AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2004. január 20.(*)
„Választottbírósági kikötés – A PLAN program D területének keretei között kötött szerződés – Utazási költségek – Behajtási költségek – Késedelmes fizetés”
A T‑315/02. sz. ügyben,
Svend Klitgaard (lakóhelye: Skørping [Dánia], képviseli: S. Koll Espensen, avocat)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: H. Støvlbæk és C. Giolito, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: P. Heidmann avocat, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
a felperesnek a Plant Life Assessment Network (PLAN) projekt D területe keretében kötött 32.0166. sz. szerződés teljesítésével összefüggésben felmerült 19 867,40 euró költsége és annak késedelmi kamatai, valamint a behajtás költsége és annak késedelmi kamatai megtérítése iránt az EK 238. cikk alapján benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),
tagjai: P. Lindh elnök, R. García‑Valdecasas és J. D. Cooke bírák,
hivatalvezető: D. Christensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. január 20-i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1997‑ben a Bizottság rábízta a Közös Kutatóközpontra (a továbbiakban: KKK) megközelítőleg hatvan ipari berendezés élettartamával összefüggő projekt összevonásával létrehozott „Plant Life Assessment Network” (a továbbiakban: PLAN projekt) elnevezésű projektért való felelősséget.
2 1997. december 22‑én a Bizottság által képviselt Közösség 48 hónap időtartamra szerződést (32.0166. sz.) kötött S. Klitgaarddal a PLAN projekt D területe műszaki ellenőrzésének végrehajtására (a továbbiakban: szerződés). A felperes 1997 októberében, a szerződés formális megkötése előtt kezdte meg feladata végrehajtását.
A szerződés rendelkezései
3 A szerződés felperes díjazására vonatkozó 4. cikkének 1. pontja értelmében:
„A Bizottság vállalja, hogy a szerződő félnek a szerződés keretei között végzett szolgáltatásai ellenében kifizet maximum 81 000 (azaz nyolcvanegyezer) ECU‑t a következők szerint.
– 30%-ot a szerződés aláírását követően,
– 20%-ot azt követően, hogy a Bizottság elfogadta az első éves jelentést,
– 20%-ot azt követően, hogy a Bizottság elfogadta a második éves jelentést,
– 20%-ot azt követően, hogy a Bizottság elfogadta a harmadik éves jelentést,
– 10%-ot azt követően, hogy a Bizottság elfogadta a zárójelentést.
A felek megállapodnak abban, hogy a fent említett összeg magában foglalja a szerződő félnek a szerződés végrehajtása során felmerült költségeit, az 5. cikkben említettek kivételével.”
4 A szerződés utazási költségekre vonatkozó 5. cikke értelmében:
„5.1. A szerződő fél utazási és tartózkodási költségeit, valamint a jelen szerződés 3. cikkében megjelölt feladatok végrehajtásával közvetlenül összefüggő anyagok és csomagok kísérő nélküli szállításának költségeit a 4. cikk különös rendelkezéseinek megfelelően megtérítik.
5.2. Ezeket a költségeket az írásos igazoló dokumentumok, mint például elismervények és jegyszelvények bemutatását követően fizetik ki.”
5 A szerződés 4. mellékletének c) pontja meghatározza az utazási költségek felső határát:
„A 48 hónapos szerződéses időszak alatt az előzőekben említett költségeket maximum 27 000 ECU összegig térítik meg.”
6 A szerződés fizetési határidőre vonatkozó 4. cikke 2. pontjának első és második albekezdése értelmében:
„A Bizottság vállalja, hogy megfizeti a szerződés alapján járó összegeket, attól a naptól kezdődő 60 napon belül, amelyen a Bizottság jóvá hagyja vagy jóvá kellene hagynia a jelentéseket (»jóváhagyás napja«) addig a napig, amíg a számláját megterhelik.
Ezt a határidőt a Bizottság bármikor a jóváhagyás napjától kezdődő 60 napon belül felfüggesztheti az érintett szerződő fél arról történő értesítésével, hogy a vonatkozó fizetési kérelmek nem elfogadhatóak, mivel a követelés nem esedékes, a szükséges igazoló okiratokat nem nyújtották be vagy a Bizottság kiegészítő ellenőrzéseket tart szükségesnek. A határidő folytatódik a megfelelően összeállított fizetési kérelem iktatásának napjától.”
