelet (20) preambulumbekezdése, valamint a 2012. március 21‑i Marine Harvest Norway és Alsaker Fjordbruk kontra Tanács ítélet (T‑113/06, EU:T:2012:135) is megerősíti.
71 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
72 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes vámok megjelenésének a termékkódonkénti elemzés módszere szerinti értékelése nincs kihatással az érintett termék egységes jellegére, mivel a Bizottság nem termékkódonként határozta meg a dömpingkülönbözetet, hanem egyetlen dömpingkülönbözetet határozott meg az érintett termékre.
73 Ezután a jelen ügyben nem vitatott, hogy az érintett termék összetett termék, amelynek különféle típusai különféle műszaki jellemzőkkel bírnak, az árak között pedig jelentős eltérés lehet. Ennélfogva a termékkódonkénti elemzés módszere – amelynek célja azon termékkódok összehasonlítása, amelyek jellemzői és viszonteladói árai hasonlóak – megfelelőbbnek tűnik az érintett termék viszonteladói ára eredeti vizsgálati időszak és a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak közötti alakulásának vizsgálatára, amit egyébként maga a felperes elismert a visszatérítési vizsgálat során a Bizottságnak küldött 2011. július 29‑i levelében.
74 Ezen túlmenően – amint azt a Bizottság a tárgyaláson helyesen hangsúlyozta – az érintett termék valamennyi típusának értékesítése révén megvalósított összes forgalom semmilyen pontos jelzéssel nem szolgál az említett termék különféle típusainak viszonteladói egységáráról. Ily módon meg kell állapítani, hogy az általános forgalomnövekedésen alapuló módszer nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kapcsolt importőrök ténylegesen változtattak‑e magatartásukon a piacon, illetve – éppen ellenkezőleg – olyan árpolitikát alkalmaztak‑e, amely lehetővé tette számukra, hogy a legnagyobb mennyiségben értékesített típusokkal ellensúlyozza ellensúlyozzák a legalacsonyabb mennyiségben értékesített típusokat, ily módon avatkozva be az elért különbözetekbe.
75 Az alaprendelet (20) preambulumbekezdése egyebekben – többek között – akként rendelkezik, hogy „az exportárak számtani képzését szükségessé tevő dömping‑újraszámítás esetén a vámok nem kezelhetők a behozatal és a viszonteladás között felmerült költségként, ha az adott vám megjelenik a[z Unió] intézkedései alá eső termékek áraiban”.
76 Márpedig – a felperes állításával ellentétben – az alaprendelet (20) preambulumbekezdésében alkalmazott „intézkedése[k] alá eső termékek” kifejezésből nem vonható le az a következtetés, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését az egyazon termékként vett érintett termék tekintetében kell értékelni. Az alaprendelet (20) preambulumbekezdése és e rendelet 11. cikkének (10) bekezdése többes számban hivatkozik a „viszonteladói árakra”, az „azt követő eladási árakra” és az „[Unió] intézkedései alá eső termékek áraira”. Ily módon a fent hivatkozott rendelkezések nyelvtani értelmezése szerint a dömpingellenes vámok megjelenését minden egyes eladási ár tekintetében, ekként pedig inkább az ügyletenkénti módszer vagy akár – adott esetben – a típusonkénti vagy termékkódonkénti elemzési módszer alapján kell vizsgálni.
77 Végezetül a felperesnek a fenti 70. pontban említett Marine Harvest Norway és Alsaker Fjordbruk kontra Tanács ítéletre (EU:T:2012:135) való hivatkozása a jelen ügyben nem releváns, mivel az a jogvita, amellyel az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben a Törvényszékhez fordultak, nem az exportár meghatározására vonatkozott.
78 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a jelen ügyben úgy vélte, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését a termékkódonkénti elemzés módszere szerint, nem pedig az eredeti vizsgálat és a visszatérítési vizsgálat közötti forgalomnövekedésen alapuló átfogó módszer alapján célszerűbb vizsgálni.
79 Ennélfogva a felperes érvét el kell utasítani.
80 Harmadsorban a felperes lényegében azt állítja, hogy a termékkódonkénti elemzés Bizottság által alkalmazott módszere ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkével összefüggésben értelmezett célkitűzésével.
81 Elöljáróban: az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az alaprendelet rendelkezéseit, amennyire csak lehetséges, a dömpingellenes megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek fényében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2003. január 9‑i Petrotub és Republica kontra Tanács ítélet, C‑76/00 P, EBHT, EU:C:2003:4, 57. pont; 2014. május 22‑i Guangdong Kito Ceramics és társai kontra Tanács ítélet, T‑633/11, EU:T:2014:271, 38. pont).
