A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)
2021. május 19.(*)
„Állami támogatások – Hollandia – Kölcsönökhöz kapcsolódó állami garancia és alárendelt állami kölcsön a KLM javára a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben – Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret – Kifogást nem emelő határozat – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Ugyanazon vállalkozáscsoporthoz tartozó másik társaság számára korábban nyújtott támogatás – Indokolási kötelezettség – A határozat joghatásainak fenntartása”
A T‑643/20. sz. ügyben,
a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: E. Vahida, F.‑C. Laprévote, S. Rating, I.‑G. Metaxas‑Maranghidis és V. Blanc ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, Bottka V. és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Francia Köztársaság (képviselik: P. Dodeller és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben),
a Holland Királyság (képviselik: M. J. Langer, meghatalmazotti minőségben, I. Rooms ügyvéd)
és
a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV (székhelye: Amstelveen [Hollandia], képviselik: K. Schillemans, H. Vanderveen és P. Huizing ügyvédek)
beavatkozó felek,
az SA.57116 (2020/N) – Hollandia – Covid19: állami garancia és állami kölcsön a KLM javára – állami támogatásról szóló, 2020. július 13‑i C(2020) 4871 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),
tagjai: A. Kornezov (előadó) elnök, E. Buttigieg, K. Kowalik Bańczyk, G. Hesse és M. Stancu bírák,
hivatalvezető: I. Pollalis tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. február 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2020. június 26‑án a Holland Királyság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően állami támogatást jelentett be az Európai Bizottságnak a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV (a továbbiakban: KLM) javára, amely egyrészt egy banki konzorcium által nyújtott hitelre vonatkozó állami garanciából, másrészt pedig állami kölcsönből állt (a továbbiakban: szóban forgó támogatási intézkedés). A támogatás teljes költségvetése 3,4 milliárd euró volt. A szóban forgó támogatási intézkedés célja, hogy átmenetileg biztosítsa a KLM‑nek azokat a likvid eszközöket, amelyekre a Covid19‑világjárvány kedvezőtlen hatásainak leküzdése érdekében szüksége volt. A Holland Királyság úgy vélte, hogy figyelembe véve a KLM‑nek a gazdaságában és légi kiszolgálásában fennálló jelentőségét, a KLM fizetésképtelensége tovább súlyosbítaná azt a komoly zavart, amelyet ezen világjárvány a gazdaságában okozott.
2 A KLM az Air France‑KLM csoport tagja. A csoport élén az Air France‑KLM holding (a továbbiakban: Air France‑KLM holding) áll, amelyben a francia és a holland állam rendelkezik a legnagyobb – 14,3%‑os, illetve 14%‑os – tőkerészesedéssel. Az Air France és a KLM az Air France‑KLM holding két leányvállalata.
3 2020. május 4‑én a Bizottság az SA.57082 (2020/N) – Franciaország – Covid19: ideiglenes keret [EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja] – Állami garancia és részvényesi kölcsön az Air France javára – állami támogatásról szóló C(2020)2983 final határozatával (a továbbiakban: Air France határozat) a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított egy egyedi támogatást, amelyet a Francia Köztársaság nyújtott az Air France‑nak állami garancia és részvényesi kölcsön formájában, összesen 7 milliárd euró összegben. A támogatási intézkedés célja az Air France azonnali likviditási szükségleteinek finanszírozása volt.
4 2020. július 13‑án a Bizottság elfogadta az SA.57116 (2020/N) – Hollandia – Covid19: állami garancia és állami kölcsön a KLM javára – állami támogatásról szóló C(2020) 4871 final bizottsági határozatot (HL 2020. C 355., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben megállapította, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés egyrészt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, másrészt pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság a szóban forgó támogatási intézkedést a 2020. április 3‑án (HL 2020. C 112. I, 1. o.), 2020. május 13‑án (HL 2020. C 164., 3. o.) és 2020. június 29‑én (HL 2020. C 218., 3. o.) módosított, az „Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi Covid19‑járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából” című 2020. március 19‑i bizottsági közlemény (HL 2020. C 91. I, 1. o., a továbbiakban: ideiglenes keret) alapján értékelte.
Az eljárás és a felek kérelmei
5 A Törvényszék Hivatalához 2020. október 23‑án benyújtott keresetlevelével a felperes Ryanair DAC előterjesztette a jelen keresetet.
6 A felperes a Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott beadványában kérte, hogy a Törvényszék a jelen keresetről a Törvényszék eljárási szabályzatának 151. és 152. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon. 2020. november 16‑i határozatával a Törvényszék (tizedik tanács) helyt adott a gyorsított eljárás iránti kérelemnek.
7 A Bizottság ellenkérelmét 2020. december 7‑én nyújtotta be a Törvényszék Hivatalához.
8 Az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) bekezdése alapján a felperes 2020. december 18‑án a tárgyalás tartása iránt indokolt kérelmet terjesztett elő.
9 A tizedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzata 28. cikkének alkalmazásával úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.
10 A Törvényszék Hivatalához 2020. december 14‑én, 2021. január 6‑án, illetve 2021. január 15‑én benyújtott beadványaiban a Holland Királyság, a Francia Köztársaság és a KLM kérte, hogy a jelen eljárásba a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
11 A Törvényszék tizedik tanácsának elnöke 2021. január 12‑i, illetve 2021. január 19‑i határozatával engedélyezte a Holland Királyság és a Francia Köztársaság beavatkozását.
