T‑250/08. sz. ügy
Edward William Batchelor
kontra
Európai Bizottság
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A televíziós műsorszolgáltató tevékenységek tárgyában tett intézkedések közösségi joggal való összeegyeztethetőségének értékelése keretében váltott dokumentumok – A hozzáférés megtagadása – A döntéshozatali eljárás védelmével kapcsolatos kivétel – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljainak védelmével kapcsolatos kivétel”
Az ítélet összefoglalása
1. Európai Unió – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Valamely tagállamtól származó dokumentumok – A tagállam joga arra, hogy az intézménytől a dokumentum közzétételének megtagadását kérje – Eljárásjogi következmények
(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1)–(5) bekezdés)
2. Európai Unió – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Valamely tagállamtól származó dokumentumok – A tagállam joga arra, hogy az intézménytől a dokumentum közzétételének megtagadását kérje – Az uniós bíróság hatásköre
(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1)–(3) és (5) bekezdés)
3. Európai Unió – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – A döntéshozatali eljárás védelme
(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (3) bekezdés)
4. Európai Unió – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – Az intézménynek a dokumentumok konkrét és egyedi vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége – Terjedelem
(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk)
5. Európai Unió – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Valamely tagállamtól származó dokumentumok – A döntéshozatali eljárás védelme
(EK 10. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés és (5) bekezdés)
6. Európai Unió – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet – A dokumentumokhoz való hozzáférés joga alóli kivételek – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljainak védelme – Terjedelem
(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés, harmadik francia bekezdés; 89/552 tanácsi irányelv, 3a. cikk)
1. A valamely tagállam hatóságaitól származó dokumentumokhoz való hozzáférés iránt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet alapján előterjesztett kérelem címzett intézményét terhelő indokolási kötelezettség terjedelme annak meghatározásától függ, hogy milyen jogkövetkezmények kapcsolódnak ahhoz, ha valamely tagállam e rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján tiltakozik valamely dokumentum hozzáférhetővé tétele ellen.
Ebben az összefüggésben e rendelkezés olyan értelmezése, mely szerint az a tagállam számára általános és feltétel nélküli vétójogot biztosít arra, hogy a valamely közösségi intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon tiltakozhasson – anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia – egyszerűen annálfogva, hogy a dokumentum e tagállamtól származik, nem egyeztethető össze az Európai Unió döntéshozatali folyamata átláthatóságának javítására irányuló célkitűzéssel.
Így az érintett tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozva köteles megindokolni az esetleges tiltakozását. Amennyiben a tagállam eleget tesz e kötelezettségének, az intézmény kénytelen elutasítani a hozzáférés iránti kérelmet, a saját indokolási kötelezettségét azonban teljesítenie kell azáltal, hogy a határozatban kifejti a tagállam által annak megállapítása érdekében hivatkozott indokokat, hogy a hozzáférési jog alóli, a fenti rendelkezésekben meghatározott kivételek valamelyikét alkalmazni kell.
E megfontolásokból – amelyek az 1049/2001 rendelet céljának oly módon történő védelmére irányulnak, hogy ezzel együtt megkísérelnek olyan önálló szabályozási tartalmat biztosítani e rendelet 4. cikke (5) bekezdésének, amely elkülönül ugyanezen rendelkezés (4) bekezdésének tartalmától – következik, hogy az érintett intézmény annak megállapítását követően, hogy a tagállam tiltakozása tartalmazza azokat az indokokat, amelyek alapján a szóban forgó dokumentumok szerinte a hozzáférési jog alóli egyik kivétel hatálya alá tartoznak, nem köteles kifejteni az ezen indokolás megalapozottságával kapcsolatos saját mérlegelését.
(vö. 44–47. pont)
2. Ha valamely tagállam az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében részére biztosított azon lehetőséggel él, hogy kérje, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye hozzáférhetővé, és az ugyanezen cikk (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételeken alapuló megtagadási indokokat terjeszt elő, az uniós bíróság hatáskörébe tartozik, hogy azon érintett kérelmére, akivel szemben a megkeresett intézmény a hozzáférést megtagadta, felülvizsgálja, vajon a hozzáférés megtagadását érvényesen lehetett‑e az említett kivételekre alapozni, éspedig függetlenül attól, hogy a hozzáférés megtagadása e kivételeknek nem maga az intézmény, hanem az érintett tagállam általi mérlegeléséből ered. Végeredményben, ami az érintettet illeti, a tagállam fellépése nem érinti azon határozat közösségi jellegét, amelyet később az intézmény az érintett által az intézmény birtokában lévő valamely dokumentumra vonatkozóan az intézményhez benyújtott hozzáférés iránti kérelemre válaszolva közöl az érintettel.
(vö. 67. pont)
3. A kívülálló személy vagy szervezet által valamely intézmény részére abból a célból küldött dokumentumok, hogy azok az ezen intézménnyel folytatott eszmecsere tárgyát képezzék, nem tartoznak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének hatálya alá, amely rendelkezés célja az eljárások keretében keletkezett egyes olyan dokumentumtípusok védelme, amelyek hozzáférhetővé tétele még az eljárás befejezését követően is veszélyeztetné az érintett intézmény döntéshozatali eljárását.
