A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2015. szeptember 25.(*)

„REACH – A króm‑trioxid felvétele az engedélyköteles anyagok listájára – Az engedélyezési kötelezettség alól mentes felhasználások vagy felhasználási kategóriák – »Az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabály« fogalma – Nyilvánvaló értékelési hiba – Arányosság – Védelemhez való jog – A megfelelő ügyintézés elve”

A T‑360/13. sz. ügyben,

a Verein zur Wahrung von Einsatz und Nutzung von Chromtrioxid und anderen Chrom‑VI‑verbindungen in der Oberflächentechnik eV (VECCO) (székhelye: Memmingen [Németország] és az I. mellékletben szereplő további felperesek, képviselik őket: C. Mereu, K. Van Maldegem ügyvédek és J. Beck solicitor)

felpereseknek,

támogatják őket:

az Assogalvanica (székhelye: Padova [Olaszország], és a II. mellékletben szereplő további beavatkozó felek, képviselik őket: C. Mereu, K. Van Maldegem és J. Beck)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: K. Talabér‑Ritz és J. Tomkin, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik: W. Broere, M. Heikkilä és T. Zbihlej, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XIV. mellékletének módosításáról szóló, 2013. április 17‑i 348/2013/EU bizottsági rendelet (HL L 108., 1. o.) részbeni megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: A. Dittrich elnök (előadó), J. Schwarcz és V. Tomljenović bírák,

hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. február 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        Az elsőrendű felperes, a Verein zur Wahrung von Einsatz und Nutzung von Chromtrioxid und anderen Chrom‑VI‑verbindungen in der Oberflächentechnik eV (VECCO), egy német jog szerint bejegyzett egyesület, amely a króm‑trioxid továbbfelhasználóit képviseli.

2        A 185 felperest, amelyek neve az I. mellékletben szerepel, három csoportra lehet osztani. Az első csoport azokat foglalja magában, akik a króm‑trioxidot vizes oldatban, felületkezelésre használják. A második csoportot azok alkotják, akik a felületbevonásra szánt króm‑trioxidot tartalmazó keverékekkel való ellátásban vesznek részt. A harmadik csoport azokból az ipari ügyfelekből áll, akik – különösen mint a mechanikus alkatrészek, gépek és más termékek szállítói, illetve gyártói – saját elsődleges termékeikhez használnak krómbevonatot.

3        2010 augusztusában a Németországi Szövetségi Köztársaság átadott az Európai Vegyianyag‑ügynökségnek (ECHA) egy dokumentációt (a továbbiakban: XV. melléklet szerinti dokumentáció), amelyet annak érdekében készítettek, hogy a króm‑trioxidot különös aggodalomra okot adó anyagként határozzák meg a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.) 59. cikkében előírt eljárás szerint. A Németországi Szövetségi Köztársaság ebben a dokumentációban amiatt javasolta a króm‑trioxid különös aggodalomra okot adó anyagként történő meghatározását, hogy azt az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006 rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 353., 1. o.) VI. mellékletében 1. kategóriájú mutagén anyagként, és 2. kategóriájú mutagén anyagként sorolták be, továbbá amiatt, hogy ez az anyag ennek alapján eleget tesz az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a) és b) pontjában meghatározott kritériumoknak. Az említett dokumentáció különösen két jelentésre hivatkozott, nevezetesen az Egyesült Királyság által 2005‑ben készített „European Union Risk Assessment Report, 3rd Priority List, Volume 53” (az Európai Unió kockázatértékelési jelentése, 3. prioritási lista, 53. kötet) című kockázatértékelési jelentésre, valamint a munkahelyi balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó német társadalombiztosítás munkahelyi egészségi és biztonsági intézete által készített jelentésre, amelynek címe: „MEGA‑Auswertungen zur Erstellung von REACH‑Kitettségsszenarien für Chrom (VI) – Verbindungen (2000 bis 2009) in Deutschland” ([2000–2009‑ben] Németországban a (VI) krómvegyületeknek való kitettséghez kapcsolódó kockázatokkal összefüggő REACH expozíciós forgatókönyvek elkészítésére szolgáló MEGA vizsgálati jelentés) (a továbbiakban: MEGA‑jelentés).

4        Az 1907/2006 rendelet 59. cikke (4) bekezdésének megfelelően a XV. melléklet szerinti dokumentációt 2010. augusztus 30‑án tették közzé, és határidőt biztosítottak az észrevételek benyújtására, amely 2010. október 14‑én járt le. Az észrevételek benyújtását követően ezt a dokumentációt, az említett rendelet 59. cikke (7) bekezdésének megfelelően, az ECHA tagállami bizottságához továbbították. Ez a bizottság elfogadta a Németországi Szövetségi Köztársaság javaslatát. Ezt követően a 2010. december 14‑i határozatával az ECHA e rendelet 59. cikke (8) bekezdésének megfelelően felvette a króm‑trioxidot az ugyanezen rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájára (a továbbiakban: anyagok jelöltlistája), amelynek naprakésszé tett változatát 2010. december 15‑én közzétették az ECHA internetes oldalán.

5        Az 1907/2006 rendelet 58. cikke (4) bekezdésének megfelelően az ECHA 2011. június 15‑én közzétette az ugyanezen rendelet XIV. mellékletébe felveendő anyagokra vonatkozó – és az engedélyköteles anyagok jegyzékét tartalmazó – ajánlás tervezetét, és felhívta az érintett feleket, hogy 2011. szeptember 14‑ig nyújtsák be az észrevételeiket. Az e nyilvános konzultáció során az ECHA‑hoz benyújtott észrevételek keretében az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 58. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján az elsőrendű felperes azt javasolta, hogy a króm‑trioxid mint katalitikusan aktív anyag felhasználására adjanak mentességet. Ezt követően közzétették az érintett felek – így különösen az elsőrendű felperes – által benyújtott észrevételeket.

6        2011. december 19‑én az ECHA tagállami bizottsága elfogadta a fenti 5. pontban említett ajánlástervezetre vonatkozó véleményét.

7        2011. december 20‑án az ECHA benyújtotta az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe felveendő anyagokra vonatkozó ajánlását. Az ECHA ebben az ajánlásban azt javasolta, hogy a króm‑trioxid egyetlen felhasználására se adjanak mentességet.

8        Az 1907/2006 rendelet 131. cikke és 133. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően az Európai Bizottság 2013. április 17‑én elfogadta az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet XIV. mellékletének módosításáról szóló 348/2013/EU rendeletet (HL L 108., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott aktus).

9        A megtámadott aktussal a króm‑trioxidot felvették az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe. Az említett rendelet 58. cikkének (2) bekezdése alapján a króm‑trioxid egyetlen felhasználása sem kapott mentességet.

 Az eljárás és a felek kérelmei

10      A Törvényszék Hivatalához 2013. július 8‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

11      A Törvényszék Hivatalánál 2013. október 18‑án nyilvántartásba vett levelében az Assogalvanica és 93 további természetes és jogi személy kérte, hogy a felperesek kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A felek meghallgatását követően a Törvényszék a VECCO és társai kontra Bizottság ügyben 2014. március 4‑én hozott végzésében (T‑360/13, EU:T:2014:130) helyt adott az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók kérelmeinek. A többi beavatkozást kérelmező kérelmét a Törvényszék elutasította.

12      A Törvényszék Hivatalánál 2013. október 21‑én nyilvántartásba vett levelében az ECHA kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék, a felek meghallgatását követően, 2013. november 22‑i végzésében helyt adott ennek a kérelemnek.

13      Az ECHA 2014. január 22‑én benyújtotta beavatkozási beadványát.

14      2014. március 11‑én a felperesek benyújtották az ECHA által előterjesztett beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeiket.

15      2014. április 24‑én az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók beavatkozási beadványt nyújtottak be. 2014. június 18‑án felperesek és a Bizottság benyújtották az e beadványra vonatkozó észrevételeiket.

16      Keresetlevelükben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

–        nyilvánítsa a megtámadott aktust részben jogellenesnek, amennyiben ez az aktus nyilvánvaló értékelési hibán alapul, továbbá sérti az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdését, az arányosság elvét és a védelemhez való jogot (ideértve a megfelelő ügyintézés elvét és a tudományos szakvélemények szakszerűségének elvét);

–        részben semmisítse meg a megtámadott aktust, amennyiben az a mellékletének 16. sorában, a „Mentesség (felhasználási kategóriák)” című ötödik oszlopban nem tartalmazza a vitatott aktus hatálya alóli következő mentességet: „a króm‑trioxid termelési célú felhasználása vizes oldatban, megfelelve ezáltal a legfeljebb 5µg/m³ (vagy 0,005 mg/m³) sugárzási határértéknek”, vagy olyan hasonló megfogalmazást, amely arra irányul, hogy mentesítse „a króm‑trioxid felhasználás[át] a galvanizálás, maratási eljárások, elektropolírozás, továbbá egyéb felületkezelési eljárások és technológiák, valamint a vegyítés során”, vagy olyan megfogalmazást, amelynek ez a joghatása;

–        kötelezze a Bizottságot a megtámadott aktus módosítására annak érdekében, hogy az megfeleljen a Törvényszék ítéletének;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

17      A tárgyalás során a felperesek elálltak a második és negyedik kereseti kérelmüktől.

18      A Bizottság és az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a keresetet megalapozatlannak;

–        a felpereseket, valamint az Assogalvanicát és a II. mellékletben szereplő további beavatkozókat kötelezze a költségek viselésére;

19      Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a megtámadott aktust részben jogellenesnek, amennyiben ez az aktus nyilvánvaló értékelési hibán alapul, továbbá sérti az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdését, az arányosság elvét és a védelemhez való jogot (ideértve a megfelelő ügyintézés elvét és a tudományos szakvélemények szakszerűségének elvét);

–        részben semmisítse meg a megtámadott aktust, amennyiben az a mellékletének 16. sorában, a „Mentesség (felhasználási kategóriák)” című ötödik oszlopban nem tartalmazza a vitatott aktus hatálya alóli következő mentességet: „a króm‑trioxid termelési célú felhasználása vizes oldatban, megfelelve ezáltal a legfeljebb 5µg/m³ (vagy 0,005 mg/m³) sugárzási határértéknek”, vagy olyan hasonló megfogalmazást, amely arra irányul, hogy a megtámadott aktus hatálya alól kivegye „a króm‑trioxid felhasználás[át] a galvanizálás, maratási eljárások, elektropolírozás, továbbá egyéb felületkezelési eljárások és technológiák, valamint a vegyítés során”, valamint bármely más megfogalmazást, amely alapján a galvanizáló iparban a króm‑trioxid felhasználása mentességet élvezhet a megtámadott aktus hatálya alól;

–        kötelezze a Bizottságot a megtámadott aktus módosítására annak érdekében, hogy az megfeleljen a Törvényszék ítéletének;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

20      A Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 8‑án benyújtott levelükkel a felperesek a MEGA‑jelentés adataira vonatkozó új tudományos elemzés előterjesztése mellett kérték az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását. A felperesek másodlagosan azt kérik, hogy a Törvényszék csatolja az iratokhoz az említett szakvéleményt, és pervezető intézkedés útján hívja fel a feleket, hogy foglaljanak állást e szakvéleménynek a jogvita kimenetelére gyakorolt hatásáról.

