T‑75/06. sz. ügy

Bayer CropScience AG és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„91/414/EGK irányelv – Növényvédő szerek – Endoszulfán hatóanyag – Forgalombahozatali engedélyek visszavonása – Értékelési eljárás – Határidők – Védelemhez való jog – Az arányosság elve”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvételét megtagadó bizottsági határozat elleni kereset

(EK 230. cikk és EK 233. cikk, első bekezdés; 91/414 tanácsi irányelv, 6. cikk és 8. cikk, (2) bekezdés)

2.      Mezőgazdaság – Jogszabályok közelítése – Növényvédő szerek forgalomba hozatala – 91/414 irányelv

(91/414 tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés és I. melléklet)

3.      Mezőgazdaság – Jogszabályok közelítése – Növényvédő szerek forgalomba hozatala – 91/414 irányelv

(91/414 tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés és I. melléklet)

4.      Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – Terjedelem

5.      Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – A közösségi intézmények mérlegelési jogköre – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

6.      Mezőgazdaság – Jogszabályok közelítése – Növényvédő szerek forgalomba hozatala – 91/414 irányelv

(91/414 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés)

1.      Valamely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele megtagadásáról és az e hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek engedélyének visszavonásáról szóló határozat elleni megsemmisítés iránti kereset keretében a Bizottság általi, az esetleges megsemmisítésről szóló ítélet végrehajtása érdekében a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése alapján történő új határozathozatal állítólagos lehetetlensége nem befolyásolja a felperesek eljáráshoz fűződő érdekét. Az EK 233. cikk első bekezdésének megfelelően ugyanis a Bizottság köteles megtenni a megsemmisítésről szóló ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. A Bizottságnak ilyen visszaható hatályú megsemmisítés esetén az e megsemmisítéssel érintett, benyújtott dosszié és a bejelentés napja idején hatályos szabályok alapján kellene határozatot hoznia. Az a tény tehát, hogy a megtámadott határozat alapját képező szabályozásban annak elfogadása óta bármilyen változás történt, nem releváns a felperesek arra vonatkozó lehetőségének megítélésekor, hogy a tényállás idején hatályos szabályozás alapján lefolytatott eljárással és az eljárás eredményével kapcsolatos kifogásaikat érvényesítsék.

(vö. 63. pont)

2.      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414 irányelv célja – amint az az ötödik, hatodik és kilencedik preambulumbekezdéséből kitűnik – e termékek közösségen belüli kereskedelmében fennálló akadályok megszüntetése az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet magas szintű védelme mellett. E körben a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a reá ruházott célok hatékony megvalósítása érdekében, és tekintettel az általa elvégzendő összetett műszaki értékelésekre. A hosszabbítás engedélyezésének jogköre a mérlegelési jogkörhöz tartozik, amely az adott eset körülményeitől függ.

E jogkör gyakorlása azonban bírósági felülvizsgálat alá tartozik. Ezen ellenőrzés keretein belül ugyanis a közösségi bíróságnak vizsgálnia kell az eljárási szabályok betartását, a Bizottság által megállapított tények ténybeli pontosságát, a nyilvánvaló étékelési hiba hiányát e tények értékelése során, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányát.

Különösen akkor, amikor az egyik fél az illetékes intézmény által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibára hivatkozik, a közösségi bíróságnak ellenőriznie kell, hogy az intézmény gondosan és pártatlanul megvizsgált‑e minden, az ügyre vonatkozó olyan tényt, amely alátámasztja az általa levont következtetéseket.

(vö. 81–84. pont)

3.      Valamely hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvételéről szóló – az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás szerinti – határozatra vonatkozóan a határidő‑hosszabbítás akkor alkalmazandó, ha egyfelől lehetséges a szóban forgó szabályozás által meghatározott eljárási határidőktől való eltérés, másfelől a hatóanyagot bejelentő felek vis maior helyzetbe kerültek, amely megakadályozta az eljárási határidők betartását, amely körülmény fennállhat, amennyiben a határidők betartásának lehetetlensége legalább részben az illetékes hatóságok ellentmondásos magatartásának a következménye volt. Politikai vagy gyakorlati megfontolások nem lehetnek elégséges indokai a határidő‑hosszabbítás elutasításának valamely egyedi esetben, amennyiben az ilyen határidő‑hosszabbítás szükséges lenne a méltányos és tisztességes értékelési eljárás biztosításához.

