Ideiglenes változat

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2019. szeptember 20.(*)

„REACH – Az anyagok értékelése – Benpat – Perzisztencia – Az ECHA további információk kérésére vonatkozó határozata – Az 1907/2006/EK rendelet 51. cikkének (6) bekezdése – A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés – A fellebbezési tanács feladata – Kontradiktórius eljárás – A felülvizsgálat jellege – A felülvizsgálat intenzitása – A fellebbezési tanács hatáskörei – Az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése – Hatáskörök uniós ügynökségekre való átruházása – A hatáskör‑átruházás elve – A szubszidiaritás elve – Arányosság – Indokolási kötelezettség”

A T‑755/17. sz. ügyben,

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik kezdetben: T. Henze és D. Klebs, később: D. Klebs, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik kezdetben: M. Heikkilä, W. Broere és C. Jacquet, később: W. Broere, C. Jacquet és L. Bolzonello, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Bizottság (képviselik: M. Konstantinidis, R. Lindenthal és M. Noll‑Ehlers, meghatalmazotti minőségben)

és

az Envigo Consulting Ltd (székhelye: Huntingdon [Egyesült Királyság]),

a Djchem Chemicals Poland S.A. (székhelye: Wołomin [Lengyelország])

(képviselik őket: R. Cana, É. Mullier és H. Widemann ügyvédek)

beavatkozó felek,

az ECHA fellebbezési tanácsa 2017. szeptember 8‑i A‑026‑2015. sz. határozatának azon részében történő részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amely részében az részlegesen megsemmisíti az ECHA‑nak a benpat anyaggal (CAS 68953‑84‑4) kapcsolatban kiegészítő vizsgálatok elvégzését előíró, 2015. október 1‑jei határozatát,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, I. Labucka és A. Dittrich (előadó) bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

1        A benpat (CAS 68953‑84‑4) egy több összetevőből álló anyag, amely három, nagymértékben hasonló vegyi anyagból tevődik össze. Gumiból készült ipari termékekben és fogyasztási cikkekben, például gumiabroncsokban és tömlőkben stabilizátorként használják. Az anyag késlelteti a gumialapú termék fizikai tulajdonságainak és külső megjelenésének a fény és a légköri oxigén által okozott elváltozását.

2        A beavatkozó társaságok – az Envigo Consulting Ltd és a Djchem Chemicals Poland S.A. – egy konzorciumhoz tartoznak, amely 2010‑ben évi 1000 és 10 000 tonna közötti mennyiségre regisztrálta a benpatot az Európai Vegyianyag‑ügynökségnél (ECHA).

3        A benpatot 2013‑ban felvették a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.) 44. cikke szerinti, értékelésre vonatkozó közösségi gördülő cselekvési tervbe a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező tulajdonságaival, valamint a különösen fogyasztók általi, széles körben elterjedt felhasználásával kapcsolatos aggályok miatt.

4        Az 1907/2006 rendelet 45. cikke alapján a Németországi Szövetségi Köztársaság hatáskörrel rendelkező hatóságát (a továbbiakban: kijelölt hatóság) jelölték ki a benpat értékelésének elvégzésére.

5        A kijelölt hatóság az 1907/2006 rendelet 46. cikke (1) bekezdésének megfelelően határozattervezetet dolgozott ki, amelyben kiegészítő információkat kért a benpatról. E tervezetet 2014. június 20‑án megküldték az ECHA‑nak.

6        2014. augusztus 28‑án az 1907/2006 rendelet 50. cikke (1) bekezdésének megfelelően a határozattervezetet közölték a regisztrálókkal, köztük a beavatkozó társaságokkal.

7        2014. október 6‑án a regisztrálók benyújtották a határozattervezetre vonatkozó észrevételeiket.

8        A kijelölt hatóság ezeket az észrevételeket figyelembe vette, és 2015. március 5‑én módosított határozattervezetet közölt a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságával és az ECHA‑val.

9        E többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai közül három hatóság, valamint az ECHA az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (2) bekezdésének megfelelően módosítási javaslatokat nyújtott be.

10      A kijelölt hatóság megvizsgálta ezeket a javaslatokat és módosította a határozattervezetet. 2015. április 20‑án a módosított határozattervezetet megküldték a tagállami bizottságnak.

11      2015. május 8‑án meghallgatták a regisztrálókat a tagállamok javaslatait illetően.

12      2015. június 8–11‑i ülésén a tagállami bizottság az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (6) bekezdésének megfelelően egyhangú megállapodásra jutott a határozatra irányuló módosított javaslatról.

13      2015. október 1‑jén az ECHA az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (6) bekezdése alapján a benpat értékelése során határozatot fogadott el (a továbbiakban: az ECHA határozata).

14      Határozatával az ECHA kérte a regisztrálóktól többek között a következő információk benyújtását:

–        szimulációs vizsgálat a végleges lebomlásra felszíni vízben (vizsgálati módszer: aerob mineralizáció felszíni vizekben – vizsgálat a biológiai lebontás szimulálására – EU C.25/OECD 309, a továbbiakban: 309. sz. módszer), az említett határozat III.3. pontjában meghatározottak szerint, a benpat helyett az R‑898 összetevő felhasználásával;

–        abban az esetben, ha a 309. sz. módszer szerint végzett vizsgálat nem tenné lehetővé annak megállapítását, hogy a benpat az 1907/2006 rendelet 1.1.1. és 1.2.1. pontja értelmében perzisztens vagy nagyon perzisztens‑e, kiegészítő vizsgálat az üledékekben történő biológiai lebontás szimulálására (vizsgálati módszer: aerob és anaerob átalakítás vízi üledékrendszerekben, EU C.24/OECD 308, a továbbiakban: 308. sz. módszer), az említett határozat III.4. pontjában meghatározottak szerint, a benpat helyett az R‑898 összetevő felhasználásával.

15      Az ECHA határozata a kért információk szolgáltatására vonatkozó határidőként 2018. április 8‑át határozta meg.

16      2015. december 23‑án a beavatkozó társaságok fellebbezést nyújtottak be az ECHA határozata ellen ezen ügynökség fellebbezési tanácsához az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (8) bekezdése, valamint e rendelet 91. cikkének (1) bekezdése alapján.

17      Az 1907/2006 rendelet 91. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ECHA határozata ellen előterjesztett fellebbezés felfüggesztő hatályú.

18      2016. március 8‑án az ECHA benyújtotta ellenkérelmét a fellebbezési tanácshoz.

19      2016. április 13‑án a kijelölt hatóság számára engedélyezték, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzon a fellebbezési tanács előtt.

20      2016. június 2‑án a beavatkozó társaságok benyújtották ellenkérelmüket a fellebbezési tanácshoz. 2016. július 8‑án az ECHA benyújtotta az e beadványra vonatkozó észrevételeit.

21      2016. június 20‑án a kijelölt hatóság benyújtotta beavatkozási beadványát a fellebbezési tanácshoz. 2016. október 31‑én az ECHA és a beavatkozó társaságok benyújtották az e beadványra vonatkozó észrevételeiket.

22      2017. április 27‑én a fellebbezési tanács előtt tárgyalásra került sor.

23      A fellebbezési tanács előtt a beavatkozó társaságok azt kérték, hogy e tanács semmisítse meg az ECHA határozatát abban a részében, amelyben az a 309. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzését és a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzését írta elő, valamint abban a részében, amelyben az ECHA a határozat indokolásában megállapította, hogy a benpat az 1907/2006 rendelet XIII. melléklete értelmében bioakkumulatív.

24      A kijelölt hatóság által támogatott ECHA kérte a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés elutasítását.

25      2017. szeptember 8‑án a fellebbezési tanács elfogadta az A‑026‑2015. sz. határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat). E határozattal a fellebbezési tanács:

–        megsemmisítette az ECHA határozatát abban a részében, amelyben az felszólította a regisztrálókat, hogy:

–        a 309. sz. módszer szerint végzett vizsgálat keretében azonosítsák a benpat metabolitjait;

–        végezzék el a 308. sz. módszer szerinti vizsgálatot;

–        úgy határozott, hogy az ezen utóbbi határozat indokolásában szereplő, a bioakkumulációra vonatkozó állítást törölni kell;

–        a hozzá benyújtott fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasította; és

–        az ugyanezen határozat által előírt, a 309. sz. módszer szerint végzett vizsgálatból származó fennmaradó információk benyújtásának határidejeként 2020. március 15‑ét határozta meg.

II.    A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei

26      A Törvényszék Hivatalához 2017. november 20‑án benyújtott keresetlevelével a Németországi Szövetségi Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

27      2018. március 8‑án az ECHA előterjesztette az ellenkérelmet.

28      A Törvényszék Hivatalához 2018. március 21‑én érkezett beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson. A tanácselnök 2018. április 23‑i határozatával engedélyezte a beavatkozást.

29      A Törvényszék Hivatalához 2018. március 21‑én benyújtott beadványukban a beavatkozó társaságok kérték, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhassanak. A tanácselnök 2018. május 7‑i végzésével engedélyezte e társaságok beavatkozását.

30      2018. április 24‑én a Németországi Szövetségi Köztársaság benyújtotta válaszát.

31      2018. június 18‑án az ECHA benyújtotta viszonválaszát.

32      2018. július 9‑én a Bizottság benyújtotta beavatkozási beadványát. 2018. július 10‑én a beavatkozó társaságok benyújtották beavatkozási beadványukat. 2018. október 31‑én a Németországi Szövetségi Köztársaság és az ECHA benyújtotta az e beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeit.

33      Mivel a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és a Törvényszék (ötödik tanács) úgy ítélte meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva, az eljárási szabályzata 106. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

34      A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács

–        részlegesen megsemmisítette az ECHA határozatát; és

–        úgy határozott, hogy a bioakkumulációra vonatkozó állítást törölni kell ez utóbbi határozat indokolásából;

–        az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére.

35      Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

III. A jogkérdésről

36      Keresetének alátámasztására a Németországi Szövetségi Köztársaság hat jogalapot ad elő. Az első jogalap azon alapul, hogy a fellebbezési tanács túllépte a hatáskörét azzal, hogy a benpat értékelésével kapcsolatos érdemi kérdésekre vonatkozó jogalapokat vizsgált meg. A második jogalap keretében e tagállam azt állítja, hogy e tanács azzal, hogy így járt el, nem tartotta tiszteletben az ítélkezési gyakorlatot (1958. június 13‑i Meroni kontra Főhatóság ítélet, 9/56, EU:C:1958:7; 1958. június 13‑i Meroni kontra Főhatóság ítélet, 10/56, EU:C:1958:8). A harmadik jogalapban azt állítja, hogy mivel az uniós jog nem tartalmaz az e tanács számára ilyen vizsgálat elvégzését lehetővé tevő jogalapot, e tanács megsértette a tagállamoknak az ECHA tagállami bizottsága döntéshozatali képességében intézményesített jogait, tehát megsértette a szubszidiaritás és a hatáskör‑átruházás elvét. A negyedik jogalap az 1907/2006 rendelet rendelkezéseinek megsértésén alapul, és két részre oszlik. Az első rész annak alátámasztására irányul, hogy a fellebbezési tanács nem rendelkezett hatáskörrel a hozzá benyújtott fellebbezésnek a benpat értékelése érdemi vonatkozásaival kapcsolatos jogalapjai vizsgálatára, a második pedig annak alátámasztására, hogy a benpat értékelésének érdemi vonatkozásaival kapcsolatos jogalapok vizsgálata során a fellebbezési tanács hibákat követett el. Az ötödik jogalap keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy e tanács megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel nem támasztotta alá az állítólagos felülvizsgálati jogkörét. A hatodik jogalap keretében azt állítja, hogy a szóban forgó tanács értékelései tévesek.

37      Első lépésként az első, a második és a harmadik jogalapot, valamint a negyedik jogalap első részét kell megvizsgálni, amelyek annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács nem rendelkezett hatáskörrel a hozzá benyújtott fellebbezésben szereplő, a benpat értékelésének érdemi vonatkozásaival kapcsolatos jogalapok vizsgálatára.

38      Második lépésként a Törvényszék az arra alapított ötödik jogalapot fogja megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács megsértette az indokolási kötelezettséget, mivel nem támasztotta alá a felülvizsgálati jogkörét.

39      Harmadik lépésben a Törvényszék a negyedik jogalap második részét és a hatodik jogalapot fogja vizsgálni, amelyekkel a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács hibákat követett el a benpat értékelésének érdemi vonatkozásaival kapcsolatos jogalapok vizsgálata során.

A.      Az első, a második és a harmadik jogalapról, valamint a negyedik jogalap első részéről, amelyek annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács nem rendelkezett hatáskörrel a hozzá benyújtott fellebbezésben szereplő, a benpat értékelésének érdemi vonatkozásaival kapcsolatos jogalapok vizsgálatára

40      Az első, a második és a harmadik jogalap, valamint a negyedik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanácsnak a hozzá benyújtott fellebbezést mint elfogadhatatlant kellett volna elutasítania, amennyiben a beavatkozó társaságok az ECHA határozatának abban a részében történő felülvizsgálatára irányuló jogalapokat adtak elő, amelyben az a benpat értékelésének érdemi vonatkozásaival foglalkozik. E tagállam szerint e tanács nem rendelkezett hatáskörrel az ilyen jogalapok elbírálására, hanem csupán az említett határozatot érintő formai hibák fennállásának ellenőrzésére.

41      Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket. Előadják, hogy a fellebbezési tanács hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megvizsgálja a hozzá benyújtott fellebbezésnek a valamely anyag értékelése során hozott határozat megalapozottságának vitatására irányuló jogalapjait. E vizsgálat mindazonáltal nem képezi a szóban forgó anyag új értékelését.

42      Első lépésként a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a tagállami bizottság, az ECHA és a fellebbezési tanács szerepére alapított érveit kell megvizsgálni. Második lépésként a Törvényszék a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott további érveket fogja megvizsgálni.

1.      A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a tagállami bizottság, az ECHA és a fellebbezési tanács szerepére alapított érveiről

43      Az első jogalap és a negyedik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (3) vagy (6) bekezdésének megfelelően a tagállamok vagy a tagállami bizottság rendelkeznek hatáskörrel a valamely anyag értékelése során hozott határozatban szereplő érdemi értékelések tekintetében. Az anyagok értékelési eljárását többek között a tagállamok és az ECHA említett bizottságának fontos szerepe jellemzi. A tagállamok az ECHA döntéshozatali eljárása során saját hatásköröket gyakorolnak. E bizottság valódi szakértői csoport. Még ha funkcionális szempontból az ECHA egy szervéről van is szó, e bizottság független ettől az ügynökségtől. A tagállamok közvetlenül jelölik ki a szóban forgó bizottság tagjait, és minden tagállam utasításokat adhat az általa kijelölt tagnak. E bizottság célja, hogy uniós szinten bevonja a tagállamokat oly módon, hogy összekapcsolja a tagállamok és az Unió hatáskörét. Az ECHA és a Bizottság képviselői részt vehetnek a szóban forgó bizottság ülésein, azonban csupán megfigyelőként. E bizottság jelentősége kitűnik az említett rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontjából. Az e bizottságon belüli kollektív megállapodás fontossága kitűnik ugyanezen rendelet (67) preambulumbekezdéséből. Egy ilyen bizottságot tehát nem a tagállamoktól elkülönülő, azok helyettesítését lehetővé tevő döntéshozó szervnek, hanem a tagállamok közötti megállapodást elősegítő eszköznek kell tekinteni.

44      Az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (6) bekezdése értelmében az ECHA szerepe csupán abban áll, hogy biztosítsa az eljárás koordinálását, valamint a döntéshozatal előkészítésére és nyomon követésére vonatkozó feladatokat lásson el, továbbá, hogy formálisan elfogadja a határozatot, amelynek tartalmát a tagállami bizottság határozza meg. E szerep az eljárási szabályok tiszteletben tartásának biztosítására korlátozódik. Az említett ügynökséget köti a tagállamok egyetértése, és e tekintetben nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel. A tagállamok közötti vagy a tagállami bizottságon belüli egyhangú megállapodás hiányában az ECHA elveszíti döntéshozatali jogkörét és a Bizottság lesz jogosult a döntéshozatalra.

45      A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a fellebbezési eljárásban nem kerülhető meg a tagállamoknak vagy a tagállami bizottságnak az ECHA‑n belül az anyagok értékelési eljárásában játszott különleges szerepe. A valamely anyag értékelése során hozott határozat elleni fellebbezés keretében a fellebbezési tanács nem rendelkezik több hatáskörrel, mint az ECHA. Ez utóbbiak párhuzamos hatáskörökkel rendelkeznek. Az ECHA részét képező említett tanácsot is köti a tagállamok megállapodása, és csupán arra rendelkezik hatáskörrel, hogy a tagállamok által elért megállapodásnak megfelelő határozatot hozzon. A fellebbezési tanács a valamely anyag értékelése során hozott határozatok esetében nem rendelkezik önálló, azzal azonos vagy akár egyenértékű legitimációval, mint amelyet az ECHA egésze a tagállamok megállapodási folyamatban való részvételének köszönhetően élvez. Nem hagyhatja figyelmen kívül az összes tagállam közötti egyetértést. E tanács tehát kizárólag arra rendelkezik hatáskörrel, hogy az anyag értékelésének érdemi vonatkozásaitól eltérő aspektusokat, vagyis különösen az eljárási szabályok megsértését ellenőrizze. Nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat elleni fellebbezés vizsgálata keretében az ilyen határozat megalapozottságáról határozzon. Ezt az értelmezést nem kérdőjelezheti meg az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése sem. E rendelkezést az említett rendelet 51. cikkével együttesen kell értelmezni, amely az ECHA és a tagállamok közötti „dualizmust” ír elő (a tagállami bizottságon kívül vagy azon belül).

46      Egyebekben a Németországi Szövetségi Köztársaság kifejti, hogy az általa képviselt megközelítés alapján biztosított a hatékony jogvédelem. A fellebbezési tanács határozata és a valamely anyag értékelése során hozott határozat között összefüggés áll fenn. Ennélfogva, még ha a fellebbezési tanács nem ellenőrizheti is ezen utóbbi határozat megalapozottságát, az uniós bíróság a fellebbezési tanács határozata elleni kereset keretében ellenőrizheti az említett értékelésre vonatkozó jogalapokat, mivel a fellebbezési tanácsnak az anyag értékelése során hozott határozatot helyben hagyó határozata átveszi e határozat érdemi megállapításait.

47      Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

48      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (8) bekezdésének megfelelően, valamint e rendelet 91. cikkének (1) bekezdése értelmében az ECHA‑nak az anyagok értékelése során hozott határozataival szemben a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezéssel lehet élni.

49      Ezenkívül sem az 1907/2006 rendelet, sem az ECHA fellebbezési tanácsa szervezeti és eljárási szabályzatának megállapításáról szóló, 2008. augusztus 1‑jei 771/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 206., 5. o.) rendelkezései nem tartalmaznak olyan kifejezett szabályt, amely rögzítené, hogy e tanács nem rendelkezik hatáskörrel az ECHA valamely határozatát érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapok vizsgálatára.

50      Épp ellenkezőleg, az alábbi 51–63. pontban vizsgált elemekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács hatáskörrel rendelkezik az ECHA valamely határozatát érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapok vizsgálatára.