 A jogkérdésről

 Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók első és harmadik kereseti kérelmének elfogadhatóságáról

21      Az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése szerint, amely ugyanezen Alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására irányulhatnak. Ennélfogva a beavatkozó nem terjesztheti ki azon fél kereseti kérelmét, akinek érdekében beavatkozott (2001. május 10‑i Kaufring és társai kontra Bizottság ítélet, T‑186/97, T‑187/97, T‑190/97–T‑192/97, T‑210/97, T‑211/97, T‑216/97–T‑218/97, T‑279/97, T‑280/97, T‑293/97 és T‑147/99, EBHT, EU:T:2001:133, 137. pont).

22      A felperesek a jelen esetben elálltak a második és negyedik kereseti kérelmüktől. Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók első és harmadik kérelme tehát már nem irányulnak a felperesek kereseti kérelmeinek támogatására, ennélfogva azokat mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

23      A keresetük alátámasztására a felperesek négy jogalapra hivatkoznak, amelyek a következőkre vonatkoznak: először is a nyilvánvaló értékelési hibákra, másodszor az 1907/2006 rendelet 58. cikke (2) bekezdésének megsértésére, harmadszor az arányosság elvének megsértésére, negyedszer a védelemhez való jog, továbbá a megfelelő ügyintézés és a „tudományos szakvélemények szakszerűsége” elvének megsértésére.

24      Először a második jogalapot kell megvizsgálni.

 Az 1907/2006 rendelet 58. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

25      A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy a króm‑trioxid szóban forgó felhasználását nem mentesítette az engedélyezési kötelezettség alól. A felperesek szerint az e felhasználásból eredő kockázatot megfelelően ellenőrzik. Szerintük van olyan különös közösségi jogszabály, amely a króm‑trioxid felhasználásából eredő kockázatok ellenőrzése érdekében előírja a munkáltatók által elfogadandó minimális intézkedéseket, így különösen a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló, 1998. április 7‑i 98/24/EK tanácsi irányelv (tizennegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL L 131., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 279. o.) és a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004. április 29‑i 2004/37/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL L 158., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 35. o.). A felperesek szerint ezek az irányelvek még a bennük kifejezetten nem említett anyagok tekintetében is „különösek”, amennyiben ezek az anyagok az említett irányelvekben hivatkozott valamelyik anyagkategóriába tartoznak. Az a tény, hogy a króm‑trioxid esetében ezek az irányelvek nem tartalmazzák a foglalkozási expozíciós határértékeket a felperesek szerint nem teszi kizárttá azok kellően „különös” jellegét, és azt, hogy azok rendelkeznek az 1906/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „minimumkövetelményekről”. Az expozíciós határértékek megkövetelése maximális követelmények megállapítását jelentené, ami meghaladja az 1907/2006 rendelet 58. cikke (2) bekezdésének kereteit, amely rendelkezés csak minimumkövetelményekre utal. A kockázatértékelés eredményeiről és a kockázatcsökkentési stratégiákról a következő anyagok vonatkozásában: króm‑trioxid, ammónium‑dikromát, kálium‑dikromát című közleményében (HL 2008. C 152., 1. o.) a Bizottság ezenkívül elegendőnek ítélte a már alkalmazott kockázatcsökkentő intézkedéseket. A Bizottság által 2013. februárban közzétett „A különös aggodalomra okot adó anyagokra vonatkozó ütemtervben” a Bizottság elismerte, hogy a kockázatok még az 1907/2006 rendeleten „kívül” is ellenőrizhetők. Ezenkívül a rákos megbetegedések tekintetében egyáltalán nem áll fenn különös kockázat a galvanizáló ágazat miatt, ami szerintük a munkáltatók által elfogadott kockázatcsökkentő intézkedések hatékonyságának köszönhető. Ezenkívül a króm‑trioxid felhasználóit az egészségügyi és környezetvédelemre vonatkozó egyéb jogszabályi rendelkezések is kötelezik, így például a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. július 4‑i 2012/18/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 197., 1. o.), az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24‑i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 334., 17. o.), továbbá számos nemzeti jogi rendelkezés. A kérdéses króm‑trioxid felhasználásaihoz kapcsolódó kockázatok megfelelő szintű ellenőrzését ezenkívül számos nemzeti szabály biztosítja, és az úgyszintén elérhető a foglalkozási expozíciós határértékek önkéntes alkalmazásával. Végül a felperesek szerint a mentesülési lehetőség értékelésének kötelezettsége és a mentesülési lehetőségre vonatkozó bizonyítási kötelezettség az 1907/2006 rendelet 58. cikke (2) bekezdésének alapján a Bizottságot, és nem a gazdasági szereplőket terheli.

26      Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók lényegében csatlakoznak a felperesek érveihez, annak hangsúlyozása mellett, hogy a Bizottságnak és az ECHA‑nak komolyan és alaposan meg kellett volna vizsgálnia a már hatályban lévő intézkedések hatékonyságát, ami az 1907/2006 rendelet 58. cikke (2) bekezdésének szövegében szereplő „megfelelően” szóból és az említett rendeletnek az 55. cikkében megfogalmazott céljából is következik, amely szerint a Bizottságnak és az ECHA‑nak figyelembe kell vennie az uniós piac megfelelő működését. E rendelet 58. cikkének (2) bekezdése egyébiránt kizárólag minimumkövetelményeket ír elő, ily módon ellentétes volna a szubszidiaritás elvével, hogy a Bizottság egyoldalúan állapítson meg szigorúbb követelményeket. Az ez utóbbi rendelkezés alapján történő értékelés alaposabb elemzést tett volna szükségessé nemcsak a vonatkozó uniós jogszabályokat illetően, hanem a mögöttes jogszabályok, azok gyakorlati alkalmazása és az ebben az összefüggésben a kockázatok hatékony ellenőrzését lehetővé tévő minimumkövetelmények értékelése céljából gyűjtött ténybeli adatok tekintetében is.

27      Az ECHA által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

28      Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az 1907/2006 rendelettel a jogalkotó létrehozta a vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére és korlátozására vonatkozó rendszert, amelynek az 1907/2006 rendelet (1) preambulumbekezdése értelmében a célja többek között az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint az anyagok szabad mozgásának biztosítása, a versenyképesség és az innováció javítása mellett. Közelebbről az említett rendelet, a VII. címében, engedélyezési eljárást ír elő. Az említett rendelet 55. cikke szerint ezen eljárás célja a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint – ezzel egyidejűleg – a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználásából eredő kockázatok megfelelő ellenőrzésének és annak biztosítása, hogy ezeket az anyagokat fokozatosan megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék, amennyiben az gazdaságilag vagy műszakilag megvalósítható. Az engedélyezési eljárás valamennyi anyagra alkalmazható, amely megfelel az e rendelet 57. cikkében foglalt kritériumoknak.

29      Az engedélyezési eljárás első szakasza abból áll, hogy az ECHA – többek között az 1907/2006 rendelet XV. melléklet szerinti dokumentáció alapján – megvizsgálja azt a kérdést, hogy valamely anyag eleget tesz‑e az e rendelet 57. cikkében foglalt kritériumoknak. Ezt a dokumentációt a Bizottság kérelmére vagy az ECHA, vagy az egyik tagállam készíti el. Az említett szakasz végén az ECHA megállapítja, hogy az anyag eleget tesz ezeknek a kritériumoknak, és az említett anyagot felveszi az anyagok jelöltlistájára.

30      Az engedélyezési eljárás második szakasza – az 1907/2006 rendelet 58. cikkének megfelelően – az anyagok jelöltlistáján szereplő anyagnak az említett rendelet XIV. mellékletébe való felvételére irányul. Azt követően, hogy említett anyagot felvették ebbe a mellékletbe, és teljesültek a betiltásának az említett rendelet 56. cikkében megállapított feltételei, azt már nem lehet felhasználni vagy forgalomba hozni, kivéve azt az esetet, amikor az említett eljárás harmadik szakaszának keretében ugyanezen rendelet 60. cikke alapján valamely meghatározott felhasználásra adtak engedélyt. Az ezen anyagnak az említett mellékletbe való felvételére vonatkozó határozatot a Bizottság fogadja el az ECHA által készített ajánlás alapján, amely utóbbi az ajánlásában figyelembe veszi a tagállami bizottságának előzetes véleményét és az érintett felek által a szóban forgó rendelet 58. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében előírt nyilvános konzultáció keretében többek között azon felhasználásokra vonatkozóan előterjesztett észrevételeket, amelyeket a kérdéses rendelet 58. cikkének (2) bekezdése értelmében mentesíteni kell az engedélyezési kötelezettség alól.

31      Az 1907/2006 rendelet 57. cikkében meghatározott anyagnak az említett rendelet XIV. mellékletébe való felvételére vonatkozó határozatoknak e rendelet 58. cikke (1) bekezdése e) pontjának megfelelően meg kell jelölnie többek között azokat a felhasználásokat vagy kategóriákat, amelyek adott esetben mentesülnek az engedélyezési követelmény alól, továbbá az ilyen mentességek esetleges feltételeit. Az említett mentességek megadását ugyanezen rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szabályozza, amely szerint a felhasználások vagy felhasználási kategóriák mentesülhetnek az engedélyezési követelmény alól, amennyiben – az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabályok alapján – a kockázatot megfelelően ellenőrzik.

32      Mivel a felperesek lényegében úgy érvelnek, hogy az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek teljesültek, és a Bizottságnak az említett rendelkezés alapján meg kellett adnia a mentességet, meg kell vizsgálni, először is, hogy a jelen esetben létezett‑e „[a króm‑trioxid] felhasználása tekintetében az az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabály”. Amennyiben igen, ezt követően elemezni kell, hogy „az [említett] különös közösségi jogszabályok alapján – a kockázatot megfelelően ellenőrz[ték‑e]”. Végül, amennyiben ezek a feltételek teljesültek, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság – amely a mentességet „megadhatja”, és amely ennélfogva ebben a tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkezik – követett‑e el hibát a diszkrecionális jogköre gyakorlása során.