12 A Törvényszék tizedik tanácsának elnöke 2021. január 27‑i végzésével engedélyezte a KLM beavatkozását.
13 A 2021. január 14‑i, 19‑i és 28‑i pervezető intézkedésekkel az eljárási szabályzat 154. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezték beavatkozási beadvány benyújtását a Holland Királyság, a Francia Köztársaság és a KLM számára. A Holland Királyság és a Francia Köztársaság 2021. január 22‑én, illetve 2021. február 3‑án benyújtotta beavatkozási beadványát a Törvényszék Hivatalához. A KLM nem nyújtott be beavatkozási beadványt.
14 A Törvényszék a 2021. február 25‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat. E tárgyalás során a felperes pervezető intézkedés meghozatalát kérte a Törvényszéktől, felhívva a Bizottságot arra, hogy nyújtsa be az Air France határozatban, illetve a megtámadott határozatban említett azon szerződéseket, amelyek alapján az e két határozatban szóban forgó támogatási intézkedéseket elrendelték. Az eljárás szóbeli szakasza a 2021. február 26‑i határozattal fejeződött be.
15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
16 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
17 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el annyiban, amennyiben az a megtámadott határozat megalapozottságának vitatására irányul, az ezt meghaladó részében pedig érdemben utasítsa el azt. Másodlagosan azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet teljes egészében utasítsa el.
18 A Bizottsághoz hasonlóan a Holland Királyság és a KLM is azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el.
A jogkérdésről
19 Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Bizottság tévesen zárta ki a Francia Köztársaság által az Air France részére nyújtott támogatást a megtámadott határozat hatálya alól; a második jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága elvének megsértésén alapul; a harmadik jogalap az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának téves alkalmazásán alapul; a negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást; az ötödik jogalap az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértésén alapul.
Az elfogadhatóságról
20 A felperes a keresetlevél 39–45. pontjában arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett félként”, és az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érdekelt félként” kereshetőségi joggal rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül hozott, megtámadott határozattal szemben eljárási jogainak védelme érdekében megsemmisítés iránti keresetet nyújtson be.
21 A KLM versenytársaként a felperes érdekeit érinti a szóban forgó támogatási intézkedés nyújtása, mivel az lehetővé teszi a KLM számára, hogy kedvező feltételekkel kapjon kölcsönöket, és a felperes támogatásban részesülő versenytársaként a Covid19‑világjárvány hátrányos következményei ellenére a piacon maradhasson. Ezzel szemben a felperes, amely Hollandiában a harmadik legnagyobb légitársaság, nem részesül ilyen támogatásban.
22 A Bizottság nem vitatja a kereset elfogadhatóságát.
23 A Francia Köztársaság úgy véli, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga a megtámadott határozat megalapozottságának vitatására, ezért a kereset első, második és harmadik jogalapja elfogadhatatlan. A Francia Köztársaság ezzel szemben nem vitatja a kereset negyedik jogalapjának elfogadhatóságát, mivel szerinte a felperes az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félnek minősül.
24 Meg kell állapítani, hogy a kereset elfogadhatósága nem kétséges, amennyiben a felperes azzal azt kívánja alátámasztani, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.
25 Az EUMSZ 108. cikk szerinti ellenőrzési eljárás keretében ugyanis meg kell különböztetni két szakaszt. Egyrészt az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésével bevezetett előzetes vizsgálati szakaszt, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy előzetes véleményt alkosson a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Másrészt az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság teljes körű tájékoztatást kapjon az ügy adatairól. Az EUM‑Szerződés csak ezen eljárás keretében írja elő a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy felhívja az érintetteket észrevételeik megtételére (1993. május 19‑i Cook kontra Bizottság ítélet, C‑198/91, EU:C:1993:197, 22. pont; 1993. június 15‑i Matra kontra Bizottság ítélet, C‑225/91, EU:C:1993:239, 16. pont; 2018. október 15‑i Vereniging Gelijkberechtiging Grondbezitters és társai kontra Bizottság ítélet, T‑79/16, nem tették közzé, EU:T:2018:680, 46. pont).
26 Amennyiben a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására nem kerül sor, az érintett felek, akik e második szakaszban észrevételeket tehettek volna, nem élhetnek e lehetőséggel. Ennek orvoslására joguk van megtámadni az európai uniós bíróság előtt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzéséről hozott bizottsági határozatot. Ily módon az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésén alapuló határozat megsemmisítésére irányuló kereset, amelyet az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett fél nyújt be, akkor fogadható el, ha azzal a kereset előterjesztője az utóbbi rendelkezés által biztosított eljárási jogait kívánja védelmezni (2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A jelen ügyben a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, és a felperes a negyedik jogalap keretében eljárási jogainak megsértésére hivatkozik. A 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontjára tekintettel valamely támogatási intézkedés kedvezményezettjének versenytárs vállalkozása vitathatatlanul az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti „érintett felek” körébe tartozik (2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 59. pont; 2020. szeptember 3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 50. pont).