51      Elsősorban emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az 1907/2006 rendelet 89. cikke (3) bekezdése első albekezdésének második mondata értelmében a fellebbezési tanács elnökét, többi tagját és póttagjait a vegyi anyagok biztonsága, a természettudományok vagy a szabályozási és igazságügyi eljárások terén szerzett tapasztalataik és szakértelmük alapján nevezik ki. Egyébiránt a 771/2008 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében az ECHA fellebbezési tanácsa tagjainak képesítésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2007. október 23‑i 1238/2007/EK bizottsági rendeletnek (HL 2007. L 280., 10. o.) megfelelően a fellebbezési tanács legalább egy tagjának jogi képesítéssel és legalább egy tagjának szakmai képesítéssel kell rendelkeznie. Ez utóbbi rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint a szakmai képesítésű tagok egyetemi végzettséggel vagy ezzel egyenértékű képesítéssel rendelkeznek, és jelentős szakmai tapasztalatot szereztek a vegyi anyagok emberi egészséget vagy környezetet érintő veszélyértékelése, expozíció értékelése vagy kockázatkezelése terén, vagy hasonló területeken. E tanács tehát rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy ő maga tudományos jellegű értékeléseket végezzen.

52      Amint az különösen a 771/2008 rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, a fellebbezési tanács szakértelmének célja, hogy biztosítsa a fellebbezések e tanács általi elbírálásának jogi és szakmai szempontból való kiegyensúlyozottságát.

53      Másodsorban, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság érvei az anyagok értékelése során hozott határozatok elfogadására előírt eljárás sajátosságain alapulnak, meg kell jegyezni, hogy sem az 1907/2006 rendelet, sem a 771/2008 rendelet nem ír elő különös szabályokat az ilyen határozatok elleni fellebbezésre vonatkozóan.

54      Harmadsorban, az ECHA határozata ellen a fellebbezési tanácshoz benyújtható fellebbezés lehetősége révén elérni kívánt célkitűzések olyan megközelítés mellett szólnak, amely szerint e tanács hatáskörrel rendelkezik az ilyen határozatot érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapok vizsgálatára.

55      Egyrészről ugyanis, amint az a 771/2008 rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, az ECHA határozatai – többek között az anyagok értékelése során hozott határozatok – elleni fellebbezés lehetősége által elérni kívánt egyik célkitűzés az, hogy az ilyen határozat címzettjei számára lehetővé tegye, hogy kezdeményezhessék e határozat nem csupán jogi, hanem szakmai szempontból történő felülvizsgálatát is. Az említett szakmai szempontokat illetően ugyanis – a fellebbezési tanács tagjainak szakértelméből adódóan – az említett tanács által végzett felülvizsgálat magasabb intenzitású, mint az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat.

56      Másrészről a fellebbezési tanács hatáskörének a Németországi Szövetségi Köztársaság által leírtak szerinti korlátozása azzal a következménnyel járna, hogy e tanács nem tudná teljeskörűen betölteni azt a szerepét, amely arra irányul, hogy – hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítása mellett – korlátozza az uniós bíróság előtti jogvitákat. Ebben az összefüggésben azt is meg kell jegyezni, hogy amint az az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosításáról szóló, 2019. április 17‑i (EU, Euratom) 2019/629 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 111., 1. o.) (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, a már kétszer is elbírálás tárgyát képezett ügyekben előterjesztett fellebbezések befogadására vonatkozó szabályok bevezetése azon a megfontoláson alapul, hogy az ECHA fellebbezési tanácsának határozatait érintő ügyekben lehetőség van a kétszeres – tudniillik először az említett tanács, és másodszor a Törvényszék általi – elbírálásra.

57      Negyedsorban meg kell állapítani, hogy egy olyan megközelítés, amely szerint a fellebbezési tanács nem rendelkezik hatáskörrel az ECHA valamely határozatát érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapok vizsgálatára, nem lenne alkalmas arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdése értelmében vett hatékony jogorvoslatot biztosítson.

58      Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdése értelmében az Unió szerveit és hivatalait létrehozó jogi aktusok meghatározhatják azokat a külön feltételeket, amelyek alapján egy természetes vagy jogi személy az e szervek és hivatalok által elfogadott, rá nézve joghatás kiváltására irányuló jogi aktusokkal szemben keresettel élhet. Az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdése rögzíti, hogy a fellebbezési tanács előtti fellebbezéshez való jog fennállása esetén az uniós bírósághoz csak az említett tanács határozata elleni megsemmisítés iránti keresettel lehet fordulni.

59      A fellebbezési tanács határozata elleni megsemmisítés iránti kereset tehát e határozat jogszerűségére vonatkozik.

60      Márpedig az ECHA‑nak valamely anyag értékelése keretében kiegészítő információk kéréséről szóló határozata elleni fellebbezés keretében a fellebbezési tanács kontradiktórius eljárásban csupán azt vizsgálja, hogy az előtte előadott érvek alkalmasak‑e az említett határozatot érintő hiba fennállásának alátámasztására (lásd ebben az értelemben: a mai napon hozott BASF Grenzach kontra ECHA ítélet, T‑125/17, 59–86. pont).

61      A Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben tehát nem lehet úgy tekinteni, hogy amennyiben a fellebbezési tanács nem foglalt állást az ECHA határozatában szereplő megfontolásokról, e megfontolások az említett tanács határozatának szerves részét képezik, tehát az ez utóbbi határozat ellen az uniós bírósághoz előterjesztett kereset keretében felülvizsgálhatók.

62      Ebből következik, hogy azon megközelítés követése esetén, amely szerint a fellebbezési tanács nem rendelkezik hatáskörrel az ECHA valamely határozatát érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapok vizsgálatára, ilyen jogalapokat nem lehetne eredményesen felhozni a fellebbezési tanács határozata ellen a Törvényszékhez előterjesztett kereset keretében. Egyrészről ugyanis a Törvényszék előtt nem lehetne érvényesen e tanács terhére róni, hogy nem vizsgált olyan jogalapokat, amelyek vizsgálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Másrészről, még annak feltételezése esetén is, hogy az ECHA határozata érdemi hibát tartalmaz, egy ilyen hiba nem lenne alkalmas a fellebbezési tanács határozata jogszerűségének kétségessé tételére.

63      Mindenesetre, még annak feltételezése esetén is – amint azt a Németországi Szövetségi Köztársaság állítja –, hogy az ECHA határozatában szereplő megfontolások, amelyekről a fellebbezési tanács nem határozott, e tanács határozatának szerves részét képezik, az e tagállam által képviselt megközelítés azzal a következménnyel járhatna, hogy e tanácshoz hiábavaló fellebbezéseket kellene benyújtani. Amint az ugyanis az EUMSZ 263. cikk ötödik bekezdéséből és az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, amennyiben az ECHA határozata ellen a fellebbezési tanácshoz fellebbezést lehet benyújtani, az e határozat ellen a Törvényszékhez benyújtott kereset elfogadhatatlan. Így abban az esetben, ha egy fellebbező az ECHA valamely határozatának kizárólag az e határozatot érintő érdemi hibák miatt történő megsemmisítését kívánná elérni, nem lenne más választása, mint hogy fellebbezést nyújtson be a fellebbezési tanácshoz, noha ezt a fellebbezést ilyen esetben szükségképpen el kellene utasítani.

64      A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben a fellebbezési tanács a jelen esetben hatáskörrel rendelkezett az ECHA határozatát érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapok vizsgálatára.

2.      A Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott többi érvről

65      A Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott további érveket a fenti 48–64. pontban kifejtett megfontolások figyelembevételével kell vizsgálni.

66      Elsősorban, a negyedik jogalap első részében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat elfogadásához vezető eljárásban a tagállamok vagy a tagállami bizottság döntő szerepet játszik. Ezzel szemben az ECHA szerepe korlátozott. Ebben az összefüggésben az ECHA csupán jogi kérdésekre vagy egyszerű tudományos kérdésekre válaszol. Mivel az ECHA‑t köti a tagállamok közötti vagy a tagállami bizottságon belüli egyetértés, a fellebbezési tanács nem rendelkezik hatáskörrel az említett egyetértés felülvizsgálatára, hanem azt tiszteletben kell tartania. Az ellenkező eset a tagállamok vagy a tagállami bizottság által az ECHA‑n belül az anyagok értékelési eljárásában játszott különleges szerep megkerülését jelentené.

67      Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

68      Ebben az összefüggésben először emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a kijelölt hatóság úgy ítéli meg, hogy az 1907/2006 rendelet 46. cikke (1) bekezdésének megfelelően kiegészítő információkra van szükség, az adott évben értékelendő anyagokra vonatkozó közösségi gördülő cselekvési tervnek az ECHA honlapján való nyilvánosságra hozatalától számított 12 hónapon belül határozattervezetet dolgoz ki. A határozatot ezt követően az említett rendelet 50. és 52. cikkében rögzített eljárással összhangban kell meghozni.

69      Az 1907/2006 rendelet 50. cikke a regisztrálók és a továbbfelhasználók jogait szabályozza. E cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy az ECHA értesíti az érintett regisztrálókat és továbbfelhasználókat a határozattervezetről. Amennyiben az érintett regisztrálók vagy továbbfelhasználók észrevételeket kívánnak tenni, azokat a kézhezvételtől számított 30 napon belül továbbítják az ECHA‑nak. Ez utóbbi ezt követően haladéktalanul tájékoztatja a kijelölt hatóságot az észrevétel benyújtásáról. E hatóság minden beérkezett észrevételt figyelembe vesz és ennek megfelelően módosíthatja a határozattervezetet.

70      Az 1907/2006 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése értelmében a kijelölt hatóság továbbítja az ECHA és a többi tagállam illetékes hatósága részére a határozattervezetét, valamint a regisztráló vagy a továbbfelhasználó észrevételeit.

71      Az 1907/2006 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése szerint az említett rendelet 51. cikke (2)–(8) bekezdésének – a dokumentáció értékeléséről szóló határozatok meghozatalának folyamatára vonatkozó – rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell a valamely anyag értékelése során hozott határozatok elfogadására.

72      Az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok a határozattervezet megküldését követő 30 napon belül javaslatokat tehetnek a határozattervezet módosítására. Amennyiben a kijelölt hatósághoz nem érkezik módosító javaslat, az említett rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (3) bekezdése értelmében az ECHA a közölt változat szerint hozza meg a határozatot.

73      Ha a kijelölt hatósághoz módosító javaslat érkezik, e hatóság az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (4) bekezdése első mondatának megfelelően módosíthatja a határozattervezetet. Az említett hatóság az ugyanezen rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (4) bekezdése második mondatának megfelelően az észrevételek benyújtására vonatkozó harmincnapos időszak végét követő 15 napon belül a tagállami bizottság és az ECHA elé terjeszti a határozattervezetet és a javasolt módosításokat. A szóban forgó rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (5) bekezdése értelmében a kijelölt hatóság ezeket az érintett regisztrálóknak és továbbfelhasználóknak is megküldi, akik észrevételeket tehetnek. Amennyiben a tagállami bizottság az érintett rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (6) bekezdésének megfelelően a beterjesztéstől számított 60 napon belül a határozattervezetre vonatkozóan egyhangú megállapodásra jut, az ECHA ennek megfelelően hozza meg a határozatot.

74      Ezzel szemben, ha a tagállami bizottság nem jut egyhangú megállapodásra, az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikkének (7) bekezdése értelmében a Bizottság határozattervezetet készít elő, amelyet az e rendelet 133. cikkének (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

75      A Németországi Szövetségi Köztársaság tehát helytállóan állítja, hogy a tagállamok és a tagállami bizottság fontos szerepet játszik a valamely anyag értékelése során hozott határozat elfogadási eljárása keretében.

76      Mindazonáltal, noha a tagállamok és a tagállami bizottság részt vesz a valamely anyag értékelése során hozott határozat elfogadásához vezető eljárásban, meg kell állapítani, hogy az említett határozatot az ECHA fogadja el. Egy ilyen határozat, amelyet az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (3) vagy (6) bekezdésének megfelelően fogadtak el, tehát nem a tagállamok határozata, és nem is a tagállami bizottság határozata.

77      Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés tárgyát az ECHA határozata képezi, és nem csupán az ECHA igazgatója vagy titkársága által az e határozat elfogadásához vezető eljárás keretében hozott intézkedések.

78      Az ECHA határozata elleni fellebbezés keretében a fellebbezési tanács általi felülvizsgálat tehát nem csupán az ECHA igazgatója vagy titkársága által hozott intézkedésekre vonatkozik, hanem ellenkezőleg, az említett határozat minden elemére kiterjedhet.

79      Ennélfogva a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben a valamely anyag értékelése során hozott határozat elleni fellebbezés keretében semmi nem akadályozza, hogy a fellebbezési tanács megvizsgálja az említett határozatban szereplő azon megfontolások megkérdőjelezésére irányuló jogalapokat, amelyek tekintetében a tagállami bizottságon belüli egyhangú megállapodás állt fenn, és amelyek az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (6) bekezdésének megfelelően e határozat érdemi alapját képezik. Amint az ugyanis e rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontjából kitűnik, ebben az összefüggésben a tagállami bizottság az ECHA szerveként jár el.

80      E megfontolásokat nem kérdőjelezik meg a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a tagállamok és a tagállami bizottságon belüli tagjuk közötti viszonyra vonatkozó, az e bizottság fontosságára, valamint arra alapított érvei, hogy az 1907/2006 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében e bizottság az említett rendelet VI. címe alapján javasolt határozattervezetekkel kapcsolatos véleménykülönbségek tisztázásáért felelős.

81      A fentiekre tekintettel el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveit, hogy a tagállamok és a tagállami bizottság a valamely anyag értékelése során hozott határozat elfogadásához vezető eljárás során fontos szerepet töltenek be.

82      Harmadszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveit kell vizsgálni, hogy az anyagok értékelése során hozott határozatok elfogadására előírt – a tagállamoknak a tagállami bizottságon kívül vagy azon belül fontos szerepet biztosító – eljárás megkerülésének kockázatával járna, ha a fellebbezési tanács hatáskörrel rendelkezne az ECHA valamely határozatában szereplő azon megfontolások felülvizsgálatára, amelyek az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (3) vagy (6) bekezdése szerinti egyhangú megállapodáson alapulnak.

83      Ebben az összefüggésben a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése nem teheti kétségessé sem az egyrészről az ECHA és másrészről a tagállamok vagy a tagállami bizottság közötti funkcionális „dualizmust”, sem az ECHA döntéshozatali hatáskörének az értékelési eljárást illetően fennálló érdemi korlátozását. Előadja, hogy mivel az ECHA nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a tagállamok közötti egyetértés hiányában vagy azzal ellentétesen határozatot hozzon, ugyanez a helyzet a fellebbezési tanács esetében. E tekintetben a más uniós ügynökségekkel való összehasonlítás nem releváns, mivel egyetlen más ügynökség sem rendelkezik összehasonlítható eljárási szabályokkal és olyan hasonló tagállami bizottsággal, amely ilyen jelentős módon bevonná a tagállamokat a döntéshozatali folyamatba azáltal, hogy magát a döntéshozatali hatáskört az akaratuktól tenné függővé.

84      Egyrészről el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott, arra alapított érvet, hogy amennyiben a fellebbezési tanács vizsgálhatná az ECHA valamely határozatát érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapokat, ez a tagállamok vagy a tagállami bizottság által a valamely anyag értékelése során hozott határozatok elfogadására előírt eljárásban betöltött szerepe megkérdőjelezésének kockázatával járna.

85      Ebben az összefüggésben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat elleni fellebbezés elbírálása során maga a fellebbezési tanács nem végzi el ezen anyag értékelését, hanem csupán azt vizsgálja, hogy e határozat tartalmaz‑e hibát.

86      Egyébiránt a fellebbezési tanács az ECHA valamely határozatának felülvizsgálata során nem végez az ezen ügynökség illetékes szervei által az e határozat elfogadásához vezető eljárás során végzettel összehasonlítható vizsgálatot, és nem ugyanazokat az eljárási szabályokat alkalmazza, mint amelyek az első fokon eljáró ECHA‑ra vonatkoznak, hanem arra szorítkozik, hogy kontradiktórius eljárás keretében megvizsgálja, hogy az említett határozat tartalmaz‑e hibát (lásd ebben az értelemben: a mai napon hozott BASF Grenzach kontra ECHA ítélet, T‑125/17, 59–86. pont).

87      Ezzel szemben a fenti 48–64. pontban kifejtett indokok alapján a vonatkozó rendelkezésekből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a fellebbezési tanács ne rendelkezzen hatáskörrel az ECHA valamely határozatát érintő érdemi hibák fennállásának alátámasztására irányuló jogalapok vizsgálatára.

88      Másrészről emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 93. cikke (3) bekezdésének megfelelően a fellebbezési tanács – amennyiben a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozott – kétségkívül gyakorolhatja az ECHA valamennyi hatáskörét, vagy további intézkedésre ezen ügynökség illetékes testületéhez utalhatja az ügyet.

89      Az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése mindazonáltal mérlegelési jogkört biztosít a fellebbezési tanácsnak (a mai napon hozott BASF Grenzach kontra ECHA ítélet, T‑125/17, 119. pont). Márpedig e mérlegelési jogkör gyakorlása során az említett tanácsnak nem csupán azt kell vizsgálnia, hogy a fellebbezés vizsgálata nyomán rendelkezésére állnak‑e azok az elemek, amelyek lehetővé teszik számára saját határozata meghozatalát, hanem figyelembe kell vennie az első fokon eljáró ECHA határozatának meghozatalára előírt eljárásra irányadó szabályokat is. Így, noha ez az eljárás jelentős szerepet biztosít bizonyos szereplőknek – ahogy a dokumentációk és az anyagok értékelése során történő határozathozatalra vonatkozó eljárás a tagállamok és a tagállami bizottság számára (lásd a fenti 68–74. pontot) – a fellebbezési tanácsnak fel kell tennie a kérdést, hogy a végleges határozatnak az e tanács szintjén történő elfogadása megfelel‑e az 1907/2006 rendelet célkitűzéseinek, vagy az első fokon eljáró ECHA előtti eljárásra irányadó szabályok és az ezek által elérni kívánt célkitűzések tiszteletben tartása megköveteli‑e, hogy az ügyet visszautalja ezen ügynökség hatáskörrel rendelkező testülete elé. Ebben az összefüggésben figyelembe kell vennie az említett rendelet (67) preambulumbekezdését is, amelyből kitűnik, hogy az anyagok és a dokumentációk értékelésére vonatkozóan előirányzott eljárás azon az elven alapul, hogy a tagállamok közötti vagy a tagállami bizottság keretén belüli, a határozattervezetekre vonatkozó kollektív megállapodásnak olyan hatékony rendszer alapját kell szolgálnia, amely tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét (lásd ebben az értelemben: a mai napon hozott BASF Grenzach kontra ECHA ítélet, T‑125/17, 115–120. pont).

90      Ebből következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által állítottakkal ellentétben egy olyan megközelítés, amely szerint a fellebbezési tanács hatáskörrel rendelkezik az ECHA valamely határozatában szereplő azon megfontolások felülvizsgálatára, amelyek az 1907/2006 rendelet – e rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alapján értelemszerűen alkalmazandó – 51. cikke (3) vagy (6) bekezdése szerinti egyhangú megállapodáson alapulnak, nem alkalmas a tagállamok vagy a tagállami bizottság számára az e rendelkezésekkel biztosított, az anyagok értékelése során hozott határozatok elfogadása keretében betöltött fontos szerep megkérdőjelezésére.

