A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2011. február 8.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A LINEAS AEREAS DEL MEDITERRANEO LAM közösségi szóvédjegy bejelentése – LAN korábbi közösségi szó‑ és ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Az összetéveszthetőség hiánya – A megjelölések hasonlóságának hiánya – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja)”
A T‑194/09. sz. ügyben,
a Lan Airlines, SA (székhelye: Renca [Chile], képviselik: E. Armijo Chávarri és A. Castán Pérez‑Gómez ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: Ó. Mondéjar Ortuño, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
az Air Nostrum, Líneas Aéreas del Mediterráneo, SA (székhelye: Manises [Spanyolország]),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Lan Airlines, SA és az Air Nostrum, Líneas Aéreas del Mediterráneo, SA közötti felszólalási eljárással kapcsolatban hozott 2009. február 19‑i határozatával (R 107/2008‑4. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe (előadó) és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. május 13‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. szeptember 10‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. november 30‑án benyújtott válaszra,
mivel az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítéstől számított egy hónapon belül a felek egyike sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, a Törvényszék az előadó bíró jelentése és az eljárási szabályzat 135a. cikke alapján úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2005. június 14‑én az Air Nostrum, Líneas Aéreas del Mediterráneo, SA a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a LINEAS AEREAS DEL MEDITERRANEO LAM szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 39. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában tették, amelyek az alábbi leírásnak felelnek meg: „Szállítás; áruk csomagolása és raktározása; utazásszervezés”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. november 21‑i 47/2005. számában hirdették meg.
5 2006. február 20‑án a felperes, a Lan Airlines, SA a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban említett szolgáltatásokra vonatkozóan történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás a következő korábbi védjegyeken alapult:
– a 2004. december 17‑én 3 350 899. számon lajstromozott LAN korábbi közösségi szóvédjegyen;
– az alábbi, 2005. augusztus 4‑én 3 694 957. számon lajstromozott korábbi közösségi ábrás védjegyen:
7 A korábbi védjegyeket a szóvédjegy tekintetében a 35., a 39. és a 43. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan, az ábrás védjegy tekintetében pedig a 39. osztályba tartozó szolgáltatásokra vonatkozóan lajstromozták, és az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi adminisztráció”;
– 39. osztály: „Utasszállítás, valamint áruk, iratok és értékcsomagok fuvarozása mindenféle módon; mindenfajta áru, irat és értékcsomag raktározása, felügyelete, tárolása, raktározása, csomagolása és szállítása mindenféle módon; utazásokra és árufuvarozásra vonatkozó információszolgáltatás közvetítő személyek úján; gyorsposta‑szolgáltatások”;
– 43. osztály: „Étel‑ és ital szolgáltatások nyújtása; időleges szállásadás”.
8 A felszólalás a korábbi védjegyek árujegyzékében szereplő valamennyi árun és szolgáltatáson alapult.
9 A felszólalás alátámasztásául a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkoztak.
10 2007. október 30‑án a felszólalási osztály elutasította a felszólalást, lényegében arra való hivatkozással, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a szóban forgó megjelölések között.
11 2008. január 2‑án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
12 Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2009. február 19‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést. A fent említett határozatban az OHIM lényegében megállapította, hogy a szóban forgó megjelölések között nem áll fenn annak veszélye, hogy az átlagos európai fogyasztó – aki az érintett vásárlóközönség – összetéveszti a szóban forgó megjelöléseket, mivel noha az érintett szolgáltatások azonosak, az említett megjelölések azonban összességükben nem hasonlók.
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
14 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
15 Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Lényegében azt állítja, hogy az érintett vásárlóközönség, nevezetesen az átlagos spanyol fogyasztó összetévesztheti a szóban forgó megjelöléseket.
16 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
17 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget eredményezhet az, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 31–33. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Az érintett vásárlóközönségről
18 Először is azon terület meghatározást illetően, ahol az érintett vásárlóközönség észlelését figyelembe kell venni, a felperes vitatja a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 14. pontjában tett azon megállapítást, miszerint „a jelen esetben a releváns észlelés megegyezik az Európai Közösség vásárlóközönségének észlelésével”. Álláspontja szerint a fellebbezési tanácsnak kizárólag a spanyol fogyasztók észlelését kellett volna figyelembe vennie a jelen esetben. Azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlattal összhangban a bejelentett védjegy lajstromozásának megtagadásához elegendő az, ha mindössze a spanyol területen áll fenn az összetévesztés veszélye.