28 A jelen ügyben vitathatatlan, hogy versenyviszony áll fenn a felperes és a támogatás kedvezményezettje között. A felperes ugyanis arra hivatkozott – anélkül, hogy ezt bárki vitatta volna –, hogy több mint húsz éve vesz részt Hollandia légi kiszolgálásában, hogy 2019‑ben 3 millió utast szállított Hollandiából vagy Hollandiába, valamint, hogy a holland piac körülbelül 5%‑ával rendelkezik, ami a harmadik legnagyobb légitársaságot jelenti Hollandiában. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy a 2020 nyarára vonatkozó repülési programja, amelyet a Covid19‑világjárvány előtt alakítottak ki, 3 holland repülőtérről való indulással 43 úti célt foglalt magában. A felperes ennélfogva érintett félnek minősül, akinek érdekében áll az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése által biztosított eljárási jogok védelmének biztosítása.
29 El kell tehát ismerni a kereset elfogadhatóságát, amennyiben a felperes az eljárási jogainak megsértésére hivatkozik.
30 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a negyedik jogalap, amely kifejezetten a felperes eljárási jogai tiszteletben tartásának elérésére irányul, elfogadható, figyelemmel a felperes érintett féli minőségére, amint az a fenti 29. pontban megállapítást nyert. A felperes a hivatalos vizsgálati eljárás keretében őt megillető eljárási jogok védelme érdekében ugyanis annak bizonyítására alkalmas jogalapokra hivatkozhat, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett vagy rendelkezhetett, kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont; 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 35. pont; 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont; 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítélet, T‑135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 73. pont).
31 Emlékeztetni kell továbbá, hogy a felperes – az eljárási jogainak azon kétségek miatti megsértésének bizonyítása érdekében, amelyeknek a megtámadott aktus belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően kellett volna felmerülniük – jogosult annak bizonyítására irányuló érvekre hivatkozni, hogy a Bizottság tévesen állapította meg ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét, ami a fortiori alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottságban felmerülhettek volna kétségek az említett aktus belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során. Következésképpen a Törvényszék jogosult megvizsgálni a felperes által előterjesztett érdemi érveket annak ellenőrzése érdekében, hogy azok alátámasztják‑e a felperes által kifejezetten előterjesztett, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását alátámasztó kétségek fennállására vonatkozó jogalapot (lásd ebben az értelemben: 2013. június 13‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑287/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:395, 57–60. pont; 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítélet, T‑135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 77. pont).
32 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapot illetően hangsúlyozni kell, hogy az indokolási kötelezettség megsértése lényeges eljárási szabályok megsértésének minősül, és az olyan imperatív jogalap, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie, és amely nem a megtámadott határozat érdemi jogszerűségére vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67–72. pont).
Az ügy érdeméről
33 Először az ötödik jogalapot kell megvizsgálni.
Az ötödik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról
34 Ötödik jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozat több szempontból hiányos vagy elégtelen indokolást tartalmaz.
35 Különösen az ötödik jogalap első részével a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta kifejteni azokat az indokokat, amelyek miatt nem vette figyelembe az Air France‑nak korábban nyújtott támogatás hatását, miközben az Air France a KLM‑hez hasonlóan az Air France‑KLM csoport tagja.
36 A felperes szerint az Air France‑nak korábban nyújtott támogatás az Air France‑KLM csoport egészének javára szolgálhatott. E körülmények között a Bizottság eleve nem zárhatta volna ki ezt a lehetőséget, hanem az ítélkezési gyakorlat szerint figyelembe kellett volna vennie az e tekintetben releváns valamennyi körülményt, valamint a szóban forgó támogatási intézkedés hátterét is. Márpedig a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdésében a Bizottság bármilyen bizonyíték vagy egyéb magyarázat nélkül arra szorítkozott, hogy „az Air France‑KLM csoport Air France leányvállalata nem kedvezményezettje a [szóban forgó] támogatási intézkedésnek”. A Bizottság azonban elmulasztotta megvizsgálni és megindokolni azt a kérdést, hogy a csoport többi részének és különösen az Air France‑nak korábban nyújtott támogatásból a KLM is részesülhetett‑e, amely támogatás elszámolásait az Air France elszámolásaiban konszolidálják. E tekintetben a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság annak kijelentésére szorítkozott, hogy a holland hatóságok „megerősítették”, hogy az Air France‑KLM holding leányvállalata nem kedvezményezettje a szóban forgó támogatási intézkedésnek, anélkül azonban, hogy pontosításra került volna, hogy ezt a gyakorlatban hogyan hajtották végre. Márpedig a támogatás arányosságának vizsgálata céljából lényeges lenne megvizsgálni a szóban forgó támogatási intézkedés ezen aspektusait, és például azt, hogy tiszteletben tartották‑e az ideiglenes keret 25. pontjának d) alpontjában és 27. pontjának d) alpontjában meghatározott együttes feltételeket és felső határokat. A felperes szerint az Air France‑KLM holding és két leányvállalata egyetlen gazdasági egység részét képezik, amely a megtámadott határozat alapján az Air France határozattal együtt elfogadott 10,4 milliárd euró összegű támogatásban részesült.
37 A Holland Királyság, a Francia Köztársaság és a KLM által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést. Arra hivatkozik, hogy mivel a KLM nem tartozott az Air France‑nak nyújtott támogatás kedvezményezettjei közé, így nem volt köteles ezzel kapcsolatban magyarázattal szolgálni. E tekintetben emlékeztet arra, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés kedvezményezettje a KLM, és nem az Air France‑KLM csoport vagy maga az Air France. Ugyanígy az Air France határozatban engedélyezett támogatásból az Air France és nem az Air France‑KLM csoport vagy maga a KLM részesült. Ráadásul a holland és a francia hatóságok megerősítették, hogy a szóban forgó támogatások kedvezményezettjei a KLM és az Air France. Egyébiránt e támogatások jellemzői kizárják annak kockázatát, hogy az Air France‑nak nyújtott támogatás kiterjedjen a KLM‑re, és fordítva.
