A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2020. december 3.(*)

„Fellebbezés – Dömping – A Kínából származó borkősav behozatalai – Az elsőfokú eljárásba beavatkozó fél által benyújtott fellebbezés – Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata – Részleges időközi felülvizsgálat – A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának a felülvizsgálati eljárás során való elvesztése – A végleges dömpingellenes vám módosítása – A rendes érték meghatározása – Az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (9) bekezdése – Csatlakozó fellebbezés – Az Európai Unió területén letelepedett versenytárs gyártók által indított megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Közvetlen érintettség – A valamely ítéletben foglaltak teljesítésére vonatkozó hatáskörök megosztása”

A C‑461/18. P. sz. ügyben,

a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd (székhelye: Changzhou [Kína], képviselik: K. Adamantopoulos dikigoros és P. Billiet advocaat)

fellebbezőnek,

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2018. július 13‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Distillerie Bonollo SpA (székhelye: Formigine [Olaszország]),

az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA (székhelye: Borgoricco [Olaszország]),

a Distillerie Mazzari SpA (székhelye: Sant’Agata sul Santerno [Olaszország]),

a Caviro Distillerie Srl (székhelye: Faenza [Olaszország]),

(képviselik őket: R. MacLean solicitor és A. Bochon avocat)

a Comercial Química Sarasa SL (székhelye: Madrid [Spanyolország])

felperesek az elsőfokú eljárásban,

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: H. Marcos Fraile és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: N. Tuominen avocată)

alperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Bizottság (képviselik: M. França, J.‑F. Brakeland és A. Demeneix, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, T. von Danwitz és P. G. Xuereb (előadó) bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: M. Longar tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. október 24‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2020. április 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Fellebbezésében a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd az Európai Unió Törvényszéke 2018. május 3‑i Distillerie Bonollo és társai kontra Tanács ítéletének (T‑431/12, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:251) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 349/2012/EU végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2012. június 26‑i 626/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 182., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet).

2        Csatlakozó fellebbezésében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, vagy másodlagosan helyezze hatályon kívül azt annyiban, amennyiben a Törvényszék arra kötelezte az Európai Unió Tanácsát, hogy hozza meg az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, miközben a végrehajtási hatáskör a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik.

 Jogi háttér

3        A vitatott rendelet elfogadásának az időpontban hatályban lévő, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„E rendelet alkalmazásában a[z] »[európai uniós] gazdasági ágazat« kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek [uniós] termelőinek összességére vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes [uniós] termelésének az 5. cikk (4) bekezdésének meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki […].”

4        E rendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében:

„Az (1) bekezdés alapján vizsgálat csak akkor indítható, ha panasznak a hasonló termékek [uniós] gyártói részéről való támogatása vagy ellenzése mértékének megvizsgálása alapján megállapítást nyer, hogy a panaszt [az uniós] gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében nyújtották be. A panasz akkor tekinthető [az uniós] gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok [az uniós] gyártók támogatják, akiknek együttes termelése [az uniós] gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50%‑át meghaladja. Nem lehet azonban vizsgálatot indítani, ha a panaszt kifejezetten támogató [uniós] gyártók részesedése [az uniós] gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből kevesebb mint 25%.”

5        Az említett rendelet 6. cikkének (5) bekezdése a következőket írta elő:

„Azokat az érdekelt feleket, akik az 5. cikk (10) bekezdésének megfelelően jelentkeztek, meg kell hallgatni, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben előírt határidőn belül meghallgatásra irányuló írásbeli kérelmet nyújtottak be, amelyből kiderül, hogy olyan érdekelt felek, akikre az eljárás eredménye valószínűleg hatással lesz, továbbá hogy meghallgatásuknak különleges okai vannak.”

6        Ugyanezen rendelet 9. cikkének (4) bekezdése a következőképpen szólt:

„Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények dömpingre és az ezzel okozott kárra utalnak, és ha [az Unió] érdekei a 21. cikknek megfelelően beavatkozást kívánnak meg, a Tanács végleges dömpingellenes vámot vet ki, a Bizottságnak a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslata alapján. A javaslatot a Tanács elfogadja, hacsak a javaslatnak a Bizottság által történt benyújtását követő egy hónapon belül egyszerű többséggel a javaslat elutasítása mellett nem dönt. Ha átmeneti vámok vannak hatályban, a végleges intézkedésre vonatkozó javaslatot ezek lejárta előtt legkésőbb egy hónappal kell beterjeszteni. A dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de a különbözetnél alacsonyabbnak kell lennie, ha az ilyen alacsonyabb összegű vám is elegendő [az uniós] gazdasági ágazatot ért kár elhárításához.”

7        Az alaprendeletnek a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. január 15‑i 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2014. L 18., 1. o.) módosított 9. cikkének (4) bekezdése a következőképpen szólt:

„Ha a végleges ténymegállapítások arra utalnak, hogy fennáll a dömping és az az által okozott kár, és az uniós érdek szükségessé teszi a 21. cikk szerinti beavatkozást, a Bizottság a 15. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében eljárva végleges dömpingellenes vámot vet ki. Ha ideiglenes vámok vannak hatályban, a Bizottság ezt az eljárást ezek lejárta előtt legkésőbb egy hónappal megindítja. A dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de alacsonyabbnak kell lennie a különbözetnél, ha az alacsonyabb összegű vám is elegendő az uniós gazdasági ágazatot érő kár elhárításához.”

8        E rendelkezést azonos szöveggel átvette az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.) 9. cikkének (4) bekezdése, amely rendelet a módosított alaprendelet egységes szerkezetbe foglalását végezte el.

9        Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében:

„Változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok vagy visszatérítési vizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a vám megállapítását eredményező vizsgálat alkalmával használt, kellőképpen figyelembe véve a 2. cikket, és különösen annak (11) és (12) bekezdését, valamint a 17. cikket.”

10      E rendeletnek az „[Uniós] érdek” című 21. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)      Annak megállapítása, hogy [az Unió] érdekeinek védelme tesz‑e beavatkozást szükségessé, a különböző érdekek összességének, mint a hazai gazdasági ágazat, a felhasználók és a fogyasztók érdekeinek értékelésén kell alapulnia; és ezen cikk értelmében ilyen megállapítás csak akkor tehető, ha a (2) bekezdésnek megfelelően minden fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére. Egy ilyen vizsgálat során különös figyelemmel kell lenni a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatásai megszüntetésének és a hatékony verseny visszaállításának szükségességére. A feltárt dömping és kár alapján megállapított intézkedések nem alkalmazhatók, ha az összes benyújtott információ alapján a hatóságok egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen intézkedések alkalmazása nem szolgálja a[z Unió] érdekeit.

(2)      Annak érdekében, hogy a hatóságok megfelelő alappal rendelkezzenek ahhoz, hogy minden álláspontot és információt figyelembe tudjanak venni annak eldöntésekor, hogy az intézkedések bevezetése [uniós] érdeket szolgál‑e, vagy sem, a panaszosok, az importőrök és képviseleti szerveik, továbbá a felhasználói és fogyasztói képviseleti szervek a dömpingellenes vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül jelentkezhetnek és információkat szolgáltathatnak a Bizottságnak. Ezeket az információkat, illetve ezek megfelelő összefoglalásait az e cikkben meghatározott többi fél rendelkezésére kell bocsátani, és biztosítani kell számukra a jogot, hogy ezekre az információkra válaszolhassanak.

[…]”

 A jogvita előzményei

11      A borkősavat többek között a borok és egyéb italok gyártása során élelmiszeripari adalékanyagként, valamint a gipsz megszilárdulásának lassítása céljából használják. Az Európai Unióban, valamint Argentínában az L+ borkősavat a bortermelés melléktermékéből, borseprőből készítik. Kínában az L+ borkősavat és a DL borkősavat benzolból állítják elő. A kémiai szintézis útján előállított borkősav ugyanazon fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, mint a bortermelés melléktermékeiből előállított borkősav, és azt ugyanazokra az alapvető felhasználási célokra szánják.

12      A Changmao Biochemical Engineering egy kínai exportáló borkősavgyártó. A Distillerie Bonollo SpA, az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, a Distillerie Mazzari SpA, a Caviro Distillerie Srl és a Comercial Química Sarasa SL Unióban letelepedett borkősavgyártó.

13      A borkősav területén folytatott dömpingre vonatkozóan az Unióban letelepedett több gyártó, köztük az Industria Chimica Valenzana (ICV), a Distillerie Mazzari és a Comercial Química Sarasa által 2004. szeptember 24‑én benyújtott panaszt követően a Bizottság 2004. október 30‑án értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2004. C 267., 4. o.) a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról.

14      A Bizottság 2005. július 27‑én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1259/2005/EK rendeletet (HL 2005. L 200., 73. o.; helyesbítés: HL 2005. L 282., 29. o.).

15      A Tanács 2006. január 23‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 130/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 23., 1. o.).

16      E rendelettel egyrészt a Tanács megerősítette az 1259/2005/EK rendelet által a Changmao Biochemical Engineering és a Ninghai Organic Chemical Factory, egy másik kínai exportáló borkősavgyártó részére a 2005. december 21‑i 2117/2005/EK tanácsi rendelettel (HL 2006. L 340, 17. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján biztosított, piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás (MET) jogállását, ami lehetővé tette számukra, hogy e rendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján egyedi elbánásban részesüljenek. Következésképpen az érintett termékek rendes értékét a tényleges belföldi értékesítési áraik alapján számították ki.

17      Másrészt, ami a MET‑jogállással nem rendelkező többi kínai exportáló gyártót illeti, a rendes értéket az analóg referenciaország, vagyis Argentína gyártóinak tényleges belföldi értékesítési ára alapján számították ki.

18      E számítási módszerek alkalmazásával a Changmao Biochemical Engineering, illetve a Ninghai Organic Chemical Factory által gyártott termékekre 10,1%‑os, illetve 4,7%‑os dömpingellenes vámot, míg a többi kínai gyártóra 34,9%‑os dömpingellenes vámot vetettek ki.

19      Az egyes dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (HL 2010. C 211., 11. o.) 2010. augusztus 4‑i közzétételét követően az öt uniós borkősavgyártó, az elsőfokú eljárás felperesei 2010. október 27‑én ezen intézkedések felülvizsgálata iránt kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz. 2011. január 26‑án a Bizottság értesítést tett közzé (HL 2011. C 24., 14. o.) az említett intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatának a megindítására vonatkozóan.

20      2011. június 9‑én e gyártók a két kínai exportáló gyártó, a Changmao Biochemical Engineering és a Ninghai Organic Chemical Factory vonatkozásában részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján. A Bizottság ennek megindításáról 2011. július 29‑én értesítést tett közzé (HL 2011. C 223., 16. o.).

21      A Tanács 2012. április 16‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló 349/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 110., 3. o.), amely fenntartotta a 130/2006 rendelettel kivetett dömpingellenes vámokat.

22      Ugyanezen a napon a Bizottság megküldte az elsőfokú eljárás felpereseinek a végső tájékoztató dokumentumot, amely magában foglalta azokat az alapvető tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján azt tervezte, hogy a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések módosítását javasolja. Ugyanezen a napon e felek felvilágosítást kértek a rendes érték számítására vonatkozóan, amelyre a Bizottság a 2012. április 19‑i levélben válaszolt.

23      Az említett felek 2012. április 25‑én megküldték a Bizottságnak a végső tájékoztató dokumentumra vonatkozó észrevételeiket, amelyekben különösen a rendes érték kiszámításához alkalmazott módszertan állítólagos megváltoztatását bírálták. Egyébiránt a Bizottság képviselőivel folytatandó meghallgatást kértek, amelyre 2012. május 10‑én került sor, és amelynek során előadhatták kifogásaikat. A felek ezenkívül 2012. május 16‑án és június 7‑én kiegészítő írásbeli észrevételeket terjesztettek elő.