82 Az Unió ugyanis az alaprendeletet a dömpingellenes megállapodásból eredő nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése érdekében fogadta el (Petrotub és Republica kontra Tanács ítélet, fenti 81. pont, EU:C:2003:4, 56. pont). Ezenfelül az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésével az Unió a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkében foglalt különleges kötelezettségeket kívánta teljesíteni. Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdését tehát e rendelkezés tükrében kell értelmezni.
83 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikke akként rendelkezik, hogy „[a]nnak meghatározásakor, hogy jár‑e, és milyen mértékű visszatérítés, amikor az exportárat a [dömpingellenes megállapodás] 2. cikk[ének] 3. pontjával összhangban állapították meg, a hatóságoknak figyelembe kell venniük a rendes értékben bekövetkezett bármely változást, az import és a viszonteladás között felmerült költségekben bekövetkezett bármely változást, valamint a viszonteladói ár bármely mozgását, amelyet a későbbi értékesítési ár megfelelően tükröz [helyesen: értékesítési árak megfelelően tükröznek], és amennyiben a fentiekről meggyőző erejű bizonyíték áll rendelkezésükre, az exportárat a kifizetett dömpingellenes vám levonása nélkül kell megállapítaniuk”.
84 Ezen túlmenően a dömpingellenes megállapodás 2.3. cikke előírja, hogy „[a]zokban az esetekben, amikor nincs exportár, illetve amikor az illetékes hatóságok az exportárat megbízhatatlannak ítélik, mivel az exportőr és az importőr, vagy az exportőr és egy harmadik fél között társulás vagy kompenzációs megállapodás áll fenn, az exportárat annak az árnak az alapján lehet meghatározni, amelyen az importterméket egy független vásárlónak továbbadták. Amennyiben a terméket nem adták tovább független vásárlónak, vagy az átadás nem az import idején fennálló állapotban történt, az exportárat a hatóságok által meghatározott, elfogadható alapon kell kiszámítani”.
85 Végezetül a dömpingellenes megállapodás 2.4. cikkének negyedik mondata megállapítja, hogy „[a] 3. pontban meghatározott esetekben, a költségeket, köztük az import és a viszonteladás között felmerült vám‑ és adóköltségeket, valamint a halmozódó nyereséget is figyelembe kell venni […]”.
86 A fentiekből következik, hogy a dömpingellenes megállapodás 2.4. cikkének negyedik mondata – az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdéséhez hasonlóan – a „költséghez hasonló vám” elvét állapítja meg, amely szerint az import és a viszonteladás között felmerült vámok és adók, köztük a megfizetett dömpingellenes vámok olyan költségek, amelyeket le kell vonni az exportár képzése során (NMB France és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 63. pont, EU:T:1996:71, 104. pont).
87 Ebben a kontextusban meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes vámok levonásának a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkén alapuló mellőzése kivételt képez az említett megállapodás 2.4. cikkének negyedik mondatában szereplő „költséghez hasonló vám” szabály alól. Ehhez hasonlóan a dömpingellenes vámok levonásának az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében kimondott mellőzése kivételt képez az említett rendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdésében szereplő „költséghez hasonló vám” szabály alól.
88 Márpedig – a valamely általános szabály alóli bármiféle kivételhez hasonlóan – a dömpingellenes vámok számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzését megszorítóan kell értelmezni (lásd analógia útján: 2009. március 18‑i Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EBHT, EU:T:2009:72, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
89 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes által szorgalmazott, a forgalomnövekedésen alapuló módszer annak megállapítását eredményezné, hogy a dömpingellenes vámok globálisan megjelentek a kapcsolt importőrök ügyfeleinél. A termékkódonkénti elemzés módszerével azonban a Bizottság bizonyítani tudta, hogy ezek megjelenésére az érintett termék több típusa esetében nem került sor.
90 Ily módon a termékkódonkénti elemzés módszere – amely a jelen ügybelihez hasonló esetben a dömpingellenes vámok megjelenésének megszorítóbb értékelését eredményezi – jobban megfelel az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdése nyelvtani és teleologikus értelmezésének, ekként pedig előnyben kell részesíteni az eredeti vizsgálati időszak és a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak közötti általános forgalomnövekedésen alapuló megközelítéshez képest.