38 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által előírt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, és világosan és egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust megalkotó intézmény érvelését úgy, hogy az érintettek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson. Ekképpen az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2011. szeptember 8‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑279/08 P, EU:C:2011:551, 125. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Igaz ugyan, hogy az intézmények az általuk hozott határozatok indokolásában nem kötelesek állást foglalni valamennyi, az érintettek által a közigazgatási eljárás során előttük felhozott érvvel kapcsolatban, mindazonáltal ismertetniük kell azokat a tényeket és jogi megfontolásokat, amelyek a határozataik rendszerében alapvető jelentőséggel bírnak (lásd ebben az értelemben: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 169. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. szeptember 18‑i Duferco Long Products kontra Bizottság ítélet, T‑93/17, nem tették közzé, EU:T:2018:558, 67. pont).
40 Ebben az összefüggésben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzéséről szóló határozatnak csak azokat az indokokat kell tartalmaznia, amelyek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével összefüggésben, és hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség szempontjából e határozat akár tömör indokolását is kielégítőnek kell tekinteni, amennyiben világosan és egyértelműen megfogalmazza azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn ilyen nehézségek, mivel ezen indokolás megalapozottságának kérdése független e kötelezettségtől (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 65., 70. és 71. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 111. pont; 2016. május 12‑i Hamr–Sport kontra Bizottság ítélet, T‑693/14, nem tették közzé, EU:T:2016:292, 54. pont).
41 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (18) és (19) preambulumbekezdésében megállapította egyrészt, hogy a KLM a szóban forgó támogatási intézkedés kedvezményezettje, másrészt a holland hatóságok megerősítették, hogy az Air France, az Air France‑KLM holding leányvállalata, nem kedvezményezettje a szóban forgó támogatási intézkedésnek.
42 Azt is meg kell jegyezni, hogy az Air France határozat – amely a KLM‑mel együtt ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó Air France‑nak mintegy két hónappal korábban nyújtott állami támogatásra vonatkozik, és amely határozat tehát a háttérhez tartozó olyan elemet jelent, amelyet a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően figyelembe kell venni annak vizsgálatához, hogy a megtámadott határozat indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek – (21) preambulumbekezdésében a Bizottság többek között arra utalt, hogy az e határozat tárgyát képező támogatási intézkedés kedvezményezettje „az Air France a csoport Air France‑KLM holdingján keresztül”, valamint hogy a francia hatóságok megerősítették, hogy a KLM, az Air France‑KLM holding leányvállalata, a szóban forgó támogatási intézkedésből nem részesül.
43 A megtámadott határozat nem tartalmaz más elemzést arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a korábban „az Air France [részére] a csoport Air France‑KLM holdingján keresztül” nyújtott támogatást, még ha csak részben is, de fel lehetett‑e használni a KLM likviditási szükségleteire, adott esetben az Air France‑KLM holdingon keresztül, amelynek mind az Air France, mind pedig a KLM leányvállalata.
44 Ennélfogva azt kell megvizsgálni, hogy a megtámadott határozat indokolásából világosan, egyértelműen és olyan módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a Törvényszék pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét, kitűnnek‑e azon indokok, amelyek miatt a Bizottság úgy vélte, hogy a KLM nem részesülhetett az Air France‑KLM holdingon keresztül az Air France részére korábban nyújtott támogatásból, annak ellenére sem, hogy e társaságok ugyanazon csoporthoz tartoznak.
45 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az [EUMSZ] 107. cikk (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló bizottsági közlemény (HL 2016. C 262., 1. o.) 11. pontja szerint több önálló jogalany az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásában egyetlen gazdasági egységnek minősülhet. E célból figyelembe kell venni, hogy fennáll‑e az irányítási jogokat biztosító részesedés, valamint léteznek‑e köztük további funkcionális, gazdasági és szervezeti kapcsolatok.
46 Az ítélkezési gyakorlat azt is elismerte, hogy amennyiben a jogilag önálló természetes vagy jogi személyek gazdasági egységet alkotnak, az uniós versenyszabályok alkalmazása szempontjából egyetlen vállalkozásnak kell tekinteni őket. Az állami támogatások körében különösen akkor merül fel az a kérdés, hogy gazdasági egységről van‑e szó, ha a támogatás kedvezményezettjét kell azonosítani (lásd e tekintetben: 1984. november 14‑i Intermills kontra Bizottság ítélet, 323/82, EU:C:1984:345, 11. és 12. pont; 2009. szeptember 8‑i AceaElectrabel kontra Bizottság ítélet, T‑303/05, nem tették közzé, EU:T:2009:312, 101. pont).