19 E tekintetben igaz ugyan, hogy a közösségi védjegybejelentés elutasításához elegendő, ha egyetlen tagállamban tartózkodó fogyasztók körében fennáll az összetévesztés veszélye, meg kell azonban jegyezni, hogy ez a megfontolás nem befolyásolja az érintett vásárlóközönség meghatározásának kérdését. A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis az összetévesztés veszélyének fennállását az azon a területen tartózkodó fogyasztók észlelésére tekintettel kell megítélni, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll. Márpedig, mivel a korábbi védjegyek közösségi védjegyek, a fellebbezési tanács helyesen ítélte meg úgy, hogy az összetévesztés veszélyének fennállását az Unió egész területén, és nem csak a spanyol területen jelen lévő fogyasztók észlelésére tekintettel kell megállapítani.
20 Másodsorban, az érintett vásárlóközönség figyelmének szintjét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett termékek és szolgáltatások átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Szintén tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy az átlagfogyasztó figyelmének szintje a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások típusától függően változhat (lásd a Törvényszék T‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 A jelen esetben – noha a felperes egyetért a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 13. és 14. pontjában tett megállapítással, mely szerint az érintett vásárlóközönség olyan átlagos fogyasztókból áll, akik szokásosan tájékozottak, ésszerűen figyelmesek és körültekintők – az OHIM ezzel szemben vitatja ezt a megállapítást, azt állítva, hogy az érintett vásárlóközönség figyelmének szintje magas, vagy legalábbis az átlagos feletti.
22 Ezzel kapcsolatban – amint a felperes helytállóan mutatott rá – meg kell állapítani, hogy a szóban forgó védjegyek által érintett egyes szolgáltatások, így például a 39. osztályba tartozó szállítási szolgáltatások a nagyközönségnek szólnak olyan repülőjegyek interneten történő vásárlása esetén, amelyek bizonyos célpontokra mindössze néhány euróba kerülhetnek, és hogy ebben az esetben a vásárlási szándék meghozatalakor ez a szempont, valamint a repülés időpontjára és a repülő menetrendjére vonatkozó szempont megelőzi a légitársaságra vonatkozó szempontot. Ezért mint megalapozatlant el kell utasítani az OHIM azon érvét, miszerint az érintett vásárlóközönség az átlagos fogyasztóhoz képest magasabb figyelmet tanúsít a fent említett szolgáltatások megvásárlásakor.
23 A fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban tett megállapításhoz hasonlóan meg kell tehát állapítani, hogy az érintett vásárlóközönség az átlagos európai fogyasztót jelenti, aki feltehetően szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő.
A szolgáltatások összehasonlításáról
24 Mivel a 39. osztályba tartozó azon szolgáltatások, amelyekre a bejelentett korábbi védjegy vonatkozik, magukban foglalják a védjegybejelentésben foglalt szolgáltatásokat, a fellebbezési tanács helyesen állapította meg a megtámadott határozat 15. és 32. pontjában, hogy a szóban forgó védjegyek által érintett szolgáltatások azonosak, amit a felek nem vitatnak.
A megjelölések összehasonlításáról
25 Az ítélkezési gyakorlat értelmében az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk átlagos fogyasztója. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részeit (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 A két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a kérdéses védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd a fenti 25. pontban hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Csak abban az esetben értékelhető a hasonlóság egyedül a domináns elem alapján, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (lásd a fenti 25. pontban hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 42. pontját és a C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 42. pontját). Ez különösen akkor lehet így, amikor ez az összetevő önmagában képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett vásárlóközönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi összetevőjének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomásban (lásd a fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 43. pontját).
