A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hetedik tanács)
2011. szeptember 21.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – REACH – A bórsav és a vízmentes dinátriumtetraborát különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása – A közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑343/10. sz. ügyben,
az Etimine SA (székhelye: Bettembourg [Luxemburg]),
az AB Etiproducts Oy (székhelye: Espoo [Finnország]),
(képviselik őket: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkilä és W. Broere, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Stuyck és A.‑M. Vandromme ügyvédek)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: P. Oliver és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: K. Sawyer barrister)
beavatkozó,
az ECHA 2010. június 18‑án közzétett határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amely határozatban a bórsavat (EK szám: 233‑139‑2) és a vízmentes dinátriumtetraborátot (EK szám: 215‑540‑4) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítések: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagokként azonosította, és felvette az e rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájára,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök (előadó), I. Wiszniewska‑Białecka és M. Prek bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 Az első felperes, az Etimine SA, egy luxemburgi jog szerinti társaság. A második felperes, az AB Etiproducts Oy, egy finn jog szerinti társaság. A felperesek tevékenysége a bórsav (EK szám: 233‑139‑2) és a vízmentes dinátriumtetraborát (EK szám: 215‑540‑4) (a továbbiakban együtt: borátok) Európai Unióba importálása és ott történő eladása, amelyeket számukra az anyavállalatuk, egy török jog szerinti társaság szállít.
2 A borátok felhasználási körébe tartozik különösen az üveg és a szigetelő üvegszál. A borátokat alkalmazzák a mosó- és tisztítószerekben, valamint a faanyagvédő kezelések során is.
3 A borátokat a 2008. október 5‑én hatályba lépett, a 67/548/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő harmincadik módosító hozzáigazításáról szóló, 2008. augusztus 21‑i 2008/58/EK bizottsági irányelvvel (HL L 246., 1. o.) felvették a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27‑i 67/548/EGK tanácsi irányelv (HL 196., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 1. kötet, 27. o.) I. mellékletébe. Ezzel a felvétellel a borátokat a 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok közé sorolták.
4 Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 353., 1 o.) 2009. január 20‑i hatálybalépésével a 67/548 irányelv I. melléklete hatályát vesztette, és a tartalmát, a 2008/58 irányelvvel való módosítását megelőző formájában, átvette az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. része. Így ez utóbbi melléklet az 1272/2008 rendelet hatálybalépésekor nem említette a borátokat.
5 Az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2009. augusztus 10‑i 790/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 235., 1. o.) 2009. szeptember 25‑i hatálybalépésével a borátoknak a 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok közé sorolását átvette az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. része. A 790/2009 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint ezt a besorolást 2010. december 1‑jétől kellett alkalmazni, de ezen időpont előtt is lehetett alkalmazni.
6 2010. március 8‑án a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Szlovén Köztársaság átadott az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA) egy általuk összeállított dokumentációt, amelyben a bórsavat a később különösen az 1272/2008 rendelettel módosított, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítések: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 57. cikkének c) pontjában említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosították, hivatkozva a borátok 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok közé sorolására az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részében.
7 Ugyanezen a napon a Dán Királyság átadott az ECHA‑nak egy általa összeállított dokumentációt, amelyben a vízmentes dinátriumtetraborátot az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontjában említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította, hivatkozva a vízmentes dinátriumtetraborát 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok közé sorolására az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részében.
8 Ezek után az ECHA internetes oldalán közzétett egy értesítést, hogy az érintett felek benyújthatják az észrevételeiket a borátokkal kapcsolatos dokumentációkról. Miután az ECHA, különösen az Association européenne des borates‑tól (a Borátok Európai Egyesülete), amelynek a felperesek tagjai, és az első felperestől a kérdéses dokumentációkról az észrevételeket megkapta, a tagállami bizottsága elé terjesztette e dokumentációkat. E tagállami bizottság 2010. június 9‑én egyhangú megállapodást ért el a borátoknak az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontjában említett kritériumokat teljesítő, különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása tekintetében.
9 2010. június 18‑án az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistáját (a továbbiakban: az anyagok jelöltlistája), amely tartalmazta a borátokat, közzétették az ECHA internetes oldalán.
Az eljárás és a felek kérelmei
10 A Törvényszék Hivatalához 2010. augusztus 18‑án benyújtott keresetlevéllel a felperesek keresetet terjesztettek elő az ECHA 2010. június 18‑án közzétett határozatának megsemmisítése iránt, amelyben a borátokat az 1907/2006 rendelet 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagokként azonosította, és felvette az anyagok jelöltlistájára (a továbbiakban: megtámadott határozat).