47 Azon tényezők között, amelyeket az ítélkezési gyakorlat az állami támogatások területén a gazdasági egység fennállásának vagy hiányának meghatározása érdekében figyelembe vesz, szerepel többek között az érintett vállalkozásnak az olyan vállalatcsoportban való részvétele, amely felett az irányítást közvetlenül vagy közvetve valamelyikük gyakorolja, az azonos vagy párhuzamos gazdasági tevékenységek folytatása, az érintett társaságok gazdasági önállóságának hiánya (lásd ebben az értelemben: 2004. október 14‑i Pollmeier Malchow kontra Bizottság ítélet, T‑137/02, EU:T:2004:304, 68–70. pont), egy jogalany által irányított egységes csoport létrehozása önálló jogi személyiséggel rendelkező társaságok alapítása ellenére (lásd ebben az értelemben: 1984. november 14‑i Intermills kontra Bizottság ítélet, 323/82, EU:C:1984:345, 11. pont), a más társaságban irányítási jogokat biztosító részesedéssel rendelkező jogalany azon lehetősége, hogy a befektető általi egyszerű tőkebefektetésen túl ellenőrzési, irányítási és pénzügyi támogatási funkciókat gyakoroljon e társasággal szemben, valamint a közöttük fennálló szervezeti és funkcionális kapcsolatok (2010. december 16‑i AceaElectrabel Produzione kontra Bizottság ítélet, C‑480/09 P, EU:C:2010:787, 51. pont; lásd még ebben az értelemben: 2006. január 10‑i Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítélet, C‑222/04, EU:C:2006:8, 116. és 117. pont), továbbá vonatkozó szerződéses záradékok fennállása (lásd ebben az értelemben: 2010. december 16‑i, AceaElectrabel Produzione kontra Bizottság ítélet C‑480/09 P, EU:C:2010:787, 57. pont).
48 A Bizottság feladata, ezenkívül, hogy különös gondossággal vizsgálja meg az ugyanazon csoporthoz tartozó társaságok közötti kapcsolatokat, amennyiben attól kell tartani, hogy az ugyanazon csoporton belüli állami támogatások halmozódása hatással van a versenyre (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 8‑i AceaElectrabel kontra Bizottság ítélet, T‑303/05, nem tették közzé, EU:T:2009:312, 116. pont).
49 A Bizottság emellett az EUM‑Szerződésben foglalt, az állami támogatásokra vonatkozó alapvető szabályok megfelelő alkalmazása érdekében köteles a szóban forgó támogatási intézkedések vizsgálatára irányuló eljárást alaposan és pártatlanul lefolytatni abból a célból, hogy a végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére (lásd: 2010. szeptember 2‑i Bizottság kontra Scott ítélet, C‑290/07 P, EU:C:2010:480, 90. pont; lásd még ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 62. pont).
50 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy az Air France és a KLM ugyanazon csoport részét képező két társaság, amelynek élén az Air France‑KLM holding áll.
51 Bár a megtámadott határozat részletezi az Air France‑KLM holding részvényesi összetételét (a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdése, lásd a fenti 2. pontot), nem tartalmaz viszont egyetlen olyan elemet sem, amely a két leányvállalata, az Air France és a KLM részvényesi szerkezetének összetételére vonatkozna.
52 A tárgyaláson ezzel kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva a KLM részvényesi szerkezetének összetételével kapcsolatban a Holland Királyság és a KLM jelezte, hogy e társaság tőkéjének 49%‑a az AirFrance‑KLM holding, 5,9%‑a a Holland Királyság, 44,8%‑a „két holland alapítvány”, míg a fennmaradó része más részvényesek tulajdonában van. A Holland Királyság és a KLM e tekintetben kijelentette, hogy az Air France‑KLM holding a KLM felett úgynevezett „gazdasági tulajdonjoggal” rendelkezik.
53 Ami az Air France részvényesi szerkezetét illeti, a Francia Köztársaság a tárgyaláson a Törvényszék által feltett kérdésre válaszolva jelezte, hogy az Air France egyedüli részvényese az Air France‑KLM holding.
54 Úgy tűnik, hogy ezekből a kizárólag a tárgyaláson kapott információkból az következik, hogy – bár a Törvényszék nem tudja ellenőrizni azok pontosságát és teljességét, és nincs abban a helyzetben, hogy teljeskörűen átlássa az Air France‑KLM csoport tőkeszerkezetét – egyrészt az Air France‑KLM holding az Air France tőkéjében 100%‑os részesedéssel bír, másrészt a KLM feletti „gazdasági tulajdonjoggal” az Air France‑KLM holding rendelkezik, amely ezenkívül a KLM legnagyobb részvényese is.
55 Másodszor, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen információt az Air France‑KLM holding és leányvállalatai, az Air France és a KLM közötti funkcionális, gazdasági és szervezeti kapcsolatokra vonatkozóan.
56 A tárgyaláson ezzel kapcsolatban feltett kérdésre válaszolva a KLM kifejtette, hogy az Air France‑KLM holding többek között olyan feladatokat lát el, amelyek célja a globális piacokon kölcsönnel vagy kötvénykibocsátással történő finanszírozáshoz jutás, az értékesítések és a például repülőjegyek értékesítése révén keletkező közös bevételek kezelése, bizonyos közösen használt szolgáltatások nyújtásának, valamint a befektetőkkel való kapcsolatoknak a biztosítása. Úgy tűnik tehát, hogy a holding az Air France‑KLM csoport javára bizonyos jelentőségű tevékenységeket gyakorol.
57 Mivel azonban a megtámadott határozat e tekintetben nem tartalmaz információkat, semmilyen olyan ellenőrizhető és teljes alap nem áll a Törvényszék rendelkezésére, amely lehetővé tenné számára a csoport fent hivatkozott társaságai által ellátott feladatok, az e társaságokat összekötő szerződéses kapcsolatok, és különösen annak megértését, hogy az Air France‑KLM holding irányítási, ellenőrzési, korlátozó és pénzügyi támogatási feladatokat lát‑e el a leányvállalatai, az Air France és a KLM tekintetében.