91 A felperes által felhozott érvek nem tudják megcáfolni ezt a következtetést.
92 A felperes mindenekelőtt azt állítja, hogy a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkében szereplő, a „viszonteladói ár bármely mozgás[a]” kifejezésben alkalmazott egyes számból következik, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését átfogóan kell vizsgálni.
93 Márpedig a „viszonteladói ár bármely mozgás[a]” kifejezést közvetlenül a többes számot alkalmazó „amelyet a későbbi értékesítési árak megfelelően tükröznek” kifejezés követi. Ráadásul a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkében alkalmazott „bármely változás” és a „bármely mozgás” kifejezés – jellegénél fogva – meghatározatlan.
94 A felperes ezután lényegében azzal érvel, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere ellentétes a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkének célkitűzésével, azaz a dömpingellenes vámok levonásának mellőzése előtti akadályok korlátozásával. Ez a módszer ugyanis megerősíti a „double jump” akadályt – amelynek értelmében a kapcsolt importőr csak akkor részesülhet a megfizetett dömpingellenes vámok teljes visszatérítésében, ha bizonyítja, hogy az Unió területén a viszonteladói árakat a dömpingkülönbözet kétszeresének megfelelő összeggel növelte –, illetve ez a módszer új akadály, a „triple jump” jogszerűvé tételét kísérli meg.
95 E tekintetben egyfelől a fenti 86–88. pontból kitűnik, hogy a kapcsolt importőrön keresztül végzett értékesítéseket illetően az exportárat – a „költséghez hasonló vám” szabálya alapján – a megfizetett dömpingellenes vámok levonásával kell kiszámítani. Ezen túlmenően a dömpingellenes vámok levonásának az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében előírt mellőzése eltérést képez e főszabály alól, és ekként azt megszorítóan kell értelmezni (fenti 88. pont). Ily módon a felperes által hivatkozott „double jump” akadály az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek teljesülése elmaradásának, ekként pedig a „költséghez hasonló vám” szabálya alkalmazásának elkerülhetetlen következménye.
96 Másfelől meg kell állapítani, hogy a termékkódonkénti elemzés módszerének alkalmazása – amennyiben arra a visszatérítés iránti kérelem vizsgálatának valamennyi szakaszában egységes módon kerül sor – nem jelenti azt, hogy további feltételeket szabnak a megfizetett dömpingellenes vámok teljes mértékben történő visszatérítése tekintetében, hanem csupán annyit jelent, hogy egyedi termékkódonként vizsgálják az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében előírt feltételek tiszteletben tartását, ahelyett hogy azt az egységként vett érintett termék szintjén vizsgálnák.
97 E körülmények között a felperes tévesen állítja, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere megerősíti a „double jump” akadályt, vagy akár azt, hogy a dömpingellenes vámok levonása mellőzésének újabb akadályát kísérli meg jogszerűvé tenni.
98 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere nem ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének nyelvtani és teleologikus értelmezésével.
99 A felperes érvét tehát el kell utasítani.
100 A fentiekre tekintettel a Bizottság nem követett el hibát egyrészről akkor, amikor úgy vélte, hogy a jelen ügyben a felperes által szorgalmazott, az általános forgalomnövekedésen alapuló módszer nem teszi lehetővé annak egyértelmű bizonyítását, hogy a kapcsolt importőrök dömpingellenes vámjai megfelelően megjelentek az Unióban letelepedett ügyfeleiknél, másrészről akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy – tekintettel a jelen ügy körülményeire és különösen az érintett termék összetett jellegére – a termékkódonkénti elemzés módszere a legmegfelelőbb.
101 Ennélfogva a második jogalap első részét el kell utasítani.
– A második jogalap harmadik részéről
102 A felperes azt állítja, hogy a dömpingellenes vámok megjelenésének termékkódonkénti vizsgálata igencsak hasonlít a „nulla érték” módszerhez, és hogy az ennélfogva ellentétes a WTO Fellebbezési Testületének az „Európai Közösségek – az Indiából származó pamut jellegű ágyneműk behozatalára kiszabott dömpingellenes vám” (WT/DS141/AB/R) című, 2001. március 1‑jén elfogadott jelentésével, valamint a 2007. szeptember 27‑i Ikea Wholesale ítélettel (C‑351/04, EBHT, EU:C:2007:547).