7 A szerződés első melléklete 3. cikkének b. pontja rendelkezik a zárójelentés Bizottság általi jóváhagyásáról:
„Ez a jelentés ismerteti a végrehajtott munkálatokat, valamint a szerződés teljesítése során elért eredményeket. Továbbá tartalmaznia kell egy összefoglalót is az elért legfontosabb eredményekről.”
[…]
Ez a jelentés a Bizottság által elfogadottnak minősül, ha a zárójelentés átvételét követő egy hónapon belül […] a Bizottság nem értesítette kifejezetten észrevételeiről a szerződő felet.”
8 A szerződés 8. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróság rendelkezik hatáskörrel a szerződéssel – amelyre 7. cikke értelmében a dán jog vonatkozik – összefüggő valamennyi jogvitában.
Tényállás
9 A szerződés 4. cikke 1. pontjának megfelelően 1998. április 1‑jén a Bizottság kifizette a felperes számára a 24 300 euró összegű első részletet.
10 1998. november 30‑i levelében a felperes kérte a Bizottságot, hogy egyrészt fizesse meg számára a 16 200 euró összegű második részletet, másrészt térítse meg az 1998. november 1-től 30-ig tartó időszakra vonatkozó utazási költségeit.
11 1999. február 25‑i levelében a Bizottság a következő indokkal utasította el az utazási költségek megtérítésére vonatkozó kérelmet:
„Mint azt bizonyára Ön is tudja, eredetileg minden egyes műszaki ellenőrzésre 3 500 ECU‑s összeget, valamint a felmerült költségeket irányozták elő (emellett a PLAN-ban való részvétel költségei és az azzal összefüggő kiadások). A D terület esetében ez a teljes összeg 81 000 ECU volt (lásd az 1. mellékletet: a hálózat költségeire vonatkozó táblázat).
Sajnálatos módon egy nyomdahiba miatt az ön szerződésének végleges változata a következőket tartalmazta:
»A felek megállapodnak abban, hogy a fent említett összeg fedezi a szerződő félnél a szerződés teljesítése során felmerült valamennyi költséget, az 5. cikkben említettek kivételével.«
A végleges szerződésnek természetesen a következőképpen kellett volna hangoznia:
»A felek megállapodnak abban, hogy a fent említett összeg fedezi a szerződő félnél a szerződés teljesítése során felmerült valamennyi költséget, ideértve az 5. cikkben említetteket is.«
Reméljük, hogy a csatolt szerződésmódosítás aláírása nem okoz önnek gondot.”
12 1999. március 3‑i és 26‑i levelében, a felperes – azzal az indokkal, hogy a díjazás ebben az esetben nem lenne többé arányos a szolgáltatással – elutasította a Bizottság 1999. február 25‑i javaslatát. Ismertette két módosító javaslatát, amelyek vagy a szerződésben előírt szolgáltatásokat korlátozták volna, vagy a szerződés 4. cikkének 1. pontjában említett költségek mellett előírták volna az utazási költségek megtérítését is.
13 1999. május 17‑én a Bizottság kifizette a 16 200 euró összegű második részletet, beleértve az utazási költséget is.
14 1999. május 20‑i levelében a felperes figyelmeztette a Bizottságot, hogy 1999. június 1‑jétől kezdődően a szerződéssel összefüggő minden tevékenységét felfüggeszti, amennyiben a Bizottság nem egyezik bele vagy az utazási költségeknek a szerződés 4. cikke 1. pontjában említett összegeken felüli kifizetésébe, vagy a szerződésben előírt szolgáltatások korlátozásába. E tekintetben két módosító javaslatot ismertetett.
15 1999. június 16‑i levelében a Bizottság két szerződésmódosítási javaslatot továbbított a felperesnek, egyik a felperes díjazására, másik az általa nyújtott szolgáltatásokra vonatkozott. Az első módosítás értelmében a felperes díjazásának felső határát egyértelműen 81 000 euróban határozták meg, beleértve az utazási költségeket is. Ezzel szemben a második módosítás értelmében a felperes által ellátandó feladatok számát csökkentették, nevezetesen 1999. június 1‑jétől kezdődően nem kellett részt vennie a hálózati értekezleteken.