24      2012. június 26‑án, a jelen ítélet 20. pontjában említett részleges időközi felülvizsgálati eljárást követően elfogadták a vitatott rendeletet. E rendeletben a Tanács megtagadta a Changmao Biochemical Engineering‑től és a Ninghai Organic Chemical Factorytól a korábbi MET‑jogállásukat, és miután az analóg országban, nevezetesen Argentínában együttműködő gyártó által közölt információk alapján megállapították a rendes értéket, az e két kínai exportáló gyártó által gyártott termékekre 13,1%‑os, illetve 8,3%‑os dömpingellenes vámot vetett ki.

25      Mivel úgy vélték, hogy az így kivetett dömpingellenes vámok nem voltak kellően magasak az említett kínai exportáló gyártók által gyakorolt dömping mértékének az ellensúlyozásához, és ennélfogva az európai gazdasági ágazatot ért kár elhárításához, az elsőfokú eljárás felperesei keresetet indítottak a Törvényszék előtt a vitatott rendelet megsemmisítése iránt, amelyről a Törvényszék a megtámadott ítéletben határozott.

26      A Changmao Biochemical Engineering viszont, mivel úgy vélte, hogy a vitatott rendelet által kivetett dömpingellenes vámok túl magasak voltak, szintén keresetet indított a Törvényszék előtt az e rendelet őt érintő részében történő megsemmisítése iránt. A Törvényszék a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítéletben (T‑442/12, EU:T:2017:372) helyt adott a kereset Changmao Biochemical Engineering által hivatkozott ötödik, eljárási jellegű jogalapjának. A Törvényszék a vitatott rendeletet a rá vonatkozó részében tehát azzal az indokkal semmisítette meg, hogy a Tanács és a Bizottság megsértette a védelemhez való jogot, valamint az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdését, mivel megtagadta a DL borkősav és az L+ borkősav árai közötti különbségre vonatkozó információk Changmao Biochemical Engineeringgel való közlését, amely különbség a DL borkősav rendes értéke kiszámításának egyik alapvető elemét képezte. A Törvényszék ezen ítéletével szemben nem nyújtottak be fellebbezést.

27      Az ezen ítéletre vonatkozó véleményében (HL 2017. C 296., 16. o.; a továbbiakban: 2017. szeptember 7‑i vélemény) a Bizottság a dömpingellenes eljárás újbóli megindításának a terjedelmét illetően egyrészt jelezte, hogy „a [vitatott rendeletet] megalapozó eljárás a szabálytalannak ítélt eljárási lépéstől folytatható. Ennek megfelelően a Törvényszék 2017. június 1‑jei ítéletében foglaltak teljesítése kapcsán a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy az eljárás azon szempontjait korrigálja, amelyek a megsemmisítéshez vezettek, ugyanakkor változatlanul hagyja az ítélet által nem érintett részeket”. Másrészt pontosította, hogy „[a vitatott] rendelet azon megállapításai, amelyeket nem támadtak meg, vagy amelyeket megtámadtak ugyan, de amelyeknek a Törvényszék az ítéletében nem adott helyt, vagy amelyeket a Törvényszék nem vizsgált, [és] így nem eredményezték a [vitatott] rendelet megsemmisítését, [érvényesek maradnak]”. Ezen intézmény egyébiránt rámutatott, hogy „[a]z eljárás újbóli megindítása a Törvényszék ítéletének a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd tekintetében történő végrehajtására korlátozódik, és más vizsgálatokat nem érint. Tehát az érintett exportáló gyártó tekintetében a [349/2012 végrehajtási rendelet] továbbra is alkalmazandó”.

28      A Bizottság ezzel párhuzamosan újabb lépéseket tett az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján, amelyek a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló (EU) 2018/921 végrehajtási rendelet (HL 2018. L 164., 14. o.) 2018. június 28‑i elfogadásához vezettek. E rendeletben a Bizottság többek között 10,1%‑os mértékben fenntartotta a Changmao Biochemical Engineeringgel szemben a 349/2012 rendelettel kivetett dömpingellenes vámot. Egyébiránt az említett rendeletnek a Changmao Biochemical Engineering dömpingkülönbözetének a kiszámítására vonatkozó 2.1.4. szakaszában szereplő (58) pontjában pontosította, hogy „[t]ekintettel […] arra, hogy az említett ítélet esetében a fellebbezési határidő még nem járt le, az ítélet alapján jelenleg nem tehetők végleges ténymegállapítások”.

 A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

29      A Törvényszék Hivatalához 2012. szeptember 28‑án benyújtott keresetlevelükkel az elsőfokú eljárás felperesei keresetet indítottak a vitatott rendelet megsemmisítése iránt.

30      A Törvényszék Hivatalához 2015. június 29‑én benyújtott külön beadványában a Tanács elfogadhatatlansági kifogást emelt, amely az elsőfokú eljárás felperesei kereshetőségi jogának és eljáráshoz fűződő érdekének a hiányán alapult. A Törvényszék a 2016. július 20‑i végzésében úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.

31      2016. szeptember 9‑i határozatával és 2016. szeptember 15‑i végzésével a Törvényszék hatodik tanácsának elnöke megengedte a Bizottság, illetve a Changmao Biochemical Engineering beavatkozását, és közölte, hogy mivel a beavatkozási kérelmüket az e tekintetben előírt határidő lejártát követően nyújtották be, észrevételeiket az eljárás szóbeli szakasza keretében a számukra megküldött tárgyalásra készített jelentés alapján tehetik meg.

32      Keresetük alátámasztására az elsőfokú eljárás felperesei öt jogalapra hivatkoztak, amelyek közül az elsőt az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének a rendes érték kiszámításához használt módszertan megváltozása miatti megsértésére, a másodikat, a harmadikat és a negyediket a számtanilag képzett rendes érték téves alapulvételére és ezen érték képzése helytelen módszereinek az alkalmazására, végül az ötödik jogalapot a védelemhez való jog és az indokolási kötelezettség megsértésére alapították.

33      Első jogalapjukban az elsőfokú eljárás felperesei azt állították, hogy a Tanács azáltal, hogy anélkül változtatta meg a rendes érték kiszámításához használt módszertant, hogy azt a körülmények megváltozása indokolta volna, vagyis azáltal, hogy a részleges időközi felülvizsgálattal érintett két kínai exportáló gyártó dömpingkülönbözetének kiszámításához használt rendes értéket „képezte”, ahelyett hogy „az analóg országban a tényleges belföldi árakat” használta volna fel, amint azt az eredeti vizsgálat során MET‑jogállásban nem részesülő többi gyártó tekintetében tette, megsértette e 11. cikk (9) bekezdését.

34      A Törvényszék, miután elutasította a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, helyt adott az első jogalapnak, és ennek alapján megsemmisítette a vitatott rendeletet anélkül, hogy a többi jogalapról határozott volna.

35      Az elsőfokú eljárás felpereseinek kérelmére a Törvényszék fenntartotta a vitatott rendelet által a Ninghai Organic Chemical Factoryval szemben kivetett dömpingellenes vámot addig, amíg a Bizottság és a Tanács meghozza a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A Changmao Biochemical Engineeringgel kapcsolatban a Törvényszék lényegében megállapította, hogy a vitatott rendeletnek a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélettel (T‑442/12, EU:T:2017:372) történő megsemmisítése miatt e vám nem tartható fenn e társasággal szemben.

 A felek Bíróság előtti kérelmei

36      Fellebbezésében a Changmao Biochemical Engineering azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és

–        az elsőfokú eljárás felpereseit kötelezze a részéről a fellebbezési eljárással és az elsőfokú eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

37      A Distillerie Bonollo, az Industria Chimica Valenzana (ICV), a Distillerie Mazzari és a Caviro Distillerie (a továbbiakban együtt: Distillerie Bonollo és társai) azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a fellebbezést mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant teljes egészében utasítsa el, és

–        a Changmao Biochemical Engineeringet, valamint az összes beavatkozó felet kötelezze a fellebbezési eljárással és az elsőfokú eljárással összefüggésben részükről felmerült költségek viselésére.

38      A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést, és

–        a Changmao Biochemical Engineeringet kötelezze a fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

39      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a fellebbezést mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant utasítsa el, és

–        a Changmao Biochemical Engineeringet kötelezze a költségek viselésére.

40      A csatlakozó fellebbezésében a Tanács által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        az első fokon indított kereset első négy jogalapját nyilvánítsa elfogadhatatlannak;

–        az első fokon indított kereset ötödik jogalapját mint megalapozatlant utasítsa el, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon e jogalapról;

–        szintén másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az felhatalmazza a Tanácsot az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalára, és

–        a Distillerie Bonollo és társait kötelezze a költségek viselésére.

41      A Changmao Biochemical Engineering azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        az első fokon indított kereset első négy jogalapját nyilvánítsa elfogadhatatlannak;

–        az első fokon indított kereset ötödik jogalapját mint megalapozatlant utasítsa el, vagy másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon e jogalapról, és

–        a Distillerie Bonollo és társait kötelezze a költségek viselésére.

42      A Distillerie Bonollo és társai azt kérik, hogy a Bíróság:

–        a csatlakozó fellebbezés első jogalapjának második részét mint elsődlegesen elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant vagy hatástalant utasítsa el;

–        a csatlakozó fellebbezés többi jogalapját mint megalapozatlant vagy hatástalant utasítsa el, és

–        a Bizottságot kötelezze a jelen eljárással, valamint a Törvényszékhez való esetleges visszautalással összefüggésben részükről felmerült költségek viselésére.

 A csatlakozó fellebbezésről

43      A Bizottság által előterjesztett csatlakozó fellebbezés elsődlegesen az első fokon indított kereset elfogadhatóságának a vitatására irányul, ami az ügy érdemére vonatkozóan a fellebbezésben felvetett kérdések előkérdésének minősül. Elsőként tehát a csatlakozó fellebbezést kell megvizsgálni.

44      A Tanács által támogatott Bizottság két jogalapot terjeszt elő a csatlakozó fellebbezésének az alátámasztására. Az elsődlegesen előterjesztett első jogalapot egyrészt arra alapítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az elsőfokú eljárás felperesei által az ügy érdemére vonatkozóan felhozott négy jogalapot, és ennélfogva a keresetet teljes egészében elfogadhatónak nyilvánította, másrészt pedig a Bizottság arra irányuló kérelmére, hogy mint megalapozatlant utasítsa el az általuk a Törvényszék előtt hivatkozott ötödik eljárási jogalapot. A másodlagosan előterjesztett második jogalapot arra alapítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annyiban, amennyiben a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontjában használt megfogalmazással felhatalmazta a Tanácsot az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalára, miközben a Bizottság erre kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

 A csatlakozó fellebbezés első jogalapjáról

45      Az első jogalap két részre oszlik. E jogalap első részében a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék kiterjesztően értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt, arra vonatkozó feltételt, hogy a felperest „közvetlenül érintse” azon jogi aktus, amelynek megsemmisítését kéri. E jogalap második részében a Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy az elsőfokú eljárás felperesei által a Törvényszék előtt felhozott, a védelemhez való jog és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik kereseti jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az első jogalap arra alapított első részéről, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „közvetlen érintettségre” vonatkozó feltétel értelmezése során

–       A felek érvei

46      E jogalap első részében, amely a megtámadott ítélet 51–73. pontjára vonatkozik, a Bizottság lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú eljárás felpereseit a vitatott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érinti.