91      Másodsorban, az első jogalap keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat bármely módosítása a határozat újraszövegezésének felel meg, mivel még e határozat egyes részeinek módosítása vagy akár megsemmisítése is azzal a hatással jár, hogy módosítja az értékelés során követett „átfogó stratégiát”. Egy ilyen határozat bármely módosításához tehát a tagállamok általi döntéshozatalra van szükség, mivel az 1907/2006 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a tagállami bizottság felelős az értékelési eljárás során a tagállamok között felmerülő véleménykülönbségek tisztázásáért. A fellebbezési tanács nem módosíthatja a tagállamok vagy a tagállami bizottság által előirányzott „vizsgálati stratégiát”.

92      Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

93      E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a fenti 84–87. pontban kifejtette – a valamely anyag értékelése során hozott határozat elleni fellebbezés keretében a fellebbezési tanács nem végzi el a szóban forgó anyag értékelését, hanem csupán azt vizsgálja, hogy e határozat tartalmaz‑e hibát.

94      Másodszor, a fenti 48–64. pontban kifejtett megfontolások miatt nem tekinthető úgy, hogy az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a fellebbezési tanács ne vizsgálhassa a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapokat. Ebből következik, hogy e tanács jogosult az ilyen határozat megsemmisítésére, amennyiben az ilyen hibákat tartalmaz, még ha ez részlegesen vagy teljesen meg is kérdőjelezi a tagállami bizottság által az említett értékelés során követett átfogó stratégiát. Egyébiránt semmi nem akadályozza, hogy az említett tanács korlátozza az ilyen határozat megsemmisítésének terjedelmét, ha az abban szereplő valamely információkérés elkülöníthető a többitől. Ez ugyanúgy vonatkozik valamely kiegészítő információkérés olyan elemeire is, amelyek megsemmisítése nem módosítja ezen információkérés lényegét.

95      Harmadszor, ami a valamely anyag értékelése során hozott határozat megsemmisítésének következményeit illeti, egyrészről abban az esetben, ha a fellebbezési tanács az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése alapján további intézkedésre az ECHA hatáskörrel rendelkező testületéhez utalja az ügyet, az említett testület feladata annak eldöntése, hogy új határozatot kell‑e hozni. Ebben az esetben a tagállamoknak vagy a tagállami bizottságnak az említett rendelet 51. cikke (3) vagy (6) bekezdésben előirányzott szerepe tehát nem kérdőjeleződik meg, a 771/2008 rendelet 18. cikkéből eredő azon kötelezettség tiszteletben tartására is figyelemmel, amely kötelezettség szerint e testületet köti a fellebbezési tanács határozatának indokolása, kivéve, ha a körülményekben változás történt. Márpedig ez a kötelezettség csupán következménye annak, hogy a fellebbezési tanács hatáskörrel rendelkezik a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapok vizsgálatára.

96      Másrészről, ami az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdésében előírt azon lehetőséget illeti, hogy a fellebbezési tanács az ECHA hatásköreinek gyakorlásával maga hozzon végleges határozatot, emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 89. pontban kifejtésre került, a fellebbezési tanácsnak a számára az említett rendelet 93. cikkének (3) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkör gyakorlása keretében figyelembe kell vennie az első fokon eljáró ECHA határozatának elfogadására előírt eljárásra irányadó szabályokat, az ezen eljárás által a különböző testületeknek biztosított szerepet, valamint e rendelet (67) preambulumbekezdését, amelyből kitűnik, hogy az anyagok és a dokumentációk értékelésére vonatkozóan előirányzott eljárás azon az elven alapul, hogy a tagállamok közötti vagy a tagállami bizottság keretén belüli, a határozattervezetekre vonatkozó kollektív megállapodásnak olyan hatékony rendszer alapját kell szolgálnia, amely tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét.

97      E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat bármely módosítása e határozat újraszövegezésének felel meg, ami nem összeegyeztethető az 1907/2006 rendelet rendelkezéseivel.

98      Harmadsorban, a negyedik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsban elérendő határozatképesség sokkal alacsonyabb, mint amelyet az anyagok értékelése során hozott határozat elfogadásához az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (3) vagy (6) bekezdése alapján el kell érni. Hozzáteszi, hogy a 771/2008 rendelet 20. cikkének második bekezdése szerint e tanács határozatait a tagok egyszerű többségével fogadják el. E tanácsnak tehát a határozata meghozatalához a valamely anyag értékelése során hozott határozat esetén előírthoz képest sokkal alacsonyabb szintű határozatképességet kell elérnie. Egyébiránt aggasztó, hogy két, semmilyen szakmai képesítéssel nem rendelkező személy laikus döntésével válthatja fel a szakértők által a tagállami bizottságon belül kifejezésre juttatott véleményt.

99      Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

100    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 771/2008 rendelet 20. cikkének második bekezdése értelmében a fellebbezési tanács határozatait többségi szavazattal kell elfogadni.

101    A Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben mindazonáltal az a körülmény, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat csak akkor fogadható el az ECHA szintjén, ha az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (3) vagy (6) bekezdése szerinti egyhangú megállapodás áll fenn, míg a fellebbezési tanács többségi szavazattal határoz, nem igazolja e tanács hatáskörének az ilyen határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapok tekintetében történő korlátozását.

102    A fenti 82–89. pontban kifejtett okokból ugyanis nem tekinthető úgy, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés keretében fennállna annak kockázata, hogy megkérdőjeleződik a tagállamoknak a valamely anyag értékelése során hozott határozat elfogadásához vezető eljárásban betöltött szerepe.

103    E megfontolásokra tekintettel az ECHA előtti eljárás során, illetve a fellebbezési tanács előtti eljárás során elérendő határozatképesség közötti különbségekre alapított érvet el kell utasítani.

104    Negyedsorban, a negyedik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács emberi erőforrásai korlátozottak, és e tanácsnak csupán egy tagja rendelkezik szakmai képesítéssel. Az 1907/2006 rendelet 89. cikkének és a 771/2008 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően e tanács három tagból áll, és legalább egy tagnak jogi képesítéssel, legalább egy tagnak pedig szakmai képesítéssel kell rendelkeznie.

105    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

106    E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat elleni fellebbezés keretében a fellebbezési tanácsnak nem feladata, hogy elvégezze az említett anyag új értékelését. Emlékeztetni kell arra is, hogy az említett tanácsnak nem feladata, hogy saját értékelésének elvégzése során ő maga megvizsgálja, hogy ezen anyagra vonatkozóan kiegészítő információkat kell‑e kérni. Egy ilyen fellebbezés keretében ugyanis e tanács csupán azt vizsgálja meg, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e az említett határozatot érintő hiba fennállásának alátámasztására.

107    A fellebbezési tanács munkaterhe tehát nem hasonlítható a valamely anyag értékelése keretében kijelölt nemzeti hatóság munkaterhéhez.

108    Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 48–64. pontban kifejtett megfontolások miatt a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésre alkalmazandó rendelkezésekből nem vezethető le, hogy az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapok tekintetében korlátozza a fellebbezési tanács hatáskörét. Ellenkezőleg, meg kell jegyezni, hogy noha az 1907/2006 rendelet 89. cikkének (1) bekezdése értelmében e tanács főszabály szerint három tagból áll, e cikk (3) bekezdésének második albekezdéséből kitűnik, hogy az ECHA igazgatósága az ügyvezető igazgató javaslata alapján további tagokat és póttagokat nevezhet ki, amennyiben ez a fellebbezések megfelelő ütemben történő elbírálásához szükséges. Egyébiránt semmi nem akadályozza, hogy más uniós ügynökségekhez hasonlóan több fellebbezési tanácsot hozzanak létre.

109    E körülményekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a fellebbezési tanács emberi erőforrásainak korlátozott jellegére alapított érv nem alkalmas annak megkérdőjelezésére, hogy e tanács hatáskörrel rendelkezik a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapok vizsgálatára. Ennélfogva a Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érvét is el kell utasítani.

110    Ötödsorban, a negyedik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezések felfüggesztő hatályúak. Egy olyan megközelítés tehát, amely lehetővé tenné e tanács számára, hogy az ECHA határozatában szereplő értékeléseket – a bíróság általi felülvizsgálatot megelőzően – érdemben felülvizsgálja, szükségtelen késedelemhez és diszfunkciókhoz vezetne, ami nem állna összhangban az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendelettel követett, az emberi egészség és a környezet védelmére irányuló célkitűzésekkel, sem pedig az elővigyázatosság ugyanezen rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében említett elvével. Márpedig azon lehetőségnek, hogy az ECHA az anyagok értékelése során határozatokat hozhasson, az a célja, hogy megkönnyítse és felgyorsítsa a döntési folyamatot. E határozatok csupán előzetes lépcsőfokot képeznek. E célkitűzést veszélyeztetné, ha a fellebbezési tanácsnak lehetősége lenne arra, hogy érdemben felülvizsgálja az ECHA egy határozatát, mivel az időtartam így hosszabb lenne abban az esetben, ha a szóban forgó határozatot a Bizottság fogadja el. A fellebbezési eljárás túlzott időtartama az Alapjogi Charta 3. cikkének (1) bekezdésével, valamint 41. cikkének (1) bekezdésével is ellentétes.

111    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

112    E tekintetben először emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 48–64. pontban kifejtett megfontolások miatt nem tekinthető úgy, hogy az uniós jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a fellebbezési tanács ne állapíthassa meg a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákat.

113    Másodszor, az 1907/2006 rendelettel követett célkitűzéseket illetően meg kell jegyezni, hogy – amint az többek között e rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – e rendelet kétségkívül az emberi egészség és a környezet védelmének magas szintjét kívánja biztosítani. Ugyanakkor e rendelet nem csupán ezeket a célkitűzéseket kívánja elérni. A rendelet célja ugyanis az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítése, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása is, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg. E rendelet célja egyebekben, amint az levezethető különösen e rendelet (47) preambulumbekezdéséből, az állatkísérletek elkerülése. Ezenkívül az ECHA bizonyos határozatai ellen a fellebbezési tanácshoz benyújtható, felfüggesztő hatályú fellebbezés lehetőségének célja továbbá az Alapjogi Charta 16. cikke szerinti vállalkozás szabadságának útjában álló, a téves határozatokhoz kapcsolódó bármely akadály elkerülése. Ami pontosabban a valamely anyag értékelése során hozott olyan határozatokat illeti, amelyekben kiegészítő információkat kérnek, e felfüggesztő hatály célja tehát annak elkerülése, hogy olyan vizsgálatokat folytassanak le, amelyek a regisztrálók számára költségeket jelentenek és amelyek állatkísérletekkel járhatnak, noha az ECHA nem volt jogosult ezen információk kérésére.

114    Harmadszor, ami a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét illeti, hogy azon lehetőségnek, hogy az ECHA valamely anyag értékelése során határozatokat hozhasson, az a célja, hogy megkönnyítse és felgyorsítsa a döntési folyamatot, meg kell jegyezni, hogy az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az ECHA bizonyos aktusai nem támadhatók meg a fellebbezési tanács előtt. Így az említett rendelet 57. és 59. cikke szerinti, a jelöltanyagok azonosítására előírt eljárás azt is rögzíti, hogy az ilyen határozat akkor hozható meg az ECHA szintjén, ha a tagállamok között vagy a tagállami bizottságon belül egyetértés áll fenn, ellenkező esetben a határozatot a Bizottság szintjén kell elfogadni. Márpedig a valamely anyag értékelése során hozott határozatok esetében előírtakkal ellentétben az ilyen aktus ellen nem lehet automatikus felfüggesztő hatályú fellebbezést benyújtani a fellebbezési tanácshoz. Ellenkezőleg, e rendelet 94. cikkének (1) bekezdése értelmében az ilyen aktusok a Törvényszék előtt támadhatók meg, és a Törvényszékhez benyújtott keresetnek nincs automatikus felfüggesztő hatálya.

115    E körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó tudatos döntéséről van szó a tekintetben, hogy az ECHA bizonyos aktusai ellen lehetővé tette a fellebbezési tanácshoz benyújtható, automatikus felfüggesztő hatályú fellebbezés lehetőségét, más aktusok ellen azonban nem.

116    Negyedszer, ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra is, hogy az 1907/2006 rendelet 89. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében a fellebbezési tanács további tagokat jelölhet ki, amennyiben ez a fellebbezések megfelelő ütemben történő elbírálásához szükséges (lásd a fenti 108. pontot).

117    E körülményekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés automatikus felfüggesztő hatálya által okozott esetleges késedelemre alapított érv nem alkalmas annak megkérdőjelezésére, hogy e tanács hatáskörrel rendelkezik a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapok vizsgálatára. Ennélfogva a Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érvét is el kell utasítani.

118    Hatodsorban, a negyedik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az ECHA érdemi értékelései fellebbezési tanács általi felülvizsgálatának lehetősége az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat tekintetében következetlen eredményekhez vezet. Egyrészről a bírói jogvédelem korlátozott akkor, ha az ECHA valamely határozatát a fellebbezési tanács vizsgálja felül. Az ECHA nem vitathatna valamely határozatot fellebbezés benyújtásával vagy más módon. A tagállamoknak pedig meg kell elégedniük az említett tanács által végzett, az értékelési hibák fennállására vonatkozó felülvizsgálattal. Másrészről, amikor a határozatot a Bizottság fogadja el, a felülvizsgálatot a Törvényszék végzi el.

119    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

120    E tekintetben először meg kell jegyezni, hogy azon felülvizsgálat intenzitása, amelyet az uniós bíróság a valamely anyag értékelése során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban a fellebbezési tanács által hozott határozat tekintetében végez, nem különbözik a valamely anyag értékelése során a Bizottság által hozott határozat tekintetében az e bíróság által végzett felülvizsgálat intenzitásától. Itt ugyanis a jogszerűség felülvizsgálatáról van szó. Az ítélkezési gyakorlat szerint e felülvizsgálat korlátozott, amikor igen összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékeléséről van szó. Az ilyen értékelések esetén ugyanis az uniós bíróság annak vizsgálatára szorítkozik, hogy ezek az értékelések nem voltak‑e nyilvánvalóan hibásak, nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy a határozat szerzője nem lépte‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörét (lásd: 2011. július 21‑i Etimine ítélet, C‑15/10, EU:C:2011:504, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

121    Másodszor, igaz, hogy amikor a Törvényszék egy anyag értékelése során hozott bizottsági határozatot vizsgál felül, akkor egy anyag értékelése során hozott határozattal kapcsolatos közvetlen felülvizsgálatot végez, míg a fellebbezési tanács határozata elleni kereset keretében az említett tanács határozatának felülvizsgálatára szorítkozik. Amint az a fenti 60–62. pontban kifejtésre került, ebben az összefüggésben a Törvényszék általi felülvizsgálat tehát a fellebbezési tanács által elvégzett felülvizsgálatra vonatkozik.

122    Amint az azonban az 1907/2006 rendelet 91. cikkének (1) bekezdéséből, valamint e rendelet 94. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, ez az uniós jogalkotó tudatos döntésének következménye. Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 114. és 115. pontban kifejtette, az ECHA bizonyos aktusai közvetlenül az uniós bíróság előtt támadhatók meg. Márpedig – a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben – ez a tudatos döntés nem tekinthető olyan következetlen eredménynek, amely igazolhatná a fellebbezési tanács hatáskörének korlátozását a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapok vizsgálata tekintetében.

123    E megfontolásokra tekintettel ezeket az érveket is el kell utasítani.

124    Hetedsorban, el kell utasítani az arra alapított – a Németországi Szövetségi Köztársaság által a negyedik jogalap első része keretében előadott – érvet, hogy az értékelési hibák fennállására vonatkozó felülvizsgálat a bíróságok számára fenntartott feladat. Egyrészről ugyanis, amint azt a Törvényszék a fenti 54–56. pontban kifejtette, az uniós jogalkotó azt írta elő, hogy az ECHA bizonyos határozatai – például a valamely anyag értékelése során hozott határozatok – esetében legyen lehetőség a fellebbezési tanácshoz benyújtható fellebbezésre, amelynek keretében e tanács megvizsgálja, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e az első fokon eljáró említett ügynökség határozatát érintő hiba fennállásának alátámasztására. Másrészről meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság egyetlen érve sem alkalmas azon állításának alátámasztására, amely szerint az értékelési hibák fennállásának felülvizsgálatát a bíróságok számára kellene fenntartani.

125    Nyolcadsorban, a harmadik jogalap keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az 1907/2006 rendelet (67) preambulumbekezdésének megfelelően a valamely anyag értékelése során hozott határozat a tagállamok által vagy a tagállami bizottságon belül a határozattervezetre vonatkozóan elért kollektív megállapodáson alapul. Az ECHA szerepe arra korlátozódik, hogy koordinálja és támogassa a tagállamok általi döntéshozatal folyamatát. A fellebbezési tanács – azzal, hogy az értékelés érdemében önálló határozatot hozott az ECHA helyett – megsértette a szubszidiaritás és a hatáskör‑átruházás elvét. Közelebbről, ami ezen utóbbi elvet illeti, a Németországi Szövetségi Köztársaság mindenekelőtt azt állítja, hogy amennyiben az uniós jogalkotó az ECHA‑ra akarta volna ruházni ezt a hatáskört, kifejezetten ráruházta volna a felelősséget, amint azt többek között a regisztrálás végleges elutasítása esetében tette. Az ECHA hatásköreit továbbá az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (3) és (6) bekezdése határozza meg. Végül, az említett rendelet 93. cikke (3) bekezdésének szövege alapján sem lehet úgy vélni, hogy a fellebbezési tanács tágabb hatáskörrel rendelkezik. Amennyiben e rendelkezés lehetővé teszi e tanács számára, hogy az ECHA valamennyi hatáskörét gyakorolja, e tekintetben az e rendelet 51. cikkében foglalt korlátozott hatáskörökről van szó. E tanács továbbá dönthet úgy is, hogy egy ügyet további intézkedésre ezen ügynökség valamely hatáskörrel rendelkező testületéhez utal.

126    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

127    Először is, el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a hatáskör‑átruházás EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti elvének megsértésére alapított érvét, amely elv szerint az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében, és amely szerint minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad.

128    Az 1907/2006 rendeletet ugyanis az EK 95. cikk (EUMSZ 114. cikk) alapján, a 771/2008 rendeletet pedig az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (4) bekezdése és ez utóbbi rendelet 132. cikke alapján fogadták el.

129    Amint azt a Törvényszék a fenti 48–124. pontban kifejtette, a Németországi Szövetségi Köztársaság nem adott elő annak alátámasztására alkalmas érvet, hogy a fellebbezési tanács – azzal, hogy egy anyag értékelése során hozott határozat érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapokat vizsgált meg – az 1907/2006 és a 771/2008 rendelet által ráruházott hatáskörökön kívül járt volna el.

130    E megfontolásokra tekintettel a hatáskör‑átruházás elvére alapított érvet is el kell utasítani.

131    Másodszor, el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a fellebbezési tanács megsértette a szubszidiaritás elvét.

132    Egyrészről, amennyiben ez az érv az 1907/2006 rendelet (67) preambulumbekezdésére vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy e preambulumbekezdésből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó úgy vélte, hogy megfelel a szubszidiaritás elvének az e rendelettel kialakított rendszer, amely szerint a valamely anyag értékelése során hozott és az ECHA szintjén elfogadott határozatok a tagállami bizottságon belüli kollektív megállapodáson alapulnak.

133    Márpedig – amint azt a Törvényszék különösen a fenti 82–103. pontban kifejtette – megfelel az 1907/2006 rendelet (67) preambulumbekezdésének a fellebbezési tanács arra vonatkozó hatásköre, hogy vizsgálja az értékelési határozat érdemének megkérdőjelezésére irányuló jogalapokat. Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani, amennyiben az az említett preambulumbekezdésen alapul.