103 A Bizottság vitatja ezen érvek megalapozottságát.
104 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a WTO Fellebbezési Testülete és a Bíróság által kifogásolt „nulla érték” gyakorlatot a Bizottság kizárólag az átfogó dömpingkülönbözet kiszámítása céljából alkalmazta. Ez lényegében abból állt, hogy – amennyiben az érintett termék több típussal rendelkezett – egyrészről kizárólag a dömping összegét adták össze valamennyi olyan terméktípus esetében, amelynél pozitív dömpingkülönbözetet állapítottak meg, másrészről pedig nulláztak minden negatív dömpingkülönbözetet. A dömping ily módon kiszámított teljes összegét ezután minden terméktípus összes exportügylete halmozott értékének százalékos arányában fejezték ki, függetlenül attól, hogy azok dömping tárgyát képezték‑e, vagy sem.
105 E tekintetben egyfelől meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes nem a dömpingkülönbözet kiszámításának módszerét, hanem a Bizottság által annak vizsgálata céljából alkalmazott módszert kifogásolja, hogy teljesülnek‑e a dömpingellenes vámoknak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból való levonása mellőzésének feltételei. Márpedig a felperes által kifogásolt, termékkódonkénti elemzés módszerének alkalmazására a dömpingkülönbözet kiszámításához képest korábbi szakaszban és más célból kerül sor.
106 Másfelől a felperes nem terjesztett elő semmiféle bizonyítékot a „nulla érték” gyakorlat és a termékkódonkénti elemzés módszere közötti hasonlóságra alapított állításuk alátámasztására.
107 Következésképpen nem bizonyította a „nulla érték” gyakorlat és a termékkódonkénti elemzés módszere közötti hasonlóságot.
108 Végezetül a Törvényszék által a tárgyaláson feltett egyik szóbeli kérdésre válaszul a felperes lényegében annak jelzésével pontosította érvelését, hogy a „nulla érték” gyakorlat hatása – azaz az exportár, ekként pedig a dömpingkülönbözet módosítása – az, amely véleménye szerint hasonló a termékkódonkénti elemzés módszerének hatásához.
109 Márpedig a Törvényszék már korábban jelezte, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor a dömpingellenes vámok megjelenését a termékkódonkénti elemzés módszere alapján értékelte, amely alapján – tekintettel a jelen ügy körülményeire – lehetővé vált annak legpontosabb vizsgálata, hogy teljesültek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek (fenti 73., 89. és 90. pont).
110 Következésképpen a felperes nem megalapozottan állítja, hogy a termékkódonkénti elemzés Bizottság által alkalmazott módszere az exportárak és végső soron a Nu Air Shanghai felülvizsgált dömpingkülönbözetének torzítását eredményezte.
111 A fentiekre tekintettel a második jogalap harmadik részét el kell utasítani.
– A második jogalap negyedik részéről
112 A felperes álláspontja szerint a termékkódonkénti elemzés alkalmazásának nincs jogalapja.
113 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
114 Márpedig az, hogy a termékkódonkénti megközelítést az alaprendelet egyáltalán nem említi, nem jelenti azt, hogy jogellenes vagy nyilvánvalóan téves volna.
115 E tekintetben megjegyzendő, hogy a keresetlevélben maga a felperes ismerte el, hogy a termékkódonkénti elemzés olyan adminisztratív technika, amely igazolt a dömpingkülönbözet – alaprendelet 2. cikkének (12) bekezdése szerinti – súlyozott átlagának kiszámításával összefüggésben, mivel lehetővé teszi a vizsgálat alá vont áruk eltérő jellemzőkkel rendelkező különböző modelljei vagy típusai méltányos összehasonlításának biztosítását.
116 A felperes azonban nem fejti ki, hogy mi alapján véli úgy, hogy a termékkódonkénti vagy a típusonkénti megközelítés a dömpingkülönbözet kiszámításával összefüggésben megfelelő, a dömpingellenes vámok megjelenésének vizsgálata céljából azonban nem.
117 Mindenesetre – a felperes állításával ellentétben – a gyakorlatban a fent említett módszer intézmények általi alkalmazása nem korlátozódik a dömpingkülönbözet kiszámítására. A Bíróság a típusonkénti módszert különösen azon küszöb kiszámítása céljából hagyta jóvá, amely alatt figyelmen kívül kell hagyni az exportáló ország belső piacán való fogyasztásra szánt hasonló termék értékesítéseit (lásd ebben az értelemben: 1988. október 5‑i Canon és társai kontra Tanács ítélet, 277/85 és 300/85, EBHT, EU:C:1988:467, 14. pont).