33      Először is a hangsúlyozni kell, hogy az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „közösségi jogszabály” valamely uniós testület által elfogadott, kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi szabályt jelent. Ebből következően, amint azt egyébiránt a tárgyaláson a felperesek is elismerték, a több nemzeti joghoz tartozó szabályok, valamint önkéntes gyakorlatok nem felelhetnek meg az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdésében előírt első feltételnek, amennyiben azok nem minősülnek „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabályoknak”. Ennélfogva a felperesek által hivatkozott nemzeti szabályokat vagy önkéntes gyakorlatokat nem szükséges megvizsgálni.

34      A fenti 25. pontban említett és a felperesek által hivatkozott bizottsági közleményt illetően meg kell jegyezni, hogy az kockázatértékelésre és a kockázatcsökkentési stratégiákra vonatkozó információkat tartalmaz többek között a króm‑trioxid vonatkozásában. Ez a közlemény azonban egyáltalán nem rendelkezik kötelező tartalommal, és az nem is valamely más rendelkezés magyarázata, hanem arra szorítkozik, hogy egyrészt tájékoztasson a többek között a króm‑trioxid felhasználásaiból eredő kockázatok értékelésének eredményeiről, másrészt jelezze, hogy a Bizottság elfogadta a 2008. május 30‑i ajánlását a következő anyagok kockázatcsökkentési intézkedéseivel kapcsolatban: króm‑trioxid, ammónium‑dikromát és kálium‑dikromát (HL L 158., 65. o.), amely ajánlásra az említett közlemény hivatkozik. Normatív jelleg hiányában ez a közlemény nem tekinthető az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „közösségi jogszabálynak”, amit egyébiránt a tárgyaláson a felperesek is elismertek.

35      Ennélfogva nem szükséges megvizsgálni, hogy a felperesek által hivatkozott irányelvek, azaz a 98/24, 2004/37, 2010/75 és a 2012/18 irányelv az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabályoknak” minősülnek‑e.

36      Először is a felperesek, valamint az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók két olyan irányelvre hivatkoznak, amelyek a munkavállalók munkahelyi védelmének részét képezik, nevezetesen a 98/24 irányelvre és a 2004/37 irányelvre.

37      A 98/24 irányelvet illetően a felperesek, valamint az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók az említett irányelvnek többek között az 1. cikkére, a 4. cikkének (1) és (2) bekezdésére, az 5. cikkének (2) bekezdésére, a 6. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint a 8. és 10. cikkére hivatkoznak. Ezen irányelv célja, annak 1. cikke szerint, hogy megállapítsa „a munkavállalóknak a munkahelyen jelen lévő vagy a munkatevékenység során használt vegyi anyagok hatásaként fellépő vagy valószínűleg fellépő, biztonságot és egészséget érintő kockázatokkal szembeni védelmének minimumkövetelményeit”. Ez az irányelv elsősorban a munkavállalóknak az érintett anyagoknak való kitettségéből eredő kockázatok elkerülésére vagy csökkentésére irányuló, és a munkavállaló által elfogadandó intézkedésekről rendelkezik. Ezek az intézkedések többek között a következő kötelezettségeket foglalják magukban: azon kockázatok értékelése, amelyeknek a munkavállalók a munkahelyen ki vannak téve (4. cikk), a veszélyes anyagok kevésbé veszélyes anyagokkal történő helyettesítése (6. cikk), az ilyen anyagok mennyiségének csökkentése (6. cikk), az egyéni védőintézkedések (6. cikk), az érintett munkavállalók folyamatos orvosi felülvizsgálata (10. cikk) és végül a munkavállalók és az illetékes hatóságok tájékoztatása (9. cikk (3) bekezdés). A kérdéses irányelv tehát intézkedések fokozatait vezeti be. Mindenekelőtt a munkavállaló veszélyes anyagnak való kitettségét kell elkerülni, elsősorban a veszélyes anyagnak kevésbé veszélyes anyaggal való helyettesítésével, vagy ha ez nem lehetséges, zárt gyártási rendszer bevezetésével. Ha ezen intézkedések egyikére sincs lehetőség, a munkavállalók kitettségét csoportos védintézkedésekkel kell a lehető legkisebb mértékre csökkenteni, így például a szellőző rendszerek és a munkamódszerek javításával. Végül, ha a munkavállaló kitettségének elkerülésére ezek az intézkedések nem elegendőek, a munkáltatóknak, harmadsorban egyéni védintézkedéseket kell előírniuk, így például megfelelő védőeszközök rendelkezésre bocsátását.

38      A 98/24 irányelv főszabály szerint valamennyi vegyi anyagra vonatkozik. Általános hatállyal rendelkezik. Az a célja, hogy megállapítsa többek között a munkáltatók által betartandó kötelezettségeket, akiknek a munkahelyen megfelelő szintű biztonságot kell biztosítaniuk a munkavállalók számára. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy az irányelv kötelező foglalkozási expozíciós határértékeket ír elő az I. mellékletben foglalt anyagok vonatkozásában, amelyben jelenleg csak az ólom és annak vegyületei szerepelnek. A többi anyag esetében az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a jövőben meg kell határozni az „irányadó expozíciós határértékek[et] […], amelyeket közösségi szinten kell megállapítani”, hogy „[e]zeket a határértékeket a mérési technikák hozzáférhetőségének figyelembevételével kell megállapítani, illetve felülvizsgálni, a 89/391/EGK irányelv 17. cikkében megállapított eljárással összhangban”, és hogy „[a] tagállamok folyamatosan tájékoztatják a munkavállalók és munkáltatók szervezeteit a közösségi szinten megállapított irányadó foglalkozási expozíciós határértékekről”. Ezen irányelv (3) cikkének (3) bekezdése értelmében „[m]inden olyan vegyi anyagra vonatkozóan, amelyekre közösségi szinten javasolt foglalkozási expozíciós határértékeket állapítottak meg, a tagállamoknak a közösségi határérték figyelembevételével meg kell állapítaniuk a nemzeti foglalkozási expozíciós határértéket, annak jellegét a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően meghatározva”. Ugyanezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében „[k]ötelező foglalkozási expozíciós határértékeket is ki lehet dolgozni közösségi szinten, és a javasolt foglalkozási expozíciós határértékek meghatározásánál figyelembe vett tényezőkön kívül ezeknek a határértékeknek a megvalósíthatósági tényezőket is tükrözniük kell, fenntartva a munkavállalók munkahelyi egészségvédelme biztosításának célkitűzését”.

39      Ami a 98/24 irányelv és az 1907/2006 rendelet közötti kapcsolatot illeti, az utóbbi (5) preambulumbekezdése szerint „[e] rendeletet a munkahelyekre és a környezetre vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül kell alkalmazni”, és a (12) preambulumbekezdése szerint „[e]z a rendelet nem érinti a munkavállalók védelméről és a környezetvédelemről szóló irányelvek, különösen [2004/37] irányelv és a [98/24] irányelv alkalmazását, amely előírja a munkáltatók számára, hogy – amennyiben műszakilag lehetséges – a veszélyes anyagokat küszöböljék ki vagy helyettesítsék kevésbé veszélyes anyagokkal”. Az említett rendelet 2 cikke (4) bekezdésének a) pontja szerint ezt a rendeletet „következő joganyagok sérelme nélkül kell alkalmazni: a közösségi, munkahellyel kapcsolatos és környezetvédelmi jogszabályok, ideértve a […] 89/391/EGK […] irányelvet, […] 96/61/EK […] irányelvet, a [98/24] irányelvet, a […] 2000/60/EK […] irányelvet és a [2004/37] irányelvet”.

40      A fentiekre tekintettel el kell ismerni, hogy mivel a 98/24 irányelv nem valamely meghatározott anyagra utal – ami például azon hivatkozott anyagok esetében van így, amelyek az említett irányelv I. mellékletében szerepelnek –, azt sem különösnek nem lehet tekinteni, hiszen az általános jelleggel minden vegyi anyagra alkalmazandó, sem pedig minimumkövetelményeket meghatározónak, hiszen az csak megállapítja az azon munkáltatókat terhelő kötelezettségek általános keretét, akik a munkavállalóikat vegyi anyagok felhasználásából eredő kockázatoknak teszik ki. Az említett irányelv általános jellegét egyértelművé teszi az a tény, hogy a jogalkotó ezen irányelv 3. cikkében foglalt álláspontja szerint a határértékek megállapítása szerves részét képezi a munkavállalók védelmi mechanizmusának, továbbá hogy a határértékek megállapítását még azon anyagok vonatkozásában is el kell végezni, amelyek esetében nem léteznek ilyen értékek. Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók állításával ellentétben tehát a Bizottságnak nem lehet felróni, hogy az a foglalkozási expozíciós határértékek megkövetelésével megsértette az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdését, mivel ezen határértékek megkövetelése ugyanezen irányelv 3. cikkének alkalmazásából következik. A Bizottság tehát nem a saját kezdeményezésére vezetett be további különös követelményeket, hanem éppen ellenkezőleg helyesen állapította meg, hogy a határértékek hiányában a kérdéses irányelv nem minősül az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak”.

41      Végül, ha felperesek által javasolt megközelítést követjük, amely szerint a 98/24 irányelvet különös jogszabálynak kell tekintetni függetlenül attól, hogy az meghatároz‑e foglalkozási expozíciós határértékeket, akkor minden vegyi anyag esetében azt kellene megállapítani, hogy azokra vonatkozik valamely „minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabály”. Ebben az esetben gyakorlatilag mindig elképzelhető volna az említett rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti mentesség megadása azon tény ellenére, hogy ez a rendelkezés szigorú kivételnek minősül az ugyanezen rendelet (69) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 57. cikkében jóváhagyott elv alól, amely szerint a különös aggodalomra okot adó anyagokat főszabály szerint fel kell venni a kérdéses rendelet XIV. mellékletébe, és azokat alá kell vetni az ugyanezen rendelet 60. cikke szerinti engedélyezési eljárásnak. Ebből következően a felperesek által javasolt megközelítés komolyan veszélyeztetheti a szóban forgó rendelet által megállapított célt és működést, ennélfogva annak nem lehet helyt adni.