134    Másrészről, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság érve a szubszidiaritás EUSZ 5. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében vett elvére vonatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy ezen elvnek megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók.

135    Márpedig meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem fejt ki annak alátámasztására alkalmas részletes érvet, hogy a szubszidiaritás EUSZ 5. cikk (1) és (3) bekezdése értelmében vett elvét nem tartották tiszteletben. Következésképpen az erre az elvre alapított érvet, és ennélfogva a szubszidiaritás elvének megsértésére alapított érvek összességét el kell utasítani.

136    Kilencedsorban, a második jogalap keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a Bíróság által azon ítélkezési gyakorlat keretében kidolgozott elveket, amely szerint a Bizottság nem ruházhat diszkrecionális döntéshozatali hatáskört uniós ügynökségekre (1958. június 13‑i Meroni kontra Főhatóság ítélet, 9/56, EU:C:1958:7; 1958. június 13‑i Meroni kontra Főhatóság ítélet, 10/56, EU:C:1958:8). Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság hatáskörei ügynökségekre történő átruházásának körülhatároltnak kell lennie és objektív kritériumoknak kell megfelelnie. Ezt az ítélkezési gyakorlatot figyelembe kell venni az 1907/2006 rendelet alkalmazása során, ami a Bizottság hatásköreinek az értékelés során hozott határozatok tekintetében az ECHA‑ra történő átruházását illeti. A hatáskörök ezen átruházása nem csupán szakmai kérdésekre vonatkozik, hanem a szóban forgó ítélkezési gyakorlat értelmében vett mérlegelési szabadságra vonatkozó kérdésekre is. Az említett rendeletben az uniós jogalkotó annak előírásával vette figyelembe a hatáskör‑átruházás tilalmát és az anyagok értékelése során hozott határozatok előzetes besorolásának hiányát, hogy az anyagok értékelése során az ECHA szintjén elfogadott határozatoknak a valamely anyagra vonatkozó adott értékelés elvégzésének szükségességét illetően a tagállamok megfelelő szakértői között fennálló egyhangú egyetértésen kell alapulniuk. Egyetértés ugyanis csak két esetben jöhet létre. Az első esetben kötött határozatról van szó, amikor a szóban forgó helyzetre tekintettel a döntés egyértelmű. A második esetben mérlegelésen alapuló határozatról van szó, amikor a tudományos és szakmai helyzet valamivel kevésbé egyértelmű, a kérdés azonban politikai, gazdasági és társadalmi jellegű szakmai megfontolásokra tekintettel egyértelműen eldönthető. Ebben az esetben a tagállamok közötti formális egyetértés biztosítja a határozat érdemi helytállóságát, és ezzel egyidejűleg a tagállamok – utasításokhoz kötött és demokratikus legitimációval rendelkező – képviselői révén nagy fokú legitimációt biztosít az ECHA számára. A megállapodás egyhangú jellege alapján feltételezhető továbbá, hogy ezt a határozatot a tagállamok részvételével, bizottsági eljárás keretében a Bizottság is gyorsan és nehézségek nélkül meg tudta volna hozni. A Bizottságon keresztül történő eljárás tehát csupán formalitás. Ilyen egyetértés hiányában az ECHA nem rendelkezik döntéshozatali hatáskörrel, így e rendelet 51. cikke (7) bekezdésének és 133. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Bizottság szokásos döntéshozatali eljárását kell alkalmazni. Ha a fellebbezési tanács saját határozatával helyettesíthetne egy, a tagállami bizottságon belül létrejött egyhangú megállapodáson alapuló, mérlegelésen alapuló határozatot, megzavarná a tagállamok, az ECHA és a Bizottság között fennálló összetett intézményi egyensúlyt. Ebben az esetben egy ügynökség – a fent említett ítélkezési gyakorlattal ellentétesen – önállóan, minden formális biztosíték nélkül hozna mérlegelésen alapuló határozatot.

137    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

138    Elsősorban, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1958. június 13‑i Meroni kontra Főhatóság ítéletre (9/56, EU:C:1958:7) és az 1958. június 13‑i Meroni kontra Főhatóság ítéletre (10/56, EU:C:1958:8) hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy ezek az ítéletek egy olyan esetre vonatkoztak, amelyben a Bizottság ruházta át hatásköreit. Ez az ítélkezési gyakorlat a jelen esetben tehát közvetlenül nem alkalmazható. Egyrészről ugyanis az ECHA és fellebbezési tanácsa hatásköreit, amelyekről a jelen ügyben szó van, nem a Bizottság általi hatáskör‑átruházás útján biztosították számukra. E tekintetben az uniós jogalkotó által az 1907/2006 rendelet keretében átruházott hatáskörökről van szó. Másrészről az ECHA nem magánjogi jogalany, hanem az említett jogalkotó által létrehozott uniós jogalany.

139    Másodsorban, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogalkotó által létrehozott uniós jogalanyt illetően az ítélkezési gyakorlat pontosította, hogy a hatáskörök ilyen jogalanyra történő átruházása összeegyeztethető a Szerződések követelményeivel, amennyiben nem normatív jellegű aktusokról van szó, és amennyiben az átruházott hatáskörök pontosan körülhatároltak és bírósági felülvizsgálat tárgyai lehetnek (lásd ebben az értelemben: 2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 41–55. és 63–68. pont).

140    Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem ad elő annak alátámasztására irányuló érveket, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozatoknak az 1907/2006 rendelet 51. cikkének (3) vagy (6) bekezdésében meghatározott körülmények között történő elfogadására vonatkozó hatáskör ECHA számára történő biztosítása ne tartaná tiszteletben ezeket az elveket. A Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis csupán azt állítja, hogy a fellebbezési tanács – azzal, hogy megvizsgálta a benpat értékelésének érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapokat – megsértette a fentiekben felidézett elveket.

141    Ezenkívül, mivel a Németországi Szövetségi Köztársaság érvei a fellebbezési tanácsra vonatkoznak, emlékeztetni kell arra, hogy mind a tagállami bizottság, mind a fellebbezési tanács az ECHA részét képezi. A Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben tehát, a fellebbezési tanács azzal, hogy az ECHA valamely határozatát érintő érdemi hibák miatt megsemmisíti e határozatot, nem lépi túl az ECHA‑ra mint ügynökségre ruházott hatásköröket.

142    Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni továbbá, hogy amint az az 1907/2006 rendelet 94. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a fellebbezési tanács határozatai a Törvényszék előtt bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.

143    Harmadsorban, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács elvonta a tagállami bizottság hatásköreit, először emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a Törvényszék a fenti 85. és 86. pontban kifejtette, a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozottságának vizsgálata során csak azt vizsgálja, hogy az előtte vitatott határozat tartalmaz‑e hibát. Azt ellenőrzi tehát, hogy az ECHA követett‑e el a valamely anyag értékelése során hozott határozatok elfogadására irányadó rendelkezések alkalmazását érintő hibát.

144    Másodszor, ami azon hatásköröket illeti, amelyekkel a fellebbezési tanács az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése alapján akkor rendelkezik, ha a hozzá benyújtott fellebbezés megalapozott, mindenekelőtt nem tekinthető úgy, hogy e tanács túllépné a hatáskörét, amikor az ügyet az ECHA hatáskörrel rendelkező testületéhez utalja.

145    Továbbá, amikor a fellebbezési tanács az 1907/2006 rendelet 93. cikkének (3) bekezdése alapján úgy dönt, hogy gyakorolja az ECHA hatásköreit, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 89. pontban kifejtésre került – a fellebbezési tanácsnak a számára az említett rendelkezéssel biztosított mérlegelési jogkör gyakorlása keretében figyelembe kell vennie az első fokon eljáró ECHA határozatának elfogadására előírt eljárásra irányadó szabályokat, az ezen eljárás által a különböző testületeknek biztosított szerepet, valamint e rendelet (67) preambulumbekezdését, amelyből kitűnik, hogy a valamely anyag és a dokumentáció értékelésére vonatkozóan előírt eljárás azon az elven alapul, hogy a tagállamok közötti vagy a tagállami bizottság keretén belüli, a határozattervezetekre vonatkozó kollektív megállapodásnak olyan hatékony rendszer alapját kell szolgálnia, amely tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét.

146    Végül, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság érveivel ismét azt állítja, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat érdemére vonatkozó jogalapok vizsgálata nem felel meg az 1907/2006 rendelet (67) preambulumbekezdésének, a hatáskör‑átruházás elvének, illetve a szubszidiaritás elvének, ezeket az érveket a fenti 89. és 125–135. pontban említettekkel azonos okok miatt kell elutasítani.

147    Ennélfogva a Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érveit is el kell utasítani.

148    A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság által az első, a második és a harmadik jogalap keretében, valamint a negyedik jogalap első része keretében kifejtett érvek összességét.

B.      Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik jogalapról

149    A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács nem tett eleget az indokolási kötelezettségnek. Véleménye szerint a hatásköröknek az ECHA különböző szervei közötti pontatlan megosztására és az 1907/2006 rendelet rendszerében előírt egyensúly megzavarásának kockázatára figyelemmel a fellebbezési tanácsnak részletesen ki kellett volna fejtenie az értékelés során hozott határozatok érdemi felülvizsgálatára vonatkozó hatásköreit. Ennek az indokolási kötelezettségnek nem lehet az uniós bíróságok által a saját hatáskörükre vonatkozóan eltérő helyzetekben hozott határozatokra való hivatkozás útján eleget tenni.

150    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

151    Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében a jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra, kezdeményezésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előírnak. Ami pontosabban az 1907/2006 rendelet alapján hozott határozatokat illeti, e rendelet 130. cikke rögzíti, hogy e határozatokat meg kell indokolni.

152    Az ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben megkövetelt indokolásnak a szóban forgó aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi releváns tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis azt, hogy valamely határozat indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem csupán annak szövege, hanem kontextusa, valamint az érintett témára irányadó jogi szabályok összessége alapján kell megítélni (lásd: 2016. szeptember 15‑i Crosfield Italia kontra ECHA ítélet, T‑587/14, EU:T:2016:475, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

153    A megtámadott határozat indokolását illetően először meg kell állapítani, hogy abból egyértelműen kitűnik, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megvizsgálja a hozzá benyújtott fellebbezésnek a benpat értékelésének érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapjait. Másodszor, a fenti 43–148. pontban említett rendelkezésekre tekintettel az 1907/2006 és a 771/2008 rendeletnek a fellebbezési tanácsra alkalmazandó rendelkezéseiből egyértelműen kitűnnek azok az okok, amelyek alapján ez a tanács ilyen hatáskörrel rendelkezik. Harmadszor, meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem állítja, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárás során e tanács nem válaszolt megfelelő módon a hatáskörére vonatkozó bizonyos érvekre.

154    E körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása lehetővé tette a Németországi Szövetségi Köztársaság számára, hogy megismerhesse a megtámadott határozat indokait, és lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét, az indokolás tehát megfelelő volt.

155    Következésképpen az ötödik jogalapot el kell utasítani.

C.      A negyedik jogalap második részéről és a hatodik jogalapról, amelyek annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az előtte előadott jogalapok vizsgálata során hibákat követett el

156    A negyedik jogalap második része és a hatodik jogalap keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács az értékelési eljárással kapcsolatos érdemi kérdésekre vonatkozó jogalapok vizsgálata során hibákat követett el.

157    A Németországi Szövetségi Köztársaság különösen a fellebbezési tanácsnak az e tanácshoz benyújtott fellebbezés első, második és harmadik jogalapjának vizsgálata során tett, valamint a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjában szereplő megfontolásait érintő hibákra hivatkozik.

158    Első lépésként a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapjának vizsgálatára vonatkozó érveket, második lépésként e fellebbezés második jogalapjának vizsgálatára, és harmadik lépésként e fellebbezés harmadik jogalapjának vizsgálatára és a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjára vonatkozó érveket kell megvizsgálni.

1.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapjának vizsgálatára vonatkozó érvekről

159    A megtámadott határozat 24–155. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta a hozzá benyújtott fellebbezés első jogalapját, amely azon alapult, hogy a 309. sz. módszer és a 308. sz. módszer szerinti vizsgálatok elvégzésére való felszólítások nem feleltek meg az arányosság elvének.

160    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja négy részre oszlott. Az első rész azon alapult, hogy nincs szükség a benpat perzisztens jellegére vonatkozó kiegészítő vizsgálatok elvégzésére, a második azon, hogy a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat nem alkalmas a követett célkitűzés elérésére, a harmadik azon, hogy a 308. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat nem alkalmas a követett célkitűzés elérésére, a negyedik pedig azon, hogy e vizsgálatok nem jelentik sem a legmegfelelőbb, sem a legkevésbé költséges lehetőséget.

161    A jelen kereset negyedik jogalapjának második része és hatodik jogalapja keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azon megfontolások megkérdőjelezésére irányuló érveket ad elő, amelyeket a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés első jogalapja első három részének vizsgálata során fejtett ki.

a)      A fellebbezési tanács előtt felhozott első jogalap első részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

162    A megtámadott határozat 39–88. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta és elutasította a hozzá benyújtott fellebbezés első jogalapjának első részét, amely azon alapult, hogy a benpat perzisztens jellegét illetően nincs szükség kiegészítő vizsgálatok elvégzésére. A beavatkozó társaságok által előadott érvek vizsgálatát követően a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy azok nem alkalmasak az ECHA azon következtetése téves jellegének alátámasztására, amely szerint – az emberi egészséget és a környezetet érintő, az ezen anyag jelentette esetleges kockázatra tekintettel – indokolt a benpat perzisztens jellegére vonatkozó kiegészítő információk kérése.

163    A jelen kereset negyedik jogalapjának második része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 41. pontjában hibát követett el, mivel túl magas intenzitású ellenőrzést alkalmazott. Véleménye szerint e tanácsnak csupán az ECHA határozatában szereplő megfontolások tudományos korlátait kellett volna ellenőriznie. Márpedig e tanács elvonta a tagállami bizottság szerepét, és ily módon túllépte a felülvizsgálati jogkörének korlátait.

164    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

165    Ezen érveket mint hatástalanokat kell elutasítani. Amint ugyanis a fenti 34. pontból kitűnik, a Németországi Szövetségi Köztársaság abban a részében kéri a megtámadott határozat megsemmisítését, amelyben a fellebbezési tanács részlegesen megsemmisítette az ECHA határozatát. Márpedig a megtámadott határozat 41. pontja e határozat azon részében található, ahol e tanács az előtte felhozott első jogalap első részét utasította el.

166    Következésképpen el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érveinek összességét, amelyek a fellebbezési tanács előtt felhozott első jogalap első részének vizsgálatára vonatkoznak.

b)      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja második és harmadik részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

167    A jelen kereset negyedik jogalapjának második része és hatodik jogalapja keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja második és harmadik része fellebbezési tanács általi vizsgálatának megkérdőjelezésére irányuló érveket ad elő.

168    A Törvényszék első lépésben a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja második részének vizsgálatára vonatkozó érveit, második lépésben pedig e fellebbezés első jogalapja harmadik részének vizsgálatára vonatkozó érveit fogja megvizsgálni.

1)      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja második részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

169    Határozatában az ECHA felszólította a regisztrálókat, hogy a 309. sz. módszer alkalmazásával végezzenek szimulációs vizsgálatot a végleges lebomlásra felszíni vízben, az e határozat indokolásának III.3. szakaszában meghatározottak szerint, a benpat R‑898 összetevőjének felhasználásával. Ezen indokolás keretében az említett határozat 8–10. oldalán az ECHA pontosította, hogy e vizsgálat elvégzése során fontos, hogy azonosítsák a metabolitokat, annak kimutatása érdekében, hogy a vizsgálati rendszerben megfigyelték a lebomlást. Az ECHA szerint ennek érdekében bizonyos feltételeket be kell tartani. E feltételek egyike az volt, hogy az átalakulási útvonalak kulcsfontosságú szakaszait képviselő metabolitokat (kulcsfontosságú metabolitok) „mennyiségi szerkezet‑hatás összefüggések” segítségével kell kimutatni és azonosítani, és standard megoldásoknak kell biztosítaniuk, hogy e kulcsfontosságú metabolitok kimutatása és számszerűsítése lehetséges legyen.

170    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapjának második része keretében a beavatkozó társaságok előadták, hogy a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat nem megfelelő a kívánt eredmények eléréséhez. E rész harmadik kifogása keretében e társaságok többek között azt állították, hogy a benpat vízben való rossz oldhatósága azzal a következménnyel járna, hogy egy ilyen vizsgálat során olyan kis mennyiségű metabolit keletkezne, hogy azokat nem lehetne azonosítani.

171    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 118–125. pontjában vizsgálta ezt a kifogást.

172    A megtámadott határozat 119. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az ECHA határozatában nem csupán azt írta elő, hogy a benpat nyílt vízben fennálló felezési idejének meghatározása érdekében folytassanak le vizsgálatot a 309. sz. módszer szerint, hanem azt is, hogy e vizsgálat során azonosítsák a benpatból keletkező metabolitokat.

173    A megtámadott határozat 121. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 309. sz. vegyi anyagok vizsgálatára vonatkozó iránymutatásából kitűnik, hogy az analitikai módszer korlátjai miatt gyakran lehetetlen a vizsgálati anyag koncentrációjának kívánt pontosságú mérése, ha a vizsgálati anyag bemérési koncentrációja 100 μg/l vagy annál alacsonyabb. Ezen iránymutatásból az is kitűnik, hogy a fő transzformációs termék azonosításához és mennyiségi meghatározásához, illetve ha nem áll rendelkezésre alacsony mennyiségi meghatározási határral bíró specifikus analitikai módszer, a vizsgálati anyag magas (100 μg/l‑nél, olykor 1 mg/l‑nél magasabb) koncentrációban is alkalmazható. Ezen iránymutatás szerint amennyiben a vizsgálati anyag nagy koncentrációit vizsgálják, a kapott eredmények nem használhatóak az elsőrendű lebontási sebességi állandó és a felezési idő számításához, hiszen a lebontás valószínűleg nem elsőrendű kinetikát követ.

174    A megtámadott határozat 122. pontjában a fellebbezési tanács megvizsgálta, hogy reális‑e a metabolitok azonosítása a 309. sz. módszer szerint végzett vizsgálat során. E tanács úgy ítélte meg, hogy nem reális elvárni azt, hogy egy ilyen vizsgálat lehetővé teszi az anyag metabolitjainak azonosítását, mivel az anyag maximális oldhatósága 45 μg/l, míg a fő transzformációs termékek azonosításához szükséges koncentráció 100 μg/l‑nél, olykor 1 mg/l‑nél is magasabb. Egyébiránt e pontban a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy sem az ECHA, sem a beavatkozó társaságok nem tudtak olyan módszert azonosítani, amely alkalmas lenne az említett módszer szerinti vizsgálat lefolytatása során valószínűleg keletkező fő transzformációs termékek azonosítására.

175    A megtámadott határozat 123. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy az ECHA és a kijelölt hatóság azt állította, hogy a beavatkozó társaságoknak meg kell kísérelniük azonosítani a vizsgálat során keletkező metabolitok azonosítását, bár nem biztos, hogy erre képesek lesznek. E tanács megjegyezte, hogy ezek az érvek nem támasztják alá, hogy az előírt 309. sz. módszer megfelelő lenne a benpat metabolitjainak azonosítására, és arra irányulnak, hogy az említett beavatkozó felekre ruházzák át a vizsgálat olyan módon való kialakítására és értékelésére vonatkozó felelősséget, hogy az lehetővé tegye a metabolitok azonosítását.