58 Harmadszor a Törvényszék megállapítja, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy az Air France‑KLM holding részt vett a megtámadott határozat tárgyát képező támogatások nyújtásában és kezelésében.
59 A megtámadott határozat (12) preambulumbekezdéséből kitűnik ugyanis, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés nyújtása érdekében a holland kormánynak és „a különböző érintett feleknek” több szerződést kellett kötniük. Közelebbről, a holland államnak, a KLM‑nek és az Air France‑KLM holdingnak egy, a KLM‑nek nyújtott támogatás általános feltételeit szabályozó keretszerződést (framework agreement) kellett kötnie. A megtámadott határozat e szerződés tartalmára vonatkozóan semmilyen más információt nem tartalmaz. Mindazonáltal, ebből arra lehet következtetni, hogy az Air France‑KLM holding az említett szerződés aláírójaként átvállalt bizonyos, a szóban forgó támogatási intézkedéssel kapcsolatos szerződéses jogokat és kötelezettségeket.
60 Hasonlóképpen, az Air France határozatban szereplő több információ is arra enged következtetni, hogy az Air France‑KLM holding az említett határozat tárgyát képező támogatási intézkedéssel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeket és jogokat vállalt. Így például e határozat (15) preambulumbekezdése szerint a Francia Köztársaságnak, az „Air France‑KLM csoportnak” és az érintett bankcsoportoknak annak nyújtását megelőzően egy állami kezességvállalásról szóló megállapodást kellett kötniük, amely az említett garancia érvényesítésének különös feltételeit határozza meg. E határozat (16) preambulumbekezdése szerint a részvényesi kölcsönt szintén kölcsönszerződésbe kell foglalni, amelyet az „Air France‑KLM csoportnak” kell megkötnie a részvényes állam pénzügyi részesedéseit kezelő (francia) állami részesedésekkel foglalkozó ügynökséggel. Így a szóban forgó finanszírozásban „az Air France‑KLM szerződő fél”, míg az e finanszírozásokból származó bevételt az Air France határozat (21) preambulumbekezdése szerint „az Air France holding és leányvállalata, az Air France közötti tükörszámlákon keresztül bocsátják az Air France rendelkezésére”. Úgy tűnik tehát, hogy a szóban forgó finanszírozási szerződéseket az Air France‑KLM holdinggal, nem pedig az Air France‑szal kötik meg. Ezenkívül kiderül még, hogy e finanszírozásokat először az Air France‑KLM holding számláira fizetik ki, mielőtt azokat „tükörszámlákon keresztül” – amelyek jellegét és működését azonban nem pontosították – az Air France leányvállalatnak utalnák át. Ezenkívül az Air France határozat (26) és (31) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az állam által garantált kölcsön, valamint az állami kezességvállalás időtartama „az Air France‑KLM csoport választása alapján” meghosszabbítható. Ami a részvényesi kölcsönt illeti, azt ugyanezen határozat (44) preambulumbekezdése szerint „az Air France‑KLM csoport által vállalt” kötelezettségvállalásokra is figyelemmel nyújtják.
61 A fenti 59. és 60. pontban ismertetett körülményekből következik, hogy az Air France‑KLM holding részt vett mind a szóban forgó, mind pedig az Air France határozat tárgyát képező támogatási intézkedés nyújtásában.
62 Mivel azonban a megtámadott határozat e tekintetben nem tartalmaz egyéb konkrét információkat, a Törvényszék nem tudja megvizsgálni, hogy az Air France‑KLM holding és leányvállalatai, a KLM, illetve az Air France, milyen szerepet játszottak és milyen jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeztek a szóban forgó támogatási intézkedés nyújtásában.
63 A tárgyaláson a Bizottság kifejtette, hogy a KLM az Air France‑nak korábban nyújtott támogatásból „az ügylet szerződéses szerkezete” miatt nem részesülhet. Ezenkívül jelezte, hogy a fenti 60. pontban említett szerződések közül néhány olyan különös kikötéseket tartalmaz, amelyek előírják, hogy az érintett finanszírozásban csak az Air France részesül, és amelyek kizárják, hogy e finanszírozást a KLM likviditási igényeire lehessen felhasználni.
64 Ezzel szemben, amikor a tárgyaláson ezzel kapcsolatban kérdést intéztek hozzá, a Francia Köztársaság jelezte, hogy az Air France határozatban említett szerződések nem tartalmaztak annak kizárására irányuló különös kikötéseket, hogy az érintett finanszírozások a csoport szükségleteihez is hozzájárulhassanak.
65 Ezen információcsere tehát a Törvényszék rendelkezésére álló információk elégtelenségét és töredékes jellegét tanúsítja. A megtámadott határozat ugyanis semmilyen módon nem fejti ki az Air France‑KLM holdingot, a KLM‑et és az Air France‑ot terhelő szerződéses kötelezettségek és az őket megillető szerződéses jogok tartalmát, és még kevésbé azt, hogy létezik‑e olyan szerződéses vagy szerződésen kívüli mechanizmus, amely megakadályozná, hogy az Air France‑nak nyújtott támogatásból az Air France‑KLM holdingon keresztül éppen a holding közvetítésével a KLM részesüljön és fordítva.