118 A fentiekre tekintettel a második jogalap negyedik részét el kell utasítani.
– A második jogalap ötödik részéről
119 A felperes azt állítja, hogy a termékkódonkénti elemzés Bizottság által elfogadott módszere önkényes, mivel más ügyekben a Bizottság – az Unió területén alkalmazott súlyozott viszonteladói átlagárak figyelembevételének lehetővé tételével, vagy akár a jelen ügyben megköveteltnél alacsonyabb bizonyítási szint megengedésével – úgy vélte, hogy teljesülnek az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek.
120 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
121 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a visszatérítési eljárások keretében a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak vizsgálata céljából, hogy teljesülnek‑e a dömpingellenes vámok számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzésével kapcsolatos feltételek (fenti 67. pont). Ezt a mérlegelési jogkört az összes releváns tény tükrében, eseti alapon kell gyakorolni (lásd analógia útján: Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság, fenti 53. pont, EU:C:1990:116, 43. pont).
122 Másodszor, a dömpingellenes vámok exportár kiszámításából való levonásának mellőzésével kapcsolatos feltételeket egyrészről a dömpingellenes vámok levonásának mellőzését kérő importőrök által előterjesztett bizonyítékok, másrészről pedig az egyes ügyek tényállásának tükrében kell értékelni.
123 Következésképpen nem lehet helyt adni a felperes arra alapított érvének, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban elfogadott megközelítés önkényes jellegű a Bizottság korábbi, illetve későbbi gyakorlatához képest (lásd analógia útján: 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EBHT, EU:C:1991:186, 119. pont; 2010. december 17‑i EWRIA és társai kontra Bizottság ítélet, T‑369/08, EBHT, EU:T:2010:549, 93. pont; 2012. október 10‑i Ningbo Yonghong Fasteners kontra Tanács ítélet, T‑150/09, EU:T:2012:529, 119. és 120. pont).
124 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a jelen ügybeli körülmények pontosan megegyeznek a dömpingellenes vámok visszatérítésére vagy felülvizsgálatára irányuló azon többi eljárásban szereplőkkel, amelyekre a termékkódonkénti elemzés módszerének önkényes jellegére alapított érvének alátámasztására hivatkozik.
125 Különösen meg kell állapítani, hogy a jelen ügybeli körülmények eltérnek a többek között Oroszországból származó ferroszilícium behozatalára kivetett dömpingellenes vámra vonatkozó, az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat lezárásáról szóló, 2012. január 16‑i 60/2012/EU végrehajtási rendelet (HL L 22., 1. o.) alapjául szolgáló ügyben szereplőktől, amely rendeletet a felperes mellékletként csatolt a keresetleveléhez, valamint az Oroszországból származó ferroszilícium behozatala tekintetében megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló kérelmekről szóló, 2012. augusztus 10‑i bizottsági határozatok alapjául szolgáló ügyben (a továbbiakban: az ún. „Oroszországból származó ferroszilíciummal kapcsolatos ügyek”) szereplőktől, amely határozatokat a felperes 2014. november 24‑i levelének mellékleteként terjesztett elő. A viszonválaszban és a tárgyaláson ugyanis egyfelől a Bizottság kifejtette, hogy az ún. „Oroszországból származó ferroszilíciummal kapcsolatos ügyekben” az érintett terméket négy termékkódcsoportra osztotta, ily módon az egyes termékkódok tekintetében vizsgálta, hogy teljesülnek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek. Másfelől megállapította, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek a négy termékkód közül annál az egynél, amely az érintett ügyletek több mint 80%‑át tette ki, ami – a Bizottság véleménye szerint – elegendő volt ahhoz, hogy jóváhagyhassa a dömpingellenes vámok alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzésére irányuló kérelmet.
126 Ezzel szemben a jelen ügyben nem vitatott, hogy a legnagyobb mennyiségben értékesített tíz termékkód közül ötnél nem bizonyította, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek a kapcsolt importőrök ügyfeleinél.
127 Ebben a kontextusban a felperes nem róhatja fel a Bizottságnak, hogy nem fogadott el mindenképpen az ún. „Oroszországból származó ferroszilíciummal kapcsolatos ügyekben” alkalmazottal azonos megoldást.
128 A második jogalap ötödik részét ezért el kell utasítani.
– A második jogalap második részéről
129 A felperes lényegében előadja, hogy a dömpingellenes vámoknak az exportár kiszámításából való teljes levonása aránytalan, mivel magában foglalja az olyan terméktípusok, illetve termékkódok esetében megfizetett vámokat, amelyek tekintetében a vámok a későbbi viszonteladói árakban jelentek meg. A Bizottság tehát ily módon elmulasztotta a megbízható exportárat és a dömpingkülönbözet megbízható súlyozott átlagát megállapítani.