42      Az 2004/37 irányelvet illetően a felperesek, valamint az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók többek között az említett irányelv 1. cikkére, 3. cikkének (1) bekezdésére, 4. cikkére, 5. cikkének (1) (3) és (5) bekezdésére, 6. cikkére és 14. cikkére hivatkoznak. Az irányelv 1. cikke szerint annak célja, hogy „védje a munkavállalókat azoktól az egészségüket és biztonságukat veszélyeztető kockázatoktól, amelyek munkájuk során a rákkeltő anyagoknak, illetve a mutagéneknek való kitettséggel kapcsolatosan merülnek vagy merülhetnek fel, valamint, hogy az ilyen kockázatokat megelőzze”. Ez az irányelv megállapítja „az e területre vonatkozó különleges minimumkövetelményeket, beleértve a határértékeket”. Így a kérdéses irányelv a 98/24 irányelvhez hasonlóan intézkedések fokozatait írja elő, amelyek többek között a következő kötelezettségeket foglalják magukban: azon kockázatok értékelése, amelyeknek a munkavállalók a munkahelyen ki vannak téve (3. cikk (2)–(4) bekezdés), a veszélyes anyagok kevésbé veszélyes anyagokkal történő helyettesítése (4. cikk), az ilyen anyagok mennyiségének csökkentése (5. cikk), az egyéni védőintézkedések (8. és 10. cikk), az érintett munkavállalók folyamatos orvosi felülvizsgálata (14. cikk), és végül a munkavállalók és az illetékes hatóságok tájékoztatása (11., 12. és 19. cikk).

43      A 2004/37 irányelv minden rákkeltő vagy mutagén anyagra alkalmazandó. Mindazonáltal ez az irányelv a benzol, a vinil‑klorid monomer és a keményfapor esetében a foglalkozási expozícióra vonatkozó kötelező határértéket ír elő (III. melléklet). Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] Tanács a[z EK‑]Szerződés 137. cikkének (2) bekezdésében [jelenleg az EUM‑Szerződés 153. cikkének (2) bekezdése] megállapított eljárásnak megfelelően, a rendelkezésre álló adatok alapján, beleértve a tudományos és műszaki adatokat, határértékeket állapít meg irányelvekben minden olyan rákkeltő anyag és mutagén vonatkozásában, amelyek tekintetében ez lehetséges, valamint szükség esetén egyéb közvetlenül kapcsolódó rendelkezést is hoz”. Az irányelv (13) preambulumbekezdése ebben a tekintetben kifejti, hogy „[a] foglalkozási expozíció határértékeit a munkavállalók védelmére vonatkozó általános rendelkezések fontos elemének kell tekinteni”, továbbá hogy „[a]z ilyen határértékeket szükség esetén a legújabb tudományos adatok figyelembevételével felül kell vizsgálni”.

44      Amint arról a 98/24 irányelvet illetően már említést tettünk, az 1907/2006 rendelet egyáltalán nincs hatással a munkavállalók védelmére vonatkozó irányelvek alkalmazására, beleértve a 2004/37 irányelvet is, amelyre a fenti 40. pontban kifejtettel megegyező érvelés vonatkozik. Mivel az utóbbi irányelv semmilyen anyagra nem utal a benzolon, a vinil‑klorid monomeren és a keményfaporon kívül – amelyekre foglalkozási expozícióra vonatkozó kötelező határértéket állapít meg –, azt sem „különösnek”, sem pedig „minimumkövetelményeket” meghatározónak nem lehet tekinteni. Ezenkívül, a 98/24 irányelvhez hasonlóan, a 2004/37 irányelv 16. cikkében a jogalkotó egyértelműen megjelölte, hogy a határértékek megállapítása szerves részét képezi a munkavállalók védelmi mechanizmusának, továbbá hogy a határértékek megállapítását még el kell végezni azon anyagok vonatkozásában, amelyeknél még nincsenek ilyen értékek. Végül, tekintettel az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a) és b) pontjára, amely a rákkeltő és a mutagén anyagokat az e rendelet VII. címében szabályozott engedélyezési mechanizmusba foglalja, az említett rendelet által létrehozott ellenőrzési és védelmi rendszer célját és működését komolyan veszélyeztethetné, ha a 2004/37 irányelvet bármely rákkeltő vagy mutagén anyag esetében „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak” kellene tekinteni. A 2004/37 irányelvre a fenti 41. pontban kifejtettel megegyező érvelés vonatkozik.

45      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a króm‑trioxidot illetően sem a 98/24 irányelv, sem a 2004/37 irányelv nem minősül az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerint „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak”.

46      Ezt a megállapítást a felperes, valamint az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók más érvei sem kérdőjelezik meg.

47      A felperesek először is azt állítják, hogy a Bizottság, azáltal hogy az 1907/2006 rendelet 58. cikke (2) bekezdésének alkalmazása keretében foglalkozási expozíciós határértékeket követelt meg valójában nem minimumkövetelményeket, hanem maximális követelményeket szándékozott előírni. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „minimumkövetelményekre” vonatkozó kritériumot nem lehet úgy tekinteni, hogy az valamely uniós jogalkotási aktusban előírt bármely intézkedést jelenthet. A minimum követelmény fogalmát úgy kell értelmezni, egyrészt hogy az egy minimális szintnek minősül a munkavállalók és más érintett személyek érdekében, másrészt hogy az a minimum követelményt uniós szinten előíró jogszabálynál szigorúbb nemzeti szintű jogszabály keretében még súlyosabb intézkedések elfogadását vagy előírását teszi lehetővé. Önmagában a foglalkozási expozíciós határértékek megkövetelése tehát nem maximális követelmény, hanem minimális követelmény alkalmazását jelenti, amelyre az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése értelmében lehetőség van.

48      A felperesek ezenkívül azt állítják, hogy ahhoz, hogy az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése értelmében valamely jogszabály „különösnek” minősüljön, elegendő, hogy az utaljon az anyagok valamely kategóriájára és különösen az osztályozási kritériumokra. Az elsőrendű felperes az ECHA „Preparation of draft Annex XIV entries for the third recommandation of substances to be included in Annex XIV – General Approach” (bizonyos anyagoknak a XIV. mellékletbe való felvételére vonatkozó projekt tervezete – általános megközelítés) című dokumentumát idézi, amelyből kitűnik, hogy egy anyagnak valamely kategóriába, így például a „rákkeltő anyagok” vagy a „mutagén anyagok” kategóriájába való tartozásának ténye elegendő ahhoz, hogy az erre a kategóriára vonatkozó jogszabályt különösnek tekintsék.

49      Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

50      Először is a felperesek által hivatkozott dokumentum csak egy egyszerű ECHA‑közlemény, amely tájékoztatja az érintett feleket az ECHA által többek között az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti feltételek értékelése céljából alkalmazott megközelítésről. Ennek a dokumentumnak jogilag semmilyen kötelező ereje nincs, és annak az érintett cikk uniós bíróság általi értelmezése szempontjából sincs relevanciája.

51      Másodszor, a felperesek által idézett dokumentum 5.1. pontja második preambulumbekezdésének megfogalmazásából nem lehet arra következtetni, hogy bármely osztályozási kritérium elegendő az e kritériumnak megfelelő anyagkategóriára vonatkozó jogszabály különös jellegének megállapításához.

52      Először is meg kell jegyezni, hogy a felperesek által idézett dokumentum 5.1. pontjának második preambulumbekezdése a kockázatok megfelelő ellenőrzésére utal. Ennélfogva vitatható az a tény, hogy az ECHA az említett preambulumbekezdésben azokat a kritériumokat kívánta volna egyértelműbbé tenni, amelyek alapján szerinte valamely jogszabályt különösnek lehet tekinteni.

53      Ezenkívül a felperesek által idézett dokumentumban az ECHA kifejti, hogy „[az 1907/2006 rendelet] XIV. mellékletébe felveendő különös anyagra a kérdéses jogszabálynak főszabály szerint, vagy ezen anyag feltüntetésével vagy – például az osztályozási kritériumok vagy az [említett rendelet] XIII. melléklete kritériumainak megemlítésével – arra a csoportra való hivatkozással kellene utalnia, amelyhez ez az anyag tartozik”. Még ha feltételezzük is, hogy az ECHA‑nak az volt a szándéka, hogy egyértelműbbé tegye azokat a kritériumokat, amelyek alapján szerinte valamely jogszabályt különösnek lehet tekinteni, a szóban forgó szövegrészből kizárólag azt a következtetést lehet levonni, mindenekelőtt hogy a jogszabálynak magára az anyagra kell vonatkoznia, és amennyiben ez nincs így valamely anyagkategória esetében, akkor lehet megállapítani, hogy az különös jogszabály tárgyát képezi, ha ez a jogszabály a többi anyagtól egyértelműen különböző kategóriára vonatkozik. Az anyagok valamely kategóriájára vonatkozó jogszabály különös jellegének tehát összehasonlíthatónak kell lennie az egyetlen anyagra vonatkozó jogszabály különös jellegével. Ebből következően túlságosan általános a rákkeltő, mutagén vagy vegyi anyagokra való egyszerű utalás.

54      Másodszor a felperesek két olyan irányelvre hivatkoznak, amelyek a környezetvédelem részét képezik, nevezetesen a 2010/75 irányelvre és a 2012/18 irányelvre, anélkül hogy kifejtenék, hogy ezek az irányelvek milyen mértékben minősülnek az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak”. Az érvelésük alátámasztására pusztán utalnak a keresetlevél A.22 mellékletére, amely a szerző vagy a forrás megjelölése nélkül átveszi az „Environmental Risk Reduction Strategy and Analysis of Advantages and Drawbacks for Hexavalent Chromium” (a környezeti kockázatok csökkentésére irányuló stratégia és a króm‑trioxid felhasználásának előnyeire és hátrányaira vonatkozó elemzés) című jelentés 4. szakaszát, és amely melléklet több mint 40 oldal terjedelmű. A felperesek szerint a 2010/75 irányelv, valamint egy „BREF” elnevezésű dokumentum – azaz a fémek és műanyagok felületkezelési eljárásai terén az elérhető legjobb technikákról szóló, 2006‑ból származó referenciadokumentum – biztosítja az elérhető legjobb technikák alkalmazását, azaz a leghatékonyabb, a legfejlettebb és a legkönnyebben kezelhető üzemmódokat annak érdekében, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a kibocsátásokat és azoknak a környezetet érintő hatását.

55      Először is meg kell állapítani, hogy ez az érvelés elfogadhatatlan, amennyiben a felperesek úgy érvelnek, hogy a 2010/75 irányelv és a 2012/18 irányelv az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak” minősülnek, mivel nem a Törvényszék feladata, hogy a felperesek helyébe lépve a keresetlevél terjedelmes A.22 mellékletében – amely mellékletre általánosságban hivatkoznak a felperesek – megkeresse és azonosítsa azokat az elemeket, amelyeket alkalmasnak tekinthet a felperesek érvelésének alátámasztására (lásd ebben az értelemben: 1993. november 29‑i Koelman kontra Bizottság ítélet, T‑56/92, EBHT, EU:T:1993:105, 23. pont). Ez az érvelés egyébiránt akkor is elfogadhatatlan, amennyiben az csak a kockázatok ellenőrzésére vonatkozik, mivel – a releváns szövegrészek vagy bekezdések pontos megjelölése nélkül – a mellékletre való általános utalás alapján sem válik érthetővé, hogy miért kellene a kockázatot ellenőrzöttnek tekinteni. Ugyanez az érvelés vonatkozik a „BREF” elnevezésű dokumentumra. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az említett dokumentumot nem bocsátották Törvényszék rendelkezésére, ezért azt nem tudja megvizsgálni.