27 Egyébiránt semmi nem szól egy szóvédjegy és egy ábrás védjegy közötti vizuális hasonlóság vizsgálata ellen, mivel a védjegyek mindkét típusának van olyan grafikus megjelenése, amely vizuális benyomást tud kelteni (lásd a Törvényszék T‑359/02. sz., Chum kontra OHIM – Star TV [STAR TV] ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1515. o.] 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
28 A jelen esetben nem vitatott, hogy míg a korábbi szóvédjegy kizárólag a „lan” alkotóelemet tartalmazza, és a korábbi ábrás védjegy a nagybetűkkel írt „lan” szóelemből áll, amely után egy stilizált csillag található, a bejelentett védjegy a „lineas aereas del mediterraneo” és a „lam” szóelemekből áll.
29 Elsőként, a bejelentett védjegyben szereplő, esetlegesen domináns vagy elhanyagolható alkotóelemet illetően a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács elmulasztotta megállapítani, hogy a „lam” alkotóelem domináns a bejelentett védjegy által kiváltott összbenyomás szempontjából, míg a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem, amelynek a spanyol fogyasztó érti a jelentését, leíró jellegű a szóban forgó szolgáltatások tekintetében. A felperes következésképp úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanácsnak csak a bejelentett védjegy domináns, „lam” alkotóelemét kellett volna figyelembe vennie a szóban forgó megjelölések összehasonlításakor.
30 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy igaz ugyan, hogy főszabály szerint a vásárlóközönség a védjegy részét képező leíró alkotóelemet nem tekinti megkülönböztető és domináns elemnek a védjegy által keltett összbenyomásban, azonban a védjegy valamely alkotóelemének gyenge megkülönböztető képessége – többek között a terjedelmét vagy a megjelölésben elfoglalt helyét figyelembe véve – nem feltétlenül vonja maga után azt, hogy a fent említett alkotóelem elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomásban.
31 A jelen esetben nem vitatott, hogy – amint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. és 27. pontjában lényegében megállapította – a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem, amelyet az érintett vásárlóközönség spanyolul beszélő része a földközi‑tengeri légi közlekedési szolgáltatásokra történő utalásként ért, a védjegybejelentésben szereplő közlekedési szolgáltatások egy része leírásának minősül, amely utal azon földrajzi helyre, ahol e szolgáltatásokat nyújtják. A felperes állításával ellentétben azonban ezen egyetlen megállapítás alapján nem tekinthető úgy, hogy az említett alkotóelem elhanyagolható a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban, és hogy ennélfogva a „lam” szóelem a domináns alkotóelem.
32 Elsőként ugyanis meg kell jegyezni, hogy – amint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában lényegében megállapította – a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem alkalmas valamennyi érintett fogyasztó figyelmének felkeltésére, függetlenül attól, hogy beszélnek‑e spanyolul, vagy sem, egyfelől amiatt, hogy az említett alkotóelemnek egyértelműen jelentősebb a terjedelme a bejelentett védjegyben, mint a „lam” elemnek, másfelől amiatt, hogy ezen alkotóelem azonnal észlelhető, mivel az említett megjelölés elején helyezkedik el. Ezzel kapcsolatban, amennyiben a felperes azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy léteznek azon elv alóli kivételek, miszerint az átlagos fogyasztó figyelmét a védjegy első része kelti fel, el kell utasítani ezt az érvet, mivel a felperes egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem terjesztet elő, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a fellebbezési tanács értékelése a jelen esetben téves.
33 Másodsorban, különösen az érintett vásárlóközönség spanyolul beszélő részét illetően meg kell állapítani, hogy – amint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. és 27. pontjában lényegében megállapította – mivel a spanyol fogyasztó a „lam” kifejezést a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem betűszavaként észleli, valószínű, hogy ez utóbbit jegyzi meg. A felperes állításával ellentétben ugyanis egyfelől az említett fogyasztó meg tudja jegyezni a „lineas aereas del mediterraneo” elemet, amennyiben az említett alkotóelem alapján a fogyasztó felismerheti, hogy a „lam” alkotóelem a „líneas”, az „aéreas” és a „mediterráneo” szavak kezdőbetűiből képzett betűszó. Másfelől, amint az OHIM megállapította és a felperes állításával ellentétben, mivel gyakori, hogy a légi közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó védjegyek az említett szolgáltatásokat és azon területeket leíró szóelemekből állnak, ahová vagy ahonnan főként járatokat kínálnak, mint például az American Airlines, az AIR FRANCE vagy a LINEA AEREA CARGUERA DE COLOMBIA közösségi védjegyek, az említett fogyasztók érthetik úgy, hogy a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem egy meghatározott légitársaság által kínált közlekedési szolgáltatás kereskedelmi származását jelöli.