130 A Bizottság vitatja ezen érvek megalapozottságát.
131 Előzetesen egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése kivételt képez az ugyanezen rendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdésben szereplő, a „költséghez hasonló vám” szabály alól. A dömpingellenes vámok számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzésével kapcsolatos lehetőséget tehát megszorítóan kell értelmezni (fenti 87. és 88. pont).
132 Másrészt a dömpingellenes vámok megjelenésének termékkódonkénti ellenőrzését követően a Bizottság megállapította, hogy számos termékkód esetében nem bizonyosodott be, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek az Unió területén a viszonteladói árakban és eladási árakban.
133 A Bizottság által lefolytatott termékkódonkénti elemzés azonban azt is feltárta, hogy a legnagyobb mennyiségben értékesített tíz termékkód közül öt esetében a kapcsolt importőrök által az Unióban letelepedett független ügyfelek felé alkalmazott viszonteladói árakban megjelentek a megfizetett dömpingellenes vámok. Márpedig – amint az a Bizottság által elkészített, a 2011. július 26‑i elektronikus leveléhez csatolt és a felperes által a keresetlevél A.14 mellékleteként benyújtott táblázatból kitűnik – a fent említett öt termékkód egyrészről a kapcsolt importőrök által a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak során értékesített összesen 229 239 levegőkompresszorból 119 523 levegőkompresszort, másrészről pedig az említett értékesítések ára, költségei, biztosítása és szállítása összértékének több mint 50%‑át teszi ki.
134 A fentiekben felidézettekre és pontosításokra tekintettel kell vizsgálni azt, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, és hogy ekként megsértette‑e az alaprendelet 2. cikkének (9) és (11) bekezdését és 11. cikkének (10) bekezdését akkor, amikor a felperes által megfizetett dömpingellenes vámokat levonta a számtanilag képzett exportárból, holott bizonyos termékkódok esetében e dömpingellenes vámok megjelentek.
135 Előzetesen meg kell állapítani, hogy amint azt a felperes helytállóan állítja, tagadhatatlan kapcsolat áll fenn az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése és 11. cikkének (10) bekezdése között.
136 Egyfelől ugyanis az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése kétszer utal vissza kifejezetten ugyanezen rendelet 2. cikkére és 2. cikkének (9) bekezdésére.
137 Másfelől a dömpingellenes vámok felülvizsgálatára vagy visszatérítésére irányuló eljárások keretében a dömpingellenes vámok kapcsolt importőr ügyfeleinél való megjelenésének – az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében előírt – vizsgálata az említett rendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportár kiszámításának egyik szakaszát képezi. Ugyanis az e vizsgálat végén kapott eredmény alapján vonják le a dömpingellenes vámokat a számtanilag képzett exportárból, ekként pedig e vámok közvetlen hatással vannak annak összegére, amennyiben az szükségszerűen alacsonyabb lesz annál, mintha a dömpingellenes vámokat nem vonták volna le.
138 Ráadásul meg kell jegyezni, hogy minél alacsonyabb az exportár, annál nagyobb lesz a különbség a rendes értékhez képest, és annál magasabb lesz a felülvizsgált dömpingkülönbözet.
139 Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése tehát az exportárképzésben, közvetve pedig a felülvizsgált dömpingkülönbözet kiszámításában játszik szerepet.
140 Ebben a kontextusban a Bizottságnak következetes módszereket kell elfogadnia az alaprendelet 2. cikke (9) és (11) bekezdésének és 11. cikke (10) bekezdésének alkalmazása céljából.
141 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az exportár kiszámításához – amennyiben az érintett terméket kapcsolt importőrök közvetítésével értékesítették az Unióban – a Bizottság, tekintettel különösen az érintett termék jellegére, annak vizsgálatát tekintette célszerűbbnek, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek‑e az egyes termékkódok esetében.
142 Ezenfelül a Bizottság ezt a termékkódonkénti elemzést egyrészről minden termékkód esetében súlyozott átlaggal számított egységes exportár és súlyozott átlaggal számított egységes rendes érték kiszámításával, másrészről pedig minden egyes termékkód tekintetében a dömpingkülönbözetnek – az érintett termékre vonatkozó egységes dömpingkülönbözet kiszámítását megelőző – kiszámításával végezte el.