47      Először is a Bizottság rámutat, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 51. pontjában tett azon megállapítását, amely szerint „a Tanács és a Bizottság állításával ellentétben a felperesek jogi helyzetének közvetlen érintettségével kapcsolatos követelmény megszorító értelmezésének nem lehet helyt adni”, az ezen ítélet 93. pontjában szereplő azon megállapítással kell összevetni, amelynek értelmében azt a feltételt, amely szerint valamely személy csak akkor indíthat keresetet valamely rendelettel szemben, ha az őt nem csupán közvetlenül, de személyében is érinti, „a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra tekintettel kell értelmezni”. E pontok együttes olvasatából az következik, hogy a Törvényszék ez utóbbi jogra támaszkodott a „közvetlen érintettségre” vonatkozó feltétel kiterjesztő értelmezése érdekében. Márpedig az ilyen értelmezés egyrészt ellentétes a Bíróság elfogadhatóságra vonatkozó ítélkezési gyakorlatával, különösen a 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélettel (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), másrészt pedig az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének módosítását vonná maga után, ami sérti az e tekintetben az uniós jogalkotóra ruházott kizárólagos hatáskört. Egyébiránt a Bizottság szerint a Bíróság által a 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítélet (C‑622/16 P‑C‑624/16 P, EU:C:2018:873) alapjául szolgáló ügyben elfogadott, a közvetlen érintettségre vonatkozó feltétel értelmezése nem ültethető át a jelen ügyre, elsősorban az állami támogatások és a dömpingellenes intézkedések területe – amelyek alá e két ügy tartozik – közötti jelentős különbségek miatt.

48      Másodszor a Bizottság úgy véli, hogy nem kell rugalmasabbá tenni a „közvetlen érintettségre „vonatkozó feltételt annak érdekében, hogy megköveteljék a felperestől, hogy az általa megsemmisíteni kért jogi aktus pusztán anyagi jogi szempontból érintse őt. Az állandó ítélkezési gyakorlatot kell tehát követni, amely megköveteli, hogy a megtámadott uniós jogi aktus hatást gyakoroljon a felperes jogi helyzetére. Márpedig álláspontja szerint ahhoz, hogy a vitatott rendeletet úgy lehessen tekinteni, mint amely hatást gyakorol az elsőfokú eljárás felpereseinek jogi helyzetére, annak ez utóbbiakra – meghatározott mértékű dömpingellenes vám kivetésére vonatkozó alanyi jog formájában – anyagi jogot kell ruháznia. A Bizottság e tekintetben úgy véli, hogy a megtámadott ítélet indokolása ellentmondásos, mivel a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában elismerte, hogy az elsőfokú eljárás felperesei nem rendelkeznek meghatározott mértékű dömpingellenes vám kivetésére vonatkozó alanyi joggal, miközben az érdemi jogalapok elfogadhatóságát az ezen ítélet 59. pontjában tett azon megállapításra alapította, hogy az elsőfokú eljárás felperesei azt próbálták elérni a Bizottságnál és a Tanácsnál, hogy fogadjanak el megfelelő intézkedéseket az őket ért kárt okozó dömping ellensúlyozására.

49      A Bizottság szerint e megállapítás kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt a Törvényszék feltételezhette azt, hogy az elsőfokú eljárás felperesei anyagi joggal rendelkeztek a vizsgálat bizonyos – a tarifális védelem meghatározott mértékének formájában való – eredményének az eléréséhez, jóllehet az alaprendelet 21. cikke egyáltalán nem biztosít ilyen jogot.

50      Másrészt e megállapítást úgy is lehet értelmezni, mint amely arra enged következtetni, hogy a Törvényszék azt feltételezte, hogy az elsőfokú eljárás felperesei az alaprendelet rendelkezéseinek helyes alkalmazására vonatkozóan – nemcsak eljárási, hanem érdemi szempontból is – szélesebb anyagi joggal rendelkeznek, amennyiben megállapítható, hogy a saját érdekeik érintettek voltak. A Bizottság szerint azonban semmi nem indokolja azt, hogy az uniós borkősavágazatnak ilyen anyagi jogot biztosítsanak annak érdekében, hogy az érdekeik védelme céljából elérjék az alaprendelet megfelelő alkalmazását, mivel e rendelet nem biztosítja a piaci szereplők meghatározott kategóriájának azt a jogot, hogy egy adott eredményt elérjenek.

51      Harmadszor és utolsósorban a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 59. pontjában annak megállapításával, hogy az elsőfokú eljárás felpereseit a vitatott rendelet közvetlenül érintette, mivel a részleges időközi felülvizsgálati eljárás végén elfogadott intézkedések célja azon „dömping ellensúlyozása volt, amely az általuk mint az azonos piacon működő versenytárs gyártók által elszenvedett kárt okozta”, miközben a vitatott rendelet nem tartalmaz semmilyen következtetést az uniós gazdasági ágazatot ért kárt illetően. Az e kárra vonatkozó következtetések ugyanis nem a vitatott rendeletben, hanem a 349/2012 rendeletben szerepelnek, amelyet a jelen jogvita keretében nem vizsgáltak. Márpedig a Bizottság szerint azt a kérdést, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érintette‑e az elsőfokú eljárás felpereseinek jogi helyzetét, magának a vitatott rendeletnek a joghatásaira, nem pedig az e rendelettel kapcsolatos korábbi jogi aktusokra tekintettel kell megvizsgálni. Ettől eltérő döntés a „közvetlen érintettség vélelmét” teremtené meg valamennyi kapcsolódó jogi aktus tekintetében, jóllehet ilyen vélelmet az EUM‑Szerződés nem ír elő.

52      A Tanács és a Changmao Biochemical Engineering osztja a Bizottság érvelését. A Tanács ezenkívül rámutat arra, hogy az Unión kívül letelepedett exportáló gyártók tekintetében dömpingellenes vámokat kivető rendelet nem alkalmas arra, hogy joghatásokat váltson ki az uniós gyártók tekintetében, mivel azok nem fizetnek dömpingellenes vámokat.

53      A Distillerie Bonollo és társai úgy vélik, hogy e jogalap első része megalapozatlan.

–       A Bíróság álláspontja

54      Emlékeztetni kell arra, hogy valamely természetes vagy jogi személy által olyan jogi aktussal szemben benyújtott kereset, amelynek e személy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem címzettje, csak akkor fogadható el, ha e személynek kereshetőségi joga van, ami két esetben fordulhat elő. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, hogy e jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személy keresetet indíthat olyan végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktussal szemben, amely őt közvetlenül érinti (2018. október 18‑i Internacional de Productos Metálicos kontra Bizottság ítélet, C‑145/17 P, EU:C:2018:839, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      Az e rendelkezésben előírt elfogadhatósági feltételeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében rögzített, hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni anélkül azonban, hogy az ezen – az EUM‑Szerződés által kifejezetten előírt – feltételek figyelmen kívül hagyásához vezetne (2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56      A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 47–93. pontjában megvizsgálta, hogy az elsőfokú eljárás felperesei az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően rendelkeznek‑e kereshetőségi joggal a vitatott rendelettel szemben, a megtámadott ítélet 94. pontjában megállapította, hogy e rendelet közvetlenül és személyükben érinti őket.

57      Csatlakozó fellebbezésének első jogalapjával a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú eljárás felperesei által indított kereset elfogadható volt, miközben e feleket álláspontja szerint nem érintette közvetlenül az említett rendelet.

58      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a feltétel, amely szerint a kereset tárgyát képező intézkedésnek közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen először is azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon e személy jogi helyzetére, másodszor pedig azt, hogy ne hagyjon semmiféle mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert a végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, kizárólag az uniós szabályozás alapján történik (2019. november 5‑i EKB és társai kontra Trasta Komercbanka és társai ítélet, C‑663/17 P, C‑665/17 P és C‑669/17 P, EU:C:2019:923, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59      A jelen ügyben, amint a megtámadott ítélet 50. pontjából kitűnik, a vitatott rendelet végrehajtásával megbízott tagállamok semmiféle mérlegelési mozgástérrel sem rendelkeztek az e rendelet által megállapított dömpingellenes vám mértékét és e mértéknek az érintett termékekre történő kivetését illetően. Így a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a második feltétel teljesült.

60      Az első kritérium vizsgálata során a Törvényszék a megtámadott ítélet 55–58. pontjában emlékeztetett a Bíróság releváns ítélkezési gyakorlatára, köztük többek között az 1985. március 20‑i Timex kontra Tanács és Bizottság ítéletre (264/82, EU:C:1985:119), amely a jelen ügyben szóban forgó helyzethez hasonló helyzetre vonatkozott, és amelyben a Bíróság kimondta, hogy az ezen ügyben szóban forgó felperest, vagyis egy olyan európai gyártót, amely úgy vélte, hogy a versenytársaival szemben kivetett dömpingellenes vámok nem voltak kellően magasak, közvetlenül érintette azon rendelet, amelynek a megsemmisítését kérte. A megtámadott ítélet 59. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „a [vitatott] rendelet véget vet az [első fokú eljárás felperesei] kérelmére indított részleges időközi felülvizsgálati eljárásnak azzal, hogy módosítja a két kínai exportáló gyártó behozatalaira alkalmazandó dömpingellenes vámokat. Azzal ugyanis, hogy [az elsőfokú eljárás felperesei] az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtották a részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmüket, azt kívánták elérni, hogy a Bizottság és a Tanács fogadjon el megfelelő intézkedéseket az őket ért kárt okozó dömping ellensúlyozására. Mivel [az elsőfokú eljárás felperesei] kezdeményezésére került sor a részleges időközi felülvizsgálati eljárásra, és mivel az ezen eljárás következtében elfogadott intézkedések célja azon dömping ellensúlyozása volt, amely az általuk mint az azonos piacon működő versenytárs gyártók által elszenvedett kárt okozta, a [vitatott] rendelet őket közvetlenül érinti”.

61      Az elsőfokú eljárás felperesei által hivatkozott kár értékelését illetően a Törvényszék pontosította, hogy a 349/2012 végrehajtási rendelet említi az uniós gyártók piaci részesedésének 2007 és 2010 közötti több mint 7 százalékpontos csökkenését, valamint a foglalkoztatási szint ugyanezen időszakbeli 28%‑os csökkenését. Egyébiránt megállapította, hogy e végrehajtási rendelet (62) és (80) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a két kínai exportáló gyártótól származó, dömpingellenes intézkedések tárgyát képező szóban forgó terméknek az Unióba irányuló behozatali mennyisége több mint 12%‑os piaci részesedést ért el 2010‑ben, és hogy az uniós ágazat továbbra is ki van téve a dömping káros hatásainak. Végül, a Törvényszék miután hangsúlyozta, hogy maga a Tanács is elismerte, hogy a vitatott rendelet nem kérdőjelezte meg a 349/2012 végrehajtási rendeletben tett azon megállapításokat, amelyek az uniós ágazatot ért jelentős kár fennállására, valamint a Kínából származó behozatalok – köztük a szóban forgó két kínai exportáló gyártó behozatalai – és az említett kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkoztak, megállapította, hogy tagadhatatlan, hogy az elsőfokú eljárás felperesei elszenvedték a dömpingellenes gyakorlatok olyan súlyos kedvezőtlen hatásait, amelyeket a vitatott rendelet meg kívánt szüntetni.

62      A kereset elfogadhatóságának kérdését, amelyet a Bizottság a csatlakozó fellebbezés első jogalapjának első része keretében vetett fel, az alaprendelet által létrehozott rendszernek és az abban előírt dömpingellenes intézkedések jellegének a fényében, az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének rendelkezéseire tekintettel kell megvizsgálni.