66 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség betartását a kereset benyújtásakor a felperes rendelkezésére álló információk alapján kell megítélni. Ezzel szemben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolást, rendkívüli körülményektől eltekintve, nem elegendő első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni (lásd: 2014. március 20‑i Rousse Industry kontra Bizottság ítélet, C‑271/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:175, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még: 2011. szeptember 20‑i Evropaïki Dynamiki kontra EBB ítélet, T‑461/08, EU:T:2011:494, 109. pont.) Következésképpen a Bizottság által a tárgyaláson előadott magyarázatok nem egészíthetik ki a megtámadott határozat indokolását az eljárás során, ennélfogva elfogadhatatlanok.
67 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy az Air France‑KLM holdingon keresztül korábban az Air France‑nak nyújtott támogatást adott esetben az Air France‑KLM holdingon keresztül semmiképpen sem lehetett volna felhasználni a KLM likviditási szükségleteire, anélkül, hogy a Bizottság világosan és egyértelműen kifejtette volna a fenti 52–60. pontban felidézett körülmények összességére vonatkozó értékelését.
68 A Bizottság e tekintetben nem hivatkozhat az 1998. június 25‑i British Airways és társai kontra Bizottság ítéletre (T‑371/94 és T‑394/94, EU:T:1998:140). Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis a Bizottság előírta a szóban forgó támogatás engedélyezésének feltételeit, annak kizárása érdekében, hogy az Air France‑nak nyújtott támogatás egy részét közvetlenül vagy közvetve az ugyanazon csoporthoz tartozó másik társaságra ruházzák át. A Törvényszék ezen ítélet 313. és 314. pontjában megállapította, hogy az említett engedélyezési feltételek elégséges és megfelelő eszközt jelentenek annak biztosításához, hogy a támogatás egyedüli kedvezményezettje az Air France legyen. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a jelen ügyben nincsenek ilyen engedélyezési feltételek, és e tekintetben a megtámadott határozat sem tartalmaz semmilyen információt.
69 Kétségtelen, hogy a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság széles körű mérlegelési joggal rendelkezik annak eldöntése során, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályrendszer alkalmazása szempontjából az egy vállalatcsoport részét képező vállalkozásokat gazdasági egységként vagy jogilag és pénzügyileg független társaságként kell‑e kezelni. A Bizottság e mérlegelési jogköre összetett gazdasági tények és körülmények figyelembevételét és értékelését foglalja magában. Mivel az uniós bíróság a tényekre vonatkozó saját mérlegelésével különösen gazdasági téren nem helyettesítheti a határozatot hozó szerv tényekre vonatkozó mérlegelését, e tekintetben a Törvényszék felülvizsgálatának az eljárási szabályok és az indokolási kötelezettség betartásának, a tényállás‑megállapítás pontosságának, valamint annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy nem történt‑e nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés (lásd: 2009. szeptember 8‑i AceaElectrabel kontra Bizottság ítélet, T‑303/05, nem tették közzé, EU:T:2009:312, 101. és 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 E célból az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint, hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (2018. szeptember 20‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑114/17 P, EU:C:2018:753, 104. pont).
71 Márpedig a fenti 43–65. pontból kitűnik, hogy a megtámadott határozat nem fejti ki kellően világosan és pontosan az e tekintetben releváns ténybeli és jogi elemek összességét. Ez a kötelezettség még inkább érvényes a jelen ügyhöz hasonló helyzetben, amelyet két állami támogatásnak ugyanazon holding két leányvállalata részére történő párhuzamos nyújtása jellemez, és amely holding ráadásul részt vesz az említett támogatások nyújtásában és kezelésében, valamint a támogatásokkal kapcsolatos szerződéses jogokat és kötelezettségeket vállalt.
72 Következésképpen azzal, hogy annak megállapítására szorítkozott egyrészt, hogy a KLM a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés kedvezményezettje, másrészt pedig, hogy a holland hatóságok „megerősítették”, hogy a KLM‑nek nyújtott finanszírozást az Air France nem fogja felhasználni, miközben e két társaság ugyanannak a csoportnak a részét képezte, valamint hogy a megtámadott határozatban és az Air France határozatban szereplő egyes adatok arra utaltak, hogy az Air France‑KLM holding bizonyos szerepet játszott e támogatások nyújtásában és kezelésében (fenti 58–65. pont), a Bizottság nem a jogilag megkövetelt módon indokolta meg a megtámadott határozatot.
73 A fentiek összességére tekintettel az ötödik jogalap első részének helyt kell adni, anélkül, hogy szükség lenne e jogalap többi részének vizsgálatára.
74 Arra is emlékeztetni kell, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nemcsak azt követeli meg, hogy az érintett tagállam valóban a gazdasága komoly zavarával nézzen szembe, hanem azt is, hogy az e zavar megszüntetése érdekében elfogadott támogatási intézkedések egyrészt szükségesek legyenek e cél eléréséhez, másrészt pedig e cél elérésére alkalmasak és azzal arányosak legyenek. Ugyanez a követelmény következik az ideiglenes keret 19. pontjából is.
75 Ezenkívül, és különösen, amint azt a felperes az ideiglenes keret 25. pontja d) alpontja i. alpontjának megfelelően előadja, a hitelekre vonatkozó új állami garancia formájában nyújtott állami támogatásokat az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha a 2020. december 31. után lejáró hitelek esetében a hitelek kedvezményezettenkénti teljes összege nem haladja meg a kedvezményezett 2019. évi (vagy az utolsó rendelkezésre álló évi) bérköltségének kétszeresét. Ugyanez a küszöb alkalmazandó az állami hitelek formájában nyújtott állami támogatásokra az említett keret 27. pontja d) alpontjának i. alpontja értelmében.