11 A Törvényszék Hivatalánál 2010. december 10‑én nyilvántartásba vett levélben az Európai Bizottság kérte, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson. A felek meghallgatását követően a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke a 2011. január 12‑én hozott végzésével helyt adott e kérelemnek.
12 A Törvényszék Hivatalához 2010. december 14‑én benyújtott külön iratban az ECHA a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek 2011. január 31‑én benyújtották az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiket.
13 A Törvényszék Hivatalához 2011. február 18‑án benyújtott iratban a Bizottság lemondott arról, hogy elfogadhatatlanságra szorítkozó beavatkozási beadványt nyújtson be.
14 A felperesek keresetükben azt kérik, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– nyilvánítsa jogellenesnek a 790/2009 rendeletet annyiban, amennyiben az a borátokra vonatkozik;
– az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére.
15 Elfogadhatatlansági kifogásában az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
16 A felperesek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást, vagy mielőtt döntene róla, érdemben bírálja el az ügyet.
A jogkérdésről
17 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. és 4. §‑a értelmében a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlansági kifogásról. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A Törvényszék a jelen ügyben úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésre, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.
18 Kérelmei alátámasztására az ECHA két elfogadhatatlansági okra hivatkozik, amelyeket a felperesek közvetlen érintettségének hiányára, és arra a tényre alapít, hogy a megtámadott határozat, amely nem minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak, nem érinti őket közvetlenül.
19 Helyénvalónak tűnik először a felperesek közvetlen érintettségének hiányára alapított elfogadhatatlansági okot vizsgálni.
20 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
21 A jelen esetben nyilvánvaló, hogy a megtámadott határozatot nem a felpereseknek címezték, akik így nem címzettjei annak. Ebben az esetben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében csak akkor tudnak a felperesek megsemmisítés iránti keresetet benyújtani a szóban forgó jogi aktus ellen, ha az őket közvetlenül érinti.
22 A közvetlen érintettség esetében az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében e feltétel megköveteli egyrészt, hogy a kifogásolt intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és másrészt, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (a Bíróság C‑386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑2309. o.] 43. pontja, C‑486/01. P. sz., Front national kontra Európai Parlament ügyben 2004. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑6289. o.] 34. pontja, és C‑445/07. P. és C‑455/07. P. sz., Bizottság kontra Ente per le Ville Vesuviane és Ente per le Ville Vesuviane kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑7993. o.] 45. pontja).
23 Elsősorban ami a felperesek azon érvét illeti, hogy a megtámadott határozat közvetlenül érinti őket, mivel az 1907/2006 rendelet 31. cikke (9) bekezdésének a) pontja jogi helyzetükre hatással van, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés egy biztonsági adatlap aktualizálását szabályozza, amelynek összeállításáról e cikk (1) bekezdése rendelkezik. Az 1907/2006 rendelet 31. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az anyag szállítója ennek átvevőjét ellátja egy biztonsági adatlappal, amennyiben az anyag megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján a 67/548 irányelvvel összhangban veszélyes anyagként sorolandó be. E rendelet 31. cikke (9) bekezdésének a) pontja e tekintetben úgy rendelkezik, hogy a szállítók a biztonsági adatlapot haladéktalanul aktualizálják olyan új információ rendelkezésre állása esetén, amely hatással lehet a kockázatkezelési intézkedésekre, vagy új veszélyességi adatok rendelkezésre állása esetén.
24 Azt kell tehát vizsgálni, hogy a borátoknak az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján a megtámadott határozat általi különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása az 1907/2006 rendelet 31. cikke (9) bekezdésének a) pontja értelmében vett új információnak minősül‑e, amely megalapozhatja az e rendelkezés szerinti kötelezettséget, vagyis a biztonsági adatlap aktualizálását, oly módon, hogy a megtámadott határozat a felperesek jogi helyzetére közvetlenül hat.
25 Ami a biztonsági adatlapot illeti, az 1907/2006 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azt e rendelet II. mellékletével összhangban kell összeállítani. E melléklet szerint, amely a biztonsági adatlapok elkészítésére vonatkozó útmutatót tartalmaz, ezek az adatlapok mechanizmust biztosítanak a minősített anyagokra vonatkozó biztonsági információknak a közvetlen továbbfelhasználó(k) számára az ellátási láncon keresztül való eljuttatásához. E melléklet célja az 1907/2006 rendelet 31. cikkének (6) bekezdésében felsorolt minden egyes kötelező pont tartalmának való megfelelés és a pontosság biztosítása annak érdekében, hogy az ennek eredményeképpen létrehozott biztonsági adatlapok lehetővé tegyék a felhasználók számára az emberi egészség és a munkahelyi biztonság védelmére, valamint a környezet védelmére irányuló szükséges intézkedések megtételét.