16 1999. június 18‑i levelében a felperes azt válaszolta, hogy a Bizottság 1999. június 16‑i javaslata lényegében megfelel az általa 1999. május 20‑án tett második javaslatnak. A felperes a következő nyilatkozatot tette:
„Az első és a második módosítás két eredeti példányának megérkezését követően azok egy-egy aláírt példányát visszaküldöm, azzal a kifejezett feltétellel, hogy a szerződés alapján járó utolsó részleteket határidőn belül kifizetik.
17 1999. július 7‑én a felperes aláírta és visszaküldte a Bizottságnak a két szerződésmódosítási tervezetet, amely azokat elvesztette. A felperes 1999. szeptember 24‑én ismét elküldte azokat. A Bizottság 1999. szeptember 29‑én aláírta azokat.
18 A Bizottság a vonatkozó éves jelentések 1999. december 21‑i és 2000. december 12‑i benyújtását követően kifizette a harmadik és a negyedik részletet.
19 2001. november 30‑i levelében a felperes elküldte az általa „éves jelentésnek” nevezett dokumentumot és felszólította a Bizottságot az utolsó részlet kifizetésére. A Bizottság 2001. december 4‑én kapta meg ezt a levelet.
20 2001. december 17‑én a Bizottság elektronikus levélben kérte a felperest, hogy küldje el elektronikus levélben a 2001. december 4‑én papír formában megkapott jelentést. Emellett azt is kérte a felperestől, hogy a teljes szerződéses időszak alatt teljesített munkákra vonatkozó bizonyos információkat biztosítson számára.
21 2001. december 19‑i elektronikus levelében a felperes elküldte a Bizottság által kért információkat.
22 2002. január 30‑i levelében a Bizottság arról értesítette a felperest, hogy 2001. november 30‑i fizetési kérelmét csak akkor tudja teljesíteni, ha a szerződés teljes időtartamára vonatkozóan benyújtja az utazási költségeit igazoló dokumentumokat.
23 2002. január 31‑i levelében a felperes jelezte a Bizottságnak, hogy elmulasztotta határidőn belül kifizetni a 8 100 euró összegű utolsó szerződéses részletet. Emellett kérte a 19 867,40 euró összegű utazási költségének megtérítését 1999. június 18‑i levelére hivatkozva, amely szerint az első szerződésmódosítás elfogadását a hátralévő részletek határidőn belül történő kifizetésétől tette függővé.
24 2002. február 4‑i és 2002. március 12‑i levelében a felperes vitatta a Bizottság utazási költségeket igazoló dokumentumok iránti kérelmét arra hivatkozva, hogy a Bizottság késleltetni próbálja az utolsó részlet kifizetését. Emellett megismételte a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy 2002. április 1‑jét megelőzően fizesse meg számára az utolsó részletet, és 2002. május 1‑je előtt térítse meg utazási költségeit.
25 2002. április 18‑án a Bizottság megkapta a kért igazoló dokumentumokat.
26 A Bizottság 2002. május 15‑én kifizette az utolsó részletet. Ugyanakkor – mivel a Bizottság nem tett eleget az utazási költségek megtérítésére vonatkozó kérelemnek – a felperes 2002. október 10‑én benyújtotta jelen keresetét.
A felek kérelmei
27 A felperes kéri, hogy kötelezzék a Bizottságot:
– az utazási költségek visszatérítése címén 19 867,40 euró, és annak 2002. április 30‑tól a kifizetés napjáig terjedő időszakra járó, a Dán Központi Bank leszámítolási kamatlába 5%‑os emelésével számított kamatai megfizetésére;
– behajtási költségek címén 592,95 euró, és annak 2002. március 30‑tól a kifizetés napjáig terjedő időszakra járó, a Dán Központi Bank leszámítolási kamatlába 5%‑os emelésével számított kamatai megfizetésére;
– a költségek viselésére.
28 Emellett a felperes pervezető intézkedésként kéri, hogy a Bizottság adjon át számára bizonyos dokumentumokat, nevezetesen a Bizottság és a KKK között létrejött szerződés másolatát és a költségvetést, amelyen ez a megállapodás alapszik.