143 A Bizottság azonban nem vonta le az összes következtetést a termékkódonkénti elemzés módszeréből, amelynek alkalmazásáról ő maga döntött, mivel megtagadta a dömpingellenes vámok azon termékkódok exportáraiból való levonásának mellőzését, amely termékkódok esetében viszont megjelentek a dömpingellenes vámok az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban. Következésképpen a megfizetett dömpingellenes vámok teljes összegét levonta az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból, ily módon mesterségesen csökkentette a súlyozott átlaggal számított, termékkódonkénti egységes exportárat, ebből adódóan pedig növelte a Nu Air Shanghai felülvizsgált dömpingkülönbözetének mértékét.
144 E megállapításra tekintettel ki kell mondani, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amely hatással volt a felülvizsgált dömpingkülönbözet mértékére, ekként pedig a dömpingellenes vámok felperesnek visszatérítendő összegére, egyúttal emlékeztetni kell arra, hogy ez az eredeti dömpingkülönbözet és a felülvizsgált dömpingkülönbözet között különbségből ered (fenti 14. pont).
145 A Bizottság által felhozott érvek nem kérdőjelezhetik meg a fenti következtetést.
146 A Bizottság elsősorban lényegében azt állítja, hogy az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének megszorító értelmezése alapján nem lehetséges kizárólag bizonyos ügyletek, típusok vagy termékkódok tekintetében levonni a megfizetett dömpingellenes vámokat, mások esetében azonban nem, mivel ez nem teszi lehetővé a jog megkerülése és az árak manipulációja kockázatának kizárását, ekként pedig ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének célkitűzésével, amely a viszonteladói áraknak és az azt követő eladási áraknak a dömping gyakorlatából eredő torzulása minden lehetőségének kizárására irányul. Ha ugyanis lehetséges lenne a dömpingellenes vámok levonásának részleges mellőzése, a kapcsolt importőr belső kompenzációs mechanizmusokat hozhatna létre például oly módon, hogy a dömpingellenes vámokat azon termékkódok árában jeleníti meg, amelyek tekintetében a kereslet kevéssé rugalmas, de azon termékkódokéban nem, amelyek esetében a kereslet igencsak rugalmas.
147 E tekintetben egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése nem állapít meg módszert annak értékelésére, hogy a dömpingellenes vámok megfelelően megjelentek‑e az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban, ekként pedig hogy a Bizottság ezen a területen széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik (fenti 64–67. pont). Ugyanígy – lényegében a Bizottság által állítottakkal ellentétben – az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése nem kötelezi őt arra, hogy módszeresen levonja az összes megfizetett dömpingellenes vámot a jelen ügybelihez hasonló olyan esetben, amikor a dömpingellenes vámok megjelenésének a termékkódonkénti elemzés módszere szerinti vizsgálata nem annak megállapítását tette lehetővé, hogy a dömpingellenes vámok valamennyi termékkód esetében megjelentek, hanem annak megállapítását, hogy azok kizárólag bizonyos termékkódok esetében jelentek meg.
148 Másrészről a Bizottság nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a kapcsolt importőr megkerülte a jogot azzal, hogy kompenzációs mechanizmusokat hozott létre a legnagyobb mennyiségben értékesített termékkódok és a legalacsonyabb mennyiségben értékesített termékkódok között, vagy azon termékkódok között, amelyek tekintetében a kereslet kevésbé volt rugalmas és azon termékkódok között, amelyek esetében a kereslet igencsak rugalmas volt.
149 Ezért a Bizottság érvét el kell utasítani.
150 A Bizottság másodsorban azt állítja, hogy a dömpingellenes vámok levonásának részleges mellőzését ki kell zárni, mivel a gyakorlatban azt nem lehet az új termékekre alkalmazni. Az eredeti vizsgálat ideje alatt értékesített hasonló termékek hiányában ugyanis lehetetlen ellenőrizni, hogy azok viszonteladói ára a megfizetett dömpingellenes vámok megjelenését lehetővé tevő mértékben növekedett‑e.
151 Mindazonáltal az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében támasztott egyetlen feltétel az, hogy a kapcsolt importőr döntő bizonyítékokat terjesszen elő arra nézve, hogy a dömpingellenes vámok megfelelő módon megjelentek az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban.
152 Ebben a kontextusban a dömpingellenes vámoknak az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban való megjelenésével kapcsolatos bizonyítékot – amennyiben az döntő – bármilyen módon, és nem csak a dömpingellenes vámok kivetése előtt és azt követően alkalmazott eladási árak összehasonlításával lehet előadni.