26 A felperesek szerint a borátoknak az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása új információnak minősül az említett rendelet 31. cikke (6) bekezdésének 2. pontja (a veszélyek azonosítása) és 15. pontja (szabályozási információk) vonatkozásában.
27 A 2. pont (a veszélyek azonosítása) esetén az 1907/2006 rendelet II. mellékletének 2. pontja szerint itt kell megadni az anyagnak a 67/548 irányelvben meghatározott osztályozási szabályok alkalmazásából következő osztályba sorolását. Az anyag emberre vagy környezetre vonatkozó fő veszélyeit egyértelműen és röviden jelezni kell.
28 A jelen esetben a borátoknak az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása nem érinti ezen anyagok 67/548 irányelv szerinti osztályozását. Ennek az azonosításnak az volt az oka, hogy a borátok az 1907/2006 rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében megfeleltek a 67/548 irányelv szerinti 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok közé sorolás kritériumainak. Márpedig azt a tényt, hogy a borátok megfelelnek e kritériumoknak, a 2008/58 irányelvvel módosított 67/548 irányelv I. melléklete és később a 790/2009 rendelettel módosított 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. része már megállapította (lásd a fenti 3–5. pontot). Az 1907/2006 rendelet 59. cikke (3) bekezdésének megfelelően az érintett tagállamok az ECHA‑nak 2010. március 8‑án átadott dokumentációikban hivatkoztak a borátok 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részébe történő felvételére (lásd a fenti 6. és 7. pontot).
29 Az igaz, hogy a felperesek a megtámadott határozat közzétételekor, azaz 2010. június 18‑án, nem voltak kötelezve a borátok osztályozására. Az 1272/2008 rendelet 2009. január 20‑i hatálybalépésével a borátokat tartalmazó 67/548 irányelv I. melléklete ugyanis hatályát vesztette, és a borátok 790/2009 rendelettel módosított 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részében meghatározott harmonizált osztályozás szerinti besorolási kötelezettségét nem kellett alkalmazni, mivel a 790/2009 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése e tekintetben a 2010. december 1‑jei időpontot jelölte meg kezdőnapnak.
30 Azonban a veszélyeket, amelyek miatt a borátokat osztályozták, jogilag megkövetelt módon, jogszerűen meghatározták a megtámadott határozat közzétételekor. Egyrészt valamennyi érdekelt fél számára nyilvánvaló volt, hogy ezek a veszélyek nem múltak el a 67/548 irányelv I. mellékletének puszta hatályon kívül helyezésével, amelynek a tartalmát át kellett venni az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részébe. Másrészt a 790/2009 rendelet 2009. szeptember 25‑i hatálybalépésével a borátok 2. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok közé sorolását átvette az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. része. Az a tény, hogy ezeket az osztályozásokat nem kellett kötelezően alkalmazni 2010. december 1‑je előtt, nem kérdőjelezi meg annak a megállapításnak a jogi szempontból való fennállását, amely szerint az osztályozás kritériumai teljesültek a 790/2009 rendelet hatálybalépésének időpontjától kezdve. A 790/2009 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése csak elhalasztja 2010. december 1‑jére a 790/2009 rendelettel módosított 1272/2008 rendelet szerinti, ezen osztályozásokból fakadó jogi kötelezettségeket. E megállapítást megerősíti az a tény, hogy a 790/2009 rendelet 2. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a 790/2009 rendelettel módosított 1272/2008 rendelet VI. melléklete 3. részének harmonizált osztályozásai alkalmazhatók voltak 2010. december 1‑je előtt.
31 Ebből következik, hogy a borátok különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása nem tartalmazott új információt ezen anyagok veszélyes tulajdonságait illetően, hanem az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti azonosítási eljárás eredményét jelentette. A megtámadott határozat tehát semmilyen új információt nem adott a veszélyeknek az 1907/2006 rendelet 31. cikke (6) bekezdésének 2. pontja értelmében vett azonosításáról.
32 Az 1907/2006 rendelet 31. cikke (6) bekezdésének 15. pontja (szabályozási információk) vonatkozásában meg kell állapítani, hogy az említett rendelet II. mellékletének 15. pontja szerint, ha a biztonsági adatlapon meghatározott anyagra az ember vagy a környezet védelme tekintetében különleges, uniós szintű rendelkezések vonatkoznak (pl. az e rendelet VII. címe szerint kiadott engedélyek vagy az e rendelet VIII. címében felsorolt korlátozások), ezeket a rendelkezéseket a lehető legteljesebb mértékben meg kell jelölni.