63      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletek ugyan jellegüknél és hatályuknál fogva normatív jellegűek, mivel az érintett gazdasági szereplőkre általában alkalmazandók, nem zárható ki, hogy e rendeletek közvetlenül és személyükben érinthetnek egyes gazdasági szereplőket, például bizonyos körülmények között az említett termék gyártóit és exportőreit (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑i Eurocoton és társai kontra Tanács ítélet, C‑76/01 P, EU:C:2003:511, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben meg kell vizsgálni többek között a felperes gyártónak a dömpingellenes eljárásban betöltött szerepét és a megtámadott szabályozás által érintett piacon elfoglalt helyzetét (1985. március 20‑i Timex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 12. pont).

64      A Bíróság egyébiránt megállapította, hogy az ilyen rendeletek közvetlenül és személyükben érinthetik többek között azon gyártó vállalkozásokat is, amelyek bizonyítani tudják, hogy a Bizottság vagy a Tanács aktusaiban megnevezték őket, vagy az előkészítő vizsgálatok érintették őket (2001. február 15‑i Nachi Europe ítélet, C‑239/99, EU:C:2001:101, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes vám összegének a meghatározása során figyelembe kell venni azokat a következtetéseket, amelyekre a Bizottság vagy a Tanács az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdése értelmében a kár fennállásának megállapítására vonatkozó vizsgálatot követően jutott. Ezt a megállapítást – amint a Bíróság már kimondta – e rendelet 9. cikke (4) bekezdésének szövege is megerősíti, amely az első mondatában a „dömpingre és az ezzel okozott kárra” utal (2019. március 27‑i Canadian Solar Emea és társai kontra Tanács ítélet, C‑236/17 P, EU:C:2019:258, 169. és 170. pont).

66      Így a dömpingellenes vám megállapítása céljából a Bizottság az előző pontban említett utolsó rendelkezés alapján nemcsak a dömpingkülönbözetet, hanem azt a kárkülönbözetet is meghatározza, amelyet az uniós ágazat által elszenvedett kár megszüntetésére alkalmas dömpingellenes vám összegéhez viszonyítva számítanak ki. E számítás lehetővé teszi, hogy a dömpingellenes vámot ne a dömpingkülönbözet, hanem az uniós ágazat kárkülönbözete alapján vessék ki, ha ez utóbbi alacsonyabb az előbbinél, az alacsonyabb összegű vám szabályának megfelelően, amelyre a főtanácsnok is utal az indítványának 93. pontjában.

67      Amint arra a főtanácsnok az indítványának 98. pontjában rámutatott, a dömpingellenes vám összegének megállapítása esetén azt is értékelni kell, hogy e vám kivetése igazolt‑e az Unió érdekére tekintettel. Az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint ugyanis, ha a végleges ténymegállapítások arra utalnak, hogy fennáll a dömping és az az által okozott kár, és az uniós érdek szükségessé teszi az e rendelet 21. cikke szerinti beavatkozást, kivetik a végleges dömpingellenes vámot (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑i Eurocoton és társai kontra Tanács ítélet, C‑76/01 P, EU:C:2003:511, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy az említett rendelet 21. cikkének (1) bekezdése az uniós intézményektől, amelyeknek el kell dönteniük azt, hogy az Unió érdekében áll‑e a dömpingellenes intézkedések elfogadása vagy meghosszabbítása, megköveteli, hogy értékeljék a különböző érdekek összességét, ideértve a nemzeti ágazat, valamint a felhasználók és a fogyasztók érdekeit, különös figyelemmel a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatásai megszüntetésének és a hatékony verseny visszaállításának szükségességére. Ilyen meghatározásra csak akkor kerülhet sor, ha e cikk (2) bekezdésének megfelelően valamennyi fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére (2017. június 15‑i T.KUP ítélet, C‑349/16, EU:C:2017:469, 42. pont).

69      Ráadásul a Bíróság az 1983. október 4‑i Fediol kontra Bizottság ítélet (191/82, EU:C:1983:259) 25. és 31. pontjában kimondta, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó, a dömpingmagatartásokkal és támogatások nyújtásával szembeni védelemről szóló rendelet elismeri az uniós gyártóknak a dömpingellenes intézkedések bevezetéséhez fűződő jogos érdekének fennállását, és hogy az bizonyos konkrét eljárási jogokat határoz meg számukra. Következésképpen az említett gyártóknak, amikor az Unióban tagsággal nem rendelkező országok dömpingmagatartása miatt kár éri őket, jogos érdekük fűződik ahhoz, hogy az Unió védintézkedéseket tegyen, és ennélfogva el kell ismerni számukra az e rendelet által számukra biztosított jogi helyzet alapján fennálló jogorvoslathoz való jogot.

70      Egyébiránt az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a vitatott rendelethez hasonló, dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet érvényességével kapcsolatos jogvita keretében a Bíróság már megállapította, hogy nem csupán azon vállalkozásokat, amelyekre különös dömpingellenes vámot vetettek ki, és azokat, amelyek az említett rendelettel érintett terméket importálják, és amelyeknek e címen egyedi dömpingellenes vámot kell fizetniük, kell úgy tekinteni, mint amelyeknek főszabály szerint érdeke fűződik a jogvita kimeneteléhez, hanem azon vállalkozásokat is, amelyeket a Bizottság úgy tekintett, mint amelyek a végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletben figyelembe vett uniós ágazathoz tartoznak, és amelyek aktívan részt vettek az e rendelet elfogadásához vezető igazgatási eljárásban. Amennyiben ugyanis az ilyen rendeletet az uniós ágazatot ért kár megállapítását követően fogadják el, meg kell állapítani, hogy e vállalkozásokat érintheti a szóban forgó rendelet esetleges megsemmisítése (lásd analógia útján: a Bíróság elnökének 2016. október 13‑i Bizottság kontra Xinyi PV Products [Anhui] Holdings végzése, C‑301/16 P, nem tették közzé, EU:C:2016:796, 12. és 13. pont).

71      A jelen ügyben a jelen ítélet 63. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően először is figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az elsőfokú eljárás felperesei jelentős szerepet játszottak a vitatott rendelet elfogadásához vezető igazgatási eljárás minden szakaszában. Amint a jelen ítélet 13–24. pontjából kitűnik, e felektől származnak mind a Bizottsághoz benyújtott, a borkősav területén tanúsított dömpingmagatartást bejelentő eredeti panasz, mind a Kínából származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata iránti kérelmek, valamint a Changmao Biochemical Engineeringre és a Ninghai Organic Chemical Factoryra vonatkozó részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmek, amelyek a 349/2012 rendelet, illetve a vitatott rendelet elfogadásához vezettek. Ezenkívül, amint ezen ítélet 22. és 23. pontjában szerepel, a Bizottság által e felülvizsgálati kérelmeket követően indított vizsgálatok keretében az említett feleknek mint uniós gyártóknak mind az írásbeli, mind a szóbeli észrevételeiket meghallgatták, és a Bizottságtól tájékoztatást kaptak a rendes érték kiszámítására vonatkozó felvilágosítás iránti kérelmükkel kapcsolatban.

72      Ebben az összefüggésben, ami az elsőfokú eljárás felpereseinek a vitatott rendelettel érintett piacon elfoglalt helyzetét illeti, amint a megtámadott ítélet 87. pontjából kitűnik, e felperesek az uniós ágazatnak az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett képviselői. Egyébiránt az egyik közülük a fő uniós borkősavgyártó, vagyis a Distillerie Mazzari. Így meg kell jegyezni, hogy ugyanezen feleket a jelen ítélet 63. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében véve azért érintették az előkészítő vizsgálatok, mert jelentős mértékben közreműködtek a vitatott rendelet elfogadásához vezető igazgatási eljárásban.

73      Másodszor, a vitatott rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet az elsőfokú eljárás felpereseit név szerint az időközi felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtó uniós gyártókként nevezi meg. Ezek többségét egyébként már az eljárás legkorábbi szakaszában megnevezték, amint az 1259/2005 rendelet (1) és (8) preambulumbekezdéséből is kitűnik. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy e feleket – amint ez utóbbi rendelet 1.2. pontjából kitűnik – „az eljárásban érintett feleknek” vagy „érdekelt feleknek” minősítették. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 6. cikkének (5) bekezdése szerint az ilyen felek kérelemre meghallgathatók, feltéve hogy bizonyítják, hogy olyan érdekelt felek, akikre az eljárás eredménye valószínűleg hatással lesz, továbbá hogy meghallgatásuknak különleges okai vannak. A jelen ügyben, mivel – amint a jelen ítélet 71. pontjában szerepel – az elsőfokú eljárás felpereseit a vitatott rendelet elfogadásához vezető igazgatási eljárás során meghallgatták, azokat olyan feleknek tekintették, mint akikre az eljárás eredménye valószínűleg hatással lesz.

74      Harmadszor meg kell állapítani, hogy ugyanezen feleket a jelen ítélet 64. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében véve azért is érintették az előkészítő vizsgálatok, mert az e rendeletben megállapított dömpingellenes vámot az e rendelet által érintett piacon fennálló sajátos helyzetükre, valamint az általuk a vitatott rendelet által megszüntetni kívánt dömpingmagatartásból eredő kárukra tekintettel határozták meg.

75      Amint ugyanis az 1259/2005 rendelet (53)–(82) preambulumbekezdéséből kitűnik, amelynek következtetéseit a 130/2006 rendelet (27) preambulumbekezdése a megállapított dömpingelt behozatalnak az uniós ágazatra gyakorolt hatására vonatkozó vizsgálatot követően megerősítette, megállapítást nyert, hogy az említett ágazatot az alaprendelet 3. cikke értelmében véve jelentős kár érte. Ezt követően a Bizottság az 1259/2005 rendelet (115)–(118) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós ágazatnak, és hogy ezen intézkedéseket olyan szinten kell bevezetni, amely elégséges a kárt okozó dömping hatásainak a megszüntetéséhez. E megfontolásokat a Tanács a 130/2006 rendelet (39) pontjában megerősítette.

76      Mivel a szóban forgó dömpingellenes vámot azon kárkülönbözet alapján határozták meg, amelyet a megállapított dömpingelt behozatalok az uniós ágazatnak okoztak, amelynek az elsőfokú eljárás felperesei a képviselői voltak, és mivel e felek viselték a dömpingmagatartásnak a vitatott rendelet által megszüntetni kívánt súlyosan negatív hatásait, meg kell állapítani, hogy az említett feleknek a jelen ítélet 69. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében véve jogos érdekük fűződött ahhoz, hogy az Unió védintézkedéseket tegyen, és ennélfogva el kell ismerni részükre az alaprendelet által számukra biztosított jogi helyzet alapján fennálló jogorvoslathoz való jogot.

77      Következésképpen a Törvényszék nem követett el hibát, amikor a megtámadott ítélet 49–59. pontjában megállapította, hogy mivel az elsőfokú eljárás felperesei kezdeményezték a részleges időközi felülvizsgálati eljárást, és mivel az ezen eljárás eredményeként elfogadott intézkedések célja azon kárt okozó dömping ellensúlyozása volt, amely e felpereseket mint a vitatott rendelet által érintett két kínai exportáló gyártóéval megegyező piacon működő versenytárs gyártókat érte, e rendelet közvetlen hatást gyakorolt a jogi helyzetükre.

78      Ezt az értékelést nem kérdőjelezhetik meg a Bizottság és a Tanács által előadott, a jelen ítélet 47–52. pontjában kifejtett érvek.