29 A Bizottság a következő döntés meghozatalát kéri az Elsőfokú Bíróságtól:
– utasítsa el a kérelmet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
30 A Bizottság ellenzi a pervezető intézkedés iránti kérelmet.
A jogkérdésről
A Bizottság 19 867,40 euró nagyságú összeg megfizetésére kötelezése iránti kérelemről
31 Kérelme alátámasztásaként a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tartozik a szerződés teljesítése során felmerült utazási költségekkel, amelyek összege 19 867,40 euró, valamint annak kamataival. Ezzel összefüggésben a felperes elsősorban két fő érvre, valamint egy másodlagos érvre hivatkozik.
32 Először is a felperes elismeri, hogy – a két szerződésmódosítással, amelyek közül az egyik az 1999. szeptember 29‑i szerződés 4. cikkének 1. pontját módosította – belegyezett teljes díjazása 81 000 euróban történő maximalizálásába, beleértve az utazási költségeket is. Ugyanakkor véleménye szerint az említett szerződésmódosítások semmisek és következésképpen a szerződés 4. cikkének 1. pontja az 1997. december 22‑i eredeti változat feltételeinek megfelelően alkalmazandó.
33 Másodszor a felperes kijelenti, hogy a szerződés 4. cikkének 1. pontja eredeti változatának feltételei értelmében a 81 000 euró nagyságú összeg nem tartalmazza a szerződés teljesítése során felmerült utazási költségeket, és így ezen összegen felül biztosítja számára a költségek megtérítéséhez való jogot.
34 A felperes másodlagosan kijelenti, hogy mindenestre a szerződés végrehajtása során a Bizottság hallgatólagosan hozzájárult, hogy a 81 000 euró nagyságú összegen felül valamennyi utazási költségét megtéríti.
A két szerződésmódosítás semmisségéről
– A felek érvei
35 A két szerződésmódosítás semmissége tekintetében a felperes kijelenti egyrészt, hogy a tárgyalások során érvényességük feltételéül szabta a hátralévő részletek határidőn belül történő kifizetését, és ezt a feltételt a Bizottság is elfogadta. Másrészt kijelenti, hogy mivel a Bizottság az utolsó részletet késedelmesen fizette ki, ezt a feltételt nem tartotta be, ezért a két szerződésmódosítás semmis.
36 Az utolsó részlet késedelmes jellege tekintetében a felperes kijelenti, hogy az esedékesség napja 2002. március 4‑e volt. Így – mivel az utolsó részletet 2002. május 15‑én fizette ki – a Bizottság nem tartotta be a szerződés 4. cikke 2. pontjának első albekezdésében meghatározott fizetési határidőt.
37 Valójában, a szerződés 4. cikke 1. pontjának megfelelően a Bizottság 2001. december 4‑én kapta volna meg a szerződés teljesítéséről szóló jelentést. Mivel nem tett észrevételeket az említett jelentésről a következő hónapban, a jelentést a szerződés 1. melléklete 3. cikkének b) alpontja értelmében 2002. január 4‑én elfogadottnak kellett volna tekinteni. E tekintetben a felperes hozzáteszi, hogy az a tény, miszerint a Bizottság 2001. december 19‑én kapott egy elektronikus változatot, nem teszi lehetővé, hogy arra hivatkozzon, miszerint a zárójelentést ezen a napon vette kézhez. A szerződés 4. cikke 2. pontjának első albekezdése értelmében a 60 napos fizetési határidő 2000. január 4‑én kezdődött meg.
38 Emellett a felperes vitatja a Bizottság azon kijelentését, amely szerint a fizetési határidőt felfüggesztették. Valójában amennyiben a Bizottság kijelenti, hogy a felek meghatározott összegű díjazásban egyeztek meg, nincs helye az utazási költségeket igazoló dokumentumok követelésének. Ráadásul a Bizottság által kért kiegészítő igazolások mibenlétét nem határozták meg egyértelműen a szerződésben. Másrészt a felek nem állapodtak meg abban, hogy a kiegészítő információk kérésének felfüggesztő hatálya van a fizetési határidő folyására. Emellett, mivel az igazolásokat nem a megfelelő határidőn belül kérte, a Bizottságnak nem volt joga felfüggeszteni a határidőt.