33 E tekintetben először is meg kell állapítani, noha igaz az, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján egy anyag különösen veszélyeskénti azonosítása megalapozhatja a gazdasági szereplők tájékoztatási kötelezettségét, ebből nem következik, hogy az érintett anyag hirtelen egy különös szabályozás, és ezáltal különös rendelkezések hatálya alá kerüljön. Ellenben ennek az azonosításnak nincs hatása az anyag forgalomba hozatalára és felhasználására.
34 Másodszor, ami az 1907/2006 rendelet VII. címe által szabályozott engedélyezési eljárást és a rendelet VIII. címe szerinti korlátozásokat illeti, a rendelet II. mellékletének 15. pontja az e rendelkezés hatálya alá tartozó egyetlen példaként csak a kiadott engedélyeket és a korlátozásokat említi. Mivel az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján valamely anyag különösen veszélyeskénti azonosítása, amely nem a rendelet VIII. címében előírt korlátozásokat érinti, hanem az e rendelet VII. címében szabályozott engedélyezési eljárás részét képezi, a korlátozásoknak az 1907/2006 rendelet II. mellékletének 15. pontjában való említése nem támasztja alá azt, hogy ez az azonosítás a rendelet 31. cikke (6) bekezdése 15. pontjának hatálya alá tartozik.
35 A megadott engedélyek tekintetében e rendelet VII. címéből az következik, hogy azok ugyanazon rendelet 60. cikkének megfelelően megadott engedélyeknek minősülnek, amelyek az engedélyezési eljárás egy későbbi szakaszának részét képezik (e rendelet 60–64. cikke). E rendelet 62. cikkének (1) bekezdése alapján lehet azokat az ECHA‑tól kérni valamely anyag egy vagy több felhasználására, amelynek forgalomba hozatala az említett rendelet XIV. mellékletébe való felvétele miatt tilos. Márpedig meg kell állapítani, hogy az 1907/2006 rendelet VII. címében szabályozott engedélyezési eljárás esetében e rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján valamely anyag különösen veszélyeskénti azonosítását a jogalkotó nem említette kifejezetten a rendelet II. mellékletének 15. pontjában. Noha igaz az, hogy a rendelet VII. címe szerint megadott engedélyek említése csak példaként szolgál, az is bizonyos, hogy ez az említés az egyetlen, ami az 1907/2006 rendelet VII. címe szerinti engedélyezési eljárást illeti. Noha nem kizárt, hogy a biztonsági adatlap 15. pontjára az ember vagy a környezet védelme tekintetében más, különös uniós szintű rendelkezések vonatkozzanak, az 1907/2006 rendelet VII. címében szabályozott engedélyezési eljárást illetően, ez az észrevétel azt is alátámasztja, hogy csak az engedélyek tartoznak e pont hatálya alá. E következtetést megerősíti az a körülmény, hogy a szóban forgó rendelet 31. cikke (9) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a biztonsági adatlapot aktualizálják, miután az engedélyt megadták vagy megtagadták.
36 Következésképpen az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján valamely anyag különösen veszélyesként történő azonosításának ténye folytán az anyagra még nem vonatkoznak az említett rendelet II. melléklete 15. pontjának értelmében vett, az ember vagy a környezet védelme tekintetében különös, uniós szintű rendelkezések.
37 Tekintettel az eddig kifejtettekre, a borátoknak az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása nem minősült olyan, az 1907/2006 rendelet 31. cikke (9) bekezdésének a) pontja értelmében vett új információnak, amely alkalmas lenne arra, hogy hatással legyen a kockázatkezelési intézkedésekre, vagy amely a veszélyességre vonatkozna, ezért a felperesek nem voltak kötelesek aktualizálni a biztonsági adatlapot. Következésképpen a megtámadott határozat a felperesek jogi helyzetére az e rendelkezésben szabályozott kötelezettség folytán közvetlenül nem hat.
38 Másodszor, ami a felperesek azon érvét illeti, hogy a megtámadott határozat közvetlenül érinti őket, mivel az 1907/2006 rendelet 34. cikkének a) pontja jogi helyzetükre hatással van, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint az anyag szállítói láncának valamennyi szereplője a szállítói láncban felfelé haladva a következő szereplővel vagy forgalmazóval a veszélyes tulajdonságokra vonatkozóan közli az új információkat, tekintet nélkül az érintett felhasználásokra.