176    A megtámadott határozat 124. pontjában a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy az ECHA nem támasztotta alá megfelelően, hogy a 309. sz. módszer szerint végzett vizsgálat alkalmas lenne a célkitűzésének elérésére, amennyiben az említett ügynökség kötelezte a beavatkozó társaságokat, hogy e vizsgálat keretében azonosítsák a benpat metabolitjait. A fellebbezési tanács e következtetésre támaszkodva helyt adott a hozzá benyújtott fellebbezés első jogalapja második része harmadik kifogásának, és megsemmisítette az ECHA határozatát abban a részében, amelyben az felszólította az említett társaságokat, hogy az említett módszer szerinti vizsgálat során azonosítsák a benpat metabolitjait.

177    A jelen kereset negyedik jogalapjának második része és hatodik jogalapjának első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács e megfontolásai tévesek.

178    Első lépésben a Németországi Szövetségi Köztársaság annak alátámasztására irányuló érveit kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács nem állapíthatta volna meg a metabolitok azonosítására vonatkozó önálló és független határozat fennállását, második lépésben az említett tanács hatáskörére vonatkozó érveit, harmadik lépésben az arra alapított érveit, hogy e tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait, negyedik lépésben az e tanács azon következtetése téves jellegének alátámasztására irányuló érveit, hogy az ECHA megállapításaival ellentétben a benpat metabolitjait nem volt lehetetlen azonosítani, ötödik lépésben az arra alapított érveit, hogy a metabolitok azonosítása a 309. sz. módszer egyik elemét képezi, hatodik lépésben az arra alapított érvét, hogy e módszer tovább pontosítható, hetedik lépésben a megtámadott határozat ellentmondásos jellegére alapított érvét, nyolcadik lépésben az indokolási kötelezettségre alapított érvet, és végül, kilencedik lépésben az arra alapított érvét, hogy a fellebbezési tanács az arányosság elve tekintetében nem a releváns kritériumot vette figyelembe.

i)      Az annak alátámasztására irányuló érvekről, hogy a fellebbezési tanács nem állapíthatta volna meg a metabolitok azonosítására vonatkozó önálló és független határozat fennállását

179    A hatodik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 119. pontjában szereplő megállapításaival ellentétben az ECHA határozatában szereplő, a metabolitok azonosítására vonatkozó előírások nem minősülnek önálló, a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálatra való felszólítástól független határozatnak. A valamely anyag értékelése során hozott határozatok főszabály szerint nem csupán megjelölik az elvégzendő vizsgálatokat, hanem részletekkel is szolgálnak e vizsgálatok konkrét elvégzésére vonatkozóan, annak biztosítása érdekében, hogy az eredményeket az elérni kívánt információs célkitűzés szempontjából optimális módon használják fel. Pusztán az a körülmény, hogy leírják az eredmény elérése érdekében követendő különböző lépéseket, arra utal, hogy az egyetlen kötelezettség, amelyet teljesíteni kell, abban áll, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni e lépések követése érdekében. Az OECD 309. sz. vizsgálati iránymutatása tehát konkretizálja a transzformációs termékek azonosítása érdekében teendő erőfeszítéseket. Az ECHA határozatából semmilyen eredménykötelezettség nem következik. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint, ha az ECHA valóban eredménykötelezettséget kívánt volna előírni, nem lett volna értelme előírni ezeket a lépéseket, mivel a regisztrálók így kötelesek lettek volna mindenféle típusú lépés megtételére. Az ECHA határozatában szereplő azon mondatból, amely szerint a benpat tekintetében ki kell mutatni és azonosítani kell a metabolitokat, szintén nem lehet eredménykötelezettséget levezetni. Csupán a nyers adatok bemutatását írták elő, ami azt jelenti, hogy nem csupán a metabolitokra vonatkozó esetleges eredményeket, hanem az azok elérését lehetővé tevő, rendelkezésre álló adatokat is szolgáltatni kellett. Ezek az információk nagymértékben értelmezés tárgyát képezik, és az érvelés lényeges alapját képezhetik a benpat perzisztens anyagként történő azonosításához, még akkor is, ha a vizsgálat nem jár sikerrel, mivel az adatok felhasználhatók más vizsgálatok elvégzésének kéréséhez vagy más információk kiegészítéséhez.

180    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

181    E tekintetben elsősorban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 119. pontjában a fellebbezési tanács nem állapította meg, hogy a metabolitok azonosítása önálló, a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálatra való felszólítástól független határozatnak minősül, hanem csupán azt jegyezte meg, hogy határozatában az ECHA nem csupán azt írta elő, hogy a benpat nyílt vízben fennálló felezési idejének meghatározása érdekében folytassák le ezt a vizsgálatot, hanem azt is, hogy e vizsgálat keretében azonosítsák a benpatból keletkező metabolitokat.

182    Másodsorban, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság érvei annak alátámasztására irányulnak, hogy az ECHA határozata nem kötelezte címzettjeit a benpatból létrejövő metabolitok azonosítására, először meg kell jegyezni, hogy e határozat rendelkező része szerint a határozat címzettjei kötelesek szimulációs vizsgálatot végezni a végleges lebomlásra felszíni vízben, az e határozat III.3. pontjában szereplő előírásoknak megfelelően.

183    Másodszor, amint az ECHA határozatának III.3. pontjából kitűnik, a szóban forgó vizsgálat keretében az átalakulási útvonalak kulcsfontosságú szakaszait képviselő metabolitokat (kulcsfontosságú metabolitok) „mennyiségi szerkezet‑hatás összefüggések” segítségével kell azonosítani. Egyebekben e pontban szerepel, hogy a benpat tekintetében „rendelkezésre kell bocsátani a metabolitok kimutatását és azonosítását”.

184    Az ECHA határozatának szövegére tekintettel nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy úgy tekintette, hogy az említett határozatban ez az ügynökség nem csupán azt jelezte, hogy a 309. sz. módszer szerinti vizsgálatot hogyan kell elvégezni, hanem a címzettek számára a benpatból létrejövő metabolitok azonosítására vonatkozó kötelezettséget is előírt.

185    Ennélfogva el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság annak alátámasztására irányuló érveit, hogy téves a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 119. pontjában szereplő azon megállapítása, amely szerint az ECHA határozatában előírta, hogy a 309. sz. módszer szerint elvégzendő e vizsgálat keretében azonosítsák a benpatból létrejövő metabolitokat.

ii)    A fellebbezési tanács hatáskörére vonatkozó érvekről

186    A negyedik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy az, hogy a benpat 45 μg/l‑es koncentrációja alacsonyabb‑e a 100 μg/l‑es mennyiségi meghatározási határnál, a kémia körébe tartozó technikai kérdés, amely a fellebbezési tanács hatáskörén kívül esik. A tagállami bizottság meg volt győződve arról, hogy az előírt vizsgálati módszert követve lehetséges a metabolitok azonosítása, és hogy ez jelenti a legjobb esélyt a meggyőző eredmények elérésére. E tanácsnak nem volt feladata e következtetés felülvizsgálata.

187    Ezen érveket a fenti 40–148. pontban már kifejtett okokból el kell utasítani.

iii) Az annak alátámasztására irányuló érvekről, hogy a fellebbezési tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait

188    A jelen kereset negyedik jogalapjának második része és hatodik jogalapjának első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 122. pontjában túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait. Véleménye szerint e pontban az említett tanács úgy döntött, hogy a metabolitok azonosítása lehetségességének kérdésében ellentmond a tagállamok szakértelmének. Márpedig a tagállami bizottságnak széles mérlegelési jogkört kell biztosítani, tekintettel a szakértői bizottságként betöltött funkciójára, valamint a tagállamuk utasításaihoz kötött tagokból álló összetételére. Következésképpen a fellebbezési tanács csak korlátozott felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, amelynek intenzitása a bíróságok által a mérlegelési jogkörben hozott határozatok felett gyakorolt felülvizsgálathoz hasonlítható.

189    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

190    E tekintetben elsősorban meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezés első jogalapja második részének vizsgálata keretében maga nem végezte el a benpat értékelését, és ő maga azt sem vizsgálta meg, hogy mely kiegészítő információkat kell kérni ahhoz, hogy a benpat értékelését az ezen anyag perzisztens jellege jelentette esetleges kockázatot illetően le lehessen folytatni. E tanács csupán azt vizsgálta meg, hogy a beavatkozó társaságok által előadott érvek alátámaszthatják‑e az ECHA határozatát érintő hiba fennállását.

191    Másodsorban, el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveit, hogy a fellebbezési tanács túlzott intenzitású felülvizsgálatot végzett, valamint azon érveket, amelyek szerint e tanácsnak annak ellenőrzésére kellett volna szorítkoznia, hogy az ECHA megfontolásai tartalmaznak‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát.

192    Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat kétségkívül korlátozott, amikor igen összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékeléséről van szó. Az ilyen értékelések esetén ugyanis az uniós bíróság annak vizsgálatára szorítkozik, hogy ezek az értékelések nem voltak‑e nyilvánvalóan hibásak, nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy határozat szerzője nem lépte‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörét (lásd: 2011. július 21‑i Etimine ítélet, C‑15/10, EU:C:2011:504, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

193    Ez az ítélkezési gyakorlat mindazonáltal nem alkalmazandó az ECHA fellebbezési tanácsa által végzett felülvizsgálatra. E tekintetben e szerv tagjait illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 771/2008 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében az 1238/2007 rendeletnek megfelelően a fellebbezési tanács legalább egy tagjának jogi képesítéssel és legalább egy tagjának szakmai képesítéssel kell rendelkeznie. Ez utóbbi rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint a szakmai képesítésű tagok egyetemi végzettséggel vagy ezzel egyenértékű képesítéssel rendelkeznek, és jelentős szakmai tapasztalatot szereztek a vegyi anyagok emberi egészséget vagy környezetet érintő veszélyértékelése, expozíció értékelése vagy kockázatkezelése terén, vagy hasonló területeken. E rendelkezésekből azt a következtetést kell levonni, hogy a jogalkotó az ECHA fellebbezési tanácsát fel szándékozta ruházni az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy e tanács maga el tudjon végezni igen összetett, tudományos jellegű ténybeli elemekre vonatkozó értékeléseket.

194    Ennélfogva az ECHA határozatában szereplő tudományos jellegű értékelések fellebbezési tanács általi felülvizsgálata nem korlátozódik a nyilvánvaló hibák fennállásának ellenőrzésére. Ellenkezőleg, e tanácsnak e tekintetben – tagjainak jogi és tudományos ismereteire támaszkodva – meg kell vizsgálnia, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy az említett határozat alapjául szolgáló megfontolások hibákat tartalmaznak.

195    Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 122. pontjában nem lépte túl a felülvizsgálati jogkörének korlátait.

196    A Németországi Szövetségi Köztársaság által a negyedik jogalap második része és a hatodik jogalap második része keretében előadott további érvek egyike sem alkalmas e következtetés megkérdőjelezésére.

197    Először, a negyedik jogalap második része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy az ECHA döntéshozatali jogkörének érdemi korlátozásai az 1907/2006 rendelet 51. cikkéből következnek, és hogy a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat intenzitását az – 1907/2006 rendelet 93. cikke (4) bekezdésének alapján elfogadott – 771/2008 rendelet nem módosíthatja.

198    Előzetesen meg kell jegyezni, hogy ez az érv azon az előfeltételezésen alapul, hogy az 1907/2006 rendelet rendelkezéseiből kitűnik, hogy a fellebbezési tanács által a valamely anyag értékelése során hozott határozatok felett gyakorolt felülvizsgálat a nyilvánvaló hiba ellenőrzésére korlátozódik.

199    E tekintetben egyrészről meg kell állapítani, hogy az 1907/2006 rendeletnek a fellebbezési tanács előtti eljárásra vonatkozó rendelkezései nem írnak elő a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat intenzitására vonatkozó korlátozásokat.

200    Másrészről, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács általi felülvizsgálat az 1907/2006 rendelet 51. cikke alapján elfogadott határozatok tekintetében korlátozott, elegendő emlékeztetni arra, hogy a fellebbezési tanács előtti fellebbezés eljárást szabályozó rendelkezések nem írnak elő különleges szabályokat a valamely dokumentáció vagy anyag értékelése során hozott határozatokra vonatkozóan (lásd a fenti 53. pontot).

201    E megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy téves a Németországi Szövetségi Köztársaság azon előfeltételezése, amely szerint az 1907/2006 rendelet rendelkezéseiből kitűnik, hogy a fellebbezési tanács által az anyagok értékelése során hozott határozatok felett gyakorolt felülvizsgálat a nyilvánvaló hiba ellenőrzésére korlátozódik.

202    Következésképpen az az érv, amely szerint a 771/2008 rendelet nem módosíthatja a fellebbezési tanács által végzett, az 1907/2006 rendelettel előírt korlátozott felülvizsgálat intenzitását, ezen a téves előfeltételezésen alapul, tehát azt el kell utasítani.

203    Másodszor, a negyedik jogalap második része és a hatodik jogalap első része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsok csupán három tagból állnak, és e tagok közül főszabály szerint csak egy rendelkezik technikai szakértelemmel. Egy ilyen összetételű fellebbezési tanács nem tud azzal egyenértékű vizsgálatot garantálni, mint amelyet az anyagok értékelése során hozott határozat elfogadásához vezető eljárás során folytatnak le. A fellebbezési eljárás nem megfelelő a dokumentációk vagy anyagok értékelése során hozott határozatok tekintetében. A kimutatás lehetősége számos tényezőtől függ, amelyeket eseti alapon kell értékelni és körültekintően kell vizsgálni. Az említett tanács egyetlen szakértő tagja nem képes egy tanulmány több ezer oldalának tanulmányozására és osztályozására. Egyrészről e tanács nem rendelkezik az összetett tudományos kérdések megválaszolásához szükséges tudományos ismeretekkel és hozzáértő személyzettel. Másrészről nem rendelkezik az adott anyagra vonatkozó tudományos adatok összességével, így például a regisztrálási dokumentációban szereplő információkkal, valamint az ECHA és a hatáskörrel rendelkező hatóságok egyéb információival.

204    E tekintetben mindenekelőtt a fenti 104–109. pontban kifejtett megfontolásokra kell visszautalni, amelyekkel ellentétes az a megközelítés, hogy a nyilvánvaló hiba fennállására kellett volna korlátozódnia azon felülvizsgálat intenzitásának, amelyet a fellebbezési tanács a benpat értékelésének érdemét érintő hibákra vonatkozó jogalapok tekintetében végzett.

205    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanácsnak a hozzá benyújtott fellebbezés keretében nem kell neki magának elvégeznie a szóban forgó anyag – kijelölt hatóság által elvégzetthez hasonló – értékelését, és azt sem kell eldöntenie, hogy mely kiegészítő információkra van szükség ahhoz, hogy ezt az értékelést le lehessen folytatni. Egy ilyen fellebbezés keretében e tanács ugyanis csak azt vizsgálja meg, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozat hibát tartalmaz.

206    Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság csupán arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács szakértelemmel rendelkező tagja nem képes elvégezni az ECHA valamely anyag értékelése során hozott határozata megalapozottságának felülvizsgálatát, azonban nem ad elő egyetlen, annak alátámasztására szolgáló részletes érvet sem, hogy azon szakértelem ellenére, amellyel az 1907/2006 rendelet 89. cikke (3) bekezdése első albekezdésének második mondata, a 771/2008 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és az 1238/2007 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése alapján e tagoknak rendelkezniük kell, nem képesek az ECHA határozatában szereplő technikai megfontolások kontradiktórius eljárás keretében történő felülvizsgálatának elvégzésére.

207    A Németországi Szövetségi Köztársaság nem fejti ki különösen azokat az okokat, amelyek miatt a megtámadott határozatot elfogadó fellebbezési tanács tagjai ne rendelkeznének azzal a szükséges szakértelemmel, amely lehetővé tenné számukra az ECHA határozatát érintő – a megtámadott határozatban meghatározott – hibák azonosítását.

208    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 89. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében a fellebbezési tanácsba további tagok jelölhetők ki, amennyiben ez a fellebbezések megfelelő ütemben történő elbírálásához szükséges.

209    Végül meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által javasolt megközelítés nem felelne meg a 771/2008 rendelet (3) preambulumbekezdésének, amelyből kitűnik, hogy a fellebbezési tanács szakértelmének célja a fellebbezések e tanács általi elbírálása jogi és szakmai szempontból történő kiegyensúlyozottságának biztosítása.

210    E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a fellebbezési tanács összetételére alapított érveit.

211    Harmadszor, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a felülvizsgálat magasabb intenzitása késedelmekhez vezethet az eljárásban, ezt az érvet a fenti 110–117. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani.

212    Negyedszer, a fenti 118–122. pontban szereplőkkel azonos okok miatt kell elutasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a felülvizsgálat ilyen intenzitása azzal a következménnyel járna, hogy az anyagok értékelése során hozott határozatokat eltérően vizsgálnák attól függően, hogy azokat az ECHA vagy a Bizottság fogadta‑e el.

213    Ötödször, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat intenzitása nem függhet a fellebbező által előadott jogalapoktól, érvektől és bizonyítékoktól. Nem fogadható el, hogy a fellebbező határozhassa meg a felülvizsgálat intenzitását.

214    E tekintetben megjegyzendő, hogy – mivel a fellebbezési tanács az előtte folyamatban levő eljárásban csak azt vizsgálja, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy az ECHA határozata hibát tartalmaz – a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat terjedelme a fellebbező által a fellebbezés keretében előadott érvektől függ.

215    Különbséget kell tenni mindazonáltal egyrészről a fellebbezési tanács által végzett felülvizsgálat terjedelme, és másrészről e felülvizsgálat intenzitása között. Márpedig a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben a felülvizsgálat intenzitását nem határozhatják meg a fellebbező által előadott jogalapok, érvek és bizonyítékok.

216    A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani az arra alapított érvet, hogy a felülvizsgálat intenzitása nem függhet a fellebbező által előadott elemektől, el kell tehát utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság annak alátámasztására irányuló érvei összességét, hogy a megtámadott határozat 122. pontjában a fellebbezési tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait.

iv)    Az arra alapított érvekről, hogy a fellebbezési tanács megállapításaival ellentétben nem volt lehetetlen azonosítani a benpat metabolitjait

217    A Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy téves a fellebbezési tanácsnak a metabolitok azonosításának állítólagos lehetetlenségére vonatkozó megállapítása. Elsősorban, ez a megállapítás az OECD 309. sz. vegyi anyagok vizsgálatára vonatkozó iránymutatásán alapul. Márpedig ez az iránymutatás csupán azt rögzíti, hogy általában 100 μg/l‑es koncentrációkat kell használni, hogy ki lehessen mutatni a metabolitok jelenlétét. Az iránymutatás mindazonáltal nem zárja ki, hogy a kimutatás alacsonyabb koncentráció mellett is lehetséges lehet. Másodsorban, a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta azt, hogy az említett módszert 2004‑ben fogadták el, és hogy az analitikai módszerek kimutatási képességei azóta folyamatosan javultak. Harmadsorban, az ECHA határozata a vizsgálatok módosítására vonatkozó előírásokat tartalmaz, amelyek célja éppen az, hogy egy nehezen oldható anyag metabolitjait nagyobb valószínűséggel lehessen azonosítani. Negyedsorban, a „2004‑es vizsgálati módszereket” lehetett volna az anyag feleakkora mennyiségével alkalmazni, vagyis 100 μg/l helyett 45 μg/l‑es oldhatósággal. Ez a jelenlegi mérési módszerekre figyelemmel még inkább így van.

