A Törvényszék ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2011. október 24.
T‑213/10. P. sz. ügy
P
kontra
Európai Parlament
„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Elbocsátás – Bizalomvesztés – Indokolás – A bizonyítékok elferdítése”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) F‑89/08. sz., P kontra Parlament ügyben 2010. február 24‑én hozott ítélete ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. P maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az elsőfokú eljárásban a Parlamentnél felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke c) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottak – A Parlament valamely képviselőcsoportjához beosztott ideiglenes alkalmazott – Az ideiglenes tisztviselőt a bizalmi viszony megszűnése miatt elbocsátó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, c) pont)
2. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – A Közszolgálati Törvényszék hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség – Feltételek
(A Bíróság alapokmánya, 36. cikk, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés)
3. Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk)
1. Az indokolási kötelezettség terjedelmének az adminisztráció általi tiszteletben tartásának kérdése olyan jogkérdésnek minősül, amely a fellebbezés keretében a Törvényszék felülvizsgálata alá tartozik.
A személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdése alapján fennálló indokolási kötelezettség a határozatlan időtartamra szerződtetett ideiglenes alkalmazottnak az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek hatálya alá tartozó szerződésének megszüntetéséről rendelkező határozatokra is alkalmazandó. Ez a rendelkezés előírja, hogy „[a]z e személyzeti szabályzat alapján egy meghatározott személyre vonatkozóan hozott minden határozatot írásban haladéktalanul közölni kell az érintett tisztviselővel”, és „[a] tisztviselőt hátrányosan érintő minden határozatnak tartalmaznia kell az alapjául szolgáló indokokat”.
Így különösen a Parlament valamely politikai csoportja, és a hozzá beosztott ideiglenes alkalmazott közötti kölcsönös bizalom elvesztésével vagy megszűnésével összefüggő felmondási indok esetében az indokolási kötelezettség hiányában még az indokolás minimális felülvizsgálata is lehetetlen volna az uniós bíróság részéről. Az indokolási kötelezettség terjedelmét egyáltalán nem korlátozza az a körülmény, hogy a szerződés megkötésére jogosult hatóság egyáltalán nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel valamely politikai csoport kérelmének végrehajtását illetően. Ilyen esetben a szerződés megkötésére jogosult hatóság határozatának legalább a politikai csoport kérelmének azon indokait kell kifejtenie, amelyekre tekintettel a szerződés megkötésére jogosult hatóság kénytelen meghozni a szerződést megszüntető határozatot. Ugyanis a csoport kérelmében is előfordulhatnak olyan szabálytalanságok, amelyek azt jogellenessé teszik, ennélfogva erre a kérelemre is vonatkoznia kell a hatékony bírósági felülvizsgálatnak. Végül, valójában egyrészt az érintett kizárólag az indokolás ismeretében képes a számára sérelmet okozó aktussal szembeni kereset előterjesztésének helytállóságát megítélni, másrészt az uniós bíróság is kizárólag az indokolás ismeretében gyakorolhat felülvizsgálatot.
Az indokolási kötelezettség terjedelmét az ügy konkrét körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni, és az indokolás elégséges jellegének megítéléséhez azt a megtámadott jogi aktus elfogadása körülményeinek ténybeli és jogi összefüggésében is szükséges vizsgálni. Így a határozat akkor kellően indokolt, ha az érintett alkalmazott előtt ismert összefüggésben fogadták el, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését.
(lásd a 27–30. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑5425. o.) 453. pontja; a C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑36. o.) 50–52. pontja; a C‑413/06. P. sz., Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ügyben 2008. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., 4951. o.) 30. pontja;
a Törvényszék T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑385. o. és II‑1731. o.) 96. pontja; a T‑406/04. sz., Bonnet kontra Bíróság ügyben 2006. október 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑213. o. és II‑A‑2‑1097. o.) 52. pontja; a T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑2841. o.) 143–171. pontja.
2. A Közszolgálati Törvényszéknek a Bíróság alapokmányának – ezen alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett – 36. cikke alapján fennálló azon kötelezettsége, hogy az ítéleteit megindokolja, nem kötelezi a Törvényszéket, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé teszi a fellebbviteli bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását. Ezt a kötelezettséget ugyanis nem lehet úgy értelmezni, hogy az magában foglalja, hogy a Közszolgálati Törvényszék köteles részletekbe menően válaszolni a felperes minden egyes érvére, különösen ha az nem kellően világos és pontos, és nincs részletes bizonyítékokkal alátámasztva.
A Közszolgálati Törvényszék által hozott ítélet indokolása ellentmondásosságának vagy hiányosságának kérdése jogkérdésnek minősül, és arra a fellebbezés keretében lehet hivatkozni.
(lásd a 31. és 32. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑150/09. P. sz., Iride és Iride Energia kontra Bizottság ügyben 2010. január 21‑én hozott végzésének 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat (az EBHT‑ban nem tették közzé); a C‑117/09. P. sz., Kronoply kontra Bizottság ügyben 2010. június 24‑én hozott végzésének 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat (az EBHT‑ban nem tették közzé);
a Törvényszék fent hivatkozott Bonnet kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 52. és 64. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a T‑498/07. P. sz., Krcova kontra Bíróság ügyben 2009. június 8‑án hozott ítéletének 34. pontja (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑35. o. és II‑B‑1‑197. o.);.
3. A Bíróság alapokmánya I. mellékletének 11. cikkéből – amely megismétli az említett alapokmány 58. cikkének szövegét – az következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és abban csak a Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló, a Közszolgálati Törvényszék előtt történt eljárási szabálytalanságra, valamint az uniós jog utóbbi általi megsértésére lehet hivatkozni.
Következésképpen kizárólag a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága az ügy hozzá benyújtott irataiból ered –, másrészt e tények értékelésére. A tények értékelése tehát – amennyiben a Közszolgálati Törvényszék nem ferdítette el az eléje terjesztett bizonyítékokat – nem minősül jogkérdésnek, amit a fellebbviteli bíróságnak kellene felülvizsgálnia.
Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére, vagy új bizonyítékok felhasználására.
(lásd a 46–48. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑74/07. P. sz., Lavagnoli kontra Bizottság ügyben 2007. november 9‑én hozott végzésének (EBHT 2007., I‑160. o.) 20. pontja; a Bíróság C‑413/08. P. sz., Lafarge kontra Bizottság ügyben 2010. június 17‑én hozott ítéletének 17. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat (EBHT 2010., I‑5361. o.);
a Törvényszék T‑248/08. P. sz., Doktor kontra Tanács ügyben 2010. március 2‑án hozott ítéletének 39. és 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.