79      Először is a Bizottság által arra alapított érvet illetően, hogy a Törvényszék a hatékony bírói jogvédelem elvére támaszkodott az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „közvetlen érintettségre” vonatkozó feltétel kiterjesztésekor, elegendő megállapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 93. pontjában csak a teljesség kedvéért hivatkozott erre az elvre.

80      Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a megtámadott ítélet mellékes jellegű indokolásával szemben felhozott érvek még megalapozottságuk esetén sem eredményezhetik ezen ítélet hatályon kívül helyezését (2007. április 19‑i OHIM kontra Celltech ítélet, C‑273/05 P, EU:C:2007:224, 56. pont).

81      Ebből következik, hogy ezen első érvet mint hatástalant el kell utasítani.

82      Másodszor, ami azt az érvet illeti, amellyel a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy az elsőfokú eljárás felpereseit a vitatott rendelet közvetlenül érinti pusztán amiatt, hogy e rendelet hatást gyakorolt anyagi jogi helyzetükre, emlékeztetni kell arra, hogy – amint a jelen ítélet 71–77. pontjában szerepel – az említett rendelet e feleket nem csupán anyagi jogi helyzetük, hanem a vitatott rendelet elfogadásához vezető eljárás keretében fennálló jogi helyzetük miatt is érinti.

83      Ezt az érvet tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

84      Egyébiránt, tekintettel arra a tényre, hogy egyrészt a jelen ügyben az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „közvetlen érintettségre” vonatkozó kritériumot az alaprendelet által bevezetett rendszer és az e rendeletben előírt dömpingellenes intézkedések jellege fényében értelmezték, amint a jelen ítélet 62–77. pontjából kitűnik, mindenesetre hatástalan a Bizottság azon érvelése, amely a Bíróság által az e kritériumra tekintettel az állami támogatások területén hozott, 2018. november 6‑i Scuola Elementare Maria Montessori kontra Bizottság, Bizottság kontra Scuola Elementare Maria Montessori és Bizottság kontra Ferracci ítéletben (C‑622/16 P‑C‑624/16 P, EU:C:2018:873) követett megközelítésnek a dömpingellenes intézkedések területére való esetleges alkalmazására vonatkozik.

85      Másrészt, mivel megállapítást nyert – amint a jelen ítélet 71–77. és 82. pontjából kitűnik –, hogy a vitatott rendelet érinti az elsőfokú eljárás felpereseinek a jogi helyzetét, hatástalanként el kell utasítani továbbá mind a Bizottság arra vonatkozó érvelését, hogy e rendeletnek – meghatározott mértékű dömpingellenes vám bevezetésére vonatkozó alanyi jog formájában – anyagi jogot kell ruháznia e felekre, mind pedig a Tanács azon érvét, amely szerint az említett rendelet nem fejthet ki hatásokat az említett felek jogi helyzetére, mivel azok nem fizetnek dömpingellenes vámot az érintett termék után.

86      Harmadszor, a Bizottság tévesen véli úgy, hogy az elsőfokú eljárás felpereseit ért kárt nem a vitatott rendeletben, hanem a 349/2012 rendeletben értékelték, amelyet a jelen jogvita keretében nem vizsgáltak. Elegendő ugyanis megállapítani, hogy a megtámadott ítélet 86–89. pontjából kitűnik, hogy a Tanács a Törvényszék előtti eljárás során elismerte, hogy a 349/2012 rendelet után két hónappal elfogadott vitatott rendelet nem kérdőjelezte meg az e rendeletben tett, mind az uniós ágazatot ért jelentős kár fennállására, mind pedig a Kínából származó behozatalok – köztük a szóban forgó két kínai exportáló gyártó behozatalai – és az említett kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó megállapításokat.

87      Következésképpen a Bizottság ezen érvét mint megalapozatlant el kell utasítani.

88      A fenti megfontolások összességére tekintettel a Bizottság által a csatlakozó fellebbezésében felhozott első jogalap első részét részben mint hatástalant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az első jogalapnak a Bizottság azon kérelmén alapuló második részéről, hogy a Törvényszék előtt felhozott ötödik, eljárási jellegű jogalapot mint megalapozatlant utasítsák el

–       A felek érvei

89      Az első jogalap második részében a Tanács és a Changmao Biochemical Engineering által támogatott Bizottság lényegében azzal érvel, hogy amennyiben a Bíróság úgy döntene, hogy helyt ad a csatlakozó fellebbezés e jogalapja első részének, és ennek alapján hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet, mint megalapozatlant el kell utasítani az elsőfokú eljárás felperesei által a Törvényszék előtt felhozott, a védelemhez való jog megsértésére és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik jogalapot.

90      A Distillerie Bonollo és társai vitatják a Bizottság arra irányuló kérelmének elfogadhatóságát, hogy a Törvényszék elé terjesztett ötödik jogalapot mint megalapozatlant utasítsák el.

–       A Bíróság álláspontja

91      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy – amint a jelen ítélet 89. pontjában szerepel – a csatlakozó fellebbezés első jogalapjának e második részét a Bizottság csak másodlagosan hozta fel arra az esetre, ha a Bíróság úgy döntene, hogy helyt ad a csatlakozó fellebbezés e jogalapja első részének, és ennek alapján hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet.

92      Mivel – amint az a jelen ítélet 88. pontjából kitűnik – a Bíróság nem adott helyt a csatlakozó fellebbezés jelen jogalapja első részének, e jogalap második részét mint mindenesetre hatástalant el kell utasítani.

 A csatlakozó fellebbezés második jogalapjáról

 A felek érvei

93      Az arra az esetre másodlagosan felhozott második jogalapjában, ha a Bíróság úgy döntene, hogy nem helyezi hatályon kívül a megtámadott ítéletet, a Tanács és a Changmao Biochemical Engineering által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ezen ítélet rendelkező részének második pontjában úgy határozott, hogy fenntartja a vitatott rendelet joghatásait mindaddig, amíg nemcsak a Bizottság, hanem a Tanács is meghozza az említett ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy e pontban a Tanácsra ruházta a dömpingellenes intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskört, megsértette a 2014. január 15‑i 37/2014 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2014. L 18., 1. o.), amely kizárólagos hatáskört biztosít a Bizottságnak e területen, beleértve azt az esetet is, amikor a dömpingellenes intézkedések olyan vámokra vonatkoztak, amelyeket e rendelet hatálybalépését megelőzően eredetileg a Tanács fogadott el, és amelyeket ismét kivetettek azon vizsgálat újbóli megindítását követően, amelyet az uniós bíróságok e vámok megsemmisítésére vonatkozó ítéleteiben foglaltak teljesítése érdekében indítottak.

94      A Distillerie Bonollo és társai vitatják ezt az érvelést. Rámutatnak, hogy bár a 37/2014 rendelet a végleges dömpingellenes intézkedések elfogadására vonatkozó hatáskörnek a Bizottság javára történő átruházását vonta maga után, a keresetlevél ezen ügyben történő benyújtásának időpontjában, vagyis 2012. szeptember 28‑án, a Tanács – amely egyébként a vitatott rendelet „eredeti megalkotója” volt – rendelkezett ezzel a hatáskörrel. A Distillerie Bonollo és társai e tekintetben emlékeztetnek arra, hogy az EUMSZ 266. cikk értelmében azon intézmény, amelytől a megtámadott aktus származik, köteles megtenni az uniós bíróságok ítéleteiben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, ugyanakkor pontosítják, hogy a jelen ügyben ez már nem lehetséges. Ennélfogva úgy vélik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontjában valójában megpróbálta megoldani a hatáskörátruházás e kérdését. Egyébiránt e pontot úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság semmi esetre sem mentesül az e tekintetben őt terhelő kötelezettségek alól.

 A Bíróság álláspontja

95      Meg kell jegyezni, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 127. pontjában megállapítja – a 37/2014 rendelet 1. cikke úgy módosítja az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdését, hogy a Tanács által korábban kivetett végleges dömpingellenes vámokat jelenleg a Bizottság veti ki.

96      Ugyanis, bár a 37/2014 rendelet hatálybalépésével bekövetkező módosítást megelőzően az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése a Tanácsra ruházta a dömpingellenes vámok kivetésére vonatkozó hatáskört, az alaprendeletnek a 37/2014 rendelettel módosított és ezt követően a 2016/1036 rendeletben átvett e rendelkezése előírja, hogy ha a végleges ténymegállapítások arra utalnak, hogy fennáll a dömping és az az által okozott kár, és az uniós érdek szükségessé teszi a 21. cikk szerinti beavatkozást, a Bizottság végleges dömpingellenes vámot vet ki.

97      E tekintetben a Bíróság lényegében már kimondta, hogy az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett említett módosított rendelkezés olyan jogalapot képez, amely a Bizottságot nemcsak arra jogosítja fel, hogy rendelet útján dömpingellenes vámokat vessen ki, hanem arra is, hogy a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletet megsemmisítő ítélet kihirdetését követően ilyen vámokat újból kivessen (2019. június 19‑i C & J Clark International ítélet, C‑612/16, nem tették közzé, EU:C:2019:508, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

98      A jelen ügyben, amint a főtanácsnok az indítványának 128. pontjában megjegyezte, a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket csak ezen ítélet kihirdetésétől, azaz 2018. május 3‑tól lehet meghozni. Így, mivel ezen intézkedésekre csak a 2016/1036 rendelet hatálybalépését, azaz 2016. július 20‑át követően kerülhetett sor, azoknak az e rendelet 14. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 9. cikkének (4) bekezdésén kell alapulniuk. Ennélfogva kizárólag a Bizottság fogadhatja el ezeket az intézkedéseket.

99      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontjában kimondta, hogy nemcsak a Bizottságnak, hanem a Tanácsnak is feladata az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések elfogadása.

100    Ezt az értékelést nem kérdőjelezheti meg a Distillerie Bonollo és társai azon érvelése, amely az EUMSZ 266. cikk alapján a Tanácsra mint a vitatott rendeletet kibocsátó intézményre háruló kötelezettségeken alapul.

101    Kétségtelen, hogy e rendelkezés értelmében azon uniós intézmény, amelynek jogi aktusát a Bíróság vagy a Törvényszék megsemmisítette, köteles megtenni az e jogi aktust megsemmisítő ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (2016. június 14‑i Bizottság kontra McBride és társai ítélet, C‑361/14 P, EU:C:2016:434, 35. pont; 2019. június 19‑i C & J Clark International ítélet, C‑612/16, nem tették közzé, EU:C:2019:508, 37. pont).

102    Mindazonáltal azt megelőzően, hogy a megsemmisített jogi aktust kibocsátó intézmény ilyen intézkedést fogadna el, felmerül a kérdés, hogy ez az intézmény rendelkezik‑e hatáskörrel, mivel az uniós intézmények csakis a rájuk ruházott hatáskörök keretein belül járhatnak el (2016. június 14‑i Bizottság kontra McBride és társai ítélet, C‑361/14 P, EU:C:2016:434, 36. pont). Az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésében foglalt olyan elvek, mint az intézményi egyensúly és hatáskörmegosztás elve ugyanis megkövetelik, hogy az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el (lásd ebben az értelemben: 2016. július 28‑i Tanács kontra Bizottság ítélet, C‑660/13, EU:C:2016:616, 31. és 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

103    Ennélfogva, noha az EUMSZ 266. cikk kétségtelenül az érintett intézmény terhére eljárási kötelezettséget keletkeztet, az nem jelenti az intézmény hatáskörének forrását, és azt sem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy olyan jogalapra támaszkodjon, amelyet időközben hatályon kívül helyeztek (2019. június 19‑i C & J Clark International ítélet, C‑612/16, nem tették közzé, EU:C:2019:508, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egyrészt a valamely jogi aktus jogalapját képező és az uniós intézményt az adott jogi aktus meghozatalára feljogosító rendelkezésnek a jogi aktus elfogadásának időpontjában hatályosnak kell lennie, másrészt az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésüktől kezdve kell alkalmazni (2011. március 29‑i ThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C‑352/09 P, EU:C:2011:191, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

104    E körülmények között helyt kell adni a csatlakozó fellebbezés második jogalapjának annyiban, amennyiben az a Törvényszék által a rendelkező rész 2. pontjában elkövetett azon téves jogalkalmazásra vonatkozik, hogy a Tanács köteles meghozni a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ennélfogva hatályon kívül kell helyezni a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját annyiban, amennyiben abban a Törvényszék arra kötelezte a Tanácsot, hogy hozza meg az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a csatlakozó fellebbezést pedig az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A fellebbezésről

105    Fellebbezésében a Changmao Biochemical Engineering egyetlen jogalapra hivatkozik, amely a megtámadott ítélet 130., 133., 134., 136., 137. és 139–141. pontjára vonatkozik, és amelyben azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az elsőfokú eljárás felperesei által elé terjesztett első jogalapra tekintettel végzett elemzése során több tekintetben is tévesen alkalmazta a jogot.