56      Másodszor, még ha feltételezzük is, hogy elfogadható a felpereseknek a 2012/18 irányelvre vonatkozó érvelése az említett irányelvet semmiképpen nem lehet az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak” tekinteni, méghozzá annak ellenére sem, hogy ez az irányelv – az I. melléklete 1. részének és az 1272/2008 rendelet VI. melléklete 3.1. táblázata 024‑001‑00‑0 indexszámának összefüggésben értelmezett rendelkezései alapján – alkalmazandó a króm‑trioxidra.

57      A 2012/18 irányelv 1. cikkéből ugyanis az tűnik ki, hogy ezen irányelv célja, hogy a veszélyes anyagokkal és keverékekkel kapcsolatos „súlyos balesetek” megelőzése és e baleseteknek az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt következményeinek korlátozása érdekében szabályokat állapítson meg, abból a célból, hogy az egész Unióban következetes és hatékony módon magas szintű védelmet biztosítson. Az említett irányelv az 5. cikkének (1) bekezdésében a gazdasági szereplők általános kötelezettségeit írja elő, akiknek minden olyan intézkedést meg kell tenniük, amely szükséges a súlyos balesetek megakadályozásához és e balesetek emberi egészségre és környezetre gyakorolt következményeinek korlátozásához. Ugyanezen irányelv III. mellékletének b) pontja meghatározza, hogy milyen kérdésekkel kell foglalkoznia a biztonsági irányítási rendszer keretében – amely rendszert a szóban forgó irányelv 8. cikke értelmében a gazdasági szereplőnek létesítményeikben be kell vezetniük –, nevezetesen az alkalmazottak képzése, és tudatosságuk növelése, a súlyos veszélyek azonosítása és értékelése, az ipari létesítmények ellenőrzése, a létesítmények, a folyamatok és a tároló helyek módosításainak irányítása, védelmi tervezés, folyamatos teljesítmény‑ellenőrzés, a balesetek bejelentése és az időszakos ellenőrzés és felülvizsgálat.

58      A 2012/18 irányelv I. melléklete ezenkívül az irányelv hatályának meghatározása érdekében (tonnában megadott) küszöbértékeket állapít meg a vállalkozásoknál lévő veszélyes anyagok tekintetében. Így ez az irányelv nem alkalmazható azokra a vállalkozásokra, amelyeknél a veszélyes anyagok az irányelv I. melléklete 1. részének vagy 2. részének 2. oszlopában megjelölteknél csekélyebb mennyiségben vannak jelen. Ezzel szemben az említett irányelv kiterjed azokra a vállalkozásokra, amelyek a 3. cikkének (2) bekezdése szerinti „alsó küszöbértékű üzemként” vagy ugyanezen cikk (3) bekezdése szerinti „felső küszöbértékű üzemként” tartoznak a hatálya alá. Ezen irányelv I. melléklete tehát a vállalkozások vonatkozásában nem állapít meg sem foglalkozási expozíciós határértékeket sem kibocsátási határértékeket.

59      A 2012/18 irányelv célkitűzése tehát a létesítmények biztonságának biztosítása a „súlyos balesetek” elkerülése érdekében. Az irányelv nem vonatkozik sem a veszélyes anyagoknak a vállalkozás szokásos ipari tevékenysége keretében történő különös felhasználásaira mint olyanokra, sem pedig az embereknek a munkahelyükön a veszélyes anyagoknak való túlzottan magas kitettséggel szembeni védelmére. Ennélfogva az nem tekinthető az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak”.

60      Harmadszor, még ha feltételezzük is, hogy a felpereseknek a 2010/75 irányelvre vonatkozó érvelése elfogadható, meg kell jegyezni, hogy az említett irányelvet nem lehet az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabálynak” tekinteni.

61      Az 2010/75 irányelv az 1. cikke szerint „az ipari tevékenységekből származó környezetszennyezés integrált megelőzésére és csökkentésére vonatkozó szabályokat” tartalmaz. Emellett olyan szabályokat ír elő, amelyeket a szennyező anyagok kibocsátásának megelőzésére vagy, ahol az nem lehetséges, a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátások csökkentésére és a hulladék keletkezésének megelőzésére dolgoztak ki a környezet egészének magas szintű védelme érdekében. A 2. cikke szerint az irányelvet a II–VI. fejezetben említett, környezetszennyezést okozó ipari tevékenységekre kell alkalmazni. Az irányelv nem alkalmazandó a kutatási tevékenységekre, a fejlesztési tevékenységekre, illetve az új termékek és folyamatok tesztelésére. Az I. melléklete értelmében az irányelvet „[f]émek vagy műanyagok elektrolitikus vagy kémiai eljárással történő felületkezelés[ére kell alkalmazni], amelyeknél a kezelőkádak térfogata meghaladja a 30 m³‑t”. Az irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja a tagállamoknak, hogy fogadják el a 11. és 18. cikkben említett követelmények teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést, és különösen állapítsák meg a kibocsátási határértékeket a II. mellékletben felsorolt szennyező anyagokra és más olyan szennyező anyagokra nézve, amelyeket valószínűleg jelentős mértékben bocsát ki az illető létesítmény, tekintettel természetükre és a szennyezés egyik közegből a másikba való átjuttatására való képességükre. Ez a melléklet számos anyagot, és különösen számos olyan anyagot és készítményt sorol fel, amelyekről bebizonyosodott, hogy rákkeltő vagy mutagén tulajdonságaik vannak, vagy amelyek a levegő közvetítésével, illetve vízi környezetben vagy annak közvetítésével hatással lehetnek a reprodukcióra.

62      Noha az egyáltalán nem kétséges, hogy a 2010/75 irányelv általánosságban alkalmazható króm‑trioxid felhasználásából származó ipari kibocsátásokra, mindazonáltal meg kell állapítani, hogy ez az irányelv erre az anyagra vonatkozóan semmilyen különös rendelkezést nem tartalmaz. Ez az irányelv kizárólag a fémek és műanyagok elektrolitikus vagy kémiai eljárással történő olyan felületkezelésére vonatkozik, amelyeknél a kezelőkádak térfogata meghaladja a 30 m³‑t. Az irányelv tehát egy olyan konkrét ipari folyamatra vonatkozik, amely meghalad egy bizonyos, magas mennyiségi küszöböt, nem pedig az e folyamatban részt vevő valamely különös anyagra, és az nem vonatkozik ezen folyamat minden típusára, így különösen azokra a folyamatokra, amelyek a megjelölt küszöböt nem haladják meg.

63      A fentiek összességéből az következik, hogy a felperesek, valamint az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók nem bizonyították, hogy a króm‑trioxid vonatkozásában létezik az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabály”.

64      Az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdésében előírt második feltételt, azaz az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabály alapján megfelelően ellenőrzött kockázatot illetően rá kell mutatni, hogy – amint az a fenti 32. pontban kifejtésre került – a mentességet csak akkor lehet megadni, ha az ebben a rendelkezésben megállapított valamennyi feltétel teljesült. Ha nem létezik az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabály akkor nincs szükség az említett második feltétel vizsgálatára. Ezenkívül rá kell mutatni, hogy tekintettel az említett rendelkezés francia változatában szereplő „compte tenu” kifejezésre, és a többi nyelvi változatban használt kifejezésekre, így például az „auf der Grundlage” német kifejezésre és az „on the basis of” angol kifejezésre, a kockázat ellenőrzésének az említett meglévő különös közösségi jogszabályon kell alapulnia. Márpedig ilyen jogszabály hiányában lehetetlen, hogy abból a kockázat bármilyen ellenőrzése következhessen – feltételezve ezen ellenőrzés bizonyítottságát –, és ez az indok önmagában is elegendő annak megállapításához, hogy a jelen esetben nem teljesült a második feltétel. A felperesek érvei – amelyeket annak bizonyítása érdekében terjesztenek elő, hogy valójában a króm‑trioxid különböző felhasználásaiból eredő kockázatok, más indokok miatt, gyakorlatilag nem léteznek, sőt azok elhanyagolhatóak vagy ellenőrzöttek – nem hoznak létre összefüggést az állítólagos kockázatellenőrzés és a meglévő különös közösségi jogszabály között, ebből következően hatástalanok.

65      Mivel nem teljesült az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdésében előírt valamennyi feltétel, a Bizottságnak a jelen esetben nem volt mérlegelési mozgástere az említett cikk szerinti mentesség megadását illetően. A Törvényszék mindazonáltal megjegyzi, hogy ha teljesültek volna a fenti 32. pontban megállapított feltételek, a Bizottság rendelkezésére álló diszkrecionális jogkör akkor sem lenne korlátlan, és az nem biztosítana számára jogot önkényes intézkedések elfogadására. Mindazonáltal a felperesek, valamint az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók érvelésének még ebben az esetben sem lehetne helyt adni, mivel az előterjesztett tények alapján a Bizottság mérlegelési mozgásterét nem lehet annyira szűknek tekinteni, hogy köteles lett volna a kért mentesség megadására.

66      A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy nem adta meg a felperesek által kért mentességet. Az e cikk megsértésére alapított második jogalapot ennélfogva el kell utasítani.

 A nyilvánvaló értékelési hibákra alapított első jogalapról

67      A felperesek lényegében a megtámadott aktus tudományos megalapozottságát vitatják, és a legfőbb érvük szerint a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően azt a kérdést, hogy a krómozó iparban alkalmazott különböző felhasználásokból eredő különböző kockázatokat ellenőrizték‑e.

68      Mivel a második jogalapot el kell utasítani amiatt, hogy nem teljesült az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdésében előírt első feltétel, a fenti 63. pontban kifejtetteknek megfelelően nem szükséges megvizsgálni azt a kérdést, hogy krómozó iparban alkalmazott különböző felhasználásokból eredő különböző kockázatokat ellenőrizték‑e, vagy sem.

69      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Törvényszék még abban az esetben sem adhat helyt a felperesek által a megtámadott aktus részbeni megsemmisítése iránt előterjesztett kérelemnek, ha a megtámadott aktus elfogadása előtt a Bizottság valóban elkövetett nyilvánvaló értékelési hibákat, mivel ez az aktus nem írja elő a felperesek által kért mentesség megadását.

70      E körülmények között az első jogalapnak nem lehet helyt adni, ennélfogva azt el kell utasítani, mint megalapozatlant.