218    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

219    E tekintetben elsősorban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács nem zárta ki, hogy a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat során a benpat metabolitjait esetlegesen azonosítani lehetne. Amint az ugyanis az említett határozat 123. pontjából kitűnik, e tanács mindössze annyit állapított meg, hogy nem biztos, hogy az ECHA határozatának címzettjei a szóban forgó vizsgálat elvégzése keretében képesek lesznek a benpatból létrejött metabolitok azonosítására. Ennélfogva – a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben – a megtámadott határozatban e tanács nem állapította meg, hogy 100 μg/l‑nél alacsonyabb koncentráció esetén a metabolitok azonosítása nem lehetséges.

220    Másodsorban, a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban nem kérdőjelezte meg az ECHA határozata címzettjeinek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy figyelembe vegyék a benpat metabolitjait, amennyiben a metabolitok a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat keretében azonosíthatóak. Épp ellenkezőleg – amint az a megtámadott határozat 125. pontjából kitűnik –, e tanács úgy ítélte meg, hogy az OECD 309. sz. vizsgálati iránymutatása szerint e címzettek főszabály szerint kötelesek arra, hogy az említett vizsgálat elvégzése során minden észszerű erőfeszítést megtegyenek a fő transzformációs termékek azonosítása és számszerűsítése érdekében, és ezeket az erőfeszítéseket a vizsgálati jelentésben megfelelően rögzítsék. E tanács tehát csupán a benpat metabolitjainak e vizsgálat keretében történő azonosítására vonatkozó eredménykötelezettséget kérdőjelezte meg.

221    Harmadsorban, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el, mivel az OECD 309. sz. vegyi anyagok vizsgálatára vonatkozó iránymutatása nem zárja ki, hogy 100 μg/l‑nél alacsonyabb koncentrációban is lehetséges lehet a metabolitok jelenlétének kimutatása.

222    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács nem állapította meg, hogy 100 μg/l‑nél alacsonyabb koncentrációban lehetetlen a metabolitok jelenlétének azonosítása. Épp ellenkezőleg, az ECHA határozatát helybenhagyta abban a részében, amelyben az kötelezte e határozat címzettjeit, hogy 309. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzése során minden észszerű erőfeszítést tegyenek meg a fő transzformációs termékek azonosítása és számszerűsítése érdekében, és ezeket az erőfeszítéseket rögzítsék a vizsgálati jelentésben megfelelően.

223    A fellebbezési tanács ezzel szemben úgy vélte, hogy – mivel nem biztos, hogy ez az azonosítás lehetséges – a metabolitok azonosítására vonatkozó eredménykötelezettség nem indokolt. Márpedig annak lehetősége, hogy az azonosítás 45 μg/l‑es koncentrációban lehetséges, nem alkalmas e megfontolás megalapozottságának megkérdőjelezésére.

224    Következésképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság ezen érvét el kell utasítani.

225    Negyedsorban, feltéve, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság érveivel azt kívánja állítani, hogy nyilvánvalóan téves a fellebbezési tanács azon értékelése, amely szerint nem biztos, hogy a benpat metabolitjai a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat keretében azonosíthatók, ezeket az érveket szintén el kell utasítani.

226    Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 121–123. pontjában a fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg, hogy az OECD 309. sz. vegyi anyagok vizsgálatára vonatkozó iránymutatásából kitűnik, hogy amennyiben a vizsgálati anyagot 100 μg/l‑es koncentrációban alkalmazzák, az analitikai módszer korlátjai miatt nem reális elvárni, hogy a vizsgálat lehetővé teszi az említett anyag metabolitjainak azonosítását, mivel az 45 μg/l maximális oldhatósággal rendelkezik, és sem az ECHA, sem a beavatkozó társaságok nem tudtak olyan módszert meghatározni, amely alkalmas lenne az említett vizsgálat lefolytatása során valószínűleg keletkező fő transzformációs termékek azonosítására.

227    Emlékeztetni kell arra is, hogy az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat korlátozott, amikor igen összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékeléséről van szó. Az ilyen értékelések esetén ugyanis az uniós bíróság annak vizsgálatára szorítkozik, hogy ezek az értékelések nem voltak‑e nyilvánvalóan hibásak, nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy határozat szerzője nem lépte‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörét (lásd: 2011. július 21‑i Etimine ítélet, C‑15/10, EU:C:2011:504, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

228    Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság érvei alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanács a szóban forgó értékelést illetően nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést követett el, vagy hogy nyilvánvalóan túllépte‑e mérlegelési jogköre korlátait.

229    Először is, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a 309. sz. módszert 2004‑ben fogadták el, és hogy az analitikai módszerek kimutatási képességei azóta folyamatosan javultak.

230    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 121–123. pontjában a fellebbezési tanács nem csupán azon okokat fejtette ki, amelyek miatt nem biztos, hogy a benpat metabolitjai a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat keretében azonosíthatók, hanem azt is megállapította, hogy sem a beavatkozó társaságok, sem az ECHA, sem a kijelölt hatóság nem tudtak olyan módszert meghatározni, amely alkalmas lenne az említett vizsgálat lefolytatása során valószínűleg keletkező fő transzformációs termékek azonosítására.

231    E körülmények között a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az analitikai módszerek kimutatási képességeinek folyamatos javulására vonatkozó, nem részletes érvelése nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanács szóban forgó értékelése nyilvánvalóan téves.

232    Másodszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az ECHA határozata a vizsgálatok módosítására vonatkozó pontosításokat tartalmaz, amelyek célja éppen az, hogy egy nehezen oldható anyag metabolitjait nagyobb valószínűséggel lehessen azonosítani.

233    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság csupán hivatkozik az ECHA határozatában szereplő pontosításokra, azonban nem jelzi, hogy mely pontosításokról van szó, és nem fejti ki, hogy az ilyen pontosítások mely okokból lennének alkalmasak annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanácsnak a fenti 226. pontban ismertetett értékelése nyilvánvalóan téves.

234    Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság csupán azt állítja, hogy az ECHA határozatában szereplő pontosítások célja az, hogy egy nehezen oldható anyag metabolitjait nagyobb valószínűséggel lehessen azonosítani, azonban nem bizonyítja, hogy biztos lenne, hogy e pontosítások lehetővé teszik a benpat metabolitjainak a 309. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat keretében történő azonosítását.

235    Ennélfogva ez az érv nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanács szóban forgó értékelése nyilvánvalóan téves.

236    Harmadszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy tudományos szakemberei szerint a „2004‑es vizsgálati módszereket” lehetett volna az anyag feleakkora mennyiségével alkalmazni, vagyis 100 μg/l helyett 45 μg/l‑es oldhatósággal.

237    E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság csupán feltételezést ad elő. Márpedig egy feltételezés – természeténél fogva – nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanács szóban forgó értékelése nyilvánvalóan téves.

238    Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem fejti ki részletesen, hogy e feltételezés mely elemeken alapul.

239    Negyedszer, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az ECHA határozata nem írta elő a regisztrálók számára valamennyi létrejött metabolit azonosítását, hanem csupán a fő metabolitok, vagyis a fő bomlástermékek azonosítását. Márpedig ez az érv önmagában szintén nem alkalmas a fellebbezési tanács szóban forgó értékelését érintő nyilvánvaló hiba fennállásának alátámasztására.

240    Ennélfogva el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveinek összességét, hogy – a fellebbezési tanács megállapításaival ellentétben – a benpat metabolitjait nem volt lehetetlen azonosítani.

v)      Az arra alapított érvekről, hogy a metabolitok azonosítása a 309. sz. módszer egyik elemét képezi

241    A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a metabolitok azonosítása a 309. sz. módszer egyik elemét képezi, amelyet az OECD 309. sz. vegyi anyagok vizsgálatára vonatkozó iránymutatása, valamint ezen iránymutatásnak a 440/2008/EK rendeletnek a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2009. július 23‑i 761/2009/EK bizottsági rendelettel (HL 2009. L 220., 1. o.) módosított, az 1907/2006 rendelet értelmében alkalmazandó vizsgálati módszerek megállapításáról szóló, 2008. május 30‑i 440/2008/EK bizottsági rendeletben (HL 2008. L 142., 1. o) szereplő megfelelő átültetése szokásosan előír. E módszernek inherens jellemzője, hogy nem biztos, hogy a vizsgálat képes lesz a szóban forgó metabolitok tényleges azonosítására, és hogy a metabolitok részletes kezelése a regisztráló feladata. Az e módszer szerinti vizsgálatnak sem az eredményét, sem a lefolyását nem lehet pontosan előre látni, és előfordul, hogy egy ilyen vizsgálat során az értékelésért felelős személynek más döntéseket kell hoznia és alkalmaznia az említett értékelés célkitűzéseinek való jobb megfelelés érdekében. Az említett módszer szerint elvégzett vizsgálatra vonatkozó előírások tehát nem minősíthetők aránytalannak.

242    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

243    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 219. pontban kifejtésre került, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács abban a részében nem semmisítette meg az ECHA határozatát, amelyben ez utóbbi a címzettjei számára a 309. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzését írta elő, hanem csupán abban a részében, amelyben az az e vizsgálat elvégzése keretében a metabolitok azonosítására vonatkozó eredménykötelezettséget írt elő.

244    Ennélfogva – a benpat metabolitjainak azonosítására vonatkozó eredménykötelezettségre is figyelemmel – a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat lefolytatására vonatkozó előírásokat a fellebbezési tanács nem kérdőjelezte meg.

245    El kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveit, hogy a metabolitok azonosítása a 309. sz. módszer egyik elemét képezi.

vi)    Az arra alapított érvekről, hogy a 309. sz. módszer tovább pontosítható

246    A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy lehetséges a 309. sz. módszer pontosabb meghatározása. Valamely anyag értékelése keretében a szabályozásban rögzített vizsgálati módszerek pontosíthatók vagy akár részlegesen módosíthatók annak érdekében, hogy – meghatározott esetekben – célzott kiigazításoknak köszönhetően optimalizálni lehessen az eredményeket. A metabolitoknak a 309. sz. módszer szerint végzett vizsgálat keretében történő azonosítása egy, a 308. sz. módszer szerint végzett esetleges vizsgálat előkészítéséhez is hasznos. Ezzel összefüggésben a Németországi Szövetségi Köztársaság azt is előadja, hogy a fellebbezési tanács nem különíthette volna el a 309. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzésére való felszólítást a metabolitok azonosításától. Egyrészről a metabolitok azonosítására vonatkozó előírások törlése az azonosítást szükségtelenül késleltető mesterséges késedelemhez, valamint a szükséges információk összegyűjtéséhez kapcsolódó többletköltségekhez vezet. Másrészről ez megnehezítette a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat későbbi lefolytatását és sikerét.

247    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

248    El kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveit, hogy a 309. sz. módszer tovább pontosítható. Ezek az érvek nem alkalmasak a fellebbezési tanács megfontolásainak megkérdőjelezésére.

249    Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 243. és 244. pontban kifejtette, a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács nem kérdőjelezte meg sem a 309. sz. módszer alkalmazását, sem e módszer módosításának lehetőségét. E tanács csupán abban a részében semmisítette meg az ECHA határozatát, amelyben az a metabolitok azonosítása tekintetében eredménykötelezettséget írt elő, amiatt, hogy nem volt bizonyos, hogy e határozat címzettjei képesek lesznek az említett módszer szerint lefolytatott vizsgálat során a benpat metabolitjainak azonosítására.

vii) A megtámadott határozat állítólagos ellentmondásos jellegére alapított érvről

250    A Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a megtámadott határozat ellentmondásos. Egyrészről a fellebbezési tanács megsemmisítette az említett határozat 1. pontjában szereplő, a metabolitok azonosítására vonatkozó kötelezettséget. Másrészről e határozat indokolásában e tanács elismerte, hogy nem tudja kizárni, hogy a metabolitokra vonatkozóan semmilyen hasznosítható eredmény nem születik, és jelezte, hogy az ECHA határozata címzettjeinek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a 309. sz. módszer szerinti vizsgálat lefolytatása során a fő transzformációs termékek számszerűsítése érdekében, és ezeket az erőfeszítéseket a megfelelő vizsgálati jelentésben részletezniük kell.

251    A Bizottság által támogatott ECHA és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

252    A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a megtámadott határozat állítólagos ellentmondásos jellegére alapított érvét el kell utasítani.

253    Amint azt ugyanis a Törvényszék a fenti 243. és 244. pontban kifejtette, a fellebbezési tanács megsemmisítette az ECHA határozatát abban a részében, amelyben az a metabolitok azonosítása tekintetében eredménykötelezettséget írt elő. Márpedig ebben az összefüggésben e tanács nem arra a megfontolásra támaszkodott, hogy ez az azonosítás lehetetlen, hanem csupán arra a megállapításra, hogy nem biztos, hogy ez az azonosítás a benpat metabolitjait illetően lehetséges.

254    Ennélfogva – a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben – a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 125. pontjában szereplő azon megállapítása, amely szerint az OECD 309. sz. vizsgálati iránymutatása szerinti vizsgálat elvégzése keretében e határozat címzettjei továbbra is kötelesek minden észszerű erőfeszítést megtenni a fő transzformációs termékek azonosítása és számszerűsítése érdekében, és ezeket az erőfeszítéseket a vizsgálati jelentésben megfelelően rögzíteniük kell, nem tekinthető ellentétesnek azzal, hogy a fellebbezési tanács megsemmisítette az ECHA határozatát abban a részében, amelyben ez utóbbi a metabolitok azonosítása tekintetében eredménykötelezettséget írt elő.

viii) Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érvről

255    A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette az indokolási kötelezettséget. Véleménye szerint a megtámadott határozatban feltüntetett indokok nem a metabolitok azonosítására vonatkozó követelmény megsemmisítését, hanem inkább annak fenntartását igazolják.

256    A Bizottság által támogatott ECHA és a beavatkozó társaságok vitatják ezt az érvet.

257    E tekintetben egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (2001. március 22‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑17/99, EU:C:2001:178, 35. pont). Ennélfogva el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a fellebbezési tanács megfontolásai megalapozottságának megkérdőjelezésére irányuló érvelését, amennyiben ezt az érvelést az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érvének alátámasztására adja elő.

258    Másrészről, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság érvelésével lényegében azt állítaná, hogy a fellebbezési tanács érvelésének állítólagosan ellentmondásos jellege nem teszi lehetővé számára annak megértését, hogy a megtámadott határozat megalapozott volt vagy esetleg hibát tartalmazott‑e, a fenti 252–254. pontra visszautalva elegendő emlékeztetni arra, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 118–125. pontjában kifejtett megfontolásai nem ellentmondásosak.

259    Ebből következik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érvét szintén el kell utasítani.

ix)    Az arra alapított érvről, hogy a fellebbezési tanács tartalmilag pontatlan és nem számszerűsített valószínűségi küszöböt vezetett be

260    A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megközelítése az arányosság elve tekintetében nem a releváns kritériumot vette figyelembe. A releváns kérdés az, hogy a szabályozási toxikológia állása szerint megfelelőnek és célszerűnek tűnik‑e vizsgálat elvégzése. Másként fogalmazva: azt kell meghatározni, hogy e vizsgálat alkalmas‑e kockázat azonosítására, még ha a konkrét esetben való hasznossága nem is bizonyos. Márpedig a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács tartalmilag pontatlan és nem számszerűsített valószínűségi küszöböt vezetett be.

261    A Bizottság által támogatott ECHA és a beavatkozó társaságok vitatják ezt az érvet.

262    E tekintetben elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács kétségkívül úgy vélte, hogy az ECHA nem volt jogosult a benpat metabolitjainak azonosítására vonatkozó kötelezettséget előírni, amennyiben nem volt biztos, hogy e metabolitok a 309. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat során azonosíthatóak. Ugyanakkor nem róható e tanács terhére, hogy úgy vélte, hogy az ECHA nem volt jogosult határozatának címzettjei számára eredménykötelezettséget előírni, jóllehet nem volt biztos, hogy e módszer szerint azonosíthatóak a benpat metabolitjai.

263    Másodsorban, ami a 309. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettséget illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács nem kérdőjelezte meg ezt a kötelezettséget. Ennélfogva e határozatban e tanács nem módosította az említett vizsgálat elvégzésére való felszólítás indokoltságához elérendő valószínűségi küszöböt. Épp ellenkezőleg, amint az az említett határozat 125. pontjából kitűnik, e tanács úgy ítélte meg, hogy az OECD 309. sz. vizsgálati iránymutatása szerint az ECHA határozatának címzettjei kötelesek arra, hogy e vizsgálat elvégzése során minden észszerű erőfeszítést megtegyenek a fő transzformációs termékek azonosítása és számszerűsítése érdekében, és ezeket az erőfeszítéseket a vizsgálati jelentésben megfelelően rögzítsék.

264    Következésképpen el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a fellebbezési tanács tartalmilag pontatlan és nem számszerűsített valószínűségi küszöböt vezetett be, és ennélfogva a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja második részének vizsgálatára vonatkozó érvek összességét is.

2)      A fellebbezési tanács előtt felhozott első jogalap harmadik részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

265    Határozatában az ECHA kiegészítő információkérésről rendelkezett arra az esetre, ha a 309. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat nem tenné lehetővé annak megállapítását, hogy a benpat az 1907/2006 rendelet XIII. mellékletének 1.1.1. és 1.2.1. pontja értelmében perzisztens vagy nagyon perzisztens‑e. Erre az esetre az üledékekre vonatkozó szimulációs vizsgálat 308. sz. módszer szerint történő lefolytatását írta elő, a benpat helyett az R‑898 összetevő felhasználásával.

266    Határozata indokolásának III.4. pontjában az ECHA pontosította, hogy az üledékek is aggodalomra okot adó környezeti közegnek minősülnek. A benpat nagy mértékben adszorbens, következésképpen gyorsan és nagy arányban adszorbeálódik az üledékeken. Az ECHA szerint az is valószínű, hogy a 308. sz. módszer szerint végzett vizsgálat keretében nagy mennyiségű nem extrahálható maradék keletkezik, és valószínűleg nehéz a lebomlást elkülöníteni a disszipáció folyamatától. Az adatok értelmezésének megkönnyítése érdekében bizonyos feltételeket tiszteletben kell tartani. A benpat perzisztenciájának értékelése érdekében különbséget kell tenni az egyszerű elimináció és a lebomlás között. E célból a metabolitok kimutatása és azonosítása alapvető követelményt jelent. A magasabb hőmérséklet az alacsonyabb hőmérséklethez képest kedvez az inokulum vitalitásának, a metabolitok képződési valószínűségének és a metabolitok azonosítása lehetőségének. Következésképpen a vizsgálatot 20 °C‑on kell elvégezni, ezt a hőmérsékletet azonban az Arrhenius‑egyenlet alkalmazásával 12 °C‑ra kell csökkenteni. A benpat helyett az R‑898‑at kell használni.

267    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapjának harmadik része keretében a beavatkozó társaságok lényegében azt állították, hogy a benpat tulajdonságai miatt a 308. sz. módszer szerint végzett vizsgálat nem megfelelő a benpat perzisztenciájának vizsgálatához.

268    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 133–142. pontjában vizsgálta ezeket az érveket.