(vö. 89., 91. pont)

4.      A közösségi jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve kedvezőtlen intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ez az elv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy valamely határozat azon címzettjét, akinek az érdekeit e határozat érezhetően érinti, olyan helyzetbe kell hozni, hogy álláspontját alkalmas módon kinyilváníthassa. Valamely szabálytalanság azonban csak akkor vezethet a határozat megsemmisítéséhez, ha konkrétan befolyásolta a védelemhez való jogot, és így a határozat tartalmát. Márpedig a valamely tanulmány alapján levont következtetésekre vonatkozóan fennálló érdemi véleménykülönbség nem bizonyítja a véleménynyilvánítás lehetőségének hiányát, és nem értékelhető a védelemhez való jog megsértéseként.

(vö. 130–132., 203. pont)

5.      A közösségi intézmények a közös agrárpolitika területén a követendő célok meghatározása és a megfelelő cselekvési eszközök megválasztása vonatkozásában széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Ilyen összefüggésben az ügy érdemére vonatkozóan a közösségi bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy e mérlegelési jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve, hogy a közösségi intézmények nem lépték‑e túl nyilvánvalóan mérlegelési jogkörük határait. Amikor valamely közösségi hatóságnak saját feladatkörében összetett értékelést kell végeznie, a mérlegelési jogköre egy bizonyos mértékben kiterjed az adott eljárás alapját képező tényállás megállapítására is. Ebből következik, hogy olyan esetben, ahol a közösségi intézmények végzik a kockázatok tudományos értékelését, és a tudományos és műszaki rend fölöttébb összetett tényeit kell megítélniük, az e feladat közösségi intézmények általi teljesítésére vonatkozó bírósági felülvizsgálatnak korlátozottnak kell lennie. E körülmények között a közösségi bíróság nem helyettesítheti saját ténybeli megállapításaival a közösségi intézmények megállapításait, mivel a Szerződés kizárólag ez utóbbiakat hatalmazta fel e feladat elvégzésére. Ellenkezőleg, annak ellenőrzésére kell szorítkoznia, hogy e körben a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük gyakorlása során nem követtek‑e el nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy a közösségi intézmények nem lépték‑e túl nyilvánvalóan mérlegelési jogkörük határait.

(vö. 141. pont)

6.      Az arányosság elve megvalósításának bírói felülvizsgálata keretében – tekintettel arra, hogy a Bizottság a hatóanyagoknak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414 irányelv I. mellékletébe való felvétele terén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik – ezen intézkedés jogellenessége csak akkor állapítható meg, ha az nyilvánvalóan nem alkalmas az általa kitűzött cél elérésére.

Márpedig, mivel a 91/414 irányelv célja egyfelől a növényvédő szerek közösségen belüli kereskedelmében fennálló akadályok megszüntetése, valamint a növénytermesztés fejlesztése, másfelől az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet védelme, valamely hatóanyagnak az ezen irányelv I. mellékletébe történő felvételének megtagadására vonatkozó határozat nem aránytalan, amennyiben az ugyanezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kockázatok fenn nem állásának megállapítását lehetővé tévő kellő mennyiségű információ hiányán alapszik. Egyfelől ugyanis az emberek és az állatok egészségének, valamint a környezet védelmére irányuló célokkal ellentétes a szóban forgó hatóanyag I. mellékletbe való felvételére vagy annak megtagadására vonatkozó határozat meghozatalának a szóban forgó hatóanyag gyártóinak mérlegelésére bízott elhalasztása, másfelől az említett gyártóknak mindenesetre lehetőségük van a hatóanyag újbóli vizsgálatát kérni ugyanezen irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján.

(vö. 224–225., 228. pont)