 Az arányosság elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról

71      Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók által támogatott felperesek úgy érvelnek, hogy a jelen ügy körülményei között aránytalan volt a króm‑trioxid valamennyi felhasználására vonatkozóan a megtámadott aktus által bevezetett de facto tilalom. Szerintük figyelembe kell venni többek között azt a tényt, hogy ezt az anyagot a krómozó iparban mindenekelőtt az 1907/2006 rendelet 3. cikkének 15. pontja szerinti intermedierként használják.

72      Az ECHA által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

73      A második jogalap keretében kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy amennyiben az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti mentesség megadását illetően a Bizottság nem rendelkezett mérlegelési mozgástérrel – mivel nem teljesült az említett cikkben előírt valamennyi feltétel – az arányosság elvét sem sérthette meg azzal, hogy ezt a cikket az abban előírt módon alkalmazta. Mivel tehát a Bizottság köteles volt meghozni a mentesség meg nem adására vonatkozó határozatot, ezzel az eljárásával nem sérthette meg az arányosság elvét.

74      A felperesek által felhozott érvnek tehát csak akkor lehet helyt adni – amint azt a Bizottság helyesen megjegyezte – ha az magának az 1907/2006 rendelet 58. cikke (2) bekezdésének jogszerűségére vonatkozik. Márpedig a felperesek – amint azt a tárgyaláson is pontosították – e cikkel szemben nem terjesztenek elő jogellenességi kifogást.

75      Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozók által felhozott érvet illetően – amely szerint az 1907/2006 rendelet 3. cikkének 15. pontja szerinti intermedierként felhasznált króm‑trioxidot nem kell alávetni az 1907/2006 rendelet VII. címe szerinti engedélyezési kötelezettségnek – meg kell állapítani, hogy amennyiben a beavatkozók ezzel az érvvel arra kívánnak hivatkozni, hogy a VII. cím alapján nem lehet alkalmazni az említett rendelet 2. cikkének (8) bekezdését, akkor olyan jogalapról van szó, amely módosíthatja a jogvitának a felek által meghatározott tárgyát, és amely ennélfogva elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 2011. július 28‑i Diputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság ítélet, C‑474/09 P–C‑476/09 P, EU:C:2011:522, 111. pont). Ez az érv mindenesetre szintén megalapozatlan, mivel ezek a beavatkozók egyáltalán nem terjesztenek elő arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a króm‑trioxidot az e rendelet 3. cikkének 15. pontja szerinti intermediernek lehetne tekinteni. A beavatkozók mindazonáltal azt kérik, hogy maga a Törvényszék értékelje, hogy „a krómozás folyamata során a króm‑trioxid krómozott fémmé történő átalakítása eleget tesz‑e a [kérdéses] rendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerinti mentességhez szükséges feltételeknek vagy másodlagosan az [ugyanezen rendelet] 58. cikkének (2) bekezdése szerinti mentességhez szükséges feltételeknek, és ezért jogellenes a króm‑trioxidnak a XIV. mellékletbe történő, mentesítés nélküli, eltérést nem engedő módon történő felvétele”. Márpedig a Törvényszéknek nem feladata, hogy beszerezze a felek által elő nem terjesztett bizonyítékokat.

76      Amennyiben – amint azt a felperesek jelezték a tárgyaláson – ez az érv csak arra a kérdésre vonatkozik, hogy aránytalan az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti mentesség meg nem adására vonatkozóan a Bizottság által hozott határozat, akkor ez az érv a fenti 73. pontban kifejtett indokok miatt hatástalan.

77      Következésképpen a harmadik jogalapot tehát el kell utasítani.

 A védelemhez való jog, a megfelelő ügyintézés és „a tudományos szakvélemények szakszerűsége” elvének megsértésére alapított negyedik jogalapról

78      A felperesek két kifogást hoznak fel. Az első kifogás keretében a védelemhez való joguk megsértésére hivatkoznak, előterjesztve többek között, hogy azért nem tudták teljes körűen igazolni az engedélyezési kötelezettség alóli mentességi kérelmüket, mert nem fértek hozzá a MEGA‑jelentés adataihoz. A második kifogás keretében a megfelelő ügyintézés és „a tudományos szakvélemények szakszerűsége” elvének megsértésére hivatkoznak többek között amiatt, hogy az említett jelentés nem volt a Bizottság és az ECHA birtokában, tehát azok nem vizsgálhatták meg az összes rendelkezésre álló adatot, továbbá hogy az elsőrendű felperes által a nyilvános konzultáció keretében szolgáltatott adatokat nem megfelelően vették figyelembe.

79      Az ECHA által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.

–       A védelemhez való jog megsértésére alapított első kifogásról

80      Az első kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet VII. címe nem rendelkezik a mentesség iránti kérelemhez való jog fennállásáról, továbbá arra, hogy a felpereseket csak az említett rendelet 58. cikke (4) bekezdésének keretében kérték fel arra, hogy mint érintett felek nyújtsák be „az észrevételeiket, különösen az engedélyezési követelmény alól mentesítendő felhasználásokkal kapcsolatban”.

81      Márpedig az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (4) bekezdésében előírt nyilvános konzultáció az érintett felek számára nem biztosít különös eljárási jogokat, így például – az anyagoknak e rendelet XIV. mellékletébe való felvételére vonatkozó eljárás keretében – az ECHA és a Bizottság rendelkezésére bocsátott dokumentumokhoz való hozzáférési jogot. Az említett cikk csak az észrevételek benyújtásához való jogot írja elő. Márpedig a felperesek csak arra hivatkoztak, hogy a fent említett nyilvános konzultáció keretében az ECHA, illetve a Bizottság nem tartotta tiszteletben az észrevételek benyújtásához való jogukat. Ennélfogva nem lehet helyt adni a felperesek azon érvelésének, amely szerint megsértették a védelemhez való jogukat.

82      Ezt a következtetést a felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat sem kérdőjelezi meg. Kétségtelen, hogy a 2008. szeptember 9‑i Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ítélet (T‑75/06, EBHT, EU:T:2008:317) 130. pontja utal többek között a védelemhez való jog tiszteletben tartására a „valamely személlyel szemben indított bármely eljárásban”. Mindazonáltal a jelen ügyben a króm‑trioxidnak az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe történő felvételére vonatkozó eljárást nem lehet a felperesekkel „szemben indított eljárásnak” tekinteni. Ezenkívül az a körülmény, hogy az említett rendelet 58. cikke nyilvános konzultációt ír elő, nem kérdőjelezi meg azt a tényt, hogy e cikk értelmében sem az ECHA, sem a Bizottság nem köteles az olyan magánszemély meghallgatására, akit a megtámadott aktus érinthet (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2003. december 3‑i Bactria kontra Bizottság végzés, C‑258/02 P, EBHT, EU:C:2003:675, 43. pont). Végül, mivel a felperesek megemlítik az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 2. cikkét, meg kell állapítani, hogy az utóbbi nem módosíthatja az 1907/2006 rendelet 58. cikke (4) bekezdésének hatályát, és ennélfogva nem hozhat létre olyan eljárási jogokat, amelyekről az utóbbi rendelet nem rendelkezik. A felperesek egyébiránt nem hivatkoztak az 1049/2001 rendelet megsértésére.

83      E körülmények között a Bizottság egyáltalán nem volt köteles arra, hogy pusztán a nyilvános konzultáció céljaira hozzáférést biztosítson az előző eljárás során megvizsgált dokumentumokhoz, beleértve a MEGA‑jelentést is. Nincs tehát relevanciája annak a kérdésnek, hogy ez a dokumentum a Bizottság birtokában volt‑e, és hogy módjában állt‑e ahhoz hozzáférést biztosítani. E körülmények között az első kifogást el kell utasítani.

–       A megfelelő ügyintézés elvének és a „tudományos szakvélemények szakszerűsége” elvének megsértésére alapított második kifogásról

84      A második kifogást illetően először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdését. Ezenkívül, amint az a negyedik jogalap első kifogásának vizsgálatából kitűnik, a Bizottság és az ECHA nem sértette meg a felperesek eljárási jogait. Végül a mentesség megadására vonatkozó határozathozatal keretében a Bizottság és az ECHA jogosult volt mellőzni azon kérdés értékelését, hogy ellenőrzés alá vonták‑e a króm‑trioxid bizonyos felhasználásaiból eredő kockázatokat.

85      E körülmények között meg kell állapítani, hogy még ha feltételezzük is – amint arra a felperesek hivatkoznak –, hogy az ECHA és a Bizottság nem megfelelően végezték el a tudományos értékelést, ezeket a hibákat az eljárás korábbi szakaszaiban követték el, azaz többek között a XV. melléklet szerinti dokumentáció elkészítése során, és azok nem tehetik jogellenessé az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti mentesség meg nem adásáról szóló határozatot. Ez a határozat ugyanis, éppúgy mint az ECHA‑ajánlás, nem a kockázatok ellenőrzésén, hanem kizárólag azon alapult, hogy nem létezik az említett rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti „az adott anyag felhasználása tekintetében az emberi egészség és a környezet védelmével kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározásáról szóló meglévő különös közösségi jogszabály”. Ennélfogva az eljárás korábbi szakaszaiban – azaz különösen a kérdéses dokumentáció elkészítése során – a kockázatok ellenőrzésére vonatkozó tudományos elemzés esetleges hibái egyáltalán nem befolyásolhatták e határozat jogszerűségét.

86      A fentiek összességére tekintettel a keresetet el kell utasítani.

 A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről

87      A fentiekre tekintettel a szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemnek sem kellett helyt adni.

88      Ugyanis, amint az mind az eljárási szabályzat 113. cikke (2) bekezdésének c) pontjából, mind az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Törvényszék csak akkor köteles helyt adni a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelemnek, amelynek célja a hivatkozott új tények figyelembevétele, ha az érintett fél olyan tényekre hivatkozik, amelyeknek a jogvita kimenetelére nézve döntő jelentőségük lehet, és amelyeket a felperes vagy az alperes az eljárás szóbeli szakaszának befejezése előtt nem hozhatott fel (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 27‑i Roquette Frères kontra Bizottság ítélet, T‑322/01, EBHT, EU:T:2006:267, 323. pont).

89      Márpedig a jelen esetben a felperesek által előterjesztett új tények kizárólag a MEGA‑jelentés adataira, és arra a kérdésre vonatkoznak, hogy az 1907/2006 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése szerinti mentesség megadásáról szóló határozatra vonatkozó eljárási szakaszt megelőzően a Bizottság és az ECHA a kockázatok ellenőrzésére vonatkozó tudományos elemzésükben elkövettek‑e nyilvánvaló értékelési hibát.

90      Amint az a fent 68. és 69. pontban megállapításra került, a Törvényszék még abban az esetben sem adhat helyt a megtámadott aktus részbeni megsemmisítése iránt a felperesek által előterjesztett kérelemnek, ha a megtámadott aktus elfogadása előtt a Bizottság valóban elkövetett nyilvánvaló értékelési hibákat, mivel ez az aktus nem írja elő a felperesek által kért mentesség megadását.