34 Ezért meg kell állapítani, hogy a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem nem tekinthető elhanyagolhatónak a bejelentett védjegy által az érintett vásárlóközönségben keltett összbenyomásban, függetlenül attól, hogy e vásárlóközönség beszél‑e spanyolul, vagy sem.
35 Ezt a megállapítást a felperes többi érve sem vonja kétségbe.
36 Legelőször is a felperes azon érve, miszerint a Törvényszék T‑425/03. sz., AMS kontra OHIM – American Medical Systems (AMS Advanced Medical Services) ügyben 2007. október 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑4265. o.) 84. pontjából kitűnik, hogy lehetséges, hogy a fogyasztó a védjegyben szereplő egyetlen betűszóra utal, nem módosítja a fenti 34. pontban tett azon megállapítást, miszerint a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem nem elhanyagolható a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban. A fent hivatkozott AMS Advanced Medical Services ügyben hozott ítélet 74. pontjában ugyanis a Törvényszék csak azután vonta le azt a következtetést, hogy az AMS betűszó a domináns a védjegy által keltett összbenyomásban, miután megállapította, hogy az említett betűszó központi helyet foglal el, és jelentősebb a terjedelme, mint az AMS Advanced Medical Services ábrás védjegyben szereplő más elemeknek. Mivel – amint a fenti 32. pontból kitűnik – a jelen esetben azonban nem ez a helyzet áll fenn, a felperes ezzel kapcsolatos érvét mint megalapozatlant el kell utasítani.
37 Ezen túlmenően, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács elmulasztotta megállapítani, hogy miután az említett védjegyek „lan” szóeleme és a bejelentett védjegyben szereplő „lam” szóelem hasonló, a korábbi védjegyek jóhírneve megerősíti az utóbbi megkülönböztető képességét az említett védjegyben, ezt az érvet mint megalapozatlant el kell utasítani. A felperes ugyanis egyetlen olyan bizonyítékot sem nyújtott be a Törvényszékhez, amely alapján értékelhető lenne a korábbi védjegyek jóhírneve. Másfelől feltételezve akár azt, hogy a korábbi védjegyek bizonyos jóhírnévvel rendelkeznek, és ennélfogva azt, hogy az érintett fogyasztó figyelmét különösen a „lam” alkotóelem kelti fel a bejelentett védjegyben, mivel a fent említett alkotóelem és a „lan” szóelem a korábbi védjegyekben nagyon hasonló egymáshoz, a fenti 32. és 33. pontban hivatkozott körülményeket figyelembe véve a korábbi védjegyek e jóhírnevének azonban nem az a hatása, hogy a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelemet elhanyagolhatóvá teszi a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban.
38 Végül mint megalapozatlant el kell utasítani a felperes azon érvét, miszerint a fellebbezési tanács tévesen utasította el az Oficina Española de Patentes y Marcas (spanyol szabadalmi és védjegyhivatal) azon határozatainak vizsgálatát, amelyeket a felperes nyújtott be, és amelyekben e hivatal úgy határozott, hogy elutasítja a „lineas aereas de” alkotóelemet tartalmazó védjegybejelentéseket. A fellebbezési tanácsok határozatainak jogszerűségét ugyanis kizárólag a 40/94 rendelet alapján kell megítélni (a Törvényszék T‑85/02. sz., Díaz kontra OHIM – Granjas Castelló [CASTILLO] ügyben 2003. november 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4835. o.] 37. pontja). Ezenfelül, mivel adott esetben bizonyos tagállamokban már megtörtént lajstromozások – anélkül, hogy meghatározó tényállási elemek lennének – figyelembe vehetők a közösségi védjegy lajstromozásánál (lásd a Törvényszék T‑337/99. sz., Henkel kontra OHIM [piros és fehér, kerek tabletta] ügyben 2001. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑2597. o.] 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), ugyanez érvényes a nemzeti hivatalok által hozott, a védjegybejelentést elutasító határozatokra is. Ezért a jelen esetben, még ha az Oficina Española de Patentes y Marcas felperes által hivatkozott határozatai olyan tényállási elemeket is tartalmaznának, amelyek – anélkül, hogy meghatározók lennének – arra utalnak, hogy a „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelem csekély mértékben leíró jellegű, a fellebbezési tanács mégsem követett el hibát, amikor a fenti 32. és 33. pontban kifejtett indokok alapján megállapította, hogy az említett alkotóelem nem elhanyagolható a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban.