106    A Tanács a fellebbezés elfogadhatatlanságára hivatkozik azzal az indokkal, hogy a megtámadott ítélet az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata értelmében véve nem érinti közvetlenül a Changmao Biochemical Engineeringet.

107    A Bizottság, valamint a Distillerie Bonollo és társai elsődlegesen a Tanács által felhozott érvelést támogatják.

 A fellebbezés elfogadhatóságáról

 A felek érvei

108    A Tanács azzal érvel, hogy a megtámadott ítélet nem érinti közvetlenül a fellebbezőt, mivel a vitatott rendeletet a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélettel (T‑442/12, EU:T:2017:372) a fellebbezőre vonatkozó részében már megsemmisítették. Így az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének második bekezdésében foglalt feltételek alapján nem nyújthat be fellebbezést.

109    Először is a Tanács megjegyzi, hogy egyrészt ezen ítélet a megtámadott ítélet kihirdetése előtt jogerőre emelkedett. Másrészt azzal érvel, hogy a vitatott rendeletnek a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélettel (T‑442/12, EU:T:2017:372) a Changmao Biochemical Engineering tekintetében kimondott megsemmisítése abba a helyzetbe, vagyis a 349/2012 rendeletben szabályozott helyzetbe helyezte őt, amelyben e rendelet elfogadását megelőzően volt. Ezért meg kell állapítani, hogy a vitatott rendeletnek a Törvényszék által a megtámadott ítéletben történő megsemmisítése és annak joghatásainak a Ninghai Organic Chemical Factory tekintetében való fenntartása nem fejthet ki joghatásokat a Changmao Biochemical Engineering jogi helyzetére.

110    Mivel semmiféle jogviszony nem áll fenn a fellebbező és a Ninghai Organic Chemical Factory között, az EUMSZ 266. cikk szerint a hatáskörrel rendelkező intézményeket terhelő azon kötelezettség, hogy hozzák meg a megtámadott ítéletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, csak ezen utóbbi vállalkozás termékeire vonatkozik.

111    Egyébiránt a Tanács úgy véli, hogy a Changmao Biochemical Engineering elsőfokú eljárásban való beavatkozói minősége nem biztosítja számára a jelen fellebbezés benyújtásához való jogot.

112    Másodszor, a Tanács úgy véli, hogy a Changmao Biochemical Engineering összekeveri a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet (T‑442/12, EU:T:2017:372) joghatásait a megtámadott ítélet joghatásaival. A Changmao Biochemical Engineering azon érvelésével ellentétben ugyanis, amely szerint a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontja valójában arra kötelezi a Bizottságot, hogy a 2018/921 rendelet (55)–(57) preambulumbekezdésében kifejtett módon növelje a termékeire alkalmazandó dömpingellenes vámok mértékét, e vámok mértéke a Changmao Biochemical Engineering termékeinek behozatala tekintetében csak a Bizottság által a 2017. szeptember 7‑i értesítéssel megindított eljárást követően módosítható. Egyébiránt a 2018/921 rendelet (58) preambulumbekezdéséből nem következik, hogy a megtámadott ítélet közvetlenül érintette a Changmao Biochemical Engineeringet, így a megtámadott ítélet nem értelmezhető úgy, mint amely a jelen fellebbezés keretében kereshetőségi jogot biztosít számára.

113    Harmadszor a Tanács azt állítja, hogy a Changmao Biochemical Engineeringnek egyáltalán nem fűződik érdeke ahhoz, hogy fellebbezést nyújtson be a megtámadott ítélettel szemben, mivel annak hatályon kívül helyezése semmilyen előnnyel nem járna számára.

114    Negyedszer, a Tanács szerint a jelen fellebbezés elfogadhatatlansága nem korlátozza a Changmao Biochemical Engineering azon jogát, hogy az őt közvetlenül érintő jogi aktusok tekintetében bírósághoz forduljon. Ha ugyanis e társaság a dömpingeljárás Bizottság általi újbóli megindítását követően nem lenne elégedett a termékeire vonatkozó vizsgálat eredményével, akkor keresetet indíthatna a Törvényszék előtt az ezen újbóli megindítást elrendelő bizottsági határozattal, azaz azon határozattal szemben, amelyet a Bizottságnak a 2017. szeptember 7‑i értesítést követően kell elfogadnia.

115    A Bizottság, valamint a Distillerie Bonollo és társai támogatják ezt az érvelést.

116    A Bizottság emlékeztet továbbá arra, hogy Kokott főtanácsnok a Fresh Del Monte Produce kontra Bizottság és Bizottság kontra Fresh Del Monte Produce egyesített ügyekre vonatkozó indítványának (C‑293/13 P és C‑294/13 P, EU:C:2014:2439) 52. és 57. pontjában rámutatott arra, hogy „[a] fellebbező, illetve a csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél akkor érintett közvetlenül az [Európai Unió Bírósága] alapokmánya] 56. cikke második bekezdésének második mondata értelmében, ha a megtámadott ítélet saját jogállásának vagy saját gazdasági vagy eszmei érdekeinek számára hátrányos változását idézi elő, [és hogy ezen] ítéletnek tehát anyagi terhet kell jelentenie számára”. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy a jelen ügyben, mivel a vitatott rendeletet a fellebbezőre vonatkozó részében megsemmisítette a 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet (T‑442/12, EU:T:2017:372), a megtámadott ítélet, amellyel a Törvényszék e rendeletet megsemmisíti, csak a Ninghai Organic Chemical Factory jogi helyzetét módosítja, és semmiféle hatással nincs a Changmao Biochemical Engineering jogi helyzetére.

117    A Bizottság ezenkívül pontosítja, hogy a 2017. szeptember 7‑i értesítésből kitűnő, arra vonatkozó határozat, hogy a Kínából származó borkősav behozatalára vonatkozó, a vitatott rendelet elfogadásához vezető dömpingellenes vizsgálatot a Changmao Biochemical Engineeringre vonatkozó részben újból megindítja, és azt a szabálytalanság bekövetkeztének pontjától kezdi újra, csak előkészítő aktusnak minősült, és az nem módosíthatta a megtámadott ítélet rendelkező részéből és indokolásából következő joghatásokat, amely ítéletet egyébiránt ezen előkészítő aktust követően hozták.

118    A Distillerie Bonollo és társai azzal érvelnek, hogy a Changmao Biochemical Engineering az érvelésével módosítja az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondatában előírt, a tagállamokon és az Unió intézményein kívüli beavatkozók által benyújtott fellebbezések elfogadhatóságának arra vonatkozó feltételét, hogy a Törvényszék azon határozata, amelynek a megsemmisítését kérik, „közvetlenül [érintse]” őket olyan értelemben, hogy e felek fellebbezést terjeszthetnek elő, ha a Törvényszék határozata olyan jogi aktus elfogadásához vezethet, amelynek a hatásai még nem érvényesültek, és amely ezért csak a jövőben érintheti őket. A Distillerie Bonollo és társai szerint a fellebbező – megelőző jelleggel – csak egy különálló és jövőbeli jogi aktusra, azaz egy új végrehajtási rendeletre utal, amelyet a hatáskörrel rendelkező uniós intézményeknek el kell fogadniuk annak érdekében, hogy eleget tegyenek a megtámadott ítéletnek, és amely ezen intézményeket arra késztetheti, hogy a borkősav tekintetében magasabb dömpingkülönbözetet határozzanak meg. Mindazonáltal a fellebbezés benyújtásának időpontjában ezen érvelés tisztán hipotetikus megfontolásokon alapult.

119    A fellebbező teljes egészében vitatja ezeket az érveket. Így annak bizonyítása érdekében, hogy a megtámadott ítélet az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata értelmében közvetlenül érinti őt, a Changmao Biochemical Engineering arra hivatkozik, hogy az uniós intézményeknek ezen ítélet rendelkező részének 2. pontja alapján olyan dömpingellenes intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek a szóban forgó termékek értékének a vitatott rendeletben előírt számítási módszerétől eltérő számítási módszerén alapulnak. Így a „képzett” érték kiszámításának e rendeletben alkalmazott módszerét felváltja „az analóg referenciaország, [vagyis Argentína] gyártóinak tényleges belföldi értékesítési árára” vonatkozó módszer. A dömpingkülönbözet ez utóbbi módszer szerint meghatározott új kiszámítása azzal a hatással jár, hogy termékeinek az Unióba irányuló exportjára egyértelműen magasabb dömpingellenes vámot vetnek ki, mint a vitatott rendelet által megállapított 13,1%‑os vagy a 349/2012 végrehajtási rendelettel elfogadott és legutóbb a 2018/921 végrehajtási rendelettel megerősített 10,1%‑os dömpingellenes vám.

120    A Changmao Biochemical Engineering szerint ezekből a tényezőkből egyértelműen kitűnik, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontja őt közvetlenül érinti.

121    A fellebbező hozzáteszi, hogy mindenesetre teljesíti a 2003. október 2‑i International Power és társai kontra NALOO ítéletben (C‑172/01 P, C‑175/01 P, C‑176/01 P és C‑180/01 P, EU:C:2003:534) meghatározott elfogadhatósági kritériumokat is, amely ítéletben a Bíróság lényegében elismerte, hogy a Törvényszék határozata „közvetlenül érinti” az elsőfokú eljárásba beavatkozó feleket, akik ki lehetnek téve annak a kockázatnak, hogy a Bizottság által hozott, e határozat végrehajtására irányuló intézkedések miatt a nemzeti bíróságok előtt kártérítési keresetet indítanak. Arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben ennek a kockázatnak van kitéve.

 A Bíróság álláspontja

122    Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata értelmében a tagállamokon és az Unió intézményein kívüli beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést a Törvényszék határozatával szemben, ha e határozat „közvetlenül érinti” őket.

123    A jelen ügyben, amint arra a Tanács, a Bizottság és a Distillerie Bonollo és társai hivatkoznak, a jogerőssé vált 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet (T‑442/12, EU:T:2017:372) a jelen fellebbezés fellebbezőjére vonatkozó részben megsemmisítette a vitatott rendeletet. Ennélfogva a fellebbezőt abba a helyzetbe, vagyis a 349/2012 végrehajtási rendelet által szabályozott helyzetbe hozták, amelyben e rendelet hatálybalépését megelőzően volt, amely végrehajtási rendelet 10,1%‑os dömpingellenes vámot írt elő a Changmao Biochemical Engineering termékeire.