91      Ennélfogva felperesek által előterjesztett új tényeknek nem lehet döntő jelentőségük a jogvita kimenetelére.

92      Ugyanebből az okból arra sincs szükség, hogy Törvényszék meghallgassa a feleket e szakvéleménynek a jogvita kimenetelére gyakorolt hatásáról.

 A költségekről

93      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az említett eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék elrendelheti, hogy az (1) és a (2) bekezdésben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.

94      A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeiknek és a Bizottság költségeinek viselésére.

95      A beavatkozó felek és az ECHA maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Verein zur Wahrung von Einsatz und Nutzung von Chromtrioxid und anderen Chrom‑VI‑verbindungen in der Oberflächentechnik eV (VECCO) és az I. mellékletben szereplő további felperesek saját költségeiken felül kötelesek viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeiket.

3)      Az Assogalvanica és a II. mellékletben szereplő további beavatkozó felek maguk viselik saját költségeiket.

4)      Az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) maga viseli saját költségeit.

Dittrich Schwarcz Tomljenović

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 25‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

I. MELLÉKLET

Adolf Krämer GmbH & Co. KG (székhelye: Ulm [Németország]),

AgO Argentum GmbH Oberflächenveredelung (székhelye: Nürnberg [Németország]),

Alfred Kruse GmbH Metallveredelungen (székhelye: Langenfeld [Németország]),

AL‑Oberflächenveredlungsgesellschaft m.b.H (székhelye: Wuppertal [Németország]),

Anke GmbH & Co. KG Oberflächentechnik (székhelye: Essen [Németország]),

ATC Armoloy Technology Coatings GmbH & Co. KG (székhelye: Mosbach [Németország]),

August Schröder GmbH & Co. KG Oberflächenveredelung (székhelye: Hemer [Németország]),

August Sure KG (székhelye: Lüdenscheid [Németország]),

Baaske Oberflächenveredlung GmbH (székhelye: Wuppertal [Németország]),

Hartchrom Beck GmbH (székhelye: Güglingen [Németország]),

Bredt GmbH (székhelye: Meschede [Németország]),

Breidert Galvanic GmbH (székhelye: Darmstadt [Németország]),

Chrom‑Müller Metallveredelung GmbH (székhelye: Oberndorf a. N. [Németország]),

Chrom‑Schmitt GmbH & Co. KG (székhelye: Baden‑Baden [Németország]),

C. Hübner GmbH (székhelye: Marktoberdorf [Németország]),

C. W. Albert GmbH & Co. KG (székhelye: Hemer‑Bredenbruch [Németország]),

Detlef Bingen Gesellschaft mit beschränkter Haftung (székhelye: Langenfeld [Németország]),

Dittes Oberflächentechnik GmbH (székhelye: Keltern [Németország]),

Duralloy Süd GmbH (székhelye: Villingen‑Schwenningen [Németország]),

Durochrom‑Bogatzki (székhelye: Oberndorf a. N. [Németország]),

Metallveredlung Emil Weiß GmbH & Co. KG (székhelye: Mitwitz [Németország]),

Ewald Siodla Metallveredelungsgesellschaft mbH (székhelye: Witten [Németország]),

Flügel CSS GmbH & Co. KG (székhelye: Solingen [Németország]),

Fritz Zehnle Galvanische Anstalt, Inh. Gerd Joos e.K. (székhelye: Triberg [Németország]),

Galvanoform Gesellschaft für Galvanoplastik mbH (székhelye: Lahr [Németország]),

Galvano Herbert Geske e.K. (székhelye: Solingen [Németország]),

Galvanotechnik Friedrich Holst GmbH (székhelye: Hamburg [Németország]),

Galvano Weis, Weis GmbH & Co., Galvanische Werkstätte KG (székhelye: Emmering [Németország]),

gebr. böge Metallveredelungs GmbH (székhelye: Hamburg [Németország]),

Hans Giesbert GmbH & Co. KG (székhelye: Mömbris [Németország]),

Groz‑Beckert KG (székhelye: Albstadt [Németország]),

GTW GmbH (székhelye: Werl [Németország]),

GWC Coating GmbH (székhelye: Villingen‑Schwenningen [Németország]),

Hartchrom Beuthel GmbH (székhelye: Schwelm [Németország]),

Hartchrom Erb GmbH (székhelye: Weiterstadt [Németország]),

Hartchrom GmbH (székhelye: Karlsruhe [Németország]),

Hartchrom GmbH Werner Kreuz (székhelye: Blumberg [Németország]),

Hartchrom Schoch GmbH (székhelye: Sternenfels [Németország]),

Hartchrom Teikuro Automotive GmbH (székhelye: Sternenfels [Németország]),

Heine Optotechnik GmbH & Co. KG (székhelye: Herrsching [Németország]),

Heinrich Schnarr GmbH Metallveredlungswerk (székhelye: Mainaschaff [Németország]),

Heinrich Schulte Söhne GmbH & Co. KG (székhelye: Arnsberg [Németország]),

Heinz Daurer und Söhne GmbH & Co. KG Metall‑Veredelung‑Lampertheim (székhelye: Lampertheim [Németország]),

Helmut Gossmann Metallveredelungs‑GmbH (székhelye: Goldbach [Németország]),

Henry Gevekoth GmbH (székhelye: Hamburg [Németország]),

Heyer GmbH Oberflächentechnik (székhelye: Lübeck [Németország]),

HFJ Galvano Kiel GmbH (székhelye: Kiel [Németország]),

Hueck Engraving GmbH & Co. KG (székhelye: Viersen [Németország]),

Imhof Hartchrom GmbH (székhelye: Karlstadt [Németország]),

Johannes Jander GmbH & Co. KG Metalloberflächenveredelung (székhelye: Iserlohn [Németország]),

Johann Maffei GmbH & Co. KG (székhelye: Iserlohn‑Simmern [Németország]),

Kesseböhmer Beschlagsysteme GmbH & Co. KG (székhelye: Bad Essen [Németország]),

Knipex‑Werk C. Gustav Putsch KG (székhelye: Wuppertal [Németország]),

Kreft & Röhrig Gesellschaft mit beschränkter Haftung (székhelye: Troisdorf‑Friedrich‑Wilhelms Hütte [Németország]),

Kriebel Metallveredelung GmbH (székhelye: Kirschfurt [Németország]),

LKS Kronenberger GmbH Metallveredlungswerk (székhelye: Seligenstadt [Németország]),

Kunststofftechnik Bernt GmbH (székhelye: Kaufbeuren [Németország]),

L B – Oberflächentechnik GmbH (székhelye: Wuppertal [Németország]),

Linder Metallveredelungsgesellschaft mit beschränkter Haftung (székhelye: Albstadt [Németország]),

Metallisierwerk Peter Schreiber GmbH (székhelye: Düsseldorf [Németország]),

Montanhydraulik GmbH (székhelye: Holzwickeden [Németország]),

Morex SpA (székhelye: Crespano del Grappa [Olaszország]),

Motoren‑Sauer Instandsetzungs‑GmbH (székhelye: Hösbach [Németország]),

MSC/Copperflow Ltd (székhelye: Bolton, Greater Manchester [Egyesült Királyság]),

Neumeister Hydraulik GmbH (székhelye: Neuenstadt am Kocher [Németország]),

Nießer Metallveredelung GmbH (székhelye: Röthenbach a. d. Pegnitz [Németország]),

Norddeutsche Hartchrom GmbH & Co. KG (székhelye: Ganderkesee [Németország]),

Oberflächenzentrum Elz GmbH (székhelye: Limburg [Németország]),

OK Oberflächenveredelung GmbH & Co. KG (székhelye: Sundern [Németország]),

OTH Oberflächentechnik Hagen GmbH & Co. KG (székhelye: Hagen [Németország]),

OT Oberflächentechnik GmbH & Co. KG (székhelye: Schwerin [Németország]),

Präzisionsgalvanik GmbH Wolfen (székhelye: Bitterfeld‑Wolfen [Németország]),

Rahrbach GmbH (székhelye: Heiligenhaus [Németország]),

Rudolf Clauss GmbH & Co. KG Metallveredlung (székhelye: Mülheim a. d. Ruhr [Németország]),

Rudolf Jatzke Galvanik‑Hartchrom Günter Holthöfer GmbH & Co. KG (székhelye: Bielefeld [Németország]),

Schaeffler Technologies AG & Co. KG (székhelye: Herzogenaurach [Németország]),

Scherer GmbH (székhelye: Haslach im Kinzigtal [Németország]),

Schmitz Hydraulikzylinder GmbH (székhelye: Büttelborn [Németország]),

Schnarr Metallveredlung GmbH (székhelye: Waiblingen [Németország]),

Schornberg Galvanik GmbH (székhelye: Lippstadt [Németország]),

Robert Schrubstock GmbH & Co. KG (székhelye: Velbert [Németország]),

Schulte Hartchrom GmbH (székhelye: Arnsberg [Németország]),

Schwing GmbH (székhelye: Sankt Stefan im Lavanttal [Ausztria]),

Silit‑Werke GmbH & Co. KG (székhelye: Riedlingen [Németország]),

Steinbach & Vollmann GmbH & Co. KG (székhelye: Heiligenhaus [Németország]),

Strötzel Oberflächentechnik GmbH & Co. KG (székhelye: Hildesheim [Németország]),

Süss Oberflächentechnik GmbH (székhelye: Wetzlar [Németország]),

Thoma Metallveredelung GmbH (székhelye: Heimertingen [Németország]),

Viemetall Viersener Metallveredlung Pottel GmbH & Co. KG (székhelye: Viersen [Németország]),

Walzen‑Service‑Center GmbH (székhelye: Oberhausen [Németország]),

Wavec GmbH (székhelye: Eisenhüttenstadt [Németország]),

Wilhelm Bauer GmbH & Co. KG (székhelye: Hannover [Németország]),

Willy Remscheid Galvanische Anstalt GmbH (székhelye: Solingen [Németország]),

Willy Remscheid Kunststofftechnik GmbH (székhelye: Velbert [Németország]),

Wiotec, Inhaber Udo Wilmes e.K. (székhelye: Ense [Németország]),

Wissing Hartchrom GmbH (székhelye: Lohmar [Németország]),

alfi GmbH Isoliergefäße, Metall‑ und Haushaltswaren (székhelye: Wertheim [Németország]),

BIA Kunststoff‑ und Galvanotechnik GmbH & Co. KG (székhelye: Solingen [Németország]),