39 Végül a felperes kijelenti, hogy a szerződés teljesítésének négy éve alatt a Bizottság nem vitatta azt a módot, ahogy az utazási költségek megtérítése iránti kérelmét benyújtotta, nevezetesen azt, hogy igazoló dokumentumok mellékelése nélkül egy egyszerű összegzést küldött. Tehát a benyújtásnak ez a módja a szerződés egy elemévé vált.
40 A Bizottság ezzel szemben azt állítja, hogy az utolsó részlet kifizetését a szerződés 4. cikke 2. pontjában előírt határidőn belül teljesítette.
41 Először is a felperes állításával ellentétben a fizetési határidő 2002. január 19‑én kezdődött, egy hónappal a felperesi jelentés elektronikus változatának és azoknak az adatoknak a megérkezése után, amelyek a szerződés 1. melléklete 3. cikkének b) alpontja értelmében szükségesek ahhoz, hogy az zárójelentésnek minősüljön.
42 Továbbá a szerződés 4. cikke 2. pontja második albekezdése értelmében a Bizottság szerint a fizetési határidő – 2002. január 30‑ától, azaz attól a naptól kezdődően, amikor felszólította a felperest az igazoló dokumentumok benyújtására, 2002. április 18‑ig, azaz addig a napig, amikor megkapta a kért igazoló dokumentumokat – nyugodott. Így, figyelembe véve a határidő nyugvását, 2002. január 19‑e, azaz a zárójelentés elfogadásának napja és 2002. május 15‑e, azaz a kifizetés napja között 38 nap telt el.
43 A Bizottság cáfolja a felperes azon érvét, amely szerint nem volt joga igazoló dokumentumokat kérni. Az a tény, hogy egy meghatározott összegre szóló megállapodásról volt szó, véleménye szerint nem zárja ki, hogy a szerződés 4. cikke 2. pontjának második albekezdése értelmében kiegészítő igazolásokat kérjen.
44 Ezzel szemben úgy véli, hogy a kifizetés felfüggesztésére feljogosító kikötés célja az volt, hogy lehetővé tegye számára annak biztosítását, hogy a ténylegesen felmerült utazási költségekről bizonyított információkhoz jusson. Kijelenti, hogy nem tudta megtéríteni a 27 000 euró összegű felső határt meghaladó utazási költségeket, és hogy amennyiben a ténylegesen felmerült utazási költségek nem érik el ezt a felső határt, jogában állt volna a szerződés szerinti összeg csökkentését kérni, amely jogával azonban – tekintettel a szerződés 4. cikke 1. pontjának megfogalmazása során elkövetett hibára – az adott ügyben nem élt.
45 A Bizottság cáfolja a felperes azon kijelentését is, miszerint a kiegészítő igazolások iránti kérelem felfüggesztő jellegéről nem rendelkezett a szerződés. Éppen ellenkezőleg a szerződés 4. cikke 2. pontjának második albekezdése egyértelműen előírja, hogy a fizetési határidőt fel lehet függeszteni, amennyiben kiegészítő igazolásokat tart szükségesnek. Ez a rendelkezés a Bizottság szerint egyértelmű: biztosítja számára az igazolások megkövetelésének jogát.
46 Végül, ami a felperes azon kijelentését illeti, hogy az utazási költségek alátámasztására folyamatosan használt egyszerű összefoglalók a „felek között létrejött megállapodás elemeivé” váltak, a Bizottság kijelenti, hogy az a tény, hogy mint szerződő fél korábban nem érvényesítette a részletesebb igazolások kéréséhez fűződő jogát, nem jelenti azt, hogy lemondott erről a jogáról. Mindezt kiegészíti azzal, miszerint fontos, hogy a szerződés értelmében ellenőrizhesse az utazási költségeket igazoló dokumentumokat.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
47 A szerződő felek nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy egyrészt mely időpontban kezdődött meg az utolsó részlet kifizetésére rendelkezésre álló határidő és másrészt, hogy a Bizottságnak joga volt-e felfüggeszteni a fizetési határidőt.