39 A fentiek fényében úgy kell tekinteni, hogy a felperes állításával ellentétben a fellebbezési tanács helyesen zárta ki a megtámadott határozat 33. pontjában azt, hogy a „lam” alkotóelem a domináns a bejelentett védjegyben, és ennélfogva a fenti 26. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően figyelembe vette az említett védjegyben szereplő „líneas aéreas del mediterráneo” alkotóelemet is a szóban forgó megjelölések összehasonlítása céljából.
40 Másodsorban, a szóban forgó megjelölések közötti esetleges vizuális és hangzásbeli hasonlóságokat vagy különbségeket illetően először is meg kell állapítani, hogy a felperes egyetért a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 26. pontjában tett azon megállapítással, miszerint a „lam” kifejezés, amely a bejelentett védjegy végén helyezkedik el, és a korábbi védjegyben szereplő „lan” kifejezés hasonló egymáshoz. Azonban, amint a fellebbezési tanács szintén helyesen jegyezte meg a megtámadott határozat 26. pontjában, és a felperes azon állításával ellentétben, miszerint kizárólag a bejelentett védjegyben szereplő „lam” alkotóelemet kell figyelembe venni a szóban forgó megjelölések összehasonlítása céljából, a bejelentett védjegyben szereplő „lam” szóelem és a korábbi védjegyekben szereplő „lan” szóelem között fennálló hasonlóságokat semlegesíti az a tény, hogy az említetett védjegyek – összességükben tekintve – vizuálisan és hangzásuk alapján is különböznek. Míg ugyanis a korábbi védjegyek egyetlen, három betűből álló szóelemből, nevezetesen a „lan” alkotóelemből állnak, és a korábbi ábrás védjegy ezen kívül egy stilizált csillagot is tartalmaz, a bejelentett védjegy az összesen harminc betűből álló „lineas aereas del mediterraneo” és „lam” szóelemekből áll, ily módon – ahogyan a fellebbezési tanács helyesen mutatott rá a megtámadott határozat 25. pontjában – a szóban forgó védjegyek összességükben tekintve nem csupán „az azokat alkotó szavak számában, illetve szerkezetükben és hosszukban” különböznek, hanem hangzásuk alapján is. Ennélfogva el kell utasítani a felperes azon érvét, miszerint a szóban forgó védjegyek vizuálisan és hangzásuk alapján hasonlók.
41 Fogalmi szempontból a felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó védjegyek között nincs fogalmi különbség, mivel egyfelől a bejelentett védjegyben szereplő domináns elemnek, vagyis a „lam” szóelemnek, és másfelől a korábbi védjegyben szereplő egyetlen szóelemnek, vagyis a „lan” elemnek sincsen semmilyen jelentése.
42 Ezzel kapcsolatban a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 28. pontjában tett megállapításhoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az érintett vásárlóközönséghez tartozó, spanyolul beszélő fogyasztó a bejelentett védjegyben szereplő „lineas aereas del mediterraneo” alkotóelemet a földközi‑tengeri légi közlekedési szolgáltatásokra történő utalásként értelmezi, és kapcsolatot állít fel az említett alkotóelem és a betűszót alkotó „lam” szóelem között.