Siegfried Boner e.K. (székhelye: Villingen‑Schwenningen [Németország]),

Bruchmühlbacher Galvanotechnik (BG) GmbH (székhelye: Bruchmühlbach‑Miesau [Németország]),

C + C Krug GmbH (székhelye: Velbert [Németország]),

Collini GmbH (székhelye: Aperg [Németország]),

Collini Gesellschaft m.b.H (székhelye: Hohenems [Ausztria]),

a Collini GmbH (székhelye: Marchtrenk [Ausztria]),

Collini Wien GmbH (székhelye: Bécs [Ausztria]),

Federal‑Mogul TP Europe GmbH & Co KG (székhelye: Burscheid [Németország]),

Fischer GmbH & Co. surface technologies KG (székhelye: Katzenelnbogen [Németország]),

Friederici Oberflächenveredlung GmbH (székhelye: Iserlohn [Németország]),

Galvano Wittenstein GmbH (székhelye: Solingen [Németország]),

Gedore‑Werkzeugfabrik GmbH & Co. KG (székhelye: Remscheid [Németország]),

Gerhardi Kunststofftechnik GmbH (székhelye: Lüdenscheid [Németország]),

Gosma - Werkzeugfabrik und Metallveredelung Weber GmbH (székhelye: Gosheim [Németország]),

Hartchrom‑Meuter Ernst Meuter GmbH & Co. KG (székhelye: Solingen [Németország]),

Hartchrom Spezialbeschichtung Winter GmbH (székhelye: Treuen [Németország]),

Hasler AG, Aluminiumveredlung (székhelye: Turgi [Svájc]),

Hartchrom Haslinger Oberflächentechnik GmbH (székhelye: Linz [Ausztria]),

Hentschel Harteloxal GmbH & Co. KG (székhelye: Schorndorf [Németország]),

Kammin Metallveredelung KG (székhelye: Friesenheim [Németország]),

Karl‑Heinz Bauer GmbH Galvanische Anstalt (székhelye: Ispringen [Németország]),

Maschinenfabrik KBA‑Mödling AG (székhelye: Maria Enzersdorf [Ausztria]),

Albert Kißling Galvanische Werke GmbH (székhelye: Neusäß [Németország]),

KME Germany GmbH & Co. KG (székhelye: Osnabrück [Németország]),

Lahner KG (székhelye: Brunn am Gebirge [Ausztria]),

Liebherr‑Aerospace Lindenberg GmbH (székhelye: Lindenberg [Németország]),

MTU Aero Engines AG (székhelye: München [Németország]),

MTU Maintenance Hannover GmbH (székhelye: Langenhagen [Németország]),

Münze Österreich AG (székhelye: Bécs [Ausztria]),

Nehlsen‑BWB Flugzeug‑Galvanik Dresden GmbH & Co. KG (székhelye: Drezda [Németország]),

Orbis Will GmbH + Co. KG (székhelye: Ahaus [Németország]),

Riag Oberflächentechnik AG (székhelye: Wängi [Svájc]),

Franz Rieger Metallveredlung (székhelye: Steinheim am Albuch [Németország]),

Saxonia Galvanik GmbH (székhelye: Halsbrücke [Németország]),

Schweizer Galvanotechnic GmbH & Co. KG (székhelye: Heilbronn [Németország]),

G. Schwepper Beschlag GmbH + Co (székhelye: Heiligenhaus [Németország]),

R. Spitzke Oberflächen‑ und Galvanotechnik GmbH & Co. KG (székhelye: Barsbüttel [Németország]),

Stahl Judenburg GmbH (székhelye: Judenburg [Ausztria]),

VTK Veredelungstechnik Krieglach GmbH (székhelye: Krieglach [Ausztria]),

STI Surface Technologies International Holding AG (székhelye: Steinach [Svájc]),

Witech GmbH (székhelye: Remscheid [Németország]),

Kurt Zecher GmbH (székhelye: Paderborn [Németország]),

De Martin AG, Metallveredelung (székhelye: Wängi [Svájc]),

Hattler & Sohn GmbH (székhelye: Villingen‑Schwenningen [Németország]),

Alfacrom 2000 Srl (székhelye: Fiume Veneto [Olaszország]),

F.LLI Angelini Sud Srl (székhelye: Arzano [Olaszország]),

Bertola Srl (székhelye: Marene [Olaszország]),

Bugli Srl (székhelye: Scandicci [Olaszország]),

Burello Srl (székhelye: Pavia di Udine [Olaszország]),

Galvanica CMB Di Bittante Franco EC - Snc (székhelye: Scorzé [Olaszország]),

Casprini Gruppo Industriale SpA (székhelye: Cavrilia [Olaszország]),

C.F.G. Rettifiche Srl (székhelye: Argenta [Olaszország]),

CIL – Cromatura e Rettifica Srl (székhelye: Esine [Olaszország]),

Cromatura Dura Srl (székhelye: Lozza [Olaszország]),

Cromital Srl (székhelye: Parma [Olaszország]),

Cromoflesch Di Bolletta Giuseppe & C. - Snc (székhelye: Salzano [Olaszország]),

Cromogalante Srl (székhelye: Padova [Olaszország]),

Cromotrevigiana Srl (székhelye: Ponzano Veneto [Olaszország]),

Elezinco Srl (székhelye: Castelfidardo [Olaszország]),

Galvanica Nobili Srl (székhelye: Marano sul Panaro [Olaszország]),

Galvanotecnica Vignati Srl (székhelye: Canegrate [Olaszország]),

Galvitek Srl (székhelye: Verona [Olaszország]),

Gilardoni Vittorio Srl (székhelye: Mandello del Lario [Olaszország]),

Industria Galvanica Dalla Torre Ermanno e Figli Srl (székhelye: Villorba [Olaszország]),

La Galvanica Trentina Srl (székhelye: Rovereto [Olaszország]),

Nicros Srl (székhelye: Conegliano [Olaszország]),

O.C.M. Di Liboà Mauro & C. - Snc (székhelye: Mondovì [Olaszország]),

Rubinetterie Zazzeri SpA (székhelye: Incisa Valdarno [Olaszország]),

Silga SpA (székhelye: Castelfidarno [Olaszország]),

Surcromo Di Suttora Marco (székhelye: Pieve Emanuele [Olaszország]),

Tobaldini SpA (székhelye: Altavilla Vicentina [Olaszország]),

Tre Albi SNC Di Trentin Silvano Bittante Mario & Albanese Giancarlo (székhelye: Vedelago [Olaszország]),

Adolf Boos GmbH & Co. KG (székhelye: Iserlohn [Németország]),

Henkel Beiz‑ und Elektropoliertechnik GmbH & Co. KG (székhelye: Waidhofen an der Thaya [Ausztria]),

Saueressig GmbH + Co.KG (székhelye: Vreden [Németország]),

Saueressig Polska sp. z o.o. (székhelye: Tarnowo Podgórne [Lengyelország]),

Wetzel GmbH (székhelye: Grenzach‑Wyhlen [Németország]),

Wetzel sp. z o.o. (székhelye: Duchnów [Lengyelország]),

Apex Cylinders Ltd (székhelye: Bristol [Egyesült Királyság]),

Federal‑Mogul Burscheid GmbH (székhelye: Burscheid [Németország]),

Federal‑Mogul Friedberg GmbH (székhelye: Friedberg [Németország]),

Federal‑Mogul Vermögensverwaltungs‑GmbH (székhelye: Burscheid [Németország]),

Federal‑Mogul Operations Franciaország SAS (székhelye: Saint‑Jean‑de‑la‑Ruelle (Franciaország),

Dietmar Schrick GmbH (székhelye: Solingen [Németország]),

Cromatura Dalla Torre Sergio Snc Di Dalla Torre Sergio EC (székhelye: Breda di Tiave [Olaszország]),

Hartchromwerk Brunner AG (székhelye: Sankt Gallen [Svájc]),

Schulz Hartchrom GmbH (székhelye: Hamburg [Németország]).

II. MELLÉKLET

Ecometal (székhelye: Treviso [Olaszország]),

Comité européen pour le traitement de surface (CETS) (székhelye: Louvain [Belgium]),

Österreichische Gesellschaft für Oberflächentechnik (AOT) (székhelye: Bécs [Ausztria]),

Surface Engineering Association (SEA) (székhelye: Birmingham [Egyesült Királyság]),

Zentralverband Oberflächentechnik e.V. (ZVO) (székhelye: Hilden [Németország]),

Eco‑Chim Galvanotecnica di Antoniazzi G. & C. Snc (székhelye: Codognè [Olaszország]),

Heiche Oberflächentechnik GmbH (székhelye: Schwaigern [Németország]),

Schwäbische Härtetechnik Ulm GmbH & Co. KG (székhelye: Ulm [Németország]),

Trattamento superfici metalliche Srl (TSM) (székhelye: Schio [Olaszország]),

Aros Hydraulik GmbH (székhelye: Memmingen [Németország]),

Berndorf Band GmbH (székhelye: Berndorf [Ausztria]),

Eberhard Derichs Maschinen‑ und Apparatebau GmbH (székhelye: Krefeld [Németország]),

Friedrich Fausel Metalldrückerei (székhelye: Herrlingen [Németország]),

Goldhofer AG (székhelye: Memmingen [Németország]),

Heidelberger Druckmaschinen AG (székhelye: Heidelberg [Németország]),

Huhtamaki Flexible Packaging Németország GmbH & Co. KG (székhelye: Ronsberg [Németország]),

ITW Automotive Products GmbH (székhelye: Hodenhagen [Németország]),

Josef Van Baal GmbH (székhelye: Krefeld [Németország]),

Kleinvoigtsberger Elektrobauelemente GmbH (székhelye: Großschirma [Németország]),

Kniggendorf & Kögler GmbH (székhelye: Laatzen [Németország]),

Liebherr‑Components Kirchdorf GmbH (székhelye: Kirchdorf [Németország]),

Max Hilscher GmbH (székhelye: Dornstadt [Németország]),

Mora Metrology GmbH (székhelye: Aschaffenburg [Németország]),

Norsystec - Nohra‑System‑Technik - GmbH (székhelye: Nohra [Németország]),

Otto Littmann Maschinenfabrik - PräzisionsmECHAnik GmbH (székhelye: Hamburg [Németország]),

Provertha Connectors Cables & Solutions GmbH (székhelye: Pforzheim [Németország]),

Roland Merz (lakóhelye: Ober‑Ramstadt [Németország]),

Schwing‑Stetter Baumaschinen GmbH (székhelye: Bécs [Ausztria]),

SML Maschinengesellschaft mbH (székhelye: Lenzing [Ausztria]),

ThyssenKrupp Steel Europe AG (székhelye: Duisbourg [Németország]),

Windmöller & Hölscher KG (székhelye: Lengerich [Németország]).

* Az eljárás nyelve: angol.