124    Mivel – amint a Bizottság a Bíróság előtti tárgyaláson megerősítette – a 2017. szeptember 7‑i értesítést követően általa indított felülvizsgálatot a Bíróság által a jelen eljárás keretében hozandó ítélet meghozataláig felfüggesztették, a fellebbezés elfogadhatósága kizárólag attól a kérdéstől függ, hogy a megtámadott ítélet az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata értelmében közvetlenül érinti‑e a Changmao Biochemical Engineeringet.

125    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben azzal az indokkal semmisítette meg a vitatott rendeletet, hogy mivel a Changmao Biochemical Engineering és a Ninghai Organic Chemical Factory esetében megtagadták a MET‑jogállás fenntartását, a termékeik rendes értékét a részleges időközi felülvizsgálati eljárás során nem az „argentin belföldi értékesítési árak alapján” állapították meg, amint az eredeti vizsgálat során a MET‑jogállásban nem részesülő exportáló gyártók esetében tették, hanem azt az „argentin termelési költségek alapján” „képezték”. A módszertannak az eredeti vizsgálat során a MET‑jogállásban nem részesülő exportáló gyártók tekintetében végzett számításhoz képest való e megváltozását a Törvényszék az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdése megsértésének tekintette, mivel az nem a körülmények megváltozásán alapult. A Törvényszék egyébiránt a megtámadott ítélet 134. pontjában pontosította, hogy még ha a vitatott rendeletből az is következik, hogy az így alkalmazott módszer megválasztása a borkősav Argentínában és Kínában történő termelésének eljárásai, azaz a természetes és a szintetikus eljárás közötti – különösen a költségek közötti – különbségek eredménye, e különbségek már az eredeti vizsgálat szakaszában is ismertek voltak.

126    Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a jelen eljárásban részt vevő egyik fél sem vitatta a Changmao Biochemical Engineering azon állítását, amely szerint azon rendes érték, amelyet nem az „argentin termelési költségek alapján”, hanem az argentin belföldi értékesítési árak alapján számítottak ki, a vitatott rendeletben előírt 13,1%‑osnál jóval magasabb mértékű vám kivetésével jár. Ennélfogva a fellebbező által hivatkozott, 2003. október 2‑i International Power és társai kontra NALOO ítélet (C‑172/01 P, C‑175/01 P, C‑176/01 P és C‑180/01 P, EU:C:2003:534, 52. pont) alapjául szolgáló ügyhöz hasonlóan valóban fennáll annak a veszélye, hogy a Bizottság által a megtámadott ítéletben foglaltak teljesítése érdekében hozott intézkedések hátrányosak a Changmao Biochemical Engineeringre nézve, és hogy esetében fennáll annak a kockázata, hogy a vitatott rendelettel kivetett dömpingellenes vámnál jóval magasabb dömpingellenes vámot kell fizetnie.

127    Egyébiránt, amint a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontjából kitűnik, a vitatott rendeletet teljes egészében, nem pedig egy meghatározott exportáló gyártó tekintetében semmisítette meg a Törvényszék.

128    Ebből következik, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 152. és 153. pontjában lényegében megjegyezte – a Bizottságnak az ezen ítéletben foglaltak teljesítése érdekében a rendes értéket nemcsak a Ninghai Organic Chemical Factory, hanem a Changmao Biochemical Engineering esetében is az Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján kell újból kiszámítania.

129    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Changmao Biochemical Engineeringet a megtámadott ítélet az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata értelmében véve közvetlenül érinti, és ezért fellebbezését elfogadhatónak kell nyilvánítani.

130    A Tanácsnak a 2017. szeptember 7‑i értesítésre alapított érvei e tekintetben nem befolyásolják a jelen fellebbezés elfogadhatóságának értékelését.

131    Ugyanez vonatkozik a Distillerie Bonollo és társai azon érvelésére, amely szerint a Changmao Biochemical Engineeringet közvetlenül nem a megtámadott ítélet, hanem azok az intézkedések érintik, amelyeket az uniós intézmények az ezen ítéletben foglaltak teljesítése érdekében később hoznak. Azzal érvelnek, hogy a fellebbező csak ezen intézkedések elfogadását követően tekinthető úgy, mint akit az említett ítélet az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikke második bekezdésének második mondata értelmében véve közvetlenül érint.

132    E tekintetben elegendő megállapítani, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 162. pontjában lényegében megjegyezte – mivel a Törvényszék ítéletével megsemmisített jogi aktus rendelet, a Bizottság azon kötelezettsége, hogy meghozza az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, csak a jelen fellebbezési eljárás végén keletkezik.

133    A fenti megfontolások összességére tekintettel a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani, és a jelen fellebbezést elfogadhatónak kell nyilvánítani.

 A fellebbezés egyetlen jogalapjáról

134    A fellebbezés egyetlen jogalapja három részből áll. E jogalap első részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a Tanács az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértésével megváltoztatta az érintett termékek rendes értékének a meghatározására vonatkozó módszertant. Az említett jogalap második része az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók közötti különbségtétel hiányán alapul. Végül ugyanezen jogalap harmadik részében arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet a nem piacgazdasággal rendelkező országokban fennálló rendes értékre vonatkozó értékelési hibákat tartalmaz.

 Az egyetlen jogalapnak az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének a megsértésére alapított első részéről

–       A felek érvei

135    Egyetlen jogalapjának első részében a Changmao Biochemical Engineering azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Tanács a vitatott rendelet elfogadásához vezető részleges felülvizsgálati eljárás során az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértésével a rendes értéknek az eredeti vizsgálat során alkalmazott számítási módszerétől eltérő számítási módszert alkalmazott. Úgy véli, hogy a jelen ügyben ugyanezen egységes módszert alkalmazták. Az eredménybeli különbség a jelen ügy sajátos tényeinek, és különösen a borkősav Argentínában és Kínában történő gyártásában fennálló lényeges különbségeknek tudható be.

136    Ezenkívül a fellebbező szerint az, hogy a Törvényszék megállapította, hogy egy képzett, nem pedig az analóg referenciaország tényleges értékesítési árain alapuló rendes érték alkalmazása a módszernek az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése által tiltott megváltoztatását tükrözi, az uniós intézményeket a rendes érték megállapítása tekintetében megillető diszkrecionális jogkör indokolatlan korlátozását jelenti.

137    A fellebbező hozzáteszi, hogy még ha feltételezzük is, hogy a módszer ilyen megváltozására sor került, ezt igazolja a kínai exportőrök ügyleteit érintő körülményeknek a részleges időközi felülvizsgálati eljárás során történő jelentős megváltozása, amely lehetetlenné tette a fellebbező számára, hogy továbbra is részesülhessen a MET‑jogállásban, amelyre az eredeti vizsgálat során hivatkozhatott. Úgy véli, hogy a Törvényszék e jogállás elvesztését tévesen nem minősítette a körülményeknek az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett megváltozásának. Márpedig a Tanács e jogállás elvesztése miatt a felülvizsgálati eljárás során az analóg referenciaország termelési költségei alapján számtanilag képzett rendes értéket alkalmazta.

138    A Bizottság azzal érvel, hogy meg kell határozni, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azt a fellebbező által javasolt megszorító módon, azaz „vállalkozásonként”, vagy a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott kiterjesztő módon kell alkalmazni, amely lényegében a „vizsgálatonként” végzett összehasonlítást foglalja magában.

139    A Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék értelmezését el kell fogadni. Véleménye szerint az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének általános összefüggéseiből azt a következtetést lehet levonni, hogy e rendelkezés célja a dömpingellenes intézkedésekkel érintett valamennyi vállalkozás jogbiztonságának a biztosítása. Következésképpen a Bizottság azzal érvel, hogy az említett rendelkezést az olyan felülvizsgálati eljárások keretében, mint a vitatott rendelet elfogadásához vezető részleges időközi felülvizsgálati eljárás, az egyenlő bánásmód általános elve kifejeződésének lehet tekinteni, amelyet immár az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. cikke rögzít. Márpedig a Törvényszék által a megtámadott ítéletben követett érvelés megfelel ezen értelmezésnek.

140    Ennélfogva a fellebbezés egyetlen jogalapjának ezen első részét, valamint a fellebbezést mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

141    A Distillerie Bonollo és társai arra hivatkoznak, hogy a fellebbezés egyetlen jogalapjának mindkét része elfogadhatatlan, mivel a Changmao Biochemical Engineering a tények Törvényszék általi értékelésének felülvizsgálatát kéri a Bíróságtól, vagy a Tanács és a Bizottság által az elsőfokú eljárás során már felhozott érvek megismétlésére szorítkozik. Ráadásul az elsőfokú eljárás felperesei úgy vélik, hogy ezt az egyetlen jogalapot mint megalapozatlant mindenképpen el kell utasítani.

–       A Bíróság álláspontja

142    Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a szóban forgó dömpingellenes vám megállapítását eredményező vizsgálat alkalmával használt, figyelembe véve különösen e rendelet 2. cikkének rendelkezéseit.

143    Az ítélkezési gyakorlat szerint azon kivételt, amely lehetővé teszi az intézmények számára, hogy a felülvizsgálati eljárás során az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszertől eltérő módszert alkalmazzanak, amennyiben a körülmények megváltoztak, szükségképpen szigorúan kell értelmezni, mivel valamely általános szabálytól való eltérést vagy az alóli kivételt megszorítóan kell értelmezni (2013. szeptember 19‑i Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials kontra Tanács ítélet, C‑15/12 P, EU:C:2013:572, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

144    A szigorú értelmezés követelménye azonban nem teheti lehetővé az említett intézmények számára, hogy e rendelkezést annak szövegével és céljával összeegyeztethetetlen módon értelmezzék és alkalmazzák (2013. szeptember 19‑i Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials kontra Tanács ítélet, C‑15/12 P, EU:C:2013:572, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

145    A jelen ügyben egyrészt, amint a megtámadott ítélet 129. pontjából kitűnik, a 130/2006 rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során a MET‑jogállást élvező Changmao Biochemical Engineering és Ninghai Organic Chemical Factory érintett termékeinek rendes értékét az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének megfelelően a tényleges belföldi értékesítési áraik alapján határozták meg, míg az e MET‑jogállásban nem részesülő exportáló gyártók termékeinek rendes értékét e rendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően az analóg országban, azaz Argentínában alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján számították ki.

146    Másrészt a megtámadott ítélet 131. pontjából kitűnik, hogy a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat keretében a Changmao Biochemical Engineering és a Ninghai Organic Chemical Factory érintett termékeinek rendes értékét az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének megfelelően az analóg ország, vagyis Argentína termelési költségei alapján számították ki.

147    E tekintetben, amint a főtanácsnok az indítványának 174. pontjában lényegében megállapította, mivel a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során e két kínai exportáló gyártótól megtagadták a MET‑jogállást, a rendes értéket már nem lehetett az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének megfelelően meghatározni.

148    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 132. pontjában megállapította, hogy az a tény, hogy a két kínai exportáló gyártó esetében a rendes értéket az argentin termelési költségek alapján képezték, nem pedig az ezen országban alkalmazott belföldi értékesítési árak alapján határozták meg, az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett módszertani változásnak minősül. Ugyanezen pontban helyesen fejti ki, hogy „a MET‑ben nem részesülő exportáló gyártókra alkalmazandó rendes értéket az eredeti vizsgálat során az argentin belföldi értékesítési árak alapján számították ki, jóllehet azt lényegében az argentin termelési költségek alapján határozták meg az azon két kínai exportáló gyártót érintő felülvizsgálat során, amelyek a továbbiakban nem részesülhettek a MET‑ben”. A Törvényszék azt is helyesen hangsúlyozta, hogy mivel az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének szövege ugyanazon módszernek az eredeti vizsgálat és a felülvizsgálat során való alkalmazására utal, e rendelkezés nem csupán azt követeli meg, hogy ugyanazon módszert ugyanazon gazdasági egység esetében alkalmazzák.