48 A fizetési határidő kezdete tekintetében rá kell mutatni arra, hogy a szerződés 4. cikke 2. pontja második albekezdésének rendelkezései szerint a 60 napos fizetési határidő a felperes által – a szerződés 4. cikke 1. pontjának megfelelően – benyújtott zárójelentés elfogadásának napjától kezdődik. A szerződés 1. melléklete 3. cikkének b) alpontja értelmében a zárójelentésnek le kell írnia a végrehajtott munkálatokat, valamint a szerződés teljesítése során elért eredményeket. Ez a rendelkezés előírja azt is, hogy a zárójelentést akkor kell elfogadottnak tekinteni, ha a Bizottság a benyújtását követő egy hónapon belül nem tesz észrevételeket.
49 Az adott ügyben az iratokból következik, hogy – amint azt a felek a tárgyalás során is jelezték – a 2001. december 4‑én a Bizottsághoz érkezett jelentés kizárólag a szerződés végrehajtásának negyedik évében történtekre vonatkozó információkat tartalmaz és nem a szerződés végrehajtásának mind a négy évére vonatkozókat, amint azt a szerződés előírja. Emellett 2001. december 17‑én a Bizottság kérte a felperest, hogy nyújtson be a teljes szerződéses időszak végrehajtására vonatkozó bizonyos információkat. Így úgy tűnik, hogy a felperes csak 2001. december 19‑én – azon a napon, amikor átadta a Bizottságnak a kért információkat – tett eleget a szerződés zárójelentés tartalmára vonatkozó előírásainak. Mivel a következő hónapon belül a Bizottság nem tett észrevételeket a zárójelentésre vonatkozóan, azt 2002. január 19‑én elfogadottnak kell tekinteni. Következésképpen a 60 napos fizetési határidő 2002. január 19‑én kezdődött.
50 Ami azt a kérdést illeti, hogy a Bizottságnak az adott ügyben joga volt-e felfüggeszteni a fizetési határidőt, az iratokból kiderül – amint azt a felek jelezték a tárgyaláson –, hogy a felperes ahelyett, hogy igazolásokat nyújtott volna be a Bizottságnak a szerződés teljesítése során felmerült utazási költségekről, megelégedett azzal, hogy a szerződés 4. cikke 1. pontja alapján benyújtott jelentésekhez összefoglalókat csatolt. Szintén az iratokból derül ki, hogy a Bizottság 2002. január 30‑i levelében kérte a felperest, hogy a szerződés teljesítése során felmerült összes utazási költségre vonatkozó igazolásokat nyújtsa be, és figyelmeztette a felperest, hogy kérése a fizetési határidő felfüggesztését vonja maga után.
51 E tekintetben a felperes azon állítását, hogy a Bizottságnak nem volt joga igazolásokat kérni, mivel meghatározott összegű díjazásban állapodtak meg, el kell utasítani. Valójában a szerződés 4. mellékletének c) alpontja – amelyet az első szerződésmódosítás nem módosított – 27 000 euróban határozza meg a felperesnek megtérítendő utazási költségek legfelső határát. A szerződésből tehát nem az következik, hogy a felek egy meghatározott összegben állapodtak meg az utazási költségek megtérítésére vonatkozóan. Emellett a szerződés 5. cikkének 2. pontjából – amelyet nem módosított az első szerződésmódosítás – kifejezetten az következik, hogy az utazási költségeket az igazolások bemutatását követően kell kifizetni.
52 El kell utasítani a felperes azon állítását is, amely szerint a Bizottság kiegészítő igazolások kéréséhez való jogáról a szerződés nem rendelkezik egyértelműen, hogy egy ilyen kérésnek nincs a fizetési határidőt felfüggesztő hatása, és hogy az adott ügyben a kérés elkésett. Valójában a szerződés 4. cikke 2. pontjának második albekezdése biztosítja a Bizottság számára, hogy amennyiben „kiegészítő igazolásokat tart szükségesnek”, felfüggessze a fizetési határidőt a felperes által a 4. cikk 1. pontjának megfelelően benyújtott jelentések elfogadását követő 60 napon belül.