Egyrészt ugyanis, jóllehet az e rendelkezés szerinti dokumentumoknak „az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott állásfoglalásokat” kell tartalmazniuk, ha valamely dokumentumot az intézmény belső használatára szánt dokumentumnak kellene tekinteni önmagában amiatt, hogy annak ez az intézmény a címzettje, az e feltétel tartalmi kiüresítésével lenne egyenértékű, hiszen e feltételnek az intézmény által kapott valamennyi dokumentum megfelelne. Másodszor az ilyen értelmezés figyelmen kívül hagyja, hogy az említett tárgyalásoknak vagy előzetes egyeztetéseknek ugyanezen rendelkezés szerint „az intézményen belül” kell történniük.
E megfontolások, amelyek korántsem csupán nyelvtani értelmezés útján vezethetők le, összhangban vannak azzal az elvvel, mely szerint az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés alóli, a 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt kivételeket megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni. Ezenkívül e megfontolások megóvják az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének hatékony érvényesülését, következésképpen pedig az e rendelkezés két különálló albekezdésre osztása mögött rejlő logikát, amennyiben az első albekezdés a döntéshozatali eljárás befejezéséig terjedő időszakra vonatkozik, míg a második olyan időszakot érint, amely az említett eljárás befejezése után is tart.
Egyrészt ugyanis, ha úgy tekintenénk, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése a tágabb értelemben vett „állásfoglalást” tartalmazó és megválaszolandó minden olyan dokumentumra vonatkozik, amelyet külső kézbesítő útján küldtek meg az intézménynek, mindez pedig az e rendelkezés értelmében vett „egyeztetést” képez, ez azzal a következménnyel járna, hogy e második albekezdés ugyanolyan tág értelemben vett „dokumentumokra” vonatkozna, mint e rendelkezés első albekezdése. Másrészt, mivel a dokumentumok e kategóriái azonos feltételek mellett részesülhetnének védelemben, vagyis annak alapján, hogy a hozzáférhetővé tételük súlyosan veszélyezteti‑e a döntéshozatali eljárást, az első albekezdés feleslegessé válna, hiszen a második albekezdés mind az említett eljárás befejezése előtti, mind pedig az azt követő időszakra vonatkozik.
(vö. 68–70., 73–76. pont)
4. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet alapján előterjesztett kérelem elbírálásához szükséges vizsgálatnak konkrétnak kell lennie. Egyrészt ugyanis önmagában az a körülmény, hogy valamely dokumentum kivétellel védett érdeket érint, nem lehet elégséges indoka e kivétel alkalmazásának. Kivétel alkalmazása főszabály szerint csupán abban az esetben lehet indokolt, ha az intézmény előzetesen értékelte, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés alkalmas‑e arra, hogy konkrétan és ténylegesen sértse a védett érdeket. Másrészt a védett érdek sérelme kockázatának ahhoz, hogy hivatkozni lehessen rá, ésszerűen előreláthatónak és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie.
(vö. 78. pont)
5. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdését, valamint (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a tagállam az érintett intézmény döntéshozatali eljárása súlyos veszélyeztetésének érdemi alátámasztása érdekében nem hivatkozhat az intézménnyel való együttműködéssel szembeni, arra az esetre vonatkozó saját fenntartásaira, ha az intézmény a szóban forgó rendelet alapján hozzáférhetővé tenne valamely dokumentumot.
Ha ugyanis elismernénk, hogy valamely tagállam esetleges olyan nyilatkozata, amelyben fenntartását fejezi ki az intézménnyel folytatott együttműködésével kapcsolatban arra az esetre, ha az intézmény hozzáférést biztosít valamely dokumentumhoz, megalapozza a döntéshozatali eljárásnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerinti súlyos veszélyeztetését, ez azt jelentené, hogy a tagállamoknak e tárgykörben diszkrecionális jogkört biztosítunk, vagy legalábbis azt, hogy a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos, e rendelet által kialakított politikát az ehhez kapcsolódó nemzeti politikáknak rendeljük alá. Márpedig ez sem a dokumentumokhoz való hozzáférésnek az említett rendelet által kialakított rendszerével, sem pedig az EK 10. cikk alapján a tagállamokra háruló azon kötelezettséggel nem lenne összeegyeztethető, hogy az intézményekkel jóhiszeműen együttműködjenek.
(vö. 80–81. pont)
6. A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga alóli, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében meghatározott, az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljainak védelmével kapcsolatos kivétel nem alkalmazható a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv 3a. cikke alapján a tagállamok által tett intézkedések közösségi joggal való összeegyeztethetőségének a Bizottság általi értékelése keretében váltott dokumentumokra.
Ugyanis a közösségi jog tiszteletben tartása – amely a Bizottság által ennek keretében folytatott vizsgálat célkitűzését képezi – nincs veszélyeztetve, ha az érintett tagállam nem szándékozik együttműködni az általa elfogadott vagy elfogadni kívánt intézkedések közösségi joggal való összeegyeztethetőségének mérlegelése során. Ilyen esetben ugyanis a Bizottság nem vizsgálja meg ezen intézkedéseket, azok nem részesülnek kölcsönös elismerésben, és a szolgáltatásnyújtás elsődleges jog által biztosított szabadságát kell teljes mértékben alkalmazni.
(vö. 91–92., 95. pont)