149    Egyébiránt, noha – amint az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdéséből kitűnik – az uniós intézményeknek az eredeti vizsgálat és a felülvizsgálat során a rendes érték kiszámításához ugyanazt a módszert kell alkalmazniuk a MET‑jogállásban nem részesülő exportáló gyártók esetében, hacsak a körülmények nem változnak meg, a Changmao Biochemical Engineering hiába kifogásolja, hogy a Törvényszék a jelen ügyben a körülmények megváltozása révén nem igazolta a módszer megváltozását. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 134. pontjában megállapította, hogy „a [vitatott] rendelet nem utal a körülmények megváltozására”, mivel a Tanács által az e rendelet (27) preambulumbekezdésében kifejtett igazolás, amely az Argentínában és Kínában alkalmazott termelési módszerek közötti különbségre vonatkozik, nem jelentheti a körülmények megváltozását, mivel „e különbségek már az eredeti vizsgálat szakaszában is ismertek voltak”.

150    Ezenkívül pontosítani kell, hogy valamely vállalkozás MET‑jogállásának elvesztése nem tekinthető a körülményeknek az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett olyan megváltozásának, amely lehetővé teszi annak igazolását, hogy a felülvizsgálati eljárás során az érintett dömpingellenes vám kivetését eredményező eljárás során alkalmazott módszertől eltérő módszert alkalmazzanak.

151    Minden más értelmezés ugyanis ahhoz vezetne, hogy e rendelkezés alkalmazhatóságát az olyan nem piacgazdaságú országokból származó vállalkozások tekintetében, amelyeknek a MET‑jogállást elismerték, e vállalkozások jó szándékától vagy az utóbbiak számára biztosított azon lehetőségtől tennénk függővé, hogy továbbra is a piacgazdaságra jellemző feltételek mellett működjenek.

152    Végül a Changmao Biochemical Engineeringnek az ezen ítélet 136. pontjában említett azon érvét illetően, amely az uniós intézményeket a rendes érték meghatározása tekintetében megillető diszkrecionális jogkörre vonatkozik, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a dömpingkülönbözet különböző számítási módszerei közötti választás és valamely termék rendes értékének értékelése összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi, amelynek keretében ezen intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 27‑i Ikea Wholesale ítélet, C‑351/04, EU:C:2007:547, 40. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

153    Pontosítani kell azonban, hogy mivel az uniós jogalkotó korlátozni kívánta az említett diszkrecionális jogkört az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének alkalmazása tekintetében, a Tanácsnak a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során a körülmények megváltozásának hiányában ugyanazt a módszert kellett elfogadnia, mint amelyet a szóban forgó dömpingellenes vám kivetéséhez vezető eljárás során alkalmaztak.

154    Ennélfogva a fellebbezés egyetlen jogalapjának első részét el kell utasítani.

 Az egyetlen jogalap arra alapított második és harmadik részéről, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapítása során, hogy a fellebbező ugyanabban a helyzetben van, mint a nem együttműködő gyártók, és hogy egységes rendes értéket kell alkalmazni valamennyi olyan exportáló gyártóval szemben, amelynek megtagadták a MET‑jogállást

–       A felek érvei

155    Egyetlen jogalapjának második és harmadik részében a Changmao Biochemical Engineering azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 139–141. pontjában több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot, amely téves jogalkalmazások elsősorban az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók kategóriái közötti különbségtétel hiányára, valamint egy egységes rendes értéknek az összes olyan exportáló gyártóval szembeni alkalmazására vonatkoztak, akiktől megtagadták a MET‑jogállást.

156    A fellebbező szerint a Törvényszék tévesen nem vette figyelembe ezt a különbségtételt a dömpingkülönbözet kiszámításához használt rendes érték meghatározásakor. E tekintetben a Changmao Biochemical Engineering pontosítja, hogy bár a nem együttműködő exportáló gyártók kategóriájára vonatkozó dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően az analóg országból származó „rendelkezésre álló legjobb információ” alapján számítják ki, e különbözetnek az együttműködő exportáló gyártók kategóriájára vonatkozó kiszámítása olyan információkon alapul, amelyeket az uniós intézményekkel való együttműködésük keretében ők maguk szolgáltattak ez utóbbiaknak. Márpedig a Törvényszék azáltal, hogy nem tett különbséget a gyártók e két kategóriája között, tévesen ugyanabba a helyzetbe hozta őket, és az együttműködő exportáló gyártókra a rendes értékre vonatkozó ugyanazon számítási szabályokat alkalmazta, mint amelyeket a nem együttműködő exportáló gyártókra kell alkalmazni, vagyis azokat, amelyek az alaprendelet 18. cikke alapján a „rendelkezésre álló legjobb információn” alapulnak.

157    A fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszéknek el kellett volna ismernie, hogy fennáll az exportáló gyártóknak egy harmadik kategóriája, amelybe a fellebbező maga is tartozott a MET‑jogállásának elvesztése óta, vagyis a kínai exportáló gyártók azon kategóriáját, amelyek már nem részesültek MET‑jogállásban, azonban együttműködtek a részleges időközi felülvizsgálat során. Márpedig álláspontja szerint az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése nem alkalmazható az exportáló gyártók e kategóriájára. Az eredeti vizsgálat során MET‑jogállásban részesülő együttműködő exportáló gyártókkal szemben alkalmazott bánásmód ugyanis nem alapozhatja meg e rendelkezés ugyanezen exportáló gyártók tekintetében való alkalmazását, amelyek ugyan együttműködtek a vitatott rendelet elfogadásához vezető részleges időközi felülvizsgálat során, amelyeket azonban nem tekintettek úgy, hogy piacgazdasági feltételek mellett működnek.

158    A Changmao Biochemical Engineering szerint az uniós intézményeknek mindenképpen szabadon kell tudniuk alkalmazni az alaprendelet 2. cikkét az exportáló gyártók e kategóriája tekintetében, figyelembe véve mind a MET‑jogállásuk elvesztését eredményező új körülményeket, mind pedig azt a tényt, hogy ez utóbbiak teljes mértékben együttműködtek az említett intézményekkel.

159    A Bizottság azzal érvel, hogy az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók közötti különbségtétel csak akkor releváns, ha a jogi referenciakeret a „vállalkozásonkénti” megközelítésen alapul, amit a Changmao Biochemical Engineeringnek nem sikerült bizonyítania. Egyébiránt az ez utóbbi által egyrészt az alaprendelet 18. cikkére, másrészt pedig a hátrányos megkülönböztetés kockázatára tett utalások hatástalanok.

160    A Distillerie Bonollo és társai úgy vélik, hogy az egyetlen jogalap második és harmadik részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

–       A Bíróság álláspontja

161    A Changmao Biochemical Engineeringnek az egyetlen jogalapja második és harmadik részének alátámasztására felhozott érvelése a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. Ezen ítélet 139. pontjában ugyanis a Törvényszék megállapította, hogy „a nem együttműködő többi exportáló gyártótól eltérően [a Changmao Biochemical Engineeringgel és a Ninghai Organic Chemical Factoryval szemben] a külön‑külön vett kiviteli áraikon alapuló egyéni dömpingellenes vámot alkalmaztak”. Ennek érdekében megjegyezte, hogy a vitatott rendelet (22) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e két együttműködő exportáló gyártó a termékeik rendes értékének kiszámítását illetően egyéni elbánásban részesült.

162    Következésképpen az egyetlen jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

163    Ami a Törvényszék által azzal kapcsolatban elkövetett állítólagos hibákat illeti, hogy ugyanazt a rendes értéket valamennyi olyan exportáló gyártó esetében alkalmazzák, amelytől a MET‑jogállást megtagadták, a Törvényszék a megtámadott ítélet 140. pontjában először is kifejtette, hogy az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy „az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése értelmében az egyedi dömpingellenes vámot rendszerint […] a valamennyi exportáló gyártóra alkalmazandó rendes értéknek a szóban forgó gyártó egyedi exportáraival való összehasonlítása alapján számítják ki”. Ezt követően ezen ítélet 141. pontjában jelezte, hogy egységes rendes értéket állapítottak meg azon exportáló gyártók tekintetében, amelyek nem működtek együtt, és amelyektől megtagadták a MET‑jogállást, „mivel ebben a helyzetben a rendes érték számításai egy analóg ország adatain alapulnak, tehát függetlenek a külön‑külön vett adataiktól”. A Törvényszék e pontban egyébiránt hozzátette, hogy „ez utóbbi esetben valamely exportáló gyártó mindig kérhet egyéni elbánást, amely azzal jár, hogy egyéni dömpingkülönbözetet számítanak ki a mindenki esetében azonos rendes értéket a saját kiviteli áraival összehasonlítva, ahelyett hogy a rendes értéket az ágazat kiviteli áraival hasonlítanák össze”.

164    Nem lehet helyt adni a Changmao Biochemical Engineering azon állításának, amely szerint az uniós intézményeknek szabadon kell tudniuk alkalmazni az alaprendelet 2. cikkét az együttműködő exportáló gyártók esetében, mivel e rendelkezés a rendes érték meghatározása tekintetében nem biztosítja a MET‑re nem jogosult együttműködő exportáló gyártónak a kedvezőbb bánásmódhoz való jogot. Egyébiránt meg kell állapítani, hogy mindenesetre a fellebbező nem bizonyította, hogy az együttműködő és a nem együttműködő exportáló gyártók közötti különbségtétel milyen módon jogosítja fel a Tanácsot arra, hogy az analóg országban alkalmazott tényleges árak felhasználása – amint az eredeti vizsgálat keretében a MET‑re nem jogosult kínai exportáló gyártók esetében történt – helyett a számtanilag képzett rendes értékeket alkalmazza.

165    E körülmények között az egyetlen jogalap harmadik részét mint megalapozatlant és e jogalapot el kell utasítani.

166    A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezést el kell utasítani.

 A költségekről

167    Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

168    E szabályzat 138. cikke szerint – amelyet az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen 138. cikk (2) bekezdése értelmében több pervesztes fél esetén a Bíróság határoz a költségek megosztásáról.

169    A jelen ügyben a Changmao Biochemical Engineeringet, mivel pervesztes lett, a Distillerie Bonollo és társai, valamint a Tanács és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Distillerie Bonollo és társai, valamint a Tanács és a Bizottság részéről a fellebbezési eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

170    A Bizottságot, mivel a csatlakozó fellebbezését illetően részlegesen pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségein felül a Distillerie Bonollo és társai részéről az e csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek négyötödének a viselésére.

171    A Changmao Biochemical Engineering és a Tanács maga viseli a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)      A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2018. május 3‑i Distillerie Bonollo és társai kontra Tanács ítélete (T‑431/12, EU:T:2018:251) rendelkező részének 2. pontját hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben abban az Európai Unió Törvényszéke arra kötelezte az Európai Unió Tanácsát, hogy hozza meg az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

3)      A Bíróság a csatlakozó fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      A Bíróság a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd‑t kötelezi a saját költségein felül a Distillerie Bonollo SpA, az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, a Distillerie Mazzari SpA és a Caviro Distillerie Srl, valamint az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság részéről a fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek viselésére.

5)      A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségein felül a Distillerie Bonollo SpA, az Industria Chimica Valenzana (ICV) SpA, a Distillerie Mazzari SpA és a Caviro Distillerie Srl részéről a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségek négyötödének a viselésére.

6)      A Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd és az Európai Unió Tanácsa maga viseli a csatlakozó fellebbezéssel összefüggésben felmerült saját költségeit.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.