53 Végül el kell utasítani a felperes azon állításait is, amelyek értelmében a Bizottság lemondott a kiegészítő igazolások megkövetelésének a szerződés 4. cikke 2. pontja második albekezdésében biztosított jogáról. Valójában az a tény, hogy a Bizottság az utolsó részlet kifizetését megelőzően nem kért igazolásokat, önmagában nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy lemondott ezen jogáról.
54 Mivel a fizetési határidő nyugodott 2002. január 30‑ától – azaz attól a naptól, amikor a Bizottság felszólította a felperest az utazási költségekre vonatkozó igazoló dokumentumok benyújtására – 2002. április 18‑ig – azaz addig a napig, amikor a Bizottság megkapta a kért igazoló dokumentumokat –, csak 38 nap telt el a zárójelentés 2002. január 19‑i elfogadása és az utolsó részlet Bizottság által történő 2002. május 15‑i kifizetése között.
55 El kell tehát utasítani a felperes azon állítását, amely szerint az utolsó részlet kifizetése késedelmes volt. Emellett – anélkül, hogy szükséges lenne meghatározni, hogy a két szerződésmódosítás érvényessége a hátralévő részletek fizetési határidejének betartásától függött-e – el kell utasítani a felperes azon érvét, hogy a szerződésmódosítások semmisek.
56 Ebből következően nem kell határozni a felperes azon érvéről, miszerint a szerződés 4. cikke 1. pontja eredeti változatának rendelkezései biztosították számára az utazási költségeknek a 81 000 euró összeg feletti megtérítéséhez való jogot.
A felperes utazási költségei 81 000 euró összeg feletti megtérítésének a Bizottság általi hallgatólagos elfogadására vonatkozó másodlagos érvről.
57 Másodlagosan a felperes azt állította, hogy mindenesetre a szerződés és a szerződésmódosítások aláírását követően a Bizottság hallgatólagosan elfogadta, hogy a 81 000 euró összegen felül megtéríti valamennyi utazási költségét. E tekintetben a felperes utal a szerződés 4. cikkének 1. pontja alapján benyújtott éves jelentésekhez csatolt óraszámokról készült kimutatásokra, amelyeket a Bizottság sosem kifogásolt.
58 A Bizottság azt állítja, hogy a szerződésmódosítások megkötését követően, semmilyen alapot nem adott a felperesnek arra, hogy azt gondolja, hogy a megtéríti számára a 81 000 euró összeg feletti tényleges költségeit. Éppen ellenkezőleg egyértelműen kiderül a felek között létrejött szerződésmódosításokból, hogy ez nem állt szándékában.
59 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja e tekintetben, hogy a felperes mellékelte a szerződés 4. cikkének 1. pontja alapján benyújtott jelentéseihez a PLAN projekttel eltöltött órákra vonatkozó kimutatásokat. Ezek a dokumentumok egyáltalán nem támasztják alá, hogy a Bizottság hallgatólagosan elfogadta volna, hogy – a módosított 4. cikk 1. pontjának rendelkezéseivel ellentétben – a 81 000 euró nagyságú összegen felül is kifizeti az utazási költségeket. Így ezt az érvet, mint megalapozatlant el kell utasítani.
60 A fentiekre tekintettel el kell utasítani a Bizottság 19 867,40 euró összeg megfizetésére való kötelezése iránti kérelmet anélkül, hogy szükséges lenne elrendelni a kért pervezető intézkedéseket.
A behajtási költségek megtérítése iránti kérelem
61 Behajtási költségei megtérítése iránti kérelme alátámasztására a felperes kijelenti, hogy a Bizottság köteles megfizetni számára az utolsó részlet kifizetése érdekében felmerült behajtási költségeit.
62 E tekintetben korábban megállapítást nyert, hogy az utolsó részletet a szerződés szerinti határidőn belül fizették ki. Ebből következően a behajtási költségek címén 592,95 euró kifizetése iránti kérelmet is el kell utasítani.
A költségekről
63 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, saját költségei mellett a Bizottság kérelmének megfelelően ez utóbbi költségeinek viselésére is kötelezni kell.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperes viseli saját, valamint a Bizottság költségeit.
Lindh | García-Valdecasas | Cooke |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. június 10‑i nyilvános ülésen.