Language of document : ECLI:EU:C:2018:593

C–164/17. sz. ügy

Edel Grace
és
Peter Sweetman

kontra

An Bord Pleanála

(a Supreme Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Környezet – 92/43/EK irányelv – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – A 6. cikk (3) és (4) bekezdése – Valamely terv vagy projekt védett természeti területre gyakorolt hatásainak vizsgálata – A természeti terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó, illetve nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt – Szélerőműpark‑projekt – 2009/149/EK irányelv – A vadon élő madarak védelme – 4. cikk – Különleges védelmi terület (KVT) – I. melléklet – Kékes rétihéja (Circus cyaneus) – Megfelelő élőhely, amely idővel ingadozik – A szükséges földterületek nagyságának átmeneti vagy végleges csökkenése – A projekt részét képező, annak biztosítását szolgáló intézkedések, hogy a projekt időtartama alatt az adott faj számára a természetes élőhely biztosítására ténylegesen alkalmas terület ne csökkenjen, sőt akár növekedjen is”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2018. július 25.

1.        Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme – 92/43 irányelv – Valamely terv vagy projekt természeti területre gyakorolt hatásainak megfelelő vizsgálata – Védelmi intézkedések – Kiegyenlítő intézkedések – Különbségtétel

(92/43 tanácsi irányelv, 6. cikk, (3) és (4) bekezdés)

2.        Környezet – A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme  – 92/43 irányelv – Különleges természetmegőrzési területek – A tagállamok kötelezettségei – A projekt területre gyakorolt hatásainak vizsgálata – A projekt által okozott területvesztés és minőségcsökkenés ellensúlyozására irányuló új élőhely jövőbeli kialakításának figyelembevétele – Kizártság – Az említett fejlesztés kiegyenlítő intézkedésnek való minősítése – Feltétel

(92/43 tanácsi irányelv, 6. cikk, (3) és (4) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 47. pont)

2.      A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha egy projektet a fajok védelme és megőrzése érdekében kijelölt olyan természeti területen kívánnak megvalósítani, amelynek valamely védett faj szükségleteinek kielégítésére alkalmas területe az idő során fluktuálódik, és egy ilyen projekt azzal a hatással jár, hogy e természeti terület bizonyos részei átmenetileg vagy véglegesen már nem lesznek alkalmasak arra, hogy a szóban forgó faj számára megfelelő élőhelyet biztosítsanak, az a körülmény, hogy e projekt olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek – az említett projekt megfelelő hatásvizsgálatának lefolytatása után és az említett projekt időtartama alatt – annak biztosítására szolgálnak, hogy az említett természeti területnek a megfelelő élőhely biztosítására ténylegesen alkalmas része ne csökkenjen, sőt akár még növekedjen is, nem vehető figyelembe az e cikk (3) bekezdése alapján lefolytatandó és az arról való megbizonyosodásra irányuló vizsgálat során, hogy a szóban forgó projekt nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, azonban adott esetben ugyanezen cikk (4) bekezdésének hatálya alá tartozik.

E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy valamely projektben előírt, a projekt kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozását célzó intézkedéseket nem lehet figyelembe venni az említett projekt hatásainak az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésében előírt vizsgálata keretében (2014. május 15‑i Briels és társai ítélet, C‑521/12, EU:C:2014:330, 29. pont; 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 48. pont).

Valamely intézkedés csak abban az esetben vehető figyelembe a megfelelő vizsgálat során, ha kellő bizonyossággal állítható, hogy egy ilyen intézkedés hatékonyan hozzá fog járulni valamely hatás elkerüléséhez annak biztosításával, hogy kizárható mindenfajta észszerű kétség azt illetően, hogy a projekt nem befolyásolja hátrányosan a terület épségét (lásd ebben az értelemben: 2017. április 26‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑142/16, EU:C:2017:301, 38. pont).

Márpedig főszabály szerint a valamely új élőhely – a védett területen található ugyanilyen típusú élőhely területe elvesztésének és minősége csökkenésének ellensúlyozását célzó – jövőbeli kialakításának esetlegesen kedvező hatásait csak nehezen lehet bizonyossággal előre látni, vagy ezek csak később láthatóak (lásd ebben az értelemben: 2016. július 21‑i Orleans és társai ítélet, C‑387/15 és C‑388/15, EU:C:2016:583, 52. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Hangsúlyozni kell, hogy nem az a körülmény eredményez bizonytalanságot, hogy az alapügyben szóban forgó élőhely folyamatosan változik, és hogy e terület „dinamikus” kezelést igényel. Egy ilyen bizonytalanság ezzel szemben az érintett terület – mint élőhely és táplálékszerző terület – épségét és így e terület egyik alapvető tulajdonságát érintő biztos vagy lehetséges hatások meghatározásából, valamint abból ered, hogy a hatásvizsgálat részét képezik az intézkedések elfogadásából származó olyan jövőbeli előnyök, amelyek a vizsgálat e szakaszában még csak esetlegesek, mivel az intézkedéseket még nem teljesen hajtották végre. Következésképpen, és azon vizsgálatok figyelembevételével, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell lefolytatnia, az említett előnyöket nem lehetett kellő bizonyossággal meghatározni abban az időpontban, amikor a hatóságok engedélyezték a szóban forgó projektet.

(lásd: 50–53., 57. pont és a rendelkező rész)