153 Ezért a Bizottság érvét el kell utasítani.
154 A Bizottság harmadsorban vitatja a felperes azon állítását, amely szerint a felülvizsgált dömpingkülönbözet 4,28% lenne 10,7% helyett, ha a dömpingellenes vámokat nem vonták volna le az azon öt termékkódra vonatkozóan képzett exportárból, amely termékkódok esetében a termékkódonkénti elemzés módszere lehetővé tette annak megállapítását, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban. E tekintetben megjegyzi, hogy a fent említett öt termékkód közül kettő esetében a kiszámított dömpingkülönbözet mind az eredeti vizsgálat, mind pedig a visszatérítéssel kapcsolatos vizsgálat során valójában magasabb volt, mint a meghatározott általános dömpingkülönbözet. Ekként pedig úgy véli, hogy nem lenne igazolt annak lehetővé tétele, hogy az átlagost meghaladó dömpinggel érintett ezen értékesítések esetében mellőzzék a dömpingellenes vámok levonását.
155 Amint azonban a felperes arra helytállóan rámutat, a fenti 154. pontban említett két termékkód dömpingkülönbözete azért magasabb az átlagosnál, mert a dömpingellenes vámokat levonták az e két termékkód alá tartozó ügyletek tekintetében képzett exportárból.
156 Ennélfogva a Bizottság érvét el kell utasítani.
157 A fentiekre tekintettel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el akkor, amikor átfogóan, és nem egyedileg vonta le a dömpingellenes vámokat azon termékkódok exportárából, amelyek tekintetében a termékkódonkénti elemzés végén megállapította, hogy a vámok nem jelentek meg az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban, ekként pedig megsértette az alaprendelet 2. cikkének (9) és (11) bekezdését, valamint 11. cikkének (10) bekezdését.
158 Márpedig nem vitatott, hogy a Bizottság által elkövetett hiba hiányában a felperes részére visszatérítendő dömpingellenes vámok összege magasabb lett volna a megtámadott határozat 1. cikkében említettnél.
159 Következésképpen anélkül kell helyt adni a második jogalap második részének, ekként pedig a megtámadott határozat részleges megsemmisítése révén az első kereseti kérelemnek – amennyiben a Bizottság nem biztosította a felperes számára az említett határozat 1. cikkében említett összegeken felül, jogalap nélkül beszedett dömpingellenes vámok visszatérítését –, hogy az első kereseti kérelem alátámasztására felhozott első és harmadik jogalapot vizsgálni kellene.
A második, a megtámadott határozat joghatásainak az EUMSZ 264. cikken alapuló ideiglenes fenntartására irányuló kereseti kérelemről
160 A felperes lényegében azt kéri a Törvényszéktől, hogy – amennyiben helyt ad az első kereseti kérelemnek – alkalmazza az EUMSZ 264. cikk alapján rá ruházott jogköröket, és ily módon rendelje el a megtámadott határozat joghatásainak fenntartását a Törvényszék jelen ügyben meghozandó ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedések Bizottság általi elfogadásáig. E tekintetben a felperes először is előadja, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése esetén köteles lenne teljes egészében visszafizetni a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a számára az említett határozat alapján visszatérített összegeket. Másodszor pontosítja, hogy kizárólag a megtámadott határozat kijavítását kéri, nem pedig azok valamennyi tekintetben történő megsemmisítését, mivel azok részben kedvezőek a számára.
161 A Bizottság nem emel kifogást a második kereseti kérelemmel szemben.
162 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatot azon részében meg kell semmisíteni, amelyben a Bizottság részlegesen megtagadta a dömpingellenes vámok visszatérítésére vonatkozóan a felperes által benyújtott kérelmek jóváhagyását, ekként pedig nem biztosított számára az e határozat 1. cikkében említett összegeken felül visszatérítést, amely visszatérítés összegének pontos kiszámítása a Bizottság feladata.
163 E körülmények között a megtámadott határozat részleges megsemmisítése nem vonja maga után azt, hogy a felperes köteles visszafizetni a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak azokat az összegeket, amelyeket azok számára az említett határozat alapján visszatérítettek.
164 A fentiekre tekintettel a felperes érvelését el kell vetni mint hatástalant, ennek megfelelően pedig a második kereseti kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
165 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a kérelmeinek alapvető része tekintetében pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára vonatkozóan megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló kérelmekről szóló, 2011. december 6‑i C (2011) 8804 végleges bizottsági határozat 1. cikkét abban a részében megsemmisíti, amelyben az nem biztosítja a Mecafer számára az e határozatban említett összegeken felül, jogalap nélkül beszedett dömpingellenes vámok visszatérítését.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. november 18‑i nyilvános ülésen.
Aláírások