269    A megtámadott határozat 136. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat lefolytatásával összefüggésben a benpatot illetően különleges nehézségek állnak fenn. Nem csupán az fordulhat elő, hogy a benpat a vizsgálati rendszer vizes fázisából a szilárd fázisába lép át, hanem az is, hogy a szilárd fázisban nem extrahálható maradékokat képez. Amint azt a két fél a fellebbezési tanács előtt a tárgyaláson megerősítette, jelenleg nem bizonyos, hogy az említett módszer szerint végzett vizsgálat keretében lehetséges az anyag által képzett, nem extrahálható maradékok azonosítása és számszerűsítése. A fellebbezési tanács szerint nem bizonyos, hogy e vizsgálat a gyakorlatban lehetővé teszi a szóban forgó anyag adszorpciójának vagy elbomlásának mérését.

270    A megtámadott határozat 137. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) „hosszú távú kutatási kezdeményezés” projektjéről készült egyik jelentés kérdéseket vet fel a 308. sz. módszernek a benpathoz hasonló anyagok értékelésére való alkalmasságát illetően. A fellebbezési tanács megjegyezte továbbá, hogy a kijelölt hatóság és az ECHA az előtte tartott tárgyaláson megerősítette, hogy jelenleg nincs semmilyen általánosan elfogadott megközelítés a nem extrahálható maradékoknak valamely anyag környezeti hatásvizsgálatába való integrálására.

271    A megtámadott határozat 138. pontjában a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékok és előtte előadott érvek alapján az adott időpontban nem állt fenn tudományos konszenzus a tekintetben, hogy hogyan kell értékelni egy, a 308. sz. módszer szerint végzett vizsgálat eredményeit a nem extrahálható maradékok azonosságát és tulajdonságait illetően.

272    A megtámadott határozat 139. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az ECHA határozata a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzését csak akkor követeli meg, ha a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat – a metabolitok azonosítását is beleértve – nem teszi lehetővé a benpat perzisztenciájának bizonyítását. Mivel az ezen utóbbi vizsgálat keretében képződő metabolitok mérésére vonatkozó kötelezettséget megsemmisítették, ez az azonosítás bizonytalan. E tanács azt is jelezte, hogy amint rendelkezésre állnak a metabolitokra vonatkozó információk, ezeket az új információkat értékelni kell, és adott esetben megkövetelhető lehet a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzése.

273    A megtámadott határozat 140. pontjában a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy az ECHA nem bizonyította, hogy a 308. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat alkalmas a benpat perzisztenciájának meghatározására.

274    A megtámadott határozat 141. pontjában a fellebbezési tanács nem zárta ki, hogy adott esetben lehetséges lehet, hogy a 308. sz. módszer szerint végzett vizsgálat lehetővé teszi a benpat perzisztenciájának meghatározását. E tanács ugyanis megjegyezte, hogy az ECHA egy későbbi időpontban képes lehet annak alátámasztására, hogy az e módszer szerint végzett vizsgálat alkalmas a benpat perzisztenciájának tanulmányozására, a benpat metabolitjai azonosságának és tulajdonságainak vizsgálatát előíró módszert is beleértve. E tanács szerint mindazonáltal egy ilyen vizsgálat ECHA általi indokolásának figyelembe kell majd vennie minden egyéb releváns és újonnan elérhető információt, így például a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat eredményeit.

275    A megtámadott határozat 142. pontjában a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy ezen okokból a hozzá benyújtott fellebbezés első jogalapja harmadik részének helyt kell adni, és az ECHA határozatát meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben az a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzését írja elő.

276    A jelen kereset negyedik jogalapjának második része és hatodik jogalapjának második része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács e megállapításai hibát tartalmaznak.

277    Első lépésben a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvéről kell határozatot hozni, hogy a fellebbezési tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait. Második lépésben a Törvényszék az e tanács megfontolásai megalapozottságának megkérdőjelezésére irányuló érveket fogja vizsgálni.

i)      Az annak alátámasztására irányuló érvekről, hogy a fellebbezési tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait

278    A Törvényszékhez benyújtott kereset negyedik jogalapjának második része és hatodik jogalapjának második része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 136. pontjában túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait. Véleménye szerint e pontban az említett tanács a 308. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat megfelelősége kérdésében ellentmondott a tagállamok szakértelmének. Márpedig a tagállami bizottságnak széles mérlegelési jogkört kell biztosítani, tekintettel a szakértői bizottságként betöltött funkciójára, valamint a tagállamuk utasításaihoz kötött tagokból álló összetételére. Következésképpen a fellebbezési tanács csak korlátozott felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, amelynek intenzitása a bíróságok által a mérlegelési jogkörben hozott határozatok felett gyakorolt felülvizsgálathoz hasonlítható.

279    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

280    A fenti 190–216. pontban szereplőkkel azonos okok miatt el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság annak alátámasztására irányuló érveit, hogy a fellebbezési tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait.

ii)    A fellebbezési tanács megfontolásai megalapozottságának megkérdőjelezésére irányuló érvekről

281    A hatodik jogalap második része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság a fellebbezési tanács azon megfontolásai megalapozottságának megkérdőjelezésére irányuló érveket ad elő, amelyekre e tanács azon következtetését alapította, hogy nem nyert bizonyítást, hogy az ECHA által a határozatában kért, a 308. sz. módszer szerint végzett, üledékekre vonatkozó szimulációs vizsgálat megfelelő lenne. Elismeri, hogy a benpat egy része visszafordíthatatlanul kötődik a környezeti közegekhez, tehát e közegekben nem mutatható ki, ami nehézségeket okozhat az anyag vizsgálati rendszerekben történő eloszlása és a feltüntetendő lebomlási arányok kísérleti értékelése során. Véleménye szerint ugyanakkor a tagállami bizottság megalapozottan ítélte meg úgy, hogy reális esélye van annak, hogy a 308. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat – a nem extrahálható maradékokkal kapcsolatos problémák ellenére – reális és hasznosítható eredményekhez vezet.

282    Elsősorban, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megközelítése az arányosság elve tekintetében nem a releváns kritériumot vette figyelembe. A releváns kérdés az, hogy a szabályozási toxikológia állása szerint megfelelőnek és célszerűnek tűnik‑e vizsgálat elvégzése. Másként fogalmazva: azt kell meghatározni, hogy e vizsgálat alkalmas‑e kockázat azonosítására, még ha a konkrét esetben való hasznossága nem is bizonyos. A kiegészítő információkérések nincsenek közvetlen kihatással a benpat kereskedelmi értékére, csupán az esetleges kockázatkezelési intézkedések előtti köztes lépést képeznek. Az 1907/2006 rendeletnek az emberi egészség és a környezet védelme magas szintjének biztosítására irányuló célkitűzésére, valamint az elővigyázatosság elvére tekintettel a kockázatok azonosításának különösen könnyűnek és teljességgel lehetségesnek kellett volna lennie. A vizsgálatok valamely meghatározott tulajdonság azonosítására való képességét illetően tehát nem követelhető meg túlzottan magas valószínűség, mivel ellenkező esetben csak azok a vizsgálatok lennének megengedettek, amelyek eredményei viszonylag előre láthatóak. Valamely vizsgálat elvégzése előtt azonban csupán egészen kivételes esetben látható előre, hogy e vizsgálat ténylegesen lehetővé fogja‑e tenni a kívánt információk megszerzését, vagy a fennálló kockázat azonosítása céljából más vizsgálatokra lesz szükség. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a fellebbezési tanácsnak – annak vizsgálata révén, hogy nyilvánvalóan tévesek‑e a tagállami bizottság megfontolásai – csak azt kellett volna ellenőriznie, hogy az intézkedés a kívánt célra irányul‑e, és hogy az alkalmas‑e annak elérésére.

283    Az ECHA határozatában előírt vizsgálati stratégia megfelelt ennek a kritériumnak. A fellebbezési tanács által módosított e stratégia ezzel szemben nem felelt meg annak. Az e tanács által eszközölt módosítások azon az elgondoláson alapultak, hogy egy vizsgálat csak akkor írható elő, ha kellő bizonyossággal lehet arra számítani, hogy lehetővé fogja tenni a vizsgált tulajdonságra vonatkozó meggyőző eredmények elérését. A fellebbezési tanács azzal, hogy így járt el, tartalmilag pontatlan és nem számszerűsített valószínűségi küszöböt vezetett be. Nehéz előre látni, hogy egy vizsgálat végül mennyiben fogja lehetővé tenni a vizsgált tulajdonság jelenlétének vagy hiányának értékelését. Ez a küszöb jelentősen csökkenti az 1907/2006 rendelet révén történő információszerzés lehetőségét. Egy ilyen megközelítés nem felel meg az említett rendelettel elérni kívánt célkitűzéseknek. Nem felel meg különösen az elővigyázatosság elvének, amely megköveteli a kockázatokra vonatkozó valamennyi információ összegyűjtését. A megtámadott határozatot követően fennmaradó vizsgálatra való felszólítások kevésbé alkalmasak a perzisztencia kritériumának azonosítására, mint az ECHA határozata. Ez végső soron azzal a következménnyel jár, hogy a megtámadott határozattal módosított vizsgálati stratégia akadályozza a tisztázásra irányuló célkitűzést.

284    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

285    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása, valamint hogy e rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében e rendelet rendelkezései az elővigyázatosság elvén alapulnak.

286    Az 1907/2006 rendelet mindazonáltal nem értelmezhető kizárólag az emberi egészség és a környezet védelme magas szintjének biztosítására irányuló célkitűzésre és az elővigyázatosság elvére tekintettel. E rendelet 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően ugyanis e rendelet célja az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítésének, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása is, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg. Egyebekben figyelembe kell venni az Alapjogi Charta 16. cikke értelmében vett vállalkozás szabadságát, valamint adott esetben az állatkísérletek elkerülésére irányuló célkitűzést is, amely többek között e rendelet (47) preambulumbekezdéséből tűnik ki.

287    Az arányosság elve tekintetében a releváns kritérium az 1907/2006 rendelettel követett különböző célkitűzések mérlegelésének, valamint az elővigyázatosság elve végrehajtásának az eredménye. E kritérium alkalmazásában egy vizsgálat elvégzésére való felszólítás indokolása érdekében az ECHA‑nak nem csupán az emberi egészséget vagy a környezetet érintő esetleges kockázat fennállását és e kockázat tisztázásának szükségességét kell bizonyítania, hanem azt is alá kell támasztania, hogy fennáll annak reális lehetősége, hogy a kért információk lehetővé fogják tenni jobb kockázatkezelési intézkedések meghozatalát.

288    E megfontolásokra tekintettel tehát nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy úgy ítélte meg, hogy a valamely anyag értékelése során hozott határozatban szereplő, vizsgálat elvégzésére való felszólítás megfelelő, amennyiben fennáll annak reális lehetősége, hogy e vizsgálat az említett értékelés szempontjából releváns eredményeket fog hozni.

289    E megfontolásokra tekintettel tehát nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy úgy ítélte meg, hogy amikor egy anyag sajátosságai miatt megalapozott kétségek állnak fenn a tekintetben, hogy az ECHA által előírt vizsgálati módszer lehetővé teszi‑e az anyag értékelése szempontjából releváns eredmények elérését, az ECHA feladata annak alátámasztása, hogy e kétségek ellenére fennáll annak reális lehetősége, hogy a módszer lehetővé teszi releváns eredmények elérését.

290    E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveit, hogy e tanács az arányosság elve tekintetében nem a releváns kritériumot vette figyelembe azáltal, hogy túl magas valószínűségi küszöböt vezetett be.

291    Másodsorban, a Németországi Szövetségi Köztársaság a fellebbezési tanács azon értékelése téves jellegének alátámasztására irányuló érveket ad elő, amely szerint az ECHA nem bizonyította az arra vonatkozó reális lehetőség fennállását, hogy a 308. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat a benpat értékelése szempontjából releváns eredményekhez vezet.

292    Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó értékelés igen összetett, tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek értékelésén alapul, és emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság általi felülvizsgálat e tekintetben fennálló korlátaira tekintettel azt kell megvizsgálni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott érvek alkalmasak‑e annak alátámasztására, hogy a fellebbezési tanács az említett értékelés tekintetében nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést követett el, vagy nyilvánvalóan túllépte mérlegelési jogkörének korlátait (lásd a fenti 227. pontot).

293    Először is, el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a tagállami bizottságon belül valamennyi tagállam úgy ítélte meg, hogy reális esélye van annak, hogy a 308. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat – a benpat nem extrahálható maradékaival kapcsolatos problémák ellenére – reális és hasznosítható eredményekhez vezet. Ez az érv ugyanis önmagában nem alkalmas a szóban forgó értékelést érintő nyilvánvaló hiba fennállásának alátámasztására.

294    Másodszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy az ECHA határozatában szereplő, a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzésére való felszólítás megfelel a szabályozási toxikológia – OECD 308. sz. vizsgálati iránymutatásában rögzített – állásának a perzisztencia kritériumának értékelése céljából követendő eljárást illetően. A fellebbezési tanács megfontolásai megkérdőjelezik e módszert mint olyat, tehát nem felelnek meg a 440/2008 rendeletnek.

295    E tekintetben egyrészről meg kell jegyezni, hogy – a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadottakkal ellentétben – a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács nem kérdőjelezte meg a 308. sz. módszert mint olyat. Épp ellenkezőleg, amint az az említett határozat 141. pontjából kitűnik, e tanács úgy ítélte meg, hogy az e módszer szerint lefolytatott vizsgálat megfelelő lehet, amennyiben az ECHA bizonyítani tudja, hogy – a benpat nem extrahálható maradékaival kapcsolatos problémák ellenére – egy ilyen vizsgálat alkalmas arra, hogy a benpatnak az üledékes közegben fennálló perzisztens jellegére vonatkozó releváns eredményeket hozzon.

296    Másrészről a fenti 285–290. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel nem róható a fellebbezési tanács terhére, hogy nem szorítkozott arra, hogy elvont módon vizsgálja, hogy a 308. sz. módszer alkalmas‑e az anyagok üledékes közegben fennálló perzisztenciájának értékelésére, hanem ezt a kérdést konkrétabb módon, a benpat tekintetében vizsgálta, ezen anyag sajátosságait figyelembe véve.

297    Következésképpen el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érvét, amely szerint a fellebbezési tanács megfontolásai megkérdőjelezik a 308. sz. módszert mint olyat, tehát nem felelnek meg a 440/2008 rendeletnek.

298    Harmadszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanács nem vonja kétségbe, hogy a 308. sz. módszer alkalmazásával lehetséges meggyőző eredmények elérése.

299    E tekintetben megjegyzendő, hogy a megtámadott határozat 141. pontjában a fellebbezési tanács kétségkívül nem zárta ki, hogy – a nem extrahálható maradékokkal kapcsolatos problémák ellenére – a 308. sz. módszer reális és hasznosítható eredményekhez vezethet. E pontban e tanács mindazonáltal kifejtette, hogy annak alátámasztásához, hogy fennáll annak reális lehetősége, hogy az e módszer szerint elvégzett vizsgálat a benpat értékelése szempontjából releváns eredményekhez vezessen, az ECHA‑nak kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség e problémák ellenére reális.

300    Noha a fellebbezési tanács nem zárta ki, hogy bizonyítható lehet, hogy fennáll annak reális lehetősége, hogy a 308. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat a nem extrahálható maradékokkal kapcsolatos problémák ellenére a benpat értékelése szempontjából releváns eredményekhez vezessen, lényegében úgy vélte, hogy ebben a szakaszban ezt az ECHA nem bizonyította.

301    El kell tehát utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a fellebbezési tanács nem vonta kétségbe, hogy a 308. sz. módszer alkalmazásával lehetséges meggyőző eredmények elérése.

302    Negyedszer, a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban körkörös érvelést követett, mivel e tanács a 308. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat sikere kilátásainak hiányát azzal indokolja, hogy e tanács törölte a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat keretében a metabolitok azonosítására vonatkozó előírásokat. A kialakított vizsgálati stratégia célja éppen abban állt, hogy biztosítsa, hogy a metabolitokra vonatkozó, a 309. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat során adott esetben már megszerzett információkat a 308. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat keretében – amely esetében e tekintetben nehézségek állnak fenn – fel tudják használni. Ez tehát igen egyértelműen rávilágít arra, hogy a 309. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat keretében a metabolitok lehető legszélesebb körű azonosítására vonatkozó nyilatkozatok mennyiben elengedhetetlenek a perzisztencia kritériumának azonosítására vonatkozó stratégiák sikeréhez.

303    E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács kétségkívül megsemmisítette a 309. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat keretében a metabolitok azonosítására vonatkozó eredménykötelezettséget amiatt, hogy nem volt biztos abban, hogy az ilyen azonosítás lehetséges. Márpedig –amint azt a Törvényszék a fenti 169–264. pontban kifejtette – a Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott egyetlen érv sem alkalmas arra, hogy érvényesen megkérdőjelezze a fellebbezési tanács e döntést indokoló megfontolásait.

304    Végül emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 125. pontjában jelezte – a 309. sz. módszer szerint elvégzendő vizsgálat keretében a metabolitok azonosítására vonatkozó eredménykötelezettség megsemmisítése nem kérdőjelezi meg a beavatkozó társaságok azon kötelezettségét, hogy e vizsgálat elvégzése során minden észszerű erőfeszítést megtegyenek a fő transzformációs termékek azonosítása és számszerűsítése érdekében, és ezeket az erőfeszítéseket a vizsgálati jelentésben megfelelően rögzítsék. Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy e tanács indokolatlanul korlátozta az említett vizsgálatot, és következésképpen az sem róható a terhére, hogy indokolatlanul korlátozta a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat sikerének kilátásait.

305    Végül megjegyzendő, hogy a fellebbezési tanács azért semmisítette meg az ECHA‑nak a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzésére való felszólítását, mivel ez az ügynökség nem bizonyította, hogy az azzal kapcsolatos problémák ellenére, hogy a benpatból nem extrahálható maradékok képződnek, fennáll annak reális lehetősége, hogy az e módszer szerint lefolytatott vizsgálat az ezen anyag értékelése szempontjából releváns eredményeket hozzon.

306    E megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban körkörös érvelést követett.

307    Ötödször, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzésére való felszólítást nem zárja ki sem az, hogy e vizsgálat nehezen kivitelezhető, sem pedig az, hogy nem bizonyos, hogy e vizsgálat lehetővé teszi a nem extrahálható maradékokra és a metabolitokra vonatkozó elegendő információ szerzését. Ellenkező esetben a nehezen tanulmányozható anyagokra vonatkozóan semmilyen vizsgálatot nem lehetne végezni.

308    E tekintetben egyrészről meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács nem arra a megfontolásra támaszkodott, hogy a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat nehezen kivitelezhető, hanem arra, hogy az ECHA nem bizonyította, hogy fennáll annak reális lehetősége, hogy az említett vizsgálat a benpat értékelése szempontjából releváns eredményeket hozzon.

309    Másrészről megjegyzendő, hogy a megtámadott határozat 136. és 138. pontjában a fellebbezési tanács szintén nem a minden kísérleti kutatással szükségképpen együtt járó bizonytalanságra támaszkodott. Épp ellenkezőleg, e tanács megjegyezte, hogy a benpatot illetően a 308. sz. módszer alkalmazása tekintetében sajátos probléma áll fenn, amely azzal függ össze, hogy ezen anyag esetében nem csupán az fordulhat elő, hogy az anyag a vizsgálati rendszer vizes fázisából a szilárd fázisába lép át, hanem az is, hogy a szilárd fázisban nem extrahálható maradékokat képez. E tanács egyebekben lényegében azt fejtette ki, hogy az előtte folyamatban levő eljárás során az ECHA nem tudta bizonyítani, hogy az említett módszer szerinti vizsgálat elvégzése e probléma ellenére lehetővé teheti ezen anyag adszorpciójának és lebomlásának mérését. Ennélfogva az említett határozatban e tanács arra a megfontolásra támaszkodott, hogy megalapozott kétségek állnak fenn a tekintetben, hogy az említett anyag sajátosságai miatt fennáll‑e annak reális lehetősége, hogy a 308. sz. módszer szerint elvégzett vizsgálat lehetővé teszi ezen anyagnak az üledékes közegben fennálló perzisztens jellegére vonatkozó következtetések levonását. Márpedig a fenti 282–290. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel egy ilyen megközelítés nem tekinthető nyilvánvalóan tévesnek.