39 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy – a felperesek állításával ellentétben – e rendelkezés nem hoz létre a felperesek számára az ügyfeleik felé tájékoztatási kötelezettséget. Az 1907/2006 rendelet 34. cikkének a) pontja ugyanis a szállítói láncban felfelé haladva, nem pedig az e láncban lefelé haladva, a következő szereplő vagy forgalmazó felé fennálló tájékoztatási kötelezettséget szabályozza. Másodszor, mivel a megtámadott határozat által a borátok különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása nem tartalmazott ezen anyagok veszélyes tulajdonságaira vonatkozó új információt (lásd a fenti 27–31. pontot), az 1907/2006 rendelet 34. cikkének a) pontja szerinti tájékoztatási kötelezettség nem vonatkozott a felperesekre. Következésképpen a megtámadott határozat a felperesek jogi helyzetére az e rendelkezésben szabályozott kötelezettség folytán közvetlenül itt sem hat.
40 Harmadszor, ami a felperesek azon érvét illeti, miszerint az 1907/2006 rendelet által előírt kötelezettségek megszegése esetén a tagállamok által kiszabott büntetőjogi szankciókra tekintettel a láncban lejjebb lévő fogyasztókat tájékoztatni kell az azonosításról, amely segítené őket abban, hogy tudomást szerezzenek az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és 33. cikke szerinti kötelezettségükről, bizonyos, hogy a felpereseket nem érintik ezek a rendelkezések, mivel ők nem rendelkeznek sem az árucikkek előállítója, importőre, vagy szállítója jogállással úgy, ahogy azt ugyanezen rendelet 3. cikkének 4., 11. és 33. pontja meghatározza. Az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében és 33. cikkében előírt kötelezettségek tehát csak annyiban alkalmasak arra, hogy kifejezetten a felperesek ügyfeleit érintsék közvetlenül, amennyiben ez utóbbiak árucikkek előállítói, importőrei vagy szállítói. Igaz, hogy az 1907/2006 rendelet (18) preambulumbekezdése és 1. cikke hangsúlyozza az anyagokkal összefüggő kockázatok kezeléséért való felelősséget, amely az anyagok gyártóira, importőreire és továbbfelhasználóira hárul. Azonban az 1907/2006 rendelet a kötelezettségek részletes rendszerét állítja fel, amelyet nem volna szabad az e rendelkezésekben foglalt általános megfontolásokhoz folyamodva kiterjeszteni.
41 Negyedszer a felperesek azon érvét illetően, hogy a megtámadott határozat közvetlenül érinti őket, mivel hatással van anyagi helyzetükre, meg kell állapítani, hogy az a puszta tény, hogy valamely jogi aktus hatással lehet a felperes anyagi helyzetére, nem elég ahhoz, hogy őt ezáltal közvetlenül érintettnek lehessen tekinteni. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében csak különleges körülmények fennállása jogosíthatja fel azon jogalanyt a bírósághoz fordulásra, amelynek állítása szerint a jogi aktus a piaci helyzetére hatással van (a Bíróság 10/68. és 18/68. sz., Eridania és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1969. december 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1969., 459. o.] 7. pontja, és a Törvényszék T‑189/97. sz., Comité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság ügyben 1998. február 18‑án hozott végzésének [EBHT 1998., II‑335. o.] 48. pontja). A jelen esetben, miután a felperesek csak azzal érveltek, hogy az ügyfeleik nem szívesen folytatnák az anyagok jelöltlistáján feltüntetett termékek vásárlását, nem bizonyították az ilyen különleges körülmények fennállását.
42 Tekintettel az eddig kifejtettekre, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatnak nincs a felperesek jogi helyzetére közvetlen hatása. Mivel a közvetlen érintettség első feltétele nem teljesült, a felpereseket a megtámadott határozat nem érinti közvetlenül.
43 Következésképpen a jelen elfogadhatatlansági okot el kell fogadni, és a keresetet mint elfogadhatatlant anélkül kell elutasítani, hogy meg kellene vizsgálni az ECHA által hivatkozott másik elfogadhatatlansági okot.
A költségekről
44 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyébiránt az említett cikk 4. §‑a értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket.
45 Mivel a felperesek pervesztesek lettek, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a saját és az ECHA költségeinek viselésére. A Bizottság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A Törvényszék az Etimine SA‑t és az AB Etiproducts Oy‑t kötelezi saját költségeik, valamint az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségek viselésére.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Kelt Luxembourgban, 2011. szeptember 21‑én.