76 Így általánosságban a támogatás szükségességének és arányosságának, és különösen a fent hivatkozott küszöbértékek tiszteletben tartásának vizsgálata feltételezi, hogy előzetesen meg legyen állapítva a támogatás összege, annak kedvezményezettje és a szóban forgó támogatásokból következő, az Air France‑KLM holding, a KLM és az Air France közötti keresztfinanszírozás kockázatának hiánya. Márpedig a megtámadott határozat indokolásának e tekintetben fennálló elégtelensége megakadályozza, hogy a Törvényszék megvizsgálja, hogy a Bizottság helyesen vélte‑e úgy, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését illetően.
77 A megtámadott határozat indokolásának elégtelensége tehát a határozat megsemmisítését vonja maga után.
78 A megtámadott határozatot tehát meg kell semmisíteni, anélkül, hogy a felperes által hivatkozott többi jogalapot meg kellene vizsgálni, és anélkül, hogy határozni kellene a fenti 14. pontban említett pervezető intézkedés iránti kérelemről.
A megsemmisített határozat joghatásainak fenntartásáról
79 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság abban az esetben, ha ezt a jogbiztonságon alapuló kényszerítő erejű megfontolások indokolják, az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra, hogy minden egyedi esetben megjelölje az érintett jogi aktusnak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak (lásd analógia útján: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 E rendelkezésből tehát az következik, hogy ha az uniós bíróság szükségesnek ítéli, akár hivatalból is korlátozhatja a megsemmisítést elrendelő ítéletéből eredő joghatásokat (lásd ebben az értelemben: 2008. április 1‑jei Parlament és Dánia kontra Bizottság ítélet, C‑14/06 és C‑295/06, EU:C:2008:176, 85. pont).
81 Az uniós bíróság a fenti ítélkezési gyakorlatnak megfelelően akkor élt azzal a lehetőséggel, hogy a valamely uniós jogi rendelkezés érvénytelenségének megállapításából eredő joghatásokat időben korlátozza, ha a jogbiztonságon alapuló, az érintett ügyekben szerepet játszó valamennyi köz‑ és egyéni érdekhez kapcsolódó kényszerítő erejű megfontolások megakadályozták, hogy a pénzösszegeknek az e rendelkezés alapján, az ítélet meghozatalát megelőző időszak vonatkozásában történt beszedését vagy kifizetését kétségbe lehessen vonni (2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 122. pont).
82 A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy vannak olyan jogbiztonságon alapuló kényszerítő megfontolások, amelyek igazolják a megtámadott határozat megsemmisítése időbeli hatályának korlátozását. Egyrészt ugyanis a szóban forgó támogatási intézkedésben előírt pénzösszegek beszedésének azonnali megkérdőjelezése különösen káros következményekkel járna Hollandia gazdasága és légi kiszolgálása számára egy olyan gazdasági és társadalmi környezetben, amelyet már most is az e tagállam gazdaságának a Covid19‑világjárvány káros hatásai miatt bekövetkezett komoly zavara jellemez. Másrészt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése a határozat indokolásának elégtelenségéből következik.
83 Márpedig az EUMSZ 266. cikk alapján a Bizottság, amelynek aktusát semmisnek nyilvánították, köteles megtenni a Törvényszék jelen ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
84 Ezen okokból a megtámadott határozat megsemmisítéséből eredő joghatásokat fel kell függeszteni addig, amíg a Bizottság új határozatot hoz. Tekintettel azon gyorsaságra, amellyel a Bizottság a bejelentést megelőző eljárás és a szóban forgó intézkedés bejelentését követően eljárt, e joghatások a jelen ítélet kihirdetésétől számított két hónapot meg nem haladó időszakra kerülnek felfüggesztésre abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy ezen újabb határozatot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozza meg, valamint további észszerű tartamú kiegészítő időszakra abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 126. pont).
A költségekről
85 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a felperes költségeinek viselésére.
86 Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék elrendelheti, hogy az (1) bekezdésben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.
87 Meg kell tehát állapítani, hogy a Holland Királyság, a Francia Köztársaság és a KLM maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az SA.57116 (2020/N) – Hollandia – Covid19: állami garancia és állami kölcsön a KLM javára – állami támogatásról szóló, 2020. július 13‑i C(2020) 4871 final bizottsági határozatot.
2) Az említett határozat megsemmisítéséből eredő joghatásokat fel kell függeszteni addig, amíg az Európai Bizottság az EUMSZ 108. cikk alapján új határozatot hoz. E joghatások a jelen ítélet kihirdetésétől számított két hónapot meg nem haladó időszakra kerülnek felfüggesztésre abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy ezen új határozatot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozza meg, valamint további észszerű tartamú kiegészítő időszakra abban az esetben, ha a Bizottság akként határoz, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást.
3) A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a saját költségeinek, valamint a Ryanair DAC részéről felmerült költségeknek a viselésére.
4) A Holland Királyság, a Francia Köztársaság, és a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV maga viseli saját költségeit.
Kornezov | Buttigieg | Kowalik‑Bańczyk |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. május 19‑i nyilvános ülésen.
Aláírások