310    Ebből következik, hogy el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érvét, hogy a 308. sz. módszer szerinti vizsgálat elvégzésére való felszólítást nem zárja ki sem az, hogy e vizsgálat nehezen kivitelezhető, sem pedig az, hogy nem bizonyos, hogy e vizsgálat lehetővé teszi a nem extrahálható maradékokra és a metabolitokra vonatkozó elegendő információ szerzését.

311    Ennélfogva el kell utasítani a fellebbezési tanács megfontolásai megalapozottságának megkérdőjelezésére irányuló valamennyi érvet, és következésképpen a fellebbezési tanács előtti első jogalap harmadik részének vizsgálatára vonatkozó érvek összességét.

2.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés második jogalapjának vizsgálatára vonatkozó érvekről

312    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 156–161. pontjában megvizsgálta és elutasította a hozzá benyújtott fellebbezés második jogalapját.

313    A jelen kereset negyedik jogalapjának második része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat e részében hibát követett el. Véleménye szerint e tanács az említett határozat 159. pontjában túlzott intenzitású ellenőrzést alkalmazott és elvonta a tagállami bizottság szerepét.

314    Az ECHA, a Bizottság és a beavatkozó társaságok vitatják ezeket az érveket.

315    A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a megtámadott határozat 156–161. pontját érintő hibára alapított érveit mint hatástalanokat kell elutasítani. Amint az ugyanis a fenti 34. pontból kitűnik, a Németországi Szövetségi Köztársaság abban a részében kéri az említett határozat megsemmisítését, amelyben a fellebbezési tanács részlegesen megsemmisítette az ECHA határozatát. Márpedig a megtámadott határozat 159. pontja e határozat azon részében található, ahol e tanács a hozzá benyújtott fellebbezés második jogalapját utasította el.

316    Következésképpen el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság azon érveit, amelyek a fellebbezési tanács előtt felhozott második jogalap vizsgálatára vonatkoznak.

3.      A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés harmadik jogalapjára és megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjára vonatkozó érvekről

317    Határozatának 7. oldalán az ECHA megállapította, hogy bizonyítékok vannak arra, hogy a benpat bioakkumulatív és mérgező, valamint hogy – mivel a bioakkumuláció és a toxicitás kritériumai teljesülnek – értékelni kell a perzisztencia kritériumát.

318    A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés harmadik jogalapja keretében a beavatkozó társaságok azt állították, hogy az ECHA‑nak a benpat bioakkumulatív jellegére vonatkozó megfontolásai hibákat tartalmaznak.

319    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 166–171. pontjában vizsgálta ezeket az érveket.

320    A megtámadott határozat 166. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az ECHA megfontolásai a határozatának azon részében találhatóak, amelyben az ECHA a benpat perzisztens jellegére vonatkozó kiegészítő információkéréseit igazoló indokokat fejtette ki. Véleménye szerint ebben az összefüggésben az ezen anyag bioakkumulatív jellegére vonatkozó információk nem voltak relevánsak.

321    A megtámadott határozat 167–169. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy nem szerepelhetett volna az említett határozatban az ECHA azon megállapítása, amely szerint a benpat bioakkumulatív. Egyrészről a beavatkozó társaságokat e tekintetben nem hallgatták meg, mivel e megállapítást az említett társaságok határozattervezetre vonatkozó észrevételeit követően iktatták be a módosított határozattervezetbe, és e tekintetben semmilyen módosító javaslat nem került benyújtásra. Másrészről a szóban forgó megállapítás nem volt releváns az ECHA által a benpat perzisztens jellegének esetleges kockázatára vonatkozó kiegészítő információkérése indokolása érdekében kifejtett érvelés keretében.

322    A megtámadott határozat 169–171. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy az ECHA szóban forgó megállapítását törölni kell az ECHA határozatából. E tanács szerint ugyanakkor ez a hiba nem befolyásolta az ECHA határozatának rendelkező részét, hatástalan, ekként pedig nem indokolja e határozat megsemmisítését.

323    A megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjában a fellebbezési tanács „úgy határozott”, hogy az ECHA határozatából törölni kell az e határozat indokolásában a bioakkumulációra vonatkozóan szereplő állítást.

324    A hatodik jogalap harmadik része keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjában nem határozhatott volna úgy, hogy törölni kell az ECHA határozatának indokolásában a bioakkumulációra vonatkozóan szereplő állítást. Épp ellenkezőleg, e tanácsnak el kellett volna utasítania a hozzá benyújtott fellebbezés harmadik jogalapját. Elsősorban különbséget kell tenni ezen utóbbi határozatnak a tagállami hatóságok álláspontját tükröző indokolása és e határozat rendelkező része között. Ez az indokolás önmagában nem befolyásolja az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárást, amelynek során értékelik az anyag perzisztens, bioakkumulatív és mérgező tulajdonságait és a regisztrálókat ismét meghallgatják, és amelyben a regisztrálók részt vesznek. Az ECHA bioakkumulációra vonatkozó állítása nem volt kötelező erejű. A benpat bioakkumulatív jellegére vonatkozó, jogilag kötelező erejű megállapítás csak egy másik eljárás, például az említett rendelet 59. cikke szerinti eljárás keretében lehetséges. Az ECHA határozatának címzettjei nem értelmezhették tévesen ezt az állítást. Egyébiránt az ECHA‑t nem terheli arra vonatkozó jogi kötelezettség, hogy határozatainak indokolását a szigorúan szükséges mértékűre korlátozza. Másodsorban, a megtámadott határozat továbbra sem egyértelmű. Az említett rendelkező rész nem rögzíti az ECHA határozatának megsemmisítését, hanem azt ajánlja, hogy az indokolás egy része kerüljön törlésre, annak pontos megjelölése nélkül, hogy ez hogyan történjen, és ezt kinek kell megtennie. Harmadsorban, nem megalapozott a fellebbezési tanács azon megfontolása, amely szerint indokolt az ECHA benpat bioakkumulatív jellegére vonatkozó megállapításának törlése, mivel a beavatkozó társaságokat e tekintetben nem hallgatták meg. Az ECHA előtti eljárás keretében e társaságok arra alapított érvet adtak elő, hogy a perzisztencia kritériumára vonatkozó információkérések aránytalanok, mivel a bioakkumuláció kritériuma még nincs véglegesen meghatározva. A szóban forgó megállapítás erre az érvre válaszolt.

325    A Bizottság által támogatott ECHA vitatja ezeket az érveket. Azt állítja, hogy az ECHA határozatában szereplő azon állítás, hogy a benpat bioakkumulatív, nem volt helyénvaló, és fennáll annak kockázata, hogy más összefüggésben, például nemzeti eljárásokban vagy az 1907/2006 rendelet VII. címe értelmében vett, különös aggodalomra okot adó anyagok meghatározására irányuló későbbi eljárásokban hivatkozni fognak erre az állításra. Következésképpen a beavatkozó társaságoknak lehetősége kellett volna, hogy legyen egy ilyen állítás vitatására. Egyébiránt, amennyiben a szóban forgó állítás semmilyen hatással nem volt az ECHA határozatának többi részére, amint azt a Németországi Szövetségi Köztársaság állítja, a megtámadott határozat Törvényszék általi, e tekintetben történő megsemmisítése sem lenne hatással e határozat többi részére.

326    A beavatkozó társaságok elsősorban előadják, hogy elemzési hibákon alapult az ECHA azon állítása, amely szerint a benpat bioakkumulatív. Másodsorban e társaságok azt állítják, hogy a szóban forgó állítás törlése indokolt volt. Azt állítják, hogy jogosultak voltak kérni az ECHA határozata e részének megsemmisítését. Jelzik, hogy e törlés nélkül nem lett volna lehetőségük arra, hogy ténylegesen ismertessék álláspontjukat a bioakkumuláció kritériuma tekintetében. Harmadsorban, azt állítják, hogy amennyiben az eredeti határozatban szereplő, a bioakkumulációra vonatkozó állítás nem végleges, annak megsemmisítése semmilyen következménnyel nem jár. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak tehát semmilyen érdeke nem fűződik a megtámadott határozat e részének megsemmisítéséhez.

327    Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem ad elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne a fellebbezési tanács megtámadott határozat 169. pontjában szereplő azon következtetése téves jellegének bizonyítására, amely szerint az ECHA határozatának 7. oldalán nem szerepelhetett volna az az állítás, hogy a benpat bioakkumulatív.

328    A Németországi Szövetségi Köztársaság érvei ugyanis nem alkalmasak arra, hogy érvényesen megkérdőjelezzék a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 166. pontjában szereplő azon megfontolását, amely szerint a benpat bioakkumulatív jellegére vonatkozó állítás nem volt helyénvaló az ECHA határozata indokolásának azon részében, ahol ez az ügynökség a benpat perzisztens jellegére vonatkozó kiegészítő információkérést igazoló indokokat fejtette ki.

329    A Németországi Szövetségi Köztársaság érvei arra sem alkalmasak, hogy érvényesen megkérdőjelezzék a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 168. pontjában szereplő azon megfontolását, amely szerint a valamely anyag értékelése során hozott határozat elfogadása keretében nem szükséges az ezen anyag bioakkumulatív jellegére vonatkozó végleges következtetést levonni. Noha ugyanis valamely anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. és 59. cikke értelmében a XIV. mellékletben feltüntetendő anyagként történő azonosításához végleges következtetést kell levonni az ezen feltüntetést igazoló kritériumot, például a perzisztens, bioakkumulatív, mérgező, nagyon bioakkumulatív vagy nagyon mérgező jelleget illetően, erre nincs szükség az anyag értékelése keretében az anyagra vonatkozó kiegészítő információkérés indokolása érdekében. Ebben az összefüggésben elegendő az esetleges kockázat fennállásának bizonyítása.

330    Másodsorban, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács – az indokolás keretében – nem csupán azt fejtette ki, hogy az ECHA határozatában nem állíthatta volna, hogy a benpat bioakkumulatív. Amint az ugyanis e határozat rendelkező részének 3. pontjából kitűnik, a fellebbezési tanács „úgy határozott”, hogy a bioakkumulációra vonatkozó állítást törölni kell az ECHA határozatából. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni azt is, hogy e rendelkező rész többi pontjában e tanács részben megsemmisítette az ECHA határozatát, a fellebbezést a fennmaradó részében elutasította, meghatározta azt az időpontot, ameddig a kiegészítő információkat szolgáltatni kell, és határozott a költségekről.

331    Először is, a megtámadott határozat 3. pontja – szövegére és kontextusára tekintettel – nem tekinthető az említett határozat indokolása részének, hanem azt e határozat rendelkező része részének kell tekinteni.

332    Másodszor, nem tekinthető úgy, hogy semmilyen hatással nem lenne az, ha a Törvényszék helyt adna a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveinek, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjában nem határozhatott volna úgy, hogy törölni kell az ECHA határozatának indokolásában a bioakkumulációra vonatkozóan szereplő megállapítást. Mivel ugyanis ez a pont a megtámadott határozat rendelkező részének részét képezi, amennyiben a Törvényszék helyt adna ezeknek az érveknek, részben meg kellene semmisíteni a megtámadott határozatot.

333    Harmadszor, el kell utasítani a beavatkozó társaságok arra alapított érvét, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a megtámadott határozat részleges megsemmisítését illetően nem fűződik érdeke az eljáráshoz.

334    E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 263. cikk különbséget tesz egyfelől az uniós intézmények és a tagállamok, másfelől pedig a természetes és jogi személyek megsemmisítés iránti kereset indítására vonatkozó joga között, mivel e cikk második bekezdése többek között bármely tagállamnak jogot biztosít arra, hogy megsemmisítés iránti keresettel vitassa valamely uniós ügynökség határozatainak jogszerűségét, anélkül hogy e jog gyakorlását az eljáráshoz fűződő érdek igazolásától tenné függővé. Valamely tagállamnak tehát a keresete elfogadhatóságához nem kell bizonyítania, hogy az uniós ügynökség általa megtámadott jogi aktusa joghatásokat fejt ki a vonatkozásában (lásd ebben az értelemben: 2008. április 10‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, T‑233/04, EU:T:2008:102, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

335    Negyedszer, helyt kell adni a Németországi Szövetségi Köztársaság arra alapított érveinek, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjában nem határozhatott volna úgy, hogy törölni kell az ECHA határozatának indokolásában a bioakkumulációra vonatkozóan szereplő megállapítást. Amint azt ugyanis az említett tanács a megtámadott határozat 170. pontjában kifejtette, az ECHA határozatában található, az e tanács által a 166–169. pontban azonosított hibák nem alkalmasak az ECHA határozata rendelkező részének megkérdőjelezésére, az e tanácshoz benyújtott fellebbezés harmadik jogalapja tehát hatástalan. E körülmények között e tanácsnak a megtámadott határozat rendelkező részében e jogalap elutasítására kellett volna szorítkoznia.

336    Ezt a következtetést nem teszi kétségessé az ECHA arra alapított érve, hogy a beavatkozó társaságoknak lehetősége kellett volna, hogy legyen arra, hogy vitassák az említett ügynökség bioakkumulációra vonatkozó állítását, tekintettel annak kockázatára, hogy arra más eljárásokban hivatkozni fognak.

337    Egyrészről ugyanis, mivel az ECHA határozata csak azon kiegészítő információkérésekre vonatkozott, amelyeket ez az ügynökség a benpat – az ezen anyag perzisztens jellegének esetleges kockázatára vonatkozó – értékelésének lefolytatásához szükségesnek ítélt, a benpat bioakkumulatív jellegére vonatkozó állítás nem képezte az említett határozat indokolásának olyan részét, amelyen e határozat rendelkező része alapult. E körülmények között semmi nem akadályozza, hogy az indokolás e részét egy későbbi eljárásban kétségbe vonják. Így abban az esetben, ha az ECHA vagy a Bizottság egy ilyen eljárásban – például az 1907/2006 rendelet 57. és 59. cikke alapján a benpat bioakkumulatív anyagként történő azonosítására irányuló eljárásban – a szóban forgó állításra támaszkodna, semmi nem akadályozná, hogy a beavatkozó társaságok ezt az állítást ebben az eljárásban, vagy adott esetben a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezésben vagy az uniós bírósághoz benyújtott keresetben vitassák. Ugyanez lenne a helyzet a nemzeti hatóságok előtti eljárásokban is.

338    Másrészről meg kell állapítani, hogy semmi nem akadályozza, hogy a fellebbezési tanács egy határozat indokolása keretében állást foglaljon az előtte előadott érvekről. Ha azonban ezek az érvek hatástalanok, ez nem lehet hatással határozatának rendelkező részére.

339    Ebből következik, hogy anélkül kell helyt adni a hatodik jogalap harmadik részének, hogy határozatot kellene hozni a Németországi Szövetségi Köztársaság annak alátámasztására irányuló érveiről, hogy a megtámadott határozat 167. pontjában a fellebbezési tanács nem állapíthatta volna meg, hogy megsértették a beavatkozó társaságok védelemhez való jogát.

340    Ennélfogva meg kell semmisíteni a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontját, és a keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

IV.    A költségekről

341    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

342    A jelen esetben nem vitatott, hogy a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontját a fenti 330–340. pontban kifejtett okokból meg kell semmisíteni. Mindazonáltal – amint azt a Törvényszék a fenti 327–329. pontban kifejtette – a fellebbezési tanács jogosult volt az említett határozat indokolásában azt megállapítani, hogy az ECHA nem állíthatta volna, hogy a benpat bioakkumulatív. E körülmények között az említett rendelkező rész 3. pontjának megsemmisítése a költségek megosztása céljából nem tekinthető jelentősnek. A Németországi Szövetségi Köztársaságot, mivel lényegében pervesztes lett, az ECHA és a beavatkozó társaságok kérelmének megfelelően kötelezni kell az ez utóbbiak részéről felmerült költségek viselésére.

343    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) fellebbezési tanácsának 2017. szeptember 8‑i A‑026‑2015. sz. határozatát abban a részében megsemmisíti, amelyben e határozat rendelkező részének 3. pontjában a fellebbezési tanács úgy határozott, hogy az ECHA benpat anyaggal (CAS 68953‑84‑4) kapcsolatban kiegészítő vizsgálatok elvégzését előíró, 2015. október 1‑jei határozatának indokolásában a bioakkumulációra vonatkozóan szereplő állítást törölni kell.

2)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli a saját költségeit, valamint az ECHA, az Envigo Consulting Ltd és a Djchem Chemicals Poland S.A. részéről felmerült költségeket.

4)      Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Gratsias Labucka Papasavvas

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. szeptember 20‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

I. A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

II. A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei

III. A jogkérdésről

A. Az első, a második és a harmadik jogalapról, valamint a negyedik jogalap első részéről, amelyek annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács nem rendelkezett hatáskörrel a hozzá benyújtott fellebbezésben szereplő, a benpat értékelésének érdemi vonatkozásaival kapcsolatos jogalapok vizsgálatára

1. A Németországi Szövetségi Köztársaságnak a tagállami bizottság, az ECHA és a fellebbezési tanács szerepére alapított érveiről

2. A Németországi Szövetségi Köztársaság által előadott többi érvről

B. Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik jogalapról

C. A negyedik jogalap második részéről és a hatodik jogalapról, amelyek annak alátámasztására irányulnak, hogy a fellebbezési tanács az előtte előadott jogalapok vizsgálata során hibákat követett el

1. A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapjának vizsgálatára vonatkozó érvekről

a) A fellebbezési tanács előtt felhozott első jogalap első részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

b) A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja második és harmadik részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

1) A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés első jogalapja második részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

i) Az annak alátámasztására irányuló érvekről, hogy a fellebbezési tanács nem állapíthatta volna meg a metabolitok azonosítására vonatkozó önálló és független határozat fennállását

ii) A fellebbezési tanács hatáskörére vonatkozó érvekről

iii) Az annak alátámasztására irányuló érvekről, hogy a fellebbezési tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait

iv) Az arra alapított érvekről, hogy a fellebbezési tanács megállapításaival ellentétben nem volt lehetetlen azonosítani a benpat metabolitjait

v) Az arra alapított érvekről, hogy a metabolitok azonosítása a 309. sz. módszer egyik elemét képezi

vi) Az arra alapított érvekről, hogy a 309. sz. módszer tovább pontosítható

vii) A megtámadott határozat állítólagos ellentmondásos jellegére alapított érvről

viii) Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érvről

ix) Az arra alapított érvről, hogy a fellebbezési tanács tartalmilag pontatlan és nem számszerűsített valószínűségi küszöböt vezetett be

2) A fellebbezési tanács előtt felhozott első jogalap harmadik részének vizsgálatára vonatkozó érvekről

i) Az annak alátámasztására irányuló érvekről, hogy a fellebbezési tanács túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait

ii) A fellebbezési tanács megfontolásai megalapozottságának megkérdőjelezésére irányuló érvekről

2. A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés második jogalapjának vizsgálatára vonatkozó érvekről

3. A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés harmadik jogalapjára és megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjára vonatkozó érvekről

IV. A költségekről

*      Az eljárás nyelve: német.