43 Ezért a felperes állításával ellentétben meg kell állapítani, hogy – amint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. pontjában megállapította – míg az érintett vásárlóközönség azon része számára, amely még minimális spanyoltudással sem rendelkezik, nincs semmilyen fogalmi különbség vagy hasonlóság a szóban forgó védjegyek között, az érintett vásárlóközönség azon része, amely akár csak minimális spanyoltudással is rendelkezik, észleli a különbséget egyfelől a bejelentett védjegy – amelyet az említett vásárlóközönség a földközi‑tengeri légi közlekedési szolgáltatásokra történő utalásként értelmez –, és másfelől a korábbi védjegyek között, amelyek tekintetében nem derül ki az ügy Törvényszék előtt lévő irataiból, hogy az említett vásárlóközönség különleges jelentést tulajdonítana e védjegyeknek, vagy mindenesetre hasonlóságok lennének a bejelentett védjegy és a korábbi védjegyek jelentése között.
44 A fenti megállapítások összességére tekintettel – amint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. és 31. pontjában lényegében megállapította – ezért meg kell állapítani, hogy a szóban forgó megjelölések összességükben tekintve különböznek, figyelembe véve először is a vizuális és hangzásbeli különbségüket, másodsorban pedig a fogalmi különbségüket az érintett vásárlóközönség azon része számára, amely beszél spanyolul, vagy a jelentésük hiányát az érintett vásárlóközönség azon része számára, amely nem beszél spanyolul.
Az összetéveszthetőségről
45 A fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg a megtámadott határozat 32. pontjában, hogy habár a szóban forgó védjegyek által érintett szolgáltatások megegyeznek, az említett védjegyek közötti hasonlóság hiánya kizárja az összetéveszthetőséget.
46 A felperes ezzel szemben azt állítja, hogy fennáll az összetévesztés veszélye a bejelentett védjegy és a korábbi védjegyek között, mivel egyfelől vizuálisan és hangzásukat tekintve hasonlók, és nincsen semmilyen jelentésük, másfelől azonosak azok a szolgáltatások, amelyekre az említett védjegyek vonatkoznak.
47 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy figyelembe véve a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóság hiányát (lásd a fenti 44. pontot), a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 32. pontjában lényegében helyesen vélte úgy, hogy a jelölt szolgáltatások azonossága ellenére, nem áll fenn az összetévesztés veszélye a bejelentett védjegy és a korábbi védjegyek között. A szóban forgó megjelölések hasonlóságának hiányát ugyanis az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél nem egyenlítheti ki az, hogy a jelölt szolgáltatások azonosak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑265/06. sz., Lee/DE kontra OHIM –Cooperativa italiana di ristorazione [PIAZZA del SOLE] ügyben 2009. február 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 56. pontját).
48 Ezt a megállapítást nem helyezi hatályon kívül a felperes azon érve, miszerint a fellebbezési tanács elmulasztotta megvizsgálni a korábbi védjegyek jóhírnevét. Az ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a jóhírnév olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni annak értékelésekor, hogy a megjelölések, illetve az áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság elegendő‑e az összetéveszthetőség megállapításához (a Törvényszék T‑110/01. sz., Vedial kontra OHIM – France Distribution [HUBERT] ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5275. o.] 65. pontja; lásd a Törvényszék T‑308/08. sz., Parfums Christian Dior kontra OHIM – Consolidated Artists [MANGO adorably] ügyben 2009. szeptember 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezért valamely korábbi védjegy jóhírnevét az összetéveszthetőség értékelése során kell figyelembe venni, miután megállapítást nyert a védjegyek közötti hasonlóság, és nem e hasonlóság megállapítása során (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott MANGO adorably ügyben hozott ítélet 54. pontját). Mivel a jelen esetben a fenti 44. pontban megállapításra került a szóban forgó megjelölések közötti hasonlóság hiánya, a fellebbezési tanács nem követett hibát, amikor nem vizsgálta meg a korábbi védjegyek esetleges jóhírnevét. A felperes által ezzel kapcsolatban hivatkozott érvet következésképp mint megalapozatlant el kell utasítani.
49 Mindezekre tekintettel a fellebbezési tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye a szóban forgó megjelölések között.
50 Következésképp a felperes által felhozott egyetlen jogalapot mint megalapozatlant, valamint a keresetet is el kell utasítani.
A költségekről
51 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Lan Airlines, SA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Pelikánová | Jürimäe | Van der Woude |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. február 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások